Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hihetetlen, hogy van ember, aki ilyen határozottan képes kettétörni egy zsemlét. Kviddicsezik? Vagy lehet, valami komoly harcművészetet űz. Sóhajtva könyökölök fel az asztallapra, és tenyeremmel támasztom meg az állam. A pozíciónak kettős funkciója van, egyrészt kényelmesebb így a nyakamnak, hogy ne görcsöljön be a nagy nézésbe, másrészt védem a kajámat, nehogy valaki azt higgye, hogy csak mert nem eszek azonnal, nem is tartok rá igényt.
- Hm?
Nagyjából azzal egy időben, hogy egy széles hátú srác leül vele szemben, és eltakarja a kilátást, szólít meg engem is egy srác. Felpillantok rá, majd a kérdésre megpaskolom magam mellett a helyet.
- Egyáltalán nem.
Mivel pedig a tökéletes kilátást eltakarták, így attól se kell félni, hogy esetlen összenyálazom a környezetemet. Nem könnyű, ha az ember csak úgy szerelembe esik, én pedig ha egyszer megesik, akkor elég mélyen bele tudok habarodni. Andrissal például nem történt semmi, de mégis, mire kihevertem, közel álltam hozzá, hogy mindent és mindenkit kiirtsak a környezetemből.
- Lili vagyok, másodéves.
Nekem sem ismerős a srác, és úgy tippelem, hogy én sem vagyok neki. Ez nem meglepő, hiszen a faluban lakom, a házamban olyan ritkán fordulok meg, hogy nagyon, csak amikor senki sincs otthon. Jövőre már akkor sem kell fenn aludnom, amikor se apa, se a nővérem nincs otthon, és ennek nagyon örülök, ugyanis mostanság egyiküknek sem az erőssége ez. A másodévest meg azért teszem hozzá, mert sokan simán azt hiszik, hogy harmadéves, sőt negyedéves vagyok, de csak mert hosszúra nyúltam és a színházi smink miatt mintha a bőröm is másabb lenne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Köszönöm.
Egy kicsit belepirulok a bókba, mert fiúk nem nagyon szokták dicsérni a kinézetemet. A színházban van Márti, aki sminkel minket, meg Klára, aki a hajunkat szokta megcsinálni, ők mindig mondják, hogy milyen szép a hajam, vagy a szemem, de ők azt hiszem látják, hogy a határozottnak tűnő kiállásom mögött egyáltalán nem vagyok az. Apa mellett viszont megtanultam, hogy csak el kell adnom magam.
- Akkor mind a ketten sokat vagyunk távol.
Felelem mosolyogva, és mivel már végképp megszűnt az esélye, hogy Mr. W tökéletes járomcsontját nézzem, így képes vagyok arra a csodálatos dologra is, amiért idejöttem. Hogy egyek. Az aranygaluskával kezdem, de közben szemmel tartom a magam mellé húzott, szép halomba rendezett, és áfonyalekvárral megbolondított tejberizsemet is.
- Én a faluban lakom az apukámmal és a nővéremmel, így nem sűrűn járok a navinében, és félig magántanuló is vagyok, mert sok edzésem és próbám van, ezért nem tudok mindig beérni.
De azért, amikor itt vagyok, akkor nagyon itt vagyok. Például a holnap kezdődő vizsgaidőszakon minden vizsgámat az első időpontokra vettem fel, hogy legyen időm utána pihenni és még többet edzeni, szóval remélem még a bukást is elkerülhetem.
- Merre jártál? És melyiket szereted jobban, az Alfrédot vagy a Benedeket?
Kérdezem, miután lenyelek egy tervezettnél kicsit nagyobb falatot. Nem gusztustalankodom, mert nem szeretek illetlen lenni, csak az első pillanatban kicsit meglepődtem. Ez megesik.  
- Egy kicsit, de nem baj, mert sokat utazok. Nem szeretem a hopp hálózatot, ezért vonatozok, és olyankor szoktam tanulni is. Neked nem furcsa a sok kihagyás után egyből vizsgázni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez igaz, meg így van lehetőséged egy kicsit még rákészülni. Jobb is szerintem, ha a tanárok legalább egyszer látják az arcodat.
Mondjuk az se jó, ha többször, vagy ha nagyon megjegyeznek. Tanára válogatja. Én, amikor lehetőségem van itt lenni, szeretek magabiztosan és jól válaszolni, hogy erre emlékezzenek akkor, amikor vizsgázok. Ha valamit esetleg nem tudok, akkor még mindig hihetik inkább azt, hogy csak izgulok, és nem vagyok teljesen buta. Egyszer már bevált a taktikám, és remélem, hogy most is sikerül.
- A család sosem egyszerű.
Nagyon bölcs megállapítást teszek, de nem szeretnék ezen elmerengni, mert néha még most is, mikor eszembe jut, hogy hol lakik a vér szerinti családom, szomorú leszek, főleg azért, mert valahogy a házszámra nem emlékszem, és a szüleim arca is kezd elhomályosodni, csak az öcsém az, akire élénken emlékszem. Ő az, aki hiányzik, és akit valószínűleg sosem fogok már viszont látni, vagy ha mégis, nem fogja tudni, hogy én vagyok én. Viszont hálátlan se lehetek, mert a mostani családom tökéletes, és azt hiszem, a színészet miatt senki sem kérdőjelezi meg, hogy az apukám nem a vér szerinti apukám. Néha bevallom, még én is elgondolkozom a dolgon.
- A színészet talált, de a kviddics nem. Nekem nagyon durva sport. Sokszor nézni se szeretem.
Persze a házamnak olykor kimegyek drukkolni, de ha nem muszáj, akkor nem. Ha van kibúvóm, akkor nyilván arra hivatkozom. Ez talán nem szép dolog, de nem szeretem az erőszakot.
- Korizom.
Elég muglis a kviddicshez képes, tudom, de nem durva, hanem szép, művészi sport, és nagyon szeretem. Persze én még kiscsikó vagyok, de - ha csak hobbi szintén is - szeretném később is megtartani.
- Egy kevés, nincs sok barátom, de nekik mindig ott vagyok. És veled mi a helyzet? Csatlakozol jövőre valamelyik klubhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Benedek

- Vannak páran, akik így gondolkodnak, de szerintem csak azért ennyire menő, mert nincs nagyon más népszerű sport. Vannak páran, akik sakkoznak például vagy köpköveznek, de csak azért tudom, mert van a barátaim között olyan, akinek barátja csinálja, például. Szerintem sokan azért csinálják, hogy menők legyenek. A rellonos fiúk eléggé azok, a többiek meg gondolom megpróbálnak felérni hozzájuk, a lányok meg lehet, hogy csak a népszerű fiúkhoz szeretnének közel kerülni.
Vannak elméleteim még, rengeteg, hogy miért is népszerű ez a sportág, de valahogy ezeket tartom az alapjainak minden további elméletnek. Biztos vagyok benne, hogy ha többféle sport lenne népszerű, akkor nem lenne ennyire menőség a kviddicsezés.
- Színészet, határozottan. Nagyon szeretek különböző karakterek bőrébe bújni, ráadásul kifejezetten sokat fejlődött az önbizalmam is. Régebben kiabálni se tudtam, vagy hangosan, magabiztosan beszélni közönség előtt, mostanra azért már egészen jól megy.
Szeretem látni azt, hogy mennyivel másabb letten hetek, hónapok, majd évek alatt. Nagyon örülök, hogy belefogtam, hogy az életem ilyen irányban halad. Persze még nem tudom, hogy a színészet-e a végállomás, de jelenleg azért eléggé esélyes.
- Szeretnék mindenképpen jobb lenni, és nem szeretném elhanyagolni. De mivel még csak két éve csinálom, ezért még nem vagyok olyan nagyon profi. Legalább most már nem esek annyit, és tudok trükköket is. Most még csak egyéniben gyakorolok, de állítólag a következő szezonban majd már esélyes lesz, hogy kapok egy párt.
Nagyon izgatott vagyok ettől, és éppen ezért szeretnék még jobb és jobb lenni. Ehhez persze az alap a sikeres, és lehetőség szerint gyors vizsgaidőszak.
- Szerintem könnyen fog menni. A nagynéném intézi itt a legtöbb papírmunkát, és ő eléggé penge tud lenni.
Oké, vér szerint nem a nagynénéim, és Francinak is anyai ágon azok, de azt mondták, hogy ne vicceljek, határozottan rokonok vagyunk mi is. Szóval a rokonaim.
- Sehogyan se tudnál tovább vívni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Majd még elválik. Apukámnak eléggé bejött a dolog, a színészet.
Mondjuk sok áldozattal is jár az, hogy ismert és hívják. Ő a szenvedélyének élhet, de pontosan tudom, hogy Franci emiatt nem tapasztalta meg, milyen valahová tartozni, ezért is viselte olyan rosszul Ash távozását, de talán most, majd már boldog lesz, láttam rajta, hogy mennyire ragyog, és amikor megkérdeztem, hogy babája lesz-e, olyan furcsán nevetett, de azt mondta, hogy még nem. Még. Szóval van valami a levegőben. Ma apa névnapját fogjuk ünnepelni, és nagyon remélem, hogy a következő Franci esküvője lesz. Alig várom, hogy koszorúslány legyek.
- Én is a muglik közé járok gyakorolni. Két edzőm van, az egyik mugli, a másik boszi, az egyik az alapokat, a másikuk a mágikus elemeket tanítja. Csak persze ez sok utazással meg kimaradással jár.
Néha én is nagyon fáradt vagyok, és csak aludnék egész nap, de elbizonytalanodni még sosem bizonytalanodtam el. Az első vonattal minden alkalommal elutazom, és sokszor csak az utolsóval érek haza, vagy ha nem érem el, akkor sajnos hopp porral kell megoldani a közlekedést. Viszont szeretem csinálni, boldog leszek tőle, és ez eléggé fontos.
- Meg van itt edzőterem is, hátha lenne rá igény, meg kell hirdetni, szerintem. Van például egy vagy két lány is, akik íjászkodnak. Még nem találkoztam velük, de már hallottam róluk többször, szóval biztos igaz. Az is eléggé muglis.
Mondjuk annyira nem tudom, hogy a belső plusz szakkörök vagy szabadidős tevékenységek mihez vannak kötve, én külsőn vagyok, de elég simán ment. Kriszpin bácsin nagyon kedves volt velem, amikor megkerestem a problémámmal.
- A színjátszóknál. De rajtuk kívül vannak még az edictumosok, ugye a kviddicsesek, a dök, van, azt hiszem sakkör is. A hirdetőtáblán meg az edictumban is láttam a múltkor egy cikket róluk, hogy kit kell keresni, ha csatlakozni szeretnél. De gondolom, lehet alapítani is, csak kell hozzá ember.
Közben lassan elfogy a galuskám, szóval kicserélem a két tányért, de mielőtt még belefognék a következő halom édességbe egyrészt iszok egy kis kajszi levet, másrészt lopva felpillantok, de a széles hátú srác még mindig ott ül, szomorú.
- Milyen tárgyakat vettél fel?
Kérdezem Benedektől, miután végre kikanalaztam az első falat tejberizsemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ha szeretted, és hiányzik, akkor szerintem érdemes megpróbálnod. Ha lenne időm, biztos, hogy én is belevágnék, mert nagyon jó a csapat.
Nem bánom persze, hogy nem csinálom az Edictumot. Ha különfoglalkozásokról van szó, akkor előtör belőlem a főnix. Mindent ki akarok próbálni, de ami nem fog meg, azzal nem tudok mit kezdeni, egyszerűen nem megy tovább, le kell adnom. Az én mozgásigényemmel egy lapnál nem sokáig húznám. Francinak jól áll az ilyen, de mi eléggé ellentétek vagyunk ebből a szempontból.
- Nem könnyű, tudom.
De azért megpróbálják kihozni a legtöbbet, hogy a mugli világból érkezett diákok is megtalálják a helyüket, és ne legyen olyan nagy sokk a váltás a két világ között. Az én váltásom okozta sokkot persze lehetetlen volt csökkenteni, de Shanes néni kedvesen bánt velem, és olyan új szintjét ismertem meg a szeretetnek, melyet a mugli világban nem biztos, hogy megtapasztaltam volna. Hálás vagyok neki, amikor csak tehetem, meglátogatom, sőt az unokája a szomszédunk, akivel nagyon jó viszonyt ápolok, mivel a családjaink is nagyon jóban vannak.
- Vegyesen vettél fel könnyű és nehéz tárgyakat, szerintem jól kiegyenlítik egymást. Elég sok közös óránk van, például a reptan, az önismeret, a mágiatöri és a mugliismeret. Az elsőnél nem ajánlom, hogy a közelemben légy, mert eléggé béna vagyok, de lelkes, viszont muglin, mágiatörin és önismereten akár lehetnénk padtársak is. Persze ehhez az kell, hogy mind a ketten sikeresen levizsgázzunk.
Ami még egy kihívás lesz, neki is, nekem is, de azért remélem, hogy jövőre már az alapképzés feléhez eljutok. Mondjuk nekem sok tárgyam van, megvárom, hogy jövőre mi marad, és annak szellemében újragondolom az összeállítást.
- Ezen kívül van még bájitaltanom, gyógynövénytanom, legendás lények gondozásám, mitvallom és svk-m. Ha nem színésznő, akkor gyógyító szeretnék lenni, állatorvos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Benedek

- Pontosan, de amúgy a párbaj szakkör is ehhez hasonló, csak mágikusabb, és eléggé megdolgoztatja az elmét, hogy ember ezredmásodpercek alatt a megfelelő bűbáj vagy átkot mondja, és persze ott van a tökéletes pálcamozdulat is.
Teljesen átszellemülök, amikor erről beszélek, érzem, ahogy a bőröm szinte felforrósodik, és ha nem fedne illő mennyiségű alapozó - elvégre valentin nap van -, akkor most láthatná a másik fél is, hogy mennyire elpirultam, és nem csak azért, mert a széles hátú terelő srác arrébb ült, ezzel újra felfedve előttem a csodálatos látványt, amit Mr. D. jelent. Túl idős hozzám... mindenki ezt mondaná, de engem nem érdekel, mert szerintem igenis ideális a korunk. Csak azt nem tudom, hogy ki az a navinés, akit az Edictum hozzá kapcsolt, akivel olyan nagy a szerelem. Persze nem biztos az sem, hogy igaz, vagy ha igaz is, nem lehet olyan nagy, hiszen ezen a különleges napon itt ül, és egyedül, valamit a haverjaival eszik. Szóval vagy nem igaz, vagy nem fontos. Esélyem mindenképpen van, csak észre kell vennie.
Az igazán nagy ok, amiért ilyen lelkes vagyok, mert vágyok a bájolásra, de én magam nem csinálhatom, csak akkor, amikor Kedves bácsinál vagyok, és csakis szigorúan addig a határig, amíg ő engedi, tovább egy kicsit sem. Túl sok bennem a mágia, és ha nem vigyáznak rám, akkor még a végén felrobbantom az egész kastélyt. Kínos lenne. Kínos most is. Van háztársam, aki azt hiszi, hogy azért nem járok olyan tárgyakra, ahol aktív pálcahasználat van, mert kvibli vagyok, közben meg nem, pont hogy olyan vagyok, akiben vagy tizenkét erős mágus ereje lakik. Megérintem a nyakláncom, és ezzel ösztönösen visszarántom magam a valóságba. Félig van, ideális.
- Nem tudom persze, hogy jövőre lesz-e tanár, aki indít ilyet, de elég sok exauror van a tanári karban.
Meg olyanok is, akik jelenleg aurorok még, de nem tudom, hogy mennyire hangoztatják ezt. Csak a faluban hallottam ez-azt. Állítólag Magnus bácsi kifejezetten büntetésből van itt, bár nem tudom, hogy mit követhetett el, de elég csúnya dolog lehet, ha vagy száz tini őrzése lett a büntetése, ráadásul pont a rellonosok. Sajnálom szegény bácsit, biztos nagyon bánja, hogy csúnyán viselkedett.
- Én inkább felelős fajta vagyok, kidumálom magam, ha szorul a hurok, de persze ha írásbeli, akkor írásbeli, nincs nagyon mit tenni. Olyankor ha nem tudom, rajzolok valami kedveset a lap szélére.
Arra, hogy sikerülni fogna a vizsgáink elmosolyodok és bólintok is, remélem, hogy így lesz, nagyon szeretném azt a harmadik osztályt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Danténál?
Kérdezem egy pillanatra meglepődve, hogy feltűnt neki. Azért arra figyelek, hogy ne bámuljak, és többnyire a nevén se nevezem, de most annyira meglepett, hogy rákérdezett, hogy kicsúszott a számon, csak ilyen simán. Nem nagyon zavar mondjuk, de nem szoktam ezt így hangoztatni. Andrist se mondtam el soha.
- Nem tudom. Nem vetem el a lehetőséget, de egy rellonosnál sosem tudhatja az ember. Ők eléggé rosszfiúk.
Lehet, hogy ő csak a rossz lányokhoz vonzódik, de akkor így járt. Az tuti, hogy én nem leszek feslett, nem illik ahhoz, amit el akarok érni. Sem ahhoz, ha színésznő leszek, sem ahhoz, ha állatorvos. Ezen kívül nyilván egy olyan ismert embernek, mint Révay Valentin sem okozok kellemetlenséget azzal, hogy kisebbik leányát könnyedén szájára tudja venni mindenki. Ki van zárva.
- Mondjuk annyira nem érdekel a dolog, előbb a vizsgáim legyenek meg, meg ma este apa névnapja, aztán amikor majd a nővérem felbolygatja a családi békét, akkor foglalkozom ezzel.
Eléggé esélyes, hogy ez be fog következni, mert eléggé összemelegedtek Farkassal, ha mondjuk terhes lesz vagy házas, esetleg fordított sorrendben, az biztosan hatással lesz, még akkor is, ha apa nem mondja ki, tutira. Szóval majd a totális káoszban eldől, hogy van-e lehetőségem fiúzni vagy sem. Nem akarom kiidegelni én is apát.
- Na és te? Tetszik valaki? Vagy ennyire még nem volt időd körbenézni?
Amúgy nem igazán veszem magamra az ironikus megjegyzést, mivel nem vagyok nagyon egyik házba való se, így ez azt hiszem megintcsak nem a saját házamba illő tulajdonság, de egyszerűen az ilyen dolgok, leperegnek rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem sértettél meg, én nem vagyok rellonos.
Bár megvan bennem jó pár tulajdonság, ami hozzájuk is kapcsolható, de azért a szívem eléggé sárga. Nem gondolom butának őket, de ez az én véleményem. Nekem inkább úgy jönnek le, mint a leglazább arcok a kastélyban. Időnként kifejezetten van egy olyan ingerem, hogy velük lógjak, és ilyen ez a mostani helyzet is, bár azt hiszem, most kifejezetten Dante miatt akarok abban a közegben járatos lenni.
Azt azonban elismerem, hogy ambiciózus vagyok, sokszor nem figyelek oda arra, kinek okozok abban a pillanatban fájdalmat, amikor lehetőségem adódik valamire. Nem vagyok gonosz, vagy rosszindulatú, csak gyerek, aki nehezen látja át a dolgokat azonnal. Van persze, amikor szembetűnik a rossz rész, de az én heves természetemmel ez nem mindig jön át azonnal. Szeretek nyerni, szeretem, ha igazam van, ez is valamennyire rellonos és valamennyire eridonos tulajdonság. Azt hiszem, a beosztásomnál az döntött a navine mellett, hogy ott tudok a legkevésbé rossz irányba elmenni, és a legkevésbé bajt csinálni.
- Mindenki másként találkozik velük. Az évfolyamra járók például most egészen nyugisak, szerintem még nem nyíltak ki annyira. A problémák harmadévtől felfelé történnek.
A végén kuncogok egy kicsit, képzelem, hogy mennyire sok indulat mehet ott lent. Lehet, esténként egymással bunyóznak, és a klubhelyiségük igazából nem más, mint egy nagy ring.
- Nem is szabad, mert akkor elszáll a szerencse. Viszont drukkolok, hogy összejöjjön.
Én elég könnyen esek szerelembe, majd szeretek ki, és kezdek el mást szeretni. Ez olyan eridonos dolog, mondom, hogy eléggé kevert gyerek lett belőlem, majd megmondom az apukámnak, hogy elég rossz vásárt sikerült lebonyolítania velem.
- Tele vagyok.
Megsimogatom a pocakomat, ami a sok kajától olyan lett, mint egy terhes nénié, meg persze egy kicsit ki is nyomom, vicces, amikor ilyen. Alapból oda kellene figyelnem, és szigorú diétát követnem, de nem vagyok hajlandó ilyen borzalmas kijelentésekbe még csak belegondolni sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nekem leginkább semleges, azt hiszem.
Mondjuk Kolos, aki a színjátszást vezeti, nagyon jó arc, de Kamilla eléggé ijesztő. Nagyon csúnyán tud nézni, és olyankor mindig eléggé félek tőle. Egyszer azt álmodtam, hogy csak úgy fogta magát, és levágta a hajam. Nem csak egy kicsit, hanem az egészet, sosem volt még ennél rosszabb álmom. Azóta párszor álmodtam még ezt, és meg kell vallanom, eléggé hátborzongató még mindig. Tudom, mások emiatt eléggé furcsán néznének rám, de nekem ez nagyon komoly, a hajam eléggé szent és sérthetetlen. Éppen ezért jó, hogy van egy türelmes nővérem, aki imádja fésülni a hajam. Neki köszönhetően ilyen szép és egészséges.
- Igen, ez kétirányú, mondjuk szerintem, ha az ember jól bedobja magát, akkor lehetetlen nem történnie semminek.
Én is eléggé sok mindent elterveztem már, hogy miként szólítom meg majd Dantét, és ebben, az egyszerű leüléstől a beleszaladáson át az ölébe esésig és ájulásig minden volt. Még gondolkozom, meg igyekszem megfigyelni, hogy mivel tudom a leginkább meglepni őt annyira, hogy ne felejtsen el egy életre. Most még talán plátói, de egy nap szerintem ez igazi lesz. Lehetetlen, hogy ne legyen az.
- Szerintem én lassan megyek, még átolvasom a mugliismeretet. Te még maradsz?
Kérdezem végül eltolva a tányért magamtól, ami egy halk pukkanással el is tűnik. Imádom ezt a trükköt, a mágia egyszerűen csodálatos, és úgy érzem, hogy nem lennék képes soha megválni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Köszönöm, ez nagyon jól esik! Nagyon rendes vagy!
Felelem lelkesen, mert erre nem számítottam. Szerintem még van hova fejlődöm, meg aztán még csak most kezdem ezt az egészet, és hát ott volt Andris is, akit azért most éppen látok elsétálni a piros asztal felé, és azért még egy picit megdobban a szívem. Nagyon kedves volt hozzám, és azt mondta, nagyon szép vagyok, és akkor én nagyon boldog voltam. Aztán valahogy jött az az Edictum pletyka, és nem tudom, mostanában nem beszéltünk. Írnom kell neki gy baglyot! Mindenképpen írni fogok neki egyet.
- Oksi, akkor visszamászok.
Mondjuk lehet, hogy leginkább aludni fogok, mert most olyan nagyon jól laktam, hogy csak na. Persze nem kellene csak így, félvállról vennem a tanulást, de még egy napot azért lehet, hogy ellustulok. Addig is, míg alszok, gondolhatok Dantéra, mint a tökéletes fiúra, aki álmomban szerelmet vall nekem. Felkelve kicsit nyújtózom, nem feltűnően, meg nem nagyon, mert eléggé tele van a pocakom.
- Akkor később találkozunk majd, szia.
Intek is egyet neki, és aztán kényelmes sétatempóban elindulok vissza a Navinébe. Mondjuk most tényleg lehet, hogy aludnom kellene kicsit, mivel este apácska névnapját ünnepeljük, és kettőkor hadifelszerelésben kell állnom otthon, a konyhában, ahol a nővérem kis beosztottjaként teljesítem majd a kéréseit. Arra viszont jelenleg semmi motivációm nincs, hogy már most hazamenjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Aaron

Mimi egyre jobban viselkedik már emberek között, aminek eléggé tudok örülni, mert így legalább a karmaival sem bennem, sem a ruhámban nem ejt kárt. Mivel apu rossz helyről hozta, így szükséges, hogy időről időre felülvizsgálják az állapotát, hogy mennyire fejlődött, hogy jól érzi-e magát. Hát az biztos, hogy a jóltartástól és a sok játéktól jó puffancs lett. Mindig vicces, hogy miután eszik, olyan, mint egy kis hordó, lötyög jobbra meg balra a pocakja.
Most már eljutottunk odáig, hogy megtűri a pórázt is, sőt, séta közben néha elemelkedik kicsit a földtől, és még játszik is a levegőben. Összességében minden szuper vele, leszámítva azt az egy tényt, hogy morog a nővéremre. Eredetileg Francihoz tartozik, mégis, amióta babát vár, nemigen komálja a közeledési szándékait. Ezért is, és a kötelező felülvizsgálatért jöttem most el vele.
- Üdv.
Köszönök bele nagy általánosságban a levegőbe, mert többen is vannak a kereskedésben, és nem nagyon szeretnék bunkónak tűnni, mert ez egy kis falu, így is már többet terjesztenek apáról, anyáról, Franciról és rólam is, mint kellene, nem akarok én még alapot adni a további találgatásoknak. A virágos ruhámat húztam fel, ami egy normális lábhosszúságú lánynak a térdéig érne, de mivel én nem úgy sikerültem, nekem a combom közepénél vége szakad. Mondjuk tény és való, eléggé szeretem mutogatni a lábaimat, így talán ezen mégsem fogok annyira kétségbeesni, mint ahogy azt az emberek elvárnák tőlem, sőt kifejezetten imponálóan mosolygok egy közelben álló srácra. Kis várakozás közbeni flört, kinek árthat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

A srác észreveszi az érdeklődésemet, egy pillanatra lehunyom a szemem, de az ajkaim szélesebb mosolyra húzódnak, tagadni se tudnám, hogy tetszik, amit látok. Remélem a suliba jár ő is, tippjeim szerint mestertanonc lehet, és nagyon tetszik a gondolat, hogy ő egy mestertanonc. A tipikus női praktikák bevetése itt nem ér véget, hiszen mielőtt elindulna felém, még egy tincset és hátra tűrök, csak úgy véletlenül.
- Szia.
Köszönök vissza, amikor már ott is van előttem, mert hát most már célirányos vagyok, nem csak úgy bele a semmibe. Itt áll előttem egy helyes srác, minden más csak mellékes. Lepillantok Mimire, aki kissé lejjebb kúszik, igyekszik láthatatlan lenni, de azért a nyelvét kinyújtja, tiszta bolond ez a kis dög.
- Ne haragudj, ő így érdeklődik. Amíg nem szokja meg a jelenléted, addig így fog kinézni.
Nem kínos már, az elején volt az, mostanra inkább viccessé vált, és éppen ezért kuncogok is egy kicsit. Nem sokat, a dráma tanárom megmondta, hogy a nő attól nő, hogy tudja, mikor nem szabad túlzásba esni, és mindig elharaptatta velem a gesztusaimat. Borzalmas volt, bosszússá tett, de megérte, mert most legalább nem tűnök annyira idiótának.
- Egy Bi bi. Nagyon ritkán látni őket emberek között, mert fent élnek magasan a hegyekben, de Mimi fogságban született, bántalmazták. Az apukám egyik barátja állatmentő, apa eredetileg a nővéremnek hozta őt, de aztán férjhez ment, Mimi pedig itt maradt, és most az én társam.
Mondjuk az egy másik kérdés, hogy Franciék hamarosan átköltöznek Bogolyfalvára, de amíg ez nem történik meg. Mimi hozzám tartozik, és ennek köszönhetően már egyre jobban elvagyunk. Franci megtartotta azt, hogy nem hozta ki a házból, én viszont ezt nem tartom jó módszernek, és láthatóan élvezi a kinti létet.
- Képzeld, a fajtájának eredetileg gágogó hangja van, mint a libának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kérlek, küldj csokit!
A levelet már ugyan egyszer megírtam, szépen, szinte művészi pontossággal le is ragasztottam, és már indultam is felfelé, sőt a lépcsők alján voltam, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit, méghozzá a legfontosabbat: Szeretnék csokit. Imádom a csokit, és olyan jó lenne más országok csokijait is enni. Apa pedig már kint van Olaszországban, így nekem most már adott a lehetőség, hogy kapjak finom olasz csokit, csak mondjuk ehhez jó lenne, ha nem felejteném ki a levélből ezt a lényeges részt.
Először arra gondoltam, hogy az üzenetet ráírom a borítékra, de itt rögtön két szomorú kép úszott az elmémbe. Az egyik, hogy megkapja a levelet és ahogy kibontja, ki is dobja a csomagolást, vagyis oda az üzenet, és ha csak nem úgy esik a papírkosába a boríték, titkát magával viszi az örökkévalóságba. Vagyis nekem nem lesz csokim. A másik opció, mely szerint észreveszi, hogy mit írtam oda, de elszomorodik, mert ő abban reménykedik, hogy egy "szeretlek"-et vagy egy "hiányzol"-t kap a lányától, erre én, a hálátlan kis bocs a pénzét kérem édesség formájában. Ő pedig ha küld is csokit, mégis szomorú lesz. Nem akarom, hogy az legyen, hiszen most minden oka az örömre van meg.
Így hát, mielőtt még nekiindultam volna a csúszós útnak, megálltam a kanyarban, óvatos mozdulatokkal felnyitottam a borítékot, szétnyitottam a papírost és kérésemet az utolsó lap aljára, utóirat formájában rögzítettem. Ezután visszacsúsztattam, majd a pálcám után nyúlva már majdnem fixáltam, amikor lepillantva észrevettem az aprócska, de számomra kellemetlen színű fényt. Tele van az erőmet korlátozó kis gömb, vagyis, ha most megpróbálom leragasztani, akkor egészen biztosan berobbantom a fél környéket, azt pedig nem szeretném, jobb ötlet híján várok hát, remélve, hogy valaki szembejön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

~ Hűűű, mekkora pokróc valaki! ~
Mondanám, de szerencsére nem mondom, csak gondolom, és nem is lenne szép dolog ilyet mondani, csak nekem néha nagyon gyorsan elnyílnak az ajkaim és csak úgy beszélek bele a nagy világba. Nem szép dolog, tudom, de mégis eléggé gyakran elő szokott fordulni.
- Bocsi.
Végül azért megpróbálok olyan lenni, mint a kultúremberek, hiszen ez a lány lehet a megoldás a problémámra. Sőt, ahogy így rápillantok, biztos vagyok benne, hogy így van.
- Te Reissner Eliza vagy, ugye? Az iskolaelső.
Ki ne tudná, ki ő, de persze nem mindenki tudja azonosítani, mert mondjuk inkább azon gondolkozott az évnyitó beszéd alatt, hogy miért éheztetnek minket, és elképzelhető az is, hogy a szomszédjával minisakkal játszott, vagy azt leste, honnan szerzett Adrian Black magának ennivalót. Szóval számos ok miatt nem tudhatják, hogy ki ő, de mint mondtam, én bizony igen.
- Figyi, állatira fontos lenne a segítséged. Nem tudnád visszaragasztani nekem a borítékot? Elfelejtettem valamit odaírni a levél végére, és most eléggé ciki, hogy nem tudom visszaragasztani.
Azt nem akarom elmondani, hogy miért nem, mert a pálcám nyilván nálam van, és azért azt sem szeretném, ha éppen egy ilyen menő lány szemében lennék béna, meg azt sem, ha mondjuk járna színházba és beskatulyázna, hogy én csak egy buta kis színésznőcske vagyok. Az erőfogó sárgás színe előbukkan ugyan, de mivel ritka holmi, így nem feltétlenül biztos, hogy ismeri, én sem ismertem, amíg a varázslataim nem kezdtek el robbanni meg túllőni a célon. Viszont ez nem is olyan dolog, amivel élből eldicsekednék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Igen.
Büszkén simítom meg a házam hímzett jelvényét. Sokan nem értenék, hogy miért vagyok büszke a "maradék" házára, de szerintem ez egy rossz felfogás, mert mi nem a maradék vagyunk, még ha például nem is alkotunk akkorát, mint az Eridon vagy a Rellon. Én szeretek ide tartozni, mert mindig a megfelelő időben tudok láthatatlan lenni, és csak akkor jegyeznek meg, amikor én akarom.
- Révay Lili vagyok és egy bunkó, be sem mutatkoztam a kérdés előtt.
Csapok a homlokomra, persze nem olyan nagyot, de azért érezhetőt. Vicces a helyzet, mert most már tudom mondani, hogy ne haragudjon a másik, de szőke vagyok, és íme, egyből az összes szőke nős poén értelmet nyert és vált sértővé.
- Én is csinálhatnám így, csak apukám most házasodott újra, meg most költözött össze a feleségével és meg szeretném lepni ezzel a levéllel, de ha felhívom, azzal így tönkre teszem az egész hangulatát. Meg aztán ez olyan kicsit, mintha teret is hagynék neki, nem?
Nagyon kedvelem Olive-ot, és biztos vagyok benne, hogy sem ő, sem apa nem úgy értelmeznék, hogy én most akkor mindenáron be akarok furakodni az életük minden percébe, de szeretném, ha úgy éreznék, van életük, még mielőtt gazdagabb leszek egy kistestvérrel.
- Szoktál színházba járni? Bármelyik előadásra be tudlak vinni a Bogolyfalviba, hogy megháláljam a segítséged.
Komolyan is gondolom, nem szoktam ingyen kérni, és nem tudom, hogy mi mást adhatnék neki, ami különleges, de ezt nagyon szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Igen, a lánya vagyok.
Bólogatok lelkesen. Régebben hozzátettem, hogy nem a vérszerinti, meg elkezdtem magyarázkodni, hogy igazából nekem van szülőanyám meg apám is, csak nekik nem kellettem, mert boszi vagyok, és aztán jött az árvaház meg a sikertelen örökbefogadások és végül meg úgy alakult, hogy két apukám lett. De mostanában már nem mondom ezt a nagy körítést, mert sokak szerint még külsőre is jobban hasonlítok rá, mint Franci, ami igaz, hiszem ő szegény teljesen olyan, mint az anyukája, akit nem kedvel.
- Végig lehet gondolni. A telefonban, meg élőben sokszor kibuknak az emberből olyan dolgok, amiket nem akar elmondani a másiknak, vagy nem úgy, ahogy végül elmondja.
Belőlem is volt már, hogy olyan dolog bukott ki, amit nem akartam elmondani, mint például, hogy tizenhat évesen nem igen vagyok olyan ártatlan, mint lennem kellene. Nem, ezt nem szerencsés apával vacsora közben közölni. Azt mondják az ilyen hírek nem segítik elő sem az emésztést, sem a kellemes családi légkört, de csak úgy kibukott belőlem, szóval szívás.
- Szívesen elmegyek veled. Én ott dolgozom, ilyen átmeneti állapotban, már nem vagyok ifjúsági tagozatos, de még gyúrnom kell, hogy a felnőttek között megálljam a helyem.
Viszont az már valami, ha a Rómeó és Júliában én játszom a címszerepet az első szereposztásban. Kicsit le is sokkolódtak, amikor meglátták a hajamat, de azt mondtam, hogy a nyári szünetben csak szabad nekem ilyet csinálni, ők pedig megnyugodtak, hogy majd lesz ez még így sem. Pedig nem tervezek visszaváltani.
- Bármelyik darabra elmehetünk, de ha javasolhatok, van egy új, az Időnyerő, nemrég jött ki könyvben, ezt a darabot még apa igazgatta, mielőtt elment, szerintem zseniális lesz, a premierje a szezon első előadása lesz. Ha gondolod, oda elmehetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Igen, felpróbálhatom, sőt, van olyan, amit nekem készítettek.
A múltkor, amikor kiderült, hogy túl magas vagyok a korábbi Júliákhoz képest, illetve a váltótársamhoz viszonyítva is, akkor történt meg, hogy kell egy újat csinálni. Annyira gyönyörűt találtak ki, és szépen lassan most elkezdték a jelmezek felfrissítését is, ami szintén egy nagyon jó kezdeményezés. Persze mostanra hiányzik már apu jelenléte rendesen, de remélem, azok, akik most jöttek, nem tesznek majd tönkre mindent.
- Ha szeretnél jelmezeket próbálni, azt is el tudjuk intézni, sőt, ha szeretnél, szerintem munkát is tudok neked szerezni ott.
Nem tudom, hogy a színészethez mennyire lenne kedve, de jegyellenőröket, öltöztetőket, nézőtéri felügyelőket mindig szoktak keresni, és az a legjobb, hogy a darabokat ingyen nézheted meg, és még pénzt is kapsz érte. De ha meg szeretne színészkedni, azt is meg lehet oldani. Én is úgy kezdtem, hogy csak töltelék voltam, aztán gyerekszínész, majd ifjúsági, és most, hogy eljátszhatom Júliát, így lettem tagja az állandó színészcsapatnak. De nem bánom, hogy végig kellett járnom ezt az utat, mert pont ez mutatja azt, hogy nem számított, kinek a nevét viselem, meg kellett dolgoznom a sikerért.
- Nem, de nagyon ijesztően hangzott. Lent voltam a faluban, amikor történt, odáig elhallatszott a hangja. Nem is tudtam mi az, csak amikor kellett visszajönnöm, akkor láttam. A legjobb barátnőm, ő levitás, és nagyon féltettem, de szerencsére nem esett komolyabb baja. Még mindig nem tudni akkor, hogy mi történt?
Több pletyka van a robbanással kapcsolatban, mint, amikor egy lehetetlen párt boronálnak össze az emberek. A kis semmiségtől a nagyon durva kitalációig minden megfordult, de ennyi idő elteltével az igazság talán sosem fog kiderülni.
- Gyorsan feladom ezt a levelet, utána nincs kedved valami kevésbé csúszós és "illatos" helyre elmenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezt a ruhát az eskü letételekor vettem, azon a napon, és azóta a szekrényben állt. Tegnap kimostam, kikészítettem a mai napra. Egész nap próbáltam nem erre gondolni, de nem tudtam, mert az idő lassan telt, mindenről ez jutott eszembe, hogy ma megtörténik. Itt vagyunk. Csak ő és én. Nem beszélünk, nem tudom, hogy mit mondhatnék, hogyan mondhatnék bármit is. Mi lesz most? Az utóbbi időben többször összekaptunk, többször előkerült az, hogy csak a mai napig kell kibírnunk egymással. De nem akarom, hogy valóban vége legyen.
Viszont ma reggel, a csípős napkelte a teraszon ért, éreztem, ahogy a bőrömbe kap, ahogy csontig hatol, de igyekezetem kizárni, ahogy mindent mást is, és csak Ricsire koncentráltam. Arra, hogy ma este hétkor mondhatja azt is, hogy ennyi volt, hogy nem teszünk jót egymásnak. Hogy nem fogjuk tudni megoldani. Az elmúlt időszakra gondoltam. Háromszázhuszonhat napot töltöttünk együtt, mint az "álompár". Elmélkedtem az elmúlt napon. Azokon a pillanatokon, amikor Ricsi a kanapén ült, lába a dohányzóasztalon, újság a kezében, én pedig ellentétesen feküdtem, lábaim a háttámlán lógtak, fejem az ülőrészen, és néha kérdeztem tőle valamit. Aztán, egyszer olyan fáradt volt, hogy nálam aludt, az ágy szélére húzódva, fél éjjel hallgattam a szuszogását, arra gondolva, hogy életemben most először fekszek egy ágyban egy fiúval alvás címén. Másnap Manci néni már jött is, "diszkréten" kérdezni, hogy csak nem itt aludt a Vajda fiú. Aztán eszembe jutott az is, ahogy próbáltam az ízlését kiismerni, hogy ha már velem van, ne érezze, hogy kényszer tartja ott, megismertem, hogy miket szeret, miket nem, mi az, ami kikapcsolja. Észrevétlenül próbáltam tökéletes barátnő lenni, pedig a szerep, amit el kellett játszanom, már az enyém volt, önmagam lehettem. Elmélkedtem azon, hogy ennyire figyeltem a mondataira, az elejtett megjegyzéseire, hogy mennyire sok mindent próbáltam megjegyezni. Az első csókunkra, az őszinteségre, ahogy észrevétlen szerettünk egymásba. Én tudom, mikor volt a pont, amikor már szerelmet éreztem, de sosem kérdeztem, hogy ő mikor, pedig nagyon érdekelt, hogy egy magamfajta lány, hogyan képes szerelembe ejteni egy olyan fiút, mint ő.
Az érintése libabőrössé tesz, nem is tűnt fel, hogy magam elé bámulok, hogy újra átélem a reggeli képeket. Hogy eszembe jut, éppen ma reggel volt az első olyan alkalom, hogy Mimi Ricsi mellé bújt, a közelébe ment, sőt, együtt aludt vele. Éppen ma. Érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe, elfordulva, lopva letörlöm őket. Vége lesz. Valamiért ezt érzem, hogy vége lesz. A feszültség, a csend felemészt. A pukkanással együtt varázsolok mosolyt az arcomra, és fogadom el a poharat.
- Soha többet.
Nem éreztem semmit abban a pillanatban, amikor megszűnt az egész, pedig azt hittem, fogok. Azt hittem, feloldódik majd, érzem, ahogy kiold, ahogy a lánc lehullik, ám semmi. Csak ülünk ott tovább.
- Hitted volna? Hogy végigcsináljuk. Megcsináltuk. Vége van.
~ Vége van? ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Olyasmi.
Nem pont attól, hogy megcsal, hozzám képest úgy tűnik, kevésbé drámai. Mi lenne, ha mással lenne? Gyűlölném, de el lennék képes hagyni őt? Nem vagyok benne biztos. Ez lehet a függősség egy nagyon komoly jele, hogy én vele akarnék maradni. Féloldalasan felé fordulok, kicsúszok a magassarkúból, és felhúzva magam mellé a lábaimat, bokánál keresztezem őket.
- A szakításon gondolkoztam. Hogy vajon, megtennéd-e, akarnál-e szakítani. És ezt nem azért gondolom, mert nem hiszem, hogy szeretsz, tudom, hogy igen, de ha vissza akarnál térni az előző életedhez, nem akarnál nekem fájdalmat okozni.
Bár, az sem biztos, hogy szakítana velem, hiszen ő maga mondta, hogy ha megcsalna, sosem jönnék rá, hogy megtette, hogy neki ehhez van tehetsége. Nem akarok ezen hosszabban gondolkozni, nézem őt, ahogy kipillant az ablakon, belekortyolok a pezsgőbe. Igazán hozzászoktam már ehhez, hogy így élek, ahogy ő él, és egy pillanat alatt az Őből, Mi lettünk.
- Egyszer-egyszer? Nekem is.
Főleg olyan pillanatokban, amikor jól éreztem magam vele, amikor minden túl tökéletes volt, és amikor, többnyire szavakkal elrontottam, felmérgesítettem. Nagyon sok önuralmat kellett gyakorolnia, hogy velem legyen, hogy türelmes maradjon olyankor is, amikor már szinte szándékosan húztam fel. Tudni akartam a határokat, és úgy érzem, miattam sokkal tágabbak lettek az ő határai.
- Te választottál. Két előadás alapján. Tudtad, hogy az volt az egyetlen alkalom, amikor két egymást követő este is ugyanazt a szerepet játszottam el?
Ez még mindig megmosolyogtat. Soha eddig nem játszottam zsinórban több este ugyanazt az szerepet. Ő pedig pont akkor nézett meg. Végzet? Nincs kizárva.
- Sehogy? Mármint, nem bántad? Hogy le kell mondanod az életedről, és el kell viselned engem? Hónapokon át. Csak engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Fizettél, mert ragaszkodtál hozzá, pedig én nem kértem tőled pénzt. Segítettem volna csak úgy.
Nem is tartottam meg, az utolsó knútig mind a két részletet eljótékonykodtam, pontosabban együtt tettük, mert nem akartam megtartani a pénzt, nem akartam olyan ember lenni, akit meg lehet vásárolni. Engem sem akkor, sem most nem tud megvenni senki, ő sem. Nézem a vonásait, ahogy változnak, ahogy észre se veszi, hogy mennyire sok minden átsuhan rajta. Hónapok óta nézem ezt az arcot, nap, mint nap, és tudom, szinte megbékélten jöttem ma el ide vele.
- Csak mondd ki.
Felelem halkan, mert tudom, hogy mit akar mondani, és kimondhatnám én is, de nem fogom megtenni. Ezt az egészet ő kezdte el, neki is kell befejeznie. Történt köztünk bármi, alakult az életünk, az érzelmünk bárhogy, véget fog érni. Tudom, egész nap tudtam. Mint mikor elfogadod a halált, és nem rettegsz tőle, hanem nyugodtan várod, mint a legifjabb testvér, a három közül. Engedem, hogy közelebb húzza az kezem, hogy ujjaim még most az ujjai közé férkőzzenek. Hidegek, de nem kérek bocsánatot, egész nap ez van, rettenetesen hideg minden végtagom.
- Tudom Ricsi. Megértem.
Furcsa, de tényleg meg. Nem vagyok mérges, nem vagyok szomorú, nem érzek semmit. Most nem. Majd talán pár óra múlva, amikor a mondatot felfogom, akkor mérges leszek, sírni fogok, de most nem. Miatta nem. Védeni akarom őt, magamtól.
- De a gyűrűt megtartom.
A pillantásom kettőnk közé siklik, ujjaimra az ujjai között. Mindig rajtam van, a kabalámmá vált, és nem lennék képes lemondani róla.
- Köszönöm, hogy én lehettem.
A tekintetem az arcára siklik, és halvány mosolyt küldök felé, ujjaimmal rászorítok az ujjaira, hogy érezze, nincs baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg.
Felelem könnyedén, de mégis komolyan. Közelebb húzódom hozzá, hogy könnyebben elérjen, már ismerem a mozdulatait, mintha tudnám, mi után mi következik, pedig tud még meglepetést okozni, hiszen szeretkeztünk, úgy mint soha, tényleg egybeforrt akkor a lelkünk, hazataláltunk. A mi otthonunk egymásban van.
- Tényleg megértem. Nem téged nyugtatlak. Én ezt már reggel tényként kezeltem. Ma máshogy mozdultunk egymás felé.
Nem csak ő, én is. Mind a ketten feszültek voltunk ma, hiszen a mai egy nagy nap, ma megszabadulunk, ma kimondhatunk mindent. És igen, ma szakíthatunk. Ma, most nem leszek szomorú. Előtte nem, nem fogom elbizonytalanítani, nem fogom magam mellett tartani, nem fogom követelni, hogy ha szeret, tartson maga mellett. Nem fogom elárulni őt, a bizalmát, az érzéseit, magát Ricsit. Sosem lennék rá képes.
- Én is szeretném tudni. Nincs értelme folytatnunk, ha nem igazi a dolog, ha ez csak társas magány volt, és nem valóság. Nem akarok hazudni magunknak, egymásnak.
Bár én tudom, hogy szeretem őt, hogy rá van szükségem, én nem abból az életmódból jövök, amiből ő, én nem áldoztam be ezért annyit, amennyit Ricsit, sőt, szinte semmit. Vele ellentétben, aki mindent. Mégsincs szívem azt mondani neki, hogy találja ki, mit akar, nem akarom, hogy azt érezze, egyedül hagyom a bizonytalanságban. Nem akarom, hogy emiatt rosszul érezze magát, sem azt, hogyha számára ez tényleg csak a magán és az ösztönök vezérelte tett volt, bűntudata legyen. Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy képes legyek megsebezni. Akkor legyünk együtt bizonytalanok, érte bevállalom, hogy én is az vagyok.
- Élvezd az életet.
Közelebb hajolok hozzá, homlokon csókolom, hosszan, hogy érezze, szeretem őt, hogy érezze, nincs kettőnk között fal. Felkelve a ruha rejtett zsebébe nyúlok, és egy összehajtogatott papírt húzok elő belőle, amit az inge zsebébe csúsztatok.
- Ha szükséged lenne rám.
Az eredeti levelet Valentin napon adtam oda neki, amit ide terveztem, és talán ez nincs is olyan jól megfogalmazva, nem is olyan tartalmas, de a lényeg benne van. Ujjaimat kihúzom az ujjai közül, ellépve mellőle lépek vissza a cipőmbe, és veszem fel a kabátom, csak aztán lépek vissza hozzá, és nyújtom ki felé a kezem, hogy ahogy indítottunk, úgy zárjunk, és ha kezet fog velem, kisétálok az ajtón. Most nem maradhatok itt vele, a gondolatait, érzéseit nem akadályozhatom meg a jelenlétemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt mondják, ha egy nő szomorú, vásárol. Ám legyen. A szomorúság a napok előrehaladtával egyre inkább eluralkodik rajtam, egyre inkább reményvesztettnek élem meg az órákat. Felkel a nap, eltelik, lenyugszik. Van, hogy csak nézek ki a fejemből, és nem vagyok képes kikelni az ágyból sem. Ma nem így van. Hosszú fürdőt vettem, és és közben elhatároztam, hogy ma boldoggá teszem magam. Új cipők és kiegészítők.
Ha nagyon drasztikus lennék, a hajammal kezdeném, levágatnám, de nem, sosem leszek rá képes. A legnagyobb értékem. Szoros fonatba fogom, majd konttyá formálom. Az egyetlen kiegészítőm a gyűrű, amit Ricsitől kaptam, és ami mindig rajtam van. Nem vagyok képes még levenni. Szoknya, póló, jó idő van.
Nem tudom pontosan, hogy mire vágyom, majd az ösztöneim fognak vezetni, és csak úgy elköltöm a pénzem. Enni amúgy sincs sok kedvem, szóval legalább az öltözködésem legyen változatos. Cipők. Nyárra kell majd, mindenképpen ott indítok, és hárommal távozom, majd ha már úgyis itt van mellette egy fehérnemű üzlet, oda is betérek, az embernek sosem lehet elég melltartója, ráadásul az enyémek egy része balesetet szenvedett az elmúlt hónapok alatt. Mindenképpen újak is kellenek. Épp egy csodálatos kék felett hezitálok, amikor a tükör egy sarkában megpillantom őt. Eszter. Remek. Neki még ígértem egy magyarázatot, csak nem tudom, hogy akarok-e erről beszélni. Inkább úgy csinálok, mint aki nem vette észre. Remek stratégia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

~ Csak menjen el.~
Magamban fohászkodom, hogy ne vegyen észre, de elég nehéz, ha olyan ruhában vagyok amit együtt vettünk, vagy olyan táskával, amit ő adott nekem. Meg amúgy is, az elmúlt majdnem egy évben elég sokszor el kellett viselnie engem, szóval nem hiszem, hogy ne ismerne meg.
Mondjuk azt inkább, hogy nem akarna megismerni. Végre az öccse csak az övé, nincs közöm hozzá, nem kell tennie semmit annak érdekében, hogy vele legyen. Emlékszem hányszor biggyesztette le az ajkát a tényre, hogy együtt érkeztünk meg a Vajda birtokra. Csak sétálj el Eszter, mint a testvéred, nem kell tudomást venned rólam, tudom kezelni a csődjeimet.
~ Azonban nem, te nem olyan vagy igaz? Te ezt élvezed. ~
Odalép hozzám, látom a szemem sarkából, és még ad egy pofont az eddigiek mellé. Ajkaimat egy pillanatra összepréselem a hangjára, arra, hogy kiejti a nevem. Feltűnően lágyan, él nélkül. Még a végén az a kósza feltételezésem támad, hogy sajnál engem. Kizárt. Csak érdeklődik, nem azért mert érdekli, Eszti nem olyan.
- Szia Eszti.
Köszönök vissza, rá emelve a tekintetem, nem zavartatva magam azon, hogy épp egy olyan gyönyörű mélyzöld, fekete csipkés melltartót tartok a kezemben, amelyet a legtöbben csak különleges alkalmakra vesznek fel. Imádom a szép fehérneműt, de ez akár azt is sejtetheti, hogy máris van más. pedig ugyan, miért lenne?
- Érdekesen.
Felelem, mert nem tudom, mi a jó válasz. Rosszul, jól, sehogy? Olyan nincs, hogy az ember sehogy se legyen, mert valahogy lennie kell. Én is vagyok valahogy, most leginkább zavarban, mert valami hiányzik, valamit nem érzek, ami mindig megvan kettőnk között: Eszti kisugárzását.
- És te? Vásárolgatsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bólintok egy aprót, amikor utánam mondja a szót "érdekesen". De ez az ami a legjobban leírja a dolgokat. Hogyan is érzem magam? Fáradt vagyok, mert rosszul alszom. Rosszul teljesítek, mert fáradt vagyok. Ideges vagyok, mert rosszul teljesítek. Ördögi kör. Ezen túllépve, ott van az üres ház. Nem nagy, és éppen ezért, folyton Ricsibe botlok. Az utolsó szennyes ruháit tegnap teregettem ki, a kupáját ma töröltem tisztára. A hülye pizzás dobozait nemrég tömködtem a kukába. Az illata ott van a párnán, melyet magamhoz ölelek. Néha csak fekszem. Máskor többnek érzem magam ennél, mozdulok, élek, tovább kell lépnem. Ez is ilyen, hogy most itt vagyok, és új fehérneműt vásárolok. A visszakérdezésére sóhajtok egy aprót.
- Szokatlan az egyedüllét, de közben meg a világ nem áll meg, halad, és nekem is haladnom kell, csak néha nagyon motiválatlan vagyok.
És ott van a rengeteg "ha" az életemben. Ha Ricsi velem lenne újra, ha visszajön, ha örökre vége, ha tényleg igazgatóváltás lesz a színháznál, ha megnyerném a következő versenyt, ha többet foglalkoznék a lovaglással inkább. Rengeteg a "ha", és minden egyes döntés, minden egyes lépés befolyásol minden továbbit.
Nem tudom, hogy melyik lépés a helyes és melyik a helytelen, hogy mi lesz velem a tanév végén, mihez kezdek majd. Felnőtt vagyok, felnőttként kéne viselkednem, de mégis, most egy vagyok veszve, mint egy kisgyerek, és közben egyre azon jár az agyam, hogy Eszter miért beszél velem ilyen szokatlan hangon. Nem hinném, hogy bánja a szakítást, hogy Ricsi nincs a közelemben, hogy nem kell bánatos és sértett porcelánbabaként néznie, amiért elvettem a kedvenc barátját, a testvérét. Már nincs oka rám haragudni, de inkább hiszem, hogy egy ilyen döntés után megszűnök a Vajdák számára, és nem kérdeznek. Azon a szinten, ahol Eszter van, nem számít egy magamfajta, az ő szinte messze magasabban van.
- Senkinek, csak szeretem ezeket viselni. Mindig magabiztossággal tölt el a tény is, hogy ilyenek vannak a ruháim alatt.
Ha valamire, akkor erre nem sajnálom a pénzt. Ez Ricsi előtt és Ricsi után is így van. Szeretem, hogy szép, hogy benne vonzónak és kívánatosnak érzem magam, hogy magabiztosságot kölcsönöz. Felemelek a mélykék mellé egy sötétzöldet, és egy bordót is.
- Csak nem tudom, hogy melyik legyen. Több fazont szeretnék venni, de ez a három ebből gyönyörű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Bölcs mondás.
Ilyet mondanak azok, akik, mint hűséges barátnő ülnek melletted, míg te végigzokogod a napokat. Nagy kijelentések, melyek igazából nem mondanak semmit. Nem jelentenek semmit, és olyan emberek találták ki, akik nem érezték még az igazi szerelmet, de minden kapcsolatuk két perc alatt az örök szerelemmé válik. Én éreztem, minden pontjában ott voltam. Borzalmas dolog úgy beleszeretni valakibe, hogy pontosan tudod, az a valaki azért van veled, mert letette a megszeghetetlen esküt. Én beleszerettem Ricsibe, szerettem benne mindent, szerettem akkor is, amikor veszekedtünk, és akkor is, amikor a tükörből nézett engem, miközben megpróbáltam egyformára kihúzni a szemem. Azt, hogy ő is szeressen engem, álmomban sem képzeltem.
Hiszen gyerek voltam, a kapcsolatunk elején. Szórakoztatott az, ahogy ajánlatot tett, szórakoztatott mindennel. Nevettem azon, amikor bosszantottam, amikor zavarta, hogy vörösödik a fejem, mert egy fáról lógtam le fejjel lefelé. Gyerek voltam, aki őszintén meglepődött, gyerek, aki a napfénnyel egyre vidámabbá vált. Ricsi mellett, nővé értem. Azzá a nővé, akire büszkén pillantott le. Azzá a nővé, akit a támaszának tartott, aki a társa volt. Nem csupán a kampányban. Társa voltam mindenben, az ébrenlétben és az álomban is. Társak voltunk. Szerelmesek voltunk. Egyek voltunk.
Mellette váltam igazán nővé, szerepek nélküli, őszinte nővé. Már nem lógtam le fejjel lefelé a fáról, már nem lepattogzott körömlakkal, gördeszkán közlekedtem a faluban. Minden lépésemmel felé léptem. Minden lépésemet érte, értünk léptem meg.
A színházat értünk hagytam ott. Hogy bármikor a szemébe tudjak nézni, hogy engem lásson, ne azt, akit ott lát a színpadon. Érte háziasabb lettem, a jövőmet rá alapoztam. Hogy egy olyan nő mellett éljen, aki méltó a szerelmére. Ezt hívhatja bárki megalázkodásnak, tarthat bárki szánalmasnak, nem érdekel. Én szúrtam el, elismerem. Mást reméltem a választások estélyétől. Csalódni akartam a magam gondolatában. Azt akartam, hogy kiderüljön, rosszul gondolom, hogy Ricsi hisz bennünk, ahogy én hiszek. Tévedtem, és ennek következményei vannak. Viszont, akkor is, ha nyálas vagyok, akkor is, ha undorítónak gondolják az emberek azt, amit én érzek, kitartok amellett, hogy ez a szerelem a legmélyebbek egyike. Hogy talán sosem kapom őt vissza, hogy talán sosem szeretek már így senkit. De az enyém. Az érzést megtapasztalhattam, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.
- Igen, ezt is teszem. Lekötöm magam. Figyelj, valamivel adós vagyok még Ricsinek, odaadhatom neked valamikor? Megígértem neki egy ideje, de már nem nagyon találkoznék vele.
Valahogy el kell juttatnom hozzá a pénzt, fontos, hogy visszaadjam, mindet az utolsó knútig. Csak zárjuk le ezt a dolgot, és nem érdekel, hogy nem magamra költöttem, vegye vissza, és zárjuk le. Én egy Vajdának se leszek az adósa.
- Attól függ Eszter, hogy mire. Gondolom rád igen, pontosabban arra, hogy Ricsi miatt kevesebbet voltatok együtt. Alapvetően azonban nem tartom magam mérgezőnek, de ezt úgysem én ítélem meg, hanem a környezetem. Ha te mérgezőnek látsz, akkor mérgező vagyok, mert a te szemedben ez így jön le, én pedig, amennyiben így érzel, elfogadom.
Nem, nem vagyok hajlandó védekezni és magyarázkodni. Egyáltalán nem vagyok hajlandó. Én biztos, hogy nem fogom megváltoztatni Vajda Eszter véleményét, és igazából Ricsi bárkit is vitt volna haza, Eszter ellenségként tekintett volna rá. Ez az egész nem a személyemnek, hanem a titulusomnak szólt.
- Akkor a kék. Ez egy szép kék. És mondjuk ez a bézs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Minden egyes részt elolvasva egyre jobban elhatalmasodik bennem az érzés, hogy nem vagyok boldog. Ez most nem az, ahogy mert Vajda Richárd szakított velem, gyűlöl egy csók miatt, elment a világ másik felére, és ezért semmi sem jó boldogtalanság. Bár valószínűleg Ricsinek köze van hozzá, de nem így, ez nem most kezdődött.
Gyerekként mindig a színház volt az életem. Mindig azt hittem, hogy színésznőnek kell lennem, hogy én a színpadon leszek boldog. Így is lett. Tizenéves korom elején rájöttem, hogy miért. Hogy az érzés, az adrenalin, a hajtás mit vált ki belőlem, hogy a testem követeli meg, hogy még tovább menjek. Így jött a lovaglás, és így mélyült el újra a korcsolya is. Állandó verseny, állandó hajtás, állandó fájdalom. Élveztem. Aztán jött Ricsi.
Mellette kiteljesedtem. Formált, és nem átalakított. Formált, de nem változtatott. A változás, a kiteljesedés valami olyan volt, ami már nagyon megérett arra, hogy eljöjjön. Nővé értem, csinossá váltam, olyanná, aki mindig is voltam, de sosem mertem megmutatni. A vele való kapcsolatom során szembe nézhettem magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit élvezek, és mit nem. Sokan nézhetnek rám talán hitetlenkedve, de én élveztem azt, amit Ricsi adott nekem, én jól éreztem magam a világában. Minden más unalmassá vált, amit nem vele csináltam.
Talán csak válságban vagyok. Az edzéseken olyan, mintha ezer éve megunt koreográfiát csinálnék újra és újra, a színházi szerep már inkább nyűg most. Lovagolni imádok, de sosem versenyeznék, és a tánc is csak élvezetet nyújt, de nem érzem, hogy fejlődnék. Egy ideje már érzem, hogy beszélnem kell erről apával, hogy talán neki is volt válságban az élete annyira, hogy nem élvezte a színházat, aztán történt valami, és visszatalált hozzá.
A gondolatokba teljesen elmerülök, már nem is a szövegkönyvet nézem, hanem a tájat. Az eget, a felhőket. Szeretem a felhőket, szeretek belelátni mindent az égen kúszókba. Csak nézek, és késleltetve eszmélek fel arra, hogy túl sok a csipogás, majd túl távolról jön. Álmodozó arccal nézek a hang irányába, majd gyorsan kapok észbe, és felpattanva futok a kicsik után. Apa kinyír, ha elhagyom őket.
- Szia.
Döbbenten nézem a corgit, aki az asztal tetején a kicsik játékaiból épít kiállítást. Óvatosan felé nyúlok, és ha engedi, akkor megsimogatom. Nem akarom bántani.
- Nyugodtan játszhatsz velük, ezért nem kell elfutnod.
Nem tudom, hogy mennyire érti meg, de sokat segítene, hogyha a kis törpéim inkább kifáradnának ma, és nem itt állva csipognának egy fél napot, mert akkor biztos, hogy nem alszanak éjjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem, nem tanultam meg hirtelen úszni, és nem, azt sem hiszem, hogy ezt most fogom elkezdeni, de szörnyen unatkozom. Se pálcám, se tanórák, kitiltottak az iskolából is, úgy, hogy én vagyok az iskolaelső. Szerintem ilyen karriert se futott be még senki, mint amilyet én, nem mintha bármelyik másik elért "eredményemre" olyan büszkének kellene lennem jelenleg. Kicsit ez az a pont, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem, és el kell vonulnom a világ elől.
Így hát ide jöttem, leginkább azért, mert még sosem voltam itt, és mert mindenki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer ki kell próbálni akkor is, ha nem tudsz úszni. Mert a helynek megvan a maga varázsa, a maga romantikája. És valóban. Olyan romantikus hangulat száll meg, ami esetemben nem feltétlenül kedvező, de mégis jóleső. Jól érzem magam. Mosolygok, és kedves érzések járnak át. Nem foglalkozom azzal, hogy sorban nyerem az ezüstöket, hogy Thunderstorm nem akar felengedni a hátára, hogy állandóan valamim megsérül, mert dekoncentrált vagyok. Egyszerűen csak minden jó.
Az egyik mélyedés szélén ülök, a lábamat a meleg forrásvízbe lógatom, és bár nem olyan erőteljesek a fények, mint kint, olvasok, méghozzá egy bűnügyi nyomozós könyvet, ami igencsak leköti a figyelmemet, mert eddig azt hittem, hogy a szerelemféltésből a főszereplő nővérének a férje volt a gyilkos, de most bebizonyosodott, hogy ártatlan, sőt, meg is halt. Ez az, amire azt tudom mondani, hogy roppant kellemetlen szituáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Az az érdekes ebben a könyvben, hogy minél többet olvasom, annál inkább elhiszem, hogy jól tippeltem a gyilkost, ami lehetetlenség, hiszen meghalt nyolc oldallal ezelőtt, és utána történt még agy gyilkosság. Igazán érdekes, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallom, amit beszélnek a környezetemben. Már nem súgnak össze a hátam mögött, ami kifejezetten előnyös, és már nem néznek rám úgy, mint a szerencsétlenre, aki ugyanúgy bedőlt Vajda Richárdnak, mint mindenki más. Tévednek, mert én más vagyok, mint a többiek, hozzám hasonlót Ricsi sosem tapasztalt és sosem fog, ahogy én sem tapasztaltam és nem is akarok. Ez nemrég nyomatékosítva is lett, így igazán nincs miért aggódnom, azok pedig, akik még mindig ezen lovagolnak, sosem fogják elfogadni a tényt, hogy ez így alakult.
- Egy Georgia Macelley könyvet, ez a legújabb publikálása, Halált hozó nyári szellő. Nagyon jó stílusa van, és nagyon jó viszont ápol apukámmal, így mindig küld neki egy dedikált példányt. Szerintem régen kavartak.
Az elejére lapozok, és széles mosollyal az arcomon felolvasom az első oldalra írt üzenetet. Mindegyikben van egy, és mindig olyan bájos, hogy kizártnak tartom, hogy ez csupán baráti üdvözlés lenne.
- Nincs az a távolság, mely elszakíthatna két lázban égő, forró szívet. Sokszor csókol, Georgie.
A mosolyom továbbra is széles marad, de becsukom a könyvem, és helyette a szélében megkapaszkodva nézek le a fiúra. Nem félek a víztől magától, de félek attól, hogy nem tudok úszni, hogy elragad a mély. Rossz emlék, friss és rossz, még ha jól is sült el, akkor is rossz.
- Persze apukám házas és kisgyerekei vannak, és ezt tudja is, de aranyos szerintem, hogy ennek ellenére is jóban vannak. Ha valahova elmegy, mindig apa kíséri el.
Pletykák szerint ez az utolsó könyve, hogy nincs igazán jó bőrben, először szerelmi csalódásról beszéltek, aztán arról, hogy beteg. De a képeken, amiket láttam, jól volt, szóval nem tudom, hogy mire gondoltak.
- Neked ki a kedvenc íród?