36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Adrian Ivanorovics Black összes RPG hozzászólása (181 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Le
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 22. 12:50 Ugrás a poszthoz


Szóval olyan jól teljesítettem a büntetőmunkám alatt az előkészítőben, hogy most megint itt vagyok a sok kis picúr között. Amúgy kifejezetten jól viselem gyerekeket, amikor nem válnak kifejezetten idegesítővé, meg amúgy is tök sok türelmem van, hát én ide lettem teremtve. Azt azért hagyjuk meg, hogy még mindig nem ők a kedvenc elfoglaltságom. Csak jóba vagyok velük, ja. Nem sietem el azért a dolgom, kényelmesen sétálok fel az állomásra, vállamon a sporttáskámmal. Aztán odaérve lerakom a táskát az egyik oszlop mellé, míg magam vállammal neki dőlök, s zsebre téve kezeim nézek végig a miniembereken. Az egyik arca kifejezetten megragadt az emlékezetemben - abban az értelemben, hogy ne menjek a közelébe. Hiába, ha az ember talpa alá gurítanak egy kisautót, és elkezdenek hisztizni mikor rálépsz (ami alapból nem egy kellemes élmény), az úgy megmarad benned.
A másik dolog, amit így egyből észreveszek, az a vörös hajkorona. Mert igen, ha az ember kutyája lepisili a kedvenc cipőd, az is megmarad benned. Szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem, amúgy most is az a cipő van rajtam. Fejem az oszlopnak hajtva veszem elő a telefonom, majd le is pakolom magam a táskámra. Hát van jobb szórakozás, mint nyomogatni a képernyőt? Hát persze, hogy nincs. Az ujjlenyomatommal feloldva a készüléket kezdek keresgélni a menüben, aztán random kiválasztva egy játékot foglalom le magam, fél szemmel a kölykökre figyelve. Azért nem kéne beugorjanak a sínekre, vagy tudom is én. És amúgy nem vagyok antiszociális se semmi, de most nem fogok beugrani közéjük, hogy "hé, megjött Adrian bácsi, örüljetek". Nope from nopeland. Ha szeretnének valamit tőlem, jöjjenek csak ide.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 23. 16:11 Ugrás a poszthoz


Babalexa, Ádám, meg aki még van

Én személy szerint tök jól megvagyok, fel-fel pillantva ellenőrzöm a gyerkőcöket, aztán hirtelen nagyon sokan vannak. Kirillt meglátván szórakozott, féloldalas vigyor jelenik meg arcomon, azok a régi szép napok mikor a keze alatt dolgoztam, sejhaj. Soha többé egy olyan hónapot még egyszer. Kis vörös épp felforgatja a tömeget, mire érdeklődve vonom fel szemöldökeim, amúgy nem vagyok különösebben szívbajos. Tovább nyomkodom a képernyőt, aztán mikor a látóterembe kerül hirtelen a göndörke egy pillanatra megfeszülök, de ez tova is száll. Függetlenül attól, hogy nem töröm magam a dolog iránt, még nem reagálok jól arra, ha valaki csak így megjelenik. Eltéve a telefonom hallgatom végig, aztán ahogy rángatni kezd, megyek utána. És úgy érzem magam mint hófehérke a törpék között. Aztán ahogy odaérünk a színhelyre, sóhajtva guggolok le a padon ücsörgő, pityergő fiúcska elé. Ó, hogy mennyire emlékeztet magamra, te jó ég. Ha az emberiség tudná milyen hisztiket kivágtam mikor a nővérem nem vitt magával valahova. Amilyen akaratos voltam, képes voltam leülni a földre és ott sírni. Nem mintha két aranyvérű szülőnek ez különösebb gondokat okozott volna, de azért na, érted.
- Hé, nem kell ám sírni - előveszem farzsebemből pálcám, igyekszem nyugtatóan beszélni, közben mosolyogva - nincs ám semmi baj, nézd, secc-pecc megoldjuk - oké, tény, hogy még mindig halvány lila illatozó ibolyám nincs arról, hogyan kell beszélni egy korabeli gyerekkel. Gyerek gyerek, sír, szóval én most eljátszom a hős megmentőt mert ilyen kedves meg jó fej vagyok. Először a nadrágját tisztítom meg, majd, a táskájából eltüntetem a be nem szívott folyadékot, s utána azt is tisztává varázsolom. Aztán, ha már ennyire belejöttem a rendrakásba, fél kezemmel a padban megkapaszkodva fordulok meg, s kezdem keresni a galibát okozó csokibékát - amit még mindig kergetnek -, majd egy pálcaintéssel azt is begyűjtöm, s a markomba zárom. Ez láthatóan nem esik le mindenkinek, mert az ovisok közül van, aki továbbra is keresi.
- A kajáddal nagyon nem tudok mit tenni, de ha gondolod van csoki - megemelem bal öklöm amiben rejtőzik az édesség - vagy adhatok neked másikat - fejezem be a mondandóm. Nekem igazából tök sok kajám van így az útra, mert magam ismerve jobb a több mint a kevesebb.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 23. 20:38 Ugrás a poszthoz


