Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ahogy megjelenik a téren, mélyen tüdejébe szívja a kissé hűvös levegőt, s ahogy megropogtatja nyakát, azt is megállapítja, hogy fáradt.
A mai edzésen keményebb volt az edzője, egyre többet és többet, ő meg amúgy nem igazán bánta. Szereti azt a tompa, sajgó fájdalmat az izmaiban, amit a boksz okoz. Ez a lételeme, olyan neki mint másnak a levegő. Pislog kettőt, megdörzsöli arcát, aztán elindul vissza a kastélyba, ma még szeretne ránézni Shayre, aztán átfutni pár jegyzetet a másnapi vizsgára. Apropó Shay. Már régebb óta tervezte, hogy valamivel meglepi a testvérét, csak mert, szóval most akkor jól szét is néz. Nem mintha ilyenkor olyan sok minden nyitva lenne, de mint tudjuk, ott találjuk a legjobb dolgokat, ahol nem is keressük őket. Kéne neki egy nyaklánc, vagy egy karkötő, vagy akármi, ami olyan, hogy azért látszódjon, hogy tőle van, és különleges is legyen, és.. Nehéz. Főleg egy fiúnak. Időnként ujjai közé fog egy darabot, hogy aztán elhúzva száját vissza is tegye, másik kezével a vállán pihenő edzőtáskáját piszkálja, és leginkább csak mereszti a szemét, miközben meg lépked előre. Ami egy elég nagy hiba, ezt igazolja az is, hogy épp szemtanúi lehetünk, hogyan gyalogol bele egy 180 - 190 centis állat egy nőbe. Természetfilmet lehetne róla forgatni.
Hamar kapcsol - szerencséjére -, így kezeivel a másik után kap, akkor is, ha az nem esik. Ez amolyan reflex, hozzászokott, hogy a lányok kicsik, törékenyek, és akkor is eldőlnének, ha hozzájuk érne.
- Bocsánat. - magyarul beszél, azzal az erős akcentusával, és reméli, hogy a helyes szót használta. Még csak az kéne, hogy itt mondjon valami csúnyát, aztán meg gondolkozhat, hogy mit rontott el.
- Nem esett baja? - ezt azért némi gondolkodás után állítja össze, ahogy hátrébb lépve méri végig áldozatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Adrian jó gyerek, Adrian udvarias gyerek, Adrian igyekszik elkapni azon hölgyek karját, akiknek csak úgy nekimegy, mint valami úthenger. Nem mintha Elizabetnek különösebben baja eshetne mikor az ilyen kis suhancok csak úgy belegázolnak. Amint a nő ismét stabilan áll a talajon, az amerikai leveszi róla méretes mancsát, s mikor a vámpír rámosolyog, azt igyekszik ő is viszonozni. Aztán már csak fél füllel hallgatja, figyelmét elvonják a kirakott tárgyak, amikről amúgy nem tudja eldönteni, hogy most tényleg mágikusak - e, vagy csak szépen felcsicsázott mugli dolgok. Hümmög egy sort ahogy egy nyakláncot megemel, s közelebb vonja magához, hogy lehajtott fejjel áttanulmányozhassa.
- A nővéremnek keresek valamit. - mormol, rekedten, lehet nem tett valami sok jót az a nedves hajjal mászkálni az utcán dolog. Különösebben nem emeli meg a fejét ahogy a nőre pillant, tekintetével követi, ahogy az visszateszi a valamit, amit a kezében tartott. Egy pillanatra megemeli a szemöldökét, szépen elraktározza magában az információt. Ő aztán szépen hallgat, nem ítélkezik, se semmi.
- Maga mit ajánlana? - visszateszi az ékszert, aztán összefonva karjait helyezi át súlyát a jobb lábára, s úgy pislog az előtte álló szőke nőre.
- Persze ha megkérdezhetem. - teszi hozzá, enyhén oldalra billentett fejjel. Még amúgy azt is kimondaná, hogy ha nem szeretné élvezni a társaságát, akkor nyugodtan el is küldheti a jó fenébe - persze mindezt egy kulturált, aranyvérűhöz illő módon megfogalmazva -, viszont most valahogy nem megy neki. Mármint, biztos mindannyian ismerjük már azt az érzést, mikor annyira el vagyunk fáradva fizikailag, hogy a szánk mozgatása és különösen sok energiát igényel, viszont nem szeretnénk utolsó senkiházi bunkó módjára viselkedni, mert nem megy. Na pontosan ezt érzi most Adrian is.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Határozottan fáradt, nem tesz jót hosszútávon az ötkor kelés - egykor fekvés - edzés - vizsga - edzés - edzés dolog neki, de csinálja, mert miért is ne csinálhatná. Jelenleg épp a nemlétező szabadidejét tölti ki, mert ő egy jó barát, ő törődik a barátnőjével, ő nem hanyagolja el. Megkeveri az erős feketét, majd belekortyol, s kinéz az üvegen az utcára. Itt a jó idő, kezdődik a szabadság, kezdődnek a meccsek, most kezdődik csak úgy igazán az élet.
- Hogy vagy? - ránéz Izára, a hangja üres, szinte már érdektelen. Nem azért, mert tényleg nem érdekli mi van a lánnyal, mert ha nem érdekelné nem kérdezte volna meg, csak.. Fárad. Amikor fárad, ne várjon többet el tőle az ember. Ismét belekortyol a feketébe, lehunyja szemeit, jólesően felsóhajt, ahogy a keserű, meleg íz végigrobog a nyelvén, torkán, majd be a gyomrába.
Kezébe veszi a kiskanalat, leválaszt egy darabot az elé helyezett süteményből, megkóstolja. Nem rossz, bár kétség kívül evett már jobbat is, de nem emel panaszt, ízlések és pofonok.
- Hogy megy a kviddics? - megemeli egyik szemöldökét az újabb kérdést követően, hangja még mindig ugyan olyan üres. Pedig értékeli ő a sportot, tényleg, bár sokszor nem tudja felfogni, hogy abban mi olyan nehéz. Mármint tényleg, ő kviddicsezett, még Roxfortban - bár nem is vette véresen komolyan - , tudja milyen. Csak a boksz valahogy mindig keményebbnek tűnt neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha most valaki elkezdene papolni neki arról, hogy lassítania kéne, meg pihenni, akkor azt az embert úgy verné le a két szép lábáról, ahogy van. Tudja, hogy meddig bírja, ismeri a határait. Nem először csinálja ezt, és lám, mily véletlen egybeesés, az egyik legfőbb ok ismét a nővére. A meccs maga mellékes, úgyis nyerni fog.
- Én is. - bólint, majd ismét kibámul az üvegen. Nézi a gyereket, aki valószínűleg most tanul járni, nézi az anyját, aki fogja a kezét és mosolyog. Nézi a galambot, ami leszáll a járdára, s amint megjelenik egy kutyáját sétáltató vörös, tova is száll. Nézi őket, viszont egyik sem indít meg benne különösebben semmit, annyira egyformák. Újabb kérdését újabb válasz követi, figyelmét visszafordítja a lányra. Bólint, kortyol.
- Jó leszel. - jelenti ki, mint nyilvánvalót. Tanulmányozza a lány arcát, a testtartását, apró rezdüléseit. Mindent észrevesz, mint mindig, akaratlanul is. Nem az a fő célja, hogy elemezze, ez már beleégett, hogy ne csak nézze a másikat, lássa is. Vár, ismét megkavarja a feketét, hátha a barátnője belevág magától. Nem igazán szereti ezt, mikor az emberekből kikívánkozik valami, aztán mégis bent tartják. Ha akarsz valamit mondani, mond csak meg, ez az ő elve. Oldalra pillant, a kávézó belseje felé, s ahogy tekintete találkozik az egyik lányéval szemöldökét felvonja, ajkait egy lusta, féloldalas mosolyra húzza, s megcsóválja fejét.
- Szeretnél mondani valamit? - sötét íriszeiben most először csillan némi érdeklődés, amennyiben Izabella nem kezdett még bele magától.
Lehet úgy tűnik, hogy van valami baja a lánnyal, viszont erről szó sincs.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A visszakézből érkező kérdésre felsóhajt, megforgatja szemeit, majd megrázza fejét.
- Nem, nem láttalak játszani, viszont ismerlek. - mormolja miközben megemelkedik egyik szemöldöke, s újra a szőkét szemléli. - Eleget sportoltam már ahhoz, hogy meglássam mennyire képes egy ember teljesíteni is. Kviddicseztem is. Tudod. - mintha csak valaki megkérdőjelezte volna a képességeit, szinte már meg van sértődve. Ez után újabb csend, ő amúgy tökéletesen lefoglalja magát, majd újra beszél a barátnőjéhez. Aki tulajdonképp nem is habozik, kimondja ami bántja a lelkét. Adrianünk tökéletes nyugalommal hallgatja, egy pillanatra sem rezdül meg az arca, nem grimaszol. - Tudom magamról, hogy mennyit bírok el. - hangja hideg, kissé még merev is, mintha Izabella egyszer csak idegenné vállt volna a szemében, miután kimondta a szavakat. Utálja, ha valaki megmondja mit csináljon, főleg akkor, mikor korlátozni akarják abban, amit tesz. Tudja magáról, hogy ez így nem jó, és hosszútávon nem egészséges, viszont egyszer már végigcsinált egy ilyet, és azt is túlélte. És a vége, hogy szerinte megéri - e... Legszívesebben kiröhögné a vele szemben ülőt, viszont ő jól nevelt gyerek, így csupán egy gúnyosnak is mondható mosolyt engedélyez csak.
- Tényleg azt kérded tőlem, hogy megéri - e foglalkoznom a nővéremmel, készülni a meccsemre, és tanulnom a vizsgáimra? - ismételt fejcsóválás, mint aki nem hiszi el, hogy most komolyan erről van szó.
- Ha ismersz tudod, hogy ha nem érné meg nekem, nem csinálnám. - egy vállrándítással válaszol, újra belekortyol a kávéjába, újra kinéz az ablakon. Jelenleg nincs más mit mondhatna, vagy esetleg ami eszébe jutna. Szóval némán várja, hogy a lány elkezdjen vele kiabálni, vagy befejezze a kísérletét, miszerint majd lebeszéli erről az egész dologról. Ami persze nem fog sikerülni, Adrian konok és makacs mint egy öszvér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy pillanatig elgondolkodik azon, hogy beszéljen - e a nőnek a nővéréről. Nem azért, mert vámpír, hanem azért, mert idegen, és általános dolog, hogy az ember nem beszél csak úgy, idegeneknek a családjáról. Megfeszül állkapcsán az izom, majd kienged, mikor beszélni kezd.
- Különleges. Más, mint az emberek általában. - itt a nyakláncról Elizabetre pillant, mintha csak nyomatékosítani akarná azt, ami elhagyta száját.
- Nem úgy, mint ahogy a testvérek szoktak elfogultan beszélni a másikról. - kezd bele a magyarázkodásba, és ezt most tényleg komolyan gondolja. Persze, tudja ő, hogy van benne is elég sok elfogultság, hogy az ő fejében is a nővére egy óriás, mint minden kissrácéban, viszont a józan paraszti esze meg úgy ítéli meg, hogy az anorexia tényleg mássá teszi a lányt. Mondana ő még többet is róla, ám mint már említettük, a nő számára még mindig ismeretlen. Sosem tudhatja, mikor fog ráugrani Shayleenre, hogy kiszívja az amúgy is gyenge testéből a vért.
Tekintetével követi a keze mozgását, ahogy leemeli a nyakláncot, majd mikor a tartalmára terelődik a téma, végre a medált is megszemléli. eszében van, hogy megkérdezze, mit is jelent ez, mert ha már ennyi figyelmet szentelt neki a másik, akkor biztos valami fontos eszmével bír.
Viszont nem kell kinyitnia a száját, kapja is már a választ. Aprót biccent, újra felnéz a nőre.
- Megengedi? - kezét a másik keze mellé emeli, hogy az, amint úgy látja jónak, beleejthesse a nyakláncot. Így, hogy már tud is róla valamit, jobban tetszik neki az ékszer, és elgondolva Shayhez is jobban illene - elvégre neki is elég fontos döntéseket kell meghoznia. Amint ujjai közé kapja a nyakéket, két ujja köré csavarja annak szárát, s szemei magasságába emeli, hogy jobban is szemügyre vehesse.
- Mióta van itt, ha szabad érdeklődnöm? - kissé összevonva szemöldökeit kérdez, hogy egy pillanatra se tűnjön úgy, mintha figyelmen kívül akarná hagyni a hölgyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

És ha olyan fajta lenne, biztos szaladna az egyik prefihez, hogy elmondja, hogy jéé, a kislány csak úgy sétálgat itt éjszakánként. Viszont nem olyan, és amúgy is, tudja jól, hogy neki szem lenne szabad itt lennie ebben az időpontban, szóval szépen befogja a száját.
-Hát... Tanulok? - összevonva szemöldökeit kérdez vissza, számára ez teljesen egyértelmű, nem igazán, érti, hogy a lánynak ez miért nem esett le. Mármint, nem arról van itt szó, hogy értelmi fogyatékosnak tartaná Rachelt, nem, ez távol áll tőle, viszont saját bevallása szerint nem úgy néz ki, mint aki éjjel beszökik a könyvtárba naplót írni, vagy olvasni. Tanulni is csak azért van itt, mert nem akarja zavarni a másik két vele egy helyen lakót.
- Örvendek, Rachel. Adrian. - elmosolyodva biccent, miközben a saját nevét is elmondja, így a lány tökéletesen biztonságban érezheti magát. Elvégre most kvittek, ha a fiú bemártja, ő is tudni fogja a nevét, ugyan úgy panaszt emelhet.
A tényre, miszerint a leányzó egy igenis fontos ügy érdekében rohangál fel a könyvtárba, egy meglepett 'ó' és egy szemöldökfelvonás a reakció.
- Bocsánat akkor. - felemeli mindkét kezét, miközben arrébb áll, hogy legújabb ismeretsége beléphessen a helyiségbe, a fontos dolga érdekében.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? - a jólneveltsége megköveteli, hogy feltegye ezt a kérdést, mert azért csak fiú, a másik meg csak lány, ez a minimum, ha már volt oly kedves feltartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Biccent, remek, ha nem zavarja, akkor remek. Felajánlja a segítségét a lánynak, aki el is fogadja.
- Hogy néz ki? - kérdezi az első és legfontosabb kérdést, miközben elindul visszafelé. Gyorsan megtalálják, aztán a lány mehet aludni, és ő is mehet vissza a könyvei közé. Csak tudná, mire volt jó, hogy egész évben nem tanult szinte semmit, akkor nem kéne most kínlódnia pár tantárggyal - nem mintha ez másképp menne majd a következő tanévben.
- Hol ültél? - válla felett hátrapillant a leányzóra, ahogy megemel pár asztalokon hagyott kötetet, hátha alattuk van. Amúgy nem érti ezt, ha egyszer az ember naplót vezet, és tényleg olyan fontos neki, hogy nem tud rá vigyázni....? Mármint, neki is ugyan olyan fontos a kesztyűje meg a fogvédője, mégsem hagyja ott össze - vissza az öltözőben. Meg egyáltalán, mit tud az ember írni egy naplóba? A fontosabb eseményekre úgyis emlékszik majd hatvan év múlva is anélkül, hogy le kellett volna írja még aznap. Amire meg nem emlékszik, az nem lehetett elég fontos. Egy szerető neve, vagy egy hely.. az érzés, amit keltett az emberben, úgyis megmarad, még ha az intenzitása kopik is. Ezt is szívesen megkérdezné amúgy a lánytól, ha már itt van, de nem biztos, hogy jól jönne ki egy olyan kérdés, hogy "mit írsz bele?" Szóval nem, ezt köszöni szépen kihagyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most lehetne ideges is akár, rácsaphatna az asztalra, rákiabálhatna Izára, hogy hagyja ezt abba. Viszont ő most nyugodt, akár az állóvíz, nem rezdül, nem feszül meg. Levegő be, levegő ki, önkontroll.
Megemeli egyik szemöldökét ahogy farkasszemet néz a szőke levitásal, lassan felemeli kávéscsészéjét, s kikortyolja a maradék feketét is. Pofátlan dolog ugyan, de a lány mondandójána fele egyik fülén be, a másikon pedig ki. Viszont a fontos dolgokat megragadja, hogy a végén reagálhasson rájuk.
Szép dolog lenne most olyan dolgokat írni, hogy megereszkedik, csak mert ezt most nem akarja elcseszni, hogy enged Izabella nyomásának satöbbi satöbbi. Viszont bárhogyan is nézzük, Adrian nem ilyen, és bárhogyan is nézzük, nincs elég ideje együtt Izával, hogy bármennyit is törődjön a lány jelenlegi érzéseivel. Persze vigyáz rá meg minden, de ha egyszer olyat mond, ami neki nem tetszik, vele is ugyan úgy viselkedik, mint egy idegennel.
- Láttál már játszani? - miután Iza befejezte a roppant megható kis monológját, azt fordítja ellene, amit a lány a saját száján ejtett ki. És ami ebben az egészben a legrosszabb lehet, hogy még most is színtelen a hangja.
- Volt egy meccsem, ahol eltörték két bordám és az orrom. - kicsit összeráncolva homlokát kezd bele a sztorizgatásba, mintha csak most jutott volna az eszébe az egész. Még egy pillanatra mosolyra is rándul a szája, de ez szinte azonnal el is tűnik.
- A szabály szerint vérző orral fel kell adnod a meccsed, szóval elég keményen próbálták helyre hozni. Azt mondta az edzőm, hogy miután bemegyek, fél percem van megnyerni mielőtt megint el nem kezd vérezni. Tudod mi történt? - felkönyököl az asztalra, előre is dől, hogy Izabella még csak véletlenül se tudjon más felé nézni. Hagy egy csöppnyi hatásszünetet, mint azok a mesélők, akik legendákkal tömik a kis lurkók agyát. A különbség csak az, hogy ő most igazat mond.
- Bementem is megnyertem. - suttogva fejezi be, még egy kacsintással is megtoldja, majd visszahuppan a székébe. Ezt a kis történetet pedig többféle módon is lehet értelmezni. Lehet témaeltérés, lehet erőfitogtatás, vagy csupán bizonyítéka annak, hogy ismeri a határait, tudja mit meddig bír.
- Mi van újabban a levitában? - na ez már tématerelés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ne kapard a tenyered, nem akarom, hogy mikor megfogom a kezed véres maradjon a bőröm. - megérdemelne egy büdös nagy pofont. Tényleg. Nem mintha bármilyen hatással is lenne rá, de megérdemelné. Nem feltétlenül az a célja, hogy Iza agyvérzést kapjon mellette, és ha a lány ismeri, akkor tudja, hogy nem éri meg túráztatnia magát rajta. Adrian ilyen, vannak neki ilyen pillanatai, főleg, ha felidegesítik. Majd megjavul. Egyszer. Nem lesz olyan, mint régen, de megjavul.
- Kösz. Cuki vagy. - megvonogatja vállát, mintha csak ez lenne a természetes. Ha költőiek akarnánk lenni, most jöhetne az a rész, hogy valójában fáj neki így látni Izabellát, és az egészet csak érte csinálja meg minden ilyen nyálas szöveg, de mint azt már említettük, Adrianban nem kapnak helyek efféle gondolatok. Egy kicsit még mintha szórakoztatná is, ahogy a lány érte idegeskedik, és próbálja befolyásolni annak teljes tudatában, hogy úgysem fog neki sikerülni. A rellonos makacs, mint egy öszvér, és jelenleg még egy hurrikán sem zökkenthetné ki a szerepéből.
- Gondoltam. - mormogva forgatja meg szemeit, igazán nem lepte meg, hogy a kék ház tagjainak nincs élete. Ez akár sértő is lehetne rájuk nézve, ha egyáltalán lenne valami szín a hangjában. De minden egyes kiejtett szóból csak és kizárólag a közönyösség szól, és nem is áll szándékában másképp viselkedni. Egészen addig, míg a lány tudomásul nem veszi, hogy őt nem tudja irányítani, nem is éri meg próbálkozni, és ebből adódva eltéríteni sem képes. Ha Adrian kikészül, abból esetleg tanul. Ha Shay rászól, akkor ereszt egy kicsit. Ennyi az egész. Nem éri meg a lelkére beszélni, csak időpocsékolás.
Az újabb kérdést egy újabb szemforgatással jutalmazza, meg egy amolyan "akadj már le a témáról" sóhajjal.
- Jó, figyelj ide. Jól vagyok. És szeretlek, imádlak meg minden, de ha sokáig szándékodban áll ezt csinálni, akkor akár véget is vethetünk ennek. Nem éri meg megennünk egymás idegeit a hülyeségeinkkel. - széttárja kezeit, és úgy ejti ki a szavakat, mint akinek semmit sem jelent mondjuk a 'vége' szócska - és tényleg.
- Ne érts félre, nem akarok most itt rögtön szakítani, de ha nem tudjuk elfogadni a másik heppjeit, nem éri meg. - valahol útközben átvált angolra, túl sok neki ennyi magyar, túl nehéz lenne. Most először tükröződik valami érzelemféle is az arcán, ami nem feltétlenül a kíváncsiság, sokkal inkább az aláírása annak, hogy halál komolyan gondolja azt, amit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehetne finomabb is - nyilván. Viszont a finomkodás soha nem volt az ő asztala, és bárhogy is nézzük, Iza nem a nővére, hogy bármiféle gyengédséget is mutasson felé - főleg nem ilyen helyzetekben. Persze, vannak hibák a világ iránti felfogásával, de ez az egész aligha tudatos nála, és ne is nagyon okoljuk ezért. Idő kell neki, amíg el nem kezd ragaszkodni valakihez, és a saját szüleit nem bírja annyira, mint a testvérét. Ne várjunk csodákat.
- Ja, ez elég fontos. Nem mintha már nem lett volna elégszer véres a kezem, de... De érted. - rezzenéstelen arccal magyarázza el a dolgokat, még a vállát is megvonogatja mellé. Aztán felsóhajt megforgatja a szemeit, az asztalra könyököl.
- Nem feltétlenül az a célom, ispotályba kerülj, viszont meg kell szoknod, hogy ha megpróbálsz... Eltiltani valami elől, akkor annak ez lesz a következménye. - úgy hangzik, mintha be akarná tanítani a lányt. Tényleg. És bár a fejében nem épp így hangzott ez az egész dolog, nem kezd el magyarázkodni és nem kezdi el javítgatni magát. Kimondta, kész, ennyi, aztán ki hogy értelmezi. Aztán feldobja a szakítás ötletét, ami szemmel láthatólag nem töri össze. Szeret Izával járkálni, beszélgetni, hülyéskedni, sőt, még kedves is vele meg jó fej meg vicces, egyszóval mondhatni, hogy jó barát. Csak vannak heppjei, amiktől egy szinten elkattan benne valami. És a sportja egy elég nagy hepp.
És lát mindent. Látja az apró jeleket, ahogy egy izzadtságcsepp lecsordul a lány halántékán, ahogy szaporábban kezdi venni a levegőt, s erre az izmai egy szinten megfeszülnek. Nem úgy, mint mikor ütni akar, vagy mikor dühös, hanem úgy, hogy a lehető legtovább ki tudja húzni egy helyben, viszont mikor elérkezik az a bizonyos pont el tudja kapni.
És igen. Iza épp az imént bizonyította be, hogy mennyire nő, hogy egy teljesen más faj. A mondandójának a fele egyik fülén be, a másikon ki, és persze még fel is van háborodva, vérig is van sértve. Adrian ezen akár fel is húzhatná magát, viszont ő köszöni szépen, tökéletesen érzi magát ebben a semmitmondó közönyben. Szólásra nyílnak ajkai, és szinte ebben a pillanatban kezd a lány helyzete bizonytalan lenni. A másodperc töredéke alatt hagyja el a széket, s csusszan be a lány alá, hogy azért már mégse verje be a fejét. Mutató és középső ujját a nyakára tapasztja pulzust keresve, aztán odaszól a legközelebb ülőkhöz, hogy ne csak bámuljanak, hanem hozzanak már vizet. Addig igyekszik felpofozgatni a levitást - nem erőből, csak finoman. És ha ez nem hat, akkor jön a jól bevált, régi módszer - víz az arcba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A külső leírásra bólogat, megjegyzi a hallott információt, majd elindul abba az irányba, amerre a lány mutat.
- Nem lehet, hogy összekeverted egy könyvvel, és a kötet helyett a naplód tetted fel a polcra? - összevonva szemöldökeit pillant be az asztal alá, hátha ott megtalálja, de nem, nem igazán. Ahogy háztársa beszél, rá pillant, majd keres tovább, elvégre minél hamarabb megvan, annál hamarabb mehetnek mindketten a dolgukra.
- Nem hiszem, hogy bárki is elvette volna. - mormolva kezdi pakolgatni a könyveket, hátha rá került valami, vagy esetleg a kupac alján van, viszont az sem kizárt, hogy ott van a szemük előtt, csak nem veszik észre.
- Mármint.. Mit kezdene bárki is más naplójával? - osztja meg álláspontját, miért gondolja úgy a dolgot, ahogy. Elvégre pletykát írni lehet anélkül is, hogy tetű módon ellopjunk egy embertől egy olyan dolgot, amibe az jóhiszeműen beleírta a titkait. Nem mintha valaha is érdekelte volna, hogy idegen emberek mit csinálnak - egészen addig, amíg neki nem zavarnak be.
- Vagy egyáltalán kit érdekelne, hogy épp kibe vagy belezúgva, vagy hogy mi volt a vacsora? - nemtetszését kifejezve csóválja meg fejét, ahogy végez a felhalmozott könyvek újrahalmozásával, majd elpakolja az, akinek ez a dolga.
- Hát.. Ja. - ezzel reagálja le a lány monológját, ahogy még egyszer végigméri az asztalt, majd annak székéről felemeli a keresett kötetet, s kissé meglóbálva azt nyújtja oda az ismeretlennek.
- Máskor ügyelj rá jobban. - ó igen, ő a hős, a lovag, ezzel megvolt az egész hónapi jótett adagja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Most írja alá a halálos ítéletet, ezt tudja. Amúgy fogalma sincs miért is csinálja most ezt, elvégre az élete kedves neki, a jövője is kedves neki, és akkor most itt játszadozik mindkettővel, csak mert milyen jó buli. Aha, persze. Jó buli lesz majd elmondani a családjának, hogy egy dementor készül épp kiszívni a lelkét, csak mert segített kidekorálni a kastélyt.. Igen.. Egyszerűen remek lesz.
Ő nem készült maszkkal, pedig kétség sem fér hozzá, hogy okos döntés lett volna. Viszont többször is megfordult a fejében a szászfűlé, hogy szőke lesz nagy mellekkel, meg minden, de.. Igazából ha elkapják, az sem igazán védi meg. Mert persze, mikor az a náci majd rájön a dologra, majd megsimogatja a fejét, hogy csináljon még többet, lehetőleg az iskola bájitalkészletéből, hát komolyan, mi más történhet? Szóval nem. Egyszerűen nem. Az egyetlen járható út egy láthatatlanná tevő köpeny lett volna, amiért ki kellett volna adni egy vagyont - feltéve, ha talál valahol. Pedig mindenhol megnézte, komolyan, még ebayen is rákeresett a dologra, mert hát sose tudhatja az ember, de nem.
Úgyhogy arcát egy részét egy szép, fekete - fehér mintás kendő takarja, olyan vadnyugatosan, az orráig, hátul megkötve, s fejére ráhúzta pulóvere fekete kapucniját. Igazán.. Ötletes.
A tátogásra biccent, kissé görcsösen forgatja ujjai között pálcáját, miközben ellép háztársa mellett, majd vállával nekidől a falnak. Amíg Cole alkot, addig ő figyel, meg majd a végén besegít a tökéletesítésben. Viszont addig fülel, meg néz, meg beveti minden létező és nem létező érzékét annak érdekében, hogy ha forrósodik a talpuk alatt a talaj, időben tudjon szólni. Vagy csak meglökni a másikat, hogy szedje már a sátorfáját, kiragasszák máshova. Feltéve, ha túlélik.
- Meddig tart? - amíg felteszi ezt a rövid kérdést, hátra fordítja fejét, majd vissza előle, és nagyon koncentrál arra, hogy belássa a folyosó minden apró kis részletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Komolyan, ha valami agresszív fajta lenne, most biztos megfogná Cole két vállát és megrázogatná, hogy na, legyen már valami az arcán ami nem arról árulkodik, hogy milyen nyugodt. És hogy mennyire nem izgatja ez az egész lázadjunk-a-felügyelők-ellen-és-haljunk-meg dolog. De jó, rendben, maradjunk higgadtak, mert akkor nem áll le a szívünk és tisztábban tudunk gondolkodni mikor rohanni kell. Jó. Legyen csak így.
- Inkább vagyok ideges. - dünnyögi vissza, aztán mikor hívják, hogy segítsen, egy kicsit kelletlenül ugyan, de visszalép - elvégre melyik hülye nem figyel az ellenségre? De ha ezzel hamarabb megvannak, ő aztán vállalja a kockázatot, kezével fixálja az egyik sarkot, aztán egy másikat is igyekszik lefogni.
- Jó, jó, gyorsan csinálom, na add azt a trutyót. - az egyik kacsóját kinyújtja a levakarhatatlan zsenialitásért, aztán amint ujjai között érezheti a dolgot, neki is áll a munkának, jó alaposan, nehogy egy pici rész is kimaradjon.
- Ja, megvan, asszem' - biccent ahogy azért a biztonság kedvéért még megnyomkodja öklével az említett részt, majd arrébb is áll, hogy nekikezdhessenek a következő saroknak.
- Imádnám látni az arcukat, miközben megtalálják. - elvigyorodik, ahogy összeragacsozza a második sarkocskát is. Tökre megy ez neki, nem kell itt cicázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Majd megszokja. Ja, mert olyan gyakran fogja itt veszélyeztetni a lelki békéjét, hogy jövőhétre már csak egy rutinos dolog lesz az egész, mint például állva pisilni - azért valljuk be, hogy egy kicsit élvezi a dolgot, még ha nem is mondja ki. Szóval ezt lereagálja egy szemöldökvonással, aztán már munkálkodik is, ragaszt, feszesen tart, nyom, és mindezt úgy, hogy még a légzésére is figyel, nehogy már túl hangosan vegyen levegőt. Az ő rózsaszín festéke most a padlón pihen teljes nyugalomban, és ha megmozdul, akkor nagy valószínűleg összefossa magát. De hát ilyen ez, szép az élet, főleg, ha az embert szívroham kerülgeti.
- Te valamit eltitkolsz előlem. - szűri ki fogai között ahogy egy pillanat erejéig háztársára néz, majd vissza is fordítja figyelmét a munkájára. Mert amúgy nem bírja a csendeket, főleg nem akkor, amikor épp a feszültségét akarja levezetni, mert bizony, most eléggé feszült.
És akkor Cole úgy dönt, hogy ő most bulikázni akar, és ereszdelahajam, és szakadjonleazég - azaz csap egy pillangószellentésnyi hangot, amire az ötödikes úgy néz rá, mint aki menten képes lenne megfojtani. De még a nyelvére tóduló szavakat is visszafogja, mert ő ilyen kedves, és nem akar meghalni.
Időközben pedig már kész vannak mindkét felső sarokkal, szóval már csak a kettő darab alsó maradt.
- Ha ezt túléljük, meg kéne ünnepelni. - suttogja el, ahogy ismét nekilát, mert itt nincs lazsálás kérem szépen, itt izzasztó munka van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ja, aha, tökre esélyes, ezért van a fejükben vagy nyolcezer megbeszélt lehetőség, hogy ha az első nem jön be akkor a második, ha az se a harmadik, és még ha az sem, akkor se essenek kétségbe. Szóval igen, ők tényleg minden eshetőségre fel vannak készülve, Adrian meg amúgy is épp most esik túl a legrosszabbján, majd szembefutni egy felügyelővel már csak kismiska lesz.
- Asszem Aidennek még kell legyen valami üzemanyagja. - motyogja, ahogy megnyomkodja a jobb alsó sarkot, majd ügyelve a kis vederre arrébb csúszik a balhoz, hogy befejezhessék a dolgot.
Fülel miközben bekeni a falat is, a plakátot is ragasztóval, elvégre dupla védelem, és ahogy guggol, akaratlanul is megfeszül az összes létező meg nem létező izma, mintha most kezdene csak igazán stresszelni, hogy készen vannak.
Még egyszer megnyomkodja a papírt a helyen ahol odanyomta, majd összedörzsölve - persze csak halkan - kezeit egyenesedik fel vigyorogva, s veszi fel a vödör rózsaszínjét. Mert milyen poén már rózsaszín festékkel flangálni így villanyoltás után, hát persze.
- Istenkirály vagy.  - suttogva lép hátra, s vet egy pillantást Colera.
- Akkor most készen vagyunk, vagy még szeretnél rajta alakítani valamit? - oldalra billentve fejét szemléli meg a művet, szerinte jól néz ki, de hát az alkotó tudja, hogy milyen a fejében, meg hogy mik a hiányosságai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ahogy zördül a doboz, úgy vált át a kedve egyik végletből a másikba, mintha belevezették volna a 220 - at. A nyugodt Adrian úgy néz Colera, mint aki most veri a fejét a falba, hogy érezze már amit az a szegény festék. Aztán még a szíve is kihagyott, mert nehogy már a dobogása is zajt csapjon,  teljesen befeszült, és tessék, érkezett is a harmadik világháború. Hogy még jobb legyen, pont az, akiről a rajz készült. Egyetlen merengő pillanatig átfutott Adri agyán, hogy kész, vége, most viszik őket a vesztőhelyre, aztán ahogy megpillantotta társán a maszkot átcikázott lefagyott elméjén a szabadulás gondolata, s szinte minden egyes sejtje egyszerre mordult fel. Hatalmasat nyel - olyannyira hatalmasat, hogy az Ádámcsutkája még liftezik bele, keze megszorul a tartott rózsaszín festék fülén. Bőre izzad, de ujjai nem engednek. Erre még szükség van. Ez még életet menthet.
Egy szót se nyög ki miközben Kőhalmi csak közeledik, nincs arra szükség, hogy ismerje a hangját. Tekintete hol a mellette álló fiún, hol az ellenségen cikázik, miközben kivárja a megfelelő pillanatot, és nagyon reméli, hogy a háztársa is arra gondol, amire ő. Elvégre itt a nagy lehetőségük, nem szabad ezt csak úgy elhalasztani. Ugyan azt megbeszélték, hogy hova fognak mit művelni, mikor majd menekülni kell, de az valahogy elmaradt, hogy mi történik majd mikor a nem várt irányból érkezik a felügyelőbá'. Szóval tényleg marad az, hogy együtt kviddicseztek, és akkor remélhetőleg levágják egymás jelzéseit. Mikor Felicián eléri azt a bizonyos kritikus pontot, Ivan vet még egy pillantást a bajtársra, meggyőződve róla, hogy áll a buli, majd miután ez a kommunikáció is megtörtént, egyszerre mozdul ő és a kezében tartott vödör - hogy a füstölő gyárkémény valami egészen új színt kapjon, ő pedig futhasson az életéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Minden szép és jó... Lett volna, ha jobban odafigyelnek. A vödröt az akció után futtában hagyja el, fejét lekapva, térdeit berogyasztva száguld el Kőhalmi mellett, készen arra, hogy a megbeszélt terv szerint kanyarodjon be a folyosón a Kívánságok termébe. Már akkor tudja, hogy vége, mikor meghallja az átkot, de azért a fennmaradó másodperc töredékében még megpróbálkozik - amíg a varázslat hátba nem vágja. Akkor aztán felhördülve vágódik el, egész teste összerándul, és bármennyire is próbálkozna tenni bármit is, egyszerűen képtelen rá. Pedig megfordul a fejében a Finite Incantatem, nagyon megfordul, de egyrészt nem ért a nonverbális varázsláshoz, másrészt pedig, ha képes lenne megtartani a pálcáját, még akkor sem tudná kellő tisztasággal kimondani a bűbájt. Szóval akkor ezt most hagyjuk.
Amúgy pedig hall mindent, érzékel mindent, függetlenül attól, hogy úgy néz ki mint akit még midig ráz az áram. És komolyan, képes lenne puszta kézzel lefejezni Allant, és minden vágya az, hogy kirúgja a lábát az alól a szép teste alól, mikor mellé ér - már ha egyáltalán elér odáig -, de neeeeem, ő jó gyerek, és ha már a szív, akkor hagyja futni a másikat - már ha Kőhalmi nem intézi el őt is egy jól célzott átokkal.
Újabb hördülés, mikor meghallja a minisztériumi iroda kifejezést. Na jó. Na jó. Ennyire azért nem kell elmenni, ez csak egy ártatlan kis rajz, és amúgy sem bántalmazták az öreget, az volt rosszkor rossz helyen, és véletlenül ráömlött a festék. Hát nem kell ezt vérre szívni, ez csak két hülye kölyök, hát nem kell itt már minisztériummal fenyegetőzni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha nem tudna úgy uralkodni magán, amennyire tud, most valószínűleg remegne és szitkozódna a belülről majd szétvető idegtől. Viszont biztosan tartja karjaiban a barátnőjét, és egyedül beszédéből hallatszik, hogy most legszívesebben megütne valakit. Mert igen, aggódik érte, és igen, érdekli az egészsége. Meglepő, mi?
Már épp ott tartana, hogy jól összeszidja a nőcit akit elküldött, hogy mi a franc az amiért ilyen lassan hozza azt a rohadt vizet, mikor Izabella úgy dönt, hogy felkel. Fellélegzik, az izmai felengednek, ahogy magához öleli a leányzót, beleszuszog a szőke hajába, majd nyom egy puszit a kobakjára. Viszont mindezektől függetlenül még haragszik rá, és mint látszik, Iza sincs épp elvarázsolva. Biccent, segít felállni a lánynak, fogja, hogy nehogy eldőljön, elvégre az előbb még el volt ájulva. A témát most nem feszegeti, viszont biztos benne, hogy ha ezek után még együtt maradnak, akkor fognak erről beszélni. Mert nem buli az, hogy csak úgy fogja magát és kidől.
- Oké. - halkan mormolja el, miközben odateszi a pénzt az asztalra, majd átkarolva a szőke derekát támogatja ki az ajtón, majd mennek vissza az iskolába. Ez egy rossz nap. Ez egy felettébb rossz nap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Olyan jól esik a fülemnek ez a csend az órák és a szoba alapzaja után. Mélyen beszívom a tiszta levegőt, ahogy kiürítem az agyam, s egyedül csak a terem végébe felfüggesztett céltáblára koncentrálok, ahogy kifeszítem az íjat. Szinte hallom a saját szívdobogásom, ahogy célzok, majd elengedem a nyílvesszőt, s leeresztve karjaim nyúlok az újabb darabért, hogy azt is útjára eresszem. A valahonnan elölről kiszűrődő neszekre nem reagálok, valaki biztos csak jött, hogy teremtsen magának izmokat, vagy kondiban tartsa magát - igazából nem is nagyon érdekel addig, amíg nem szól hozzám és nem zavar a saját dolgomban.
Megcsóválom a fejem, ahogy újra felhúzom az íjat. Nem igazán izgatom fel magam a köztem és fal közti távon, meg azon, hogy valószínűleg van még itt valaki. Elvégre mégis ki lenne olyan eszeveszett, elvetemült vadállat, hogy beszalad egy nyíl meg egy céltábla közé. Feltéve ha nem navinés, mert én azokból bármit kinézek, komolyan, főleg miután az a Bloomer gyerek lefejelte a gurkót. Jézusom, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, hogy belekezd egy lajhárba, és nem tudja megcsinálni rendesen? Akkor próbálkozott volna mással, belevezetni az oszlopba, vagy a földbe, vagy akármibe, ahelyett, hogy olyat művel amihez nem ért. Nem mintha sajnálnám, vagy akármi, de azért már mégis. És akkor a múltkor Ian még azt is elmesélte, hogy valamelyik hajtójuk ____véletlenül ____ráesett Flórára, akit bár nem ismerek annyira, azért látszik rajta, hogy nem arra született, hogy vademberek csak úgy rázuhanjanak. Komolyan, nem kéne ezeket felengedni a pályára.
Hosszan kifújom a levegőt, ahogy újra becélzom a tábla közepét, s ezt a vesszőt is elengedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szóval nekem így tökre természetes volt, hogy a nővérem fogom elhívni magammal a bálomra, mert ő a nővérem, és nincs értelme valami random csajt elrángatni mikor van egyszer egy nővérem, szóval értitek. Az egyedüli zavaró tényező Aiden lett volna, ha előttem kérdezi meg, de hát nem tette, szóval sajnálom - nem, egyáltalán nem.
Az is teljesen magától értetődőnek jött, hogy nem tudok magamtól rendesen felöltözni. Nekem amúgy tökre úgy tűnt, hogy jól nézek ki, amíg Shayleen meg nem találta a szobám, hogy ez tévedés, mert ez borzalmas, meg az borzalmas, meg ez nem így kéne álljon, meg az nem is kéne rajtam legyen. És bár normális esetben másra haragudtam volna, rá nem tudok, még ha akarnék sem - nem akarok amúgy -, szóval mint egy jó kistestvér hagytam, hogy ő nyomja a kezembe a ruháimat, ha ez őt boldoggá teszi. És nem mondom azt, hogy nem nézek ki úgy mint egy pingvin csokornyakkendőben meg ingben, de hát ez van, ezt kell szeretni. Igazából lehet, hogy titokban még tetszik is nekem ez, csak nem akarom bevallani.
- Amúgy örülök, hogy nem lány lettem. - jelentem ki, ahogy kényelmes tempóban sétálunk végig a folyosón, hol stresszelő nők, hol pedig várakozó férfiak mellett elhaladva.
- Mármint képzeld már el, mindig kéne várjon rém valaki, meg mindig hisztiznék a sminkem meg a ruhám miatt, fúú. - megcsóválom fejem, egy pillanatra teljesen elfeledkezve arról, hogy én tulajdonképp egy nő mellett járkálok itt fel alá, aki akármelyik pillanatban nyakon vághat vagy valami, csak mert a testvérem és megvan hozzá a joga.
- Amúgy elég jól nézel ki. - féloldalas mosollyal arcomon pillantok le rá, és én amúgy tök boldog vagyok így. Mármint tényleg, gyógyulgat meg minden, és én erre teljesen büszke vagyok. Meg maga a tudat, hogy ő az én másik felem, és nem másé, értitek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogadtunk. Vesztettem. És most itt rothadok, ahelyett, hogy mondjuk a szobámban fetrengeném szét Aiden ágyát, vagy mondjuk Cole ágyát. Vagy mondjuk a nővérem ágyát, miközben az agyára megyek. Vagy ha esetleg megnyertem volna, akkor valószínűleg most Ian valamelyik legújabb seprűjén repkedhetnék, ami mondjuk limitált kiadású. De nem. Mert nekem ilyen hülye vetélkedős főzős műsorokban kell szerepelnem, meg fűzni ______tanulnom. Amikor amúgy tudok főzni, de még jó, hogy tudok. A nővérem is tud, ez nálunk ilyen családi örökség, erre.. Jó, hagyjuk. Belépek a bejárati ajtón, felmutatom a kártyám, hogy nekem itt kötelező itt lenni és semmi gáz, hogy bejöttem, aztán a sisakot meg a bőrdzsekit felakasztom a fogasra. A nekünk fenntartott öltözők felé irányítom lépteim, még jó, hogy erre is gondoltak. Azért okosak ezek a muglik, ha nem lennék egoista, és nem tekinteném magam felsőbbrendűnek még valószínűleg szeretném is őket, de.. Nem. Az edzőm szeretem, az edzőm bírom, az edzőm azon kevesek egyike, akiket egyenrangú félként kezelek, és itt kimerül minden, varázstalanok iránt táplált érzelmem. Sad life.
Benyitok az öltözőbe, lecserélem a nadrágot egy szürke melegítőre, berakom a cuccaim egy szekrénybe. Elindulok a stúdió vagy mi a fene felé, felveszem a kötelező kötényt - amitől úgy érzem maga mint egy öregasszony, komolyan. Nem szeretem az öregasszonyokat. Feltűzöm a nevem jelző kis táblát, a már megszokott kis asztalkámhoz indulok, aztán leülök az ott levő, támla nélküli kis forgós székre, és jobb híján a telefonom kezdem nyomkodni, amíg el nem kezdődik a műsor.
Az egyik séf megjelenik, felpillantok, egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy vajon mennyit fizethetnek neki ezért az egészért, hogy egy ilyen hülyeségben bíráskodjon, amelyiket többnyire az élet értelmét kereső szingli nők nézik, meg azok a férfiak akik nagy valószínűséggel papucsok, és a létük nagy szerelmének akarnak megfelelni. Borzalmas. Elmondja a szabályokat, mindenkinek pár biztató szót, még annak is, akiről amúgy lerí, hogy teljesen reménytelen és csak a nézettség miatt tartják még bent. Vagy a mostaniban, vagy a következő körben biztos ki fog esni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A köténykém egyelőre még a nyakamban pihen, mármint a nyakamon áthúzva azon a lyukon. Majd ha elkezdődik a hercehurca, összekötöm a derekamon, egyelőre addig így is tökéletes. Aztán valaki eltakarja a fényt, amire amúgy nem reagálnék, ha nem szólalna meg. Megállok az instagram fal pörgetésében, körbepillantok, majd rájőve, hogy csak nekem szólhatott ez a mézesmázos köszöntés fel is nézek.
- Heló - olyan jól nevelt kisfiú vagyok, hogy még vissza is köszönök, aztán összeráncolva homlokom billentem oldalra fejem. Ismerős valahonnan, de egyelőre meg nem tudnám mondani, hogy honnan. Pedig biztos láttam már. Szóval én így tök zavartalanul bámulom, miközben próbálok rájönni, hogy hova kéne raknom, mert eddig ő még egy ilyen lebegő valami, ami nem tudom hova tartozik, és ez elég idegesítő amúgy. És én tényleg csak ezért nézem. Aki mást mond hazudik (nem).
Aztán jön egy kérdés, mire megemelem szemöldököm. Tudom, hogy nem nézek ki egy konyhatündérnek, de én nem vagyok reménytelen eset. Kikérem magamnak, hát mindjárt meg is sértődök.
- Én tudok főzni - jelentem ki, még meg is nyomva az 'én' szócskát. Hát mikor jönnek rá az emberek maguktól, hogy nem jókedvemből vagyok itt? Csak úgy rí az arcomról, hogy szenvedek. Mint egy partra vetett hal, bizony bizony.
- Szóval remélem te is - teszem hozzá egy pici szünet után, ahogy átnézek a válla fölött, hogy a halljak valamit a háta mögül magyarázó séfből is. Sose lehet tudni, mikor mond valami fontosat, és ha ezt megteszi, nincs kedvem lemaradni róla. Lezárom a mobilom képernyőjét, aztán egy leheletnyit előre dőlve csúsztatom be a készüléket hátsó zsebembe.
- Adrian - nyújtom felé a kezem. Igaz, hogy ott van a kis fémtáblán, azért jobb biztosra menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Aiden, mondván, hogy elhagyott itt valamit leküldött én meg voltam olyan kedves, hogy le is jöttem. Túl sok mindent teszek meg neki, komolyan, szerintem beteg lettem vagy én nem is tudom. Túlságosan is kedves vagyok vele, és az a baj, hogy különösebb hátsó szándékok nélkül. Mondom, hogy beteg vagyok. El kéne mennem a gyengélkedőre, hogy megmérjék a lázam.
Mondjuk kérdés, hogy az a szőrös vadállat miért hagyott volna el valamit pont erre. Mindegy. Én kedves vagyok.
Nagyon beleélem magam ebbe a keresgélésbe, lehajtott fejjel járok, a kezeim besüllyesztem a melegítőnadrágom zsebeibe, és a sportcipős lábaimmal nagyban félrehajtom néha a füvet, csak, hogy véletlenül se takarjanak el egy cigis doboz méretű cuccot. Aztán felpillantva megpillantok egy nagyon elveszettnek tűnő szőke akárkit. Egy leheletnyit megemelkedik a szemöldököm, ahogy felemelem a fejem is, oké, hát végül is sose lehet tudni.
Fel is gyorsítom lépteim ahogy megindulok felé, majd, még mielőtt elé érnék meg is szólalok, hogy azért ne hozzam már ki belőle a frászt azzal, hogy csak úgy megjelenek se szó se beszéd.
- Bocs, nem láttál véletlenül egy nagyjából ekkora - itt kihúzom balom a zsebemből, is hüvelyk- illetve mutatóujjammal jelzem a nagyságát. Aztán vissza is süllyesztem a mancsom - fémdobozkát? - kíváncsian billentem oldalra fejem a kérdés befejezése közben, még rá is mosolygok, mert én ilyen jófiú vagyok. Persze. Csakis. Azt azért meg kell hagyni, hogy nagyon jó vagyok benne. Nagyon nagyon jó.
- Amúgy Adrian - itt már jobbom nyújtom felé. Érted, olyan nagylelkű vagyok, hogy még be is mutatkozom, hogy még véletlenül se álljon fent annak az esélye, hogy ne tudja a nevem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annak, hogy pont itt vagyok, pont ilyenkor, több oka is van. Az egyik, hogy elhúzódott az edzésem, és ha Greg azt mondja többet maradok, én többet maradok. Több eszem van annál, hogy ellentmondjak egy MMA edzőnek. Szeretem az életem is, meg azt is, hogy kézben tud tartani, szóval ja. Bírom az öreget. A másik ok, az meg igazából nem is annyira lényeges. Ingrid - azt hiszem így hívják - azt mondta szomorú, én meg, hát rajtam ne múljon az ilyesmi. Szeretek megvigasztalni szomorú lányokat.
Épp ott tartanék, hogy akkor most hazamegyek és a kastélyban alszok, hogy ne keltsem fel Shayt, amikor észreveszek egy túlságosan is ismerős arcot. Összevonva szemöldököm nézek utána, majd zsebre dugott kézzel követem. Mégis ki a jó isten járkál ilyenkor a kihalt városban egy ilyen szép kis hacukában. Mégis ki. Pedig tényleg ismerem, még ha a nevét nem is tudom, az arcmemóriám az egész jó. Zsebrevágom kezeim, majd tökéletes hangtalansággal, lépteim az idegen léptei után igazítva követem a lányt, tökéletesen megbújva az árnyékban. Nem mintha nem lenne amúgy is elég sötét, de azért jobb biztosra menni.
Aztán felötlik bennem a tudat, hogy ezt így túl tökéletesen csinálom. Így nincs benne semmi érdekes, semmi szórakoztató. Körbenézek, majd tudatosan rontom el a hangtalan ritmust - nem trappolok, pont annyira adok ki hangot, hogy ő meghallja a saját léptei közé fonódó halk, puha koppanásokat. Aztán, ha megáll - HA megáll - én is megtorpanok, végig a takaró sötétben maradva. Még ne vegyen észre. Még nem elég vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A mai napom lényegében edzésből állt. Amióta Shayden elvert - aminek még most is látszanak nyomai, például a kisebesedett bütykeim, meg a már  szépen lelohadt, de még lilás bal szemem -, az edzőm úgy véli többet kell foglalkoznia velem, mert "ellustultam". Én meg nem igazán ellenkezem a dolog ellen, mert könyörgöm, azért mégis csak Greg Jacksonról beszélünk, ha ő azt mondaná nekem, hogy ugorjak bele a feneketlen kútba, én önként és dalolva mennék.
Szóval miután elfogyasztottam a kiszabott és szigorított menüm vacsora részét a kiosztott és szigorított időpontomban, vártam egy kicsit, hogy a szervezetem fel tudja dolgozni, aztán lementem szaladgálni. Mert az jó. Nem mintha amúgy nem fáradtam volna el rendesen két és fél óra intenzív zsákpüfölés után. És lehet mondani, hogy ez már beteges, de én még élvezem is, ahogy a végtagjaim visítanak az izomláztól. Mondjuk mikor holnap besétálok majd az öreghez, biztos mást fogok mondani.
Nem kicsit kiizzadva lépkedek visszafelé a házunkhoz, a vállamról lehúzom a kicsi törölközőt s megtörlöm vele az arcom meg a nyakam, aztán megállok, hogy ihassak is. És ekkor történik meg az, hogy a kedvenc sportcipőm csak úgy.. lepisilik. Csak ilyen lazán. Én meg meglepettségemben vissza is köpöm a vizem, mert komolyan, ember, ez a kedvenc cipőm. A KEDVENCEM. Még én se pisilhetem csak így le. Pislogok kettőt a szőrcsomóra, aki még jól is érzi magát amiért így megszentségtelenítette a lábam, aztán veszek egy mélyebb levegőt. Épp lehajolnék érte, hogy akkor most mégis kié ez az állatka, amikor meg is jelenik a gazdája, aki egész aranyosan bocsánatot is kér.
- Csak tizenkilenc éves vagyok, jó? - igen, ez az első és legfontosabb dolog amit tisztáznunk kell. Hogy nem vagyok bácsi. Sőt, hogy milyen távol is állok a bácsiskodástól. Még egy kislány se öregezhet le. Aztán megeresztek egy kedvesnek is mondható, féloldalas mosolyt. Hát persze. Az a hobbim, hogy állatokat bántok, csak rám kell nézni.
- Semmi baj amúgy - megvonogatom vállaim, és ki is használom az alkalmat, hogy akkor most tényleg igyak. És a folyadék el is jusson a gyomromba.
- Nincs már túl késő amúgy ahhoz, hogy egyedül mászkálj erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A kérdése meglep, még a szemöldököm is felszalad egy pillanatra. Nos. Ilyet még senki nem kérdezett tőlem. Pedig amúgy mindenfélét szoktak, és tökre meg vagyok már edződve.
- Igen - bólogatok egy sort, hát igen, lényegében akkor fekszem le amikor akarok. Bár az édesanyám ki szokott akadni mikor hajnali ötkor hazaesek - már szünetben -, de az más történet. Amúgy meg nem annyira nagy szám ez a fennmaradós dolog, mert hát, ha van eszed még így se éjszakázol csak úgy a semmiért, de én aztán nem fogom lerombolni egy töpszli álmait.
A cipőmet érő balesetre megvonogatom vállaim, legyintek, aztán a nadrágom zsebéből előhúzva a pálcám el is intézem a dolgot. Nem szakad le az ég egy olyan dolog miatt, amit egy mozdulattal el tudok intézni.
- Hé, easy, már kész is van - azért aranyos, hogy ennyire szívén viseli a dolgaim egészségét, bár egy pillanatra tényleg elgondolkodom, hogy mivel tudna kárpótolni. Mert valljuk be, ha olyan tíz évvel idősebb lenne, akkor nem is lenne semmi izé a dologban, még nekem is lenne ötletem. Például kimoshatná a ruháim, természetesen. Semmi rosszra nem gondolok, nem vagyok én olyan fiú.
- Hát persze. Ne haragudj - szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem. Igen. El is felejtettem, hogy vele van a vérpincsije, aki tűzön vízen hajt keresztül egy halálfaló után, hogy aztán lepisilje. A méregpisijével, természetesen. To be honest, magam sem kívánhatnék jobb védelmezőt magam mellé.
- Szóval én gyanús alak vagyok? - elbiggyesztem ajkaim, hát, jól le lettem írva. Biztos érzi rajtam a pincepenész szagát, vagy nem is tudom.
- Nagyon örvendek, Tóth Alexandra Vanda - beroggyasztom térdeim, s míg jobbommal megtámaszkodom rajtuk, addig balommal kezet fogok vele. Vagyis valami olyasmi. Még nem igazán fogtam kezet gyerekekkel. Pedig voltam már kölykök között, tényleg, még a mugli újságok is megírták. Más kérdés, hogy azokat leginkább csak muglik olvassák.
- Én Adrian Black vagyok - direkt fogom rövidre, a középső nevem van, hogy még felnőtteknek is le kell betűzzem, szóval az ilyen traumáktól most inkább megkímélném a kislányt.
- Nagyon szép kutyusod van - meg nem tudnám mondani mikor kapcsoltam át ebbe az óvóbácsi üzemmódba, de a törpék szeretik, ha megdicsérik azt, amit szeretnek. Én már csak tudom, én is voltam gyerek, meg év elején osztottak be az Elisabeth Shaneshez egy hónapba. Mondjuk ez nem volt jó. Nagyon nem volt jó.
- A szüleid nem mondták, hogy nem szabad leállni idegenekkel beszélgetni? - összeráncolom homlokom, ez most igazából csak így eszembe jutott, aztán gondoltam rákérdek. Mert nyilván nem én leszek a cukros bácsi aki elrabolja, de lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hát.. Általában aludni - megvakarom tarkóm, aztán ott is hagyom. Hát.. Mi mást csinálnék éjszaka? Mármint komolyan - de ha nagyon nem tudok aludni, akkor van, hogy rajzolok - gyors mentésként bólogatok. Persze rettentően ritkán fordul elő, hogy nem tudok aludni - mostanában legalábbis -, de olyankor tényleg rajzolni szoktam. Vagy kint vagyok és félholt meg hülye vagyok, de olyankor nem is igazán akarok aludni, és azokat nem is titulálom éjszakának, azok csak úgy.. Vannak. Meg az is igaz, hogy nem kéne beszélnem róla egy gyereknek. Még rám fogja a családja, hogy én rontottam el.
Összevonom szemöldököm, hirtelen vesztem el a fonalat, aztán leesik, hogy mit akar. Ízi. Hát persze. Még mindig nem szoktam meg ezt a nagyon magyar akcentust, csodálkozom is, hogy nem kérdezett eddig rá. De nagyon jó lehetek, ha nem vette észre.
- Nem, nem, ez egy angol szó - megrázom fejem, még rá is mosolygok - ne haragudj - persze nekiállhatnék magyarázni neki, de ez most nem fog megtörténni - feltéve, ha nem kér meg rá. Mert akkor csak nem fogom azt mondani, hogy "figyelj bocs, majd az iskolában megtanítanak". Annyira seggfej még én sem vagyok.
Lenézek a kutyára, aztán vissza a lányra. Belefér egy ekkora élőlénynek a szájába a bokám egyáltalán? Mármint nem azért, nem vagyok egy küklopsz, hogy olyan hatalmas lábam legyen mint a fejem, de ez a vadállat se néz ki olyan veszélyesnek. Bár sose lehet tudni. Lehet a következő pillanatban a fejem fogom keresni. Szó szerint.
- Hm - igen, ennyi a reakcióm a nevemet illetőleg. És akkor még nem is hallotta a teljes verziót. Ivanorovics. Még mindig nem tudom, honnan szedték ezt a szüleim, minden esetre jól odatették magukat. Shaynek miért nem tudtak adni egy ilyet? Tisztára rosszul érzem magam amiért csak nekem jár a megtiszteltetés.
- Csak nemrég óta lakok lent - megvonogatom vállaim, jó, oké, igaza van, de csak részben. Azért a kastélybeli ágyamra is fent tartom még mindig az igényt, sőt. Mi lenne szegény fiúkkal nélkülem, hát tiszta unalmas lenne az életük.
- És merre készülsz még menni, Alexandra? - vissza is kanyarodok szépen rá, remélve, hogy azért ő is menne már haza. Mert én mennék. Csak nem vagyok pofátlan. Egy gyerekkel. Ez vicces, mert másokkal az szoktam lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Tudod, nem árulhatok el ám mindent - hát mindjárt rosszul érzem magam, amiért itt elrontom a feelinget neki. Kacsintok, jobbom kinyújtom felé és enyhén belecsípek az arcocskába. Nem úgy, hogy fájjon, meg nem is olyan idegesítő nagymamásan, csak épp, hogy érezze a bőrén az ujjaim egy rövid ideig. Aztán vissza is támaszkodom a térdemre.
Ahogy hadonászni kezd, halkan fel is nevetek, komolyan, egész aranyos ahogy beleéli magát.
- Hidd el, mire megnősz, érteni fogod őket - féloldalas mosollyá szelídül a nevetésem ahogy körbepillantok, majd íriszeim visszavándorolnak a tökmagnyi vöröskére. Szóval szép nevem van, hát, ezt jó hallani.
- Köszönöm szépen. Én is megjegyezlek téged, Alexandra - nyilván nem a szónak annak a komoly értelmében, hogy minden vörösről meg minden Alexáról ő fog eszembe jutni - te jó isten, ebbe nem is akarok belegondolni -, de ha majd valamikor látom, talán eszembe fog jutni a neve. Minden esetre az biztos, hogy a kutyája lepisilte a kedvenc cipőm. Nem sűrűn jelölik meg így a lábam, azt meg kell hagyni.
- Az én anyukám nem itt lakik - összeszorítom ajkaim válaszadás közben, amúgy ez még nem is olyan nagy tragédia, sőt. El nem tudnám képzelni mi lenne abban a házban, ha Anabethék velünk laknának. Mondjuk én élvezném, nyilván, imádom a családom, de a nővérem már kevésbé. Szóval erről ennyit. A másik meg, hogy fogalmam sincs anyám pletykálási szokásairól. Biztos vannak neki barátnői meg minden, de valahogy soha nem érdekeltek különösebben. Amikor tíz voltam produkáltam nekik magam, meg halálosan bele voltam esve az egyikbe - fogalmam sincs mi már a neve -, meg mostanában mikor összefutok megkérdik hogy ityeg, elmondják, milyen szép nagyfiú lettem meg ilyenek. És ennyiből ki is merül a kapcsolatom velük.
- Jaj, nem haragszom, csak kényelmetlen így leizzadva beszélgetni egy hölggyel - kiegyenesedem, még nyújtózkodom is egy kicsit. Ja. A kiskölykök bírják, ha nagyként kezelik őket, szóval bízom abban, hogy vele is így működnek a dolgok.
- Én is nagyon örülök, Alexandra - elmosolyodva ölelem vissza. Nem olyan nagyon, a tenyereim a lapockáira illesztem és az arcom az övé mellé hajtom, csak finoman. Aztán el is engedem, milyen jó fej vagyok már.
- Ha szeretnéd, elkísérlek hazáig - ezt még amúgy felajánlom, mert tényleg nem akarom, hogy baja essen. Azért szeretem a gyerekeket, meg nekem se lenne szerencsés, ha eltűnne és én láttam volna utoljára. Szóval ja, jobb biztosra menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szeretem az ilyen kislányokat. Mármint komolyan, különösebb erőlködés nélkül lehet őket befolyásolni, önként rohannak a karjaidba, csak tudni kell, hogyan bánj velük. Mint ahogy most is. Magától ajánlja fel, hogy segít nekem, pedig nem is kértem rá. De hát ez már csak így szokott lenni, nagy átlagban az emberek szeretnek segíteni egy jóképű kölykön aki mosolyog meg kedves. Haha.
- Kösz szépen. Az egyik barátomé, csak ő most nem ér rá, én meg úgyis unatkozom - megvonogatom vállaim el is magyarázva nagy vonalakban a helyzetet. Lepillantok rá ahogy tovább is indulok a keresésben, elvégre tényleg eltűnt az a doboz, és tényleg kell Mr. Szeretem-a-nővéred-de-mégse-szeretem-nek. Szóval ja. Remélem meglesz.
- Hm. Remélem, hogy nem nyúlták le - bólintok, ahogy cipőmmel félrehajtom magam előtt a füvet, hogy még véletlenül se takarja el az értékes kis kincset.
- Hányadikos vagy? - összeráncolva homlokom nézek most rá. Fiatal lehet, elvégre egy ilyen csinos pofit mindenképp megjegyeztem volna, ha elégszer látom. Szóval vagy friss hús, vagy öregebb, csak eddig nem nagyon mutatkozott.
Azt éppen nem mondanám, hogy felkelti az érdeklődésem. Ha jól ítélem meg - és általában jól ítélem meg -, akkor nincs benne semmi kihívás. Csak kedvesnek meg jó fejnek kell lenni, hagyni, hogy kisírja az összes bánatát a válladon, és máris az ujjaid köré csavartad, konkrétan azt teszel vele, amit csak szeretnél. Szóval nem is igazán erőlködöm, csak hozom a formám, ami igazából már a véremben van.
- Csodálkozom, hogy nem jegyeztelek meg - némi mérlegelés után ezt is hozzáteszem a kérdéshez, csak úgy mellékesen odaszúrva, egy apró megjegyzésként. A lányok szeretik, ha dicsérik őket. Bár tulajdonképp még fogalmam sincs mit kezdhetnék vele, de miből lesz a cserebogár, tartja a mondás.