Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nehéz volt úgy beszélni és cselekedni Maja számára, hogy ha nem is volt annyira nyilvánvaló, érezte az ellenállást. Nem csak azzal, amiket mondott, hanem a tettei felé is. Nem feltétlenül esett ez jól a lelkének, de ezt kompenzálva kinyitotta a szájacskáját, amin aztán folyt ki minden gondolata. Legalábbis nagyrészt a fejéből indultak a mondatok, de nem volt benne biztos, hogy észből. Nehezen találta sokszor Lewy közelében a zavar miatt ezeket, és össze is kuszálódtak, viszont most igyekezett, nagyon. De arra, amit gondolt nem nagyon tudott mit mondani, ő teljesen másként gondolta ezt, sokkal-sokkal rosszabb emberek vannak a világban, és bárkinek lehetnek hibái, attól még jó ember. Viszont bölcsebbnek látta szomorú szemekkel az ellenkezést beszéd helyett. Aztán kicsit úgy a szíve is megnyugodott attól, amit hallott, de egy halvány mosolynál több nem fért ki a csövön.  De nagyon lelkesen tett fogadalmat. Valamit valamiért, tudja ő.
- Ennek nagyon örülök. Holnap ígérem folytatom a tanulást!
Kicsit még össze kellett ezt raknia, olyan furcsán érezte magát, de nem tudta megmagyarázni magának sem igazán. Megint ott volt a gyomrában és a torkában is a gombóc, de nem félt, inkább csak kiütött rajta ez az egész hangulat, és elgondolkodott. Megfordultak nem szép dolgok is a fejében, amin biztos minden barátnő aggódik, pláne azok, akiknek a pasijáért kisebb, vagy éppen nagyobb hadsereg rajong és próbálná meg is szerezni őt. Meg olyanok is, amik így vele kapcsolatosak. Néha nem értette, hogy Lewy azért ilyen vele, mert annyi idős, amennyi, vagy csak nem akarja bántani, de ő igazából nincs annyira oda, mint Maja. Mert ő bizony el van varázsolva. Samu.
- Samu a pókom, ugye nem félsz tőlük? Fent lakik a bal sarokban, anyu hiába szedi le, mindig visszatér. Samu szeret. Meg a porcicáim, és ha még nem lépett le a sáska a konyhából, ő is itthon van. Sosem vagyok ám egyedül! De egyszer volt egy tücsköm három napig. Aztán elköltözött.
Nem, valóban nem megy, hogy komoly maradjon, és az sem, hogy ne untassa szerencsétlen az igen érdekfeszítő retardságokkal az életéből. Többszörösen tudja alátámasztani azt, mennyire nem volt százas régebben sem, mondjuk ettől függetlenül még lehet kedves, rendes és segítőkész. Nem minden patent, de a lényeg az.
- Tudod nem mindenki csak azt látja, hogy szépen mosolyogsz, meg a szemeidbe bele lehet veszni… De lássuk be nagy előny. - Mondja meggyőződve, de ezt igazából csak azért mondja már, mert félt, hogy az előbb túlzásba esett kicsit és nem szereti a túl komoly helyzeteket. - Én így imádlak, ahogy vagy…
Mondta végül egy pillanatig találva csak meg a tekintetét, aztán elcsendesedve koncentrált a játékra. Inkább foglalatoskodott a kártyákkal és a szabályokkal most, már így is túlteljesítette a havi beszédadagját, és még hol a vége? Most mondjuk egyelőre az van, ugyanis mutogatnia kell.
- Akkor elfordítom az órát, figyelj… - Azzal feltérdelt és a sarkaira ülve csúszott pont szembe vele. Előrehajolt, elfordította az órát, aztán felmutatta a mutatóujját, jelezve, hogy egy szó, majd a kezén próbálta két darabnak láttatani, amennyire ment. Figyelt, hogy mennyire lesz sikeres, és nagyon nehezen ment, hogy ne nyökögjön, igyekezett a nyelvére harapni. Aztán dobozokat formálva úgy csinált, mintha pakolgatná őket egymásra... hát kezdetnek nem rossz. Ismételgette a folyamatot, még előrébb nem jutottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ugye? Tudod, mondtam már én mindig megtartom a szavam, a portás bácsitokat se vertem át! Bár már neki is lógok sütivel. Majd legközelebb...
Nagy elánnal vágott egyből rá a téma lényegi részére, amolyan plusz biztosítéknak szánta és igazából magában már elkezdte a győzködést meg a motiváló beszédeket, hogy tényleg neki is kezdjen holnap. Nem a tanulás volt az, amire a legkönnyebben rá lehetett őt venni, de mindig akadhatnak kivételek. Időben meg kell próbálni a lelkierejét összeszedni, nem megy ez csak úgy. Maja sosem az volt, aki leül és le tudja kötni a figyelmét a tanulással, olvasással vagy éppen információszerzéssel. Voltak persze eltérések, de annak érdeklődéshez kellett eleve kötődnie. Lehet, ha rúnatanon a rúnákat valami ábrákkal, vagy képekkel tanulná, nem csak így, már előrébb lenne. De nem, még erre is lustika volt eddig, sebaj. Navinés. - Tényleg?
Szabályosan csodálkozó „ó”-t formált a szájacskája, miközben értetlenül pislogott. Okos? Persze minden bók mindig jólesett a lelkecskéjének, de ezt azért pont ő nem sűrűn hallja, még azoktól sem, akik szeretik. Nem erről híres, na. Bár azért az anyukája néha mondja neki, de mi mást tenne egy szülő? Elfogultság, könyörgöm, elfogultság. Gyorsan túllendülve ezen ecsetelte inkább a háziállatokhoz való viszonyát, aztán vigyorogva hallgatta, hogy nincs egyedül ezzel azért. Megnyugtatta, hogy nem nézi teljesen kattantnak bár arra eddig is lett volna alkalma, Maja nem mindig túl normális, de azt is képes ám aranyosan.
- Hát kicsit fura volt, főleg, hogy ha villanyt kapcsoltam csend lett, ha meg le, megint ciripelt vagy mit csinált. De aztán meg tökre hiányzott, mikor elment… vagy eltűnt. Egyszer haza akartam hozni egy siklót, akkor még Tihanyban laktunk, de anya olyat sikított az ajtóban meglátva a kezemre tekeredve, hogy éreztem, nem kéne…
Ezt már elég szomorúan adta elő, em volt az a kosztól, meg hüllőktől irtózó lány, bár nem is tudta magát sokszor behatárolni. Sok dolgot hazahordott, amit más kisgyerekek is, a legtöbbre az unokabátyai beszélték rá, de hát aki ilyen befolyásolható volt, vessen magára.
Kicsit értetlenkedve emelte a tekintetét vissza a lengyelre a kijelentésére, vagy olyasmire. Aztán elterült egy mosol az arcán és kicsit belepirulva kuncogott fel. Esze ágában sincs ezt megkérdőjelezni, nem kell ebben hinnie. Ő bízik a barátjában, és abban is, amit kimond. Kicsit harapdálta az alsó ajkait, úgy próbálta összeszedni újra a koncentrációját, hogy ügyesen mutogathasson. Fel is emelkedett a sarkairól úgy próbált pontosabban mutogatni, néha rázta a fejét, de aztán csak meglett az a szó, amire nagy vidáman bólogatott, aztán látta, hogy bizony pörögnek a homokszemek, így belehúzott kicsit. Forgott az agya, de nem nagyon talált kapaszkodót hirtelen a kockához. Mutatta, hogy a második fele jön megint a kezén közben. Négyszögeket rajzolt maga előtt a szőnyegre, hátha… ahj, aztán kicsit tanácstalanul billentette oldalra a fejét, végignézett Lewyn, aztán vigyorogva közelebb csúszott, hogy éppen csak a játék doboza volt köztük, aztán áthajolva fölötte megbökögette a fiú hasfalát és intett a fejével, hogy ott is vannak, na értse már meg mit akar! Lehet az idő le is fut közben és indul a második adag, arra már nem is figyelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyi minden jó történt ma vele egyszerre, hogy egy kicsit félt attól, ha eljön a nap vége, lehunyja a szemét mi fog történni? Kiderül, hogy nem igazi, vagy csak elromlik valami. Az örök optimista egy kicsit aggódott, na, még ilyenek is vannak. Nagyon jól érezte magát, tényleg nem feszengett, ha beszélt és nem érezte magát tőle rosszul, na meg a kényszeres hallgatásba se mászott bele. Pedig ahhoz nagyon ért. Azért persze elfáradt mire visszaértek, de inkább csak testileg, egyébként annyira fel volt dobva, hogy a szemét nem tudta volna lehunyni. Örült a videójátékos ötletnek és jól el is volt Lewyvel lefekvésig, bár olyan fura érzés kerülgette, mikor néha érezte a mocorgást maga mellett. De végül elaludt.
Hazudna, ha azt mondaná, hogy a legszebb álmaiból riadt fel, hiszen az várta volna szeme kinyitása után is, de a párnájába fordulva grimaszolt, ahogy a takaró mozgatásától megcsapta az áramló levegő és hallotta a pezsgősüveget valaminek koccanni odakint. Maja nem aludt már, de lusta volt akár csak megmozdulni is, nem még a szemét kinyitni. Érezte, hogy nem fekszik mellette senki, eleinte csak várt. De csak nem változott a helyzet, kicsit kómásan ült fel, bújt ki a takaró alól és cammogott ki mezítláb körül nézve. A villany felkapcsolásával nem bíbelődött, látta a nyitott erkélyajtót így csak összefonta a karjait maga előtt és halkan az ajtóhoz lépdelt. Egy darabig csak figyelte, aztán végül meg is szólalt.
- Valami baj van?
Ekkor még az agya a látványt nem dolgozta fel teljesen, csak, hogy felöltözött, meg hogy eljött és nem értett semmit. Maja így is kedves volt, bár egy kicsit talán aggodalmas, de ez betudható a "most kelt" hangulatnak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megfordult abban az okos kis buksijában, hogy talán csak nem kéne ilyen nagyon ragaszkodnia, de nem ment ez olyan könnyen. Persze győzködhette volna magát a klisékkel, hogy mert idegen hely, vagy mert rosszat álmodott, sőt, szinte bármivel. De csak valami megmagyarázhatatlan és még egészen kevés értelemmel bíró problémája volt a helyzettel. Egyszerűen akkor érezte jól magát, ha itt van mellette. Ilyen ez. Miközben végigsétált az erkélyig kicsit megtörölgette a szemeit, meg egyszer ki is ásította magát, de a hideg levegő hamar magához térítette.
- Én is nézzek ilyen csúnyán? Te is. - Pillogott rá kicsit, sőt, egy lépéssel közelebb is ment, kezeivel pedig megfogta a bőrkabát két szélét és összehúzta Lewyn. Egyelőre csak a kezeivel tartotta össze, bár érdekes volt, mert próbált mindenfelé nézni, csak a kabát alá nem. Aztán egy kis grimasszal nézett fel rá.
- Mondd meg te. Nem tudom, miért ácsorogsz a hidegben?
Nem ment olyan könnyedén most még a kérdezgetés se, de a végére egészen magához tért a leányzó. Igazából csak a meleg takaró alól való kiszállás miatt érzi, hogy fázik, ezt legalábbis megmagyarázta magának, így nem nagyon mozdult el befelé. Szeme a pohárra tévedt, amivel nem volt problémája igazából, csak értelmezni próbálta a dolgokat. A végére még egy mosoly is sikerült. Nem akarta letámadni, csak közben mégis sikerült. Maja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit tanácstalanul ácsorgott ott, valamelyest ugyan megnyugtatta azzal, amit mondott és a gesztusaival, de nem akart elmúlni az a feltörő rossz érzése. Nem volt annyira buta, hogy ne értse, néha sok tudott lenni, vagy hogy nem mindenki olyan tapadós, mint ő. Mert hát lássuk a tényeket, ha Lewy egyszer közölné, hogy távozna, Maja csak egy dolgot kérne, egy utolsó ölelést. Csak előtte megmártózna egy kád loctiteban.
- Ühhüm, aztán jövő héten csak annyit hallok vizsgák közben, hogy jól lebetegedtél. - mondja szomorúan, miközben visszahúzta kezeit és csak megrázta a fejét. Ez azonban inkább annak a bizonyos „hagyd csak”-nak szólt. Ez egy szörnyű mondat, mint amikor megpróbálnak lerázni.
- Szólj, ha miattam nem tudsz aludni. Nem veszem el a takarót, nem tolom a hajam se az arcodba, ígérem. - Nyilván most azért a szavaiból is hallatszik, hogy ő sem csak ezen problémákra utalgat, tényleg sokkal-sokkal könnyebb dolga lenne, ha nem csak tesztelgetné meg néha nekifutna a határoknak, hanem valamennyit ismerne is. - A látvány tényleg mesés még mindig.
Mosolyogva beharapta az alsó ajkát, aztán nem ellenkezett és szépen visszasétált, majd hamar helyet keresve magának lehuppant. Nem, így már nem fog tudni visszaaludni, meg talán nem is akar. Bár fölösleges társaság se lenne. Nem vetekedhet az eperrel! Ami egyébként nagyon finom, szóval megérti.
- Nem, maradj csak. Bár egyelőre én sem tudnék visszaaludni. - Felhúzta a lábait és átkarolta maga előtt, éppen csak addig nyújtózkodott el egyik karjával, még szerzett egy epret az asztalról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lehet - esetleg megeshet - és előfordulhat, hogy kicsit túltolta ezt az egészet, de mivel nagyon komolyan gondolta, ezért esze ágában sem volt visszakozni. Örült neki, hogy végül a bemenetel mellett voksolt a lengyel, kicsit meg is könnyebbült. Ami pontosan addig tartott, még meg nem hallotta az intelmeket, hátat fordított ugyan, de előtte még egy látványos és kicsit sem kellemes grimaszt megengedett magának.
- Igenis, Apu. Majd elfelejtettem ezt… - Ha be kéne lőni valahova, biztosan a legutáltabb három dologba a világon belekerülne a vizsgaidőszak Majánál. Talán erre fel is ez a reakció. Bár be kellene már vallania, hogy marhára fél tőle, hogy kudarcot vall és csúnyán elhasal nem is csak egyen. Stresszesebb időszak, mint a kviddicsmeccsek és a fellépések összesen. Szörnyű.
Meglepődött. Van olyan, hogy egy választól egyszerre boldog és szomorú az ember? Mert akkor ez így most összejött neki, éljen a kérdezhetnékje. Bár le nem tört azért, igyekezett minden sértettség mutatását elkerülni, hiszen szó nem volt erről, meg komolyan is érdeklődött.
- Akkor miért nem változtatunk valamin? Nem akarok neked rosszat magam miatt.
A kérdést elég bután tette fel, de érthető volt ebben biztos. Nem akart önzőnek tűnni, nem is szeretett az lenni, de pillanatok alatt érezte úgy, hogy valójában nagyon is az, csak nem vallotta be magának. Ez a kapcsolatdolog mindig ilyen nehéz és zavaros, vagy itt van túlbonyolítva? Kicsit mocorgott, de nem igazán tett ezen kívül semmit. Próbálta azt az egy szem epret leküzdeni, de a magyarázkodásra figyelt csak fel, majd megrázta a fejét.
- Tudom, és pont ezért nem értem, miért akarsz ilyen… más lenni. Én kedvelem azt, amilyen vagy. Nem zavar a csipkelődsz, vagy ha éppen morogsz valamin. De ez igen, tökre fura vagy velem, most már egyre inkább. Ez megijeszt. - A padlót figyelte, miközben kifújta a bentragadt levegőt. Nem akarta ő ezzel felkavarni az állóvizet, csak nem értette ezt a folytonos és görcsös próbálkozást. Hiába értékelte nagyon és tartotta eszméletlenül édesnek, nem úgy látta, mintha ez annyira jó lenne a kviddicsesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Igaz, hogy néha kevesebbet gondolkodik, mint kéne, de amikor a sértettséget akarja tükröztetni, akkor még annyit se szokott, mint egyébként. Bár egyszer majd biztosan képes lesz rá, hogy mindent megértsen… vagy nem, és marad ilyen, amilyen. Persze azt legalább aranyosan teszi. Ahogy az is, néha mennyire indokolatlan naivsággal szemlélődik.
- Ha jó lenne minden, nem lyukadnánk ki időnként ott, ahol. Nem? Ugye tudod, hogy ez nem lehet örökös kifogás? - Mert hogy ”pasi”… ha ennyivel beérné, biztos nem haragudna az apjára, vagy nem veszekedne néha a barátaival, ha buta tuskók, ami gyakori. Keve és Niko sem a jóság mintaképei. Ő csak annyit akart most, hogy elmondja Lewy mi a helyzet. Nem kifogást, magyarázatot vagy szépítést. Mindig vannak nem kellemes pillanatok az életben, de nem idealizálta túl az életét, sosem volt miért, így azért annyira nem tört volna össze egyelőre talán semmitől. Bár merte remélni, hogy nem kell a legrosszabbra gondolni azért. Ahogy pedig tovább hallgatta a végére elmosolyodott, leengedte a lábait és közelebb csúszva megpuszilta a lengyel vállát. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem fagyott le a rendszer egy picit és nem érezte, ahogy a pofijába felfut a vér és kipirul kicsit. De már egész jól kezelte!
- Nekem emberi kapcsolataim se, ha ez megnyugtat. Fogalmam sincs még mindig, hogy nem-e csinálok valamit rosszul, vagy úgy, ahogy nem kéne. De azt tudom, hogy ha bármit nem akarnék veled kapcsolatban, arról biztos tudnál…
És ezt komolyan is gondolja, néha elképzelése sincs különben mi oka lehet, hogy képtelen a száját összecsukni. Régen a beszéddel volt gond, ki érti ezt? Másrészről mintha párszor már tapasztalta volna a fiú, ha valamit Maja akar, vagy éppen sem, azt azért a tudomására hozza igen rövid időn belül. És ami azt illeti a navinésnél szó sem volt semmi tiltakozásról vagy problémáról, ez úgy gondolta ilyen formában csak a párja fejében lézeng. Kivételesen nem Maja gondol valamit túl talán.
Mondjuk azzal nem számolt, hogy ha így kibuknak belőle a dolgok, akkor azzal mit indít el. Meglepődött kicsit, amikor az ölében kötött ki, persze ő aztán örült, csak pontosan emlékszik, hogy ez mennyire ”de ne” volt egy idő után, nem bírt kiigazodni.
- A te frizuddal is volna mit kezdeni, folyton szétpiszkálód. És én nagyon bírom a barikat. - Kezdte kicsit óvatosabban, mert bár némileg megnyugvásra lelt mostanra, azért még mindig nem volt minden teljesen rendben és ez nem tette túl boldoggá. Az ajkait harapdálta kicsit, még végigsimított az arcán, aztán a kezeit az ölében pihentette. - Valamire? És ez jó vagy rossz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt még mindig biztos benne, hogy ebbe jó ötlet volt belemenni, de nem szeretett ülni a dolgokon, abból csak a rossz sül ki. Viszont egyedül sehogy se tudta megoldani. Pedig megtette volna, ha módja, alkalma és ötlete van rá. De mint az ábra is mutatja eléggé távol állt a megoldás nyitjától. Kicsit örült, hogy legalább mindketten ugyan azt látják, és nem ő képzel túl nagy hülyeséget bele apróságokba, amik már annyira nem is voltak kicsik.
Próbálta leküzdeni a zavart, ami átjárta és komolyan venni, hogy akkor se akarjon belesüllyedni a kanapéba teljesen. Egészen szépen sikerült is ez, hiszen beszélt, bár azért csak úgy szorongatta a saját lábait, mintha éppen az életéért kéne. A hangja mégis olyan nyugodt és esendő maradt, inkább csak a gesztusai árulkodtak. Úgy aztán a mondandója felétől sikerült megtalálnia Lewy tekintetét, de abban a percben össze is akadt majdnem a saját nyelve.
- Azt hittem a „de ne” elég értesítés kéne nekem legyen. - Kicsit szomorkásan mondja, mert ez így az imént kiderült, hogy Majának nagyon is kellemetlen volt. Ami a továbbiakat illette, csak picit megingatta a fejét, ajh, igazából mélységesen ellenkezik minden porcikája azzal, ha valaki egyedüli hibának tekint olyat, aminek elég nyilvánvalóan köze van máshoz is. Hozzá. Kicsit szedegeti össze, hogy és mit kéne mondjon. Na ezért nem beszél soha sokat, mert nem is tud, béna. -  De, de, de… nem is lesz negatív, ne fesd az ördögöt a falra. Én is félek… vagy talán egy kicsit aggódok, de csak mert valami új… Bár arra meg kíváncsi mindenki, én is, gondolom. Nagyon nyomi vagyok ezekhez, ezt te is tapasztalhattad már. De ez nem egyenlő azzal, hogy ne is próbálnám meg. Ha ilyen lennék, akkor most mi se lennénk itt.
Több mint négy hónap eltelt azóta, hogy elsőre belefutott és azóta annyit fejlődött és változott mindenben. És bármennyire is akarja mindenki azt hinni nem így van, de előnyére. Hát mennyi jó történt. Tanult, igyekszik az emberekkel szót érteni valamennyire, boldog, attól pedig kevésbé zárkózik el, ami remek. Ráadásul beérett a saját korához is, aminek velejárói is vannak.
A kedvese hajával kapcsolatos aggályok és visszakérdések kiszélesedett mosolyt eredményeztek Majánál, ami addig is kicsit elterelte a figyelmét arról, milyen hülyeségeket tudott volna hirtelen még összehordani. Nem is érti miért hagyja őt ennyit beszélni Lewy! A kérdésekre csak megadóan emelte meg egyik kezét és megrázta a fejét. Neki így is tetszett, úgy is jó volt, nem akart beleszólni különösebben, csak egy tényt közölt. Egy mozdulattal oldalra igazította a fiú előre álló tincseit, aztán az arcára siklott a keze. De amiket hallott. Hát meglepődött, de nem a tényeken, vagy még csak nem is azon, hogy nem mondta azt, hogy ez nem rossz. Ez egy kellemes sokk volt, amire nagyokat pislogott először csak. Kicsit rosszul érezte magát, mert mintha kikényszerítette volna, de aztán rájött, hogy igazából azért nem ő volt. Az ott maradt kezével kicsit sután elhúzta a lengyelét az arca elől, aztán a sajátjai közé fogta mosolyogva Lewy arcát, közelebb vonta magához, egy percig hezitált, mert Maja még ilyenkor is képes. Borzasztó. Aztán megcsókolta minden szó nélkül. Nem akarta elereszteni, vagy abbahagyni, de egy kicsit később muszáj volt visszahúzódnia, aztán kérdőn tekintett rá.
- De nagyon? - Ez lenne az új „de ne”? Végül sóhajtva átkarolta a nyakát és a hajtó nyakába temette az arcát, csak annyira emelte meg kicsit, hogy mikor beszél, vagy inkább motyog, akkor az hallható legyen. - Ha jó, ha nem, azt hiszem én ezt már előbb elkövettem… És tényleg nagyon imádlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hiába próbálja összeszedetten mondani mindazt, ami kiömlene a buksijából, a siker nem mindig százhúsz százalékos. A legtöbb reakcióból le tudja szűrni mennyire beszél hülyeségeket, de az agya lassan kezdett valami színes, füstös semmibe veszni, ahol a kék krokodilok énekelnek, miközben hullik rájuk a szirupeső. Nem bírta elküldeni őket, és már akkora volt odabent a party, hogy a pónik is csatlakoztak. Ez vélhetően mindent leír arról az állapotról, ahova pillanatok alatt zuhan a kis Czettner.
- Öhm…üh…oh…uhm…öu...oj… - Ezek valaha szavak voltak, vagy legalábbis annak indultak, miközben teljesen önálló életet élt a teste. A szíve is ki akart ugrani a helyéről, olyan hevesen dübörgött. Még talán valami sóhaj is elhagyta a száját, de nem nagyon volt a helyzet magaslatán. Összeszorult a lába befogva Lewy kezét, meg még a libabőr is végigfutott az egész testén. Fel sem nagyon nézett rá. Teljesen megsemmisült, már ami a vörös színt illeti, ahogy rá költözött, a kéz után nyúlt, bár nem bántotta, nem lökte el magától. Úgy csak megfogta ott, ahol megállt. Aztán várt. Ez van, amikor egyáltalán nem számol valamivel, meg amikor ismeretlen univerzumba csöppen. De összekanalazta a maradék lelkierejét, egyelőre.
- Te kinevetsz, mikor inkább segíthetnél, hogy ne legyek nyomi…
Úgy hirtelen nem sok téma volt fontos, vagy tudott rá mit felelni, a kezeit csak akkor vette el, mikor végül átkarolta és hozzábújt. Ott valahogy jobban érezte magát, nem azért, mert rossz érzése lett volna, vagy éppen valami negatív érte, sokkal inkább mert jól esett neki. Nem is igazán tudta már elkülöníteni a mivel tesz jót és mivel nemet, és ebben a percben előjött az a csökönyösség, ami miatt nem is érdekelte. Pedig alapvetően nem provokált szánt szándékkal és ezt sem úgy tervezte. Meg ami azt illeti, egy kicsit fura is volt, hogy Lewy már a kabáttól is megszabadult. Nem, az nem igaz, hogy kicsit. De Maja odaragadt, mint a rágó. Érzékelte a hangkiadást de neeeem akarta elengedni. Csaaaak mééég egy kicsit szabadjon, na. Veszélyes ezeket ráhagyni, az a helyzet, de akkor is. De egy idő után látványos sóhajjal, csalódottan és kicsit szomorúan is elhúzódott, még egy ideig átkarolta a nyakát úgy figyelte.
- De ne, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tessék? - Megérkezett a tihanyi visszhang Maja magyarhangjával. Nagyot nyelt, de nem nagyon ficergett. Igazából egy értelmes szó már teljesen jó jel, bár már nem sokkban volt, csak annyira zavarban, hogy fogalma sem volt, hogy erre most tényleg kéne-e bármit mondania. Felfogta a szemléltetést, de nem biztos, hogy ettől az érte el Lewy, amit akart. Maja nem úgy tűnt, mint aki magadóan kihátrál, bár leginkább semmit nem tudott tenni. Reagálni. Fogalma sem volt róla, hogy mit kéne csinálnia, na, megmondta ő, hogy nyomi. És akkor még jött a többi. Legalább azt a visszakérdést elharapta a maga részéről, hogy akkor most ő így mit tegyen? Jobb.
Osztott meg szorzott volna magában, ha nem lett volna éppen aprajafalvi buli a kobakjában, így viszont miután visszanyerte a beszédkészségét, sikerült az első épkézláb dolgot közölnie, amin leragadt. Ő megjegyezte, hogy lehetne segítőkészebb, mire visszakérdést kapott. Összepréselte az ajkait, felülemelkedett a saját árnyalatán - mondták már, hogy jól áll neki a vörös, de ez azért túlzás kérem. Majd bólintott. Bumm! Így lett a Chocapic!
- Igen… - Kérdezi, mondja vagy kijelenti? Teljesen elmosódott a vonal. Másfelől fogalma sincs, hogy ezen most tényleg jól szórakozik a lengyel, vagy van bármi komolyság is mögötte. Utálja, hogy még ezt megállapítani is képtelen. Másodikra jobban hangzana, de inkább az ölelésbe rejtőzik, a lehető legjobb minden szempontból ez éppen neki. Bár amit eltávolodva érez, na azt nem szereti. Ez nem az, amitől lüktet még a fülében is a szíve által vert vér, inkább az, hogy próbálja magát lecsitítani. Nem nagyon tud azzal mit kezdeni, hogy ami nem megy szavakkal, azt ő nagyon próbálja tettekkel kompenzálni. Ezért csüng szerencsétlen fiún annyit, de most még ennek a félmegoldásos felajánlásnak se tudott úgy örülni. Aztán csak megrázta a fejét, visszahúzta az egyik kezét és inkább igazgatta kicsit a felcsúszott pizsama felsőjét. Bár eleve rövidebb… ugyan, csak lefoglalta magát, mielőtt megint belenyúl valami „de ne”-be. Kipillantott az asztal felé, előrehajolt, és a hozott epret szépen Lewy felé tartotta. Békegyümölcs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Soha nem élt még át hasonló lefagyást, mint amit itt produkált. Tényleg minden különösebb előjel nélkül érte az agyát a zártlat, és bármennyire próbált volna úszni a mély vízben, csak lebegni sikerült. Mondjuk legalább nem fulladt bele! Ez már egészen rendben van, ha őszinték akarunk lenni. De a többi. Szépen, lassan sikerült csak eljutni hozzá mindennek, hiába értette meg akkor Lewy vallomását, mostanra jutott el a teljes felismerésig mi is történt itt. Még jó, hogy momentán a saját kapcsolatában él fáziskéséssel… egész korrekt. Talán eddig a pontig tényleg tartott tőle, hogy egyoldalú a dolog és tart, amíg elviselik, aztán vége. Pedig ő nagyon pozitívan akarta látni. És most, mikor jött a megerősítés ehhez, akkor annyi minden indult el érzelmileg, érzetileg, gondolatilag benne, hogy ha többfunkciós lenne se sikerült volna lekezelni. Sem időben, sem térben nem állt össze az a kép, és már nem is igazán akaródzott. Elfogadta, hogy vesztett a saját elmélete szerint. De azt még nem tudta mit. Pár jó pontot? Fogalma sincs.
Szó nélkül viselte a reakciót, valami vérszegény mosolyt is megeresztett, de legszívesebben a fejére húzott volna egy plédet és elsüllyedt volna még elmúlik az iménti kis munkássága. Ha akarta, ha nem, ahogy kitisztulni látszott fejben legalább egy kicsit, teljesen elkenődött. Sajátos kudarcnak fogta fel, mintha csalódást okozott volna azzal, ahogy reagált. Bár nem tudhatja mit kellett volna, vagy mit vártak, ő csak túl sokat kapott, ami idáig jutott. Képes saját maga bármilyen tökéletes dolgot szétbombázni, ezt egész kicsiként is megtapasztalta már, ezért is rémül meg, ha valami túl jó, vagy túl jól halad. Idegen tőle ez az egész, hogy figyelmesek vele, hogy van, akit érdekel. Hogy szeretik.
A gyümölcsös pótcselekvés egyszerűen egy kitöltő plusz volt, mert nem tudta mit tehetne. Amikor visszautasította azt a lengyel csak elfogadva ezt hagyta, hogy ő cselekedjen, amit csak szeretne.
- Rendben, én azt hiszem visszafekszem. - Nem mintha képes lenne lehunyni a szemét és elaludni, de a feje fel fog robbanni, ha tovább gyűjtögeti benne a kis infókat. Egyszere rémiszti magát halálra velük és akasztja ki teljesen. Ott lebeg előtte, hogy bárhol, bármikor, bármilyen lánnyal összehozhatja a sors Lewyt, akire szó nélkül megérné lecserélnie Maját. Legalábbis a navinés szerint, és tekintve milyen érzésekkel vágódik be az ágyba, el is hiszi, hogy ez várhatja akár holnap, vagy egy hét múlva. Pedig Maja szereti őt, csak a lány buta, mint egy krumpli pillanatnyilag. Az oldalára fordulva bámul kifelé az ablakon, még leginkább próbál nem minden félpercben újra zavarba jönni, ahogy eszébe jut minden…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem jöttek be a barik, nem tudta őket számolni, mert valahogy elő se bukkantak. A levegővételes gyakorlatokhoz meg túl sok a számolás, biz Isten nem próbálkozik azzal ilyenkor már be. Így magára maradt a saját fejében, ahol az aranyos bulik elültek és csak rendezgették a kismanók jobbra meg balra az infócsomagocskákat. Nehezen ment, de legalább kihessegette a gondolatai közül a legrosszabb variánsokat, amiket összehozott minden jövőbeli eshetőségre, így legalább azt elérte, hogy ne akarjon magába zuhanva elásódni. Azért lehet tényleg az, hogy egyedül maradt ezekkel segítette, de úgy sikerült visszatérnie az életbe és a jó bolygóra. Valahol ekörül hallotta, hogy Lewy visszaérkezett, de nem is nagyon mozdult meg, pedig szeretett volna. Aztán az első kérdésre kicsit halkan, talán motyogósan felelt. Nem akart csendben maradni, nyilván kiszúrható volt, hogy ébren van.
- Nem… tudom. Azt hiszem úgy az aggódás dologról nem lehet leszokni, ha valaki fontos.
És ezt nem csak hiszi, tudja is. Volt kapitányként sem izgult úgy a csapatáért, ahogy a lengyelért tud a pálya mellől például, ennek fényében egy ilyen mellett se tud csak úgy elmenni. Nem is szeretne, ez is lehet probléma, de mindegy is. Lassan vette rá magát, hogy megforduljon, a másik oldalára helyezkedve és egy párnát maga elé húzzon. Valamit szorongatni akart, na.
- De igyekszem. - Szépen nézett, tényleg, a tőle telhető maximumon kifejezve ezt. Végül a mosoly nem ezért nem bújt elő, mert annyira rossz a helyzet, hanem mert összeráncolt homlokkal nézett végig a jegesmaci stílusban nyomulón. Kivette maga alól a takarót és a kviddicses felé húzta. - Idáig érzem, hogy milyen hideg vagy… legalább takarózz be, mert most tényleg megfázol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Könnyebb volna az életében azokat a pillanatokat összegezni, amikor nem őt próbálták óvni vagy éppen védeni, azokkal szemben, mikor hagyták, hogy ha kismértékben is, de hibás, annak éljen a következményeivel. Nyilván ahogy más, úgy ő se vágyna ennek az arculcsapó ténynek az igazolására, de egyszerűen természetileg képtelen elfogadni, hogy ne lenne valamiben ő is részes, hibás. Ugyan ez a helyzet azzal is, hogy fogadja el a figyelmet és hogy érte is megtennének bármit, ne csak ő akarjon másért. Nagyon bonyolultnak tűnik neki, hogy ebből egyszer kimasírozzon, de Isten lássa lelkét, már ezen tornázik fejben, hogyan tehetné.
- Igazából… ühm… - Tudható, látszik is, hogy időleges neki szavakat találni, ami leginkább abból ered, hogy nem akar hülyeséget mondani. De így is nagyon jól ért hozzá, hogy az süljön ki. Ha másból nem, ebből elférne nála bármilyen végzettségről való igazolópapír. - Lehet, hogy nem a fontosabbak, deeee érdekel, de látod, aki nyomi agyban, az nyomiságokat csinál hirtelen.
Közben ahogy ujjaival a takaró szélét piszkálgatta egy megkönnyebbült sóhajjal figyelt fel Lewyre. Igazság szerint ez kis idő, még magában volt egy-két dolgot késéssel ugyan, de nagyon is a helyére tett. Ugyan az volt itt is a helyzet, mint mondjuk a kimenjen vagy se öltözködésnél, elsőre ugyan kiküldte, de ő maga se tudja miért. Kétnaponta osztja meg az öltözőt fiúkkal, lányokkal; legyen szó kviddicsről vagy a táncról, és sosem volt problémája. Előtte elsőre mégis… mára pedig látható mi a helyzet, vagy mi volt már utána nemsokkal. Tulajdonképpen életében így-vagy úgy, de értek hozzá eleget, hogy tudja, nem ez vágta le az ékszíjat pár percre. Inkább a beazonosítása annak, mi történik vele, benne… De ez jó volt.
- De én az vagyok. Miattad. Akkor is, ha éppen mérgelődök, mert bénák miatt lemaradok egy versenyről, vagy mikor bele akarok halni két mondatnyi bűbájtanba. És van.
Visszahúzta magához, ha hagyta a fiú a kezet, ami korábban az arcánál járt, és egy kicsit közelebb húzva, puszit nyomott az arcára, aztán meg még egyet elvigyorodva. Az a helyzet, hogy bármennyire szeretné komolyan kezelni a dolgokat, jobban szereti sajátosan, inkább elvicceskedve. - Olyan vagy, mint egy jegesmaci. Szeretem őket. Meg mondjuk a jégkocka is új értelmezést nyert…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sokon múlt, hogy homlokon csapja magát, mert még mindig nem sikerül túl egyértelműnek és értelmesnek lennie. Fuh. Pedig próbálkozott, kivételesen ténleg előre gondolkodni, aztán beszélni. Majdnem ment is. Szóval még ezt magában lekaratézza, legalább végig hallgathatja azt is, hogy hangzott. A nap margójára azért fel kéne írnia, hogy megint túlteljesítette nem a napi, de a heti beszédadagját egyébként.
- Persze, hogy nem vagy. Csak magamra értettem. Különben meg csak arra gondoltam, hogy te is tudod néha egy kiiicsiiit mennyire naaaagyon vagyok lassú? Azt hiszem ez a jó szó. – Gondolkodott el pár pillanatra, meg azon is, hogy a felfedezéseiről szót ejtsen-e, de nem jutott ebben dűlőre rendesen. - De nem szeretném, ha ez több galibát csinálna. Most sem lett volna baj, ha előbb rájövök arra, amire…
Fejezte be végül szépen a mondókáját, és egyből evezett is volna tovább. A szeme egészen jól megszokta már a sötétet, de azért az még furcsa volt, hogy nem láthatott minden apróságot Lewy arcán. Talán akkor biztosabb lett volna magában, de inkább megült a fenekén ezzel.
- Szükséged van rám? - Na jó, azért majdnem előbújt az a nagyon örülős – nem, nem őrülős - , tipikus női vinnyogás, de sikerült egy kicsit szépítenie rajta. Költői volt a kérdés, csak legalább annyira boldog lett tőle, mint a ténytől, hogy szeretik. Még ha lassan ért is végig az infó a csatornákon. - Különben… Kössünk alkut. Komolyan gondoltam, hogy segíts. Te ezt rám bízhatnád, hogy eldönthessem, mondjuk egy kicsivel kevesebb aggódással és „elhiszed-nem hiszed, hogy kéne” elhagyásával, én meg cserébe megpróbálom szintén visszafogni és valahogy rendezni azt a halom marhaságot, amit néha rádöntök vagy ahogy viselkedem, mikor furi lesz minden. Ezért egyébként bocsi, csak úgy bumm, megtörténik, mint anno a dínók kihalása.
Most, hogy végérvényesen igyekezett zárni azt a szómenést, ami így előbukott, és nem mellesleg elég vicces volt pont tőle, tudott mással foglalkozni. Mint a puszi, vagy az, hogy megint ott volt. Végighúzta az ujját a lengyel állvonalán, aztán csak a saját oldalához húzta a kezét és a sajátját még azon pihentette.
- Ú, ez igazán kár, nem is emlékszem mikor ittam utoljára. Örökre is. Na hééééé. Nem… annyira. – Aztán végül, fordult még egy kicsit, így már ott volt egészen mellette, Maja a hasán fekve nézett rá felfelé, annyira hálás volt, hogy ő itt van neki, és azért is, hogy aznap ment szaloncukorért és az elhagyott kabátjáért a Cukorkaboltba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja eszmélési reakcióidejét úgy kell elképzelni, amit egy beteg és öreg csiga kétszeresen lesétál. Kezdve ott, hogy az első találkozás után is eltelt több, mint két vagy három hét, mire úgy tudatosult benne, hogy ezt úgy nem szeretné, ha elmúlna. Vagy legalábbis már tudta, hogy nagyon szimpatizál vele. Aztán ez így szépen lassan épült fel, megint jöttek hetek egy-egy lépcsőnél, de már majdnem elhitte, hogy minden rendben van, még nemrégiben nem jött újabb felismerés. Ma pedig saját magát kellett kiismernie. Kevés sikerrel. Elmosolyodott és közben arrébb tornázta magát, hogy az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsolja. Zavarta már, hogy a semmibe beszél.
- Ez is, lényegében - merthogy volt már rá példa, ez a hangján is hallatszik, de most azon szépen átsétikázik és próbálja megfogni, ezt hogyan kéne elmondania. Nem azzal van a baj, hogy ne akarná, inkább a hogyan mondja ezt. Nem zavart volt, meglepően talán lelkes is, hogy kimondhatja mi a helyzet. Csak nehezen találta a szép kifejezéseket. - Fhu. Uhm… szóval az van, hogy én eddig is nagyon imádtalak, de például nem a kockáid kötöttek le sokáig. Mármint nagyon szépek, meg minden, sőt! Csak asszem rosszul működök, ugye?
Kicsit megszakította a dolgot, kétségbe nem kell esni, kicsit belepirult a dologba, mert gondolatban több dolog is felmerült benne, mit mondjon, de inkább megpróbálja folytatni, ahogy belekezdett. Azt nehéz lenne eldönteni, hogy a kezeivel miért babrál annyit közben, de inkább csak kicsit azért ideges, hogy most ennyi mindent idehoz majd.
- De aztán szépen lassan rájöttem, hogy de igen, ez is naagyon érdekel, csak ezzel meg nem tudtam mit kezdeni. Most kérdeztem volna akkor meg? De ez tök cikinek tűnt! Aztán ma meg, ez új volt és hirtelen, de ehhez legalább nem kellettek hetek… hogy de ez jó, nincs ezzel baj, csak. Bocsi.
Fejezte be végül, aztán várakozóan figyelt, hogy tessék, nem kellett harapófogó, de ez így normális-e? A saját életében ezt semmiről nem tudja megítélni. A vállvonásra csak elmosolyodott. Lehet másnak az, de Maja semmit nem vesz hosszú ideje készpénznek, amire érthető okai is vannak. Persze nem mentség, nem kell ezért mindenből kérdést gyártania. Végül kinyögte a nagy elképzelését, aztán a homlokát ráncolva pillogott, de ez csak a kijelentéséhez járt, nem a reakcióhoz.
- Ez túl hosszú, meg milyen csúnya is, nem vagy kutyus, azoknak mondják, hogy „menj innen”. De nem ellenkezem.
Amikor a kezét magához húzta, neki egy kicsit jobb lett. Maja szereti ezeket a dolgokat. Ölelgetni, hozzábújni. Arra meg egyenesen rászokott, hogy mikor lehet, vele aludhasson, szörnyű. Elmosolyodott, ahogy hallgatta a szókeresős önálló játékot, na szép, ahelyett, hogy segített volna, bár ő se tudta hirtelen mire gondolhat.
- Talán reggel, akkor nem annyira feltűnő, ha pattogok, mint egy labda. Nem nagyon iszok vagy eszek koffeinest, mert kicsi is elég nekem, hogy beüssön.
Mondta, és sajnálta a dolgot mert szeretett dolgokat, amiben van. Vannak tök fini sportitalok, de kiesnek így, ahogy a teák egy része is. A csokit annyira nem preferálja a többi édességgel szemben, így arról nem nehéz lemondani. De azért például nem gondolta volna, hogy a szotyi is nagy mennyiségben rossz. De Maja legújabb felfedezése szerint a jeges zuhany se egészséges. Kicsit oldalra billentette a fejét, végigkísérte a kezén vonuló ujjakat, a kezét pedig hagyta elhúzni, a másik oldalán támaszkodva hasalt tovább. Aztán végigsimította a mellkasáig, majd megállva lebiggyesztette a száját.
- Még mindig majdnem jegesmaci vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látva a reakciót kicsit kínos mosollyal próbált kivárni, még szerencsétlen a merényletéből feleszmél. Ami azt illeti nem volt szándékos, ő figyelt rá, hogy ne égesse ki a saját retináját, de lehet szólhatott volna. Mindegy, ezzel most már jócskán elkésett, és inkább szépen elmesélte mi van vele. Már amennyire sikerült. Szokása néha nagyon nem lényegi részeket megragadni, megesik. Most viszont bár elhagynia nem sikerült az alapvető - olykor téves - meglátásait, nem ment ez olyan rosszul. Elmosolyodott végül, mert megint csak megtapasztalta, hogy milyen rendes barátja van.
- Magam szerint se vagyok normális az esetek többségében, bár mondjuk nem mindig a rossz értelemben. Például hiába szeretem Lottit is, nem akarnék olyan lenni, mint ő, ahogy mondjuk más bőrébe se bújnék. Csak irigylem mondjuk, hogy mennyivel…. lazább néha.
Akkor tudna megfelelni önmagának, ha elhinné végre, hogy másoknak megfelelt. Az ördögi kört egész fiatalon felállította, amiben a versenyszelleme, ami fellángolt csak még inkább megtámogatta. Ott is mindig akkor volt elégedett, ha mások büszkék voltak rá. Talán erre az elismerésre vágyott, hogy minden a helyére kerüljön, talán nem. De ezt nem tudja az ember csak úgy a sarokba dobni.
Figyelte ahogy vigyorba vonul a mondandó vége, de ennek ellenére nem akart „ha”-kat keresni. Ezek ilyenek, talán, de senki nem lehet benne biztos. A végén azonban elfojtotta a nevetést, úgy piszkálódott kicsit.
- Igen, láttam milyen szörnyű tudsz néha lenni - még grimaszolni is próbált mellé, kevés sikerrel. Nem volt ezzel Majának gondja, sőt, biztos benne, hogy mikor pályán van, pláne mikor még ő is kapitányként tette, volt legalább ilyen akadékoskodó, akaratos és nehezen viselte, ha valami nem úgy zajlott, ahogy szerinte kellett volna. Előfordul. - Ahj, borzalmas vagy! Csak úgy értettem, hogy most úgy csinálsz, mintha parancsszót kéne tanulnom ellened. Úgy is szólok, ha valami van, na.
Kivéve mikor éppen hiányoznak szavak a mondathoz, vagy betűk a szavakból, vagy hangok, vagy eleve a szándék a beszédre. Végül csak egyetértően bólogatott, aztán a szétkuszált haját próbálta legalább úgy elrendezgetni, hogy kilásson mögüle. Nem szereti, ha az egész az arcába kerül, mert mintha leoltanák a villanyt. Pont, mint az agyán belül néha.
- Tudod, hogy a pingvinek mit csinálnak ez ellen? Összebújnak, meg így összesimulnak, és nem engedik, hogy a hideg győzhessen. - Igen, ilyen és ehhez hasonló igen fontos dolgok szorítják ki Maja agyából például a bájitalok receptjeit. Ez sokkal aranyosabb és érdekesebb infó. És emberbarátibb, mint a puffskeinek megfőzése. Közben a már mellkasán pihenő ujjbegyeivel dobogtatott Maja, aztán a kérdésen nevetgélt. Nem igazán olyan ő, mint Skipper, inkább a Közlegény. Viszont… - Kowalski, helyzetjelentést. Aludni szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja sokkal jobban érezte magát, szép lassan sikerült a felhőket elkergetni, nem volt tele a feje fájdalmasan sok hülyeséggel se, amiket ő kreált. Ugyan még azért pár apróságot felhozott, mint, hogy van, amiket irigyel, de ezen kívül talán már teljesen látható is volt, hogy nem volt nyomott vagy rémült. Bár lehet jóval rosszabbnak látszott kívülről néha annál is, mint amilyen maga szerint volt. Végül mosolyogva hagyta magát közelebb vonni, örömmel viszonozta a csókot, sőt. Nagyon kis lelkes tudott ilyenkor lenni, ez mindig felvillanyozta. Kicsit feljebb is csúszott az ágyon, hogy közelebb legyen és egy szintre kerüljenek. Amit aztán meg is bánhatott volna, mikor orv támadást indítottak a fejszerkezete ellen. Kifújva a levegőt a tincsei hullámoztak az arca előtt, de viszonylag hamar dűlőre jutott vele, amihez a segítő kéz is jól jött. A kérdéseken viszont csak felnevetett.
- Olyan idióta vagy. Nem, nincs, hagyj üzenetet.
Komolyan nem érti néha mi történik, és most nem arról van szó, hogy elveszne, csak furcsa, mikor ilyen semmis butaságok is elférnek köztük, amikor, ha ő jön a pingvinekkel, nem nevetik ki, legalábbis nem gúnnyal, és sok hasonló. Szerencsésnek tartja magát, lehet, hogy karácsonykor el kellett volna kezdenie lottózni is, mert a főnyeremény máshol már megvolt. Boldogan bújt oda hozzá még egy puszit is nyomott Lewy karjára, miközben lassan abbahagyta a dobolást és pillogott rá felfelé, hogy megtudja, mit jelent le helyzetnek.
- Akkor először is, mint főnök, ne hívj többet főnöknek. Másodszor meg örülök, mert én sem tudnék. - Ráncolta össze a homlokát kicsit, olyan szörnyen hangzott ez. Még a saját életét se tudja elvezetgetni éppen, nem még itt irányítói szerepekre utaló posztba kerüljön. De azért jót derült rajta. És amúgy is, ma újra szerelmes lett. Hát a jegesmacik milyen cukik már!
- Hmm… na, ne tartsd magadban! - Kíváncsi volt, és ahogy Lewyre nézett, hát, ha nem lett volna az, akkor is felkeltette volna az érdeklődését, ráadásul… már úgy lelkes volt, hogy azt sem tudta mi jön. De bízott benne, mi baj lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Haj, haj, haj. Nem panaszszó, hanem bizony a frizura. Hatalmas szerencséje van ennek a leányzónak, hogy ennyi jutott neki, mert ahány szál kihullott az elmúlt pár napban, azt már senki nem pótolhatja. Alig aludt valamit tegnapig, hála a buta vizsgáknak. Borzasztóan izgult, görcsben volt a hasa és se inni, se enni nem tudott rendesen. Utálja ezt az időszakot, ráadásul falfehéren toporgott pár háztársával a folyosókon még mondjuk a szóbelire várt. Kezei, lábai remegtek, borzalmas volt. Se meccs kezdetén pályára lépés előtt, se táncon, mielőtt kilép kezdeni nem érzett ilyet soha. Volt benne egészséges drukk mindig, de nem ezeken a szinteken. Most ráadásul a saját kis agyára is ment már azzal, hogy mennyire szeretné megmutatni, milyen ügyes. És ezt nem annyira magának elsősorban, no.
Most viszont mindezek ellenére ki akart ugrani a bőréből, hatalmas mosollyal az arcán vonult le a faluba és tartott célirányosan a Pillangóvarázsba. Nagyon-nagyon örült a nyúzottsága ellenére is Lewynek, mint mindig, és igazából már azon forgott a buksija, hogy slisszolhatna haza például a Jóslástan vizsga helyett. Megérkezve belökte az ajtót, fejét a csengőre emelte fel egy pillanatra, aztán önállósította magát, hiszen bent is megvárhatja a barátját igazán. Illedelmes lányként köszönt és miután átkísérték a teaházba egy félreeső és üres részre sétált, ott csüccsent le lábait féloldalasan maga alá húzva. Egyelőre nem szándékozott rendelni, bár most nagyon csábító lett valami jó sok koffeint is tartalmazó fekete tea a számára, bármennyire is nincs oda érte. Kiveszett szerencsétlenből az energiája nagyrésze, de sebaj, kialudta magát múltéjjel, az már fél siker. Kisimította a ruhája ráncát, amikor a közeli függönyről egy pillangó szállt a vállára, azt csodálta vigyorogva még el nem szállt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nehéz lett volna körülírni, mennyire van most pontosan képben Maja, mivel eléggé el van általában is csúszva, nem még most. Miután visszajöttek Párizsból az első pár napban még egészen lelkesen és energikusan vetette magát a dolgokba, aztán ez valahogy kiveszett belőle, két nappal ezelőtt pedig végleg elfogyott. Nyűg lett az egész, szenvedés és a vártnál is nagyobb teher. Borzalmasan gyűlölte ezt az időszakot. A teaházban üldögélve csak kezeivel a combjain dobolt kicsit, egészen addig még a pillangó el nem szállt, és lépteket nem hallott, de csak mikor egész közel ért látta meg teljes valójában párját.
- Sziiiia Drága. Tényleg? - Mosolyogva nyúlt a keze után, hogy csak egy kicsit megszoríthassa, aztán hagyta is leülni. Fogalma sincs amúgy mikor is indult, és mikorra jött, már zsongott a feje, és mióta megbeszélték nem is nagyon tudott máson agyalni, még jó, hogy nem reggel korán jött ide. Képes lett volna rá, ez az egyetlen probléma. - Utálom. Rettenetesen. Ki fogok pusztulni. Ha csak nem…
Nagy sóhaj és szomorkás tekintet kíséretében jelentette ki ezt úgy az egész iskola-feladatok-tárgyak-vizsga-leterheltség együttesre. Legszívesebben felrugdosna néha mindent maga körül a szobában, bebújna a takarója alá és megvárná még minden elmúlik. Egyelőre azzal nem hozakodik elő, hogy is áll, de mindent a maga idejében. Az egyetlen motivációja talán a közeledő szünet, és hogy elmehet haza, meg többet lehet Lewyvel is. Utóbbi nyilván kellően felvillanyozná, előbbi meg azért, mert kicsit már sok neki is meg Ririnek is, hogy hangos szomszédságnak örvendenek.
- Nagyon hiányoztál. Mi újság? Hogy mentek az edzések? Mikor lesz meccs legközelebb?
Mindig olyan természetesen jön ez az érdeklődés belőle, hogy azon már nem is lehet csodálkozni. Ráadásul tényleg nagyon kíváncsi és szívesebben hall valami jót is már a sok hülyeség után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Azt mondják a lustaság fél egészség, utólag rá kell jönnie Majának, hogy ez közel sincs így. Ha halogat az ember, halmozza a munkát későbbre, azt, amit korábban se volt humora megcsinálni a leginkább. Pár éve még sokszor tett olyan meggondolatlan fogadalmakat, hogy majd legközelebb időben kezd el készülni, apránként és nem leheli ki a lelkét. Valahogy mégsem alakult így sosem, ez pedig őszinte szomorúsággal tölti el. Valahogy próbál építkezni ebből a „már nincs sok hátra” mentalitásból, de annyira nem nyugtatták meg.
- Persze, vagy így, vagy úgy… Azt se tudtam ma reggel, milyen nap van. Még most se vagyok benne biztos, a tegnapot végaludtam, mert előtte volt úgy két nap a héten, hogy azalatt három vizsgán estünk át, plusz még egy edzés is aztán… - Inkább panasz szerű nyöszörgésre sikerül, mintsem ismertetőjére a helyzetének. Amit azért hamar megbán és bocsánatkérőn pillog kicsit. – Befejeztem ám a nagyhalált.
Biztosította is róla Lewyt, hogy nem akar jobban elmélyedni ebben, aztán kihúzta a táskájából a belegyömöszölt lapokat, amin bizony az aláírt bizonyítékai szerepelnek, hogy igenis nem csak a szokott tanulásutálatba fáradt el. Meglepően jól teljesített, vélhetően ennyi a teteje és innen már nem lesz még szebb, de ez is valami. Négy kiváló az ő lelkének több, mint elég jelenleg. Oda is csúsztatta a fiú elé elvigyorodva, az ajkait harapdálva, aztán figyelmesen hallgatta a beszámolót.
- Ouch. Ez nagyon rosszul hangzik, azért megmarad? Mert az egy dolog, hogy szerintetek masszívak vagytok, de senki nincs acélból! - Mormogj kicsit, miközben a saját itallappéldányára pillog, de azért az időpontokat próbálja valahova bezsúfolni a fejébe. Kiszórt ilyen butaságokat, mint az átváltoztatástan alapvető szabályai, hogy beférjenek, de sikerült! - Nagy meccs lesz, vagy csak úúúgy? Addigra már én is kivégződök, hál’ Istennek.
Már persze ez takarja, hogy „vége a vizsgaidőszakomnak a hét második felében és hawaii van”. Csak még mindig nem, nem tudja megtalálni a főszálat. Pedig ő aztán tényleg a pozitívabb személyiség. Közben figyel, de fogalma sincs mi legyen. Látott pár jól kinézőt, de fogalma sincs, mint úgy általában.
- Nem tudom, választasz te valami finit? Ú, csak legyen hozzá keksz, a keksz jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem, igazából csak még szerencsétlenebbnek. De mindjárt elmúlik, remélem.
Kicsit elgondolkodott, de annyira fájni tudott neki még ez is, hogy inkább elengedte a dolgot. Sóhajtva rázta is mellé a fejét, igazából ebben ennyi van, tavaly sokkal-sokkal többet szenvedett a dupla ennyivel, és ott az utolsó vizsga után több napig totál kóma volt, itt azért ez reméli nem jön el.
- Valaki kénytelen volt. - Ezt egyszerre mondja saját magára nézve leszúróan és kellemetlen élményként, de tény, hogy nem szórakoztató, viszont hasznos tevékenység. Főleg mikor az ember beteg, vagy csak pihenésre van kényszerítve és sok az ideje. Kivárta még Lewy szépen megcsodálja az eredményeit, türelmesen várt még el is mosolyodott, ami csak egyre szélesebb lett, főleg mikor megkapta a dicséretet, nem csak szavakban. De átterelt a témát inkább, jobban szerette a lengyelt hallgatni, még ha furcsa módon a legtöbb alkalommal ő maga is rengeteget beszélt. Néha értelmesen is.
- Hát nem is tudom… - kezdett bele leplezve az örömét, de aztán pár pillanat múlva vigyorogva folytatta. - hogy mire mennél a fő szurkolód nélkül. Mehetnék pomponokkal is, de piros-fehér szerkóm még nincs. Bár ami késik, nem jön időben.
Cseppet sem kell attól félni, hogy ebből bármit ne gondolna Maja komolyan, a fejében már kész koreográfiákat tudna gyártani, de mint az korábban kiderült, jelenleg korlátozottak a megabyte-ok odabent, így egyelőre még szortírozás van helyfelszabadítás érdekében. Döntenie kéne fejben, hogy a Némó első fél óráját tartja meg, aminek felét átsírta, vagy Nicolas Flamel életét, ami még vizsga terén előtte van. Hát… maradjunk annyiban, hogy „P. Sherman 42 Wallaby Way, Sydney”. Khm.
- Ez nagyon tetszik, ilyet szeretnék. - Ez egészen könnyen ment, bár magától rá nem jött volna különben, simán átlapozta, miközben válogatott. Igazság szerint elég felületes olvasó tud lenni még egy itallapnál is. Ha a lustaságért néha díjat osztanának, valószínű sorban állhatna a legjobb öt jelölt között érte. Aztán nem érezve annyira jól magát azzal az asztallal kettejük között előre billent és a térdeire nehezedve félig megkerülte az asztalt, hogy Lewy mellé csúszva huppanjon le újra, még egy hatalmas puszit is nyomva az arcára, amit annyira nem akart abbahagyni se, hát na. Mikor elhajolt a közelebbi kezével letörölte barátja arcát a puszi helyén, volt miért. A szájfény cuki dolog. Szépen csillog, jó illata van, amúgy finom is és kegyetlenül ragadós. Majdnem olyan, mint Maja.
- A meccs után el foglak rabolni egy napra legalább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mikor a mondandója végére ért csak pislogott a lengyelre nagy erőkkel, ahogy végignézte milyen jót murizik rajta. Durcás grimaszba futott az arca, bár nem gondolta komolyan, érezte azért a határokat, de csak megrázta a fejét. Na szép, könnyű mások nyomiságán örvendeni.
- Nie… nie hát. - A szájától idegennek hangzanak a szavak, de ezt már nagyon sikerült megjegyeznie, igaz azért volt egy kis várakozási idő, de össze tudja kanalazni, ha olyan nyelveken ejt el szavakat, amit ért. Vagy legalább már hallott. Bár biztos így pislogna rá Lewy is, ha ő meg elkezdene olasz szavakat vagy kifejezéseket szórni a mondandójába, bár azt sosem kedvelte annyira, hogy ilyenek előjöjjenek belőle. A hideg rázza attól is, mert tanulás.
- Szerintem amúgy sem, tökre el szoktam veszni a tömegben, ezen nem kell aggódnod. De nem parádézok ám ilyenben, szeretnék ott szurkolni neked.
Miközben bocsánatért könyörgő szemekkel meredt, azért csak átfutott még egyszer az agyán, hogy de egyszer ki fogja pompomozni magát… valami módot úgy is talál rá, ami lehetőleg mindenkinek megfelel. De nem most, viszont az agya hamar kapcsolt időutazósba és legalább elengedte a legnagyobb bajait kicsit. Már így csusszant oda mellé is, viszont meglepődött, mikor megfogta a kezét a kviddicses.
- Gondoltam nem akarnál ragacsos, puszinyomokkal villogni… De adok másikat, ha mégis. Kicsit rózsaszín, de amúgy finom őőő… - nyalta meg a száját, még gondolkodott. Az istenért nem akart rájönni, hogy mihez hasonlítható, pedig tudta ám, hogy málnás, csak éppen az agya elfelejtette honnan húzza elő. - Az a pici, piros… olyan íze van.
Ezután a szép behatárolás után inkább csak figyelte, hogy a pincérlányka mosolygósan intézi a teáikat, és meg is várta még elmegy a kis szövegelésével. Egyrészt mert pár pillanat kellett, hogy zavarbajövetelét orvosolja, másrészt az ölelésbe bújva leginkább csak vegetált. Az esze kiugrott a sarki boltba inni egyet.
- Nem, a koleszos portás bácsit, biztos örülne. Persze hogy téged, buta visszakérdés volt - sóhajtva megrázta a fejét, hogy aztán picit összeszedettelenebb módon folytassa. - Mert most mit kéne az után csináljak? Márminthogyöhm… Miért baj ez? Át, egyszerűen nem olyan jó érzés, hogy néha ilyen sokáig nem találkozunk… Csak veled akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bár a lengyel nyelvtudását - ami amúgy nincs – nem csillogtatta sokáig, a válogatottról szívesebben hallott és a szurkolás is a kedvenc napirendi pontjai közé tartozott. Éppen ezért sem tartott sokáig bármiféle probléma nála, mondjuk szerencsére egyébként is gyorsan túllendülős fajta, ha csak nem szív valamit nagyon mellre. De azt eléggé érzékeltetni szokta néhány grimaszon kívül is.
- Nem vagy rettenetes, szerintem ez így jó, te is pozitívabb tudsz lenni, ha biztatnak, vagy jobban teljesítesz, ki tudja. Én meg szeretek ott izgulni, így közel is vagyok, az meg szupcsi dolog.
Magyarázta körbe szokásához híven a dolgot, de a kabalás hasonlaton azért nagyon jót vigyorgott. Szerette volna elhinni, hogy valakinek tud szerencsét hozni, de azért ilyenekbe nem élte még teljesen bele magát, egy minimális realitásérzék szorult belé. Bár, ha azt vesszük, hogy ő ettől még Lewyt a saját esetében nagyon is annak tekinti, vannak nála visszás dolgok. Meg féltékeny pónik is akadnak ennek hallatán.
Nehezen látta néha előre a dolgokat, de most, amikor elkezdett felé hajolni a barátja egy pillanatra elgondolkodott, hogy mit kereshet, aztán arra jutott, hogy biztos kap ő is egy puszit. Hát nem teljesen így lett, vagyis nem ilyen egyszerűen, de ezt nem bánta, bár egy kicsit elnevette magát, de nem volt ebben semmi különleges. Csak tetszett neki a dolog. Mert mért ne. Ő maga a rendelésről le is maradt, még a saját ajkain dobolt pár pillanatig, de úgy döntött hagyja a fenébe a tényt, hogy már csak helyenként akad rajta ez a ragacsos csoda.
- Igen, málna, az lesz az, csak nem jutott eszembe. Ugye, hogy fini? – Nem igazán tudta, hogy meggyőződni akar, vagy csak feltette a kérdést, mindenesetre várta rá a választ aztán. Végigsimított a kezén a vállától lefelé haladva, aztán elérve a szabad kézfejét, összefűzte ujjaikat az ölében, de nem bírta ki, hogy ne vigyorogjon.
- Hááát, biztos? Akkor még megfontolom a dolgot esetleg. – Persze egy percig sem gondolta komolyan, hogy akár a portást, akár mást előtérbe helyezne pont a párja elé. Nem is lett volna rá képe, fizikai képtelenségnek tűnt, hogy ezt véghez vigye, ami egy elég erős szint hirtelen felismerésként Maja fejében. - Ennek örülök. Én meg… én meg köszönök mindent, annyira jó volt az egész. Ez szupi, mert már ötletem is van...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A navinésről sok dolog elmondható negatív és pozitív értelemben is, de az, hogy ne lenne lelkes és támogató még a legrosszabb passzában is biztosan nem. Valahogy úgy van bekapcsolva, hogy amint valaki a kis képzeletbeli fontossági listáján jó előre, vagy éppen a legelső helyre kerül, bármivel szemben prioritássá teszi azt, ami vele kapcsolatos. Az anyukája szerint naiv és ebbe egyszer nagyon bele fog bukni, ő maga meg rosszul érzi magát, ha nem eszerint élhet, vagy nem élheti ki így magát. Nem lehet igazságot tenni.
- Biztos? - Nem mintha Maja bármiben ellenkezne, vagy éppen kételkedne, egyszerűen csak azért nem akar túl sokat. Fogalma sincs hol van az a határ, amivel sehol nem tesz rosszat, de még bőven eltipeghet oda. Nem olyan ez, mintha csak kiruccanna a faluba pár órára szórakozni, nincs közel, ráadásul bárhonnan nézi, valahol a buksija mélyén tudja, hogy minél többször ugrál ott, annál többször nézik meg vagy kérdezgetnek tőle, az meg azért… hát Majánál nem életbiztosítás és megjósolható a válaszadás. Nagyon szívesen van ott bármilyen meccsen, legyen tét nélküli, vagy téttel bíró; válogatott, vagy sem. És igazából ott is akar lenni. Nem is gondolkodott tovább ezen, hiszen hirtelen minden kirepült a fejéből, a pillangók pedig a függönyről a gyomrába költöztek vissza, ejnye. Felhagyott a nevetéssel éppen akkor, amikor megpillantotta a pincérnőt. Érdeklődve döntötte meg a fejét oldalvást és hajolt ki kicsit Lewy mögül, hogy figyelje a jelenetet meg a mosolygást. Ez még nem is volt olyan creepy, szerencsére nem ment át bámulásba és inkább csak várakozott, de a nagy igyekezetben elvesztette a fonalat.
- Hmm? Seeemmi. - Pár pillanatig merengett, hogy csináljon-e valamit, de annyira nem igényelte a szája kenegetését, érezhetően nem tartozott abba a körbe, aki tíz percenként rohan a mosdóba szempillaspirálozni, púderozni vagy hasonlók. Inkább megszorította kicsit a kezet és hálásan mosolygott. Átkarolva húzódott egészen közel, és még kiengedte a levegőt, ajkain kiszélesedet vigyora. Pillanatnyilag még a vizsgaidőszakos nyomora se bántotta.
- Több is volt, mint jó, tökéletes volt, úgy, ahogy volt.
Kicsit maga elé beszélt, nem emelte meg a fejét, amit a fiú vállába fúrt, de csak inkább a lusta mindene okozta ezt. Az asztalt figyelte utána a teákkal meg a keksszel, csak ekkor hajolt el és kezdte el a saját kezével tapizni a kicsike tányért meg a csészét.
- Miért hangzik ez nekem úgy, mintha fenntartásaid lennének? Különben szombaton nagyon későig verseny lesz, szóval az kiesik, ha meg kedden játszotok a hétfő is. Szóval vasárnap? Elmehetnénk kirándulni egyet… éééééés utána megnézhetnénk valamit otthon, mármint régi otthon, majd elmagyarázom.
Jó, nem bírta ki, hogy ne legyen fogkrémreklámarcok által is megirigyelendő mosoly mellőzését, ráadásul ő ebben egy pillanatig se érzett problémát. Legalábbis olyat, ami ne lehetne kezelendő. Egyébként sem nagyon akaródzott rögtön hazamenni az anyukájához az utolsó vizsga után. Nem biztos hogy össze akar vele záródni több napra még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Maja maga sem tudja mi okozza benne általában a folytonos megkérdőjelezését dolgoknak és bizonytalanodik el. Az egy dolog, hogy döntésképtelen kilencvenkilenc százalékban, de ez nem mentség, ő is tudja ám. Sóhajtva próbált egy mosollyal menteni, nem rosszból teszi ezeket a kérdéseket fel, talán egyszer leszokik róla.
- Kelleni nem kell, de ellenőrizni szoktam miután felkerül, hogy stimmel-e az íze is - mondta vigyorogva, mert hát minek titkolná? Voltak ennél jóval butább szokásai is, amiket még mások is megjegyeztek. Ez meg csak amolyan reflex. Nem eszi ki tubusból, nem undiskodik itt senki, de a szájharapdálással például akarva, vagy sem, de megtörténik a kóstizás. - Mármint sajátom, saját magamon.
Tette még gyorsan hozzá, mielőtt a szokottnál is nagyobb marhaságba fordul a szövegelése. Mondjuk nem nagyon vetette hátra ez az ébredező lendületét legalább. Mikor nekidöntötte a fejét a lengyel, csak hozzásimult kicsit, aztán megnyugodva, hogy nagy gondja nincs végighallgatta, hogy de mi van. Ilyenkor mindig előbújik benne az a tanácsadó kisangyalkája, hogy tegye szépen sebességbe az agytekervényeit, mielőtt a szájának megnyomná a gázpedált. Egyrészt mert nagyon szeretné, ha mindenki élvezné, bármit is találjon ki, másrészt meg azért, mert ha túlságosan belebonyolódik, általában egy gordiuszi csomót ad ki magából, amit leginkább átvágni se lehet.
- Azt beszéltük, hogy nekem kell mondogatni, ha úgy gondolom. Szeretem, hogy cuki vagy velem, de ne vidd túlzásba ám… árthat a hírednek -  mondta, szinte már elnevetve magát, ahogy elhúzódott és a kezeiket szétbontva végigsimított az arcán. Ezután a mutató és a hüvelykujjával próbálta a mondanivalóját érzékeltetni Lewy arca előtt. Annyira koncentrált szerencsétlen a mozdulat-beszéd és gondolkodás hármasra, hogy még a nyelve is kint maradt fél pillanatra. - Csak egy icuri-picurit hidd el, hogy igyekszem, jó? Nem szándékosan csinálom, esküszöm a saját és az új muskátlim életére!
Aztán végül inkább csak rátért a lényegre. Mármint a tea mellettire, merthogy az is itt volt. Mielőtt válaszolt volna fogta a csészét és a meleg italba kortyolt. Aztán letéve folytatta. Hajlamos a borogatásra, jobb, ha nincs a kezében.
- Ühhüm. Veszprémben lesz verseny, onnan nem jövök haza, hanem a nagyiékhoz. Megtöm, mint karácsonykor…. - Húzza el a száját, de a fölösleges szövegnek aztán értelmet is ad. - Ott van tőlük a régi házunk egy utcára, ott találkozhatunk, elmehetünk kirándulni, aztán visszamegyünk eszünk éééés mozizunk. Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Teljesen elillanni látszott a kezdeti lehangolt, letargikus hangulata, egyre kiszélesedő vigyorral figyelt és ámult a tényeken, mennyire butaságokat képes amúgy megint összehozni. Igyekezett mindent, ami a fejében volt és ide való, azt szavakba, lehetőleg értelmesekbe önteni, de ez nem mindig jön neki össze. A kis egyedi koncentrációs mantráiról és mimikáiról nem beszélve. Se baj, legalább abba nem sokszor gondol bele forog a Föld, mert még folyton kapaszkodna.
- Van, igen. Fehér, elvileg, de egyszer már vett így anya, és a rózsaszín helyett pirost virágzott, szóval ezt még a virág nem döntötte el. Majd, ha nagy lesz, megmondja ő, milyen színű - adta mindezt elő olyan lelkesen, mintha valami komoly és tudományos felfedezést tett volna, de igazából csak kibuktak a szavacskák. - Háááááát. Egyrészt már akkor ki akart tiltani, mikor először megtudta, hogy ott aludtál, ő meg ugye nem tudott róla. Bár ez volt még a legkevesebb.  Másrészt meg hé, nem a Mikulás vagy, hogy csak úgy bemászkálj egy ablakon kémény híján.
Finoman megböködte mosolyogva a vállát. Aztán egy pár puszi kíséretében, amik igazából az ötlete támogatásáért adódtak arrébb araszolt, hogy szépen lecsüccsenve és kimászva szerencsétlen aurájából a teájába temetkezzen. Megfogta két kézzel a csészét aztán az ölében tartva dobogtatott kicsit az ujjaival látványosan gondolkodva.
- Már nem is csinálja. Bár kicsit nehezményezi, hogy osztom be az időm. - Teljes meggyőződéssel monda mindezt, hiszen úgy látta, ahogy, de ennek örült. Nem volt már olyan vágható a feszültség és senki nem akart senkit a környezetén kívül tudni. Maja elmosolyodva bólogatott a kijelentésre, ennyi ígéret igazán belefér. Amúgy is van a tarsolyában még vagy húsz másik cím. De sokkal inkább az lett az út közbeni vigyorának az oka, hogy úúú, ezek szerint ismeri őket Lewy!
- Majd együtt kiválasztjuk mit. De… ismered a Némót? Meg még mit? És szereted?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem is igazán tudja, mikor járt itt utoljára, talán amikor abba a... fiúba futott, akinek a nevére már nem emlékszik. A Csingbe. Az egy nagyon bonyolult és nehéz nap volt Maja számára és örül neki, hogy utólag csak egy rossz emlék. El is húzza a száját, ahogy kezdenek benne felderengeni az események. Akkor azért nem sokon múlt, hogy eltörjön az a bizonyos mécses és telesírja a tenyereit. Azóta kicsit edződött lelkileg talán, vagy csak sikerült megnyugodnia, nem igazán tudja eldönteni. Mindenesetre ismerős helyre jön, így bátran terül el a földön és lassan kezdi a táskáját kiüríteni. Chips, kekszek, gumicukor, nápolyi és az üccsik, amiket már nem volt ideje kihúzni, ugyanis ajtónyitódásra lett figyelmes.
- Lizus! Jaj, végre ideértél. Milyen volt a vizsga? Sikerült?
Rendes lány lévén egyből érdeklődik és kíváncsi is rá természetesen, egészen feldobott, hiszen ő maga a repüléstanról jött ki é egészen jónak érezte, Marki bácsi pedig azt mondta pár napon belül a végeredményt is meg fogják tudni. Egészen pozitív volt az utolsó vizsgája kapcsán, magát is meglepte. De lehet hogy csak ahogy kijött, úgy lehullt a stressz utolsó fátyla is. Aztán nagyjából ekkor eszmélt az arcába mászó kutyára. Felnevetett, ahogy megnyalta az arcát a jószág, majd a táskához fordult. A bontott kekszes zacsiból húzot elő párat, és a tenyerét a kutyuska felé tartva hagyta, hogy megszabadítsa őt tőle. Milyen édes teremtés.
- Olyan cuki! Mi a neve? Meddig van nálad? A táskám tele van kincsekkel, gondoltam kicsit ünneplünk, hogy vége a nehezének a vizsgáknak.
Mosolyogva pillogott barátnőjére, aztán a kérdésre egyelőre egykézzel nyúlt a táskájába hogy előhúzza a beszerzett fantát, aztán a coca colát, meg még egy spriteot is. Közben a kutyus elégedetten feküdt le előtte, úgy tűnt elérte édike a nirvanat. A keksz varázsa.
- Melyikből kérsz? Úúúú, hoztam az egyik kedvenc gumicukromból is! Különben meg... Kloé szerintem se fogja örömmel fogadni, de még bármi lehet. Nem tűnik a kutyus olyan macskakergetősnek, az jó, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Pár pillanatig eléggé elveszett tekintettel meredt Maja előre, de csak mert fejben elmerengett szerencsétlen virági sorsán. És most kivételesen nem azzal volt baj, hogy ne törődne velük, mikor kell - de nem, ezzel nem lehet, mert megint egyre kevesebbet van otthon, pedig papíron meg túl sokat is tölt Pécsen. Csak bírniuk kell a strapát, egy kaktusz elég sok mindent kibír, ezért is szerette olyan nagyon, meg olyan kis rokonlélekre lelt benne. Tökre hasonlítottak! Ha letette valaki a sarokba, ő is ott maradt egyhelyben ritka alkalom volt; ha kinyílt - már úgy amúgy ő a lelki értelemben -, akkor nagyon kis szép tudott lenni. És amúgy szúrós is olykor, de a tüskéit tök sokszor ledobta magáról. Mert ők ketten ilyen rebell lélektesós kaktuszok voltak, és nem bántották a világot. Meg akarták váltani, mint Batman és Robin. Öt év alatt se sikerült, hát megesik. Majd talán most a muskátlikkal. Komolyan elgondolkodtató néha, hogy Maja ennyi IQ-val, és ilyen egyezőségekkel, hogyhogy nem csak fotoszintetizál.
- Nem, majd talán májustól, de inkább nyáron, és addig aztán amíg jó az idő. - Maja sem túl okos, sőt, de ezt annyit hallotta, hogy valahogy beleakadt az infó és elfért a Verdákból megjegyzett ikonikus mondatok mellé. Oxigén?Végül felnevetett, elképzelte ahogy rohannak a muskátlik és a virágosláda csak úgy libeg a popsijukon. Van valami baj itt fejben, khm. - Futnak. Mármint azok Futós muskátlik, gondolom a neve is erre utal. Azt mondta anya abból van akkora is mint én magam, durva lehet, ha az úgy rád támad. Köréd tekeredik, meg megölel, és akkor a pofidba tolja a virágait hogy „de szereeessss”.
Naaagyon szemléletesen mutatta be mindezt, ahogy a mancsaival Lewy felé nyúlt a levegőben, aztán egy percre átkarolta a lengyel felső testét elvinnyogva a kis szöveget, majd elengedte. Offolta a napi műsort és visszavonult, mielőtt kezdődik a de ne pillantások időszaka. Nem akart ő rosszat, megígérte, tényleg igyekszik…. Amennyire sikerül. De most csoda, hogy befért ez a gondolat a fejébe a szuperhős virágharcok mellé.
- De, hozzá kell tennem, hogy múltkor már érdeklődött is rólad és nem olyan izésan, hogy újabb okot keresne, csak simán. Szóval úgy… nyugi van. - Az időbeosztásra csak bólintott, de elhúzta a száját, éppen ez a gond. Valahogy az olyan húzások lehetnek, mint mikor a vizsgafelkészítő helyett átment Alízhoz táncikálni egyet, vagy mikor a táncbemutatós kilépőjét elhasználta Lewy meccsére. Nem is érti mi a gond. Nem szeretné érteni.
- Nem úúúúgy értettem. Csak tudod az unokabátyáimat alig lehetett például rávenni az Aranyhaj és a nagy gubancra, mert hogy fúúúj, lányos. De bezzeg a 101 kiskutyán, mikor elrabolták őket ott sírtak. A Szörny Rt. Az nagyon jóóóó, Boo, jahj, szeretem. A Jégvarázst azt nem, az nem tetszett, meg a hercegnősek is ilyen vegyesek. De a Verdák meg a Bolt az nagyooon!
A nagy hévben egyszerre akart beszélni, inni és mutogatni. Meg is jött a katasztrófa, ahogy szépen a saját ölébe lötyögtette a teát. Érzékelhető volt, hogy nem lepődött meg ezen a kis baleseten. Amolyan mindennapos eset, igazán életrevaló néha. Még beszélt fogott pár szalvétát, hogy felitassa. Nem igazán jött ettől bezzeg zavarba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vigyorgósan pillogott fel Alízra, kissé oldalra dőlve a hasonfekvésben, hogy ne a nyaka bánja. Nagyon lehetetlen dolgokat tudott produkálni néha, de most még csak az átlagos nyűglődés volt terepen. Semmi kitekert forma, hajlékonyságot bizonyító csavar vagy polgárpukkasztó hajlongás. Legalább azzal nem vádolhatják, hogy túlságosan is produkálja magát: észre se veszi általában ha sikerül mondjuk. Ahogy meghallgatta a választ együtt örült a lánnyal, neki is hasonlóan pozitív napja volt, legalább sok ok van ünnepelni.
- Akkor gratulálok neked is, alig hiszem el, hogy mindjárt negyedikesek leszünk. Mármint, főleg magamról. Egy kínszenvedés volt ez a tanulás...
Barátnője pontosan tudja milyen... szabadosan jár órára Maja és tanul, így érthető hogy az utolsó pillanatban való magolások teljesen leterhelik, és azt is tudja, hogy náluk a belső felcserélt, Alíz kívül szőke, Maja belül. De azért egy krumpli is tud néha okos lenni. A navis méhecske is igyekszik.
- Ha gondolod, úgy is a szomszédban vagy, alhat nálunk is a kutyus, meg akár te is, Kloé meg marad a ti szobátokban. Már ha gond lenne. Én mooost pááár napra tuti elutazok majd.
Egyből kivirult az arca, ahogy a menekülés kúszott terítékre. Bár ez most nem az, tényleg vége van a nagy strapának és szabadon "távozhat". Az örömet részben ez okozza, másfelől pedig Lewy. Azt pedig nem nagyon tudja behatárolni mikor fog visszakeveredni ide egyelőre, de majd kiderül. Közben az egyik kólát közelebb húzta, majd felvéve a lány kezébe nyomta. Nem akarná megkockáztatni hogy kiszáradjon itt szerencsétlen barátnője!
- Helyes, én is erre a sorrendre gondoltam, aztán lefojthatjuk nápolyival, hoztam vaníliásat meg csokisat. - Elkezdi kipakolni a táskáját még beszél, a zacsizörgés felkelti az eb figyelmét, de egész türelmesen forgatja csak a fejét, nagyon rendes. Ezért még két falattal megjutalmazza őt Maja, aztán karjaira támaszkodva feltápászkodik és törökülésbe ülve fogdossa a pociját. - Ouh. Tuti ki fognak nyírni edzéseken. Már látom előre, hogy megint mérlegre küldenek minket és jönnek a plusz körök. Tuti híztam, mióta tanulni kell tényleg folyton eszem!
Nevetve osztotta meg ezt a szörnyű tragédiát, miközben az érdeklődére elgondolkodott. Alíz nagyon jó lány, bízik benne és nagyon-nagyon imádja őt, meg olyan okos is. Eddig sem féltette tőle a kis titkait, most sem szándékozik. Talán még Ririvel hasonlóan nyílt a méhecskénk, illetve ugye Lotti, bár ott néha megijed egy-egy kérdéstől.
- Úúú, voltam teázni. Lewyvel, holnap lesz válogatott kviddicsmeccs és megyek vele, remélem hogy nyernek, majd jól kiszurkolom, mint nektek az Eridon ellen. Aztán meg tánciverseny van szombaton, az olyan eh, kicsit fura lesz, új lányokkal táncolunk, félek mit alkotnak. Nálad? Mik a terveid a következő napokra? - Mondta végig a kis mondókáját, aztán meg elvigyorodott és nevetni kezdett, de nagyon, próbálta mutogatni, hogy nem a beszélgetésen, csak eszébe jutott valami. Teljesen elkattant agyilag szerencsétlen lány. - Jajj, képzeld, múltkor láttam hogy vannak ilyen társkeresős izék, és képzeld találtam meg rajta háztársunkat is! Ki kéne neked is próbálni, tök vicces lehet.