Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem nézek oda, de így is látom magam előtt a jelenetet, ahogy Klaudió vállon veregeti, majd megint Layla-t nyúzza, mintha mi sem történt volna. Istenem, ez a srác nagyon kemény, és ösztönösen feldobja és lefárasztja az embert egyszerre. Én pedig, titkon, nagyon hálás voltam neki az utóbbi időben, hiszen így eszemben se volt otthon vitákat szítani, mert zsibbadt aggyal zuhantam az ágyba.
Amikor visszalép, zavartan kutakodom, a gyűrűmet keresem, és legalább háromszor mellényúlok, mire ki tudom venni a tartóból, hogy visszahúzzam a rózsaszín kövekkel kirakott csodát. Tudom, hogy a korábban említett ifjú lélek már szemet vetett rá, és valljuk meg, nagyon kemény hadakozás és egy másik gyűrű beáldozása árán tudtam csak meggyőzni, hogy ezt ne akarja elorozni. Az első fél évünk után az első igazi ajándék Ricsitől, amit úgy választott, hogy rám gondolt közben. Hogy is lennék képes lemondani róla? Alakuljon a mi történetünk bárhogyan is, ez a gyűrű örökké emlékeztetni fog rá, hogy kik vagyunk mi egymásnak. Kik voltunk, kik lettünk a másik mellett, és ha útjaink elválnak, akkor sem fogom visszaadni neki, mert már hozzám tartozik, a lényem része, és még egy alkalommal nem vehetem le.  
- Hogy behúztam Theonnak, hogy a cél helyett arra koncentráltam, hogy Várffy-val mi van, hogy nem dobtam még hét gólt, hogy nem voltam csapatjátékos. Még csak fel sem tűnt, hogy Soma kiesett, mert nem voltam ott.
A hajtó a leginkább csapatjátékos poszt, de én állandóan partizánkodom, megyek a magam feje után, hiába tudom, hogy helytelenül cselekszem. Az első meccsen is csináltam hülyeségeket, de ott sokkal jobban együtt mozogtunk, ezen a másodikon, nem is tudom, széthullott az egész, mert én nem voltam benne rendesen az együttműködésben.
- Talán jobban járna a csapat, ha Melittával helyet cserélnénk.
Egy ideje már érik bennem a gondolat, hogy talán inkább kispadosnak kellene lennem, és nem egyből belevágni a következő idényben is a főcsapat hajtógárdájának szétrombolásába. De mielőtt ezt tényként közölném Majával és Henrikkel, meghallgatnám, hogy utóbbinak mi a véleménye róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Igazság szerint, nem nagy dolgot tett, ami még lehetett volna véletlen is, de ott és akkor nem éreztem annak. Az igazságérzetem tombolni kezdett, az agyam felmondta a szolgálatot, és azt tettem, amit a szívem helyesnek gondolt. Ebben az esetben, hogy behúzok neki egyet, érje bárhol is a találat, nekem elégtétel lesz. És érte, meg minket is a gól. Az a nyomorult sikeres találat. A karma egy nagy pofont adott, és meg is érdemeltem. Csak a csapatom nem, ők megszívták, hogy én ennyire önérzetes vagyok.
- Megfogta a mellem.
Felelem végül csendesen a bűnt, amit elkövetett a srác, és talán ennyivel el is lenne rendezve a dolog, de nem. Én nem olyan vagyok, aki nem mondja el a teljes történetet, és nem csak azért, hogy a rellonost jobban bemártsam, hanem, hogy Henrik megértse, nem vagyok teljesen tébolyult.
- Az egy dolog, hogy Várffy a fülembe nyal, meg simul, de Theon mozdulatai, az egész olyan volt, mint amikor egy kanos kiskutya a lábadon élvezkedik, és ehh, hányni tudnék ettől, és egyszerűen meg akartam verni, amiért szexuális tárgyként bánt velem, mintha nem lennék értékes.
Igazából Theonnak nagyjából annyi szerencséje volt leszállás után is, hogy Volkov túlságosan kettőnk között volt, és mivel ha megindulok, neki is behúzok, pedig ő nem tehet semmiről, jobb, hogy csak álltam ott, és nem léptem. Elég nekem a kispad gondolata, nem kell még az is, hogy eltiltsanak. A kispad is büntetés lesz, ha úgy dönt a férfi, hogy teljesen jogos a felvetés, és ez lenne a helyes irány.
- Szerinted a csapat is így gondolja? Volt, aki meglepődött, amikor besétáltál velem az oldaladon.
Mert, hogy nem titok, Henrik győzött meg, hogy jöjjek vissza, ha ő nincs, a pálya közelébe se megyek. Meglepett, amikor megkeresett, és olyan szinten néztem rá akkor, mintha szellemet látnék. Egyrészt merész volt, hiszen abba a találatba könnyen belehalhattam volna, vagy érhetett volna olyan rázkódás, hogy elfelejtek önmagam lenni, esetleg újra kell tanulnom nagyon sok mindent. Nem így lett, és a mai napig nem értem, hogy hogyan úsztam meg, ahogy azt sem, hogy neki honnan jött az ötlet, hogy kellek a csapatba, és nekem honnan, hogy igent mondok. De nem bántam meg, mert az életem boldogabb lett tőlük. A kérdésre megvonom a vállam.
- Minden szar, azt hiszem. Három év után az ember gyűrűt vár, nem szőke hajszálakat, érdektelenséget, és azt, hogy a másik kirekessze. Szívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Összevont szemöldökkel pillantok fel, majd akaratlanul is le arra a bizonyosra, majd megint fel, és zöld szemeim elkerekedve, ajkaim Ó betűt formálva nézek mélyen Henrik szép szemeibe.
- Jézusom, ez a srác beteg.
Na, az ilyen kijelentések miatt zártam ki élből a szociális pályát, mert emocionálisan rendben vagyok, de én az ilyen példányokat nem tudom abajgatni. Annyira se, mint Henrik, mert ő aztán annak ellenére is, hogy mennyire furcsa élmény lehetett, ahogy egy diákja odanyúl, - vizuális típus vagyok, elképzeltem sajnos -, is kedvesen beszél róla, mármint ő azt mondja, hogy "valamit elrontottak vele", én meg azt, hogy "beteg, perverz állat", szóval igen, valahogy a szociális szféra egész gyorsan kiesett. Különben is, a rendezvényszervezés teljesen belefér, a kultúra, a fiatalokkal való együttműködés. Szeretem csinálni, és jó is vagyok benne, ahogy élvezem a művházban való életet is.
- Iszonyatosan féltem. Bepánikoltam. Kétszer is.
Azon is ment el gól, érzem, az első meccsen, amikor megláttam szembejönni Henriket, éreztem, ahogy blokkfék kerül az agyamra, és se jobbra, se balra nem tudok mozdulni, hogy ott szívem szerint leszálltam volna, és messzire futva, soha többet nem néztem volna vissza. A simítást még érzem az arcomon, olyan régóta ez az első őszinte, kedves emberi érintés, amit kapok, de nem lenne szabad most elsírnom magam, csak elraktározom a jó élményt, az érzést, hogy egy nap megerősítsen.
- Sajnálom, hogy feltéptem a sebet.
Mindig elfelejtem, pedig tudom, hogy mi történt, egyszer még eszembe is jutott, hogy talán azért értjük meg ilyen jól egymást, mert a lelkünk egyformán sérült. Ő jó ember, és én is jó ember vagyok, legalábbis nem tartom magam rossznak, és mind a ketten szenvedünk egy mély szerelem végétől.
- A kapcsolatunk elején azt mondta, hogy sosem fogom észrevenni, ha megcsal engem. A múltkor veszekedtünk, ezt újra elmondta, észre se vette, hogy mennyit készültem a születésnapjára, hogy mennyire próbálom boldoggá tenni. Hetek óta takarítom a szőke hajszálakat, és úgy érzem, hogy lassan megőrülök.
Nem akarom, hogy ő szívjon velem, de nem tudom másnak elmondani. Mindenki a házassággal jön, azzal, hogy mi a következő lépés, mit tervezünk, mikor lesz gyerek. Henrik viszont sosem kérdezett ilyet, ő mindig a jó kérdést teszi fel.
- Ezért hibázok. A korcsolyában, a lovaglásban, a táncban, a kviddicsben. Megbuktam a vizsgáimon, én, aki sosem bukok, Henrik. Minden évben évfolyamelső voltam, iskolaelső, és most bukok, nem tudok koncentrálni, és ezért azt érzem, hogy hátráltatom a csapatot. Véget kéne vetnem ennek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Muszáj elvigyorodnom, és egy kicsit kihúzni magam, büszkén, mint amikor az embert megdicsérik, mert valljuk be, a tény, hogy Ambrózy Henrik egy meccsen végig rám figyelt, azért eléggé ott van a top öt legmenőbb momentumban. Érezhető is rajtam, hogy büszkeséggel tölt el ez a tény, még ha az, ami okozta ezt, se nem tesz büszkévé, se nem tesz örömmel telivé. Amikor Henrik megjelent nálam először ezzel az ötlettel, akkor pedig egyenesen riadt voltam, mint egy kismadár, akit egy macska szorít a sarokba, és törött szárnya miatt tudja, hogy már nincs menekvés.
- Ez azért elég király, valljuk be. A halálosztó kiskedvence vagyok.
Oldalra döntöm a fejem, és a boldogságot, ami ezzel érkezik, megpróbálom mélyen magamba szívni, elhinteni a bőröm alatt, hogy ne tudjon olyan nagyon gyorsan elillanni, mert tudom, hogy a dolgok, amik ezután jönnek, erőt és kitartást kívánnak, ahogy az is, hogy ne sírjam el magam. Nem akarok a pasija miatt picsogó tinilány lenni, aki azt mondja, hogy az örök szerelme hagyta el. Mármint, ez bonyolult. Ricsi nekem tényleg az igazi, a tökéletes társ, csak valahogy, valami annyira félrement, hogy titkon azt remélem, Henrik azt mondja, lépjek ki, ha nem megy. Ennek ellenére, nem ezt mondja, és lehunyva a szemeimet szusszanok egyet.
- Technikailag ez is a szőnyeg alá söprés, nem? Én elnézem neki a dolgokat, élünk egymás mellett, mint a lakótársak, akik összefekszenek, de már nincs semmi. Nem figyel, nem érdekli. A múltkor megkérdezte, hogy milyen napom volt, pont ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy minden nap megkérdezi. És tudod mi volt a válaszom? Csacsogó hangon, alapos részletességgel elmeséltem neki, hogy hogyan tüntetném el Bözsi nénit, úgy, hogy soha, senki se találjon rá, és senkinek se ártson többet a pletykáival. És tudod mi volt a válasza?Remek. Ennyi. Remek.
Igazából, ahogy így kimondom, totális hülyének érzem magam, mert másnak régen azt mondanám, hogy hagyja ott a fenébe. Én ma is mellette keltem, és mint minden reggel, elindult az életem ma is, megcsináltam a napot, és a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy ott volt-e a lelátón, de már az is meglepett, hogy legalább a csapatom fél nevét tudja, sőt, még alliterálni is megpróbált.
- Nagyon nem volt helyes, hogy büntetőt dobhattak azért, mert én belekönyököltem az arcába. Mármint, nem Volkov hibája, hanem az enyém. A gyomrába kellett volna könyökölnöm, az nem annyira látványos.
Sóhajtva nézek Henrikre, és most rajtam a sor, hogy megsimogassam az arcát, hihetetlen, hogy egy ilyen kedves szemű és jóságos férfinak bárki is képes volt ártani. Én egy ilyen embert a széltől is óvnék.
- Nem hiszem, hogy engem óvni akar, de ez egy kedves feltételezés. Rólad tudom, hogy így volt, de róla nem tudom elképzelni. Hiszen, nem te csaltad meg őt, hanem ő téged. Te fairplay játszottad a játékot végig. Remélem, hogy szerencsés leszel a szerelemben, de ha nem, akkor egy öt év múlva összeházasodhatunk.
Még kacsintok is egyet hozzá, és remélem, hogy azért kicsit megnevettetem, hiszen ő is kedves boldogságot csepegtetett a szívembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Már mindegy. Totálisan egoistává tettél. Ez a titulus mától hivatalos.
Legalább valami jó is nem? Legközelebb mindenképpen így fogok bemutatkozni az első szembejövőnek. Remélem valami puccos partin lesz, ahol egy csomó uncsi emberrel kell jópofizni. Bár, ha így haladnak a dolgaim, akkor olyan mindegy, hogy mit csinálok, nem? De ezt az ötletet azért elraktározom, és ennyi, vitát sem indítok róla, kiskedvenc vagyok, és kész.
- Szeretnék egy napra férfi lenni, és kiélvezni a semmi dobozt.
Nagyon csábító. Nőnek lenni nagyon nem könnyű meló, mert amikor úgy gondolod, hogy most nem fogsz semmire sem gondolni, akkor jön az, hogy elkezdesz gondolkozni olyanokon, hogy "betegyek-e egy mosást", "mi lenne, ha ma rendelnénk valamit?", "elég természetes íve van a körmömnek, vagy legközelebb kerekítse le jobban a körmösöm?", "Vajon rám gondol-e vagy a titkárnőjére éppen?". Egy szó, mint száz, nőnek lenni szívás.
- Én hiszek, csak érted, ennek a doboznak még mindig szőke hajszálai vannak.
