Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A szőkeség már napok óta szenved a gondolattól, mit élhet át a levitás. Talán ott és azonnal el kellett volna mondani neki mindent, csakhogy az érem másik oldalán ott áll a tény; Hunter nem akarta az ikreket. A kör bezárult, Szofinak fogalma sincsen róla, mi lenne a helyes, de biztos benne, hogy már nem halogathatja sokáig a döntést. A kicsik nem élhetnek örökké az anyjánál.
A szíve hangosan, erőszakosan zakatolt a mellkasában, miközben a rét és a férfi alakja felé igyekezett. Fogalma sem volt róla, miért vannak ma itt, de azt tudta, hogy ma eljött az a nap.
A megszólításra a lány mellkasára ránehezedett valami megfoghatatlan, jeges kéz markolta meg a szívét és a torkában gombóc nőtt. Gonosz dolgot tett. Megbocsáthatatlant.
- Én... -kétségbeesetten pillantott valahová Hunter háta mögé, amíg a szavakat kereste. A két lufi közöttük lebegett, ő pedig rájuk sem bírt nézni. - Hunter ez egy nagyon szép gesztus a részedről.
Végül kissé nehézkesen ugyan, de sikerült kiböknie a mondanivalóját. Óvatosan az egyik lufiért nyúlt, de még nem vette el. Hibát hibára halmozott az utóbbi időben, nem folytathatta tovább ezt a kegyetlen játékot.
Miért kínozná mindkettejüket?
- Nekem ez nem megy -bukott ki belőle és hátrált egy lépést.
Jobb kezét a szája elé kapta és kitartóan nyelte a könnyeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A férfi minden egyes szavát félreértette, ezzel már azelőtt tisztában volt, hogy megszólalt volna. Védelmező ölelésbe vonta a szőkét, aki mozdulatlanná dermedt az érintése alatt. Nem szabadott volna hagynia, hogy a helyzet idáig fajuljon, de mégis mit tehetett volna?
Esetleg illett volna elmondani az igazat.
Esetleg...
Az ígéret csak még ijesztőbbé és fájdalmasabbá tette az egész helyzetet. Mert mostantól minden valódi és igaz volt. Innentől kezdve nem takarózhatott azzal, hogy Hunter nem akarta a kicsiket, elvégre éppen most mondta ki, hogy sohasem hagyja magára.
Sohasem.
- Fogadjunk? -Bukott ki Szofiból kissé élesen a kérdés, miközben elhúzódott a férfitől, akinek az érintésére most mindennél jobban vágyott, hogy kegyetlenül a szemébe mondhassa az őszinte valót.
Nem volt több mentsvár, több kapaszkodó. Semmi esélye sem volt menekülni... és talán már nem is akart, mert mindazzal, amit a levitás az előbb mondott bebizonyította a szőkeség számára, hogy igenis jó apja lenne a csöppségeknek.
- Nem vetettem el őket. Ezért voltam olyan sokáig távol, Chris és Natasha miatt.
Végig Hunter tekintetét kutatta és védekezően összefonta a karjait a mellkasa előtt. Mégis miért ő védekezik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A szőkeség összeszedte minden lelkierejét, mielőtt kimondta azokat a bizonyos végzetes szavakat, így aztán szinte meg sem rezzent a hangsúlyra, amit Hunter megüt. Tökéletes érthető a reakciója és Szofi nem mondhatja, hogy nem érdemli meg. A levitás kérése világos volt, nem akarta a babákat, de azt nem szabhatta meg, az orosz mit tegyen. Elvégre ő az anyjuk! Nyilvánvalóan nem fogja eldobni olyan könnyedé őket magától, ahogyan azt Hunter tette.
- Nem hibáztathatsz! -Vágott közbe ingerülten a lány, amikor egy pillanatnyi szünetet tartott a levitás. - Nem ölhettem meg őket, én vagyok az édesanyjuk -hátrált egy lépést, amikor a rózsaszín lufi megindult felé. - Pontosan tudtam, hogy így fogsz reagálni, ezért nem mondtam el! Veled egyszerűen nem lehet beszélni, akkor sem lehetett!
A másik szavába vágva beszélt és tökéletesen hidegen hagyta, hogy a férfihoz eljutnak-e a szavai. Ki akarta mondani. Ki kellett mondania, mert ezek voltak a hideg tények. Hunter hajthatatlannak bizonyult, amikor kiderült, hogy Szofi terhes, akkor most miért is lett volna másként?
