Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hogy kviddicsezni? Meglepetten ráncolja a szemöldökét, habár tulajdonképpen kicsit meg is könnyebbül. Igazából nem az ölelés, inkább ez a gesztus ébreszti rá arra, hogy az igazgató nem szándékozik őt lerázni, mint egy kellemetlen problémát. Eddig nem teljesen értette, most már talán kezdi. Nem érzi magát a legstabilabb állapotban, de tény ami tény, felesleges levezetendő energiája bőven akad. Pedig a helyzet több mint furcsa - ő éppen most hajtotta végre a világ legkevésbé egyértelmű szerelmi vallomását, cserébe megkapta a legfurcsább elutasítást, most pedig kviddicsezni fognak. És ezek az emberek az iskola vezetőségében helyezkednek el. Csodálkozik még valaki, ha a diákok kattantak?
- Oké - neveti el magát, kivételesen teljesen őszintén. Alapvetően a helyzet abszurditása csal mosolyt az arcára. Kicsit zavarban is van, fél hogy beégeti magát. Lássuk be, ami a kviddicset illeti, Kriszpin előnnyel indul. Persze neki is van köze a dologhoz, eleve jó tehetséggel áldotta meg az ég, ami a sportokat illeti... De a rutinja azért mégsem akkora, mint a másik férfié. Viszont cserébe doppingolt, így most önmagához képest sokkal jobban pörög. Zavarát leplezendő egy apró kihívó mosoly csücsül ki az arcára, közben pedig megrándítja a vállát és megköszörüli a torkát.
- Csak vigyázz, ma formában vagyok - mondja magabiztosan, közben pedig már sarkon is fordul, hogy felmarkoljon egy seprűt. A kvaff megszerezését egyelőre a férfire bízza. Neki más dolga van.
A pálya közepére áll, pálcáját a magasba tartva, apró körkörös mozdulatokat leírva vele. Varázspálcájának végén először apró, majd egyre nagyobb fénygömb jelenik meg, amelyet végül egy erőteljesebb pálcalendítéssel kiküld a pálya széle felé. Ezt a mozdulatsort és bűbájt elvégzi egy párszor, míg elég gömb nincs a pálya körül ahhoz, hogy a teljes területét viszonylag jól belássák.
Mikor végez, elégedetten néz körbe. Meg kell állapítania, hogy kivételesen jól néz ki, ahogyan a kis gömbök bevilágítják a pályát a sötétben. Valószínűleg ez az ötlet nem jutott volna csak úgy eszébe, a bájital hatására mintha kreatívabb lenne. Egészen idáig háttal állt Kriszpinnek, most azonban megfordul, hogy lássa, a férfi hol tart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Miután dolga végeztével Kriszpin felé fordul, az igazgatót már a levegőben találja. Biztosan nagyon elvonhatta a figyelmét a fényekkel való bíbelődés, mert nem is hallotta, hogy a férfi felszállt. Nem tétovázik tovább, ő is felpattan a seprűre. Pár gyors mozdulat, és már ő is a levegőben van. Elsuhan a férfi mellett, leír körülötte egy apró kört, majd megáll a levegőben, vele szemben.
- Sosem voltam még ennyire kész - mondja, miközben kicsit el is neveti magát. Tulajdonképpen igazat mond, lehetséges, hogy nem is ült még seprűn úgy, hogy ennyire szétvetette volna az energia.
Innentől pedig már minden úgy megy, mint a karikacsapás. Megegyeznek, hogy száz pontig tart a meccs, mivel mindketten optimisták azzal kapcsolatban, hogy hány pontot fognak tudni szerezni. A száz pont megszerzése azonban nem kevés időt visz el; majdnem másfél órát játszanak, a csata pedig kifejezetten kiélezett. A végére már mindketten fáradtak és csatakosak, de annál elégedettebbek a teljesítményükkel. Főleg Berci, aki teljesen megdöbbenti saját magát mindazzal, amit a pályán művel. Lenyűgöző, de valóban igazi varázsereje van az érzelmeknek, amelyek belülről fűtik. Látványos a változás, hogy mennyivel energikusabb most.
A meccset követően együtt ballagnak fel a kastélyban, majd az átriumban elköszönnek egymástól ugyanolyan kedves ismerősökként, mint amilyenek akkor voltak, amikor összefutottak ma a kviddicspályán. Éppen csak annyi a különbség, hogy Bárciánnak egy darabig még sajog a szíve az ágyban fekve.
Ja, hogy a végeredmény? 90:100 és egy hatalmas felismerés, Berci javára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Legalább annyira szándékozott a tüntető tömeg közepére kerülni, mint amennyire Leon - semennyire. Kollégájához hasonlóan ő is csak pár dolgot szeretett volna venni, amikor egyszer csak arra eszmélt, hogy minden teljesen járhatatlan. Persze igazából megmenekülhetett volna az embertömegtől, ha nagyon meg akart volna - ő nem hoppanálva érkezett, így a csődület szélébe szaladt bele, nem a közepébe - de éppen ezért nem tette. Mivel továbbra sem folyamodott semmilyen hopp-hálózattal kapcsolatos eszközhöz, mióta az majdnem az életébe került, adta magát, hogy mindenhova lábon kell eljutnia. Márpedig neki a tömeg másik oldalán volt dolga. Tehát valahogyan át kellett jutnia, így megindult befelé, így került az egész közepére.
Persze hamar rájön, hogy ez hiba volt. Mégsem lesz ez az átjutás annyira könnyű, ő pedig kezd elveszni az embertömegben, léptei pedig olyan csigalassúságúvá válnak, hogyha át is jut, már minek?
Ekkor egyszer csak tompa puffanással landol valami a mellkasán. Pontosabban valaki. Pár másodpercen belül pedig az is kiderül, hogy ismerősről van szó. Kékjei elkerekednek meglepődésében, majd tekintete Leon mancsaira siklik, amelyeket egy röpke pillanatra rajta felejtett. Ezek szerint nem csak őt lepte meg a találkozás. A férfi persze azon nyomban szabadkozni kezd - erre mondjuk akár az éves fizetését is feltette volna.
- Helló - mosolyodik el, azt pedig nem is mondja, hogy semmi baj, mert teljesen egyértelmű. Úgy tűnik azonban, hogy valaki más nem így gondolja.
- Mit lökdösődsz, mi?! Te is egy rohadt minisztériumi eb vagy? - hördül fel a Berci mellett álló férfi, aki szintén kaphatott egy kicsit az iménti lökésből. Ha nem is Leonéból, de ugyanabból az adagból, ám láthatóan a gyógyítónak tulajdonítja az őt ért sérelmet. A fekete hajú, magas és izmos férfi kötekedőn taszít is egyet Leon vállán, azon nyomban megtorlást követelve, amiért fellökték.
- Szerintem ez szükségtelen - mondja Bárcián, megpróbálva a két férfi közé állni, és bevetni a mágiáját a feldühödött férfin, hogy kicsit megnyugodjon, ám lehet elkésett - a férfinek már a kezében van a pálcája. Nincsen könnyű dolga, hiszen ő is meglehetősen ideges a kialakult szituáció miatt, ilyenkor pedig az ereje is gyengébb. De talán elég erős. Hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem gondolkodik, rögtön cselekszik. Tudja hogy baj lesz, de megállítani már nem tudja a férfi átkát, amely telibekapja Leont. A Carbunculus hatására Leonon égető kelések jelennek meg, Bárcián pedig felszisszen egy pillanatra, hiszen még a látvány is fájdalmas. Pálcája már a kezében, egyetlen pillanat alatt került oda - úgy tűnik ez a rutinos mozdulat még benne van a kezében. Pár pillanat alatt von egy Protego-t Leon és önmaga köré, amely hamar meg is gyengül, mivel a támadó nem adta fel, újabb átka pedig az imént pattant le a pajzsról.
- Morsosso! - mondja ki magabiztosan a varázsigét, amely hál' Istennek eléri a férfit, aki ennek hatására megtántorodva ejti el a pálcáját, kétségbeesetten kapva a csuklója után, értetlenül konstatálva, mennyire rémesen fáj az egész karja. A lábain is alig áll az átok által keltett fájdalomérzet miatt, azonban Berci nem bízza a véletlenre.
- Invito - ejti ki nyugodtan a varázsigét, látva, hogy a férfi már nem támadóképes. Az idegen pálcája a kezében landol, ő pedig elmormol egy gyors Finite-t, hogy megszüntesse a férfi fájdalmát, aki azóta már a macskaköveken térdel, segítségért kiabálva. A segélykiáltások abbamaradnak, a férfi azonban továbbra is a sokktól bénultan ül a földön.
A pálcát az egyik bámészkodó kezébe nyomja, ezzel valamennyi időt nyerve maguknak, elvégre addig sincs annál az idiótánál. A következő másodpercben azonban már Leon felé fordul, aki láthatóan nincsen túl jó állapotban. Segítségre van szüksége. Mivel Berci számára a hoppanálás nem opció, tudja, hogy minél gyorsabban le kell lécelniük innen, mégpedig lábon. A tömeg az egyik irányban már nem tűnik olyan végtelennek, így úgy dönt, arra fognak kijutni.
- El kell tűnnünk innen, utána meggyógyítalak - hajol közelebb Leonhoz, hogy az őket bámuló tömeg ne hallhassa, mit mond neki. Utána pedig megragadja a férfi kezét, és amennyire gyorsan csak lehetséges, igyekszik átverekedni magukat az embereken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy eloszlik a tömeg, úgy száll fel az ijedtség Leonról is, akinek pillanatról pillanatra, szinte láthatóan tér vissza a lélekjelenléte. Mintha ólomsúly hagyná el a mellkasát, úgy könnyebbül meg Bárcián, látva, hogy a helyzet nem annyira súlyos, hogy a gyógyító teljesen elhagyta volna miatta önmagát.
Nem telik el sok idő, mire kiérnek egy viszonylag csendes térre. A távolban ugyan hallatszik a dühös tömeg kiabálása, mégis van valami nagyon nyugodt a légkörben az öreg budanekeresdi házak között. Ekkor jön rá, hogy még mindig fogja Leon kezét, így aztán egy bocsánatkérő mosollyal elengedi a férfi ujjait. Ő már láthatóan összeszedte magát kicsit, szerencsére. Sőt, éppen fájdalomcsillapító bűbájt tesz önmagára, Bercinek pedig átsuhan az agyán a gondolat, hogy ezt ő is igazán megtehette volna. Most már mondjuk késő bánat.
- Szerzünk! - vágja rá rögtön, tekintetével a bájitalbolt után kutatva, miközben törzsből is fordul kicsit, hogy megfelelően körülnézhessen. Ő is megpillanatja a boltot, ám hirtelen visszafordul és Leonra néz, mivel a férfi beszélni kezd. A férfi megjegyzésére leheletnyien halk kuncogás hagyja el Berci ajkait, majd kicsit közelebb lép, és kiszed egy falevelet a férfi hajából, ami még a dulakodáskor kerülhetett oda.
- Hát nem. - Kicsit talán túl őszinte, de közben végig kedvesen mosolyog. Nincsen ezzel semmi baj, tudja ő már régóta, hogy nem mindenki viseli hozzá hasonlóan jól az ilyesfajta helyzeteket. Mások vagyunk, ez már csak így van. Végül finoman megveregeti a férfi vállát, aztán megpördül a sarka körül, ám előtte még az alábbi szavakat intézi hozzá:
- Na gyere, eltüntetjük rólad ezt a borzalmat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ó, hogy ez egy hasznossági verseny? - kérdez vissza félig-meddig nevetve, jól láthatóan remekül szórakozva. Neki még véletlenül sem jutott volna eszébe erre az egészre így tekinteni. Nem igazán szokott az emberekre úgy gondolni, hogy vajon mennyi hasznuk van egy adott szituációban, vagy mennyi nincs. Maximum csak akkor, hogyha egy fontos munkáját hátráltatják, de akkor is egyszerűen csak praktikussági megfontolásból.
- Semmi bajom - vonja meg a vállát, mert hát még ha lenne is, akkor is semmiség lenne Leon gondjaihoz viszonyítva, de még csak ennyiről sincsen szó. Igazán nem vele kell most itt törődni. Félreértés ne essék, ezt nem is hagyná.
Leon láthatóan átszellemül, miközben a munkájával foglalkozik. Ebben hasonlítanak ők ketten, jobban mint azt Bárcián gondolta volna. Csendesen figyeli az eseményeket, a férfit egy pillanatra sem zavarva, háttérbe húzódva. Látja, hogy szinte teljesen meg is feledkezik róla, ezzel viszont nincs is semmi baj. Türelmesen figyeli a folyamatot, majd Leon nyomában indul el kifelé a boltból, mikor már minden megvan.
Mit ne mondjak, Leon kicsit ijesztően vezeti fel a kérését, mintha minimum arra kérné majd, hogy takarítson kutyakakit zacskó nélkül, vagy a fene tudja. Így aztán egy pillanatra elbizonytalanodik, azon tűnődve, mégis mi a fenét akarhat kérni. No persze a legegyszerűbb megkérdezni, ugyebár.
- Na mesélj - mondja végül felvont szemöldökkel, várakozó tekintetét a férfi ábrázatán tartva. Elő a farbával, csak nem lehet olyan vészes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miközben a férfi válaszol Berci mosolya kicsit elhalványul, addigra pedig szinte teljesen eltűnik, mire Leon befejezi a mondatot. Kétféleképpen lehet érteni, amit mond: Nem versenyzem, mert nincsen rá szükség, vagy nem versenyzem, mert úgysem nyernék. A hangsúlyból és Leon korábbi megnyilvánulásaiból Bárcián erősen sejti, hogy itt az utóbbiról van szó. Persze tudja ő, hogy Leon nagyon máshogyan látja magát, mint ahogyan ő látja - ez nyilvánvaló is - mégsem egészen érti, hogy egy ilyen férfi hogyan gondolhat önmagáról ilyen keveset. Habár normális esetben itt vége lenne a beszélgetés ezen részének, Leon annyira elesettnek tűnik így sérülten, ezután a mondat után pedig végképp, hogy úgy érzi, mondania kell még valamit.
- Helyes, adj esélyt másoknak is! - mosolyog rá bátorítóan. Persze fogalma sincs honnan gondolja, hogy Leonnak pont az ő bátorítására lenne szüksége, de úgy van vele, minden kedves szó jól jöhet.
Úgy negyed óra múlva már egészen más szituációban állnak egymással szemben, ő pedig érdeklődve várja, mi lehet az a hatalmas szívesség, amit meg kell tennie. Meglepődve vonja fel a szemöldökeit a férfi kérésére, a szabadkozásra pedig végképp elcsodálkozik. Fel sem merült benne, hogy Leon ilyet fog kérni, elvégre az ilyesmit nem kell kérni. Tőle legalábbis biztosan nem.
- Eszem ágában sem volt ebben az állapotban egyedül hagyni téged - rázza meg a fejét határozottan, elvégre így igaz. Az este befejezése eddig is úgy élt a fejében, hogy a férfi otthonánál válnak el útjaik, bárhol legyen is az.
- Csak mutasd az utat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az utóbbi hónapok monoton ütemben teltek Berci számára. Alig meri magának is bevallani, de az élet a Levitások nélkül bizony üres, mint egy söröshordó hajnalban a mugli szórakozónegyedben. Habár jóval több a szabadideje, nem használja ki megfelelően - egyre kevesebbet jár el sportolni is, amikor pedig egyszer véletlenül megemlítette az édesanyjának, hogy mostanában mintha kicsit unalmasan zajlanának a dolgok, csak letolást kapott. “Persze hogy unalmasak, elvégre nincsen családod. Már régen meg kellett volna nősülnöd, és egyébként is, mikor lesznek már unokáim?!”. Anyukája gondolatmenetéből pedig egyértelműen adódik, hogy akkor a bűzös pelenkák mögül bizonyosan nem lenne kedve unatkozni sem. Hát igen, a legyőzhetetlen anyai logika. És persze az ezt követő tipikus fiúgyermek reakció: azóta már az anyukájának is kevesebbet ír, szégyen-nem szégyen. Inkább előbbi, nem mintha ez egyelőre bármennyire is tudatos lenne.
Szóval most végre kimozdul, hogy történjen valami, ha már sosem történik semmi. Bellának végre van egy kis szabadideje, neki pedig egyébként is meglehetősen nehéz nemet mondania, így aztán nem is teszi. Azt mondjuk nem teljesen érti, hogy a nő miért a legrosszabb környéket választotta ki a találkozásra, de ki tudja - lehet hogy pont így akar egy kis izgalmat csempészni Berci izgalmasnak távolról sem nevezhető napjaiba.
Mikor végre megállnak egymással szemben, meleg mosolyt küld a nő felé, majd viszonozza az ölelését. A nyakra-puszin kicsit meglepődik, bár maga sem tudja miért – hiszen jó tíz éve már, hogy Bella szinte zavarbaejtően úgy viselkedik vele, mintha még mindig egy pár lennének, már ami az ilyesmit illeti. Talán csak azért furcsa most, mert most sokkal többet találkoznak, vagy mert még kevésbé kell visszafognia magát, mint amikor férjnél volt. Mert hát közülük ugye nem mindenki nézte jó szemmel ezt a barátságot.
- Te is nekem - mondja nyugodt hangon, majd hagyja hogy a nő a Máguscsárda felé vezesse, az ajtóban azonban ő megy előre, ahogyan azt az etikett diktálja.  Ez könnyedén veszélyes helynek nevezhető, nemdebár?
- Arcoskodni, persze. Tudod, hogy már attól megnyugodnának, hogy odaülök melléjük. Mellettem aztán nem vagy veszélyben - vigyorodik el, mert ez persze teljesen igaz is. Elvégre ha a nyugimágia nem lenne elég, az aurori képesítésének hála azzal sincsenek gondjai, hogy pofánnyomjon bárkit egy-egy átokkal. Már ha szükséges. Bólint, mikor Bella a foglalt asztalt megmutatja, majd “egy pillanat” kérése után a pulthoz lép.
- Szia Eszter! - köszön a pultos hölgynek, akit korábbról már ismer valamennyire. Bellának egy whiskey-gyömbért kér, magának pedig egy lángnyelv-whiskeyt, aztán pár nagy lépéssel már újra az asztal mellett terem.
- Szóval... - szegezi végül Bellára kékjeit, miután letette mindkettejük italát és lekönyökölt az asztalra. Ez pedig pillanatnyilag nagyjából annyit tesz, mintha azt mondaná “Na mesélj, mi a helyzet?”

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Hát azt kétlem, hogy dalra tudnám fakasztani őket - fintorodik el, mert lelki szemei előtt meg is jelenik valamiféle mesébeillő jelenet, aminek nyilvánvalóan semmiféle köze nincs az eredeti meséhez, mert azt persze nem látta.  Az ő meséjében a felek inkább csak kába tekintettel néznének egymásra, mint akik egy kis marihuánát is hörpintettek az italukkal.
Nyugodtan figyeli ahogyan Bella megkóstolja az italt és hangot ad az elégedettségének. A pultosnőre való megjegyzésen szórakozottan mosolyog, miközben az egyik poháralátétet forgatja ide-oda a kezében, majd halkan megjegyzi a következőt:
- Gombos Eszter a neve, ha esetleg szeretnél szerelmeslevelet címezni… De szerintem kár próbálkozni, nézd mennyi jól szituált fiatalember próbálkozik nála - biccent fejével a pult felé, ahol több öreg, szakállas, relatíve ápolatlan és meglehetősen borvirágos arcú, férfiúnak is csak jóindulattal nevezhető hímnemű egyed csorgatja a nyálát a fentebb emlegetett hölgyre. Aki mellesleg nem különösebben szép, csinosnak is csak félig mondható… Dehát az ilyen dolgok egy kocsmában teljesen átértékelődnek.
- Büszke vagyok rád. -  A tekintete nyílt és őszinte, ahogyan a szavai is azok. Nem semmi meló egyedül nevelni egy ekkora gyerkőcöt, még akkor sem, ha kap segítséget az ember, de Bellának az sem volt mindig sok. Arról nem is beszélve, mennyi csalódáson van túl, ami a legtöbb nőt már önmagában a padlóra küldi, még egy másik kis élet nélkül is, akire mindebben az érzelmi kakitengerben vigyáznia kellene. Szóval le a kalappal Bella előtt, tényleg.
- De azért erről felvilágosíthatnád anyámat is. Mármint arról, hogy van élet egyedül is - mondja egy bosszankodó arckifejezés kíséretében. Ezzel pedig nagyjából válaszolt is Bella soron következő kérdésére.
- Nem hinném. Anyu kicsinál a családról való papolásával. Nem is az, hogy idegesít, mert tudod, hogy nem… Csak egyszerűen nem tudok neki mit mondani - mondja, majd lehúz egy férfias kortyot a whiskeyből, utána pedig finoman megforgatja a poharat a kezében. A torkán lecsúszva még égető, de mire a gyomrába ér, már kellemes melegség. Sóhajt egy nagyot, oldalra dönti a fejét. Hol is lehetne ezt folytatni? Nem kedvenc téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elégedetlenül csóválja a fejét Bella megjegyzésére. Szóval rá nem vonatkozik, hát persze. De azt elfelejti, hogy rá semmilyen más szabály sem igazán vonatkozik, már ami a szerelmet illeti. Ezt pedig az anyukája is sejthetné, ha már ő nevelte fel. Nem igaz, hogy emiatt magyarázkodnia kell. Önmagában is elég kellemetlen ez az egész, nem még akkor, ha úgy teszünk, mintha az ő esetében minden teljesen normális lenne.
Meglepetten vonja fel a szemöldökét Bella megjegyzésére, majd kicsit összeráncolja azt és siet kijavítani az esetleg félreértéseket.
- Dehát nem lenne igaz! Nem gondolom, hogy nálam az ilyen kizárólagos dolog… Ha valaki, te tudod, hogy voltak korábban barátnőim. Nem tévedések voltak -  néz mély tekintettel Bella szemébe, mert most jön csak rá, hogyha Bella száz százalékosan melegnek tartja, akkor az ő réges-régen történt kapcsolatukról is átértékelődhettek benne a dolgok és nem feltétlenül pozitív irányba.
- Kriszpin más volt, nem is tudom… Abban semmi olyan  nem volt, és egyébként is… - hebeg kicsit érthetetlenül és csak reméli, hogy Bella kiveszi belőle, valójában azt szeretné mondani, hogy Kriszpin teljesen érzelmi dolog volt, a szexualitás pedig még csak meg sem tudott fordulni a fejében, annyira röpke ideig tartott az egész. Tulajdonképpen csak egy este volt valójában és akkor sem történt semmi. Azt sem jelentené ki mindezek után magabiztossággal, hogy vonzódik a férfiakhoz. Kriszpinhez vonzódott. A többi kérdéses. Egyébként is, vonzódik ő bájital nélkül egyáltalán bárkihez? Na ezt hogy adná be az anyjának?
A beálló csöndben körbepillant a helységben és igyekszik a félhomályban kivenni az egyik képet a falon, de nem tudja a felfestett mintát értelmezni. Bella azonban hamarosan megszólal, neki pedig nagyon vegyes gondolatai támadnak a mondandójával kapcsolatban. Egyrészt melegséggel tölti el, hogy Bella ennyire próbál rajta segíteni és Esztit is nagyon csípi, mert tényleg egy tündéri kölyök, másrészt viszont eszébe jut a rengeteg lehetőség, ahol ez rosszul sülhet el.
- Kedves vagy, de nem is tudom… Anya úgyis rájönne, hogy ezzel próbálom őt “kivásárolni” egy saját unokából és csak még jobban haragudna rám, nem? Meg aztán visszatérnénk az örökzöld slágerhez… -  elharapja a mondat végét, mert most jön rá, hogy Bellának ezt még soha nem is mondta. A fejében azért befejezi “... hogy veled kellett volna maradnom.” Hát igen, anyukának határozott elképzelései vannak arról, hogyan is lett volna jó Berci élete. Aurorként, pályatévesztés és utazgatás nélkül. Halálközeli élmény és műkar nélkül. Extrémsportok nélkül, nyugimágia nélkül. Bellával és mostanra már vagy két gyerekkel. De az ember életét sajnos (vagy nem sajnos) sosem az anyukája írja. Érdekes sorsok születnének belőle… A nagy gondolatmenetben azt pedig észre sem veszi, hogy a nő hellyel kapcsolatos kérdésére nem adott választ. Hoppá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nyugodt tekintettel nézi ahogyan Bella nekivetkőzik, érdeklődve várja, hogy akkor mégis hogyan értette. Enyhén ráncolja a szemöldökét Bella szavait hallgatva, de végül nem mond rá semmit, csak lehajtja a fejét, mert tudja hogy a nő minden szava igaz. Ami persze kicsit bonyolultabb dolog az az, hogy valószínűleg ez volt az első és utolsó ilyen alkalom számára. Ő nem lesz csak úgy szerelmes, legalábbis az eddigi évek tapasztalata nem ezt mutatja. Ő ebbe már nagyjából beletörődött, habár a környezete láthatóan nem. Szívesen érezné azt, hogy micsoda pechje van így, hogy Kriszpin nem viszonozta az érzéseit, de valójában inkább csak azon bosszankodik, hogy mire kiürült belőle a bájital, már fájni sem tudott a dolog rendesen. Meg hát mint arra emlékezhetünk is mind, ocsmány mellékhatásai lettek a dolognak, így valószínűleg sosem próbálja ki többet a szert. Leonnak úgy kellett őt összekaparnia, nem volt szép látvány.
Így marad aztán végül a kérdéskör, válasz nélkül, mert nem tudja mit mondhatna. Nem fog erről az anyjával beszélni és ezzel a témát ilyen lezártnak is tekinti. Viszont a másik kérdésben még meggyőzhető.
- Ki tudja, valószínűleg tényleg jól kijönnének… Akár tehetünk is egy próbát, de óvatosan kell. Nehogy anyu azt higgye, hogy ezzel akarom lekenyerezni unoka helyett. Inkább tűnjön véletlennek ez a megismerkedés. Téged úgyis mindig szívesen lát, majd szervezünk valamit... - gondolkodik hangosan, mérlegelve a lehetőségeket. Igazán nem örülne a balhénak, úgyhogy ezt átgondoltan kell csinálni.
Bella e-bayes megjegyzésén nevet egy aprót, de nem válaszol rá rögtön, inkább egy második határozott korttyal lehúzza a whiskey maradékát. Újabb apró borzongás és melegség a mellkasában.
- Nos igen, a rabszolgamunkánál még én is jobb opció vagyok - jegyzi meg keserűség nélkül, láthatóan inkább jól mulat a dolgon. Ha valami, hát öniróniája mindig volt.
- Beszéljünk valami vidámabbról… Lehet, hogy véletlenül szereztem két jegyet a következő Magicbomb koncertre - néz sokatmondó pillantással Bellára egy hamiskás mosollyal. A zenekar frontembere, Meggie az évfolyamtársuk volt anno, így támogatásból jó pár koncerten megfordultak. Azóta még jobban befutott, Berci pedig a jegyeket meglátva, tőle meglepő módon, nem tudott ellenállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bella a pillanatnyi tanácstalanságát valószínűleg szomorúságnak értelmezi, ami általában nagy ötlet lenne, Berci esetében viszont elég könnyű vele mellélőni. Igazából csak elgondolkodott. Mindenesetre azért halványan elmosolyodik a nő közeledésére. Valójában valahol mélyen iszonyatosan vicces a párhuzam, amit Bárcián még meg sem fogalmazott magában, de már kezd benne erősödni a sejtelem - Bella tökéletesen olyan, mint egy doromboló cica, körülötte legalábbis.
Bella következő megjegyzésére végre valahára kibukik belőle egy kisebb nevetés, utána pedig kicsit szenvedős arcot vágva csóválja a fejét a nő helyzetfelmérő képességén. Valóban nem túl előnyös nadrág, mondjuk. Dehát na, nem mindenkinek van hozzájuk hasonló kellemes fizetése, hogy az értelmes szabást megfizesse. Vagy ha van is, még mindig jó esélye van rá, hogy szeme ne legyen hozzá.
Bólint egyet, miszerint nem fog kiakadni. Nem az a típus, aki csak úgy kiakad, úgyhogy talán ezt jogosan ígérheti, habár jobb nem könnyelműnek lenni, hiszen még bármi kiderülhet. Lehet, hogy éppen most akarja bevallani legkedvesebb barátnője, hogy megölt egy bébikecskét. Azon talán még ő is felháborodna, sosem tudni.
Bella mondandója végére egyre inkább mosolyog, de közben elégedetlenül csóválja a fejét. Végül kicsit felnevet, majd igyekszik csitítani ezt a lelkes nőszemélyt.
- Csodásan kitaláltad, csak éppen Anyu nem madár... - emeli meg a szemöldökét egy pillanat erejéig, majd gyorsan folytatja - Én inkább valami egyszerűbbre gondoltam. Valami életszerűbbre. Például hogy megmutatom nektek a szülővárosomat és meghívlak titeket vacsorára, ha már ott jártok. Mégis ki a fene kirándul magától Szentgotthárdon? Nem kell túlbonyolítani, így is elég ártalmatlannak tűnik a dolog, nem? - Persze miért ne tűnne ártalmatlannak, amikor az is? Elvégre azért mégsem merényletet terveznek Anyuka ellen, egyszerűen csak össze akarják ismertetni Őt Esztivel.
Miután Bella kifejti az eredeti őrült tervét, csak tovább rázza a fejét, aztán azonban meg is kapja az öniróniája a maga kritikáját.
- Már megbocsáss, hallottad Te magad az imént? Ki itt a hülye? - neveti el magát a mondat végén, elvégre Bellának csodás tehetsége van ahhoz, hogy teljesen elrugaszkodott dolgokat beszéljen.
Kezd jókedvre derülni és ez egyre csak erősödik, főleg amikor megosztja a nővel a jó hírt és a lelkesedését látja. Valami ilyesmire számított, de így élőben még jobb, mint ahogyan elképzelte. Hihetetlen, hogy Bella ebből a szempontból szinte semmit nem változott az elmúlt 10-15 évben. Ugyanolyan lelkes tinilánnyá változik egy pillanat alatt, ha egy koncert felmerül.
- Hát ezt akarni nem akartam mondani, de ha jó leszel még az is lehet. És fogalmam sincs miben megyek Bella, honnan a fenéből lenne? - érdeklődik vigyorogva, mert hát tényleg, honnan is lenne? Azért ahhoz ő is elég férfi, hogy ne tervezze meg hetekre előre, hogy mit fog felvenni.
- Jövőhét végén. Már beszéltem Zójával, hogy segítsen be Esztivel addig - mondja gyorsan, megelőzve hogy aggódni kezdjen emiatt. Elvégre a meglepetés így teljes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Enyhe döbbenettel pislog Bella irányába, közben kicsit a fejét csóválja. Őszintén, most megfogták. Benne ez fel sem merült, mármint hogy a dolgot ebből az irányból is lehet értelmezni, ez pedig valójában elég beszédesen jelzi azt, hogy mennyire elszokott már attól, hogy Bellára - vagy úgy amúgy bárkire - romantikus partnerként tekintsen. Még csak át sem suhant a fején a gondolat, hogy Anyuka majd ebből mindenféle következtetéseket levon, holott így elhallgatva a nőt, valójában egészen logikus a dolog. Az a nagy helyzet, hogy bármennyire is intelligens és körültekintő, azért Bárciánnal is megesik, hogy a saját nézőpontja képezi azt a bizonyos fát, amitől az erdőt már nem látja.
- Hát elfuseráltnak éppen tényleg elfuserált - nyögi, de addigra már Bella nincs is sehol, ugyanis ellibben egy újabb adag alkoholért, ami ezen felismerés fényében most még az eddiginél is fontosabbnak tűnik a ma esti szórakozás eszközeinek listáján. Nem kerüli el a figyelmét Bella csípőringatása, de mivel nem igazán tudja értelmezni, hogy kinek szól - hacsak nem tényleg Eszternek a pult mögött - az agya szélsebesen át is ugorja a témát.
- Köszi - mondja, fejével a második pohárra bökve, majd kicsit megköszörüli a torkát és folytatja - Na jó, lehet hogy ezt a kirándulás dolgot meg kell fontolnom még egyszer.
Mi van a nőkkel, de komolyan? Még egy dokumentumfilmből is romantikus szappanoperát csinálnak, ha éppen ahhoz van kedvük. Semmi nem számít, még az sem, ha a főszereplők éppen leguánok, tizenöt perc múlva tuti a szomszéd Gizi és a szerelő Gazsi afférjánál tartunk.
- Azért mondtam el most, mert még így is kisebb válságon fogsz keresztülmenni, mire kitalálod mit vegyél fel - neveti el magát, és tényleg. Mi lett volna, ha kevesebb időt hagy a készülődésre? Költői kérdés, de talán azért érdemel egy választ: Armageddon. Szerencsére Eszti említésére Bella némileg megenyhül, Berci pedig elégedetten sóhajt, majd halkan dünnyögve hozzáteszi:
- Na ez a hozzáállás már jobban tetszik. De az összeismertetési tervet még át kell gondolnom, mert anyukám tényleg nehezebb dió lehet, mint ahogyan én azt elsőre elképzeltem... - Hiába, egy férfinek is el kell ismernie a határait, neki pedig valahol ott vannak, ahol az úgynevezett "női logika" paradox fogalma elkezdődik.
- Én őszintén nem tudom, hogyan szerezted meg a bűbájt a lakásomhoz, de be fogom biztosítani ellened a könyvespolcomat, komolyan mondom! - teszi még hozzá Bella korábbi megjegyzésére, mert hát azért azt mégsem hagyhatja, hogy csak úgy betörjön és felkeltse... Nem úgy megy az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érdekes felfedezések érhetik az embert, miközben mondjuk rövid ujjú pólóját felhúzza, vagy a tükörbe nézve elmélázik azon, vajon ez már olyan hosszúságú borosta-e, amit illene eltávolítani, esetleg adhat-e még a lustaságának egy röpke napot. Egy ilyen felismerés kapja el Bárciánt, mikor éppen gondolatban a ma délután eseményeit igyekszik vizualizálni előszobájában, csupán pár másodperccel azelőtt, hogy a lábát kitenné az ajtón, a felismerés pedig a következő: Még soha életében nem sétáltatott kutyát. Mert hát főnöke pontosan erre a programra invitálta, így csak elgondolkodott rajta és rájött, hogy a dolog egyszerűen példátlan. Hogyan lehetséges ez? Pedig hát szereti ő az állatokat, s láss csodát, mégis eltelt úgy harminchárom - s itt önkéntelenül is megállapítja, milyen rettentően öregszik - hosszú év kutyasétáltatás nélkül. Döbbenet.
Kriszpin baglya egyébként meglepte. Olyannyira hozzászokott már a langyos vegetáláshoz amely a vele (és hát legyünk őszinték, Bellán kívül mindenki mással) való kapcsolatát jellemezte az elmúlt időszakban, hogy szinte el is felejtette elképzelni, hogy ez lehetne másképp is. Apropó Bella... Jó eséllyel fogja szétszekálni emiatt, ám ezzel kapcsolatban egyáltalán nem bosszús, sőt inkább némi hálát érez, mert ez is azon tulajdonságok hatalmas tárházának részét képezi, amelyek miatt annyira jó barátok ők és amiért a nő tökéletesen fel tudja dobni Bárcián "kellemes semmilyenségét", ahogyan ő szokta ezt viccesen nevezni.
Elhalad a Fénylő Lelkek Udvarán keresztül, végig a sövény mellett, amely a rétre vezet. Mostanában elég sok időt tölt egyébként ezen az udvaron, mert újkeletű szokása, hogy a kevésbé forgalmas napokon kicsücsül ide az egyik padra a papírjaival, némi D-vitamin beszerzésének céljából. Persze előtte mindenkinek hagy egy üzenetet aki esetleg keresné - az irodájától az udvar igazán nincsen messze, így nem szükséges nagy távokat megtenni - de a nagy helyzet az, hogy irodájának forgalma lényegesen megcsappant, mióta nem a Levita házvezetője már.
Szóval a rétre kiérve messziről meg is pillantja a boldogan szaladgáló kutyust, aki egyébként tényleg halálosan cuki (igen, indokolt esetben még a férfiak is gondolhatnak ilyet, a Navinések legalábbis...). Miközben behozza a maradék pár métert, azon gondolkodik, hogy újra itt a szezon, amikor bal kezének fekete kesztyűje elkezd idiótán festeni rajta, hosszú ujjú darabok hiányában.
- Helló! - köszön rá végül a napsütéstől enyhén hunyorogva Kriszpinre, karjait pedig közben összefonja maga előtt és elégedetten tekint körbe. Jó itt kint.
- Ilyenkor mindig rájövök, hogy a kastélyban mennyire sötét van - állapítja meg arra célozva, hogy az itteni napsugarakhoz való adaptálódás nem is annyira egyszerű feladat, mert kellemes félhomályban élik ők az életüket odabent, teljesen megfeledkezve erről a vakító, de csodálatos világosságról, ami idekint van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fejét enyhén abba az irányba fordítja ahol Kriszpin megszorítja a karját, mintha a két szemével is meg akarna győződni róla, nem lenne elég maga az érzés hozzá. Még mindig fura kicsit, afféle módosult tudatállapotban érzi magát, a szokatlan tényezők sora egy egészen furcsa érzéssel tölti el. A fény, a munka hiánya, az átlagosnál több emberi kontaktus - valahogy mind azt eredményezik, hogy a feje némileg kiürül és zavartan bólogat. Mindjárt magához tér persze, amikor Kriszpin tenni-venni kezd körülötte, ám talán némi fáziskéséssel veszi tudomásul a pokróc és a kosár létezését. Talán a másik férfi intése az a pillanat, amikor pár pislantás után ténylegesen megérkezik ő is. Meglepetten megemeli a szemöldökét (nem gondolta, hogy Kriszpin ennyire alaposan felkészült), aztán bólint egy aprót, jelezve hogy "oké" és leül a pokrócra. Valahol az agya szegletében hívatlanul motoszkál az idegesítő gondolat, hogy szinte biztosan már ennyivel is kivívtak maguknak egy bekezdést az Edictum pletykarovatában, legalábbis már sok jóra nem számít. Bella köszönését is kiszúrták az évnyitón, pedig még ő maga is alig vette észre - aztán hipp-hopp, az iskolaújság frissen ropogó lapjain már egy párrá is avanzsálódtak, itt ennyi is elég.
- Azta, nem vagy semmi - állapítja meg elismerően, miközben jobbjával finoman megemeli a piknikes kosár fedelét és beleles. A helyzetből adódóan pedig könnyen megérthető, hogy arra céloz, milyen változatos tartalommal rendelkezik a kosár. A legjobban az apró üvegcsék tetszenek, amelyek feltételezése szerint sütőtöklevet tartalmaznak, amitől odáig van meg vissza az utóbbi időben.
- Sosem értem, hogy van ennyi mindenre időd - vonja meg enyhén a vállát, mintha egy teljesen jelentéktelen gondolatról lenne szó, valójában azonban ezen gyakran eltöpreng, ez az igazság. Nem mintha ő sürgetve érezné magát bármikor, ilyesmiről szó sincs, viszont gyakran húz le tételeket a végtelennek tűnő listáról, amelyen a szabadidejében beszervezett dolgok hosszú sora kígyózik. Egyszerűen nem fér bele.
- Szóval... - köszörüli meg a torkát és várakozóan Kriszpinre néz, mintha egy régen félbehagyott és most befejezésre váró beszélgetést próbálna ott folytatni, ahol abbahagyták. A valóság csak annyi, hogy iszonyatosan bénának érezné a "Hogy vagy?" kérdést. Arra valahogy mindig a "semmi", a "minden oké", vagy egy egymondatos összefoglaló a válasz, neki pedig nem ez a célja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kriszpin szavait hallgatva arra gondol - inkább csak gondol, s kevésbé érzi - hogy eléggé irigyli őt. Mármint amiatt, hogy ilyen spontán módon folynak a napjai és a végére valahogy mégis minden belefér. Ez az a fajta könnyedség, amit mindenki szeretne magának, azzal a végeredménnyel, amit mindenki szeretne magának. Tipikusan úgy hangzik, mint ami miatt a gimnazisták meglehetősen utálni szokták egymást. Már amikor valakinek ilyen látszólagos egyszerűséggel mennek a dolgai. Persze felnőttkorára az ember megtanulja a legfontosabb részét az egyenletnek, a látszólagosságot. Mert akinek ez könnyű, annak általában más nem az, vagy ami könnyűnek tűnik sem könnyű, csak azért néz ki úgy, mert kívülről nézzük. Szóval Berci sem elmélkedik ezen a röpke gondolatkísérlet erejéig tartó irigységen, inkább továbblendül a beszélgetés következő mozzanatára. Mégpedig arra, hogy egy rövid másodpercig csak, de elvigyorodik az "Oravecz kisasszony" kifejezésre. Neki ő mindig is Mácsai Izabella marad, de szerencsére nem is várja el tőle senki, hogy ne így legyen.
Finoman bólint, miközben Kriszpin beszélni kezd, közben pedig ő is elővesz egy sütőtökleves üvegcsét. Kortyol is belőle párat, az igazgató szavai közben a fülében csengenek. Azon gondolkodik, van-e ebben bármiféle neheztelő utalás arra vonatkozólag, hogy ő csak két tanévig volt házvezető, de aztán végül úgy dönt, ezzel kapcsolatos gyanújának nem ad hangot. Elvégre együtt beszélték meg, hogy sok neki a kettő együtt. Sőt, ő igazából akár hagyta volna a fenébe a hülye papírokat és vezette volna csak a Levitát, dehát hamar be kellett látniuk, hogy házvezetésre alkalmas tanárból mindig akad szinte, gazdasági igazgatót viszont nehezebb találni, ráadásul nem is előnyös ha semmi mást nem csinál a házvezetésen kívül, tárgyat pedig nem igazán tudott volna indítani. Szóval maradt ő a pénzzel, a kékek nélkül.
- Hiányoznak - sóhajt végül lemondóan, tudja hogy Kriszpin fogja érteni, hogy a Levitásokra gondol.
- Remélem, jó kezekbe adtad őket - mondja, persze nincsen benne kétely ezt illetően, még akkor sem, ha nem ismeri sem a házvezetőt, sem a helyettesét, akiről mondjuk látatlanban némileg megvan a véleménye, de ez inkább a túlzott önbizalmának szól, mint neki.
Végül előkotor egy vajaskiflit, ami önmagában is tökéletes számára, letör belőle egy darabot. Valószínűleg ez egy többfogásos uzsonna első darabja lesz, mert amint az első falat leér a torkán, rájön, hogy bizony éhes. Eddig is az volt talán, csak nem érezte.
- És mit csinálsz amúgy? - kérdezi, mert igazából ami az iskolával kapcsolatos, azt lényegében tudja ő is. Viszont azzal kapcsolatban már elveszítette a támpontot, hogy Kriszpin a szabadidejével mihez kezd, persze nem is biztos, hogy rá tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jobb kezével a takaró szélét babrálja, néha a kezébe akad egy-egy fűszál, ezeket könyörtelenül (még ha nem is szánja annak, gondolkodni nem gondolkodik rajta sokat) kitépi. Nincsen túlzottan meglepve, amikor Kriszpin mintha csak a fejében olvasna, felhozza az új Levitás házvezető-helyettes kételyeit, Robi már csak egy ilyen jelenség, egyszerűen mintha muszáj lenne beszélni róla. Diákként is ilyen volt, már amennyire Bárcián emlékszik, így hát nincsen ebben semmi furcsa. Eszébe jut, hogy akár mondhatna valamilyen megnyugtató passzust arról, hogy a Levitásokat nem lehet nem szeretni, dehát erről valójában fogalma sincsen. Attól, hogy ő nem tudta nem szeretni őket, még nem jelenti azt, hogy egy tőle ennyire különböző ember is így lenne ezzel. De azért a lelke mélyén reméli, hogy ez egy ilyen univerzális dolog.
- Akkor jó - mondja végül, valójában csak annak a kedvéért, hogy mondjon valamit. Időközben megállapítja, hogy Kriszpinnel való beszélgetéseinek nagy százalékára jellemző, hogy legnagyobb részét a saját fejében folytatja le. Ez persze nem úgy értendő, hogy a másik férfi helyett is válaszolgat saját magának, hanem inkább hogy általában gondolatébresztő dolgokról beszélgetnek, így aztán jelentősen több dolog cikázik végig a fejében, mint ami ténylegesen elhangzik.
Főleg igazzá válik az akkor, amikor Kriszpin megemlíti Olaszországot, Bercinek pedig sok-sok emlék ugrik be. Többször is járt ott még anno abban a három évben, amit utazgatással töltött, sok szép emlék köti oda. Hamar meg is jelenik lelki szemei előtt a sok gyönyörű látkép, a perzselő napsütés, meleg tenger és még annál is melegebb szívű emberek. Az önkénteskedés résznél végig bólogatott ugyan, de annyira elterelik a gondolatait az Olaszországgal kapcsolatos emlékek, hogy inkább erre a témára csap le.
- Pontosan hol is él a családod? - érdeklődik, persze nyilván nem a pontos lakcím érdekli, csak mondjuk a város, hogy úgy nagyjából tudja hova tenni magában a dolgot. Közben igyekszik kiszámítani, hogy mekkora falatot haraphat le a kifliből, hogy időben meg is tudja mind rágni, mielőtt újra hozzá kerülne majd a szó. Szerencsére ebben már nagyon rutinos.
- Mit szoktatok csinálni ilyenkor? - kérdezi, hátha van valamiféle családi rituálé vagy szokás, ahogyan az általában a legtöbb családban lenni szokott. Berci édesanyjának a családjánál például mindig horgászni és billiárdozni jártak, az apai oldalon pedig ment a közös sütés-főzés.
- Hát csak a szokásos. Járok néha anyuhoz segíteni, amikor tudok elmegyek raftingolni vagy sziklát mászni, de arra most kevesebb idő jutott... - kicsi gondolkodik, majd eszébe jut még egy nem is olyan régi program - Ja meg Bellával voltunk koncertezni nemrég, tiniként a közös kedvencünk volt a Magicbomb. Nem tudom mennyire tudod, de az évfolyamtársunk volt az énekesnő. - A végén megvonja a vállát, majd kivégzi azt, ami még a kiflijéből maradt és a napsütés felé fordítja az arcát. Finom meleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tovább bólogat, hiszen tudja, hogy Kriszpin születési helye egy igazán szép környék. Viszont magán a tényen, hogy tényleg ott született, meglepetten mosolyodik el, erről ugyanis eddig nem tudott.
- Tényleg? De jó - állapítja meg. Még a nyelvén lett volna egy "nem is tudtam róla"-féle csodálkozó mondat, de aztán inkább nem mondja. Nem olyan furcsa ez, sosem kötöttek egymással olyan paktumot, hogy az életük összes jelentékeny és jelentéktelen részletét meg kellene osztani a másikkal, amint csak lehet.
- Ó igen, ezt ismerem. Régebben nálunk is rengeteg ilyen volt, kimerítő, de kellemes - neveti el magát, mert ennél jobb kifejezéseket nem talál a helyzetre. Mert hát tény és való, hogy egy ilyen nap végére az ember általában további életét csakis vízszintesben tudja elképzelni és igazán távolinak tűnik az az üdvözítő pillanat, amikor újra meg fog tudni mozdulni, mert a hasa nem fog úgy tetszeni érzetre, mintha ólommal lenne kirakva belülről. Sőt, ne adj' Isten egyszer még az a pillanat is eljöhet, amikor újra bír majd ételre gondolni, de ez igazán csak távoli ábránd már. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben egy Kriszpinéhez hasonló temperamentumos családról beszélünk, mégis ki tud tele hassal még ügyes riposztokkal vitákat is nyerni? Bercinek mondjuk nem lenne nehéz dolga, egyszerűen csak nyugodt ködfelhőt tenne mindenkire, hogy egyenlőek legyenek az esélyek. Elvégre ha a ház asszonyainak szabad olyan eszközökkel élnie, mint a férfiak hasának telepakolása, hát csak nyúlhat ő is valamihez, nem?
- Meggie Shelbie Walker, így sem ismerős? - említi meg végül az énekesnő nevét, mert mindig is ő volt a lényeg a bandából egyébként, ráadásul ha Berci emlékei nem csalnak, az itteni Trófeateremben is van egy-két általa megszerezett díj kitéve.
- Amúgy nem járta végig velünk az iskolát, ha jól tudom azért szökött meg, hogy megalapíthassa a bandát... Elég nagy balhét csináltak a szülei - ha másra nem, Maggie szökésére a korosztályukból a legtöbben emlékeznek. Végül készségesen felsorolja még neki a leghíresebb számok címeit, hátha úgy majd derengeni kezd neki a dolog, közben pedig kikap a kosárból egy fűszeres vajkrémet és egy puha császárzsömlét. Kezd felbátorodni, ami az evést illeti... Talán most nem csak képletesen, hanem szó szerint is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elégedetten veszi tudomásul, hogy sikeresen összehoztak Kriszpin fejében egy-két emléket az énekesnőről. Hát igen, tényleg bámulatosan jó hangja Meggienek, pedig Berci nem is igazán szereti a műfajt amiben a Magicbomb játszik, de ő az a fajta tehetség, ahol ez szinte már nem is számít. Meg hát Bellával ez már afféle közös rituálé számukra, legalábbis egy a sok közül, amelyek az elmúlt években kialakultak. Szinte biztos volt benne, hogy a szökésről majd beugrik valami, azt még elég sokáig emlegették a kastély falai között, ahogyan az ilyen nagyobb balhékat szokták. Biztos benne például, hogy a minisztériumi felügyelők hirtelen érkezése és legalább ilyen hirtelen távozása is szóba fog kerülni néha-néha még egy ideig, pedig már lement egy tanév azóta.
Nem mondhatnánk, hogy Kriszpin következő kérdésén nem döbben meg. Amikor a hogylétéről érdeklődik, azt hiszi hogy egyszerűen csak folytatni akarja a beszélgetést valahogy, a bájital emlegetése azonban ennél kicsit mélyebb témának tűnik, talán kicsit provokatív is. Meglepetten emeli meg a szemöldökét, majd az enyhe feszültség hatására enyhén elneveti magát. Van egy olyan gyanúja, hogyha folytatta volna a bájitalozást, arról Kriszpin is tudott volna, de igazából meg sem fordult a fejében azok után hogy Leonnak úgy kellett összekaparnia a romjaiból. Erről persze Kriszpin nem tudott, talán ez itt a bökkenő.
- Nem, azóta egyáltalán nem - jelenti ki, a kviddicspályán töltött estéjükre célozva. Hagy némi szünetet, kicsit gondolkodik, hogyan folytassa. Sokféleképpen lehet, az igazságnak sok verziója van. Az egyik, hogy így igenis könnyebb volt felejteni, ezt nem fogja letagadni. Voltak persze más okok is. Mint például hogy nem könnyű az ilyen szereket beszerezni és egy kuruzsló romlott alapanyaga miatt napokig hányt és émelygett, amiből Leon alig bírta kiszedni. Aztán ott van az is, hogy nem egészséges az ilyesmi. Amikor a bájital hatása alatt van, nem tud rendesen megküzdeni a mások számára hétköznapi intenzitású érzelmekkel, a szervezete teljesen kikészül, az egekben van a pulzusa, folyamatosan stresszel terheli őt az adrenalin... Röviden és tömören úgy érzi magát másnap, mint aki egész éjjel az életéért menekült. Ezt így nem lehet, vagy mindig kellene szednie, vagy soha. És ezt már megszokta, úgyhogy a soha mellett döntött. Éppen azelőtt kevéssel, hogy a csend már kínos lenne, folytatja:
- Nem igazán egészséges amúgy sem. Meg hát ezt már megszoktam, nem hiányolok semmit - az utóbbi mondat persze nem annyira igaz, inkább csak afféle féligazság. Egyszerűbb lenne normálisan, de tény ami tény, ő elvan így is. Más kérdés, hogy ez a társadalom darabokra szedi az embert ha soha nincsen párja, kezdve az ember saját édesanyjával. Hát igen, ezzel küzdünk most.
- Mondjuk anyám szerint meg kellene nősülnöm, szabályosan rám szállt - neveti el magát, miközben a háta mögött megtámaszkodik a jobb tenyerén és égnek emelt kékjeivel érzékelteti, mennyire unalmas már a téma. Ekkor sétál bele az ölébe a blöki, akinek ezzel az iménti mozdulattal helyet is csinált, úgyhogy arckifejezése némileg lágyabbra vált és finom mozdulatokkal kezdi el a kutya szőrét simogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kicsit összeráncolja a szemöldökét Kriszpin kérdésére ahogyan láthatóan eltöpreng a válaszon, mert ezt így még nem is igazán fejtette ki senkinek.
- Hát több minden is lehet gond. Az egyik, hogy elég nehéz beszerezni ezt a bigyót, így azt is nehéz tudni, mennyire megbízható a forrás. Emiatt is jártam már pórul, romlott vagy hamisított volt az egyik összetevő, nem is tudom... - Leon ennyit mondott neki, úgyhogy valószínűleg tényleg ennyit lehet tudni. Azt már nincsen kedve tovább részletezni, hogyan hányta végig a lakrészét, ezt az igazgató képzeletére bízza a továbbiakban.
- Másrészt egyszerűen élettanilag megterhelő nekem a dolog, nem vagyok ilyen intenzitású dolgokhoz szokva. Olyan, mintha te mondjuk úgy töltenéd az egész napod, mint azt a pár másodpercet amíg bungee-jumping közben zuhansz. Kikészül a szívem például, folyamatosan vészkészültségben vagyok, elég kimerítő - fejti ki végül kicsit még a dolgot, aztán a végén megvonja a vállát. Persze más lenne a helyzet, ha tényleg állandóan a szer hatása alatt élne, de ezt határozottan nem szeretné. Az ereje és az ezzel járó nehézségek is hozzá tartoznak, mindig is a részei voltak. Az ember nem dobálja el csak úgy azokat a dolgokat, amik az identitását kialakították.
Aztán áttérnek egy másik témára, ami valójában szintén nem sokkal kellemesebb, bár valamennyire azért jó érzés Bercinek, hogy nem ő az egyetlen akit otthon ezzel szórakoztatnak.
- Értem én hogy csak a legjobbat szeretnék, de inkább csak elveszik vele az ember kedvét az egésztől... Ez nem egy verseny... - dörmögi elégedetlenül, mintha ettől ugyan az anyukája hallaná és hirtelen leszállna a témáról. Na ez az, ami elég valószínűtlen.
Kriszpin kérdései ma sorra meglepik, a soron következővel sincsen ez másképp. Kicsit megköszörüli a torkát, de nem néz fel rá, továbbra is Pajkost fixírozza miközben egyenletes mozdulatokkal vakargatja éppen a kutyus állát. Ez egy jó kérdés. Röviden végiggondolja mindkettőt, de egyik kép sem kevésbé szimpatikus, mint a másik. Úgy érzi, többféleképpen is lehetne őt jól szeretni és fordítva.
- Nem tudom. Azt hittem van ilyen preferenciám, de most már... Most már nem. A szeretet a lényeg, nem? - emeli meg a tekintetét ekkor a kutyusról, át a gazdájára. Pár másodperc múlva kissé elbizonytalanodva hozzáteszi:
- Vagy nem tudom, te mit gondolsz erről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fel sem tűnik neki Kriszpin hibás következtetéséig, hogy számára mennyire kézenfekvőek az extrém-sportos példák. Bele sem gondolt, hogy esetleg nem teljesen érthető amiről beszél – s tulajdonképpen érthető is maga a lényeg, éppen csak az elképzelés nem tökéletes így.
- Majdnem. De ez az, amikor egy kötelet a lábadhoz erősítenek és leugrasz egy toronyból mondjuk. Itt nincs ejtőernyő, végig csak szabadesés – magyarázza, közben pedig meglepő csillogást vélhet felfedezni a tekintetében a szemfüles megfigyelő. Hiába, láthatóan él-hal az ilyen „hülyeségekért”, hogy édesanyját idézzük a témával kapcsolatban.
- Az lenne ugye a másik opció, hogy folyamatosan szedjem... De akkor elveszíteném az erőmet – mondja elgondolkodva, vállát megvona kissé, magában pedig befejezve a mondatot azzal, hogy „és önmagamat”. Mert mint már azt korábban is megtárgyaltuk, nála azért a nyugalom egy nagyon alapvető jellemvonás is. Nem is igazán tudja, hogy ki lenne nélküle.
Aztán Kriszpin egy némileg kényesebb témával kapcsolatban kezdi el faggatni, azonban hamarosan mégiscsak jól sül el a dolog, már a lehetőségekhez képest. Legalábbis Bárcián számára mindenképpen, ugyanis elhangzik egy mondat, amely egy olyan kérdésre válaszol, amit magában már elég sokszor feltett korábban, és amelyre meglehetősen régóta szeretné tudni a választ.  Megkérdezni viszont csak értelmetlen sebtépkedés lett volna, ráadásul előre nem tudhatta, vajon örülne-e a válasznak. Most viszont örül, vagy ha nem is örül, mindenképpen megkönnyebbül. Kriszpin szavaiból legalábbis úgy értelmezi, hogy a nemének igenis volt köze a visszautasításhoz, nem pedig csak tisztán róla volt szó. Ő legalábbis így interpretálja magában amit Kriszpin a preferenciákról mond, annyira pedig nem hülye, hogy további részletek után kérdezősködjön, hátha mégis olyasmit hall, amit nem szeretne. Inkább el is tereli gyorsan a témát.
- Képzeld, fontolgatom a leköltözést a faluba – dobja fel az egyik legújabban őt foglalkoztató témát. Ha Kriszpint jobban is érdekli a dolog, mindjárt készséggel ki is fejti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Álmos mögött lép be az ajtón (avagy a hiányán), enyhén ráncolva a szemöldökét, miközben tekintetével az igazgatót keresi. Ha azt mondanánk, hogy az utóbbi napok pokolian fárasztóak voltak Bárcián számára, akkor még távolról sem közelítettük meg a mértéket eléggé ahhoz, hogy kellően átérezhető legyen. Egyre több a feszültség a gazdasági igazgató háza táján, mert nem elég, hogy leomlott a Levita tornya, ami nem csak mint gazdasági igazgatót, de mint a Levitások volt fejét is nagyon megérintette és megrémítette, de az élet egyéb területein is kezdi ellepni a... nos, a szar. Arról nem is beszélve, hogy mint utóbb kiderült, egy csomó Levitás szülő valahogy még mindig az ő nevére emlékszik, így az utóbbi napokban nem egy aggódó szülői levelet kapott, amit egyesével kellett Viviéknek átirányítgatnia. A lakrésze egy romhalmaz, mert a költözés közepén van, hol Bellánál alszik, hol fent a kastélyban, hol pakol, hol nem, de azért haladni is kéne. Mindeközben pedig próbálja kivenni az esküvőszervezésből a részét - mindezt úgy, hogy Kriszpinnek még mindig nem bírták kinyögni, mi a helyzet, mert két felnőtt ember láthatóan kevés egy ekkora feladatra - alkalomadtán pedig megóvni Tatit az idegbajtól, ami legalább akkora - ha nem nagyobb - kihívás, mint a Levita tornyot újjáépíteni úgy, hogy arra ne menjen rá a komplett éves költségvetés.
Szóval röviden és tömören, szegény kezdi elérni azt a pontot, amit jobb körökben csak úgy neveznek, hogy a töke kivan. Mert a hiedelmekkel ellentétben ő sem immunis ám a stresszre, csak máshol vannak a határai.
Most pedig a gondnok toppant be hozzá, egy terjedelmes listával arról, hogy mégis mi kellene a torony rendbehozatalához, Bercinek pedig volt szerencséje kiszámolni, mit is fog ez jelenteni rájuk nézve. Alig várta már - se -, hogy elkezdhesse ecsetelni Kriszpinnek, hogy az opcióik olyan csodálatos dolgokra terjednek ki, mint az átmeneti tandíjemelés, vagy helyette az összes további idei iskolai program költségvetésének a meghúzása, ami kevesebb programot, kevesebb dekorációt, kevésbé puccos lakomákat jelent. De az igazi poén ott kezdődik, hogy talán az életét is elkezdheti félteni akkor, amikor a szakköröknek, a kviddics-csapatoknak és a színjátszókörnek is el kell mesélnie, hogy idén egy darab új cuccot vagy felszerelést nem fognak tudni kapni. Mert nagyjából ezek a kilátások. Álmosra néz kissé idegesen, majd megtalálja most már Kriszpint is a pillantásával.
- Szia! Összeraktuk a Levita-torony felújítási projektjét, kicsit kéne beszélnünk róla, ráérsz most? - well, let's get the party started.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hellyel kínálják, amit ő el is fogad, közvetlenül Álmos mellett és Kriszpinnel szemben. Ad egy gyors simogatást a kutyának miután leült, de bármennyire is jó haverok ők ketten, a babusgatása most - sajnos - nem élvez prioritást.
Lerak egy jó nagy mappát Kriszpin elé, a legtetejéről pedig levesz egy papírt - ez az összesítő, a többin pedig részletesebben is le vannak bontva külön a dolgok - aztán megfordítja, hogy Kriszpin is lássa és odatolja elé. A szám az alján, nos, nem valami szép. Pontosabban túl szép, szép nagy.
- Nos, a költségek kicsit az egekbe hágtak... A vége, ha csak átlagos minőségű alapanyagokat nézünk, magát a munkálatokat és a bájolók fizetését, ezenkívül a Levita újra-berendezését... Összesen 6000 galleon, 15 sarló és 440 knút - (kb. 68-69 millió forint - a szerk.) húzza végül alá a papír alján a számot, amit az imént fel is olvasott. Miután Kriszpinnek volt alkalma emésztgetni a számokat, elkezdi részletesebben is beavatni abba, hogy ez pontosan mit jelent.
- Ez úgy nagyjából az éves költségvetésünk duplája - sóhajt egy nagyot, mert lelki szemei előtt már megjelentek az éhező gyerekek és a rohadó kastély... Na jó, ez csak vicc volt - Nagyjából 2000 galleon állami támogatást tudunk rá igényelni, ha megkapjuk a maximumot, illetve a biztosításunk 3000-ig fedezi a költségeket, vagyis még több, mint ezer deficitben leszünk. Ezt meg kell próbálni az általános, éves állami hozzájárulásból kisakkozni, amit az extrákra szoktunk költeni, mert a tandíjakhoz nem nyúlhatunk, az a gyerekek lakhatása és étkezése, plusz a fizetések - folytatja, most már hevesen gesztikulálva hozzá, egyre élesebben ráncolva a szemöldökét, ahogyan a lényegre tér:
- Szóval a végzős bál, a kviddiccsel járó pluszköltségek, a szakkörök plusz igényei és a házprogramokra szánt pénz, biztos hogy mennek a levesbe - ... pontosabban a toronyba. Ezt már idáig is rossz volt elmondani, de még csak most jön a feketeleves:
- És imádkozzunk, hogy a minisztérium rendes lesz, mert ha nem kapjuk meg a maximum támogatást, akkor a tandíjakhoz is hozzá kell nyúlni átmenetileg, vagy a fizetésekhez, és mindkettő nagyon kellemetlen lenne - jegyzi meg még halkan, aztán ujjaival dobolni kezd az asztalon. Szóval úgy kábé ez a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az adományokra nem is gondolt, ám erre a gondolatra bólint egy nagyot, bizakodó tekintettel, ahogyan arra is, hogy először érdemes volna a szülőkkel és a tanári karral megvitatni a dolgot, majd utána nyúlni kétségbeesetten a további tartalékokhoz. Azért - ha bizakodó is - továbbra is igyekszik optimista vagy pesszimista helyett inkább a realista vonalat képviselni, ahogyan általában szokta, és ahogyan egyébként - ha számokról és pénzekről van szó, főleg - ezt egyedül érdemes kezelni.
- Jó ötlet, akkor majd egy értekezletet ha mielőbb össze tudnánk hozni ezzel kapcsolatban, az jó lenne - néz itt Kriszpinre, elvégre az ilyesmit általában neki szokása összehívni. Lenne egy esedékes nem sokára amúgy is, amennyire tudja, tantestületi legalábbis, de nem tudja, hogy ő besétálhat-e egy ilyenre, vagy inkább tartanak neki egy külön alkalmat. Majd mindjárt kiderül.
Éppen erre várna, amikor egyszer csak, mielőtt még a válaszát megkaphatná, egyetlen menyasszonya robban be az ablakon, mindezek után egy pillanattal pedig már az esküvőről beszél. Bárcián aggodalmasan nézi végig a jelentet, időközben segítene szilánkot takarítani, de megelőzik, így csak a székébe szegezve próbálja át gondolni, Bella egytől-orbitálisig tartó skálán mennyire beszélt most hülyeségeket. Mert hát csak nem mondhatja, hogy a barátnője esküvője lesz, ha aztán egy hét múlva meg közlik, hogy ja amúgy az övék, meg úgy nem mellesleg egyébként azt is meg akarták kérdezni, hogy tarthatnák-e itt a birtokon. Biztosan állati okos pont ilyenkor hazudni. Számos érzelem fut végig a férfin, a legtapinthatóbb mind közül talán az idegesség, ezt pedig most kivételesen nagyon is jól kivehetően érzi. Még az sem kifejezetten tudja feldobni most, hogy a Magicbomb fellép végül. Pedig a lelke mélyén tudja, hogy ez azért nagyon boldog hír. Máshogy a zenének nem is lett volna értelme az egész bulin.
Nem sok kedve van lebuktatni Bella hazugságát, de hamar összerakja, hogy kivételesen muszáj lesz, mert különben hosszútávon csak még idiótább helyzetbe hozzák magukat vele, szóval megköszörüli a torkát, és Kriszpinnek intézi a következő szavait.
- Igazság szerint... A mi lagzink lesz, ha már így szó van róla. És már meg akartunk kérdezni, hogy engedélyedet adnád-e, hogy itt a birtokon tartsuk meg, csak aztán jött ez  rengeteg fennakadás... A menyasszonytáncból befolyó összeget Tati szívesen felajánlja a toronyra, igaz? - néz átható, félig-meddig a "ha már ezt eltoltad, legyél jó kislány" üzenetet közvetítő tekintettel egyetlen párjára. Ez most kínos, tudja tökéletesen, főleg Kriszpinnel szemben az, így kicsit sem oldja a továbbra sem túl fényes hangulatát.
- Álmos, kérlek - pillant közben oldalra a gondnokra, hátha sikerült kicsit kedvesebb hangnemet magára erőltetnie így a főnökével szemben ülve. Bírja a srácot, jóindulatúnak tűnik és borzasztóan értelmesnek, de a modora... Hát, legalább van hova fejlődnie, az is valami.
- Nem hinném, hogy lesz pénz most lecserélni a seprűket, de a folyosót tényleg meg kellene csinálni. Majd kérném a segítséged abban, hogy egy prioritási listát összeállítsunk a karbantartandó dolgokról még, jó? - pillant továbbra is a gondnok úrra (:DDD - a szerk.), aztán vissza a többiekre. Próbál konstruktív lenni, na nem mintha megkönnyítenék a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kínos. Talán ez a megfelelő szó, ami Bárcián jelenlegi helyzetét leírja, amint ott ül élete két fontos embere között, az egyik úgy néz rá, mintha éppen most közölte volna, hogy kecskévé operáltatja magát, a másik pedig... Hát úgy, mint aki rendkívül nagy rutinnal és tehetséggel leplezi, hogy rohadtul megbántották. Nem tudja eldönteni, hogy csak ő látja-e bele Kriszpin arckifejezésébe ezt, mert ettől tart, vagy tényleg ott van, de mintha a reakcióideje kicsit lassulna, a tekintete pedig ködösebb lenne. Bárhogyan is, sokkolni biztosan sikerült.
- Igen - nyög végül ki csak ennyit, nem éppen olyan fejjel, ahogyan az ilyen híreket közölni szokták. Inkább kicsit úgy, mintha meghalt volna valaki, de azért próbálnánk mosolyogni rajta. Utána többre alkalma sem marad, mert Bella kezd el beszélni, úgyhogy ennyiben is hagyja. Egészen addig, amíg ő meg úgy nem dönt, hogy egyszerűen csak kilép a helyzetből. Szegény Álmos egy időre ki is záródik a fejéből, jelenleg most inkább azzal van elfoglalva, hogy ne legyen - magához képest - iszonyatosan dühös Bellára, amiért kiborította a sz*rosbödönt, majd fogta is magát és távozott, itt hagyva Bercit a tartalmával és egy homokozólapáttal. Sok szerencsét, fiam. Még a lábával is dobolni kezd a padlón idegességében, ami pedig rá egyáltalán nem jellemző.
- Az nagyon szuper lenne, Álmos - néz rá elismerően, mert csupa jó és hasznos ötlettel áll elő. Ha a modorát nem nézzük, tényleg áldás amúgy ez a gyerek, mert ő is az a típus, aki kézben tudja tartani úgy is a dolgokat, ha nem rugdossa érte külön napi rendszerességgel az ember. Önálló felnőttből több kellene ide a Bagolykőbe. Mindeközben azonban az igazgatóra pillantgat aggódó tekintettel, aki talán kezd kicsit visszatérni közéjük, legalábbis a válaszából így lehet érezni.
- Van még valami, amit most meg kell beszélnünk? - néz végül a két férfira felváltva. Igen, most már menekülne. Bellával is le kell bonyolítania még egy beszélgetést erről az egészről, mert most úgy érzi, ez nem annyira van rendben. Ezt a felháborodottságot ízlelgeti kicsit, rég érzett már hasonlót - talán utoljára akkor, amikor betörtek a szobájába. Hát igen, ilyenek a nők. Még a nyugalom szobrából is üvöltő oroszlánt csinálnak, el sem kell venni őket, elég hozzá egy eljegyzés.