Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a bőrönd nagyon furi, tegnap, mikor kinyitottam, kifutott belőle egy kisgyík, amire anya felsikoltott, a breki jól kinevette, Levendula meg rajzolgatta a keresztjét magára. Mindenesetre nem hagytam őket belenézni, biztos, hogy nem tudtak volna mindennek őszintén örülni. Hoztam például a lenyalós új testápolónkat is, nekem az tetszik, és apunak is jót tesz, mert a leégésre pont nagyon baba. Meg finom. Azt hiszem ez most vaníliás, mert azzal akartam kezdeni, és az egyik első íz volt, amit felírtam.
- Ne dobáld magad, nyuszó, nem tesz jót a hátadnak - kiabáltam ki, a hangomra pedig a törpinek is beszélhetnékje támadt. Én csak nagyokat bólintottam meg helyeseltem a meséjére, mert érdekelt, úgy is, hogy nem igazán értem mit akar. Mondjuk én tudok beszélni, de engem se szoktak érteni, a lelkesedésüket viszont szeretem, vagyis Lewyét, más nem szokott az lenni. Meg nem is igen hatna meg.
Még ők építkeztek a szobában én is túlestem a zuhanyon és út közben felkaptam a szekrényről azt a bizonyos testápolót, hogy aztán lecsücsikéljek és várjam Klarat, hogy nekem is jár-e az a nagy szeretet.
- Aaaz mind is megvan mindjárt - vigyorodtam el, ahogy a kezeim közé zártam a picilányt nagy cuppanóst kapva tőle a számra, meg kicsit nyálasat az arcomra utána. Olyan édes volt, még nem annyira volt mindig képben, hova is tegye a kezecskéit, ha ölelés, inkább jött, hogy őt szeressem. Én meg nagyon is szoktam ezt. Utána elengedtem és segítettem neki lecsücsülni, hogy a plüsnyuszikkal kezdjen játszogatni.
- Igen? Mert okos mint az apuci - mosolyogtam rájuk, aztán feltérdelve közelebb csúsztam az asztalhoz, hogy jobban megnézzem a szívecskék a helyükön vannak-e.
- Bekenjelek majd? Megint olyan... paradicsomos a vállad...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert szerinted az lesz? - kérdeztem egészen elhalkulva a fürdőben végül. Képes voltam néha nem túl átgondoltan és nem is illendően kérdezni, de eléggé nem értettem ezt a hangot. Mármint tudom, mennyire nyünny a szülinaptól elkezdve minden, és hogy nem normális dolgokat művel a válla vagy a háta. De ez nem a kor kérdése, csak a kviddics. Fura dolgokra képes a sport az ember életében, nekem nem kell bemutatni. Csak három évet balettoztam egyhuzamban, napi rendszerességgel, ennek pedig jó sok éve, mégis könnyedén, nagy pocival is a nyakamba tudtam emelni a saját lábikóm, még csak meg se kottyant. Bemelegítenem se kell ezekhez és nem ez az egyetlen, amire képes vagyok, azt hiszem kicsit lazák az izületem, vagy mit mondott egyszer a doktornéni. A csuklóm meg a bokám kattoggál is néha, de én már tök megszoktam, néha észre sem veszem, csak megtörténik. Ahogy ácsorogtam a víz alatt, még úgy is hallottam a kislány hangjait, bár nem igen tudtam megfejteni, mi történik. Bár a nevetős dolog lehetett az is, hogy valami nagyon vicceset meséltek neki. Biiiiztos nem attól van, hogy esetleg eltanulta tőlem, hogy apu öregezésére nagyon nevetni szoktam, nem, ez tuti nem valós.
Közben belebújtam ebbe a minimál setbe, de meleg van, most vennék nagykabátot? Meg az egyik csíkos és hosszú zoknim is kézbe fogtam a testápoló mellé, hogy miután leültem és szétszerettem a pici csodabrekink, fel is húzzam. Még ment egyedül, pedig volt olyan, mikor Klara volt odabent, hogy már ez is úgy sikerült, hogy utána kellett szuszognom egy fél órát.
- Pedig így van, igaz, pici szerelem? - fogtam meg a kis kacsókat, ahogy állt előttem a kis pár fogas vigyorával, aztán fogta a nyulait és félrevonult. Én belebújtam a zoknikba, mielőtt feltérdelve apu felé csúsztam volna.
- Deee, nagyon csinos, de nem tűnik olyannak, mai jól is esik - tettem rá óvatosan a kezem a vállára, ami rettenetesen forró volt, hát meg van égve, de semmi meglepetés. Mikor a rózsaszín víznél voltunk, pedig nem a legnagyobb melegbe és nyárba mentünk, még ott is sikerült neki.
- Igazából már négy van, múltkor küldtek egy újat ajándékba, egy fiúnyuszit - gondolkodtam el, aztán benéztem a kanapé meg az asztal alá, meg is lettek innen és onnan, nagy öröm is volt neki. - Hogyan szeretnéd, előbb a kenci, vagy kezdjük el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Száztíz? Akkor az olyan kilenc, nyolc, hét, hat… - számolgattam visszafelé, én hány éves leszek, de folyton belezavarodtam. Nem vagyok túl penge ezekben, de az biztos, hogy már nekem is meglesz a háromjegyű, szóval nem kellene egyedül hátfájósan keresnie a jó pózt a kanapén, miközben bekapcsoljuk a Lilo és Stitchet. Mert így lesz, ebben biztos vagyok. Akkor már neki is nagyon sok ideje lesz és végig tudjuk csücsülni… vagy feküdni, ha az fáj az egész nagy sorozatot is. Meg jöhetnek a brekik is, mind is, biztos lesz még, aki annyira nem olyan nagy, hogy ne akarjon velünk mozizni. Vagy breki brekik. Ez túúúl messze van, és egyre bonyolultabb.
- A legeslegaranyosabb csoda - vigyorogtam rájuk, mielőtt kényelembe helyeztem volna magam megoldva a nyúlproblémáit is a kicsikének. Néha elszökdöstek, de mivel se hangjuk, se semmi, idő volt meglelni, viszont azért a csillogó szempárért és tapsikolós, visongós örömért mindent megért. Bár ugyan ez szokott lenni, mikor elővesszük a smacis vagy a kacsás kiskönyvet.
- Nem hangzik fincsin - ingattam meg a fejem, aztán egész óvatosan hajoltam a vállához egy kis puszi erejéig, de az ajkaimmal is elég jól éreztem, mennyire forró szegény. Nem lehetett valami jó. Nekem is melegebb volt, meg még a brekinek is a bőre, de mi nem festettünk úgy, mint a főtt paradicsom.
- Iiigen, az apuci nyuszi biztos eddig dolgozott - közöltem széles vigyorral, hogy aztán közelebb is csússzak már zoknisan és testápolóval felszerelkezve. Bólintottam párat, hogy aztán feltérdelve helyezkedjek mellé, majd kicsit mögé, onnan figyelve a tornyot, mielőtt pici pöttyöket nyomtam volna a vaníliás csodából a bőrére, aztán lassan elsimizgettem a tenyeremmel. Most neki is pont olyan illata lett, mint nekem szokott.
- Ugye? Én is szeretem, kényelmes zoookni. A kockákat is megsütötted? - hajoltam kicsit az arca felé a számra harapva, nem mintha azt ne tudná bekenni egyedül, ha igen, de én csak tökre szívesen segítek. Nem tartott sokáig ez sem, óvatosabb voltam a vállainál és a felkarjánál, aztán még egy nagy puszit is adtam az arcára, mielőtt visszapattintottam a tubus tetejét és elkenegettem a kezeimmel a tenyeremen maradt maradékot.
- Szeretnél kezdeni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyban nézegettem az ujjaim, aztán a férjecskét, aztán megint a kezem, végül csak fújtam egy nagyok. Jó az annyinak, nem is volt olyan fontos. Túl nagy szám ez már, addigra úgyse tudnék számolni, akkor se, ha most igen, akkor minek erőlködjek. A meséhez meg a DVD lejátszóhoz kell érteni, nem ehhez. Bár nem tudom, hogy akkor min lehet majd nézni, de kár lenne a sok CD-ért, tök nagy gyűjteményünk van! És előbb a brekikkel, majd a brekik brekijeivel is meg lehet mindet nézni. Meg majd azoknak is biztos lesz brekije, igazából a százonsok évesen Klara már 80 lesz, asszem, vagy olyasmi, de olyan nagyon nagy korban lesz. Simán lehet, hogy neki is van ugye brekije és annak is brekije, az meg nekünk már nagyon breki brekiének a brekije. Annyira elgondolkodtam, észre se vettem mennyire koncentrálok magam elé.
- Tessék? Ja nyuszi, hát ő, azt hiszem mielőtt eljöttünk pont - próbáltam felidézni az időpontot. Nem vagyok olyan jó ezekben, tökre egybe folynak már a napok, főleg ilyenkor, mikor csak úgy vagyunk, Lewy meg nagyon kviddicsezik, az anyuék meg úgy csinálnak, mintha rám is vigyázni kéne. Csak van egy brekim, meg egy a hasamba. Nem vagyok lehetetlen! Nyomtam közben egy puszit a pofijára, aztán szépen kenegettem a testápolót jól meg is szagizva. Fini.
- Lehet, olyan igazi apukás. Sőt, azt hiszem van neki ilyen izéje, csak levettem, mert anyáék azt mondták rossz a brekinek, megeszi, azt meg nem akarom - magyaráztam nagy hévvel, de csak kimaradt a lényeg. Márhogy szemüveges a nyuszi.
- Úúúúú, kenjük be? Nekem is segített Klara a naptejjel, ügyes ám! - vinnyogtam egész vékonyka hangon, aztán mikor elfeküdt, szétdobtam a lábaim és előre hajolva közelítettem fölé egy puszit adva a mellkasára. A pocimra csúszott közben a kezem, nem akartam én megnyomorgatni a minikénket odabent, de nem szokott panaszkodni. - Kicsi szerelem, segítesz? - szólongattam Klarat, aztán még két ismétlés után fel is nézett nevetve és odamászott mellém. Nyomtam egy picit a kezére, aztán az apura is, és mutattam mit csináljon. Ő inkább csak tapicskolt az apun, de aranyos volt.
- Jó, akkor még a mini befejezi, én kezdek - kentem el a kezemen, ami rajtam maradt vaníliás krém, aztán felülről a negyedik hármas közepét kitoltam óvatosan. Az volt rajta, hogy szeretem az illatod, el is vigyorodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit talán jobban beletört a buksim a számolgatásba, mint kellett volna, de annyira nem is zavart az egész. Mármint kinek kell a számolás? Bőven elég, ha meg tudom mondani van-e elég zoknija a brekinek, vagy összesen hány babunk van, esetleg még azt, hogy mennyi kockája van Lewynek, semmi más nem olyan fontos. Jól megéltem annyi számmal, amennyivel kellett.
- Nem értél rá, kibontottuk mi, de nem volt nagy csomag, ebben nekünk nem jött semmi, csak a nyuszi meg egy levél. De az anyukád segített megérteni, amit nem tudtam benne szót - mondtam még bólogatva is kicsit, ahogy visszaemlékeztem. Írták, hogy örülnek, hogy szeretjük a varrt nyuszókat, meg azt köszönik, hogy meg is mutattuk a neten mennyire és milyen szép meg aranyos a mi brekink. Szóval csak rendesek voltak. Ja meg próbálták megérdeklődni mi lesz az új pindurka neve. Gondolom valami ajándékhoz, de mivel ezt én se tudom, ha akarnék se menne a válaszadás.
- Izéje, tudod, a szemén - magyaráztam, még kenegetve őt, közben kicsit én is elvesztettem a fonalat, még eszembe nem jutott a szó, akkor meg az arcába hajoltam kicsit átkarolva őt, nem érdekelt a nedves testápolós háta, nem árt az senkinek. - Szemüvege!
Lelkes vinnyogással tapsikoltam párat, amire a törpilla is felnézett és hozzám hasonlóan visított bele a beszélgetésünkbe, aztán kezdett beszélni is, amit annyira nem értettünk, de biztos fontos volt, szóval csak bólogatva nyújtottam felé a kezem, így feltérdelt és aput végigtapizva térden mellé csúszott majd a sarkaira ült, mint én és úgy tapicskolt, nagyon édes volt, voltak. Szerettem ezt, boldogság és ohana. Kicsit simiztem a pocim, mert nem élte odabent a lakó a nagy hajolgatást ide vagy oda, de végül húztam egy fakockácskát.
- Akkor én fogok nyerni - vigyorogtam rá szélesen, mielőtt jobban megnéztem volna, amit kihúztam - Szeretem az illatod - tartottam felé, aztán az asztalra tettem és segítettem túljutni rajtam a brekikének, de még előtte csücsörítettem felé egy pusziért, ő meg a tenyereit az arcomhoz emelte és adott is. Még mutogattam neki kicsit a pocimra, mert hát ott a brekitesó, rá is tette a mancsocskáját, de a nyuszii lefoglalták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Megdicsérték a brekit, meg mondták milyen aranyosak a képeink, amiket a nyuszikkal kitettünk. És… kérdeztek, de nem tudtam válaszolni, így félretettük - vontam meg párszor a vállam kicsit érdektelenül. Nem annyira tartottam fontosnak, jó, igazából teljesen elfelejtettem, és ha most nem jön szóba, lehet eszembe sem jut. De ezt megtartottam inkább magamnak, úgy, ahogy Klara minden plüssöcskét. Halmozta őket, mióta mozgásban van. A szoba különböző pontjairól egy nagy kupacba szokta hordani mind, aztán bemászik közéjük és egész nap, mikor nincs szuszi idő vagy evés, elgügyög nekik. Az egyik nyulat rá szokta ültetni a járáshoz való tologatósára és úgy mennek együtt.
- Az a… az - segítettem ki magunkat még inkább, aztán csak eszembe jutott, és meg is világosodtunk. Aranyos, csak eléggé a nyúlhoz van méretezve, és ilyen szétszedhetős anyáék szerint, nem kéne, hogy bármit lenyeljen belőle a breki. Bár múltkor jó csúnyán néztek rám, mikor megkérdeztem, akkor minek vettek neki gombos szoknyát. Arról is leeshet és hamm, megeheti. Nem a nyuszi a fő veszély itt.
Miközben mindenki fel és meg is világosodott, megjött a felmentőseregem, és a testápolózás végét nagy örömmel segített… hát… elszórakozni, leginkább, de azt iszonyú édesen. Nem tudtam nem végig a pici mancsokat és a lelkes vigyort nézni magammal szemben, aztán mikor végeztünk elkenegettem a karomon a maradékot, majd a combomon még meghúzogattam a tenyerem, mielőtt a fakockákhoz nyúltam volna.
- Nem csináltam semmit se nem - emeltem fel a kezeimet, amivel csúszott a póló is, szóval a pocinak a takarása az végleg felmondta a szolgálatot. Azért ilyen minitopnak még elmegy, minden mást majdnem jól és maradéktalanul takar. - Teeee.
A kezem a pici, vékonyszálú és növögető hajacskába csúszott magam előtt, aki a simításra fel is nézett rám, aztán a nyuszit a hasamnak nyomva elfordult és nekidőlt. Ő még így is kényelmesnek találta az ölemben való fekvést, vagy lehet pont ezért. Kicsit azért reméltem, hogy ő is tudja, hogy a legjobb pajtija csücsül odabent és jön hozzá hamarosan nagyokat játszani. Meg hogy majd szeretik egymást, ahogy én őket.
- Mert csinik - haraptam be az alsó ajkam, aztán a ballommal a pindurka egyik nyusziját táncoltattam a combomon, ahogy térdelve széttoltam a lábikóim két oldalra. Örült is, nem picit, aztán az én köröm jött szóval kicsit kinyújtóztam, hogy az alsóbb sorok egyikéből, oldalról lassan kihúzzak egyet, kicsit azért megingott a dolog.
- Ha kívánhatnék neked… - gondolkodtam el, aztán lefelé néztem a csodácskákra, majd vissza a drágára és csak kicsit elpirulva a számat rágcsiztam. - Ide túl sok minden jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem éreztem magam jól most már, és nem azért, mert olyan brekijövősen fájna a derekam és a hasam alja, meg a világ is, hanem mert nem történt semmi. Nem szeretem a kórházat, büdi, nyomasztó, félek benne és rossz érzéseket is hoz elő. Néha elbóbiskoltam, de nem volt sehogy jó a fekvés, kényelmetlen volt és rossz, hogy majdnem egész nap egyedül fekhettem, mert amíg nincs kint a breki, nem mehetünk a rendes szobába, ahol az apucinak is van ágy. Már annyira bele voltam keseredve az egészbe, hogy a kacsómba csepegő infúziót számolgattam, ahogy Klara mellettem csücsült az ágyon és firkálta a kis lényt, amit rajzoltam neki. Még tanítgattam, hogy fogja a ceruzát, de most nem bántottam, csinálja csak, ahogy szeretné. Az apu elment boltba mi meg kettecskén vártuk, hátha most megjön a tesó. De nem. Volt éjjel egy kis probléma, amiről utólag kiderült, hogy csak a tökfőzeléktől morgott a hasam, meg nagyon rugdosott a pici, de ki nem indult el. Anyáék is aggódtak, Lewy szenvedett, én meg nem éreztem valami jól magam, hogy lehet miattam nem történik semmi, pedig semmi olyat nem ettem, ittam vagy csináltam, amit ne lehetne.
Olyan nagyon sokat nem maradtam magamra, mert a férjecske leszaladt, anyáék meg pár percre rá fel. A szerelmetesemé Klarat csomagolta össze, az enyém meg befonta a hajam még mielőtt elindultak volna sétálni a brekilányommal. Ekkor húztam elő a színezőm és ékeltem ki a hátam párnákkal.
- De ettől legalább nem pánikol be a fél kórház, hogy akkor most jön a breki, mint a főzeléktől - motyogtam neki, aztán inkább magamhoz húztam a dobozt és a műanyag kanalat is. Akartam valami édeset enni, meg ettől mi baj lehet. Úgyis tök meleg van, ha nem itt lennénk és nem kérték volna külön, hogy legyen pizsim, azt is leráncigáltam volna már félig. - Most olyan nyugi van, nem csinál semmit - vontam meg kicsit szomorkásan a vállam. Pár órája nem rugizott vagy mozgott, úgy legalábbis, hogy érezzem. De más se történt, nem éreztem olyat, mint Klaranál.
- Azt mondta a TV-zős néni, hogy jön egy óra múlva megint. Nem maradtál le semmiről, ha így haladunk, kiderül, hogy olyan, mint én, és ki se jön, még nem érzi jónak - mosolyodtam el egész picit, mert én se tenném. Sose szerettem sehova menni csak úgy. - Nem vagy álmos? Mármint, alhatsz nyugodtan... úgyis szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A minibb brekiről. Mikor jön meg hogy fogjuk hívni, vagy hát anyukád szerint ez volt benne, de olyan hosszan írtak meg kedvesen - gondolkodtam el picit. Lehet tényleg csak ez érdekelte őket, és nekem nem tűnt fel még anyáék nem fejtették meg, ettől még hagytam úgy, ahogy volt, szépen a szekrényre téve, ahol meglesz majd úgyis, ha hazamegyünk. Addig nem olyan fontos se az, se semmi más levélke. Igazából már egész sokat megértettem, leginkább a szavakat és abból ki tudtam találni a mondatot, még ha egy-egy ismeretlenebb is volt. Mondjuk a válaszolás már nem volt ilyen kezemre álló, nem mindig volt jó a sorrendem, vagy rossz szó jutott eszembe, ilyeneket nem is szoktam megcsinálni a férjecske nélkül. Mikor a boltba beszélni kell, akkor meg nem zavarja se  a néniket, se a bácsikat, hogy ezt-azt nem jól mondok, segítenek.
- De most tényleg nem is - biggyedt le az ajkam, egészen le is ejtve a fejem a pocim meg a földet nézegetve, bár utóbbiból igen takart kilátásra volt részem. Ott volt a kisszerelmem, aki végigtaperolt, aztán nyálasan odanyomta a nyelvét is a hasamhoz, azt hiszem ez egy puszi akart lenni, amire meg is simogattam a szép kis fejét, mielőtt hagytam volna a nyuszikba feledkezni.
- Nem segítesz… - ingattam a fejem kicsit eltanácstalanodva. - Szóval… én mindent… boldogságot, nagyobb ohanát, meg még nagyobbat, meg brekiket, meg sok nyerést… nem tudom mit a legjobban. Talán a boldogságot, az mindennel jár - piszkálgattam kicsit a kockát a kezemben, aztán a másik mellé tettem az asztalra és felé csúszva a vállának döntöttem a buksim egy pillanatra, aztán hagytam húzni.
- Semmit se nem? - kérdeztem vissza, ahogy a tornyot méregetve, kettővel az övé alatt kihúztam a bal szélsőt. Illetve elkezdtem, mert olyan instabil volt, az az alsó nem segített sokat, de na. - A legszebb emlékem rólad… - kezdtem bele, aztán csak a számra harapva fogtam mindkét kezemmel a kis darabot, és meredtem rá, majd a férjecskére és a brekire felváltva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gondoltam, hogy nem pár perc lesz, mire a drága végez a boltban. Lehetett volna nagy sor, nem csak nagyon lassú néni, meg hát itthon vagyunk, bárki megállíthatja egy képért vagy hasonló. Általában, ha kiteszi a lábikóit az utcára, ha vele is vagyunk megesik. Olyankor ki kell várnunk még elül a sikítós lánylelkesedés. Nem szeretem, tudom, hogy a brekik se, mert a mi apucink, nem kell rajta csüngeni másnak.
- Majd nem lesz unalmas, mikor itt nagyon kell segíteni, nem is értem őket - ingattam a fejem, mert én kicsit sem tudtam úgy látni ezt a helyzetet. Én is szerettem volna, ha már történik valami, meg közben nem is. Azért hiába volt már egyszer alkalmam ezen túlesni, nem egy olyan érzés lesz, amit vissza szeretne várni bárki. Én sem. Tudom mennyire fogok félni, és sírni meg csak nem. Kicsit talán ideges voltam ettől, ilyenkor mindig olyan mereven csücsültem és éreztem, hogy fezsül még a hasam is. - Meeeglátjuk, túl jó - dugtam ki a nyelvem, ahogy kibontottam a dobozt és a málnás csodába nyomtam a kanalam. Pont eléggé kiolvadt, mire ideért vele, hogy szépen lehessen enni.
Tisztában voltam vele, hogy nem túl jó, kellene rendes hami, de igazándiból a jégkrém is csak pici falatonként tudott lecsúszni a torkomon, nem voltam éhes, tegnap sem. A reggelit is ott hagytam, az ebéd se járt jobban, bár az nem is nézett ki valami jól, de azért igyekszem. Közben kitaperoltam a tojást is az ágyban.
- Azt mondta meghallgatjuk hogyan dobog a szíve, nem-e akar kijönni, meg megnézzük hogyan fekszik. Hát gondolom kényelmesen, ha nem jön - emeltem fel a kanalat billegtetve a fejem. Nem igazán értettem ez mire jó, de én nem voltam doktornéni, ő ért hozzá. - Hát, ez a bácsi, aki legutóbb bejött, mert nem volt a mi nénink, tényleg csúnya volt. Meg morcos is.
Nem szerettem rosszakat mondani, most is suttogósra fogtam, pedig zárt ajtó mögött voltunk. Összefogtam a színezőm meg a ceruzáim és letettem az asztalra, aztán a kacsóimon megtámaszkodva elcsúsztam a helyem széle felé szorongatva a tojásom.
- Nem akarsz idejönni? Csak egy kicsit. Nem mondom meg a megtiltós néninek, ígérem - mert ugye ilyen is volt. Nem volt oda érte, hogy Klara bemászik az ágyneműmbe, vagy hogy itt csücsül velem a férjecske, azt mondta ez nem az a szoba. De én így nem érzem jól magam. Egyedül vagyok, mióta bejöttünk. Vagyis van fagyim, de az nem ugyan az. Inkább kanalaztam még egyet belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, megnézzük mennyi kell nekem, meg a pindurlánynak, te csak utána jössz a sorban - bólintottam nagyokat, hogy igazoljam is magam. Nem mintha annyira éltünk volna bármit a napokban. Valahogy megint olyan kevésbé evős időszaknak látszott, pedig most rosszul sem voltam. Azért ha kicsi kanalakkal is, de belekezdtem a málnás csodába, még kicsit tátva is hagyva a szám egy nagyobb kanálnyi után, ahogy a kezemmel csapkodtam, hogy uh, ez hideg, lefagy a szám meg minden. Pont ezért a megjegyzéséről le is maradtam kicsit, de talán nem volt akkora baj. Tudom, hogy nincs oda a tényért, ha valami nem klappol, de szerintem csak a várakozás. Izgultam, olyan jó lett volna már két brekizni és túl lenni azon, ami még el sem kezdődött.
- Én nem akartam a bácsit megsérteni, de se kedvesnek, se olyan szimpatikusnak nem tűnt. A pizsim láttán is csak elfintorodott. Azt mondták szabad sajátot, most mi a baj vele? - Lehet, hogy nem túl jó méret, a pocim alja is kint van még egyelőre belőle, de szeretem, megnyugtat és Angeles. Miért kéne a csúnya, lehangoló kórházbavaló fehéret felvennem? De most nem volt morci bácsi, még egy ideig ultrahangozós néni se, csak mi ketten, olyan pihenős pár óra, de unalmas volt nagyon. Nem élveztem a fekvést, pláne egyedül. De sétálni is csak kétszer mehettem eddig. Azt hiszem részben ezért is ficeregtem arrébb, aztán a tojásom meg a fagyit is szorongatva néztem a helyre meg rá nagyon elszontyolodva.
- Én nem akarok rosszat - akkor sem, ha ez nem jó. Nem értettem, milyen dolga nem könnyű, azt hiszem nem rontottam el semmit, de azt tudtam, hogy nem volt túl szerelmetes meg apucizós ez az elmúlt két nap. Nem szerettem. - Csak egy picit, mondjuk kettőre... vagy kettő és félre... - mondtam fél szemmel hunyorítva, ahogy próbáltam kicsit többet adni ahhoz az egyhez, aztán csak néztem a lábaira, meg arra, ahogy csak éppen csücsül ott, pedig neki is lenne háttámasz mert ott vannak a párnák, és elférne a lába is.
- Nem tudom - vonogattam kicsit a vállam, aztán lenyelve a fagyifalatom a minivödröt a lábaimra tettem. Nem zavart, hogy vizes leszek, majd megszárad és inkább elkezdtem kibontani a tojásom felé nézegetve, hogy most tényleg csak ilyen félcsücsülés lesz-e. Vagy hiába is várok bármit. - Nem fogsz idefeküdni mellém, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyokat bólogattam arra, hogy erre később visszatérünk, szerintem ők is örülni fognak a levélnek, meg mégis csak jobb, ha Lewy mondja meg, mit is írjunk bele. Én amúgy se vagyok túl jó még a saját nyelvemen sem az ilyenekben. Sokszor meg sem értenek, nem még majd egy másikon. Nem volt egyszerű az élet soha. De nekik kell, ők rendesek, meg a rucis shop is, a nyuszis pulcsikkal, amikben szurkoltunk is nagyon szuperek, szeretem őket, családi ruha.
- Akkor miért mondasz ilyeneket - meredtem rá nagy szemekkel, ahogy felemelte kicsit a buksimat, de azért az a csókocska jól esett, el is mosolyodtam a végére, bár nem voltam elégedett, hogy csalónak néz. Én sose nem szoktam. Jó, egyszer talán tavaly, jengázás közben, még nem figyelt megigazgattam a tornyot két kör között, hogy ne essen szét, de akkor se én nyertem, így tulajdonképpen nem történt semmi, nem?
Nehéz volt a kívánós kérdés, kicsit meg is szenvedtem vele, de aztán csak összefűztem a kezem magam előtt elnyújtva és a fejem is kicsit oldalra biccentettem, mikor végül meg lettem dicsérve, hogy azért csak ment. Nem volt zökkenőmentes, de csak kint volt az a válasz. Ezzel meg persze át is adtam a stafétát mindaddig, még megint nem húztam. Klaracskának segítettem arrébb húzni a nyulait, és kettőt karolva feküdt a lábikóim közé, én meg csak simizgettem őt végül félkézzel, ahogy a másikban a friss problémám szorongattam.
- Uhf - szaladt ki a sóhajjal a hang, aztán kissé tanácstalanul motyogtam érthetetlenül magam elé. - Nem tudom, hogy a leglegleg melyik lenne, de az egyik kedvenc legszebbem, aaaaaz... mikor kiderült, hogy Klara picilány lesz - mert örült. Nagyon, én is, de ő meg pláne. Akkor már beszélgettük, hogy szeretné, ha nem kék zoknis lenne, és ott.. hát még a szeme is izzadt meg ilyesmi. Meg úgy előtte meg utána is szeretem minden emlékünk persze.
- Te jössz, apuuu - vigyorogtam rá, aztán csendesen vártam, hova tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy igen óvatlan férfi nekiütközött a babakocsinak, amire elég ijedten néztem, a brekim meg nagy szemekkel hajolt ki, hogy ki kopogott. Azt hiszem ő valami ilyesminek érzékelte, de legalább pont nem rágcsizott és nem nyelhet félre. Akkor biztos nem lennék boldog. Nem szeretem a kapkodást és azt, mikor nem tudnak viselkedni. Én se vagyok olyan jó mindig, múltkor kicsit ügyetlenül halásztam le a felső polcról a mézet és lelöktem a cicimmel egy dobozos lekvárt. Még jó, hogy nem tört el. DE miért teszik magasra, amit nem csak jetik vesznek?
- Nem hozzánk jött a bácsi - néztem a pindúrra, miközben kicsit kihúztam az epret a szájából. Az enyémbe is tökre beférnek egészben, több is, de ezzel neki még nem illene versenyezni, sőt, jobb is ha nem. Közben megjött a néni és elhúztam tőle a pingvines és a kacsás könyvet is és a babakocsit elfordítva lapozgattam beléjük. Az egyik hiába volt lengyel, még nekem is majdnem jól érthető volt, a másikat meg majd az apu olvassa nekünk meg meséli és minden jó lesz.
Valahol éppen két pingvin nézésébe fagytam bele a felismerésbe és a könyveket szorongatva félreálltunk Klaraval én meg oldalról pár lépést közelebb araszoltam az integetőhöz. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy nem tévedek.
- Úúú, tökre nem is tudtam, hogy te jársz ide. Vagyis… - néztem körbe a vele szemben álló sorra, akik rám csúnyán néztek, amiért hátulról idejöttem és tökre nem is jó nyelven beszélgetek szerintük. Még nem állt össze nekem a kép, miért is van itt, azt hiszem sose voltam gyors. - Miért színezel a könyvekbe?
Kissé tanácstalanul méregettem, amik előtte hevertek kinyitva, se ismerős nevet, vagy éppen feliratot nem láttam bennük. Meg általában mérgesek, ha idegenek firkálnak abba, ami az övüké, ezek az arcok meg - kivéve most - elég vidámak voltak. Még az a csinosan kiöltözött néni is, aki levelet adott éppen neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De azért hagyunk ám biztos - tettem még hozzá, ahogy kicsit nyalogattam a hideg kanalat. Ehhez legalább nem fagy oda az ember nyelve, mint más dolgokhoz tud. Nem lehet kellemes. Egyik évben, mikor még együtt táncoltunk Keve egy téli edzőtáborban megnyalogatta azt a fémkorlátot, ami ilyen kapaszkodó volt az ebédlőbe menet. Ő majdnem ott maradt! Akkor vicces volt, de utólag elég rossz lett volna és sírás, ha nem lesz jó a vége.
- Miért nem? Nekem fontos - mondtam kicsit a fagyimba fordulva, ami elég közel volt, lévén tartani se kellett, elég volt a pocimra tenni. Mondjuk lehet nem kéne hűteni a picilánykát, de eddig sose panaszkodott a fagyik miatt. Volt már itt hideg pedig! A bácsi említése ettől még nem tett boldoggá, tudom, hogy estére már itt lesz a néni, aki az előző brekit segítette megszülni, de ha addig kezdődik meg csak ő marad. Én meg ettől is tartottam. Rossz érzésem volt tőle és éreztem azt a kellemetlen szúrást az oldalamban. Inkább csak simizgettem a tojást tartogató kézfejemmel a hasamat, hátha legalább választ kapunk mi újság van vele. Már mindenki várta, de ő tényleg nagyon kis kényelmes. Nem úgy, mint ez az ágy egyedül.
- Nem kellene neki szólnunk, hogy tényleg kijöhetne már? - néztem a szívecskére, aztán vissza a pocimra két falat fagyi között, mielőtt letettem volna azt inkább a szekrényre. Éreztem a pici talpakat - vagy mancsokat - amire el is mosolyodtam és apuci keze után nyúltam ha hagyta, hogy odahúzzam.
- Én nem fogom, senkineksenem - ingattam meg a fejemet, aztán picit kitoltam a popsim, így befelé dőltem valamennyire felé, pont a vállának tudtam dönteni a fejem meg átkarolni a kezét. Félbe is hagytam addig a tojásbontást. - Kicsit azért félek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudom - dörmögtem leginkább a számban lévő kanállal, sokat amúgy sem érthetett, ettől még így volt. Én se éreztem jól magam, hogy nem megy a hamizás, attól sem, hogy a breki még odabent van. Sok ijesztő és fura dolgot olvastam arról, ha a baba nem tud megszületni, én ilyet nem akarok. Sem azt, hogy még több cuccot folyassanak a kacsómba. Ki fogok ennyi víztől, vagy mi ez durranni. Undi volt és a kezemen is csúnya, lila folt éktelenkedett már a kötés alatt.
- Nem szabad annyit költeni egy ruhára. Meg bugyira se, de Hannahnak szerintem csak azok a pici masnii a cicitartóin annyit érnek, nem még a többi - magyaráztam kicsit ide meg oda tologatva a fagyispoharam, hogy aztán jól végignézzek magamon és a pizsimen. Nem éltem ilyenekkel. Mármint vannak, csak nem szeretem, főleg az említettet. Csak megnyomja a pánt a vállam és a hátam, kényelmetlen, bele se férek a régiekbe. Jobb nélküle.
- Hát… az segít? - sandítottam rá, kicsit hunyorogva aztán a pocimra is, de nem tűnt valami hatásosnak semmi. Sóhajtottam is egy nagyot és mintha minden levegő is ki jött volna, olyan nagy hanggal járt. Nem szeretek várni és hiába mondták, hogy türelem, én csak szeretném már őt is a kezemben megfogni, bemutatni Klaranak, szétpuszilni, megölelni, mert az enyém, a miénk, ohana. De még csak ott van bent és élvezi.
- Akarom, hogy maradj, senki nem tudja meg - ingattam is a fejem, nehogy itt félreértés legen, hogy nem gondolom komolyan. Pedig de. Nekem kellett,hogy itt legyen, az én apucim. A miénk, és ez nem olyan, ahol nagyon egyedül szeretnék lenni. Nem is tudom mi lenne akkor. Persze mondták az anyáék, hogy megkérdezhettem volna itt szeretne-e lenni, de én nem lennék jól, ha most egyedül maradnék. Vagy akkor, mikor a rossz része jön. - Csak fogd majd a kezem, jó? Tudom, hogy nem mész el, de… azért ha bármi lesz, majd a az összes tsum tsumom add oda a brekiknek, meg a dobozt, amibe a kinderfigurás hercegnők vannak, meg a színezők és a rajzok…tudod, ott vannak a cipők alatt és mögött a szekrényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő