Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az emeber azt hinné, hogy nekem (személyes okokból) a "büntetés" szó ebben a kontextusban zavaró lehet, esetleg megijedek tőle, vagy legalábbis feszélyez, hogy alá-fölérendeltség, meg ilyenek. Nos, azt kell mondjam, hogy ha egy 120 kilós nigga állat szájából hallom ezeket a szavakat, egy pislogás múlva már ott sem vagyok, akármilyen prefektus vagy anyámkínja, engem az életben többet nem fog látni; sőt, ha esetleg neadjisten egy nő mondja ezt, vagy ha csak felmerül a gondolat, hogy komolyan lekötözni és megkorbácsolni terveznek (mivelhogy borzalmas házirendkihágást tettem), az fix, hogy "itt-van-Colton-hol-van-Coltont" játszok. Ethan azonban annyira karizmatikus és valahogy biztonságos, hogy teljesen egyértelmű, hogy ez csak egy játék. Kissé elb***ott, és más esetben nagyon is kockázatos játék; de mint mondtam, Ethanről beszélünk, így bár felmerül bennem a távozás halvány gondolata, el is felejtem, mire válaszolnom kell.
- Azt hiszem, kénytelen leszek letesztelni ezt. De ne aggódj, majd jelentem a házveztőnek, hogy eleget teszel a... kötelességeidnek. - Kedvelem megfordítani a szituációkat. Mert nézzetek csak ránk; eddig csak Ethan becsületessége jött szóba, és hogy nem bújhatok ki ez alól, de így már mindjárt másként hangzik, hogy "kötelesség", hiszen egy leheletnyivel nagyobb is volt rajta a hangsúly. Kettős a mérce, kedves Ethan.
Egyébként pedig, baromi érdekes látni, hogyan nyiladozik a másik; ugyanis ha ő nem mondja el, fogalmam sem lett volna róla, hogy, nos, szereti a kviddicset, és ő pont attól lesz különleges, hogy az ember sosem tudja, meddig mehet el. Ő nem az a mentálisan sérült, vagy legalábbis nem ép standard, akik általában körbevesznek, hanem egy abszolút normális valaki, akitől szinte megtiszteltetés, ha beenged a személyes terébe, az életének egy olyan szegletébe, amiről konkrétan senki sem tud az iskolában (kábé). Van egy olyan hülye "titkos" érzésem, mint mondjuk a gyerekeknek karácsonykor, és ez nem megszokott nálam.
És persze sikerül meglepnie, látom is rajta az óvatosságot, ami nagyjából ismét megnyugtat - na, nem mintha egy kósza derékéintéstől megrémültem volna (lol, ugyan már), mindenesetre a megilletődöttségem kvázi felét sikerül eltüntetnie ezzel. Figyelmes, úgymond, szal' let's move on, nem zavartatom magam. Érdekes, hogy tényleg viszonylag hamar el tudok siklani gondolatban afölött, hogy Ethan mennyire meglepett most, de nem kell aggódni, az élményt elraktároztam. Az alkotó sosem pihen, mg minden, és van is egy olyan halvány megérzésem, hogy hamarosan eléggé ki leszek fulladva.
Az apró mosolyra még nem változik meg az arcom, ki tudja, mi fog következni; a másik belép elém, mindezt persze a legkevésbé sem tolakodóan teszi, aztán folytatja mondandóját. Elvigyorodok, és a megilletődöttség maradéka rögtön feloldódik bennem. Hazai a terep. Ha tudnátok, hány vizsgálódó pasival találkoztam (magamban őket egyébként csak a "pszichomókus" kategóriába sorolom - a mókus egy szapora állat ugye), asszem' még el is szégyellném magam. Az enyhe - mondjuk ki - flört, amit Ethan csinál, annyiban különbözik az átlagos pszichomókusi magatartástól, hogy ő nem bizonytalanságból óvatoskodik, hanem mert ilyen a természete. Sokan szinte megrémülnek attól, aki vagyok, a dominanciájuk illúziója marad csak meg, és átveszem az irányítást, ők viszont gyakran azt hiszik, a helyzet magaslatán állnak, pedig nem, haha. De Ethan, úgy tűnik, nem egy ezek közül - na, majd mindjárt meglátjuk. Őszintén szólva nem is annyira kedvelem a passzív-domináns szerepkört, de hát, mindenkinek megvan a maga keresztje. Azért bízom Ethanben.
Na de térjünk vissza a jelenbe; tehát oldalra von, vigyorgok, aztán megérint. Vigyorom még szélesebbre nyúlik, izgalmas, jó, tetszik - amíg nem talál rá arra a bizonyos teljesen indokolatlan gyenge pontomra, addig minden rendben van, tudok koncentrálni. És hát, ha már nyiladozik, engem mi tart vissza?
- Sok mindent nem láttál még, kedves Ethan - mondom, ahogy felemelem a kezem, és ujjaim hegyét a nyakán futtatom lefelé, lassan az ingéhez érve, mintha csak a párducot keresném a bőrén, így nézek a szemébe. - És abban is biztos vagyok, hogy néhány dolgot nehezen fogsz meglátni.
A szemébe nézek; nem vagyok vak, látom a szolidan és abszolút visszafogottan vizsgálódó tekintetet, s ő is érezheti, mire gondolok, amikor kimondom ezeket a szavakat. Éles váltás, de az ajkamon lévő enyhe mosoly elveszi a szavak igazi komolyságát, egy enyhe játszadozó árnyalatot adva nekik - komoly, de mégsem hangulatromboló, igaz, de mégsem elutasító. Tényközlés ez csupán, és nem utolsósorban teszt; mert nem csak Ethan figyelheti, hogyan reagálok, én is megtehetem ugyanezt vele. Ettől lesz érdekes.
A levegőben van már a csók, az a tipikus pillanat; de húzza, természetesen, amire csak a szájszélem apró rándulása ad reakciót - aztán enyhébb közelebb húzódok, de ajkaink még mindig nem érnek össze. Úgy döntök, meghagyom neki a lehetőséget, hogy ő tegye meg ezt a lépést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nos, Ethan hirtelen közelsége, annak ellenére, hogy először meglepett, majd kissé elbizonytalanított, hatással van rám, egyértelműen. Ez látszik is a furcsa ingadozásaimból, a hirtelen változásokból - elvégre egy olyan ember mellett, akiben senki sem érdekel, konstans bunkó köcsög vagyok, meg érzelemmentes f**z, és egyáltalán annyira sem erőltetem meg magam, hogy bármilyen változást erőltessek az arcomra. (Emiatt már kaptam panaszt is, hogy furcsa volt az arcom este, na akkor kiröhögtem az illetőt.)
Tehát, a lélegzete a bőrömön, a tekintete, az illata - a jelenléte kitölti az érzékelési skálám. A hátam közel van a falhoz, ez az, aminek e infók mellett még jelentőséget tulajdonítok némileg, de ez nem zavar. Főleg, hogy most én nézek rá magabiztos mosollyal, amivel biztosan megleptem legalább egy kicsit. Tulajdonképpen nincs is célom az ilyen furcsa megszólalásaimmal, nem azért csinálom, hogy mondjuk egyedi legyek (pff), vagy mert szándékomban áll mondjuk kísérleti nyúlként használni Ethant - nem, ez csak úgy jön, és sajna nem tudok tenni ellene. Milyen kár.
A pillanat, ahogy közelebb hajolok egy hajszálnyival, feszült - mintha vibrálna valami úgymond (ja, tom', közhelyes); és az a tudat, hogy a folyosón vagyok éppen Ethan Saint-Venant-tal, a Rellon perfektusával, sötétedés után, és ráadásul még ilyen izgalmas szituációban is, hát... sokat dob a dolgon.
Tudjátok, van az, amikor a tested már felkészül arra, mi fog vele történni; az ilyen csókoknál pl., egészen kicsit előrehajolsz, a szemed már majdnem le is csukódik, és valahogy benne van a mozdulat az emberben, amikor így húzzák, hogy bekövetkezzen.
Kissé meglepődök, amikor Ethan ajka a nyakamhoz ér; csak nagyra nyílik a szemem (a fene se számított rá), és egy kicsit felemelem az állam, hogy könnyebben odaférjen, ez meg már reflex. Persze beszélni is kezd, ajkai enyhén súrolják a bőrömet, így felvonom a szemöldököm és olyan zavarodott-megilletődött-csodálkozó arcot vágok. Azért az meglep, hogy ilyen gyorsan helyrevágott a srác, mármint pikk-pakk és máris eltűnt az előnyöm. El is pirulok, lol, hát, kellett nekem arcoskodni. Mindegy, legalább bebizonyosodott Ethanről, hogy egyáltalán nem olyan, mint a körülöttem megforduló srácok 80%-a. Igaz, abban a maradék húszban sem pirultam még el zavaromban, de hát, izé.
Főleg akkor lesz piros az arcom (addig csak tényleg egy nagyon enyhe árnyalat volt), amikor Ethan a fülemnél kezd babrálni, s a fogai súrolják a bőrömet.
- Hah, aha... - Ugyan már, Allan, azért ennél csak többre vagy képes. - Vannak dolgok, amiket ki kell érdemelni.
Kár, hogy piros vagyok közben amúgy, mert kissé illúzióromboló lehet, na mindegy. Azért próbálok valami félmosolyt rakni az arcomra (nem megy, még mindig ugyanúgy nézek ki), zavarom viszont csak akkor múlik el, mikor Ethan bepótolja az előbb elmulasztott csókot - akkor viszont már kissé magabiztosabban csúsztatom egyik kezem a derekára. Másik tenyerem a lapockáját tapintja ki, ahogy az ő tempójához igazodok. Végül is, mindegy. Amúgy sem akartam vezető lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ethan tulajdonképpen sehogy sem reagálja le a piros arcomat, pedig valamennyire látom rajta, hogy észrevette - ez valamennyire könnyebbség am', mert legalább nem szül ennél kínosabb szituációkat a cucc. Asszem', még ha büszkeséggel is tölti el, vagy valami ilyesmi (mondjuk fogalmam sincs, mi játszódhat le benne), felül tud emelkedni ezen; ilyenkor pedig biztos vagyok benne, hogy ő az egyik legjobb választás ebből a szempontból. És neki amúgy sincs szüksége arra, hogy minimum egy hatalmas vigyorral erősítse meg a saját helyzetét, tudja ő ezt anélkül is, meg én is tudom, nincs miről beszélni. Korrekt.
Na persze, ezen nincs időm túl sokat filózni, mert ajka az enyémre tapad. A tempó hamar harmóniába is jön, valami mindkettőnknek kényelmes egyveleg, de azért mégis egyértelmű, hogy ki követ kit; szépen lassan, sokáig, elvégre nem sietünk sehova. Az előbbi pírnek már csak halvány emléke látszhat az arcomon, pont olyan halvány, mint az érintésem a férfi derekán és lapockáján; szinte alig érezni, hogy ott van. Fordíthatnánk ezt úgy is, hogy a művész kezek, és valahol... hát, fogjuk rá, valahol talán erről is lehet szó.
Mondjuk úgy, hogy nem számítok Ethan hirtelen testhelyzetváltására, és hogy ennél nagyobb meglepetés az elmúlt egy-két hétben szinte nem is történt (pangás van amúgy is). Kissé a falhoz lapulok a hirtelen jött közelség miatt, még a fejem is hátrabicsaklik egy kissé, s így a kőfalhoz ér (de gondolom, ez Monsieur Saint-Venant-nak nem okoz fennakadást), mindenesetre, mivel amúgy is elég hosszúra nyúlt az ajkaink párharca, veszek egy nagyobbacska levegőt a pár pillanatra talán megszakadt csókunk holtidejében. Persze, mivel a mestertanonc közelebb került hozzám, hátán más irányt vesznek ujjaim, s kicsit talán határozottabban is siklanak végig ujjbegyeim az ingén, mint annak előtte.
Amikor kissé hátrahajtja a fejét, nem követem a mozgását, még mindig a kőfalnak támasztom a loboncos fejemet. Szemeimet szinte csak résnyire nyitom ki, majd egészen, amint megszólal.
- Ethan! - Félig játék fenyegetés hallható egyébként jelentősen fojtott hangomban; valami indulatszerű tónus is csillan benne, de semmiképpen sem vagyok agresszív, ugyan már. Csak játszunk. (Speciel ő most a türelmemmel.)
- Esetleg... megengedem - felelek kissé szaggatottan, még mindig a hátán pihentetve ujjbegyeim. - De ha... nincs szűkös távolságon belül egy Ethan feliratú ajtó... - sóhajtok.
Nehéz az élet.
Végül pedig Ethan oldalán indulok el a Rellon körlete felé, hogy odabent betérjünk a szobájába, s kellemes ihletszerző eszmecserével folytassuk az est hátralévő részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Annyi maradt meg, hogy a cikesz közelebb került az arcomhoz, én meg utána kaptam, aztán éreztem, hogy a markomban van valami (mert annyira hideg volt, hogy ennél többet nem tudtam megállapítani). Előrenyújtottam a kezem, és láttam, hogy a labda egyik szárnya az ujjaim közül mered ki, így hát felrántottam a seprűm, egy íves kanyart írtam le felfelé, és a magasba emeltem a labdát. Oké, egy teljesítve, egy még hátra van, a Navine ellen.
A csapattársaimmal való ünneplés a pályán persze nem marad el, üvöltözünk meg minden, ahogy rellonosokhoz illik, és amúgy imádom hallani a tömeg reakcióját, amikor felemelem a cikeszt ismét a földön. Egy emberként hördül fel a páholy, én meg csak élvezem hallgatni. Ez amúgy a legkirályabb asszem' a fogóságban.
Jó, oké, az, hogy a lábam fáj, meg a csuklóm, meg a tüdőm, meg a vállam, meg nem érzem a testem a hidegtől és járni alig tudok, az... elhanyagolható lenne, asszem', de mindegy is, mert rögtön közlik velem, hogy a-a, there is no KH-ban ivás (ja, szigorúan sütőtöklé), hanem szépen indulás a gyenguszra, ahol legalább felmelegítenek (még ennél is jobban, lol), meg kapok valami ellátást. Szóval nem nagyon van mit tenni, a többi sérülttel együtt, nagyjából a saját lábamon indulok el arra, aztán levetem magam az egyik ágyra, és fáradtan hátradőlök, miután már megvolt az átöltözés polgáriba.
Öcsém, milyen jó, hogy van valami meleg és puha a hátam alatt. Jézusom, mennyire elfáradtam.
Kapok egy teát a kezembe, amiből kortyolni is kezdek, és iszonyat mód jól tud esni, hogy valami forró perzseli a torkom, és nem az a fagyos levegő, ami odakint volt. A gyógyító halk mormogása és vizsgálata amúgy nem zavar, mármint becsukom a szemem, néha esetleg felnyögök, ha nagyon fájó pontot érint, de ennél többet nem csinálok, csak elernyesztem a tagjaim, és élvezem a melegítőbűbájokat. Soha többé ki nem megyek a fűtött terekből.
Egy kis idő múltán jövök csak rá, hogy amúgy baromira nem vagyok egyedül, szóval körbepillantok, s magam mellett a másik fogót, Fannit pillantom meg. Megmozgatom kissé a tagjaim, és tudatosítom, hogy a cikeszt mellesleg még mindig nem engedtem el, szóval zsebre vágom. Pár pillanat csend.
- Te tényleg leugrottál arról a nyomorult seprűről? - kérdem vigyorogva, a végére már el is röhögöm magam. Nincs itt feszkó, a pályán kívül nekem aztán nem ellenségem senki, általában. Igaz, a levegőben gyilkolni tudnék, de ez igazán részletkérdés.
- Szép volt amúgy. Kezet nyújtanék, de kiment miattad a csuklóm. - A hangomban semmi vádló nincs mellesleg; csupán még mindig benne van az a furcsa euforikus érzés, amit egy ilyen meccs után tapasztalhat az ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ja, eléggé elképedtem, amikor Fanni csak úgy lazán leugrott. Én azért ezt nem csináltam volna, mert a jövő idényben sem akarnám fogó nélkül hagyni a srácokat (mert engem aztán tuti nem kapna el Aiden), meg amúgy sincs kedvem meghalni a pályán. Mindegy, bátor húzás volt, még akkor is, ha amúgy meg hülyeség. Ezt a kettőt mondjuk alig egy hajszál választja el. Ezt senki sem tudja jobban, mint én.
- Te meg vagy húzatva. - Visszaröhögök Fannira, ja, egy ilyen meccs után még a vesztes csapat sem siránkozik, azért volt itt mit játszani. Erősek voltunk mindketten. - Ezért sem sokban különbözünk. - Végül rávillantok egy vigyort.
Megint nevetek, amint a vállam keménységét emlegeti. Hááát, igen. Eddig sajnos kénytelen voltam visszafogni az agresszív énemet odafent, de ha te vagy a CSK a pályán, némileg kevésbé van ugye megkötve a kezed.
- Kösz, volt hol gyakorolnom. Aiden majdnem ledarált párszor edzésen, szal' közelről ismerem, hogyan kell vállal hárítani. - Hát, az valóban nem volt szép. Mármint persze, ha eszembe jut az az ominózus edzés, nincs semmi negatív árnyalat benne; hiszen én kértem, hogy Mínea eddzen engem külön is. Arra akartam kiélezni magam, hogy végre ne menjek fejjel a gurkónak (szó szerint), és tudjak kétfelé is koncentrálni, ami bár ezen a meccsen nem nagyon jött össze, legközelebb mégis biztos, hogy fogom tudni alkalmazni a tanultakat. Nem mókás, amikor két gurkó van a pályán, és mindkettő rád jön, miközben neked el kell kapnod a cikeszt. Két órán keresztül. Csak a Rellon.
- Lesz az még kettő-egy is - emelem rá a tekintetem, sokat sejtető vigyorral. Na, vajon kinek a javára?
A dicséretre bólintok egyet köszönetképpen (bár a nyakam is sajog). Tulajdonképpen az ilyesmi nálam tudatos. Úgy is kaptam már el cikeszt, hogy azt se vették észre, hogy létezem, és pont ez vált előnyömre - az Eridon ellen viszont a saját fegyverét akartam fordítani, a hevességet és a dominanciát, ami őket jellemzi általában. Majd meglátjuk, hogy exhugrásként hogyan viselkedem a navinések ellen.
- Haha, én nem tudlak tanítani. Kérd meg Míneát. Vagyis... ja, inkább ne - vigyorgok rá. - Ne, tényleg ne. Ha jót akarsz.
Mini még mindig egy állat. Ezen az a tény sem változtat, hogy formás a hátsója, és az sem, hogy lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Elmondjam, mit nem szeretek? Járőrözni. És elmondjam, hol lennék szívesen? Bárhol máshol. Minek lettem egyáltalán prefektus? Öhm, de most komolyan. Allan Fisher, a világ leghanyagabb embere, aki simán ki akarja tépni a saját húga haját a kviddicspályán.
Na mindegy. Már megint itt kell járkálnom ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, mondjuk festenék, vagy pénzt keresnék esetleg a pubban. Asszem' amúgy is fölösleges itt lennem, prefektusi pályafutásom alatt még egy balf****ba se futottam bele. Unottan járkálok tehát a területemen, néha az órámra pillantok, aztán úgy döntök, lassan ideje lesz kihajolni az ablakon egy cigiszünetre. Mintha a prefik szentek lennének, ugyan már.
Aztán meghallom a folyosón... hogy az egyik teremben zene szól. Összeráncolom a szemöldököm - az öngyújtó lángja még épp nem érte el a szálat. Még egy szálat se lehet elszívni normálisan?
Úgy döntök, ez a derék idióta úgyis meg fog várni. Gondolom, nem csapott illegál házibulit, akkor több lenne az üvöltözés, szóval nem lehetnek többen kettő-háromnál. Úgyhogy én most szépen, nyugodtan elszívom a cigit itt az ajtó előtt, úgyis megvár. Igazából kedvem nem is sok lenne megbüntetni, mert azt nekem kell leadminisztrálnom gondolom, és nincs kedvem ehhez.
De még a szál végén sem hallom, hogy a zene lehalkult volna. Gratulálok, barom! Rossz kedvemben kaptál el. Kidobom a csikket az ablakon.
Csendesen nyitom ki az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva nézem ezt a derék embert pár pillanatig, aztán rájövök, hogy ez táncol, balettozik. Istenem, még egy idióta táncos. Kinek van kedve hozzá? Ráadásul ismerem is, valami hülye kis rellonos gólya.
- Mit ugrálsz, Stoltz? - kérdem, pálcámmal leintve a gramofont. Bár amúgy a zene nem rossz. De most ahhoz sincs kedvem.
Fogalmam sincs, vágja-e, hogy prefi vagyok, de igazából nem is érdekel. Csak nézem, és várom, mihez fog kezdeni. Vajon tudja egyáltalán, hogy elmúlt takarodó, és hogy miatta legalább három mondattal többet kell írnom majd kézzel a heti átlag kettőnél? Ilyen kellemetlenségek miatt pedig fizetni kell, mert én kiváltképp lusta vagyok, még a többi háztársamhoz mérten is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Szóval éppen táncol. Nem, a drága még akkor sem méltóztatik megszólalni, amikor kérdezek tőle valamit, helyette inkább táncol tovább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Kissé összeszorítom az ajkaim, felvonom a fél szemöldököm, flegma-elégedetlenkedő kifejezést vesz fel az arcom. Stoltz, ejnye, ez már most plusz három büntetőkör a következő kviddicsedzésen. Ha már így szeretsz táncolni, biztos bírni fogod.
Abbahagyja végre, én meg továbbra is csak a falat támasztva nézem az embert. Le kell törni kicsit a szárnyait, asszem', túlságosan el van szállva magától. Mint ahogy minden kib****tt balettos.
Kijavít, halk (és gyilkos) nevetést hallatok. "Balettnek hívják", istenem, mintha csak Rosiet hallanám. Miért van az, hogy minden táncos ugyanolyan elviselhetetlen?
- Én nem látom értelmét. Csak ugrálsz. - Közlöm vele a nyilvánvalót. - Nekem mondjuk tök mindegy, mivel b***od el az idődet, de valóban nem hat meg, ha valamit tökéletesen csinálsz. Max a pályán.
Ami még mindig nem megy neki sokszor, mivel tökre újonc és baromi fiatal. Ezért szadizom folyamatosan én is, meg Mini is. Mi megszoktuk, hogy nincsenek kezdők a csapatban, viszont sokan fognak elmenni jövőre, kell a vérfrissítés, az új generáció, Stoltz meg elég kontrolláltan mozog, szóval nem rossz. Mondjuk a posztján azért néha röhögök.
- Nagyon meggyőző - mondom némiképp szarkasztikus stílusban, mikor megkérdi, mennyi az idő. - Takarodó után vagyunk, te is pontosan tudod. Gondolom, észrevetted, hogy a folyosók tök üresek.
Ha öt perce múlt volna el takarodó, talán még kedves is lennék, ugye, kinek van kedve cseszekedni az adminisztrációval, de így, hogy már majdnem fél órája a körletben kéne lennie, sajnos azt kell mondanom, hogy kénytelen leszek valamit kitalálni neki. Hacsak nem mond nagyon jó érveket rá, hogy ne tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő