Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Csonginak már kicsit spoilereztem, de akkor most itt is megosztom veletek.

Az utazást - lepakolást olyan vasárnap estig gondolnám, a jövőhéten lennének a programok, meglátjuk, mennyire haladunk, aztán a jövő hétvégén visszautazunk. Most ez csúszhat.

Én mindig írok majd kisebb - nagyobb szösszeneteket, hogy mit csinálunk éppen. Persze velem is lehet játszani, ha szeretnétek, de néha lenne egy - egy ilyen megjegyzés, mintha mesélő lennék.

Nem akarom, hogy annyira kötött legyen, de mégis, hogy egy kicsi együtt lehessünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ahogy az lenni szokott, főleg akkor, ha az embernek olyan munkája van, ahol 160 centi alattiakkal és 14 évnél ifjabbakkal dolgozik, az egyik percben még átadhatja magát a kellemes reggeli szellőnek, a csendnek, a békének, mely szétárad benne, majd egy pillanattal később megindul a tömeg. Mintha a a faluban lakó diákság, és a kollégiumiak egyszerre indulnának el, és érnének ide. A kellemesen lassú reggel egy pillanat alatt zsibongó szélviharrá növi ki magát.
- Remek, akkor, egy pillanat.
Tányára pillantok, majd indulok be, hogy váltsak néhány szót a kalauzzal. Mire visszatérek, már rendesen kapkodni kell a fejem. Az ovisok készen vannak, a másodikosok is, bár eléggé szétszortan, a többieknél azonban hiány van.
- Indulhattok az ovisokkal.
Érintem meg finoman az ifjú hölgy vállát, aki úgy néz ki, a legjobban korbában tudja tartani a csapatot. Mondjuk valószínűleg ehhez az is hozzájön, hogy Kirill ott áll mellette, és így vuuumm, mint a mágnes, a kis törpikék rávetették magukat. Jót mosolygok a jeleneten, ahogy szépen lassan elindulnak, istenítve követve a férfi és a lány párosát. Azt hiszem az egyik legjobb döntésem az volt, hogy Kirillt felvettem. A másik pedig, hogy Tányát is, és hogy összerakva őket egy szuper páros bontakozott ki, az már a sors csodája.
- MÁSODIKOSOK!
Kezemből tölcsért formálok, hangosan, de nem mérgesen kiáltom el magam, mire a zsibongás nagy része lecsillapodik. Egy halk "voah" hangot hallatok, mielőtt intek az általunk befoglalt hely jobb oldalára.
- Másodikosok, kérlek gyülekezzetek itt. Ha megvagytok, indulhattok ti is a vonatra.
Megint zsibongás keletkezik, ahogy a másodikosok barátoktól és szülőktől elvállva megindulnak a kijelölt helyre. Valóban megvan mindenki, így a kísérőikkel együtt elindulnak a vonat felé.
- ELSŐSÖK! GYERTEK IDE A MÁSODIKOSOK HELYÉRE! HARMADIKOSOK, ODA A TÁBLA ALÁ! NEGYEDIKESEK, A PERON KÖZEPÉRE, KÉRLEK!
A peron közepe nem épp a legjobb meghatározás, legalábbis félek, hogy most az lesz a vágyuk, hogy megtalálják a középső térkövet, és mind oda álljanak. Muszáj volt megint kiabálnom, hiszen csak így hallotta meg mindenki, hogy merre menjen. Tétova, integető szülők búcsúznak gyerekeiktől, amíg én megszámolom, hogy hányan hiányoznak. Az elsősök közül még négyen, a harmadikosoktól ketten, a negyedikesektől pedig szintén négyen hiányoznak. Ha mindenki ideér a csapatból, akkor indulhatnak ők is fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Igaza van. Én ragadtattam el magam. Csak tudja, öröm számomra, ha új, pozitív irányba indul el egy korábban negatív szemlélet. A nejem formált ilyenné.
A szeretett asszony miatt képes voltam alább adni. Korábban talán nagyképűnek is nyugodtan nevezhetett volna bárki. Persze helyén volt az eszem meg a szívem is, csak aztán az is közre játszott, hogy egy kis taknyos voltam még, ha korban nem is, hát fejben mindenképpen. Ő azonban férfit nevelt belőlem, finoman, észrevétlenül tűnt el a kettőnk közötti korkülönbség, és lettünk egyenjogúak. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lettem volna gyerekes, hiszen sokáig haragudtam azért is, amiért nem születik még egy gyermekünk, és nem, sokáig minimálisan sem gondoltam bele abba, hogy benne mi játszódik le. Persze utólag mindenki okosabb.
- Valóban ostobaság lenne elhinteni, csak örültem volna, ha önnek is könnyebb.
De persze, nem lenne könnyebb. Hiszen bár itt védve vannak, és amúgy is a gyerekek sokkal elfogadóbbak, ha valaki másabb – érthetetlen, hogy ez sokakból miért hal ki –, mégis, az iskolába mást tanulnak, és a világban mást tapasztalnak majd. Ez egy érdekes gondolat, mely miatt kissé kilépek a jelenből, egy olyan síkra, mely csak a fejemben létezik.
- Jaj bocsánat, elbambultam.
Néha egyetlen megállapítás rengeteg kérdést szül a fejemben, melyek elgondolkoztatnak. Ilyenkor muszáj foglalkoznom velük, ám legtöbbször a kérdés felmerülésekor is egyedül vagyok, így nem zavar meg a tény, hogy oda kell figyelnem egy másik emberre. Még szoknom kell, hogy már nem otthon vagyok, a fiam által csak „kriptának” hívott otthonunkba. Visszarántom magam a valóságba, mert vissza kell, és kérdezek. Ismét beszélgetünk, itt vagyok, teljes valómban. Figyelek rá, és ő is rám, egészen, amíg le nem zárja beszélgetésünket az a fránya hajnal. Jó társaságban repül az idő. Azt hiszem, ez halmozottan igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Odakint egészen idáig nagyon szép idő volt, most azonban egy pillanat alatt beborult, és erős szél kezdett el fújni. Szeszélyes egy idő ez, nem is értem. Az ég sem tudja eldönteni, hogy most éppen milyen időt is szeretne. Én meg? Én vagyok az a szerencsétlen, aki egy kék pólóban és farmerben indultam el, nem is számítva rá, hogy esetleg hidegre is fordulhat az idő. Angliában megszokhattam volna, mondhatja ilyenkor a laikus, de nem. Az az időjárás másabb, mint az itteni, sokkal, de ezt csak az értheti, aki huzamosabb időt töltött már ott.
Amikor belépek, egy villám szeli át az eget, az ajtó pedig a széllökésre gyorsabban nyílik. Egyetlen pillanaton múlik csupán, hogy nem csapódik, én pedig kócos, kissé didergő valómban belépek a piciny boltba.
- Jó napot!
Köszönök a pult mögött álló reszketeg öregúrnak, aki nagyot biccent felém, ahogy be tudom csukni magam után az ajtót.
- Vihar közeleg. Érzem a könyökömben.
Erre én tudok csak bólintani. Na igen, nekem ilyen szuper érzékeim nincsenek, maximum az otthoni időjárás – jelző, ami még szép időt mutatott, amikor elindultam. Vagy a vihar volt gyors, vagy tényleg kidobás volt a kilenc sarló érte.
- Rendeltem pár mesekönyvet a múlt héten. Thomas Everett néven, a neje vette fel a rendelést.
Az öreg gondolkozik egy kicsit, majd inkább elindul befelé a pult mögötti ajtón át, egy másik helyiségbe, én pedig a polcok között, hátha itt kint is találok valamit.
- Gratulálok.
Ami azt illik találok. Nem könyvet, hanem egy kismamát. Le se tagadhatná, legalábbis előttem nem, egyből felismerem, ahogy a hasához ér. A nejem is sokszor csinálta, amikor Ash-sel volt terhes. Na meg aztán ott van a könyv a pelenkázásról is. Egyszerűen lebuktatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Megvallom, nem éppen erre számítottam. Az előző árulkodó mozdulat nem éppen arra utalt, hogy a dolog nem örömteli. Én, emlékszem még rá, egyből lázba jöttem, és kismamább lettem a nejemnél. Mindent tudtam már pár nap után a szülési légzéstől elkezdve a szoptatáson át a büfiztetésig, míg a nejem épp csak elkezdett elmélkedni azon, hogy ne kényszerítsük majd bele a gyereket a kék - rózsaszín sztereopítiába. Azt hiszem tényleg kicsit jobban rápörögtem anno, és be kell vallanom, hogy most is szívesen rápörögnék, csak éppen nem lesz ilyen különleges alkalmam még egyszer.
- Én sajnálom, nem kellett volna.
Bár nem tudom, hogy mit nem kellett volna. Gratulálnom? Hiszen a világ legcsodálatosabb dolgához tettem. Mindenesetre egy pillanat alatt elbizonytalanodtam, és inkább zavartan elfordítottam a tekintetem a hátáról, mivel elfordult tőlem. Hát ez nem indult a legjobban. Azt hiszem, nem kellene csak úgy idegeneket megszólítanom, és főleg nem életüket meghatározó dolgokban. Szívem szerint vígasztalóan megsimogatnám a hátát, és próbnálnám meggyőzni, hogy nincs semmi baj, de egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy nincs, másrészt, elég komoly esélye van annak, hogy a sírás közeli állapotban még fel is pofoz, de úgy tisztességesen. Erre pedig nem sok szükségem van, hiszen ebben a faluban gyorsan terjednek a hírek, itt egy pofont kapnék, kint meg már úgy terjedne, hogy megcsaltam ezt a szerencsétlen nőt, akit nem is ismerek, de egészen biztosan huzamosabb ideig viszonyom volt vele, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy van egy állandó kapcsolatom, és mire észbe kapnék, már vasvillával üldöznének el a felháborodott szülők, akik rám, és az általam vezetett iskolára bízták gyermekeiket. Ez igazán kellemetlen lenne.
~ Jóhetnének már azok a könyvek... ~
Morfondírozok magamban, illetlenül hosszan nézve egy szoptatásról szóló könyv gerincét. Amikor végre észbe kapok, olyan riadtan lépek arrébb egy polcot, mint akit bolha csípett meg. Máris jobb címek, receptkönyvek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Amikor bocsánatot kér, egy pillanatra megdöbbenek, de végül csak apró fejrázással jelzem, hogy erre igazán semmi szükség, elvégre ő nem tett semmi rosszat. Mondjuk én sem, de kettőnk közül ő mégiscsak ártatlanabb.
- Ugyan, ne kérjen bocsánatot, nekem nem lett volna szabad tolakodónak lennem.
Nem mindenki olyan, mint én, aki kiugrik a bőréből, ha kisbabákról van szó. Én az a fajta ember vagyok, aki nem tud nem örülni, ám ez nem mindig ilyen könnyű. Meg kellene ezt már tanulnom, de valahogy nem sikerül. Mindig ugyanabba a hibába bírok belesétálni, és rám – bár férfi vagyok – de igaz az a marketinges kijelentés is, hogy gyerekkel mindent el lehet adni. A nővel kevésbé igaz, a kisállattal meg közepesen. Nem szerencsés, ha az ember csak özvegy, ha ennyi ideig lefojtja az interakciókat, melyeket a teste megkövetelne, hiszen így, még a végén tényleg nem lesz ingerem a gyengébbik nemre, nem mintha arra vágynék, hogy megint elveszítsek valakit.
Zavartan simogatom a könyvek gerincét, miközben magamban mantrázom, hogy igazán jöhetne már vissza az idős úr a könyvekkel. Nagyon hideg kezd itt lenni, de van egy olyan gyanúm, hogy ezt csak beképzelem, és igazából nincs is hideg, csak az előbbi jelenet miatt érzem magam olyan kínosan, hogy annak már testi tünetei vannak.
Hosszúnak tűnő, ám igazából talán egy percnyi kínos könyvsimogatás után – még szerencse, hogy egyik sem akarta leharapni az ujjamat – nyílik a lengőajtó, felbukkan a férfi, jókora könyvkupaccal lépkedve. Pár hosszabb lépéssel ott termek a pult mögött, hogy segítsek neki. Nem szeretném, ha még fizetés előtt balesetet szenvedne, hiszen az lenne a legjobb, ha minél előbb leléphetnék innen.
- Köszönöm, kér számlát, ugye?
Kérdezi, felrakva nagy, kerek szemüvegét, bólintok.
- Igen.
Füzetet vesz elő, amíg én visszasétálok a pult másik oldalára. Nem siet. Nem lassú, de nekem most az idegbeteg szúnyog őrjöngése is az lenne. Észrevétlenül kifújom a levegőt, míg a megfelelő oldalra lapoz.
- Cím?
Fel se tűnik, hogy a főbb adatokat, mint dátum, és mindenféle aláírás, illetve a saját nevük és címük már le is van írva.
- Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola, Óvoda és Kollégium. Bogolyfalva, Boglyas tér 10 – 16.
A címet nagyon gyorsan lekörmöli, irigylésre méltó gyöngy betűkkel, mot már csak az alig harminc könyvet és árukat kell. A kezeimet a zsebembe süllyesztem. Esküszöm fázom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Mialatt az idős úr, gyönyörű gyöngy betűkkel megírja a számlát, nézelődök, leginkább a mögötte lévő polcon. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis eldugott falucskába is eljutnak a Georgia Macelley könyvek, ráadásul a megjelenés után alig pár héttel.
- Kér egyet? Dedikált.  
Egy pillanatig még bambulok a könyvre, nem is tűnt fel, hogy rajta maradta tekintetem. Valószűleg elég bárgyú képet vághattam, mert hozzátette, hogy:
- A neje biztos örülne.
Igen, biztosan nagyon értékelné, hogy egyrészt befejeztem a könyvét, másrészt szombat délutánonként, amíg a fiam csatangol, én finom vonalakkal, minél nőiesebb kézírással dedikálok egy vörös hajú nőnek kiadva magam. Ezt azonban nem fejtem ki, hiszen a könyvekről a saját fiam sem tud, és valószínűleg agybajt kapna, ha megtudná, hogy az "Utolsó szívdobbanás" romantikus krimi az apja kezétől származik.
- Nem hinném.
Végül csak ennyit mondok, nem említve meg, hogy nincs nejem. Amúgy meg Ash igazán értékelhetné, hiszen egyrészt jól megszerkesztett kis könyvről beszélünk, alaposan utánajártam a részleteknek, másrészt pedig nagyon szép kis árat pénzt fizetnek utána, hiszen egy elismert írónő vagyok. Igen ilyenkor bent a kicsi, vörös boszorkány diadalittasan kihúzza magát.
- Értem.
Nem nagyon firtatja a dolgot, talán azért mert rájött, hogy én vagyok az a szerencsétlen özvegy, vagy talán mert ő maga semértékeli annyira a könyveit, mint a neje. Miközben az utolsó simításokat végzi a számlán, éktelen sírásra leszek figyelmes. Nem is értem, hiszen az előbb még nem volt itt gyerek, aztán elindulok a hang irányába, és csakhamar megtalálom az előbbi hölgyet, kezében egy sírós könyvvel.
- Szabad?
Kérdezem, de igazából már cselekszem is, és gondoskodó mozdulatokkal kezdem el csitítani a könyvet, aki egy kicsit még mintha hüppögne, de aztán csakhamar elhallgat.
- Elég zavaróak nem? A hangokat kiadó könyvek. Kiabálnak, veszekednek, sírnak. Nincs is talán boldog hangot kiadó könyv.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- A könyvet? De. Gyereket viszont nem először.
Igaz mostanra már az a gyerek elég felnőtt, eljár a két lábán, sőt, ha nem figyelek oda rá, még a végén ő ajándékoz meg engem egy kis gőgiccsel. Igaz, nem bánnám, de hát apaként nem igazán hangoztatom a dolgot, hiszen még fiatal, előtte az élet, és ráér gyermekekkel megajándékozni. Csak azért, mert ő önző módon alkalmasnak érzi magát még egy pár gyerek felnevelésére, csak nem bíztathatja egyszer gyermekét, hogy alig tizennyolc éves fejjel apa legyen belőle. Amúgy is, ezzel éppen azt cáfolná meg, hogy alkalmas apának.
- Dorombolt? Azt hiszem ezek a könyvek nem éppen arra jellemzőek.
A gyerekes könyvek amúgy is roppant veszélyesek, emlékszem már régen is, amikor a nejem terhes volt, akkor is voltak ilyen „állat” könyvek, az egyik egyszer még meg is harapott. Brutális, hogy mit ki nem találnak. Ellehetetlenítik az embert.
- Ha szeretne hasznos tanácsokat ellesni a gyereknevelésről, akkor szívesen adok önnek könyveket. Annak idején a nejem rengeteg könyvet vett, és jó kis tippek vannak bennünk, azt pedig garantálom, hogy egyik sem üvölt.
Ezzel a mondattal pedig visszacsúsztatom a most már szuszogó könyvet a helyére. Menet közben a férfi elkészült a számlával, így egy mosoly villantása után visszalépek a pulthoz, hogy rendezzem a számlát. A csomagot magamhoz véve lépek vissza a nőhöz.
- Ha én nem is vagyok otthon, a fiam igen. De többnyire én is. A Macskabagoly utcza 26 – ban lakunk, és szívesen látjuk. Viszlát!
Az utolsó szót hangosabban mondom ki, ezzel elköszönve a férfitól is, kilépve az utcára, és elindulva az előkészítő felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Őszintén szólva, a mai nap olyan volt, mint egy káosz, és mikor véget ér, rendesen meg kell néznem, hogy a fejem a helyén van - e még, és amikor megállapítom, hogy igen, akkor azért ellenőrzöm, hogy a többi testrészem is meg van - e, mert ma nem egyszer éreztem azt, hogy menten három felé szakadok. Távozó tanárok, akik különböző okok miatt a távozás mellett döntöttek, aztán diákok, akik munkát keresnek, meg diákok, akik szakkört csinálnának, meg hát akkor már lehetne ez a szakmai gyakorlatuk is, meg aztán ott vannak az új tanárok. Mellette ott vannak a téli kirándulási tervek, a hiányzások, az elballagni készülő gyerekekkel kapcsolatos papírmunkák, a szülőkkel vagy gondviselőkkel való egyeztetés. Aztán, amikor az ember azt hiszi, hogy már minden megvan, akkor kiderül, hogy nem hozott ebédet, így rendelnie kell. Ez mind szép és jó, de ahogy kilépek az ajtón, nem találom semerre se Heddát, pedig ő az, aki mindig tudja, hogy épp mit ennék. Valljuk be, ha rajtam múlna, akkor három nap múlva is csak állnék, és nézném a sok papírt. Korgó gyomorral kötök ki a konyhán, ahol ellopom a lány ebédjét, szégyen vagy sem, megeszem az ő nevével ellátott dobozke tartalmát, majd mikor felfedezi a hiányát, hát felajánlom, hogy meghívom, rendeljen magának valamit. Be nem vallanám, hogy én voltam, nem, nem. Fogalmam sincs, ki lehetett az a galád.
Ezek után jön a délutáni sokk. Óracserék, vírusos megbetegedés a kollégiumban, a még tünetmentesek kivizsgáltatása és áthelyezése a helyi családokhoz, akik vállalták, hogy egy - két éjszakára befogadnak gyerekeket, értesíteni a szülőket, hogy mi a helyzet, közben a beteg gyerekek ellátását is elintézni. A mai nap, határozottan az egyik legfárasztóbb az év első fél hónapjában. Amikor végre végzek, el sem hiszem hogy tényleg elfogyott a káosz. Már csak az van hátra, hogy a saját bevállalt gyerekeimet is elvigyem. Franci volt olyan kedves, hogy szintén bevállalt pár kisebb kölyköt, így most teljes menetfelszerelésben nyolc hét és tizenkét év közötti fiú és lány, csomagokkal és egy darab Franci, aki kint szórakoztatja őket, várják, hogy végre én is leoltsam a villanyt, és elinduljunk haza.
Éppen csak kilépek az ajtón, a sok törpicsek és a szőke lány nyomában, amikor is meglátom a kint toporgó nőt. Széles vigyorra húzom a számat, és intek felé egyet.
- Nocsak, az Amazonas királynője!
Kiáltom, majd a mellettem álló lányra pillantok.
- Hazavinnéd őket, kérlek? Ash otthon van, segít majd, már tudja, hogy mennek, legyetek addig együtt, nálatok. Hamarosan én is megyek.
A lány bólint, én meg hálásan egy puszit nyomok a fejére, amire a gyerekek úúú-zni kezdenek, én meg rendesen zavarba jövök, pedig semmi okom rá. A másik fél csak nevet, és mint egy jó tanító, párosával sorba állítja a gyerekeket és elindulnak a Macskabagoly utcza felé, én pedig közelebb sétálok kedves barátom felé, aki csak úgy lelépett expedíciózgatni.
- Örülök, hogy krokodilfogak nélkül sikerült visszatérnie hozzánk, Ms. Baako.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Furcsa dolog a hűtő, főleg az, hogy a muglik nem tökéletesítették ki arra, hogy vissza is termelje a kaját. Ne csak úgy eltűnjön, amikor az ember eszik vagy éppen elfőzi, vagy hagyja, hogy valaki más főzze el, amit persze utána majd ő maga megeszik, esetleg még Asht is megkínálja, mert olyan nagyon jó fej, hogy nem hagyja éhen veszni egyszülöttjét.
Ezen a nagyon érdekes észrevételen elmélkedek, mert bizony én már mackóban meg zokniban mászkáltam nagyban otthon, abban a hitben, hogy a hűtőben van kaja. Nos, nem, nincs. Pontosabban van, két darab alma, egy citrom, meg valami furcsa állagú cucc, ami egészen biztos, hogy nem úgy kellene, hogy kinézzen. Lehet, hogy valami iskolai kísérlet, nem is mertem kidobni, amíg a házon kívül lévő fiam, meg nem érkezik. Viszont enni kell, főleg egy olyan pocakot eresztett fickónak, mint amilyen én vagyok. Nincs ám nagy, de talán jó lenne, ha az igazgatói állás mellé vállalnék még valami rakodómunkásit is, hogy szinten tartsam a testem. Pedig egykoron de jól néztem én ki, hajaj! Nem igaz ám, de jobb erre fogni, mint az öregedésre.
- Höh?
A kéz, ami a vállamra téved, meglep, de szerencsére annyira ismerem már a tenyere méretét, hogy ne akarjam azonnal lekaratézni. Egyrészt beteg, hogy tudom, hogy az ő tenyere az, ha érzem a súlyát, másrészt nem tudok karatézni, szóval nevetséges cicaharc lenne az egész. Viszont engedem, hogy elvonszoljon. Bár, amikor legutóbb ilyen bizalmasan elindultunk egy játszótér felé, majdnem kicsaptak a Roxfortból, mivel kitaláltuk, hogy miként lehetne bejutni a lányok öltözőjébe. A terv zseniális volt, a kivitelezés pedig majdnem hibátlan. Mást csak megdorgálnának érte, nekünk viszont az már a sokadik volt.
- Jaj ne... hát megtörtént. Ki az? Penelopé vagy Matyi? Melyikük?
Tudtam, hogy egyszer valakit ki fog nyírni. Ők ketten a legesélyesebbek, Penelopé simán idegesíti, Matyi viszont az egész kisugárzásával még engem is irritál. Nem bírom a húsz éves szájhősöket. Az a tipikus, akinek mindig van egy jobb története, mint a tiéd, majd a te történetedet elmeséli másoknak. Irritáló.
- De most komolyan, mi ez a csíkos összeállítás, már a börtönre gyakorolsz? Lehetsz ám bent színházigazgató is.
Persze csak gonoszkodok vele, nem hiszem, illetve remélem, hogy nem trafáltam bele a dologba. A mászókának vetve a vállam nézek rá, nem láttam már pár napja, ami nem ritka, de most láttam, hogy otthon van, és ennek ellenére nem láttam, ami viszont zavart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ki nem hallotta? Bogolyfalva fejlődik, de nem olyan ütemben, hogy a hírek ne érjenek el az emberhez három perc alatt, még a legtitkosabbak is. Na jó, most már kell nekik öt perc is.
Egy kis poént is belecsempészek a mondandómba. Sajátos, angol humor, amiért szörnyen szégyellem is magam. Pedig általában a humorom nem szokta tükrözni a származásom.
- Nekem? Ez igazán kedves, de nem kellett volna fáradnia. Köszönöm.
Pillantok rá hálásan, miközben átveszem a kekszet, és udvariasan veszek is belőle egyet. Ebéd óta nem ettem, és amennyi stressz ma ért, most jövök rá, hogy igencsak éhes is vagyok, ezt persze nem mutatom ki, hiszen még nem tartok ott, hogy képes lennék lelegelni az örökzöldeket, addig meg rajtam nem is látszik nagyon sok mindent.
- Ugyan, ne szabadkozzon, hiszen előttünk az egész élet, ez pedig ahogy hallottam nagy lehetőség volt önnek. Elég sok nyitott alkalmunk van, amikor csinálhatunk közös programokat, sőt akar a kalandjairól is mesélhet nekik, úgyis páran felfedezők és ereklyekutatók akarnak lenni.
Persze még gyerekek, ebben a korban még elég sok minden szeretne lenni minden gyerek. A kislányoknál a Kviddicsjátékos hercegnő tanár a legmenőbb, amiért a kollégáim külön dicséretet érdemelnek, mert akkor ezek szerint nem végzik rosszul a munkájukat.
- Nagyon finom ez a sütemény. Nem kér belőle?
Bár az is lehet, hogy ő maga már tele van ezzel az édességgel, de azért az udvariasság úgy kívánja, hogy megkínáljam, meg aztán milyen már, hogy csak itt eszegetem, ő meg nézi. Nonszensz.
- Behívnám az iskolába, de nem ajánlatos. Épp fertőtlenítő varázsokat küldenek rá, vírusos megbetegedés. Akit egészségesnek találtak, családoknál alszik ma, a betegeknél pedig extra felügyelet van fent a kollégiumban. Mi is elszállásolunk nyolc kiskölyköt, kicsit legalább élettel telik meg a Macskabagoly utcza 26 – 28.
Nem is tudom, ezt miért mesélem el, talán mert még mindig kicsit zavarban vagyok amiatt, mert egy ösztönös reakciót félreértelmeztek. A gondolatra nyelek egy nagyobbat, zavarban vagyok, talán mert egy kósza pillanatig belegondoltam abba, hogy ez mennyire természetellenes lenne. Főleg mert… főleg…
- Amúgy, a lány, Franciska, ő a legjobb barátom lánya, mintha a sajátom is lenne. Együtt nevelkedett a fiammal, már amikor nem úton voltak. Gondolom hallott már Révay Valentinról, ő a lelkiismerete.
Bökök a fejemmel arra, ahol még egy pár perce a lány és a gyereksereg állt. Jobbnak érzem tisztázni ezt az egészet, mielőtt még arra a következtetésre jut, hogy én ezzel az ifjú lánnyal bensőséges viszonyba lennék.
- Meséljen inkább az útról, milyen volt?
Terelem a témát inkább rá, hiszen most minden címlapon ő mosolyog vissza, hőssé vált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Eeeeelnézést kérek a naccságos művészúrtól. Há’ nem lehet mindenki olyan tanult, mint az úr.
Még egy mélyebb meghajolást is megmutatok, olyan színpadit. Játszottam azért én is darabokba, na persze csak iskolai szinten, és abból se soha címszerepet, az leginkább Valentinunk kiváltsága volt, viszont a színpadi meghajlás, na az remekül megy, ezt ő is tudja. Én meg szerencsére azt, hogy hol van itt egy kisebb gödör, amit könnyedén át tudok lépni, bokatörés nélkül is a sötétben.
- Szabadság… kirúgtak? Neeem, az nem lehet, inkább lenyelik a stílusod, de egy ekkora nevet nem veszítenének el. Szabadság. Ijesztően hangzik, ne mond ki többet ezt a szót.
Rendesen átjár a fagyos rémület, és azonnal be is ugrik minden lehetőség. Az első ugyebár az, hogy kirúgták, de ezt szóban el is vetem, hiszen nem lenne semmi értelme nem lenne, hiszen annyira könyörögtek neki, és igen, pontosan tudták, hogy milyen, hát akkor mégis miért akarnának megszabadulni tőle? Ha valóban kinyírt volna valakit, már rég eltüntette volna a színház önköltségen, és mindenki úgy tenne, mintha nem történt volna semmi.
Jöhet a következő elmélet. Halálos beteg. Annyira nagyon, hogy azon már Merlin sem segíthet. Nos ez eléggé valószínű lehetne, tekintve, hogy mennyi cigit szív percenként. A naponta olyan nagy szám, hogy az ember ki se meri mondani, néha már az órai átlagot sem. Ettől mindig is tartottam, hogy ez egy nap bekövetkezik, hogy majd nem fogja bírni egyszerre a színpadi szereplést és a cigit a szervezete. Megvallom, érzem is, hogy ez az aggodalom átsuhan az arcomon.
Aztán ott van az is, hogy valaki megkörnyékezte a lányát, és rájött, hogy az a valaki bizony egy hímnemű, olyan, mint amilyen ő is volt egykoron, és pont ettől fél, ezért van otthon, mert addig a suhanc nem tud a lánya közelében lenni. Én magam sosem tudhattam meg, milyen az, ha lánya van az embernek, nekem nem adatott meg ez a csoda, de Franciskát sajátomként szeretem, így pont annyira rosszul érint a dolog, mint egy apád érintene. Remélem azért, hogy az a valaki nem az én fiam, mert nem akarom, ha a gyerekem rövid úton az anyja után menne. Akkor azt hiszem én is követném őket elég minimális időn belül.
- Bekaphatod.
Felelem teljesen simán arra, hogy igazgatónak lenni nem jó dolog. Én is az vagyok, nem flinces – flancos színházban, de az vagyok, és imádom csinálni, jobban, mint hittem volna, amikor igent mondtam a lehetőségre, hogy pályázzam meg, vagy amikor ténylegesen megkaptam. A kis apróságok, melyek hozzájárulnak minden nap ahhoz, hogy a kreativitásom újabb és újabb szintjeit érhetem el, egyszerűen kellenek.
- Jobban járnál, mert lehet, hogy nem látszik, de közben elég csúnya elméletek futnak át az agyamon. Remélem annyira nem vészes, mint, hogy a M.A.C.U.S.A. beépített embere vagy és egy veszélyes gyilkos nyomában jársz, Franci nem is a te lányod, hanem az elmeháborodotté, és vele akarod előcsalogatni.
Érzem, hogy ez egy komoly pillanat, mégis egy kicsit igyekszem lágyítani a helyzetet, és sajnos de, ez tényleg megfordult a fejemben. Író vagyok a fenébe is. Nem is rossz, ha nem lennék jó, most nem pörögne az agyam a titkon ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De van nálad cigi ugye? Vész esetére.
Ez az! Azon gondolkoztam már amióta megszólított, hogy mi fura rajta. A keze az övé volt, a járása is, a magassága is, mégis valahogy más volt. És megvan! A hangja! Nekem azért nem tűnt fel, mert én ezt a hangszínt is ismertem, hiszen a közel harminc év alatt, amit hol egymás mellett, hol a világ másik felén, de mégis együtt éltünk le, számos emléket égetett bele mindkettőnk elméjébe.
- Viszont örülök, hogy jól vagy, de ismersz, aggódom érted.
Akkor is aggódtam, amikor házasságba kényszerítették, megjegyzem egy tiptop félvéla nőhöz, aki valljuk be, nem az a kategória, akinél az emberben felmerül az, hogy nemet mondjon. Ilyen különleges ember is csak egy volt, méghozzá a drága barátom. Persze az idő aztán őt igazolta, ám mégis. Én vagyok kettőnk közül az aggódó fél, aki még akkor is, mikor nevet a lecsapott magas labdán, akkor is aggódó szeretettel tekint a másikra. Végre visszakaptam a barátomat, hát hogyan engedhetném át olyanoknak, mint a halál? Különben is, milyen ironikus lenne, ha a Halál meghalna. Lehetetlen, ő egyszerűen örök.
- Megijedtél?
Meglepődve emelem ki ezt az egy szót, miközben ellököm magam a mászókától, és leülök a másik hintába, ami valljuk be, nekem is kicsi, hát még akkor a másik félnek, de legalább arra jó, hogy ne álljak ott, mint valami szerencsétlen.
- Óóó, mondd még egyszer, hogy sajnálod. Tetszik.
Ez a dolog komoly, jobb lenne, ha leállnék a hülye viccekkel, mert nem egyszer kerültem már miattuk kínos helyzetbe. És bár mosolyogva nézek rá, a mosolyom leolvad a tekintetétől. Nem is biztos, hogy kettőnk közül én vagyok az okos és megfontolt felnőtt. Csak úgy tűnik, ám most, ahogy így rám néz, érzem, hogy én ehhez az egészhez még nem vagyok elég… felnőtt. Felnőtt? Fogalmam sincs, hogy mi nem vagyok, de az arckifejezése csak még jobban megijeszt, jobban annál is, mint amikor azt hittem, a halál kezére jut. Még a végén én kerülök oda.
- Ennyire vészes?  Érzelmek. Nem is tudtam, hogy vannak érzelmeid.
A láncot kezdem el piszkálni zavaromban, ez nem volt a legszebb kijelentés, de hát valljuk be, ő olyan érzéketlennek hat. Anyám mindig azt tanította nekem, hogy nem szabad felhívni a figyelmet az emberek gyengeségére, azzal nem segítjük a fejlődésüket. Aztán ő is ideje korán elment, mert bár ő sosem bántotta apámat, se tettel, se szóval, de az öreg elég rendesen odamondogatott neki. Szerettem anyámat, és sosem bocsátottam meg apámnak, hogy a halálba kergette. Hiába a rák, tudom, hogy apám volt a kiváltó, ezért is vádoltam magam, amikor a nejemnél ugyanazt diagnosztizálták. Azóta tudom, hogy a szavaknak és a gondolatoknak is erejük van. Én azt erőltettem, hogy legyen még gyerekünk, ha nem is szándékosan, de ezzel bántottam a nejem, ő pedig elment. A számat elhúzva pillantok a másikra.
- Mármint, de vannak. Tudom, hogy Francit az életednél is jobban szereted, megkockáztatom, jobban, mint ahogy én a saját fiamat, aminél szinte lehetetlen túltenni. Nagyszerű apja vagy, még ha te magad nem is hiszed el. Csodálatos embert neveltél belőle. Érzékeny, intelligens, szeretettel teli, önálló. Büszke lehetsz rá.
Elkapom a láncát, és közelebb húzom magamhoz a hintával, kettőnk közül én még mindig erősebb vagyok. Egyik kezemmel a láncot fogom, másikkal meg összekócolom a hülyén lenyalt haját.
- Na meg persze engem. Én vagyok a te nagy szerelmed te melák.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Igen, sajnos ez ilyen biztonsági előírás volt. Mindenkivel alá kellett írattatnom a papírokat, meg elindítani a gyerekeket, ellenőrizni, hogy nincs bent más az épületben. Elég bonyolult. A hétvégén megcsinálják az alsó szinteket, vasárnap reggel a felsőket is, ha minden jól megy, kedden már vissza is költözhet mindenki. A hétfő még egy kicsit mókás lesz.
Mondjuk oda még hatalmas havat is mondanak, ami egyrészt nehezen fogja a diákokat az iskolapadban tartani, másrészt csoda, ha eljutnak odáig. Mindenesetre pozitívan állok a dologhoz, hiszen ezt az elszállásolást is milyen szépen megoldottuk pár óra alatt. Hát akkor már egy hétfői iskolába jövetel, meg egy keddi visszaköltözés már nem lesz nekünk semmi sem.
- Megbízok magában. Teljesen feleslegesen emészti magát, én nem hibáztatom egy fél percig sem, amiért a hivatását választotta inkább. Én is azt választottam volna az ön helyében.
Szegény nő, nem is értem, hogy miért veszi ennyire a szívére a dolgot, hiszen egy remek lehetőségre mondott igent. Ostoba lett volna, ha holmi előadás miatt, amit akármikor, de tényleg akármikor megtarthat, lemondja ezt a nagyszerű élményt, mely láthatóan a karrierjében is szép változást mutat, nem utolsó szempontból pedig remek fejlődési lehetőség a szakmájában.
- Igen, ééés igen. Az a Révay Valentin.
Muszáj elmosolyodnom a reakcióján, be kell vallanom, imádom ezt a reakciót. Amikor kiderül, hogy Valentin a barátom, mindenki ilyen arcot vág. Egy kicsit emberibbé teszem a Révay jelenséget, ő meg egy kicsit istenibbé varázsolja az Everettet. Jó párosítás vagyunk mi ilyen szempontból.
- Közel harminc éve viselhetem a megtisztelő titulust, mely szerint hozzá tartozom. A legjobb barátom, a testvérem, na persze nem vér szerint, de együtt nőttünk fel.
Együtt akartak kicsapni minket vagy harminc alkalommal, együtt nevettünk, együtt aggódtunk, együtt voltunk gyerekek, önmagukat kereső fiatal felnőttek, együtt voltunk házasságban, válásban, temetésben, együtt a gyermekeink születésében és növekedésében. Együtt mindig, és remélem mindörökké.
- Nem rossz gondolat.
Húzom mosolyra a számat. Szegény, eléggé bizonytalan magában, pedig tényleg nem haragszom azért, mert elment, hiszen ez tényleg egy nagy lehetőség volt neki. Ha kihagyja, csak emészti magát. Legalábbis szerintem. Amikor hallottam a híreket, örültem, hogy egy ilyen jó lehetőséget kapott.
- Ugyan Ms. Baako, legyeb baráti – szakmai. Megiszunk egy teát, vagy kettőt, mesél az útjáról, beszélgetünk az elképzeléseiről, hogy milyen órát tartana, én pedig mesélek magának arról a sok mindenről, ami itt történt, amíg távol volt. Kedvelem önt, szívesen veszem a meghívást. A pillangóvarázs alkalmas helynek bizonyul. Mondjuk jövőhét pénteken? A hét eleje sűrű lesz, de pénteken már mindenképpen ráérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Vigyorgok, ahogy kettőből egyet csinál. És ez az ember kérem szépen rengeteg színdarabban tudja a szövegét álmából felkeltve is. Érdekes az emberi agy, hogy milyen könnyen kilöki a számára felesleges információt, és ezáltal milyen nagyon kellemetlen helyzetbe képes hozni minket. Ez viszont aranyos volt, tetszett. Kár, hogy megjegyezni nem fogom, mert most vannak itt súlyosabb dolgok, olyanok, melyek nyílván egyetlen perccel később már feledtetik is velem, hogy milyen aranyos volt ez a pillanat.
- Igen.
Nem kell több szó, pontosan emlékszem arra, hogy milyen volt utána, sejtem, hogy még mostanában is vissza – visszagondol rá, hogy mi lehetett volna. Az ember ilyen. a „Mi lett volna ha…” a lételeme, sokan elvesznek belé egészen. Mi lett volna, ha nem ide, hanem oda megyek iskolába, ha erre vagy arra indulok. Mindenkinek megvan a „Mi lett volna ha…” az életében. Én is sokszor elmerülök benne. Mi lett volna, ha a nejem nem lesz beteg, ha előbb felismerem, hogy szeretem, ha Ash lánynak születik, ha nem jövök el ide, hanem otthon maradok. Életben lennék még? Nem valószínű. Gyászom önzőségében árvává tettem volna a saját gyerekemet. Minden okkal történik, okkal vagyunk most itt, és félek, hogy ez a mostani beszélgetés egyike lesz azon mély beszélgetéseinknek, melyek mindig erre vagy arra tereltek minket, de minden alkalommal megerősítettek az egymás mellett maradásban.  
- Merlinre…
A szó csak halkan csúszott ki, talán nem is hallotta, ahogy felpattant mellőlem. Riadtan engedtem el a hintája láncát, mely először a tartóvasnak, majd kis híján a saját hintámnak ütközött. A hihetetlenül gyors – haha – reakciómnak hála csak, hogy nem kerültem bele elemként egy örökmozgószerű szerkezetbe.
- Általában nagyon jól megy.
Elég sokszor nyúltam bele olyanba, amibe nem kellett volna, ám most fogalmam sincs, hogy mégis mi történt. Egy kicsit még meg is vonom a vállam. Zavarban vagyok, ahogy ott ülök, mint valami szerencsétlenség. Amelie talán újra felbukkant? Nem is értettem már elsőre sem, hogy miért nem állt ki mellette, aztán meg, hogy miért nem keresi meg. Bár valószínűleg elég erős meggyőzőkének kellene lennie ahhoz, hogy visszafogadja. Mégis, érezem, hogy ez ennél súlyosabb. Felkelek, mert olyan béna, hogy én csak ülök, mint egy elméretezett vízköpő, amíg a másik kis híján odafagy a mászókához, ahogy hátat fordít nekem. Segíteni akarok neki, de fogalmam sincs, hogyan is tehetném. Tettem felé egy tétova lépést, majd még egyet, de aztán megfordult, én pedig úgy megdermedtem, mintha átkot szórtak volna rám. Ijesztő és szörnyen elszomorító volt így látnom a gyerekkori barátomat.
- Úúúgy?
Ez olyan, mint amikor nem mondjuk ki, hogy mi, de mind a ketten tudjuk, hogy mi. Fogalmam sincs, hogy mit kéne éreznem. Harminc év, ennyi van mögöttünk lassan, és most itt, miközben éhesen boltba indultam, megkapom, hogy a legjobb barátom belém szeretett. A kezem zsebre dugom, de olyan szerencsétlenül érzem így magam, így ki is veszem, és csak bénán magam mellé ejtem mind a kettőt. Ahogy felnéz rám, realizálom.
- Úgy.
Nem kell mondania semmit, értem, hogy miként gondolja a dolgot. Tényleg igaz, ez nem színjáték. Elég jó benne, de nem ennyire. Ilyet sosem tenne velem, nem, ennyire ő sem érzéketlen. Ennyire nem. Óráknak tűnő pillanatokig nézem, ahogy a kezébe temetett arccal, összegörnyedve ül. Annyira szánni való, annyira gyenge, és annyira ártatlan. Millió kérdésem lenne hozzá, ám nem tisztem bombázni őt. Most nem. Ez épp elég kellemetlen most neki. Elszakítom a tekintetem a hajától, teszek felé egy lépést, lehajolok a tartóhoz, amit talán észre se vett, hogy kiesett a kezéből. Fiatalon párszor – csak, hogy menő legyek – én is rágyújtottam, de azóta nem csináltam, most mégis szükségem van rá, csak, hogy elterelje, miközben mellé ülök.
- Akkora szemét vagy. Jobb ha tudsz róla. Egoista, önző, majom. Mindenki aggódott érted, hogy mi történt veled. Visszahúzódtál, kizártál mindenkit. Hogy gondoltad ezt?
Egy szippantás elég is ahhoz, hogy tudjam, ez nekem nem megy, nem is segít, így hát gondolkodás nélkül átnyújtom neki. Kár lenne érte, ha csak úgy elnyomnám. Viszont nem tudom, nem korholni, azzal a tipikus tanári hangsúllyal, amivel Asht is mindig próbáltam nevelni, semmi értelme, de a gyerek egy pillanatra pocsékul érzi magát, aztán továbblép. Lejjebb cszúszok egy fokot, most már olyan magasságban vagyok, mint ő. A vállunk összeér, nem így terveztem, de a világ minden kincséért sem húzódnék el tőle.
- Egy valamit tisztázzunk le. Szeretlek. Te vagy az egyetlen ember az életemben, aki ismeri. A testvérem vagy, a részem, nagy valószínűséggel az egyetlen ember, aki feltételek és változtatások nélkül képes lenne szeretni, tegyek bármit, és ez sosem fog változni.
Egy kicsit megállok a mondandómban, elpillantok a kihalt környezetre. Hihetetlenül hálás vagyok a sorsnak, hogy most csak ketten vagyunk itt, egy kis idő arra, hogy átgondoljak mindent, ami most bennem van. Legalábbis egy részét, mindent nem lehet. Valószínűleg napokig nem is fogom tudni majd. Viszont a legfontosabb dolgot meg kell kérdeznem:
- Ugye a nőket nem zárjuk ki az életünkből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az is egy megoldás.
Állapítom meg nyugodtan arra, hogy olyannal beszélt, aki nincs annyira benne. Logikus is, hiszen így egy kívülállóval vitathatta meg a nézőpontját, aki talán új szögből is vizsgálta az eredményt, és ennek köszönhetően vagyunk most is.
Elhúzódik, és ez most, mindezek után úgy ér, mint egy jeges zuhany. Mindent kizárva, minden átgondolás nélkül, ösztönösen és szívből ültem mellé, azért, hogy éreztessem, mellette állok, hogy nem gyűlölöm, nem undorodom, nem vált ki belőlem semmilyen negatívumot, ő pedig elhúzódik. Fogalmam sincs, hogy mit feleljek erre. Miért és mit csinál? Nem tudom, ötletem sincs. Nézem őt, és próbálom kitalálni, de körülbelül olyan lehetetlen a küldetés, mint szénakazalban megtalálni azt a bizonyos tűt.
- Mire gondolsz?
Nem igazán értettem a megállapítását, de éppen csak feltettem a kérdést, már választ is kaptam. Egy jó, bő választ, bővebbet, mint amit az ember kérne egy ilyen szituációban. Megrökönyödve néztem rá, majd néztem azt is, ahogy felkel, a szavai szinte megfagyasztották a levegőt. Egy pillanatra én is jeges dermedést éreztem az agyamban és a végtagjaimban, de csak egyetlen pillanatig, nem elég ideig, hogy Valentin kereket oldhasson.
A következő pillanatban már éreztem, ahogy ujjaim szorítják a finom, csíkos anyagot, amivel együtt visszarántom őt is, magam felé fordítva, és egy akkora pofonnal ajándékozom meg, hogy szabályosan meglátszik a nyoma az arcán. Sosem ütöttem még meg, sőt, soha életemben nem ütöttem meg senkit ilyen indulatból, mint most őt, és azt hiszem, jobb lett volna előbb felmérni a lehetőségeket, mert ez piszkos mód fáj, érzem, ahogy a látásom is homályosabbá válik egy pillanatra. Átkozott járomcsont. A fájdalmat viszont egy ideig próbáltam háttérbe szorítani.
- Na ide figyelj! NEM_TE_VAGY_A_VILÁG_KÖZEPE!
Ezt úgy tagoltam neki, mintha legalábbis most műtötték volna ki az agyát, és nem fogná fel akkor, ha egybe mondanám el, hogy mit is jelent ami kijön a számon. Az ujjaim még mindig fogják az öltönyét, és nem is akarom elengedni, amíg be nem fejeztem a mondandómat.
- Nem bánhatsz így az emberekkel, nem barmolhatod szét az emberek érzelmeit és életét a nagy bejelentéseiddel. Mások nem olyanok, mint te, nem tudnak szívtelenek lenni. Számítasz másoknak. Nem mint egy rohadt tény, amit közölnek, majd tovább lépnek, fontos vagy az embereknek. De ha így viselkedsz velük, nem marad senkid.
Az utolsó résznél elengedem, majd a mondandóm végén ellépek tőle, és én indulok el arra, amerről jöttünk. Már nem vagyok éhes, nem érdekel az egész. Hihetetlenül mérges vagyok, és megbántottságot érzek azért, ahogy viselkedett. Pedig ismerem, tudom milyen, és mégis, ahelyett, hogy partner lett volna a problémái megoldásában, megint megmutatta, hogy mennyire nem érdekli más. Pedig azt hittem, legalább velem szemben más. Kifelé menet idegesen túrok a hajamba. Nem vágyom másra, csak hogy hazaérjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hogy bántam – e a pofont, miközben épp kifelé robogtam a játszótérről? Óóó nem, cseppet sem. Harminc évnyi sértettség és fájdalom robbant ott ki. Hogy meglepődtem – e a saját erőmön? Igen, határozottan. Nem hittem volna, hogy ez tényleg benne, van. Nem akartam sérülést okozni, de azt akartam, hogy fájjon neki, hogy egyszer az életben érezze, hogy mit tesz másokkal. Önző, egoistan, láncdohányos barom. A hülye cigarettája íze még mindig ott volta a nyelvemen, hiába volt csak egyetlen szál, mégis olyan keserűen bántotta a nyelvem, és hiába nyaltam meg ösztönösen az ajkaimat, csak fokozódott az íze. Jaj mennyire utálom ezt az egészet! Dühöngve, az ujjaimat ökölbe szorítva vágom mind a kettőt zsebre, és valószínűleg ez a nagy szerencséje annak, hogy az elém torpanó Valentinnak nem húzok be még egyet, ahogy megállásra kényszerít.
- Egyet jegyezz meg, nem játszatsz Istent. Nem döntheted el, hogy ki mit érez, kényed – kedved szerint.
A jobb kezem kikerül a zsebemből, de nem bántom vele, csupán mutatóujjam szabadul ki a még mindig ökölbe szorított ujjaim közül és fenyegetően hadonászok vele, miközben beszélek hozzá.
- Harminc éve minden baromságodban ott vagyok melletted, ott voltam Amelienél, a gyereked születésénél, a válásodnál, vittelek haza vállalhatatlanul részegen, és elfogadtam, ha nem kértél belőlem, mert éppen az aktuális nő irányította az agyadat. De nincs jogod dönteni sem az érzelmeim, sem a döntéseim felett.
Dühös vagyok, haragszom. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor a nejem meghalt, azóta egyszer sem kiabáltam, nem veszekedtem, mindig alkalmazkodtam, és átgondoltam, felnőttesen cselekedtem. Én voltam a megfontolt, felelősségteljes ember mintapéldánya, az, akit nem a konfliktusok, hanem a kompromisszumok irányítanak. Erre most itt állok, érzem, hogy a halántékomon lüktet egy hatalmas ér, félő, hogy még a végén agyvérzést fogok kapni ettől az egész idiótaságtól.
- Nem teheted meg, hogy súlyos tényeket közölsz emberekkel, aztán úgy csinálsz, mintha mi sem történt volna. Mit képzeltél? Hogy a terhedet rám rakod, te meg éled tovább az életed? Puff, a nagy Révay Valentin megszabadult a terheitől, újra brillírozhat nagyszerűre lénye a színpadon, visszatér, és majd csókolják a lába nyomát, én meg majd megemésztem? Ha nem akarsz elveszíteni, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy pocsékul csinálod.
Nem volt könnyű döntés nem hátat fordítani és elmenni, hanem leülni mellé. A legjobb barátom közli, hogy szerelmes belém. Ez nem olyan dolog, amit az ember nevetgélve és legyintve fogad, én mégsem mentem el, odaültem mellé, vele akartam lenni a helyzetben, segíteni akartam őt, és azt akartam, hogy együtt megoldjuk a helyzetet. Ki állhatna jobban mellé, mint én?
- Az fel sem merült abban a csöppnyi agyadban, hogy nem hagynálak magadra? Nem vagyunk egy pár, de évtizedek óta ott vagyunk egymásnak, jobban, mint egy házaspár. Miért gondoltad, hogy elhagynálak? Mert azt mondtam férj akarok lenni?
Másra nem tudok gondolni. Akkor kezdődhetett az egész elkattanása, utána került el engem, utána kaptam a levelet, hogy szabadságot kért, és láttam, hogy otthon járkál, mint valami idétlen szellem, de nem jött át, pedig tisztán láthatta, hogy otthon vagyok.
- Tudod miért vágyok arra, hogy férj legyek? Nem csak azért, mert szeretek valakihez tartozni, hanem azért is, mert félek attól, hogy mi lesz, ha egyedül maradok. A fiam felnőtt az ég szerelmére, Valentin! El fog menni, elkezdi az életét. Én nem tudok ágyból ágyba menni, hát persze, hogy félek attól, hogy egyedül maradok. Mert tudod mi lesz, ha egyedül maradok? Bele fogok halni. Szerinted miért nem történt már meg akkor? Ash miatt és miattad. Ti ketten ott voltatok mellettem, ti jelentettétek a világomat. Ha valami rossz történik, kihez megyek? Hozzád, te barom!  Milyen bizonyíték kell még neked ezek után?
A végére már kezd elpárologni a dühöm, a remegés miatt már fázok is, összébb húzom magam, és hiába nézem őt, csak a fejemet rázom, és igyekszem visszatartani a dühtől a szemet szúró könnyeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ami azt illeti, az étel mindig jól jön, ha van felesleges, csak ugorjon be, örömmel vennénk. Elzargattam a fiamat boltba, de nem nagyon tudom, hogy mennyire járt sikerrel, elméletileg Francival mentek volna, csak ő meg két órával később ért haza.
Amikor gyerekek voltak, mindig azon gondolkoztam, hogy mikor fognak a gyerekeink egymásba szeretni, és milyen szép lesz majd, amikor Ash és Franci összeházasodnak, és mennyire fogunk ennek örülni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a legjobb ötlet, egyrészt mert totálisan nem illenek össze, másrészt meg nem szeretném, ha Valentin megölné a fiam, mert ránézett a lányára, harmadrészt pedig láttam, hogy milyen testvériesen viselkednek egymással. Bele kellett törődnöm, hogy bizony egy nap más lesz majd a menyem.  
- Feleslegesen ne fáradjon, de ha esetleg túlzásba esik, jöjjön nyugodtan, otthon leszünk vagy nálam, vagy Valentinéknél. Ki tudja, még össze is futhat vele, de vigyázzon, ha így alakul, nagyon szoknyapecér.
Ezt félig mókázva, félig komolyan mondom, csak, hogy tudja, mi a helyzet, nehogy az legyen, hogy én áthívom ártatlanul, aztán meg hirtelen úgy ébred, hogy összekavart Valentinnal, megesik és volt is már rá nem egy precedens. Felnőttek végül is, csak aztán meg ne engem hibáztasson, ha így alakul, kedves barátomnak van egyfajta különös vonzereje, amivel megfogja a nőket. Még a végén elkezdem komolyan venni, hogy nem is csak a Mácsai család büszkélkedik véla vérrel.
- Ez kedves öntől, bár inkább ő kapja az elismeréseket. a pályaválasztás a titka, meg valószínűleg az, hogy ő mindezt aranyvérűként csinálja. Nem semmi kitagadottnak lenni. Én mondjuk nem bánom, beérem a tanítással.
Tény, hogy volt egy időszak, amikor vonzott az egész színészkedés, de kiderült, hogy nem nekem való, így hát mit tehettem mást, szépen továbbléptem, és rátaláltam az utamra. Viszont amit mond, az hízelgő, de nem igaz teljesen.
- Óóó, nem ezért ismerjük egymást. A közös roxforti éveknek köszönhetjük. Elég öhm mély nyomot hagytunk a tanáraink emlékezetében.
Milyen szépen meg tudja fogalmazni az ember, ha akarja, hogy égetni valóan rossz kölyök volt gyerekként. Nem hinné el rólam senki, de tényleg, legalább harmincszor kockáztattuk meg a kicsapást. Talán a legvészesebb az volt, amikor egy amúgy bravúros átváltoztatástani folyamatot elsajátítva beosontunk a lányok öltözőjébe, és hát a lényeg, hogy minden büntetést megért a dolog. Akkor, most már azért nem tenném meg újra.
- Hm, jó kérdés. Azt hiszem az lenne a legcélszerűbb, ha ide jönne, mert nem tudom, hogy pontosan mikor végzek. Mondjuk négy és fél öt között? Sosincs itt időben megállás, azt pedig nem szeretném, ha feleslegesen várna rám. Ez így megfelelő?
Kérdezem, mert hát azért lehet, hogy elmenne az ember kedve attól, ha csak úgy odaül egy asztalhoz, sorra issza a teákat, amíg vár, végül, mire a másik fél beesne, már haza is megy sértetten. Ezt semmi esetre se szeretném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Bolond vagy… még hogy titokban. Egy nő sem éri meg azt, hogy titkolnom kelljen téged.
Eszembe se jutna, hogy titkoljam őt, hiszen a legjobb barátom. Lehet, hogy emiatt furán néznek ránk az emberek – Mrs. Evans mindenképpen -, de nem érdekelne száz Mrs. Evans sem, akkor is bátran felvállalnám őt. Kicsit ugyan magasabb, mint én, de jelen pillanatban megtörtebb is, így könnyedén – és némi erős kényszerrel ott tartva – ölelem magamhoz. Ringatom kicsit, mint a kisgyerekeket, hogy ne pityeregjen már, miközben én magam is igyekszem rendezni az arcvonásaimat. Két bolond, itt bőgünk az érzelmeink miatt. Még jó, hogy tényleg nem jár erre senki más.
- A lelki élettársam vagy te piszok disznó.
Suttogom neki, de a hangomban érződik, hogy már mosolygok. Nem akarom összetörve látni, mert fáj, nekem is iszonyatosan fáj az ő fájdalma. Nem szabad hagynunk, hogy ez a kis bukkanó tönkretegye harminc év szilárd barátságát. Majd pont ez, mi? Nem vagyunk mi azok a fajta emberek, akiknél ennyi számít. Egy utolsó hajsimítást még megengedek magamnak, mielőtt elengedem, majd lepillantok a zakójára, amiről csak most fogom fel, hogy rajtam van.
- Óóó, az arcod másik fele vérzik. Akkor most már a véred is rajtam van. Szép.
Hozzáérek az arcom azon részéhez, ahol az övéhez ért, valóban nedves, és ahogy elhúzom ujjaimat, látom, ahogy az újbegyeim pirosas maszattal színeződtek, a vérével. Nem gondoltam, hogy tényleg képes vagyok ekkora erő kifejtésére, hiszen én nem vagyok az a fajta erőszakoskodó férfi, erre tessék, mekkorát lekevertem neki. Azt hiszem ebbe tényleg minden megkavarodott érzelmem benne volt. Rendben, azt, hogy sebes lett az arca, azt egy kicsit bánom. hüvelykujjammal elmaszatolom a foltot, majd a szokásos módon belekarolok, és irányba állítom a Macskaboly utcza felé.
- Nincs otthon étel, úgyhogy ma nálad eszünk. Cserébe viszont rendbe hozom az arcodat, még a végén egy nőnek sem fogsz kelleni.
A végén már vidáman, már – már gyermeki játékossággal a hangomban beszélek hozzá, mintha az előbb nem történt volna semmi. Kint van, kimondta és megkönnyebbült, és az ezer éves terheket én is kimondtam és megkönnyebbültem. Jó ez így. Nincsenek titkaink egymás előtt. Ha már itt tartunk, a titkoknál, akkor időszerű lenne nekem is feltennem a kérdést, ami már egy ideje megfogalmazódott bennem.  
- Tudsz rólunk, ugye?
Zavartan felpillantok rá, a nevét szándékosan nem mondom ki, nem akarom kimondani. Be kell vallanom, erre a dologra nem vagyok túl büszke, de ugyanakkor pedig mégis kellett. Muszáj volt, a tényleges továbblépéshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Számomra nem hangzik rosszul, de tudja milyenek a gyerekek. A zöldség ebben a korban nem mindenkinek a barátja, ilyenkor a pizza meg a gyros a nyerő. Na nem mintha a gyros ne lenne tele zöldséggel, csak menőbb a neve. De tényleg, ne fáradjon vele, megoldjuk ám.
Rendes tőle, hogy ilyen nagyon segítő kész, pedig szegény még csak most ért vissza. Biztos ő is szeretne pihenni, kicsomagolni és felvenni a ritmust. Milyen rendes tőle, hogy például az egyik első dolga volt kekszet hozni nekem. Eléggé a szívére vehette azt, hogy el kellett mennie, és nem tudott előadást tartani, pedig erre igazán nem lenne semmi szüksége.
- Ha mégis van kedve, de tényleg csak akkor, akkor a Macskabagoly 28 – ba, nagy valószínűség szerint ennyi kiskölyökkel inkább a Révay házban leszünk, az sokkal nagyobb, mi Ash-sel igazi legénylakásban lakunk, be se férünk ilyen sokan.
Kezdetben még vicceltünk is, hogy egyszerre csak egyikünk hozhat haza valakit, a másiknak meg kell várnia, amíg felszabadul a plusz egy főnyi hely. Persze ez nem igaz, de Valentinéknél tényleg sokkal, de sokkal nagyobb a hely, jobb a szobák elosztása és tele van üres terekkel, a gyerekek kirohangálhatják magukat, én meg addig legfeljebb átcuccolok oda, nekem nem nagy dolog egyik házból a másikba átvinni a fogkefémet, meg néhány ruhámat. A művész úr nem is biztos, hogy otthon lesz.
- Fogad, pontosabban ketten vittünk nyolc gyereket, Franci is besegít, Ash is valamennyire, így mindenkire jut két gyerek, persze ez attól függ, hogy otthon van – e, ha nem, akkor változik a felállás, na meg persze a gyerekeknek is tanulniuk kell, nem akarom, hogy leromoljon az átlaguk így az év végi vizsgák előtt.
Nem könnyű dolog egyedül nevelni a kölyköket, de eddig mind a ketten jól helyt álltak. Mind a két gyerekük sikeresen felnőtt, nem lett sem elkanászodott, sem bűnöző, sem valami furcsa begubózott példány, így a neveltetésüket egész sikeresnek lehet mondani.
- Persze, engem a lányöltözőben kaptak el, meg még vagy harminc alkalommal, de hát nem tehettem, hogy nem követem a legjobb barátomat. Viszont a fényes nappal seprűn közlekedés sem kutya, kész csoda, hogy nem kapták el.
Jegyzem meg mosolyogva. Na igen, a felnőttek korholhatják a gyerekeiket, de csak addig, amíg ők maguk nem voltak olyan csibészek, mint most ők. És láss csodát, meglett a magukhoz való eszük. Aurorok, kutatók, tanárok váltak belőlük, a csíny csak egy kis útkeresés volt.
- Persze, sőt akár tegeződhetünk is, Ms. Baako, ha önnek az a kényelmes, elvégre nem idegenek vagyunk, igaz – e?
Újra szélesen elmosolyodom, majd megértően biccentek.
- Persze, mégiscsak nyolc gyerek, nem igaz? Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Akkor úgy vélem, hogy hamarosan találkozunk.
Biccentek még egyet felé, majd gyors léptekkel elindulok a kapu irányába, átvágok a téren, és igyekszem minél gyorsabban hazajutni, jön a második műszak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ne mááár, most összetúrod a sormintát!
Korholom játékosan, mert bizony valóban elég nagy a kupi itt. Sok idő telt el azóta, hogy tortát nyomott a képembe, azóta már ettünk sütit úgy is, hogy nem az arcomról vált le éppen.
- Tudod, akár fizethetnék is neked. Az lenne a dolgod, hogy rendet rakj itt.
Nem is rossz ötlet, az előző titkárnőm teherbe esett, az aki előtte volt itt meg nyugdíjas, házsártos, nem kedvemre való, és az előtte lévő, az egy férfi, egy olyan igazi bunkó. Tudom, mindenkivel csak a bajom van, de Hedda nagyon is jól intézi itt az ügyeket.
- Fel kéne vennem amúgy is egy titkárnőt.
Kicsit hátrébb húzódva engedek neki teret, hogy szabadon garázdálkodjon. Esküszöm elkezdtem rendet rakni, de valahogy amint valami a helyére került, hat másik lett rendetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Neked csináltam.
Felelem szemtelen kölykökhöz illő stílusban, amiért azt se csodálnám, ha fejbe kólintana, megérdemelném. Elnézem, ahogy pakolászik, valahogy kicsit lejjebb is csúszok a székemben, még én magam sem veszem észre, de hát valahogy sikerült, a jobb rálátás, vagy mi a szösz. Csak ellenőrzöm, semmi egyéb. Hm, tényleg jobb innen a szög.
- Khm... lássuk csak.
Köhintek egy aprót, elpillantva róla, zavartan, ajkaimat piszkálva az ujjaimmal.  
- Nos, mindenképpen rendben tartani a papírjaimat. Ebédet rendelni, ez kifejezetten fontos lenne. Figyelni a naptárat, hogy tudjam, mikor vannak megbeszélések, határidős pályázatok, randevúk.
Az utolsót kifejezetten kiemelem, nem mintha részem lenne ilyesmiben, meg hát aztán pont jó embernek mondom, így muszáj, hogy ne vesszen csak úgy el a többi között.
- Oh, nézd már, reggel még a tetején volt.
Felkelve visszalépek az asztalhoz, feltúrom a papírkupacot azért, hogy találjak egy tollat, majd aláfirkantva átadom neki.
- Na most nézd meg. A kedvenc pénteki nyakkendőm van rajtam szerdán. Hihetetlen. Kellene a segítség.
Tárom szét a karjaimat tanácstalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nos, amennyiben rajtam végzi, akkor addig nem hagyod el a szobát, amíg le nem nyalogatod.
Felelem olyan természetességgel, mintha épp csak a sárkányvér tizenkét felhasználási módjáról beszélgetnénk. Na nem mintha fel tudnám most így sorolni azt a tizenkettőt. Pedig általában megy, csak most. Huh, ráadásul olyan hihetetlenül meleg van itt. Meglazítom a nyakkendőmet.
- Félek én azoktól a tippektől.
Forgatom meg a szemeimet, mellette állva, csípőre tett kézzel. Nos ez most alá lett írva, viszont akkora maradt a kupi, hogy lehet, egy - két óvodás is elveszett benne.
- Szoktam főzni, és ne reménykedj, olyan tökéletes, hogy nem tudnál belekötni, de honnan is tudhatnád, még sosem borítottalak be vele.
Szegény tortás eset, valószínűleg örök időkig kísérteni fog minket.
- Mondjuk akár meg is tehetném.
Töprengek én is ártatlanul, vagy éppen utalok, nem is olyan ártatlanul.
- Négy galleon hat órára?
Kérdezem, de nem moccanok mellőle, pedig lehet, hogy bizony benne vagyok az aurájában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Féltenélek, még a végén cukormérgezésed lenne.
Őszintétlen aggodalommal nézek rá, nem is tudnék máshogy nézni, hiszen egyszerűen muszáj a számnak mosolyra húzódnia, ha rá gondolok.
- Óóó nekem is van ám jó csajozós szövegem ám. Vagyis általában csak elmondtam, hogy Révay Valentin a barátom, aki gyakran jár felém. Elég hatásos tud lenni, ha az ember fia ilyen ismeretségekkel rendelkezik.
- Amúgy meg honnan veszed, hogy édességről beszéltem?
Kérdezem ártatlanul, miközben érzem, hogy a kezei a derekamra fonódnak. Nem húzódok el, ördög vigye el ez a szemtelen nőszemélyt! Helyette csak megigazítok egy tincset, ami tökéletesen rendezetlenül állt a hajkoronájában.
- Kettőt egy áráért akció nincs?
Érdeklődöm, de már körülbelül fogalmam sincs róla, hogy miről, vagyis de, valami rémlik, de azért az életemet nem tenném rá.
- Ez egy nagyon veszélyes terep, Hedda.
Az ajtóra pillantok, majd a lányra, ösztönösen megnyalom az ajkaimat, ég a tarkóm, szorít a nyakkendőm. Nem szabad.