36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Béres Bárcián összes hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 24. 17:04 Ugrás a poszthoz

Hajnalka

Éppen Hajni kérdésének elhangzása előtt jelenik meg asztalon a férfi orra előtt egy jó nagy kancsó kávé, ő pedig a villámnál is gyorsabban tölt magának, miközben beszélgetőpartnere magas hangját hallgatja, természetesen a nő mondandójával egyetemben. Egyet még bele is kortyol a finomságba, majd sóhajt egy kellemeset. Kezd ébredni. Hajnalka kérdésére pedig csak megrázza a fejét. Az elmúlt években gyökértelen életmódjának köszönhetően akkor sem alapíthatott volna családot, ha kifejezetten akart volna. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a passzió eddig elég messziről elkerülte. A félreértések elkerülése végett, elég jóban van a nőkkel - bár szerelmes még sosem volt igazán - csak egyszerűen az ő életmódjába nagyon régen (még Bagolyköves korában) fértek bele utoljára egy-két éjszakánál hosszabb távú "kapcsolatok". Ő azonban ettől cseppet sem szomorú. Nem úgy, az édesanyja.
- Nincsen, nekem csak édesanyám a családom. Egyébként csak mostanában lett ennyire drasztikus a helyzet, amúgy teljesen normális munkaidőm szokott lenni, szóval azért nem kell annyira félteni - mosolyodik el, mert ez az igazság. Egyszerűen csak összejött minden. A felügyelők miatt kétszerannyira oda kell figyelnie, hogy mit csinál és mennyire pontosan. Ádám elment és Lin is, szerencsétlen módon nagyon pici időkülönbséggel. Ezt a jelenséget pechnek hívják, és úton-útfélen mindenkit meglátogat néha. Most Berci volt a soros.
Meglepődve vonja fel a szemöldökét Hajnalka válaszára. Na nem azért, mintha annyira meredek lenne az elképzelés, inkább a nő általa saccolt kora miatt. Az orvosit nem két év elvégezni, még csak nem is öt, főleg nem egy ekkora kihívást jelentő területen. Nem teljesen érti, hogyan lehet ennyire fiatalon doktor, bár azzal már tisztában van, hogy a Köröndi családnál semmin sem érdemes meglepődni.
- Szóval akkor te is ilyen rendellenesen hamar kezdted a tanulmányaid? Ritka ilyen fiatalon egy ilyen szép diploma - töpreng, kissé most felélénkülve. Szinte percről-percre egyre inkább érzi, hogy hat a kávé. Csoda, hogy ilyen mennyiség után még történik bármi, de nagyon örül neki.
Az Árpival kapcsolatos megjegyzésre már tényleg nem nagyon tud mit mondani. Persze, a fiú tényleg nagyon okos... Cserébe viszont például a barátai száma kifejezetten alacsony, már hogyha az átlagos tinédzsereket nézzük. Soha semmi nem tökéletes, ezért nem is igazán érti, Hajnalka miért gondolja, hogy bármi miatt irigykednie kellene Árpádra. Az ő oldaláról nézve ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy így áll a helyzet.
- Szerintem nem érdemes ezzel foglalkozni, rá se ránts, vannak ilyen emberek. Mindig lesz mindenben valaki, aki jobb nálad - nevet fel beletörődően, hiszen ő ezt már tökéletesen jól tudja, és esze ágában sincsen hadakozni a dolog ellen. Aki az ilyesmibe energiákat fektet, az hosszútávon csak a saját bokáját üti meg, így Hajnalkát is igyekszik lebeszélni erről.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 29. 14:44 Ugrás a poszthoz

Síró-pityogó

Át fog menni. Már eltökélte, egyelőre azonban gyűjti hozzá az erőt. Nem annyira magához a találkozáshoz, inkább ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban (ami sejtése szerint így sokkal tovább fog tartani a kelleténél) le tudja rendezni a dolgot. Nem mintha nem társalogna szívesen, de dolgoznia kell. Már kezd kicsit kijönni a végtelennek tűnő papírhalmokból, látja már a fényt az alagút végén, de jól tudja: Ha most leereszt, megint ugyanúgy el fog úszni. Úgyhogy most kell erősnek lenni, egy kicsit ráfeküdni még, és utána szépen visszatérhet ő is a nyolcórás munkanapokra, amiből egyet-kettőt még el is pazarol valamilyen semmiségre napközben. Például ne adj' Isten házvezetői teendőinek rendes ellátására.
Két oka van annak, hogy átnéz Hajnihoz. Az egyik az, hogy egy igazi úriember csak nem hagy már egy nőt sírni, hogyha hallja, hogy baj van. A másik pedig, hogy egy síró nőtől egyáltalán nem lehet rendesen dolgozni. Itt az ideje, hogy kicsit besegítsen Hajni lelki gyógyulásába.
Finoman megkopogtatja a kettejük szobája között elhelyezkedő ajtót, majd kinyitja, már a válasz elhangzása előtt. Hogyha nem szeretne beszélni vele a nő, úgyis meg fogja találni rá a módját, hogy elküldje. Berci pedig egyáltalán nem erőszakos típus... De nem is szívbajos.
Most szándékosan használja is az erejét, nyugalommal beborítva a szobát, várva, hogy Hajnira is minél gyorsabban rásüppedjen az érzés, így csillapítva kissé a rosszkedvét.
- Minden rendben, Hajni? Ne hozzak egy kávét neked, vagy valamit? Egy pohár vizet esetleg? - néz segítőkészen a lányra, kissé aggódó tekintettel. Így végignézve rajta, a helyzet rosszabb, mint a férfi gondolta. Eddig úgy gondolta, nem érheti ezt a nőt akkora bánat, hogy ne élvezzen prioritást a sminkjének tökéletessége, azonban úgy tűnik, ebben tévedett. Vagy a nőt ismerte félre, vagy a tragédia hatalmas. Valószínűleg inkább az utóbbi.
Kicsit beljebb araszol a szobába, egyelőre még nem küldték el az összes ősével együtt (kezdve az édes anyukájával) melegebb éghajlatra, ám ez még nem jelenti azt, hogy nem is fogják. Így aztán a nőhöz egyelőre még nem megy oda, csak ha már kapott valamiféle pozitív megerősítést, hogy van itt keresnivalója.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 11. 14:19 Ugrás a poszthoz

Hajni

Jót mosolyogna a nő elkeseredett próbálkozásán, hogy kezdjen még valamit a sminkjével, de ezt a mosolyt inkább megtartja magának, mielőtt még Hajniból újra kitörik a sírás. Nem biztos (vagyis inkább biztos, hogy nem) a megfelelő módon értené a nő Berci mosolyát, így félő, hogy csak rontana a helyzeten. Azért ő maga elgondolkodik a helyzet mulatságosságán, hiszen mégis mit akarhat az a szegény nő azzal a tíz darab zsebkendővel? Gondolja, hogy bármilyen szinten más látványt fog nyújtani a férfi számára, hogyha elkenődött sminkkel látja? Ugyan már, volt már nem egy barátnője és van egy anyukája is, így tökéletesen tudja, hogy attól senki sem lesz szebb vagy csúnyább, hogy a szeme körül van-e két fekete csík vagy nincs, vagy esetleg éppen az a fekete csík lefelé csorog az arcán. Férfi ugyan, de annyira azért nem vaksi, hogy ne tudjon elvonatkoztatni a szemhéjtus által alkotott csodától, amely a hölgyek arcán található. Az alapozó és a bőrhibák kapcsolatával már kicsit nagyobb gondban van, az ezeknél fennálló különbséget már csak hosszabb eltöltött idő után tudja megállapítani, dehát itt most nem is erről volt szó.
Kicsit beljebb araszol, igyekezvén minél együttérzőbb fejet vágni, közben pedig választ is kap a nőtől. Tipikus női baromság, hogy nem hajlandó neki semmit elárulni, miközben a probléma létezése teljesen egyértelmű. Ettől titokzatosabbnak kellene most tűnnie, vagy mi? Sosem értette. Nem gondolja, hogy jó taktika faggatni a hölgyet, de mégsem fordulhat sarkon és mehet vissza az irodájába... Öt perc után (a legjobb esetben) Hajni ugyanott folytatná ahol abbahagyta, utána pedig már végképp nem jöhetne vissza, mert az már valóban fura lenne. Nem-nem, jobb lesz ha Hajni ki tudja beszélni magából a dolgot, utána már nem fogja szükségét érezni a sirdogálásnak.
Így aztán megáll Hajnival szemben, együttérző szép nagy szemeit rámereszti, miközben letámaszkodik az asztalára.
- Én nem így látom - mondja egyszerűen, majd úgy dönt, kicsit rásegít a folyamatra, így bár nem veszi el teljesen a mágiáját (tökéletesen nem is tudná megszüntetni, mert az egyszerű kisugárzása is ilyen), de visszavesz belőle egy kicsit. Tudja, hogy ez nem szép dolog, de így hátha gyorsabban megered Hajni nyelve, úgy könnyebb lenne mindkettejüknek.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 25. 18:04 Ugrás a poszthoz

Rami:)

Ramóna mondhatni jókor érkezik, mert Berci nem olyan régen ért vissza az irodába. Előtte ugyanis a lakrészében volt átöltözni, mivel munkaidő előtt elment kicsit motorozni. Persze biztos, hogy Hajni és a diáklányok kendőzetlenül boldogabbak lennének, hogyha a motoros szerkójában csinálná végig a napot az íróasztala mögött, ő azonban már korántsem érezné ennyire jól magát tőle. Hiszen bármilyen kellemes plusz is, alapvetően mégsem azért van itt, hogy a kastély hölgy lakóinak tessen. Így aztán Ramóna kopogása előtt pár perccel lép ki a lakrészéből, immár kicsit frissebben, illatosabban és szalonképesebben. A nadrágját egy fekete farmerre váltotta, a bőrkabátot és a pólóját pedig egy kék ingre cserélte, amelynek árnyalta egyébként meglepően közel áll a szemének színéhez. Valószínűleg ez az az ing, amit még az anyukájától kapott. A nőknek jó érzékük van az ilyesmihez. Éppen készülne leülni, csak előtte még egy kicsit bajlódik a szobájában található kávéfőzővel, de pár pálcamozdulat hatására a gond megszűnik, a kávé pedig már fő is szépen lefelé. Ekkor hallja meg a kopogtatást.
- Tessék! - mondja kicsit megemelve a hangját, hogy biztosan hallhassa az ajtó előtt tartózkodó illető is. Ez sikerül is, pár szempillantás múlva pedig már előtte áll a Levitás leányzó, akiről tökéletesen tudja, hogy kicsoda. Inkább a barátnőjével, Noémivel találkozik gyakrabban, annak a lánynak ugyanis _minden szabállyal meggyűlik a baja, és soha semmit nem ért. Szerencsére úgy figyelte meg, hogy Ramóna nem annyira buta, ő egy fokkal kevésbé üres tekintettel szokott az emberre nézni, bár ami a megjelenése egyéb részeit illeti, nem sokkal jobb a barátnőjénél. Hasonló jelenségek mindketten, na. Így aztán csak reménykedni tud, hogy most viszonylag gyorsan el tudják majd intézni az ügyet, bármi is legyen az.
Egy kedves mosolyt küld a lánynak, miközben köszönti.
- Szervusz, kerülj beljebb - invitálja, majd az asztalával szemben levő székre mutat a lánynak, jelezve, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Figyelmesen hallgatja a lány mondanivalóját, bár kicsit olyan, mintha ő maga is nehezen tudná megfogalmazni, mi a gondja... Ez Berci számára kissé meglepőnek hat, miután Rami a mondandója végére ér, és kiderül, hogy elég egyszerű ügyről van szó, amihez neki ráadásul nem sok köze van.
- Nagyon kedves, hogy hozzám fordultál, de én hogyan tudnék ebben segíteni pontosan? Esetleg próbálj meg beszélni a tanárral, hátha ad egy kis haladékot - javasolja, miközben ő maga is leül az asztal mögé, Ramónával szemben. Nem teljesen érti, hogy jön itt ő a képbe. Elvégre csak nem játszhat nyomozót, és derítheti fel az egész "bűntényt". Erre sem lehetősége, sem ideje nincs. Közben lefő a kávé, így egy könnyed mozdulattal felpattan, és odasétál a géphez.
- Esetleg kérsz egy csésze kávét? - ha már pont itt van a lány is, természetesen elég udvarias hozzá, hogy megkérdezze. Közben pedig még az előző kérdésére is várja a választ, hogy mégis mit vár tőle a lány, mit tegyen ebben az ügyben. Ő szívesen segít, de pillanatnyilag ötlete sincs, mi köze lehet neki ehhez.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 2. 23:22 Ugrás a poszthoz

Rami:)

Ritkán látni kételkedést a férfi arcán. Eleve nem szkeptikus típus, ráadásul az embereknek is könnyen elhisz dolgokat, amennyiben azok nem teljesen elrugaszkodottak. Most azonban kifejezett kételkedés ül ki az arcára, szinte már hitetlenül néz a lányra. Ugyan melyik Levitás akarna ellopni egy házi dolgozatot? És ugyan melyiknek lenne annyi esze (vagy annyi bátorsága?), hogy sajátjaként adja be? Igazából egyetlen esélyes embert találna a címre, de az éppen a lány kebelbarátnője. Nem igazán akarja elhinni a dolgot. Mindenesetre hitetlenségét jól leplezi, pár pillanat után eltünteti az arcáról a nyomait, és csak két felvont szemöldök jelzi, hogy szeretne azért bővebben is megbizonyosodni arról, hogy Ramóna szavainak bármiféle igazságalapja van.
- A Levitából? Hol láttad utoljára? - kérdezi, hátha így kicsit közelebb kerülhetnek a megoldáshoz. Vagy esetleg a lány mégiscsak rájön, hogy nem is a házban van, vagy esetleg csak elhagyta.
- Biztos vagy benne, hogy ellopta valaki? Nem lehet, hogy csak elkeveredett? - folytatja a kérdezősködést, mert nem teljesen biztos benne, hogy Rami tényleg mindent-mindent megpróbált már a dolgozat előkerítése érdekében. Mindenesetre tényleg nagyon kellemetlen, hogy újra kell írnia, így együttérez vele.
Odalebegteti kettejük közé az asztalra a kávét, mellé pedig cukrot, édesítőt és tejet. Magának gyorsan önt bele egy kis tejet és tesz bele egy kis cukrot is, aztán a kezébe veszi a bögrét. Közben hallgatja a lányt, majd gyorsan bólint.
- Ezt természetesen megértem. Megpróbálhatok segíteni, de nem igazán ígérhetek semmit... Érdemes lenne bevonni Reviczky tanárnőt is, hátha valamelyik beadott dolgozat stílusa hasonlít a tiédre. Gondolom látta már jó pár munkádat, hátha ráismer - próbál ötletelni, de továbbra sincs halvány fogalma sem, hogyan lenne érdemes ennek nekiállni. Nem igazán érzi úgy, hogy bármi értelme lenne ebbe energiát fektetni, hogyha ígyis-úgyis újra kell írnia a lánynak a dolgozatot, de nem fogja őt elküldeni a kérésével együtt melegebb éghajlatra. Annyit igazán megtehet, hogy legalább próbálkozik kicsit.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 12. 20:30 Ugrás a poszthoz

Én is szívesen jövök kísérőnek, ha van rá szükség Cheesy
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 13. 14:29 Ugrás a poszthoz

Én szerdától szombatig leszek sajnos elutazva, de utána ráérek. Maximum bemesélitek az első körben, hogy ott vagyok Cheesy
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 23. 16:56 Ugrás a poszthoz

Hajni

Különösebb örömet nem, ám egy csepp elégedettséget mégiscsak érez, amikor Hajninak megered a nyelve. Tulajdonképpen akár bűntudata is lehetne, amiért úgy játszik a nő hangulatával, mint ahogyan mások a villany kapcsolgatásával szoktak, ő azonban ilyesmit pillanatnyilag nem érez. Na nem azért, mert képtelen lenne rá, vagy mert nem szokott, de tény ami tény, nála az ilyesmi kicsit több erőlködést igényel, márpedig most egyáltalán nem áll szándékában elszégyellni magát. Tökéletesen biztos benne ugyanis, hogy kedves kolleganőjének ezzel csak jót tesz. Elvégre ha nőből van - ami kisebb vizsgálódás után is szinte teljesen bizonyos - akkor úgy gyógyul, ha beszél. Szóval hirtelen két doktor lett a szobában. Most már viszonylag bátran lép oda a nőhöz, odanyújtva neki egy világoskék zsebkendőt. Leguggol, hogy egy szinten legyen a nővel, aztán felteszi a díjnyertes kérdést, amellyel lassan akár agyturkásznak is elmehetne. Legalábbis ő úgy hallotta, sokkal többet nem csinálnak. Aztán fene tudja.
- Nem akarsz mesélni róla? Talán segítene. Min vesztetek össze? - kérdezi halkan, a hangja lágy és kedves, igyekszik minél kevésbé tolakodó lenni. A nagy igazság az, hogy valójában neki is egyre kevesebb fogalma van róla, mit akar ezzel az egésszel elérni. Tanácsadást biztosan nem fog nyújtani a lánynak, tekintettel arra, hogy semmit nem tud az apa-lánya kapcsolatokról. Igazából még az apákról sem sokat, hála a saját kis történetének, de ez most egy másik kérdés. Mégis, egyrészt tényleg érdekli, hogy mi zajlik éppen Hajnalkával, másrészt pedig semmilyen építő ötlete nincsen ezen kívül, amely a nő megnyugtatására szolgálhatna. Így aztán csak guggol a szőkeség mellett, tatva felé a zsebkendőt, közben együttérző arcot vágva. Egyelőre nem terjeszti ki a magáiáját Hajnira, azt az előbb is elhamarkodta. Ad neki egy kis időt még, hogy szomorkodjon.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 14:51 Ugrás a poszthoz

Franciska

Újabb monoton munkanap, ki tudja, mikor ér véget. Berci éppen hátradőlve ül a székében, kezében egy fekete dossziét tartva, amelyben egy kisebb paksaméta található. Mikor végez egy oldallal, hátrahajtja az elolvasott lapot, aztán folytatja az olvasást. A szemöldöke enyhén összeráncolódik a koncentrálástól, igyekszik nagyon figyelmesen olvasni mert nem mindegy, mit irat alá az igazgatóval. Az ő dolga, hogy szépen összefoglalja a pénzügyekkel kapcsolatos információkat, ilyen értelemben Rabbot megbízik benne, ami egyszerre megtisztelő, ám ugyanakkor teher is, hiszen így több felelősség hárul rá. Úgyhogy kékjeit a sorok közé fúrja, igyekszik minden egyes szót jól megrágni, nehogy baj legyen.
A kopogtatást csak akkor fogja fel, amikor a lány már bent áll az irodában. Hirtelen emeli meg a fejét és néz fel, közben kicsit közelebb gurul az asztalához a székével, a dossziét pedig az asztallapra helyezi.
- Szia! Kizárásos alapon, én vagyok Bárcián - mutatkozik be, egy kis humort is beleszőve a mondatba, hiszen nyilván nem ő Hajnalka. Ha a lány ismerné a TO-st, ebben még a mostaninál is biztosabb lehetne, látva a hatalmas szőke hajkoronát és a designer cuccokat a nőn... Ennél különbözőbbek nem is lehetnének. De az alapvető megkülönböztetéshez már az is elég, hogyha észreveszi, hogy Berci nem nőnemű. Reményei szerint, ez a lánynak is sikerült.
- Hajnit amögött az ajtó mögött találod... - mondja készségesen, miközben kezével a kettejük irodáját elválasztó ajtó felé mutat. Az ajtó általában résnyire nyitva szokott lenni, most azonban teljesen be van csukva. Ennek egy nagyon egyszerű oka van, amelyre Berci gyorsan rá is mutat.
- ... de most nincs itt. Kiszaladt valamiért, de szerintem nemsokára visszaér. - Int a lánynak, hogy nyugodtan kerüljön beljebb, elvégre ácsoroghat nyugodtan a küszöbön, csak nincsen sok értelme.
- Miben segíthetek? - kérdezi végül, miközben lekönyököl az asztalra, a kezeit pedig összekulcsolja. Érdeklődő, kék tekintetét a lányon tartja, aki egyelőre nem mutatkozott be, pedig az semmiképpen sem árthatna, mert Berci számára egyáltalán nem ismerős.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 22:03 Ugrás a poszthoz

Franciska

Kezet ráz a lánnyal, közben pedig igyekszik megjegyezni a nevét. Régebben gyakran megesett vele, hogy az első bemutatkozás során annyira elvonta a figyelmét, hogy a másik emberről minél több fontos információt begyűjtsön a tekintetével, hogy éppen a nevére nem maradt már kapacitás. Így aztán erre most már kínosan ügyel. Lesz még ideje a többit megállapítani később is, a lány nevét azonban – ideális esetben – csak most az egyszer fogja hallani. Annak örül, hogy új tanulóval dolga, mert legalább nem az ő feledékenységének köszönhető, hogy nem volt számára ismerős.
- Kicsit korán érkeztél - jegyzi meg, hiszen valóban így van. A legtöbb új diák az új tanév elején fog jönni, nem ennek a tanévnek a végén. Ezt kicsit furcsállja, de hátha Franciska elárulja a miértjét.
Figyelmesen hallgatja a lány mondandóját, majd bólint egy nagyot, miközben elmosolyodik. Ez igazán könnyű kérés, és egyáltalán nem fog többet elvinni pár percnél.
- Dehogynem, persze. De pár dolgot meg kell beszélnünk hozzá, szóval szerintem ülj le nyugodtan - kínálja hellyel a lányt, majd amikor Franciska leül, folytatja:
- A tankönyveidet magad fogod beszerezni? Ha nem, akkor megpróbálok neked keresni egy tavalyi listát, a jövő tanévre vonatkozót még nem állítottuk ki, mert a nyáron még változhatnak a tárgyi követelmények. Viszont ez esetben kérlek sorold fel, milyen tantárgyaid lesznek, illetve a különórákat is. De egyébként fogunk küldeni baglyot erről is. A könyveket sokan maguknak veszik, főleg mert csomó embernek maradnak tankönyvei a nagyobb testvérektől, ilyesmi. De mi is el tudjuk intézni, csak beszéljük meg most, hogy melyiket választod - magyarázza nagyban a lánynak, igyekezvén rámutatni a lehetőségeire.
- Illetve kérdés még, hogy itt fogsz-e lakni, vagy a faluban... És, hogy pályáztál-e valamilyen ösztöndíjra. Amennyiben igen, akkor sajnos még nem fogsz tudni fizetni, mert a jövő évi ösztöndíjasokról sincsen még meg a listánk - picit elhúzza a száját az opcióra, hogy esetleg nem fog tudni a lánynak segíteni, de hát ez van... Tényleg elég korán érkezett. De ha nem pályázott ösztöndíra, akkor nincsen gond, el tudják intézni egy pillanat alatt. Elég sok kérdést zúdított így hirtelen a lányra, úgyhogy most elhallgat, és hagyja, hadd dolgozza fel egy kicsit a dolgot. Utána pedig remélhetőleg még válaszolni is fog, ami sokat lendítene az ügyön.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 10. 12:53 Ugrás a poszthoz

Franciska

Úgy érzi mintha kényes témára tapintott volna, amikor a lány korai érkezését feszegette, így aztán nem erőlteti tovább a dolgot. Nyilván megvan a dolog érthető oka, nem is tervezett ő a hölgynek felróni semmit... Csak éppen kicsit így nehezebb dolguk lesz. De semmi sem megoldhatatlan.
Cseppet meglepődve hallgatja iskoláinak hosszú-hosszú sorát, miközben előhúz egy papírt az egyik fiókból és tollat ragad. Egyelőre nem kezd el írni, mert megvárja, amíg a lány befejezi a mondandóját. Addig figyel, mert így illendő. Közben bólogat, majd a végén meg is szólal.
- Hű, akkor téged már aligha érhetnek meglepetések - mondja elismerően, majd megragadja a tavalyi tankönyv listát, amit már az előbb elővett, és firkálgat rajta párat. Utána megfordítja és odatolja a lány elé.
- Ez az idei lista, ennyivel tudok most szolgálni. A következő tanévire még kell várni nagyjából egy hónapot, mert lesz pár változás, ami a tanárokat illeti. Még zajlanak az interjúk. Amit aláhúztam neked pirossal, ott lesz változás, úgyhogy ott csak támpontnak vedd a listát, ne szentírásnak - mond el mindent, amivel ő maga pillanatnyilag szolgálni tud. Utána tovább hallgatja a lány válaszait, szépen fel is jegyzi gyorsan egy papírra, hogy milyen költségeket kell majd beleszámolnia a végösszegbe.
- Sajnos a művészeti oktatásról sem tudok most sokat mondani, mert az előző tanár elhagyta az iskolát és még nem tudjuk, találunk-e helyette megfelelőt - mondja, a mosoly pedig eltűnik az arcáról, ahogy eszébe jut Lin. Szívből reméli, hogy jól van a lány és az ispotályban mindent megtesznek érte.
- De esetleg maradhatunk abban, hogy azt majd a tanév elején kifizeted külön, hogyha indul és szimpatikusnak is találod. Mit szólsz? - ajánlja fel, az általa talált legjobb megoldást a problémára.
Örömmel konstatálja, hogy legalább az ösztöndíj dolog miatt nem kell teljesen újraterveznie mindent, úgyhogy mosolyogva bólogat. Már kezdené is összeadogatni a dolgokat, amikor egy kíváncsi kérdés szegeződik neki. Igazából nehéz rá válaszolni.
- Hát, talán többen szoktak lenni, akik már korábban is Bagolykövesek voltak... De van újból is bőven. De a TO-n talán kapsz erről pontosabb információkat is - mondja, mert Hajni vezet mindenféle információt a diákokról, például az előtanulmányaikról is. Berci csak a pénzügyi részével foglalkozik a dolognak, úgyhogy maximum tippelni tud. Pontosan ezt is tette az imént.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 11. 21:27 Ugrás a poszthoz

Ricsi

Alig ért még vissza a vacsoráról, éppen összepakolja az irodát, hogy lassan visszavonulhasson a helyére. Most már elég valószínűtlen, hogy bárki hivatalos ügyben keresse, ilyenkor mindenki ledől inkább, vagy kihasználja az utolsó estét, mielőtt ténylegesen megkezdődne az iskola. Ő is így tesz, szerencsére legalább ilyenkor még nincsen elúszva a teendőivel, ezt az örömteli tényt pedig egy kellemes sör és egy jó könyv társaságában tervezte megünnepelni.
Úgy tűnik azonban, hogy a sors még tartogat neki programot ma estére, mert egyszer csak kopogást hall, majd a választ meg sem várva, betoppan az ajtón egy fiú. Érdeklődve kapja fel a fejét az ismeretlenre, akit a folyosón ugyan látott már elvétve, és ha jól tudja, Ádám egyik régi tanítványa, de a nevéről fogalma sincs. Igazán kíváncsi, mi lehet olyan rémesen fontos, hogy ilyenkor idehozta a fiút, a magyarázatra azonban szinte egy másodpercet sem kell várnia.
Kicsit összeráncolja a szemöldökét, ő sem teljesen érti a helyzetet. Hallott már házváltásról az iskolában, azoknak az eseteknek azonban kicsit hivatalosabban zajlott általában a módja. Lehetséges, hogy ebben az esetben a mágia hamarabb vette észre a fiú jellemében történt változást, mint ő maga? De az is lehet, hogy valaki csak tréfál.
- Jó estét! Hát ez... Fura. - Lehetett volna valamivel szofisztikáltabb is, az tény, de nem igazán talál jobb szót a jelenség leírására. Mindenesetre támad egy ötlete, így rögtön el is indul az asztala mellől, a fiókos szekrényéhez. Onnan pedig előhúz egy listát, amely történetesen a Levitás diákok idei listája.
- Gyere csak beljebb. Hogy hívnak? - érdeklődik, miközben kék tekintetét a papírra szegezi. Mint aki egy pillanatot sem akar elvesztegetni, és mihelyst kimondja a nevét a fiú, már keresni is akarja a listán. Az igazság az, hogy csak ő maga is nagyon kíváncsi. Ezekhez az iratokhoz senki nem férhet hozzá, mindenen nagyon komoly védőbűbájok vannak. Mikor a legutoljára egy diák (méghozzá Bianka) megpróbálta, csúnya vége lett. A konklúzió tehát az, hogyha a fiú rajta van a listán, akkor most már Levitás. Ha nem, akkor az egész csak egy vicc. Hogy hogyan változhatott volna Levitássá tudta nélkül, azt egyelőre Berci sem érti, de ennek a kitalálására már ráérnek akkor, hogyha megnézte a nevét a kékek között. Szóval ki vele.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 21:44 Ugrás a poszthoz

Kriszpin | a végeredmény

Talán éppen abban a pillanatban jelenik meg az utca végében, amikor Kriszpin keresni kezdené. Kezében a seprűjét tartja, amelyről pár pillanattal korábban pattant le, a haja kicsit kócos a menetszéltől. Szemlátomást átalakult egy kissé az elmúlt húsz percben, jóval kevésbé csapzott, és valószínűleg az illata is kellemesebb. A futóruhát egy fekete farmerre és az első kezébe akadó pólóra cserélte, a lefele menő napra és az ősz közeledtét jelző esti időre való tekintettel pedig felkapta a leglengébb dzsekijét is, amely éppen a karján pihen.
Hamar meg is pillantja a bejárat előtt várakozó férfit. Picit elmosolyodik amikor meglátja, még mindig kicsit nehezen emészti meg a tényt, hogy ennyire közvetlenül viselkedett vele. Valahogy ez manapság nem annyira szokás... Azonban mindenképpen kellemes meglepetés.
- Itt is vagyok. Remélem nem kellett túl sokat várnod - szabadkozik kissé, bár tényleg nagyon sietett, a zuhanyozást is pár perc alatt lebonyolította. Pedig ő tud azért lassú lenni, igaz nem annyira a hétköznapi dolgokban, inkább a speciálisabb helyzetekben. Szereti mindenen kétszer-háromszor átrágni magát. De a zuhanyozás-öltözködés kombó azért már elég rutinosan megy, volt pár éve gyakorolni.
- Csak utánad! - mondja, kicsit arrébb is áll az ajtóból. Közben ő is megszemléli kívülről is a helyet, mert igazából sosem volt még bent, így valamiért annyira már magát az építményt sem szemlélte meg. Igazából nem túl különleges, nagyjából pont olyan, amit az ember egy étkezdétől elvárhat. Ha Kriszpin bement a falatozóba, a nyomában ő is belépeget az ajtón, hogy bent folytassa, amit elkezdett.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 13. 23:05 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

Bár mosolyog, kicsit azért ráncolja is a szemöldökét, amikor Kriszpin megjegyzést tesz a külsejére. A szignifikáns javulással persze ő is tisztában van, azt azonban nem gondolta volna, hogy  ezt a vacsorapartnere is szóvá fogja tenni. Ez a pasas csupa meglepetés, hátborzongató. És még koránt sincs vége a dolognak, habár Berci ezt egyelőre nem tudja.
- Tulajdonképpen... Ja. Ritkán tollászkodom - válaszolja. Az első mondata alatt kicsit zavartan vakarja meg a tarkóját, a második után azonban már felnevet. Egyáltalán nem titok, hogy nagyon nem irigyli a nőket a sminkelés és a macerás ruhaválasztás miatt. Az ő életük ilyen szempontból sokkal de sokkal könnyebb. Egyébként úgy mondana erre még valamit, valami olyasmit, hogy "Pont te kérdezed?". Elvégre kár lenne őket kiállás szempontjából versenyeztetni, valószínűleg nehéz lenne nyertest találni. Kriszpin sem panaszkodhat éppen, ezt pedig már csak úgy mellékesen állapítja meg, ha már így felmerült a dolog. Most először ötlik fel benne a gondolat, hogy minden bizonnyal nagyon esztétikusak ők így ketten. Reszkethetnek a női munkaerők odabent!
Kriszpin elindul befelé, ő pedig megy utána. Pár gyors pillantással felméri a helyet, végigjáratva a tekintetét mindenen. A pulton, a mögötte lapuló ételeken, a dolgozókon, a kínálatot hirdető táblán. Végül aztán a tekintete visszavándorol az ételekre, és talán szerencse is, hogy Kriszpin hozzá hasonlóan éppen választ, mert ha most megszólalna, valószínűleg meg kellene ismételnie a mondandóját. Berci ugyanis nagyon koncentrál. Az étel kiválasztása fontos feladat, magához képest viszont egész gyorsan kivégzi a dilemmát. El is mondja gyorsan a hölgynek, hogy mit szeretne - rántott sajtot sült krumplival, mellé sok tartár. Tekintélyes adag, de ez ki is jár a sportolónak, ráadásul életet is mentettek ma, úgyhogy végképp.
Kicsit még bambulja az ételeket, várja, hogy Kriszpin fizessen. Meglepve kapja fel a fejét a férfi mondatára, viszont mire ellenkezni kezdhetne, a hölgy már beüti egyben a számlájukat. Őszintén reméli, hogy ez nem azoknak az összeesküvéseknek az egyike, ahol két vadidegen összeismerkedik, az áldozat (nevén nevezve Bárcián) pedig már túl későn jön rá, hogy az idegen túlságosan kedves volt. Mire észrevenné a turpisságot, már el van ásva egy bokor alatt, vagy egy sikátor szemetesében hever a holtteste.
Persze kár lenne egy meghívásból azt a következtetést levonni, hogy meg akarják ölni, de sosem lehet tudni. Az opciók között van még, hogy el akarja csavarni a fejét (ez esetben pedig biztosan ismeri a bölcseletet az útról a férfiak szívéhez, meg ugye, hogy honnan indul...), vagy tényleg csak hihetetlen rendes. Ez utóbbi a legvalószínűbb, mégis úgy néz rá Berci két pillanatig, mintha fehér hollót látott volna. Aztán kicsit megcsóválja a fejét, és összeszedi a jobbik modorát.
- Köszönöm, bár igazán nem kellett volna. Így most kénytelen leszek valahogyan elintézni, hogy visszahívhassalak - nevet fel, és ezt a részét tulajdonképpen komolyan is gondolja. Aztán rájön, hogy talán túlzás lenne egyelőre a következő közös programot tervezni, elvégre most ismerték meg egymást, ahonnan ritkán szokott bárki a "öribari" szintre ugrani. Dehát ő kezdte!
- Hova szeretnél ülni? - kérdezi, miután megragadta a tálcáját, és elindult egy számára szimpatikusnak tűnő irányba. Igaz, hogy a kezdőlöketet megadta, de még így is marad jó pár lehetőség, bőven van miből választani.

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 15. 21:48 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

- Ahogy mondod - mondja, miközben derűsen bólint egyet a másik férfi megjegyzésére. Meg is fogja oldani, bizony. Csak idő és lehetőség kérdése, nade ha valaki, ő aztán nagyon türelmes. Meg hát elég találékony is, ez szintén idő kérdése nála, de előbb-utóbb mindig előáll valamivel.
A kabátját és a seprűjét két pálcasuhintással lerendezi, a seprűt beállítja az egyik sarokba, a kabátot pedig a tetejére lebegteti, mintha csak rá lenne akasztva. Így már bőven marad keze ahhoz, hogy a tálcát is biztosan tudja fogni. Elvégre hatalmas pazarlás lenne elejteni az ételt! Valószínűleg nagy nehezen persze ezt a megpróbáltatást is elviselné, de jobb nem kockáztatni...
Kriszpin pedig szerencsére elég hamar dönt, ami Bercinek kifejezetten szimpatikus. Mivel ő maga elég rendesen el tudja húzni néha az időt ilyesmivel, nagyon kedveli az olyan emberek társaságát, akik ezeket a dolgokat ilyen könnyedén intézik. Nem mintha nagy döntés lenne egy ülőhely kiválasztása... De azért vannak szempontok. Éppen azért imádja az extrém sportokat is, mert ott sokszor gyors döntésre van kényszerítve. Kimozdítja a komfortzónájából.
Leül Kriszpinnel szemben, a tálcáját is lehelyezi az asztalra, elégedett pillantását pedig pár másodpercig még az ételen felejti.
- Neked is jó étvágyat! - viszonozza a jókívánságot, majd ő is nekilát a falatozásnak. Berci választása is jónak mondható, és teljesen elégedett is vele.
Éppen le is telepedne kettejük közé a nagy szakértelemmel végzett evés csendje, amikor kintről egy kis ricsaj hallatszik. Picit megemeli a fejét, kinéz az ablakon a zajra. Nyugodtan szemléli a koszos üveg mögül is jól látható alakokat, akik sűrű káromkodások és nem éppen szalonképes nevetés kíséretében masíroznak végig az utcán. A tekintete megragad a társaság egyik fiú tagján, rajta is marad egy darabig. Bár koncentrál arra amit lát, nem feszül nagyon rá a dologra, az arcán inkább kíváncsiság tükröződik. Követi egy darabig a tekintetével a fiatalokat, kissé elgondolkodva. Kriszpin még nem tudhatja, de éppen azon morfondírozik, hogy az egyik Levitását látta-e. A hangját nem volt alkalma rendesen elkülöníteni a többiekétől, de a hajkoronája nagyon emlékeztette valakire.
- Bocsi. Lehet, hogy ismerem az egyikőjüket - fordul vissza végül vacsorapartneréhez, kicsit szabadkozva az előbbi bambulás miatt. Remélhetőleg Kriszpin számára sem érződött sokkal hosszabbnak, mint neki.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 19. 17:56 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

A kis intermezzo után visszapillant a másik férfire, aki szemmel láthatóan nem sértődött meg a dolgon. Bár még nem ismerik túl jól egymást, a benyomása az, hogy habitus tekintetében azért van bennük hasonlóság, ennek pedig a lelke mélyén kicsit örül. Az biztos, hogy Kriszpin Bercinél lobbanékonyabb természet, nade Bercinél gyakorlatilag mindenki lobbanékonyabb... Viszont annyira nagyon azért nem tűnik Eridonosnak. Ilyenkor persze sosem tudja, hogy mennyiben tesz rá erre az ő jelenléte, hiszen sokszor már a puszta közelsége is lenyugtatja az embereket kissé, eddig azonban szándékosan semmit nem tett, úgyhogy valószínűleg nagyjából az igazságot látja.
A bal kezén található kesztyűt kicsit megigazgatja az asztal alatt, gyakorlatilag önkéntelenül babrál vele. Egyelőre nem folytatja az evést, mert Kriszpin feltesz neki egy kérdést, amire inkább úgy válaszolna, hogy nincsen tele a szája.
- Igen, talán Levitás. De innen nem tudtam tökéletesen megállapítani... Pedig már elég jól megismerem őket - vonja meg végül a vállát, hiszen annyira tényleg nem fontos. Ha az lett volna, ha bármi durvát észlelt volna, már úgyis kint lenne a hely előtt. Ilyen helyzetekben nem kifejezetten tétovázós típus, mert ha valamit, ezt belenevelte az aurorság.
Eszik pár falatot, éppen kellemesen nyammog a sült krumpliján, amikor újabb érdekes kérdés merül fel beszélgetőpartnerében, ezt pedig nem is fél feltenni. Kényelmesen hátradől, közben nyugodt, kék tekintetét elgondolkodva járatja végig a másik arcán. Kicsit olyan, mintha azon töprengene, mennyit és mit érdemes megosztania újdonsült ismerősével, aki egyelőre szinte ismeretlen még.
- - kezd bele, miközben párat bólogat is, mintegy nyomatékosításaként ennek az egyetlen szócskának, majd folytatja - Egyelőre élvezem. Az utóbbi pár évben rengeteget utaztam, szinte sehol nem maradtam meg pár hétnél vagy hónapnál tovább, egy alkalmat leszámítva. Jobban hiányzott az állandóság és az ismert terep, mint gondoltam volna - mondja, majd elgondolkodik picit. Végül elvigyorodik, és hozzáfűz még egy megjegyzést, amely tényleg elég hűen felvázolhatja Kriszpin számára a szituáció pikantériáját.
- Csak kicsit különös, hogy a fele társaság mestertanoncnak néz borotválkozás után, a másik fele meg folyton tanár uraz... Egyiknek sem érzem magam igazán - nevet fel a mondandója végén, majd lazán megvonja a vállát. Úgy igazán nem zavarja ez a dolog, inkább csak mulatságos. Ő valahol a két kategória között ragadt, a kastély népe pedig mindenképpen bele szeretné tuszkolni valamelyikbe. Ez már csak így megy.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:23 Ugrás a poszthoz

Franci:)

Egy picit azért együttérez a lánnyal, mert biztosan nehéz lehet, ha ennyit utazik ember, ráadásul nem is önszántából. Szívesen mondaná neki, hogy inkább legyen büszke a sok helyre ahol járt, örüljön a tapasztalatoknak és az élményeknek... De Franciska ezeket - Bárciánnal ellentétben - nem önként választotta. Ráadásul az is valószínű, hogy nem most hallaná először.
Helyette inkább a kezében pihenő tollal játszik, kettőt koppint vele az asztalon, közben pedig Franciska válaszát hallgatja.
Párat bólint a lány szavaira, mert bővebben hozzáfűzni nem igazán tudna bármit is, így inkább csak hallgatagon jelzi amikor igaza van. Aztán azonban kap egy kérdést, amit egyszerűen nem tud kikerülni, ráadásul kissé meglepetésként is éri. Úgy tűnik, a lány észrevette az arcáról eltűnő mosolyt, pedig úgy gondolta, igazán nem volt feltűnő. Azért talán picit túl sokat látott a dolog mögé, hiszen Berci nem kifejezetten letargikus Lin távozása miatt (a letargia egyébként sem az ő műfaja). Mégis mit válaszolhatna erre? Nem álltak különösebben közel egymáshoz, inkább amiatt szomorodott el, hogy milyen okokból kellett a lánynak távoznia. Ezt viszont csak nem kötheti Franciska orrára, elvégre mégiscsak Lin magánügyéről van szó... Így aztán igyekszik a lehető legkevésbé informatív, ám mégis legitim módon válaszolni.
- Ő volt az elődöm a Levita élén.
Franciska levonhatja a maga következtetéseit, elvégre ő igazat mondott, illetve igyekezett olyan információt adni, amely valamennyi magyarázati értékkel is szolgál, még ha nem is látszik. Jobban ebbe most nem szeretne belemenni, inkább ugrik is a következő témára, a lány szavai mentén.
- Rendben, már számolom is! - mondja, miközben előhúz egy újabb kis papírt, majd a kezében tartott tollal elkezd számokat firkantani rá. Felül egy nagyobb szám, alatta pedig két kisebb, végül pedig sokkolóan gyorsan el is végzi a számolást, majd Franciska elég tolja a lapot. Tollával a legfelső számra bök, majd megszólal:
- Ez itt az alapdíj, ez a kviddics, ez pedig az egyenruha, gondolom arra is szükséged lesz - fejti ki bővebben a papíron található számok jelentését, mindig éppen arra bökve tollával, amelyről szó van. Végül szemöldökét ráncolva az általa odafirkantott, számára most fejjel lefelé olvasható számra bök.
- 124 galleont, 14 knútot és 4 sarlót kérnék, ha mindent rendben találtál a fentiekkel.
Hagyja, hadd nézegesse a lány a papírt, amennyiben még kicsit gondolkodna a részleteken. Igazából ráérnek, most pedig még nyugodtan kérdezhet, amit csak szeretne. Fizetés után már rosszabb lenne keverni-kavarni még a dolgot.
Franciska megjegyzésére meglepve pillant fel a lányra a papírról, felvonva a szemöldökét is egy kicsit, majd finoman elmosolyodik. Nem teljesen érti, miért számít ilyen különlegesnek a bánásmódja, elvégre szerinte ez a normális. Viszont az is biztos, hogy nem mindenhol gondolják ezt így, ezzel pedig ő is tisztában van.
- Nos örülök, hogy itt kellemesen csalódtál - válaszol, közben pedig sejtelmes mosoly ül ki az arcára. Azért neki is jólesik ha ilyet hall, még ha annyira nem is látszik rajta.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:56 Ugrás a poszthoz

Ricsi

Most már ő is nagyon kíváncsi, hogy mi lehet a dolog hátterében. Éppen ezért, mihelyst visszaül az asztala mögé és a fiú nevét is megtudja, rögtön keresni is kezdi a listán. Egyáltalán nem számít rá, hogy ott fogja találni a nevét, ám láss csodát - a neve mégiscsak szerepel a Levitásoké között. Meglepettségét igyekszik leplezni, mert mielőtt a fiú tudtára adja a dolgot, a biztonság kedvéért még tesz egy lépést.
Ráereszti Ricsire a nyugalmát, vár is pár másodpercet, hogy rásüppedhessen. Nem túlságosan, éppen csak annyira, hogy ne zaklassa fel nagyon a hír, hogy tisztán tudjon gondolkodni. Egyértelmű, hogy már eleve feldúlt állapotban érkezett, hiszen nem tudott bejutni a körletébe, ráadásul valószínűleg már ezer esetet átgondolt, hogy mi lehet a különös események mögött. Viszont az igazság bármilyen teóriánál sokkolóbb, Berci pedig nem szeretné, ha a kelleténél jobban megviselné a dolog.
Igyekszik fenntartani az állapotot, miközben megfordítja a papírt és odatolja a fiú elé. Egy-két pillanatig nem mond még semmit, aztán lassan és megfontoltan kezdi el kipréselni a szavakat.
- Hát... Talán mégis?
Tanácstalanul, de megnyugtatóan igyekszik a fiúra nézni. Bárhogyan is lesz, meg fogják oldani a dolgot, ő legalábbis mindent meg fog tenni. Biztosan el lehet intézni, ha szeretne Rellonos maradni. Ezeknek a dolgoknak megvan a hivatalos rendje és módja, amelyet talán a kastély is lesz olyan szíves, és nem ír felül! Nyilván baromi unalmas lehet egy több száz éves kastélyként az élet, de ne azzal szórakozzon már, hogy diákokat pakol át egyik házból a másikba... Inkább nevessen a szerelmi drámáikon, az biztosan sokkal szórakoztatóbb.
- Én sem értem. De biztosan meg tudjuk oldani, ha szeretnél Rellonos maradni - mondja a fiúnak, de elgondolkodva néz rá még egyszer papírra, majd újra Ricsire, majd megint vissza a papírra, végül pedig megint a fiúra.
- ... de a helyedben azért átgondolnám, mit is jelenthet mindez. Ilyen dolgok sosem történnek véletlenül - teszi még hozzá végül, egy sokatmondó pillantás kíséretében. Nyilván nem lesz ráerőltetve semmi amit nem szeretne, de talán tényleg érdemes átgondolnia a Levitás létet. Bercinek fogalma sincs, milyen a fiúnak a Rellonban, de ki tudja... Talán a kékek között jobb lenne. Persze ezt csak Ricsi tudja eldönteni.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 23. 21:49 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

Azért nagyon jó Kriszpinnek mesélni, mert egyértelműen lerí róla, hogy érti, miről van szó. Nem csak úgy érti, hogy jól bele tudja magát képzelni a helyzetbe vagy hallott már hasonlót, hanem tényleg érti. Tapasztalta. Ez pedig látszik is azon ahogy bólogat, sőt még inkább azon, ahogyan mosolyog. Berci pedig már akkor megérti ezt a mosolyt, amikor a másik férfi még meg sem szólal, Kriszpin mondata azonban erre csak jobban ráerősít. Valóban több közös van bennük, mint azt bármelyikük gondolja. Pedig már eddig is ez volt a vélemény, Berci részéről legalábbis.
- Merre dolgoztál? Gondolom te is bővelkedsz tapasztalatokban. - A megjegyzése után pedig elégedett fejjel bekap egy sültkrumplit, majd visszatér a sajtra. Itt az idő, hogy most egy kicsit a vacsorapartnere koptassa azt a bizonyos lepcsest, addig pedig Berci is kivégzi a maga vacsoráját. Elvégére csak nem hagyhatja hogy kihűljön, az aztán valódi katasztrófa lenne. Mindenesetre bármilyen hosszú választ is kap, ha kap egyáltalán, ő boldogan falatozik egy darabig, amíg a végén már szinte semmi nem marad a tányéron, éppen csak a legszebb falatok, amelyeket - jó szokásához híven - utoljára hagyott. Gyerekkora óta ezt csinálja, éppen ezért viseli nehezen, hogyha valaki kóstolót kér az ételéből akkor, amikor már nincsen belőle sok. Mert a végére hagyja a legjobb részt, ha pedig ad belőle, akkor azt kell feláldoznia, amit direkt magának rakott félre. Persze megteszi, ha arról van szó, de nem lelkes tőle. Igazán illúzióromboló tud lenni az ilyesmi. Szerencsére azonban Kriszpin láthatóan nem pályázik a vacsorájának egyetlen darabkájára sem - miért is tenné? - ez pedig egy nagyon vidám felismerés. Villájára jókedvűen szúrja fel a falatokat, bal kezével lezseren az asztalra támaszkodik, ami ugyan nem igazán illendő, ez őt viszont nem igazán zavarja. Ha arra gondol, hogy akár a futóruhájában, izzadtan és büdösen is ülhetett volna itt, ez már igazán nem sok. Közben néha Kriszpinre pillant, néha pedig a vacsorájára, egészséges arányban és soha sem összecserélve a kettőt. Mármint nem néz figyelmesen a sajtra, meg Kriszpinre sem úgy, mint aki meg akarna enni... Ki gondolta volna.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 27. 16:42 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

A helyzet szerencsésen alakul, mert Kriszpin látszólag szívesen beszél magáról. Még annak ellenére is, hogy nem mindig tudja tökéletesen kifejezni vagy meghatározni mit is csinál, a részletesebb kifejtések pedig elmaradnak. Ettől függetlenül azonban informatív, ráadásul nem kell faggatni, ami Bercinek pont kapóra is jön, már ami az étkezést illeti. Így ugyanis elég csak lelkesen bólogatnia amíg be nem fejezi az evést, ez pedig megy két falat között is. Nem kifejezetten a multifunkcionalitásáról híres, habár képes rá, ha úgy hozza szükség - így azonban jobb. Így aztán figyelmesen végighallgatja a férfit, nem szakítja félbe sehol és nem szúr közbe kérdéseket sem. Ezt inkább a végére hagyja, hiszen ki tudja, lehet Kriszpin időközben magától is megválaszolná a felmerülő gondolatait, akkor pedig az egész csak szócséplés lenne. Ez nagyjából be is jön, és bár marad egy-két megválaszolatlan kérdése Bercinek, azért ezeknek száma a végére már egészen alacsony.
Az utolsó falat után finoman megtörli a száját a szalvétával, az evőeszközeit pedig úgy fekteti a tányérra, hogy az híven szimbolizálja a befejezett étkezést. Persze ez csak afféle formaság, hiszen a tálcáját magának kell majd kivinnie, de szinte már automatizmusként épült bele a viselkedésbe, így minden tudatosságot mellőzve csinálja.
- Felnézek rád, komolyan - mondja végül, miközben kényelmesen hátradől a székén, a kesztyűs kezét a hasán pihentetve, miközben a másikkal egy fogpiszkálóval játszik az asztalon, amit az imént vett el a tartóból. Kicsit forgatja, néha rá is néz közben, bár nem kifejezetten hosszabb időre, csak pillanatokra.
- Mit csináltok a gyerekekkel? - Ez az egyik kérdéses pont, amire még nem kapott választ, pedig érdekli. Hiszen azért nem mindegy, milyen foglalkozást tart a gyerekeknek, ráadásul ez a része a dolognak kifejezetten érdekli is, hiszen ő maga is foglalkozik velük valamilyen szinten. Igaz, hogy nem tanítja őket, de ettől függetlenül nyilván beletartozik a házvezető munkakörébe a gyerekekkel való törődés. Bizonyos szempontokból talán még jobban is, mint egy sima tanár esetében.
Ha erre választ kapott, egy újabb kérdést tesz fel Kriszpinnek, ami még érdekli, ez pedig már nem a pedagógiai, hanem az utazói aspektusból, hiszen ő maga inkább a utóbbi kategóriába tartozik.
- Hol szerettél lenni a legjobban? - kérdezi, közben pedig kíváncsian kémleli a férfi arcát, egy picinyke mosollyal a szája szélén. Ő személy szerint imád erről beszélni, hátha Kriszpin is. Kétségtelen, hogy sok szörnyűséget látott, de biztosan megvolt minden helynek a maga varázsa, és minden munkának a maga szépsége.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 2. 21:43 Ugrás a poszthoz

Kriszpin
Záró.

Egyre szélesedő mosollyal hallgatja, amint a férfi kifejti, hogy miket szoktak csinálni a gyerekekkel. Szimpatikus számára a módszer, bár talán abban nem ért vele tökéletesen egyet, hogy minden esetben a gyerekeknek kellene döntenie. Ettől függetlenül azért az alapötlettel, miszerint ők tudják maguknak a legjobb programokat szervezni, ő maga is egyetért. Sajnos azt átérzi, milyen az, amikor csak nehezen lehet kihúzni a gyerkőcökből, mit szeretnének. Elvégre hé, van egy háznyi Levitása! Megspékelve azzal, hogy bármennyire is jól titkolják, ők is megküzdenek azzal a fránya tinédzserkorral. Szóval nem egyszerű a helyzet, bár Bercinek nem is kell olyan gyakran programokat szerveznie nekik, mint amilyen rendszerességgel Kriszpin teszi azt, munkája során. Kicsit azért más a kettő. Az is lehet, hogy inkább nagyon.
Hiába a sok gondolat a fejében, mindezek ellenére inkább csak bólogatva hallgatja a férfi válaszait, néha hümmögve is párat mély hangján.
Aztán felmerül az utazás, ennek kapcsán pedig egy újabb érdekes információt tud meg Kriszpinről, mégpedig azt, hogy csak félig magyar, hiszen a származása félig Olaszországhoz köthető. Világ életében izgalmasnak tartotta az ilyesmit, a Kriszpinhez hasonló embereket pedig szerencsésnek. Jó dolog, ha kapásból két kultúrát is megismerhet az ember, ráadásul a lehető legközelebbről.
- Jártam Olaszországban, nagyon szép hely - mondja, miközben elismerően bólint egyet, bár tény ami tény, Kriszpinnek vajmi kevés köze van Olaszország szerencsés esztétikai adottságaihoz, de ettől most tekintsünk el.
Végül aztán a másik férfi arra jut, hogy nem foglalna állást semelyik hely mellett sem, Berci pedig ezt is meg tudja érteni, habár neki van kedvence. Nem véletlenül töltötte ott a legtöbb időt, és bár igaz, hogy a többi hely is nagyon tetszett neki és sok más helyen élt még pont emiatt, mégis egyet zárt leginkább a szívébe.
- Az én örök kedvencem Svédország. - Már csak a hely említésére is mosoly ül ki az ajkaira, elégedett képet vág, mint egy jóllakott ovis. Jól is lakott, ha már itt tartunk. Erről pedig eszébe jut az is, hogy igazából lassan talán itt lenne az ideje elindulni visszafelé. Mindketten befejezték már, neki pedig nem ártana időben lefeküdnie, hogyha holnap érdemben dolgozni is akar.
Ezt az ötletét fel is veti Kriszpinnek, a férfi beleegyezésével pedig egy kis társalgás kíséretében elhagyják az étkezdét, majd még pár perc séta után búcsút intenek egymásnak. Ez egy jó nap volt, egy kedves új ismeretséggel és egy hőstettel. Bár minden nap ilyen lenne.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 6. 18:33 Ugrás a poszthoz

Kriszpin:)
Egy-két nappal az évnyitó előtt, Kriszpin érkezése után / Enyhén meglepve

Nyugodtan indult a reggel, bár Berci esetében ebben nincsen semmi meglepő. Felkelt, beengedett némi napfényt, finoman elhúzva a függönyöket, álmosan belepislogva a halovány reggeli napsütésbe. Üres ábrázattal bambult bele a világba, és ez még akkor is tartott, amikor kisétált a konyhába, majd a konyhapulton felejtett pálcájával nekilátott a kávéja elkészítésének. Végérvényesen pedig csak akkor szűnt meg, amikor felült a konyhapultra az előbb emlegetett kávét szürcsölgetve, ezen belül is csak akkor, amikor már rendesen a fenekére nézett annak a bizonyos bögrének. Utána pedig lepattant, és elkezdte a napot.
Így hát most az igazgatói iroda ajtaja előtt áll, kezében egy vékony, fekete mappát szorongatva. Korán van még, de biztos benne, hogy az igazgató már várja a papírokat, ugyanis a tanévkezdéshez elengedhetetlen kiadások listáját tartalmazza, amelyet minden tanév elején összeállít. Alkalmazni viszont a rajta feltüntetett dolgokat csak akkor lehet, hogyha az igazgató is aláírja, ő pedig ezért az aláírásért jött most. A gond már csak annyi, hogy nem pontosan tudja, kihez. Hallotta, hogy új igazgató fog jönni az iskolába, személyesen azonban még nem találkozott vele. Fogalma sincs, hogy megérkezett-e már, ő intézi-e az ügyeket már most is, vagy a tanévet még Rabbot indítja-e. Ez azonban fikarcnyit sem változtat azon, hogy neki el kell intéznie a rá kiszabott feladatot, ennek pedig máris eleget is tesz.
Kettőt kopog, majd benyit az ajtón hangosan köszönve, hogy bármely részében is legyen a helyiségnek a szoba lakója, mindenképpen hallja.
- Jó reggelt! - mondja, miközben körülnéz, eközben pedig megállapítja, hogy már az új igazgatóhoz jött, hiszen a szoba berendezése a korábban megismerthez képest jelentősen változott.
Nem kell sok idő, míg meglátja a szoba tulajdonosát is...
... És ritka pillanatok egyike, de pár teljes másodpercig Berci arcára kiül a döbbenet. Ő ezt a férfit már ismeri. Szem elkerekedik, száj tátva marad. Aztán pedig kiül az arcára egy féloldalas, hitetlen mosoly.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 11. 11:48 Ugrás a poszthoz

Franciska

- Igen, már említetted – mosolyodik el, hiszen szinte rögtön a bemutatkozáskor elhangzott ez a fontosabb információ. Franciska láthatóan elveszett egy picit, habár ebben semmi csodálnivaló nincsen tulajdonképpen, elvégre éppen most csöppen egy teljesen új környezetbe, amely ráadásul nem éppen arról híres, hogy könnyen kiismerhető volna.
Franciska elharapott megjegyzésére akaratlanul is kiül egy vigyor az arcára, habár igyekezik megakadályozni. Vicces ezt a mondatot házvezetőként hallani, hiszen mint egy olyan ember, aki nap mint nap elég sokat dolgozik azért, hogy szerethetővé és élhetővé tegyen egy házat, és könnyebbé az életet a benne élők számára, ez a laza „ha mondjuk nem jön be” nagyon józanítólag hat. A diákok még mindig csak diákok. Persze ettől függetlenül nem érti félre Franciska mondanivalóját, csak megmosolyogtatja. Határozottan bólint egyet, hogy a kérdésre is válaszoljon, ha már feltették.
- Lehet házat váltani, bár nyomós indoklás kell hozzá és viszonylag hosszas eljárás… De igen, van rá lehetőség. – Kékjeit ismét Franciska papírjaira függeszti, miközben azon tűnődik, hogy nem kicsit van megnehezítve a házváltók dolga. Azzal persze ő is egyetért, hogy elsősorban érdemes alkalmazkodásra tanítani a gyerekeket, és arra, ne szaladjanak el rögtön a konfliktusok elől egy másik házba. Emellett azonban az is igaz, hogyha valakinek tényleg megváltozik a személyisége az évek alatt (és azért erre láttunk már precedenst, hiszen sokan tizennégytől húszon egy-két éves korukig a Bagolykő diákjai, addig pedig sok minden történhet…), akkor nagyon nehéz lehet egy másik házban huzamosabban. Egy visszahúzódóbb jellemű embernek az Eridon például maga lehet a pokol, ahogyan ez fordítva is igaz egy Eridonos és mondjuk a Levita találkozására.
Egy gyors tollvonással felkanyarintja a papírra az egyenruhát is. Szépen haladnak, már csak pár részlet és végeznek is, ami lassan nem is lenne nagy baj. Nem mintha nem lenne nagyon szimpatikus hölgy a szőkeség, csak éppen sok ma még a férfi dolga, a csevegés pedig sajnos egyik programpontba sem igazán sűríthető bele. Valószínűleg inkább iskolapszichológusnak kellett volna jelentkeznie, több lenne a locsi-fecsi.  Franciskának azonban közben kérdése akad.
- Amelyik neked megfelelőbb. Ha van bejáratott szabászatod, elmehetsz oda megcsináltatni a talárt, fogják tudni, miről van szó. De ha úgy kényelmesebb, akkor itt is intézheted, mi is be tudunk szerezni onnan, ahonnan az újakét is szoktuk – válaszolja készségesen.
Mosolyogva nézi a kis hengereket. Na, nem annyira a várható bevétel, inkább a vicces kinézet miatt. Egy mosollyal konstatálja, hogy ezt Fanciska is megemlíti, őt is bosszantja, hogy ennyire nem sikerült haladni a korral. Még alternatívát is ajánl, ezt azonban Berci nem fogadhatja el.
- Köszi, de hivatalosan varázslópénzzel intézzük ezeket, úgyhogy úgyis csak kénytelen lennék átváltani, de azért kedves tőled – mondja, miközben előhúzza a pálcáját, jókedvűen intve a pénzkupacok felé, amelyek fellibbenek az asztalról és szépen elindulnak egy távolabbi szekrény felső fiókja felé.
- Nos, ha nem maradt több kérdésed, akkor azt hiszem végeztünk – mondja egy kedves mosoly kíséretében, kicsit hátrébb tolva a székét, hogy könnyebben fel tudjon állni és kikísérni Franciskát, amennyiben ő is úgy gondolja, hogy itt az ideje indulni.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 15:40 Ugrás a poszthoz

Ricsi

Nehezen tudja elképzelni, hogy milyen érzés lehet. Mármint az, hogy egy kastély kérdőjelezi meg a hovatartozásodat, már ami a házadat illeti. Ráadásul mindezt ilyen drasztikus formában. Berci jelleme nagyjából ugyanolyan volt egész életében, és komolyabb, nagyobb változáson szinte soha nem ment keresztül, inkább csak formálódott, alakulgatott szépen csendben, a háttérben. Úgyhogy tényleg maximum csak sejtheti, milyen érzés lehet ez most a fiúnak, aki még nála is hitetlenebbül szemlélgeti a Levitások listáját, teljes joggal. Végül aztán Ricsi a korábbiakhoz képest meglepően nyugodt hangon szólal meg. A férfi arcára pedig egy szinte láthatatlan, de annál elégedettebb mosoly kúszik, látva, hogy ilyen jól sikerül kordában tartania a fiú érzéseit. Kicsit oldalra dönti a fejét, megköszörüli a torkát, de aztán nem mond semmit. Azt próbálja meg kitalálni, vajon mi kattoghat éppen Ricsi fejében, habár ennek a sikerére nyilvánvalóan nincs sok esély. De próbálkozni azért szabad, így próbálja a fiú arcáról leolvasni, hogy mennyire viszonyul nyitottan a házváltás kérdéséhez, vagy mennyire ragaszkodik inkább a Rellonhoz.
Nagy kudarcot vall, mert az újdonsült Levitásának reakciója a korábbinál is jobban meglepi. Úgy érdeklődik a csomagjai után, mintha ennél nem is lehetne fontosabb kérdése egy házváltás alkalmával. Egy dolog hogy nyugodt, nade ennél jobb kérdése nem akadt? Bárcián pedig egy pillanatig nem is válaszol, mert éppen a leesett állát próbálja meg felkaparni valahonnan a padlóról. Ha ennyire nem vette a lelkére a dolgot a fiú, akkor talán tényleg a Levitában a helye. Gyorsan belátta, hogy mi a helyes lépés, Berci legalábbis ezt a döntést tartja a helyesebbiknek, bár ez biztosan meglátás kérdése is lehet. Kihúzza a fiókot, hogy eltegye a papírt, majd elgondolkodva néz pár pillanatig a fiúra, gyűjtve a fejében a lehetséges opciókat a fiú számára, csomagjainak hollétével kapcsolatban.
- Öhm... Van a hálókörletünkön belül egy szoba a gólyáinknak fenntartva. Általában az elsősök dolgai kerülnek oda, automatikusan oda viszik őket a manók, de feltételezem, hogyha a nyilvántartásunkban szerepel a neved, akkor a csomagoknál is át lett írva... Sajnos ezt nem mondhatom teljesen biztosra, de ez a legjobb ötletem. A Gólyalakot a hálókörletünk lépcsőjén elindulva balra az első ajtó mögött találod. Ha esetleg nem lennének ott a csomagjaid, gyere vissza nyugodtan, segítek kideríteni - mondja készségesen, miközben finoman megtámasztja alulról a fejét a jobb kezével, amellyel az asztalon könyököl. Ő azonban továbbra is úgy gondolja, hogy ennél fontosabb kérdések is felmerülhetnek most.
- Ha bármi mással kapcsolatban lenne kérdésed, mondd csak nyugodtan, szívesen segítek. Egy ilyen váltás nem feltétlenül egyszerű. - Ő pedig azért van itt, hogy a Levitások életét megkönnyítse, márpedig most már Ricsi is Levitás, úgyhogy vele sem lesz ez másként.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. október 16. 15:46
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 17:23 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

Mire megrázza a férfi kezét viszonozva a köszöntést, már jóval határozottabb, amit magán a kézfogáson is lehet érezni. Pillanatnyi meglepettsége inkább egy picike zavarrá alakul át, amit viszont már egészen hatékonyan leplez, meg hát nem is olyan intenzitású, hogy bármiben akadályozza. A férfi kérdésére elneveti magát, de nem bírja ki, hogy ne tegyen azért ő is egy tréfás megjegyzést.
- Oh dehogy, hát nem imádsz úgy indítani embereknél, hogy "Hello, feltehetőleg a főnököd leszek!"? - érdeklődik tréfálkozva, miközben elengedi a férfi kezét és a mappájára néz, amely tulajdonképpen az ittlétének oka.
- Hoztam pár papírt a tanévkezdéssel kapcsolatban, amit alá kellene írni - mondja, miközben bal, kesztyűs karját Kriszpin felé nyújtja, hogy átadja a fekete mappát. Időközben pedig rájön, hogy a helyzet kicsit megzavarta. Rabbotot mindig magázta korábban, ami egy fokkal jobban illett a főnök-beosztott kérdéskörhöz, Kriszpin esetében azonban már bonyolódik a helyzet, hiszen korábban már megbeszélték ennek az ellenkezőjét. Na ilyenkor mi a helyzet? Nem marad más, csak megkérdezni. Így aztán újfent szóra nyitja a száját, ha már van olyan szerencsés, hogy van hangja és még beszélni is tud, jobb ezt mielőbb tisztázni. Mindenesetre azért igyekszik viccesen intézni a dolgot, csakhogy kicsit leplezze a mögötte rejlő tanácstalanságot.
- Így most már nem merlek majd letegezni többé - mondja mindezt tegeződve, amely ugyan csekély komikumforrás, de azért az ő arcára mosolyt csal.
Közben pedig megenged magának pár újabb kósza pillantást, kék tekintetével körbepásztázza az iroda zugait, keresve a változásokat. Sokat járt itt korábban, mert nem egyszer akadt dolga Rabbottal, szóval tökéletesen látja, hogy mi változott. Sok minden, de kifejezetten előnyére vált a helynek az új lakó.
- Határozottan jobb a lakberendezési készséged, mint Rabbotté volt - bukik ki, ám a hangját kicsit lehalkítja, mintha a volt igazgató bármely pillanatban megjelenhetne és elkaphatná a grabancát a megjegyzés miatt. Erre persze kevés a valódi esély, de sosem árthat egy kis óvatosság...
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 23:13 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

Bercit kevés dolog zavarja igazán, a közvetlenség biztosan nem ilyen. Szereti a közvetlen embereket, mert egyrészt pozitív érzéseket keltenek benne és szimpatikusnak tűnnek számára, másrészt pedig sokkal kiszámíthatóbbak, mint akik folyamatosan titkolóznak. Jó kérdés, hogy ez számára miért előny, de sosem igazán volt híve annak, hogy az embereket csak harapófogó segítségével lehessen megismerni. Így aztán a hosszú kézfogás sem zavarja különösebben, főleg, hogy közben mondanivalója is akad. Kriszpin pedig még rádob a viccre egy lapáttal, amelyen Berci is jót mosolyog, majd a végén egy afféle "hát, csak nem dől össze a világ" arckifejezéssel megrándítja a vállát.
- Köszi, de szerintem annyira nem fog sokáig eltartani - utasítja vissza derűsen a helyet amellyel kínálják, de ezt nem is igazán bánja meg, mivel Kriszpin sem ül le, vagy legalábbis nem úgy igazából. Ettől függetlenül azonban kicsit beljebb lépdel, ő maga is az asztal mellett áll meg, Kriszpin felé fordulva, az oldalát picit az asztalnak döntve, de szinte alig ér hozzá. Szemével ő is a papírt fürkészi ameddig Kriszpin olvas, próbálja megsaccolni, vajon hol tarthat vele, és mikor fog végezni. Ő kicsit gyorsabban olvas az igazgatónál, de ebben nincsen semmi meglepő, elvégre már sokkal alaposabban ismeri a szóban forgó szöveget, hiszen ő maga írta.
- Mi végül is egy másik generáció vagyunk - vonja meg a vállát, miközben Rabbotra és a korábbi berendezésre gondol. Igazából nem is elvárható, hogy ugyanolyan ízléssel rendelkezzen, teljesen más világ a két ember egyébként is, nem csak a kor miatt. De Kriszpint valószínűleg könnyű lesz megszokni mint új főnököt, sőt mi több, talán egy kicsit túl könnyű is. Szinte már meg is szokta, valahol mélyen pedig egy kicsit haragszik is magára, amiért elfogult. Igaz, Rabbottal sem dolgozott együtt sokáig, akkor is főleg inkább Ádámmal érintkezett a hivatalos ügyekben, de azért mégis elég csúnyán és hamar leváltotta gondolatban. Tény ami tény, inkább Ádám hiányzik neki egy kicsit, elvégre mégiscsak ő volt itt az első cimborája.
- Köszönöm - mondja, miközben elveszi az immár aláírt stócot a férfitől, és már éppen azon gondolkodna, mi is legyen a következő napirendi pont, amikor Kriszpin válaszol a korábbi aggályaira, mégpedig nem is akárhogy.
Amennyire nem vette észre a múltkor a vacsorameghívás furcsaságát, annyira lepődik meg most a férfi arckifejezésén, amelyet - ha nem tökéletesen feddhetetlen és makulátlan szándékú úriemberekről beszélnénk - akár nagyon könnyen lehetne nagyon is sokféleképpen értelmezni. És igazából erre amiatt döbben rá, hogy legszívesebben kaján vigyorral rávágna valami olyasmit csípőből, hogy "légy kreatív, lepj meg", vagy "hmmh, biztosan tudjuk orvosolni valahogy a problémát...", ez pedig kapásból rádöbbenti, hogy ilyen beszélgetésekbe csak ritkán szokott csöppenni, akkor is egyáltalán nem nemes szándékú hölgyek társaságában. Nos, a tisztelt igazgató úr határozottan nem hölgy, a szándékait pedig csak a Devla vagy a Jóisten ismerheti, de feltételezzük a legjobbakat... Ennek fényében a Berci fejében felmerülő verziók azonban nem kecsegtetnek túl sok sikerrel újdonsült főnökével szemben, ezért rendkívüli gyorsasággal köt csomót a nyelvére, mielőtt még meghitt búcsút inthet a munkájának.
- Ha eleget társalgunk, majd megszokom - mosolyodik el végül, ezzel finoman azt is jelezve, hogy egyébként nagyon szívesen veszi Kriszpin társaságát mint beszélgetőpartner, nem csak mint munkatárs. Már ha ez eddig nem lett volna evidens magától is, de ő már igazán nem tudja, mi itt a magától értetődő és mi nem.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 19. 15:37 Ugrás a poszthoz

Hunter

Ma valamiért mindenki tőle akar valamit. A Levitások, az újonnan beiratkozottak, Hajni, Kriszpin, a manók... Lehetőleg mindenki. Tevékeny nap ez, egyik feladat éri a másikat, Berci habitusához pedig egyáltalán nem illik, hogy folyamatosan pörögnie kell, ezt mind jól tudjuk. Ő szereti lassan és alaposan végezni a feladatait, a pörgést pedig meghagyja annak jól behatárolt helyére és idejére. Lehetőleg olyan tevékenységekre és időpontokra, amelyek esetében csak magának tartozik elszámolással, mint például sportolás közben. Persze ez így ebben a formában nem tökéletesen igaz, elvégre az anyukájának is tartozik, ha szigorúan vesszük - legalábbis Hédi biztosan zabos lenne, ha egyetlen szem "kicsi" fia kinyiffantaná magát a hülye hobbijai miatt, dehát ez már egy másik kérdés.
Szóval kicsit már-már bosszankodik, mikor egy újabb diák lép be az ajtaján, miközben még javában beszél éppen egy  kényesebb kérdésről az egyik diáklánnyal. Kínos a helyzet, mert a szülei elnézték a kviddics és a művészeti szakkörökre fizetendő összeget, és véletlenül egy nullával kevesebb pénzt küldtek be az iskolának. Berci számára nem teljesen világos, hogyan nem szúrhatott mégis szemet az, hogy annyiba sem kerültek nekik ezek a különórák, mint amennyibe egy póló szokott kerülni az áruházakban, de inkább már nem is firtatja a dolgot. Mindenesetre utál behajtót játszani, főleg hogyha a felnőtt emberek butaságát egy diáklányon kell számon kérnie. De a pénz akkor is hiányzik, tehát meg kell téríteni, mégpedig minél gyorsabban.
Gyorsan megígérteti a lánnyal, hogy mihamarabb beszél a szüleivel, illetve átadja a tudnivalókat tartalmazó papírt, amelyet Berci egy levél formájában küld nekik. Szerencse is, hogy hamar végeznek, mert onnantól kezdve hogy Hunter a szobába lép, mindent átjár a fiú által bombaként berobbanó hangulat. Na meg a chips szaga. Hogy kit melyik bosszant jobban, az már gusztus kérdése.
- Szia - mosolyodik el, mikor a fiú közelebb lép az asztalához, ő pedig lassacskán kezd visszaemlékezni, hogy kivel is van dolga. Ő bizony Hunter, aki szintén Levitás, bár egyértelműen olyan, mint aki házat tévesztett. Nem szeret tanulni, nem zárkózott, nem követi a szabályokat... Hogy mennyire okos, arról Bercinek egyelőre fogalma sincs, de jelen állás szerint látatlanban is ennek a tulajdonságának számolja fel azt, hogy a fiú a kékek között van. Más okát így hirtelen egyáltalán nem találja.
Szemöldök ráncolva néz a fiúra, azon tűnődve, vajon meglátogatta-e az üvegházat, vagy esetleg a pubot Bogolyfalván, hogy folyékony hülyeséget beszél. Lehet azért jött, mert inkább Eridonos lenne? Nem tudná érte hibáztatni.
- Ezt kifejtenéd kicsit bővebben? - kéri a fiút, kis komolyságot erőltetve az arcára, bár kékjei mosolyognak. A legtöbb tanár valószínűleg felháborodottan küldené el melegebb éghajlatra a fiút a viselkedése miatt, Berci azonban egyáltalán nem bánja, hogy végre egy izgalmas emberrel is dolga akad. Amíg nem kifejezetten tiszteletlen, ő együtt tud élni ezzel a dologgal. Nem vaskalapos típus, de mennyire nem... Bele is markol a chipses zacskóba, ha már kínálják. Tény, ez csak egy nagy kocka kifejlődését segíti elő hastájékon, nem nyolc kicsiét, dehát miért lennénk telhetetlenek? Amúgy is rémesen éhes, még nem volt ideje kimenni ebédelni, pedig lassan már a vacsora lesz esedékes. Hülye rohanás.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 21. 14:33 Ugrás a poszthoz

Kriszpin
*magyaráz*

Éppen csak egy pillanatig tartó rövid mosoly ül ki az arcára a férfi válaszára. Kifejezetten örül neki, hogy sikerül megtalálniuk a közös hangot. Már aznap is örült amikor megismerte, pedig akkor még nem is sejtette, hogy együtt is fognak dolgozni. Így viszont az egész még sokkal-sokkal jobb, elvégre nem csak azért hasznos hogy jól megértik egymást, mert így szerezhet egy új barátot, hanem mert így értelemszerűen a közös munka is sokkal könnyebb lesz. Márpedig sokat fognak érintkezni a munka miatt, ebben biztos, elvégre Rabbottal (illetve főleg Ádámmal) is gyakran kellett összeülnie egy-egy ügyben. Ha pedig kifejezett megbeszélnivaló nem is volt, aláírni akkor is naponta kellett dolgokat.
Rögtön kap is egy kérdést a munkával kapcsolatban. Röviden elmosolyodik, elgondolkodva pislog párat. Nehéz lenne most így hirtelen egy-két kiemelendő dolgot találnia, így aztán nem mondhatni, hogy rendesen válaszolna a kérdésre.
- Először is azt, hogy jó kezekben vannak... - nevet fel, miközben azon gondolkodik, hogyan tudná a lehető leginkább leegyszerűsíteni ezt a dolgot. Fogalma sincs, Kriszpin mennyire ért az ilyesmihez, milyen mértékben van elképzelése róla, hogy Berci tulajdonképpen mit csinál. Valamennyire biztosan, hiszen különben nem adták volna a kezébe az iskola vezetését, viszont esélyesen azért kell egyszerűsítenie a dolgon, hiszen ha Kriszpin mindennel tisztában lenne, neki már nem lenne munkája.
- Másodszor pedig azt, hogy úgyis mindent meg fogok veled beszélni, mert mindenhez kell a beleegyezésed, a nagyobb dolgokhoz pedig az aláírásod is - mondja, miközben teátrálisan meglobogtatja a papírt, amelyre éppen az imént firkantotta fel a férfi a kincset érő szignót.
- Harmadrészt pedig azt, hogyha bármi részletesen érdekel, akkor az irodámban minden pénzügyekkel kapcsolatos dolgot megtalálsz, többek között engem is - mondja tovább, miközben összefonja maga előtt a karjait és nekitámaszkodik az asztalnak. Gondolkodik még egy kicsit, a koncentrálásban talán el is bambul egy rövidke pillanatra, utána viszont kékjeit megint a férfire szegezi, miközben kiejti a megoldással szolgáló szavakat:
- Összeállítok neked egy listát a tavalyi tennivalókról, hogy nagyjából átlásd, mi szokott történni egy tanév során nálam, jó? Később majd átugrom vele. - Így lesz a legegyszerűbb mindkettejüknek, mesélni róla igencsak hosszas lenne, a kimutatások pedig úgyis le vannak fűzve, csak össze kell őket ollózni egy listává, igazán nem nagy fáradság.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 25. 20:00 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

Egy kicsit furán érzi magát a férfi szavainak eredményeképp, habár Kriszpinnek biztosan nem volt ilyen szándéka. A szokatlan érzése egyszerűen abból ered, hogy eddig nem egészen így működtek a dolgok, nagyon szigorúan le volt követve, hogy mit csinált. Hogy ez a felügyelők miatt volt-e így, vagy az alapállás is hasonló, azt nem igazán tudta megmondani, hiszen a minisztérium emberei alig valamivel azután érkeztek az iskolába, hogy ő idekerült. Így aztán egyszerűen nem ehhez van szokva - habár tudja, az hogy Kriszpin most nem érdeklődik különösebben, nem jelent semmit. Mert mindent alá kell majd írnia, mindenről tudni fog. Ez az eljárási mód tulajdonképpen kicsit bosszantja is a férfit. Na természetesen nem azért, mert ne tudna elszámolni vele, hogy mit művel a gazdasági iroda falai között... Hanem mert nagyon macerás, még akkor is, hogyha egyébként az irodája két ajtóra van Kriszpinétől, ráadásul a férfi az imént szerzett tapasztalata alapján gyorsan olvas.
Persze jobb ötlete nincsen helyette, nyilván nem lehet az igazgatót kihagyni az ilyesmiből, de talán jobban örülne, ha egy manó rohangálna a papírokkal éjt nap alá téve. Persze sok mindennek örülne még... Nagyobb lakásnak, Victoria's Secret modelleknek abban a nagyobb lakásban, egy új motornak, meg persze toronyórának lánccal. Az már más kérdés, hogy ezeket sosem igazán említi, sőt elmélkedni sem nagyon szokott rajta. Ő inkább gyakorlatias típus.
Kriszpin érintése már szinte egyáltalán nem lepi meg olyan értelemben, hogy a korábbi közvetlenségéből ítélve szinte teljesen adja magát a dolog, ám újabb pont a megszokottól eltérő dolgok listáján. Igazán nem kenyere senkit hasonlítgatni senkivel, de önkéntelenül is a nevetés környékezi, amikor Rabbot társaságában képzeli el ugyanezt a szituációt. Mosolyát azonban szolidan elfojtja, majd bólint egyet, miközben ellöki magát az asztal mellől.
- Akkor azt hiszem, most csak ennyit kellett megbeszélnünk - mondja, miközben megindul a kijárat felé, majd az ajtóban még megtorpan egy kicsit.
- Ne feledd, az irodám a folyosó jobb oldalán, innen a második! - adja egyértelműen Kriszpin tudtára, merre is találja pontosan, hogyha szüksége lenne rá.
- Csodaszép napot, Igazgató úr! - köszön el végül egy cinkos vigyorral, majd lendületes léptekkel elhagyja az irodát, magában kissé idétlenül mosolyogva a kellemes meglepetésen. Még mindig kicsit nehezen hiszi el ezt a váltást.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 27. 01:39 Ugrás a poszthoz

Kriszpin

Hogy mi történik akkor, amikor az ember feje raftingolás közben összetalálkozik egy hatalmas kővel? Az bizony fáj. S mi történik akkor, hogyha elég lendületesen találkozik össze azzal a kővel? Akkor az nagyon fáj, a többit pedig már a mellékelt ábra mutatja. Az ábra pedig nem más, mint Berci egy kórteremben. A szemöldöke felett egy kisebb, ám mélynek tűnő vágás található, amely a sok gyógyító bűbájnak köszönhetően már szépen forr befelé. Ami idegesítő, az egyáltalán nem a seb, inkább ami mögötte van. Mármint szó szerint. Benne, abban az ostoba kobakjában, ami sosem úgy működik mint ahogyan kellene, most azonban végképp nem. Olyan erős agyrázkódást sikerült összeszednie, hogy gyakorlatilag fel sem tud állni heveny szédülés nélkül, pár lépés után pedig már a hányinger kerülgeti. Egyébként pedig folyamatosan fáj és sajog, főleg hogyha bármilyen arcot vág a fapofán kívül, tehát az alvást leszámítva gyakorlatilag folyamatosan.
A nővérek nagyon remekül gondját viselik, napi kétszer pedig még egy-egy igazi gyógyító is benéz hozzá. Kicsit ugyan idegesíti, hogy nem mehet ki még a mosdóra sem, mert nem engedik, most már azonban egészen megbarátkozott az ágytál gondolatával. Sok látogatója nincs, de ez nem is okoz számára különösebb fejtörést (haha), ugyanis gyakran erősen félrebeszél a fejsérülése következtében.
A bal karja helyén található mágikus műkar most az éjjeliszekrényén fekszik, mert a nővérek úgy döntöttek, hogy az evésen kívül úgysem csinálhat semmi olyat, ami miatt szüksége lenne rá, szóval ennyi erővel nyugodtan le is csatolhatja. Ezer éve nem csinált ilyet, a kastélyban általában alvás közben is rajta van, és nagyon fura érzés. Bénának érzi magát, kiszolgáltatottnak. A nevetséges pedig az, hogy még csak nem is az aktuális problémája miatt.
Mikor meghallja, hogy látogatója érkezett, először nagyon meglepődik. Nem igazán tudja elképzelni, hogy ki lehet az - az édesanyja most ment el nem olyan régen, hál' Istennek. Majdnem egy órás, sírással-jajjgatással és megfenyítéssel tarkított monológot tartott neki arról, hogy miért kell azonnal befejeznie az extrém sportok űzését. Előhozott mindent, még egy finom kis érzelmi zsarolást is, az örökzöld "Egyszer már majdnem elveszítettelek, nem teheted ezt meg velem többé"-t. Nagy szerencse, hogy egy agyrázkódásos nyugimágussal beszélt, így Bercinek csak kétszer támadt kedve útközben elhagyni a kórtermet, de egyszer sem tette meg. Hogy őt kihozzák a béketűrésből, ahhoz már minimum oklevél kell, anyukának azonban már ügyesen kifejlesztett módszerei vannak az ilyesmire.
Szóval a lényeg annyi, hogy nem számít Kriszpinre. Főként arra nem, hogy első reakciója lesz személyesen is eljönni hozzá, a saját két szép szemével is megvizsgálni a hogylétét. Mikor közlik vele, hogy ki érkezett hozzá, a karját azért gyorsan egy nővér segítségével visszateszi, habár Kriszpin így is látni fogja a különbséget az átlagos kinézetéhez képest, hiszen sem kesztyű, sem ing vagy hosszabb ujjú póló nincsen rajta, amely eltakarhatná.
- Cső - mosolyodik el végül a belépő férfi látványára, bár ezt hamar meg is bánja, mert amint felölti a vonatkozó arckifejezést, rémesen megfájdul a feje. Gyorsan le is olvasztja az arcáról mosolyát, majd kíváncsian mered Kriszpinre. A szóhasználata kicsit szokatlan, valamiért az utóbbi pár órában nagyon szimpatizál ezzel a - tőle teljesen egzotikusnak mondható - szókészlettel.
- Köszi, hogy eljöttél. Nem számítottam rád - mondja, csodálkozását nem igazán leplezve, miközben  várja, hogy kedves főnöke is mondjon végre valamit. Nyilván nem akar némán ácsorogni, ha már itt van.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Béres Bárcián összes hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel