36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csermey Natália Babett összes RPG hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 17:13 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem
Chris

és HVH néni

Most rajta volt a sor, hogy meglepődjön. A családjára tett megjegyzéseket lazán elereszti a füle mellett, nem nagyon törődik vele. Majd megtanulja a maga kárán a főnix, hogy ne packázzon vele.
- Vannak egyáltalán érzéseik az ilyeneknek, mint te? Nem fogom hagyni, hogy kihasználj, ezt jobb, ha eszedbe vésed – igyekezett leplezni, hogy mennyire nehezen vágta már hozzá a sértéseket a negyedéveshez, mert valóban igaza volt. Nem ismerte, és az ismeretlenhez támadólag állt, pláne egy csóklopás után.
- Azt megnézném, hogy ki az ostoba. Szerintem egyikünk sem az – kár volt, hogy ez kicsúszott a száján, majdnem egyenes út a lebukáshoz. Vajon megmondja neki? Nem, akkor nagyon elbízná magát, és végigtiporna rajtad, térj észhez!
Eltette a pálcáját, mert rájött, hogy igazából komolyan ártani nem tudna a fiúnak.
- Szerencséd van – közölte. Nati összezavarodott, nem igazán tudta, hogy mit csináljon most. Az már csak hab a tortán, hogy a házvezető-helyettese megérkezett.
- Valóban így volt, összevesztünk. De nem tudnék ártani neki – és igazat is szólt, azt nem tette hozzá, hogy miért nem. Az már nem tartozott senkire, csak rá, fogalma sem volt, hányadán áll Chrisszel. Mi, mióta hívom én ezt Chrisnek? Blake. Addig Blake marad, amíg meg nem mutatja, hogy ő más, mint a többi srác, és nem csak a bolondját akarja járatni velem.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. április 14. 17:41
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 19:38 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem
Chris

és HVH néni

Nati azt hitte, rosszul hallott. Most már tényleg elég alaposan össze volt zavarodva, és ez ki is ült az arcán. Egyrészt gondolatai egyik fele még mindig ott járt, hogy tulajdonképp megcsókolták, a másik meg ott, hogy a fiú hogy merészelte ezt megtenni – igaz, hogy kiprovokálta, de akit annyira utálunk, azt többnyire nem szoktuk csókolgatni, legalábbis ez járt a lány fejében.
Az eridonos is elgondolkodhatott, bár inkább felháborodottnak látszott, és talán joggal, talán nem, ezt Nati se tudta volna megmondani már. Az biztos, hogy nem akart csalódni ismét egy fiúban, bármilyen furcsa érzéseket is táplált iránta.
- Rendben, tanárnő – elfogadta a házvezető–helyettes döntését, és igazat is adott, elvégre mindketten tilosban jártak ebben az időpontban, lassan tíz óra felé, holott kilenckor nekik már rég Durmilandiában kellett volna járniuk, a saját kis ágyikójuk fedélzetén.
Azért a bajkeverő-becsület még élt benne, nem kente másra a saját tettét, még csak az kéne, hogy minden pálmát a fiú vigyen.
Azonban amint a másik magára akarta vállalni a dolgokat, a leányzó közelebb lépett a fiúhoz, és a mondókája felénél rátapasztotta kezét a szájára. Bátorság volt a javából, de úgy döntött, ideje valamit visszaadni.
- Fogd már be! Nem kell megvédened, ezt meg máskor lerendezzük, de azért a kis akciódért még számíts egy kiadós visszajáró kölcsönkenyérre – suttogta olyan halkan, hogy lehetőleg csak a Blake-fiú értse. - Tudod jól, mire gondolok.
Utóbbi mondatára úgy elvörösödött, hogy akár főtt ráknak is beillett volna.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 20:46 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem
Chris

és HVH néni

Csak állt némán és megkukulva, Chris távolodó alakját figyelve. Igazából még jó is, hogy a tanerő közbelépett, különben lehet, hogy mindketten a gyengélkedőn végezték volna, Nati temperamentumának ismeretében.
Azt a sunyi kis mosolyt, ami megjelent az emlegetett fiú arcán, nem tudta mire vélni, és kicsit talán elkezdett félni is.
A tanárnőre pillantott, várván az indulásra. Egyelőre még nem nagyon tudott beszélni, azon túl, amit a fiúhoz intézett, kissé furcsán érintették a történtek. Egy éve kábé, hogy csépelték egymást az idióta húzásaikkal, és erre paff. Most nem tudta ezt hová tenni, és igyekezett visszatéríteni magát a földre. Nem szerette volna hamis álomvilágban ringatni magát, mert… mert nem akart csalódni, ezért inkább akivel lehetett, és nem tartozott a háza körébe, s ilyen téren akart felé közeledni, azzal így bánt. Na jó, kivételek akadnak, pl. Min Jong, ővele egész jól összebarátkoztak, de ez megint más tészta.
Más egy barátság, és más az, amikor a legnagyobb ellensége megcsókolja az ember lányát, mégha az valódinak nem is igazán nevezhető. Vajon miért tette meg? A franc, hagytam magam, és most tuti, hogy el fog járni a szája… szereznem kell valahonnan egy békát, a számat meg kimosni sürgősen. Nem akarok egy lenni az olyan „átlagos” lányok közül.
Bár már kezdett magához téregetni, azért még mindig kába volt kissé. Jobb kezét felemelte, s az ajkaihoz érintette az ujjait. Mi a fene volt ez?
- Mehetünk, tanárnő?
A klubhelyiségből aztán egyenest a szobájába ment, óvatosan, hogy ne ébressze fel már alvó szobatársait, s a másnap délutáni könyvtáros büntetőmunka gondolatával aludt el Maszat kutyája mellett.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. április 14. 20:54
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 21:05 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem – büntetőmunka (előzmények: „Vigadófreskó folyosója”)
Chris
és HVH néni



Ez a péntek is jól indult… csak vicc volt, nagyon nem jól ébredt, és éjszaka is még többször felriadt a folyosón történtek után. Legjobb barátnőjének egyelőre még nem merte elárulni, hogy mitől is volt ez, vagyis pontosabban kitől. Szerencsére az órákra hamar rendbe szedte magát, rajta bizony ne lásson senki bizonytalanságot, gyengeséget. Csak keveseknek volt hajlandó megmutatni, hogy bő érezni is tud, és az bőven elég. Nem kell, hogy mindenki szeresse az ember lányát, elvégre nem Nutella.
A délután gyorsan elérkezett, gyorsabban attól, mint ahogy várta és szerette volna, de azért becsületesen megjelent a büntetőmunkán, nehogy csak a testvérei büszkélkedhessenek, hogy büntimelót kaptak. Az egészben az zavarta, hogy egyiküknek se volt a veszekedők közt annyi esze, hogy ne ilyen amatőr módon buktassák már le magukat, fel is jegyezte magának gondolatban, hogy meg kéne kérdezni a másik jó madarat, jártas-e a Disaudio alkalmazásában. Fiúknak többnyire menni szokott az SVK – neki annyira nem.
Szépen összeszedte magát, szokásos navinés egyenruhában jelent meg a Czettner tanárnő által megadott helyen, a megbeszélt időpontban. Kíváncsi volt, vajon Ő eljön-e, avagy gyáván megfutamodik?
Azt remélte, hogy a tanárnő nem épp őket akarta megkérni a könyvek dajkálására, ugyanis a testvéreit már tiltották ki egy teljes tanévre a könyvtárból… Tilda néni harapós, ha a könyveiről van szó, meg is értette, annak ellenére, hogy ő kimondottan nem volt úgy oda az olvasásért. Inkább gyakorlati típus volt tanulásban is.
Mit találhatott ki a tanárnő? Remélem, nem akar kínvallatást tartani, hogy mi történt…
- Jó napot – köszönt udvariasan, a tanárai felé tisztelettudó volt, diáktársai felé helyenként kevésbé, személyfüggő, hogy kinek adja meg és miért.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 14. 23:42 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni


Csak a fejét ingatta, jelezvén, hogy nem érdemes tovább beszélni, hacsak nem akart nagyobb bajt. Beszélgetni egyébként se nagyon lett volna kedve, mert még mindig a tegnap történteken gondolkodott. Tényleg, miért is estek ők úgy egymásnak? Így, cirka egy év távlatából nem tudta volna megmondani, de az biztos, hogy nem a srác kezdte, hanem ő. Ő volt olyan ellenséges. Egyébként sem volt egy érzelgős típus, különösen úgy nem, hogy gurkógyepáláshoz szokott, ott meg nem lehetett érzelmes, az eszére kellett hallgatnia. A Romeós megjegyzésen kedve lett volna kidobni az ebédjét, de inkább nem tette, kímélve mindenkit egy kellemetlen „balesettől”. Chrisnek szerencséje volt, hogy a békás ötletről letett a leányzó, tekintve, hogy a sok tanulnivaló, a kviddics, és a büntimunka mellett sem ideje, sem ereje nem lesz ahhoz, hogy tegyen egy kirándulást a tóhoz békát gyűjteni a békakirályfi számára.
- Értettem. Mindegy, milyen könyv? Mármint… szakirodalmi, szépirodalmi? – tette fel még ezt a kérdést, mert sose lehet tudni, mivel elégszik meg a tanerő. Hallott már pletykákat arról, hogy valaki Zoé tanárnőnek egyforma köveket válogathatott a tóparton…
Hogy mi igaz ebből, és mi legenda, azt nem nagyon tudta, de azt igen, hogy a tanároknak büntetés terén rendkívül élénk valamiért a fantáziája, ám ennek oka valószínűleg örök rejtély marad a diákság számára.
Amint a választ erre megkapta, azonnal indult is, közben nem nézett a másikra. Tulajdonképpen még kicsit örült is ennek a feladatnak, még ha valami hihetetlenül hatalmas is ez a könyvtár. Az olvasásnak annyira nem örült, kivéve, ha ismeretterjesztő, szakkönyvek kerülnek a kezébe. A regényektől egy ideje már falnak mászott, a meséktől is. Elkezdte egy bizonyos ponton, valahol az egyik magas polcnál, még jó, hogy létrát talált, így nem volt olyan nehéz elérni azokat a jó vastag példányokat.
1954 oldal… vajon találomra ez a szám, vagy esetleg volt is rá oka, amiért direkt ilyen szinte lehetetlen számot talált? Tuti nincs annyi könyv, hogy lefoglaljon minket addig.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. április 14. 23:48
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 18:18 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni


És tessék. Nati alig tudta elhinni, hogy a fiúnak tényleg ki van-e egyáltalán csak egy kereke is. Az ő helyében a boszi meg se merne mukkanni, ahhoz a házpontokat túlságosan is féltette, másrészről meg épp egy ilyen szöveggel előállni… mugli történelmet ő is tanult, de épp ennek okáért talán nem épp ebben a helyzetben kellett volna a másiknak a tudásával brillíroznia.
Igaz, egy könyvtárban amúgy is illik csöndben lenni, hogy a művelődőket ne zavarják.
Ha nem beszélhetek, marad a nonverbális kommunikáció… talán veszi a lapot…
Szája elé emelte kezét, és úgy tett, mintha cipzárt akart volna összehúzni, mintegy jelzésképp a fiúnak, hogy fogja be, mielőtt még inkább felhúzná a tanerőt, és ők innák meg a levét.
Végül a fiú húzta a rövidebbet, és még mielőtt rá is nagyobb bajt hozott volna, egy gyilkos, nagyméretű könyvvel a kezében megindult felé. Szabad praclijával megragadta ingénél fogva a fiút, és cibálni kezdte a polcokhoz, közben szúrós pillantásokkal „jutalmazta”.
- Tanuld már meg befogni a szád! – suttogta olyan halkan, hogy csak a fiú hallja meg, és lehetőleg a tanerő ne lássa.
Igazság szerint Nati nem véletlenül igyekezett úgy tenni, mintha a tegnapi események egy része meg sem történt volna. Még mindig nem értette, hogy miért lépte meg azt a fiú, elvégre, akik ennyire utálják egymást, azok nem igazán szoktak a másikra ráfanyalodni.
Egyébként is, a békákat jobban szereti. Ez csak egy trükk, meg akar zavarni, hogy ő győzzön, de abból nem eszik. Műsort akar? Legyen, egyelőre érezze magát nyeregben, de majd meglátjuk, ki nevet a végén.
Még mindig csapdának hitte az eridonos szavait, hisz miért pont most, egy évnyi civódás után változna meg irányába? Illogikusnak tűntek a reakciók, habár tegnap éjjel tényleg mintha lett volna valami a levegőben, és így utólag visszagondolva, annyira nem bánta, hogy a másik mégis meg merte tenni.
Miért ilyen idióták mégis a fiúk? Ha… ha nem úgy kezdtük volna ezt az ismeretséget, ahogy, még mernék is engedni neki, de így nem. Főleg, hogy van egy elmaradt párbajunk.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 20:28 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris és HVH néni


A lány ismét arra döntésre jutott, hogy jobb lett volna, ha meg se mozdul, mert most már a fiú a jelek szerint egészen szabadon eresztette a fantáziáját. Épp lendítette volna a kezét, amikor feleszmélt, hogy itt bizony több szemtanú lehet, ezért inkább pofon helyett csak a szemeit forgatta.
- Te meg mégis mi a jó Merlin rojtos szakállát művelsz? – szemöldöke egyre feljebb és feljebb kúszott, amennyire lehetséges volt, amint a fiú közelebb hajolt hozzá, és még a szemét is becsukta.
Édes Merlinkém, ugye nem arra gondol, amire gondolok, hogy gondolhat? Ugye nem?
Inkább taszított egy nagyot a fiún, és megpróbált mellette elslisszolni a tanárnőhöz az első húsz darab ilyen kötettel. Még jó, hogy ő gyorsan nekiállt keresni, és bizony nem olvasta el az összes kötetet, ami a keze ügyébe került, csak megnézte a végén, hogy megfeleljen az oldalszám. Jó, azért volt olyan, amibe suttyomban belelapozott, és egész érdekesnek találta.
- Tanárnő, félretenné nekem a piros, bőrkötéses példányt? Ki szeretném kölcsönözni, ha végeztünk – kérte a tanerőt, hogy tegye félre neki azt a gyom és gyógynövényekről szóló kötetet. A bájitaltant egész megszerette, gyakorlatias tárgy, és nagy odafigyelést igényelt, nincs is jobb ennél az energiái lekötésére, főleg, hogy ha hasznosan végződik a végeredmény. Így az alapanyagokról is többet megtudhat, mármint ami a növényi eredetűeket illeti.
- Meg lehetne oldani, hogy ne halljon minket más? – fogta suttogóra, nem akarta, hogy Chris, vagy akárki más fültanúja legyen annak, amit muszáj volt kimondania, és bízott annyira a házvezető-helyettesében, hogy nem adja tovább.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 15:04 Ugrás a poszthoz

Sebestyén
(mai nap, ebéd után, azaz 2016.04.16)


Ez a nap is jól indult, szerencsére problémamentesen. Egy kis pihenésre vágyott, ezért hát mikor felkelt, egyből szalonképessé varázsolta magát zuhany, öltözet és frizura segítségével. Mivel jó az idő, bár szeles, azért felkötötte a haját, mert esze ágában sem volt azzal az arcában közlekedni.
Másokból hivatott ő bolondot csinálni, nem magából. Az önjelölt bajkeverő az erdő felé vette az irányt, a Faházba, ám úgy tűnt, nem csak ő gondolt arra, hogy itt pihenné ki a hét fáradalmait, különösen, ha belegondoltunk, hogy a leányzó milyen hetet tudhatott maga mögött.
Az erdei rókának is beillő, vörös hajú hölgyemény igencsak meglepődött, mikor a szél papírosokat küldött ajándékba, egyenesen a képébe.
- Csak nem ezeket keresed? – kérdezte a minden jel szerint utánuk fotó fiút. – Tessék, szerintem bújtasd egy mappába őket, mielőtt megint csavarogni lenne kedvük. Csermey Natália Babett.
Kezet is nyújtott, udvariasan az ismeretlen egyén felé.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 16:06 Ugrás a poszthoz

Sebestyén
(mai nap, ebéd után, azaz 2016.04.16)


Hát igen, a szeles időjárás úgy döntött, tréfálkozni óhajt a szabadban járókelőkkel, mert miért ne színesítené az életüket?
- Ó, ennyire magányos vagy a kastélyban? Elsős vagy, ugye? – nevetett egy jót Sebestyén történetén, ami a játszópajtás hiányát illeti, s még szerencse, hogy neki nem volt kedve tanulni, inkább bent megcsinálta a szorgalmi feladatokat, amiket mára kigondolt magának, hogy idekint tölthesse a délutánját, egy kis testmozgás keretén belül, amolyan feszültséget levezető pihenésképpen.
- A könyv is megteszi, de ne hagyd, hogy még egyszer lázadjon ellened a papírsereg – ugratta a másikat, és még jó, hogy együttes erővel sikerült visszaverni a szabadságharcos lapokat.
- Igazán nincs mit – mosolygott a másikra, mikor az megköszönte a segedelmet, s bólintott az újabb kérdésre. Ha már itt van ez a kis házikó, miért ne kukuccsolná meg belülről is? A lehetőség adott, túlzsúfoltság jeleit egyelőre nem mutatja, hát akkor kalandra fel!
- Nem fedezzük fel közösen? Több szem többet lát – ajánlotta fel, és így ha a lapsereg ismételt szökést kísérelne meg, legalább adva van egy szövetséges az eszközök felderítésére.

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 17:30 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem – avagy a varangy esete  Cheesy

Teljes mértékig hitt abban, hogy ez az akció meghozza a várt sikert és hatást mind háztársai, mind a főnixek, mind az egész nagyteremben ücsörgő és vígan falatozó diáksereg körében. Berta, a varangy nagy népszerűségre tett szert valamilyen oknál fogva a hozzá legközelebb álló társai körében, pedig nem ilyen reakciókra számított.
A lányok rajongása végül meggyőzte, és elismerte, hogy a kis kétéltű valóban aranyos egy jószág, és nem csoda, ha Kedves Ellensége odáig, meg vissza volt értük legutóbbi civódásukkor.
Ha béka kell neked, és nem én, tessék, megkapod. De nem ajánlom, hogy kárt tegyél a kis édes Bertuskában…
A lány örült, hogy a célpont még nem tért magához egészen reggelek reggelén, így simán nekiütközhetett vállal. Egyébként se volt olyan túl jól, talán mégsem volt olyan jó ötlet beugrani a tóba talárostól, mindenestől este, hogy utána Bertát meg víztől tocsogó egyenruhában vigye be a kastélyba. Annak örült, hogy senki nem látta meg így.
- Bocs – motyogta félálmosan. Annyira még ő sem volt magánál, de gondolta, hogy jobb egy kellemes tréfával felébreszteni az asztaltársaságot, s vele együtt magát is helyrehozni. Berta így szépen át tudott surranni a fiú vállára, onnan meg ki tudja, hová…
A lány teljes faarccal sétált tovább a sárgák asztalához a maga kis reggeli-adagjáért, s szedett is magának kellő mennyiségű rántottát a tányérjára, meg paradicsomot, emg sajtot, meg pirítóst, és neki akart kezdeni az étel módszeres eltüntetésének, azonban nem volt étvágya. Egy-két falat után inkább a fejéhez nyúlt.
Ha most lebetegszem, én… nem tudom, mit fogok tenni, de… ezt akkor is ki kell bírnom, és látnom kell, hogy hogy reagál Bertára…
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 19:49 Ugrás a poszthoz

Sebestyén
(mai nap, ebéd után)


Már nem is csodálkozott azon, hogy a fiú nem volt félénk, sőt, egészen beszédes kedvébe került, bőszen válaszolt is a kérdésekre, noha úgy tűnt, mintha nem igen örülne az évfolyamára vonatkozónak. Hát igen, átérezte ezt, mikor az embert a termetével piszkálják, még ha csak viccből, heccből is, de nem esett jól neki, amikor megvádolták, hogy lenéz másokat. Ez korántsem volt így, néha még meg is próbálta összegörnyeszteni magát, de akkor meg olyan fura érzése támadt tőle.
- Ne aggódj, van még jó öt-hét éved, hogy ismerkedj, jövőre már egész szép kis baráti kört gyűjthetsz magad köré, csak add önmagad – biztatta a főnixet.
Valóban nem látszott ennyire erősnek a kastélyból a szél, de ő gondolt rá, hogy a vörös loboncát jó, ha felköti, minél szorosabban, még így is kikapott egy-két rövidebb szálat az a szemtelen szél, de nem volt vészes a helyzet.
- Igazad van. Na, akkor kalandra fel! – bokszolt örömében a levegőbe, hogy akadt társa a felfedezéshez, így sokkal nagyobb lett hirtelen a mókafaktor.
- Wow… - csak ennyi fért ki a száján, mikor a sok mászást követően meglátta, hogy milyen is belülről ez a a faház. Ő sem egészen ilyennek képzelte, s rögtön le is dobta magát az egyik babzsákra. – Ez állati kényelmes!
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 21:47 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem – avagy a varangy esete Cheesy

Nem volt teljesen magánál, ezért egy kicsit le is maradt a műsorról. Fájt a feje, és mintha a kép sem lenne egészen tiszta. A viháncolásokból ítélve jó műsort sikerült csapnia, és Chrisnek megint csak sikerült meglepnie. Azért ez egy kicsit meredekre sikerült, ezt ő is érezte, főleg az után, hogy a fiú egy pillanatra az ingétől is megszabadult, hogy magát megszabadítsa a varangytól.
- Berta! – az ingerült hangra már kissé megriadt, hisz a srác jelek szerint ott hagyta valahol a tömegben, még a végén rálépnek. – Hol a varangyom, Berta?
Oké, tényleg elég dilis voltam, hogy beugrottam éjjel a hűvös tóba békát vadászni. Ez már nem olyan vicces még nekem se.
- Nagyon is jelentett – elárulta magát, de csak nagyon halkan. Ehhez a többieknek semmi közük sem volt. – Azt hittem, a békákat jobban szereted… pedig olyan jó lenne, ha engem szeretnél, de annyira nehéz hinni…
Elindult a főnixek asztala környékére, megkeresni szegény békáját, mielőtt valaki meg találná taposni. Mozgásán látszott, hogy annyira nem volt jól, még veszekedni is elfelejtett ellenségével, ami azért már tényleg gyanús.
- És én vajon minek? Nem értem magam. Azt hittem, örülni fogsz neki, annyira mondtad, hogy bírod őket – suttogta halkan, amint meghallotta az állatkája hangját, és össze is szedte.
A társaság röhög, ő mégsem tudott együtt örülni. Visszafelé sült el a dolog, mert magát vágta taccsra, és most úgy nézett ki, hogy kérhet magának egy ágyat a gyengélkedőn.
Miután Berta biztonságos helyre, a vállára került, megcirógatta óvatosan az állat hátát, majd megtámaszkodott az asztalban, de visszaülni már nem volt ereje. – Ne kiabálj, kérlek…
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 21:58 Ugrás a poszthoz

Kedves Ellenségem - büntetőmunka
Chris
és HVH néni


Natália megkönnyebbült így, hogy volt, aki rendet tegyen, ha épp az eridonos torkának készülne ugrani. Jelenleg nem támadásból, sokkal inkább önvédelemből támadna a másiknak, leplezve ezzel, hogy mennyire káoszos volt belül. Az éjjeli események még mindig nyomasztották, és hálásan pillantott tanárára, amikor félretette neki a példányt a gyógynövényekről. Bájitaltan-tudásához ez még sokat hozzáadhat, ha többet megtud a növényvilágról.
- Köszönöm – megvárta, amíg egy Disaudióval hatástalanította a tanerő a hallgatózni óhajtó most már nem annyira biztos, hogy ellenségét, így nyugodtabban mert beszélni a történtekről.
- Többről is van itt szó, mint szimpla veszekedésről, tanárnő, jól gondolta. Fogalmam sincs, hogy tényleg utálom-e már, főleg a tegnapiak után. Mielőtt közbelépett, ő megcsókolt. Nem tudom mire vélni, fogalmam sincs, hogy miért csinálta, és nem tudom, hogy hogy kéne kezelnem. Mit csináljak? – muszáj volt elmondania, amit érzett, de ezt így is elég nehezen tette meg, ideges is volt, mert a szóban forgó személy épp megpróbálta kihallgatni, márpedig Nati nagyon nem szerette megmutatni a gyengédebbik oldalát, mindezidáig nem is nagyon tudta, hogy van neki ilyen. – Merlinre, ez olyan ciki… és még hallgatózik is. Maga szerint mi lenne a helyes lépés? Engedjek neki?
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 16. 23:38 Ugrás a poszthoz

Chris – avagy a varangy esete, és egy nehézkes vallomás:D

- Ezt ismételd meg, kérlek – alig hitt a fülének, hogy kimondta. Ki, és egy rakat ember előtt. Nem hitte volna, hogy a próba, amit kieszelt, ilyen sikeresen működni fog, és azt sem, hogy ennyire ki fog készülni Bertától a fiú.
- Ne haragudj. Félreismertelek – közölte erőtlen hangon. Most már tényleg ideje lett volna valami stabilabb helyzetbe kerülnie, mert nem volt valami egységes előtte a kép, és már a hideg is rázta. Mondjuk ezt már akkor sejtette, hogy valószínűleg mindez a kis tavas baleset eredménye, hogy már eleve az egyenruhája alá vagy három réteg pulcsit még magára vett, de a vacogást még így sem tudta teljesen megszüntetni.
Fogalma sem volt, hogyan mondhatná meg a fiúnak, amit érzett, és hogyan kerülhetne úgy közelebb hozzá, hogy ne vágódjon hasra se.
- Hatalmas marha vagy, de pont ezért szeretlek – Chrisnek szerencséje volt, hogy ezzel a jelenettel viszonylag észhez tudta téríteni a lányt, aki még azért mindig eléggé félt attól, hogy úgymond törlesszen egy bizonyos adósságot, pláne ekkora embercsődület előtt. – Úgysem tudnál örökké elkerülni.
És végül itt adta fel a lába, az asztalban kapaszkodott meg, hogy ne koronázza meg a helyzetet.
Igaz, egy kicsit a lány láza is közrejátszott ahhoz, hogy könnyebben megnyílt, és vallott, mint egy madárka. az már nem érdekelte különösebben, hogy milyen reakciót vált ki ezzel a környezetéből.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 00:24 Ugrás a poszthoz

Chris – avagy a varangy esete, és egy nehézkes vallomás:D

Kimondta… és már nem először, éljen… jó lenne, ha állni is tudnék. Fenébe, fenébe… utálok betegnek lenni.
A lábán is alig álló másodéves környezetének igencsak meglepő, már-már mesébe illő fordulat következett. Mondjuk jó, neki is elég meglepő volt, hogy a srác, akivel ennyi ideig marták egymást, kiderült, hogy szereti.
- Igen azt, meg hogy szeretlek. – jelenleg a fiúnak nem lett volna ajánlatos, ha megpróbálná törleszteni az adósságot neki, egyedül is elég volt megszenvednie ezzel a megfázásos valamivel, amit a tó és a hihetetlenül szeles időjárás ajándékozott neki.
Chris ölelése jól esett neki, ám nehezen fogalmazta meg ezt az érzést, főleg, hogy annyira új volt még ez az egész. eleinte nem is gondolta volna, hogy mindez meg fog történni vele, kíváncsi lett volna, hogy vajon mit fognak majd szólni a testvérei, mondjuk Petra még oké, de Dominik és Dávid? Jó, Dávid se szólhat annyira bele ebbe, Dominik már annál inkább. Talán Petra és a szüleik együttes meggyőzőereje visszaszorítja majd attól, hogy nekimenjen a háztársának most, hogy rendeződtek a dolgok.
- Ébresztő, hogy mennék? – célzott arra, óvatos szemforgatás kíséretében, hogy jelenleg ha felállna, az nem lenne épp nyerő helyzet. – Nem hinném, hogy rajonganál érte, ha anyaföldet csókolnék és nem téged.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 00:56 Ugrás a poszthoz

Chris – avagy a varangy esete, és egy nehézkes vallomás:D

Ha tehetné, most hisztizne, mint egy kisgyerek, elvégre mégiscsak egy tizenöt éves kamaszlányról volt szó. Nagyon utált beteg lenni, és a gyengélkedőt meg mégúgy ki nem állhatta, de jelen pillanatban nem volt ereje ellenkezni, ha lett volna, ficánkolt volna, mint vergődő hal a parton.
- Beleestem a tóba, mikor meg akartam fogni. – bólintott, elismervén, hogy Chrisnek bizony igaza volt, valóban a kis akció a felelős azért, hogy így kiütötte magát. – De nem hagyhattam, hogy az a gólya bántsa.
- Hát… ezt inkább egy másik alkalommal, másik helyen… - dünnyögte, a fiú nyakába kapaszkodva. Ki gondolta volna, ennyi hűhó semmiért ilyen szerencsésen végződhet? Már csak az lesz az érdekes, hogy a kettős baráti köre mindehhez, hogy fog állni, főleg, hogy mindkettő terelőként játszott a saját csapatában.
Nem lennék képes megküldeni rá egy gureszt… mindenesetre érdekes lesz a többiek leesett állát látni.
A gyengélkedő gondolatát viszont szerette volna elkerülni, ha egy mód van rá, így mindenféle terelői képességét igyekezett bevetni, hogy meggyőzze a legényt, inkább a sárgák birodalma felé vigye. - Muszáj feltétlenül a gyenguszra menni?
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. április 17. 00:57
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 15:58 Ugrás a poszthoz

Lizzi és Nyestuc

Fenomenálisan jó ötlet volt ezt a kis szobabulit megvalósítani, egyedül Mary hiányzott a csapatból, de talán Nyeste számára jobb is volt, hogy végre egy kicsit kortársaival lehet, és nem tőle sokkal idősebbekkel. Úgy fest, a krémes igen népszerű ebben az üzletben, végül is megmaradt egy málnás tortaszeletnél. Nem arról volt szó, hogy nem szereti a krémest, ó, nagyon is ínyére lett volna, de azok, akik közelről ismerték, tudhatták, hogy mennyire kísérletezős típus, néha még olyasmibe is belevágott, amibe nem mindig kellene. A bajkeverést tekintette fő céljának, hogy feldobja végre ezt az unalmas monotonitást, amit a vizsgaidőszak okozott.
- Helló, Lizzi. Bemutatom Nyestét, Nyeste, ő itt Alíz, az új szobatársunk – mutatta be a két lányt egymásnak, elvégre mégis csak úgy illő, hogy a közös ismerős mutassa be egymásnak a boszikat. Azért megérte felvenni az illemtan órát, legalább Ennyi udvariasság ragadt a szeleburdi, időnként enyhén szólva is lökött lányra, akinek az ötletei néha nagyobb katasztrófát hagytak maguk után, mint hasznot.
- Csajok, ismerkedjetek, én addig „kipróbálom a pudingot”, elvégre a puding próbája a evés – viccelődött a vöröske, majd nekilátott, hogy megkóstolja a rendelt édességet.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 21:01 Ugrás a poszthoz

Min Jong

- Engem nem zavarna, ha nem hinnék azt, hogy lenézek másokat – legalábbis csak gyanította, hogy a magassága szerepet játszhatott abban, hogy ezt gondolták róla sokan, pedig ez egyáltalán nem volt így. Nehhem, ő nem lenézett másokat, ő inkább nehéz pillanatokat okozott az éppen kiszemelt áldozatának az idióta csínytevéseivel, amiket szép csendben és suttyomban követett el.
- És az a vicces, hogy én vagyok a legkisebb a családban. Tudod, a bátyám, meg a nővérem még ide jár, a másik bátyám előző évben kiballagott. Én meg túlnőttem az ikreket, egyedül Dávid égimeszelő nálunk, ezért csodálkozom csak – azért nem ártott némi családi háttér, nem biztos, hogy a levitás prefektus ismerte a közel ördögi ikreket, és talán jobb is így, általában az emberek addig szoktak örülni, amíg nem ismerik a jómadarakat. Tisztelet persze a ritka kevés kivételnek.
- Azért az is szép nagy szám – neki már a saját százhetvenhatja is sok volt bőven, egy tíz centit simán kölcsönadott volna valaki alacsonynövésűnek. Mi kitolás már a kicsikkel, hogy nem érik el, amit szeretnének, mert túl magas teszem azt a szekrény?
A fiú tényleg fáradt lehetett, s Nati vidámabb ábrázattal csüccsent vissza a kanapéra.
- Azért csak jobb így, hogy nem vág az arcodba a napafény – nem sejtette, miért, de mintha az ázsiai származású barátja fényérzékeny lenne. – Figyelj, voltál már orvosnál a fényérzékenységeddel? Észrevettem ám, hogy kerülöd, ha teheted az erős fényt.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 21:32 Ugrás a poszthoz

Chris

Figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, amúgy is annak határán volt, hogy ott helyben elalszik, de a gyengélkedő gondolata, hogy épp arra a rettenetes helyre tartottak, ébren tartotta.
- Annyira nem, csak nem számoltam vele, hogy azaz ág, ami tartott, eltörik alattam – még hogy ő, meg a saját csapdájába esni… nem ő lenne az, ha ilyesmit valaha is elismerne. Ahhoz túl büszke és konok volt, különösen akkor, ha arról volt szó, hogy orvos… nem, ezt a témát muszáj lesz valahogy elkerülni, elnapolni, bármit, csak oda ne vigyék!
- Ha-ha-ha, kacag a májam. Ennél gyengébb szóviccet még nem sütöttél el – ironizált, bár nem szánta sértésnek. – Ennyire nem vészes a helyzet, a gyógyító kitér a hitéből, ha elrontjuk a hétvégéjét, főleg, hogy úgyis megkérdezi, mi történt.
Tessék, már megint ezzel jön… és tuti arra gondol! Úgy tudtam, hogy nem fog erről leakadni, de egyelőre kénytelen lesz várni.
- Ha én kenyeret sütök, nem biztos, hogy te eszel abból – még sosem próbálta, de most, hogy Chris ezt felemlegette, bogarat ültetett a leányzó fülébe. Ki kell ezt próbálnom mindenképp, tudok főzni, akkor sütni miért lenne olyan nehéz?
- Ugye tudsz róla, hogy… - nem igazán akaródzott bevallani, de az volt az első, hogy bárki is ilyesmit mert volna tenni vele, szóval nem is nagyon tudta, hogy adja vissza azt a kölcsön kenyeret, ahogy azt a főnix gondolta. – Szóval… izé… a fene már…
Kissé megemelte a hangját, amennyire tudta, mikor sehogy se sikerült még inkább vörösödés nélkül kiböknie – Még nem csókoltak meg előtted.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 19. 13:09 Ugrás a poszthoz

Chris – avagy csak gyengélkedőt ne

Nati frászt kapott. Jó igaz, most csak véletlenül sikerült kipirítania Chris arcát, mivel ficánkolni kezdett, hogy kiszabadítsa magát, mert nagyon nem tetszett neki a gyengélkedő ötlete.
- Kérlek, ne! – nyöszörgött. Ha választani a kéne, hogy szakadó esőben röpködjön a kviddicspályán, gurkókat püfölve, vagy gyengélkedőre menjen, avagy mugli orvoshoz, inkább választaná a gurkógyepálást. – Csak ezt ne…
- Íme, az újabb bizonyíték, hogy mennyire megviccelhető vagy, de is az egyik jó tulajdonságod – erőltetett magára nagy nehezen egy mosolyt, na, nem mintha nem lenne őszinte a véleménye, de épp egy általa nagyon, nagyon, nagyon… nagyon-nagyon utált hely felé tartottak, ilyenkor kinek lenne kedve mosolyogni?
- Azt gondoltam egyből, de nem bírtam ki, hogy ne csapjam le a magas labdád. Hé, terelő vagyok, vagy elfelejtetted volna?
- Mi lesz, ha nem felelek a kérdésedre? – az arca egyre vörösebb lett, ahogy a kissé kényes témához közeledtek, gyakorlatilag akkor annyira lefagyott, hogy meg nem tudta volna mondani, hogy mégis milyen volt. A fene, ebből nem jövök már ki jól…
Amint lepakolják az ágyra, rátört a páni rémület, de nem merte kimutatni, hogy mennyire el akart menekülni arról a helyről, és máris kedve lett volna sikító-frászt kapni a szúrós szagú, meg a keserű bájitalok gondolatától.
- Ó, te! Ezt meg se hallottam, különben megkérhetem a kis brekuszom, hogy tegyen még egy kört rajtad… - talán hatásos a trükk.
Pillantott a vállán nyugodtan pihenő brekuszra, aki mit sem törődött a párossal.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 1. 18:48 Ugrás a poszthoz

Kívánságosdi
#Egyelőre egyedül

Gondolkodtam, hogy ha már itt van ez a május elsejei, gyönyörű este, kár lenne elszalasztani. Mivel nagyjából mindenem megvolt, egy dolgon kívül, amire vágytam, ezért most is inkább valami ökörséget kívántam, de azért egy teljesíthető kívánságot is beraktam a pakkba. Vajon milyen lehet egy sellő bőrében? Tökre kipróbálnám a hableány életet, de csak egy nap erejéig, mert Maszatról csak én tudok úgy gondoskodni, ahogy azt az én kis bernáthegyi aranyom szereti, na, meg van azért egy személy, aki nem szívesen tudna engem örökre a habok között. Talán több is, szóval ja, csak egy nap. De az az egy nap felejthetetlen lenne. Vajon be fog válni? Ki tudja… egyelőre csak vártam, hátha valaki becsatlakozik hozzám, mert azért mégis csak a buli az társasággal igazán buli.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 11:04 Ugrás a poszthoz

Sebestyén
(ebéd után, 2016.04.16)


Nati örült annak, hogy a másik belement a mókába, és természetesen veszi az ugratásokat, és nem akarja leharapni a fejét a poénjaiért. Az izgi eseményeket amúgy is szerette, meghalt volna az unalomtól, ha semmi sem történne körülötte. Gyakorlatilag kikapcs-gomb szinte nincs is rajta.
- Dehogy gond! És igen, az egyedüllét unalmas. Mit ér egy jó kis balhé cinkostársak nélkül? – kacsintott a ravaszdi. Valóban, Natália olyan volt, mint egy róka. Kissé nagyra nőtt róka. A másodéves boszorkánytanonc eléggé megosztotta a társaságot, valaki vagy szerette, vagy utálta, semleges egyén alig akadt. Mindenesetre sosem unatkozhatott, aki a közelében volt, hiába próbálta bizonyítani, hogy nem ő keresi a bajt, hanem az találja meg őt.
Nati még sosem füllentett a családjával kapcsolatban, tökéletesen büszke volt az auror faterjára és a divatszakértő édesanyjára, hát még a kiballagott testvérére, Dávidra, akiből gyógyító lesz, ha minden igaz, csak nem Magyarországon végzi el a képzést.
- Ki tudja, az a lényeg, hogy van mit felfedezni. Nézd már, ezeket a véseteket! – valóban, ha a falak beszélni tudnának, akkor bizony elég érdekes történetekre derülne fény, amik az előtt történtek, hogy ők betették volna a lábukat a Bagolykő falai közé. Elég sok párocska választhatta az édes-kettes helyéül ezt a kis faházikót, ami nem csoda, hisz csendes, nyugodt, nem nagyon zavarhatta meg senki a szerelmeseket.
- Hát, szerintem ennek kicsi az esélye. Inkább valami pihenőféleség lehet, hogy aki erre jár, az szusszanhasson egyet – igyekezett Nati reálisabban gondolkodni, pedig általában pont, hogy ő az, aki két méterre a talaj fölött járt, mint Júlia, aki nem akart a földön járni. Talán őt nem akarja majd senki megdobálni, hogy szállingózzon már vissza ezen a szép, szombat délután.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 11:40 Ugrás a poszthoz

Alíz és Nyeste


A lányok sikeresen nekivágtak az ismerkedésnek a rendelések után az összeszokós ismerkedésnek. Nyeste szótlansága nem zavarta Natit, sőt, örült, hogy volt valaki, aki visszafogta néha a kissé hiperaktív csajszit. Mellette nem kellett úgy pörögnie, a csendes természete Natira is átvándorolt néhanapján, és kevésbé tört rá a randalírozhatnék. – Ez a málnatorta-szelet valami mennyei, lányok.
Adott hangot véleményének a sütiről, és gondolt rá,  hogy felvesse: legyen ez a Dzsumbulylak lakóninak a törzshelye, szabad, tanulásmentes hétvégék esetére, amikor a fiúk sincsenek a képben.
- Hé, hé! Ne így próbáld, van egyszerűbb módszer is! – kicsit kockáztatott talán, de egy ilyen varázslók lakta faluban csak nem lehetett akkora baj belőle. Egy egyszerű tisztítóbűbájt hajtott végre, hogy eltüntesse a kiömlött narancslevet. – Nyugi, semmi gáz, ez bárkivel megtörténhet. Szerencsére nem áfonyalekvár volt a tettes.
Azt ugyanis piszkosul nehéz kiszedni egy anyagból, ha már egyszer belekerült, és nem véletlenül tudta ezeket ilyen jól. Az anyja alaposan kitanította az ilyen egyszerű, de praktikus háztartási bűbájokra. Bár az iskolai anyag menne neki néha olyan jól, pláne elméletben.
- Csak nyugi – igyekezett helyreállítani a kialakult kisebb káoszt, mielőtt Alíz felhergelné magát egy apróságon. – Na, most már minden oké.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 15:11 Ugrás a poszthoz

Zoé

Nati teljesen kifulladva esett be a tanulószobába, és már majdnem sírógörcsöt kapott. Csak most jutott eszébe, hogy nemsoká vizsgaidőszak elébe néznek, és az elmélet nem éppen erőssége, ő sokkalta gyakorlatiasabb volt. Még is hogy a nyűbe jegyezze meg ezt a sok biflázandó maszlagot?
- Francba, a francba… - csak az állította meg a harmadik f-betűs szó kimondásában, hogy valaki más is be talált lépni a helyiségbe, és csak ekkor eszmélt fel a könyv – és jegyzettornyok mögül, hogy talán mégse kéne szegénységi bizonyítványt kiállítania magáról.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 18:10 Ugrás a poszthoz

Glenn

Nati teljesen odaadta magát a művészetnek. A gurkópüföléshez szokott, elsőre érzéketlennek tűnő, korához képest magas leányzónak is lehet kedves és érzékeny oldala is. A színjátszókör próbatermébe osont be, ahol egyedül gyakorolhatott, amióta elkezdett táncolni.

Koreográfia

Szerette volna, ha ilyenkor senki sem látja, mert úgy érezte, ez az az oldala, ami nem tartozik nyilvánosság elé. Az, hogy érzékeny a művészetek irányába, és fogékony is rájuk. De ez az alkalom különösen időszerű volt arra, hogy kipróbálja azt az új, általa tervezett ruhát, amelyik A halvány vajszínű dresszhez olyan táncos szoknyát tervezett, ami a különböző lépések, pozíciók kényelméhez igazodva változtatja a hosszát, és különböző, világos árnyalatokban váltakozik ez a szín, fényfiszonyokotól függően.
Arra csak később eszmél fel, jóval a szólótánca vége előtt, hogy valaki más is tartózkodott ott, s a jó látású Nati hamar észre is veszi az illetőt. Ugye nem látott meg, ugye nem?
- Helló. – köszönt, s a következő kérdése az lett volna, hogy hát ő mit keres itt, de az mégiscsak egy udvariatlan dolog lett volna a sosem látott sráccal szemben.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. május 16. 18:11
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 18:19 Ugrás a poszthoz

Zoé

Az, hogy kinevetik, az bizony nem jó. A másik lány bizonyára még nem találkozhatott a hírhedtségével, ami a csínytevő szokását illeti, s bizony most nem jó pillanatában kapta el a vöröst.
- Megvárom, míg megfulladsz a röhögésben – ez gyakorlatilag a köszönést váltotta fel nála, s igen epés megjegyzésével arra kívánt célozni, hogy nem díjazza túlzottan a másik hangos örömkinyilvánítását. – Ez itt egy tanulószoba, ha nem tűnt volna fel.
Ha ő valamire nagyon rákoncentrált, és megzavarták, akkor ő kíméletlenül átvedlett hárpiába, ez alól csak a hozzá legközelebb állók jelentettek kivételt, a szobatársai, és az a főnixsrác, aki át tudott látni azon a pajzson, amit nap, mint nap a többieknek mutatott: ő erős, és legyőzhetetlen. Szép az álom, de sajnos fel kellett ébredni, az elméleti biflázást szörnyen utálta. A jegyeit eddig is mindig a gyakorlati rész húzta jobb irányba, de idén már nem érte be ezzel. Fejlődni akart, és jobb lenni, de Miss Káosz kupissága a jegyzeteiben is megnyilvánult.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 19:29 Ugrás a poszthoz

Zoé

Zoé visszadumált. Ez nagyon nem jó húzás, az ilyesmitől tudott kifejezetten plafonon lenni, és most nagyon is ott volt, pedig nem is Pókembör. Szíve szerint megátkozta volna, de most az agyát túlságosan leszívták a tantárgyak, és azt már jó alaposan kiderítette, hogy soha többet mugliismeret és számmisztika. Azt a kettőt tuti leadja év végén, mert egyszerűen képtelenség ennyi felé szétszakadni, mostanra belátta, hogy nagy botorság volt a részéről felvenni az összes másodikos tárgyat.
Aztán végül csak eszébe jutott egy jó kis csíny. Mire nem jó a csínytevőknek szóló kézikönyv, amit még Dominiktól kapott karácsonyra, ha nem arra, hogy megbosszulja a kárörömet?
Halkan elmotyogott egy csiklandozó-átkot, mert ha ennyire röhögni akart a kisasszony, csak tessék. Remélte, hogy hatással lesz a másikra.
Ne húzz fel engem, nem vagyok jó kedvemben. - Sose húzd meg egy paci farkincáját, még meg talál rúgni.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. május 16. 19:45
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 20:38 Ugrás a poszthoz

Glenn

Végül is semmi jelét nem adta az ismeretlen egyén, hogy látott volna bármit is abból, amit ő művelt ott a színpadon. A mozgása még nagyon nincs azon a szinten, amin ő szeretné, hogy legyen, de alakult. A ruhateszt sikeres lett, ez fontosabb volt, bár nem nagyon hitt benne, hogy ő ezt bármikor is bemutathatná, túl sok lett volna a rengeteg tárgy, meg kviddics mellett még ezt is bevállalnia olyan szinten, ahogy a színjátszósok űzték.
- Natália – mivel nem nevelték bunkónak (csak azzá lett valamennyire), ezért bemutatkozott, ha már így itt voltak, egy helyen. – Téged hogy hívnak?
A fiú szemlátomást vagy új, vagy csak nem találkozott még vele. Két év alatt ez simán előfordulhatott, mivel mostanság nem sokat mozdult el a seprű, Maszat és Berta, meg a tankönyvei mellől, és nem, még szíve lovagja sem volt kivétel, ha tanulásról volt szó, és jó jegyeket akart. Tudni kell rendszerezni az iskolát és a magánéletet, mert ha összemossa a kettőt, abból minden lesz, csak jó nem.
- Új vagy itt?
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 21:38 Ugrás a poszthoz

Zoé

És az átok hatott. A csikiátokra emlékeztető vigyor ki is ült a másik arcára, amit ő elégedett, féloldalas, gúnyos mosolyával nyugtázott, ezt is csak azoknak szokta tartogatni, akiket tiszta szívből elküldött melegebb éghajlatra igen változatos szókinccsel, természetesen vulgaritás-mentesen, maximum a francba, fenébe szavak csúsztak ki a száján. A gondolatvilág az már egy más kérdés, ott cifrábbakat is elsütött már a mákvirág hölgyemény.
- Te mondtad, hogy várhatok arra, amíg leszel szíves megfulladni a röhögésben, értem ezalatt, hogy befogod a trillázód. Én csak gondoltam, rásegítek. Feloldani már nem tudom, úgyhogy magadnak kell megoldást találnod – vont vállat, majd visszafordult a jegyzeteihez. Hiába, azért még akadtak tárgyak, amikből fel kellett javítania magát, hogy idén már több K-t zsebelhessen be a bizonyítványába. Azért arra a tavalyi LLG-s jegyére kimondottan büszke volt. A bűbájtanon és a bájitaltanon lehetett volna még mit csiszolni…
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 23:30 Ugrás a poszthoz

Maegor
A meggondolatlanság következményei…

Most már tudta. Tudta jól, hogy ezt megérdemelte. Hisz nem hiába tiltott felügyelet nélkül az erdő sűrűjébe behatolni, s hiába minden intelem, ő mégsem hallgatott rájuk. Megfogadná, de már késő. A könnye nem hullott ugyan, mint az eső, nem is tudott volna, a síráshoz is gyenge volt. Fogalma sem volt, mivel találta magát szemben, ami hirtelen úgy megtámadta, de az is lehet, hogy nem támadta meg semmi, csupán ő saját magát az idióta és közveszélyes húzásával. Annyi biztos volt, hogy kegyetlenül megsérült, bár még nem súlyos, de az is lehet, ha időben nem talál rá valaki. Akárki értelmes lény, amelyik megérti az emberi nyelvet. Addig, amíg még jelezni tudott, megtette, amit kellett, bár ezzel kockázatot vállalt. A piros szikrákat mégis fellőtte, a veszély ellenére is, hátha valaki mégis csak észreveszi, és a segítségére siet.
A lábát egész biztosan eltörte, nem tudott ráállni. Hogy mennyire vérzett aztán a háta, azt ő maga sem tudta megállapítani, merthogy valami karmolás féleséget érzett a hátán. Ezer meg egy szerencséje lesz, ha az a valami nem vérfarkas volt. Miért vagyok én ilyen bajkeverő típus? Ez még egyszer az életembe fog kerülni…
Lódobogás… ez volt az, amit meghallott, akkor volt hajlandó erőltetni magát, hogy ne aludjon el. Az esti szél csípte, hideg volt, és ruháját is össze-vissza szaggatták az ágak, amikbe beleakadt. Azt hiszem, eztán meggondolom, hogy sötétben, tök egyedül, felszerelés nélkül induljak túrázni egy szál vizes palackkal és csak egy szendviccsel…
- Valaki… könyörgöm… akárki! – a következmények nem számítottak a nyöszörgő bajba jutottnak, csak végre fedezzék fel, hogy ott van, elhagyatottan, és segítségre szorul.
Utoljára módosította:Csermey Natália Babett, 2016. május 16. 23:55
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csermey Natália Babett összes RPG hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel