36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kelemen Farkas összes RPG hozzászólása (109 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. február 15. 23:26 Ugrás a poszthoz



Gondolataiba merülve lépked egykedvűen, emlékeire hagyatkozva csupán, hiszen ismeri már a járást. A hosszú itt töltött évek után ki ne tudná becsukott szemmel is megtenni ezt az alig néhány méteres rövid kis sétát, ami egyik ajtótól a másikig vezet, de ahogy mondják, négy lába van a lónak, mégis megbotlik. Neki csak kettő, mégis sikerül belebotlania valamibe, amire nem emlékszik. Egész pontosan valakibe, mint kiderül, ahogy felpillant, hagyva tovaillanni a megválaszolatlanul maradt kérdéseit. Kissé meglepetten pislog a lányra, szemöldökét enyhén megemelve, hiszen nem szoktak sűrűn ücsörögni a folyosón emberek. Kihallgatásra váró tanú még esetleg lehet, ha nem bírja az amolyan váró funkcióval felruházott terem hangulatát, de talán inkább mégsem. Azt súgják a megérzései, hogy a lánynak nincs köze az éppen zajló ügyek egyikéhez sem. Nem fest valami jól, de nem látja rajta annak a bizonyos, jellegzetes zaklatottságnak a nyomait, amivel sűrűn találkozni szokott a becitált tanúknál. Még apátiára vagy sokkra utaló jeleket sem fedez fel, ahogy végignéz rajta. Nem hiszi magát tévedhetetlennek, főleg úgy nem, hogy figyelme ide-oda cikázik egy ideje, sok évnyi tapasztalatra építkezve azonban mégis biztosra veszi, hogy ha más nem, hát ösztönösen tudja, mikor kivel van dolga. Bármennyire is nincs jó bőrben a lány, sehogysem illeszkedik ebbe a környezetbe. Inkább egy pszichológusi rendelő erőterének illúzióját kelti benne, ahogy elnézi némán még egy pillanat erejéig, mielőtt végre megszólalna.
- Bocsánat, az én hibám. Nem néztem körül elég alaposan - kér elnézést, ha már egyszer majdnem átesett szegényen. Nem lehetett kellemes érzés. Akad is benne némi bűntudat, hogy mintha nem lenne elég mindaz, amivel gondja lehet - elég csak ránézni -, még ő is belerúg akaratlanul is. Amikor a zacskót felé nyújtja aztán a lány, ismét meglepetten pislog előbb a zacskóra, majd a lányra, végül megrázza a fejét, igyekezve valami semleges arckifejezést ölteni. Ez biztos valami kellemes szórakozás lehet a karmának, hogy felidéz részleteket neki folyamatosan a múltból, elérve, hogy megint jobban fájjon, amikor már kezdi úgy érezni, hogy lassan talán mégis képes lesz felejteni. Pillecukor, gumicukor, egyre megy.
- Nem, köszönöm - jelenti ki kissé elutasító hangnemben, és megáll egy pillanatra, eltöprengve azon, hogy talán túlságosan is gyorsan vágta rá ezt most a kérdésre, pedig a másik aztán végképp nem tehet róla, hogy a mozdulata mit idéz fel, és mit nem. - Nem igazán jó ötlet, hogy ilyesmit egyek - próbál szabadkozni aztán, hátha mégsem sikerült megbántani, aztán gondol egyet, fogja magát, és ahelyett, hogy tovább haladna a kihallgató felé, egyelőre elfeledkezve arról leül ő is a földre a lány mellé.
- Mit keres itt, ha megkérdezhetem? - kérdezi meg rövid ideig tartó csendes töprengést követően, egyelőre arról is megfeledkezve, hogy talán nem ártana bemutatkoznia, például. Csak jóval később jut eszébe, amitől enyhén rózsaszín árnyalatot ölt a füle, árulkodva ezzel a zavarról, amit egyébként igyekszik nem mutatni. - Farkas - mutatkozik be egész szenvtelen arcot vágva, leszámítva a szája  bal szegletében meghúzódó halvány, mosolyra hajazó görbületet, kezét nyújtva a lány felé. Vajon mikor kuszálódott így össze minden, hogy még az illemről is megfeledkezik?
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. február 16. 22:45 Ugrás a poszthoz



Egy ideje a tényleges ünnepekről is megfeledkezik, nem csak az olyan kitalált, de a kereskedelemnek kifejezetten hasznos alkalmakról, mint a Valentin-nap. Meglehetősen összefolytak a napok egy rémesen kaotikus nagy masszává, de talán nem is baj, hogy még ezek is nem bolygatják egyébként roppant ingatagnak bizonyuló, pillanatnyilag majdhogy nem is létező lelki békéjét. Anélkül is akad éppen elég ok, hogy letört legyen, habár nem mondhatni, hogy ne próbálkozna legalább kezdeni valamit a helyzettel. A haladat még nem látszik, de legalább Zóját rendszeresen látogatja, hogy aztán hosszas hallgatásokkal teletűzdelve meséljen erről vagy arról, mikor mi kerül elő éppen egy-egy kérdés nyomán. Most is igyekszik legalább úgy tenni, mintha pusztán fáradt lenne az elmúlt hetekben tapasztalt álmatlanságtól - a kényszerpihenőt is arra hivatkozva kapta -, és a kérdés hallatán szája szeglete úgy görbül felfelé, mint valami ősöreg mesélőnek, aki már sok mindent látott a világból, olyat is, amit el sem hinnének neki.
- Nem feltétlen, de ezek a falak sok mindent láttak már. Nem is hinné, miket mesélhetnének - válaszolja, majd ha már elhárította az ajánlatot, lemondva a felkínált  rágcsálnivalóról, úgy dönt, leül a lány mellé. Jobb dolga amúgy sincs. Munkája épp nem akad, hiszen az ügyeket, amiket hátrahagyott, már mind lezárták eddig, az újakba pedig még nem ütötte bele az orrát. Amíg valami egészen friss nem érkezik, fölöslegesnek is érzi, hogy nagyon bele akarjon mászni bármibe is, így legfeljebb csak lézengene. Már ennek tudatában is a társaságot választja, talán addig is sikerül megfeledkeznie erről-arról, és nem gondolni olyasmire, amire a legkevésbé sincsen szüksége.
- Egy Zóját én is ismerek. Jó pszichológus... meg ember - állapítja meg némileg szórakozottan, amint végighallgatja a lány szavait. Amennyi mindent végighallgat tőle az a nő, nagy szó, hogy sose köt bele semmibe, nem minősíti, nem tesz megjegyzéseket. Tudja, hogy egy pszichológusnak nem is illik, de valahogy mégis várta eleinte, hogy na, most, mindjárt, erre lassan már azt érzi, hogy kezd megbízni benne. Közben, mintha csak otthon lenne, lazán előre nyújtja a padlón a lábait, keresztezve egymáson a bokáit, kezeit ölébe ejtve.
- Örvendek, kedves Ráhel. - Egy pillanatra a lány felé is fordul egy futó mosoly árnyával arcán, aztán a kérdést hallva megvonja a vállát.
- Nem tudom. Egész hosszú ideje ma vagyok itt újra először, de ha van kedve, megnézhetjük - ajánlja fel. Végtére is úgyis szétnézni indult, most az már igazán nem oszt, nem szoroz, hogy azt a sétát egyedül teszi-e meg, vagy közben a lány sem unatkozik. - Azt hiszem, hagynunk kellene azért egy cetlit, hogy nem az ufók raboltak el - vált teljesen váratlanul tegezésre, és feltápászkodva keresgélni kezd a zsebében, egyelőre nem sok sikerrel. - Vagy inkább küldünk neki egy üzenetet az első alkalommal, amikor papír kerül a kezem ügyébe, és talán még váltságdíjat is kérek, mondjuk egy vödör kávét.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. február 21. 21:02 Ugrás a poszthoz



A lába elé pislogva nevetősen szusszan, még egy tünékeny félmosoly is megjelenik szája szegletében - csupa szarkazmus önmagával szemben -, hiszen valóban ráér. Semmi dolga. Mint valami haszontalan bútordarab, amit óvatosan kerülget most mindenki, nehogy recsegve-ropogva szétessen, amint ráraknak valamit. Cseppet sem tetszik neki ez az állapot. Ki kell lépnie belőle, akárhogyan is, de muszáj. Munka kell ismét, elfoglaltság reggeltől estig, és akkor rendben lesz minden, amint a szőnyeg alá seperheti gondjai nagy részét, ahogyan eddig is tette.
Ez mindenképp hízelgő - állapítja meg végül, helyet foglalva közben a lány mellett a földön. Kissé meglepetten pillant rá aztán az egyértelmű kijelentés hallatán, miszerint ugyanazt a Zóját ismerik. Nem egy gyakori név, az biztos, de azért lehet még egy-kettő belőle hatmillió lakossal számolva is egy ekkora országban.
Mácsai? - kérdez rá a biztonság kedvéért, szemöldökét kérdőn vonva fel, egyelőre el is feledkezve róla, hogy olyasmiről volt szó, miszerint mesél a lánynak, mi minden történt már ezek között a falak között. A nevét illető kérdésre vállat von aztán, és lassan, egész lassan kezd felengedni a tartása ebben a beszélgetésben, ha másért nem, hát amolyan mindegy már alapon. Még a padlón is viszonylag kényelmesen helyezkedik el, nem zavartatva magát, bármennyire is útban van éppen bárkinek, aki erre halad el.
Apám a megmondhatója, de ősmagyar név, és néha arra gyanakszom, hogy hatékony kínzóeszköznek szánták, annyira egyedi - válaszolja megvonva a vállát. Roxfortban ki se tudták mondani, hát átkeresztelték Wolfinak, és voltak mindig kellemetlen alakok, akik vonyítani kezdtek a közelében, főleg telehold környékén, meg hülye kérdésekkel bombázták. – A Ráhel mit jelent? Hangzásra héber eredetűnek tűnik, vagy nem az? – érdeklődik már ő is a lány neve iránt.
Persze. Úgy nézek én ki, mint aki félrebeszél? Csúnya tüdőgyulladásom volt, de már nincs is lázam – jegyzi meg, miközben a tenyerét a homlokának nyomja, hogy ellenőrizze állítása igazát, aztán meg zsebre dugja a kezeit, hogy papír után keresgéljen - hiába.
Te is szereted a kávét? Nagyszerű, akkor ebben egyetértünk. Az első alkalommal küldünk Zójának egy levelet, addig meg erre. - Szétnéz az irányt illetően, majd int a lánynak, hogy kövesse, és már meg is előre egyenesen, amíg csak a kihallgatótermekig nem érnek. – Erre tartják a kihallgatásokat... és itt van is valaki - dünnyög, belesve az egyik ajtón túlra a kis ablakon. – Van kedved találgatni, miért van itt? Szerintem... lássuk csak... megpróbálta kirabolni a Mágusbankot, de túl hamar elkapták a koboldok -  mélázik el félhangosan. – Egyszer behoztak egy alakot, aki azzal fenyegette a koboldokat, hogy rájuk szabadít egy padlásszörnyet. Gondold el, mennyire beijedhettek. Röhögőgörcstől fetrenghettek szerencsétlenek, a pasiról meg kiderült, hogy valami szer hatása alatt volt - mesél, hátát a falnak támasztva, majd nem s bírja ki kuncogás nélkül a végére.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. március 2. 23:54
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. február 25. 15:41 Ugrás a poszthoz



