HannahIgazából én mindig másokra bíztam a gyerekek nevelését. Mármint persze, a rokonuk vagyok, de nem az anyjuk, meg a nagyanyjuk, nem hiszem, hogy nekem különösebben foglalkozni kéne a fegyelmezésükkel. Persze, szeretnék segíteni a húgomnak, de kinek van türelme az ellenkezős gyerekek hisztijét hallgatni? Azt hiszem, hogy egyébként már kezdik kinőni a dolgot, remélem lassan már jön a kamaszkor előtti nyugi.
- Ó, az jó lesz, köszönöm! Van nálam annyi, aztán lehet cserében lesz egy nyugis délutánom. Eléggé sok papírmunkám van mostanság, nem is értem minek ennyi. Melyiket szokták különösen szeretni? Az a seprűs rejtvényes füzet szerintem bejönne a kis srácnak. Dorkának valami állatos… bár a mai után…-Mondom a végén szemforgatva. Nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy meg kéne jutalmazni a mai viselkedése után. Azt tudom, hogy féltékeny, hogy ha Dávid más gyerekekkel játszik, de valahogy el kéne vele fogadtatni, hogy az öccsének attól még lehet barátkája, hogy ők ikrek. De ez inkább ilyen gyerekes féltékenység, mert ő simán barátkozik másokkal, csak Dávidnak nem szabad kislányokkal.
Hannaht a gyerekeket kémlelve követem a székekhez, majd helyet foglalok. Egészen nyugisan eljátszanak, csodálom, hogy ilyen fegyelmet tud tartani. Tuti valami német dolog ez.
- Igen, nem is szereti, ha ráhárul a felelősség. Életkorban már nem olyan gyerek, de odabent még eléggé éretlen. Meg az, hogy gyakorlatilag testvérként nőttek fel, csak nyolc év van köztük. Elég szerencsétlen helyzet volt… de így alakult.-Fejezem be mosolyogva, jelezve, hogy nincs itt gond. Hát, igen, eléggé érdekes helyzet is volt, ahogy kamaszkorunkban egyszer csak megérkezett közénk, mert csak. Eléggé nagyot csalódtam akkor anyában, hogy ilyen felelőtlenségre is képes. Jó, azt tudom, hogy fiatalon megpattant otthonról, de hát ki nem? (Én, még mindig otthon élek, nevermind) De azt nem gondoltam volna, hogy csak úgy jön egy gyerek. Aztán hasonló villámcsapásként jött Letti szerelme azzal a bolond angollal, meg az ikrek. Én vagyok felelőtlennek titulálva, aztán én nem vagyok terhes. Meg innen még nem rúgtak ki, vannak iskoláim. Én… én jó vagyok a magam módján. Állatokon is szoktam segíteni.
- Nagyon szeretik egyébként egymást, csak most abban a korban van, hogy inkább lenne egyedül. Most kezdi el bontogatni a szárnyait meg élni az életét. Hamar került be a Bagolykőbe innen, nagyon bizonyítási kényszeres lett utána.-Igazából nem tudom, hogy ezt miért meséltem el. Valószínűleg eléggé kiakadt a múltkor, még otthon is eléggé ideges volt rájuk, hogy egy olyan egyszerű kérdést nem bírnak teljesíteni, mint hogy vegyék fel a sapkájukat. Én ennyi idősen nem is tudom, hogy mit csináltam. Őt bébicsőszködtem. Kiakasztottam a szüleimet. Nem sokkal később meg költöztünk lengyelbe. Igazából nem annyira bántam, bár a lengyellel eléggé meggyűlt a bajunk a testvéremmel, mert szinte egyáltalán nem beszéltük, amikor kikerültünk.
- Ó, diszlexiás? Ezt nem vettük észre nála eddig meg jók a jegyei is.-Nem tudom, hogy egy ennyi idős gyerek tud-e a csalni, de asszem a diszeseknek már az elején rosszabbak a jegyei. De tudom, hogy a szellemi képességét nem feltétlenül befolyásolja az írás, attól még lehet nagyon jó matekos. Az biztos, hogy szívesen tanul, akkor csak nem rossz neki.
- A fantáziája nagyon élénk. Állandóan mesét mond otthon a játékainak, meg saját kis elvarázsolt világot él. Csomószor látom, hogy a kertben egymaga játszik, de közben beszélget valakivel. Van, hogy a játékainak beszél. Órán nem beszél végig?-Kérdem kicsit nevetve. Otthon le nehéz lelőni, néha még mi sem bírunk tőle szóhoz jutni, annyi mindent mesél el. Szeret a középpontban lenni. Tipikusan olyan, mint a nagymamánk meg a kicsi húgom, meg én. Letti meg anyu inkább csendesebbek meg visszahúzódóbbak. Dávid visszahúzódóbb, mint Dóri, úgyhogy nem tud kibontakozni mellette.
Bólintok Hannah felvetésére, miközben mosolyogva végigmérem a kis kviddicses vasgyúrót, meg a duzzogó színező szőkeséget. Már csak pár év, és könnyebb lesz.
- Ó, egészségedre. Csak nem meg leszel fázva? Mondjuk ennyi gyerkőc között nem csoda.-A kisgyerekek a betegségek melegágya. Sokan vannak, túrják az orrukat, némelyik meg nem is mos rendesen kezet. Meglepően sokan nem tudják még a szülők közül sem, hogy nem a kezüket kell a szájuk elé tenni, hanem a karjukat. Azzal mindent összefogdosnak és kész a baj.
Kissé aggódva bólintok Hannah-nak. Én is így látom őket, aztán majd persze kiderül. Nem tudom, hogy mennyit lehet rajtuk még alakítani, mert Dórát azért az ilyenekről le kéne szoktatni. Egyrészt olyan finom kislány, másrészt meg…
- Jobbulást. Ez allergia inkább. Mire vagy ennyire allergiás?-Kérdem összeszorított fogakkal, majd a táskámból nyújtok egy csomag zsebkendőt a szőke kollégámnak. Aggódva figyelem, mert ez egészen gyorsan romlik, az előbb még semmi, aztán tüsszögés, viszketés.
- Vigyázzak a srácokra, amíg gyógyszert veszel be… vagy valami?-Vetem fel összeszorított foggal. Nem fognak nekem örülni a suliban, ha késve érek vissza, de nehogy fulladni kezdjen itt Hannah. Nem bízhatom egy csapat tökmagra. Nem igazán tudom, hogy pontosan mit csinálnak ilyenkor az allergiásokkal, de abban biztos vagyok, hogy életveszélyes is lehet.
akkor tuti nem lesz ilyen XD ilyen rezes vörös volt már, az elég szépen benne maradt. Csak nagyon látszik a lenövés ._.
bár szerintem ő sem bízik Viviben XD
