Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár
Belián - Még egy bő év, próbálok nem csúszni benne, aztán majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e.
Mert azért sok minden van, sok minden lesz, és noha már most jól állok a szakdolgozatommal, azért nem akarom elbízni magam, mert bármikor jöhet bármi, ami miatt kiderül, hogy vissza kell menni az elejére. A kutatásommal még semmit sem haladtam, hogy minél frissebb adatok szerepeljenek benne, és hogy úgy nézzen ki az egész, ahogy annak lennie kell: tökéletesen. Nem vallanám be a világnak soha, de nagyon szeretek tanulni. Szeretek új tudásra szert tenni. Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mivel egy Vajda fiú jövendőbeli asszonyaként nem is kellene ilyenekre gondolnom, hogy ha akarnám, dolgoznom sem kellene, vásárolgatnék és nevelném a fiainkat. De ez a hely úgy húzott magába, mintha mindig is ide tartoztam volna, csak valamilyen oknak köszönhetően egy időre el kellett volna válnunk egymástól. De most már itt vagyok, visszatértem, és nem is megyek el. Az életünk Ricsivel szépen, lassan rendeződik, hála az égnek.
- Megvallom őszintén, szívesen megnézném azt, ahogy kiskutya szemekkel pitizel Daróczynak, hogy téged tartson meg, és ne egy friss diplomást.
Maga a jelenet tényleg vicces, de akinek már akadt el a lélegzete a férfi egyetlen villanásnyi pillantásától, az tudja, hogy ez nem egy szerencsés kimenetelű eset volna. Én is próbáltam párszor picit lazább lenni vele, de nem igazán volt rá vevő. Sótlan. Azt hiszem ezzel a szóval tudnám a leginkább jellemezni a férfit, és megvallom őszintén, hogy fogalmam sincs, a felesége hogyan tud olyan szépen és szeretettel rá tekinteni. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez a férfi képtelen lazítani, hogy nem tudom elképzelni őt pólóban, nyakkendő nélkül, vagy éppen pizsamában. És ez valahol riasztó. De valamit biztos tudhat, mert az ember a mély szeretetet nem tudja megjátszani.
- Amúgy a polgi korrekt fickó. Nem dobna ki azért, mert valakinek magasabb iskolája van. Nekem tanulmányi szerződésem van, szerintem a hivatal veled is azt kötne. Ettől még persze ott lebeg a fejed felett a kard, de csak akkor súlyt le, ha egy semmirekellő, link alak vagy. Szóval nem igazán kell aggódnod, ha nem olyan a szeméyiséged.
Én sem aggódom, mert tudom, hogy jó vagyok, hogy az egyike vagyok a város azon embereinek, akik megmozgató erővel bírnak. Ott a színház és itt van a közművelődés, ez a kettő is egyfajta hatalom az ember kezében, amit jól kell kihasználni. Ide jár a település minden korosztálya, a hozzájuk való hozzáállás segít abban, hogy megmozduljanak, ha meg kell mozdulni, és szerencsére Bogolyfalva lakossága összetartó. Még inkább falusias a gondolkodás, főleg az idősebb korosztályoktól, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, sőt, sokkal jobb a fokozatos fejlődés, mint a robbanásszerű változás.
- Szerintem nem csak lányos, nekem vannak fiú ismerőseim, akik kiírják magukból a dolgokat, és határozottan heteroszexuális beállítottságúak. Olykor jobb ez, mint, hogy őrlődj, vagy kirekeszd magad az életből. És ha meg csak a fióknak írsz, abban mi rossz van?
Szerintem semmi. Az önmagunkra szánt idő egyfajta eltöltése. Én magam is szoktam ilyet tenni, tízéves korom óta vezetek naplót, minden évet leírtam, bárki elolvashatja. Sok minden van benne, a családom kitaszításától elkezdve, az árvaházon át az örökbefogadásig. Történetek a Bagolykőről, a faluról, az apáimról és a színházról. Az érzelmi intelligenciám fejlődése Vajda Richárd mellett. Szerelmünk, szenvedélyünk papírra vetve. Az aggodalmaim, a gondolataim, a tény, amikor szerelmes lettem, minden ott van a fiókban. Mert írás közben számos hibámra is rájövök, olyan dolgokra, amikre talán a végiggondolás közben sem.
- Rendben.
Visszasétálok velük a pulthoz, és elkezdem kiírni őket a nevére. Szeretem a könyvtári munkát is, de alig várom, hogy új emberek jöjjenek ide, olyanok, akik ezt szeretnék csinálni. Én inkább a pörgősebb részére vagyok hivatott.
- Készen is vagyunk. Szerintem gondold meg az írást, megváltoztatja az életedet. Komolyan, sokkal tisztábbá válik minden.
Felmosolygok rá, ahogy a kupacot áttolom az asztalon.
- Örülök, hogy találkoztunk Belián, ha bármikor beszélgetnél, csak keress meg.
Mert azért sok minden van, sok minden lesz, és noha már most jól állok a szakdolgozatommal, azért nem akarom elbízni magam, mert bármikor jöhet bármi, ami miatt kiderül, hogy vissza kell menni az elejére. A kutatásommal még semmit sem haladtam, hogy minél frissebb adatok szerepeljenek benne, és hogy úgy nézzen ki az egész, ahogy annak lennie kell: tökéletesen. Nem vallanám be a világnak soha, de nagyon szeretek tanulni. Szeretek új tudásra szert tenni. Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mivel egy Vajda fiú jövendőbeli asszonyaként nem is kellene ilyenekre gondolnom, hogy ha akarnám, dolgoznom sem kellene, vásárolgatnék és nevelném a fiainkat. De ez a hely úgy húzott magába, mintha mindig is ide tartoztam volna, csak valamilyen oknak köszönhetően egy időre el kellett volna válnunk egymástól. De most már itt vagyok, visszatértem, és nem is megyek el. Az életünk Ricsivel szépen, lassan rendeződik, hála az égnek.
- Megvallom őszintén, szívesen megnézném azt, ahogy kiskutya szemekkel pitizel Daróczynak, hogy téged tartson meg, és ne egy friss diplomást.
Maga a jelenet tényleg vicces, de akinek már akadt el a lélegzete a férfi egyetlen villanásnyi pillantásától, az tudja, hogy ez nem egy szerencsés kimenetelű eset volna. Én is próbáltam párszor picit lazább lenni vele, de nem igazán volt rá vevő. Sótlan. Azt hiszem ezzel a szóval tudnám a leginkább jellemezni a férfit, és megvallom őszintén, hogy fogalmam sincs, a felesége hogyan tud olyan szépen és szeretettel rá tekinteni. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez a férfi képtelen lazítani, hogy nem tudom elképzelni őt pólóban, nyakkendő nélkül, vagy éppen pizsamában. És ez valahol riasztó. De valamit biztos tudhat, mert az ember a mély szeretetet nem tudja megjátszani.
- Amúgy a polgi korrekt fickó. Nem dobna ki azért, mert valakinek magasabb iskolája van. Nekem tanulmányi szerződésem van, szerintem a hivatal veled is azt kötne. Ettől még persze ott lebeg a fejed felett a kard, de csak akkor súlyt le, ha egy semmirekellő, link alak vagy. Szóval nem igazán kell aggódnod, ha nem olyan a szeméyiséged.
Én sem aggódom, mert tudom, hogy jó vagyok, hogy az egyike vagyok a város azon embereinek, akik megmozgató erővel bírnak. Ott a színház és itt van a közművelődés, ez a kettő is egyfajta hatalom az ember kezében, amit jól kell kihasználni. Ide jár a település minden korosztálya, a hozzájuk való hozzáállás segít abban, hogy megmozduljanak, ha meg kell mozdulni, és szerencsére Bogolyfalva lakossága összetartó. Még inkább falusias a gondolkodás, főleg az idősebb korosztályoktól, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, sőt, sokkal jobb a fokozatos fejlődés, mint a robbanásszerű változás.
- Szerintem nem csak lányos, nekem vannak fiú ismerőseim, akik kiírják magukból a dolgokat, és határozottan heteroszexuális beállítottságúak. Olykor jobb ez, mint, hogy őrlődj, vagy kirekeszd magad az életből. És ha meg csak a fióknak írsz, abban mi rossz van?
Szerintem semmi. Az önmagunkra szánt idő egyfajta eltöltése. Én magam is szoktam ilyet tenni, tízéves korom óta vezetek naplót, minden évet leírtam, bárki elolvashatja. Sok minden van benne, a családom kitaszításától elkezdve, az árvaházon át az örökbefogadásig. Történetek a Bagolykőről, a faluról, az apáimról és a színházról. Az érzelmi intelligenciám fejlődése Vajda Richárd mellett. Szerelmünk, szenvedélyünk papírra vetve. Az aggodalmaim, a gondolataim, a tény, amikor szerelmes lettem, minden ott van a fiókban. Mert írás közben számos hibámra is rájövök, olyan dolgokra, amikre talán a végiggondolás közben sem.
- Rendben.
Visszasétálok velük a pulthoz, és elkezdem kiírni őket a nevére. Szeretem a könyvtári munkát is, de alig várom, hogy új emberek jöjjenek ide, olyanok, akik ezt szeretnék csinálni. Én inkább a pörgősebb részére vagyok hivatott.
- Készen is vagyunk. Szerintem gondold meg az írást, megváltoztatja az életedet. Komolyan, sokkal tisztábbá válik minden.
Felmosolygok rá, ahogy a kupacot áttolom az asztalon.
- Örülök, hogy találkoztunk Belián, ha bármikor beszélgetnél, csak keress meg.