36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes RPG hozzászólása (125 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 01:03 Ugrás a poszthoz

Cicus

Lewyvel szemben nehezen került ki győztesen az ember és Szofinak most egyáltalán nem akaródzott hosszas vitákba bocsátkoznia a meg sem történt esküvőjével kapcsolatban. Tényleg, miért is beszélgettek erről ők ketten? Már régen ejteniük kellett volna a témát, elvégre éppen az egyikük majdnem esküvőjéről volt szó. Nem morbid kicsit a helyzet?
Aztán a lány természetesen azonnal ráhibázott a történtekre és vigyorogva figyelte, ahogyan a hajtó megpróbálta kimagyarázni magát. Egy másodpercig sem hitt benne, hogy Lewy megváltozott volna a legutóbbi találkozásuk óta, így aztán már szinte meg sem lepte, hogy valakit megint sikerült majdnem eltennie láb alól. A szokás hatalma… minek volt az a szerencsétlen útban?
- Megértelek, biztosan jogos volt. –bólogatott hevesen egy féloldalas mosollyal, mintha halvány ibolyája is lett volna arról, miről szól a kviddics pontosan.
Oké, talán volt valami fogalma a játékról, az alapszabályok kis hányadát –a fontosabb hányadát- tökéletesen értette és szívesen nézegette a lengyelt a levegőben, miközben embereket tesz mozgásképtelenné, de ez vélhetőleg édes kevés volt hozzá, hogy komolyabb következtetéseket vonjon le a játékkal kapcsolatban.
Aztán az események felgyorsultak és Szof arra eszmélt, hogy konkrétan az exével vív éppen csókcsatát és valahol a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy ennek illene nagyon gyorsan véget vetnie, de magasról tett a kis vészcsengőre. Akkor bezzeg nem csengetett, amikor kellett volna… a szemétláda! Pedig bőven lett volna alkalma ráébreszteni a szőkét, hogy hülyeséget csinál. Most éppen nem érezte úgy, hogy ilyen alkalom van.
Elhúzódott Lewytől, hogy levegőért kapjon, de homlokát az övének döntötte. Egyáltalán nem akaródzott neki megszakítani ezt a törékenynek tűnő valamit, ami hirtelen kettejük között szövődött.
- Talán csak egy cseppet. –nevetett fel halkan és egy sokkal lágyabb, rövid csókot adott a hajtónak. - Máskor ne várass ilyen sokáig! –javasolta távolabb húzódva.
A szíve hevesebben vert, mint az feltétlenül szükséges lett volna és a szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy még a férfinek is hallania kell, hiába álltak ebben a pillanatban viszonylag távol egymástól –már az előzőekhez képest. Szof keze a férfi dereka köré fonódott és fejét a mellkasának támasztotta.
- Utálom, hogy így összezavarsz, Lewy! –bukott ki belőle a vallomás, de azért nem moccant.
Mert bármennyire is utálta ezt a helyzetet, imádta a kapcsolatuk minden egyes pillanatát.  
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 12:10 Ugrás a poszthoz

Cica

A szőkét már egyáltalán nem tudta meglepni mindaz, amit Lewy mondott. A férfi sohasem volt könnyű eset és nem arról volt híres, hogy meghúzza magát a háttérben, várja a csodát és közben imákat mormol, hátha akkor senki sem löki le a seprűjéről. Nem, ő a tettek embere volt és az üss, vagy téged ütnek elv alapján, inkább cselekedett, mint kivárt. Legyünk őszinték, ebben nagyon hasonlítottak egymásra.  Szofi sem éppen a visszafogottságáról volt híres.
Mivel a lány már azon túllépett, hogy a csenője totálkáros lett, úgy tett, mintha egyáltalán nem lenne tudatában, mekkora hülyeséget is csinál éppen. Elvégre, hé! Az exével csókolózott a falu közepén, mikor még csak most pattant meg az esküvőjéről. Igen, valószínűleg ez volt a világ legtermészetesebb dolga… Minden exmenyasszony így csinálja, nem?
Tegyük azért hozzá, hogy a szőke menekülésében komoly szerepe volt Lewynek is, bár a tény, hogy az apja nem véletlenül küldött utána egy testőrt –akinek most biztosan megduplázza a bérét-, elég beszédes volt.
Elmosolyodott, ahogy a lengyel ujjai végigsiklottak az arcán és csak nagyon halkan szólalt meg. Vajon hányan figyelhették őket ebben a pillanatban és ebből hányan ismerték fel legalább az egyiküket?
- Tőled sohasem volt könnyű megszabadulni… nem mintha meg akartam volna. –a végét már szinte suttogva tette hozzá.
Mindaz, ami kettejük között történt a múltban és történik most, túl bonyolult volt ahhoz, hogy Szofia megpróbálja megérteni. Igaz, hogy az apja odáig meg vissza volt a boldogságtól, amiért egy kviddicssztárral találkozgat a lánya és talán ez volt az egyetlen olyan kapcsolata, amit még az édesanyja sem ellenzett, a szőke akkor sem értette igazán, mi is folyik közöttük.
Jóleső borzongás futott végig a gerincén, ahogy Lewy belepuszilt a nyakába. El kellett ismernie, ebben tényleg nagyon jó volt, még akkor is, ha ebben a pillanatban részben Szofi szövegét lopta. Mindenki ért valamihez…
A kérdésre csak felsóhajtott.
- Fogalmam sincsen. –elhúzódott picit, hogy a férfi szemeibe nézhessen. - Mondd meg te, te jöttél vissza!
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 16:29 Ugrás a poszthoz

Cica
Előzmények-Boglyas tér

A lány nem akart reagálni rá, de valahol a lelke mélyén hihetetlenül büszke volt magára, hogy sikerült meglepnie a hajtót. A csók talán hiba volt, talán nem, minden esetre nem ez volt az a pillanat, amikor a szőke el akart ezt dönteni. Jól érezte magát Lewy társaságában, mert bár sohasem mondta volna ki hangosan, azért hiányzott neki a kissé erőszakos kviddicsjátékos, még akkor is, ha mániája volt, hogy emberekben tegyen kárt a levegőben.
Nevetve vette csak tudomásul, hogy a férfi tulajdonképpen elrejtette őt az utcát átszelő kíváncsi szempárok elől és készségesen belebújt a zakóba. Semmiféle akadályát sem látta, hogy ők ketten most ellibbenjenek a cukrászdába  és magukba lapátoljanak némi felesleges kalóriát.
-Menjünk -bólintott aprót a lány, miközben összefűzte a kezeit a mellkasa előtt, így kifejezve nemtetszését. - Ki elől takargatsz ennyire?
Igazán érdekelte volna, hogy vajon miért csomagolt be őt a hajtó úgy, mint egy karácsonyi ajándékot, miközben igazán nem viselt kevés ruhát. Futott, ezt a sportot pedig nem túl kényelmes térdig érő kabátban űzni és biztos volt benne, hogy azért a férfinek is jobban tetszett ez a látvány.
- Gyere, együnk egy sütit! –intett a lány a cukrászda felé a fejével és, ha Lewy nem ellenkezett, akkor meg is indult a megfelelő irányba.
Amikor legutóbb itt járt még csak az esküvőjét tervezgette és közben Arlennel cseverészett arról, miért is nem lenne jó ötlet Niko elé állni a ténnyel, hogy nem minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. Akkor azt ígérte, hogy segít ezt a problémát megoldani, de már látta, hogy az sem változtatott volna sokat a helyzeten, ha ő beleszól. A fiú nem arról volt híres, hogy mások irányíthatják.
Menet közben a kövezetet bámulta maga előtt és próbálta felidézni az első gondolatát, miszerint miért is hiba beülni bárhová azzal az exével, akivel pár perccel ezelőtt még csókolózott. Hirtelenjében elég sok ellenérvet tudott volna felsorolni.
Előre ment az ajtóban és a szokásos, szélre eső asztalához csüccsent le –ahová egyébként minden alkalommal, amikor itt járt. Mielőtt leült volna kigombolta a zakót és az ujjait kibújtatta belőle a karjait, mert csak azért sem lehet mindig Bojarskinak igaza.
- Mit is kellene megbeszélnünk egészen pontosan?
A kérdést egy komoly pillantással toldotta meg és már csak azért sem tervezte elengedni a férfi tekintetét, amiért az sem tette odakint a téren. Mert akkor elüti a helyzetet és a lány sohasem fogja megtudni, hogy pontosan mi is van velük.
Egy pincér feléjük indult –konkrétan az, amelyik a múltkor, mikor Ildával itt volt annyira bámulta– és Szof akaratlanul is engedélyezett magának egy aprócska mosolyt. Ez valahogy nem az ő napja…
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 21. 20:21 Ugrás a poszthoz

Cicum

Ahogy leültek az asztalhoz és Lewy túltette magát a ki-mennyi-ruhát-visel mizérián, Szofi már ki is bújt a felsőből, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, hogy ő most ország világ előtt megmutathassa az alakját. Persze, erről szó sem volt, azért a vállán hagyta a zakót, de egyszerűen kényelmesebb volt így, mint a túlméretezett ruhadarabban élet-halál harcot vívni a villával és a csészével.
Csak megforgatta a szemeit, amikor a hajtó közölte vele, hogy egyszerűen képtelenség, hogy valaki ennyire borzasztóan viselkedjen, mint Szofi. Ennek az lehetett az oka, hogy a férfi nem ismerte a nemet. Minden egyes nő, aki a két méteres körzetébe került a lába előtt hevert és a szőke tisztában volt vele, hogy a lengyelnek még meg kell tanulnia, hogyan is illene kezelni, ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan azt elvárnánk. Például nem lökjük le a seprűről, csak mert nem ott van, ahol szerintünk lennie kellene.
- Sohasem zavart, hogy ennyire borzalmasan neveletlen vagyok -jegyezte meg a lány egy apró mosoly kíséretében és lepillantott az asztallapon összekulcsolt ujjaira. -Nem emlékszem, hogy bármikor is balhéztam volna veled. Én mindig jó kislány voltam. Vagy tévedek?
Felvont szemöldökkel lesett fel Lewyre a szempillái alól és engedélyezett magának egy féloldalas mosolyt. A kapcsolatuk talán nem volt éppen a legtökéletesebb, elég ritkán volt alkalmuk találkozni az ominózus nyár után, ennek ellenére a szőke sohasem vetette ezt a férfi szemére. Mindkettejüknek dolga volt, Lewy játszott, Szofi pedig párhuzamosan végezte az iskolát Franciaországban és táncolt a moszkvai balettben. Összeegyeztethetetlen életmódot folytattak, ennyi az egész.
Szofia felnevetett, ahogy a pincérfiú -miután sikeresen lepakolta eléjük az étlapot és még csak a lábában sem botlott meg visszafelé menet- visszafelé iszkolt és kissé félrebiccentett fejjel végigmérte hátulról. Nem, nem Lewyt akarta idegesíteni.
- Most nem tudom mi bajod van vele... Olyan kis helyes!
Értetlenséget mímelve, hatalmas szemekkel pillogott Lewyre, de közben alig tudta visszafojtani a mosolyát.
- Amúgy meg, miért zavar, ha megnéznek?
A kérdés nagyon komolyan foglalkoztatta Szofit, de úgy tett, mintha csak mellékesen vetette volna oda, tekintete már a sütemények neveit pásztázta és csak a szeme sarkából figyelte a férfi reakcióját.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 22. 08:37 Ugrás a poszthoz

Cicu

- Rettenetesen szégyellem –adta meg magát a lány egy görbület kíséretében. - Mondd, meg tudsz nekem bocsájtani?
Persze, hogy még neki kellett bocsánatot kérnie. Nehogy már egyszer ebben az életben ne Bojarskinak legyen igaza! Szofi már ezt sem szívta mellre, ahogyan igazából semmit sem, amit a férfi tett; részben azért, mert túl jól ismerte, részben pedig azért, mert közel állt a szívéhez és a szőkének nem volt kenyere megbántani azokat az embereket, akik fontosak a számára.
A pincérfiú kibotladozott hozzájuk –igen, ez volt a legjobb szó– és miután sikeresen teljesítette a küldetését vissza is egyensúlyozta magát a pulthoz. Szofi persze nem tudta szó nélkül hagyni Lewy megjegyzését. Tekintete nevetve kutatta a férfiét, aki csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy hát neki nem az esete a srác.
- Pedig aranyos –rántotta meg a vállát, tovább játszva a kis játékot. Kicsit sem érdekelte, hogy az a fiú aranyos-e. - Nem tudom, mi a problémád vele!
A lány tekintete nevetéstől csillogott, ahogy visszafordult az étlap felé, hogy valamiféle elhatározásra jusson. Koffeinre volt szüksége, méghozzá minél nagyobb dózisban. Nyilvánvalóan függő, de ezt az életben be nem ismerte volna. Mióta ide költözött és kiengedték a szanatóriumból úgy döntötte magába a kávét, mintha az élete múlott volna rajta. Jobb ez, mint az anorexia nem? Na, akkor le lehet szállni!
Szofi megpróbálta bevetni a szembe-nézős-trükköt, de Lewy elfordult. Persze, hogy ismerte. Persze, hogy nem fog beleesni a saját csapdájába. Hát milyen világot élünk, ha már valaki a volt barátját nem kérheti arra, hogy őszinte választ adjon?
A rellonos egy pillanatig félrebiccentett fejjel méregette a férfit.
- Igen, pont úgy nézel ki –döntötte el. A pincérke feléjük nézett, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy odamerészkedhet-e felvenni a rendelést. - Egyrészt hagyd abba a dobolást! –ujjai reflexszerűen csúsztak a férfiére, hogy megakadályozza a tevékenységében. - Másrészt, hagyd ki ebből apámat! Ő valószínűleg senkit sem kedvelne…
Félbehagyta a mondatot, mert melléjük lépett a srác, hogy felvegye a rendelésüket. Valószínűleg ez volt a szőke szerencséje, mert a végén még elkotyogta volna, hogy Lewyn kívül senkit sem díjazott az apja és nem állt szándékában legyezgetni a hajtó amúgy is túl nagyra nőtt egoját.
- Egy karamellás lattet kérek! –adta le gyorsan a rendelést, de közben a lengyelt figyelte.
Szofi nem volt a legilimencia mestere, bár most szívesen figyelmeztette volna Lewyt, hogyha valamilyen érthetetlen okból kifolyólag behúz egyet a kissé összezavarodott srácnak, akkor a lány a nyakába önti a kávéját.  
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. november 22. 08:41
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 16:40 Ugrás a poszthoz

Cica

Szofi a pincér testi épségének fenyegetésére tett megjegyzést igyekezett figyelmen kívül hagyni. Ha minden egyes ilyen és ehhez rettentő módon hasonló kijelentésre ugrott volna, már elég régen megszakadt volna kettejük között a kapcsolat. Valószínűleg most nem itt csücsülnének és folytatnának egy békés diskurzust arról, mi lenne a legjobb módja szerencsétlen mit sem sejtő srác néhány napnyi ágynyugalomra kényszerítésének.
- De nincsen -emlékeztette azért Lewyt, nehogy alkalma legyen megfeledkezni erről az aprócska tényről.
A rellonos megpróbálta a már jól ismert játékot bevetni a hajtó ellen -természetesen teljesen esélytelenül. Kikerülte a témát, Szof pedig felsóhajtott. Nem akart semmi olyasmit sem kikényszeríteni Lewyből, amiről ő maga nem beszél szívesen, ezért megelégedett azzal a válasszal, amit kapott és közben azért megjelent egy aprócska mosoly az ajkain. Talán Bojarski sikeresen vette az akadályt és amennyire lehetséges volt, elkerülte a témát, de ezzel sokkal többet árult el a szőkének, mint amennyit valószínűsíthetően szeretett volna.
Közben befutott melléjük a pincérsrác, akire Lewy akár úgy is tekinthetne, ha éppen nem állna szándékában lekapni a fejét és nem okozott volna neki komoly sérüléseket gondolatban már legalább tíz különféle módon, mint a nap hősére. Ugyanis elvette a lehetőséget Szofitól, hogy tovább csavarja a témát és újabb kérdésekkel bombázza a lengyelt az itt tartózkodásának okáról.
Aztán Lewy olyat mondott, amitől a szőke lány úgy, ahogy volt mozdulatlanná dermedt. Ujjai még mindig a férfién pihentek, tekintete valahová a távolba meredt és szeretett volna átugrani az asztalon, hogy agyon csapja a volt barátját.
Aztán csak vett egy mély lélegzetet és Lewyre fókuszált.
- Hogy mit csináltál?
A helyzet több okból is aggasztó volt. Egyrészt, az apja úgy nézett a férfire, mint valami görög félistenre, aki csak és kizárólag azért szállt le a mennyekből, hogy az ő kicsi lányával legyen. Másrészt, bizonyára még erre irányuló megjegyzéseket is tett. Harmadrészt, egészen biztosan beszélt a lányát fenyegető sötét erőkről -nevezetesen az exvőlegényéről.
Két opció maradt; vagy most azonnal megnyílik alatta a föld, vagy pedig láthatatlanná válik. Mindkettőre kevés esély volt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 23. 17:40 Ugrás a poszthoz

Cica

Valamilyen megfejthetetlen úton kibukott, hogy a lengyel kviddicses meg a szőke apja a nem is olyan távoli múltban jókedvűen eliszogattak, amiről a lánynak a leghalványabb fogalma sem volt. Nem szerette, ha titkolóznak előle, pláne akkor nem, ha ezt az édesapja és egykori barátja tették. Jelen pillanatban ez kevésbé volt Lewy hibája és inkább Victoré, de az most édes mindegy, ugyanis a szőke komolyan fontolgatta, hogy köddé váljon. Túl jól ismerte az apját.
-Miről beszéltetek? -tekintete hajszálnyival összébb szűkült és komolyan méregette a hajtót, miközben újra felrémlett benne, hogy talán jobban járna, ha elnyelné a föld.
Miért volt az apjának mániája, hogy beleszóljon az ő egyetlen kicsi lányának az életébe? Ha pedig tényleg csak és kizárólag a meccs miatt ment ki, akkor miért nem hívta el Szofit is? Ja, persze, mert utálja a kviddicset.
Szofi felnevetett és látványosan félrepillogott, mintha ezzel is bizonyítani akarná, hogy ő egyáltalán nem akar komoly károkat okozni a férfiben -dehogynem!
Igyekezett tudatosítani magában, hogy nem Lewy hibája a kialakult helyzet, nem ő kereste meg az orosz lány apját, sőt még csak nem is ő hívta meg, hogy igyanak valamit, egyszerűen csak rosszakor volt rossz helyen -eléggé. Ennek ellenére nem tudta elnyomni magában a gondolatot, hogy a hajtó most rettentő módon élvezi, hogy ő olyan fejet vág, mint egy légszomjas fóka.
- Hagyd már! -figyelmeztette, amikor a pincérfiú egy óvatlan mozdulattal majdnem a lány öklébe pakolta a lattet. Úgyse rossz ébresztő, de valahogy nem akart a gyengélkedőn kikötni. A fiú vörös képpel állt odébb, a szőke meg felsóhajtott. - Ha miattad az ölembe önti, akkor esküszöm hozzád vágom a pitédet!
A helyzet az volt, hogy Szofi még így is szívesen bemutatta volna a lengyelnek közelről azt az édességet, de egyelőre türtőztette magát. Mert, hogy ő finom nő meg minden... Jól nevelt lány... Meg ilyenek.
- Úgy utállak titeket, komolyan! Legközelebb szünetben elmegyek és iszok valamit a szüleiddel. Csak úgy, szívjóságból.
Mélyet sóhajtott, miközben kavargatni kezdte a kávéját. Persze esze ágában sem volt odamenni, Lewy szülei még csak különösebben nem is rajongtak érte. Bárcsak ugyanezt elmondhatná a saját apjáról is!

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 25. 22:16 Ugrás a poszthoz

Cicu

Enyhe kifejezés az, hogy a lány apja zakkant. Victor Chenkovnak ugyanis két mániája volt az életben: az egyik az ő egyetlen picike lánya, akit most csak és kizárólag valamilyen érthetetlen okból nem említett meg Lewynek, a másik pedig a kviddics. Ez utóbbit a szőke egyáltalán nem tudta hová tenni, de azt igen, hogy miért rajon ennyire az egykori barátjáért. Bojarski igazán megnyerő tudott lenni, ha akart. Ezt Szofi szívesen bármikor, bárhol, bárkinek aláírja.
- Miért, nem akad elég nő, aki szívesen hozzád menne? -Érdeklődött mellékesen és sóhajtva húzta közelebb magához a kávéját. Került mindenféle szemkontaktust a hajtóval. Nők... - És nem zakkant, csak kissé... túlgondolja a dolgokat. Szokása. Minket is folyton túlgondolt.
A végét már csak valamivel halkabban tette hozzá, mikor a pincérfiú sikeresen vette az útjába gördített akadályokat és lelépett. A lány egyáltalán nem tervezett reagálni a fizetéses fenyegetésre, mert ha bizonyos összegért cserébe megdobálhatja álmai férfiját, hát nincs ami visszatartsa.
Persze ezúttal nem tette meg, még a végén kihajítják őket anélkül, hogy bevitte volna a megfelelő koffeinadagot. Akkor a lengyel megtudhatta volna, milyen az, amikor Szofi éppen duzzog. Ebben a pillanatban még kifejezetten finoman és nőiesen viselkedett.
Persze a kis fenyegetése nem jött be, ezt már akkor tudta, amikor kiejtette a szavakat a száján. Egyszerűen hiteltelen volt az egész. Annyi baj legyen, ezt a kört most Lewy nyerte.
- Nem duzzogok -vont vállat és végre valahára felemelte a tekintetét a kávés pohárról. - Hiányoztál!
Ez tény. Bizonyára a lengyel is tisztában van vele, hogy mennyit jelentett és jelent még most is a sárkánylánynak, akkor is, ha ezt egyikük sem mondta ki. Tartották a kapcsolatot, leveleztek, de az nem ugyanaz, mint szemtől szemben állni egymással.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 10:56 Ugrás a poszthoz

Cicu

A kijelentésre, miszerint a férfi már azt sem képes elviselni, ha egy nőnemű egyed lenyúlja a felsőjét Szofi sokat mondóan a vállán lógó zakóra pillantott, majd visszavezette tekintetét a hajtóra.
Az, hogy mi túlgondolni való volt az ő kapcsolatukon nagyon sokáig a szőke számára is egy megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Már csak azért is, mert az apja, ha csak tehette pálcával üldözte el a közeléből a még lélegző delikvenseket, ők pedig általában nemigen mertek visszakozni. Vajon ez is szerepet játszhatott benne, hogy a rellonosnak egyetlen komoly kapcsolatot sem sikerült kialakítania? Vagy csak ő volt reménytelenül alkalmatlan a feladatra? Nyilván mindkettő.
- Most mit mondjak? -Sóhajtott fel és megforgatta a szemeit. - Apa szeretett úgy gondolni rád, mint a jövendőbeli vejére. Miért lep meg ez téged annyira? Épp most mondtad, hogy zakkant.
Kivételes alkalom volt, hogy a lánynak jól jött mindaz, ami a hajtó száját elhagyta és nem próbált meg ellenkezni vele. Nevelhető ő, vagy éppen csak ügyesen tudja forgatni a szavakat. Részletkérdés.
Arról, hogy az orosz lány szeretne-e találkozni Lewy családjával vitatkozhattak volna, abban viszont biztos volt, hogy szívesen töltené a karácsonyi szünetet a férfi társaságában. Már csak azért, mert régen látta és hiányzott neki, meg minden... Érthető nem? Nem kell ezen semmit sem túlbonyolítani.
- Nem hiszem, hogy édesanyád szívesen látna -hívta fel rá a lengyel figyelmét.
Nem mondhatnám, hogy hihetetlenül rossz volt a kapcsolatuk, vagy esetleg minden alkalommal, amikor látták a másikat, akkor megfordult a fejükben a cicaharc gondolata, minden esetre a nő érezhetően nem kedvelte Szofit, a lány pedig ezzel tisztában volt. Mindez magával vonzotta, hogy éreztette is Lewy anyjával, jobb ötlet tőle három lépés távolságban maradnia. Nehogy valami... butaságot csináljon. Véletlenül, természetesen. Mindenkinek van valami hobbija, Lewy embereket lökdös le seprűről, Szofi pedig szereti megfélemlíteni a környezetét. Remek csapat...
Halvány mosollyal emelte a szájához a poharat és ivott egy lassú kortyot, miközben tekintete az ablak felé rebbent. Ő is beismerte, Lewy is beismerte. Nem kell tovább ragozni. Mindketten pontosan tudták, mit is jelentenek a másiknak.
- Kérek hát! -tette le a csészéjét. - Azért nem rendeltem magamnak, mert a tiédből sokkal jobban esik.
A rellonos azonnal levette, hogy Bojarski lazítani akarja a kissé feszültté vált témát és ő nem is ellenkezett.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 26. 19:09 Ugrás a poszthoz

Cicum

Hangosan felnevetett a lánykéréses momentumra és majdnem kiköpte a kávéját. Szép is lett volna, ha lépten-nyomon megkéri valaki a kezét, ő pedig strigulázhatta volna a háta mögött hagyott esküvőket. A gondolatra egy pillanat alatt elpárolgott a jókedve és csak aprót rázott a fején.
- Nem, de ő kedvel téged. Ennyire egyszerű. Szerintem majdnem fontosabb lettél neki, mint én vagyok.
Az orosz férfi nem valószínű, hogy lemondott volna az egyetlen kislányáról bárki kedvéért, de azért a lengyel kviddicssztár egy elég jó opció volt. Plusz pont, hogy egyetlen alkalommal sem szorongatta meg az ő csöppségének csuklóját... és azt említettem már, hogy kviddicssztár?
Lewy láthatóan elkomolyodott, amikor Szofi felhozta, hogy az anyukája nem rajong érte különösebben és a szőke már ezerszer megbánta, hogy azonnal kimondta az első gondolatát.
A túl nagy szája lesz a veszte...
Élesen szívta be a levegőt és kerülte a férfi tekintetét, amilyen bőszen csak tudta. Nem akart sem a lelkébe gázolni, sem pedig olyan témát erőltetni, amiről talán nem kellett volna csevegniük. Legalábbis nem itt és nem most. Szofi tudta, hogy ha Lewy el akarja mondani neki, akkor majd később, amikor készen áll rá, beszél róla.
- Értem, sajnálom -felelt végül kissé rezignáltan és ismét a poharával kezdett játszadozni, ez egy remek menekülőútnak tűnt, amíg Bojarski elé nem tolta a tányérját.
A sárkánylány fellesett rá a szempillái alól, miközben vágott magának egy apró falatot. Valójában az evés perifériára szorult nála az utóbbi néhány napban... hétben. Kívülről talán csak az első napokban lehetett látni, mennyire darabokban van. Bezárkózott a szobájába, a menyasszonyi ruhát begyűrte a szekrénye aljába -egyáltalán nem érdekelte, hogy elszakad-e- és csak feküdt az ágyon a plafont tanulmányozva.
Aztán kimerészkedett és orvul nyakon hajigálta Wardot a könyvével... de ez már egy másik történet.
A kérdésre halványan elmosolyodott és miközben válaszolt visszaszolgáltatta a sütit.
- Ha megint el mersz tűnni, nem leszünk jóban, Bojarski! -Figyelmeztette egy féloldalas mosollyal. - És tudom, hogy látni szeretnél, különben nem kerestél volna meg. Vagy talán tévedek?
Felvont szemöldökkel mérte végig mindazt a hajtóból, amit így, ülve tudott és be kellett vallania, hogy egyáltalán nem volt ellenére a látvány.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 20:57 Ugrás a poszthoz

Kapitányom

A szőke egyáltalán nem akart vitatkozni a férfivel. Nyilvánvalóan az édesapjának hatalmas előnyt és megnyugvást jelentett volna, ha olyasvalakivel tárgyalhat a kviddicsről, aki érti is, miről beszél.
Aztán a lengyel édesanyjára terelődött a szó és Szofi egyből kellemetlenül kezdte érezni magát. Nem azért, mert az ő hibájának érezte, vagy esetleg bármiféle közel volt a nőhöz, mindössze azért, mert felhozta a témát, anélkül, hogy átgondolta volna, hogy esetlegesen beletenyerel valamibe, amibe nem kellene...
Márpedig ő ebben igazán tehetséges volt. Olyan témákat érinteni, amik mások számára fájdalmasak, esetleg kínosak. Jobban tette volna, ha néha egy percre elhallgat, de valamiért sohasem sikerült neki igazán.
Figyelmesen, kissé félrebillentett fejjel hallgatta a hajtót és közben ezernyi gondolat suhant át az agyán. Hogy miért nem szerette a szőkeség a kviddicset? Erre a kérdésre roppant egyszerű volt a válasz; amíg Lewy lökött le másokat a seprűről, addig kicsit sem izgatta a dolog, de ha az ő hajtójának baja esett -akárcsak a legkisebb is-, akkor Szofi szíve ezer darabra tört.
Épp, mint most.
- Szívesen elmegyek veled -mosolyodott el egy lélegzetvételnyi csend után. - Nem szeretnék anyuval ünnepelni, meg egyébként is. Jó veled!
Lesütötte a tekintetét, mintha ezzel semmissé tehetné mindazt, ami kicsúszik a száján. A meggondolatlansága, az fogja egyszer sírba vinni. Ez a taktika eddig is bevált, elvégre a mai nap folyamán elég sokszor volt oka félrepillogni. Kezdjük mondjuk azzal a csókkal a téren...
- Szóval észrevetted? -Halvány mosollyal az ajkain vágott le még egy darabot az édességből, miközben mindarra utalt, amit a férfi láthatott.
Megismerkedésükhöz képest a lány ismét rengeteget fogyott. Eleinte egészen ügyesen csinálta, ráfüggött a gumimacikra és igyekezett meghatározott időközönként enni. De a világa egy ideje mindenféle figyelmeztetés nélkül omlott össze és ő nem tudta ezt kezelni. Magába zárt mindent, ami a fájt, épp ahogy a fehér ruhát a szekrény mélyére suvasztotta és ez elkezdte szépen lassan felemészteni. Eleinte csak csökkentett az adagján, majd az étkezések számán, mostanában pedig már csak akkor evett, ha nagyon muszáj volt. Nem kívánta.
Az ígéretre csak bólintott egy aprót.
Lehetőleg.
Valamiért ez egyáltalán nem győzte meg. Bojarski nagyon értett hozzá, hogyan váljon köddé. Ez volt az oka annak is, hogy Szofi nem mert több nyitott kérdést hagyni kettejük között, így amikor lenyelte a falatot kutatóan pillantott a hajtó kékségeibe.
- Miért csókoltál meg?
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:09 Ugrás a poszthoz

Kapitányom

Felnevetett a megjegyzésre és csak megforgatta a szemeit. Lewy nagyon ráfüggött erre az apa-témára és Szofi ezt nagyon szívesen a szemére vetette volna, de nem itt és nem most. Ennél sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk, vagy legalábbis a lány úgy gondolta, fontos beszélniük bizonyos nem elhanyagolható témáról.
Ennek ellenére belesimult a férfi érintésébe és ujjai egy pillanatig az arcát simító kézen időztek, mielőtt ajkain megjelent volna egy édes görbület és a szíve komolyabb tempóra kapcsolt volna.
Miért érez még mindig így, mikor már azt hitte, nem számít neki a lengyel? Miért nem tud elszakadni tőle és miért érzi úgy, hogy minden pillanat, amit nélküle töltött fájdalmasan hosszúnak tűnt? Most, hogy itt van, miért ilyen nyugodt és miért érzi úgy, hogy hirtelen minden a helyére került?
Kérdések... kérdések, amikre nincsen racionális magyarázata.
Aztán a betegségére terelődött a szó és a lány csak vállvonogatva tömte magába a süteményt, mert így nem tudott választ adni. Milyen kár!
- Balett -felelt aztán nemes egyszerűséggel, mintha ez lett volna mindennek az oka. Mert valahol,  nagyon mélyen és nagyon régen, ennek az egésznek az elején, ez is volt. - Sokat táncolok mostanában... meg sok dolgom volt, az esküvő... Nincsen időm ilyen apróságokra.
Már az étkezésekre célozgatott burkoltan és ezt Lewy nyilván tudta, Szofi pedig ennél többet nem szeretett volna csevegni a témáról, bár szinte teljesen biztos volt benne, hogy a férfi mostantól minden mozdulatára oda fog figyelni, ha a szőke éppen mellette tartózkodik.
A lány egy kissé a témát is kerülni kívánta a következő kérdéssel és őszintén kételkedett Lewy szavában, ennek pedig volt némi alapja.
- Nem szeretném, ha elmennél -lesütötte a szemeit és ujjait lassan fűzte össze a férfiével. Úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlott volna rajta. Nem akarta újra elengedni Lewyt, képtelen lett volna rá. - Nem tudnálak újra elengedni.
A vallomás könnyedén gördült le az ajkairól és a Princess megszólításra végigfutott rajta az a kellemes fajta bizsergés, amit olyan sokszor érzett Lewy mellett.
Beharapta az ajkát és valahová a távolba fókuszált mielőtt áthajolt volna az asztal felett és tekintete a lengyel ajkait bűvölte.
- Sajnálom, túl sokat beszélek -ismerte el aprót kuncogva és ajkaival puhán súrolta a férfiét.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 27. 22:48 Ugrás a poszthoz

Kapitányom

Tény, hogy Szofi kicsit gyakran használta fel a balettet kifogásként és nagy átlagban ezt senki sem vette észre, mert nem figyeltek oda eléggé a lányra. Lewy törődött vele, ezt pedig mi sem bizonyíthatta volna jobban, hogy szemet szúrt neki a lány rossz szokása. A balett olyasmi volt, amibe az emberek általában nem mertek belekötni, mert nem ismerték eléggé a világát. Ezzel szemben a hajtó pontosan tudta, milyen nyomás alatt teljesíteni, tehát az orosz lány kifogása érvényét vesztette.
- Jó, igazad van. Sajnálom.
Könnyedén ismerte be, tekintve, hogy ma reggel már nem ez volt az első eset. Lewy valamiért kiváltott belőle egy akut őszinteségrohamot és a szőke nem is akart neki ellenállni.
Ujjaik egymásba fonódva pihentek az asztalon, a lány pedig úgy érezte, bármennyire is igyekszik, sohasem fog tudni elszakadni a kviddicssztártól. Ez lett volna a helyes döntés, túl nehéz volt kettejükre egy párként gondolnia. Túl nehéz volt elhinni, hogy egy ilyen férfi, mint Lewy beleszerethet egy olyan lányba, mint a szőke. Szofi szíve szerette volna, ha hisz ebben, de az esze most más döntést hozott. Az esze figyelmeztette, hogy mindaz, amit a lengyeltől hallott csupán üres ígéret, hogy a kettejük élete nem fonódhat össze. Mert ő csak egy lány a sok közül, a férfi pedig bárkit megkaphat, akit csak akar. Mégis mi tartaná Szofi mellett?
Aztán a férfi szavai teljesen összezavarták.
Egyetlen szó.
Valóban ennyi kell csak ahhoz, hogy maga mellett tudhassa? Miért? Kérdések ezrei akartak utat törni maguknak, de ő most visszafogta magát. Nem akarta, hogy ez a pillanat elszálljon és ők ismét csak két barát legyenek.
Sohasem voltak barátok.
- Talán nem az -ismerte el ő is halkan. - De egyáltalán nem érdekel!
Ajkaik találkozása fájdalmasan őszinte volt és Lewy érintése sikítva emlékeztette a Szofi fejében megbújó kis vészcsengőt, hogy talán nem kellene, őt mégsem érdekelte. A férfi, akiért bármit feladott volna most itt ült vele szemben és hirtelen úgy tetszett, mintha el sem váltak volna soha. A szőke szíve majd' kiszakadt a bordái közül, hogy aztán vidáman körbetáncoljon a helyiségen, míg ő beleolvadt a csókba.
Lassan húzódott el Lewytől és egyik keze a férfi arcán pihent meg, hüvelykujjával apró köröket rajzolt a bőrére, amíg tekintete a kékségeket figyelte.
- Mennem kell, órám lesz. Remélem, hamarosan látlak, Kapitányom!
Sóhajtva vette tudomásul, hogy neki bizony van egy élete a férfin kívül és van egy világ odakint, túl kettejükön. Ebben a pillanatban ezt szinte hihetetlennek érezte. Bármennyire is jó érvekkel állt elő az agya, a szíve győzött.
Elhúzódott a hajtótól és a széket kicsit hátrébb tolva felállt.
Esze ágában sem volt visszaadni a felsőt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 29. 13:45 Ugrás a poszthoz

Hajna
Megjelenés

Az előre megbeszéltek alapján pakolta össze a táskáját még előző nap, így ma már csak felmérte, hogy tényleg minden megvan-e, amire szüksége lehet egy csajos naphoz. Hajnával épp csak futólag találkoztak a klubhelyiségben, de mindkettőjüknek épp eléggé elege volt a tanulásból és a stresszből idén.
Szofi mindent összevetve nem panaszkodhatott. Mióta elkezdődött a tanév igencsak felgyorsultak az események körülötte és a majdnem esküvője óta sem állt le a Sors az ő kegyetlen, de minden tekintetben hatásos játékával, amikor Bojarskit az útjába lökdöste. Sohasem gondolta volna, hogy egyszer még újra találkoznak, azt pedig pláne nem, hogy a férfi még mindig ilyen hatással van rá. Ennek ellenére a kapcsolatuk éppen olyan volt, mint mielőtt letárgyalták, hogy jobb lesz nekik külön utakon.
Mintha semmi sem változott volna, egyszerűen csak visszatértek a startmezőre. A szőke szinte teljesen biztos volt benne, hogy ostobaságot csinál, de ez egy pillanatig sem tudta érdekelni, mert most jó volt. Lewyvel akart lenni és ebben az elhatározásában még az sem ingathatta meg, hogy tulajdonképpen egy kviddicssztárról beszélünk, aki bármikor, bárki mást megkaphatna. Egyáltalán nem voltak logikusak, vagy éppenséggel racionálisak a tettei, de most nem számított. A lelke egy kicsit megnyugodott.
Sietős léptekkel indult meg a fürdő felé, ahol a találkát megszervezték, majd a lehető leggyorsabb tempójával vedlett át a fürdőrucijába és csobbant bele a medencébe, hogy a vízben nyakig elmerülve várja meg a barátnőjét.
Tekintete végigsiklott a vízben időző embereken és megakadt két lányon, akiket már látott a kastélyban futólag. Éppen visítva csevegtek arról, hogy ki a legjobb pasi a házukban és a sárkánylány nem bírta ki, hogy ne vigyorodjon el.
Fiatalok vagytok még, drágáim...
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. november 29. 14:25 Ugrás a poszthoz

Hajna

Nem sokáig kell magában ücsörögnie, mert Hajna megjelenik az ajtóban és Szofi visszaint neki, jelezvén, hogy még nem fulladt bele sem a medencébe, sem pedig az önsajnálatba, szóval kifejezetten jó időt sikerült ma futnia.
A barátságuk talán csak egy felszínes szemlélődőnek tűnhet furcsának, mert bár a két lány nem olyan régen sodródott egymás mellé, összetartja őket a tény, hogy mindketten el szeretnének felejteni bizonyos pillanatokat a múltból.
Szofinak is szüksége volt a lány társaságára, jobban, mint eddig bárkire. Az utóbbi időszak eseményeiről -a majdnem esküvőről- nemigen cseverészett senkivel sem. Hunter volt az egyetlen, aki pontosan tudta, mi is történt. Wardnak ugyan elejtett egy aprócska megjegyzést, de azt nem mondta el mi és miért történt. Lewynek sem.
Senkinek.
Hajnával talán megosztotta volna, de egyelőre még nem állt készen rá. Ahogy mindenki más is a kastélyban, a lány is hallott arról, hogy meghiúsult az esküvő, de azt nem verték nagy dobra, hogy ennek mi volt a konkrét oka. Jobb volt ez így. Mindenkinek.
Amíg Hajnát várta a két kislányt figyelte, igyekezett nem túl feltűnően csinálni, de azért ők bizonyára kiszúrták, mert szinte teljes szinkronban fordultak felé és mérték végig, mire a szőke csak elmosolyodott.
A másik lány pedig ezt a pillanatot választotta, hogy becsapódjon mellé a vízbe. A szőkeség felnevetett, ahogy kezét a szemei elé emelte, hogy legalább oda ne jusson a vízből.
- Lenne, akit oda tudnék képzelni helyettük -vetett még egy gyors pillantást a párosra, majd Hajna felé fordult. - Egyébként nem késtél sokat, én is csak most estem be... bár megnyugtatna, ha legalább azt mondanád, hogy a lovagoddal voltál.
Szofi bár nem volt egy pletykaéhes tinilány, azért nyitva tartotta a szemét és ugye azt azért nem nehezen vette észre, ha Wardról volt szó, tekintve, hogy a férfi mindig a sarkában tartózkodott. Így aztán nem volt nehéz kiszúrni, amikor éppen nem volt ott.
Már éppen készült volna felelni a kérdésre, amikor a héten másodszorra vágták az arcába a kegyetlen igazságot.
- Tudom -sóhajtott fel és megrántotta egy picit a vállát. - Talán kicsit nyomás alatt álltam az utóbbi időben és talán néha elfelejtettem enni. De nincsen semmi gond -erőltetett magára egy mosolyt a lány felé fordulva, amin a másik rellonos könnyedén átláthatott. - Komolyan.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. december 7. 17:24 Ugrás a poszthoz

Hajna

Szofi felnevetett, ahogy a másik rellonos beintett a két alsóbb évesnek, akik erre csak döbbenten tátogni kezdtek. A szőke lejjebb süllyedt a vízben és közben már fel is vetette Hajnának a lovag témát. Tekintetével azért lekövette a kifelé igyekvő lányokat, akik sűrűn hátrapillantgattak.
- Akkor te minek neveznéd?
A szőkét valóban egészen komolyan foglalkoztatta ez a helyzet. Nem csak azért, mert Wardot szerette volna húzni vele -nyilván nem tette volna meg, bőven elég volt a tény, hogy a legutóbb fejbe vágta egy könyvvel-, hanem érdekelte, hogyan viszonyul a lány ehhez a helyzethez. Szofi persze nem volt minden egyes aprósággal tisztában, éppen csak annyit tudott, amennyit hallott, esetleg látott, vagy az aktuális testőréből ki tudott húzni -ez pedig igazán nem volt sok.
Az orosz lány is érezte, hogy elég gyengécskére sikerült a védekezése, így csak megrántotta a vállát. Tényleg rengeteget fogyott, de ez rendben volt. Még tudta kezelni.
- Kérlek, csak ne uszítsd rám, inkább megeszem a sütit! -Temette hirtelen kezeibe az arcát, majd kibukott belőle a nevetés. - Sajnálom, hogy folyton a nyomomban kell lennie. Szerintem, ha még az étkezésemre is oda kellene figyelnie, önként vetné ki magát valamelyik toronyból.
Bár Ward maga volt a megtestesült önuralom, amikor a szőke nyomában járt, azért Szofi nem szívesen lett volna a helyében. A veszély már elhárult -tulajdonképpen nem is volt semmiféle veszély, amit ne tudott volna kezelni- és reménykedett benne, hogy ha az apja értesül Lewyről, akkor végleg búcsút is inthetnek egymásnak a rellonossal. Legalábbis a közöttük fennálló munkakapcsolatnak. Szof már igazán nem bánta volna, hogy egy kicsit magára maradhat és nem kézen fogva vezetgetik, mint egy óvodást.
Szofi vett egy mély levegőt és valahová a távolba fókuszált egy pillanatra. Tényleg szerette volna megosztani Hajnával, mi nyomja a lelkét, de nem tudta eldönteni, készen áll-e a nagy vallomásra.
Kiemelkedett egy kicsit a vízből, felhúzta a térdeit és átkulcsolta őket a karjaival.
- Mennyit hallottál az esküvőről?
Ez volt most a legfontosabb kérdés. A lány a szeme sarkából lesett csak a barátnőjére. Eddig senkivel sem beszélt erről az egészről és fogalma sem volt róla, milyen pletykák terjenghetnek.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. január 16. 17:22 Ugrás a poszthoz

You are his father...
Kinézet

A szőkeség végigsepert az iskola folyosóján és miután két alsóbb évest megfenyegetve kiderítette, hogy az ő életmentője a Nagyteremben tartózkodik feljebb kapcsolt egy kicsit, nehogy lekéssen róla. Ez persze nyilvánvalóan lehetetlen volt, tekintetbe véve Hunter étkezési szokásait, minden esetre most szüksége volt rá.
Minden értelemben.
Arról, hogyan lehetett volna az elmúlt pár hét még ennél is katasztrofálisabb Szofinak igencsak kevés fogalma volt. Mintha az egész világ összeesküdött volna ellene, most pedig úgy érezte bőven eljött az ideje, hogy egy kicsit más is így érezze... hát ne hogy már totál egyedül szenvedjen!
Valószínűsítette, hogy az ő hőse, Bailey memóriája egy aranyhaléval vetekedhetett, miután a szilvesztert követően még csak véletlenül sem kereste. Szofi még csak véletlenül sem tudta volna megmondani, hogyan keveredtek ők egy társaságba azon az éjjelen, de ő lényegesen kevesebb vakfolttal rendelkezett, mint Hunter, mert néhány pillanattól eltekintve mindenre vissza tudott emlékezni. Többek között sikeresen megismerte Hunter bátyját is, ahogy egyre többen és többen verődtek össze Budapesten.  
Kivágta a Nagyterem ajtaját, ezzel általános felbolydulást keltve az ott étkezők között. Egy rakat kíváncsi fej fordult felé egyszerre és követték le minden egyes mozdulatát, miközben a Levita asztalához igyekezett, cseppet kétségbeesett ábrázattal és határozottan teljesen összezavarodva.
Hunter előtt fékezett és két tenyere hangosan csattant az asztallapon, ahogy felé perdült és áthajolt felette, hogy közvetlenül a férfi szemébe mondhassa a tényeket.
- Hunter, van egy kis gond! Terhes vagyok. -Tudattad a lány a tényeket maximális hangerőn, nehogy véletlenül valaki ne csípje el a mondat legfontosabb részét a hátsó sorokban.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. január 16. 21:30 Ugrás a poszthoz

Or her?

Ahhoz képest, amilyen idegállapotban leledzett a rellonos szőkeség, Hunter reakciója láttán nem tudta eldönteni, hogy ráborítsa az asztalt, vagy inkább hisztérikus röhögésben törjön ki. Mind a két opció igencsak csábítónak tűnt, bár Bailey arcán megcsodálni az étlapot valamivel vonzóbb volt.
Tény, hogy mindaz, ami az esküvő napján történt még elkönyvelhető lett volna egy véletlennek, vagy esetleg egy hibának, talán még azt is lehetett volna mondani, hogy Szofit mentette, de miután másodszorra is megtörtén, már nem volt mivel takarózni.
Szofi mérlegelte, hogy vajon mekkora az esélye annak, hogy Hunter félrenyel, ha valamivel egyenesebben fejezi ki magát és neki kell majd a Heimlich-féle műfogást alkalmaznia rajta. Őszintén remélte, hogy ez nem következik be, mert esélytelen volt, hogy ő emberi életet mentsen. Aztán meg ott volt az az aprócska probléma is, hogy éppen egy teljes terem nézte őket és még a végén valaki szándékossággal gyanúsította volna.
Mert Bailey nélkül kevesebb lenne a világ.
Felsóhajtott és megforgatta a szemeit.
- Hunter, te megjátszod, vagy tényleg ennyire sötét vagy? -Érdeklődött némileg gúnyosan a lány, miközben lekönyökölt az asztalra.
A szöszi szerette volna hinni, hogy az első válasz a helyes, de nagyon úgy tetszett, hogy a levitás inkább az utóbbi tábort erősíti. Ez persze megkérdőjelezte Szofi szellemi épségét is, elvégre egymás után kétszer követte el ugyanazt a hibát ezzel a díjnyertes férfiegyeddel.
Hogyan mondod meg valakinek, aki egyáltalán nem emlékszik az akkor éjjel történtekre, hogy tulajdonképpen ő a gyermeke apja és, bár mindkét alkalommal nyomos okuk volt azt tenni amit, nincs az az isten, hogy a lány teljesen egyedül csinálja ezt végig!
- Mondd, mire emlékszel a szilveszter éjjelből?
Ez tűnt a leghelyénvalóbb kérdésnek, minél messzebbről nekifutni. A lány finoman arrébb lökdösött egy alsóbb éves leányzót, aki azzal volt elfoglalva, hogy a férfire csorgatta a nyálát és lecsüccsent a helyére.
Hosszú menet lesz...
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. január 16. 21:33
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. január 17. 19:29 Ugrás a poszthoz

GreatestFatherEver

A lány válaszra nyitotta volna a száját, de tisztában volt vele, hogy a levitás tudja, egyetlen pillanatig sem állt szándékában ilyesmivel viccelődni. A bal mutatóujján helyet foglaló gyűrűjét forgatta és közben valahová Hunter háta mögé pillogott.
Sejtette. Már napok óta sejtette, de szerette volna azt hinni, hogy csak valamiféle porszem került a gépezetbe és nemsokára minden a helyére kattan. Mint amikor az ember felébred és hirtelen hevesen dobog a szíve, úgy érzi, valami rémesen rossz dolog történik, utána pedig realizálódik benne, hogy mindez csak álom volt.
Csakhogy ő nemigen tudott már felébredni.
Szilveszter éjjel.
Hibás döntések sorozata. Mintha egy lejtőn indult volna meg lefelé, amikor arra a nyavalyás lánykérésre igent mert mondani, hirtelen az események drámai fordulatot vettek. Mikor egy gyöngysort elszakítasz, éles koppanással hullottak alá a padlóra.
A lány emlékezete sem volt éppen hibátlan, de az érzések, a hangok, az illatok, minden ijesztően valóságosan élt az agyában.
- Ki más lehetett volna?
Igyekezett egy kicsit kevésbé végzetesre venni a figurát, valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen a helyzetük éppen eléggé végzetesnek tetszett. Könnyebb volt úgy tenni, mintha az események visszafordíthatóak lettek volna.
Szofi vett egy mély levegőt és egy röpke pillanatra lehunyta a szemeit. Hogyan fogja ezt megmagyarázni az édesapjának és az anyjának? Hogyan lehetne ő anya és egyáltalán...
Kinyitotta a szemeit és kínjában nevetni szeretett volna.
...hogyan fogja visszahozni az életbe Huntert, ha most itt szívrohamot kap?
A kérdés egyébként némiképpen sértette. Oké, talán nem a számmisztika az erőssége, de mégiscsak nőből van. Ezt pedig éppen Bailey nem kérdőjelezheti meg.
- Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna, Bailey -fonta össze a karjait a mellkasa előtt. - Elég ideje késik ahhoz, hogy tudjam mi a helyzet.
Egészen közel hajolt a férfihez az asztal felett és közben igyekezett visszafogni a hangerejét. Már így is sikerült egy teremnyi ember figyelmét magára vonni -ehhez már hozzá volt szokva, csak még ez a baba dolog volt némiképpen új.
Hunterre villantak a tekintetei és talán valamivel nagyobbak és biztosan sokkal riadtabbak voltak a szokásosnál. Választ akart kapni egyetlen kérdésre, amire egyedül képtelen lett volna biztos megoldással szolgálni.
- Most mihez fogunk kezdeni?
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 25. 20:54 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

Az ablakon beeső fénysugarak bántották a szőkeség szemeit. Fáradtan emelte eléjük a karját és élesen hasított a tudatába, hogy ez bizony egy nagyon rossz döntés volt. Talán a tegnapi este folyamán valamivel többet ivott, mint az feltétlenül szükséges lett volna, de erről ő igazán nem tehetett. Hajna ötlete volt az egész, hiszen tegnap este gyakorlatilag karon ragadta és közölte, hogy akkor most ők ketten elmennek Vincéhez és inni fognak.
Apropó Vince.
Szofi óvatosan fordult meg, ahogy megérezte a takaró simítását a bőrén, ami nyilvánvalóan nem kelt önálló életre, hogy jófejségből betakargassa és óvatosan lesett ki a kezei mögül. Valahol a lelke mélyén pontosan tudta, hogy a dolgoknak nem ez lenne a hivatalos menete, de újra meg újra beleesett ebbe a hibába. Mármint, hogy részegen elhagyja valahová a belé nevelt úrinőt.
Halvány mosollyal furakodott közelebb a férfihez és visszacsukta a szemeit, mert az erős fénytől újult erővel robbant be a tudatába a fájdalom. Vince egészen más volt, mint az eddigi férfiak, akik csak úgy jöttek-mentek az életében és általában pontosan tisztában voltak vele, hogy ők a szépfiúk, akik bárkit, bármikor megkaphatnak. Az orosz lánynak kifejezetten imponáló volt, hogy ezúttal nem próbálnak úgy tenni, mintha ő egy félreállítható báb lenne.
- Szia –lesett ki a szempillái alól egy halvány mosollyal. - Jól aludtál?
A szőkeség lassan, cicásan nyújtózkodott egyet és feltámaszkodott a karjára, hogy jobb rálátást nyerjen Vincére.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 26. 09:09 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

A lány majdnem felnevetett a fiú pillanatnyi zavara láttán, de igyekezett mindezt egy mosolyba fojtani. Úgy tetszett, kettejük közül ő kezeli sokkal könnyebben ezt a helyzetet. Az évek meg a tapasztalat…
Feltámaszkodott a karjára, amíg Vince a megfelelő szavakat kereste és elgondolkozva futtatta végig rajta a tekintetét. Határozottan nem így képzelte el az estét, bár számíthatott volna erre a végkifejletre, amikor a barátnője bekopogtatott hozzá tegnap este.
- Egy kávé jól esne –ismerte be végül egy halvány mosollyal, hátha így némileg kisegítheti Vincét, aki éppenséggel nem tartózkodott a helyzet magaslatán.
Szofi életben az elmúlt két évben –bár nem volt büszke rá– a férfiak úgy jöttek és mentek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem lepte meg, hogy a kastélyban különböző pletykák keringenek róla, hiszen a vőlegényét ő maga hagyta ott az oltárnál, méghozzá egy másik férfi miatt.
Ez, itt és most teljesen más volt.
Vince egyáltalán nem hasonlított azokra, akikkel eddig dolga akadt és valamiért ez a tudat megnyugtatta. Elgondolkozva figyelte egy pillanatig a férfit, mérlegelte, hogy kimondja-e, ami a fejében jár, de végül ismét győzött a kíváncsi-Szofi.
- Zavarban vagy mellettem?
Őszinte meglepettség csengett ki a hangjából, ahogy feltette a kérdést. Nem volt hozzászokva, hogy feszengjenek a jelenlétében, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy Vincét összezavarja a helyzet.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 26. 09:59 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

Amíg Vince a kávéval bíbelődött Szofi ülő helyzetbe varázsolta magát és kisebb kutatás után megtalálta az elhagyott ruhadarabjait is.  Valószínűleg a tegnapi estének egyáltalán nem így kellett volna alakulnia, de ez mostmár részletkérdés. Ami történt, megtörtént.
Magára kapta a felsőjét és hátradobta szőke hullámait, miközben felmérte a szobát. Vince nem az ő típusa volt és ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a két lány megjelent a küszöbön. Szofi nem volt elég jó ember hozzá és ezzel teljes mértékben tisztában volt. Sok hibát elkövetett élete során és, ha a fiú csak a felével is tisztában lenne, most vélhetőleg nem lenne itt.
- Köszönöm, életet mentesz! –Nevetve vette el a kávét, és amíg a másik a válasszal bajlódott ő ivott egy kortyot.
Igen, szokott tükörbe nézni, de ez csak a felszín. Jó géneket örökölt és bár már gyógyultnak nyilvánították, tény, hogy soha az életében nem lesz az a Szofi, aki a balett és az ebből fakadó problémák előtt volt. Vagy aki az eljegyzés, az esküvő és a menyasszonyszöktetés előtt, ha már itt tartunk. Maga volt a két lábon járó katasztrófa, még ha igen szépen el is rejtette ezt a világ elöl.
Halvány görbületet engedélyezett magának és egy aprót rázott a fején.
- Van egy olyan érzésem, hogy túlértékelsz –szerette volna kikerülni ezt a témát, ezért a legkézenfekvőbb módon próbált témát váltani. - Mire emlékszel az estéből?
A szöszke memóriája cseppet hézagos volt és úgy gondolta jobb lenne helyre tenni, mielőtt még jobban belebonyolódnak. Szembe fordult Vincével és úgy szorongatta a bögrét, mintha legalábbis tényleg az élete múlna rajta.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 26. 19:12 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

A lány nem akarta kikérni magának, hogy ő bizony teljesen tisztában van a saját értékével, mert ebben a pillanatban sokkal fontosabb dolgok is lekötötték a gondolatait. Például az, hogy megpróbáljon életben maradni a kávé segítségével és úgy tegyen, mintha nem érezné magát annyira ramatyul, amennyire kinéz.
Elgondolkozva hallgatta a fiú rövid beszámolóját és azoknál a részeknél, amire ő maga is emlékezett bólogatott. Az határozottan nem tartozott ide, ami a csacsogására vonatkozott. Összevonta a szemöldökét és a pillantását a takaróra szegezte, amit most a baljával gyűrögetett. Nyilvánvaló volt, miről is beszélt össze-vissza, ennek ellenére most mindketten itt voltak. Ez több, mint meglepő.
- Nagyjából én is erre emlékszem –erősítette meg Vincét. - Meg, hogy Hajna nem volt odáig, amiért mind a ketten egy cseppet ignoráltuk.
Az emlék hatására egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és ismét Vince tekintetét kezdte kutatni. Nem húzódott el az érintése elől, sőt tulajdonképpen még egy egészen kicsivel közelebb is hajolt hozzá és keze a másik kezére simult , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, amit ők ketten most éppen átélnek. Bárkit kérdeztek volna meg az ismeretségi körükből, határozottan ellenezték volna ezt a kapcsolatot.
- Megbántad?
Egyértelmű volt, hogy mire vonatkozik a kérdés, ezért a szőke nem is tervezte bővebben kifejteni. Ő nem bánta meg, egyetlen pillanatot sem bánt meg, de talán nem volt a leghelyesebb azonnal letámadni Vincét a kérdéssel és valószínűleg a lány arcára ki is ülhetett a bizonytalanság és a zavar egy röpke pillanatra, de olyan gyorsan elillant, mintha soha ott sem lett volna.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 26. 20:25 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

Szofi fején átfutott a gondolat, hogy esetleg neki is meg kellene próbálnia kiengesztelni a barátnőjét, mert hát mégiscsak ő hozta el tegnap este és igazán csúnya húzás volt a részéről, hogy csak úgy szó nélkül magára hagyta, de aztán elvetette az ötletet. Szíves örömest dobta Vincét az oroszlánok közé… na, nem mintha olyan könnyen menne neki, de tény, hogy inkább fedezékből nézné végig Hajna kiengesztelését.
- Csak nyugodtan, majd a nevemben is kérj bocsánatot, mert én egyelőre nem merem megközelíteni.
Felnevetett és ivott még egy kortyot a kávéjából, mielőtt a férfi kivette volna a kezéből. A szöszke tartott tőle, hogy esetleg Vince már megbánta, hogy tegnap este felhozta ide magával és hibaként tartja számon –persze, akkor most éppen ilyen halál nyugodtan csücsültek volna itt. Szofi és a logikus gondolkodás két teljesen külön dolog volt az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Csakhogy a legtöbb hímnemű egyed az életében olyan könnyen jött és ment, hogy a lánynak ideje sem maradt mérlegelni, vajon bánják-e a vele töltött időt.
Talán most először merült fel benne a gondolat és ez megrémítette, mert azt jelentette, hogy számított neki mindaz, ami este történt. Márpedig Bojarski óta nemigen számított neki senki sem… annak meg láthattuk, milyen Pazar vége lett.
- Nem ilyen vagyok, amikor viccelek –súgta, miközben valamivel még közelebb hajolt a férfihez.
Tudta, mire készül Vince és esze ágában sem volt elhúzódni. Viszonozta a csókot, ajkai puhán találták meg a fiúét és keze önkéntelenül is Vince nyaka köré fonódott, hogy még közelebb vonhassa magához, szinte teljesen hozzásimuljon. Ebben a pillanatban nem számított a külvilág, a rengeteg csalódás, sem pedig a szűnni nem akaró fejfájás. Új fejezetet nyitott. Itt és most.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 14:38 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

A lány karjai egy pillanatra megfeszültek Vince nyaka körül, miközben az puhán hátra döntötte a párnákra. Szofi belemosolygott a csókba, amikor tudatosult benne, hogy a fiú mennyire óvatos, mintha legalábbis üvegből lenne és bármelyik pillanatban szilánkjaira hullhatna az érintése alatt.
A tegnap éjjel hézagos emlékei most hirtelen élettel teltek meg és a szőke pontosan tudja, mit is akar és hová tart ez az egész kettejük között. Egy röpke pillanatig ő maga is elhitte, hogy nincsen semmi meglepő, vagy éppen furcsa ebben a semmiből jött vonzalomban és nagy egymásra találásban.
Egy sóhaj szakad fel az ajkai közül, keze végigvándorolt Vince mellkasán és a derekán állapodott meg.
A kérdés egy pillanat alatt visszarántotta a valóságba és ő fészkelődni kezdett a férfi alatt. Nem volt benne biztos, hogy erről bővebben szeretne beszélni, mert bár éjszaka nyilván elég sok információt elkotyogott, ez nem az a téma volt, amit itt és most kellett volna megvitatniuk. Kibújt Vince érintése alól és valahová az ajtó irányába pislogott, mikor megszólalt.
- Igen -felelte rezignáltan és tudatosan került mindenféle kontaktust. - Gyakorlatilag az esküvő előtt egy órával léptem le a tanúmmal.
Bár nem volt büszke rá, értelmetlen lett volna letagadnia. Abban az időben szinte mindenki erről beszélt, a kastélyban különböző elméletek és pletykák keringtek arról, hogy Szofi mégis miért döntött úgy, ahogyan. Ő lett az első számú közellenség, bár a szemébe soha senki sem tette fel a kérdést; az arcokon egyértelműen ott ült a vélemény.
Most nem tudott Vince szemébe nézni, nem akarta látni, ahogyan neki is ugyanaz játszódik le a fejében, ami mindenki másnak. Szofi szentül hitte, hogy ő nem rossz ember, de mostanában egyre inkább kételkedni kezdett.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 27. 14:52
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 20:23 Ugrás a poszthoz

Vince
Budapest. Nagyon másnaposan.

Vince érintése nyomán a lány megborzongott, miközben előadta a maga kis történetének roppant módon rövidített verzióját. Mindez -az esküvő és a szökés Hunterrel-, mintha valamikor egy másik életben történt volna. Szinte ideje sem volt gondolni Nikora, vagy éppenséggel a lengyelre az elmúlt időszakban, ellenben a szőke levitást nem volt ilyen könnyű félrerakni.
Szégyellte magát az esküvői csellengése miatt, ugyanakkor mindennek nyomós oka volt. A vőlegénye már nem úgy viszonyult hozzá, mint az elején és ezt még a vak is láthatta. Talán tényleg szerette, talán nem, minden esetre az orosz lány szíve már máshoz húzott, ennek pedig nem lehetett megálljt parancsolni. Meg kellett történnie.
Kékségei visszavándoroltak a férfire, amikor ő megemlítette a menyasszony-témát. Szofinak halványan rémlett, hogy erről váltottak néhány szót este, de szinte teljesen hidegen hagyta. Akit vinni lehet, azt viszik is. Nyilvánvalóan Vince már nem volt boldog a másik lány mellett, vagy talán az tett valamit ellene; ez már nem Szofi dolga volt.
- És még mindig el akarod venni? -Miközben feltette a kérdést közelebb hajolt a férfihez, majd egy óvatos, puha csókot lehelt az ajkaira.
Nem azért, mert meg akarta győzni, hogy maradjon mellette, erről csak és kizárólag Vince dönthetett. Sokkal inkább azért, mert érezni akarta a férfit, szüksége volt rá.
Arról, ami Angliában történt senkinek sem beszélt, csak és kizárólag ő és Hunter tudtak róla, de ez nem jelentette azt, hogy Szofinak nincsen szüksége valakire, aki még tudatlanságában is hatalmas támaszt jelenthet számára.
Felkacagott a hirtelen jött ötleten és jobbját felvezette Vince vállán, egészen az arcáig, ahol aztán megpihent.
- Meneküljünk el a problémák elöl? -Vonta fel a szemöldökét és az ajkába harapott. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
Tényleg ezt kívánta; csak elfutni és maguk mögött hagyni mindent, ami a múltban történt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 27. 21:56 Ugrás a poszthoz

Dai
London, Anglia
Február


Szinte teljesen sötét volt a hotel harmadik emeleti 321-es számú szobájában. A sötétítőket még akkor elhúzta, amikor megérkezett, most pedig –a történtek után– csak ült az ágyában, szorosan maga köré fűzte a takarót és egy bögre forró tea köré kulcsolta az ujjait.
A szíve mintha megszűnt volna dobogni, fájdalmas súlyként húzta le a mellkasát és nehezére esett minden egyes levegővétel. Újra és újra elfogta a hányinger, ő pedig próbált mély levegőket venni, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. A fizikai fájdalom jelentéktelen volt ahhoz képest, amit odabent érzett. Mintha egy része örökre elveszett volna –bizonyára így is volt.
Az ajtót bűvölte mereven és szíve szerint sikítva könyörgött volna, hogy Dai érkezzen meg végre, ölelje magához és nyugtassa meg, hogy minden rendbe fog jönni, még akkor is, ha fogalma sincsen róla, mi a probléma. Gyermekkoruk óta a fiú volt az ő védelmezője és bár az utóbbi időben kissé elsodródtak egymás mellől, ez nem jelentette azt, hogy Szofinak kevesebbet jelentene a japán, sőt. Borzasztóan hiányzott neki az utóbbi időszakban és nem csak azért, hogy összekaparja. Ő volt az egyetlen férfi az életében, akiben képes volt feltétel nélkül megbízni, aki még sohasem akarta bántani, vagy elhagyni őt. Bizonyára túl sem élte volna.
Amikor meghallotta a kopogást óvatosan félretette a bögréjét, kievickélt az ágyból és lassan nyitott csak ajtót. A lábai nem akartak engedelmeskedni, majdnem összecsuklott, szinte csak az ajtógomb tartotta meg, ahogyan kinyitotta azt.
- Szia –hangja rekedten csengett, ahogy meglátta Dait, pedig szeretett volna a nyakába ugrani és örökre ott is maradni.
A szőke pontosan tudta, mennyire borzalmasak festhet. Alig aludt, hatalmas karikák éktelenkedtek a szeme alatt, a tekintete pedig űzött volt. Lefogyott, feltűnően sokat és a rémálmok egy pillanatnyi nyugtot sem hagytak neki.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 27. 21:58
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 28. 21:45 Ugrás a poszthoz

Vince
Szicília

Az elmúlt napok szinte elválaszthatatlanul összefonódtak a lány gondolataiban, mintha még csak tegnap este ismerték volna meg egymást és már itt voltak Olaszországban, elzárva mindentől és mindenkitől. Szofinak most éppen erre a távolságra volt szüksége, hogy egy kicsit rendbe rázhassa az életét.
Az érkezésük zökkenőmentes volt és boldogabb nem is lehetett volna, amikor meglátta a szobájukat, valamint a városra nyíló kilátást. A szíve hosszú idő után végre újra cseppnyi megkönnyebbüléssel verdesett és egy röpke másodperc erejéig ő maga is elhitte, hogy megengedheti azt a boldogságot, amit két hónappal ezelőtt elveszített.
Úgy húzta feljebb magán a takarót, hogy közben nem nyitotta ki a szemét és lassan a másik oldalára fordult. Szőke hullámai az arcába hullottak, ő pedig még annyit sem mert megtenni, hogy félreseperje. Aggódott, hogyha kimerészkedik az álmok birodalmából, akkor az a törékenyen felépített boldogság kicsúszik az ujjai közül és ő ismét Angliában találja magát, teljesen egyedül és összezavarodva.
Érzékelte, hogy Vince nincsen mellette és a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél, így végül eltűrte a tincseit és kilesett a szempillái mögül. A férfi tőle nem messze ült a fotelben, Szofit pedig mosolyra kényszerítette a látvány, ahogyan teljes nyugalomban, egy pohárral a kezében figyelte őt-
Hiányzott már neki az érzés, hogy valaki számára ő legyen az első és a legfontosabb. Az utóbbi hónapok rengeteg energiát kivettek belőle, többet adott magából, mint amennyit bárki is el tudott volna képzelni, de erről egyelőre hallgatott. Nem érezte úgy, hogy a kapcsolatuk készen áll erre a beszélgetésre. Vagy, hogy ő maga eléggé erős hozzá.
- Mióta figyelsz?
Halkan tette fel a kérdést, de a görbület nem akart eltűnni. A takaróval kezdett játszani, elrejtette az arcát, hogy a férfi ne láthassa mennyire zavarba sikerült hoznia, csak a kékségei pásztázták rendíthetetlenül.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 28. 22:33 Ugrás a poszthoz

Vince
Szicília

A lány hosszú ideje először érzi magát igazán kipihentnek. A rémálmok szinte a barátjává váltak az utóbbi időben, ő pedig kezdte mindezt természetesnek venni, mintha nem lenne abban semmi meglepő, vagy esetleg különleges, hogy az éjszaka közepén zihálva ébred és mázsás súly nehezedik a mellkasára. Mára mindez már rendszeressé vált, de amikor Vincénél töltötte az éjszakát messzire elkerülték, ő pedig végre hinni kezdte, hogy még jóra fordulhatnak a dolgai.
Most, ahogy ott feküdt abban a hihetetlenül kényelmes ágyban, körbevéve a rengeteg paplannal és a kellemes szicíliai levegő befurakodott az ablakon Szofi újra érezte, hogy él és igenis megérdemli a boldogságot olyasvalaki oldalán, aki képes őt boldoggá tenni. Bár nem mondta el konkrétan Vincének, hogy miből is állnak a problémái, mintha a férfi ösztönösen érezte volna, hogy a legjobb megoldás, ha egy kicsit elmenekülnek kettesben. Nyilvánvalóan ő is ugyanígy érzett a menyasszonya miatt, de a szöszi képtelen volt rákérdezni. Félt a választól, hogy esetleg olyasmit hallana, ami ismét sebeket ejt a lelkén. Képtelen lett volna elviselni.
- Ennyire nem vagyok érdekes –csóválta meg bizonytalanul a fejét és végre valahára előbújt a takarófedezék mögül.
Félretolta az ágyneműt és az éjjeliszekrényen hagyott selyem köntöséért nyúlt, hogy belebújjon és Vince mellé telepedjen a karfára. Szeretett a közelében lenni, a vonzáskörzetében mozogni, mintha ő lenne a bolygó, ami körül keringve végre megtalálhatta a helyét a világban. A férfi szinte mindenért kárpótolta őt, amit az utóbbi időszakban elveszített és, bár fogalma sem lehetett róla, ő volt az egyetlen, aki a felszínen tarthatta a lányt.
Szofi a lábait Vince ölében pihentette és az üvegért nyúlt, hogy magának is töltsön egy pohárral. Olaszországban lennének, nemde? Itt egyáltalán nem számít meglepőnek, vagy éppenséggel elfogadhatatlannak, ha valaki korán reggel iszik. Amúgy is, már régen elmúlt tíz óra… hivatalosan már nincs is reggel.
- Miről írtál?
Szabad karját átfonta a férfi nyaka körül és lecsúszott a fotel karjáról, így már Vince ölében foglalt helyet, buksiját pedig a mellkasára hajtotta. Jelen pillanatban ennél tökéletesebb pozíciót el sem tudott volna képzelni.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2017. április 29. 14:36 Ugrás a poszthoz

Vince
Szicília

Most így jó, megnyugtató. Bármennyire is igyekszik eltitkolni maga elől, éppenséggel azt csinálja, amiről tudja, hogy hasztalan: menekül a problémák elől. Bár ez a kis kiruccanás tulajdonképpen csak és kizárólag kikapcsolódás, mindketten maguk mögött hagytak valamit, amivel nem akarnak és szinte nem is tudnának foglalkozni.
Vincéhez simult, szőke buksija a férfi mellkasán pihent és az ujjai között tartott borospoharat figyelte, amíg hallgatta őt. Mintha egy teljesen új világba csöppent volna és képtelen volt elhinni, hogy neki jár második esély, tiszta lap. Nem ezt szokta meg és folyton arra várt, mikor üt be megint valami szörnyűség. Túl régóta csúszott egyre csak lefelé a lejtőn, ez a hirtelen jött boldogság és nyugalom pedig ráhozta a frászt. Katasztrófát várt, attól félt, hogy mindez ismét kicsúszik a kezei közül és ő magára marad.
- Majd én inspirállak –jegyezte meg egy halvány mosollyal.
Vince keze a dereka körül biztonságérzetet nyújtott neki. Elhitte, hogy a világ egy sokkal jobb hely lehet és ők ketten egy biztonságos kis szigeten vannak a saját birodalmukban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtatta magát a szőke már az idefelé vezető úton is. Szerette volna pozitívan szemlélni a helyzetet, nem pedig minden sarkon veszélyt sejteni.
Ivott egy kortyot a poharából és szabad keze az őt ölelő karokra csúszott.
Fejét hátravetve kacagott fel, amikor Vince felvázolta neki, miféle beszélgetést hallgatott ki odalent.
- Azt hiszem, ez valahol rám nézve is hízelgő… –sóhajtott fel és bizonytalanul ingatta a fejét. - Csak sérti az egójukat, hogy ők sohasem kaphatnának meg egy ilyen lányt, mint én vagyok.
Előredőlve letette a poharat az asztalra, az üveg mellé, majd egy röpke pillanatig elgondolkozva függesztette a tekintetét Vincére. Valami frappánsat szeretett volna mondani, de elhagyták a szavak. Lassan hajolt közelebb a férfihez, hogy aztán ajkai puhán találják meg az övéit, miközben karjait a nyaka köré fonta és úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó menedékébe. Rövid csók volt, talán túlságosan rövid is, Szofi az ajkiba harapva húzódott valamivel hátrébb.
- Elmegyünk várost nézni?
Karjai továbbra is Vince nyaka körül pihentek, arca mindössze néhány centire volt az övétől.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2017. április 29. 14:37
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes RPG hozzászólása (125 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel