Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Tényleg nem gondolta komolyan. Egyáltalán nem. Elvégre mégsem a sötét középkorban élnek!
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, amint Myra ellenkezni kezdett. Ez azt jelenti, hogy ő nem akarja. És ha a menyasszony nem akarja, akkor nem is lesz esküvő, nem? Kolos egyáltalán nem találta olyan borzasztónak a helyzetet.
- Hát csak nemet mondasz, nem igaz? - tette fel óvatosan a kérdést. Elvégre 21. század, Merlin szakállára! Csak van az embernek beleszólása. Bár nem igazán értette, hisz Myra szülei ismerték Kolost, és ahogyan ő tapasztalta, nem is volt vele gondjuk.
- Legrosszabb esetben az oltárnál mondasz nemet. Az sem számít - elmosolyodott és Myra kézfejéért nyúlt. - Ugyan Myra! A szüleid sem akarhatják, hogy boldogtalan légy. Egyébként is, az a gyerek totál zakkant! Tuti nem százas, úgyhogy már csak ezért sem tehetik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Felnyögött Myra válaszára, és amennyire tudott, hátradőlt a széken. Mi az, hogy elárulná őket? Nincs itt semmiféle összeesküvés. Ez elvégre nem egy királydráma, vagy micsoda!
- Elárulni? Mert engem így nem árulsz el? - rajzolt hirtelen ingerrel macskakörmöt a levegőbe.
Idegesen túrt bele a hajába, és állt fel a konyhába, hogy fel-alá sétáljon a laminált padlón, erősen odavágva a lábát.
- Az a zakkant sem fogja megúszni. Leátkozom arról az átkozott kezéről a kötést is! - mutatott rá Myrára, mire Szaffi sértődötten ugrott le az öléből, és távozott a konyhából.
Kolos visszaült a székre, és félretolva a megkezdett reggelijét, mindkét kezével a pultnak támaszkodott. Mélyeket sóhajtott. Ez biztosan nem történhet meg. Hisz modern társadalomban élnek, nem?
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, mikor Myra befészkelte magát hozzá, és fél karjával átkarolta.
- Lehet azt kellene csinálnunk. Hátrahagyni mindent, és lelépni innen. Kit érdekelnek az ősök! - Az ötlet legalább olyan kalandosnak és izgalmasnak hangzott, mintha nagyapja egyik történetét hallaná. Elvégre az élet túl rövid az ilyen drámákhoz, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem szerette a kviddicset. Na és nem szeretett különösebben sportolni sem. Mármint... ez amolyan időpocsékolásnak tartotta. Persze az jó volt, hogy az üvegházban megmozgatta kicsit az izmait, mikor otthon volt, de az épp elég volt neki.
Most viszont feszült volt, és kellett valami, amivel levezethette ezt. Kész szerencse, hogy találkozott a másodikos csajjal, akinek... húú, totál elfelejtette a nevét. Alexandra? Vagy egyáltalán magyar volt? Talán Alison. Mindegy, majd valahogy kideríti. Szóval a lényeg, hogy Kolosunknak szokás szerint eljárt a szája. Igaz, hogy futásból nem volt se aranyérmes, se ezüst, de még az utolsó helyet sem tudta volna elérni, ha versenyről volt szó. Soha nem is ért volna be a célba. De na. Ha kihívás volt, akkor bizony nem mondhatott ellent neki Kolos.
Most is előbb ért le a pályára, tréningruhában, és amíg várt a kiscsajra, gondolta bemelegít. Úgyhogy tett pár nagyon nem profi mozdulatot, mintha nagyon értene a dologhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Intett a csajnak, akinek még mindig nem jutott eszébe a neve. Pedig a háztársa. És egész jó memóriája van, ha nevekről, meg lányokról volt szó, szóval nem is nagyon értette magát.
Szóval az a szőke nem igazán jött oda, bemelegített, Kolos pedig leutánozta néhány mozdulatát, hogy tényleg úgy tűnjön, mintha nagyon értene a dolgokhoz. Úgy érezte egy kicsit, hogy már a bemelegítésben kellően kifáradt. Ez nem ásásról meg ilyenekről szólt. Itt a kitartást kellett mérni. Kolos meg... megpróbál most kitartó lenni.
- Futunk, persze - bólogatott hevesen és csípőre tette a kezét. - Egészeeeen... - kereste mutatóujjával a megfelelő helyet - ... addig. Na? Elég messze van?
Kolosnak elég messze van az egyik szélső póznától a másik szélső póznáig. Fogalma sem volt, mekkora távolság van a karikák között, de több mint elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szorosan magához ölelte a nőt, és beszívta annak illatát. Talán tényleg el kellene menekülniük innen. Mit számít, hogy befejezte-e a sulit vagy sem? Eddig sem járt oda. Éppen elég volt ez a két év. Éppen eleget tud anélkül is, hogy bejárjanak.
- Menjünk el az országból. Nem találnak ránk, senki sem fogja tudni, és szabadok leszünk és csak egymással kell majd foglalkoznunk!
Kolos fejében már megjelent az a csodálatos élet, amit együtt felépíthetnének, korlátok nélkül, egy olyan ember emlékére, akivel leginkább csak azon a varázspapíron tud érintkezésbe lépni. Belesajdult a szíve, mikor belegondolt, hogy nem mehet oda nagyapjához, és mesélheti el neki, hogy meg akarja szöktetni barátnőjét. Nem fogja az öreg helyeselni.
Fájdalmasan felsóhajtott, és Myrára nézett. Ez lesz a legjobb. Távol mindenféle bonyodalomtól és fájdalomtól. Közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja.
- Induljunk a hétvégén, mikor vissza kellene utaznom a suliba.
Ha akkor megy el, senki nem venné a gyanút. Az iskolában is tudják, milyen körülmények zajlanak náluk, talán nem tűnne fel pár hétig, ha nem jelentkezne. Egész kivitelezhetőnek tartotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Behunyta szemét az érintésre. Ezért? Hát persze, hogy hátrahagyna mindent! Csak bólogatott válaszként, és inkább megcsókolta Myrát. Nem lesz egyszerű, de romantikus, izgalmas, és csak vele lesz. Együtt, ketten az egész világ ellen.
- Holnap. - Mellkasában érezte a melegséget, ami kezdett egész testében szétterjedni, és kellő energiát adott izmainak ahhoz, hogy akár egész nap az üvegházban túrja a földet.
- Azt hiszem Anyu meglesz egy ideig azzal is, amit tegnap csináltam - kapott Myra ajka után, miközben kezével végigsimított a hátán.
Már semmi kedve sem volt befejezni a tegnapi munkáját. Amúgy sem volt sok hátra, és a nagyapjára is van aznapra valaki, aki vigyáz rá. Kolos éppen annyira megérdemli a szabadnapot, mint amennyire Myra azt, hogy elszöktesse őt az esküvő elől. Mert ez az élet rendje. Ebben száz százalékig biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kezét tördelte, és megpróbált nyugton maradni. Hogy szépen fejezze ki magát, nem éppen így tervezte a búcsúestéjét eltölteni.
- Ez egy máglyaégette cella, Scar... - sóhajtott fel idegesen és a hajába túrt, hogy aztán a kezeit az ölébe ejtve a hideg kőnek dőljön. - És egyébként is, én mondtam, hogy lépjünk le... Asszem én mondtam, nem?
Oké, egyetlen jó dolog volt benne, méghozzá, hogy nem egyedül volt. Ha Jetta itt volt, akkor tudott valakivel beszélgetni, és nem zárták be a többi varázsló közé. Bár igazából azt sem nagyon értette, miért is zárták őket egy cellába.
Nem bírt tovább ülni, így felpattant és a kis térben kezdett el fel-alá mászkálni.
- El akartam mondani, hogy tudom, kit néztek ki a pasid feleségének. - Nem nézett Scarra, csak a járkálásra koncentrált. Annyira nem fogta fel tragikusan a dolgot. Pláne, hogy Myrával megbeszélték, hogy hátrahagynak mindent.
Megállt a járkálásban, és a szőkére emelte kék tekintetét.
- Tippelj, melyik családnak van kedve elrendezett házassághoz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A "te hibádra" csak felnyögött. Na igen, az ő hibája volt. Mert Scarnak nem esett le, hogy egy hatalmas tömeg közepébe besétálni, mondván, hogy "erre van a rövidebb út" nem túl jó ötlet, főleg, hogyha az a tömeg valami protestálás transzparensekkel meg mindenféle jelszavakkal, amiket egymásba vágva kántált a tömeg. Meg sem lepődött, amikor valahonnan előbukkant az első auror. A tömeg persze jól megzavarodott. Esélyük sem volt onnan kijutni, még úgy sem, hogy könyökkel és térddel is próbálkoztak utat nyitni a tömegben. Kész csoda, hogy egyáltalán nem veszítették el egymást.
- Ötven pont a rellonnak - közölte ezúttal most ő ejtve meg a szarkasztikus hangvételt. Hát nem, ezek szerint ő sem az eszéért kedvelte meg Scart. Elég lassan esett le neki a dolog.
Újabbat fújtatott, és most visszaült a priccsre, hogy térdére támaszkodva összefűzött kézzel lessen fel a szőkére.
- De ne aggódj, minden le van zsírozva. Nem lesz esküvő, meg semmi ilyesmi, úgyhogy akár vissza is mehetsz a pasidhoz.
Abbahagyta a keze tördelését, és keresztbe tette a lábát. Most vigyorodott el először, mióta behozták őket.
- Megszöktetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Persze, Scar meg North kapcsolata nem éppen hasonlít Kolosékéhoz, de annyira nem is zavarta volna, ha az a fóbiás gyerek kicsit távol maradna Scartól. Nem tetszett neki. Egyszerűen ennyiről volt szó. Túl furcsa volt ahhoz, hogy a szőke vele járjon. Nem illettek össze, és kész. Persze még Kolosban is volt annyi szociális érzék, hogy csak néhány alkalommal említette meg ezt Jettának.
Megvonta a vállát a kérdésre, és hátradőlt a falnak.
- Nem t'om, de az fix, hogy itt nem maradunk! - jelentette ki. Túl idilli volt a kép, amit a fejében vizualizált ahhoz, hogy Scar elrontsa. - Van egy csomó lehetőségünk. Majd alszunk a tengerparton, vagy összeismerkedünk valakivel.
Elkomorodott és ismét felállt, hogy levezesse az energiáit.
- Amúgy is, minek terv. A lényeg, hogy együtt legyünk. És nem szólhatnak bele a dolgokba!
Tányának is üzent a papíron keresztül, de nővére nem válaszolt. Valószínűleg valamelyik csoportot vezeti, vagy mi. Fogalma sem volt, mi a fenének vállalt ennyi hülyeséget! Totál nem maradt ideje Kolosra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szemét forgatta Scar reakciójára. Persze, Kolos is tudta, hogy nehéz lesz meg minden, na de áldozatok. Majd a szerelmük ott lesz, és akkor nem kell majd mindenkinek angol vécé.
- Hozunk majd áldozatok, de ezért megéri! - közölte határozottan, és rámarkolt a rácsra. Csak ki kellene már jutnia innen! - És amúgy sem várhatunk! Elvileg holnap hajnalban kellene visszamennem a kastélyba, akkor húzhatunk el a fenébe.
A terv világos volt, otthon már össze is csomagolt, Myrának beszereznek még egy-két ruhát, aztán irány a nagyvilág. Volt még némi spórolt pénze, hogy seprű és minden nélkül elég messzire jussanak. Talán észak felé kellene menniük. Bár inkább megnézte volna a déli országokat. Persze! hisz ott játszódott nagyapja meséinek a legtöbbje.
- Mikor engednek már ki? - csapott idegesen a rácsokra, és indult el megint a cella belseje felé. Nem tudott nyugton maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Idegbeteget, mi? Myra várt rá, és még azt a hülye papírt is elvették tőle. Üzenni sem tudott a lánynak, pedig biztosan ott várta a megbeszélt helyen, indulásra készen.
Scar következő mondatára azonban felkapta a fejét és a szőkére nézett. Ilyet azért mégsem kérhet tőle...
- Scar, ez... - kezdett bele a mondatba, mikor hangok jöttek a rács túloldaláról.
Azonnal elhallgatott és az érkezőket kezdte figyelni. Két majdhogynem félholtnak kinéző férfi lépett be. Egyik rosszabbul nézett ki, mint a másik. Kolos akaratlanul is elfintorodott a látványukra. Úgy nézett ki, a fővárosi cellák nem csak az ilyen kis semmiségek miatt telhetnek be folyton.
Kolos egészen közvetlenül a rács közelében állt, és mikor a nagydarab férfi nekivágta a másikat a falhoz, tett egy ijedt lépést hátra. Nem volt hozzászokva az ilyesmihez. Még sosem került sor nézeteltérésre a hatóságokkal. Nem volt rá alkalma.
Vetett egy futó pillantást Scarra. Talán ő tudta, ilyenkor mit kell tenni. Persze nem voltak egy cellában, de azért mégis. Mi van, ha kiszökik ez az őrült?
- Izé... Mr. Auror, nem kellene minket már kiengedni? Főleg, hogy... izé... szóval ez... - lépett közelebb a rácshoz. Ha nem is engedik ki, talán rá tudja dumálni a csávót, hogy adja neki oda a papírt. Meg a pálcáját. Vagy inkább küldjék már haza innen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Scar nagyon úgy tűnt, hogy a helyzet magaslatán van. Nem érezte magát kényelmetlenül, és nem is csinált semmi felesleges mozdulatot. Ráadásul csípőből válaszolt is az érkező fogolynak. Kolosnak le is esett rendesen az álla. Nem is nagyon foglalkozott legalább tíz másodpercig az érkezőkkel, és három másodpercig azzal, hogy akár lekésheti a Myrával való találkozóját. A nagy szökést. A világ problémái elől.
Vetett egy újabb leesett állú, kérdő pillantást a szőke felé, majd vissza is fordult az egyetlen menekvési lehetőségéhez: az érkező, egyáltalán nem túl bizalomgerjesztő aurorhoz.
Vágott egy apró fintort a válaszra, majd alig megvárva a következő kérdését már kezdte is győzködni út.
- De uram, ez merő véletlen. Egy apró félreértés. Nekünk nem kellene itt lennünk, csak rosszkor voltunk ezek szerint rossz helyen. Nekem pedig egy igen fontos találkát kellene elérnem, ami élet-halál kérdése, és ha... - mondta még volna tovább Kolos, ha az elítélt nem kezdte volna már megint a flörtölést Scarral, és nem indult el volna a rácsok felé. Amint az illető hátraesett, mire Kolos is elkezdte méregetni a saját rácsaikat. Óvatosan tett egy lépést hátra, mert hát valljuk be, igen közel állt a vashoz, és nem akart úgy járni, mint az a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Vágott egy grimaszt a csajszi kérdésére. Még hogy ő? Neki nem lenne elég? Meg hogy nem bírná ki? Ugyan már! Hát a világon nincs még egy ilyen kondiban lévő ember, mint Kolos!
- Figyelj, ha többet szeretnél futni... - tárta szét a karját, mintha ő féltené a szőkét, hogy nem lesz benne elég szusz. Ha most nyer a másik, Kolos egy életre eláshatja magát. Ahhoz legalább értett. Az ásáshoz.
- Na jól van, ne húzzuk tovább az időt! Gyerünk! Ettől a vonaltól megfelel? - húzott lábával egy halvány csíkot a fűbe, és kezével intett is a lánynak, hogyha megfelel neki, sorakozzon fel a vonalhoz. Mert ő bizony úriember!
- Akkor háromra. Egy... kettő... három! - Talán kicsit hosszabb szünetet hagyott a kettő és három között, majd lábát határozottan megvetve a fűben, startolt el a kijelölt cél felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hevesen gesztikulált, ahogyan ajkaival együtt formálta a szöveget Lanettával, és olyan átéléssel fogta vissza magát, hogy ne ugorjon fel a színpadra és csinálja meg a lány helyett, hogy akár még igazi rendezőnek is nézhette a kívülálló.
Nem csoda hát, hogy majd felrobbant a dühtől, mikor Lanetta elnevette magát. Pedig már egészen jól sikerült volna ez a rész!
Mindkét kezével a magasba csapott, a szövegkönyv kezében tartott részét pedig leejtette maga mellé, ami hangosan csattant a parkettán.
- Életedben először, mi? - tette fel a kérdést gúnyosan, de arcán neki is megjelent egy mosoly. - Mint amikor azt mondtad Egerben, hogy tudod, merre megyünk?
Jól emlékezett már minden apró momentumra, amit vele töltött akkor. Azóta, hogy bezárta őt a Bagolyházba, kismilliószor futott végig minden jelenet a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Jó kondiban volt ő, abban biztos lehetett. Myra is megerősíthette... Na de tény és való, hogy az iskolai évek alatt kissé elpuhult. Nem mintha a futásban bármikor is jó lett volna. Elvégre mégsem kellett soha senki elől menekülnie.
Nehéz is volt lépést tartania az edzésben lévő csajjal. Aha! Beugrott neki! Alison! A felismeréstől majdnem hasra is bukott, de visszanyerve egyensúlyát vette észre, hogy a bukás ellenére így is majdnem beérte a csajt. Mi az, hogy beérte, egyszerre értek be a célba!
Kolos a térdén megtámaszkodva kapkodta a levegőt, miközben hallgatta Alison magyarázkodását. Vágott egy grimaszt, hogy mennyire ciki lett volna, ha simán leiskolázza futás közben, majd kiegyenesedve legyintett egyet.
- Ugyan már, hát nem akartalak nagyon hátrahagyni. Azért is mentem lassabban. - Ebből persze nem volt igaz... nos, őszintén, semmi nem volt igaz. De azért valahogy mégis meg kellett őriznie a méltóságát.
- Kézizhetünk, de csak ha megmutatod, hogy kell - vágott egy vigyort, miközben letörölte homlokáról az izzadságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

És Alison csak mondta és mondta és mondta és mondta... Kolos az első mondat után elkezdte inkább azt figyelni, mennyire lelkesen vetette bele magát a témába. Kissé rosszul is érezte magát, hogy halvány lepkeszellőnyi gőze sem volt arról, mi a csudáról beszél neki a lány. Vagyis ja. A kézi szabályairól, de hogy mik voltak azok a számok, amiket ő ott sorolgatott neki... Hát azt már végképp nem tudta hova társítani.
Mindenesetre próbált ő nagyon nagyon komolyan és értelmesen nézni. Bólogatott is hozzá, majd egyszer csak azt vette észre, hogy még akkor is kilengett a feje, mikor a másik már befejezte a mondókáját.
- Aha... minden világos - hazudta teljesen könnyedén. Ha a lány bármit észre is vett volna értetlenségéből, ő biztosan le fogja tagadni. - A passzolgatás remek ötlet!
Ezt még értette is, meg hát ahhoz nem kellett tudnia a pálya méreteit. Fogta, kérdés nélkül kivette a lány kezéből a labdát és jó pár méterrel távolabb állt fel tőle, majd bevárta, míg a másik is elhelyezkedett, és legjobb képességei szerint eldobta a labdát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nehéznek érezte magát. Mint aki rossz döntést hozott. Azonban egy ilyen helyzetben nem tudta, létezett-e volna egyáltalán jó döntés. Szíve lassan, és keményen vert, ahogyan szedte a lábait, ki tudja merre.
Fanni óta tudta a legjobb és legrövidebb utat a kastélyból a faluba, így a temetőn keresztül most is könnyedén lesétált. Nem is volt benne biztos, melyik irányba vette az irányt, csak abban, hogy már elhagyta a kastély területét.
Nehéz és nagyon sóhajokkal érkezett meg a stéghez, ahol a  késő esti időpont ellenére még volt ember. Hella.
Szó nélkül ült le mellé a stégre, és vett fel egy követ, majd dobta el a víz felszínét felzavarva.
- Szia Hella - sóhajtott fel fáradtan. - Mit csinálsz ilyenkor kint? Áh, ne is válaszolj. - tette gyorsan hozzá, hisz a lány még nem szólalt meg soha a jelenlétében. Kolos néha elgondolkodott, tudott-e egyáltalán beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már hetek óta készült a keringőre. Tanulta a lépéseket. Az iskolában, otthon, az üvegházban, mindenhol, ahol alkalma adódott rá. Még édesanyját is megtáncoltatta, meg nagyanyját, aminek az öreg igazán örült. Bár Kolos nem volt benne biztos, tiszta volt-e akkor a feje vagy sem.
Izgatott volt, és jóval a megadott idő előtt készen volt már, úgyhogy Myrára még várnia kellett. Közben ismételgette még magában a lépéseket, dúdolta a dallamot, amire gyakoroltak. Majd az idő elteltével egy sóhaj kíséretében emelte fel jobbját, hogy elkísérhesse Myrát a tóhoz.
- Ne aggódj, épen marad a lábad - súgta oda Myrának, miközben besétáltak a többi párral együtt. Nem is igazán neki, hanem magának szólt a mondat, hogy lenyugtassa egy kicsit idegeit. Tudott ő pár lépést, nem arról volt szó, de ez mégis más volt. Fontos, hisz mindenki őket figyelte. Persze a többi x számú táncoló végzős mellett. De ez mit számított ilyenkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Eldobta, ahogy bírta. A csajszi szépen leiskolázta a futásnál, sőt, ami azt illette, még meg is alázta. Akkor is, ha nem volt szándékos. Kolosnak tehát bizonyítania kellett, így úgy megküldte a labdát, ahogyan csak bírta. Kész szerencse, hogy felsőteste elég jó edzésben volt az üvegházi munkák miatt. Egy elégedett mosollyal vette szemügyre, hogy itt már kevésbé volt előnyben a leányzó, majd egy könnyednek szánt vállvonással intézte el a bókot. Na igen, tény, hogy bár nem edzett, azért foglalkozott a külsejével.
- Azért te is elég jó kkondiban vagy - jelentette ki ebben az esetben nem csupán üres bókként. Tényleg nagyon penge volt a csaj, ha sportról volt szó.
A dobálás közben persze Kolosnak folyton járt a szája, de többnyire semmitmondó szöveget nyomott. Kiabálva, hisz azért elég messze álltak egymástól, így egy idő után abba is hagyta, fájlalva torkát.
- Tudod mi? - vett egy nagyobb levegőt két lihegés között, úgy folytatta.  - Tusoljunk le, öltözzünk fel, és igyunk meg egy üdítőt. Meghívlak. - Nagylelkű ajánlat Kolos részéről, főleg, hogy ha lemennek  konyhába, a manók ingyen és bérmentve a szolgálatukra álltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az üzenet váratlanul érte. Az a pergamen már hosszú idő óta üresen állt. Se új, se régi üzenet nem jelent meg rajta. Most, hogy végleg visszaköltözött a lakókocsiba, a régi holmijait is szelektálni kezdte. A régóta néma pergament sokáig tartotta a kezében. Nem tudta eldönteni, mit kezdjen végül vele. Hogy inkább kidobja, vagy tartsa meg emlékbe. A kukára nézett, és nagyot sóhajtott. Már megindult a keze, mikor megjelent a szöveg rajta egyértelműen Myra kézírásával.
Egy perc sem kellett, hogy dzsekijét felkapva nekivágjon az utcáknak megkeresni az említett fogadót. Enyhe pánik kerülgette. Nem tudta eldönteni, hogy a hosszú némaság után mi történhetett. Talán egy újabb baleset? Vagy valami annál is rosszabb hír? Kirúgták az egyetemről és otthonról is? Azért van egy fogadóban?
Kitágult szemekkel, zihálva lépett be az Acsarka ajtaján, hogy a lépcsőn felrohanva kikeresse az említett szobát, és kopogás nélkül nyisson be az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látta maga előtt a szituációt. Látta maga előtt, szinte érezte, hogy Myrának szüksége van rá. Hisz barátok maradtak. Igenis barátok, akik bármikor ugranak, ha segítség kell a másiknak.
Így a látvány egy pillanatra elfeledtette vele, hol is állt éppen. Az ajtó nyitva maradt, ahogyan szája és szemei is egyre nagyobbra nyíltak döbbenetében. Nem igen tudott mit mondani. Nem találta a szavakat, de még csak reagálni sem igen tudott a helyzetre. Megtörtént, hogy Ardai Kolosnak abban a pillanatban egyetlen épkézláb mondat vagy szó sem jutott eszébe. Csak állt ott, kissé bambán, és bámulta az előre elkészített szobát.
Kinyögött pár hangot, többnyire értelmetlen, szavak nélküli szótagokat. Mutogatott a kezével, majd az ajtóra, magára, Myrára és a szobára. Aztán újra elindultak azok a fogaskerekek és a tárva nyitva hagyott ajtót becsukta, mielőtt a folyosóról kíváncsiskodó tekintetek lennének szemtanúi a benti jelentetnek.
- Öhm... Szóval... Izé... Myra? - Vakargatta a feje búbját, hátat is fordított neki egy ideig. Aztán a ki nem mondott kérdésre már felé fordult, széttárt karokkal követelve némi magyarázatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összezavarodott. Azt hitte baj történt. Aztán agyában valahogy nem állt össze az a kép, amit elképzelt, és ami végül is a motelszobában várta. Tétován nézett körbe, mielőtt elindult volna az ágy felé, hogy leüljön Myra mellé.
Tágra nyílt szemekkel bámult Myrára. Mióta különváltak az útjaik, megszámolni sem tudta, hányszor de hányszor fohászkodott azért, hogy ez megtörténjen. Hogy hallja azokat a szavakat a másik szájából. Hány éjszaka ébredt arra, hogy Myra hangja ébresztette, aztán Scarlett lakásának kanapéján ébredt. Aztán az álmok idővel csökkentek, és Myra látványa az iskolában már nem volt egy újabb tőrdöfés a szívébe.Ez azonban mégis más volt.
- Myra, én... - próbálta megfogalmazni az érzéseit, a gondolatait, de azok olyan kuszák voltak, hogy még maga sem tudta eldönteni, mi is érvényesül igazán.
Idegesen a hajába túrt, és fújt egyet. Biztos volt benne, hogy kész túllépni, és megtenni a következő lépést. Hogy egyszerűbb lesz minden, ha végre elmegy a tanodából. Ha végre elmegy otthonról, és a maga ura lehet új helyen, új emberekkel körülvéve.
Szerette Myrát. Hisz ha nem szerette volna, nem ugrott volna azonnal az első szóra, amint megkapta az üzenetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarta ezt az estét. Nem akarta ezt az egészet. Nem akart ilyen helyzetbe kerülni és nem akarta így látni Myrát. Tudta, látta, érezte, hogy ez így nem jó. Ismerte Myra minden rezdülését, és ismerte ezt a mozdulatát is. A keserűség úgy öntötte el Kolost, mint a méreg, mely lassan hatott.
Maga felé akarta fordítani, hogy biztosítsa arról, nem lesz semmi gond. Magához ölelni és megnyugtatni, mint régen. Mint akkor, mikor még nem létezett keserűség és bánat köztük.
Mondania kellett volna valamit. Valami olyat, ami lezárja, vagy megnyugtatja a  másikat. Nem jött ki hang a torkán. Képtelen volt megszólalni, látva Myra arcán érzéseit. Összeszorult a szíve, és görcsbe rándult a gyomra a gondolatra, hogy megint így látja őt.
Menekülni akart. Azt az életet akarta, mielőtt még megérkezett volna az iskolába. Minden egyszerűbb volt. Mennyivel könnyebb lenne ismét csak lelépni, és soha vissza nem térni!
- Találni fogsz olyat, aki jobb lesz hozzád. - Gyenge mondat volt, gyenge érvvel. Tudta, hogy ez nem vigasztalja meg, és nem segített a mostani helyzeten sem.
Megfogta Myra kezét és megszorította. Erőt akart adni neki, búcsút kart mondani. Végül azonban nem mondott semmit. Csak felállt, és kisétált a szobából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Hosszú napok álltak mögötte, és bizony az egyetem mellett kifejezetten nehéz volt folyton visszajárni a színjátszós bagázshoz. Már rég lemondott volna az egészről, ha nem nőtt úgy volna hozzájuk a szíve. Elvégre az ő népe volt, vagy mi a csuda. Hűségesen követték az elmúlt pár évben, ő meg nem hagyhatja cserben őket.
Létszám ellenőrzést tartott, mikor elkezdték  próbát. Páran hiányoztak, de nem volt meglepve. Nehezen jöttek össze a próbák, és hiába akart erről beszélni patronálójukkal, még arra sem talált alkalmat, mikor írja meg neki a levelet.
- Jól van. Ez a jelenet jó lesz. Úgyhogy lépjünk tovább az első felvonás harmadik jelenetére... - kezdte szépen instruálni az embereket, mikor a hatalmas robajjal kitárult az ajtó.
Kolosnak oda sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki érkezett meg. Széles vigyor terült szét az arcán, mikor hátranézett, és Fanni a nyakába ugrott. Szorosan ölelte magához, és még meg is pörgette egy kicsit.
- Már azt hittem, elfelejtettél... minket - egészítette ki gyorsan a mondatát, és a többiekre sandított. Volt néhány új tag, akikkel még nem találkozott Fanni, úgyhogy biztosan kellően furcsán figyelték a jelenetüket.
A lába mellett heverő szövegkönyvek egyikéért nyúlt, hogy odaadja Fanninak. Arra sem igazán emlékezett, melyik szerepet is kapta meg végül, de ez nem számított. Ezt most csak maguknak, gyakorlásnak szánják. Ha nagyon jók lesznek, talán még az iskola is láthatja őket egy nap.
- Tudod, te most mit csinálunk? Halloweenre egy kis temetőlátogatás a cél - kacsintott rá, miközben felvette rendezői magatartását. Vagyis kihúzta magát, és megigazította kifejezetten erre az alkalmakra használt sálját. Már csak a napszemüveg hiányzott róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mosolygott. Sőt, inkább vigyorgott. Szeretett visszajárni a kastély falai közé, hisz itt végre olyan emberekkel találkozhat, mint Fanni. Nincs még egy olyan a föld kerekén, mint ő, és Pécsen bizony kifejezetten kevés a kevésbé őrült verziója is.
Vágott egy fintort a prefektusi melóra. Cöh! Méghogy ilyen ostobaságok miatt kelljen kihagynia a heti találkozókat vele? Vagyis a színjátszóval? Kész szégyen! Erről mg el kell bizony beszélgetnie vele, pláne, ha komolyan gondolják a színjátszós próbákat. És Kolos komolyabban gondolta, mint az egyetemet.
- Ha beszerzel nekem egyet, tutira hordanám minden nap - jelentette ki egy vigyor kíséretében, és már látta magát a jövőben, nagymenő rendezőként állva a színházban. A nagyszínházban, ahol ő irányítja majd az embereket. De persze ez csak játék volt.
És hogy hű legyen a játékhoz, Kolos szépen adja a rendezői szerepet. Mutogat, instruál, elhelyez embereket. Még a szövegkönyvet is dobálná, de túl jók a színészei, így túl váratlan lenne egy hirtelen kifakadás, úgyhogy csak az újra, újra, újra szöveget veti be milliárdodszorra is, mire azok a drága színészek meg nem elégelték a dolgot.
- Jól van, szép munka volt. Jövő héten találkozunk, de addigra mindenki tudja a szövegét, jó? - nézett nagggyoon komolyan a kisétáló tömegre. Mielőtt azonban mindenki elhagyta volna a termet, elkapta Fanni kezét, mielőtt ő is távozott volna, és hátrahúzta a függönyhöz.
- Akarok mutatni valamit, és mint hivatalosan is jó ízléssel rendelkező személy, neked kell rá mondanod az áment - készítette fel vigyorogva Fannit. Egy kis hatásszünetet tartott, és elhúzta a függönyt, hogy megmutassa Fanninak a kezdetleges, összetákolt díszletet. Itt-ott kilógott a sarka, néhol foltos volt a festés, de viszonylag biztonságos két szintes, nyitott ház állt a színpadon, hogy minden néző belátást nyerjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Izgatott volt, hogy mit fog mondani Fanni majd a látványra. Egész büszke volt rá, annak ellenére, hogy még ő is meg tudta mondani, jócskán van rajta mit javítani. De stabilan állt a talpán. Egy igazi férfi keze munkája, kérem szépen.
Szélesen elvigyorodott, ahogyan Fanni arcán megjelent az a döbbenet, amit Kolos várt is. Egy hetyke mozdulattal vonta meg a vállát, és kulcsolta össze a tarkójánál a kezét.
- Aha, persze, hogy én. - Bólintott is hozzá, csakhogy Fanni is biztos legyen benne.
Átvetette a kezét a vállán, mikor odarohant hozzá, és egy pillanatig még élvezte a mesterműve munkáját. Messziről, az igazi művésszel az oldalán.
- Azt hittem, meg sem kérdezed már - kacsintott le vigyorogva rá, és már kezdett is magyarázni arról, hogy képzelte el az egészet. - Szóval a ház ezen része színesnek kéne lennie, tudod, az átvitt értelem miatt. A másik meg elég szürke, ott laknak majd az igazgatóék meg a tanerő. Mármint a darab szerint. - Nagy karlendítésekkel magyarázott, és még előrébb is lépett, hogy a teljes képet lefesse Fanninak. Már amennyire át tudta adni a fejében alkotott képet róla.
- Létra? - vakarta meg a tarkóját, ahogyan visszafordult a leányzó felé, és egy pillanatig tanácstalanul lesett körbe. - Hát tegnap este még itt volt valahol...
Előhúzta pálcáját, hogy egy bűbájjal megoldja a dolgot. Bár majdnem kimondta az invito varázslatot, mire rájött, hogy az bizony lehet fájdalmas találkozás lenne a létra lábával.
- Valahol ott lesz hátul - mutatott az első járásra rendezői balon, és elindult a díszlet mögé, hogy egy perc múlva hatalmas robaj meg szitkozódás között előrángassa a létrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Tudta, hogy Fanni érteni fogja azt a művészi értelmezést, amit még maga Kolos is csak nagy nehezen szedett össze a fejében. Ha nem értett valami gondolatot, akkor ő azt csak művészinek titulálta. Valami olyan, aminek nem sok értelme van, de mindenki elájult tőle. Ez volt a definíciója a művészi értelmezésnek Kolos szerint.
- Elsős? Jajaaaa, ólálkodott néhány itt, mikor alkottam - jegyezte meg egy-két nyögés közben, ahogyan megpróbálta kiszabadítani a létra hátsóját a beakadt takarófüggönybe. Hogy a Merlinbe képesek ezek így közlekedni a színházban?
- A szürkével? Okés, főnök, hogyan hozzuk helyre? - állt szolgálatkészen Fanni parancsai előtt. Még majdnem szalutált is, ha útközben nem jött volna rá, hogy bizony ő itt most rendező, vagyis ő a főnök. Egy rendező meg azért mégsem szalutálhat csak úgy ide meg oda.
Épp a díszletet mérte végig, mikor Fanni természetellenesen vékony, cincogó hangot hallatott a háta mögül. Felvont szemöldökkel fordult meg, és meredt a Fanni fejét éppen behálózó élőlényre.
- Jaaa, de ne aggódj, ez csak egy kaszáspó... - legyintett egyet, hisz azok nem bántanak, csak hosszú a lábuk ugye. Aztán Fanni arcát jobban szemügyre véve, helyesbített. - Ugyan, nincs itt semmi. Csak kosz. Várj, leszedem.
Egy kissé zavart vigyorral az arcán lépett fölé, hogy óvatosan megfogja az épp középtermetű kaszást. Lomha állatok voltak, nem volt velük nagyobb gond, csak csúnyák. Nem is értette, hogy miért akadnak ki ezen az emberek. Tánya is kikészült tőlük, pedig ő Kolossal nőtt fel, és hát bizony az kellő elégedettség adott.
Egy gyors mozdulattal termett Fanni háta mögött, mikor a pók már a kezére mászott. Akár még egy táncmozdulatnak is betudhatták volna, ha Kolos tudott volna táncolni. Amint kikerült Fanni látótávolságából, lerázta a kezéről az ártatlan állatot, jó messzire hajítva őt el, majd Fanni vállát megfogva még igazított egy kicsit a haján, hogy amaradék pókháló is eltűnjön onnan.
- Na nézd, kész is. Azééért, moss hajat ma este, kicsit... poros volt a létra. Tudod... - Odaállt mellé, egy vállvonással fejezte be a mondatot, majd nyomott egy puszit a rémült Fanni arcára, és mosolygott rá. - De azért nincs gáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van úgy, hogy az ember megfeledkezik a körülötte lévő világról. És van úgy, hogy az ember elveszti az időérzékét. De hogy annyira elveszítse, hogy a megannyi karácsonyi reklám, fények, forralt bor és izgatottan készülődő emberek mellett se vegye észre, hogy karácsony lesz... Na ehhez már teljesítmény kell. Így történt hát, hogy Kolos egyetlen nappal szenteste előtt ébredt rá arra, hogy bizony ő egyetlen embernek sem készült ajándékkal.
Az ujjai már elgémberedtek a hidegben. A szatyrok egészen megrakottan csüngtek az oldalainál. Tányának volt a legegyszerűbb találni valamit, a szülőknek meg összebeszéltek nővérével, szóval ő készült el vele. Vett még a nagyszülőknek, nagyapjának egy emlékalbumot rakott össze, hosszan leírt eseményekkel. Biztos volt benne, hogy ez majd segíteni fog neki emlékezni. Rá és nővérére.
Fanninak azonban nem talált semmit. Valami szépet és jót akart neki ajándékozni. Persze semmi olyan céllal... Csak kedveskedni akart neki, mert úgy szerette látni a mosolyát. Ő volt az első olyan lány, akinél nem próbálkozott be azzal a tipikus mosolyával. Na meg Scarlett. De ő más volt.
Nagyot sóhajtott és az órájára pillantott. Nemsokára indulnak haza, még vissza kell érnie a lakókocsihoz, de Fanninak még nem talált semmit.
- Mi a fenének örülnél, te lány? - tette fel a kérdést félhangosan, égnek emelt tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Felmerült a kérdés benne, vajon éppen milyen színű lesz majd Fanni haja, de lenyelte a kérdést. Szerette azt, hogy folyton változott a leányzó kinézete. Sosem tudta, hogy pontosan milyen küllemmel jelenik majd meg a próbákon. Régebben sokat látta a folyosón, vagy a nagyteremben, vagy bárhol a kastély területén, így annyira nem is tűnt fel neki, milyen gyakran változik a színe. Most azonban, hogy alig hetente járt fel a tanodába, már kicsit másképp tekintett erre.
- Mi? De hisz' nekem nem kell engedély! - Úgy tett, mint aki nagyon megsértődött, és természetesnek vette volna a puszit. Neki szabad mindenkit megpuszilnia mindenfajta kérdés nélkül. Fanni meg a puszilista élén állt. Vagy minek az élén. Bármi is volt az, annak az élén volt.
- Büntetés? Igen?
Elmosolyodott, olyan fölényesen, és az éppen felállított létrára támaszkodott. Ennek fejében a létra elkezdett dőlni, és összeesni, mire Kolos utána kapott, és megállította, mielőtt még tönkretenné élete fő művét, vagyis az összetákolt házat.
- Na mondd csak, és milyen büntetést szabnál ki rám? - A létra helyett ezúttal inkább Fanni vállára rakta a könyökét, és vigyorgott rá egész közelről.
A létra biztonságosan állt, ahogyan Kolos is Fanni közelében, és a magabiztos mosoly az arcán is hasonló elkötelezettséggel várta a lány válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is igazán figyelte, mi folyik körülötte, csupán arra eszmélt, mikor a gondolataira választ is kapott. Micsoda legilimentor járta a vásárt, hogy kizsebelje őket?
- Óóó - Csupán ennyi hangot adott ki, mikor meglátta az előtte álló nőt. Pimasz vigyor terült szét az arcán, és szemügyre vette a felsorakoztatott kesztyűket.
- Nem is tudom, hogy megérdemelnéd-e - morfondírozott most már kifejezetten hangosan.
Végigmérte a kiválasztott kesztyűt, majd a nőt, amint felpróbálta. A sok réteg ellenére is meg tudta állapítani, hogy igen csinos volt. Finoman megfogta a felé mutatott kezet, és magához húzta.
- Hmm... Tényleg. Mintha a kezedre szabták volna. - Forgatta a kezében a vékonyka kezet, majd engedte el. - A varrása is milyen finom, na meg még a kabátodhoz is megy.
Fogalma sem volt, miről beszélt, de jól hangzó és odaillő mondatoknak tűntek, talán még olvasta az apja egyik regényében. Aztán elengedte a kezet, és a nőre nézett.
- Kár, hogy már csak egy ajándékra van elég galleon nálam.