36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ardai Tánya összes RPG hozzászólása (138 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Le
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. március 16. 14:25 Ugrás a poszthoz

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Hihetetlen sebességgel indultak be a gondolataim, ahogy találgatni kezdtem. Szinte minden navinéshez találtam valamit, ami miatt bajba kerülhetett volna, és már írtam is a minibeszédeket a fejemben, hogyan fogom őket kiszedni a slamasztikából. Na meg persze azt is rögtön írtam fel a lelki papíromra, hogy őket hogyan korholom majd le. De mindez egy pillanat alatt futott ki a fejemből, amit meghallottam Misha mit morog maga alatt.
- Hogy mit mondtál neki? – tágultak ki a szemeim a meglepődöttségtől, és az ámulattól. Biztos voltam benne, hogy jól hallottam a szavakat, hiszen nem voltam még annyira öreg, hogy az rámenjen a fülemre, de egyszerűen nem tudtam felfogni. És nem is akartam, mert az azt jelentette volna, hogy Misha valószínűleg sutba vágta mindazt, amit szegény kislány felépített kettejük között – mert hát valljuk be, az orosz nem egy könnyű eset.
- Hogy lehettél ennyire felelőtlen? - kezdtem el korholni a férfit. Úgy tűnik most rajta volt a sor a diákok helyett. - Darya amúgy is ingatag lábakon állt az elmúlt időszakban, és… – sóhajtottam, hogy visszafogjam a maradék indulatomat. Tudtam jól, láttam Mishán hogy ezzel most nagyon nem fogok segíteni. Szóval közelebb húztam egy széket. Az asztalom egyik rejtekéből kihúztam egy kis üveg vodkát, amelyet a nehéz időkre tartogattam, és Mishának nyújtottam. Szinte biztos voltam benne, hogy neki is akkora szüksége van most rá, mint nekem.
- Mégis hogy jutottatok oda, hogy ezt elmondd neki? - kérdeztem lemondóan.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. május 29. 23:07 Ugrás a poszthoz

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Az agyamban folyamatosan a kibukni készülő szidalmakkal küszködtem, ahogy végül mégis teret engedtem Mishának, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert hogy meg kellett, hogy legyen az indoka. Nem mondhat valaki ki ennyire felelőtlenül valamit. Főleg nem egy ilyen tapasztalt férfi, aki ráadásul gyerekekkel foglalkozik.
Két orosz nehézagy. Mind a kettő folyton a saját feje után megy, a vérében van a lázongás és a visszaszólás. Nem is csoda, hogy ennyire nem jönnek ki egymással, ha ennyire hasonlítanak. Már épp ki is fejtettem volna ezt a gondolatomat Mishának is, amikor valami gonosz kis manócska befúrta magát a fülembe, és ugyanazt a kérdést ismételgette: - Te komolyan ezt gondolod Daryáról? - visszhangoztam hangosan is.
Kinyitottam a szám, hogy valami okosat mondjak, de az igazat megvallva, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Darya ezt képes lesz-e megbocsátani neki. - Hát, végül is mind a ketten ott nőttetek fel - jegyeztem meg a cirkuszos mondatra. Aztán sóhajtottam egyet a mártírkodására. - Ezt hagyd abba. Egyrészt nem igaz, hogy nem vagy apuka típus, mert az összes navinéssel képes vagy ilyesmit kialakítani zokszó nélkül. Csak Daryával nehezebb, mert mind a kettőtökben ott vannak a tüskék. Másodszor pedig nem futhatsz tovább. Épp elég időt fecséreltél el ilyen gyerekes módon, itt az idő, hogy felelősséget vállalj a tetteidért - korholtam egy kicsit a férfit. Nem is értettem, hogyan akarja ezt a gyerekek fejébe verni, ha még neki se megy. - Több odafigyelést kell tanúsítanod. Meg empátiát. Daryának azért romlottak a jegyei, mert szakított a barátjával, és nem találja a helyét. Ez a nagy sztori. És igen, minden tinédzser életében eljön ez a szakasz - jelentettem ki, és én is töltöttem a férfinek még egy kicsit a vodkából. Az igazat megvallva én még mindig nem nőttem ezt ki, de hát nem volt itt az idő, hogy ezt Mishára zúdítsam.
- Én a helyedben megkeresném. Addig, amíg nem utál teljesen - jegyeztem meg hátradőlve a székemben. Agyalva, milyen is volt a kapcsolatom anyámmal. Persze az teljesen más szituáció volt. Ennek épp az ellenkezője. De valahogy mégsem annyira más.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. június 29. 23:51 Ugrás a poszthoz

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. június 30. 17:05 Ugrás a poszthoz

Születésnap, de leginkább Balázs


Éjfél és nekem csörög az a mugli masinám. Nem is vagyok benne biztos, hogy minek szereztem be, vagy hogy hogyan kell használni. Ráadásul mindig elég morcos vagyok, ha az éjszaka közepén felvernek. Engem és a kutyákat is.
- Shh... Péntek, hallgass el - szóltam rá a csaholó ebre, aki valószínűleg még annyira se tudta, hogy mi eredményezi ezt a furcsa hangot, mint én. Sóhajtva vettem fel a kagylót, csak hogy valami furcsa szörcsögést hallgassak. - Hello? - szóltam bele, és szemöldököm ráncba futott össze. Furcsa hangok jöttek abból a micsodából, és végre megszólalt benne valaki. - Balázs? Balázs te vagy az? - kérdeztem a férfitől, és kinéztem a nappali ablakán. Nem égett nála a villany, sőt... elég csendesnek tűnt a hely. - Milyen öltönyös? Balázs miről beszélsz? Be vagy rúgva? - kérdeztem felháborodottan. Hiába, nem tudtam véka alá rejteni az érzéseimet. - Balázs, hol vagy? Érted megyek! - jelentettem ki.

El se hittem, hogy ilyen későn valami buliba igyekeztem, hogy összeszedjem a szomszédom. Mintha a sors most büntetne meg azért, mert első alkalommal kikezdtem vele. De hát milyen ember az, aki lerészegedik egy tinédzsereknek tartott bulin? Meg se kellett válaszolnom magamban a kérdést, mire megláttam Denis Brightmore-t. Micsoda tanár... Megigazítottam fekete bőrdzsekim nagy alvós pólóm felett, és odaléptem mellé. - Kollega. Nem számítottam rád - jegyeztem meg elhúzva a számat. És jelentőségteljesen végigmértem az italt a kezében. De most nem ezért jöttem. - Mond csak, nem láttál errefelé egy illuminált állapotban lézengő papot? - tettem fel a kérdést, miközben a tömeget szuggeráltam. Túl sok diákom volt ezen a bulin, és túl részegek voltak ahhoz, hogy illendő legyen a jelenlétem. Gyorsan meg kellett találnom Balázst.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. július 9. 00:18 Ugrás a poszthoz

Mikhail | vizsgaidőszak előtt


Az igazat megvallva bármennyire is próbálkoztam jó tanácsokat adni Mishának, az igazság az volt, hogy fogalmam se volt róla, hogyan kéne gyereket nevelni. Voltak óvodásaim, kisiskolásaim és kész tinédzsereim is. De csak és kizárólag az iskola falai között. Nem tudtam hogyan kell rendes kapcsolatot kialakítani, elérni, hogy a gyerek hallgasson rád, de el is mondjon dolgokat. Igen, a sárgák számára mi olyanok lehettünk, mint a szülőpótlékok, de emellett első sorban a tanáraik voltunk. És ezt mi is tudtuk. A felelősség nem teljesen nyomta a mi vállunk. A tiszteletről, amelyet pedig anélkül kaptunk, hogy bármit szóltunk volna nem is beszélve. Minden amit Misha most mondott egyszerűen idegen volt számomra.
- Rendben, akkor ne lásd felnőttnek. Lásd annak, ami. Saját akarata van, de attól még ugyanúgy szüksége van az apukájára. Az édes ég áldjon meg, még nekem is van, hogy szükségem van rá, pedig huszonhét éves vagyok. Azt hiszem - bizonytalanodtam el egy pillanatra, és számolgatni kezdtem, csak hogy utána egy pillanattal később sutba dobjam az ötletet is. Túl öreg, és kész. Inkább feltettem neki két kérdést, ami látszólag egy kicsit észhez térítette. Végre.
Elmosolyodtam kedvesen a válaszára, és megsimítottam a karját. - Akkor menj, és beszélj vele. Mielőtt késő - biztattam, és vissza tekertem a vodka kupakját. Tudtam, hogy jó szolgálatot fog tenni, mikor eljön az ideje.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. szeptember 4. 21:59 Ugrás a poszthoz

Balázs


Szememmel körbe pásztáztam a táncolókat, remélve, hogy megtalálom azokat az ismerős vonásokat. Ám igazából nem is máshova, mint a legnagyobb tömegben kellett volna keresnem. Ráadásul az asztal tetejére. Remek. Még onnan is szedhetem le.
- Ne aggódjon, megtaláltam - böktem még oda Denisnek, nem mintha annyira foglalkoztatta volna a kérdésem. Talán én voltam az egyetlen józan azon a bulin, és ez egészen zavarba hozott. Ám éppen csak elindultam volna, amikor egy szőke üstök utamat állta. Kende, hát persze. Egy féloldalas mosollyal fogadtam a köszönését, ám egy szavát se hittem el. Ugyanannyira el volt ázva, mint bárki más azon a helyen.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm - vigyorogtam, mert végig se kellett néznem magamon tökéletesen tudtam mennyire nem odaillő a pizsamám. Viszont a puszira még én se számítottam. Mivel azonban nem szájra történt, így nem is foglalkoztam vele. Némán megingattam a fejem, és inkább elindultam a másik delikvens felé.
Úgy kellett odatolakodnom az asztalhoz, hogy végre elérjem egyetlen drága papunk. - Balázs! Balázs! - kiabáltam fel, és megragadtam a karját is. - Gyere le az asztalról! - korholtam azonnal. Kicsit talán mérges voltam, amiért az éjszaka közepén kirángatott a puha párnák közül, de még inkább azért, amiket a telefonba mondott. - Vége a bulinak, megyünk haza - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. október 16. 19:13 Ugrás a poszthoz

Balázs


Borzasztóan szét volt esve Balázs, talán még soha nem is láttam ilyennek. Lehet ő is annyira bírja az alkoholt, mint én. Csakhogy én nem álltam apácának, és nem kötöttem mindenféle egyezséget a nem látható lelkekkel. Szóval jobb híján most úgy tűnt nekem kell lenni a morális vezetőnek kettőnk közül.
Ráfogtam a karjára, hogy biztos ne essen el, és amikor végre egészen stabilan állt mérgesen fürkésztem. - Nem, hazamegyünk. Nem vagy józan, és... - kezdtem mondani, de mintha a falnak beszélnék. A szavamba vágott, ráadásul már megint a pizsomámmal jött valaki. Igazán sajnálom, de nem erre készültem aznap este. Megforgattam a szemeimet, de mielőtt képes lettem volna visszavágni valamivel, hirtelen már nem én voltam az ura a testemnek. A közelsége egy pillanat alatt letaszított a talpamról, és ha nem fog, talán még össze is esek. Belesimultam a karjába, és reflexből visszacsókoltam az első pillanatban. Aztán megéreztem azt a furcsa mellékízt. Ismerős volt. Kesernyés.
Erőszakosan eltoltam magamtól Balázst, és hitetlenkedve néztem a szemébe. - Te szívtál? - vontam kérdőre. Kezeimet kinyújtva magam előtt tartottam, hogy ha újra próbálkozna, azonnal tudjam hárítani. - Balázs, hazamegyünk. Most! - jelentettem ki, mintha csak az egyik előkészítősömmel beszélnék. - Indulás - mutattam az irányt, hogy merre kell elindulnia. Közben szétpillantottam, mintha csak azt mérném fel, ki látta a csókot. Aztán halványan elmosolyodtam. Akkor is jól esett, ha csak kevés ideig tartott. És úgy, hogy nem volt tudatában.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. október 16. 23:53 Ugrás a poszthoz

Balázs



Hiába volt minden mondat, ami elhagyta Balázs ajkait, nem dőltem be neki. "Hisz mi csak jó barátok vagyunk." Akkor meg mégis miért vennék komolyan? Azonban a csók, amit adott egészen igaznak tűnt. Még a lelkem is belesajdult abba, hogy olyan erőszakosan el kellett távolítanom, de éreztem, hogy ez így nem helyes. Legutóbb még azt mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Akkor jobb is lesz, ha ehhez tartja magát. És én is. Mert ez így, csak egy újabb csalódás lesz, és nem volt erre szükségem.
- Akkor ittál? Vannak partidrogok, belerakhatták az italodba - jegyeztem meg még mindig kétkedve. Tanár voltam, az ilyenekről akkor is tudnom kellett, ha éppenséggel nem azért voltam ott, hogy fegyelmezzek. Körbepillantottam a táncoló diákságon, de fogalmam se volt róla, hogy vajon a tömérdek mennyiségű ital miatt, vagy egyéb szerek hatására van mindenki ennyire kiütve. Lefújhattam volna az egészet. Hazaküldhettem volna őket. De inkább csak Balázsra koncentráltam.
- Milyen másik pasi? Miért jössz mindig ezzel? - vontam össze a szemöldökömet, és még egy apró ránc is megjelent a bal szemem sarkában. Erre csak akkor volt példa, ha már igazán felbosszantottak, és drága papunk már egészen közel állt hozzá, hogy inkább csak ott hagyjam ahol éppen van.
- Mégis kinek? Amúgy is, a te csókod csak reflexből működik nem? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Te nem érzel semmit - idéztem fel neki a szavait, amelyeket pár héttel azelőtt a lakásban mondott el nekem. Összevontam a kezeimet a mellkasom előtt, és mérgesen sétálva indultam el hazafele. Hogy haragudhattam rá még mindig ezért? Hiszen pap!
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. október 17. 22:55 Ugrás a poszthoz

Balázs


Mérges voltam, és sértett, ami talán a legrosszabb párosítás. És ezen kedvenc házvezetőnője említése segített. Összeszorítottam a számat, hallgattam amiket a fejemhez vág. Szinte nem is ismertem rá. Mintha Margitka képes lett volna átmosni az agyát, és elhitetni vele, hogy én nem vagyok más mint valami falubéli céda.
- Igen, igenis hazudik. És te is. Olyan dolgokról beszélsz, amiről fogalmad sincs. És ahelyett, hogy megkérdeztél volna engem elhiszed egy pletykás öreg nő szavait, akiről tudod, hogy utál - eredt meg a nyelvem azonnal. - De rendben, játsszuk a te játékod. Igen, jár hozzám egy férfi. A neve Mikhail Sergejevics Kazanov. Ő az iskolai könyvtáros és nem mellesleg a házvezető társam. Át szokott jönni, hogy megbeszéljük a teendőket a Navinével kapcsolatban, és néha átjön, hogy tanácsot adjak a lányával kapcsolatban, mert nincsenek jóban. Az ő nevét is kéred, vagy ez így már elég lesz? - kérdeztem, de a mondat csöpögött a szarkazmusomtól.
Újra elindultam, de Balázs csak nem hagyta, hogy elhagyjuk a helyet. Tehetetlenül tártam szét a karomat a kérdése hallatán. - Te magad - néztem a szemébe szinte kétségbeesve. Lehetetlen volt vele beszélni, szét volt esve, mint még soha. Mi sem bizonyította ezt jobban, minthogy olyan érzelmeket vallott be, amit én hiába éreztem magamban, eddig ő tökéletesen az ellenkezőjét vallotta. Újra eltoltam magamtól, már egyre rosszabbul éreztem magam a folyamatos próbálkozásai nyomán.
- Hagyj már békén Balázs! Ez nem te vagy. Egy tisztességes pap vagy, aki valamiért ide keveredett. Abba kell hagynod ezt a nevetséges viselkedést, ha csak nem akarsz egyedül hazatalálni - fenyegettem meg. Értelmetlenül, mert bármit is tett volna, tudtam, hogy képtelen lennék ott hagyni.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2021. december 8. 00:02 Ugrás a poszthoz

Balázs


Az ebédlőt gyönyörűen átalakítottuk. Olyan fényben ragyogott a helyiség, amiben eddig még soha nem láttam. Emberek is már szép számmal gyülekeztek, néhány kollégám oda is intett, amikor meglátták, hogy megérkeztem. Szerettem ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, de talán egy fokkal még inkább imádtam a kis lurkókat, akik a szemem láttára cseperedtek fel. Arról nem is beszélve, hogy az előkészítő után még a Bagolykőben is végigkísérhettem az útjukat. Ez az este is róluk szólt, és arról, hogy minél több diák járhasson hozzánk, minél több ideig.
Először a tanárokhoz mentem oda sorban, gyorsan elvegyültem, és könnyedén beszélgettünk, csak hogy utána egy két komolyabb emberhez is odalépjek, hogy bemutatkozzam. Kicsit ecseteltem nekik milyen kellemes az intézményben dolgozni, hogyan segítjük a gyerekek fejlődését. Valószínűleg, ha nem tudom, hogy rajtuk múlik az iskola támogatottsága, akkor is ugyanezeket a szavakat mondtam volna. Kísérőm az oldalamról közben egy pillanatig nem mozdult el, csak hevesen bólogatott, ezzel elérve, hogy komolyabb benyomást keltsek. És én imádtam érte.
Végül az egyik falhoz közeli képet mutattam meg neki, amin az osztályommal együtt voltam.  
- Hozok neked egy italt - simította meg a karomat Márk, és már a pult felé is sietett. Én tovább néztem a rám mosolygó arcocskákat. Két éve ballagtak el, de sokat közülük még mindig tartok, és fejből mondanám vissza az összes nevét, ha kérdeznék.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 16:35 Ugrás a poszthoz

Balázs


Kellemes volt az este. Éreztem a csontjaimban, hogy sikeres lesz, mert sok embernek számított. Az egyetlen amit sajnáltam, hogy a gyerekek nem mutathatták meg, nekik mit jelent az iskola. Ha más nem, ez biztos mindenki szívét megérintette volna. Nekem minden nap megteszik.
Az ismerős hangra odakaptam a fejem. Nem számítottam rá, hogy itt lesz, pedig hogy ne lenne itt. Az elmúlt napokban jó párszor láttam az utcában, és Margitka sse volt rest az orrom alá dörgölni, hogy a házgazda hazaért, és jobban koncentrál a munkájára, mint valaha. Az egyházra. Az életébe, amibe én sehogy nem férek be. Mégsem tudtam ellentmondani a gyomromban feléledő pillangóknak. Bárcsak ne lennének ott. Bárcsak képes lennék enélkül a férfira nézni.
- Igen, én is nagyon szeretem - pillantottam inkább vissza a fotó felé. - Megmutatja milyen kis élénkek a gyerekek. Annyi potenciál van bennük - mosolyodtam el a nevető arcocskákat nézve. Aztán vissza Balázsra.
- Örülök, hogy eljöttél. Sokat jelent. Az iskolának, és a gyerekeknek - tettem hozzá gyorsan. Nem kellett, hogy visszatérjünk a kínos kérdésekhez. Azokhoz, amik miatt egy éve nem beszélünk normálisan. Azt hinné az ember ennyi idő alatt elmúlnak az érzések és a sérelmek, de az idő semmit nem tesz, mikor szembe állsz vele.
- Tessék Tánya - nyújtottak felém egy poharat, én pedig a férfira mosolyogva átvettem.
- Köszönöm. Márk, ő itt a falu papja, Nemes Balázs - mutattam be neki, mire a férfi azonnal nyújtotta a kezét.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 17:44 Ugrás a poszthoz

Balázs


Lágy, puha beszélgetés. Egyikünk se tudta mi forog a másik fejében, egek, hisz azt se tudtam mi forog a saját fejemben. Az elmúlt egy évben próbáltam túllépni rajta, megtalálni az elveszett egyensúlyomat, de mindez odalett amint mellém lépett. Hangja olyan folyamatokat indított el bennem, ami nem volt helyénvaló, mégis annyira szerettem volna, ha tovább marad. Ha nem hagy ott, hanem csak beszélget velem. Úgy, mint régen. Még a kis tavacskás eset előtt, hiszen barátok is voltunk. És ez hiányzott.
- Várj… - szóltam utána, de nem fordult meg. Márk a vállamra tette a kezét, és együttérzően nézett rám. Meséltem neki Balázsról. Tökéletesen tudta, hogy mi történik az orra előtt. Fel akart vidítani, így kerültünk végül a tánctérre. Nem is volt igazán tánctér, hiszen nem azért rendeztük az eseményt, mi mégis megkezdtük a sort, és lassan mások is csatlakozni kezdtek. Az arcomra pedig visszatért a mosoly, ami Balázs távozásával fagyott le a helyéről.
Órák óta ott voltunk, és az esemény a végéhez közeledett. Éreztem az emberek attitűdjén, viselkedsén. Így már nekem se kellett szóval tartanom őket. Kicsit leereszthettem, ehettem pár falatot. Csakhogy megint Balázsba botoljak. - Ugyan nem, te voltál itt előbb - mosolyogtam rá játékosan.
- Persze, minden rendben? - vontam össze a szemöldökömet, ahogy engedtem a húzásának. Zavartan pillantottam Balázsra, félve, hogy most vajon mi következik. A tavacska. Szinte biztos voltam benne. Rettegtem tőle. - Azért vontál félre, hogy megkérdezd mi újság? - kérdeztem lassan. Aztán sóhajtottam. - Balázs, mi ez az egész? Nyugodtan mondd el, ha valami gond van. Bennem megbízhatsz - biztosítottam, és megsimítottam a karját.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 18:11 Ugrás a poszthoz

Balázs


Nem értettem a kérdést. Annyira nem illett a szituációhoz, mégis erőt vettem magamon. Nem Balázs hibája a zavarom. A saját fejem teszi ezt velem. Mintha csak egy variációja lenne a mi barátságunknak. Egy olyan verzió, ami nem illendő.
- Igen, elég rég. De velem nem történt semmi érdekes. Csak tudod, nap nap után - válaszoltam meg végül, még mindig furcsállva a szituációt. Hiába, képtelen voltam végigjátszani az egészet, tudnom kellett miért kellett egy oszlop mögé bújnunk, mint a szerelmeseknek.
- Hogy mi? - bukott ki a számon a kérdés szinte azonnal a kérdés után. Szemeim kitágultak, és úgy néztem Balázsra, mintha nem is ismerném. - Semmi közöd hozzá, hogy milyen döntéseket hozok. Pláne nem az ilyenekhez. Mégis… - ingattam a fejemet, és a szavaim elfúltak. Mégis mi lenne ez a helyes válasz? Mégis miért érdekli ilyesmi? És mégis miért akartam megnyugtató választ adni számára?
- Balázs. Márkkal nem vagyunk együtt. Márk… másokat szeret - néztem a szemébe. Fogalmam se volt hogy fogja fogadni a hírt. Sok vallásos ember reagálja le helytelenül az ilyesfajta szeretet. Pedig nekem fontos volt. Mind a két férfi. Csak éppen másképp.

Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2022. január 2. 18:18
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 21:27 Ugrás a poszthoz

Balázs


Kezemmel babráltam, a körmömet pattogtattam a másikkal. Ez az egész szituáció nem volt rendjén, éreztem. És most még csak azt a pohárka pezsgőt se hibáztathattam, amit az est elején megittam. - Úgy - válaszoltam röviden. Nem kellett volna. Hagynom kellene, hogy elhiggye, hogy ne gondoljon rám, még akkor se, ha én gondolok rá.
- Nem, nem is volt ilyenről szó. Nem, vele… vele nem - hebegtem, és ajkamba haraptam zavaromban. Látszólag egyikünk se értette a szituációt. Nem foghattam fel, mert ha megtettem volna, akkor valószínűleg megint valami butaságot tettem volna, mint eddig minden egyes találkozásunkkor. Őrült érzelem ez a szerelem, az egyszer biztos.
Ajkam elnyílt az őszinte szavakra. Olyan régóta éreztem már azokat, amikről beszélt, mégis folyton falakba ütköztem. Elhitette velem, hogy ő csak barátként gondol rám, aztán egy este végre bevall mindent önkívületi állapotba, majd majdnem egy évre eltűnik. Mégis mit kéne tennem? Mit tenne egy nő, aki már annyiszor érzett rossz szerelmet, mint én?
- Én… azt mondtad te nem… - keresem a szavakat, de tekintetemet nem tudom elvenni az övéiről. Sarokba szorított velük. Képtelen vagyok reálisan gondolkodni, visszakozni. Egyszerűen ledermesztettek az érzelmeim, amik hirtelen ellepték a mellkasomat. És hagytam, hogy még közelebb jöjjön.
- Nem akarlak választásra késztetni - suttogtam kettőnk közé, de hiába. Ajkai egy pillanattal később már enyémeken voltak. Karom reflexszerűen kunkorodott nyaka köré. Helytelen volt, mégis annyira helyesnek érződött. Mintha a világ egyszerre értelmet nyert volna.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 2. 21:45 Ugrás a poszthoz

Kolos


Mindig imádtam azokat a napokat, amiket a kis lurkókkal zárhattam. Na persze energiát már nem igen hagytak bennem, mire kiszabadultam, de mégis minden percért megérte. Mosolygós arccal festegettek vagy vettek részt a táncórámon. Igen, azt nagyon szerették, főleg, amikor ők találhattak ki koreográfiát. Mindig próbáltak versenyezni egymás között, hogy ki tudja kitalálni a legnehezebb nyolcadot. Édesek voltak, ahogy próbálkoztak, de aztán mindig csak egy katyvasz tánccal zártuk a napot.
Ez is egy ilyen nap volt. Na most nem tornával zártuk, de az elsősök igazán megszenvedtek a szorzótáblával. Addig gyömöszöltem az agyukba a különböző számokat, amíg végül be nem sötétedett. Kiosztottam a motivációs csokikat, és megígértettem velük, hogy nem szólnak a nevelőnek, hogy vacsora előtt ilyesmit kaptak tőlem. Felelősséget adtam a kezükbe, partner voltam velük a bajkeverésben, és mindig sokkal lelkesebben tanulták meg a feladott rejtvényeket.
Arcomon egy hatalmas mosollyal hagytam el végül a helyet. Elköszöntem a portán ücsörgő Verától, és kezemben lóbálva a táskámat indultam meg. Két lépést sem tettem meg, mikor valami megállásra késztetett. Egy kép. Egy ismerős. Egy ismeretlen. Egy személy, aki hasonlított valakire. Álltam és néztem, mint aki a saját szemének se hihet. Hogyan is tehetném, amikor már ezerszer elképzeltem magamban ezt a jelenetet az elmúlt években? Három év, és mintha egy csak egy szellem kísértene. Egy nagyon valóságos szellem. Szemeim azonnal könnybe lábadtak, és kezemet szám elé tettem, ahogy mellkasom össze-vissza járni kezdett a rám törő sírástól. Mozdulni akartam de nem tudtam. Képtelen voltam, csak vártam, hogy odaérjen, miközben könnyem rendíthetetlenül hullani kezdett.
- Kolos… tényleg… tényleg te vagy az? - kérdeztem, hangom elmélyült a zaklatott helyzetben.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. január 20. 18:43 Ugrás a poszthoz

Kolos


Annyiszor elképzeltem már ezt a jelenetet, hogy hirtelen már nem tudtam mi igaz, és mi nem. Elgyakoroltam otthon a tükörbe nézve, hogy mit fogok mondani. Hogy kemény leszek és szikla szilárd, hiszen megbántott. Aztán a hónapok elkezdtek telni, és a düh eltűnt a szememből, helyette csak a féltés volt. A mondataim újra fogalmazódtak, kevésbé voltam elutasító, bár még mindig képes voltam éreztetni a csalódottságomat. Aztán eltelt egy év, és abbahagytam ezt a szokásom. Átvette a helyét egy másik, mikor a családi varázslatot használva minden nap helyzetjelentést tettem Kolosnak. Olyan fontos információkkal zúdítottam el, minthogy brokkolis tésztát eszek ebédre, Péntek megette az egyik osztályom háziját, vagy éppen megpróbáltam lekapni a város papját. Addig írogattam, amíg el nem kezdett válaszolni. A világ legidegesítőbb nővére voltam, és egyben a legboldogabb, mikor először láttam a vissza válaszát.
Most pedig ott állt előttem, és képtelen voltam bármit is kinyögni. Annyira hihetetlen volt, a mellkasom nehézzé vált, és pokolian fájt minden egyes levegővételtől, mintha csak maratont futottam volna. A bódulatból hangja zökkentett ki. Más volt, mint mikor legutoljára hallottam, mégis ugyanolyan. Főleg az a mosoly. És akkor koppant, végre felfogtam, hogy tényleg ő áll előttem, és nem csak egy valóságos álomba ragadtam bele. Táskám kicsusszant ujjaim közül, és pillanatok alatt ugrottam a nyakába zokogva. Az elmúlt évek összes visszatartott szorongása, aggódása és fájdalma hirtelen egyszerre csapódott le bennem, és képtelen voltam tartani magam. És őszintén, nem is akartam. Kolos a testvérem, a legjobb barátom, a bizalmasom. És három év magány után végre újra ott volt a karjaim között.
- Szeretlek, és… és…úgy hi…hiányoztál - sírtam vígaszhatatlanul a nyakába. Erősen szorítottam, amennyire csak tudtam, mintha soha nem is akarnám elengedni. Aztán mégis megtettem. Hatalmasra dagadt, vöröslő szemekkel néztem az arcát, mégis az arcomon levakarhatalan mosoly bizonygatta, hogy nincs semmi baj. Most már nincs, mert velem van.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. május 12. 11:37 Ugrás a poszthoz

Kolos


Minden létező és fantáziabeli istennek hálás voltam, hogy Kolos végre ott volt nekem. Pár diákom megrökönyödve sétált el mellettem, talán még soha nem láttak ennyire emberinek az elmúlt években, mint most, hogy Kolost öleltem.
A mosolyom visszafogottá vált, ahogy elkezdte keresni a szavakat. Éreztem a nyomást a mellkasomban, az elmúlt három év szomorúságát, haragját. Emlékeimben ott volt a kép, ahogy magamra hagyva sírok a ház nappalijában, és egy pillanatra mindenben elbizonytalanodom amit az addigi életemben tettem. Talán el kéne ezt mesélnem Kolosnak. Az agyam azt mondta, hogy tegyem meg. Nehezítsem meg, de a szívem egyszerűen képtelen volt. Hogy tudnék rá haragudni? És különben is mi értelme lenne? Újabb éveket vennénk el, pedig épp eleget vesztettünk már el.
- Értem. Mindig értem - simítottam meg a karját megnyugtatóan, és egy félmosolyt elengedtem. Megváltozott, és valahogy mégsem. A szememben talán mindig az a kisgyerek lesz, akivel az erdőben játszottam.
- És most maradsz? - kérdeztem hatalmas kővé vált szívvel. Szerettem volna, ha nem megy el. Ha nem csak két napig látom újra, hanem bármikor, mint régen. De azt is tudtam, hogy az elmúlt három év nagyon sokat változtatott mind a kettőnkön, és nem kérhetek tőle ilyet.
- Menjünk el hozzám, és mesélj el mindent. Péntek örülni fog, hogy lát
- böktem meg a vállát játékosan. Mintha nem maradt volna ki ennyi idő. Hiszen testvériségben az ilyesmi nem számít.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2022. május 12. 15:48 Ugrás a poszthoz

Balázs


Úgy tűnt egyikünk sem találja igazán a szavakat. Az érzéseink teljesen összezavarták a józan eszünket, míg már nem voltunk képesek máshogy kommunikálni, csak abban az egyetlen megosztott csókban. Hiába tudtam, hogy nem helyes, hogy el kéne húzódnom, egyszerűen képtelen voltam. Szorosan öleltem magamhoz, hiszen erre a pillanatra első találkozónk óta vágytam, azóta pedig csak még jobban. Olyanok voltunk, mint két mágnes, amiknek eleinte a két azonos pólusát próbálták volna összenyomni, és most végre az összetartozó részek kerültek volna egymáshoz közel.
Ahogy elvált tőlem, ajkaimra szerelmes mosoly ült ki, amiket szavai csak még inkább kiszélesítettek. Én is rá vágytam egész testemben, a lelkem kivirágzott egyetlen szavától.
- Hogy micsoda? - kérdeztem még mindig mosolyogva, aztán fokozatosan halványult el. - A feleséged? - kérdeztem vissza, mintha nem érteném a szavakat. Nem is értettem. Egyik pillanatban még pap, a másikban már férj? Kezemet lassan kihúztam az övéi közül.
- Balázs ez... - túl sok. Gyors. Nagyon sok minden átfutott az agyamban hirtelen, de egyiket se tudtam kimondani. - Jobban át kéne gondolnunk, nem? Hiszen az előbb még... - sóhajtottam. Hirtelen realizáltam, hogy mégis hol vagyunk. Hogy mit csinálunk. Olyanok vagyunk mint két szerelmes tinédzser, miközben már ennél sokkal okosabbak lehetnénk.
- Mit szólnál, ha este átjönnél. Az estély után, és megbeszélnénk - csúsztattam jobbomat arcára gyengéden simítva.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ardai Tánya összes RPG hozzászólása (138 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Fel