Mhm – hümmög egyetértően a magyarázatra, miközben figyelemmel követi a férfi mozdulatait, mint amolyan mellékelt ábrát. – Logikus. – Tenyerén megtámaszkodva hátradől kissé, és elgondolkodva mered maga elé egy hosszú pillanatig. Minél jobban érti az egész mechanizmust, annál könnyebben épít és bont bármit, és minél többet gyakorol, annál jobban fogja érteni. Az első próbálkozásaihoz képest haladt is már rengeteget, hiszen azok vagy a sikertelen vagy a siralmas kategóriába voltak sorolhatóak többnyire, nem nagyon akartak hihetőre sikeredni. Még most sem az minden alkotása, habár szép lassan csiszolódnak a részletek, ahogy újra és újra megpróbál alkotni is valamit, nem csak az üvegcse titkát fedni fel. Azonban ahogy mondják, az ördög a részletekben rejlik, és az illúzióknál valahogy talán még fontosabbak is ezek az apróságok, mint mondjuk egy rajznál, amire az ember legfeljebb ráfogja, hogy posztmodern alkotás.
Apró mosoly jelenik meg szája szegletében, miközben újdonsült tanára tanácsát hallgatja.
– Olyannak tűnik ez is, mint a nyelvtanulás. Minden kis apró részlet hasznos lehet, ha nyitott szemmel jár az ember a világban, minden elkapott szófordulat vagy ebben az esetben éppen minden kis részlete a valóságnak, ami csak megfigyelhető és megőrizhető – foglalja össze meglátásait a témát illetően. Úgy véli, ha valamihez, hát ehhez is hatalmas bázis kell mögé tudásból, tapasztalatból, gyakorlásból, és ahhoz még hozzájön a kreativitás és a kitartás.
Az már biztos. De ez így egész érdekfeszítőnek hangzik. Állok elébe. – Az ilyesféle kihívásokat mindig is szerette, már amíg nem volt közük viharokhoz, ez azonban pusztán személyes probléma, amin kénytelen lesz túllépni. Talán éppen az illúziómágia jelentheti valami módon arra is a megoldást, ezzel egyelőre azonban még nem foglalkozik. Messze vannak még a hangok ahhoz, relatíve messze, hiszen még a látványnál tart, a mozgás is csak most következik. Már csak próbaképpen is megemeli a kezét, még ha nem is kapott rá utasítást, hogy alkosson bármit is. Kitárja a tenyerét, melynek közepén egy falevél ölt alakot összpontosítása eredményeként. Élettel teli zöld, éppen csak észrevehetően sárguló szélekkel. Majdnem pontos mása az általa elképzelt képnek. Minden részlete azonban most sem tökéletes, felületén ugyanis azt a hatást kelti, mintha olajfesték adná a színét. Tudomásul veszi, hogy további probálkozásokra lesz szükség a jobb eredmény érdekében. Még nem elég. Tulajdonképpen soha nem is lesz az. Ennek a fajta tanulásnak valószínűleg sosem lesz vége.  
Ezzel próbálkozom egy ideje, de még mindig bőven van mit gyakorolnom – állapítja meg, ahogy fejét kissé oldalra billentve szemléli alkotását. El se hinné most már, hogy valamikor ez kétszer-háromszorennyi erőfeszítésébe került, ha nem többe, és sokkal bénább volt az eredmény.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. február 25. 15:48
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. március 3. 02:53 Ugrás a poszthoz



Elismeréssel adózik az elhatározásnak, futó mosolya is ezt tükrözi, miközben bólogat. Aurornak lenni végtére is nemes hivatás, habár ő most pillanatnyilag inkább nyomasztónak érzi, de azt is tudja, hogy ez nem magát a szakmát minősíti, pusztán csak személyes ellenérzés a jelenlegi helyzet iránt. Majd elmúlik, remélhetőleg. Érdeklődve emeli meg aztán a szemöldökét, amikor a lány bizalmat tanusítva iránta közelebb hajol, majd egy meglepett ó hanggal reagál először is a megosztott titokra.
– Nahát. Igazán szerencsés vagy, egy ilyen anyával csak az lehet az ember - válaszolja. Talán még szemernyi irigységet is érezne, ha nem nyomná el minden érzését a benne lakó üresség, még a legerősebbeknek is csak tompa árnyékát hagyva. Zója mégiscsak főnyeremény, amennyit látott belőle eddigi beszélgetéseik alkalmával, az égvilágon semmiben nem hasonlít Teklára. Alig észrevehetően szusszant, ahogy eszébe jut a saját anyja. Szembe kellene néznie vele, de még mindig folyamatosan elnapolja azt a látogatást. Próbál rákészülni lelkileg arra a viharra, amely ebből következhet, de sehogysem érzi, hogy sikerülne, hát eddig még minden alkalommal meggondolta magát, másik alkalomra hagyva az egészet.
– Hát a Piroska és a Farkas meg társai már mind megvoltak, vonyítottak is utánam már, kaptam farkasölőfüvet ajándékba... az összképen a fogaim sem segítenek hú de sokat, ami azt illeti. Ja és hívtak már Farkitól Wolfiig mindenféleképpen, talán a Wuf volt a kedvencem, különösebben újat aligha lehet már mondani nekem - válaszolja fejét csóválva egy röpke pillanatra, miközben számbaveszi az egyes emlékeit, és néhányat bölcsen nem is említ, tekintve a nem éppen még érzekeny lelkű fiatalok fülének való jellegüket. Nem óhajt lelki traumát okozni, ha már választhat.
– Neked is úgy bodorodik netán a hajad, mint a bárányok gyapja szokott? - kérdezi meg, noha érzi, hogy ez meglehetősen béna megállapítás a részéről, semmint szórakoztató. Rá is tér inkább, hogy rövidre fogva megmagyarázza, miért is kénytelen éppen felfedezni maga is, mi a helyzet az intézményben, azon belül is ezen az emeleten, majd megvonja a vállát a kérdés hallatán.
– Dehogynem. Mindenre van, csak éppen allergiásnak bizonyultam az összetevők egyikére, úgyhogy gyógynövényteát kaptam és egy hosszú kényszerpihenőt, hogy ne lábon hordjam ki az egészet - feleli. Persze ez csak az igazság töredéke, hiszen ez a két hónapból három hétig tartott, a többiben inkább a levertség, étvágytalanság és állandó fáradtság volt a gond. Szerencsére már jobb, vagy legalábbis már azt kezdte érezni, hogy ha nem mozdul ki, be fog csavarodni, így itt van. Feltápászkodik közben a földről, igyekezve megoldást találni, hogyan is tudassák Zójával, hogy Ráhel nem fog bajba kerülni, mert nem egyedül kószált el.
Kihallgató tiszti becsületszavamra - válaszolja, igyekezve nagyon is meggyőzőnek lenni. Nem fogja továbbadni a titkot, abban a lány biztos lehet. – De azért még megkérdezném, hogy van valami egészségügyi oka is, például búgócsiga leszel tőle turbó fokozaton, vagy csak Zója szigorú nevelési elvei nem engedik? - veti fel, hiszen nem árt tudni, mielőtt még valami baj lesz abból, hogy ő nagyon okosan kitalálta ezt a legyen kávé a váltságdíj dolgot. Az első kihallgató ajtaja előtt állva aztán máris találgatásba kezd, nagylelkűen tárva fel az első eszébe ötlő lehetőséget, bármekkora ökörség is.
– Hát - szólal meg némi töprengés után, miután Ráhel rákérdez, beszéd közben állát vakargatva kitartóan. – Nem is tudom. Elég kétségbeesettnek tűnik innen nézve, olyannak, aki ilyesmire is képes, és rémesen ideges, tördeli az ujjait, remeg a keze, talán ő is valami szeren van, és most jelentkeznek az elvonási tünetek... de egyébként csak tippeltem. Ezeket mindig kérdésekből tudom meg, ha nincs már eleve benne az aktában. Az is lehet, hogy illetékteleneknek fedte fel a világunkat... vagy... tulajdonképpen bármit elkövethetett - fejti ki, majd rátér a padlásszörnyre is. – Az egy rémesen ronda, lusta, tohonya bestia, ami viszonylag ártalmatlan, és nem tudom, hogy ki az, akit meg lehetne vele fenyegetni. A ragyáit én sem szívesen kapnám el, amilyen rondán fest némelyik, de azért azzal fenyegetőzni... hát ahhoz nagyon el kell szállnia valakinek. Ki is derült, hogy valami kísérleti bűbájtól volt beállva az illető... hm, lehet, hogy ez az ürge meg épp azokkal kereskedik. Ki tudja. Amennyire remeg, tényleg elvonási tünet is lehet éppenséggel, de lássuk a következőt - mondja, intve a lánynak, hogy kövesse, majd pár lépéssel odébb megáll egy újabb ajtó előtt. Ajkait lebiggyesztve veszi tudomásul, hogy ez a terem bizony üres, így már csak a harmadiknál találgathatnak, ahol épp egy nő ücsörög bent olyan mereven, mint valami viaszbábu Madam Tussaud panoptikumából. – Szerinted ő mit kereshet itt? Van ötleted? - veti fel a kérdést, engedve, hogy ezúttal a lány találgasson előbb.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. március 3. 11:54
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. március 10. 21:27 Ugrás a poszthoz


semmi akadálya Cheesy

– Warren? Volt szerencsém találkozni vele, de különösebben nem - válaszolja, elgondolkodva csóválva a fejét szavai mellé. Tavaly kellőképpen sokat tartózkodott a Bagolykőben, hogy az iskola defenzorával is összefuthasson, azt azonban nem állítaná, hogy ismeri, így különösebben nem is tudna róla mit mondani.
– Kedvelem. Szoktam vele beszélgetni néha, és nagyon rendes - szólal meg röpke pillanatnyi hallgatás után. Meg türelmes, teszi hozzá gondolatban, de inkább nem taglalja a részleteket, miért is kedveli jobban Zóját, mint a parancsnokság kirendelt pszichológusát, aki folyamatosan noszogatta, hogy beszéljen már erről vagy arról. Csak rosszabbul érezte magát minden beszélgetés után, mint előtte.
– Erre sosem gondoltam. Azt hiszem, nem érdekeltek annyira, hogy ijesztgessem őket, de ha még valaki hasonlóan kreatív lesz, kipróbálom - jegyzi meg, és a kép, ami megjelenik lelki szemei előtt, futó mosolyt rajzol szája szegletébe. Már csak egy ilyen kór hiányozna a nyakába, hogy teljes legyen a kép, de még anélkül is el lehetne hinni, ha azt veszi, hogy tud kinézni akár csak két egymást követő álmatlan éjszaka után is. Érdeklődve hallgatja a magyarázatot aztán, miért is találó a lány neve, hiszen a bodrokat ő sem látja azért, akárhogy nézi is.
– Értem. Hát ha megnyugtat, én nem ettem meg még senkit. Nem mondom, hogy vegetáriánus lennék, az azért túlzás, de válogatós vagyok, és a bárányt épp nem szeretem - válaszolja végül, egész komoly képet vágva a szavai mellé, és ha már felkelt, zsebre is dugja a kezeit, majd megvonja a vállát.
– Unatkozom, ha sokáig nincs mit csinálnom. Kiolvastam a könyveim felét, meg ennyi filmet életemben nem néztem még, azt hiszem, de nem túl érdekes azért. Téged nem untat a semmittevés? - érdeklődik, majd pillanatokon belül elkerekedett szemmel bámul a felé tartott kisujjra, beletelik fél percbe is, mire végre kihúzza a zsebéből a kezét, és ám legyen, kisujjeskü. Rá is bólint, ha már ez most így felülírja az aurori becsületszavát, de végtére is csak olyan lehet ez is, mint a cserkészbecsszó. Biztosabb minden másnál.
– Hm, hm - tűnődik el aztán a friss információ hallatán, hiszen talán mégsem kellene kávét adni a lánynak, ha Zója úgy ítélte, hogy nem. Még az állát is megvakargatja cipője orra elé bámulva közben, ahogy a lehetőségeket latolgatja. - Na és azért is morcos lenne, ha sok-sok tejjel kapod a kávét? Vagy tudod, mit? Szerezhetünk neked forrócsokit is. Ha máshol nem, hát az irodámban akad az is - ajánl kompromisszumot, talán meg tudnak egyezni valami ilyen köztes lehetőségben is, ami mindenkinek jó lesz. Ráhel nem pörög fel véletlenül sem, az ő feje is a helyén marad, ha Zója rajtakapná, és még a lelkiismerete sem fogja rágni, hogy ugyan mit művel már. A szappan említésére csak a száját húzza el, még elképzelni is rossz, milyen íze lehet, de a gondolatait végül gyorsan eltereli az egyes számú kihallgatandó alany, akiről kitalálni igyekszik, mit is keres itt.
– Hát mindenfélét. Kicsoda, honnan jött, mi köze az ügyhöz... általában ezek a kérdések adják magukat. Sokszor keresztkérdéseim vannak, ha látom, hogy valami sántít, vagy ha olyan az illető testbeszéde. Meg szeretem a zárt kérdéseket, tudod, amikre igen vagy nem a válasz, vagy egy-két szó. Úgy nem lehet körbemagyarázni meg csűrni-csavarni a dolgokat - magyarázza a lánynak, hogyan is szokott kérdezni, habár ez tényleg mindig esetenként változik. – Megtörni... van akinek az a specialitása, hogy a frászt hozza az emberekre, és a félénkebben még azt is bevallják, amit nem tettek.
Lassan továbbállnak, újabb kihallgatótermet és újabb kihallgatandó embert találva, ezúttal egy nőt. Némán hallgatja végig a lány elképzeléseit, bólogatva közben, ahogy töpreng a maga verzióján, igyekezve a hallott szavakra éppúgy figyelni, mint a fejében kavargó gondolatokra.
– Nem rossz, tetszik ez a mérgezős teória - állapítja meg, majd hümmögve néz körül. - Nem akarok belekontárkodni valaki más munkájába, de az is megfelel, ha megkérdezünk egy kollégát, hogy miért hozták be? Közben pedig megismerhetsz néhány aurort is még, ó, és tényleg írunk Zójának.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. március 17. 12:50 Ugrás a poszthoz



Nyughass már - szól rá a kutyára a szóhasználat ellenére inkább fáradtan, semmint türelmetlenül vagy idegesen. Ribizli kedveli a várost, meg a régi, megszokott útvonalát a sétáiknak még abból az időből, amikor Budapesten lakott. Budanekeresden is elvan, ez vitathatatlan, de mégis olyan ellenállhatatlan tekintettel kuncsorgott nyüsszögve már az első ottani séta alkalmával, letáborozva az átjáróul szolgáló szökőkútnál, hogy nem tudott neki nemet mondani. Most azonban furcsán viselkedik. Mintha kiszagolt volna valamit. A pórázt rángatva igyekszik mindenáron rávenni őt, hogy térjenek be az egyik utcába.
Nem - mordul rá a kutyára erélyesebben egy fáradt sóhajt követően, hiszen mégiscsak ő az eb gazdája, és nem fordítva. Még mindig neveli a lassan egy esztendős retriever-labrador keveréket, és egész engedelmesnek bizonyult eddig, már amennyiben cserébe kellőképpen sokat mozoghat. Most éppen ezért is tűnik szokatlanul furcsának a viselkedése, és mégis ismerősnek tetszik. Adta már ki ezt a panaszos, nem mindennapi hangot, mintha... mintha valami bajt jelezne. Talán egy sérült állat lesz az.
Jól van, de ha csak egy nagy kitérő lesz, nem leszek boldog tőle. Még rengeteg dolgom lenne ma - dünnyögi szusszanva egyet, de mivel az eb továbbra is makacsul be akar térni az utcába, enged a pórázon, hadd vezesse. A biztonság kedvéért a pálcáját előveszi azért, mert nem tudja, mit is fedezett fel a kedvence, amíg oda nem érnek. Gyakorlatilag bármi lehet. Pillanatokon belül elé is tárul aztán az egész rémes látvány, és kiderül, hogy nem egy újabb sérült macskáról van szó, hanem inkább valakiről, akit rendesen helyben hagytak. Vagy ő intézte el magát? Pillanatnyilag jelentéktelen részletkérdés ahhoz mérten, hogy milyen állapotban van. Ribizli már meg is közelíti, barátságosan nyalva meg a fiú arcát.
– Ribizli - mordul rá, de aztán már azon is van, hogy megpróbáljon rájönni, mi is történhetett. Értelmes válaszra egyelőre nem nagyon számíthat, ahogy elnézi, csak annyit tud kivenni a félszavakból, hogy pánik. Megfordul a fejében pár lehetőség, az amputoportálás is, mint olyan, hát azzal a varázslattal kezdi, ami megszakíthatja a rosszul sikerült hoppanálást. Ki kellene hívni a mágikus balesetiseket, de kit érdekel a protokoll, ha itt vérzik el a szerencsétlenje? Különben is előbb meg kellene kérdeznie, mi történt. Mégiscsak több sebből vérzik, nem csak ő, de az amputoportálás elmélete is. A varázslat viszont ha nem használ, nem is árt. A valetudo már annál hasznosabb, legalább az elharapott nyelvére, szorítókötés a lábára, mert mégsem mindennapi az a seb, ahogy elnézi, majd addig is, amíg az ispotályból reagálnak a segélykérésre, és kirepülnek, az erre járók elől elrejti a jelenetet. Hiányzik ide még néhány minisztériumi alkalmazott. A járókelők gyakorlatilag csak azt látják, amit pár méterrel odébbról átvetít eléjük egy vizuális illúzióval, ők pedig ott sem lennének a kép és a valóság között. Úgy tűnik, ha a helyzet úgy kívánja, meglepően összeszedett tud lenni. Talán ki kellene mennie terepre, az irodában elunja az életét is utóbb, de ezt majd máskor gondolja végig, most inkább leguggol a fiú mellé, és a tekintetét keresve szólal meg.  
– Nem vagyok gyógyító, az ispotályból mindjárt ki kell érkezzenek, addig még bírd ki egy kicsit. Van még más sérülésed is? A lábad... nem egy errefelé jellemző balesetről árulkodik, amputoportálásra gyanakodtam, de még ahhoz is túl fura, de majd visszatérek rá, ha egyben leszel. - Megvakargatja a tarkóját. Magyarázatot most tényleg nem vár, legfeljebb csak arra választ, hogy más sérüléssel is kellene-e valamit kezdenie. Ribizli közben már a kezét nyaldossa, mert az tényleg sokat segít épp.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. március 17. 20:00
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. március 20. 22:31 Ugrás a poszthoz



Egy apró, lemondó szusszanással veszi tudomásul a hallottakat. Nem tud mit hozzáfűzni, ahogy arra is csak egyetértően bólogatni tud szavak helyett, hogy több olyan ember kellene, mint Zója. A beceneveket is gyorsan letárgyalják aztán, gondosan megjegyzi magának a vérfarkasos ötletet, a bárány kapcsán tett megjegyzését illetően pedig meghagyja a lehetőséget a lánynak, hogy eldöntse, hogy áll vele.
– Nos ebben az esetben cserélhetnénk - válaszolja elmosolyodva. Neki igenis hiányzik az elfoglaltság, az, hogy ki se lásson igazán az akták mögül, mert olyankor valahogy nagyobb rendben van a világ. A dolgok közepében tudja különös módon, hogy mi hol van, mit mikor kell befejezni, és sokkalta tevékenyebb és összeszedettebb, mint egyébként bármikor is lenni tud, ha túl sok a lehetőség előtte. A kávé kapcsán aztán ő is elgondolkodik, de a kérdésre válaszul először is a fejét rázza meg.
– Nem Zója miatt van - közli, majd szemét forgatva vállat von. – Na jó, miatta is, de csak egy kicsit. Nem szeretnék vele összetűzésbe kerülni, de sokkal inkább azért van, mert még ráérsz, főleg arra a kávéra, ahogy azt én inni szoktam - folytatja a magyarázatot, de úgy tűnik, a győzködés fölösleges, a forrócsoki is megfelel a lánynak. Remek. Akkor még a végén lepasszolja neki az egész készletet, ha szereti. Egy kis ajándék. Jó lesz az. Kicsit el is mosolyodik a gondolatra, de a mosolya aztán hamar eltűnik, ahogy belevetik magukat a kihallgatótermek felfedezésébe, na meg annak részletezésébe, hogy vajon ki miért is van itt.
– Hát... ha egyáltalán nem szól semmit, akkor segítséget kérek pszichológustól, legilimentortól, attól függ, mi a helyzet. Van olyan is, hogy bájitallal bírunk szóra embereket, de eddig relatíve kevés olyan esetet tudnék mondani például, hogy sehogysem sikerült volna szóra bírni valakit - válaszolja némi töprengés után. A lezáratlan ügyekből természetesen néhány ilyen is van, az is előfordult már, hogy meghalt tanú, olyankor meg végképp nehéz szóra bírni, de ilyesmiket azért talán inkább már nem mesél Ráhelnek.
– Hát én nem először. Az is lehet egyébként, hogy valami olyat látott, ami sokkolta. Kérdések nélkül mindig csak találgatni lehet végül is - gondolkodik hangosan, miközben még mindig az ajtó túloldalán ülő alakot nézi, majd a lány kérdése hallatán megrázza a fejét.
Hát... nem mondom, gyakornoknak talán kicsit fiatalnak tűnsz, de azért még nem kirívóan - közli, végigmérve a lányt, ahogy felé fordul. – Vagy csak kapsz egy kis szakmai bepillantást éppen az életbe, hogy el tudd dönteni, tényleg auror szeretnél-e lenni. Na mit szólsz? Megfelel valamelyik, vagy gondolkodjak másik magyarázaton, ha valakinek kérdése támad? - kérdezi magabiztosan mosolyodva el, majd kezét zsebredugva indul el máris a folyosón abba az irányba, ahonnan jöttek, egyenesen az irodája felé. – Na gyere, kapsz forrócsokit, írunk Zójának, meg kerítünk egy aurort, aki tud bármit is, és meglátjuk, merre tovább.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. április 26. 22:54 Ugrás a poszthoz


Feels like I'm frozen,
Nowhere to run, nowhere to run from here.


Nem is olyan régen még a környéken lakott. Csukott szemmel is elboldogul az utcácskák kusza rengetegében, így gondolataiba mélyedve halad a hoppanálásra alkalmas sikátor felé. Kedvenc könyvesboltja alig egy saroknyira van innen. Szabadnapját kihasználva benézett oda is, és e látogatás eredményeként az éppen oldalához szorított vaskos francia–magyar szótárral lett gazdagabb, meg egy Baudelaire kötettel és egy szintén nem éppen vékonyka nyelvtani útmutatóval is. Eldöntötte, hogy az elmúlt időben tett kirándulás során összeszedett, egyelőre nagyon is minimális nyelvtudását tovább fogja fejleszteni. Éppen igazít egyet a könyveken, mivel a szótár vastag borítója kényelmetlenül vág oldalába, így egész gyanútlanul sétál be a sikátorba. Soha semmi veszedelmessel nem találta szembe itt még magát, hiszen néhány kukázó nem mondható igazán ijesztőnek sem még. Az erre megforduló szerfüggők talán még beleesnek ebbe a kategóriába, de annyira azért ők sem. Eddig főként csupa ködös tekintetű, álomvilágba merült alakhoz volt szerencséje errefelé. Nem is tart tőlük. Ártalmatlan szerencsétlenek, akik így próbálják betölteni a mellkasukban tátongó űrt. Ezúttal azonban sem egyik, sem másik csoport tagjait nem fedezi fel. Valami sokkal rosszabb várja. Hirtelen szakad szilánkokra szeme előtt a kép. Villanás. Szerteágazó, erős fényű, hangos dörrenés kísérte elektromos kisülés. Villám. Gyomra máris görcsbe rándul, kavicsméretűre zsugorodva. Ösztönösen lép hátra fedezéket keresve. A sötétkék zakóban különösen sápadtnak tűnik, még a fehér ing is mintha csak ezt emelné ki, hogy mennyire sikerült ráijesztenie egyetlen villámnak is. Vihar van. Ez egy rémálom, fut át máris agyán a gondolat. Hiszen az előbb nem volt még sehol egy felhő sem. Képtelenség. Még az áprilisi szeszélyes időjárás ellenére is egyszerűen képtelenség ez a vihar. Mellkasához szorítja a könyveket, mintha azok megvédenék bármitől is, és szemét lehunyva igyekszik megnyugodni. Dolgoznak már ezen Zójával. Nem akar egész életében ezzel a hülye asztrafóbiával küzdeni. Logikátlan. Tudja, hogy ezek a viharok... ezek csak vannak tőle függetlenül, és a legkevésbé sem bántják. Persze, nem kell fa alatt ácsorogni viharos időben, de tényleg puszta természeti jelenségek. Kényszeríti magát, hogy mély levegőt vegyen. Csak nyugalom, Farkas, nyugalom, mantrázza magának. Akkor akad meg a szeme a lányon, amikor ismét kinyitja a szemét. Ismeri. Tudja, hogy bagolyköves, de nem annyira onnan emlékszik rá. Balázs lánya. Igaz, a nevét meg nem mondja, talán Klementina vagy Kata... Katinka? Valami k betűvel kezdődő, annyiban biztos, ebben a percben meg végképp ne várja senki, hogy ilyesmik jussanak eszébe, mégiscsak egy zabolátlan aeromágussal sikerült szembetalálnia magát. Mélyen szívja be a levegőt, majd nagyot sóhajtva fújja ki. Kissé remeg a keze, ahogy a pálcát szorongatja jobbjában. Egyelőre nem emeli a lányra, mert nem tudja, mihez is kezdjen. Egy kábító átok talán csak rontana a helyzeten, egy amphicraneára nem feltétlen van szíve, amilyen erős fejfájást bír okozni, és különben is ki tudja, az is mit vált ki. Talán egy relaxo... vagy ha nyugodt lenne, akkor... de hát nem nyugodt. Ha legalább egy épkázláb ötlete lenne, de jó is lenne.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. május 4. 23:38 Ugrás a poszthoz


Through hell's gates
The ground shakes
And valor wakes
And so it begins


Tétlenül szorongatja a pálcát a kezében. Kezdi úgy érezni, hogy ez már nem is a tanult tehetetlenségből fakad, egyszerűen csak akarás kérdése. Minden egyes varázslat, amely eszébe ötlik, fájdalommal járna, vagy éppen bizonytalan kimenetelű, már ami az elemi mágiára való hatását illeti. Azt sem szeretné, ha meg kellene magyaráznia Balázsnak, miért került a lánya ispotályba holmi átok mellékhatásaként. Nem mintha bárki mást is szándékában állna csak úgy csuklóból bántani. Ráhagyja ezt azokra az emberekre, akiknek könnyebb a lelkiismerete, ha átkok szórásáról van szó, ő beéri a sóbálványátokkal is, csakhogy az most éppen annyi lenne, mint halottnak a csók. Kár megidéznie, legfeljebb csak még vadabb lesz attól is a vihar. Nem emeli fel a pálcát. Energiáját inkább arra fordítja, hogy önmagát győzze meg, nem árt ez a legkevésbé sem. Most nem fog elfogyni az oxigén, nem tűnik el a talaj a lába alól, mert ennek egyáltalán semmi köze hozzá. Bizonyára még csak nem is szándékos, pusztán egy tanonc veszítette el a kontrollt egyelőre beláthatatlan ereje fölött. Nem gondatlanság, csupán tapasztalatlanság rejtőzhet az egész mögött, és esetleg instabil lelki állapot segíthet rá, de fogalma sincs a pontos részletekről. Igyekszik nem ítélkezni. Megnyugodni kellene. Kócos tincsei lassan teljesen átáznak és súlyos csomókban tapadnak a homlokába. Arcán lefolynak az esőcseppek. Még arra sem használja a mágiát, hogy az esőtől megvédje magát. Zakója is átnedvesedik lassan, a mellkasához szorított könyvek lapjai pedig elkezdik felszívni a vizet. Majd megszárítja őket. Visszacsúsztatja a zakó ujjába a pálcát egyelőre, és úgy dönt, hátát a falnak vetve megvárja, amíg elcsendesedik az egész. Lassan abba kell maradnia, ha jól gondolja, hiszen a lány mintha már kezdene kimerülni. Mélyen szívja be a levegőt, szinte érzi, ahogy még az utolsó kis hörgőbe is eljut az oxigén, és ez mégiscsak megnyugtatja. Először a szél csendesedik le, majd tűnik el teljesen, végül a nap is kisüt újra. Csak most tudatosul benne, hogy már valamikor jóval ezelőtt sikerült megnyugodnia. Tekintetét a lányra emeli. Nem fest túl jól. Az erőtlen nyöszörgést nem is érti, de az sem valami biztató. Ebben az állapotban csak nem hagyja itt. Szétnéz, megbizonyosodva, hogy nem jár erre senki, majd néhány gyors, biztos intéssel szárítja meg a lány átázott ruháit éppen úgy, mint a sajátjait. A könyvekre is szór a bűbájból, majd közelebb lép a lányhoz.
– Hahó - szólal meg félúton félhangosan. Nem szeretné a frászt hozni rá azzal, hogy hangtalanul feltűnik. – Hé... találkoztunk már, emlékszel rám? Auror vagyok a minisztériumnál, akárcsak Balázs. Farkas... már a keresztnevem, épp mint a te családneved. Emlékszel? Te mondtad, hogy a farkasok mindig megtalálják egymást. - A családnevére legalább emlékszik, ha a keresztnevére nem is. Túl sok a K betűvel kezdődő az utónévtárban. Igyekszik kapaszkodóval szolgálni azt illetően, hogy nem teljesen ismeretlen. Még tesz egy lépést, majd még egyet, végül leguggol éppen előtte, közel fél méternyire. – Mi történt?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. május 5. 01:56
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. május 13. 21:05 Ugrás a poszthoz



Meglehetősen rosszul fest a lány. Mozdulatai, nyöszörgése is arra enged következtetni, hogy fájdalmat érez, és a valamivel később arcán megjelenő fintor csak még inkább alátámasztja ezt a feltételezést. Sóhajt egy aprót - ezek a sikátorok egy ideje csupa ilyen meglepetéssel szolgálnak neki, hogy aztán az ispotályban köt ki a különféle felmerülő vészhelyzetek miatt, mert nincs szíve továbbmenni, mint ahogy bárki más tenné jó eséllyel -, és kisimítja az arcából a haját.
Nekem nem tűnt semmiségnek - jegyzi meg fejét csóválva, de igyekszik olyan hangot megütni, hogy szavai a legkevésbé se legyenek bántóak. Szinte biztos benne, hogy mindez inkább volt valami belső konfliktus látványos, meg persze nem éppen veszélytelen lecsengése, mint bármi szándékos. Egy pillanatra lehunyja a szemét és mély levegőt vesz. Hát ezt is megérte, hogy többé-kevésbé racionálisan képes kezelni ezt az egészet.
Fel tudsz állni? - kérdezi, miután az egyetlen intéssel összezsugorított könyveket zsebébe rejti. Valós méretükben csak útban lennének. Lassan egész elsősegélydobozt is hordhatna magánál ilyen formában, ha már ilyen jó érzéke van felfedezni mindenkit, akivel a város ezen részén történik valami a sötét sikátorok mélyén, amelyek annyira elhagyatottak, hogy józan varázsló csak hoppanálni tér be bármelyikbe. Legalább fájdalomcsillapító bájitalt tarthatna magánál. Lemondóan szusszan. Majd legközelebb. Ebből ismét ispotály lesz, az a legbiztosabb.
Tud róla az oktatód, hogy ennyire instabil vagy, vagy ez csak kivételes alkalom volt? - érdeklődik, miközben azon igyekszik már, hogy felsegítse a lányt, aztán ha ez a napirendi pont sikeresen teljesítve, akkor hoppanál is vele. Vessen rá egy pillantást egy szakavatott gyógyító, még mielőtt benéznek a misztériumügyiekhez, hogy karperecek közül választhasson magának. Az majd biztosan segíteni fog, de ezt ráér később is közölni, ha már jobban van a rellonos.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. szeptember 24. 04:01 Ugrás a poszthoz

Kiállításmegnyitó

Sötétkék öltönyt visel és fehér inget sajátosan kék árnyalatú nyakkendővel. Egyszer kapott olyan kéket, azóta sem felejti, mennyire megnyugtató, és ha valamire szüksége van most, akkor az a nyugalom. Amióta felbukkant az ereje, régi nyugalma még annyira sem jellemzi, mint eddig, hiába hord karperecet. Az egész házát olyan bűbáj védi már, amely korlátozza a képességét, azonban mindenhol nem állhat neki használni ezeket, már csak azért sem, mert számottevő részükhöz nincs is meg a kellő szaktudása. A biztonság kedvéért ellenőriztette még a sárkányfejes karpereceket egy órája, nehogy véletlenül indák lepjenek el mindent hirtelen vagy kisebb földrengést idézzen elő, feszengését pedig illúziók mögé rejti. Összeszedett, nyugodt ember látszatát kelti most ismét. Halványan még mosolyog is, ahogy zsebében a szépen kivitelezett meghívóval belép. Nem kér pezsgőt, csak illemből veszi el az elé tartott poharat, bájitalra ugyanis nem biztos, hogy jó ötlet lenne meg is inni. Látta már a képeket is egyébként, sokkal inkább azért van itt, mert meghívták és nem érezte volna helyénvalónak lemondani. Valahol ő is ott van a képek valamelyikén. Azt is látta már, még ha régen is, egy olyan alkalommal, amikor képtelen lett volna megfigyelni minden részletét az egésznek, csak abban az érzésben tobzódott, hogy olyan ez, mint valami  titok. Azóta is csak valami nyitott, nevén nem nevezett valami van közöttük, még akkor is, ha Colton eredetileg egyebet kért, de elfogadta már ezt még az első pillanatban. Tud is szinte mindenki másról, ha épp nem mindenkiről, de ez sem zavarja. Tudja azt is, hogy itt most nem csak a képeken lesznek rajta az emberek, de legtöbbjük, ha eljön, akkor karnyújtásnyira lesz csak, itt, egy légtérben. Nem érez semmit a gondolatra, sőt akkor sem, amikor belép a már bent ácsorgó, kisebb csoportokba verődő emberek közé. Köszönésképpen megemeli a poharát Colton felé, néma gratulációt is artikulálva hangtalanul szolid mosoly kíséretében, majd a legközelebbi magányosan ácsorgót veszi célba, hogy könnyed csevegésbe bocsátkozzon vele az alkalomról. Biztos volt benne, hogy meglesz ez, ahogy abban is, hogy Coltonnal csak a rossz pillanatok kétségbeesése mondatja, hogy soha sem fogja vinni semmire, és értéktelenek a művei. Tehetséges, ez soha nem volt kérdés. Szemernyi büszkeséget is érez azért, hogy kicsit része volt ennek az egésznek a megvalósításában. Talán még több is lenne az, ha nem emésztené fel az energiáját és minden koncentrációját az elemi miatti aggódás és az illúziók állandó fenntartása. Hosszú lesz ez ebből a szempontból, de ez mégiscsak a rellonos nagy napja, legyen csak tökéletes.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. szeptember 24. 13:02
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. október 8. 15:08 Ugrás a poszthoz



Megemeli a poharát Colton felé, de a fiú nem néz fel. Helyette azonban Adrian tekintetét érzi néha magán, mint akit zavar maga a tény is, hogy itt van. Pedig nem ártott neki. Még csak szava sem volt soha ellene, de hát ez van. Ha ettől jobb neki, hát akár gyűlölheti is. Nem ő lesz az első ember, aki így érez iránta. Lerázza a gondolatot. Inkább a beszédre figyel. Ismeri a lányt, még ha nem is személyesen, de látásból. Rellonos. Látta párszor, amikor az iskolában töltötték azt az évet a minisztérium által kijelölt felügyelőkkel. Ha jól emlékszik, már akkor is prefektus volt. Megtapsolja ő is a köszöntő szavakat, amint végére ér a lány, aztán úgy dönt, ha már itt van, gratulál. Ellenőrzi futólag a karpereceket, biztos akar lenni benne, hogy nem történik semmi gond, habár ezeknek a visszatérő, lassan rituálévá váló mozdulatoknak sem sikerül elérni, hogy teljes mértékben biztos legyen magában. Legfeljebb abban bízik, hogy az illúziókkal még mindig el tud rejteni szinte bármit, bizonytalanságát és aggodalmait éppen úgy, mint néhány esetleges indát, ami éppen a hajában bukkan fel vagy az ujjaira tekeredik, ahogy az nem egyszer történt már meg a karperecek nélkül. Lazán fogva a még mindig érintetlen pezsgőt átsétál néhány, a képeket bámuló ember között. Egész szép számban gyűltek össze ma, állapítja meg körbepillantva. Valahol tudta, hogy ez lesz. Mindig is tudta, hogy Colton tehetséges, és egyszer még híres lesz, ez pedig csak az első lépés azon az úton, de egész jól sikerült lépés. Türelmesen megvárja, hogy amikor beelőzi valaki, nyugodtan gratulálhasson, meg sem próbálja félbeszakítani az egészet, hiszen az még csak nem is illendő, csak utána lép oda futólag megérintve Colton vállát is, merthogy éppen többé-kevésbé háttal áll neki.
- Gratulálok, kedves művész úr - szólal meg kezet nyújtva, hogy megrázhassa a rellonos kezét is, ha már éppen gratulál. Hangjában most semmi irónia nem akad, őszintén cseng, ahogy kimondja a szavakat, és még mosolyog is mellé barátságosan.
- Nem is vártam tőled kevesebbet, és ez még csak a kezdet, de nem is rabolom tovább az idődet, hadd gratulálhasson mindenki más is, aki szeretne. Egész sokan vannak. Egészségedre. - Megemeli a poharát fejét kissé oldalra biccentve közben, aztán átengedi a terepet valaki másnak, hogy ő pedig végignézhesse a képeket.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. március 31. 19:05 Ugrás a poszthoz



- Látnod kellett volna a kollégáim arcát, amikor ma elmondtam, hogy megnősülök. Kristófra rá kellett szólnom a végén, hogy csukja már be a száját, mert tavasz van és zümmögnek már legyek összevissza, a végén még belerepül egy - mesél, miközben kissé előre hajlova ücsörög az asztal mellett egy párnára telepedve, teáját kavargatva és hol az aranyszínű italra pillant, hol pedig hosszú szempillái árnyékából a vele szemben ülő lányra. Szája szeglete nevetősen görbül felfele, ahogy felidézi lelki szemei előtt a képet. Végül a csésze széléhez kocogtatja a kiskanalat, lerázva róla az utolsó csepp teát is, és a csészealj szélének támasztja, hogy két tenyere közé fogva az apró kis csészét belekortyoljon a teába. Hümmögve állapítja meg, hogy igazán kellemes. Ez a teaház nem okoz csalódást. Mindig is szeretett ide járni, amióta csak tud róla, akárcsak a cukrászdába, amiről kiderült, hogy Veszna sem veti meg egyébként. Most pedig már amúgy is ideje volt kimozdulniuk, mert utóbb nem jártak semerre, leszámítva az ékszerbolti sétákat, mire sikerült rábukkanni a megfelelő gyűrűre, és azt, hogy reggelente még együtt indulnak el dolgozni, habár ez az út nem is olyan hosszú, tekintve, hogy a lány az iskolában dolgozik, ő pedig a budapesti aurorparancsnokságon.
- És a te napod hogy telt? Mesélj - érdeklődik, amint lenyeli azt a kortyot, majd egy újabb után a csészét is leteszi, hogy az asztal fölött átnyúlva inkább Veszna kezét fogja meg figyelmesen hallgatva minden szavát, amit csak válaszul a kérdésre mondhat.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. március 31. 20:20 Ugrás a poszthoz



- Megnősül? Huh, hát ez kissé váratlan... ihletet kapott a lányától? - kérdezi, de ő is érzi, mennyire nem jó ötlet most megpróbálni sem humorral kezelni a helyzetet. Látja Vesznán, hogy nem fogta még fel az egészet, talán sokkolta is, vagy legalábbis neki úgy tűnik. Közelebb húzza kicsit a kezét, hogy csókot nyomjon a kézfejére, majd gondol egyet és elengedi, de csak azért, hogy a csészéjét fogva odébb költözzön éppen a lány mellé huppanva le egy párnára.
- Gyere ide, bogárka - mondja neki félhangosan ölelésre tárva ki a jobb karját, hogy aztán magához is húzza. - Nem baj, emészd csak nyugodtan - feleli és csókot nyom a szőke tincsek közé is.
- Ki tudja, lehet, hogy ez már kapuzárási pánik. Rájött, hogy neki is szüksége van valakire és nem elég az, ha mindig más van. Nem is tudom. Végtére is az ritkán boldogít, ha nincs senki, akire úgy igazán számíthatsz - válaszolja a végét már félig csak magának mondva, hiszen neki is megvannak a saját tapasztalatai e téren.
- Na és ki a szerencsés ara? Ő is színésznő netán? - kérdezi meg, miután kellőképpen sokáig hallgatott már a lány felkarját simogatva, ahogy magához öleli, hátha ettől kicsit jobban érzi magát.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 11. 14:42 Ugrás a poszthoz



- Hát ha innen nézzük, akkor talán ez is közrejátszhatott... lehet, hogy csak úgy érzi, hogy elveszít ezzel téged valami módon, ezért keresett egy másik biztos pontot, valakit, aki jó eséllyel nem repül ki majd a fészekből, mert felnőtt és saját családot alapít - fejtegeti hangosan, noha eléggé találgatás ez, sokkal inkább, mint bármi, amit tényszerűen közölne, hiszen nem igazán ismeri Veszna apját.
- Különben meg dehogyis vagy önző - jegyzi meg végül, megrázva a fejét, majd puszit nyom a lány szőke tincsei közé. - Azt hiszem, én is pont ennyire lesokkolódnék, ha apa közölné, hogy márpedig most megnősül, pedig olyan rég van egyedül, hogy tulajdonképpen örülnék, ha neki is lenne valakije - fejtegeti tovább a kérdést még kicsit, igyekezve megnyugtatni a lányt, miközben kicsit szorosabban ölelve egy fél percig. A név hallatán kissé elnyílik a szája a meglepetés hatására, ezt a nevet valahogy nem várta, nem mintha várt volna bármit is, de most, hogy hallotta, szinte már ijesztő a gondolat, hogy kézen-közön egy család lesznek egy tetramágussal, akivel soha az életben nem akart kapcsolatba kerülni lehetőleg semmiféle módon sem.
- És elemi mágiát is... hallottam már róla - jegyzi meg, de inkább nem folytatja a mondatot, még a gondolatot sem. Hálás is az új kérdésért ennek fényében, hiszen ezzel a téma is megváltozik kissé, ő pedig megkönnyebbülten szusszant fel kurtán, mielőtt elnevetné magát.
- Megkockáztatták, hogy biztos kapuzárási pánik... vagy esetleg fejre estem, vagy ez csak valami százfűléfőzetes átverés, vagy tudja a fene. Mondtam, hogy ami azt illeti, engem is meglepetésként ért a tény az elején, hogy sikerült egy lánynak magára vonni a figyelmemet, de akár hiszik, akár nem, teljesen az ujja köré csavart és most tényleg családot alapítunk - meséli. - Hm, valamikor amúgy el kellene mennünk az ékszerészhez, mit szólsz? Meg el kellene kezdeni szervezkedni, habár részemről semmi nagyot nem szeretnék, ha neked sincs ez ellen kifogásod.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 15. 16:28 Ugrás a poszthoz



Visszatért. Újra a Varázsló és Boszorkány Megfigyelési Szakosztályon dolgozik, mint kihallgató tiszt. Igaz, a régi csapat már sehol sincs. Nincs már se Fédra, se Vögel, ahogy Feigler sem, és legfőképpen nincs már Felicián. Ha hinni lehet a pletykáknak, őt hamarosan amúgy is nyugdíjazzák. Helyettük viszont vannak mások, akiket még meg kell ismernie és meg kell szoknia, viszont ez a legkevesebb. Tulajdonképpen azért a beosztása sem teljesen a régi pillanatnyilag, tekintve, hogy él a kikötés, miszerint nem mehet kiküldetésre, amíg nem ért véget a képzése illúzió-, illetve terromágusként. Addig csak a minisztérium épületében dolgozhat és végezhet egyfajta belső ellenőrzést. Épp nemrég kapta meg a munkája pontos leírását, miután az elmúlt héten éppen olyan alapos onboardingon esett át, mintha először tette volna be a lábát ide. A közvetlen munkatársa egy legilimentor lesz, akivel a fedett ügynökök jelentéseit hallgathatja végig. Az egyik leendő kliense már állítólag itt is van, és csak arra vár, hogy találkozhasson vele, meg a legilimentor kollégával, akit neki még nincs is szerencséje ismerni. Az előző kihallgatót, aki ezt a munkát végezte, épp átigazolt a Varázskommandóhoz. Nehéz eldönteni, hogy az előrelépésnek minősül-e vagy sem, hiszen végeredményben az is elit alakulat, akárcsak ez, csak mások az elvárások és a kozkázati tényezők. A nemrégiben kapott mappával jobb kezében úgy sétál végig a folyosón, mintha csak haza érkezett volna. Szinte már azt is várná az ember, hogy menten fütyörészni kezd vagy elindul szökellve tenni meg ezt az utat, mint a tornaórán indiánugrást gyakorló kisiskolások, csakhogy ehhez ő túlságosan is visszafogott. A megtestesült kimért, nehezen kiismerhető kihallgató tud lenni, aki viszont könnyedén olvas mások gesztusaiból. Nem véletlen szerette itt a főnöke, alig fordult elő, hogy veritaszérumot kellett volna használnia. Mielőtt belépne az irodahelyiségbe, még beletúr a hajába megszokásból, hogy hátraigazítsa kusza és rakoncátlan göndör tincseit, majd vesz egy mélyebb levegőt és be is lép.
- Jó napot! Kelemen Farkas, kihallgató tiszt - mutatkozik be máris, híven a rutinhoz, amit már nagyon régen megszokott ebben a beosztásban.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2018. április 15. 16:31
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 15. 20:05 Ugrás a poszthoz



A legilimentor is megérkezik - egy nő, akivel már találkozott, de mindössze annyit tud róla, hogy Evelin a keresztneve -, így együtt lépnek be a kihallgatóba, ahol már vár is rájuk a behívott auror. Elég csak ránéznie, hogy lássa, mennyire lelkesedik ezekért az alkalmakért, de még szóvá is teszi, olyan egyértelműen, hogy arcára kiül egy rezignált félmosoly, miközben fejét kissé előre döntve felszusszan. Kellemetlen, de most éppen ez a munkája.
- Mit akarnának? Információt, mint mindig, kedves... - közli, de mivel a nevet nem tudja, kénytelen hatásszünetet tartani addig is, amíg felüti a mappa fedőlapját, hogy megnézze az első oldalon. - Machay Ilián - fejezi be a mondatot. A mappa az asztalon végzi, továbbra is nyitva, és zsebéből egy órára emlékeztető tárgyat is előhúz, amelynek fedelét felkattintja, mielőtt a mappa mellé tenné. Az felel azért, hogy majd az itt elhangzó kérdések és válaszok megmaradhassanak az archívum részére is. Kihúzza az egyik széket, megemelve, hogy ne csikorogtassa a padlón, majd helyet foglal, két karját egymásra fektetve helyezve az asztalra. A legilimentor is leül a másik székre közben, és biztos benne, hogy máris a másik gondolatai között igyekszik kutakodni. Az ő dolga viszont az, hogy kérdezzen és meghallgassa a válaszokat.
- Nos... ez igazán meglepő. Mindössze arról van tudomása a minisztériumnak, hogy Noxen kisasszony animágus, illetve hatékonyabban gyógyít holmi életerőmigrálási képességnek köszönhetően, mint mások, de... talán valami bájital idézhette elő ezt a hatást, másra nem tudok gondolni, tekintve, hogy ha minden információm helytálló, akkor az ön vélamágiája félvélák között egészen jelentősnek mondható. A kihallgató terem miatt nem tudjuk igazolni a kijelentés valóságtartalmát, de készséggel hiszek a minisztériumi aktának - válaszolja, szeme sarkából futólag a mellette ülő legilimentorra pillantva, ha már többes számot használ, aztán a mappára szegezi a tekintetét kis időre.  Igazából még nem volt alkalma elolvasni az aktát korábban, csak úgy a kezébe nyomták minden egyébbel együtt a délelőtti kis felkészítő végén, most azonban átfut belőle sorokat, ahányszor csak lepillant és nem a vele szemben ülő vonásait figyeli. Meg kell hagyni, vonzó egy alak. Bele sem mer gondolni, mennyit dobhat ezen még az a bizonyos vélamágia.
- Ha a minisztérium nem tud róla, kevésnek tartom annak a vélamágiával szembeni immunitás esélyét. Talán érdemes lenne megpróbálkozni valamivel, ami gyengíti az ilyen esetben lényegében pajzsként funkcionáló szerek vagy tárgyak hatását.  
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 16. 18:25 Ugrás a poszthoz



- Köszönöm a nagylelkű ajánlatot, de nem élnék vele - válaszolja és egy röpke pillanatra még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán. Éppen elég azt is tudnia, hogy Veszna sokkal gyengébb mágiája is megbűvöli, bele sem mer gondolni, hogyan hatna rá a vele szemben ülő férfi sokkal jelentősebb mágikus vonzereje. Meghagyja inkább ezt a tapasztalatot másnak. Megmozdul közben, hogy zakója zsebéből maga is elővegye a cigarettát, aztán pedig nem gondolkodva túlságosan sokáig, rá is gyújtson. Nem kerüli el a figyelmét, hogy úgy tűnik, a férfinak szinte már rosszul esik, hogy mágiája nem volt hatékony Evenánál, ezért holmi gyerekes hisztiszerűséggel reagál erre a helyzetre és nem éppen együttműködő, habár biztosan tudja, hogy akkor sokkal gyorsabban végeznének. Evelin nem szól egy szót sem, nagyon lefoglalhatja a gondolatok közötti bogarászás, csak egy kissé lenéző pillantást vet kettejükre. Nem meglepő. Hallotta már, hogy mivel a saját képessége már gondolatolvasásba hajlik, eléggé kevésre tartja a kihallgatás művészetét. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak ez a jelenet váltja ki belőle ezt a reakciót. Amíg nem osztja meg vele, mit is gondol, nem tudhatja biztosan, tekintve, hogy nem őt figyeli, ezt a pillantást is csak úgy elkapta. Számára pont annyira kívül esik a láthatáron a nő, mint ő neki, hiszen mindketten Iliánra figyelnek.
- Ugyan, ugyan... csak nyugalom. Nekem sem szakterületem, de tudok ajánlani specialistát, aki segíthet - közli enyhén megrázva a fejét, hiszen nem kell ezen ennyire felpörögni. Azzal csak egymást akadályozzák.
- Hát nem ismerkedni, még ha ez is az első találkozásunk. Ez csak amolyan helyzetfelmérés, amikor kiderül például, hogy szükség lesz némi segítségre, ha szeretnénk, hogy a vélamágiája biztosan hatással legyen Noxen kisasszonyra. Ne úgy vegye, hogy hátráltatni szeretné a nagyfőnök. Az a cél, hogy már most kiszűrjük a lehetséges problémákat és megoldást találjunk, mielőtt tényleges akadályokká válnának. De térjünk is vissza a lényegre. Feltűnt bármi más furcsaság is ezen kívül?  
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 21. 10:18 Ugrás a poszthoz



Még legalább egy óra, állapítja meg a karórája számlapjára pillantva leheletnyit csüggedten. Azt ígérte Vesznának, hogy megvárja, ha már az illúziómágia kapcsán Alistairrel időnként megejtett beszélgetést mára sikerült időzíteni, és mivel a lány elméletben hamarabb végez - gyakorlatban meg ki tudja, nem egyszer akadt már utolsó pillanatban tucatnyi könyvet kölcsönözni akaró vagy éppen visszaadó diák, aki után még hosszas pakolás vár a könyvtár dolgozóira - az a terv, hogy bevásárolnak a hétvégére és Aurél közelgő születésnapjára is megpróbálják megtalálni a tökéletes ajándékot. Mozgalmas és tartalmas túrának néznek majd elébe Budanekeresd boltjaiban, addig azonban mégiscsak el kell töltenie valahogyan az időt. A kastély annyira nem vonzza, éppen elég időt töltött itt felügyelőként, hogy kellőképpen sok zugát megismerje, a faluba bemenni pedig nem sok értelmét látja éppen csak azért, hiszen ha sétál, mire beér, indulhat is vissza, hogy majd a birtok határáról együtt hoppanáljanak a lánnyal Nekeresdre. Marad hát a tanodához tartozó birtok, amely szerencsére elég nagy, hogy tegyen egy hosszú sétát például a vadőrlak felé, ahol nagyon rég járt. Azóta már kétszer is változott a vadőr, biztos benne, hogy a szivárványszínű kecske sincs már meg, akit még felügyelőként volt alkalma megismerni, de bizonyára van azóta már másik nem mindennapi kedvenc itt. Ebben az iskolában mindig bele lehet botlani valami igazán különlegesbe, egyedibe. Amolyan tárhelye ez a birtok ilyen érdekességeknek. A kellemes időre való tekintettel kabátját a bal alkarján átvetve hurcolja magával, inge ujját pedig egészen könyékig feltűrte, mintha csak valami komoly munka várna itt rá, például felásni azokat az ágyásokat a vadőrlak mögött. Talán csak az egyenruha miatt gondolhatja bárki, hogy nagy valószínűséggel mégsem arra készül. Jobbját nadrágja zsebébe mélyeszti egy ideig, majd sikerül arra a döntésre jutnia, ha már ilyen szépen kinyílt itt rengeteg mezei virág, megszemléli őket közelebbről. Leszedni nem feltétlen szeretné őket, jobban szereti a növényeket élve, de ha netán talál valami érdekeset, megeshet, hogy feláldoz belőle egy szálat a tudásvágya oltárán, hogy majd a botanika jegyzetei között kapjon helyet kipréselve.
- Hello - köszön kissé szórakozottan a fűben ücsörgő lánynak, aki éppen koszorút fon egy csokornyi leszakított virágból, miután valami érdekesnek tűnőn akad meg a szeme, és le is hajol az apró, ernyőbe rendeződő fürtös virágú növénykét megszemlélni, amelynek érdekes rózsaszín szirmai vannak, habár elsőre majdnem fehérnek tűnt. Hm. Nem ismeri még.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 21. 11:15 Ugrás a poszthoz



Mondhatta volna akár azt is, hogy köszöni, de ha vélamágiára vágyik, a menyasszonya is negyedvéla, ennek az információnak azonban ebben a beszélgetésben semmi keresnivalója nem lenne. Kihallgatóként van itt, nem holmi baráti csevejre jött, hogy egy bögre tea vagy egy korsó sör mellett megbeszéljenek magánéleti kérdéseket is a legutóbbi kviddicsmérkőzések eredményei vagy a politikai élet legújabb fejleményei közé iktatva. Nem kerüli el a figyelmét az a tekintet, ahogyan végigméri őt Ilián, de nem is reagál rá. Ugyan. Megpróbálja zavarba hozni? Hát csak tessék, lehet próbálkozni. Láthatóan úgyis neki származik kellemetlen élménye belőle, hiszen elkezdi dörzsölni az oldalát. Ezen a termen különösen erős képességhasználatot korlátozó bűbájok vannak elhelyezve, és nem kell különösebben Sherlock Holmesnak sem lenni hozzá, hogy az ember összerakja a részleteket. Van egy rúnája, ami érzékeli a képességhasználatot, és mivel itt nem tudja használni, bizonyára kellemetlen érzéssel jár együtt a felismerés. Már elgondolkodott rajta, hogy ha befejezi a tanulmányait, kér ő is egy ilyesféle rúnát valamelyik minisztériumi rúnamágustól, az messze van még azonban, tekintve, hogy nemrégiben kezdte el igazán megtanulni, hogyan is használja az elemi mágiát, amelyet szintén elnyom ez a terem, és még ha nem is annyira kellemetlen érzés, mint amilyet a karperecek okoztak, de az. Mint valami alkalmatlan viszketés az ember háta közepe táján, amikor lehetőleg társaságban van amúgy is. Egyelőre viszont még elviselhető, csak hosszútávon lesz roppant kellemetlen, ez a kihallgatás viszont koránt sincs hosszadalmasra tervezve. Hátradől a széken, kifújva a füstöt, miközben az asztalra helyezett üvegtálba pöcköli a cigaretta parázsló végéről a hamut, és futólag a másikra emeli sötétkék íriszeit, egész enyhén a bal szemöldökét is megemelve. Kóstolgatja? Több kell ehhez. Nem most szállt le a falvédőről.
- Mhm - dünnyögi éppen csak biccentve és figyelmesen hallgatja, mit is tud mesélni a másik. Azt sem áll szándékában elárulni, hogy különben ismeri Evenát.
- És mik a tervei pontosan? - kérdez rá, szabad kezét a feje fölé emelve, kissé kinyújtózva, majd pedig a tarkójának támasztja a tenyerét. Mintha csak hátradőlne egy jó film láttán. Érdeklik azok a tervek, már ha vannak már. Mindjárt kiderül.
- Közönséges borostyán? - kérdez vissza. Nem látta a tetoválást, és az igazat megvallva nem is áll szándékában megnézni közelebbről, nem az ő dolga, de azért előre hajol, fellapozva a mappa tartalmát, hogy lássa, említik-e a tetoválást.
- Erről nem látok feljegyzést, viszont a tetoválások is lehetnek mágikusak, nem ártana ennek kapcsán is puhatolózni nála kicsit.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. április 23. 22:07 Ugrás a poszthoz



Érdeklődve hallgatja a tervet, még előre is hajol kicsit ültében az asztalra támasztva bal alkarját és jobb könyökét, kezét lazán lógatva a hamutál fölé ujjai között a lassan parázsló cigarettával. Mintha meg is feledkezne egy időre róla, mielőtt lomhán megemelné a karját, hogy mélyen leszívja a füstöt, akár már túrázás közben a ritka hegyi levegőt.
- Van rá egy seregnyi embere a minisztériumnak - közli mintegy mellékesen, hiszen ha már az ember a hírszerzésnek dolgozik, van abban annyi jó, hogy készítenek neki mindent az esetleges kitalált személyazonosságát alátámasztó papíroktól a munkához szükséges bájitalokig és varázstárgyakig, és még a mágiahasználatot is leheletnyit lazábban veszik, amíg az ember okosan és etikusan használja azt jó célra és nem él vissza vele. Ilyen például a veritaszérum használata vagy a már említett helyzetre megoldással szolgáló bájitalé, de még olyan esetről is hallott, ahol szerelmi bájitalt vetett be a kirendelt auror, hogy megszerezze a szükséges információkat. Néha kellenek ezek a plusz eszközök, hogy legyen megoldás is időnként záros határidőn belül.
A Franciska név hallatán alig észrevehetően rebbennek a szempillái. Franciska. Az Veszna lesz az, ha Zója rokonáról van szó, és akkor meg ez a férfi itt vele szemben éppenséggel rokona a párjának. Csodás. Kicsit erőteljesebben szív bele a cigarettába, hogy felvöröslik végén a parázs, szabálytalan körvonalú narancs és piros csíkkal választva el a szürke hamut a fehér papírtól, aztán visszaengedi a karját a hamutál fölé, miközben kifújja a füstöt fejét kissé oldalra fordítva.
- Rendben. A családot ebbe úgysem érdemes belekeverni. Csodálom, hogy éppen egy olyan településre küldték ki, ahol rokonai vannak. Igaz, jó háttér, csak bonyodalmas. A felelős kollégák viszont biztosan ki tudnak találni egy újabb rokont a családfára, akinek a képzeletbeli sárkányhimlőjéről tényleges papírt írnak aztán a bájitalért cserébe. Viszont nem lenne egyszerűbb akkor már egy levelet írni neki? Nem mintha lenne beleszólásom, ezeket a műveleteket úgyis a főnöknek kell jóváhagyni, és az nem én vagyok - válaszolja enyhe vállvonás kíséretében. Egészen kicsit hirtelen félteni kezdte Vesznát, mert ki tudja, mibe fog így belekeveredni. Ő maga nem különösebben szándékszik terepre menni, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki miatt féltenie kellene a lányt. Mindenképp feltérképezhetetlenné fogja tetetni a birtokot, biztos, ami biztos.
- Jó, hát részemről azt hiszem, ennyi a kérdés. A családtagjait illetően meg odafigyelnék, hogy ha lehet, ne nagyon kapcsolják magához, mert egy inkább gyógyítói vénával megáldott, önfeláldozó nő aligha fogja bántani, de ki tudja, mikor akad útba egy felbőszült agresszív kismalac - jegyzi meg becsukva az aktát, és a cigaretta maradékát is elnyomva, nem sajnálva azt a fél centit, ami még a szűrőig érintetlenül maradt. Hirtelen nagyon fontos lett, hogy beszéljen valamelyik bűbájszakértő aurorral, mikor tudna kilátogatni Budanekeresdre.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. május 5. 22:19 Ugrás a poszthoz



Szórakozottan hajol le, hogy megszemlélje a virágot, amely sikeresen felkeltette az érdeklődését, de abban a pillanatban meghallja a felharsanó kiáltást. A neve. Bár az is lehet, hogy a lány farkast lát, ki tudja, mi itt a legújabb érdekesség, és puszta egybeesés, hogy őt meg eme nemes ragadozóról nevezte el annak idején az apja. Az egybeesés teóriája viszont még abban a percben megdől, amelyben megfogalmazódott benne teljesen spontán módon, hiszen a lány már a nyakába is ugrik. Még jó, hogy a csatakiáltás elhangzott az imént, így nem éri teljességgel meglepetésként a támadás, mint ha csak úgy orvul ejtette volna meg a lány, de azért meglepett pislogást mégis sikerül kiváltania, na meg holmi érthetetlen hümmögést, miközben beazonosítani igyekszik a pöttömöt, aki épp rajta csüng. Azokkal, akiket még felügyelőként volt szerencséje megismerni, többé-kevésbé tartja is a kapcsolatot, Natival például legalább két havonta vált levelet, amióta a lány a franciáknál tanul, Ilda időnként felbukkan a minisztériumban, olyankor pedig megisznak azért legalább egy kávét, megtárgyalva, hogyan halad a képzéssel, és így tovább. Ezt a pöttöm kis energiabombát viszont nem innen ismeri, de ha nem innen, hát honnan is? Megpróbálja hirtelen átkutatni az összes emlékét, vagy legalábbis mindazt, ami hirtelen beugrik, viszont még így sem sikerül előállnia egy névvel, hát csak óvatosan ölelgeti meg a lányt, mielőtt az lekászálódna, hogy alkalmat adjon egy kis alaposabb megfigyelésre is. Ismerős valahonnan. Most, hogy jobban megnézi, már rémlik is valami az üstösdi koboldokhoz és varázstárgyakhoz köthető hétvégi kis kitérő az apjával, amelyre nem is egyszer került sor, amikor éppen mindketten otthon tartózkodtak. Egy idő után aztán már ez elmaradt, inkább a pénzügyek adtak alkalmat a koboldoknál tett látogatásokra, hiszen van ott egy olyan kobold, aki annyira jártas mindebben, hogy évek óta ő intézi a családjuknak az összes pénzzel kapcsolatos ügyletet, ami csak szóba jöhet. A felesége pedig egy kedves boszorkány. Most, hogy jobban megnézi a lányt, hasonlít is rájuk. Az ő kislányuk lesz az, aki néha rácsimpaszkodott... hogy is hívták? Jóságos ég. Nagyon régen látta, az elmúlt években valahogy sosem sikerült vele találkozni, amilyen időpontokban odalátogatott. Kicsit kínos már lassan, hogy milyen sokáig bámulja amúgy szótlanul, miközben agyában zajlik a nagy felismerés folyamata, de végre elmosolyodva szóra nyitja a száját.
- B... Bella? - kérdezi meg végre nem túl határozottan, hiszen meglehet, hogy teljességgel mellélő ezzel a névvel. Kicsit sem biztos benne hirtelen azért, hogy ez lesz a jó, jól azonosította-e be a leányzót, ezért is az enyhén dadogós nekifutás is, ahogy még aközben is elgondolkodik rajta, hogy kimondja.
- A... a Gergely-Fábián család... ugye? Óóó, hát nem is tudtam, hogy itt tanulsz. Mióta? - kérdez vissza szinte el is feledkezve róla, hogy tőle is éppenséggel kérdeztek, noha a választ ebből is le lehet ám szűrni, ha nagyon akarja valaki. Megvakargatja a tarkóját, majd kitárja a karjait. - Hát gyere ide, hadd ölelgesselek meg még egyszer. Sokat változtál ám, igazi nagylány lett belőled, picúr - közli most már széles mosollyal. Milyen kicsi is a világ, hogy itt találkoznak.
- Illúziómágiára járok be amúgy az iskolába, mert tanulni sose késő... meg a feleségem itt könyvtáros, szóval most épp őrá is várok, hogy szabaduljon, de ha tudom, hogy itt tanulsz, már csak azért is benéztem volna, hogy meglátogassalak. Lassan már Üstösdön is ideje lenne tiszteletemet tennem különben, utoljára tavaly jártam a szüleidnél, az pedig már iszonyatosan régen volt.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. július 14. 12:21 Ugrás a poszthoz



Fordul egyet a gyomra hirtelen attól a mondattól. Tudatában van, hogy ennek az embernek nem akar a közelében lenni olyan helyen, ahol nincs korlátozva a mágiája, tehát konkrétan sehol ezen a kihallgató termen kívül. Bár tudja, hogy Evelin nem az ő gondolatait figyeli, mégis igyekszik alaposan elrejteni ezt most és Vesznára gondolni, miközben mélyen leszívja a füstöt, ami valamiért kissé kellemetlenül irritálja ebben a pillanatban a torkát. Megköszörüli hát a torkát ennek eredményeként, mielőtt újfent megszólalna, szeme sarkából a közben mellkasa előtt összefont karokkal hanyag pózban ücsörgő legilimentorra is vetve egy pillantást, majd pedig a varázstárgyra, ami rögzíti az egész beszélgetést éppen. Kellemes hanganyag lesz az utókornak, úgy véli, mindebből azonban semmi nem ül ki az arcára, még csak egy kósza mosoly sem. Végtére is, minek mosolyogna? Tulajdonképpen frusztráló, hogy nagy valószínűséggel a párja rokona ül vele szemben és megpróbál holmi macska-egér játékot játszani vele, amire a mágiáját figyelembe véve még esélye is lenne ezeken a falakon kívül. Erre egyszerűen nincs immunitás.
- Ha ezt tekintik megélhetési lehetőségnek, nem félteném őket a kihalástól - válaszolja kihangsúlyozva azért, hogy ő igenis tulajdonképpen határozottan javasolja a hivatalosabb forrásokból származó segédleteket, ugyanis éppen erre van kitalálva egy egész csapat két emelettel lentebb, hogy mindent előteremtsen, amire csak szükség van. Jelen pillanatban pedig nem információ kell, az az egyetlen ugyanis, amivel aligha tudnak szolgálni ezek az emberek.
- Remélem is - válaszolja kurtán, és nehezére esik nem nagyot nyelni, ahogy belegondol, hogy nem elég, hogy ő auror, de még éppen egy beépített is kell Veszna rokonságába, aki látszólag azt hiszi, a képessége mindenre megoldás. Tényleg feltérképezhetetlenné kell tetetnie a birtokot első adandó alkalommal. Elnyomja a cigarettát, majd lekattintja a varázstárgy fedelét. Evelin már fel is áll, hogy egy kurta biccentéssel távozzon - ha nem hallotta volna már beszélni, azt hinné, nem is tud olyat a nő -, ő viszont marad. Még az aktába jegyzetel, mert úgy dönt, megvárja, amíg Ilián távozik, addig is jó lesz itt neki, pont annyira, mintha az asztalánál csinálná ugyanezt, sőt jobb is, ott ugyanis már nem nyomja el a terem mágiája a vélamágiát. Érdekes munka lesz ez így.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. július 17. 20:59 Ugrás a poszthoz



- Ó, nagyon szép - dicséri meg a koszorút. Talán ha eléggé megrögzött terromágus lenne, akkor inkább azt jegyezné meg, hogy szegény virágok, de nem érzi, hogy ennek bármilyen mértékben is fájnia kellene neki, másrészt elég álszent megállapítás lenne, hiszen ő is szakított már le virágot. Ugyan sosem font belőle koszorút, csak kipréselte őket vagy épp nemrégiben például egy egész csokornyi vadvirágot adott Vesznának, de hát azon a ponton túl, hogy ő is leszakította azokat a virágokat, a cél már teljességgel lényegtelen.
- Tilda? - kérdez vissza teljes mértékben értetlenül, mielőtt leesne számára, hogy a lány a főkönyvtárosra gondol. Megrázza a fejét válaszul, még mielőtt megszólalna, sőt még a kezével is nemet int mellé.
 - Nem, nem Tilda a feleségem, hanem a másik könyvtáros, Révay Franciska. Bár én jobban szeretem Vesznának hívni, de szóval ő - közli, tisztázva azt is, hogy az ő felesége bizony Veszna, a másik könyvtáros, mert hiszen amekkora iskola, szükség van ám itt több emberre is, meg aztán mégsem értékelné ő sem, ha folyton Veszna lenne bent reggeltől estig, és erről esélyesen hasonlóképpen vélekedhet Tilda párja is.  
- Márpedig azt nem szeretném, ha bármivel is megsérteném - válaszolja. - Majd csak sikerül kerítenie egy kis időt még az elkövetkező hetekben, de legalábbis nyár végéig legkésőbb, hogy meglátogassa a Gergely-Fábián családot, mert bár általában legalább évente egyszer sikerül ezt kivitelezni, idén még valóban nem adódott rá alkalom, hogy benézzen hozzájuk egy teára valami kedves ajándékkal és futólag áttekintsék közben a pénzügyeket is. Éppen ideje lesz ezt a mulasztást bepótolnia.
- Óh - szalad ki a száján a kurta hang válaszul a kviddics említésére és enyhén zavartan megvakargatja a tarkóját, száját is elhúzva mellé. - Hát az az igazság, hogy a kviddics a gyengéim közé tartozik - állapítja meg roppant szolidan, mellőzve ama részletet, hogy tulajdonképpen még repülni sem sikerült megtanulnia röpke majdnem harmincnégy esztendeje alatt. Bellának viszont nehéz nemet mondani, amilyen tekintete tud lenni, és egyébként is, azzal rá nagyon könnyű hatni, ha valaki azt hozza fel, hogy nem figyelnek rá igazán. Hajaj. Most mégis mit mondjon? Lehet felnőtt például és megpróbál túllépni a szörnyű tériszonyán, hátha sikerül is. Mégiscsak egy tárgy a seprű is csak, nem egy sárkány vagy valami hasonló bestia, mi lehet abban olyan nehéz, hogy megülje az ember?
- De tudod mit, egy próbát talán megér.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2018. augusztus 30. 22:40 Ugrás a poszthoz

Az asztal sarkán álló naptár legfelső lapján pirosra színeződik a legközelebbi kihallgatás időpontja, ezzel figyelmeztetve őt, hogy már csupán másfél órája maradt addig. Hamarosan a kis négyzetbe írt név betűi is pirosra váltanak, fél órával ezt követően pedig elkezd majd nőni a méretük, amíg csak elférnek a vonalak között, hogy aztán végül robbanást mímeljenek, szétfolyt pacát hagyva maguk után mindössze. Még szerencse, hogy ez csupán egy csendes változata eme különös találmánynak. A szirénázó változathoz szundi funkcióval ráadásnak nem lett volna sem kedve, sem idegrendszere. Még azt is egy sóhajjal veszi éppen tudomásul, hogy másfél órája van átnézni az ügyhöz kötődő aktát, amely ott pihen az asztal másik sarkán, tekintve, hogy az előzőhöz kapcsolódó akta van még nyitva előtte, főként mert a bogolyfalvi tanodához kötődik. Furcsán kavarog a gyomra még attól is, ha csak rágondol, hogy nemrégiben milyen események zajlottak ott ismét, és nem tudja eldönteni, hogy mi rémíti meg jobban, az-e, hogy bedőlt egy egész torony emberéleteket veszélyeztetve, vagy az, amiért annak idején őket az iskolába küldték. Az aktában egy gyászjelentő is található több orvosi lelet és jelentés mellett, de még mindig nem tudja, hogy azzal kapcsolatban hogyan érez. Pontosan tudja, mennyire kifordult önmagából Viktor az utóbbi egy évben, nem lenne meglepve, ha az egész a saját hibája is lett volna nem kis részben, csak hát a szellemével nem igazán lehet beszélni, mint kiderült. Egyelőre makacsul nem akarja felfogni még, hogy szellem és itt ragadt, úgy nehéz bármit is kihúzni belőle, mint az a jelentésből kiderül. Ezzel kapcsolatban még számos kérdés van nyitva, de kezdi úgy érezni, hogy az lesz a legjobb döntés, ha visszaadja az aktát mondván, hogy túlságosan is érintett érzelmileg, hiszen a felesége is az iskola alkalmazottja. Öntudatlanul is a körmét kezdi rágni, ahogy újra átlapozza a megannyi másolatot az orvosi jelentésekből, a kár elemzéséről, a lehetséges okok taglalásáról, végül becsukja az egészet. Visszaadja és kész. Vesznával pedig megbeszéli, hogy mielőbb szabadságra menjen, mielőtt valami más is megomlik abban az iskolában, aztán meglátják, hogyan tovább. Félti, nem is kicsit. Amikor meghallotta, hogy mi történt, alig bírt itt maradni, hogy a dolgát végezze aurorhoz illően, de kénytelen volt beérni egy bagollyal. Még szerencse, hogy hamar válasz érkezett, hogy a feleségének az égvilágon semmi baja, csak a Levita tornya omlott le. Csak. Bele sem mer gondolni, mi történik legközelebb, és abban már most biztos, hogy a leendő gyerekeik nem itt fognak tanulni. Odébb is tolja az asztalon a mappát, elmerülve inkább a másikban, amit kinyit. Az sem holmi kellemes ügy, varázstárgycsempészéssel és feketepiaci kereskedelemmel kapcsolatos, de mégis felszusszan tőle meglepő módon, ahogy egyre jobban elmélyed a részletekben, hogy aztán hóna alá csapva induljon útnak fél órával később, hogy megkeresse a legilimentort, akivel most végighallgatják az ügyön dolgozó fedett auror jelentését. Határozottan kíváncsi, mire jutott. Addig sem foglalkozik legalább az iskolával kapcsolatos kérdésekkel, pontosan elég aggodalomra tud okot adni az is, hogy most már csak hetek kérdése és megszületik az első gyerekük.  
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. január 15. 00:06 Ugrás a poszthoz

Furcsa érzései támadnak még mindig ettől az épülettől évekkel azután is, hogy valamikor a minisztérium által kirendelt felügyelőként járt itt. Különös emlékeket idéz fel benne minden egyes folyosó, minden ajtó, titkos átjáró, amelyet akkor sikerült megismernie, és még annál is sajátosabb érzés szembesülni a ténnyel, hogy mennyit változott azóta. Hol van már az az auror, aki ide s tova négy tanévvel ezelőtt még az elemi mágus kollégák réme volt? Maga is egy közülük, és ezzel még mindig birkózik tulajdonképpen, mert mégsem olyan nehéz lenyelni minden negatív érzést, minden mélyről fakadó félelmet az egésszel szemben, akkor is, ha tudja valahol, hogy irracionális az egész. Bele sem mer gondolni, mi lenne, ha még csak nem is a föld lenne az eleme, amely számára szinte már elemi (minő irónia), hanem mondjuk a levegő. Szorongással tölti el most is a tény, hogy minden bizonnyal egy légtérben kell majd tartózkodnia majd néhány aeromágussal is - ha szerencséje van, nem lesznek sokan -, ha már Vilmos még mindig a fővárosi ispotály ragályos betegségben szenvedők számára fenntartott osztályán fekszik karanténban. Állítólag a sárkányhimlő egyik mutálódott változatát sikerült elkapnia valahogyan, meglátogatni azonban nem engedték és ami azt illeti, habár gonosznak hangzik ez így, nem is tervezte, csupán levelet és ajándékot küldött kedves gesztus gyanánt, hiszen mégsem lenne jó dolog, ha az újfent állapotos felesége vagy az alig féléves kislányuk kapna el valami mutálódott vírust, amivel még a gyógyítók sem igazán tudnak mit kezdeni. Állítólag még mindig olyan az oktatója bőre, hogy bármelyik sárkány megirigyelhetné és eddig a kezelésre tett kísérletekkel csak azt sikerült elérni, hogy az egész ciánkék színt öltött. Ha szerencséje van, még a végén bekerül valami orvosi szaklapba, esetleg tankönyvi példa lesz belőle a gyógyítói szakképzéseken. Minden esetre az ő szerencsétlenségére ez azzal jár, hogy itt töltheti az idejét összezárva kamaszokkal, akikről egyelőre elképzelése sincs, mennyire lehet velük dolgozni és mennyire lehet nehéz nekik az elemük irányítása. A maga részéről az iskola által felbolygatott emlékei okán - biztos, ami biztos - önként viseli ismét a képességkorlátozó karpereceket, bármennyire kényelmetlenek is. Néha meg-megforgatja őket, habár ez semennyit sem segít azon az érzésen, amely olyan, mintha a mellkasába akarna tuszkolni valami külső erő még egy fél világot és sosincs elég helye a levegőnek ettől a tüdejében, így a teremben le is veszi őket. Ismeri már ezt a helyet. Anno még ő szorgalmazta, hogy a képességbirtokos diákoknak csak itt és a tanórákon ne kelljen hordani a képességkorlátozó varázstárgyakat. Zubbonya zsebébe süllyeszti őket - egyenruha van rajta, egyértelműen jelezve, hogy auror és pillanatnyilag csak az irodából szabadult el két órára külön engedéllyel, mert ott is tűkön ülve várják már, hogy végre visszaküldhessék terepre, jelen pillanatban azonban ezt még tanonci minőségében nem lehet - aztán megközelíti a növényekkel teli terem ablakát. Megnyugtatják a növények. Mélyet lélegzik, tenyerét a falra helyezve. Túl fogja élni ezt a gyakorlati valamit, túl fogja élni. Senki sem halt még bele ebbe, legalábbis hirtelen nem jut eszébe olyan eset, hogy így lett volna.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. február 6. 18:32 Ugrás a poszthoz

Hányni kell? A két szó valahonnan nagyon távolról érkezik és arcátlanul kúszik be a nemrég még nagyon is békés gondolatai közé megkondítva egy olyan vészharangot, amiről eddig tudomást sem vett. Pedig milyen remekül elvolt a fal előtt, már azon morfondírozva, hogy átlép a növényekkel teli terembe, amely olyan hívogatóan terül el minden nyugalmával a fal túloldalán, erre tessék, felbukkan itt egy aeromágus, és most, a szavak nyomán tényleg tudatosul valahogyan az agyában is, amit a gyomrában már pillanatokkal ezelőtt megmozdult valami. Tényleg hányni kell. Nem kell, dönti el, összeszorított fogakkal közölve magával a saját döntését és már nem is vesz tudomást a különös, de ismerős kavargásról a szegycsontja alatt.  
- Köszönöm, nem kell, megvagyok - válaszolja szinte már kimérten, mintha épp nehezére esne kilépni az auror túlontúl hivatalos szerepéből, noha még ott sem előírás igazából, hogy az embernek távolságtartónak kell lennie. Annára gondol meg Vesznára egy pillanatra, amitől a szája szeglete máris barátságosan görbül felfelé a következő pillanatban, ahogy Diára pillantva megrázza a fejét.
- Csak a növényeket néztem. Gyönyörűek - teszi hozzá az iménti szavaihoz amolyan magyarázatféleként, hogy miért is volt annyira elveszve az imént a gondolataiban leginkább. Amikor legutóbb itt járt, mindez még nem érdekelte. Akkoriban csak azt látta amúgy is, hogy minden elemi mágus veszélyes és meghagyta Feiglernek a nemes feladatot, hogy foglalkozzon velük, erre tessék, azóta mekkora változás állt be az életében, csak győzze feldolgozni, merthogy még mindig dolgozik rajta, ami azt illeti. Talán még fel is emlegetné Feiglert, habár Dia már csak hírből ismerheti eme kedves kollégáját, akárcsak Feliciánt vagy Ferdinándot meg Fédrát. Ahogy hallotta, regélnek azért még a felügyelőkről néha az iskola falai között, nem felejtették el csak úgy azt az évet, amikor a Minisztérium kirendelte őket ide. Csakhogy mielőtt bármi mást is mondhatna, újabb ember toppan be, aztán meg még egy, akinek a jelenlététől ismét csak feléled gyomrában az iménti érzés. Na tessék, még egy légmágus. Elvileg ez valami ilyen apriori tényállás, hogy nem az aeromágusokkal a legkompatibilisebb, de azért igyekszik leküzdeni az érzést, hiszen józan ésszel mégiscsak belátható, hogy egyikük sem tehet arról, hogy ezt az elemet képes uralni, ahogyan ő sem választotta a földet, meg aztán nem is bántották, csak túléli ezt a gyakorlatot. Zsebébe mégiscsak jólesik egy pillanatra megérinteni a karperecet, amelyet magával hordani mindig amolyan biztonsági intézkedés részéről arra az esetre, ha úgy érezné, mégsem tudja uralni az erejét netán. Elvégre most még ő is csak tanonc, hiába lehetne tanár a korát tekintve. Köszön az újonnan érkezőknek, még egy mosoly is kijut nekik, aztán a kérdés hallatán önkéntelenül is előkerül egyébként abszolút természetesnek mondható iróniája.
- Hát ha a cél annak a felmérése, hogy hány aeromágussal tudok meglenni egy térben, jó úton haladunk - jegyzi meg egy kurta vállvonással. - Viszont kétlem, hogy ez erről szólna, gondolom, inkább gyakorlásra szánt alkalom lenne, ha már ebben a csarnokban biztonságos körülményeket teremtettek a képességhasználatra. Meg lehet ám tapsolni a sherlocki következtetéslevonási képességeimet - közli féloldalasan elmosolyodva, vállát kissé előrebiccentve, aztán megrántja azt és gondolva egyet leül a földre lábait keresztbe rakva egymáson. - Ha az éves elemi vizsga lenne, arról csak kaptunk volna értesítőt, gondolom én, bár korábban nem itt tanultam, ez is csak átmeneti elméletileg, szóval ha meglepetésszerűen működik, akkor arról még nem szólt senki.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2019. február 6. 20:38 Ugrás a poszthoz

Martin


- Hallottam a legutóbbi nagy fogásról. Hogy haladtok? - kérdezi köszönés nélkül, egyből a közepébe vágva a beszélgetésnek, mintha attól tartana, hogy ha nem teszi fel a kérdést most, akkor nem is fogja. Leteszi a tálcát az asztalra, egészen kicsit ügyetlenül, tegyük hozzá, merthogy az evőeszközök a fehér tányér széléhez koccannak, ahogy sikerül a tálcát egy pillanat erejéig megbillentenie, mielőtt még sikerülne anélkül letennie, hogy akár a kávé, akár az ebédje a padlón végezné, vagy netán Martin ölében.
- Hahó - köszön is végre egy barátságos félmosoly kíséretében, miközben a széket megemelve húzza kijjebb, majd leül, ezúttal kicsit hangosabban húzva a padlón az említett bútordarab lábait némileg kellemetlen hangot eredményezve ezzel egy pillanatig, ahogy öt centivel közelebb ül az asztalhoz. Közben már félig oda se figyelve tolja odébb a tányért, helyükre igazítva az evőeszközöket, majd a villával meg a késsel a kezében már folytatja az imént megkezdett beszélgetést, a hús a tányéron meg várhat még kicsit, mielőtt a gyomrában végezné. Annyira nem is éhes tulajdonképpen, csak már el akart szabadulni ebédelni az irodából, mert az új gyakornok a világ összes magától értetődő kérdésével őt pécézte ki, hogy mégis magyarázza el, mi miért van úgy a szabályzatban, ahogyan.
- Apa mesélt róla pár napja, hogy mekkora munkában vagytok most, hogy rábukkantak arra a kisebb vagyonnal felérő ereklyekollekcióra a razzia során, bár ahogy hallottam, van néhány hamisítvány is, meg néhány elátkozott példány. Gondolom, nem unatkoztok akkor éppen - beszél még és látni rajta, hogy ez a téma azért igazán érdekli. Mindig is szerette a varázstárgyakat, hiszen a bűvöletükben nőtt fel, Martinnal pedig meglehetősen gyorsan sikerült megbarátkoznia, miután éppen az apja mutatta be neki pár hónapja ide s tova, azóta is jókat tudnak beszélgetni ereklyékről, átkokról és varázstárgyakról többek között, amikor éppen összefutnak ebédidőben vagy csak úgy a folyosón.
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2022. június 23. 18:19 Ugrás a poszthoz



Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kelemen Farkas összes RPG hozzászólása (109 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel