Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Most még- teszi hozzá morcosan. Igazából ő sem gondolja ám komolyan ezt a sértődés dolgot, de jól esik kicsikarni Edmundból néhány legalább kicsit kedvesnek hangzó szót.
- Úgyis csak a szád nagy - legyint, majd sunyin elvigyorodik, mikor rájön, hogy ismét sikerült kétértelmű célzást tennie. Ezúttal ugyan kicsit másra, de végülis... ott szúr ahol tud, mint tudjuk.
- Kettőt. Eggyel nem érem ám be. - A vigyort mintha arcára ragasztották volna, mégpedig az eltávolíthatatlan mugli pillanatragasztóval. Túl jól érzi magát.
- Szerinted hány éves vagyok, öt? - könyököl fel, hátha így fenyegetőbbnek hat majd a kisugárzása. Pont annyira fenyegető, mint Marika néni pincsije, Pamacska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ejti inkább a témát, mert lehet tényleg olyanokat mondana, amiket nem kéne. Ideje, hogy visszafogja magát. Beszéd helyett inkább leküldi a megmaradt bort, és elégedetten hátradől.
- Zseniális, persze - bólogat egyetérően, cseppet szarkasztikusan ismételve el a hízelgő jelzőt.
Visszafojtani próbált nevetés hangjai buknak ki belőle, ahogy a férfi keze lábához ér. Alapvetően is elég csiklandós, de a lába különösen. - Vigyázz mit csinálsz, mert véletlenül kirugóm a kezedből a sütit. Vagy a fogad - fenyegetőzik nevetve. Ő megmondta.
- Jól bírom a fájdalmat. - Szürkéi kemény, acélos színre váltanak. Él át ettől rosszabbat is talán. - Inkább a lelki oldal az, amitől félek - ismeri be végül. Mi lesz ha nem tetszik? Vagy tényleg nem bírja a fájdalmat? Vannak kétségei, de elhatározta magát, igy innen nem futamodik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Talán mert az volt? - kérdez vissza, mintha nem tudná, hogy az előbbi valójában mindösszesen költői kérdés volt csupán.
Dagad a melle rendesen, elvégre végre megdicsérték. Még a muffinját is. Ennek örömére három harapással el is tüntet egyet, az említett süteményből.
Megmosolyogja a jótanácsokat, elvégre mindegyik jól jön. - Mesélj róluk - kéri felülve. Megunja, hogy fekve nem lát rendesen mindent, lábát azonban Edmund ölében felejti. Megeshet, hogy szándékosan.
- Jaj tetoválásról jut eszembe. Hazamentem a hétvégén, meglátogattam jóanyámat meg Kristófot. Erre anyám nekemesett, hogy igazán hazavihetnék már egy palit bemutatni. Na de maximum tíz centivel legyen magasabb nálam, legfeljebb öt évvel idősebb, de semmiképp sem fiatalabb, tetoválástól és egyéb ilyenektől mentes. Szerintem imádna- röhögi el magát. Látja maga előtt a képet, amin édesanyja megpróbál jó képet vágni és udvariaskodni, miközben belül eszi a fene. Határozottan rendkívül szórakoztató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A második számú indok talán nálam is anyám idegesítése. Mármint az első, hogy én akarom, és választottam valamit ami fontos számomra annyira, hogy a bőrömön viseljem. De mióta elköltöztem otthonról anya azt hiszem bedilizett, ideje hogy tényleg észbe kapjon: felnőttem. - Kamaszkorában semmi bajuk nem volt egymással, kifejezetten jó anya-lánya viszony volt az övék. Aztán ahogy elhagyta a családi fészke ez az egész megváltozott. Balázzsal bezzeg nem szórakozik, neki hagyja hogy úgy élje az életét ahogy szeretné.
Míg hallgatja a szavakat
Újratölti mindkét üresen maradt poharat. Sajnálná, ha ott maradna az a jó bor. Lassanként, ám észrevehetően fogy el, míg a mágikus tetoválás történetét hallgatja. - Bölcs szavak - bólint aprót.
- Féltem, hogy az lesz a következő - neveti el magát. Komolyan, ezek után már tényleg maximum az jöhetne. A bor kezd megártani, ez a másfél pohár ami benne van már épp elég ahhoz, hogy hülyeségeket beszéljen. - Lehet tenne bele egy kis ciánt. Vagy arzént - találgatja elgondolkodva, majd lábát átpakolja maga alá, és hátradől. - Onnan tudom, hogy nem kéne többet inni, hogyha meginnám a maradék félpohárral minden gond nélkül rád másznék - jelenti ki az egyik süteményes dobozt fixírozva, majd szavaival gyakorlatilag teljesen ellentétben húzóra issza ki pohara tartalmát. Ha lúd, legyen kövér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A bátyámnál meg tudta állni. De úgy tűnik most azt hiszi ezzel mindkettőnket elveszít, vagy nem is tudom - dörgöl halántékát kissé aggodalmasan. Bízik benne, hogy azért az édesanyjának nem lesz ez akkora törés, mint amekkorának tűnik jelenleg.
- Tudom - válaszol fanyar mosollyal. Volt ott kint egy fiú, még nagyon az elején, Jason. Úgy tűnt, mindenben tökéletes. Csak aztán ahogy teltek a hetek előjött a valódi énje. Rebeka az első pofon után hagyta ott, és vissza sem nézett. Nagyjából azóta nem ébresztett benne vágyat egy éjszakás kalandnál többre senki. Eddig. - Nincs összehasonlítási alapom, de akkor majd így adom le a rendelést - bólogat szorgosan, amitől egy kicsit el is szédül. Hoppácska.
Kérdőn mered a férfira, őszintén összezavarodik. Ezzel mégis mit akar mondani? Acélszínű kemény pillantása egészen ellágyul, egészen ezüstszürkévé válik. Tenni azonban nem tesz semmit, csak néz. Hogy bátorság vagy épphogy félelem híján van-e? Ő maga sem tudja a választ. Mindenesetre egyelőre az ész diadalmaskodik a szív fölött, nem hagyván, hogy visszafordíthatatlan hülyeséget csináljon. Nem, meghagyja Edmundnak. Ha tenni akar valamit ellenkezni ugyan nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Sajnálom. Ami az öcséddel történt. Meg úgy... veled. elég elbaszott egy életed volt. - Nem szokott ő káromkodni, de erre valahogy nem talál jobb szót. Minden túl enyhe lenne ahhoz, amit ki szeretne fejezni. Elvégre gyakorlatilag elvesztett mindent az életében, ami fontos lehetett a számára. A múlt idő azonban mintha arra utalna, hogy bár eddig így volt, ezentúl máshogy lesz. Mintha egy kicsit tenni akarna azért, hogy máshogy legyen.
- Még ha jó ízlése lenne - forgatja meg szemeit mosolyogva. De tényleg, az ő meg az anyja elképzelése abszolút távol álltak egymástól. A lehető legtávolabb nagyjából.
- Magamban biztos vagyok. - Csak benned nem. Mit akarsz tőlem, mondd? Ezeket persze már csak gondolatban teszi hozzá, azonban ez a három szó olyan határozottan és tisztán hagyja el ajkait, hogy már-már azt hihetné az ember, hogy valójában mit sem ártott neki az ital. Elgondolkodva nyúl az üveg után, elvégre ettől rosszabb már úgysem lehet, ám ahogy vékony ujjai a nyakra fonódnak és megérzi hűvös tapintását inkább elengedi azt. Nem, tényleg eleget ivott már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kinek több, kinek kevesebb sötétség jut - filozofálgat, mintha készülne megfejteni az élet értelmét. Na ezért sem iszik rendszeresen, mert olyankor mindig ilyen eszement hülyeségeken kezd el agyalni.
- Hagyjuk is - legyint lemondóan, kár több szót pazarolni erre a témára. Valamikor egyszer majd megérti, hogy Rebekának sosem lesz olyan férje, amilyet megálmodott számára. Ha az esküvőn, hát az esküvőn, ha az első gyerek születésekor, hát akkor, ha csak a halálos ágyán Rebekának aztán úgyis jó.  
Végül meglepően bátor lépésre szánja el magát, fejét és jobb vállát a férfi mellkasának támasztja, ezzel gyakorlatilag hozzábújik. Nem vár engedélyt, vagy ilyesmit, csak teszi amit jónak lát. - Szánalmasak vagyunk - ért egyet fájdalmas sóhajjal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Még hozzá sem kezdtem - vigyorodik el. Ettől csak mélyebb, sötétebb és rosszabb témákat szokott érinteni, ha nem csak spicces, hanem egyenesen részegre issza magát. Bár ilyen eddig ha kétszer fordult elő talán.
- Kicsit nagyon. - Biztonságban érzi magát Edmund karjai közt. Egyszerre ismerős, meleg, puha és barátságos, felkavaró, ijesztő és ismeretlen az ölelése. Mégis megnyugszik. Elégedetten szusszan egyet, még a szemeit is lehunyja. Maga a megtestesült béke. - Igen. Ebben igazad van - bólint egyetértően, mielőtt hozzáfűzné - Olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna. - Micsoda életbölcsességek hangzanak el ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem. - Vigyorából lesz halk nevetés, ahogy belegondol, mi lenne, ha itt komoly filozófiai vitákat folytatnának. Nem kell az nekik. Ma legalábbis biztos nem.
- Persze, a tizenhat éves csitri kamaszok - kuncog kislányosan. Elvégre elviekben mindketten kinőttek már abból a korból, hogy az ilyesfajta érzések az újdonság varázsával hassanak rájuk. De mindez persze csak elviekben valósul meg.
Arcát oldalra fordítva pillant fel rá, ahogy tekintetük összeakad bűbájos mosollyal ajándékozza meg, mielőtt visszafordulna. - Most olyanok vagyunk mint a kiscica meg a doberman - jelenti ki némi gondolkodás után, tekintetét a kanapéval szemben álló tv-re függesztve. Komolyan felmerül benne a kérdés, hogy vajon kívülről is olyan aprónak és törékenynek tűnhet-e a férfi mellett, mint amilyennek érzi magát, és erre a kérdésre a csodálatos mugli technológia ad választ. Fel sem tűnik neki, hogy mennyire csapongó, egyszer mély és sötét, máskor gyermekien komolytalan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Eddig úgy gondoltam, második gyerekkorom élem, de lehet igazából megint kamaszodok. Jajj neked akkor. - Előbbi kuncigása ismételt nevetésé duzzad. Rémes volt kamasznak, ezt utólag már ő is látja.
- Hát persze - bólogat szorgalmasan két lapos pislantás közt. Ki más lenne a kiscica. Fészkelődik egy sort ő is, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, mielőtt tekintetük ismét összeakadna egyetlen pillantásra. Elmosolyodik, mintha mi sem lenne természetesebb.
Gyorsan és és észrevétlen nyomja el az álom. Az egyik másodpercben még édesen mosolyog, a másikban meg már egyenletesen szuszog. A kényelmetlen kanapén, egy alváshoz nem épp kellemes pozitúrában. Mégis, olyan mintha álmában is mosolyogna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Rebeka úgy látja, hogy a férfi is elég jól szórakozik a helyzeten. És kifejezetten szereti a jó hangulatú társalgásokat, ahol nem csak ő érzi jól magát, hanem a másik fél is. Annyi kínos sziturációt teremtett már maga köré túlzottan vidám és bohókás természetével, hogy kicsit már elkezdett félni attól, hogy újra és újra ilyenekbe fogja sodorni magát. De úgy tűnik, szerencsére tévedett. Mióta hazaköltözött az anyján kívül mindenki rendkívül kedvesen fogadta, és megdöbbentette a hazaiak szeretet, amit kapott.
- Úgy tűnik nem csak a város kicsi, hanem a világ is – mosolyog kissé diszkrétebben. Megpróbálja azért rendbe szedni magát, hogy ne vihogjon egész úton, mint valami hormonzavaros tinédzser. Abból a korból azért kinőtt már, még ha viselkedésében és néha küllemében sem látszik meg. Hádész csodaszépen sétál mellette, olyan elégedett ábrázattal, mintha sosem várt volna másra, csak hogy gazdája helyett Rebeka kerüljön a póráz másik végére.
