36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Iványi Lili Athalie összes hozzászólása (305 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 10 11 » Le
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 20:45 Ugrás a poszthoz

Polett

Végre hazaértünk, ami nagyon jó, hiszen mostanra már teljesen otthonomnak tudom mondani ezt a helyet. A szobám engem tükröz, vidám sárga alappal, és a szivárvány minden színével. Az ágyneműm és az ágytakaróm is olyan, mintha a világ minden festéke összefolyt volna rajta. Az új szüleim nagyon rendesek velem, nem tekintenek nem ide illőnek, vagy újnak, ha itthon vagyunk, én is kiveszem a részem a házimunkából, és ez az, ami mindig is hiányzott. Itt mindenki vidám, ha valami balul sül el, nevetünk. Az eredeti családomban ha eltört egy pohár, egész nap feszültség volt. Hát még amikor kiderült, hogy boszorkány vagyok. Emlékezni se jó rá. Persze elvehették volna az emlékeimet, de nem akartam, emlékezni akartam rá, hogy miként döntöttek, és az egészre. Csak az öcsém hiányzik, ő nem tehetett semmiről, ő nem tagadott meg engem, és bár nem emlékszik rám, tudom, hogy örökké szeretni fogjuk egymást.
- Boldog karácsonyt!
Felelem mosolyogva, felpillantva a levélből, amire éppen Izának rajzolok mókust. Még a nyelvem is kidugom, úgy koncentrálok, ám a hordozó rákényszerít arra, hogy ideiglenesen félre tegyem a levelet, és megnézzem, hogy mi van benne.
- Cica! De aranyos! Kiveszed?
Mostanra már a hordozó előtt vagyok, lehajolok hozzá, hogy jobban lássam, az sem zavar, hogy hosszú hajam a padlót súrolja. Imádom a hajam, eddig mindig befontam, ám mostanában inkább kibontva hordom, nagyon szeretem, ahogy suhan mögöttem.
- Nagyon jó volt. Thomas bácsi hozott nekünk egy csomó ajándékot, finom sütiket, és játszottunk egy csomó mindent. Laurával meg hóembert építettünk.
Miközben beszélek, visszasétálok az ágyhoz, a táblát, rajta minden eszközömmel átpakolom az íróasztalra, leülök, és megpaskolom magam mellett a helyet, hogy üljön le testvérem is.
- És a tiéd?
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 23:47 Ugrás a poszthoz

Nővérkém Love

- Csillag.
Jegyzem meg a nevet, a kezemet finoman és lassan kinyújtva a cica felé. Hagyom, had szaglásszon meg, hiszen mostantól az egyik társa leszek. Otthon nem igen lehetett állatunk, bár egyszer megpróbáltuk, de az előkészítővel rendszeresen jártunk menhelyekre, rezervátumokba. Elisa néni, aki a faluba hozott és Thomas bácsi is mindent megtettek azért, hogy állatokkal is körülvehessük magunkat. Nagyon sok mágikus és varázslat nélküli állattal foglalkozhattunk. Én például tudom, hogy ha elég pénzem lesz, akkor egy puffskeint fogok venni. Tudom, vannak furcsa szokásai, de egyszerűen olyan aranyos, hogy nem lehet nem szeretni.
- Tedd le az ágyra. Várj!
A szekrényhez lépve egy puha takarót veszek elő, és lefektetem az ágyra. Olyan jó illata van még most is, hogy csak na. Otthonról ez volt az egyik dolog, amit elhoztam, a babatakaróm. Mindig velem volt, megvédett. Elisa néni úgy bűvölte meg, hogy mindig érezhessem az otthon illatát. Ez egyrészt gyógyír volt, másrészt kemény lecke az emberi természetről, viszont valami csodálatos része. Az anyukám és az apukám voltak azok, akik megteremtettek engem, a testvérem pedig, aki bármikor, ha szomorú voltam, átölelt. Ezeket az emlékeket nem akarom elfelejteni akkor sem, ha ők el is felejtettek engem.
- Erre tedd rá, nem esik majd baja, de nagyon puha.
Én magam nem az ágyra ülök, hanem elé térdelek, nézem az apró macskát, aki lassan elkezdi felfedezni a környezetét. Olyan, mint én voltam egykor. Esetlen, bizonytalan, de kíváncsi. Nekem sikerült, és tudom, hogy neki is fog majd. Megleli a maga otthonát, és remélem, hogy mi leszünk azok.
- Jövőre, amikor már én is a Bagolykő diákja leszek, vigyázhatunk rá felváltva. Bármelyik házba kerülök is, találkozni fogunk egy csomót, és ő is bemászhat bárhova, ugye?
A kérdésére, hogy mit kaptam karácsonyra, és a kérésre, hogy mutassam meg, felkelek, és az asztalomhoz lépek, elveszek egy dobozt, amibe az ajándékokat tettem. Még nincs meg a helyük, addig viszont nem akarom, hogy elvesszenek.
- Kaptam itthon egy naplót, hogy leírjam a gondolataimat. Rengeteg mágikus filcet, és tollat, amik nagyon menők. Csillognak, és ki is emelkednek a papírról. Ezekkel csináltam rajzokat Iza és Titi leveleire. Kaptam pucsit és zoknit is. Sosem volt még karácsonyi zoknim. Ezt pedig Thomas bácsi adta.
Egy könyvet emelek ki a sok közül, melyet Georgia Macelley jegyez. Nagyon szép fekete és arany borítója van, a címe pedig magáért beszél: Varázslatos találkozások.
- Az írónő leginkább felnőtteknek ír regényeket, ez az első olyan, ami ifjúsági irodalom. Már a felét kiolvastam, imádom. A cím nem a legjobb, de nagyon tetszik, és Thomas bácsi írt is bele nekem.
Polett elé csúszva kinyitom a könyvet, melynek első oldalán egy kis üzenet található:


Kedves Lili!

Csodálatos személyiséged, kedvességed, önzetlenséged varázslatossá tesz minden napot, melyet közöttünk töltesz. Tudom, hogy félsz attól, hogy elhagyd az Előkészítőt, mi is félünk attól, hogy mi lesz, ha már nem leszel itt, de tudom, hogy sikeresen veszel majd minden akadályt. Kriszpin egy csodálatos emberrel fog gazdagodni jövőre a személyedben, én pedig remélem, hogy nem felejtesz el minket.

Karácsonyi alkalmából szívből üdvözöl:
Thomas Alexander Everett
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 4. 20:29 Ugrás a poszthoz

Laura

Éppen feladni készülök a küzdelmet a hatalmas hókupaccal szemben, amikor hirtelen segítségem akad, és Laurám széles mosolyát pillantom meg a másik oldalon. Szavak nélkül, de hálás pillantásomból egyértelműen kivehető, hogy nagyon hálás vagyok neki azért, hogy most itt van, és segít nekem. Igazán jó barátnőm már vagy két éve, jobbat nem is kívánhatnék, így hát mikor az utolsó rész is felkerül, lelkesen megölelem, amitől lehet, hogy szegény frászt kap, én viszont örülök, hogy itt van velem. Bár nem biztos, hogy a kirohanásaimmal tud mit kezdeni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szuper, hogy segítettél!
Lelkesen nézek rá, majd a következő pillanatban már perdülök is, és elröppenek a hinták felé, ahova lepakoltam a díszítőket. Először a lyukas lábost, meg a benne lévő répát és régi sálat hozom oda, letéve Laura elé, majd visszalépve a seprűt is elhozom.
- A nagy iskolában te fogsz kviddicsezni?
Ez a seprű persze nem alkalmas rá, nincs megbűvölve, és ha meglenne, akkor is életveszélyessé kellene nyilvánítani, mert ahány szála csak van, annyi felé állnak jelenleg. Nem biztos, hogy ezzel profi kviddicses is messze jutna, vagy éppen de, de biztos, hogy nem oda, ahova jutni szeretne. Én nem hiszem, hogy fogok, eléggé félek a durvaságoktól, és a nagyok mindig azt mesélik, hogy veszélyes sport, meg, hogy tele vannak kék – zöld foltokkal. Én olyanokat nem szeretnék szerezni, úgyhogy nem is nagyon kísérleteznék.
- Szerinted melyik házba kerülünk majd?
Csacsogok tovább, miközben kiveszem az edényből a sálat, és a nyaka köré igazítom úgy, mint ahogy mostanában a nagyfiúk hordják, olyan bedugósan. Azt mondjuk nem tudom, hogy a seprűt miként juttatjuk még át a testén, de majd kitaláljuk, nem vagyunk mi olyan elveszettek.
- Nem kéne kezed meg lábakat csinálni neki?
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 4. 22:48 Ugrás a poszthoz

Nővérkém

- Ez mind az enyém? Azta! Köszönöm szépen! Én még nem adhatom oda neked amit én adok, mert még nem csomagoltam be.
Azért nem, mert még nem találtam meg a tökéletes csomagolópapírt, és bár ez nevetségesnek tűnhet, de nagyon fontos, hogy minden jó legyen. Ez az első karácsonyom az új családommal, és nem akarom elszúrni, és azt sem akarom, hogy olyan apróságon múljon, mint a csomagolópapír. Tudom, ez viccesen hangzik, de akkor is.
- Viszont még ma megkapod.
Jelentem ki magabiztosan, mert ez motivál engem is arra, hogy megoldjam a problémát. Igen, mondjuk színezés helyett is megoldhattam volna, de még nem vagyok itt ismerős, apa meg csak délután ér rá, hogy elmenjünk bevásárolni. Akkor akarok majd valami szépet találni. Tudom, hogy egy kicsit későn lesz. Eredetileg a faluba akartam venni, de már nem volt alkalmunk kimenni, amik pedig ott voltak, egyik se nyerte el a tetszésemet.
- Nagyon rendes ember, sajnáltam, hogy Shanes néni elment, de nagyon szeretem Everett bácsit is. Nagyon rendes.
Örülök a szavainak, közelebb sétálok hozzá, és megölelem, hiszen nagyon jó, hogy ilyen rendes testvérem lett. Végre meghallgattak az imáim, amiket lefekvés előtt mindig elmondtam, főleg akkor, amikor a Kereki – Nagy beli ágyamban próbáltam elaludni. A kollégiumi ágyam más volt, ott szerettem lenni, de a nevelőotthon valahogy kivett belőlem valamit, még akkor is, ha nem akartak nekünk ártani, mert nagyon rendesek voltak velünk. Azonban az egy árvaház, nem lehet mindig felhőtlen a légkör.
- De aranyos! Rendesen vannak akkor macskatulajdonságai?
Mondjuk ez egy eléggé kicsűrt kérdés volt így, de nem mondhatom, hogy a lényeg nem ment át benne. A kérdésre, hogy majd olvasok – e a könyvből, bólintottam, miközben felkelve visszaraktam a többiek közé, majd elpakolom, de nem most, amikor Polett végre itthon van.
- Egy ideje már gondolkozok ezen. Az biztos, hogy nem a Rellon házba. Nem vagyok agyafúrt, sem főnökösködő. Nem is hiszem, hogy az Eridon lenne a megoldás, mert nem vagyok olyan hangos, szeretek csendben elvonulni, és szemlélődni. A Levita talános, mert nagyon szeretek tanulni és új dolgokat megismerni, de a Navine is, mert olyan kedvesek és kellemesek. Szóval vagy sárga leszek, vagy kék.
Tartok egy kis szünetet, lehuppanok az ágyra, lábaimat felhúzva öltözök be a kötött ajándékokba. Végül összeszedem a gondolataimat, és kimondom, amit már egy ideje érzek:
- Azt hiszem, navinés szeretnék lenni.
Talán egy kicsit meglepi, hiszen egy időben nagyon Levita párti voltam, mégis azt hiszem, hogy a Navine az, amit igazán otthonomnak tudok tekinteni. Persze ehhez a süvegnek is lesz még szava, és messze is van még a tanévkezdés. Addig is, anyáék szólnak, hogy menjünk enni, így engedelmesen lesomfordálunk.
Utoljára módosította:Iványi Lili Athalie, 2017. január 19. 22:16
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 6. 18:35 Ugrás a poszthoz

Laura


- Nem valóban nem az.
Mostanában mondjuk mindenkitől megkérdezem, hogy fog-e. Nem tudom miért, hiszen engem pont nem érdekel a kviddics, de a nagyok, akiket hallok, mindig a kviddicsről beszélgetnek, és olyan, mintha minden nagy kviddicsezne. Én csak nem akarok kilógni a sorból, azt akarom, hogy majd ha felkerülök a nagy iskolába, ne tudjanak rám ujjal mutogatni, mert én nem csinálok valamit, pedig mindenki más igen. Viszont egyre többen mondják, hogy nem fognak kviddicsezni, és ennek titkon nagyon örülök, hiszen nem én leszek az egyetlen.
- Engem elkezdett érdekelni a színészkedés. Szerinted jó lennék benne?
Végre eljutottam arra szintre, amikor a minden érdekel helyet ott tartok, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint mások. Ez azért nem rossz. Azt hiszem elkezdett kiforrni a személyiségem. Saci néni használta ezt a múltkor, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem. Mindig magam elé képzelek egy nagy adag bugyogó húslevest, persze rendre éhes is leszek tőle.
- Alig várom már, hogy valaki olyan akarjon lenni, mint én! Képzeld el, milyen menő lesz, mi leszünk a példaképek. Nagyok leszünk, okosak, és mindenki tudni fogja, hogy kik vagyunk. Persze előtte nem lesz könnyű, hiszen a gólyákat mindenki csúfolja meg megvicceli, de amikor már másodikosok leszünk, az nagyon jó lesz.
Érzem is a zsigereimben, hogy jó lesz, és bevallom, bármennyire is szeretek itt lenni, azért várom már azt is, hogy a nagy iskola diákja legyek. Bár az első év eltelhetne gyorsan, és jöhetne tényleg a második, mert nagyon félek attól, hogy nevetség tárgyává tesznek. Tudom, hogy másokat is, de nem akarom, hogy nagyon rossz legyen.
- Biztos, kit kérjünk meg szerinted?
Nézek a tanárok csoportja felé, egy páran kint állnak, felügyelik a kintieket, de nem látom rendesen az arcukat, mert teljesen be vannak burkolózva.
- Szerinted, ha megkérjük, a hóember megijeszti Botit? A múltkor meghúzta a hajam és megdobott pogácsával.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 20. 21:39 Ugrás a poszthoz

Laura

- Háát jó.
Leveszem a sapkámat, kiengedem a hajamat, egy kicsit megrázom, hogy ne úgy álljon, mint az összehúzott szénakazal – mert ugye ha beletúrok, akkor olyan, mintha szegény szénakazalt eltalálta volna egy western filmes széllökés. A sapkámat simán ledobom a hóba, rá a hajgumikat, mert azért azokra még szükségem van, így is folyton elszöknek. Lépek két lépést hátra, majd háttal fordulok Laurának. A kezemet csípőre teszem, a következő pillanatban pedig jobbra meglendítem a fejem. A rengeteg hosszú hajam csak úgy repül, én pedig előbb a bírálómra nézek, igyekszek „áthalló pillantást” – ezt olvastam a múltkor Katinka néni könyvében – vetni rá, bár fogalmam sincs milyen az, majd elvigyorodva felpillantok az égre, és csücsörítek a számmal, mint a nénik a plakátokon.
Pár pillanatig úgy maradok, de utána nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Nem is értem, hogy a felnőttek hogy tudják ezt olyan komolyan csinálni. Nekem muszáj nevetnem. Egy pillanat alatt már térdelek a hóban, és úgy érzem, hogy sosem fogom tudni abbahagyni a nevetést. Már fáj az oldalam, és igyekszem nagy levegőket venni, hogy egy kicsit csökkenjen a fájdalom, de csak rosszabb lesz. A Szememből is folyik a könnyem, így azt is törölgetem.
- Na?
Ennyit tudok csak kinyögni egy nagyobb levegővétellel, elfúló hangon. Ez a nevetés igazából már nagyon kellett. Fáznak a füleim, így gyorsan magamhoz húzom a sapkám. A két hajgumit zsebre vágom, a sapkámról pedig lesöpröm a havat, mielőtt visszahúznám.
- Őket nagyon szeretem, biztos csinálnak nekünk havazást. Bár, ahogy ezt a kis pelyhet elnézem, hamarosan sokan jönnek még. Nagyon szeretem a hópelyheket, tudtad, hogy nincs két egyforma? Olyan különleges, hogy nincs. Szeretném tudni, hogy ez hogyan lehetséges. Annyira sok titok van a természetben.
Én mindig is természet közeli voltam, otthon is, ha tehettem, mindig kint voltam az udvaron, néha csak órákon át ültem, és néztem a természetet. Ahogy hullnak a levelek, vagy éppen kinyílnak a tulipánok. Képes voltam hajnalban kiülni a kertbe, és figyelni a folyamatot. Először lassan indul, majd hirtelen már ki is nyíltak, estére pedig újra becsukódtak.
- Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
Kérdezem az eget vizsgálgatva. Jeleket keresek arra, hogy elkezdődik a havazás. A nagy nézésben teljesen elveszítem az egyensúlyom, és hátraesek, mint egy zsák krumpli. Nem fáj, nevetnem kell.
- Csináljunk hóangyalt!
Kiáltom lelkesen Laurának, és én el is kezdem megvalósítani a sajátomat.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 21. 17:50 Ugrás a poszthoz

Csókolom!

Én jövőre már a nagy iskolába fogok járni, de addig itt vagyok. Cheesy
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. február 27. 19:58 Ugrás a poszthoz

Milyen nagy szemeid vannak *-*
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. február 27. 20:31 Ugrás a poszthoz

Laura

- Jaaaj, annyira nagyon jó lenne Laus! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó lenne. Annyira remélem, hogy Valentin úr még nem akar majd nyugdíjba menni. Szerintem mondjuk még elég fiatal is hozzá, hogy megtegye. Én úgy, de úgy szeretnék vele egy színpadon szerepelni. Mondjuk a Szépség és a Szörnyetegben! Én lennék Belle, ő pedig a Szörny. Énekelhetnék vele a színpadon és minden. Jaj, soha többet nem kérnék semmit, ha ez teljesülhetne.
Amióta csak láttam a színpadon, azóta vágyok rá, hogy ott álljak vele a színpadon, és a múltkor beszélhettem vele, sőt a hajamat is befonta. Olyan jó ember, jó a szíve és kedves. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. A lánya biztos nagyon szerencsés, hogy ő az apukája, és persze Thomas bácsi is, hogy ilyen jó barátja van, mint ő.
- Szerintem lesz legalább egy közös óránk a nagy iskolában.
Pillantok rá vigyorogva. Biztos vagyok benne, hogy a Legendás Lények Gondozását mind a ketten fel fogjuk venni, így minden órán együtt ülünk majd és a csoportmunkákat is együtt csináljuk majd végig.
- Nem baj, hogy nincs, milyen unalmas lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk. Neked például olyan szép a szemed, tök nagy kár lenne, ha nem lenne ilyen szép, hanem egyforma lenne, mondjuk Bende szemével. Neki gomb szeme van, olyan izé. Kicsi.
Pedig minden második lány szerelmes ám belé, de nekem nagyon nem tetszik a Bende. Olyan furcsa és nyálas, olyan bleee. Nem járnék vele akkor sem, ha kötelező lenne. Nem, nagyon nem.
- Szerintem te nagyon jó lennél benne. Ígérem, hogy minden héten egyszer elmegyek majd. Tudod, a színházban nagyon nagy a hajtás, de ha majd gyerekeim lesznek, akkor úgyis kevesebbet fogok dolgozni, és akkor mindennap elmegyünk majd, mert egészen biztos, hogy a gyerekeim is szeretni fogják a természetet.
Már látom is magam előtt. A férjem öltönyös lesz. Mindig aktatáskával fog járni, és borostás lesz az arca, de jól fog neki állni, a gyerekeink, mert kettő lesz mindenképpen, pont olyanok lesznek, mint a reggelizőpelyhes reklámokban a gyerekek. Mindig mosolyognak majd. Persze tudom, hogy ez sokszor nem megy ilyen könnyen, de álmodozni szabad, ugye.
- Ne féééélj!
Felpattanok, és szorosan átölelem a derekát. Én is félek, de nem mutatom ki, mert ha kimutatom, akkor az ő félelme se fog elmúlni. Ez pedig nagyon rossz lenne. Miatta erős leszek.
- Figyelj, én is megyek veled, ott leszünk, együtt. Lehet, hogy más házba járunk majd, de a szünetekben és az órákon találkozni fogunk. Majd megbeszéljük, hogy milyen tantárgyakat vegyünk fel, és padtársak leszünk, meg együtt megyünk enni és délután együtt tanulunk majd. Laus, én sosem hagylak el téged! Megígérem!
Elengedem, a jobb kezem a szívemre teszem a másikat pedig felemelem, mint a filmekben.
- Én, Iványi Lili Athalie, születtem Eszterházy Lili Athalie, szentül fogadom neked Vörös Laura és egyúttal megesküszöm az életemre és a nagy álmomra, hogy Révay Valentinnal együtt szerepeljek a Szépség és a Szörnyetegben, hogy soha, de soha nem hagylak el, és ha kell, akkor még nagy fiúkkal is veszekszem érted, hogy ne bánthassanak. Ha ezt a fogadalmamat megszegném, akkor változzak rút kelésekkel teli, rezgő csontú banyává.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. március 16. 20:04 Ugrás a poszthoz

Császkálósan

Ez az első alkalom, hogy a nagy iskolába bejöhettem. Mivel a következő tanévtől hivatalosan is ide fogok járni, már ha addig nem történik valami egetrengetően nagy zűr. Úgy érzem, hogy fog, és az én megérzéseim nem rosszak, így csak reménykedem benne, hogy ez most nagyon félre ment.
A ruháimat én szaggattam kicsit szét, a hajamat és a sminkemet pedig Révay bácsi csinálta. Nagyon jól ért az ilyesmikhez, és tudtam, hogy vele nem lőhetek mellé. Amikor a tükörbe néztem, akkor nem is egy lassan tizennégy éves lányt láttam, hanem egy tizenhat éveset. Sosem voltam még ennyire kifestve, sőt kifestve se, úgyhogy most nagyon meglepődtem. Jó sokáig nézegettem magam a tükörben, majd megöleltem a bácsit, és elsiettem egy csapat gyerek után én is fel a kastélyba. Holnaptól az új második otthonomba.
Nagyon tetszik a kinézetem, csak valahogy ezek az agancsos - faágas valamik furcsák, de ahogy nézem, van, akinek a fején is van ilyen, szóval biztos, hogy jól választottam. Teszek két lépést és elbizonytalanodok az előbbi kijelentésemen, mert egy angyalka mellett sétálok el, és a messzeségben is van egy fura ruhás alak. Biztos a show részei, ahogy hallottam, ha itt elszabadul a buli, akkor el van szabadulva. Most azonban csak nézelődöm, és bámulászom a sok különlegességet, amit most a szervezők ide varázsoltak. Nem semmi, le a kalappal mindenki előtt.
A nagy nézelődésben viszont nem figyelek túlságosan, így az első lendülettel beleütközöm egy lányba - Fanni -, aki épp egy vörös hajú fiúval beszélget.
- Bocsánat. Ne haragudj, nem figyeltem.
Nézek rá riadtan, miközben megkerülöm. Mind a kettejük jelmeze nagyon királyul néz ki, főleg a fiúé. Továbbsétálok, remélve, hogy beleakadok valakibe, aki nem beszélget olyan nagyon.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. március 23. 22:30 Ugrás a poszthoz

Hát akkor Márton Cheesy

Annyira nagyon csodamenő ez a hely, hogy az egyszerűen hihetetlen. Imádok itt lenni, és ha itt ilyenek a bulik, hát akkor nagyon fogok szeretni ide is járni. Persze félek, Mármint oké, most ez jó, de mindjárt be fognak osztani, mindjárt elkezdődik a nagylány életem. Én is nagylány leszek és Laura is, és oké, ez a része inkább nagyon parázós. Viszont nem sok időm van ezek elmélkedni, hiszen ahogy sétálok, rám kiabálnak, vagyis sikítanak, de ő fiú, szóval nem sikít, hanem oroszlánbőg. Igen, a fiúk kiabálása olyan, mint az oroszlánbőgés. Mint Simba az oroszlánkirályból, megvallom, hasonlít is rá.
- Persze, hogy ismersz butus! Lili vagyok!
Nem is figyelek a bemutatkozására, sokkal jobban lekötött az oroszlánbőgéses elméletem kidolgozása. De oké, most már megvan, már tudom, hogy a fiúk hogyan sikítanak.
- Ne aggódj, nekem is. Nem is akartam eljönni, de rávettek. Viszont nem vagy sámánosban. Nem szeretnél olyan lenni? Ha gondolod szívesen kikenlek meg ott tudunk neked maszkot is keresni és adhatok egyet az agancsaimból is. Igazi színházas kellé, Révay bácsi adta nekem.
Az utolsó mondatra büszkén kihúzom magam, mert valljuk be, ez nagyon nagy dolog, főleg akkor, ha minden vágyad az volt, hogy megismerkedhess vele, aztán Everett bácsi elvitt színházlátogatni, és akkor ott beszélgethettünk, és jóba lettünk, és most nagyon rendes volt velem. Ő csinálta a sminkemet is, sőt, azóta már, mióta jóba lettünk, szerepelhettem a színpadon is. Olyan nagyon különlegesnek érzem az életem mostani szakaszát, hogy el sem tudom mondani. Persze az iskolaváltás szívás lesz, azon kívül viszont minden más annyira király, hogy nagyon.
- Apukád is itt van?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. április 15. 08:55 Ugrás a poszthoz

Laura

- Laura én annyira, de annyira remélem, hogy ez megvalósul!
Komolyan, nem is vágyok semmi másra, főleg azóta, hogy beszélhettem is vele. Akárhányszor két oldalra fonom a hajam, a jobb oldalinál mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy azt ő csinálta, és hogy milyen jó volt beszélgetni vele, és milyen kedves volt. Jól játssza a szörnyeteget a színpadon, és szerintem a kinézete miatt olyan a való életben is. Az emberek tartanak tőle, pedig tele van szeretettel.
- Ez nekem nagyon tetszik, legyenek ugyanolyan óráink. Elmehetnénk előtte együtt megvenni a pálcánkat Kylehoz, aki amúgy nagyon rendes és nagyon kedves és nagyon aranyos, és nagyon, de nagyon magas. És aztán akkor az évnyitón, ha külön házba is osztanak be minket, akkor utána kisakkozhatnánk, hogy hogyan tudunk úgy ülni, hogy lássuk egymást mindig, mert akkor ha valami vicces történik, akkor egyből tudjuk jelezni a másiknak.
Ezt mind egy szuszra mondom el, még én is belefáradok, szóval biztos, hogy szegény Laura is csak pislog, hogy most mi történt. Ösztönösen jó barátok lettünk itt lent, és ezt nem akarom elcserélni semmire.
- Régi nóta száll... Volt két idegen... Aki hirtelen... Egymásra talált...
Énekelem én is vele vidáman a sorokat. Ez az a nóta, vagyis egy a sok közül, amit még álmomban is képes vagyok felidézni. Imádom, és egyszerűen megveszek érte.
- Ezt akár rólunk is írhatták volna.
Végül is, mi is idegenek voltunk, aztán egyszer csak jött valami, és bumm, máris ott voltunk. Ez remek, egyszerűen remek. Sosem akarom őt elveszíteni, mert nagyon szeretem és nagyon fontos nekem.
- Nincs, mármint annyira sok mindent nem mondtak, és azt mondták, ha szeretnék elmenni valamelyik barátomhoz, csak szóljak, hogy mikor és beírják a naptárba. Ez olyan szuper, mármint, együtt lehetünk és lesznek ott állatok is, imádom az állatokat.
Nem mintha ne tudná, de újra és újra feltörő lelkesedésemet nem tudom elrejteni. Izgatottan csapom össze a kesztyűs kezeimet, melyekről egész hóvihar száll alá, én pedig kacagok, még az oldalam is belefájdul.
- Gyere, meghívlak egy forró teára. Én állom.
Még kacsintok is hozzá nagylányosan. Technikailag persze Thomas bácsi állja, mert épp uzsonnaidő van, de ez teljesen mellékes. Most az a fő, hogy megmelegedjünk, együtt.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. április 27. 20:33 Ugrás a poszthoz

Laura

Nem is olyan rossz itt fent lenni. Mármint nagyon sokat kell tanulni, meg minden. Nem minden megy elsőre és nem is minden megy olyan jól, de azért van már pár sikerélményem. Még a végén boszorkány lesz belőlem! A gondolatra szélesen elvigyorodok, ahogy lefelé haladok. Az előbb láttam elmenni Asht és Francit is a falu felé, de nem voltam benne biztos, hogy utánuk kellene szaladnom. Mármint most hivatalosan a testvéreim mind a ketten, de ők nem testvérei egymásnak, sőt, szerelmesek egymásba, és sokszor látom puszizkodni őket, úgy, ahogy néha anyáékat is láttam, vagyis tudom, hogy jobb, ha nem zavarok. Nem biztos, hogy zavarnék, de szerintem igen. Szóval lelassítom inkább a lépteimet, élvezem a tavaszias időt, és azt, hogy vége a mai tanításnak.
- Laura!
Annyira nem sikerült találkoznunk mostanában, hogy a zűrös napjaimat nem is tudtam neki elmondani. Egyszer-kétszer összefutottunk ugyan, megbeszéltük, hogy beszélnünk kell, aztán valahogy sosem jutottunk egyről a kettőre. De most szerencsére úgy néz ki, hogy ráér, hacsak nem ő is egy fiúval készül ezen a titkos helyen találkozni, és így nekem is van okom nem hazamenni, és láb alatt lenni. Lelkesen közelebb ugrálok hozzá, és szinte a nyakába borulok. Annyira hiányzott már minden, a hangja, a haja, az illata...ő a legjobb barátnőm, akinek a közelében meg tudok nyugodni. Az egész lénye nyugalmat áraszt.
- Annyira jó, hogy összefutottunk! Mutatnom kell valamit.
Lehuppanok mellé, halkabbra veszem a hangom, lehet, hogy ez itt az ő titkos bázisa, és én betolakodtam, de most már mindegy. Kinyitom a táskám, ami naná, hogy hatszázezer színű, kiveszem belőle a pénztárcám, ami szintén tele van színekkel, és kiemelem belőle a diákigazolványom, amit átnyújtok a mellettem ülőnek. Ő pedig elolvashatja, hogy mi az, ami miatt beszélnünk kell.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. április 30. 14:28 Ugrás a poszthoz

Laura

Csak nézem őt, várom, hogy elképedjen, hogy azt mondja, Merlin, ez meg mi, vagy bármi ilyesmit, de semmi. Ránéz, megnézi és visszaadja. Mármint tényleg visszaadja. Hogyan lehet ezt a dolgot ilyen könnyen kezelni???? Nem tudom elhinni, hogy csak úgy megnézte és visszaadta, ez nem olyan dolog, amit csak úgy visszaadunk, ez olyan, ami miatt kiabálunk és értetlenkedünk. De nem, ő csak fogta magát, és visszaadta. Én meg csak nézem őt. Lehet, hogy csak nem vette észre és a képet nézte? Az a kép borzalmas! Tele vagyok karikákkal és kóccal, mert korán keltem és nem is tudtam rendesen aludni a gyomorgörcsöm miatt, és fújt a szél. Azt hiszem év végén el fogom veszíteni a diákomat, hogy kaphassak egy újat, vállalható arccal. Ha egyáltalán létezik vállalható arc.
- Hát nem érted?
Kérdezem csendesen, de aztán csak felemelem a kis kártyát és rábökök arra, ami miatt most ilyen izgalomban ülök itt mellette. Az ujjam végighúzom a vezetésnevemen.
- RÉVAY! Révay lettem! Az ő lánya lettem!
Tetszik tudni kedves olvasó, Révay Valentin nekem az Isten maga. Szerintem zseniális és csodálatos a munkássága, és hihetetlen, de örökbefogadott. Nem sokon múlt a dolog, de úgy vélem a sors akarta így. Nekem hozzá kell tartoznom.
- Iványiék visszamentek Angliába, a gyámügy pedig úgy ítélte meg, hogy nem javasolt az idegen országba való átköltöztetésem, így visszakerültem a rendszerbe, aznap délután pedig már ki is jöttem onnan. Van saját szobám, amit én dekoráltam ki, és van egy nővérem meg egy bátyám, akik szerelmesek egymásba, és két apukám van, mert Everett bácsi a másik apukám, de ők nem szerelmeznek Valentin apuval, csak nagyon jó barátok és szeretnének még gyerekeket nevelni, mert az ő gyerekeik már nagyok. A faluban lakom, és bár jár hozzánk a gyámügyes néni, azt mondja, hogy innen már bombával se fognak tudni kirobbantani, meg, hogy valószínűleg még lesznek testvéreim, ha pozitívan ítélik meg Everett bácsiékat. Hát nem hihetetlen?
Ezt egy levegővétellel és nagyon-nagyon gyorsan mondom, egészen beleszédülök még én is, akkor vajon mit érezhet Laura? Talán azt, amit én éreztem először, talán ő is olyan elcsodálkozósat érez, mint amilyet én éreztem.
- Sajnálom, hogy tönkrement a rajzod. Nem tudunk megkérni egy felsős diákot, hogy radírozza ki? Biztos van rá valamilyen varázslat.
Eléggé nagy bűntudatom van, mert tudom, hogy az a csík miattam lett ott, én okoztam, és ezt nagyon sajnálom.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. június 2. 20:16 Ugrás a poszthoz

Laura

- Lau!
Ijedten nézek rá, hiszen egy pillanattal ezelőtt még semmi komolyabban nem tudtam leolvasni az arcáról, most meg mit látok? Szaladnak lefelé a könnyek az arcán.
- Jaj Merlinkére!
Nem korholom, inkább csak olyan anyáskodóan mondom neki, feltérdelve mellé elkezdem a kezemmel törölgetni az arcát és egy nagy cuppanós puszit nyomok a homlokára, hogy érezze, mennyire nagyon itt vagyok.
- Nem megyek én sehova, ne félj!
A puszi után nem húzódom el, és így teszem jó, mert hirtelen megölel és még sikongat is hozzá. Én is visszaölelem, egy hosszú percig egymásból öleljük ki a szuszt, és ennek nagyon örülök. Féltem, hogy nagyon mérges lesz, amiért nem szóltam neki azonnal, de erre is megvan ám az okom, csak előbb örömködjük ki magunkat.
- Fúú, nagyon remélem. Nagyon féltem, hogy most mi lesz velem. Én nem akartam Angliába menni, és tudod, lehet, hogy megsértődtek rám, de mit csináltam volna én ott, már megint egyedül maradtam volna, és még csak el se tudtam volna köszönni tőled.
Rögtön, ahogy hazaértem Laurától, akinél a nyár egy részét töltöttem, kezdődtek a bonyodalmak, aztán olyan káosz volt minden, hogy nem is tudtam mit mondani, egyszerűen nem volt annyi lélekjelenlétem sem, hogy egy pennát ragadjak, és annyit írjak, baj van. A másik meg, hogy ha mindig megírtam volna mindent, akkor Laurának is egész szünet alatt egy gyomorgörcsöt okoztam volna. Nekem ő a legjobb barátom, és szerintem neki is én vagyok, tehát ebből az következik, hogy egymás nélkül minden annyira nagyon bonyivá vált volna.
- Ez nem igaz! Minden egyformán fontos. A rajzaid is nagyon fontosak, hiszen olyan nagyon csodálatosak. Gondolkoztál már rajta, hogy például nagykorodban művész legyél? Vagy belső építész vagy ruhatervező? Szerintem mindegyik nagyon jól állna neked. Sőt, lehetnél mindegyik!
Persze tudom, hogy a felnőttek egy munkahellyel is sokat dolgoznak, és sokszor túlóráznak, de akkor is, hiszem, hogy Laurának ez se kottyanna meg.
- Huh, mennyi kérdésed van!
Nevetem el magam, de nem hiszem, hogy ez baj lenne. Azt hiszem fordított esetben én is pont ennyi kérdést tennék fel, és pont ezeket.
- Kezdem a legutolsóval. Az Iványis dolgot végigvitted velem, mindig arról beszéltem, és lásd, mi lett belőle. Féltem, hogy ha ebbe is beleélem magam, akkor a végén megint így járok, ezért nem mondtam senkinek. A diákigazolványomat most vettem át, így hivatalosan te vagy az első ember, aki megtudta, mármint az ott élőkön kívül. Lent lakunk Bogolyfalván, a Macskabagoly utca 28-ban. Azt mondták, hogy bármikor jöhetnek a barátaim, írnak kikérőt, hogy kiengedjék őket szabad hétvégén túl is, és Everett bácsi, vagyis most már apu, azt mondta, hogy szívesen beszélnek a szüleiddel is, hogy eljöhess hozzánk sokszor. A szobám csúcs szuper és a ház is. De a szobámat én rendezhetem be, viszont nem tudom, hogy milyen legyen, ezért kell a segítséged.
Laura olyan jól látja a dolgokat, és nagyon ügyes. Arra gondoltam, hogy rajzolhatna nekem pár dolgot a falra, így igazán egyedi lenne a mintája. Csak előbb látnia kell a felületet, mielőtt ebbe beleavatom.
- Everett bácsi és Révay Valentin ketten nagyon jó barátok, és Everett bácsi szeretett volna még gyereket nevelni, de a felesége meghalt szegénynek, így kitalálta, hogy örökbe fogad gyerekeket, ezért megkérte Valentint, hogy segítsen neki, így együtt fogadnak örökbe. Nagyon izgalmas. És én végül is ott lakom Valentinnél, de egymás mellett van a két ház, így mindig együtt vagyunk szinte. A testvéreim pedig az ő gyerekeik lettek, akik képzeld el, együtt járnak! Ez egy kicsit furcsa, mert csókolóznak meg szerelmeznek egymással, de mégis őt a testvéreim. De nagyon rendesek. Mind a ketten Eridonosok, és hatodévesek. Ash nagyon okos, és sokat tanul, Franci meg nagyon szép és kedves, és van neki egy rókája, illetve már nekünk van, szóval van egy rókánk, aminek szárnya van. Egy bi-bi, és az a neve, hogy Mimi. Állítólag, ha adna ki hangot, akkor meg gágogna, mint a liba, hát nem vicces?
Imádom Mimit, mostanában mindig beoson a szobámba, és mikor reggel felkelek, a szám tele van a szőrével, mert sokszor a nyakamhoz bújva alszik, a farkincáját meg az arcomra teszi. Vicces állat, és nagyon szeretni való.
- Még nem is csomagoltam ki teljesen, de azt mondják, hogy nyugodtan tegyem meg, mert ez már nem változik meg, csak maximum lesz még testvérem. Még furcsa, hogy apunak meg apának hívjam őket, de egyelőre jól megvagyunk, és kéééépzeld! Mostantól én is a színházban fogok fellépni. Persze csak kicsi szerepekben, de például minden kedden lesz próbám. Hát nem izgalmas?
Kérdezem, és erre ő is annyi sok szóval reagál, hogy azt hiheti a világ,
 hogy nem is fejezzük majd be a beszédet. Képesek lennénk rá, szerintem,
 de aztán meg olyan borzalmas dolgokkal jönnek, mint a takarodó, meg olyan isteniekkel, hogy vacsora, így kénytelenek vagyunk berekeszteni a csacsogást és áttérni rá egy másik időpontban.
Utoljára módosította:Révay Lili Athalie, 2017. július 8. 09:19
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 15:43 Ugrás a poszthoz

Glória
Kinézetem

A mostani hétvégét nagyon aktívan töltöttem. Végre kitakarítottam a szobámat, totálisan, az utolsó porszemig is. Minden mosásba való ruhámat kivittem, amitől Franci elég csúnyán nézett rám, hiszen csak az én ruháim kitettek majdnem egy mosást, és segítettem neki a házimunkába. Ennek jutalmaként most eljöttem egy kicsit mászkálni, nézni a kirakatokat a Fő utczán. Egy nagy édestölcsérbe három gombóc fagyival, csokiöntettel és csokis rolókkal meg két félbevágott eperrel is megjutalmaztam magam, így most ennek társaságában nézegetem az Ékszervarázs kirakatát.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 16:07 Ugrás a poszthoz

Glória

Az étcsokis rész végénél járok, alatta az epres található. Imádom, amikor összeérnek az ízek, hiszen a csokis eper maga az álom, és akkor az aljára kértem még vaníliát. Általában extra ízeket szoktam kérni, amik csak néha jelennek meg, de ma úgy éreztem, hogy a hagyományoshoz kell ragaszkodni. Ez a fagyi pedig a végén még új barátságot is eredményezhet.
- Szia! Onnan, a Czukorvarázsból.
Mutatok a nem messze lévő üzletre, ahonnan éppen most lép ki két lány hasonlóan nagy fagyival.
- Egy csomó ízben lehet válogatni, és nagyon olcsó, ma csak egy sarlót és tizenhárom knútot kérnek egy gombócért, vagyis száz forintba kerül egy gombóc. Szerintem nagyon megéri, hatalmas és finom is. Elkísérjelek?
Kérdezem szélesen mosolyogva. Könnyen barátkozó típus vagyok, ezért sokan úgy gondolják, hogy eridonos vagyok, pedig nem.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 16:34 Ugrás a poszthoz

Glória

Igen, én is diák vagyok, navinés, de szintén elsős.
Én is elsősnek tippeltem volna vagy másodikosnak. Azért harmadiktól felfelé már elég különbözőek a lányok meg a fiúk is, de az első két osztályt jól meg lehet különböztetni, csak azon belül megy az összekavarodás.
- Én félig magántanuló vagyok, sokszor nem járok be.
A színház, a korcsolya meg a tánc annyi sok időt elvesz, hogy úgy gondolták, ez a leghelyesebb. Szeretem az iskolámat, és szeretek órákra menni és új dolgokat tanulni, de szeretem a színészetet és a korcsolyát annyira, hogy a valamit valamiért elv alapján időm túlnyomó részében magántanulóként, egyéni időrenddel tanuljak. Eddig ment is, de azért messze van még az év vége.
- Nagyon szeretem. Bevallom, én az elején féltem tőle. Mert itt tanultam az előkészítőben, és ez itt nagyon barátságos és kicsi a fentihez képest, de aztán három hét alatt megszoktam. Lili vagyok.
Eddig nem mutatkoztunk be, de azért jobb, ha tudjuk egymást a nevünkön szólítani, így én megkezdem, és ki is nyújtom felé a kezem.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 16:59 Ugrás a poszthoz

Glória

- Nagyon szép neved van, imádom!
Nagyon tetszenek a különleges nevek, és még egy Glória nevű embert sem ismerek, szóval egész biztos meg fogom jegyezni, emellett pedig a piros szemüvegkeretéről is.
- A nővérem nőtt fel hasonlóan, de apa nem tanár, hanem színész.
Arra nem térek ki, hogy én azért nem, mert csak örökbe fogadtak. Nem titkolom, vagy ilyesmi, csak nem akarok mindenkinél úgy indítani, hogy: "Helló, engem örökbefogadott az ismert színész, Révay Valentin".
- Érdekes. Van tanár, aki mindig azt hiszi, hogy új diák vagyok, és mindig be akar mutatni az osztálynak, pedig már a hajamat is ugyanúgy hordom, amikor tudom, hogy vele van órám. Mi lenne, ha leülnénk oda?
Mutatok egy padra, ami nem messze tőlünk, árnyékban pihen éppen.
- Itt néni, utaznom kell miatta, de megéri, mert nagyon szeretem csinálni. Neked van valami hobbid, Gló?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 17:29 Ugrás a poszthoz

Glória

- Igen, valami olyasmi, bár kicsit bonyolultabb.
Húzom el egy picit a számat, de inkább csak, hogy jelezzem, kellemetlen rész jön. Mondjuk már nem hat meg, úgy értem, tényleg nem. Volt rosszabb időszak is, meg jobb is, most a jobb van, és remélem, hogy ez is marad. Én az a fulloptimista típus vagyok.
- A szüleim muglik, és amikor kiderült, hogy van bennem mágia, nem igazán tudtak mit kezdeni a helyzettel, így lemondtak rólam, nem is emlékeznek rám, ők kérték amúgy. Először árvaházba kerültem, aztán egy családhoz, akik elköltöztek külföldre még mielőtt az örökbefogadás megvalósult volna teljesen, és aztán így kerültem a Révay családhoz. A nővérem hetedéves most a suliba, de egészen tavalyig mindig vándoroltak, nem is tudom hogy hány suliba járt, de nagyrészt ő is magántanuló volt, ez az első, ahol rendesen iskolába jár.
Úgy tűnik a mi családunk már csak ilyen, és akkor még hozzá se tettem, hogy anyukám nincs is, de van egy bátyám, meg egy másik apukám, és hogy a bátyám és a nővérem igazából szerelmeznek egymással, mert ők nem testvérek egy kicsit sem. Bonyolultak vagyunk, de nem unatkozunk.
- Ő jót szokott mosolyogni, mert viccesnek tartja a helyzetet. De meg fogod ám szokni, az első év ilyen, aztán hazamész a nyári szünetre, és két hét után eszedbe fog jutni, hogy ki kicsoda, és úgy is fogsz nekiállni a másodévnek. Nekem legalábbis ezt mesélték,
Jó nagyot harapok a tölcsérembe, nem terveztem ekkorát, de mégis sikerült. Mindegy. Gyorsan megrágom és lenyelem, hogy még hozzá tudjak enni egy kis fagyit, mielőtt leeszem magam.
- A te családod milyen?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 18:07 Ugrás a poszthoz

Glória

- Felajánlották, de én nem akartam. Emlékezni akarok rájuk, meg az öcsémre, aki erről az egészről nem tehet. Ez így jobb, de nem vette kedvem a varázsvilágtól a dolog, pedig az is fel volt ám ajánlva, hogy ha nem akarom ezt, akkor nem kell jönnöm, de én jönni akartam.
Mondjuk melyik tíz éves mondaná azt, hogy nem kell neki sem unikornis, sem seprűn lovaglás? Ez az egész tényleg tündérmese a muglik világában és nagyon nagy szó, amikor kiderül, hogy mégis valós.
- Persze, nagyon. Ők támogatnak mindenben, engedik, hogy kipróbáljam magam, amiben kedvem van, meg ez a magántanulóskodás se ment olyan könnyen, nagyon sok közbenjárásnak kellett lennie ahhoz, hogy meglehessen, mert hát elsős vagyok, mégiscsak most kezdtem a sulit, és ez másabb, mint az előkészítő.
Ott olyasmit tanultunk, mint a mugli iskolában, némi elméleti mágiával, itt azonban már a pálcánkat is használjuk, ami azért nagyon más.
- Óóóó de izgalmas életet élnek a szüleid! Nekem nagyon tetszik ez az életmód, szívesen kipróbálnám. Azt nem bánod, hogy a nénikédnél élsz? Tök jó, hogy tanított, akkor te nagyon okos vagy a gyógynövénytan órákon.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 18:39 Ugrás a poszthoz

Glória

- Nem, a tesóm is elvesztette az emlékeit rólam, olyan, mintha meg sem születtem volna. De az vicces lenne, ha kiderülne, hogy benne is van mágia.
Igazából annyira nem örülnék neki, főleg ha a szüleim nála elfogadnák a mágiát, míg nálam nem tették. Éppen ezért kértem aput, hogy engedjék meg nekem, hogy visszamehessek, és megnézhessem, hogy mi van velük, az emberekkel, akik lemondtak rólam.
- Huh, akkor tényleg nem volt könnyű az az időszak. Viszont akkor jól döntöttek, hogy inkább megkértek mást, hogy vigyázzon rád, ez egy okos döntés volt.
Ahogy pedig a szavaiból kiveszem, Gréta néni nagyon kedves ember, ráadásul nagyon okos is, így jól járt vele.
- Óóó persze.
Gyorsan bekapom a tölcsérem végét, és amíg előhúzom a liliomos pálcámat - Kyle a legjobbat találtam meg nekem, hiszen elsőre kiválasztott a pálca -, majd a folt felé fordítom.
- Suvickus!
A megfelelő pálcamozdulattal együtt egy pillanat alatt megtisztul az anyag.
- A nővérem imád takarítani.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 2. 19:06 Ugrás a poszthoz

Glória

- Olyan nagy baj az szerinted, hogy őt tekinted az anyukádnak? Elvégre ő nevel. Én is azt tenném.
Az elején furcsa volt apának hívni Valentint is, Everett bácsit is, de mostanra már mind a kettőt így szólítom, és úgy érzem, mintha mindig is ők neveltek volna.
- A cirkuszosdi meg tudod mire jó? Arra, hogy elmondhasd, nem éltél átlagos életet. Szerintem ez jó, hogy ilyet elmondhat az ember, úgyhogy ne bánd, hogy megtörtént.
Én se tenném, meg nem is teszem. A saját történetem sem a legjobb, mégsem szeretném elcserélni.
- Szerintem ha a nővéremet megkérjük, ő segít ilyeneket megtanítani neked is. Nagyon rendes lány.
Én is rápillantok az órámra, és egyetértően bólintok.
- Hol itt, hol ott. Mivel hétfőn suli van, ezért most szigorúan fent, úgyhogy azt hiszem, jó ötlet a visszaindulás.
Mondjuk én most nagyon jól vagyok lakva, egészen addig, amíg meg nem érzem a vacsora illatát, mert akkor egész biztosan úgy fogom érezni majd magam, mint akit egész életében éheztettek. A családos téma pedig, ha felmerül, szívesen beszélek róla, mert itt a falnak is füle van, így a pletykákkal is találkozik előbb - utóbb az ember.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. július 26. 12:33 Ugrás a poszthoz

Mácsai Ráhel - 2017.07.26. 12:21
Dwayne Warren - 2017.07.26. 12:09
MÁR MEGINT A TERHESSÉGES TÉMA


Annyiszor botlasz bele, hogy a végén te is terhes leszel  Grin


Sörpoacklakó *-*
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. augusztus 16. 19:47 Ugrás a poszthoz

Charlie

Vacsora. Végre! Komolyan úgy korog a gyomrom már vagy fél órája, hogy közel álltam hozzá, hogy kinyissak egy chipses zacsit. És akkor végre megszólal Franci hangja. Végre eszünk. Dúdolva pattogok le a lépcsőn, persze csak finoman, mert azért nem akarom, hogy az épp csak meggyógyult bokám megint rossz legyen. Szépen még a kezem is megmosom, és odaülök az asztalhoz, ott van előttem a tányérom, és akkor jön a legnehezebb feladat. Begyűjteni Charlie-t. Mivel Apáink elutaztak, ezért Francira vagyunk bízva teljesen, így most a Révay házban vagyunk, mert itt nagyon sok a párna és nagy a tér, mindenkinek van saját szobája. Kilépve az ajtón - mivel én húztam a rövidebbet -, felkiált, és már el is fut.
- CHARLIEEEE!
Kiáltok utána, és dobbantok is, majd futásnak eredek, hogy elkapjam, még mielőtt túl messzire futna.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. augusztus 16. 19:58 Ugrás a poszthoz

Charlie

Sosem értettem, hogy miért kellett olyan nehezen nyíló kerítést választani ide, bár az is igaz, hogy én már megtanultam, hogyan kell úgy átmászni rajta, hogy ne szakadjon el az egyenruhám. Nem, nem fiúhoz szökök, csak utálok késni. A fiúkhoz én még állítólag kicsi vagyok. Pedig Andris...
- Megvaaaaagy!
A végén egy kicsit lefékezek, aztán jól a két kezem közé zárom a lánykát.
- Csókolom! Szia!
Köszönök az elhaladóknak, majd elkezdem beljebb húzni Charlie-t.
- Te nem vagy éhes? Én tök éhes vagyok. Mindjárt esni fog megint, és éhes vagyok, naaaaa, tényleg, tökre.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. augusztus 16. 20:12 Ugrás a poszthoz

Charlie

- ISTENEM CHARLIE!
Kiáltok rá, amikor hirtelen elvágja magát, én meg riadtan ugrok hátra, mert nem tudom éppen, hogy mi lesz a következő tette. De azt, hogy nem adunk neki enni, már a múlthéten is eljátszotta.
- Szólni fogok Kolosnak, hogy vegyen fel a színjátszókhoz. Komolyan. Tiszta dráma ez!
Csípőre vágom a kezem, nem hiszem el, hogy nem hajlandó bejönni.
- Este azt nézünk a tévében, amit te akarsz. Na?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. augusztus 16. 20:28 Ugrás a poszthoz

Charlie

- Hát...de... ezt...magadnak...köszönheted...
Miközben felette állok rángatom magam, mint aki éppen úgy szenved, mint Charlie fekve. Ez a lány hihetetlen.
- Ember, Franci vigyáz ránk, én inkább a vagy szót használnám.
Franci amúgy elég szigorú, de ez szerencsés.
- Viszont van dugi chipsem. Szóval ha bejössz velem, adok belőle.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. augusztus 16. 20:38 Ugrás a poszthoz

Charlie

- Nagyon félek.
Vonom össze a szemöldököm, és amikor még alkudozik is, akkor el kell nevetnem magam.
- Hogy te milyen vagy! Rellonos leszel, meglátod!
Mondjuk az neki nem baj, mert akkor a szülei nyomdokába lép majd. Gondolom az ilyennek örül az, aki máguscsaládban nevelkedett.  
- Na gyere, valami isteni finom illatok vannak bent.
Fogom meg a kezét, és lelkesen indulok befelé, ez egész jól ment.
- Majd tuti holnap is kijöhetsz, apáék csak vasárnap jönnek vissza.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. augusztus 16. 20:48 Ugrás a poszthoz

Charlie

Éppen csak megszólalnék, amikor Charlie befut, én meg futok utána. Mivel én is koszos lettem kicsit, ki kell mosakodnom. Az ajtót behajtom magunk mögött, de nem csukom be, és a langyos víz alá teszem a kezem.
- Az igazi szüleim muglik, akik amikor megtudták, hogy boszorkány vagyok lemondtak rólam. Nem akartak ezzel egy házban lenni. Van egy öcsém is, vagyis volt, de nem emlékeznek rám. A nagymamád hozott el tőlük, akkor még ő volt az igazgató az előkészítőben.
Jó alaposan, és hosszan szappanozom a kezem, mert nagyon finom illata van a mostani folyékony szappannak, virágos, de gyümölcsös is.
- Kimehetek, végül is.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Iványi Lili Athalie összes hozzászólása (305 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 10 11 » Fel