Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy pillanatig csak meredtem Robira, mint aki nem hisz a saját fülének. - Hogy mit csináltál? - kérdeztem meg, bár választ nem vártam. - Mégis hogy a fenébe jutott eszedbe ilyet csinálni? - vontam kérdőre, de mielőtt bármit szólhatott volna, már folytattam is. Igazából nem is volt olyan rossz stresszlevezetés ez az ordibálás dolog. Amióta nem laktam otthon, egyre kevesebbet gyakoroltam. - Mi lett volna, ha még ennél is rosszabbul ér véget? Hm? Abba belegondoltál? Mi lett volna az iskolával? A gyerekekkel, akik látták? Vagy akiket tanítasz? - soroltam, aztán halkan, elfúló hangon hozzátettem: - Mi lett volna velem?
Egy ideig csak néztem Várffyra, mint aki vár valamire. De aztán csak-csak a kiskutyaszemei győztek, és egy engedékeny sóhajtás kíséretében közelebb hajoltam hozzá. - Meg kell hogy mondjam, nem tudom mennyire érdemled meg - suttogtam egy milliméterrel az ajka előtt, hogy miközben mozgott a szám, súrolta az övét. Szabad kezemmel megfogtam a nyakát, és egy apró puszit nyomtam szája bal sarkába. Elmosolyodtam, de nem távolodtam. Tudtam, hogy kérni fog még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Persze, nem is értem hogy nem jutott eszembe. Ez a "kert" nagyobb lehet, mint az erdő, amit az elmúlt órákban megjárt. - Ardai Tánya személyesen - pukedliztam egyet mosolyogva. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan is hallhatta a nevünket, habár elég gyakran ejtik ki az aranyvérűek. Egyikőjük se nézi olyan jó szemmel, hogy egy lakókocsiban élünk és áruljuk a füzeket, mint régen a sámánok. - És te? - kérdezek vissza, mert azért nem lett volna rossz tudni.
Prefektusi pályámon nagyon sok embert akartam megbüntetni, számszerűsítve pontosan kettőt, tehát tökéletesen emlékszem mindegyikre. - Vááááárjunk... - kezdtem összerakni a buksimban a dolgokat. - Én nem pont így emlékszem. Nem azért akartalak megbüntetni, mert füveztél? - emeltem fel az egyik szemöldökömet a magasba. No nem mintha haragudnék még rá, sőt. Teljesen meg tudom érteni az indíttatásait, csak akkor éppen muszáj volt kérdőre vonnom. Végül nem kapott semmit érte, szóval nem szólhat semmit.
- Óbányán és annak a környékén túráztam. Aztán a végére pont elkezdett szakadni az eső, szóval stoppoltam, és a kocsis ide hozott el. Azt mondta innen könnyű lesz fognom egy buszt Pécsig. Aztán megkérdeztem az egyik öreg nénit, aki meg elvezetett ide, ahol becsaltak ide. Lehet nem volt az egyik legokosabb ötletem idős embereket kérdezni... - húztam el a számat. - Pécsen pedig az egyetem miatt lakom - adtam meg a kézenfekvő választ.
- És te mi jót csinálsz itt? Mármint gondolom van elég dolgod a növényekkel, de pontosan hogy is kerültél ide a Bagolykő után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Robi kezének érintése a csípőmön még mindig ugyanolyan hatást váltott ki belőlem, mint először. Jobb volt, mint a reggeli szellő az arcodon és az első korty kávé reggelente. Csókja jobban megrészegített, mint a legerősebb alkohol a világon, és mégis nem bírtam abbahagyni. Pláne most, hogy még mindig dolgozott az agyamban a féltés.
- Már nagyon sok jó ötletem van - csillant fel a szemem azonnal, és nem csak azért, mert jól esett, hogy megemlítette, hanem mert nekem is nagyon sokat jelentett a lehetőség. - Úgyhogy ha felépülsz, megengedem, hogy meghallgasd őket, és építő kritikát mondj rájuk - hecceltem. Tudta jól, hogy sokat jelentett nekem a szava, pláne akkor, ha a tanításról volt szó. Néha meséltem neki az előkészítősökről, hogy miket csinálunk órán vagy hogy milyen elszólásaik voltak. Ugyanúgy szokott rajtuk nevetni, ahogy én.
- Mit mondott az orvos? Csontnövesztés lesz? - húztam el a számat, még mindig ugyanolyan közel maradva a férfihez. Nem is akartam nagyon távolabb lenni tőle, egyszerűen még mindig hevesen dobogott a szívem, ha arra gondoltam, hogy megsérült, vagy ha véletlen a kezére néztem.
- Ne aggódj, itt leszek veled végig, ha kell - jelentettem ki magabiztosan, bár biztos voltam benne, hogy nem csak neki, de nekem is fájna, ha látnám őt szenvedni. Viszont érte megérte erősnek lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A harmadikosok? - húztam össze a szemöldököm. - Miért pont velük kapcsolatban? - furcsálltam a kijelentését. Tudtam, hogy igazából még rengeteg időnk lesz ezeket megtárgyalni, de egyszerűen rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. És nem csak ezzel, de minden mással kapcsolatban is.
Szélesen elmosolyodtam az önfényezésére. Ez bizonyította számomra, hogy nincs is azért annyira rosszul. - Ehhez nem kell diplomás orvosnak lenni, én is meg tudom állapítani rólad. És nem mellesleg ha meggyógyulsz, akkor rendesen ki is fogom használni - pusziltam meg a száján. Reméltem, hogy pontosan érti mire is gondolok, ha másból nem is, abból az első, hosszú csókból, az elején.
Sóhajtottam. Lélekben már elkezdtem magam felkészíteni, hogy bizony erős leszek, és végig ott leszek mellette. Viszont azért egy kis megnyugvással is eltöltött, hogy még sem kell ott lennem. Csak ezt nem akartam a tudtára adni. - Jó, de én leszek az első, akit beengednek hozzád, és ebből nem engedek - jelentettem ki, ha pedig én valamit elhatározok, annak úgy is kell lennie.
Közelebb húzott, jól esett az érintése. Rögtön behunytam a szemem, ahogy összeért a homlokunk. Viszont amikor beszélni kezdett, felnéztem rá.
Szavai hideg zuhanyként értek, szinte teljesen lefagytam, és ez valószínűleg az arcomra is volt írva. - Hát én... öhmm... - Tudtam, hogy ez egyenlő lenne egy igazi kapcsolattal. Gyakolatilag már egészen olyanok voltunk, viszont elméletben mindig is megmaradtunk a barátság extrákkal szinten. Lesütöttem a szemem. Rögtön eszembe jutott Kirill. A két férfi nem volt egy szinten, de pont akkor romlott el minden az elsővel, amikor komolyabb lett a kapcsolatunk. - Nem akarom elrontani, amink van - ismertem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Valahol belül tudtam, hogy ez volt a helyes döntés. Ha nem költözünk össze, akkor nem válik az egész kínossá, nem kezdünk el feltételeket szabni, csak ugyanúgy vagyunk továbbra is. Viszont igaz volt, hogy csak szimplán megijedtem egy ilyen típusú döntéstől. És azt akartam, hogy ezt ő is tudja.
- Ne gondold, hogy ez miattad van, mert te fantasztikus vagy - jelentettem ki magabiztosan. Igen, tudtam, hogy van mással is. Igen, megbeszéltük azt is, mert így volt okés. És ezzel együtt is tudtam, hogy nála jobbat nem is kaphatnék. Viszont továbbra sem tudtam megmagyarázni, hogy miért mondtam nemet.
- Persze, hogy el. Félig már amúgy is ott lakom, és nem is szándékozom nagyon kevesebb időt tölteni ott. Viszont csak veled vagyok hajlandó - tértem vissza a viccelődös stílusra. Most nem volt idő azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha igent mondok. Most csak azt akartam, hogy jobban legyen, és idegeskedéssel ez nem megy. Amúgy is, a mi kapcsolatunkban az volt a jó, hogy nem agyaltunk túl semmit.
- Ha akarod, itt maradok estére - ajánlottam fel, hiszen egészen késő volt. Szinte biztos voltam benne, hogy másnap fognak vele komolyabban foglalkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Már amikor megkérdeztem tudtam, hogy fogalma sincs, milyen tárgyakat tanítok. Pontosan ezért is ment bele a dologba olyan gyorsan. Elég volt egy kicsit győzködnöm, hogy a gyerekek mennyire szeretik, és hogy példát mutatna ezzel nekik is, és azonnal igent mondott. Gondolom akkor kezdhetett valamit sejteni, amikor előtte való nap egy üzenetet hagytam az asztalán, hogy mikorra jöjjön a tornateremhez. És persze azt is írtam neki, hogy hozzon váltóruhát.
Leggingsben és egy laza pólóban sétáltam az ajtóhoz, aminek vállat lecsúszott a karomon, így kibukkant alóla a színes top, amit viseltem. Bent elkezdtem a technikát felszerelni, hiszen erre az alkalomra új zenét hoztam a törpéknek. Mondjuk annyira nem is törpék már, hiszen tizenkét évesek. Kisebbek közé nem mertem volna Barnabást betenni.
Elindítottam a dalt, és újra konstatáltam magamban, hogy imádni fogják ezt a számot. Felhangosítottam, és a tükrös rész elé álltam, hogy elpróbáljam még egyszer, mielőtt megjönnek a lurkók. Kezem rutinosan mozgott, testem minden ütemre pontosan rezdült. Ezerszer elpróbáltam már a táncot, hiszen nem most találtam ki. Már régóta szerettem volna megtanítani nekik, csak volt az a rész, amit párosan kell, és eddig senkit nem akartam ezzel zargatni. Most is, amikor az jött, letáncoltam az én részem, de olyan hiányosnak éreztem. Kellett nekem Barnabás ehhez. Akkor nézett ki igazán jól ez a koreográfia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lépés, lépés után. Tyúklépés, hosszú lépés, yard, ujj. Hol egyiket, hol a másikat csináltam, hogy ezzel is lefoglaljam magam. Közben megnézegettem a padokat, van-e rajta új firka, kosz, bármi, amivel elbabrálhatok. Társam közben hasonlóképp járkált, és szürcsölgette kávéját. Eleinte én is azt kívántam, bár hoztam volna magammal egy bögrével, aztán rájöttem, hogy már hármat megittam, és még csak kora délután volt.
- Tinédzserekről beszélünk. Teljesen mindegy, hogy melyik házba tartoznak. Ráadásul Masáról a tanáriban is hallottam ezt-azt - vontam meg a vállamat. No nem mintha én előítéletes lennék. A lány az óráimon mindig tisztességtudóan viselkedett, és az egyik legügyesebb kis boszorkány volt az évfolyamán.
Újra az órára néztem. Késik. Hát, nem indítja jól ezt a beszélgetést. Ahogy ezt kigondolom, már nyílik is az ajtó. A félelem körüllengi, és én bármennyire is úgy gondoltam, hogy kemény leszek, azonnal egy biztató mosolyt küldök felé. Hiába, szimpatikus lány, akiről még nem tudjuk, hogy bármi rosszat tett volna.
- Szia! Kérlek fáradj közelebb. Ülj le nyugodtan, ahova tetszik - tárom szét a kezemet a terem bármelyik padját felajánlva.
- Ne aggódj, nincs semmi gond, csak fel szeretnénk neked tenni pár kérdést - biztosítottam, és hogyha helyet foglalt, akkor vele szembe én is leültem. Kellett, hogy egy szintbe legyek vele, nem akartam megrémíteni.
- Azt hallottuk, bementél a navine területére a minap. Igaz ez? - tettem fel az első kérdést bemelegítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tagadom, volt még mit tanulnom Mishától. Fogalmam sem volt, hogyan is kéne szigorúnak lenni a diákokkal. Általában jobban szerettem, ha valaki olyat látnak bennem, akivel megoszthatják a gondjaikat, és segítséget kérnek. És ezzel nem is volt semmi gond. De ilyenkor el kellett volna nekem az a picike képesség, amit a férfi olyan jól művelt. Csak attól féltem akkor a végén olyan leszek, mint az anyám. És hadd ne mondjam, inkább voltam lágyszívű, minthogy olyan legyek, mint ő.
Őszinte. Igaz, ezzel megszegett egy házirendi pontot, most mégsem ez a fő téma. - Mond csak, milyen gyakran jársz be más házakba? És ki adta meg neked a kulcsot? - tettem fel a két összefüggő kérdést. Ahhoz, hogy bejusson az ember, kellett valaki, egy belsős ember, aki vagy magától beengedte, hogy megadta neki a jelszót. Tehát nem egy, hanem két embert kerestünk, még akkor is, ha csak egy valaki követte el a tettet.
- Mond el nekünk pontosan, mit csináltál odabent, és volt-e valaki veled. Valamint azt is, hogy az este folyamán mikor értél vissza a saját klubhelyiségedbe. - Előzetesen megkérdeztük a portrékat, ki és mikor használta az átjárókat. Habár erre nem emlékeztek, arra igen, hogy melyik az utolsó időpont este, amikor kinyitották kapuikat, és reggel mikor mentek ki az első emberek. Ha ennél későbbi időpontot mond, biztosak lehetünk benne, hogy nem a levita körletében töltötte az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan, ha nem ismerném Mishát már ennyire, még én is azt mondanám, hogy olyan a hangja, mintha mérges lenne. Persze az is, csak nem a lányra, hanem a szituációra, ami kialakult.
Animágia, hát persze. Tudtam róla, hogy a lány elsajátította már ezt a tehetséget, de valamiért nem merült fel bennem, hogy ezt használva jut be a különböző klubhelyiségekbe. Igyekeztem, hogy arcomon ne látszódjon nagyobb érzelem, de igazából egészen megsajnáltam a lányt. No persze ez nem jelenti, hogy nem fogjuk büntetőmunkára, de valamiért nem hittem, hogy ő tette.
- Miután kijöttél a klubhelyiségből lementél vacsorázni? - kérdeztem meg, ugyanis azt könnyű bizonyítani, hogy lent volt. - És ezek után mit csináltál? - fűztem tovább a gondolatfonalat. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy majd azt mondja valakivel tanult, vagy ehhez hasonló, csak hogy legyen egy szemtanú, hogy nem mászott ezek után vissza a sárgákhoz.
- Mikor a klubhelyiségben tartózkodtál, csak majom alakban voltál? - Talán ez még egy sorsfordító kérdés lehet.
Hátranéztem Mishára, hogy most ő jön. Sosem voltam igazi kutató elme, még csak apa bűnregényeit sem szerettem annyira. Nálam itt kifújtak a kérdések, felőlem mehetne a lány, amerre szeretne. Nem ő az egyetlen, akit ki kell hallgatnunk, és ha később még felmerülne valami, akkor ugyanúgy elő tudjuk majd szedni érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha nem szólna közbe Misha, talán már el is engedném a lányt. Ismerem, és nem olyannak, mint aki nem mondaná el a teljes igazságot. Ráadásul Várffy-tól hallottam micsoda sérüléseket szerzett a legutóbbi meccsen, így nem is akartam még én is, hogy szenvedjen. De legyen így. Ha játsszunk, akkor játsszuk rendesen a jó zsaru, rossz zsarut.
- Nyugalom kolléga. Mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - ismertettem vele az emberi jogi törvényt megkeményített hangon, mint aki tényleg mérges a társára, amiért kijött a sodrából.
- Az a helyzet Masa, hogy valaki eltüntette a mágiát a navine területén. Se fény, se víz, semmi nincs, amit eddig mágiával oldottunk meg. Még átváltozni sem tudnál ott. És okunk van feltételezni, hogy ez az egyik diák műve. És mivel te tartózkodtál ott engedély nélkül aznap, ezért kérdezünk ki. Mostanra már sikerült alternatív módokat kitalálnunk, azonban tudnunk kell, ha te voltál - próbáltam kedvesen fordulni Masához, és már előre vártam Misha kitörését ezért. Egyrészről, mert tudtam, hogy akár illetlen szavakat is mondani fog, másrészről, mert utána, ahogy a jó zsaru-rossz zsaru forgatókönyvben áll, kiküldhetem őt a teremből, hogy a lánynak legyen lehetősége négy szem közt elmondani az igazat. Aztán pedig jöhet a függöny és a taps a hatalmas alakításért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem kelt ki magából Misha annyira, mint amennyire én azt elvártam tőle. Talán nem is egészében gonosz és harsány, mint ahogy beállítja magát. Látszólag Masa is valami hasonlót vehetett észre, mert mintha kicsit megnyugodni látszik. A szavak, amik újfent elhagyják a száját, sokkal kevésbé összeszedettek, sokkal inkább... Masásak.
- Esküszöl, hogy nem te tetted? Ez nagyon fontos Masa, értsd meg - keményítettem meg én is egy kicsit a hangom, csak hogy érezze a súlyát a dolognak.
Nem volt mit tenni, ennek a szálnak úgy tűnik a végéhez közelítettünk. Legközelebb majd hozunk be egy zseblámpát is, hogy azzal riogassuk a diákokat, annak a fénye olyan, hogy még én is színt vallanék csak azért, hogy távolabb vigyék tőlem.
- Nos, ebben az esetben már csak egy dolgot kell elmondanunk. Sajnos kénytelenek leszünk a többi ház vezetésének is elmondani, hogy gyakorta belógsz hozzájuk. Habár azt mondtad a navinébe ez volt az első alkalom, azt nem tudhatom, hogy például az eridonba milyen gyakran mész - közöltem vele a kegyetlen igazságot, és felálltam, hogy Misha mellé sétáljak. Beszéden közben többször rá-rásandítottam a férfire, hogy lássam, egyetért-e velem. Végül is ha minden vezető kitalál neki valami büntit, akkor aztán már nem lesz szabadideje, amiben más klubhelyiségekbe lógjon be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lehet kicsit erős volt, hogy szólunk az összes házvezetőnek, ezt azért még biztos, hogy megtárgyaljuk majd Mishával, viszont ezt nem kellett Masa tudtára hoznunk. Hiszen egységben az erő, vagy mi.
A kisebb monológom után házvezető társam következett. Tetszett a harsány felszólalása, és az ötlet is, hogy a lánynak majd majomalakban kell mászkálnia a folyosókon, és úgy kell az órákon is részt vennie. Viszont azért az egy hét kicsit hosszú büntetésnek tűnt. Féltem, hogy Masán fogjuk kiadni az összes dühünket, amit ez az egész navinés balhé okozott. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy a négy-öt nap is elég lesz neki a hétvége napjait is beleértve, hogy megtanulja a leckét.
Legszívesebben elnevettem volna magam a kitörésén. Hát igen, nehéz is a diákok élete, pláne ha rajtakapják őket, hogy tilosban járnak.
- A büntetésedért jelentkezni a szünet utáni első tanítási napon tudsz majd - tisztázom le a lánnyal. Hogy pontosan ez hanyadika, vagy hány nap múlva lesz azt ne kérje senki, ilyen információkkal már nem szándékoztam foglalkozni.
- Nos, akkor ha nincs több mondanivalód, akkor találkozunk legközelebb a vizsgádon - mondom befejezésül a lánynak. Első kihallgatásnak nem is volt olyan rossz. Bár a rossz zsaru szerepét még minden bizonnyal gyakorolnom kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az utolsó kis gyerkőc is hazament, én pedig mosolyogva integettem neki búcsút. Egy újabb nap zárása. Mielőtt azonban hazamehettem volna, még volt egy-két papírügy, melyet meg kellett csinálnom. Visszacaplattam a kihalt folyosókon a tanáriba, és az asztalomnál helyet foglalva igyekeztem koncentrálni. Bevallom nehéz volt, ahogy az egész délután is végigcsinálni. Reggel Robi azt mondta elmegy meglátogatni a családját. Azt mondta ez nagy dolog, és sok mindent dönt el. Nem teljesen értettem eleinte, de ahogy napközben újra és újra lepörgettem szavait, egyre baljósabbá váltak azok.
Felsóhajtottam, és hátradőltem a székemben. Semmi értelme. Nem megy. A koncentrációm akkor odalett, mikor rájöttem hogy működnek a híres varázslócsaládok. Hogy vagyunk mi ennyire szerencsétlenek, Ardaiak. Először Kolos játszotta el Myrával, most pedig én estem bele a csapdába. A férfibe. Akibe nem kellett volna.
Kopogás hallatszott, én pedig rögtön felkaptam rá a fejem. Robi volt. Azonnal görcsbe állt a gyomrom, és nagyra nyíltak szemeim.
Nem.
Összekulcsoltam ujjaimat, és beledöntöttem a fejem. Nem. - És öhm.. - néztem fel a férfire, igyekezve erős maradni. - Akkor mi most... Szóval hogy te...- Beharaptam alsó ajkam. Képtelen voltam kimondani a szót. Ott volt a nyelvem hegyén, egész nap hallottam a fejemben, de most valahogy mégsem akart nekem engedelmeskedni.
- Várffy-Zoller Róbert, nem teheted ezt velem - ingattam a fejem, és csak nem bírtam ki, egy könnycsepp száguldott végig az arcomon. Két év. Ennyi idő telt el azóta a tánc óta. Az ártalmatlan estének indult, és most mégis megtöri a szívem. Újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Utáltam a könnyeim. Mindig előbújtak, amikor nem kellett volna nekik. Gyengének mutattak, mikor nem akartam. Egy gyors mozdulattal letöröltem, és közben felálltam a székből. Egy pillanatig vártam, hogy választ kapjak, de láttam, hogy nem fogok. Szemem égett a fel-feltörő cseppektől. Inkább elfordultam, hogy ne is lássa őket. Képtelen voltam visszafojtani őket. Vége. Csak így. Egyik napról a másikra.
- Semmit se muszáj, amit nem akarsz... - szóltam vissza erőtlen hangon. Az ő választása. Lehet, hogy nem származok olyan előkelő családból, mint ő, de nekem sem támogatták a tanári pályámat. Éveken keresztül marakodtunk anyával, és ha nem éltünk volna egy tető alatt, talán még ma sem beszélnénk. Mégis megtettem. Mert nem hagytam, hogy megállítsanak mások.
- Mond... Szeretsz? - kérdeztem gyengéden, és felé fordultam. Könnyeim már rég elszabadultak, szemeim már vörösen égtek tőlük, de már nem zavart. Közelebb sétáltam, és belenéztem íriszeibe. Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Szavak nélkül is megértettem. - Akkor harcolj értem - adtam ki a "parancsot", pedig tudtam, hogy nem fog. Nem tudott és nem is akart. - Harcolj! - löktem meg a mellkasát. - Harcolj, harcolj - tettem meg újra és újra, mintha ezzel bármit is elérnék. Az agyamban valami megtört, a szívem nem akarta elfogadni. Meghasadtam, zokogni kezdtem. Nekidőltem a mellkasának. Azt akartam, hogy bevallja csak egy rossz vicc volt. Hogy addig simogassa a hátam, míg megnyugszom és a fülembe suttogja, hogy nem lesz semmi baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Megállhatatlanul potyogtak szememből a könnyek, mintha soha nem lenne vége. Talán nincs is. Arra lettem kárhoztatva, hogy folyton elhagyjanak, és sírjak. A gyerekkorom is folyton abból állt, hogy barátok és ismerősök nélkül vándoroltunk. Meg se tanultam igazán, mikor kezdhetek el kötődni az emberekhez. Mégis, éreztem, hogy Robival ez más volt.
Ellökött, én meg erőtlenül hulltam hátra keze nyomán. Az eleséstől egyedül egy asztal állított meg. Az asztal megrázkódott, és lehullott róla egy pár papír, melyek egy halom tetején csücsültek eddig. Fájt. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Már nem csak szavakkal taszított el. Ahogy öleltem se reagált a teste az enyémre, ahogy eddig. Mintha egy másik ember állt volna előttem.
- Nem fogod megtenni - jelentettem ki. - Azok az emlékek az enyémek, és nem foszthatsz meg tőlük - még mindig hulltak azok az istenverte könnyek, de már arcomon az elköteleződés vonalai húzódtak. Hátam mögül előhúztam pálcámat, s habár remegő kézzel ugyan, de magam elé tettem. Ha igazán ismer, tudja, hogy nem fogom hagyni. Ha igazán szeret, elmegy anélkül, hogy akár csak megpróbálná.
Nem tudnám bántani. De megakadályozni igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Éjszakai ügyelet. Mostanában sokadszor. Igyekeztem minél több időt a munkámnak szentelni, és kevesebbet a gondolataimnak. Oh, azok a fránya emlékek. Nem is tudta volna megmondani melyik volt fájdalmasabb: amikor Kolos kijelentette, hogy elmegy, vagy mikor Várffy ki akarta szedni a közös emlékeit vele.
Megrázta a fejét, hogy újra a jelenre koncentráljon. Hiszen azért rója most a kastélyt, hogy ne kelljen rájuk gondolnia. Összébb húzta pulcsiját, ahogy a rétre vezető falhoz ért. A hideg végigszánkázott a résnyire hagyott ajtótól egészen hozzá. A manók biztosan nem hagyták volna így. Résnyire szűkítette a szemét, és odasietett az ajtóhoz. Rátenyerelve a fára azonnal kilökte a helyéről, és szúrósan nézett a diákra. Az ő diákjára.
- Domonkos! Merlin szakállára, azonnal gyere befelé! - ordította túl a vihart, és mutatta, hogy merre kéne haladnia a navinésnek. - Azt pedig azonnal oltsd el - néztem minimum olyan viharos arckifejezéssel a fiúra, mint amilyen kint is dúl.
Amint bevonszolta magát a folyosóra, becsaptam mögötte az ajtót, hogy érezze mekkora bajban is van. Azonban nem tudtam nem figyelembe venni a körülményeket. - Te lókötő, hát még csak azt kéne hogy nem csak a tüdőd menjen tönkre, de még meg is fázz - mondtam tovább a ripakodást, bár már lejjebb vettem a hangszínemet. Gyorsan kibújtam a saját pulóveremből, és a fiú vállaira terítettem. - Édesanyád nem tanított meg rá, hogy vigyázz magadra? Még csak az kéne, hogy ne adj isten hetekig a gyengélkedőn feküdj - csóváltam a fejem, és kicsit megdörzsöltem a fiú karját, hogy felmelegedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hitetlenkedve néztem, ahogy hanyagul még egy utolsó slukkot szívott a cigijéből. Hát ez már mindennek a netovábbja. Igyekszem érzékeltetni vele, hogy amennyire dühös vagyok, és mennyire mélységesen csalódtam a döntéshozatalában. Kicsit úgy próbáltam hangzani, mint drága édesanyám, csak azért még se olyan lekezelően. Hiszen azt tudom, hogy nem válik be, engem is mindig csak még jobban feldühített.
A kérdése kicsit megállított. Ilyenkor a legtöbb fiatal rimánkodik azért, hogy ne kelljen büntető munkáznia, ő pedig egyszerűen megkérdezi mi lesz az. Mintha azzal a tudattal jött volna ki, hogy el fogják kapni, de mégsem érdekelte. Jobban szemügyre vettem a kinézetét, és csakhamar összeraktam a képet. - Kivel verekedtél? - kérdeztem meg ahelyett, hogy választ adtam volna neki. Még nem hoztam meg a döntésemet az ügyben.
Felraktam a kapucnit is a fejére, kicsit meg is dörgöltem a fejét, hogy a víz a hajából a pulcsiba szívódjon. Legszívesebben odavarázsoltam volna egy törölközőt, de féltem, hogy megijedne tőle. Nagyot sóhajtottam, mert pontosan tudtam, hogy mi történt a fiúval. Tudtam milyen rossz elveszteni valakit, akit annyira szeret az ember. Aki helyett odaadná a saját életét.
- Tudod, amikor annyi idős voltam mint te, én a szüleimmel éltem egy lakókocsiban. Egyik éjszaka megszöktem, hogy elmenjek egy buliba, amiről aznap az egyik srác említett. És tudod mi volt? Életem egyik legjobb estéje volt. Anyám utána jól megszidott persze, de úgy voltam vele, hogy megérte - vontam meg a vállam, ahogy magyaráztam. Egyrészről el akartam kicsit vonni a figyelmét arról a sok szörnyűségről, ami a fejében járhat, másrészről pedig ezzel akartam a tudtára adni, hogy nem haragszom. Nem nagyon. Pláne, hogy kezdett egy kicsit megint átmelegedni közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Igazából nem volt elég jó válasz a 'nem tudom'. Felelősséggel tartozik a cselekedeteiért, és ezt meg kell tanulnia. Akkor is, ha abban a helyzetben van, amiben. Azonban mára elég lesz a másik két ügy miatt számon kérnem. Hiszen amiatt kaptam most rajta. Amiatt kezdett el már az én bőrömön is futkorászni a hideg. És amiatt kell most gyorsan a dolgok végére érnem.
A kis történetem egy pillanatra elfelejtette Domonkossal a rossz emlékeket. Láttam rajta. Végre megjelent az arcán az a kisfiús mosoly, aminek folyton ott kéne ragyognia. Szomorú, mikor egy gyermek túl korán felnő. Még szomorúbb, ha ezt rajta kívülálló okok miatt kell tennie.
- Na jó, most már ideje visszamenni a klubhelyiségbe. Vegyél egy forró fürdőt, és csak utána feküdj le, rendben? - kérdeztem egyszerre gondoskodóan és számonkérően. - Holnap pedig várlak a Házvezetőségi szobában, elmegyünk felszedni az elpöckölt csikkeidet - váltottam megint szigorúba. Lehet, hogy most érzékeny korszakban van, viszont akkor sem mehet el büntetés nélkül. Legalább a saját szemetét szedje össze. Bár meg kell vallanom, hogy igazából azt tervezem, hogy az egész réten összeszedetem vele a hulladékot, de ezt elég lesz holnap megtudnia.
- És Domonkos. A legrövidebb úton menj a klubhelyiségbe, ne tégy kitérőket - figyelmeztettem a fiút, és ezzel útnak is engedtem egy utolsó mosollyal. Nem akartam, hogy tovább maradjon ébren, mint amíg kell. És azt sem, hogy végül miattam fázzon meg mégis. Önző dolog lett volna a saját gondolataim miatt feltartani. Így inkább folytattam a körözést a csendes, kihalt kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a sok ember mind lesajnálóan nézett rám. Igen, én is tudtam, hogy 26 évesen szinglinek lenni nem egy megszokott állapot, vagy mi. Mindig próbáltam is valahogy hárítani a felém érkező megjegyzéseket, hol elviccelni a dolgot, hol visszavágni. Mindig úgy tettem, mintha egyik fülemen bemenne, a másikon meg ki. De az igazság az, hogy kicsit sem így volt. És ezt egyetlen ember vette észre a környezetemben.
Szóval a történet innen már egyszerű volt. Megmutatta nekem azt a Tinder nevű dolgot, és mondta, hogy simítgassam a telebigyót ide-oda. Úgy nézett ki a kezemben az a vékony dolog, mintha csak halat próbálnék tartani. De ezek után ne mondja nekem senki, hogy nem próbáltam meg mindent. És amikor azt mondom, hogy mindent, akkor MINDENT. Merthogy eddig sose léptem nagyon ki a mágus világból. Majdnem az összes ismerősöm varázsló volt, kicsit sem értettem a mugli eszközökhöz, és nem is éreztem rá a késztetést.
Szóval volt az a srác, Dávid, akivel félig én magam, félig pedig kerítő barátom beszélgettünk, és közös megegyezésre lebeszéltünk vele egy találkozót. Felhúztam kissé rövid fekete egybe ruhám, és még egy leheletnyi sminket is az arcomra eszkábáltam. Csakhogy a másik fél nem jött el. Ott ültem a pultnál, várva, hogy egyszer csak betipegjen egyenesen a telebigyó képernyőjéről kisétálva a barna lovagom.
Olyan húsz perc elteltével kezdtem el kikérni az első adag felest a pultostól. Valószínűleg értette mi a helyzet, mert rá 10 perccel már ingyen adott egyet.
Egy órával a megbeszélt időpont után úgy gondoltam már elég nagy hülyét csináltam magamból, és ideje haza venni az utat. Pech, hogy elfelejtettem mennyire nagyon nem bírom az italt, és már ennyitől is összekuszálódnak az érzékszerveim. Épp csak elindultam a kijárat felé, mikor megbotlottam valamelyik szék lábában, és félve, hogy elegánsan az arcomra esek, belekapaszkodtam az első dologba - vagyis jelen esetben emberbe -, akit értem.
- Jajj elnézést, ne haragudj - magyarázkodtam, ahogy próbáltam összekaparni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy buta libának éreztem magam, ahogy elindultam kifelé. Felöltöztem, kicsíptem magam egy embernek, akit nem is ismerek. Lehet nem is úgy nézett ki, mint amilyen a képen volt. Vagy az is lehet, hogy mikor meglátott, inkább elmenekült - bár ez utóbbit kételtem, ugyanis még magamnak is elismertem, hogy ez a ruha egyszerűen rám lett szabva.
Ahogy megbotlottam kissé, ujjaim puha anyagot fogtak. Felpillantottam megmentőmre, és félénken elmosolyodtam, miközben egy hajtincset félrehúztam arcomból. Balom még mindig jobbját tartotta, mintha csak el sem akarnám engedni az est további részében. Hiszen elakarnám? Nem hinném.
Ahogy ott állt előttem az az ismeretlen, csak arra tudtam gondolni, hogy végre egyszer mellém állt a szerencse. Azért nem jött el a randipartnerem, hogy ezzel a félistennel lehessek. Az agyam egyik másik szegletében pedig az bújkált, hogy nem is akarok kapcsolatot. Tehát a következő volt a kérdés. Ez a dolog most jó, vagy nem.
- Igen, minden rendben, csak kicsit megszédültem az italtól - legyezgettem kipirult arcomat lányos zavaromban, és azokba a gyönyörű szép kékekbe néztem. - Mond csak, hogyan hálálhatnám meg? - kérdeztem, egy talán egy hajszálnyival közelebb is léptem. Nem tolakodóan, csak hogy érezze, hogy ez bizony nem csak amolyan jó tett helyébe jót várj típusú felajánlás. Beharaptam alsó ajkamat, és lassan, alulról felfele végignéztem rajta. Aztán tekintetem újfent megállapodott övéiben. Ha ez nem volt neki elég jel, akkor nem tudom mi lehene jobban. Viszont egy dolog most itt eldőlni látszott. Tényleg annyira szerencsétlen vagyok, hogy senkit nem tudok felszedni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez a magázódás valahogy furcsán ért. Úgy éreztem magamat, mintha visszacsöppentem volna az időben, amikor még a férfiak nem csak öltözködni tudtak - mert azért észrevettem azt az élére vasalt inget is -, de még modoruk is volt. Azonban pont ez adta meg a kissé mellékvágányát is a dolognak. Mivelhogy én alapjáraton tegeztem, furcsán jött ki ez a meghasadás, és nem is éreztem magam annyira idősnek, hogy ne lehessen velem szimplán baráti hangot megütni. De most már azért se váltottam vissza modorosba.
- Csak ha megígéri, hogy nem hagy el az este további részében - csücsörítettem a számat, hogy ezzel elnyomjak egy pimasz kis mosolyt, amely az ajkaimra akart kúszni.
A kis közjáték nem zavart meg. Pontosan tudtam milyen amikor valaki munkamániás. Jómagamat is ebbe az igen népes csoportba soroltam, így hát még hihetetlenebbnek tartottam, hogy a férfi mégis rám szánja idejét.
- Elég titokzatosan hangzott - néztem hátra az éppen távozó urakra. - Nagy hatalmad lehet, ez tetszik - suttogtam egy kicsit közelebb hajolva, és kecsesen - már amennyire spiccesen képes lehet egy nő - felültem az egyik bárszékre.
A pultos szinte azonnal ott termett, és barátságos mosollyal nézte, hogy végül mégsem maradtam hoppon. Esküdni mernék, hogy egy idő után jobban izgult értem ő, mint én. - Egy pohár rozét, köszönöm - mondtam neki, és balommal kacsintottam neki, hiszen az épp az ellenkező oldalon volt, mint a férfi.
- Elnézést a modortalanságomért, még be sem mutatkoztam. Ardai Tánya - mosolyogtam rá, és kezemet nyújtottam. Amennyiben elfogadta, úgy hosszan kitartottam ezt az érintést, és hüvelyujjammal meg is cirógattam kézfejét kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valamilyen furcsa indoktól vezérelve egyáltalán nem feszélyez, hogy egy ismeretlen férfira bízom magam. Sőt, azokkal a nem nyugvó íriszekkel csak még inkább biztosít róla, hogy vele akárhova elmehetnék, ő vigyázna rám. Persze nem áll ezért szándékomban rögtön a karjaiba borulni, mint valami ókori drámában, de egy kis játék senkinek nem ártott még meg.
Felvontam a szemöldökömet a szavaira, és igen elismerően néztem az irányába. – Szóval a hatalmad kiterjed a helyre is – állapítottam meg csak úgy mellékesen. Igazából nem akartam rákérdezni, hogy ez mit takar, az csak elvette volna a pillanat varázsát.
Kezdeményeztem, mert éreztem, hogy kettőnk közül most én leszek az, aki kevésbé fél a következményektől. Alfred egy igazi úriember módjára viselkedett, és féltem, hogy ez talán oda vezethet, hogy ahelyett, hogy kiélvezné az egyestés csodák világát, el fog hívni egy rendes randevúra.
- Új? Mármint a tegeződés, vagy a nőkkel való beszélgetés? – ugrattam, és huncut mosolyomat villantottam meg irányába. Aztán megnyugtatásképp kezemet övére helyeztem, üzenve neki, hogy ne vegye magára a dolgot. – Alig vártam, hogy megkérdezd.
Közben újdonsült barátom, a csapos elénk helyezte az italokat. Nem mondom, elég gyorsan elkészültek, mintha csak félne Alfredtől. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy talán mégsem olyan jó ötlet ennyire megbízni benne, de aztán ezt a kis hangocskát gyorsan elcsendesítette Alfred zizegő tekintete. Mert az a fajta vágy, valami egészen mást üzent nekem, mint a csapos reakciója. Az valami csodásat ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igazság szerint nehezen hittem el, hogy egy olyan férfi, mint amilyen Alfred, nehezen talál magának párt. Még ha csak egy estés dolgokról is van szó. Hiszen a csávó egy kiköpött James Bond, már csak az akció hiányzik. De ha eléggé az ujjaim köré tudom csavarni, akkor reményeim szerint azt se kell majd hiányolnom a mai estében.
Megértően mosolyogtam a férfira. Nekem is folyton csak a kölykök voltak, hol ebben, hol abban az iskolában. Lehet ezért volt az utolsó két kapcsolatom tanár. - Elég rossz, igen - nevettem el magam édeskésen. - De tudod, az a szép ebben az estében, hogy velem vagy, és végre nem kell a munkával foglalkoznod. Hiszen az a másik két ember elintézi helyetted, nem? - kérdeztem, utalva a kis közjátékra a találkozásunkat követően. Megemeltem borospoharamat, és aprót kortyoltam belőle. Az újabb adag alkoholtól csak még inkább megbátorodtam.
Kezemet a férfi felém eső combjára csúsztattam. - Akkor ha ilyen keveset vagy női társaságban, mi lenne, ha kettesben folytatnánk. Mondjuk... elmehetnénk sétálni egyet - vontam meg a vállamat egyszerűen. Fogalmam sem volt róla, hogy mit akarok aznap este, csakhogy belefáradtam az ücsörgésbe. Hogy azt akarom érezni, hogy igazi hölgy vagyok, és valamiért ezt úgy éreztem Alfred képes lesz biztosítani nekem. Meg amúgy is, zavart, hogy minden lépését és mozdulatát figyeli a pincér, még ha csak félelemből is.
- A város fényei ilyenkor nagyon szépek - ajánlottam fel alternatív tervként, rámosolyogva, kezemmel kicsit simítva a puha anyagon. Hogy mennyire volt jó ötlet sétálni menni? Valószínűleg semennyire. Főleg nem egy ismeretlennel. De tudtam, hogy ha mégis baj lenne, meg tudom védeni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Imádtam minden egyes kis rezdülését, egyszerűen elvarázsolt. Már nem is sajnáltam, hogy az a másik férfi nem bukkant fel, mert az ott, ami alakult, valami sokkal jobb volt. Még akkor is, ha nem lesz örök életű. Apró, kicsi praktikákat vetettem be, éreztetve a férfival, hogy nem csak számára olyan édes ez az egymásra találás. Emellett azonban meghagytam neki, hogy ő legyen a férfi, és elvarázsolhasson a hatalmával és egyedi ötleteivel.
Alulról felpillantva néztem piruló arcokkal rá, ahogy azokkal a tökéletes ajkaival csókot lehelt bőrömre. Azonnal egy jóleső libabőr futott végig a testemben. Néztem összekulcsolódó ujjainkat, mosolyogtam, mert éreztem, hogy ez valamit felvezet, és nagyon reméltem, hogy az olyasmi lesz, melyre mind a ketten ugyanannyira vágyunk.
Kiittam a poharat, és érdeklődve figyelem ténykedését. Már így is eléggé zsibongott a fejem, de még több italt készített nekünk össze. Biztos voltam benne, hogy le akar itatni. És én csúnyán engedtem is neki. Hiszen ennél kevesebb alkohollal a véremben is igent mondanék Alfrédnek majdnem mindenre. Hiszen csak nézzen rá az ember.
– Persze – mosolyogtam, és segítségnyújtását elfogadva huppantam le a székről. Intettem még egyet a pultosnak, hiszen mi azért elég jó haverok lettünk ilyen rövid idő alatt is, és már ki is léptünk a bár ajtaján.
Meglepetésként ért az a hideg szél, amelyet még pár órával ezelőtt egyáltalán nem éreztem. – Lehet a séta mégsem volt életem ötlete – jegyeztem meg, ahogy oldalasan Alfredra sandítottam. – De kárpótollak, ígérem – mosolygott a lány, és megragadva a férfi szabad kezét elkezdte vezetni. Pontosan tudta, hova kell most menniük. Ugyanis csak egyetlen hely volt Pesten, amiről tudta, hogy ketten lehetnek, és még a fényeket is látják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hideg csípős levegő szinte azonnal libabőrössé tette csupasz karjaimat. Mosolyogva, kissé talán meg is hatódva fogadtam el a vállamra terített zakót. Megigazgattam, hogy biztos ne essen le, aztán egyik kezemmel összehúztam elől. Közelebb hajoltam Alfredhez, és egy csókot leheltem orcájára, hogy ezzel megköszönjem a gesztust. Ujjainkat összefűztem. Az elhatározás már meggyőződéssel élt bennem.
Nem tudtam, mire kell majd számítanunk, ha odaérünk. Már jó pár éve nem voltam a kis lakásban, csak arra emlékeztem milyen volt, mikor még gyakran jártunk a helyre. Egy pillanatig elgondolkodtam a kérdésén.
- Annyit elárulok, hogy azon a helyen van fűtés. És kilátás - mosolyodtam el huncut vigyorral. - De ne aggódj, mindjárt ott is vagyunk - nyugtattam.
Egy átlagos kinézetű társasház bejáratánál álltam meg. Elengedtem Alfred kezét, és a kaputelefonhoz léptem. Gyorsan ütöttem be a kódot, hiszen nem volt nehéz. Az én, illetve Kolos születési dátumából lett összeeszkábálva.
- Gyere - nyitottam ki az ajtót, majd beléptem a liftbe. Benyomtam a kilences számot. Amint nyílt az ajtó, gyorsan a 25-ös számhoz léptem, és elsuttogva egy alohomorát tártam ki az ajtót. Ki tudja mennyire mugli Alfred, inkább nem akartam lebuktatni magam előtte.
Ahogy a retesz engedett, láthatóvá vált a sötét lakás. Éppen csak az ablakokból szűrődött csak be valami fény, más nem nagyon volt.
- A nagyszüleimé volt a lakás, de már évek óta nem használja senki - magyaráztam, és egy tincset a fülem mögé túrtam közben. - Megmutatom miért hoztalak fel - fogtam meg újra a férfi kezét és a folyosón keresztül egy nagyobb szobába vezettem. Annak szemközti fala viszont csupa üveg volt. Csodálatos látványt nyújtva szinte az egész városra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A sok idegen, lefedett bútor fantomképe között lépkedve kissé élőnek, meggondolatlannak, de legfőképp határozottnak érzem magam. Tudtam, hogy hibát követhetek el azzal, hogy ilyen kiszolgáltatottan odaadom neki magam, de valamiért aznap este nem zavart semmi ilyesmi. Rengeteg sötét jel próbált rávilágítani, mennyire nem kéne aznap este belemennem ilyenekben, én mégis úgy ugrottam bele, mintha nem lenne holnap. Talán nem is akartam, hogy legyen.
Egyetlen szavával képes volt feléleszteni testemet, és elfeledtetni velem minden addigi aggályaimat. Puha ajkai az enyémet kóstolták, miközben kezem tarkójára csúszott. Mintha már évek óta ismerném, minden porcikájára azonnal reagáltam, hagyva, hogy ő irányítson. Menet közben éreztem, hogy vállamra terített zakója csúszni kezdett, így egyik kezemmel gyorsan az egyik közeli tárgyra dobtam. Közben folyamatosan csókokkal borítva el ajkait, el sem válva tőle.
A hideg fal érintése annyira ellentétes volt a bennem dúló érzelmekkel, hogy hirtelen nem is fogtam fel annak jelenlétét. A tökéletes férfi kavargó nyelve teljesen elvette eszem és lélegzetem egyaránt. Ujjhegyre léptem, sarkam kiszabadult magassarkúm öleléséből, kilépve arrébb rúgtam őket, ezzel még alacsonyabbá válva a férfihez képest.
Kezeim lebarangoltak a férfi mellkasán, és pólója szélén végigszaladva lassan nyúltam az anyag alá, mintha csak attól félnék, hogy a férfi bármelyik pillanatban nemet mondana. Lassan elkezdtem felfele túrni, ahogy ujjaimmal végigszántottam izmos felső testét. Ajkai továbbra is övéit tartották fogságban, mintha soha nem akarnám elengedni őket.
- Alfred - leheltem kettőnk közé, alig kapva lélegzetet. - Ez nem lehet neked új - ingattam meg hitetlenkedve a fejem egy huncut mosoly kíséretében. Nem mintha zavart volna a tény, nagyon is élveztem minden egyes mozdulatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az emberek elhiszik, hogy egy házvezető-helyettes munkája nehéz. Hogy az agya folyton a kölkökön jár, és talán ez a rellonnal így is van, hiszen azokat a gyerekeket kordában tartani tényleg nehéz. De a navinésokkal csak az éjszakai inszomniájukat nehéz egyedül kezelni. A nap további részében olyanok, mint a kis angyalok. Szóval mikor az ablakon kinézve agyalok biztos lehet benne az ember, hogy mindenen gondolkodom, csak rajtuk nem. Így esett, hogy épp az aznapi ebédemen agyaltam, amikor a hátam mögül meghallottam az ismerős hangokat. Felegyenesedtem, és mosolyogva Zétény felé fordultam.
- Az én ruhám legalább rendesen takar, nem mintha bánnám. Remélem az egyik oka a mai szettednek én vagyok - haraptam be az alsó ajkamat, hogy elfojtsak egy kitörő vigyort. Karjaimat átvetettem a férfi vállai felett, és szorosan magamhoz öleltem egy pillanatra. Ugyanolyan közel maradva hozzá, kezeimet összekulcsolva a tarkója mögött néztem ismerős, megnyugtató tekintetébe.
- Oh tudod, csak a szokásos. Melankolikusan az ablakon kinézve vártam, hogy egy szexi férfi besétáljon és kimondja a nevem, mint egy könyvben. És lássanak csodát, életemben először sikerült becsábítanom valakit - vigyorogtam játékosan a férfire. Aztán nagyon drámaian a plafonra pillantottam, mintha csak onnan olvasnám le a legnagyobb életigazságokat. - Hiába, mindig is a fenekem volt a legcsábítóbb részem - sóhajtottam. - Ezzel szemben veled, akinek nem tudom eldönteni, hogy a felsőtől csak még szexibbé válik a kocka hasa, vagy épp az lenne jobb, csak szimplán nem viselne rajta semmit - csúsztattam egyik kezemet a kigombolt inge alá, hátha végre egyszer sikerül majd zavarba hoznom a nagy Farkas Zétényt. Évek óta próbálkozom vele, de nem volt egy könnyű dió.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Sose volt bajom azzal, hogy másokkal kijöjjek. És ez a romantikus oldalt is érintette. Mivel az egész fiatalkorom úgy telt el, hogy egyik városból a másikba költöztünk, így meg kellett tanulnom gyorsan flörtölni a srácokkal, hogy ha már más nem is, de egy meg két hetes "kapcsolataim" azért legyenek. Szóval az onnan felszedett ismereteimet csak tovább fejlesztettem az utóbbi évek alatt, és habár Zéténnyel sose gondoltam komolyan a dolgokat, azért rajta tökéletes volt a gyakorlás. Vagyis hogy ez nem teljesen igaz, mert eleinte elhittem, hogy a baráti viccelődés átmehet valami komolyabba, de mostanra már csak nyerni akartam.
Ahogy elnézett a férfi a vállam felett, talán ha lehet még egy kicsit jobban kinyomtam a portékám, és meg is ringattam a csípőmet, hogy minden oldalról rendesen meg tudja nézni magának újra.
- Ugyan Zéti, ez a félig takarás még az ártatlan navinés lányaim hormonvilágát is összezavarná, nem hogy az enyém - ráncoltam össze édesen a orromat, de közben végig ott játszott ajkaimon a boldogság, amit a férfi kiváltott belőlem.
Tudtam abban a pillanatban, ahogy megzizzent az érintésem alatt, hogy bosszú következik. Hiszen ez már majdnem nyerést jelentett. A csikizésre azonban nem számítottam, így azonnal fickándozni kezdtem a karjai között, és igyekezve valahogy menekülni, fokozatosan fordulni kezdtem, csak hát ezt a mozdulatsort magassarkúban elvégezni nehezebb volt, mint ahogy az ember elsőre gondolná, szóval megbicsaklott a bokám. Ahelyett hogy elestem volna, csak megkapaszkodtam a párkányban, meg hát hátulról Zétény is segített, hogy ne a földre huppanjak olyan nagyon elegánsan. És természetesen ebben a pillanatban érkezett meg az első delikvens az értekezletre. Remek.
Még mindig nevetve egyenesedtem fel, és megfordulva ugyanazzal az arckifejezéssel köszöntöttem Nadiat. Ezzel ellentétben az ő feje... hát, kicsit sem volt szívélyes. Kezem anélkül, hogy észrevettem volna nyugodott Zétény bal csípőjén.
- Szia Nadia. Húzós nap? - kérdeztem tőle összevont szemöldökkel. Eddig nem hittem, hogy bármi baja lenne a nőnek velem, szóval nem is gondoltam, hogy első soron nekem szólna a morcos hangulata.
- Ami a járőrözést tekinti - böktem Zétény mellkasára játékosan, hogy ha tényleg mindjárt elkezdődik a meeting, akkor legalább nem jött be a semmiért. - Az egyik diákom lebetegett, és arra gondoltam, hogy ha lennél olyan édes, ügyelhetnél velem holnap este - villantottam meg felé ezerwattos mosolyomat. Ha nem vált be, akkor egy kérleket követően képes ettem volna a kiskutya szemeket is bevetni ellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A mai nap valahogy még a szokásostól is jobban szét voltak csúszva a diákok. Az egyiknek sikerült fagyasztás helyett felforralni a táljában lévő vizet, a másik meg egyenesen szőkére festette a saját haját. Igazából próbáltam a közelgő vizsgaidőszakra fogni az őrületet, de bevallom őszintén így nem csak a tanítás, de a fegyelmezés is nehezen ment. Szóval fáradtan, tíz perccel az óra vége előtt engedtem a diákságot azzal a címszóval, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, mielőtt bemennek a következő órájukra. Hátha az segít.
Egy gyors pálcamozdulattal pakoltam össze a holmimat, amit behoztam szemléltetésnek - az ábrák meglepő módon nagy segítséggel voltak a diákok képzelőerejére -, és már vettem is utamat a tanári felé. Nekem sem lesz rossz egy kis pihi a nagy felfordulás után. Elképzeltem, ahogy majd a szünetben elszürcsölök egy jó kis citromfű teát, és folytatom az egyik barátom által ajánlott könyvet. Ám ahogy beléptem az ajtón, minden álmom szerte foszlott.
- O-o... - néztem rá házvezető társam megtört ábrázatára. Meg se kellett mozdulnia, hogy tudjam valami nagy és borzasztó dolog történt. A fejemben már el is kezdtem sorakoztatni, hogy a sárgák közül most vajon melyik keveredhetett bajba - meglepő, de volt nem egy név a listán -, és közben az asztalomhoz léptem, hogy lecuccoljak.
- Domonkos volt? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. - Vagy Odett? Oh, csak azt ne mond, hogy Zsombor. Nincs kedvem megint az igazgatóhoz menni és bizonygatni, hogy a tinédzserek nem csak akkor verekednek, ha dühkezelési problémáik vannak - temettem kezembe arcomat, ahogy felrémlett előttem a kép. Zsomborral amúgy is van egy kis múltunk, jobb volt inkább nem háborgatni az álló vizet.