És megfejelném, de ezt már inkább nem is teszem hozzá, mert ez az érzés talán csak Theon miatt van, akinek tettei itt lebegnek körülöttünk, és most már tudjuk egymás mocskos titkát, hogy őt majdnem megfogdosta azzal a kezével, amivel engem megfogdosott. Ez a srác abnormális, és bár a külön töltött idő gondolatát még emésztem, ravasz és huncut mosoly keveredése jelenik meg az arcomon, ahogy Henrikre nézek.
- Nocsak, nocsak, Ambrózy Henrik, meg tudsz lepni ennyi idő után is.
Hiszen, ő tanár, mégis, ki-kiszalad a száján olyan, ami arra utal, hogy ha tehetné, akkor bizony már szépen elintézte volna Theont. Mondanám, hogy álljunk össze, mint két kicsi legó, és intézzük el a srácot, de szerintem még én is bűntudattal kelnék fel másnap, holott pontosan tudnám, hogy megérdemli a srác azt, amit kapott, mert amíg valaki nem töri le a szarvát, addig nagyon hinni fog magában, és abban, hogy bármit megtehet. Pedig nem.
- Összevesztek a testvérével, az egész azzal indult. Eszter elhatárolódott tőle. Haragszik rá, miattam, azért, mert az apjuk és Ricsi nem voltak hozzá őszinték, nem avatták bele a dolgaikba. Ricsi idővel szerelmes lett belém, és én viszonoztam ezt. Eszter árulásnak érezte ezt a részéről. Aztán volt egy szakításunk, én bosszúból megcsókoltam egy fiút, ami azt eredményezte, hogy Ricsi lelépett a Durmstrangba, és ez végleg szétrombolta a Vajda egységet. Szóval a drasztikus lépések és a tény, hogy szerelmes belém, vagy szerelmes volt belém okozták azt, hogy most itt tartunk. El kellett volna engednem őt akkor, amikor hivatalosan véget kellett volna érjen a kapcsolatunk.
Nem beszéltem erről soha, senkinek, és már nincs a csuklómon a megszeghetetlen eskü köteléke, hirtelen érezni kezdem, de tudom, hogy már nincs hatással ránk, ha akarom, elmondom, hogy az egész csak egy megrendezett politikai színjáték volt, hogy jól jöttem a kampányhoz, és ennyi. De nem mondom ki most sem, csak sejtetem, de tudom, hogy Henrik érteni fogja, ha nem is most, később, mikor éppen a semmibe bámul, megérti, hogy mit mondok. Hogy nem szerelemnek indult, hogy volt lejárati dátuma, hogy ez az egész az elején nem volt valóság.
- Aww, ez nagyon hízelgő, de ne meneküljön kérem a karjaimba, adjon esélyt ennek az öt évnek, kiváló voltam asztrológiából is, minő véletlen, és úgy látom, hogy egy kemény év után, mely most önre vár, földöntúli boldogságot tapasztal majd. De ha mégsem, és szíve megcsalatja, ez a test és ez a szív önnek dobog... vala. A vége béna lett, de azért hiszem, hogy ha öt év múlva felrémlik neked, hogy megkértem a kezed, már csak jót nevetsz rajta, és talán elmeséled a melletted fekvőnek, hogy egy győztes és egyben vesztes meccs után remek ajánlatot kaptál.
Felkelek én is, és mindenféle engedélykérés nélkül ölelem át, mert tudom, hogy tökéletes kezeivel - tudom, tudom, vártad már - átölel, és minden helyre fog billenni.
- Nem tudom, hogy mit kezdenék nélküled. Nem csak különköltöznék, hanem a rózsák mögé ásnék éppen egy hullamerev Vajdát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Szóval ez csak úgy kifejleszthető egy nőnek?
Valóban hasznos lehet, és van egy olyan érzésem, hogy szükségem is lesz rá, hogy tényleg ki tudjon kapcsolni az agyam, hogy el tudjak merülni a semmiben, hogy képes leszek arra, hogy ne kombináljak, hogy ne bolonduljak bele a ténybe, hogy agyalok. Mert bele lehet. Sok nő kattan bele abba, hogy a túlgondolást túlgondolja, hogy amikor alszik, akkor is agyal, hogy pörög a gondolatokon, amiken nem kellene pörögnie.
- Meg kell tanulnom elengedni.
Vagy a problémát, vagy azt, hogy nem bízik meg bennem, vagy őt magát. Elengedni Vajda Ricsit. Most először fogalmazódik meg bennem a gondolat, hogy milyen lenne az élet Vajdátlanul. Most először gondolok bele abban, hogy mennyire beleringattam magam mindabba, amit a varázstükörben láttam. A házasság, a gyerekek, Ricsi idős korára olyan lesz, mint az apja, kinézetre is, jellemre is. Tisztelettel vegyes szerelemmel beszélt róla a jövőbeli énem, a tökéletes társról. Vajon a tükörben lévő jövőbeli én most is ezt mondaná? Vagy minden, a gyerekek, a házasság, semmivé foszlott már akkor, amikor nem hagytam magam, és visszaszóltam neki? Valamit lépnem kell, akkor is, ha tudom, hogy ez a lépés fájdalmas lesz, mind a kettőnknek, kérdés, hogy milyen arányban fog fájni.
- Lehet, hogy majd elmaszkírozom magam, és ahogy te nem gondoltál rám, úgy más sem fog, és akkor nem tiltanak el egy életre a kviddicstől.
Mert ellenkező esetben, még mindig megvan az esélye, hogy Volkov azt mondja, nem játszhatok, mert nem tartja biztonságosnak a dolgot, és nem hibáztathatnám őt egy fél pillanatig sem. Igaza lenne, mert tényleg nem érné meg kockáztatni az ő hírnevét, megbízhatóságát két nála fiatalabb acsarkodása miatt. Viszont a maszk mindig segít, én meg azért elég erős vagyok, hiszen a sok sport és a Ricsivel való élet megedzett.
- Mint egy pszichológus?
Bár nem értem, hogy ha tényleg pszichológus, vagy olyan, aki segít neki a nővérével kapcsolatban, akkor mégis mi a frászért nem lehet elmondani? Én csak örülök neki, ha van, aki tud segíteni, mert nem hiszem, hogy mindenható vagyok, és ha ő felismert egy problémát, és azt orvosolná, hát összetenném a két kezem örömömben, hogy csinálja. Szeretném, ha Ricsi rálelne a lelki békéjére, megérdemelné, hogy a dolgok letisztázódjanak. Semmi szörnyűt nem látok egy pszichológusban mondjuk, és remélem, hogy ő nem úgy gondolkozik, hogy én ezért elítélném, vagy kevésbé tartanám férfiasnak.
- Leredukálhatom háromra, de tudod, a férfiak háromnál bepánikolnak. Ha öt, akkor már túlvagyunk a három éves válságon, de mégsem csak egy kicsivel. Hm. A három is jó. Akkor még fiatal és fitt leszek, öt év múlva lehet, hogy már csak egy uncsi vén csont.
Mert az ember huszonhat évesen unalmas, vén csont, nyilván. Dehogy leszek én unalmas, csak úgy gondoltam, hogy az öt év kimondásával biztosítom róla, hogy ez csak tréfa, hogy nem komoly, hogy nem úgy van az. De nekem jó a három is. Már nem vagyok diák, botrányt se keltenénk. Szinte szörnyen uncsik lennénk, ha összeállnánk. Mondjuk így sem kizárt, hogy van, aki tényleg ezt feltételezi, olyan engedelmesen távozott most is mindenki, és maradtunk ketten az öltözőben. Ez volt talán anno a rellon öltözője? Hm. nyilván világítana uv fény alatt. Mókás így belegondolva, hogy mennyire gyorsan leléptek, és nem biztos, hogy csak a buli ígérete miatt. Hoppá hoppá.
- Ez kedves, de remélem, hogy nem növelem a feltételesen hozzád köthető hullák számát.
Nevetem el magam, puszit nyomva a mellkasára, és miközben hátat fordítva neki gyorsan öltözni kezdek vígan mosolygok. Ilyen szinten igazi sprinter vagyok, ő talán még a pólóját sem vette le, amikor én már frissen, illatosan állok a virágos ruhácskámban, és éppen a hajamat bontogatom ki. Öltözni gyorsan tudok, de amíg a hajam a combomat súrolja, sosem készülök el időben.
- Kérhetek valamit? Ha úgy alakulna, hogy Ricsi és én nem maradunk együtt, de mégis elterjedne, hogy kavarunk. Egy kicsit nem tagadnád? Mármint csak az első időkben. Nem azt kérem, hogy megerősítsd, hogy együtt vagyunk, csak, ne mondj rá semmit. Ha nem nagy kérés persze. Csak egy kis csendet szeretnék, vagy nem is tudom. Nem tudom, hogy mi lesz ebből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Azt már eddig is tudtam, hogy bölcs vagy és jó a meggyőző képességed, de hogy ilyen okosokat is mondasz, lenyűgözöl.
Cukkolom egy kicsit, mert tudom, hogy nagyon okos és nagyon bölcs, és tudja, hogy tudom, csak szeretem egy kicsit piszkálni, de nem bántón, érződik a hangomban is, hogy csupán csak mókának szánom az egészet. Igaza van, nem szabad túlkombinálva és feszülten beleállni ebbe az egészbe, és ennek a tanácsnak hála, a kapcsolatunk az áprilist túléli, mert próbálkozom tényleg objektív és kedves maradni a történetben, mégis, mint azt már tudjuk, el fog jönni a pillanat, amikor befejezem a kapcsolatomat Vajda Richárddal. De Henrik miatt, amiatt, amit mond, még vagy három hétig kutatni fogom a megoldást, hogy a kettősünk újra az legyen, aki régen volt.
- Hogy én erre nem gondoltam!
Képedek el, mert tényleg, ha százfűlével a szervezetünkben csináljuk, akkor akárkik lehetünk. Annyit kell csak tennünk, hogy két ismeretlen, de nagydarab fickótól szerzünk hajszálat, egy hónap alatt megfőzzük a százfűlé levet, és már meg is bosszulhatjuk, hogy Delacroix megfogdosott minket. Hát persze! Mi sem egyszerűbb, nem?
- De most egy pszichológus? Hát mi van abban? Nekem kötelező a versenyek miatt, és teljesen természetesnek veszem, hogy van. Nem néznék rád se furcsán, ha neked is lenne, elvégre tanár vagy, biztos vannak kölykök, akik megbotránkoztatnak, meg ott a múltad, meg amúgy is, én akkor is járok majd, ha már nem versenyzek.
Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy ne versenyezzek, még akkor sem, ha úgy döntöttem, hogy huszonhárom, de maximum huszonöt évesen végleg befejezem a versenysportot. A karrierem csúcsán. Nem akarok én lenni az a kiöregedett nő, aki nem tudja elfogadni, hogy neki régen leáldoztak. De nem tudom, hogy hogyan fogadnám, ha tényleg pszichológus lenne a szőke. Azt hiszem, szomorú lennék, mert ez azt támasztaná alá, hogy Ricsi nem ismer, nem bízik bennem, és ennek az az egyszerű oka, hogy pontosan tudja, hogy rendszeresen járok pszichológushoz, és jó dolognak tartom az életemben. Ahogy nevet, muszáj elmosolyodnom, sőt kuncognom is kicsit.
- Nem, Henrik, te csodálatos korban lévő férfiember vagy. A szavatosságod csak a hatvanas éveid közepén kezd meghanyatlani. De ha Hugh vagy, akkor be kell vetnem magam, hogy én legyek a te Crystal-od.
Nem akarom megmondani, hogy miért tudom, hogy Hugh Hefner utolsó feleségét Crystal Harris-nek hívták, engedjük el. Játékosan kezdem el a csípőmet ringatni, ahogy kicsit feljebb húzom a felsőmet, de semmit sem mutatok, csak a hasam, még csak a melltartóm széle se bukkan elő. Tudom, tudom, tök uncsi vagyok. De gyorsan öltözöm, ami vicces, mert sosem volt egyéjszakás kalandom, és sosem kellett kiosonnom sehonnan. Micsoda egy unalmas alak vagyok, de tényleg. Viszont ennek következtében leplezhetetlenül kiül az arcomra az is, ha valami olyat látok, amitől leesik az állam, és éppen csak hajszálon múlik, hogy nem kezd csorogni a nyálam, mert hát ember, de őszintén, ezzel a testtel hogyan nincs neked barátnőd? Azért egy kósza pillanatig felmerül bennem a gondolat, hogy ha már úgyis lemaradtunk, maradhatunk még egy kicsit, és huh. Félő, hogy ez a látvány elég sok álmomban vissza fog térni. Meg az is, hogy elismerően biccentek. Na ez test kéremszépen
- Csökkentsük le kettő... nem is, másfél évre a dolgot. Másfél évig van esélyed menekülni, de utána ez az enyém lesz.
Mutatok végig rajta, mert igen, ez a kép most úgy beleégett az agyamba, hogy körülbelül az idők végezetéig ott marad, csak a helyszín változik. Majd elképzelem, ahogy éppen strandon sétál, meg fát vág, ő igen, a kis perverz álmaimban nagyon is ott lesz Henrik, szigorúan persze a kapcsolatom összeomlását követően.
- Köszönöm, komolyan. Ne legyen rá szükségem, de hálás vagyok, amiért értem szembemész az elveiddel.
Egy kis szájfényt rakok fel, persze, miközben azért, ahogy így pakol, hátulról is megnézem. Eddig fel sem tűnt, hogy Henrik mennyire férfi, én meg egy éve itt öltözöm vele. Édes Merlin, hát nem igaz, hogy ennyire elvette az eszem Ricsi, és elég nagy aggodalomra ad okot, hogy most már észreveszem, hogy más is férfiból van.
- Köszönöm.
Surranok ki az ajtón, hogy bevárva a többiek után siessünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szóval nincs több kviddics. Oké, jogos, hogy egy iskolai bajnokságon talán ne tanárok és egyéb iskolai alkalmazottak vetekedjenek egymással, csúnyán kiütve testvérpárokat a mérkőzés alatt, de ez akkor sem fair. Főleg azért, mert jelenleg a tény, hogy Henrikkel kviddicsezhetek volt az egyetlen olyan dolog, ami igazán fel tudott spannolni. Erre készültem már hetek óta, és lebeszéltem mindenkivel, hogy ha extrán odafigyelek, akkor rendben van. Szóval készültem az extra odafigyelésre, meg persze Henrikre és az ő felsőtestére, aztán egyszer csak derült égből jött a villámcsapás, hogy itt nem lesz semmi felsőtest vizit az öltözőben, mert nincs helyünk a kviddicsesek között. Szóval jogos, de mégis nagyon rosszkor jövő tény volt ez.
Mondhatjuk, hogy ha annyira akarom a dolgot, akkor miért nem megyek vissza mestertanoncnak, de valljuk be, Henrik akkor sem lenne ott, és a gurkóparámat még mindig csak ő tudja leküzdeni, még akkor is, ha csak a kispadon van. Másrészt pedig, láttam én Olívián az elszántságot, szóval saját magam vittem el a felszerelésemet és adtam át a lánynak, ami egyfajta békeajándék is volt. Nem mintha neki haragudnia kellene rám, de jobb a tiszta karma, ugyebár. Szóval vége.
- Furcsa lesz azért, nem együtt edzeni.
Pillantok át a másikra, ahogy a meleg vízbe csúsztatom a lábaimat. Maga a barlang hűvös, a benne található víz viszont kellemesen meleg, így télen is, nyáron is jó választás. Hogy nekünk milyen, az majd elválik, de nem akartam uncsi helyre menni vele, ha már egyszer rá tudtam venni, hogy tartsunk egy kétszemélyes búcsúbulit. Jó, hát nem mondhatjuk, hogy nem alaptalanul kétszemélyes, mert azért amióta rájöttem, hogy férfiból van, és láttam azokat az izmokat, elég sokszor felrémlik előttem a jelenet. Ketten az öltözőben. Óóó, ha én akkor szingli lettem volna! De most az vagyok, szóval kellőképp odatettem magam, hogy teljesen hétköznapinak tűnjek, de azért a kis női praktikákat bevetve vonzónak. És mivel jó kislány módjára a saját házibulimat józanul vészeltem át, így most úgy vélem, ha kicsit becsiccsentek, abban sincsen semmi.
- Talán el kellene kezdenünk köpkövezni. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ellenfelünk. Vagy robbanó snapszli bajnokokká válni. A helyi nyuggerklub lealázása után pedig vár minket az országos döntő.
A hangomban enyhe lelkesedéssel beszélek, mert látom magam előtt, ahogy még Joli néninek is a nyála folyik attól a ténytől, hogy Henrik ott ül az asztalnál. Tuti sikerünk lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Próbálok, esküszöm, hogy én tényleg nagyon próbálok a vízre koncentrálni, és nem nyáladzva nézni Henriket, aki úgy nekivetkőzött, hogy mellette szinte szűzlánynak érzem magam, pedig aztán én se mondhatom, hogy hú de nagyon fel lennék öltözve. Viszont, ha hirtelen itt most nekiállnék nagyon vetkőzni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul alakulna a dolog. De valljuk be, egy privát buli, ahol lekerül a ruházatod jó része egy pasival, akinek a felsőtestét látva kérted a segítségét egy kamujárásban, eléggé árulkodó. Nem, nem fogom leteperni - még, ugye Lili -, hanem csak élvezem a látványt, mert azért el-elelmélkedek azokon a kockákon és izmokon, miközben valahogy, teljesen véletlenül elkezdem kibontogatni a felsőmet.
~ Részeg voltam, hogy ennyire szorosra kötöttem? Basszus, de elszoktam a pasizástól! ~
Mióta is? Öt hónapja, de lassan hat vagyok egyedül, és valljuk be az utolsó hetekben tehettem bármit, fel se tűnt, szóval na, béna vagyok, és valljuk be, akaratlanul is feltör belőlem egy hálás sóhaj, amikor végre enged az anyag a szorításon. Na, akkor legyünk megint szexik. Szóval koncentrálva az arcára, mert hát szerencsére ott is van mit nézni, kuncogok egyet a gondolatra, hogy pont belefutott Jolikába.
- Őszinte részvétem. Emlékszem, Ricsit is próbálta felszedni, meg az apáimat. Azért képzelheted, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor ott sétálok a két apámmal, akik nem melegek, de csak, hogy Jolika leszálljon róluk, egymás farzsebébe dugott kézzel álldogálnak.
Azt már nem teszem hozzá, amikor még egy gyors szájrapuszit is láttam, mert abba én se szeretnék belegondolni. Szeretem az apukáimat, és édesek voltak együtt, de valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy baráton kívül ők ketten mások is lehetnek.
- Szóval Ambrózy Henrik, szívesen dolgoznál velem a jövőben?
Még egy kacér kis kacsintást is megengedek, mielőtt kuncogva döntöm hátra a fejem. Jó, hát picit azért már hat ebben a melegben az a kis pezsgő, amit elkortyoltam, amíg Henrik vetkőzött. Pedig egy jó kis sztriptíz! Ne igyatok, nem éri meg. Lemaradtok életetek legszebb pillanatairól.
- Tetszene a gondolat, de ha ez nem is, akkor legalább a meccsekre kimehetnénk. Van bejárásom a kastélyba a színjátszók miatt. Bár vicces lenne, ha a tanárom lennél, és magáznom kellene téged.
Elképzelhetetlennek tartom, viszont jó átkötés arra, hogy kiemelve a lábaimat, felkeljek, és kigombolva a nadrágom lecsússzon a lábamon.
- Mit gondol, professzor úr, bár nem vagyok a diákja, de vegyülne velem a vízben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hét kilót kellene fogynom három hónap alatt. Azt nem tudom, hogy ezt hogyan fogom kivitelezni, azt igen, hogy egy korishoz képest a melleim és a fenekem az, ami túl nagy. De a fejembe vettem az olimpiát, és nincs aki lebeszéljen róla. Csak ez a hét kiló. Ez az, ami nagyon zavar. Eddig lement másfél kiló két hónap alatt, de már most úgy érzem, hogy minden ruhám nagy rám.
Persze, csinálhatnám a drasztikus diétákat, csakhogy azokkal azt érném el, hogy az energiaszintem lecsökkenne annyira, hogy nem tudnám megcsinálni az ugrásokat, sőt, valószínűleg beleájulnék a forgásokba. Az olimpia. Kell, akarom, mert ez az egyetlen olyan dolog, amivel kellőképpen le tudom foglalni magam. Szükségem van rá.
Mivel ma nincs a főnökasszonyom - elkezdte kivenni a nyugdíj előtti szabadságait -, így egyedül vagyok, és mivel ma se rendezvény, se semmi nincsen, ezért baromira unalmas is. Vannak ilyen napok, amikor jobb ötlet híján azzal foglalkozom, hogy diétákat nézegetek, étrendet állítok össze, és keresem az időpontokat, ahol még egy edzés belefér. Emellett pedig az életem egy nem várt, de kellemes fordulatot vett, szóval túl azon, hogy próbálom kínozni magam, törekszem arra is, hogy élvezetet nyújtsak. Kiváló összhangban vannak a dolgok.
Ebbe a gondolatba érkezik Masa és kéri a könyvet. Tudom, hogy ki van tiltva, az a fránya könyvtárosnő égbe meredő hanggal követelte, hogy többet ne tehesse be a fiatal lány a lábát oda. De én nem vagyok egy állat, aki elküld egy olvasni vágyót, bár valljuk be, először kissé meglep a könyv címe, de nem ellenkezem, nem kezdem ez, hogy biztos a mese kell-e még neki. Csak felírom, belövöm, hogy merre találom, és kérek tőle öt percet, hogy átmenjek a másik szárnyba és megszerezzem. Amikor visszatérek, fejem kicsit oldalra döntve nézem a függönysimogatós mutatványát.
- A polgármester titkárnője igen kedvező áron vette őket, apró lépések a szebb környezetért.
Lehet, hogy textiltervezőnek készül? Ők szoktak ilyeneket csinálni. A megszerzett könyvet mindenesetre felé nyújtom. Igen, talán a textilek érdeklik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Egy kutatást?
Azért, voltam én is diák, és valljuk be, én az a diák voltam, aki minden tárgyat felvett és állandóan évfolyamelső volt, meg egyszer-kétszer iskolaelső, de hogy éppen népmesék kelljenek valamelyik órára... talán mugliismeret. Az lehet. Biztosan erről van szó, de valljuk be, ha valami, akkor ez igazán felkeltette az érdeklődésemet.
- Mi a kutatás témája?
Mert valljuk be, érdekes dolgokat tanulok az egyetemen, de már minden vizsgám lement, tart a nyáriszünet, és buzgómócsing lévén már a fél szakdolgozatomat is megírtam. Most éppen van időm mindenre alapon úgy lekötöm magam, hogy eszembe se jusson... hát tudjátok ki. Szóval érdekel, hogy milyen témában lehet nagyot alkotni a népmesékkel, mert olvastam párat én is, de valahogy a színház jobban lekötött, így azok a művek, melyek színpadot is láttak, valahogy jobban lekötöttek engem is.
- Oh, hát igazából feljárhatnék, mert én vagyok a színjátszósok mentora is, de valahogy elég nagy pangás van most. Talán a nagy nyári meleg miatt, talán mert éppen új vezető van ott. Nem tudom.
Egy kicsit azért bánt is a dolog, mert valljuk be, szeretem a kastélyt. Képtelen lennék már ott tanulni, de maghát a helyet, amit nyújtott nekem, amit ott kaptam és tanultam, egyszerűen imádom. Én szeretem a diákkori emlékeimet, és szerettem mindig iskolába járni. A rejtett levitás azért dolgozik bennem. Nyakláncomat piszkálva nézem a lányt, és valamiért úgy nézem, hogy van valami rejtett feszültség közöttünk, de nem értem, hogy miért. Tettem volna valamit ellene? Nem szokásom embereknek ártani. Érdekes. Valahogy a rezgései olyan furcsák, és mintha én is hozzá idomultam volna.
- Sajnálom, hogy már nem vagyunk ellenfelek. Talán kellene találnunk valamit, amiért megküzdhetünk egymással.
És nem, fogalmam sincs, hogy ezzel a vidám kis kijelentéssel mibe tenyereltem bele. Hajaj Lilike, lesz ennek még böjtje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy pillanatig esküszöm, hogy azt hiszem, hogy csak viccel, de rá kell jönnöm, hogy nem. Masa, csakúgy, mint én, kétségbe van esve. A téma nagyjából azonos, csak amíg én a tükörben láttam idősebb, megtört önmagamat, aki elveszítette a szerelmét, a karrierjét, önmagát, addig ő - remélem nagyon -, csak belekeveredett egy nagyon kényes helyzetbe, és végső megoldásában a mesékhez fordult.
- Ez nem hülyeség.
Sosem gondoltam erre a kötetre, vagy mondjuk a Disney összesre úgy, mint a problémáimat megoldó könyvekre, főleg nem, ha a boldogan éltek, míg meg nem haltak részt vesszük alapul. De ez a megoldás nem is lehet olyan rossz. Elolvasni hetvenhét mesét, és rájönni, hogy akkor mégis mi a fenét kell lépni ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk.
- Szóval van egy fiú vagy lány, akivel bonyolult a kapcsolatod, de szeretnéd jobbá tenni, sőt, ha jól tippelem, akkor esetleg hosszú távon tervezel vele, de nem könnyű eset.
Csak finoman tapogatózok, miközben a babzsákok felé mutatok, hogy jöjjön, üljön le velem. A hely előnye, hogy itt dolgozóként egy csomó extrád van, például tudod, hogy hogyan kell megnyomni egy rejtett rekeszt ahhoz, hogy a falból egy mini hűtőszerűség bukkanjon elő, tele hűvös innivalókkal. Nem mondom, hogy semmi alkohol, mert ha olyan ember látogat ide, akinél tudjuk, hogy kell, akkor az is be van már készítve. De most két gyümölcslevet húzok elő, az egyiket Masa felé tartva, és kicsit összehúzom a szemöldökeimet.
- Céloznom kellett volna valamire?
Mondom én, hogy van valami feszült vibrálás, hát nem vagyok hülye! Masa szemébe nézve, kérdőn pillantok rá, mert nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt van ez az érzés, de nagyon szeretném tudni, hogy a "kár, hogy nem jársz a kastélyba"-ból hogyan lett "célozni akarsz valamire". Vagy van valami gebasz kettőnk között, amiről lemaradtam, vagy kezdek megkattanni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Azt nem tudom, hogy a fiúról vagy a lányról van-e szó, amikor azt mondja, hogy erről van szó, de ha valaki, akkor én igazán nem fogom megítélni, mert valljuk be, művészek között nőttem fel egy színházban és két apám van, szóval én aztán igazán, de nagyon elfogadó vagyok. Mondjuk önkéntelenül azon gondolkozom, hogy Masa melyik a két fél közül, de abban biztos vagyok, ahogy amilyen aranyos és kedves, még ha kicsit deszka is, nem vérleszbikus. Meg aztán jobb is, hogy ez most derült ki, nem akkor, amikor már a házasságukat tervezik, és egy ferde lánybúcsún arra ébred, hogy szívesebben smárol a lányokkal, mint Bencével. Tudom. tudom, nem mindenki gondolkozik azon húsz évesen, hogy basszus, mellettem fekszik életem szerelme, és akkor ásó,kapa, nagyharang. Én elgondolkoztam, sőt belelovaltam magam a dologba, és ennek meg is lett az eredménye. Bár a múltkor Ricsi rám írt egy képem miatt, és lehet, hogy találkozunk a hétvégén. Mármint én takarítani fogok, ő meg szórakoztatni engem. Ez megint egy furcsa szint nálunk.
- Csak egyenesen.
Mondom, és igen, most rajtam a sor, hogy meglepődjek, mert ez nagyon úgy hangzik, mint akit fel akarnak szedni. Ez nagyon kedves, de én eléggé a fiúkat szeretem, de nem ezzel utasítanám el, hanem azzal, hogy mi mind a ketten túl lányok vagyunk ahhoz, hogy boldogan éljünk. Tudom, Masát nem feltétlenül látnák az emberek nőiesnek, hiszen ugrál meg pörög, mint a búgócsiga, de valljuk be, képes lenne nő lenni, ha olyan helyzetbe kerülne.
- Nem járok senkivel.
Felelem őszintén, zavartan megforgatva az ujjamon a gyűrűmet. Akkor éjjel nem volt rajtam, de utána visszahúztam. Vajon ez már megcsalásnak minősül? Mármint nem vagyunk együtt ugye, de a gyűrűjét viselem, és láttam a múltkor, hogy ő is viseli a gyűrűmet, szóval kicsit összezavart ez az egész gyűrű dolog. Finoman köhintek egyet. Masa még gyerek, de ugyanakkor korban közel van hozzám. Szóval ha valaki felvilágosítja, lehet, hogy nekem kellene.
- Van olyan, hogy két ember nem érez szerelmet, de jól megértik egymást, szeretnek egymás társaságában lenni, és vágynak az intimitásra, arra, hogy legyen valaki mellettük egy kis időre. Ez lehet egy vagy több idegen, de lehet egy olyan barátság is, amiben van valami plusz. Én egy ilyen pluszban vagyok. Bármikor lezárható, de magány ellen kiváló. Barátság extrákkal, azt hiszem, így hívják a köznyelvben. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem vagyok hülye. Mármint sok hülyeséget csinálok, de azért sem hülye, sem vak nem vagyok, és bár nem könnyen észrevehető jelek voltak, de volt, hogy bennem is felmerült, Henrik az a tanár, akiért Masa odáig meg vissza van. Nem hibáztatom ezért, így utólag meg, hogy ismerem már Henrik adósságait, nem is csodálom, hogy rá esett a választása. Mindenkinek van ebben a kastélyban tanár szerelme. Mostanában egy fiatal tanárról rebegnek ódákat, aki megér néhány ajtócsapkodást. Nekem is volt olyan, aki megdobogtatta a szívem és lányos zavaromban heherésztem tőle, most meg a plafonra tudok tőle pörögni, és igen, ez az ember Várffy.
El is mesélném neki, hogy ugyan, ezek a tanárokba habarodások átmenetiek, mint a nyári eső, hanem aztán jönne a begubózás, amitől totálisan és mérhetetlenül frászt kapok. Lili hívja a 911-et, Masa eltűnt. Úristen, Masa ebben a pillanatban a legMasátlanabb egész ismeretségünk alatt. A szívem kihagy egy ütemet, és érzem, ahogy hirtelen nagyfokú bűntudat telepedik rám, holott nem kellene. Két egyedülálló, érzelmileg megtépázott ember megéli egymás társaságában azt, hogy van, aki átkarolja, van, akivel ha csak néhány órára is, de kiszakadhat a világból. Én nem hittem, hogy ezzel bárkinek is fájdalmat okozunk, és most tessék, itt van az élő példa, aki megroppan attól, hogy pletykálnak rólunk, és akkor még nem is mondtam nevet neki, de nyilván a név miatt kezdődött az egész. Kizártnak tartom, hogy miattam lenne ez, de nyilván nem fogok rákérdezni arra, hogy "Leszbikusnak teteted magad Henrik miatt?" vagy, hogy "Mióta tudod, hogy szerelmes vagy Henrikbe?". Látom, hogy megbántott, nem csak az a tinihiszti, ami olyankor van, ha egy tanár házasságra lép, ez most valami más, ismerem ezt a pozitúrát, a Ricsivel való kapcsolatom felében így ültem.
- Igen, ez azt jelenti Masa.
Anélkül, hogy bármilyen hirtelen mozdulatot tennék, húzom elő a pálcámat, hogy a helyiség köré egy extra disaudiot is húzzak, illetve, hogy bezárjam az ajtókat. Most nem kellene senkinek sem betrappolni. A bűbájaim szerencsére még működnek, de tudom, hogy a hétvégén mentes leszek a mágiától, a nyakláncomon látszik, hogy lassan csordultig lesz.
- Ricsi és én anno nem szerelemből jöttünk össze, az egész politikai kampány volt, egy felkérés egy szerep eljátszására. Egy feltörekvő színésznőnek busás jutalom ellenében nem kellett mást tennie, mint színészkedni. Csakhogy a színészet valósággá vált, ahogy a hónapok haladtak előre, szerelmes lettem Ricsibe. Kétségbeestem, úgy éreztem, képtelen vagyok a szerződésünk végén elengedni őt.
Ösztönösen a karomhoz nyúlok, régen nem éreztem már a megszeghetetlen esküt, ami akkor a kezemre került, de most mintha megint ott lenne, mintha megint égetni kezdene a múlt.
- Akkor néztem ki úgy, mint most te. Mindig, amikor egyedül voltam, összegubóztam, és a visszalévő perceinken gondolkoztam, és anélkül, hogy tudtam volna, Ricsi viszont szeret, belehajszoltam magam egy sötét verembe.
Szépen és finoman beszélek vele, mert most más, mint a korábbi találkozásainkkor, most tényleg riasztóan nem olyan, mint lennie kellene. Én pedig szeretnék segíteni, mert egész életemben valahogy mindig az hajtott, hogy segítsek. Anno Ricsiben is a segítség lehetőségét láttam a leginkább, nem a pénz vagy a hírnév vagy a fejlődés motivált.
- A szerelem nem rossz dolog Masa, okkal jön és okkal távozik az életünkből, okkal érzünk egyes emberek iránt mélyebben, és tudom, hogy félelmetes, de jobb nem gyomorfekélybe hajszolni magad a ki nem mondott dolgok miatt. Ha jól sejtem, rajtad múlik a dolog, azért kell a könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem mondtam még soha senkinek, és nem is szándékoztam, de valahogy úgy érzem, hogy Masán talán segítene a dolog. Az apukáimból az egyik felhorkanna, hogy igaza volt, a másik csalódott lenne, hogy belementem egy ilyen dologba, és noha jó vége lett, mert igaz szerelem volt a miénk, akkor is csalódottságot érezne.
- Nem. Olykor voltak próbálkozásaim, Ricsi hárított, de mondott szavakat, tettem pár következtetést vele kapcsolatban. Bevallom, az elején azt hittem, hogy meleg, aztán házhoz vittem egy lányt, hogy ne legyen feszült, szóval nem mindig arra következtettem, ami a valóság volt. De meg akartam fejteni Ricsit, megérteni, hogy mit veszítek el hamarosan. Már vagy nyolc hónapja együtt voltunk, amikor először csókolóztunk.
Meg minden más is akkor esett meg, de mivel mi egy igen speciális módon szeretünk, és mivel Masának inkább simán csak a szex szót se mondanám ki, ezért helyette inkább maradjunk csak a csóknál, az is igaz.
- Mivel volt egy lejárati dátumom, úgy voltam vele, hogy teljen el szépen, és legyen egy boldog búcsúnk. Mi ordítva vallottunk szerelmet egymásnak.
Az emlékre kicsit elmosolyodom, én még beljebb tudok süppedni, és kicsit jobban Masa felé tudok fordulni, amit meg is teszek.
- Volt egy koriversenyem, és előtte nap, ahogy a mosást pakoltam el, a kezembe akadt Ricsi egyik inge, tökéletesen illet a koreomba, így eltettem és azt húztam. Ricsi minden versenyemre eljött, és végigtelefonozta, de amikor meglátta az ingét... uh... ha a tekintettel ölni lehetne, nekem ott végem lett volna. Elég drága cuccai vannak, valami hét-tíz galleon volt az az ing. Egy sima, fehér ing. Szóval ott már ideges lett rám, meg amúgy is a plafonon volt. Mivel aranyat kaptam, utána benyomtam három gyrost, egyből úgy néztem ki, mint egy négy hónapos terhes, de ezt csak otthon vette észre, leordította a fejem, hogy én átvertem őt, és így akarom magam mellett tartani, és ahogy veszekedtünk, ő ordított, én bőgtem, és akkor kiderült, hogy ez szerelem. Nem pont a legjobb példa, de arra jó, hogy megértse az ember, kicsit sem szerencsés, ha már csak akkor mondod ezt ki, amikor elszakad a cérna.
Én is máshogy csinálnám, de értem, hogy ő fél ettől, én is féltem, sőt rettegtem. Hogyan mondod ezt meg? Mi van, ha a másik azt mondja, hogy ő nem, és olyan elutasítást kapsz, amit egy életre megjegyzel? Egy sebet a szívedbe. Tudom, hogy az érzelmeinkről félelmetes beszélni, és értem azt is, hogy Ricsi miért félt nekem elmondani a pszichológust, hogy mennyire aggódott azon, hogy mit fogok szólni. Ez olyan, mint amikor a gyereked közli, hogy meleg, egész addig azt mondod, hogy nem lesz benned más érzés, amíg ott nincs a tény.
- Ha nem mozdulsz egyik irányba se, akkor nem tudod meg. Akkor az lesz, ami eddig, elvonulva leülsz egy sarokba és szenvedsz, de Masa, te nem ilyen vagy, ezt te is tudod. Ez a vesztesek taktikája, egy pocsék taktika. Én elveszítettem azt, akit szeretek, azért mert gyáva voltam és beletörődő, te ne tedd.
Én nem látok rossz dolgot abban, hogy Masa és Henrik együtt legyenek. Nem is tudom, hogy miért nem. Én nem vagyok életre szóló a férfinél, nem is akarok az lenni, nem lenne fair vele szemben, és nagyon sok minden hiányzik abból, ami mind a kettőnket boldoggá tenne. Leginkább az, hogy másokkal akarunk együtt lenni.
- Nem nézem ki belőled, hogy elé állsz. Itt nem. Talán... egy vakrandin. Mármint, ahol nem tudja, hogy te várod, egy iskolán kívüli, semleges terepen, ahol csak Masa és Henrik vagytok, akik együtt töltenek egy kellemes estét. Jelenleg sok a gátló tényező, de mi van akkor, ha nem itt vagytok? Nem lenne egyszerűbb egy kellemes vacsora mellett megvitatni, hogy mit is akartok egymástól?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Olyasmi. Előtte hozzávágtam egy erszény aranyat is, ha jól emlékszem, olyan lendülettel, hogy egy kicsit meg is maradt a nyoma.  
Senki se mondta, hogy Ricsivel a kapcsolatunk olyan nagyon tökéletes, sőt a Holdfény lakói nem egyszer halhatták, ahogy egymás torkának ugrunk egy átlag vasárnap délelőttön. Volt minden, részegen tinderezésből elütött embertől elkezdve a felrúgott kertitörpén át - sosem fogom megbocsátani, hogy letört az orra - a hangos kertben ordításon át minden. És, hogy mi tartott minket össze? Talán a zsák a foltját dolog.
- Ne nevess, tudod milyen arcot vágtam, amikor megtudtam, hogy mennyibe kerül egy inge? Basszus Masa én két helyen dolgoztam iskola mellett, versenyeztem, korrepetáltam, ő meg tíz galleonért vett inget.
Belőlem is kitör a nevetés, amikor eszembe jut, hogy mennyire lesokkolt azzal, hogy egy sima fehér ing mennyibe kerül, és valóban sokkoló volt akkor, azóta hozzászoktam. Valljuk be, hozzá lehet szokni ahhoz, hogy jól él az ember, én is kevesebbet spóroltam, olyan ajándékokkal leptem meg, amiket szeret, hirtelen jött hétvégék más országokban, offroad, drága italok. Aztán amióta vége, annyi pénzem halmozódott fel, hogy magam is meglepődtem. Furcsa, de nélküle nem vágyom ezekre, viszont tudom, hogy ha vele lennék, akkor megint visszaállnék erre. Jól esik nevetni, ez olyan igazán boldog nevetés, ami már nagyon hiányzott. Hónapok óta nem nevettem, szépen fokozatosan haldokoltam belül, kívül pedig csupán csak mosolyra futotta.
Viszont jó beszélni erről. Nem hittem volna, hogy valaha elég erős leszek ahhoz, hogy bárkinek is őszintén beszéljek Ricsiről, arról, hogy mit éltem át vele, hogy hogyan volt ez az egész. Nem vagyunk világi barátnők, de látom Masát, és talán, ha nyitottunk volna anno, akkor is jóban lennénk, de nem bánom, hogy ez itt és most történik. Én mindig sokat tudtam mindenkiről, jó megfigyelőnek tartom magam, és most azt hiszem, hogy képes lennék segíteni neki, nekik, mert szeretem Henriket, szeretném, ha boldog lenne, és most már sejtem, hogy Masa az a lány, aki miatt benne van a tüske.
- Több időnk lett volna, talán nem szakítottunk volna akkor, talán nem szakítottunk volna most. Sok a talán, de nem tudom, talán semmin se változott volna. Nekem szerencsém van, tudod, mert jutott időm a szerelmemmel, de ez nem garantált. Mi van, ha elszalasztod az igazit? Mi van, ha a következő tanévben azt mondja, elmegy kutatni, és többet nem jön vissza? Mi van, ha az univerzum mindent tálcán kínál, de te nemet mondasz rá? Talán soha többet nem tesz ilyet.
Én tényleg hálásnak tartom magam azért, hogy Ricsivel lehettem, hogy igazán vele, álarc és színjáték nélkül. Sajnálom, hogy nem volt több időnk, és bár visszafordíthatnám az idő kerekét, bár ne rombolnék le mindent azzal, hogy én szakítok vele. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az, hogy kellett a Henrikkel töltött idő ahhoz, hogy rájöjjek, máshogy is lehetek boldog, hogy ne szűkítsem be a világot Ricsi köré, és, hogy rájöjjek, én tényleg vele voltam a világon a legboldogabb.
- Nos, nagyon remélem, hogy még mindig csak Henrikről és rólam pletykálnak, és nem jön elő az, hogy Volkovtól elkezdve Somán át Várffy-ig mindenki megvolt, mert akkor esküszöm, hogy elásom magam a föld mélyére. Henrik igaz, más nem, és nem is lesz.
Ebben biztos vagyok, mert ez a kis kitekintés segített nekem is rendbe tenni a dolgokat odabent. Már tudok beszélni Ricsiről, tudok mérlegelni, értékelni dolgokat. Fontos tapasztalás volt, fontos érzéseket tisztáztam le magamban.
- Emellett úgy vélem, nem azért puhatolózol, hogy megtudd, a lányok is érdekelnek-e, vagy csak a fiúk. Szóval tettem egy merész kijelentést, de az arcod alapján nem tévedtem.
Hümmögve süllyedek bele a babzsákba, mert a kerítőnő énem egy kicsit megkopott az évek alatt. Értem én, hogy mit beszél, és megértem, hogy miért mondja.
- Mennyire rossz most közöttetek a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Arannyál! Hogy én erre nem is gondoltam!
Még a homlokomra is csapok, valljuk be, nem szép dolog, de ez az ing dolog azóta is nagyon frusztrál. Szeretem Ricsit, de ahogy a kórházban is mondtam neki pár hete, amikor a kulcsait visszaadtam, nem lesz más ember attól, hogy nincs már pénze, nem lesz kevesebb a szememben, hiszen én mindig csak őt láttam. Most is felrémlik előttem, ahogy a szemébe nézve azt mondtam, hogy "van valakid, aki mindig szeretni fog", de azóta se jött el hozzám, és valljuk be, félek a szombattól, mert mi van, ha nem jön el, vagy ha eljön, és a kezembe nyomja a kulcsokat? Nem vagyok még felkészülve, de ha nem hozom fel a szombatot, akkor sosem jutunk egyről a kettőre. Legalább beszélgetünk már. Az is valami, nem?
- Akkor legalább tudod, hogy nem ez a te tálcád. Az is egy válasz, nem?
Ha üres a tálca, az is egy válasz, lezárhatja akkor életének ezt a fejezetét, kezdhet egy újat, vagy akár bele is süllyedhet abba, hogy azt kérdezze magától, miért nem volt ez az ő tálcája. Az élet nehéz, felnőttnek lenni szívás, de az igazi szörnyűség az érzelmi hullámzásban mutatkozik meg. Én Ricsi mellett lettem gyerekből felnőtt, lányból nő, szertelenből gondoskodó. Tudom, hogy milyen az, amikor felülsz erre a hullámvasútra. Hullámvölgyek, hullámhegyek, feljutni szinte lehetetlen, leesni a csúcsról egy pillanat fájdalmas műve.
- Mert, legyen bármi is most köztünk, ha belegondolok, úgy érzem, megcsalom Ricsit. Amíg vele nem jutok dűlőre, senki mással sem fogok. Henrik egy nagyszerű barát, és megvan a szikra, ezt nem tagadom, nem áltatlak azzal, hogy nem éreztünk semmit, mert éreztünk, de nem azt, amit veled érezne és nem azt, amit én Ricsivel. Mind a ketten tudjuk, hogy máshoz tartozunk, csak a mások jelenleg nem kérnek belőlünk.
Itt azért nem tudok nem úgy nézni rá, mint egy tanár a rakoncátlan diákra, akiről tudom, hogy tudja, de nem akar tudomást venni róla, hogy okos, viszont a hatás megvan, mert beszélni kezd. Lopva kibújok a cipőimből, és bár nem illendő szoknyában ilyet tenni, de törökülésbe helyezkedem, úgy, hogy azért a szoknyám takarja a bugyimat. Nem leszek hirtelen szabad erkölcsű, nyilván az ilyenekre nagyon odafigyelek. Merőlegesen felé fordulok, és lelkes figyelemmel az arcomon hallgatom a mesét, ami végre őszintén róluk szól. Megcsókolta, hát így kezdődött. Mennyivel jobban tette, mint azzal a másikkal, akinél állandóan próbálkozott, a csaj meg nem tett semmit. De Masa! Elégedetten dörzsölöm össze a tenyereimet.
- Visszacsókoltál, mondd ki nyugodtan.
Mondanám, hogy én megértem, hát minden épeszű ember azt tette volna a helyében, de ugyebár ezt nem nagyon kellene a kelleténél jobban feszegetni. Furcsa talán, hogy éppen velem beszéli ezt meg, aki a harmadik fél jelenleg, de mégis, úgy vagyok vele, hogy jobb emberhez nem fordulhatott volna. Én őszintén elmondom neki, hogy mi volt közöttünk, mindenki más csak találgat, hogy vajon hányadán állunk, és mire kettőt pislogunk a nyakamba varrnak három gyereket, akik az évek folyamán a titkos szerelmünkből születtek, hovatovább, legalább kettőt Vajdának néznek, mert szőkék. Bólogatok a meccs utánra, emlékszem, hogy nagyon rosszul érezte magát azért, amiért kiütötte a testvérpárt, és bár ez csak iskolai bajnokság volt, gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanárok és iskolai dolgozók inkább ne lépjenek ilyenkor a pályára. Van benne realitás, még akkor is, ha bánom, hogy már nem kviddicsezhetünk. Ezért is hajszoltam bele magam ebbe az olimpia dologba megint, hogy legyen valami, ahol arathatok. Nekem szükségem van a sikerekre, és amikor kitaláltam, hogy huszonhárom évesen abbahagyom, nem tűnt olyan közelinek a dolog, most meg már a szomszédban kopogtat.
- Henrik nagyon szívember, nagyon sok mindent a lelkére vesz, és szerintem egy ilyen neki háromszor olyan rosszul esik, mint sokaknak. Szépen kell vele bánni, mert érzékeny, legalábbis én ezt tapasztaltam.
Hiszen értem még azt is képes volt bevállalni, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor kamuból jár velem, végül aztán nem kellett a kamu, mert igazából kerültünk közel egymáshoz. Később, mint a pletykák, de mélyebben, mint ahogy sejtettük valaha is.
- Mindenhogy sérült volna. Megbékélt már veled?
Mondjuk ha nem is tudja, hogy miért, és feltételezem, hogy nem tudja, akkor szegény gyerek még inkább össze lehet zavarodva, mintha tudná, hogy mi a helyzet. Nem mondom, hogy az könnyebb lenne neki, hogy az igencsak diáklánykedvenc Ambrózy professzor vetett szemet a nőjére, aki ebbe benne van teljesen, csak még tagadja maga előtt is, de jobb, mint a semmit nem tudni.
- Mert férfi, Masa. Ők sokkal jobban félnek az elutasítástól, mint azt mi hisszük. Néha az a legegyszerűbb, ha beáldozod magad, felvállalod az érzéseidet, és onnantól átadod a döntés jogát, hogy férfinek érezhesse magát továbbra is.  
Lepillantok a táskára, majd vissza a lány arcára, és kicsit megcsóválom a fejem. Hihetetlen, hogy még mindig azt hiszi, hogy a könyvben ott a válasz. A válasz az orra előtt van.
- Szerinted, ha arról beszél, hogy bájital nélkül is megcsókolna, akkor mit érez? Gondolj csak bele, Masa, te mit éreznél valaki iránt, akit egy bájital hatására megcsókolsz, majd hónapokkal később megkérdezed, hogy mi lenne, ha bájital nélkül is megtennéd? Miért akarnád megtenni? És miért éppen téged csókolt meg egy feltételezhetően szerelmi bájital hatására? Miért nem akárki mást?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A kérdéseire elmosolyodom és bólogatok. Örülök, hogy kérdez, hogy nem csak nyugtázza magában a szavakat. Okos, ezt mindig is tudtam róla, irigyeltem is azért, hogy képes gyerek maradni. Nekem nagyon hamar fel kellett nőnöm, és bármennyire is próbáltam gyerek maradni, eljött a pont, amikor már nem volt lehetőségem gyerekként élni. Nem tudom, hogy melyikre mondanám, hogy ez volt az a pont, mert mindegyik után megpróbáltam kicsit visszatérni a gyerekkoromhoz, aztán jött egy pont, amikor már nem is vágytam a gyereklétre. Talán akkor, amikor a tükör előtt állva, hosszan vizslatva magam, először mertem kimondani önmagamnak: Szerelmes vagyok.
- Néhány hete volt egy elég rossz hete, elveszített mindent, és a végén egy kórházban ébredt. Szerencséje volt, kimentették, mielőtt egy tóba fulladt volna matt részegen. Rossz irányba indult haza, és az autója lesodródott az útról. Én voltam megadva baleset esetén, engem értesítettek. Akkor otthagytam a kulcsait és megmondtam neki, hogy szeretem.
De Ricsi nem jött el. Azóta minden zörejre remélem, hogy ő az, hogy hazajött. A múltkor a kerti törpém a hátán feküdt, mint mindig, amikor Ricsi rajta tölti ki a dühét. Reménykedtem benne, hogy ez előremozdítja a dolgokat, de nem, mégis, én türelmetlenül várom őt, és a gondolatból az szakít ki igazán, hogy Masa felvállalja a tettét. Csillogó szemekkel, büszkén pillantok rá, az üzenet pedig egyértelmű: Ez az, kislány! Erről van szó! Mondd ki, tudatosítsd magadban és fogadd el, hogy megtetted. Mint az alkoholizmusból való kigyógyulás. Ez most a kapcsolati elismerés menete. Büszkén pillantok fel rá, és boldog vagyok, hogy kimondta.
- Elmondod valaha Bencének, hogy mi történt?
Tartozik egy magyarázattal, és ezt szerintem ő is tudja. Bencének kell az, hogy értse, mi történt, és ehhez muszáj, hogy megértse, talán könnyebben is megbékélne. Ha csak úgy, indok nélkül van vége, az ember nem igazán boldog és többnyire önmagában keresi a hibát. Szólásra nyitnám a számat, de Masa úgy belém forrasztja a szót, hogy arra még talán senki sem volt képes soha, én meg csak nézem őt, és esküszöm, hogy próbálom a kusza mondatokat értelmezni.
Kirobbant belőle, nyilván ez volt a célom, hogy végre mindent kimondjon, de ekkora sikerre nem számítottam, megvallom őszintén. Csak nézem őt, és követem a gondolatmenetet, már amennyire követni tudom.
- Szóval te arra hajtasz, hogy agyvérzést kapjon. Mondjuk ez egy is módja annak, hogy elhárítsd a "meg kell beszélnünk" részt.  
Próbálom egy kicsit oldani a feszültséget. Emlékszem, hogy volt egy ilyen cikk. Akkor éppen nem voltunk itthon, mert Valentin napon még rendben voltunk, elmentünk romantikázni. A gondjaink és a szőke hajszálak - amik már tudom, hogy pszichológustól valók -, csak pár héttel azután jelentek meg. Hirtelen omlott össze a kártyavár, de emlékszem erre az időszakra, az utolsó boldog utazásunk, ahol talán reménykedtem egy másik gyűrűben is.
- Ha ez csak bájital lett volna, Henrik bocsánatot kér és lezártnak tekinti az ügyet, szerintem. Én legalábbis azt nézem ki belőle, hogy így jár el, és nem azt, hogy utána újra és újra felhozza, miközben próbálja kikövetelni, hogy mond ki, mit szeretnél.
Felkelve, nem zavartatva magam, hogy mezítláb vagyok, kecsesen lépek oda Masához, hogy elé térdelve, ha engedi, kezeim közé vegyem a kezeit.
- A világ tele van olyan emberekkel, akik megpróbálnak majd kihasználni és kényszeríteni, de Henrik nem olyan, ő igazán jó ember. Becsületes és hű az elveihez. Ennek ellenére, nagy valószínűség szerint beleszeretett egy diáklányba. Képzeld el, hogy ez neki mekkora omlást jelent a szívében. Látom rajta, hogy ő is olyan elveszett, mint te, Masa. Ne hagyd kétségek között tipródni, kérlek.
Henrik jó ember, sőt csodálatos. Szeretem, mint a barátomat, és hiába vonzódunk egymáshoz testileg, mi sosem leszünk többek annál, mert Masa és Ricsi a képben vannak, akkor is, ha nem. Én pedig tiszteletben tartom, hogy legalább az egyikünknek esélye nyílhat a boldogságra.
- Van egy házam, amiben nem lakom, igazából az apámé, de a nővérem Budanekeresden él a férjével és a gyerekeivel, én pedig a másik apám házában élek. Ha szeretnétek nyugodt körülmények között beszélgetni, ott megtehetitek. Tőlem élhettek is ott, amíg el nem végzed az alapképzést, vagy amit csak szeretnétek, komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Eszembe se jutott ez az opció.
Vallom be, mielőtt alsó ajkamba harapva elkezdenék azon gondolkozni, hogy mit szólt Ricsi ahhoz, ha a bőröndjébe csomagolva bármi ott lett volna, ami az enyém, nos, ha nem Mimi, valószínűleg nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Ha meg Mimi, valószínűleg a gyerek inkább Ricsivel maradt volna. Még mindig él nálunk a dackorszak, és amikor egy szárnyas róka dacos, annál rosszabb nincs, nem egyszer égette szénné a vacsorámat, vagy egy-egy ruhámat csak azért, hogy bosszantson, mert én elküldtem a háztól a szövetségesét.
- Igazából a gyűrűnket nem cseréltük vissza.
Pillantok le a magam rózsaszín kövekkel kirakott csodájára, amit az első félévünk ünneplésekor kaptam, és csak egy rövid ideig nem volt a birtokomban. Ricsi is hordta a tőlem kapottat, amíg el nem lopták tőle. Azóta nézegetem a közeli zálogházakat, hátha valamelyikbe beadták. A gyűrűket mind a ketten viseltük a szakítás után, gondolom, ez jelent valamit. Ez lehetett volna olyan, amit visszacserélünk.
- Helyes.
Bence megérdemli az igazat, ahogy, ha úgy alakulna, én se tagadnám le azt, hogy volt más is az életemben, de ez ugyebár a jövő zenéje, és ki tudja, hogy erre lesz-e valaha lehetőségem. Most csak az a biztos, hogy őket szeretném rendben tudni. Szeretném, ha Masa a régi lenne, nem ennyire masátlan, mert riasztó a látvány, és szeretném, ha Henrik végre igazán boldog lenne. Csodálatos ember, és más körülmények között mindent megtennék azért, hogy az enyém legyen, de talán ez egy másik életben volt vagy lesz, nem a mostaniban. Viszont boldog vagyok, hogy megtörtént, nagyon sok mindenre adott választ, olyan dolgokra is, melyekkel talán nem is számoltam, amikor ebbe az egész viszonyba belekezdtem.
Valószínűleg lesznek így is olyanok, akik negatív szereplőként ítélnek majd meg, csábítóként, a másik nőként, de engem nem zavar. Pontosabban nyilván fog, de őszintén, ki az, aki nem ment volna bele ebbe? Aki azt mondja, hogy ő, az hazudik, egy olyan emberrel, mint Henrik, bárki belement volna. Csak amíg én nem akartam mást, csak azt, hogy egy kicsit fontos legyek valakinek, hogy kicsit szeretve legyek, hogy érezzek egy másik meleg testet az enyémhez nyomódni, hogy ne csak mindig azon töprengjek, talán ma eljön, addig más talán többet akarna. De hogy dúlhatná szét bárki is azt, amit itt van? Sosem tudnék ártani a szerelemnek akarattal. Akaratlanul már megtettem, amikor Ricsi belém szeretett, de az sem úgy volt, esküszöm, hogy nem akartam, hogy ne Ariana-t szeresse, és sosem mondtam volna el neki, ha nem alakul úgy az a nap, ahogy. A lényeg, hogy nem bánom kicsit sem az elmúlt időszakot, csodálatos volt, de tiszteletben fogom tartani a lányt, aki előtt térdelek ebben a pillanatban.
- Oh, valóban, ne haragudj. Amikor éppen nincs szerelmi életem, akkor másokéba ütöm bele az orrom. Gyúrok arra, hogy a nyugdíjasmaffia tagja legyek.
Nem, eszemben sincs ilyet tenni, de valóban előreszaladtam, és valóban belekotyogtam az életükbe, de úgy érzem, hogy Masának kellett ez az egész.
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy mindenre van megoldás, hogy ez nem a világ vége, inkább valaminek a kezdete. A levél jó ötlet, de azért személyesen mond el az érzéseidet. Tudod, levélben, sms-ben és e-mailben szakítani és megvallani dolgokat nem a legszerencsésebb, mert egy mosolyfej lehet nagyon kedves és perverzen köcsög és mondhatja azt is, hogy menj anyádba. Szóval jobb a szemtől szembe.
Nevess egy kicsit kislány, mert esküszöm, hogy nagyon aggódom, hogy teljesen elromlottál, és akkor aztán nem fogom tudni, hogyan pofozzalak helyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Amíg vázolja a hátterét annak, hogy milyen ember is ő, végre sikerül kioldanom a csomót, vagyis ezzel együtt jár az is, hogy nem nézek ki úgy, mint egy idióta, hanem szépen lassan visszatérhetek szexibe, kiváló. Azt hiszem a pezsgő és a magány kettőse kezd egy kicsit a fejembe szállni.
- A rossz fiúk izgalmasabbak, mit kezdene veled az ember, ha uncsi aktakukac lennél?
És nem, nincsenek szexi aktakukacok, nekem ne mondja senki. Az aktakukacok, aktakukacok és pont. Henrik azonban, oh anyám, ez a felsőtest azóta kísért, hogy először láttam, és akkor még egy hónapig kapcsolatban voltam, szóval, Henrik felsőtestéhez pont egy ilyen hírnév illeszkedik.
- Képzeld csak el, Joli néni felpattanna mögéd a motorra cuppanós bőrszerkóban, karján egy Henrik csaja tetkóval, és együtt száguldoznátok el a naplementébe, míg egy magányos szénaboglya átgördül az úton.
Mondjuk nem tudom, hogy egy ilyen férfinek miért nincs barátnője. Ki az a hülye, aki szabad és nem mozdul rá, hát könyörgöm! Túl azon, hogy a teste egy félistené, Henrik jártas a művészetekben, kultúrában, tanult, intellektuális partner, emellett sportos, és olyan tanok tudója, amit kevesen tudhatnak magukénak. Emellett kedves, előzékeny, nyílt és jó meglátásokkal rendelkező, jó korban lévő férfi. Gyakorlatilag egy genetikai főnyeremény, leszámítva ugyebár a szülőgyilkosságot, de hát én is ütöttem már el embert jogosítvány nélkül Vajda Ricsi kocsijával idegbetegen, amikor azt hittem, hogy terhes vagyok, ő meg éppen megcsal, szóval senki sem tökéletes. De ott is csak egy kar tört, itt sem menthetetlen a helyzet.
- MUNKAERŐNEK!
Hamisan felháborodva nevetem el magam a szóra. Még hogy munkaerőnek, hát felháborító. Hát mindjárt faképnél hagyom! Jó, azt nem, nyilván nem azért állok fel, de hát most komolyan.
- Én egyenlő partnerséget gondoltam felajánlani, erre... erre szavak sincsenek Ambrózy Henrik!
Még durcásan fel is húzom az orrom, de csak azért, hogy egy pillanattal később már mosolyogva csusszanjon le rólam a nadrág, felfedve ezzel Henrik előtt mindent, amit össze bírtam kaparni az évek során. Elégedetten nézve, ahogy megnyalja az ajkait, pillantok le rá.
- Na de tanár úr, a végén csak megköveteli azt, hogy csókoljak! Mit fog ehhez szólni Jolika!
Még ciccegek is egy kicsit, mintha elégedetlenkednék, de eszem ágában sincs, mert akarom. Nem, nem szeretném, akarom, hosszú volt ez a fél év, és tagadhatnánk, hogy nincs közöttünk semmi kémia, de a helyzet az, hogy nem, hogy semmi, hanem, hogy igazán erős, vibráló. Egyikünk se csinált hülyeséget, de most szabadok vagyunk, és így már megváltoztak a játékszabályok.
- Nos...
Egy kis hezitálásnyi idő alatt finoman beleereszkedem a vízbe, egész közel hozzá, háttal a medencének, megkapaszkodva, nem félek, csakhogy van itt egy apróság, amit eddig nem mondtam.
- ... tudom, hogy szörnyen klisés és nagyon vicces lesz egyszerre, de azt hiszem először megtanulok úszni, és csak utána veszek rá férfiakat arra, hogy medencézzenek velem.
Felpillantva rá láthatja rajtam, hogy komolyan mondtam, mert tényleg, valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megtanuljak, de nem ártana, nem? Most már azért ennyi idősen. Lábaimat a falhoz támasztom, és amikor úgy érzem, hogy nem aggódom, finoman felfekszem a vízre. Túl azon, hogy nem tudok úszni, szeretem a veszélyt, így ha beljebb sodródom, talán valakinek meg kell mentenie.
- Kezdhetnénk kettőnkkel valamit.
Vetem fel az ötletet, mintha éppen csak arról esne szó, hogy szeretem az epres teát, de a folytatás jogát meghagyom Henriknek. Nem akarom ráerőszakolni magam, ha ő nem így látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Igen, vagy ez, vagy nagyon gyorsan szerelembe esek. Mi sem egyszerűbb, nem igaz?
Körülbelül minden egyszerűbb, mint szerelembe esni, mert Ricsi olyan mély nyomot hagyott bennem, annyira szeretem őt, annyira fontos nekem, hogy abból kikeveredni szinte lehetetlen. Ez már nem az, hogy ő életem első szerelme, mert már nem az első, volt az első, aztán kiszerettem belőle, volt a második, aztán az is elmúlt, és megmaradt a szeretet, majd beleszerettem még párszor, de a szerelem elmúlt, vagy, mert haragudtam rá, vagy mert mélyen szerettem. Most, azt hiszem, nagyon szeretem őt, mint embert, mint férfit, mint barátot, mint társat, de nagyon haragszom is rá, amiért úgy bánt velem, hogy nem tudtam elviselni a jelenlétét a közelemben. Rosszul voltam tőle, kínnak éltem meg minden esténket, és ez nem volt normális. El kellett engednem, hogy visszataláljon. Az első fázis megvolt, a második meg várat magára, és talán ebben a nagy várakozásban jön el az, hogy el fogom engedni Ricsit. Csak nem tudom, jelenleg senkivel sem tudom elképzelni az életem.
És akkor meg is érkeztünk ugyebár Henrikhez, az egyetlen emberhez, akit közel engedtem magamhoz az elmúlt évek után, az első ember, aki megérintett, aki iránt vonzalmat éreztem. Vele jó volt minden, elfelejtettem a szomorúságot, ragyogtam, boldog voltam, de egyrészt tudom, hogy sosem lenne szerelem, sosem lenne olyan erős vágy, hogy együtt akarjunk lenni, másrészt itt van Masa, és én sosem lennék képes csak azért, mert egy kis boldogságot hozott a férfi az életembe, megfosztani őket az igaz szerelemtől. Sokan nem hisznek benne, hogy létezik olyan, de szerintem igen, én hiszek benne, és én szeretem ha mások megtalálják. Szeretem látni apát boldogan, szeretem látni Francit a sok gyerekkel, a férjével, bárkit, aki megtalálja. Szeretem a szerelmi történeteket, éppen ezért, tudom, hogy visszavonulót kell fújnom. Tudtam, hogy el fog jönni egy nap a búcsú, és hálás vagyok azért a pár hónapnyi boldogságért, ami nekem jutott. Erősebbé tett, összeszedetebbé, egy olyan időszakban, amikor nem láttam kiutat a bánatból. Már nem vagyok szomorú, vannak céljaim, álmaim. Rendben vagyok.
- Mindenképpen, ne aggódj.
Kacsintok egyet vidáman, ahogy próbálom oldani. Masa egy vidám, energikus lány, annyira sok energiával, hogy az ember nem tudja, honnan van neki annyi, és most itt kuporog, én pedig reszketeg szívvel nézem őt, és aggódom, hogy eltűnik a fénye. Biztos vagyok benne, hogy Henrik nagyon szereti a kisugárzását, és neki azt a Masát kell prezentálni, akit ismer, nem ezt a kétségbeesett népmesékben megoldást kereső lányt, aki szinte teljesen elveszik a babzsákban.
- Mert veszekedés közben kimondhatod az érzéseidet. Nézd, a világirodalom tele van szebbnél szebb szerelmes levelekkel, de ha megnézed őket, mind szomorúak. Gyönyörűek, de szomorúak. Tatjána levele Anyeginhez, Mért jött el? Békességesen rejtőzve mély vidéki csendbe, tán meg sem ismerem sosem, s a kínt sem, mely betört szívembe; vagy éppen a válasz erre: Követni mindenütt magát, mozdulatát kísérni szemmel, nézését fogni s mosolyát, szerelmes-bús tekintetemmel, szavát hallgatva fogni fel, hogy tökéletesség a bája, lábánál kínban égni el... biztos, hogy jó az, ha szerelmünket levélben valljuk meg, és nem úgy, hogy a másik láthatja a szemünk, hallhatja hangunk remegését, láthatja, hogy nagy lépést tettünk, hogy kimondjuk. Szerintem a szerelmet megvallani csakis szemtől szemben lehet. Megkönnyebbülsz tőle és erősebbé tesz.
Oké, kezeket fel, hogy ki az, aki a világirodalom összes szomorú levelét kívülről fújja. Jöhet bárki, Ady, József Attila, bárki.
- Szerintem ha kimondod, Henrik megáll a veszekedésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elnevetem magam, amikor lenéniz. Mostanában egyre többször hívnak így, csak azért, mert dolgozni járok, pedig még bőven közelebb vagyok a húszhoz, mint a huszonöthöz. Habár nekem idejekorán fel kellett nőnöm, és valahogy mindig is inkább felnőtt voltam, és csak a késő tinédzser koromban volt egy szakasz, amikor gyerekesen viselkedtem, azért már elnézést, de egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki nénike korban van. Ez az egyik, a másik, amiért nevetek pedig az, hogy Masa sokkal kedvesebb és jobb embernek feltételez, mint amilyen vagyok. Pedig, ha tudná! Kicsit még a fejemet is megcsóválom. Fogalmam sincs, hogy Henrik mit fog kezdeni ezzel a lánnyal, de bármit is, minden elismerésem neki hozzá. Annyira ártatlan, annyira gyermeki. Én magam se merem kimondani előtte azt, hogy szex, akkor az, akinek csinálnia kéne vele mégis, hogyan vezeti fel neki a dolgot? Ilyenkor az ember, még ha nem is illik, de úgy megnézné a jelenetet, mert egyszerűen nem tudja elképzelni. Csak látni szeretném, hogy rendben vannak.  Jó nem, elképzelni sem tudom ezt a helyzetet, és bár jóban vagyunk, de azért tudom, hogy Henrik nem fog beszélni arról, hogy kielégül vagy éppen lakótársias kapcsolatban él-e.
- Lili néni jól titkolja, hogy milyen az, amikor túllendül Jolikán is.
Avagy, jobb, ha nem tudod, hogy milyen pillantással tudok Ricsire nézni. Nem sok ember volt a világon eddig, aki térdre kényszerítette őt, aki tudott neki parancsolni, aki legyőzte. Én elmondhatom magamról, hogy legyőztem, hogy térdre kényszerítettem, hogy megváltoztak a szerepeink. Én nem csak az alárendelt szerepet tudom betölteni, én tudok uralkodni is, és neki pontosan ez kell, hogy legyen egy pont, ahol átfordul a dolog, és meg kelljen küzdenie azzal, hogy hatalmon legyen újra. Én azonban nagyon nehezen engedem vissza. Ezért vagyunk mi jó páros. Meg azért, mert ő a “nem hiszek ezekben az előre elrendeltetésekben” típusú ember, míg én a “megírták a csillagokban” fajta vagyok.
- Én vidámat még nem nagyon láttam. Nem tudom, nem hiszek a levelekben, én szeretem látni az emberek arcát. Szeretem a szemek csillanását, az ajkak rezdülését. Szeretem azt, ahogy az arcszín változik, ahogy minden pillanattal egyre biztosabb lehetsz abban, hogy egy-egy kimondott szó hogyan hat a másikra. A pillanat csodája.
Tudom, ez van, akinek szörnyen nyálasnak hat, van, aki nem érti, hogy az ember hogyan élhet meg ennyire intenzíven valamit. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy ne így érjem meg a dolgokat. Biztos, hogy az is közrejátszik a dologban, hogy színésznő vagyok, ami lehet, hogy sokak szerint klisésnek hangzik, de nekem meg pont ez az, ami magyarázatot ad arra, hogy miért vagyok ennyire jó benne. Sok színház örömmel látna, Mrs. Krise nem egyszer próbálkozott be nálam, de nekem most az olimpia az elsődleges, arra szeretnék megfelelően felkészülni, és nem arra gondolni, hogy mi lenne, ha. Egyelőre itt kell lennem, lediplomázni, kihasználni az itt található lehetőségeket. Egy nap talán máshol állok majd színpadra, de most még nem szabad arrébb mennem, most itt van dolgom.
- És akkor jó az, ha egyfolytában mást se csináltok, csak veszekedtek? Nézd, kimondod, ami benned van, leomlanak a sziklák, és kész. Sokkal jobb, nem idegeskedsz utána. Maximum elutasít, de legalább tudod a nemleges választ. Jobb ez, mint a mi lenne, ha rész. Tapasztalatból mondom, hogy a fejed vered a falba, amiért minden egyes napot tépelődéssel és nem cselekvéssel töltesz, mert egyrészt rámegy az egészséged, másrészt meg, ha viszonozza, akkor meg együtt tudtok lenni. De ez a lényeg nem? Kimondani, amit érzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mivel mostanra már minden néni és ifjú anyuka volt itt, akire a hónapban számítani lehet, nagyjából tudom, hogy mely könyvek nem lesznek megmozgatva, így reggel először azon polcok rendbetételével foglalatoskodom. Mivel a főnökasszonyom visszatért a szabadságból és a diákmunkások neki kellettek mára, hogy berendezzenek két termet is, így én tudok foglalkozni a könyvtárral. Az a legnagyobb baj, hogy figyelmetlenek, néha csak random helyekre tesznek be könyveket, máskor nem nézik át, hogy az adott példányok egy sorozat részei-e, máskor nem nézik a jelzeten azt, hogy szabadpolcos-e a könyv vagy sem.
Vagyis ilyenkor polcról polcra járva egyesével nézem át a könyveket, a jelzeteket, veszem ki és helyezem át a könyveket. Először csak az egyik asztalra gyűjtöm a rossz helyen lévőket, majd utána sorba teszem őket, aztán behelyezem és összerendezem a sorokat. Odafigyelek arra, hogy ne a negyedik rész legyen az első helyen és az önálló kötetek ne a sorozatok közé ékelődjenek be. Az ember azt hinné, hogy ez egy gyors munka, de igazából nem, olykor a bogolyfalvi állomány két órát is igényel, mire az én szintemnek is elfogadható lesz, és csak ezután következik a következő felvonás, vagyis az új könyvek besorolása, az állományi rendszerbe történő felvitele, a jelzetszámok felragasztása. Ők nem a polcokra kerülnek, hanem az új könyveknek kijelölt részre, szétválasztva, hogy felnőtt, ifjúsági vagy gyermekirodalomról, van-e szó. A délelőtt a pakolásé a délután a rögzítésé, a kettő között meg azért kiugrom majd ebédelni. Szépen elképzeltem mindent, ami a mai napban van.
A szakirodalom az első, oda ritkán jönnek be, így azzal gyorsan végére lehet érni, vagyis, amikor az események kezdenek érdekesebb fordulatot venni, ergo belép valaki a könyvtárba, én épp a létra tetején ülve rendezem a Stephen King könyveket, melyek éppen kettővel a fejmagasság felett foglalnak helyet, mégis jó rálátással vagyok az ajtóra.
- Helló, segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ha már a kviddicshez öreg vagyok, kell valami új hobbi. Hogy vagy?
Az igazság az, hogy nem bánom annyira, hogy nem kviddicsezhetnek már az iskolai bajnokságok felnőttek, mert igen kielégítő volt az utána lévő időszak a számomra, és bár mi jól letisztáztunk mindent, és fairplay játszottuk a játékot, mégis furcsa lett volna akár alatta, akár utána Henrikkel. Nekünk ez így volt tökéletes, és ha csak eszembe jut egy pillanatig is az az időszak, mosolyt csal az arcomra. Most is, mikor felmerül bennem a játék hiánya, ajkaimon a mosoly inkább neki szól, semmint a játéknak, vagy az érkezőnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök Beliánnak, mert de, nagyon is, csak ugye az ember az olyanoktól, amiket szeret, szélesebb mosolyra húzódik, így mondhatjuk, hogy ez a mostani 10% kviddics, 30% Belián és 60% Henrik mosoly. Nem rossz arányok, szerintem.
- Melyikeket szeretnéd?
Ha már itt vagyok fent, akkor egyszerűbb, ha mondja, hogy mit szeretne, és akkor azokkal együtt mászok le. Amit csak kér, összepakolom, és macskákat megszégyenítő ügyességgel lépkedek le a létráról, olyan ügyesen, hogy még a bugyim se villan ki menet közben. Nem kicsit vagyok ügyes szerintem is. A kért könyveket a kölcsönzőpultra teszem, majd a visszahozottakat elkérve kialakítok egy másik kupacot, de egyelőre még egyikkel se kezdem el a munkát. A fiókot kihúzva kikeresem Belián tasakját, amiben benne vannak a felvett adatai és a jelenleg nála lévő könyvek cédulái, ezt a visszahozott kupac tetejére helyezem, és csak ezek után fordulok oda hozzá, hogy a pult mögül kilépve, ujjaimat magam előtt összefonva, felpillantsak rá.
- Rendelkezz velem és a tudásommal.
Mert ha már legalább segíteni tudok, akkor úgy néz ki, hogy mégsem volt teljesen értelmetlen a nap. Jó, a pakolás is eléggé rendben van, de amit igazán szeretek, az az, ha bebejön valaki, és szüksége van arra, hogy elkalauzoljam, hogy megtalálja azt, amit keres, vagy, ha nincs, akkor megrendeljem neki. Így hát kíváncsian és tettrekészen figyelem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Kviddicsezhettem volna, ha visszamegyek tanulni a Bagolykőbe, de igazából, most pint be van állva úgy az életem, hogy mindenre van időm és élvezem. Pedig be kell vallanom, azt hittem, hogy Ricsi újbóli felbukkanásával majd borul minden, de elismeréssel adózok neki, szépen belesimult a napi rutinomba.
Mintha végre mindent össze tudtam volna rakni úgy, hogy tényleg, Ricsinek csak vissza kelljen térnie, és minden jó. Ami nem nagyon hittem, hogy lesz még, de van. Mármint, persze, vannak olyan dolgok, amiket hiányolok, mert bár volt egy romantikus pillanatunk, nem érzem magam annyira menyasszonynak, mint hittem, hogy fogom, de lehet, hogy csak mert még nem kezdtük el a tervezést. Emberek évekig azok, én pedig egyet is nehezen bírok ki. Csak a baj van velem, tudom, tudom.
- Akkor egy Intézet és egy Kívülálló rendel.
Nyugodtan nyújtózok ki, és veszem le a két könyvet, mielőtt lemászok a létráról. Az utolsó két fokot simán átlépem, a hosszú lábaimnak köszönhetően nagyon hülyén néztem volna ki, ha még mászok lejjebb. Lelépve mellé sorolok, átveszem a könyveket, amiket visszahozott, és két kupacba sorolom őket. Egyelőre még nem állok neki, hogy visszavegyem és kiadjam, elég furcsán venné ki magát, hogy itt beszél hozzám, én meg csipogok. Szóval mindent szépen sorjában.
- Ha mugli egyetemet nézünk, akkor van könyvtáros szak. Én se az AMS-re járok, hanem a PTE-re, közösségszervezésre, mert én inkább a művház részét csinálom, a szervezést jobban szeretem. A könyvtár nekem túl nyugodt.
De nem rossz ez sem, csak én ilyenkor belemerülök a pepecs munkába, és igazából nem haladok semerre, eltelik az idő, de leginkább azzal, hogy tényleg egyhelyben toporgok, ezért is jó, hogy Belián most bejött.
- Először is, nyugi, én is járok pszichológushoz. Egyrészt kötelező a versenyzés miatt, másrészt Vajda Ricsi mellett erősen ajánlott. Nem gondoltál még rá, hogy a pszichológus nem megfelelő?
Mert ez is benne van a pakliban, ugyebár, de ha már könyv kell, intek, hogy kövessen, és hátra lépek vele a pszichológiához.
- Mennyire szeretnék könnyedet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nyugi, én se bírom, csak színésznő vagyok.
Vigyorodom el, kihúzva magam, arcomra ellenállhatatlan mosolyt varázsolva, ahogy egy, az Angyali Menedékhez közeli hoppanálási pont mellett álldogálunk. Mondjuk, ha szólt volna, akkor tényleg nem így jövünk, hanem autóval, mert valakinek, igeeen nekem, végre megvan a jogosítványa. Köszönöm, köszönöm, nem volt egy könnyű menet. Szóval jöhettünk volna így is, legközelebb mindenképpen így lesz.
- Jobban vagy?
Amikor már van újra színe, akkor merek csak megszólalni, finoman simogatva a hátát, hogy érezze, itt vagyok mellette. Bárcsak hoztam volna magammal bájitalt, ami csökkenti a hányingert, akkor most nem kellene szegénynek szenvednie. De reggel annyira siettem, hogy az asztalon maradt, pedig mindig van a táskámban, csak pont este vettem új adagot, és valahogy nem maradt meg a gondolataim között, hogy bele kellene tennem a táskámba. Megvárom, amíg készen áll, és csak akkor javaslom az indulást.
- A világ legszebb helyére szeretnélek elkalauzolni, úgy hívják, hogy az Angyali Menedék. Ezen a helyen nagyon szép és különleges virágok találkoznak egymással. A kert régóta a család birtokában van, eléggé híres. Szoktak itt komolyabb ünnepeket is tartani. Tudják, hogy jövünk, így majd csatlakozni fog hozzánk egy kicsit a tulaj, remélem, nem baj.
Nem mondtam el neki, hogy miért is jöttünk ide, de majd mindenképpen ki fog derülni, csak egy kicsit még húzom az időt, hogy elérjünk a tóparti pavilonba. Egyelőre csak sétálok vele, érdekel, hogy mit gondol a helyről, ő milyennek látja.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Örülök, hogy a kis kalandunk nem itt ér véget, hanem van még azért folytatás, de nagyon sajnálom szerencsétlent és azt hiszem, visszafelé inkább vonatozni fogunk. Lehet, hogy hosszan tart és csak késő este érünk vissza Bogolyfalvára, de sokkal biztonságosabb a gyomrunknak. Vagy, esetleg veszek itt valami bio gyógymódot magunknak, mert azért én se szeretném, de teljesen kifordulna a pocakom a helyéről azért, mert egyik helyről a másikra hoppanálunk. Figyelem az arcát, ahogy beérünk a helyre, és egyből érzem, hogy olyan, mintha egy láthatatlan erőtéren jöttünk volna át, az egész testem elkezd jóleső nyugalommal bizseregni.
- Reméltem, hogy tetszeni fog.
Vallom be vidáman, mert megnyugtat, hogy nem egyből fintorog rá vagy giccsesnek tartja, mert nagyon fontos a véleménye, szeretném, hogy amikor elmesélem neki a nagy hírt, akkor ne arra gondoljon, hogy fúj, de giccsparádé lesz ez. Nyilván mivel ez egy Vajda esküvő lesz, szó sem lehet arról, hogy kicsi lesz, de ha már nagy, akkor szeretném, hogy olyan legyen, ami szép és amiben én is benne vagyok. Szerintem ez a hely gyönyörű és annyira benne érzem magunkat, annyira látom, ahogy a feldíszített fák és téli virágok között sétálok abban a gyönyörű ruhában, ami évek óta a szekrényemben pihen, hogy egyszerűen képtelen vagyok azt mondani, hogy ne itt legyen az esküvőm.
- Igen, de előbb szeretnék kicsit körbe nézni, megtapasztalni a hely varázsát. Korábban még nem voltam itt, viszont nagyon sok képet láttam már a helyről, és volt egy olyan érzésem, hogy ez tökéletes. Egy örök emléknek gondolom azt, ami itt történik, de éreznem kell, hogy valóban olyan-e.  
Sejtelmesen elmosolyodok és kacsintok egyet, viszont az izgalom az jól érződik rajtam, hiszen emberek, itt lesz az esküvőm, ha minden jól megy.
- Nem most lenne a buli, de még idén. Télen. És nem számháborúznánk.
Lépek be a pavilonba, és a tóra pillantva kiszélesedik a mosolyom, ahogy végül a kék szemekbe mélyesztem a zöldjeimet.
- Azért szerettem volna eljönni velem ma ide, mert szerettem volna végig sétálni veled ezen az ösvényen és szeretném, ha az évben később szintén végig sétálnál velem, hogy az út végén átadj a vőlegényemnek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Én örülnék neki, ha elhoznád ide a következő alkalommal.
Mert, hogy lesz következő alkalom, éppen ezért vagyunk itt ugyebár, hogy megnézzük, milyen is lesz a helyszín maga. Tudom, hogy a kert alatt erős mágia húzódik, és ahogy a fák és virágok között sétálunk, érzem, ahogy a bennem rejlő erőteljes mana lassanként megnyugszik, szunnyadni tér, mint aki éppen hazatért. Ösztönösen a láncomhoz nyúlok, megsimítom.
- Hogy alakul a románcotok?
Mert tudom, hogy ők nem olyanok, mint mi, ők normális ütemben haladnak. A Ricsivel való első, hivatalos megjelenésemkor én már a barátnőjeként voltam elkönyvelve, mert akkor az kellett. Egy tökéletes és hibátlan társat kellett hoznom, aki mellett Vajda Richárd új életet kezd, megkomolyodik. Érdekes, hogy végül, bár nem így terveztük, a végkimenetel ez lett. Ricsi is és én is felnőttesebbek lettünk, mint annak előtte, és most készenállunk egy következő fejezetre az életünkben. Ha csak eszembe jut az, ahogy rám nézett, amikor megkérte a kezem, beleborzongok. Nem volt semmi díszes megjelenés, sem zenekar, sem összegyűlt családok és barátok, csak ő és én, meghitt csendben, boldogságban. Mert mi egymással vagyunk teljesek.
- Vőlegény.
Szép szó, de a férj még szebb. Már nem azt mondom, hogy ő a párom, Vajda Richárd, most már azt mondom, ő a vőlegényem, és hamarosan, alig pár héten belül azt fogom mondani, ő itt a férjem, Vajda Richárd. A férjem. Újabb szó, amibe olyan mértékben beleborzongok, hogy az már szinte illetlen. Nézem Petyát és megmosolyogtat, ahogy összerakja a képet, hogy mit is szándékoztam neki ezzel sugallni.
- Igen. December elsején.
Apró nevetést hallatok, mert valójában én is sírok, attól, hogy örül, hogy mellettem van, és szorosan ölelem át én is, egy hosszú percig beleburkolva magunkat a ténybe, hogy Vajda asszonnyá válok és ezt úgy szeretném megtenni, hogy ő a tanúm hozzá. Mert nekem vele lesz tökéletes minden. Mást nem tudnék elképzelni, mint őt.
- Vajda Liliána, olyan jól cseng, nem?
Kérdezem könnyes arccal, mosolyogva. Alig várom, hogy így hívjanak, hogy hivatalosan is Ricsi nevét viseljem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- A Bagolykőbe nem. Az egyetemen pont azt tanulom, amire szükségem van.
Nem titkolt célom, hogy itt rendezkedjek be, hogy amikor a mostani főnököm nyugdíjba megy, akkor én legyek az utódja. Remélem a polgármester is szívélyes örömmel fog fogadni, mert úgy vélem, hogy bosszantom. Ez hol szórakoztat, hol a frászt hozza rám, mert a reakciója olykor igazán meglepő. Nem az a fajta ember, akivel lehet viccelni, és nagyon örülök neki, hogy én nem egy ennyire sótlan politikust szeretek. De lehet, hogy ő is csak hivatalban ilyen, amúgy laza. Áh nem. Képtelen vagyok elképzelni szakadt pulcsiban és mackóban, ahogy fát vág, vagy, ahogy otthon lazít és nincs rajta minimum ing. Néha megpróbálom persze, unalmas óráimban elmélkedem, hogy vajon milyen pizsamát hord, hogy hogyan néz ki otthon. Biztos vagyok benne, hogy nem főz, éppen ezért vesz el házias asszonyt. Úgy képzelem el őt otthon, hogy súlyos barna bőrfotelben ül egy pohár Maker’s Mark whiskey-vel, mely édes, lágy és könnyed. A karamellszín csodához mindenképpen nicaraguai szivart szív, hiszen ő is tudja, hogy az passzol hozzá a legjobban. Nehéz olvasmányba merül el, olyanba, amit sokan nem értenek, talán ő sem, ám ezt sosem vallaná be, mivel kiváló beszédkészségének hála sosem tűnne fel senkinek, hogy nem tudja, miről is értekezik. Valahogy így képzelem el őt, úgy, hogy mentesül minden emberi esendőségtől.
- Megpályázhatsz állást, amikor van kiírva, és beleírhatod, hogy vállalod, hogy öt éven belül elvégzed az egyetemet, csak ugye ezzel arányosan csökken az esélyed arra, hogy fel is vesznek, mert jöhet egy olyan, aki már tanul vagy már meg is szerezte a papírt. Ez próba cseresznye. Veszíteni valód nincs.
Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy a papír kell, meg, hogy legyen minél több. Én néhány ráképzésre szívesen elmennék, és megcsinálnám a kötelezőket, de, hogy kifejezetten arra hajtsak, hogy minél több és több, az nem fér bele az életembe. Itt van ez, Ricsi, a korcsolya, a színház, a lovaglás, a tánc, a háztartás. Sokminden, ami számomra fontos és sokkal előrébb van, mint az, hogy papírokat halmozzak. Tisztelem azokat, akik képesek erre, meg arra, hogy gyerek mellett csinálják, én nem tudnám, nem is áltatom magam.
Arra, hogy milyen is Ricsi, akivel az előbb még szerencsém volt, most meg a hű a legjobb jelző rá, kuncogni kezdek. Ricsi tényleg hű. A veszekedéseink, a szakításaink, a kibéküléseink. Nálunk van minden, amit csak az ember el tud képzelni, és igen, néha jó erről beszélni valakinek. A legmélyebb dolgainkat sosem teregetném ki, sosem árulnám el, de tudom, hogy neki is kell egy harmadik fél és nekem is kell. Így, ezzel együtt, most úgy érzem, rendben vagyunk.
- Ne arra gondolj, hogy pszichológusnál vagy, hanem mondjuk gondolj arra, hogy éppen egy történetet mesélsz egy kedves ismerősnek. Csakhogy a történet éppenséggel igaz. Vagy, akár le is írhatod. Kiírod magadból, naplót vezetsz. Az sem hülyeség, én is csináltam.
Közben pár könyvet a kezemre pakolok, szám szerint hármat, és úgy érzem, ezek igazán jók lesznek.
- Őket ajánlom. Szeretnél még valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igen, tudom. Ne nevess ki, de már gyakorlom az aláírásomat. Szeretném, ha a v, amivel a Vajda kezdődik, jól illeszkedne ahhoz, ahogy alá szoktam írni. Hogy az aláírásomban megmaradjak én, de benne legyen Ricsi is. Annyira félek attól, hogy csúnyán írom majd alá az anyakönyvi kivonatot például, hogy azt elmondani nem tudom.
Tudom, tudom, ez nevetséges aggodalom, de terveim szerint egyszer megyek férjhez, és az az egy Vajda Richárd lesz. Nem mondom, tízévente megújíthatjuk a fogadalmunkat, de az már nem lesz az, ami december első napján rám vár. Tökéletesen és szépen akarom aláírni, hiszen hivatalosan akkor és ott fogom először leírni, hogy Vajda Liliánává válok. Vajda asszony leszek, életem szerelme pedig ott fog állni mellettem az oltárnál. Szerencsés ember vagyok, hogy akkor éjjel szóba elegyedtem vele, hogy hagytam, hogy hazakísérjen, hogy igent mondtam egy képtelen ötletre.
Örülök, hogy azzá a nővé válhattam mellette, aki ma vagyok, aki büszkén és magabiztosan mondja ki neki az igent. Sok veszekedésünk volt, többször szakítottunk, de sosem kételkedtem abban, hogy nekünk egy közös útra kell rálépnünk. Összeházasodunk, átköltözünk a nagyházba, idővel gyermekeink születnek majd, és boldogok leszünk. Tudom, hogy így lesz. Felnőttünk. Ezt akkor tudtam, amikor megkérdezte, hogy a felesége leszek-e. Láttam a szemében, hallottam a hangjában, a szíve dobbanásában. És ott, akkor, én is teljesen felnőttem. Meghoztuk életünk legcsodálatosabb döntését, hogy életünk hátralévő részében egy párként szeretnénk élni.
- Akkor itt az ideje, hogy tegyél. Egy esküvő tök jó alkalom rá, ingyen van a kaja, jó a zenekar, ez a hely pedig a romantika fellegvára. Itt bármi megtörténhet. Ha Olcsi menne férjhez, akkor biztos megkérné Layla-t, hogy legyen a koszorúslánya. Nekem is volt csapattársam, de mégsem alakítottunk ki olyan mély kapcsolatot. Szóval Petyám, fel kell nőnöd a feladathoz. Nekem is fel kellett ahhoz, hogy Ricsi felesége legyek, és ha azt képes voltam kivitelezni, akkor te is meg fogod tudni oldani. Tudom. Ha meg nem, akkor keresünk neked egy Vajda kislányt, akit majd elveszel feleségül, és akkor rokonok leszünk.
Csodálatos terv nem? Mi sem egyszerűbb. Mondjuk Olcsi húgát simán feleségül veheti pár év múlva. Jó, ennyire ne szaladjunk előre, először Layla-ra koncentráljunk. Úgy ugyan rokonok nem lehetünk, de a boldogsága ennél sokkal fontosabb.
- Akkor ez lesz a heti kihívás, de most gyere, nézzünk körül.
Karolok belé vidáman, és indulok el vele beljebb az ösvényen a ház felé, ahol az Angyal család lakik. Kicsi a világ, hiszen a mostani pillanathoz képest pár hétre Bogolyfalva első embere mondja ki itt a boldogító igen, majd decemberben mi, Ricsivel, és ki tudja, egy nap talán Petya is itt fogja. Most azonban le kell járnunk előtte még a lábunkat, hogy felfedezzünk itt mindent.