Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Szemét vagyok-e? Alighanem. Érdekel? Nem különösebben, ezért is lehet, hogy most nagy nyugalommal terítem egy szék támlájára a zakóm, majd lassan feltűrve az ingujjam intek a felszolgáló lánynak, akit még ismerek is, hogy szeretnék kérni egy kávét meg egy üveg vizet, aztán leülve néztem körbe, majd az órámra pillantottam. Miért is?
A hét azon napja és ideje van, mikor az egyetemen hirtelen vagy pocsék minden, vagy ott nem jártak bizonyos diákok és ide térnek be. Így már nem is olyan feltűnő, ellenben én igen konkrét céllal érkeztem. Bogolyfalván találtak egy okmányt, aminek a tulaját kicsit jobban megvizsgálva érdekes felfedezést tettem. Várnom kellett, talán többet is, mint gondoltam, de a megbeszélt idő rohamosan közeledett én pedig elkényelmesedve fogyasztottam a kávém hol a betérőkre nézve, hol a kiszolgálókra és az újságra, ami betűrve félig a csésze fedésében volt a kezem ügyében. Már átjárta a tekintetem a lapokat párszor, semmi eget rengető, ellenben a mai elképzeléseimmel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Lassan fordult át az órám mutatója a megbeszéltről, pontosan négyszer hagyta le, így öt percnél már kicsit aggodalmasan és összevont szemöldökkel emeltem fel a fejem, hátha csak nekem teljesen egyértelmű, hogy magamat keresem. Szándékosan nem hagytam meg nevet, de úgy gondoltam felismer egy minisztériumtól jött alakot. Nem azt mondom, hogy lepukkantak az egyetemisták, csak azt, hogy ezen a napszakban, ha valakit meglátsz ilyen szerelésben, nem ezt a helyet választja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

A kávém egész ihatóra hűlt, túl is estem a csésze felén, mire megszólított a lány. Az arca elég jól felismerhető volt az iratokról is, de más képhez képest is nagyon egyértelmű volt, így halványan el is mosolyodtam, ahogy biccentettem, igazolva a feltevését.
- Igen, elhoztam az iratokat, anélkül mégiscsak nehéz egy idegen országban - jegyeztem meg teljesen csevegően, ahogy lassan előhúztam az egyik zsebemből egy borítékot. Véletlenül a rosszat, de mit sem törődve toltam elé a képeket tartalmazót. - Remélem mind ide is tartozik - mosolyodtam el a szék támlájának dőlve végül és két harapással eltüntettem a kis süteményt, ami az italomhoz járt. Furcsa volt ezzel a sötét hajjal határozottan, nem mintha ismerném, de minden lefestett és mutatott valójában sokkal... élénkebbnek és színesebbnek hatott. Nem értettem sokszor az öcsémet, sok dologban futottunk néha egy vágányon, nők terén is, de az elmúlt éve sok minden volt, csak meredektől eltérő nem. Ha a hülyeségnek van hasznossági függvénye, ő a kockázatok terén megütött egy erős konvexitást mutatót. Barát a dologgal.
- Iszol valamit, Frankie? - kérdeztem meg egész konkrétan, ahogy a kezeimmel lassan az asztallapra támaszkodva figyeltem őt. Nyilván most illene bemutatkoznom is. Többnyire szoktam is, de egy kis hatásszünet senkinek nem fog ártani. Nyilván nem szoktam fiatal lányokra a frászt hozni szabadidőmben. Mi az a szabadidő? Megvártam inkább, hogy az öcsémtől szerzett képek előhívott formáival összefusson a borítékban, és csak ennek esetén... Esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Megértően bólintottam párat a kávém maradékát is elfogyasztva, mert hát ezért jöttem, nem? Nem. Más kérdés, hogy valóban részben ez a munkám is, segíteni, ha nem is pont így és nem is ez a menete. Szia Gabe. Bár gyorsan távoztam a hivatalból, pontosan tudom mi hangozhatott el, amire én már nem figyeltem. Dolgom volt, majd megérti, gyanítom úgyis pár napon belül kifordul a rejtekéből az Igor dolog, és lesznek kérdések. Akkor majd mindennel egyszerre ráérek elszámolni.
- Oh, elnézést, eltévesztettem - mosolyogtam kedélyesen, mint aki tényleg szétszórt el is húzva előle a képeket és a borítékot magam felé, majd a mögém terített zakó másik oldalába nyúltam és előhúztam a belső zsebből a tényleges iratait tartalmazót és át is adtam. Nyilván sosem tévedek - aki mást mond hazudik, csak olyat kérdezünk meg, aki számít erről. Érdekelt a reakciója, de ha volt is, igen okosan állt a dologhoz, mondjuk úgy egész szimpatikus is lett ettől.
- Szilvi - szóltam a pincérnő után, aki mintha a csillagokat kapta volna tipegett felénk, de én csak egy plusz rendelést intéztem a nőre mutatva és megismételve a kérését, én pedig kértem még egy jeges teát odaadva neki az üres csészém. Aztán ő elment én meg újra a lányra néztem. - Mitzinger Bence vagyok, én is örülök a megismerkedésnek, kedves Szivárványhányás-tulaj - nevettem el magam, hogy aztán a képeket betömködve a borítékba az asztalon támaszkodva összefűzzem az ujjaim. Neki fogalma sincs róla mibe sétált, az öcsémnek meg a tényről, hogy többet tudok, mint szeretné. Most már biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem volt mit cáfolni rajta, hogy a világ vége után hárommal egy behajtani tilosokkal tűzdelt bekötőutak végén vagyunk. tudtam, igazából valahol mindketten, hog ez szánt szándékkal volt, és egyelőre azt sem zártam ki, hogy nem volt ebben mélyen Gabe, de sosem kérdeztem rá, ennyire nem segített vagy rontott a helyzetünkön.
- Mint egy politikus, aki megteheti, hogy mindent csendessé simogasson - mert az egyik ilyen volt, innentől pedig... van még kérdés? Én mint ügyvéd sem éreztem azt, hogy az igazságérzetemnek jót tenne holmi piszkos pénz, de még mindig jobb helyen volt nálam, mint ha marad ott. Na meg a gyerekei meg a nő azért megkapták a magukét. Ez az ügy nem arról szólt, hogy sikere legyen, hanem, hogy valami kompromisszum, amit a pasas nem tudott elfogadni.
- Mondjuk úgy inkább jogilag féltem elsősorban, aztán a munkájának is egy pofon a faltól, és csak ez után jön esetleg a milyensége, de meglátod - zártam le, mert ha már ráborítom mire számíthat, nincs mit szépíteni. Remélem ő is röhög majd annyira, mint én első körben. A másodikban kevésbé volt az, hogy ez nem vicc, vagy nem pont munkakörülmény. Bár Kreßlernél sosem tudom mi az, amit még a melóért tesz, és mi az, amit már nem.
- Nem, helyette itt van Gabe és már majdnem nosztalgikus. És... ha nincs más terved, a harmadik lakó a szinten félig már kiköltözött, szerintem adott - néztem rá, majd vigyorogva magunk elé, ahogy egész elcsendesült minden, majd újabb zsivaj jött, de ez már a falué volt, nem holmi vonatok vagy utasok. Bizarr módon utáltam ezt is, mondjuk a belvárosi részeket is.
- Azt mondják a korral jár. És ne is hozd elő, próbáltam. Aláírtam volna az egy évest, megújítással együtt. De nem - ingattam is meg a fejem, nem terveztek ebbe belemenni. Egyrészt folyamatban lévő ügy alatt amúgy se, utána meg nem volt elég tiszta és fényes a papírom. Azóta jóval szebb persze.
- Ezerszer inkább az, mint ez. De majd vége lesz - vontam meg a vállam lazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Felüdülés minden olyan nap, mikor nem a Bogolyfalván lévő porfészekben van elintéznivalóm, ennek ellenére ma ezer meg egy ügy várt még. Az iskola, ezzel az új házvezetős hercehurcával, az egyik válóperemben az alperesünk pattog, és akkor még rohadtul nekem kell Emma helyett elmenni Liáért valami kirándulásra, mivel Ezrának nem adják oda. F.ck my life. Tudom, hogy miattam ilyen szigorúak, én intéztem el, de akkor sem hiányzott ez ma. Mindenesetre az arcomon ebből annyi látszik, hogy sűrű grimasszal vágnám be az ajtót, ha lehetne, de valami polc megakadályozza így csak az asztalhoz lépve ledobom a papírokat és a nyakkendőm kitépve a nyakamból kidobom a kukába. Az a tinta úgyse jönne már ki belőle. Aztán elér hozzám a hang.
- Nem tudtam mi hiányzott - forgattam meg a szemem karbafonva a kezeim, ahogy háttal az asztalnak meredtem ki az ajtón. - Ashwood - biccentettem felé, majd a szemem a dobozon állapodott meg a kezében. Most jönne az illedelmes kör a megköszönéssel, meg a kóstolás utáni dicséretekkel, de nyugodtan ugorhatnánk, mint mindig teszem. Nem tőlem fognak lelkek kisimulni azt hiszem. Meg annak is tudatában vagyok, hogy velem nem szoktak ok nélkül csevegni, megesik, de ritka, szóval fel vagyok én készülve már a legvadabb kérésekre is. De azért tudtak nekem az évek alatt újat mutatni.
- Milyen kellemes meglepetés. Most kérdezzem meg, miért fizetsz azzal előre, vagy miután megettük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

- Nem tudtam, hogy szerzői jogok védik - ó, pillanat. Pontosan tudom, hogy nem védi semmi, sőt. Még azért is én tudnék bárkinek ügyet tenni a nyakába, hogy vissza akarja kérni. Nyilván ez nem fog megtörténni, de én büszke lehetek magamra és a még szélesebb mosolyommal adhatom át a megfelelő borítékot. Majd ezek után elégedetten megvárom, hogy ellenőrizze meg a pincérnő vegye végre a tempót. Én nem érek rá egész nap, gondoltam az egy italnyi idő elég lesz nekem a lényegi részekre, de kezdem úgy érezni, elnézést kell majd kérnem a hivatalban a késésért.
- Fogalmam sincs honnan veszed, hogy a testvérem - néztem rá teljes tanácstalansággal eltárva a kezeim. Sajnos elég jobban ránk nézni itt  nevünk, meg a tények, hogy magasan jó a friss levegő, de egy próbát megárt. Közben a lány kihozta a rendelést, én az italt a nő felé toltam, majd megigazítva a zakót magam mögött még egyszer, utoljára a zsebembe nyúltam egy CD-ért. Hagyományos, na.
- Igor jobban tenné, ha nem élne ilyen sok szaron, de nem vagyok az apja - pedig nem ártana neki egy, akire hallgat, vagy legalább meg tudja nevelni. - Mondjuk úgy, ezt az egész országnak sikerült elregélnie, milyen mély nyomot hagytál benne - jegyeztem meg talán kicsit ironikusan is, hogy aztán egy mosollyal csúsztassam felé a műanyag tokot, benne azzal, amivel készültem. Én a helyedben meghallgatnám. Van angol fordítás a szövegekhez.
Mondjuk bevégezettnek félig az itt létem, de igazság szerint kíváncsi is voltam, így mikor a szépem támlájának dőltem végig is néztem a lányon, mondanám, hogy meg vagyok lepve, de kicsit sem, az öcsém igen érdekes figura.
- Én visszahoztam az irataid, és közben megnéztem magamnak, kitől kattant el az öcsém - tártam el a kezeim az italomért nyúlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>

Az órára néztem, majd vissza az asztallapra, ahogy a csuklómon lévő ezüst-fekete karkötőn fordítottam körbe párat, majd mély sóhajjal vettem tudomásul, ahogy Gabe, az utolsó ember is lelép ebédszünet címen. Legalább valakinek ma arra is jut. Luna nem jött be, és ehhez még nagy megfigyelőnek se kell lennem. A székemen hátradőlve fűztem össze a kezeim a tarkóm alatt és így fordultam párat a széken mielőtt már tehetetlenségembe inkább előszedtem pár papírt, köztük egy zacskózottat is, amire éppen szükségem lesz. Már feltűnt, hogy egyik Wittner se híres a pontosságáról, de legalább hivatalos ügyben elvárnám, hogy közeli időpontban húzzák be a seggüket. Milyen meglepő, hogy ahogy a sötét hajú törpének a házban, meg a felettünk lakó polgármesternek, úgy most éppen Dávidnak se derogál késni.
- Nem - közöltem Warddal, ahogy elsétált az ajtó előtt és belekezdett volna valami kérdésbe, sejtettem mit szeretne, de dolgom volt, ami reméltem éppen készül hozzám besétálni, ugyanis a lépcső nyikorgás közeledőt jelzett. Fel is álltam az asztalomtól és a zsebembe csúsztattam a kezeimet, hogy oldalról a bútordarabnak dőlve figyeljek már középre is csúsztatva a megfelelően felismerhető igazolványt, ami Stella cuccaiból... esett véletlenül a nappali padlójára. Gondolom ezektől nem csak én fosztanám meg, de mással ellentétben, én utána is megyek. Vagy vannak céljaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>

Mondhatnám, hogy könnyű nap, de még ha teendőm nincs is, a szokottnál is kellemetlenebbnek éreztem. Irritáló volt és abszurd, de ezt elengedve próbáltam arra koncentrálni, ami a dolgom. Lényegében most beszélni a Wittner gyerekkel. Úgy tűnt Gabe, akit kellett eltakarított mostanára és Erik is ki van mosva, de azért van pár szál, amire vigyáznék, vagy inkább hasznosítanék. Kinek mi. Az iskola dolgozójaként látok és tudok ezt-azt, meg vannak pletykák, nem volt nehéz összekötni ő mit tud, én meg róla. És ez mennyiben kellhet nekem ezen helyektől függetlenül.
- Rendes gyerek vagy, de már van ebédmeghívásom, ezt kihagynám - toltam arrébb a szatyrot a cuccaimról, amiket szétbarmolt vele. Miután visszatettem a megfelelő irányba a tollakat el is löktem magam az asztaltól kihúzva két iratot a párból és felé tartottam. - Szép munka, de nem tökéletes, de dicséretreméltó a védjegyed. Bár ha nem ismernélek, nem jöttem volna én sem rá, miért az van a bal sarokban, ami - vigyorodtam el, mintha muszáj lenne még a karjaim is összefonva.
- Senkinek nem tesznek ezek jót a hivatalban, se neked, se a húgodnak, se a barátnődnek, más nyilván nem érdekel - nyilván azért, mert tudom, hogy őket sem igazán vetné ágynak, ha be kéne valakit kenni. És azt hiszem meg tudnák tenni. Ez azonban már nem az én ügyem és még csak nem is mozgat meg, ellentétben azzal, hogy már majdnem elég jó abban, amit tanul. Nekem megfelelően. És tudom, hogy van az a kölcsönös szívesség, amiért megbízhatóbb, mint a helyi papírgalacsinok. Minden kulcsa a biztosíték.
- Egy szívességet, cserébe ezek itt meg sem történtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

Mondták már. Lehetne a válaszom, de csak egy félmosollyal nyugtázom az érvelést. Nem is igazán fontos ki vagyok, az inkább, mit hoztam és itt nem az iratain volt a hangsúly. Nyilván ha erről tudna az öcsém, holnap lehet egy távoltartási végzéssel kéne kelnem, de ugye az azzal járna, hogy napirendet kell megadnom meg helyeket, tudná hol vagyok, mert oda nem mehet. Többet érek magammal. Van akinél ez megoldható volt azért. Én itt nem kísérletezem, neki ez egy papír lenne, betekerné újabb cigire őt ismerve.
- Édes lány vagy pedig, elkélne egy apai kéz föléd - dőltem hátra a széken még csak arra se véve a fáradtságot, hogy bármit megmagyarázzak a kijelentésemen, vagy éppen ne tegyem. Egyszerű volt és nagyszerű, mint a jelenlétem, miután előszedtem a dalokat és felé nem böktem. Volt benne angol nyelvű, de szerintem nehéz lenne eltéveszteni a dolgot. Ehhez még egy google translate is elég. Félreértés ne essék, nem akarom én lehúzni, de van pár szám,a miben egyszerű, mint egy faék az, miről, kinek, mit akar elmondani. Igen, amúgy én már hallgattam őket, nem f.sz vagyok, csak nem mindenben támogatom.
- Ez egy fél éve lestúdiózott albumuk, a kettes és tízes szám kivételével gyakorlatilag mindet küldöm szívélyes ajánlattal - néztem a listára egy pillanatra. Nem mintha tényleg mindenben lett volna alapja ennek, de abban, amiben szenved se hiszem, hogy a cigis dobozát hagyta vagy a kedvenc öngyújtóját Hollandiában. Inkább az önérzetét. Bár lehet az sosem volt. Az esze meg egészen biztos így járt.
- Nem tudom, hogy bírod a rajongást. Mondjuk én sem tudtam, hogy neki meg a másik oldal. DE azt mondta ez csak SzESzéLy és nEMtaRtsoKáiG - imitáltam a dolgot, hogy végül az italommal is végezve könyököljek az asztalra.
- Rá mégis hatással voltál, bár fura ízlése van, ne vedd magadra, ő se tudná megmondani mit él szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>

- Kuc-kuc - vigyorodom el elég szélesen, hogy aztán mielőtt megszólalna nevessem is el magam. Ennyire nem volt szándékos, talán, mindaz amit mondtam. De láthatóan még így is erősebben ragadtam meg a lényeget, mint várta volna. Mindig így van, nem azt várják, amit kapnak, ez pedig megdöbbentő, sokszor elég kellemetlen is. - Ebben nem kételkedem.
A saját szavaimban egyébként sem szoktam, de úgy tűnt nem is a tagadok, még lehet fajta lány. Szimpatikus is lehetne, de nem azért voltam ma itt, hogy kisilabizáljam mi is a fogékony rész ezen a nőn. Ezen más a családban átesett, nekem nagyon úgy tűnt ezt az albumot nézve, ami idő közben előkerült az egyik belső zsebemből, ha a képek vissza is csúsztak. Azt még vissza kell juttatnom a helyükre, de majd anyámmal elrendezem ezt. Neki van kulcsa Igorhoz, így nem kell megint betörőt játszanom, nem túl időspóroló tevékenység.
- Körülbelül. Elég mélyet és tartalmasat - bólintottam párat, ahogy becsukva a lemez tokját elé toltam kettőnk közül. ez már az övé, azt kezd az infókkal, amit akar, bár ha okos lány, nem hagyja ki ezt a kört és kíváncsi arra, mi is az a mély nyom, ami láthatóan eléggé az öcsémben maradt. A színes hányásnyomokon túl.
- Mindenki életében eljön ez egyszer, meg kell tanulni értékelni és a megfelelő módon reagálni - közöltem már szinte kedvesen, ahogy vidáman a kiürült italom nyomát fürkésztem, mielőtt visszagomboltam volna  a letűrt ingem ujját. Az én utam ennyi volt ma, legalábbis eredendően így gondoltam.
- Egy megállapítás az öcsém szavahihetőségéről irányomba. Mondjuk úgy nem vagyok a kedvenc beszélgetőpartnere, de ezért nem hibáztatom. Kölcsönösen alátettünk egymásnak éppen eleget - vontam vállat, nem mintha ez rá vagy másra tartozna. elemelkedtem a székből majd a tárcám elővéve a közeli kiszolgálórészhez léptem, kifizettem az italokat majd visszatérve visszavettem a zakóm.
- Az a tiéd, azt teszel vele, amit szeretnél. Ajándék, az irataidra pedig vigyázhatnál jobban, nem mindig juttatják vissza, a visszaélésekből pedig komoly ügyeid lehetnek idegen országba - jó tanács kéretlenül. Mint tőlem mindig. Az utolsó gombom is a helyére került, majd még rámosolyogtam a fiatal nőre, mielőtt az asztalra támaszkodva az öltönyöm a mellkasomhoz szorítva oda nem hajoltam hozzá.
- Hagytam egy képet a tokban, ha kivennéd a szöveget - azzal felegyenesedve intettem az egyik ismerősömnek és elindultam a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>

Csak ingattam a fejem kicsit, ahogy romeltakarítást végeztem, mert katasztrofális, ami az asztalommal zajlik, ha bárki hozzáér. Utálom, ez az egész nap egy rakás szar egyébként is, és akkor még összebasszák a nagy nehezen rendbe szedett összképet. Túl rendes. Mindjárt bekopog valaki és közli, hogy tüntessem is ki a bizalmi rendfokozattal bajtársiasságért, nem? Édes jó Isten.
- Jó étvágyat. Nem eléggé, de megfelelő mértékben. S, mielőtt elfelejtem ez nem hercehurca, gondoltam még mindig jobb, mintha én megyek házhoz és nem érdekel, mit kell félbehagyj - billentettem oldalra a fejem ahogy összefontam a karjaim. Neki is megvolt a maga közege, nekem is. Ha volt valami, amiben hasonlítottunk és észrevettem, az a munkamorál. Félbehagyatni nem ajánlott kényszerrel, más kérdés, ha éppen nagyon kell valami, akkor vannak lehetőségek, amiknek nem mondunk nemet, senki. Mert nem tud.
- Ebben biztos voltam, de nem akarok a köreidbe piszkítani, ez egy másik osztály dolga, én csak egy ügyvéd vagyok - tártam el a kezeim el is vigyorodva, ahogy a kérdése elhangzott, majd inkább elgondolkodóan dörzsöltem meg az arcom, hogy aztán rá nézzek vissza. - Alkut inkább, sokkal jobb tárgyalási alap. Egy ügyvéd sosem rossz barát.
Már ami a hasznát és az elérhetőségét illeti, neki is, bárkinek a környezetében még jól is jöhet ez akár. Végül ő megtudta a szándékaim, de nyilván az árat már kiszabtam, inkább az maradt fent, hogy mivel is fizeti meg. Nem volt ez kényszeres, találhattam volna rá bárkit, de ehhez most arra volt szükségem, hogy akit beavatok értse, mit is keresek, és tudja kezelni, amibe beleviszem. Vannak megbízóim, akik nehezen viselik a külsős szakértőket. Közben láttam, ahogy már-már túl kényelmes, még csak nem is kopog az ajtón. Felvonva a szemöldököm járt át a melegség, ahogy a plafonra néztem, majd az asztalomon heverő terepmintás tollra. Elmosolyodtam, előttem maradt a minta képe, majd egészen értettem a hirtelen időjárási dolgot is. Már majdnem hiányzott a homok, az a rengeteg, beláthatatlan és mindenképpen kutatásra okot adó. Ami mind előttem is maradt, ahogy az asztalra támaszkodtam leülés után és Dávidra néztem.
- Használnod kellene pár meghallgatásom alatt, amit tudsz. Jegyzetelsz, tudni fogod ott, mit keres. Pár alkalom, utána elfelejtjük az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Azt hinné az ember, hogy egy iskolában, ahol megannyi oktató, egyéb személyzet és minisztériumi lebzsel könnyen és zökkenőmentesen megy egy évkezdés. Hát rohadtul nem. Mikor már azt hiszed le tudsz ülni a reggeli kávédhoz, délután kettő van és még két papírt át kell olvass. És ez még csak a házvezetői teendőd, el sem jutottál a jogi dokumentumokig, amit az új igazgatónak át kell adj. Damn, én sem itt akarok megöregedni. Nos, pedig az elmúlt napok így néztek ki, aztán tegnap valami elborult, leginkább a tekintetem, mikor megkeresett a hölgy a gyengélkedőről és felvázolta mi történt. Írtam egy üzenetet az érintett prefektusomnak és Ezrával átrágtuk, hogy ez nem maradhat ennyiben. Ő éppen a friss mestertanoncainkat intézte illetve a végzettek kiköltözését, ezért én vártam a tanárinál Thomasra. Azaz én odabent éppen behoztam a lemaradásom, ő pedig ha minden igaz meg kell érkezzen. Az órámra is néztem, és pár perccel a kért előtt elpakoltam és elindultam kifelé, én sem vagyok oda ha engem hívtak, még én kopogtassak, és tudom tartani a kölykök felé is a fairplayt,  ha kiérdemelték.
Nevezzük véletlennek, vagy szerencsének, de ki is szúrtam őt, így egy bátorító mosollyal egyik kezem a zsebembe csúsztattam a másikkal intettem neki és befelé mutattam, hogy talán indítsunk odabent.
- Örülök, hogy ideértél. Nos, nem vagyok ennek az embere, meg a hallottak és  a látott alapján is hülyén venné ki magát a hogy vagy, így inkább azt kérdezném, hogy nyugodtabbak-e a kedélyek körülötted? - néztem rá, leginkább az érdekelt azóta belefutott-e hírbe, személyekbe, kellemetlenségbe. Bíztam benne, hogy a gyógyítók a többit a megfelelő módon kezelik, az én terepem inkább a szankcionálás. - Gondolom nem egy nagy élmény ide jönni, hiszen nem volt még komoly ügyed, és most sem szeretném, ha annak vennéd. Neffry sajnos nem tud itt lenni, de átbeszéltük, és elindítottuk a szükséges lépéseket. Beszéltetek a gyámoddal már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Annak felettébb örülök, hogy nem sokkos vagy éppen traumatizált azóta is. Vannak akiket a szokottnál váratlanabbul és rosszabbul ér el a verbális abúzus is, nem még ez, amiben neki volt része. Sajnáltam, és még mindig tartom, hogy a sátán kegyeiért küzdő a 14-től 18-ig tartó korosztály növekvő nemzedéke. Azoknak volna itt a helye, nem annak, akinek még van is jövője. Pedig éppen a minap beszéltük Ezrával, hogy szerencsések vagyunk a házunkban cseperedőkkel.
- Igen, a szükségesek. Minden esetben indítható eljárás, nyilván ha valakit szóban bántalmaznak jogilag nehéz megfogni, de egy ilyen esetén én is tehetem, amiért itt vagyok - indultam el befelé a belső irodához, aminek ki is nyitottam az ajtaját a fiúnak, hogy aztán hellyel kínáljam és én is leüljek, de nem az asztal túloldalára, hanem a mellette lévő fotelbe. Nem vallatni hívtam ide vagy elszámoltatni. Hol is tartottam... - Megvan mindennek a maga kerete, nyilván ismeretlenek ellen, de fegyelmi eljárást indítunk a tanári tanáccsal, akik természetesen szintén az erőszak ellen vannak. Lehetséges, hogy a későbbiekben majd még megkérünk, hogy számolj be részletesen a történtekről, ami nem kellemes, de ahhoz, hogy a jó útra terelhessük az elkövetőket, meg kell tenni.
Nyilván a legnehezebb az lehetne, hogy rábírj egy bántott gyereket, hogy ha esetleg fél, vagy nem akar konfrontálódni kinyissa a száját. Bár a hallottak nyomán úgy látom elég talpraesett és értelmes, hiszen elmesélte amit tudott a gyengélkedőn is.
- Elintézi ő? - kúszott fel a szemöldököm. - A bácsikád megnyugodhat, mi sem hagyjuk annyiban, hiszen itt mint házvezetők felelünk érted és a többiekért is, ugyanúgy mi is el szeretnénk kapni és felelősségrevonni azokat, akik tették.
Természetes, hogy a szülői óvás ilyenkor elhatalmasodik, mindenki kicsit határozottabb és még inkább tenni akar, pedig bürokrácia ide vagy oda, tényleg célravezető, ha hagyják, hogy mi intézkedjünk higgadtan.
- Nem kell szabadkozni. Aggódik érted gondolom, ez természetes, ilyenkor sok dolgot mondunk komolyan és kevésbé átgondoltan is. Ügyvéd ő is, ha jól tudom, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már ott tartunk, hogy nem csak elkezdték az ünnepi készülődést, de az emberek orrából sem takony, hanem cukorszirup folyik. Nos, így vélekedem a napomban négy órát biztosan, amikor éppen DiAngelo dolgaival kell ide meg oda futnom, vagy ha be kell ülnöm és az iskolában elintézni a papírmunkát. Hálát adok az égnek, hogy sosem akartam állandó munkát. Illetve ez hazugság, de amit akartam, abba meg nem halnak bele az emberek érdektelenségi agysorvadásba. Szóval ezerszer inkább visszamennék katonának vagy aurorként terepre, mint ez.
Aztán hazaérek, nyál, buborékok és gügyögés. És igazából az se érdekelne ha karácsonyfa állna otthon augusztusban. Örülnek, jól vannak, egészségesek és engem várnak. Azt hiszem valami ilyen gyenge pillanatomban mondtam igent arra is, hogy a keddi séta sötétedéstől legyen és nézzünk körül az utcában meg a környéken.
- Megvan minden?
Minden fényes, meg színes, meg karácsonyi. Belül mélyet sóhajtottam de felöltöztem még a lányok is, hogy aztán Pannát felvéve a nőm kezére is ráfogjak és elinduljunk. Nem különösebben derogált nekem a családozás, igazság szerint szeretem, azzal a sztereotípiával, amiket változás címen vágnak az emberhez már annál több a bajom. Egyszerűen máshogy vagyok boldog, leginkább igazán, ahhoz képest, mint régebben. És szomorú, de egész máshogy fest egy Grünwald, egy Kreßler vagy egy Weaver idén. Nekem nem hazudják be, hogy nem. Utóbbi mondjuk lassan majd olyan lesz mint a hó, ahogy remeg majd a váróban, csak ő ezt még nem tudja!
- Igyunk valamit a standoknál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudja. Mindig a Nő az aki még csak visszaszalad ezért, meg ezt otthon hagytam, ezt azt hittem te teszed el és még sorolhatnám. Ha lennének idegeim - de pár évtizede nincsenek -, bizonyosan megtépázná és négyszer elgondolkodnék egy családi sétán, mégsem teszem, csak ignorálva a visszakérdést összecsatoltam magamon ezt a szart, ahogy a papír írta. Párszor már volt rajtam, mi baj lehet belőle? Semmi. Közel van a gyerek, nem esik ki, nem nyúlnak hozzá - mert hozzám nem mernek, nincs szemben az éggel, lát is valamit és nem kell kényszeresen feküdnie. Minek száműzik a kölyköket a guruló veszedelembe?
- Nem a derekam fáj, a gerincem akar ketté törni a színes hajú, abból a meséből való trolloknak csinált szénhordó sza... szerkezettől - mosolyogtam rá a rám szemeit rebegtető kislányomra. Meglepődünk mit mondtam mi? Még én is, de nem is vettem észre, pedig túl sokat esik meg mostanában, már majdnem úgy érzem magam, mintha az eddigi tizennyolckarikás életem jelzését letoltuk volna kölyökbarátra.
- Utálom a puncsot, és erről nem az alkohol hiánya tehet - néztem rá oldalra, mert így van. Mindennel, aminek abnormális a színe vagy az állaga igen szkeptikus vagyok, a legtöbb koktél sem való nekem. Van a sör, az egyértelmű. Nem csalódsz a színben, állagban vagy ízben. De ezek? Hol van ez egy jó gintől? Ugye, öcsi?
- Ahogy szeretnétek, de most még ébren van, talán menjünk kicsit, aztán meglátjuk. Vagy mégsem érdekel? - vontam fel a szemöldököm értetlenül. Korábban túl sokat hallgattam, jó, nem mindig úgy, hogy tudott is róla hogy hallom, hogy ezt megnézné. De most nem igen értettem, hogy került vissza a programirányítás hozzám. Nem értem az asszonyt.