A szőkeségnek összecsattant a fogsora az utolsó szavakra, és amíg a levitás hátat fordított neki vett egy mély levegőt. Ebben a formában lehetetlen volt kezelni a helyzetet, valamelyiküknek le kellett higgadnia és jelenleg ő tűnt kiegyensúlyozottabbnak.
Hunter után mozdult és keze a felkarjára kulcsolódott, hogy megállásra próbálja bírni.
- Most nem hagyhatsz itt így -szisszent összeszorított fogai között. -  Gyűlölhetsz, elmenekülhetsz, de ők akkor is élnek és ezen a tényen nem változtathatsz.
Lett volna még mondanivalója, de mivel élt a gyanúval, hogy Hunter megpattan, amint lehetőséget lát rá, inkább visszafogta magát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szofi is érzékelte, hogy valószínűleg nem a legfelnőttesebb és a leginkább elvárható viselkedést produkálják ők ketten a rét közepén állva, miközben olyan decibelt igyekeznek elérni, amivel túllicitálhatják a másikat. El kellene menniük egy tanácsadásra. Határozottan.
- Ennek roppant egyszerű oka van, édesem. Nem akartad őket. -Mutatott rá a lány a nyilvánvaló tényre.
Mégis miért kellett volna azonnal Hunterhöz rohannia és megosztani vele a nagy hírt, amikor éppen ő volt az, aki elküldte Londonba, hogy szabaduljon meg a csöppségektől?
Szofi szándékosan használt múltidőt, miközben megállt a szőke mellett és továbbra sem szándékozott elengedni a karját, mintha az élete függött volna a férfitől. Valljuk be, valahol ez igaz is volt. Az ikrek kettejükhöz tartoztak, szükségük volt az édesapjukra, ahogyan Szofinak is. De ezt soha, semmi pénzért nem vallotta volna be.
Figyelte Huntert és szépen, lassan egyenletessé vált a légzése, amikor ő is visszafogta magát. A rellonos szinte észre sem vette, milyen hihetetlenül gyorsan alkalmazkodni kezdett a férfi érzelmi instabilitásához.
A lány elfojtott egy mosolyt, mert nem akarta felhívni rá a figyelmet, hogy technikailag már majdnem két hónapja apa lett. Ebben a pillanatban hálás volt, hogy a levitás nem próbálja meg leszerelni a csinos buksiját a nyakáról, nem hogy még majd nekiáll akadékoskodni.
- Ha gondolod -Szofi egy röpke pillanatra elakadt, keze lecsusszant a fiú karjáról és hátrébb lépett, hogy teret adjon neki.-, szívesen elhozom őket.
Hogy mikor és hogyan találkoznak, az már egy másik nap problémája volt. A lány egyelőre örült, hogy mindenki élve megúszta a mai akciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezerszer átrágták már ezt a témát –reggel, pelenkázás közben; délután, amikor a lány végre valahára elaltatta a kicsiket és éppen teljes lelki nyugalommal döntötte magába az életet jelentő koffeint; és este, amikor Natasha éppen baromi nyűgösen könyörgött az anyjáért, miközben Szofi könyékig a picike fürdőkádban bíbelődött Chrisszel. Mintha az ikrek mellé nyert volna magának még egy gyermeket, aki hasonlóan hisztis, de lényegesen többet eszik.
A szőkeség megállt és egy mély sóhajjal vette tudomásul, hogy már megint témánál vannak. Megigazította a karján Christ ahogy visszafordult és egy igazán lesújtó pillantással jutalmazta gyermekei apját.
- De igen, bemegyünk –közölte a kegyetlen tényeket rezignáltan. - Ezerszer átbeszéltük már, szedd össze magad és légy férfi, Bailey!
Mintha legalábbis az ő fülét igyekeztek volna kifúratni. Őszintén, a szőkeségnek a leghalványabb emlékképe sem volt erről a minden bizonnyal életveszélyes és kártékony műveletről, amitől a –már nem annyira– friss apuka rettegett.
Hunter egyik pillanatról a másikra vált mintaapával, aki úgy védelmezte az egyetlen picike lányát, mintha legalábbis az orosz maga lenne az Ördög, aki megkísérti egy csinos aranyfülbevalóval. A rellonosnak el kellett ismernie, hogy valahol a lelke mélyén rettentően imponálónak találta a helyzetet, elvégre álmában sem gondolta volna, hogy a kezdeti nehézségek –nevezzük csak így– ellenére a levitásból mintaapuka lesz.
A kérdésekre csak egy szemforgatással reagált és fél kézzel elkapta Chris cumiját, ami majdnem a betonon kötött ki, míg ők olyan életbevágó témáról fecsegtek, mint a fülbevaló.
- Nincsen szükségem a beleegyezésedre és nem fogják mellé szúrni. Értenek hozzá –közelebb lépett élete két kincséhez és miután Chris nyűgös követelésének engedve átadta a cumit belekarolt a levitásba. - Nem fog neki fájni, megígérem! És, ha ügyesek lesztek, utána elviszlek ebédelni, rendben?
Ez utóbbi kijelentésével hihetetlen Hunter-ismeretről tett tanúbizonyságot. Ismerte már a férfit és sejtette, hogy ha egy cseppet sikerül más irányba kormányoznia a gondolatait, akkor nem eresztenek itt gyökeret az üzlet előtt, miközben arról folytatnak mélyreható eszmecserét, hogy vajon követelt-e már életeket egy egyszerű fülbevaló belövés.
- Kiválaszthatod te, ha szeretnéd –fűzte még hozzá nagykegyesen és az ajtóért nyúlt, hogy kinyithassa és ne kínáljon további menekülési alternatívákat a férfinek.
Mikor lett ő, Szofi, három gyermek édesanyja? Kettővel is bőven elég volt és bár tagadhatatlan, hogy a legnagyobb előnyei közé tartozott azon tehetsége, hogy férfiasan segített nekik berendezkedni a lakásban, néha úgy érezte, sokkal több energiáját felemészti, mint az ikrek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szőke lányt pillanatok választják el az idegösszeroppanástól, amikor Hunter ismét kötekedni kezd, de mivel ő erős, független és minden tekintetben egyedülálló nő kihúzza magát és egyszerűen csak a legcsúnyább pillantásával méregeti gyermekei apját.
- Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha Ezrát hozom magammal -jegyzi meg mintegy mellékesen, egyfajta kegyelemdöfésként, miközben a levitás mellé lép, hogy feltűnésmentesen maga után rángassa az üzletbe.- Megjegyzem, ő a keresztapja és beleegyezett -szúrta még oda mellékesen, hátha az előző mondata nem bizonyult kellőképpen hatásosnak.
Tekintete Hunterébe kapaszkodik, ahogy ő arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen. Soha, semmilyen körülmények között sem tenne olyasmit az orosz, aminek komoly következménye lehet Natira nézve. A két csöppség élete örök szerelme, hogyan is tudna ártani nekik?
Megborzong a férfi érintése nyomán, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Halvány mosolyt varázsol az ajkaira és elszakad tőle,
- Megígérem, hogy rendben lesz -fogadkozik a szőkeség, ahogy átlépik az üzlet küszöbét.
Szofi bízott benne, hogy Hunternek nem szúr szemet, mennyire gyorsan megtalálja a tökéletes fülbevalót -ennek tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű oka van. Előző nap, amíg az apjukra hagyta a gyerekeket, ő eljött Ezrával, mert ő szerette volna megajándékozni az apróságot, mint keresztapja. Az orosz ezalatt az idő alatt remegő gyomorral vette sorra mi minden történhet otthon a távollétében...
- Nem is neked kell tetszenie -hessenti el Szof a megjegyzést.
Gyereket cserélnek és a kislány fülébe szinte pillanatok alatt bekerül az ékszer. Észre sem veszi, csak néz az anyjára azokkal a hatalmas, kék szemeivel és apró ujjacskáit Szofi tincsei közé vezeti.
A nő hátrapillant Hunterre és némán formálja a szavakat -Én megmondtam.
A kegyelemdöfés persze csak ezután következik, elvégre Szofi kis híján idegösszeomlott néhány perccel ezelőtt odakint.
- Akkor most jöhet Chris -fordul a férfi felé és a legtökéletesebb pókerarccal várja a hatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A szőke lány lábait maga mellé húzva figyeli, ahogyan Noel szakavatott mozdulatokkal tartja a kezében a kis Christ. Valószínűleg Hunternek is így kellene bánnia vele, de mint tudjuk nála jóval tovább tart az érési folyamat.
Szofi minden erejét összeszedve hagyta egyedül apát és lányát, egyedül abban bízik,hogy Ezra némileg megbízhatóbb, mint a fiatalabb Bailey -nem, nem az. Állítólag sétálnak egyet ebben a remek időben, gyakorlatilag a nő szinte teljesen biztos benne, hogy ismét valami ostobaságra készülnek. Ezra az idősebb és tapasztaltabb, de amikor kettesben hagyja őket azonos agyi-szinten szoktak mozogni. Ez pedig Szofit lassan, de biztosan az őrületbe kergeti.
- Mert nem te kelsz fel hozzájuk esténként -vonja meg a vállait az ex-rellonos. - Igen, eléggé nyűgösek is vagyunk miatta -beszéd közben szakavatott mozdulatokkal törli meg a kicsi pofiját. - Nati sokkal jobban kezeli a helyzetet.
Tekintete Noelre siklik és egy röpke pillanatig áthatóan méregeti.
- Hallottam valamit. Rólad.
Nem mondja ki pontosan, de teljesen biztos benne, hogy a férfi érti a célzást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szofinak valószínűleg nem a gyerekekkel van a legtöbb problémája, sokkal inkább az édesapjukkal. Hunter ugyanis roppant módon nehezen viseli az éjszakázást, a tanulást és a tényt, hogy az ő aprócska kislánya egyszer majd pasizni fog.
- Ismered már ezt az iskolát nem? Folyton pletykálnak.
Tulajdonképpen az egész falu olyan, mint egy hatalmas piac. Mindenkinek van egy fontos híre, amit egyszerűen képtelen magában tartani. Hogy mennyi az igaz abból, amit a lány hallott ő maga sem tudja, de jobbnak látta megkérdezni a gyermeke keresztapját -elvégre vannak olyan viszonyban, nem?-, mint találgatásokba bocsátkozni.
- Nem egészen az a lényeg, hogy kivel jársz -ingatja a fejét kissé bizonytalanul Szofi, miközben odanyúl a kisfiúhoz, mielőtt az megint megszabadul a cumijától. - Sokkal inkább az, hogy kivel nem.
A történet nagyjából bejárta már a környéket és a nőnek volt szerencséje talán három-négy verziót is megismerni. Mindenesetre bármelyik lenne is az igaz, képtelen elítélni Noelt a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szofi arcán is elterül egy mosoly, ahogy a kisfiú felnevet keresztapukája kezében és ezúttal nincsen ideje a cumi után kapni, így az Noel ölében landol. A szőkeség nem akarja most megszakítani Noel gondolatmenetét mindenféle ostoba kérdéssel, elvégre tudja, hogy éppen annyit fog elmondani neki, amit tudnia kell. Kettejük kapcsolata viszonylag lassan, de biztosan alakult ki. Ha az orosznak valakire rá kellett volna bíznia az életét, az Noel lett volna.
- Szóval vissza a rajtvonalhoz? -Vonja fel szemöldökét egy aprócska, féloldalas mosollyal. - Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom nem lep meg a dolog. Nadine rendes lány, sőt ennél nyilván jóval több. De Annie a te másik feled.
Miközben beszél végig a rellonos tekintetét kutatja. Talán túl nagy szavakkal dobálózik, talán olyasmibe üti az orrát, ami nem az ő dolga, de Noel a családja része. Már abban a pillanatban azzá vált, amikor ő volt az egyetlen, aki támogatta és ezt csak megerősítették a keresztszülőséggel.
A görbület hirtelen kiszélesedik, ahogy előrébb hajol és megtörli a kis Bailey száját.
- Mostmár ideje lenne eldöntened, ki lesz a keresztanyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szofi sohasem volt az a típus, aki másokat elítélt volna mindazért, amit tettek. Vegyük csak például az apját; körözött bűnöző, ő mégis mindent megtett, hogy biztonságba tudja. Hazudott, mint a vízfolyás és teljesen figyelmen kívül hagyta az édesanyja kifejezett kérését -"Nem akarom megtudni, hogy találkozol az apáddal, Elena!" Csak akkor szólította így, amikor igazán dühös volt.
Na meg aztán, itt vannak az ikrek. Nem így tervezte, nem így akarta, de ennél boldogabb talán már sohasem lehet.
- Miért tolnád el?
Olyan őszinte döbbenettel teszi fel a kérdést, mint mikor egy kisgyermek a cukorkaboltban nem érti, az édesanyja miért nem veszi meg neki azt a hatalmas, színes nyalókát, amit ő annnnnyira szeretne.
Szofinak nyilvánvalóan sokkal nagyobb bizalma van a vele szemben helyet foglaló férfiben, mint neki saját magában.
Noel mellé hasal, ahogy végigdőlnek a csepp férfiemberrel a fűben és nevetve rázza meg a fejét.
- Hé, ezt kikérem magamnak! Mi lenne az urasággal az édesanyja nélkül?
Óvatos mozdulattal simítja meg Chris aranyszőke üstökét, mintha legalábbis porcelánból lenne. Kétségtelen, a világ két leggyönyörűbb apróságát sikerült összehozniuk a levitással.
A nő Noel felé pillant, épp csak annyira, hogy az láthassa elcsigázott tekintetét.
- Hunter talán nehezebb ügy, mint az ikrek, de rettentően igyekszik
-ez tény, például tegnap már sikerült összeraknia elsőre a cumisüveget. - Folyton aggódom érte. Hogy túlhajszolja magát miattunk.
Az ex-rellonos fáradtan sóhajt fel és ebben valószínűleg benne van minden, amit az utóbbi időszakban nem sikerült kimondania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nadine kétség kívül egy igazi kincs lehet. Bár Szofi nem ismeri túlságosan jól, mindössze arra alapozhat, amit a faluban, a kastélyban és Noeltől hallott, de ez épp elég ahhoz, hogy megértse a férfi érzéseit. A nő egy igencsak fontos állomás volt az életében, talán mindent megtestesített, amit férfi csak elvárhat –de mi van, ha nem ő az igazi?
Együtt lehetünk valakivel csak azért, mert jó ember?
A válasz határozottan nem.
- Noel, te jó ember vagy –Szofi hangsúlyából ki kellett érződnie, hogy a kijelentés megfellebezhetetlen. - Talán hibáztál, de mégis ki nem hibázik? Az esküvőm napján lefeküdtem Hunterrel, ami talán az elképzelhető legundorítóbb tett volt, még ha okkal is tettem, de nem bántam meg. Ahogyan őket sem.
Volt abban valami igazán varázsos, ahogyan ők hárman most ott feküdtek a fűben. Egyik pillanatról a másikra lettek felnőttek –de képesek voltak rá. A szőkeségből anya lett és a legnagyobb támasza, valamint legjobb barátja az a férfi, akiről nyilvánvalóan sohasem feltételezte volna. A problémáik hirtelen nagyobbak és ijesztőbbek lettek, ők pedig ott álltak ennek a vad káosznak a közepén és csak kapaszkodtak egymásba. Mert ez volt a legfontosabb; hogy fogják egymás kezét.
A lány felsóhajt és bizonytalanul ingatja a fejét. Talán Hunter nem roppan össze, de ő mindenféleképpen komolyabb mentális problémákkal fog küzdeni, mire felnevelni mindhárom gyermekét. Az a baj a levitással, hogy néha nyűgösebbé tud válni, mint a tulajdon gyermekei –például, ha éhes.
- Nem is tudom –jól esett neki Noel érintése, mintha hirtelen energiával töltötte volna fel. - Az egész úgy indult, hogy a gyerekeknek szüksége van egy apára és egy anyára. Egy igazi családra, de… talán én többet érzek iránta. Annak viszont csak ő a megmondhatója, hogy mit érez irántam.
Szofi ebben a kérdésben bizonytalan volt. Nem is kicsit és általában saját maga előtt is tagadta mindazt, amit most Noelnek bevallott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Korábban érkezett, mint amit Noellel megbeszéltek és mivel nem akaródzott neki beülni teljesen egyedül sehová sem, inkább oda-vissza csatangolással töltötte az idejét az utcán. A legutóbbi kis találkozásuk felért egy pszichotréninggel, mert bár a szőkeség már megszokta, hogy a rellonos általában lényegesen többet mesél neki az érzéseiről, mint másnak, de Szofi eddig még sohasem beszélt ilyen nyíltan a Hunterhöz fűződő érzelmeiről.
Ha őszinték akarunk lenni, a férfi egy igazi főnyeremény volt számára -már Noel, Baileyről egyelőre még nem mert levonni ilyen messzemenő következtetést. Egy olyan biztos pontot jelentett a nő számára, ami egész életében nem adatott meg neki. Végre valaki nem érdekből szerette, töltötte vele az idejét és Szofi ezért mérhetetlenül hálás volt.
A tekintetét mindössze egyetlen pillanatra emelte a körülötte sétálókra, de szinte azonnal kiszúrta a nőt, akiről valószínűleg most sokkal többet tudott, mint amennyit illett volna. Így például átfutott az agyán a gondolat -az a fene nagy rosszindulat-, hogy Annelie nem egyedül volt a faluban, elvégre mit keresne itt teljesen egyedül? Mindannak fényében, amit Noel mondott Szofiban felütötte fejét az aggodalom.
Chris egyetlen keresztapukája ugyanis komolyan bizonytalan volt mindazok után, ami akkor este történt. Életében először úgy érezte, hogy Annie bárki másé is lehetne, nem csak az övé. A szőkeség akkor azt mondta, hogy ez teljesen normális -mármint, amit érez-, mindennek ellenére most némi alapját látta a dolgoknak. Na, nem fogja azonnal ezzel üdvözölni a férfit, hiszen minden esély megvan rá, hogy ő téved -de mi van, ha mégsem?
A nő egyetlen pillanat alatt gondolta át, mit is kellene tennie és fordult ki a másik nő elé. Centiken múlott, hogy nem csapódtak egymásba.
- Ne haragudj! -szabadkozott szinte azonnal, majd igyekezett elővenni a legszebb mosolyát és némi meglepettséget mímelni, mintha azon meditálna, honnan is ismeri őt. - Annelie, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A lány nem reagál azonnal Noel szavaira, csak figyeli, ahogyan Chris boldogan felkacag a karjaiban. Hogy ő akart-e ezt valaha? Nem tudna válaszolni a kérdésre. Soha, még csak véletlenül sem fordult meg a fejében, hogy anya lesz -nem, hogy ennyire korán-, ahogyan az sem, hogy esetleg Hunter meg ő ennyit jelenthetnek egy napon egymásnak.
Mégis, most itt vannak és ez Szofi döntése volt tulajdonképpen. Éppen ez az oka, hogy ilyen végtelenül bizonytalan.
- Rám fért már egy kis igazi boldogság -sóhajt fel, de azért igyekszik görbületet mímelni az arcára.
Biztos benne, hogy a férfi tudja miről beszél. Ő volt az egyetlen, aki pontos képet kaphatott róla min kellett keresztülmennie a szőkeségnek teljesen egyedül.
Ezen gondolat nyomában szorosan ott zúgott már a következő is és az orosz ki is mondta, ami megfogalmazódott benne.
- Te is megérdemelnéd.
Noel tekintetét kereste, hogy belekapaszkodhasson és megerősíthesse a szavait. Az élmezőnyben van a lány számára igazán fontos személyek listáján és Szofi szeretné tudni, hogy a rellonos biztonságban van, hogy révbe ér. Néha annyival könnyebb lenne, ha az ember tudná, hogy a végén valóban várja a happy end. Könnyedebben kelne fel reggelente és nézne szembe a kihívásokkal, elvégre talán rengeteg nehézséget és fájdalmat kell kiállnia, de végül mindenért kárpótolva lesz, nem igaz?
Felnevet, amikor Noel kijelenti, hogy Hunter nem csak szívjóságból van vele.
- Nagyon remélem, hogy igazad van, mert ha most felébresztetted bennem a reményt a semmiért, akkor meg fogom bosszulni valahogy -löki meg a férfi vállát óvatosan, majd ő is Chris felé fordítja a figyelmét.
A kisfiú, mint egy végszóra ráhapcizik anyukája szavaira, mintha csak meg akarná erősíteni azt... bár komoly szerepe lehet benne a ténynek, hogy Noel az orrát piszkálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nyilvánvalóan nem volt a legjobb ötlet majdnem ledönteni a másik nőt a lábáról, de Szofit hajtotta a kíváncsiság. Nem csak arról volt szó, hogy aggódott a Noellel való kapcsolata, illetve a férfi szíve miatt. A szőkeséget igazán érdekelte Annie. Tudni szerette volna, mivel vette le a lábáról Chris kereszapukáját.
Többféle válaszlehetőség is átfutott az agyán a kérdésre, de úgy döntött, marad a legegyszerűbbnél. És természetesen a legvalóságosabbnál. Ki tudja, mikor bukna le egy nevetséges kis hazugsággal.
- Csak sokat hallottam már rólad -felelt gyorsan, majd amikor ráébredt, hogy ez hülyén hangzott tovább fűzte. - Noeltől.
Egy pillanatnyi mosolyt engedélyezett magának a másik nő felé. Alapvetően nem volt az a csevegős típus, sőt valójában az utóbbi időben eléggé bezárkózott, de hát a cél szentesíti az eszközt. Kezet nyújtott Annelie-nek.
- Szofi Chenkova, Noel a kisfiam keresztapukája.
Ezt a tényt persze már máshonnan hallhatta a másik nő, de azért fontosnak érezte, hogy hozzátegye. Végigfutott a tekintete a tömegen, hátha feltűnik az emlegetett is, de úgy tetszett, ma nem sieti el az érkezést.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Vélhetőleg nagyon rossz ötlet volt a rellonos lányt csak így megállítani az utca közepén, ezt Szofi nagyjából a második másodpercben már realizálta. Ha már így alakult a dolog, akkor viszont igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Noel kíváncsivá tette a legutóbbi beszélgetésükkor és a szőkeség szerette volna megérteni, mi olyan különleges ebben a nőben, hogy a férfi mindent képes feladni érte.
Érzékelte a pillanatnyi változást Annelie arcán, valahol az aggodalom és távolságtartás között van, ezért igyekezett megválaszolni, honnan is ismeri Noelt -semmi szüksége rá, hogy újabb pletyka kapjon szárnyra. Abból már akad elég és nagy részük sajnálatos módon igaz is.
- Nem mesélte? -Vonta fel az orosz a szemöldökét egy pillanatra.
Persze nem lepte meg, hogy nem Chrisről társalogtak, de a férfi kifejezetten sokat volt együtt a csöppséggel. Szofi valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nyugodtabb volt, ha ő vigyázott a kisfiúra, mert szinte biztos volt benne, hogy nem fogja elhagyni sehol és nem ülteti fel egy óriáskerékre, mint Bailey a legutóbb Natashát. Hunternek megvolt az a jó szokása, hogy egyelőre még semmiféle félelemérzettel nem rendelkezett, ez pedig Szofira néha komolyan ráhozta a frászt.
- Köszönöm -mosolyodott el egy pillanatra. - Nem akarlak feltartani, ha nagyon sietsz, csak olyan sokat hallottam már rólad Noeltől és kíváncsivá tett.
Egy röpke pillantást vetett Annie háta mögé, hogy megbizonyosodjon róla, a férfi még a közelben sincsen -ma valamiért nem kapkodta el, a sors keze...
- Egyébként éppen rá várok, úgy... húsz perce -lesett le a karórájára. - Nincsen kedved meginni egy kávét, vagy bármi mást?
Normál körülmények között a szőke nem ilyen nyitott, de ha végre minden jól megy és csak egyszer a helyükre kerülnek a dolgok, akkor ez a nő itt vele szemben igen komoly szerepet fog játszani olyasvalaki életében, akiért Szofi képes lenne bármit feladni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány aprókat mozdított keresztbe vetett lábán, miközben az étteremben ülő embereket méregette. Mióta az édesanyja elment a kicsikkel Hunter feltűnően szótlanná vált. A nagymama szeretett volna egy kis időt hármasban tölteni az unokáival, a nő pedig csak néhány röpke óra erejéig szívesen kilépett volna az anyaszerepből.
Szofit aggasztotta, hogy a férfi ennyire nincsen jelen, sokkal jobban, mint általában. Tudni szerette volna, pontosan mi jár a levitás fejében, de nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Valószínűleg sohasem látta még Huntert ennyire mélyen elgondolkodva, egyértelmű volt tehát, hogy komolyan bántja valami. Az orosz végigpörgette a fejében az elmúlt néhány nap eseményeit, hátha rábukkan valamire. Bármire, ami segíthet.
A férfi háta mögött elsuhanó pincérre pillantott és anélkül tett fel a kérdést, hogy kereste volna a szemkontaktust.
- Történt valami?
Nem tudta biztosan, hogy ez kizökkenti-e majd gyermekei apját a jelenlegi állapotából, de egy próbát mindenképpen megért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő hirtelen értelmezni sem tudta mindazt, amit hallott. A házasság, mint olyan szinte már szóba sem jött otthont, tekintetbe véve, milyen csúfos véget ért a legutóbbi próbálkozása. Tekintetét továbbra is valahová a férfi háta mögé a falra szegezte. Most az ikrek voltak az elsők, Chris és Natasha minden idejét és enegiáját felemésztették, ez lehetett az oka, hogy még csak meg sem fordult a gondolat a fejében, pedig logikus nem igaz? Minden valamire való aranyvérű család elvárná, ahogyan igazából az övének is el kellene. Hunter családja nem olyan, mint az övé. Ők kész tények elé állították a fiukat és ez rettenetesen zavarta Szofit.
Lassan vezette vissza a tekintetét és élesen beszívta a levegőt, mielőtt megszólalt volna.
- Mit feleltél?
Náluk minden másképpen működött, elvégre az orosz lány apja hírhedt bűnöző, az anyja pedig azóta nem erőlteti a témát, hogy a szőkeség megszökött a saját esküvőjéről -aranyvér ide, vagy oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aprót bólintott a válasz hallatán. Szofi úgy gondolta, hogy ő is hasonlóan reagált volna, ha a szülei megemlítik neki a házasságot. Valahol hihetetlenül szerencsésnek érezte magát ebben a pillanatban, amiért az apja relatíve messze tartózkodik.
- Tudod, hogy én nem vagyok oda az ötletért -végre felvette a szemkontaktust Hunterrel. - Ami Nikoval történt, az elég volt. Egy papír semmit sem ér és semmi sem fog megváltozni tőle.
Ebben teljesen biztos volt. Ők ketten most remek párost alkottak így, ebben a formában. Szofi szinte biztos volt benne, ha esküvőre kerülne a sor, ő elbizonytalanodna és távolságtartóvá válna, az pedig mindent tönkre tenne.
- Mikor történt ez?
A lány próbált a fejében számolgatni; az utóbbi időben kifejezetten sokat voltak együtt és ő egészen a mai ebédig észre sem vette, hogy valami nincsen rendben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szofiban felmerült a kérdés, hogy Hunter vajon miért nem hozta fel hamarabb a témát és, ha ő most nem kérdez rá, akkor vajon meddig halogatta volna? Talán semmi jelentősége nem volt, elvégre pontosan ugyanazt akarták mindketten, őt mégis zavarta a dolog. Átfutott az agyán, hogy talán a levitás nem bízik meg benne, de elhessegette a gondolatot.
Halványan elmosolyodott.
- Ezra is hallotta?
Nem volt tulajdonképpen lényeges, de Szofit érdekelte volna, mit szólt a férfi testvére ehhez az egészhez. Úgy gondolta, ők ketten különösen jóban lettek, mióta a kicsik megszülettek.
Szofi felsóhajtott és az ajtó irányába pillantott, ahol nem olyan régen távoztak. A napjai nagy részét velük töltötte, de ez hamarosan meg fog változni és talán itt volt az ideje, hogy ő is kiterítse a kártyáit.
- Egy család vagyunk, papír nélkül is -fordult vissza a férfi felé. - Mondanom kell valamit -beharapta az ajkát, de nem szakította meg a szemkontaktust. - Megkerestek az egyik színházból és munkát ajánlottak.
A nő tartott a reakciótól, mert ez azt jelentette, hogy a kicsik mellé keresni kell valamit és látta a gyermekei apján, hogy már attól sem boldog, ha az édesanyjára bízzák őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bár nem várta, hogy a szüleivel szembe menjen, Szofi azért eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt, amiért Ezra legalább az öccse felé kifejezte a véleményét. Ebben a helyzetben egyiküknek sem volt éppen könnyű és a nő jelenleg úgy érezte, hogy viszonylag hosszú ideig nem szeretne összefutni Hunter szüleivel.
- Azt hiszem, igaza van. Mint mindig.
Ezra sokkal meggondoltabb volt, mint ők ketten együtt véve. Egyetlen egy alkalommal előfordult, hogy Szofi egyedül volt otthon a kicsikkel és pánikba esett, ezért Ezrát hívta. Ezt persze utána nem mondta el sem a levitásnak, sem az édesanyjának. A lényeg, hogy képes volt feltétel nélkül bízni a férfiben.
- Nagyon jó ajánlat... mondhatni visszautasíthatatlan -zavarában felnevetett és az ujjaival kezdett babrálni. - Valójában, egy hónap múlva kellene elkezdenem a próbákat.
A szőkeség maga sem tudta egészen pontosan, hogy jó ölet-e most elkezdeni dolgozni, amikor a kicsik még az első évüket sem töltötték be, de tudta, hogy ennél jobb ajánlatot valószínűleg nem fog kapni többé.
- Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hunter érintése egy pillanatra melegséggel töltötte el, de ez gyorsan elillant. Fogalma sem volt róla, hogyan jutnak majd egyről a kettőre és ebben a pillanatban rettenetesen félt a jövőtől. Túl sok dolog forgott most kockán, túl könnyű lett volna innen elbukni. Hálás volt, amiért a férfi nem utasította el azonnal a felvetését, de valahol a lelke mélyén pontosan ezt szerette volna. Az egyik pillanatban még indokokat gyűjtött, hogy belevágjon, a másikban pedig azon rugózott, miért kellene elutasítani. Mert hiába maradna Pesten, a próbák rengeteg idejét felemésztenék. De nem fognak rá még éveket várni, amíg a kicsik óvodába kerülnek.
- Még ne döntsük ezt el, jó? -Megfordította a kezét és ujjaival Hunterbe kapaszkodott, mintha az élete múlna a férfin. Tekintete az övét kutatta és Szofi kékségeiben jól láthatóan ott ült a kétely. - Van még időnk.
Nem akart különválni tőlük, nem akarta, hogy a gyermekeik csak néha-néha lássák az apjukat és az anyjukat. Kellett lennie ennél jobb megoldásnak is.
Szofi jelzett a pincérnek, majd cinkos mosollyal visszafordult gyermekei apja felé.
- Mehetünk? Csak a miénk a délután.

//Köszönöm //