- Világot láttam. A bátyámhoz költöztem ki, mikor rájöttem hogy a továbbtanulás nem nekem való. Mármint szeretek és szerettem is tanulni, de az elhibázott szakválasztás rányomta a bélyegét. Szóval kimentem bébicsősznek – vonja meg vállait mosolyogva. Sosem szégyellte azt, hogy az alapképzés után otthagyta az iskolát, és arra ment, amerre az élet sodorta. Egyetlen impulzív döntését sem bánja, hiszen ezek építették és formálták olyanná, amilyen most. – Na és téged mi hozott Magyarországra? – kíváncsiskodik ő is, ha már a kérdéseknél tartana. Nem tudja elképzelni, hogy valaki, akinek nem ez az ország a szülőhazája mégis miért akarna ideköltözni. Főleg Angliából, ahol bár nincs kolbászból a kerítés, de azért az életszínvonal jelentősen eltér Magyarországétól. Félreértés ne essék, Rebeka rendkívüli módon szereti szülőföldjét, de azért van benne annyi reális gondolkodás, hogy ez kérdésként merüljön fel benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Olyan kis idillien sétálgatnak ők ott hármasban, hogy Rebeka gyakorlatilag biztos abban, hogy a következő nap a nyuggermaffia már adja is le a drótot, hogy az a helyes nyurga fiatalember azzal a vöröskével szűri össze a levet. a diákévei alatt már megtanulta, hogy sem az iskolában, sem a kisvárosban nem maradhat titokban semmi. Ez a mugliknál is így van, ezzel is tisztában van ám, elvégre elég sokáig élt varázstalanok között.
- Sajnos nem igazán, elég sokat dolgoztam, dolgozok. – Őt bizony arra nevelte az anyja, hogyha akar valamit tegyen érte, márpedig ő mire odajut, hogy gyereket vállal rendes egzisztenciát akar magának, nem a semmibe szülni. Felelősségteljes gondolkodás kérem, a javából méghozzá. – De nagyon szeretnék majd, talán ha nem három helyen dolgozom egyszerre – neveti el magát halkan. – Te merre jártál már a nagyvilágban? – érdeklődi meg, hátha hall valami érdekes úti beszámolót, ami meghozza majd a kedvét az adott országhoz, vagy városhoz.
- Varázslópszichológiát tanultam. Rettentő érdekes volt, ez tény, meg nagyon hasznos is, de úgy éreztem, hogy nem ez lesz az én utam – válaszolja meg a kérdést kicsit bővebben, mint ahogy tervezte. Mindig ez történik, ha egyszer kinyitja a száját onnantól kezdve képtelen becsukni. Van hogy hasznos, van hogy idegesítő, szituációtól és partnertől függ.
- Csodás döntés, a Bagolykő jó iskola. Te is tanulsz még, vagy már dolgozol? – folytatja tovább a pofátlan faggatózást. A kertelés nem igazán az ő világa, ahogy a csend sem. Szeret mindennek egyenesen a közepébe esni, nem csak úgy óvatosan körül járni. Ezért gyakran tenyerel bele olyan dolgokba, amikbe nem kellene, de ilyenkor vagy valóban nem veszi észre, vagy kedvesen úgy tesz, mintha nem tűnne fel neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az utca csendes, mikor kilép a színházból. Elképesztően késő van, az idő éjfél felé járhat. Általában hamarabb hazaér, de a ma esti előadás után rengeteg dolga maradt és ezért elnyúlt a hazatérés ideje is. Mosolyogva köszön el kollégáitól a Boglyas téren, hogy aztán egyedül vágjon neki az út további részének. Még sosem történt semmi baj és alapvetően nem fél. Ha félne, biztosan nem egyedül járna haza az éjszaka kellős közepén. Nagyon naivan úgy gondolja, hogy vele nem történhet baj, hogy Bogolyfalva biztonsága kiváló, elvégre nem túl gyakori, hogy bárki is bűncselekmény áldozata lesz.
Egészen addig, míg be nem következik a baj. Három férfi, sokkal nagyobbak és erősebbek nála. Nem kellett volna a sikátoron keresztül jönnie, valami forgalmasabb útszakaszt kellett volna választania. De már késő. Kap néhány csúnya zúzódást, karjai fájdalmasan reccsen, tüdejéből kiszökik a levegő. Nem akarnak mást, csak a nála lévő értékeket, de azért valahol élvezik, hogy kínozhatják a védtelen nőt. Arra azért ügyelnek persze, hogy Rebeka ne kiálthasson segítségért, elég hozzá egy egyszerű bűbáj, hogy elnémítsák. Némán szenved.
Lehet, hogy másra is vetemednének, valami olyanra, amit sosem heverne ki a vörös, ha nem hallanának meg valami zajt. A bokrok között neszel valaki vagy valami, mintha hamarosan rákanyarodna a sikátorra. Annyit nem ér nekik a nő, hogy kockáztassák a lebukást, a pénz már úgyis az övék, így inkább az elpárolgás mellett döntenek. Nem hiányoznak az aurorok meg a börtön a nyakukba. Persze ha maradtak volna, látták volna, hogy csak egy macska jár a bokrok közt és senkit nem érdekel, hogy mit tesznek Rebekával. Ott marad tehát egymaga, a földre dobva, összetörve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bársonyos csend és mély sötétség. Elveszítheti az eszméletét néhány röpke percre, vagy talán a túl sok, túl intenzív fájdalom kapcsolja kis érzékszerveit, egész addig, míg valaki mellé nem térdel. Szólna, de nem igazán tud, hangja erőtlen nyöszörgésként hagyja el ajkait. Lassan érezni kezdi minden fájó porcikáját, ahogy a félelem távozik, a fájdalom átveszi a helyét. Éles fájdalom nyilal jobb csuklójába, groteszk, de az első ami eszébe jut, hogy nem fog tudni horgolni. Érzi, hogy nehezen veszi a levegőt, mintha bordáin valaki még mindig térdepelne, ahogy lassanként eljut tudatáig, hogy felszakadt szemöldökéből vér szivárog arcára. laposan helybenhagyták.
A viharszürke szempár lassanként nyílik ki, épp csak jelezve, hogy maganál van, hogy hallja és érti őt. Újabb fájdalmas nyöszörgések kísérik próbálkozásait, miközben megpróbálja felemelni a fejét. Hamar feladja, érzi, hogy ez egy hamvában halt ötlet. Beszélnie kéne, szólni legalább egyetlen aprócska szót. De annyira fáj mindene!
- Kéne egy orvos – nyögi ki végül nehezen, tekintetét a mellette térdeplő, majdhogynem fekvő alakra vezetve. Normális lenne, ha megrettenne, ha összerezzenne vagy menekülni próbálna. De valami furcsa benső hang azt mondja, hogy nem lesz bántódása, hogy ez a férfi csak jót akar. Bízik a női megérzéseiben, sosem vezették még tévútra. Szerencsésnek érzi magát, hogy valaki épp erre járt. A kisebb-nagyobb sérüléseit biztosan tudja enyhíteni néhány bűbájjal, még ha nem is olyan eredményesen mint egy gyógyító. De annyira mindenképp jó lesz, hogy hazajusson és reggel megmutathassa magát valakinek a rendelőben. Esetleg az ispotályban. Őszintén aggasztják a sérülései, elvégre egy bordatörés nem játék. Elég kórházas sorozatot nézett ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, hogy alapos kivizsgálásra lenne szüksége, mert lehet, hogy olyan sérüléseket is elszenvedett, amiket most még talán nem érez, de később akár nagyobb bajt is okozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hagyja, hogy a férfi oldalra fordítsa. Mást úgysem tudna tenni, legfeljebb ellenkezni, de nem akar. Érzi, hogy segíteni akar, hát próbál segíteni, ha máshogy nem is akkor úgy, hogy relaxál. Elengedi magát, hogy izmai ne feszüljenek olyan fájdalmasan, hogy könnyebb legyen mozgásra bírni a fáradt végtagokat. Fájdalmasan szisszen, de tűr. Mást nem tehet.
Ha volt is rajta átok vagy bűbáj azt még támadói megszüntették, valószínűleg akkor, mikor már ártalmatlannak gondolták. Megpróbál emlékezni, de nem tud, elméje lezárt azokban a percekben míg a férfiak szórakoztak vele. Valószínűleg azért, hogy ne legyen azonnal traumatikus, sokkos állapotban. Majd később az éjszakák sötétjében jönnek elő az emlékek.
Érzi magán az újabb bűbáj hatását, az apróbb horzsolások, melyet esés közben szerzett eltűnnek, az arcán lévő sérülések is finomodnak. A bordája és a csuklója azonban ugyanannyira fáj, de legalább a feje tisztul. Kezdi valóban felmérni a körülötte lévő teret, képes megfigyelni a segítőjét és benne van az akarat, hogy legyen valami. Nyelve is oldódik lassan, de biztosan, s halkan és erőtlenül bár de képes szólni.
- Megpróbálok, de a kezem… nem tudok rátámaszkodni – néz először a sérült végtagra, majd a férfire. Átfordul, nagyot szusszan, majd balkarjára támaszkodva megkísérli a felülést. Számít a segítségre, ott a fal, támaszthatja annak a hátát míg a továbbiakról nem döntenek. – Haza kéne jutnom. Reggelig úgysem találunk gyógyítót… - biztosan be tudna csengetni valakihez, de történetesen valódi gyógyítót egyet sem ismer olyan közelről, hogy annak lakcímét is tudja. Így hát nem akar mást csak hazajutni, megfürdeni és aludni egyet. Túl fáradt ő ahhoz, hogy bizakodjon a csodában. Majd reggel. Addig tud várni. Csak segítsen neki hazajutni, mást nem kér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Épp kezével fáradtan dörgöli meg nyúzott képét, mielőtt halkan kopog. Kellett neki ez a néhány nap mindenkitől és mindentől távol, jó társaságban. Addig sem ült otthon az üres lakásban egyedül. Nem csak kívülről, de belülről is összetört kissé.
Olyan halkan kopog, hogy nem biztos, hogy meghallják bent. Így legalább lesz kifogása, nem mondhatja, hogy meg sem próbálta. Tudja, hogy bocsánatkéréssel tartozik és hogy illene végre elmesélnie mi is történt azon az éjszakán, mikor hajnal kettőkor romokban bekopogott hozzá. Akkor nem részletezte, csak megkérte hogy segítsen bekötözni a karját meg meghallgatott néhány kedves szót. Aztán reggel összecsomagolt és elment, annyit sem mondva, hogy szia. Csúnya volt tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vár, nem sokat, épp csak annyit, hogyha hallják bent jöttét akkor legyen idő kiérni. Már épp azon van, hogy megy is inkább, mikor nyílik az ajtó. Egyetlen szempillantással később bent találja magát  Edmund karjai közt. Nem erre számít, meglepődik, de megdobogtatja a szívét.
- Ne haragudj - motyogja a széles mellkasnak, mintha ezzel megoldhatna mindent. Ettől azért sokkal többel tartozik, de egyelőre szeretné élvezni kicsit a pillanatot. Kell ez kost sérült érzelmeinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szüksége van erre az ölelésre, vigaszt és biztonságot nyújt egyszerre. Ahogy belépett az üres lakásába délután elfogta a félelem. Maga sem tudta, hogy mitől vagy kitől félt igazából, inkább csak olyan paranoia volt. Árnyakat és alakokat látott, hangokat hallott, holott pontosan jól tudta és tudja hogy már nincs veszélyben.
- A semmi közepén. - Továbbra sem moccan, arca továbbra is eltűnik a férfi pólójában, míg karjaival esetlenül öleli derekát. Remélte és sejtette, hogy Edmund, legalább ő, kereste és hiányolta, de így, hogy hallja hogy ez valóban a valóság még rosszabbul érzi magát, mint eddig. - Hoztam neked valamit - emeli fel végül szürke szemeit, mozdulni azonban nem mozdul. Még vár egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Menekültem magamtól. - Furcsán hangozhat, elvégre az ember önmagától nem képes megszabadulni egyetlen pillanatra sem. Mégis az, hogy kizökkent picit a hétköznapok állandó mókuskerekéből valahogy segített. Segített abban, hogy a feldolgozási folyamat elkezdődjön.
- Magamon kívül. - Addig azonban nem adja elő, míg le nem huppannak a kanapéra. Pulóvere zsebéből egy nagyjából nyolc centi magas horgolt mackó kerül elő. - Párban járnak, én csináltam. A másik fele nálam van, de szeretném ha ez a tiéd lenne - nyújtja felé a tenyerébe fektetett figurát. Nincs benne semmi mágia, haszna sem sok, legfeljebb porfogóként, de mégis valahogy úgy érzi Rebi, hogy ezáltal a köztük lévő megmagyarázhatatlan kapcsolat testet ölt. Persze, amennyiben nem szeretné megtartani elfogadja a visszautasítást is, nem akarja mindenáron rátukmálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Féltem. - A mindig csicsergő állandón a száját jártató Rebeka mintha elveszett volna. Nem tűnt el, csak bujkál valahol, várva az alkalmas időpontot a visszatéréshez. Ahhoz azért több kell, hogy kiöljenek belőle minden életkedvet és vidámságot. A válasz meg, a legegyszerűbb amit adhat, nem akar magyarázkodni.
Halvány mosoly költözik ajkaira, talán az első őszinte hosszú napok óta. - Örülök ha tetszik. - Mert tényleg, nagyon örül. Úgy volt vele, hogy akkor is fáj a keze ha nem csinál semmit, hát akkor már hasznossá teszi magát.
- Mondanám, hogy jól... - a napokban szokásává vált mozdulattal dörgöli meg arcát, mintha így akarna letörölni valami sosem létezett koszt. A szégyen és a félelem mocskát. - Nem, nem vagyok jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudom. - De nem akart ő senkinek a terhére lenni, pedig tudja, hogy sokan lennének akik szívesen látnák. Mégis, sehol sem érezte volna magát jól. Így legalább pihent és kikapcsolt egy kicsit és rávette Annelie-t is, hogy ugyanígy tegyen.
Hihetetlenül meghatódik, érzi, hogy az érzelmek lassan kezdenek túlcsordulni benne. Minden ki nem adott, eddig elnyomott feszültség, a meghatottság keveredik benne és várja, keresi az alkalmat, hogy utat törjön magának. Aztán a medve felkerül a kulcstartóra, de a mécses akkor törik el, mikor megkérdezi, marad-e nála. A sírás úgy jön, mint a nyári zápor, minden előjel nélkül kezdenek el patakzani könnyei. Arcát tenyerébe temeti, majd pulóvere ujjával próbálja eltűntetni a sós cseppeket. - Ne haragudj - hüppögi immár másodjára ma este. Nem akar ám úgy viselkedni, mint valami hisztis kislány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felszabadító, hogy legalább ezért nem kell aggódnia. Normál esetben minden bizonyára azért elgondolkodna, hogy most csak azért mondja, hogy megnyugtassa, vagy mert valóban nem haragszik, de jelenleg érzi, hogy igazat szól és nem pörög tovább ezen.
Mindig erősnek akar látszani, rendíthetetlen nőnek akire az érzelmei nincsenek hatással, ugyanúgy megy és teszi a dolgát és mosolyog, de van, hogy nem képes tovább megjátszani magát. Elbújik az ölelésben, mintha képes lenne az egész világ szeme elől elbújni. Hang nélkül csóválja meg fejét, hogy nem kér semmit, nem soká jobb lesz. S valóban, mint a zápornál, hamar jön, hamar megy alig néhány perc alatt megnyugszik. Valamivel jobban érzi magát. Sóhajtva törli meg arcát ismét pórul járt felsője ujjába, hogy végre körül nézzen. Összevont szemöldökkel néz körbe, nem érti a helyzetet. - Meglátogatott anyukád, vagy mi ez a nagy rend itt? - Azt valahogy kétli, hogy megszállta volna a rend lelke és hirtelen a saját lelkibékéje kedvéért összepakolt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Helyes. - Na nem mintha mindig olyan retek lenne vagy rendetlenség, csak az az egészséges káosz amiben ő is éli az életét. Semmi nincs élére állítva, van hogy kimarad a portörlés, szanaszét maradnak a ruhák. Nincs ebben semmi.
Aztán témát vált, mert úgy érzi, ez az a pont, mikor képes mesélni. Tudja, hogy kíváncsi, vagy legalábbis meg akarja tudni, hogy mi történt. - Az esti előadás után a sikátoron jöttem haza, hárman voltak. A csuklóm tört, a bordám repedt, meg kaptam néhány szép zúzódást, mint láttad. Helyretettek a gyógyítók, de sem a kezem, sem a bordám nem a legjobb még. - Üveges szemmel a semmibe bámulva beszél, egyelőre elfogytak a könnyei. Olyan színtelen, fakó hangon adja elő, mintha nem is vele történt volna meg, hanem hallotta volna valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kettőt is - mosolyog fel rá. Lassan de kezd visszatéri talán lénye legfőbb része. Csak a megfelelő társaság kell hozzá, ugye. Másnál biztos nem menne, de már annyira ösztönösen otthon érzi magát itt.
- Sötét volt és kapucni volt rajtuk, ráadásul az események nagy része kiesett. De ha emlékeznék se mondanám meg, mert a végén valami meggondolatlan butaságot csinálnál - pislant fel rá. Tudja ő, hogy milyenek a férfiak, hogy milyen Edmund. Az hiányozna, hogy bajba keverje magát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Néha nem ért meg. - Ő azért igyekszik viszonylag rendet tartani, ha teheti, nem szereti, ha szalad a lakás, de van az úgy, hogy erre már nem futja, mikor hazaért.
- Ha nem ismernélek talán el is hinném - csóválja kócos fejét. Hátát támasztja a férfi mellkasának, épp úgy, ahogy egyszer már tette azt épp itt. A különbség mindösszesen annyi, hogy az álom jelenleg messziről elkerüli, nem fenyegeti ismét az a veszély, hogy elbóbiskolna esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát hogyne. - Kettejük közül egyértelmű, hogy melyikük az elfoglaltabb, aki igényli a pörgést, hogy legyenek körülötte emberek és történjen valami. Rebeka is tudja, hogy ez nem Edu.
- Megfelel, de a kanapé az enyém. Kisebb vagyok, jobban elférek, ráadásul csak nem rakhatlak ki a saját ágyadból mert alaptalanul rettegek - sóhajt. Makacs, mint mindig, de ebből nem enged. - Aztán nehogy örökre a nyakadon maradjak. - Próbál viccelni, de egyelőre valahogy nem az igazi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Dehogynem. - Mármint technikailag valóban nem, de az elviek számítanak, és elviekben nagyon is úgy érezné, hogy ezzel rákényszeríti az akaratát. - Az ágy a tiéd és kész, legfeljebb akkor lennék nyugodt, ha te sem a kanapén aludnál, de az meg... - nos igen furcsán venné ki magát. Mármint örülne, de ezt nem mondaná ki egyértelműen, így meg legalább úgy is hangzik, mint akiben csak futó gondolatként merül fel az ötlet.
- Valójában minden férfi retteg ettől - mosolyodik el. A bátyja meg azok haverjai is így voltak ezzel, míg csak háztartási alkalmazott volt, addig örültek jelenlétének, de mikor felvetődött, hogy tovább maradna és elkezdett inkább lakótárs lenni, mintsem háziasszony na az már kevésbé tetszett. De azzal a néhány férfival is hasonló tapasztalatai voltak, hogy az ilyen jellegű elköteleződés egyszerűen kicsinálja az idegeiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Dehogynem, ez mindig egyfajta lelki terror. - Na persze nem a komoly és súlyos fajtából, de azért na, mégis csak az. Ő meg szeretné elkerülni az ilyen helyzeteket és érvényesíteni az akaratát.
- Úgy, valahogy úgy - sóhajt megint, aztán ficereg ő is. Valahogy nem fér meg magával, sehogy nem kényelmes, de így talán néhány percig nyugton tud maradni még.
- Tehát most rettegsz attól, hogy a következő, legyen az bárki szintén rossz választás lesz. - Olyan szépen tisztán levezeti magában, mintha valami tudományos kérdéskört járna körül, aminek nagy szakértője. Sokat tud az emberekről, de még több van, amit nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lemondóan legyint inkább, hagyják is a témát, már így is túl sok szó ment el rá. Mégis, valahogy jól esik újra ennyit jártatnia a száját.
- Még eldöntöm. Ha rosszul viselkedsz veld alszom és éjszaka véletlenül szétrúgom a vesédet. - Mert vele nehéz bírni egy ágyban az éjszakát, üt-vág és rúgkapál akkor is, ha békéset álmodik. Tehát ez valóban inkább egyfajta büntetés mintsem jutalom, ritka az olyan, aki csak az édesen szuszogó Rebekát ismeri meg.
- Te sosem leszel rossz választás - egyetlen másodpercre kapja csak el a férfi tekintetét és feje már fordul is vissza. Épp csak annyit jelent ez a gesztus, hogy érezze, ez már nem a heccelés és a vicc helye.