36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kelemen Farkas összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 23. 20:36 Ugrás a poszthoz



- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 23. 23:12 Ugrás a poszthoz



- Nem gondolom, hogy vén lennél. Vénnek magamat érzem, bár lehet az is elég lenne, ha megszabadulnék a bajuszomtól - válaszolja egy apró sóhajjal. Szerinte a felesége tényleg gyönyörű, és ami azt illeti, még mindig nincs harminc se. Ellenben ő közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, és néha olyan vénnek érzi magát, mint az országutat, máskor meg még mindig gyermeknek, ahogy bizonyos dolgokra adott reakciói is mutatják. Bonyolult ez, bár hogy újfent Zójára hivatkozzon gondolatban, tekintve, hogy beidegződött megküzdési mechanizmusait a gyerekkorából hozta, semmi meglepő sincs abban, hogy ezek még mindig működésbe lépnek néha, amíg nem sikerül megszabadulni tőlük a kapott szaksegítséggel. Közben megsimogatja a nő arcát, amivel végre sikerül mosolyra bírni, és ettől a mosolytól az ő mellkasát is kellemes érzés szállja meg. Egy pillanatra olyan minden, mint a nagy hullámvölgy előtt volt, amikor még minden rendben volt. Vagy legalábbis szinte minden.
- Nem fogok, ezt megígérhetem - válaszolja megrázva a fejét, és ajkán még mindig ott van egy halvány mosoly, ahogy Vesznára néz. - Az csak a miénk - jelenti ki. Nagyon sok mindent képes már megosztani Zójával, mert megvan az ehhez szükséges bizalom, de azért mégis vannak határai. Ugyan pszichológusi utasításra rendszeresen ír naplót is, vannak dolgok, amiket még oda sem jegyez le, pedig nem olvassa senki sem, és egy ilyen a magánéletük ezen szintje. Ez csak az övék, nem tartozik senki másra sem. Pont ezért is jut eszébe felajánlani, hogy lemond a túlórákról, hiszen előfordult már, hogy ott aludt el az íróasztalánál, és éppen csak hajnalban ért haza átöltözni és ment is vissza. Ugyan szerencsére nem ez volt a megszokott, mégis megesett két havonta legalább egyszer. Csoda lenne, ha a felesége fejében nem fordult volna meg, hogy megcsalja, pedig soha nem vetemedne ilyesmire. Habár... annak számít, ha a munkát tette első helyre, mert az bizonyult a komfortzónájának? Kénytelen lesz változtatni ezen.
- De titeket is szeretlek, és mégis... ezt csináltam, amíg magam voltam is, de most más is lehetett volna. Tudom, hogy meghallgattál volna, ha beszéltem volna, de remélem, még nem késő. Egyezzünk meg abban, hogy bevállalom, ha ez a kérés fentről, de nem magamtól, és ha úgy alakul, hogy maradnom kell, értesítelek. Merlinre, bele se merek gondolni, mennyire rosszul kezeltem, és te hányszor hihetted, hogy megcsallak... - dünnyögi zavartan vakargatva meg a tarkóját, ha már megfordult a fejében a gondolat. Amikor ott volt az egész közepében, eszébe se jutott, hogy nézhet ki mindez kívülről, csak most, hogy itt ülnek, és végre igazán beszélgetnek.
- Szeretem ezt az érzést, és nem adnám semmiért. - Ha már a nő kinyújtja a kezét, meg is fogja, tenyerébe zárva. Végre a bor is megérkezik - azaz meghozza a pincér tálcán, sőt még tölt is. - Koccinthatnánk magunkra, mit szólsz? Arra, hogy randizunk. Tetszik egyébként ez az egész, jó ötlet volt, és örülök, hogy eljöttünk - veti fel az ötletet, majd meg is emeli a poharát. - Vagy jobb ötletem van. A világ legszebb nőjére. Komolyan gondolom, nekem te vagy az, pedig ismerem az összes rokonodat is lassan, és még annyi vélavérrel sem érnek utol - mondja, és a nő kezét megemelve csókot nyom rá.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. június 24. 06:52
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 24. 17:45 Ugrás a poszthoz



- Ha nem tetszik úgy, majd visszanő egyhamar - válaszolja féloldalas mosollyal, megvonva a vállát közbet. Ez nem volt nagy erőfeszítés soha, sőt, igazából úgy jött az egész, hogy csak hagyta. A szakáll viszketett és szúrt és nagyon idegesítette, így nem tartott tovább pár hétnél, de a bajuszt valahogy sikerült megszoknia, aztán meg már nem borotválta le. Viszont most így belegondolva tényleg levághatná mondjuk holnap reggel, aztán legfeljebb visszanő. Nem a világvége. A nő kérdése viszont még inkább elgondolkoztatja. Nem azért, mert olyan sok minden lenne, amit nem szeret benne. Ezen sosem gondolkodott, mindig is elfogadta olyannak, amilyen, igazából még akkor is, amikor nagyon próbálkozott kihúzni a gödörből, annak ellenére, hogy ő még messze nem tartott ott. Nem mondhatja, hogy haragudott volna, vagy bármi, egyszerűen csak nem tartott vele, mert még nem volt rá képes, hiába próbálta kihúzni onnan.
- Leginkább azt szeretném megváltoztatni, amilyen szomorúan és csalódottan nézel rám néha - mondja ki végül, amit gondol. Ha már ma őszinték, akkor ehhez igyekszik tartani magát, és nem zárkózik a megszokott csendjébe. - Hiányzik a mosolyod, bár azt hiszem, megértem, miért van ez így, de remélem, lesz ez még jobb - mondja. Arra csak bólint, hogy a felesége megköszöni, hogy a hálószobatitkaikat ő sem szándékozik kiteregetni Zójának. Sem senki másnak igazából.
Számított rá kicsit, hogy a nő úgy hiszi, megcsalta, mégis kissé szíven üti a dolog. Tudja, hogy nagyon a munkába menekült, de közben meg azt is, hogy sosem lenne képes megszegni azt amit megígért, amikor feleségül vette, és ha még meg is fordulna a fejében, lenne benne annyi tisztesség, hogy szól, hogy bocs, de már nem szereti. Ez viszont nagyon nem így van azért. Kissé lehajtja a fejét az asztalon álló díszre bámulva, majd szusszan egyet, mielőtt újra megszólalna.
- Jogos, megérdemlem... azt a nézést is. És megértem, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy nem tettem, de ha meggyőz, ihatok igazságszérumot is akár. Talán még otthon is van valamelyik polcon egy adag - ajánlja fel azt az alternatívát, amit aztán végképp nehéz megkérdőjelezni, bár azért még előbb megpróbál néhány szót szólni a védelmében.
- Tudom, hogy nem vetnek rám jó fényt a túlórák, sem az, hogy nem kommunikáltam, de... nekem ez az egész nem megy csak úgy. Úgy értem... elköteleztem magam melletted és ezt komolyan veszem. Amikor apám meghalt, rám dőlt a világ, és az én hibám, hogy nem akartam megosztani veled a súlyát, mert azelőtt is egyedül éltem túl mindent. A munka volt a biztos menedékem, amit már ismertem, amiben jó voltam, és ahol az enyém volt minden kontroll - magyarázkodik. Azt már úgyis elmondta, hogy gondolt már rá nem is egyszer, hogy Veszna jobbat is találhatna, és időbe telt megértenie, hogy nem menekül el. - Lehetne amúgy Annának még testvére, már ha te is akarod. Akartam azt a tervet, még akarom is, nem mondtam le róla, és sajnálom, hogy nem úgy alakult. Én csak... tudom, de meg csak, magyarázkodom... amikor Anna megszületett, bíztam benne, hogy majd együtt jó szülei leszünk, aztán történt, ami történt, és már nem volt, akitől ellesnem a titkokat, hogyan lesz az ember jó apa. De talán mégsem vagyok olyan szörnyű, ha Anna szeret rajtam lógni - próbál némi kellemeset is belecsempészni a kellemetlenbe, hiszen a kislány tényleg szeret mindkettejükön lógni. Pedig az elemétől is tartott sokáig, valamikor az is megviselte, hogy kiderült, egyáltalán van, aztán meg egy ideig úgy érezte, ő is veszélyt jelenthet a családjára, mert mi van, ha egyszer bekattan, de otthon már nem is mindig hord képességkorlátozó tárgyakat sem az utóbbi időben. Alakul ez is, mint minden.
- Jó, igyunk a problémákra, meg a bajszomra. Szerintem a reggelt még megérheti, aztán neki annyi - válaszolja ő is kuncogva, és koccint a feleségével. Most egy pillanatra ismét olyannak érzi, mintha minden rendben lenne. - Mi lenne, ha a vacsora után sétálnánk egy nagyot? - veti fel az ötletet. - Vagy inkább holnap reggel lenne kedved Ribizlivel és velem tartani?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. június 24. 17:45
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 24. 20:42 Ugrás a poszthoz



- Nem a fél karomról beszélünk. Amúgy is azért van, mert egyszer nagyon lusta voltam levágni - válaszolja elmosolyodva, hogy most még a foga is kivillan közben. Meg egyébként is ez egy másik időszak maradéka, ha belegondol, nem lesz abból baj, ha megszabadul tőle. Aztán még lehet bajusza, ha úgy akarja, vagy még szakálla is, csak az már sokkal több macera. Rosszabb napokon meg borosta, amitől olyan, akár egy kaktusz. A magyarázkodást a nő csendben hallgatja végig, nem szakítja félbe, nem vág a szavába, amiből úgy ítéli, hogy erre is régen várhatott már, hogy tisztázzák. Mennyi ideje gyötörhette vajon a gondolat, hogy van valaki más? És vajon miért nem kérdezett rá soha, pedig igazán megtehette volna, minden joga meglenne rá.
- Csak a második, de még egyszer nem leszel az, ezt megígérem - válaszolja megrázva a fejét. Ha nem lenne most annyira érzékeny a téma, talán még azt is elmesélhetné, hogy egyébként akad titkárnő, aki nagyon megpróbált utána koslatni, szórakozott is rajta az egész részleg, már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi időbe telik, mire rájön, hogy teljesen fölöslegesen rohangál a kávéval reggel meg van mindig két lépés távolságra, értelmetlenül. De most inkább nem szeretné ezzel a kedélyeket borzolni, anélkül is látja, mennyire mélyen érinti ez az egész Vesznát.
- Bár nem vagyok a válás híve, ebben egyetértek, nem lenne jó senkinek sem, ha csak a házasságunkat próbálnánk menteni egy gyerekkel, majd ráér, ha már mindent kitaláltunk és megoldottunk, csak akartam, hogy tudd, még nem mondtam le erről, akkor sem, ha az elmúlt években nem jött össze - mondja komolyabbra fordítva a szót, és ha már koccintottak, a borba is belekortyol. - Nem tettem igazán könnyűvé a helyzetet én sem azért - vallja be lesütve a tekintetét. Most már hiába elemzi, nem tud változtatni ezen, de a jelenen nagyon is próbálkozik másítani legalább és úgy véli, ez éppen jobban számít amúgy is, mint az, hogy mit tettek vagy nem tettek akárcsak a múlt héten is. Változtatni mindig lehet.
- Megnézhetjük, és akár az is lehet, hogy itt töltjük a hetet, úgy közelebb lennél az iskolához, és majd a hétvégéket Budanekeresden, az csendesebb. De nyitott vagyok más opcióra is, én hoppanálok, mindegy, honnan teszem végülis - feleli bólogatva az ötletre. - Ó, senkit nem fog zavarni? Mikor is van takarodód? - kérdezi kuncogva. Tényleg olyan, mintha életük első randija lenne. Járt már ott régen, de azért kecsegtetőnek hangzik az ajánlat. - Sőt... Mi lenne, ha elcsomagoltatnánk a vacsorát és megmutatnád azt a csodálatos helyet? - veti fel. Miért is ne használhatnák ki az időt, ha most végre kettesben vannak meglehetősen régóta először. - Vagy ennyire ne siessünk?
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 25. 08:32 Ugrás a poszthoz



- Ez nem is igaaaz - válaszolja hitetlenkedve, de azért ő is nevet már a végére - Anna már totyogott, amikor bajuszom lett, de ha hamarabb mondtad volna, hogy utálod, hamarabb szabadultam volna meg tőle - válaszolja még mindig mosolyogva rázva a fejét. Hihetetlen. Ő meg még azt hitte, hogy itt ő volt az egyetlen, akinek nagyon nehezen ment bármit is szóvá tenni, mert majd megolja. Na jó, még most sem tökéletes a dolog, de azért az abszolút örömteli, hogy hosszú idő óta először ma úgy tűnik, sikerült megnyílniuk egymásnak. Persze, ettől még tudja, hogy ez csak a kezdet, csak egy lépés a sokból, ami előttük áll még.
- Akkor tegyünk ezzel egy próbát - feleli. Igaz, hogy még mindig azt gondolja Bogolyfalváról, hogy egy porfészek, de a jó oldala, hogy eléggé sok zöld veszi körül, meg ki tudja, ha itt lakik, még az is előfordulhat, hogy megkedveli a helyet. Szalamantonnál biztos, hogy mindenképpen jobb, ha az már amúgy is éppen szóba került. Talán még el is komorodna kicsit, ha nem mondana Veszna olyat rögtön azután, ami viszont mosolyra ad okod. - Na, mik nem történnek. Az mindig jó, ha bővül a család - válaszolja mosolyogva. Igaz, hogy az ő családja kissé bonyolult eset, de ez már egy más téma. Meg aztán, ha lesz kisbaba a közvetlen családban, talán még Anna is másképp viszonyulhat majd ahhoz, ha egyszer tényleg eljutnak egy kistestvérig. Mindezt azonban egyelőre nem fejtegeti, merthogy szóba kerül egy esetleges szalamantoni látogatás is, ami viszont annyira már mégsem kellemes téma számára. Vesz is egy mély levegőt, mielőtt megszólalna.
- Ha nyáron mennénk, talán lesz elég szerencsém, hogy éppen nyaraljon mindenki valahol a világvégén, de ha szeretnél menni, pár nap beleférhet. Végülis Szalamanton nem is olyan kicsi, mint Bogolyfalva - válaszolja, és csak hozzágondolja most, hogy reméli, az anyja majd nem neszeli meg az egészet és bukkan fel a semmiből, mert az elég kínos szokott lenni. Erre azonban visszatérhetnek még máskor, Liliék társaságát egyébként meg kedveli, azért mégiscsak hozhat némi áldozatot, hogy velük találkozzon. Inkább szóba hozza azonban, hogy mi lenne, ha a tervezettnél hamarabb távoznának, megnézni, hogy mi is a helyzet a házzal, amiről éppen eldöntötték, hogy odaköltözhetnek, és természetesen, ha már felesége olyan kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja a lánykori szobáját - nem először mondjuk, már járt ott évekkel ezelőtt -, miért is mondana nemet? Fejét kissé oldalra döntve pillant a nőre, aztán kuncogva vonja meg a vállát. - Nekem tetszik ez a sorrend. - És már int is a pincérnek, hogy a vacsorájukat ha elvitelre becsomagolná, azért nagyon hálásak lennének. Mindenképp szép borravalót hagy. - Mutatod az utat?
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 16:35 Ugrás a poszthoz

Molnár Zselyke


Alig egy hete költöztek be végül a Holdfény utcai házba, de már most egy örökkévalóságnak tűnik a folyamatos pakolászás miatt, aminek mintha nem akarna vége lenni. Meg is fordult a fejében, hogy ha ennek a nagy projektnek a végére érnek, igazán elmehetnének nyaralni egy hétre a világ végére, csak lábat lógatni, hiszen még a pakolászás is elég lenne ehhez motivációnak - bár nem sűrűn támadnak ilyen ötletei egyébként -, de az meg a ráadás, hogy közben ezt-azt át is alakítanak saját igényük és ízlésük szerint, és a kerthez még csak hozzá sem fogtak. Mi több, egyelőre még a növényei nagy része is Budanekeresden van, még szegény Bendegúzt sem hozta át. De majd minden kialakul, addig is van teendőlistája, hogy semmit el ne felejtsen. Az egyik legfontosabb tétel például az volt, hogy találjanak egy jó bébiszittert Annának, aki elviszi a játszótérre, főleg így szünet alatt, meg figyel és vigyáz rá, amíg ők dolgoznak vagy valami olyan munkálat történik a házban, mint például a padláson felfedezett darázsfészkek kiírtása. Most éppen munkából érkezik, útközben épp csak beugrott Nekeresdre megöntözni a növényeket, aztán onnan meg már egyenesen ide hoppanált. Azazhogy a játszótértől kicsit odébb materializálódik, mégsem a közepén szerencsére, elég nagy riadalmat keltene úgy vélhetően. Azért még így is vetül rá néhány fürkésző nézés, mit keres itt egyedül egy felnőtt férfi. Megszokás, bár nem bánja. Nézzenek is meg jól minden fura alakot, aki a játszótér meg gyerek közelében ólálkodik. Ő meg egyébként sem azt teszi, ami nem azért lesz rövidesen evidens, mert az aurorok sötétkék egyentalárját viseli, hanem abból derül ki, hogy amint Anna észreveszi, egy "apuciii" felkiáltással szalad is hozzá. Felkapja a kislányt, aki úgy kapaszkodik a nyakába máris, mintha ezer éve nem látta volna. Nyom egy puszit a szőke tincsek közé, aztán meg odasétál a lányhoz, akire végül a feladatra jelentkezők közül rábízták a feleségével.
- Hello - köszön mosolyogva, merthogy azért Anna ezt nagyon ügyesen csalja elő belőle. - Jól viselkedtél, maszat? Minden rendben volt? - kérdezi előbb Annától, aki lelkesen bólogat angyali arcot vágva. Ilyenkor aztán tényleg tiszta anyja. A második kérdés már teljes mértékben Zselykének szól, rá is emeli a tekintetét. Kíváncsi, Anna milyen, amikor nem a családdal van, amire eddig legfeljebb az előkészítőben volt alkalma, azt sem túl sokáig igazából.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. július 5. 17:03
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 17:02 Ugrás a poszthoz

Emma


Nem is tudja, hová lettek a napok, de máris itt a szünet. Ez a mai Anna utolsó napja az előkészítőben erre a tanévre, jövőre pedig megkezdi az első osztályt majd. Nagylány, hiszen pár héten belül már a hatodik születésnapját ünnepelhetik. Aztán meg már csak pár év, és jöhet a tanoda, meg a főiskola meg ki tudja, mi még. Alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot, közben pedig az árnyékba húzódva az egyik falnak támaszkodik. Kicsit korán érkezett, még nem ért véget a foglalkozás az órája szerint, de még az udvar üressége és meglepő csendje is ezt támasztja alá. Állítólag még műsor is lesz, kicsit később, amire Anna lelkesen tanulta a négy soros kis versikéjét az elmúlt két hétben. Mindenesetre ha már sikerült ennyire korán ideérnie, úgy döntött, hogy itt kint várja meg Vesznát. Tervben úgy volt, hogy az előkészítő előtt találkoznak, legalább az utolsó tanítási napon együtt jöjjenek már a lányukért, de azóta küldött neki egy üzenetet, hogy mivel a hivatalban hihetetlenül gyorsan sikerült mindent elintéznie, majd itt megvárja. Az egyentalárját úgyis eléggé alkalomhoz illőnek ítéli - végtére is melyik alkalomhoz ne illene a rendvédelmi erők tizennyolcadik századi huszáregyenruhákat idéző sötétkék összeállítása, amit éppen visel, fekete súlytással díszítve. Azt hinné az ember, hogy a napon megsülne benne bárki, de ha már lúd, ugye, legyen kövér, azért ezek a ruhák olyan jól vannak kezelve mágiával, hogy egészen kellemesen hűvös átlaghőmérsékletet tartanak. Az árnyékba inkább azért húzódott be, merthogy ez amolyan beidegződött megszokás - nem szeret túlságosan szem előtt lenni, inkább a háttérből megfigyel. Szemügyre veszi az udvart meg az épületet is, az időnként felbukkanó embereket, akik többnyire az épületbe sétálnak be. Bizonyára további szülők. Biccent is illedelmesen, ha valaki felé néz, netán maga is tesz egy köszönésnek is beillő hasonló gesztust. Közben meg elelmélkedik kicsit azon, hogy tessék, végülis mégis beadta a derekát, már hivatalosan is bogolyfalvi lakos lett, ott lapul a zsebében az ezt igazoló okmány, pedig hát ez a falu azért még mindig nem lett sokkal érdekesebb, mint tíz éve volt, amikor ide először betette a lábát. Mire rá nem veszik az embert a nők. Még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán a gondolatra, mielőtt körbepillantana, nem tűnik-e fel valahol a felesége, aztán az órájára. Most bezzeg lassan vánszorog az idő, alig öt perc telt el azóta, hogy az imént megnézte.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 18:09 Ugrás a poszthoz

Molnár Zselyke



Ugyan pár perce még kissé fáradtnak érezte magát, némileg talán frusztráltnak is a teendők végtelen listája végett, ezt az egészet azonban szempillantás alatt elfelejti, amint Anna a nyakába ugrik. Tény és való, hogy ez a kislány pillanatok alatt sikeresen tudja az ujja köré csavarni, még a csillagokat is lehozná neki az égről is. De végülis az anyja egy negyedvéla, biztos az ő génállományába is jutott ebből valamennyi a véla ősök hagyatékából. Azt is eléri hihetetlenül gyorsan, hogy itt mosolyogjon, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne, és ha belegondol, ebben a percben nincs is, mert nem gondol rájuk.
- Na és én kapok puszit? - kérdezi a kislánytól, aki erre bólogatva még szorosabban kapaszkodik a nyakába, és nagy cuppanós puszit nyom az arcára. Ha még lenne bajusza, talán azt is meghuzkodná kicsit, hátha ezúttal lejön, mint a mesében, de pár hete Veszna nyerte a csatát a bajusszal szemben. Most legfeljebb némi friss borostája van, ami a reggeli borotválkozás óta máris megpróbálkozott kiütközni. Anna meg is állapítja, hogy apuci ma is olyan, mint a kaktuszai a konyhában az ablakpárkányon. Elneveti magát, közben a fejét rázva, mint aki nem akarja elhinni ezt a párbeszédet.
- Azért Ferdinándnak sokkal nagyobb tüskéi vannak, meg Jeromosnak is - válaszolja. Zselykének furcsa beszélgetés lehet, hiszen aligha van honnan tudnia, hogy a Kelemen-Révay házban minden növénynek neve van. Nyom még egy puszit a homlokára, aztán leteszi a földre. - Na szaladj, köszönj el mindenkitől, és szedd össze a dolgaidat, ne hagyjunk magunk után itt semmit, ami nem ide tartozik - mondja neki arra a fél percre leguggolva mellé, hogy egy szinten legyenek, amíg beszél hozzá, majd ismét feláll kihúzva magát. Elnéz utána egy pillanatra, de figyel a lány kérdéseire. Az jó, ha tündéri, amit egy biccentéssel vett korábban tudomásul. Ezek szerint mégiscsak meg a nevelésnek nevezett dolog. Jó tudni.
- Változó. Ma éppen nem volt semmi izgalmasnak mondható, de vannak ilyen napok - válaszolja. - Persze, ez attól is függ, hogy pontosan milyen beosztásban dolgozik az ember, mennyit van terepen vagy éppen irodában. Én kihallgató tiszt vagyok, nem a varázskommandó tagja, ami azt jelenti, hogy több papírmunkát látok, mint átkot, de bevallom, nem bánom. Nem szeretném, ha Anna úgy nőne fel, hogy ne tudja, hazajövök-e a nap végén. Így sem életbiztosítás ez a hivatás - fejezi be a gondolatmenetet. Tekintete kissé elkomorul közben, de ez gyorsan elmúlik, főként, hogy Anna ismét felbukkan, azt kérve, hogy de csak negyedórát maradjanak még, és olyan kiskutyatekintettel néz rá, hogy nem tud nemet mondani.
- Az is egy érdekes hivatás, és fontos is. A szakosodás majd kialakul. Negyedikes, jól emlékszem? Akkor azért van még idő megálmodni, hogy járványos betegséggel szeretne-e foglalkozni vagy sportolókkal, esetleg gyerekekkel. A gyerekek szeretik legalább, ha azt választaná, ez úgy látom, nem lesz akadály - állapítja meg, hangjában elismeréssel. Ezt sosem fogja levetkőzni, hogy mindig mindenhol mindent megfigyel. - El se hinné az ember, milyen fontos. Azt gondolnám én is, hogy a szakértelem számít leginkább, pedig egy gyereknél aligha. Anna két évesen például megharapott egy gyógyítót. Másikat kellett keresnünk neki, azóta viszont semmi gond nincs.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. július 5. 18:42
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 20:36 Ugrás a poszthoz

Molnár Zselyke


Hajaj. Mosolyogva csóválja meg a fejét, amikor olybá tűnik, hogy Anna nagyon várta, és igazság szerint nem is tudja, hogy lett ilyen apás. Talán mert ő van otthon kevesebbet? Próbált rájönni, de csak az lett egyértelmű számára, hgy ha a lányáról van szó, képtelen annyira objektívnak lenni, hogy ki tudja elemezni, mit miért tesz úgy, ahogyan.
- Nem, dehogy, csak kaktuszok - válaszolja megrázva a fejét. Még sünik hiányoznának. Ribizli így is megpróbálkozik összebarátkozni minden vadon fellelhető példánnyal, amibe sétáik során belebotlik. Volt is belőle pár kellemetlen élménye, de mégse adta fel. Azért érti, honnan jön a kérdés, hiszen az nem köztudomású, hogy minden növénynek neve van a házukban. Annát közben leteszi a földre, engedve, hogy összeszedje a játékait, mielőtt hazaindulnának, de azért egy "csak még egy kicsit" kör is befigyel, és hogy mondhatna nemet?
- Igazából még nem került szóba, de a feleségem ide járt, én meg nem szeretném kiszakítani a megszokott környezetéből és elküldeni Roxfortba, úgyhogy nagyon is valószínű opció a Bagolykő - válaszolja pár pillanatnyi csendet követően, amíg eltöpreng, mi is lehetne a válasz. Mivel ide s tova tíz éve lassan egyike volt a minisztérium által kirendelt auroroknak, van némi ellenérzése, de el kell ismernie azt is, hogy azóta sokat javult a helyzet, szóval igazán szóvá már nem nagyon tehet semmit sem. Meg ha Anna ide jár, legalább nem lesz a világ másik felén.
- Igen, olyan - bólogat a hasonlat hallatán. A lány nagyon jól eltalálta. - A varázskommandó pedig olyan, mint a honvédség. Szóval részleg függvényében változhat, összben meg ugyanúgy rendvédelem, csak mágikus változatban - teszi még hozzá. Ő épp a hírszerzésnél van alkalmazásban, ami azt illeti, de ezt sosem szokta reklámozni.
- Ez igazán nemes gondolat - állapítja meg, amikor a lány kifejti, miért is szeretne gyógyító lenni. Magának pedig azt is megjegyzi gondolatban, hogy remek bébiszittert sikerült kiválasztaniuk a jelentkezők közül. Talán érdemes lesz egy esetleges hosszabb távú együttműködést is átgondolni akár nyár végén, mert még Anna is nagyon szereti, minden egyéb felsorolható kvalitáshoz ráadásnak.
- Hát maradjunk annyiban, hogy én épp nem menő szerettem volna lenni - válaszolja, és nehéz eldönteni, mennyire komoly, mert közben ha fizikailag lehetne, fülig érne a szája, miközben visszainteget a kalimpáló lányának, és mutatja, hogy még öt perc és nem több. - Kézenfekvő volt. Megvoltak hozzá az adottságaim, leginkább ezért. Meg talán, mert én azért akartam tenni valamit, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen - válaszolja elgondolkodva. Végülis tényleg ezt szerette volna, hogy az olyanok, mint Tekla, ne ússzanak meg mindent. Hogy ne legyen újabb varázslóháború. Ahogy mondta, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen. Elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy Annának valaha is része lehet ilyesmiben. Soha ne legyen.
- Péntek este is ráérne esetleg Annára vigyázni? Tudom, hogy erről nem beszéltünk, és semmi gond, ha túl sok lenne, hogy meg kell várni, míg elalszik, meg nálunk lenni, csak aki eddig péntek estéken vigyázott rá, jelezte ma, hogy a héten nem tudna jönni - kérdezi meg. Azt már tudják, hogy Annát rá lehet bízni, és szerinte Veszna sem bánná a dolgot. Ha nem jó, keresnek majd mást, de egy próbát megér végülis. Legrosszabb esetben meg majd otthon maradnak. Int a lányának is végül, hogy most már azért lejárt az öt perc, ideje lenne lassan indulni.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 5. 22:43 Ugrás a poszthoz

Molnár Zselyke


- Ühümm - bólogat a kérdésre válaszul. Bizony, kaktuszok, de van neve minden másnak is, sőt, az egyik kedvence a Bendegúz nevü fikusz még a Ribizlit megelőző időszakból. Mint valami hóbortos hobbibotanikus, ami valójában nem is áll messze a valóságtól. A beszélgetés aztán hamar más irányba terelődik, miután a lány a munkájáról kezd érdeklődni.
- Bizonyára érdekes tapasztalat lehet azt a világot is ismerni. A magam részéről nagyon érdekelnek a varázstalanok bizonyos találmányai. Nagyon kreatívak és bizonyos területeken be is előztek, a technológiájuk például igazán érdekfeszítő - osztja meg a véleményét. Ő javarészt mágusok között nőtt fel, és bár élt olyan helyen, ahol varázstalanok is laktak, túl sok tapasztalata azzal mégsincs, hogy milyen lehet varázstalanként élni. Mindig is körülvette a mágia valamilyen formában, és valljuk be, mindig is be is zárkózott a saját kis terébe, élhetett körülötte szinte bárki. Az, hogy mégiscsak családot alapított, kisebb csodának is minősíthető.
- Jogos felvetés - dünnyögi, és végülis nem igazán tud semmi okosat hozzáfűzni, mert sosem járt utána, hogy a képzés milyen hosszú is vagy hogyan kell elképzelni, mennyi teret hagyhat annak, hogy esetleg az ember átképezhesse magát valami másik szakterületre, ha rájön, hogy a választott mégsem a tökéletes. Így pedig nem látja értelmét csak azért beszélni, hogy valamit mondjon. Anna közben még nagyon maradna, aminek valahol örül, mert jó tudni, hogy a lánya sokkal szociálisabb, mint ő valaha is volt. Elégedettséggel tölti el az, amit lát. Büszke rá.
- Utópisztikus gondolatnak tűnik így utólag, de azért próbálkozni mindig lehet - feleli, habár tudatában van, hogy néha nincs is más választása, mint a kisebb és nagyobb rossz között választani, mert ilyen az élet.
- Nem, csak nyugodtan - mondja, még egy kézmozdulattal meg is erősítve mindezt, ahogy kezét a játszótér felé tárja, ahol a lánya éppen hangosan nevet valamin. Tényleg csak örülni tud, hogy ilyen kis gondtalan, boldog gyerek. Néha nehéz megállni, hogy ne kényeztesse el túlságosan. Addig is, amíg a lányok játszanak, karjait összefonja a mellkasa előtt, és kicsit fel is méri a játszóteret, és elgondolkodik, hogy talán a birtokon is lehetne legalább egy hintát vagy egy csúszdát elhelyezni, vagy akár mindkettőt is, hiszen hely az van. Amint Zselyke visszaér, megkérdezi, nem lenne-e ideje vállalni a péntek estét is Annával. Zója javaslatát megfogadva olyankor kimozdulnak kettesben, amit Anna kezd megszokni, de egyedül otthon hagyni mégiscsak korai.
- Ó, nagyon köszönöm. Hálás is lennék érte, mármint a késői időpont miatt is. Megbeszélem Vesznával ma, és holnap beszélhetünk is a részletekről - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy a feleségének sem lesz kifogása, még az ellen sem, hogy az estére való tekintettel felárat fizessenek. És erről jut eszébe, az enapi fizetség ott is lapul a zsebében egy borítékban. Elő is veszi, majd átnyújtja a lánynak. - Ez a mai napra. A holnap is áll, ugye? - kérdez rá csak a biztonság kedvéért, habár emlékei szerint egész hétre egyeztek, a hétvégéket meg elvileg Budanekeresden töltik, de ha számítani lehet a lányra és ráér, előfordulhat még, hogy neki is nyújtanak hétvégi programot, ha ráér. Közben megfogja Anna kezét, na meg az összeszedett játékokat sem hagyják itt. - Na köszönj szépen, prücsök, aztán siessünk haza, mert anya már biztos vár a vacsorával - guggol le ismét a kislányhoz, aki máris integet.
- Mégegyszer köszönjük. Viszlát holnap. Kellemes estét! - köszön el, aztán kézenfogva hazaballagnak, mert annyi séta mindenképp kell egy napra.  
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 13. 09:31 Ugrás a poszthoz

Emma


Szeme sarkából érzékeli, hogy valaki közeledik, de egészen addig úgy gondolja, hogy bizonyára csak egy újabb szülő, amíg el nem kezdi érezni azt a furcsa bizsergő, viszkető érzést a bőrén, ami mindig meglepi aeromágusok közelében. Amúgy is érzékeli az elemi mágusokat, lévén, ő is egy közülük, és az igazat megvallva nem tudná megmondani, hogy tényleg erősebb-e ez a különös érzés a bőrén, ha valakinek a levegő az eleme, vagy csak ő képzeli úgy. A hang az érzéssel szinte egy időben érkezik. Szórakozott mozdulattal súrolja meg jobb alkarját bal tenyerével, mintha csak zsibbadást akarna elűzni, és illedelmes mosolyra húzza a száját.
- Jó napot - köszön. Válla kissé megfeszül az egyenruha alatt, de tudja, hogy Anna egyébként imádja a nőt, és neki meg túl kell lépnie az ösztönös ellenszenvén, hiszen nem mindenki olyan, mint Tekla. Fejlődött az elmúlt évek során ebben is nagyon sokat, bár érzi, van még hová. Például a saját tanulmányait is be kellene fejeznie most, hogy végre úgy tűnik, a pszichológus is úgy látja, itt az idő erre is.
- Ezt jó hallani - válaszolja végül, bólintva is kissé. Annára nagyon büszke, ő a szeme fénye, és ez a mondat valahogy megtalálja az utat egy olyan ponthoz, ahol szinte már teljesen képes eltekinteni az egyébként kényelmetlen érzésétől. Mutatni ugyan nem mutatja, csak annak tűnik fel, aki nagyon jól ismeri nem csak úgy általában az embereket, de őt is, de legbelül mégis feszeng kissé. Vesznával ezt már átbeszélték, utánajárt mindennek, megnyugtatta magát is. Adhat egy esélyt. Na és az is számít, hogy Anna tényleg szereti. Látni kellene, milyen lelkesedéssel mesél mindig. A kérdés szinte már váratlanul éri, miközben ezen morfondírozik.
- Ó... nem, köszönöm, nem. Korábban értem ide úgy... húsz perccel - állapítja meg az órájára pillantva. - Megvárnám a feleségemet, de ha van egy szabad perce, érdekelne, milyen Anna, amikor itt van. - Szusszan egyet, lehunyja a szemét egy pillanatra, kellemetlenül érzi magát, de akkor is tudni szeretné a választ. - Úgy értem, voltak gondjaink... nem vele, és igyekeztünk nem is éreztetni vele, de biztos vagyok benne, hogy érezte. Mindenesetre dolgozunk rajta, és sokat javult a helyzet, csak szeretném tudni, hogy nem túl visszahúzódó vagy szomorú vagy... bármi - nyögi ki végre hangját kissé halkabbra fogva a szokottnál is. Olyan kínos az egész valahogy. Ez végülis az ő dolguk, de tudja, hogy Annát is érinti, márpedig azt szeretné, ha Annának felhőtlen és boldog gyerekkora lenne, nem azon gondolkodna, hogy van-e bármi köze ahhoz, ami a szülei között zajlik. A dolgok jó irányba változtak utóbb, és próbált erről beszélgetni a kislánnyal is, de közben meg túlterhelni sem szeretné, legyen csak gyerek, amikor annak van ideje.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 13. 12:45 Ugrás a poszthoz

Emma


Tehát Anna mesélt valakinek legalább arról, hogy feszült volt a légkör időnként, hiába igyekeztek távol tartani tőle mindezt. Észre sem veszi, hogy közben csuklóján a karperecet piszkálja, bár a mozdulat saját megnyugtatására szolgál, leginkább ösztönös formában, semmint tudatosan. Még mindig bizsereg a bőre, ezzel nem igazán tud mit kezdeni, nem olyasmi, amit csak úgy el tudna hessegetni egy fejrázással. Inkább az ajkát kezdi rágni, bár ez könnyedén betudható annak is, hogy meglehetősen kellemetlen a téma, viszont tényleg tudni szeretné, hogyan hat ki ez a lányukra, főleg olyan környezetben, ahol nem látják. Otthon leginkább bújt és sokszor volt kis csendes, de mostanában ez is változott, másabb lett minden. Csak attól tartott, nehogy ebben is abszolút apja lánya legyen, hogy alkalmazkodik ahhoz, amit szerinte tőle várnak. Sosem kívánná neki ezt, inkább maradjon őszinte és merjen szomorú is lenni, ha éppen úgy érzi.
- Tudom... vagyis inkább tudjuk. Örülök, ha érzékelhető a változás és boldog - válaszolja kissé megkönnyebbültebben szusszanva fel. Egy egészen kicsit még a válla is megenged, miközben nekitámaszkodik a falnak. Ettől nagyobb biztonságban érzi magát egyébként is, hogy védve van a háta - ám ez is leginkább beidegződés. Még kitartóbban piszkálja a karperecet balján, amikor a nő elkezd a szirmokkal játszani. Olyan érzés, mintha feszítene, rászorulna, holott nem is, hiszen könnyedén befér alá az ujja, de csak nem múlik a kellemetlen érzése. Orrán át mélyen beszívja a levegőt, hogy megnyugodjon, hiszen nincs miért szólnia. Emögött látja, érzékeli, hogy nincs rossz szándék. Egyszerűen csak az ő emlékei színeznek át még mindig sok mindent. Túl nagy a hatalmuk. Hogy is volt az a gyakorlat? Valami, amit lát, valami, amit hall, amit érez... épület, gyerekzsivaly, por, talaj a lába alatt...
- Elnézést... - szólal meg végül pár pillanatnyi késéssel, amint ez segített. Már nem emlékszik, mi a dolog neve, de ismét tudja, hogy ez a jelen. - Igen, a költözés... nem, a válás... nem is tudom... felmerült, ezt nem tagadhatom, de azért egyikünk sem szeretné. Azt hiszem, kellett a levegőváltozás is, a munka is, de lassan a helyére kerül minden. Tartottam tőle, hogy csak otthon ilyen, mert esetleg azt gondolja, ezt szeretnénk látni, vagy hogy valamilyen szinten is az ő hibája lenne, ami történt, de ezek szerint tényleg boldogabb - állapítja meg. Különösebben sok részletbe nem szívesen menne bele, de tényleg örül, hogy Anna kivirult. Ez az öröm pedig az arcára is kiül, kicsit még a kellemetlen érzését is elnyomja. - Sokat beszélget önnel? Tudom, hogy vannak játszótársai, de az is jó, ha valakinek ezekről is beszél... én örülök, ha hozzám jön, de nem vagyok objektív e tekintetben - dünnyögi. Végtére is erre neki is Zója segítségére van szüksége. - Gondolkoztam azon is, hogy akár pszichológussal is beszélhetne, de nem akarom erőltetni sem. Azt szeretném... szeretnénk, ha boldog gyerekkora lenne.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 14. 11:28 Ugrás a poszthoz

Emma


- N-nem igazán... - válaszolja kissé megnyomva azt az n betűt a nem elején. Nagyon is nehezére esik bevallani, de ha már nekiszegezték a kérdést, még ha kelletlenül is, de megteszi. Fura módon kicsit mégis kevésbé érzi most ettől magát feszültnek. - Ennyire látszik? Bocsánat. Vannak kellemetlen tapasztalataim azzal, hogy mire képes valaki kezében, aki visszaél az erejével... de... de tudom, hogy ez nem jelenti, hogy mindenki vissza is fog élni az erejével, csak mert aeromágus - válaszolja, száját féloldalas mosolyra húzva közben. Egy egészen leheletnyit azért meg kell erőltetnie magát ehhez, de ez a felismerés egyébként sem éppen ma született meg benne, hogy nem mindenki olyan, mint az anyja. Azt meg eleve nem is részletezi, honnan a rossz tapasztalat, könnyedén lehet azt gondolni, hogy csak aurorként futott bele ebbe-abba, ami végülis nem is áll messze a valóságtól. Sőt. Az elmúlt közel húsz évben sok mindenhez volt már szerencséje vagy éppen szerencsétlensége. A füle azért mindeközben szépen lassan vörös színárnyalatot ölt, érzi is, hogy szinte lángol zavarában. Még jó, hogy ez azért nem az arcára szokott kiülni valami igazán sajátos módon, és gubancos haja többnyire még el is rejti.
- Meg föld az elemem, talán nem a legkompatibilisebb a kettő - teszi még hozzá, amolyan mellékesen, bár ez már félig-meddig védekezésnek hat, amibe azért nagyon nem szeretne belemenni. Zójával már átbeszélték amúgy is ezerszer és még egyszer, hogy fölösleges az egész magyarázkodás, a fontos, hogy feldolgozza a traumáit és a maga javára fordítsa a tapasztalatait, mentegetőznie nincs miért, hiszen csak reagálni tud arra, amit mások tesznek, irányítani nem fogja tudni, gyakran még csak befolyásolni sem.  
- Messze még a vége, de már csak Anna miatt is meg akartuk próbálni - válaszolja bólogatva. Teljesen egyetért azzal amúgy is, hogy nem kell mindent azonnal kidobni, csak mert eltűnt a rózsaszín köd. Meg aztán egyébként is, mindketten elvált szülők mellett nőttek fel, egyikük sem akarja ezt a tapasztalatot a lányuknak, ha van más lehetőség is. Meg aztán a feleségét is szereti, akkor is, ha ezt nem mindig sikerült kimutatni, nem szívesen írna alá válási papírokat, akkor sem, ha nem lenne gyerekük.
- Akkor nem biztos, hogy jó helyre költöztünk - állapítja meg nevetősen szusszanva, hiszen ők is a Holdfény utcában laknak most már a hét jelentősebb részében. A diplomák említésére kissé oldalra dönti a fejét, szemét lesütve, mint akit valamin rajtakaptak. Megvakargatja a tarkóját még, mielőtt megszólalna.
- Nem szükséges... már mindent tudok, amit csak arra érdemesnek találtam, amióta Annát ide írattuk. Megszokás, tudja... szóval, azt hiszem, a lányom egyedül is pont a megfelelő személyt találta meg, ha segítségre lenne szüksége, amit mi nem tudunk megadni az anyjával neki - válaszolja. Aurorként elég sok mindenhez hozzáfér, és utána is járt, hogy megnyugodjon, jó kezekben van a lánya. - Sajnálom, hogy nem praktizálhat, de ha ez nem probléma, én nem bánnám, ha ilyen valakire számíthatna Anna, ha szüksége van rá. Vagyis inkább... hálás lennék érte. Ha már egyébként is kialakult a bizalom, ebből nem rángatnám ki, ha nem muszáj. - Elpillant ő is közben az érkezők felé, hátha Veszna is felbukkan.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. július 14. 11:43
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. július 14. 22:29 Ugrás a poszthoz

Emma


- Az hasznos dolog, bár ezek szerint én sem rejtem el elég jól. Most leginkább ez az izé zavar, de még nem vagyok bejegyzett - válaszolja megvonva a vállát egy kurta sóhaj kíséretében, és ujjával ismét a karperec alá nyúl, mintha meg tudná lazítani. Pedig csak úgy érzi, mintha szorítana, ténylegesen nem feszül a csuklójára. Úgy érzi, jó lesz majd végre levenni, de egyelőre még mindig viseli, ha ismeretlenek közé megy, márpedig itt az emberek többségét nem ismeri. A következő megállapítást egy bólintással veszi tudomásul, sokkal többet nem igazán tudna hozzátenni.
- Azért annyira nem vagyok az, bár való igaz, hogy a repülés nem vonz különösebben - válaszolja elnevetve magát. Földhözragadtnak azért tényleg nem nevezhető, noha szereti, ha biztos talaj van a lába alatt, az olyan megnyugtató dolog számára.
- Igen, a 12-14 mindenestől - közli bólogatva, tényleg övék az utca közepén két ház is, bár gondolkodnak rajta, hogy ha berendezkedtek, a kis házat ki is adhatnák majd. Nincs miért üresen állnia, nekik meg egy is elég, így is van még egy Budankeresden csendesebb hétvégéket ígérve a bogolyfalvi háznál. - És igen, ő az apósom - bólogat tovább. Inkább nem részletetezi, hogy azért örül, amiért nincs vele napi szinten kapcsolatban. Nem igazán helyeselte már annak idején sem a házasságukat, csak elfogadta Veszna választását, szóval tényleg nem könnyű a vejének lenni - az Everett-fiúnak talán jobban örült volna -, de legalább nem lakik a szomszéd házban. Így azért túlélhető.
- Szeretem tudni, kire bízom a gyerekem - mondja megvonva a vállát, mintha ez olyan igazán alapvető dolog lenne, amire bármelyik aurortól számíthatna az ember. Tőle legalábbis lehet ezzel számolni, mindig mindenkinek utánanéz. Megszokás. - Nyugdíjas maffia? Áh, elég nekem az iroda, ha egyszer megérem, hogy nyugállományba vonuljak, beveszem magam a kertbe botanikust játszani - közli elmosolyodva. Ha már azt is megbeszélik, hogy minden elérhető anyagot látott, nem megy bele további részletekbe ezt illetően, kár boncolgatni. Azt tudja, hogy a lánya megbízik a nőben - bár őt igenis feszélyezi az aeromágia -, a diplomái és tudományos munkássága alapján pedig van is miért, a többi meg mellékesnek tűnik, még akkor is, ha Emma valóban a praxisán keresztül akarna újabb férjet találni magának, amiről vannak kételyei. De ezt is megtartja magának.
- Köszönöm - mondja, majd ő s az említett irányba pillant újra. Valóban Veszna közeledik, amitől mosolyra görbül a szája. - Még biztosan találkozunk, ha máshol nem, hát a Holdfény utcában esélyesen. Viszlát, kedved Reményi tanárnő - köszön el, és ellökve magát a földtől el is indul elébe menni a feleségének, hogy aztán együtt mehessenek be az épületbe, kézen fogva, mintha már tényleg minden rendben lenne. Anna biztosan nagyon örülni fog, hogy mindketten eljöttek.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. szeptember 4. 20:03 Ugrás a poszthoz



Bármennyire is szokatlan a tengerparton ücsörögni, akárcsak az, hogy minden ruházata a majdnem a térdéig érő sötétkék fürdőnadrág, örül, hogy itt vannak. Ráadásul kettesben. Egy egész hétre. Anna Liliéknél van Szalamantonban, a hazaúton pedig majd ők is benéznek, bármennyire is ódzkodik egyébként attól a falutól az ott élő rokonai miatt. Most azonban erre igyekszik nem is gondolni. Az utóbbi évek nem feltétlenül voltak kellemesek, sőt, valahogy sok volt a megoldandó probléma és túlélendő nehézség, több, mint várta volna. Miközben ezeknek a megoldásával és túlélésével foglalkoztak (vagy éppen nem, mert az is előfordult, és ebben cseppet sem ártatlan), sok minden háttérbe szorult, többek között évek óta először nyaralnak. Ha őszinte akar lenni, azt is mondhatná, hogy ez a nászút, ami annak idején elmaradt. Inkább azzal foglalkoztak, hogy igényeikhez alakítsák a budanekeresdi házat és felkészüljenek Anna érkezésére is. Aztán meg mindig akadt valami egyéb, amiért nem pótolták be, és talán még most is így lenne, tologatnák, ha nem dől össze minden. Már érezte, hogy változtatni kellene, még mielőtt Veszna megemlítette volna a válást, majd adtak egy esélyt Zójának, és bár messze még az út vége, megnyugtatónak érzi, hogy az utóbbi pár napban mintha igazán jó irányt vettek volna a dolgok. Az, hogy őszinték voltak egymással a Pillangóvarázsban, hogy a felesége kimondta, mi bántotta és bántja, és még a bajuszát is hagyta leborotválni - a gondolatra önkéntelenül is megdörzsöli a helyét, még nem szokta meg teljesen a hiányát, hiszen csak harmadik napja vált meg tőle -, na meg ez a hirtelen megszervezett nyaralás is azt mutatja, hogy alakulnak a dolgok. Nem dől azért hátra nyugodtan, hogy most már minden rendben lesz, sok munka van még hátra, de alakul és ezt biztatónak érzi. Na meg ha már a felesége kimondta, hogy mennyi ideig hitte, hogy megcsalja, ő úgy döntött a maga részéről, hogy Veszna is megérdemli, hogy tudja minden titkát. Ugyan a naplói sosem voltak elzárva, de azt mondják, a dolgok elrejtésének egyik legjobb módja, ha szem előtt hagyja az ember. Ezek is ott voltak az íróasztalán. Amióta csak Zójához jár, írja őket, így végül öt bőrkötéses füzetet adott oda a nőnek, ebből négy és fél sűrűn tele van írva és rajzolva, hogy nyugodtan olvassa el, és ha kérdése akadna, arra is válaszol majd. Azt még nem sikerült eldönteni, mennyire várja ezeket a kérdéseket, egyelőre nagyon csendben vannak, ahogy a tengerpartra is viszonylag csendben sétáltak ki, így egyelőre hol a horizontot kémleli, hol pedig Vesznát.
- Fura, hogy Anna most először nincs velünk valahol - jegyzi meg inkább, csak hogy megtörje a csendet mégis, és nem csak rámosolyog a nőre, de közelebb hajol, hogy az arcára is csókot nyomjon. - De örülök, hogy itt vagyunk. Csinálhatnánk rendszert is a nyaralásból.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. szeptember 9. 22:25 Ugrás a poszthoz



- Nekem is - vallja be. - De hétvégén meg már mi is ott leszünk vele Szalamantonban - teszi még hozzá, és ugyan neki még némileg fura, de már majdnem lelkes, hogy elutaznak oda is. Hiába él ott a rokonsága, akiket a háta közepére se kíván, kis családja sokkal fontosabb annál, minthogy egyáltalán törődjön a Bánffyakkal. Meglepően egyszerű volt ezt eldönteni, amikor végül eljutott addig, hogy komolyan mérlegelje. Addig pedig élvezi, hogy itt vannak kettesben. A nő keze után nyúl, két tenyere közé fogja a jobbját, és csókot nyom rá, miközben hallgatja, mit is mond. Már voltak elképzelései, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés, de ő döntött úgy, hogy vállalja minden kockázatát.
- Őszintén? Felszabadító. Megkönnyebbültem - mondja ki. - Tudom, hogy tudtad, hogy vannak titkaim, de nem azért nem osztottam meg, mert nem akartam, hanem mert leginkább nem tudtam, hogyan mondjam el. - Elhallgat egy pillanatra, maga elé bámulva, aztán újra felnéz a nőre. - Minden mást már inkább elmondani szeretnék ezentúl, majd megtanulom, hogyan. Most legalábbis úgy érzékelem, hogy lesz rá lehetőségem, és nem arra jöttél rá, hogy valaki más vagyok, mint akinek hittél. De javíts ki nyugodtan, ha tévedek - mondja még kissé zavartan nevetve, merthogy ettől a gondolattól némileg feszült lett. Sebaj, legalább abban már biztos lehet, hogy az világos, soha nem csalta meg, még csak eszébe sem jutott ilyesmi.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. szeptember 9. 23:32
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. szeptember 29. 22:16 Ugrás a poszthoz



- Mhm - veszi tudomásul a választ, és elmosolyodik, ahogy a nőre néz. Még nincs egy évtizede, hogy ismeri, de az együtt töltött évek alatt már annyi mindenen mentek át együtt, hogy másoknak egy életre is elég volna mindaz. Ott volt mellette élete legmélyebb pontjain is. Még jó, hogy nem túl későn ébredt fel. Úgy is történhetett volna, de szerencsére a válási papírok intézése helyett most itt vannak. Szereti őt, mindig is szerette, talán már azóta, hogy ismeri.
- Azt gondoltam, hogy ha a múlttal nem foglalkozom, majd eltűnik a süllyesztőben. Mintha leoltanám a villanyt, mert úgy nem látom, mi van a szobában, csak hát attól még ott van. Át is estem rajta... és nem akartam, hogy sajnáljon bárki is. Kimondva meg már hülyeségnek hangzik - állapítja meg és kezét megemelve leír néhány kört a feje mellett a levegőbe. - A végén kiderül, hogy nem vagyok normális. - Az összes pszichológus szerint, akivel csak beszélt az évek során, egy rakat rossz megküzdési mechanizmust hozott magával a gyerekkorából, és bőven van min dolgoznia még. -  De minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy látom, hogy hülye voltam, amiért csak mostanra jutottam el idáig. Attól féltem, hogy másképp fogsz rám nézni, nyilván fölöslegesen, mint kiderült. Ugye már nem hiszed, hogy bárkivel is megcsalnálak? Abba bele se gondoltam, amíg ki nem mondtad.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. október 12. 23:04 Ugrás a poszthoz

Monsieur Millard


Átmenetileg van itt, amíg most már tényleg végérvényesen bejegyzett elemi mágus nem lesz, na meg felmerült valami vámpírokkal kapcsolatos ügy is, ha jól értette azt az ezzel kapcsolatos félmondatot, bár a részleteket nem tudja még pontosan. Majd egyszer kiderül minden, ha nem oldja meg közben az ügy magát. Már elgondolkodott egyébként rajta, hogy igazából az asztalt itt is koptathatja nyugodtan abban a pár évben, ami még az aktív állományban letöltendő éveiből hátravan. Utána pedig elmehet oktatónak az aurorképzőbe, Anna már felvetette, hogy a viselkedéselemzés oktatóknál jövőre üresedni fog egy hely, igazán jelentkezhetne. Még alszik rá párat, bár azt sejti, hogy Franciska biztos nem fog ellenkezni, amíg a váltás a nyugalmasabb és veszélytelenebb irányba történik és nem fordítva. Ha visszamenne terepre, még a végén tényleg a válási papírokkal az orra elétt ébredne egyszer, de szerencsére ilyen tervei már neki sincsenek. Tökéletesen elvan a jelenlegi pozíciójában, amennyiben nem csak és kizárólag papírok töltögetéséből áll. Az ugyanis a világ legunalmasabb dolga, és ezért is örült, amikor valaki olyat kerestek, aki szívesen segít egy újonnan érkezőnek, és netán még franciául is tud. Persze, léteznek már fordító varázstárgyak, meglehetősen széles választékból szemelheti ki magának a megfelelőt az érdeklődő, de ő maga például nem rajong ezekért. Érdekli a nyelvtanulás, jelenleg éppen a némettel küzd a változatosság kedvéért. Már egy ideje az irodában ücsörög, még átnézi a mai teendők listáját a határidőnaplójában - a fele nem munkával kapcsolatos, hanem elhozni Annát az előkészítőből, meg ilyenek -, és éppen indulna, hogy főzzön egy kávét, vagy még inkább megpróbálja az itteni kávéfőzőt bűbájjal működésre bírni, amikor erős francia akcentussal köszön rá az asztala előtt megálló ismeretlen, és még a nevére is rákérdez. Fura így hallani vissza a nevét, de már olyan sokféleképpen hallotta, hogy immunis lett minderre az évek alatt.  
- Bonjour - köszön barátságos mosoly kíséretében. - Oui, je m'appelle Kelemen Farkas. Enchanté de vous rencontrer - folytatja közölve, hogy örvend a találkozásnak. Az ő francia kiejétésén meg némi magyar akcentust hallani azért, makulátlanul szépen csak az angolt képes beszélni azért, ami - tekintve, hogy meglehetősen sokáig élt ott - még mindig pont olyan könnyen jön, mint a magyar. - Voulez-vous du café? - Ha már kávéért akart indulni amúgy is, miért is ne ajánlaná fel.  
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. október 15. 14:42 Ugrás a poszthoz

Monsieur Millard


Nem sokat tud az új kollégáról egyelőre, de ez majd csak változik. Egyelőre annak is örül, hogy nem csak adminisztratív feladatok jutottak mára, és valljuk be, túl sok abból sincs. Azért Bogolyfalván az élet mégsem szolgál annyi történéssel, mint amihez a minisztériumban szokott. Lassan azonban ezt is megszokja, és igazából részben annyira nem is bánja, tekintve, hogy a felesége kérésének engedve át is költöztek ide. A Pramberger tér és környéke ugyan tud munkát adni, egészen rendszeresen, viszont az adminisztrációhoz hasznos bűbájokban ő szerzett nagy gyakorlatot az elmúlt évek során, csak arra teszi rá a kezét, amit másként egyszerűen képtelenség megoldani, ez pedig már alig pár tételt takar, például a saját aláírását. Azt azért mégiscsak ő vetné papírra, ne tegye meg helyette más, még egy öníró penna sem. Szóval összességében időnként kénytelen magának elfoglaltságot találni, most például úgy dönt, szerez egy kávét, amikor betoppan az új kolléga. Legalább ma igazán hasznos lehet. Jó is az.
- Merci beaucoup - köszöni meg a dicséretet, bár tényleg tudatában van, hogy azért hagy kívánnivalót maga után a francia tudása éppen úgy, mint a kiejtése. Mégiscsak egy 18. században elhunyt nemes kisasszony szellemével társalogva sikerült igazán megtanulni azt, amit könyvből nem sikerült. Megkérdezi azt is, nem kér-e kávét a másik, ha már túl vannak a bemutatkozáson, és a dolgait az asztalon hagyva indul el az említett kávégép felé.
- Bien sûr - válaszolja az első kérdésre egy barátságos mosoly kíséretében, majd önkéntelenül is felkuncog a második kérdést hallva. Hogyan is tanult meg franciául? - Nem fogod elhinni, de egy szellemtől tanultam főleg, aki a házam lakója... na meg könyvekből - válaszolja végül, megosztva, min szórakozott olyan jól. A ház egyébként nem olyan régi, az eredeti épület a birtokon leégett ugyanis, Amál pedig szépen ott ragadt. Volt idejük összebarátkozni a hosszú évek alatt, még mielőtt családot alapított volna. Kicsit aztán még Antival is sikerült csiszolni a tudásán, tekintve, hogy kedves szomszédja - aki egyben Anna bátyja is - folyékonyan beszél franciául. - És mi hozott poros kis városunkba? Egy kis nyugalomra vágytál te is a nagyváros után? - érdeklődik, közben elindítva a kávéfőzőt, és arra próbál rájönni, ismer-e bűbájt, amellyel ezt is önműködővé tehetné. Mondjuk lehet ittlétének egyelőre határozottan átmeneti voltát tekintve nem kellene ilyesmikhez nyúlkálnia, de egy próbát talán megér.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. október 18. 00:21 Ugrás a poszthoz

Monsieur Millard


Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. október 22. 13:31 Ugrás a poszthoz

Monsieur Millard


- Valóban. Szellemes. Unalmas is lett volna egy osztályteremben - neveti el magát. Esetleg hozzá lehetne tenni, hogy egyébként részben azért is alakult így az egész, mert Budanekeresdre még egymagában költözött, részben kellemetlen emlékeket igyekezve hátrahagyni, részben pedig azért, mert a birtok olyan kis félreeső, szinte már mágikus zugnak tűnt, amiről úgy vélte, könnyű lesz kialakítani benne újra azt a buborékot, ahol a titkait jól lehet tárolni. Nagyon barátkozós sosem volt, ehhez túlságosan is erős volt benne a bizalmatlanság mások iránt - néhány ritka és felettébb különleges kivételtől eltekintve -, csak hát ennek egyenes következménye lett a magány sokszor megterhelő érzése idővel, és mint kiderült, az anyáskodó természetű szellemlány jó társaságnak bizonyult ennek elűzésére. Az élet aztán sok mást is az útjába görgetett azóta - mi könnyebb volt, mi nehezebb -, mostanra meg már egészen sokat változott.
- Valóban - helyesel, bár talán azért is nem mond többet, mert tudja, hogy elfogult. Bogolyfalva számára még mindig egy csendes kis porfészek, hiába nőtte ki magát lassan várossá méreteit meg népességét tekintve, ez mégis amolyan csúfolódásnak hangzik még, hogy a város, amelynek a neve arra utal, hogy az egy falu. Meg is maradt sok tekintetben falunak, de Franciska kedvéért egyezett bele a költözésbe, mert ez így kényelmesebb a feleségének és a lányának is, neki meg igazán oly mindegy, honnan gyűlöli éppen, hogy hoppanálnia kell a munkahelyére. Ha átkérvényezi magát véglegesen ide, legalább azzal nem kell már bajlódnia naponta többször is.
- Föld. Terromágus vagyok, csak még nem bejegyzett. Kicsit késve jelentkezett az erőm, azért is tologatok főleg aktákat, egyébként kihallgató tiszt volnék... - válaszol a kérdésre, ha már ő is megmutatta a saját kis mágikus karperecét. Eszébe is jut, hogy mint két kisdiák, olyanok lehetnek, hogy ki mit kapott éppen a minisztériumtól különböző okokból adódóan. Nevetősen szusszan a gondolatra. Anna szokott ilyen lenni, hogy "apa, apa, nézd mim van". A kávéfőző közben szépen teszi a dolgát. Egyelőre még csak töpreng rajta, hogyan lenne érdemes megbűvölni. Talán kérhetne tanácsot is, mielőtt még valami rosszul sülne el, és nem csak újat kérhet a központtól.
- Kanada? Szép ország. Ontarióban jártam már, az szép vidék - válaszolja kissé elgondolkodva bólogatva. Azt nem kérdezi meg, melyik régióban vannak a férfi rokonai, hiszen bizonyára titkos az információ. Na nem mintha ő bármit is továbbadna, de akkor sem. Bögrét kezd el inkább keresni a kis konyhában, ami a parancsnoksághoz tartozik, de beletelik kis időbe, mert úgy néz ki, valaki a dolgok átrendezésével igyekszik érdekessé tenni a napjait. Hümmögve veszi tudomásul a francia parancsnokság álláspontját, végül is teljes mértékben érthető. Ki szeretné szellőztetni, hogy ezt bizony szépen benézték?
- Egész nap? Á, dehogy... egy részét az időnek az archívum átnézésével és rendezésével töltöm - válaszolja kipillantva a szekrény nyitott ajtaja mögül. - Meg hát a futó ügyek iktatása. Hangos szomszédok, perpatvarok, néhány kisebb lopás, elvétve egy-két betörés, meg akad balhé még a Pramberger tér környékén, de ott mikor van nyugalom? - teszi fel a költői kérdést, majd ha már kipakolta a bögréket, becsukja a szekrényajtót.
- Na meg azért bevallom, keresztrejtvényt is fejtettem már. Ez azért egy vidéki parancsnokság, nem a fővárosi központ - válaszolja vállat vonva. Piti ügyek vannak főleg eddigi tapasztalatai szerint - igaz, az még csak pár hetet tesz ki -, itt a legtöbb bajt talán épp a diákok okozzák. Na és persze a híres Pramberger tér, ahová auror is csak kivont pálcával merészkedik be azért, mert ki tudja, mikor ki fejében fordul meg, hogy egy arra járó értékeit szeretné.
- Hét éves - feleli elmosolyodva. Majd be is kell mennie délután, hogy hazavigye, ha vége a tanításnak. Kitölti a kávét, és az egyik bögrét odanyújtja a férfinak. - Cukrot, tejet esetleg? - kérdezi. Van minden, a kávé fontos része az életnek, ott is van minden a kávéfőző mellett. Nyugodtan szolgálja ki magát.
- Hát, ahogy mondtam, vidéki parancsnokság, nagyrészt piti ügyek akadnak. Ritka, hogy valami nagyobb volumenű ügy kerül terítékre, bár nem mondom, hogy nem akad az is, csak nem mindennapos, mint a fővárosban.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. október 22. 13:31
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. október 26. 12:42 Ugrás a poszthoz



- Állítólag már város vagyunk, bár ez... hogy is mondjam... nekem nem túl hihető mese. Szerintem az infrastruktúra hagy maga után még némi kívánni valót, a lélekszám nem feltétlen indokolja a dolgot, és azért szerény véleményem szerint a nevéről sem éppen egy város ugrik be az embernek. Talán erős jóindulattal mezőváros... de hát a döntést valaki más hozta meg, valami alapja meg biztos volt annak is - állapítja meg. Számára azért ez a hely még mindig nem nőtte túl a porfészek fogalmát, hiába fordul meg itt sok ember az iskola miatt. De hát ez ugye az ő véleménye - mindenki más meg azt gondol, amit szeretne a véleményszabadság égisze alatt -, bár úgy tűnik, hogy az új kollégának sem jött át, hogy egy városnak titulált helység lakója lett. Miután mindenki megmutatta a más-más okból tulajdonába került, a Minisztérium által kiutált varázstárgyat, inkább igyekszik is témát váltani, mert ilyet tényleg a hét éves lánya szokott művelni.
- Jobb hamarabb, mint később. Bár állítólag az is jobb, mint a soha - közli bölcsen, közben úgyis eszébe ötlött néhány szakmabelije, aki olyan lazasággal alkalmazta a veritaserumot, ha kellett, ha nem, hogy alig győzték a bájitalfőzők szolgáltatni. Persze, időnként vissza is ütött a dolog, ugyanis a szérumnak használata megkérdőjelezheti bizonyos esetekben a vallomásokat úgy mindenestől, mint az előfordult már néhány esetben, és máris azon bukik az ügy a bíróságon. Soha nem volt képes megérteni ezt a hozzáállást egyébként, de hát ez megint olyasmi, amivel ő nem dolgozik, nem hajlandó rá, mindenki másnak meg a maga felelőssége, milyen döntéseket hoz. Elgondolkodva dörzsöli meg a tarkóját a kérdés hallatán.
- Remélem, mielőbb most már, aztán elvileg visszatérhetek, igen. Részben már most is, de mindig erősen javasolt, hogy vagy a karperecet viseljem, vagy a kihallgató legyen megfelelően bűvölve. Értem egyébként a mögöttes logikát, már én is zsigerből használom, de még nem uralom teljesen. Mondjuk, itt és most az ablakban árválkodó kaktusszal például amúgy se mennék sokra - válaszolja megvonva a vállát, miután körbepillantott. Na nem mintha nem tudna ennél többet is, hasznos az például, hogy érzékeli, ha van a közelben valaki. Cserébe meg vannak olyan nyavalyái, mint a viharfóbia, a ragaszkodó pálcája, némi tériszony, vízfóbia, és még a gyomra se rajong a gyors helyváltoztatási módokért, szóval ő se a leghasznosabb csapattag terepen, meg kell hagyni. Ezt azonban inkább nem osztja meg, a gyengeségeit megtartja magának.
- Valamit valamiért - dünnyögi csak úgy mellékesen, már bögre után kutatva, közben meg inkább összefoglalja, milyen izgalmas hely is Bogolyfalva. Elneveti magát a szarkasztikus válasz hallatán aztán.
- Ugye? A keresztrejtvényt tényleg tudom javasolni unalmas órákra vagy legalább valami érdekes olvasnivalót - válaszolja. - A Pramberger tér meg... hát úgy valahogy. Az az a hely, ahová még egy auror is úgy megy be, hogy a pálcáját szorongatja a biztonság kedvéért - feleli a kérdésre, kikapcsolva közben a kávéfőzőt.
- A labor... áh, majd mindjárt megmutatom azt is - közli, félig közben már arra figyelve, hogy a kávét ne a bögre mellé töltse. Ráér amúgy is sokkolni még szegényt, hogy a labor itt valószínűleg mást jelent, mint egy párizsi parancsnokságon vagy éppen a budapestin. Bólogat a következő megállapításra, az biztos, hogy lesz ideje megtanulni a magyart a férfinak, már ha be nem üt az apokalipszis.
- Jó ötlet. Anna imádja a játszóteret - mondja újabb bólintás kíséretében. Anna ugyan tiszta apja lánya, mégis valahogy könnyebben barátkozik, és most úgyis abban a korban van, amikor kíváncsi is a többiekre. A pulton árválkodó tejet készségesen a férfi kezébe nyomja, ő elvan a kávéval anélkül is, csak úgy feketén tökéletes. Az ízéért issza főként.
- Arra - emeli meg ő is a bögréjét elmosolyodva. Hát aztán itt a nyugalomra általában nem is lehet panaszkodni. - Nem tudom, mit reméljek, hogy egyszer a kis piti bűnözők is úgy döntenek, városiasodnak és kiépítik a kis szervezetüket, vagy azt, hogy unatkozhatok tovább, amíg pár éven belül nem nyugdíjaztatom magam - gondolkodik el hangosan, aztán úgy dönt, nincs miért tovább támasztania itt a pultot, int Vasile-nak, hogy kövesse, megnézhetik a sarokba telepített labort. Kapott egy egész polcot, sőt, ha úgy vesszük, másfelet, egy félen ugyanis akták rengetege foglal helyet még, meg asztalt, néhány kémcsővel, mérleggel, miegymással. - Van egy olyan érzésem, hogy rá fog férni pár kérvény erre is.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. október 26. 17:10 Ugrás a poszthoz



Egyetértően bólogat. A múltat valóban nem lehet megváltoztatni, és néha kihat, van, hogy többször, mint kellene, vagy nem úgy, ahogy jó lenne. Érti, miről beszél a nő, neki is voltak hasonló kételyei azt illetően, hogy vajon milyen apja lesz Annának, tekintve, hogy nem a legjobb szülői mintához volt szerencséje. Azt meg hiába tudja, hogy a gondolatmenet meglehetősen irracionális, mégiscsak félt tőle huzamos ideig, hogy mi van, ha benne is ott van az a szikra, ami az anyjában biztosan, és egyszer felrobban, mint valami tűzijáték. Sok egyébbel meg foglalkozni sem akart, amíg az a maga módján elő nem tört, ránehezedve, és lett belőle, ami lett. Nem büszke rá. Megrázza a fejét aztán.
- Egyszerűen csak nem szeretem a sajnálatot... azt, amikor mások szemében azt látom, hogy jaj, én, szegény, milyen nehéz lehetett... zavar. Olyan, mintha onnantól kezdve mindig ott lenne mögöttem minden, ami történt. Pedig... anélkül valószínűleg más ember lennék. Nem tudom, milyen, de az biztos, hogy más. Így meg... vannak hülye reakcióim, évek óta dolgozom az egészen, de... nem vagyok áldozat - mondja ki, ami a szívét nyomja, miközben ujjait a homokba fúrja. Tekintete is azt követi, ahogy ujjai elmerülnek a homokban, mert a talaj, a föld erőt kölcsönöz neki. Feltölti. Talán tényleg ez zavarja a legjobban az egészben, hogy ő nem áldozat, és ha akkor nem törődött vele senki, amikor gyerekként nem igazán tehetett semmit - az alkalmazkodást kivéve -, akkor most főleg ne sajnálja senki. Nem haragszik érte, nem ideges, a hangja teljességgel nyugodt, akárcsak a vonásai. Fölöslegesnek tartja valami olyanon háborogni, ami már elmúlt, és különben is, arra már egy ideje rádöbbent, hogy ha nincs Tekla, talán ő is elmenne olyan részletek mellett, amikre viszont felfigyel, és ebben rejlik sokszor a siker titka. Észreveszi azt is, amit más nem. Kár, hogy ha ez átbillen az állandó éberség szaknyelven nemes egyszerűséggel hypervigilance-nek nevezett állapotába, akkor a környezete is megérzi, ugyanis valahogy mögöttes tartalom kerül minden mögé, akkor is, ha nincs. Ezért is igyekszik nagyon megőrizni az egyensúly törékeny állapotát.
- Most is az vagyok - pillant fel enyhén szomorkás mosollyal, szabad kezével átkarolva közben felhúzott térdét. Még mélyebbre fúrja a kezét a homokban, szüksége van a föld adta nyugalomra. - Nem tudom, soroltam-e bárhová is. Fontos volt, most is az, nem csak Anna miatt. Egyszerűen csak voltak pillanatok, amikor nem találtam a kiutat a saját gondolataimból... vagy inkább hetek, hónapok - szusszan nagyot. Olyan volt, mint egy soha véget nem érő rémálom, ami csak generálta a dolgokat, egyik a másikat váltotta ki. A munka volt az egyetlen stabil pont, a komfortzóna, amit ismert, és a végén még az is majdnem kihullott a kezei közül. - Az jó - állapítja meg némi hezitálást követően. - Mármint az, hogy már nem - helyesbít. - Fura semmit sem csinálni önszántamból. Többször kellene szabadságra mennem - jegyzi meg, most már elsimítva a homokot, ahol az imént még mélyen belefúrta a kezét. - Meg ha már Bogolyfalvára költözünk, azt hiszem, megkeresem az elemi mágust és befejezem a képzést, vissza akarom kapni az életemet.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2022. október 26. 17:20
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. november 9. 21:55 Ugrás a poszthoz




- Pontosan - állapítja meg tömören, megvonva a vállát. Kár is ezen töprengeni, attól úgy sem változik semmi. Egy pillanatra meglepetten pislog aztán, hogy mire is vonatkozik a kérdés.
- Á, hogy... szóval jobb előbb, mint később... nem fontos, csak amolyan általános bölcsesség - legyint inkább egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Azért én se szeretném, ha egy, a képességét még messze irányítani nem tudó emberrel kellene együtt dolgoznom, szóval inkább nem panaszkodom - válaszolja. Valamikor még ő is egészen határozottan hangoztatta, hogy az erő korlátozása szükséges lépés, amíg valaki még tanul. Nem feltétlen kellemes érzés - bár sokat fejlődtek azóta a képességkorlátozó varázstárgyak -, de milyen képmutató lenne már, ha most meggondolná magát e tekintetben. Bólogat a lehetőségeket illetően, a magyar nyelv megtanulása úgyis köztudottan sok időt és energiát vesz igénybe, amennyiben valaki nem olyan szerencsés, hogy ez legyen az anyanyelve.
- Hmm, ott még nem is jártam. Ha bármi kellene, amúgy szólj nyugodtan, lehet, hogy akad. Bájitalfőzésben nem vagyok jó, viszont gyűjtöm a ritka és mágikus növényeket, elég nagy a kert, egy üvegháznak is jutott hely. Mirrhafű még pont nincs, de ha sikerül szereznem és megteremteni a megfelelő környezeti viszonyokat az üvegházban, akkor még talán az is. Terromágus hobbi - osztja meg kuncogva. Már elgondolkodott azért néhányszor, hogy lehet, inkább magibotanikát kellene tanulnia, csak éppen annyira nem füllik a foga ahhoz, hogy visszaüljön az iskolapadba.
- Még nem tévedtem arra, de akad ott zsebtolvaj bőven, néhány illegális dolgokkal kereskedő egyén is, na meg verekedés, néhanapján párbaj, ha valaki elég ostoba, hogy mágikus nyomokat hagyjon hátra, szóval amolyan városszéli lepukkant sarok, ahová nem jó kimenni, ha nem muszáj - válaszolja, ha már a másik kérdezte. A játszótér ennél szerencsére kellemesebb hely, Anna imádja is, úgyhogy az ötletre nagyobb lelkesedéssel reagál. Még nem ismeri az új kolléga gyerekét, és az alapján nem dönt el semmit, hiszen ő maga is elfogult Annát illetően, de majd úgyis minden kiderül a maga idejében, ha eljutnak addig.
- Na akkor legalább amelyik jön, az jön, nincs probléma - neveti el magát, vállon veregetve a másikat, ha már közben egyébként a laborig is eljutnak. Nem a legfelszereltebb, de hát még lehet. Ha már megvan hozzá a megfelelő ember, akkor jöhetnek a változások is.
- Még van egy bájitalos szekrény is, de hogy mennyire felszerelt, fogalmam sincs. Gondolom, azért a kötelező alapkészlet csak megvan, a többit meg majd most be lehet szerezni - von vállat kissé tanácstalanul. Mivel neki alapvetően semmi köze az egészhez, használni sem szereti őket, nem is nagyon járt utána. - Szerintem az lesz az amott - mutat rá egy közelebbi szekrényre. - De nem mernék rá fogadni. Szerintem fedezd fel nyugodtan. Nem annyira koccintásra érdemes, de ha segít megbarátkozni az új körülményekkel, a pubban vannak jóféle borok. Meghívlak.  Meg ha még bármi kellene, szólj csak nyugodtan - javasolja barátságos mosollyal, mielőtt magára hagyná, hogy mérje fel a helyzetet, mire is lenne még szüksége és úgy tovább. Messze úgysincs az asztala.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. december 1. 23:41 Ugrás a poszthoz




Beleegyezően hümmög, de nem fejtegeti tovább a témát. Érti ő, miről beszél a nő, igazat is ad neki, ám számára ez mégiscsak sokkal bonyolultabb. Mondhatni megszokta, hogy a gyengeségeit megtartja magának, mert erre volt szüksége a túléléshez. Ezt nem vetkőzi le már valószínűleg soha, még ha változik is - mert azért tagadhatatlanul változik sok évnyi terápia hatására legalább -, arra nem lát esélyt, hogy egyszer valaki teljesen más legyen. Igyekszik megérteni a saját miértjeit és hogyanjait, ezzel együtt pedig lassacskán sikerül áthuzalozni régi berögződéseket. Lassacskán változik, fejlődik, halad egy olyan irányba, amelyet ő választott, ám a sajnálat még mindig kellemetlen és kényelmetlen téma. Ezért is engedi el ebben a pillanatban, a homokból áradó nyugalomra fókuszál tenyere alatt. Ezzel is sokáig tartott megbékélnie. Éppen olyan lassú néha, mint az eleme.
- Ha évekkel ezelőtt adom oda a naplókat, akkor talán nem kerül válságba a házasságunk - feleli némi töprengést követően. Azt mondjuk nem tudja, hogy akkor is a felesége lenne-e a nő, vagy éppen csak egyszerűbb lett volna kezelni számára a mélypontjait, ha tudja, mi is van mögöttük. Nem tagadta soha, egyetlen pillanatig sem, hogy a felelősség őt is terheli, és valójában lényegtelen, miért voltak titkai, a lényeg az, hogy voltak. - Az számít, hogy ha most elölről kezdhetném, még az elején elmondanám? Én... ezek nekem nem úgy titkok, hogy valaki más lennék... nem tudom... azt hiszem, rosszabb lenne, ha azt kellett volna bevallanom, hogy van még valahol egy másik feleségem meg három gyerekem, vagy megcsaltalak, vagy valaki más vagyok, nem is auror, nem is így hívnak... de azt is belátom, hogy ettől még elmondhattam volna - válaszolja egy megadó sóhaj kíséretében, miközben már azon van, hogy elegyengesse a homokot tenyere alatt. Azt, hogy legyen ott, fejben is, jogos kérésnek érzi, habár szívesen tiltakozna egy része, hogy néha ez nem annyira választás kérdése, az apja hirtelen halálát követő gyász legmélyebb pontjain például korántsem volt az, ám magyarázkodásnak hatna, így inkább szóba se hozza.
- Rendben. Jogos kérés - feleli inkább. Nevetősen szusszan a bajusz említésére, azon legalább már túlvannak, még ha most meg is dörzsöli a helyét. Fura azért, meg kell szoknia.
- Értem - mondja aztán bólogatva, és ha Veszna nem húzza el a kezét, akkor megfogja, összekulcsolva az ujjaikat. - Azt nem tudom megígérni, hogy nem lesznek rossz napjaim, de azt igen, hogy megpróbálom megtalálni bennük a jót. Felújíthatjuk a házat, rendbe tehetjük a kertet, próbálkozhatunk még gyerekkel, ha már nem azért tennénk, hogy megmentsük a házasságunkat, és sajnálom, hogy nem úgy alakult... - közli bűnbánó pillantással, némileg zavartan vakargatva meg aztán a tarkóját. Ő is örülne, ha Anna nem lenne egyke, de ráérnek még erre is. - Nincs kedved bemenni a vízbe? Mármint... én úszni biztos nem, de azért legalább térdig, ha már eljöttünk ide... - javasolna elmosolyodva, ez végülis sose volt titok, hogy milyen főnyeremény, nem tud se úszni, se repülni, sok egyéb mellett.  
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2023. december 20. 22:47 Ugrás a poszthoz

Rosa sulfurea


Végtelenül hosszú időnek tűnnek az évek, amióta nem beszéltek. Néha már-már egy másik élet vagy egy ködös álom részének tűnik szinte minden, és az igazat megvallva nem is nagyon gondolt az egészre évek óta. Ha nem áll neki kipakolni a budanekeresdi ház padlásáról az egyik hétvégén, talán így is maradt volna ez az egész, de nekiállt és megtalálta az összetört teáscsészét és mellette az összegyűrt levelet is egy dobozban. Emlékezett rá, hogy nem fogadta túl jól, de most legalább már nem érzett arra kényszert, hogy ismét összegyűrje, miután elolvasta. Csak félbe hajtotta, aztán még egyszer, és zsebre tette, mielőtt még Anna kezébe kerülne. Ezt a beszélgetést nem szeretné még lefolytatni vele véletlen sem. Pár napra aztán ismét elfeledkezett róla, amíg újra bele nem botlott, és újabb néhány napba került arra a döntésre jutni, hogy ezúttal válaszol. Nem haragszik. Haragudni igazság szerint akkor sem haragudott, inkább eltört benne valami, viszont ha nem így alakulnak a dolgok, most meg aligha ott tartana, ahol, és azért igenis örül annak, hogy valahogy mégis csak lett családja. Nem adná semmiért őket, még ha néha kihívások elé is állítják vagy éppen megpróbálják próbára tenni a türelmét a gyerekek. Valahogy révbe ért az évek alatt. Szóval ennyi év után végre válaszolt a levélre, s nem volt nehéz eljuttatni Sebby-hez, hiszen hallotta ő is, hogy Őszike néni boltja már a Selwyn testvérek tulajdona. Bogolyfalva mégsem akkora nagy város, hogy ne jusson el előbb-utóbb minden hír mindenkihez, s bár eddig meghagyta a könyvvásárlás nemes feladatát itt éppen ebből az okból adódóan Franciskának, most mégis lenyomja a kilincset és benyit a boltba önszántából a két nappal ezelőtt elküldött levelet követően ő maga is.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2023. december 20. 22:59
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2023. december 21. 19:36 Ugrás a poszthoz

Rosa sulfurea


- Szia - köszön kissé tétován, megtorpanva. Az ajtót becsukja, mert hideg van kint, de mégis lopva a válla mögé pillant, eltöprengve azon a lehetőségen is, hogy csak sarkon fordul és hazamegy. Nehéz nem észrevenni, hogy a másik lefagy. Igaz, nem is várta, hogy ez egy örömteli találkozás lesz, csak annak örülne, hogy mivel mindketten ebben a picinyke városban laknak, ennyi év után talán mégis felnőttek ahhoz eléggé, hogy ne kerülgessék egymást. Még csak nem is pontot szeretne tenni valamire vagy válaszokat kapni, már régen túl van ezen. Egyszerűen csak békét kötni lenne jó. Nem tudja másképp megfogalmazni. Anna jár a fejében és az, hogy mennyire imádja a könyveket, s azzal együtt gyakorlatilag ezt a boltot is, de ebben a pillanatban már valahogy mégsem biztos benne, hogy jó ötlet volt ez.  
- Hát... én... gratulálok a bolthoz. Hallottam hírét, hogy már Selwyn-tulajdon - töri meg végül a csendet, inkább a polcokra szegezve a tekintetét. Nem is olyan könnyű kitalálni, mit mondjon pontosan. Közelebb lép inkább az egyik polchoz, és amíg gondolatban azt fogalmazza, mit is mondhatna pontosan, végignéz az egymás mellett álló könyveken. Ha Sebastian nem szólal meg közben, vagy éppen hagyja itt minden szó nélkül, mert úgy néz ki, mint aki azt szeretné, jó néhány percbe is beletelik, mire ismét megtörné a számára egyre kínosabbnak tetsző csendet.
- Nézd... - vág bele hezitálva most is, még mindig a könyveket vizslatva, mielőtt felé fordulna. - Bogolyfalva kisváros, nem kerülgethetjük egymást örökké. Nem várom, hogy... mármint most elég kínos ez így, talán jobb, ha nem is zavarok tovább, csak azt szerettem volna tudni, hogy bejöhetek-e ide úgy, hogy... - igyekszik összefoglalni, miért is van itt, de csak nem áll össze szép kis összeszedett beszéddé az egész.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2023. december 24. 18:19 Ugrás a poszthoz

Rosa sulfurea


Bizonyára bárkinek egyértelmű lenne, hogy mennyire menekülni szeretne innen Sebastian, és ezzel ő is tisztában van. Még ha nem ismerné - bár ez így tíz év távlatában azért már kissé vitatható tény -, vagy talán úgy pontosabb, hogy ha nem ismerte volna soha, akkor is érzékelné, hogy nem szívesen látott vendég. Nem is szeretné sokáig rabolni az idejét, mert már ez a pár perc is végtelenül sok időnek tűnt, amíg igyekezett összefüggő és értelmes mondatokba tömöríteni széthulló gondolatait.
- Azért... ha nem tévedek, most is inkább lennél bárhol máshol, szóval ha netán van olyan nap, amikor nem te vagy itt... ez a lányom egyik kedvenc boltja, és nem szeretném elmagyarázni neki, miért fest úgy a bácsi a pult túloldalán, mint aki szellemet látott, ahányszor csak benézünk - mondja ki végül, mire is gondol, mert azért ezt így bárhonnan nézi is, roppant kellemetlen. Ereje furán bizsereg az ujja hegyén. Olyan érzése van, mintha kicsi lenne a hely valahogy, s szinte biztos benne, hogy Annával ellentétben az ő kedvenc helye aligha ez lesz, de hát mit meg nem tesz az ember a gyerekéért. Anna kifejezetten könnyen az ujja köré tudja csavarni amúgy is.
- Ha minden igaz, akkor kellene lennie egy rendelésnek is, Kelemen-Révay Franciska névre, két meséskönyv és növénytani lexikon, a legújabb kiadás. Átvenném, ha bármi megérkezett esetleg - szólal meg aztán újra, ha már eszébe jutott ez is, talán letudhatja. Franciskának úgyis van elég dolga az ikrekkel, ő meg már tényleg nem akar csak azért nem elintézni valamit, mert éppen kellemetlen lehet.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2024. január 3. 18:34 Ugrás a poszthoz

Rosa sulfurea


- Kilenc éves, neki még mindenki néni meg bácsi, aki legalább egy évtizeddel idősebb nála - válaszolja tényszerűen a döbbent reakcióra, magyarázatot adva arra, hogy Annától ez még teljességgel természetes és logikus. Még Albertet is bácsinak szólította, holott a fiú még éppen csak elmúlt huszonegy, a kicsit is idősebb rokonokról nem is beszélve. Előfordult, hogy hasonlóan döbbent pillantásokkal találkoztak, de tulajdonképpen nem olyan nehéz kijavítani és megértetni vele, hogy erre semmi szükség, ha valaki úgy akarja.
- Köszönöm - feleli, ha már Sebastian azt mondja, megnézi, megérkezett-e bármelyik könyv is azokból, amelyeket nem olyan rég Franciska kért és íratott fel itt egy bizonyos listára. Addig nem is tudta, hogy ilyesmit is lehet, hiszen ez a könyvesbolt kicsit másként működött, amikor még utoljára itt járt jó sok évvel ezelőtt.
- Nagyszerű - szorítkozik továbbra is egy szavas válaszokra egyelőre, ez mégiscsak egyszerűbb, mint bármi mást megfogalmazni és az igazság az, hogy a maga részéről, még ha nincs is az arcára írva, szintén kényelmetlenül érzi magát. Valamiért azt hitte egy egészen kicsit, hogy tíz év után talán mégiscsak semlegesebben tudnak egymáshoz viszonyulni, hiszen az rengeteg idő, de mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem minden esetben elég idő is ehhez. Szusszan egyet a gondolatra, miközben odakanyarítja az aláírását a papírra, ahová éppen kéri a másik, és tulajdonképpen már azon van, hogy ha semmi továbbira nincs szükség részéről, akkor fogja a könyveket és megy is dolgára, mert az akad bőven, de a másiknak most jut eszébe visszaugrani a korábbi kijelentéséhez.
- Grindelwald? - Úgy tűnik, rajta a sor, hogy megrökönyödjön. Nem tudja eldönteni, hogy ez most sértés akart-e lenni vagy sem. Ettől függetlenül mondjuk szíven üti, bár tény, hogy annak idején talán ő sem kezelte a legfényesebben az egész helyzetet. Kurtát szusszan, maga elé bámulva, ahogy ajkait vékony vonallá préseli össze egy pillanatra, de végül úgy dönt, nem mond inkább semmit. Vagy legalábbis szinte semmit.
- Mennem kell - közli rövidre fogva, és gyakorlatilag köszönés nélkül távozik a boltból. Szüksége van a friss levegőre, és még annál is inkább a talajra a lába alatt, hogy józan fejjel végig tudja gondolni, most valóban ő lett-e a történet főgonosza, és vajon mekkora hiba volt ez a látogatás.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kelemen Farkas összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel