Észrevettem, hogy Lilla valamin nagyon elgondolkodott, gondolkodtam, hogy integetek neki, hogy "Hé, itt vagyok", de mégse tettem. Megvártam, amíg visszatér a valóságba és válaszol a feltett kérdéseimre. Egy nagy sóhajtás után végre meg is tette, a cukorkát is kivégeztem, mire ez megtörtént.
- Helyes! Nagyon aggódnak érted és mindig tőlem kérdezgetnek felőled, szóval nyugtasd meg őket, hogy minden rendben van - mondtam neki határozottan, mert már nagyon untam, hogy anyuék mindig rajtam keresztül érdeklődnek és aggodalmaskodnak a drága nővérem felől.
- Ez nem hangzik rosszul, így hasznosan elfoglalod magad és levezeted a feles energiáidat. Mondjuk én ehhez túl lusta vagyok, de vállalom, ez van - reagáltam neki az edzésre, bár nem tudtam elképzelni, hogy nem unta ezt időnként, de mivel az ő dolga volt így bölcsebbnek láttam, ha hallgatok ez ügyben.
Valahogy olyan érzésem volt a beszélgetésünk alatt, mintha Lilla kissé kelletlen lenne velem, de ezt betudtam annak, hogy most nem volt túl jó passzban, abba bele se akartam gondolni, hogy nem esetleg nem is érdekelte igazából, hogy mi van velem és csak kényszerből jött el a találkozóra.
- Hát kijövök velük, elvannak egymással, én meg elvagyok egymagam is. Igaz van 1-2 jó fej ember köztük, aki megüti a szintemet, de kicsit azért ők is kilógnak a sorból - mondtam a nővéremnek és már előre láttam, hogy nem fog neki tetszeni a válasz, de nem érdekelt, mert csak arra válaszoltam, ami a kérdés volt. Kissé nagyképűnek tűnt, amit mondtam, de műveltebbnek tartottam magam az átlagnál és azokkal sem tudtam jól kijönni, akik túl gyerekesek voltak számomra.
- Na és te a Rellonosokkal? - kérdeztem vissza széles vigyorral.
- Van valami hímnemű hódoló a láthatáron? - tettem még hozzá ezt a kínos kérdést és kíváncsian vártam, hogy vajon mit fog reagálni az én drága nővérkém.

- Igen, ebben teljesen igazad van, egyetértek veled! - válaszoltam Lillának, mert nem értettem az iróniát és úgy gondoltam, hogy nagyon bölcs dolgot mondott most a nővérem, aki végre egyetértett velem.
- Nehéz itt olyan embert találni, aki hasonló hozzám és nem unalmas, plusz az átlagos dolgoknál többre terjed ki az érdeklődési köre - folytattam a mondandómat kissé panaszos hangnemben, de tudtam, hogy erőltetni semmit sem lehet és idővel lehet, hogy összefutok majd egy olyan személlyel is, akivel jól megértjük egymást.
- Sejtettem, hogy jól megvagy velük - válaszoltam sejtelmesen. Lilla mindig is népszerűbb volt nálam és egyszerűbb gondolkodásmóddal rendelkezett, ami nagyban megkönnyítette a baráti kapcsolatok kiépítését. Azon csodálkoztam volna, ha nem jött volna ki jól senkivel, mert igencsak társasági lény volt.
- Aha, szóval azért van valaki. Remélem, hogy rendes veled - tettem hozzá vigyorogva. A nővérem elárulta magát a különös szócskával, mert ha nem lett volna senki a láthatáron, akkor bizony annak megfelelően válaszolt volna.
- Na, és anyáék tudnak róla? - érdeklődtem mosolyogva, bár eszem ágában sem volt beköpni, mert ez mégiscsak az ő dolga, de azért kíváncsi voltam rá, mit válaszol. Volt egy olyan sejtésem, hogy tagadni fog vagy ködösít, de nem most jöttem le a falvédőről és átláttam a szitán. Másrészt ismertem már annyira, hogy tudjam, mikor mond igazat és mikor hazudik, persze nem mindig találtam el, de az esetek nagy részében jók voltak a vele kapcsolatos megérzéseim.
- Mit csinálunk karácsonykor? Ugye hazajössz? Várod már? Mi lesz az ajándékod, tudod már? - tértem át hirtelen egy másik témára. Már nagyon vártam a szeretet ünnepét, az ajándékokat és hogy végre együtt legyen a család, ez volt ugyanis a kedvenc ünnepem.

Nem rajongtam az ötletért, hogy kiruccanjak bármerre is, de igazság szerint már untam a tankönyveim felett ülni és kellett egy kis változatosság, ezért úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus kiránduláson. Az vonzott az egészben, hogy még nem jártam Bécsben, csak hallottam róla, így bátran jelentkeztem a kirándulásra, amit reméltem, hogy nem fogok megbánni. Berci bácsi nagyon lelkes volt, úgyhogy valamennyire átragadt rám a lelkesedése. A többieket csak látásból ismertem, de nem is a társaság miatt jöttem el, hanem a hely és az új élmények miatt. Kicsit bajban voltam, hogy kivel tartsak, amikor odaértünk, hiszen tudtam, hogy a korom miatt nem fognak hagyni egyedül bóklászni.
- Berci bácsi! Magával tarthatok? - kérdeztem tőle aranyos, boci szemekkel, hiszen úgysem hagyták volna, hogy egyedül mászkáljak az idegen forgatagban és különben is, a férfi nagyon szimpatikus volt nekem, szóval szívesen tartottam volna vele körülnézni. Sejtettem, hogy nem fog örülni a felkérésemnek és teherként tekint majd rám, de nem érdekelt a dolog, mert arra jutottam, hogyha baj lenne neki, hogy vele tartsak, akkor majd átpasszol másnak. Mondjuk MJ-nek... ő is hogy örülne nekem! Már előre láttam az iszonyatot az arcán. Hiába, a kisebb korosztály mindig is nyűgnek tűnt a nagyok számára. Mondjuk én voltam olyan öntelt, hogy nem érdekelt az egész, mások véleménye, úgy voltam vele, hogy majd megoldják ezt a kérdést a nagyok. Azt az egyet tudtam, hogy mindenképp körül akarok nézni a vásárban és később a kastélyban is, szóval nem akartam, hogy bárki is meggátoljon ebben, bár tulajdonképpen ez volt a programterv része. Reméltem, hogy a felnőttek minél előbb dűlőre jutnak és elindulhatunk végre nézelődni, mert ez volt jelenleg minden vágyam, hogy minél többet lássak a városból és az ünnepi vásárból.