I go crazy 'cause here isn't where I wanna be
And satisfaction feels like a distant memory
And I can't help myself
All I wanna hear her say is are you mine?

|zárt|

Féloldalas vigyor jelenik meg ajkaimon, s mikor megtorpan, én is hasonlóképp teszek, hangtalanul dőlök vállammal a hideg falnak. Mikor újra elindul gyorsítok lépteimen, ezúttal némán követem, s mikor mögé érek kinyújtva jobbom rántom be a sötétbe, s jobbommal a torkának szegezem az sötét ébenfát.
- Nem mondta apukád, hogy nem szabad ilyenkor kint járni? - hangom nyugodt és hideg, ugyanakkor halk, közvetlenül a fülébe mormolok. Közben végig feszítve tartom izmaim, nem lepne meg, ha gondolna egyet és a hasamba könyökölne. Még nem szeretném leleplezni magam, a játék csak úgy vicces, ha más is játszik, és ameddig Gwen nem kezd el küzdeni, vagy visszabeszélni, addig semmi értelme. Mert igen, látva az arcát már erre is rájöttem, elvégre az ilyen csinos kis pofikat hamar megjegyzem. Határozottan úgy érzem magam, mint valami sorozatgyilkos, vagy legalább mint egy maffia begyűjtőembere. Felnevetve csóválom meg fejem ahogy elengedem, s oldalra lépve fordulok felé, majd hátrálok ki az utcai lámpa gyér fényébe.
- Komolyan, mit keresel erre? - egyik kezem nadrágom zsebébe dugom, míg másikban továbbra is a pálcát tartom, felkészülve minden eshetőségre. Nem akarok telibe kapni egy átkot csak azért, mert nem voltam elég figyelmes, vagy meggondolt.
- Rosszabb alakok is járnak erre, mint én - csak úgy mellékesen jegyzem meg. Tisztában vagyok, hogy én sem vagyok egy főnyeremény, mert azért léteznek sokkal kedvesebb jobb lények is, de a jelen helyzetben azért én is megteszem. Inkább, mint egy pénzéhes homeless.
- Légyszi most ne támadj vissza az 'és te mit keresel itt', meg a 'semmi közöd' kérdésekkel - bár alapjáraton türelmes ember vagyok, az éjszaka belőlem is a legrosszabbat hozza ki, és így a kellős közepén valahogy kevésbé tudom kontrollálni. Szóval inkább így előre megkérem, hogy ne most akarjon nagylány lenni, mert akkor én is nagyfiú leszek, és annak egyikőnk se fog örülni. Komolyan.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 24. 08:32 Ugrás a poszthoz


- Már láttalak. Mármint nem itt, máshol - komolyan, nagyon próbálok rájönni, hogy honnan ismerem, de aztán inkább megvonom a vállaim, és felhagyok a keresgéléssel. Az is lehet, hogy csak összetévesztem valaki mással - ami nem szokott megesni velem valami gyakran, de attól még lehetséges.
- Vagy mert elvesztett egy fogadást - sóhajtva csóválom meg fejem, nem azért, hogy éreztessem vele, hogy buta vagy valami, csak, hogy tudassam milyen szomorú tény ez. Itt kell vezekelnem mikor csomó más dolgot is csinálhatnék.
Amikor megemeli szemöldökeit, én is hasonlóképp teszek. Szóval ő egy ilyen nő. Tulajdonképpen nincs bajom az fajtájával, még azt a merész gondolatot is megkockáztatnám, hogy enyhe mértékben kezd tetszeni.
- Ne haragudj - mintha csak megfeledkeztem volna magamról pillantok fel rá, majd finoman veszem ujjaim közé az övéit, s mint valami igazi gentleman, úgy csókolok kezet neki - kevés hölggyel találkozik mostanában az ember - és amúgy tényleg, a hivatalos személyeken kívül, így az utcán, vagy az iskolában kevés olyan emberrel találkozom aki megköveteli a kézcsókot. Talán ő a második. Érdekes, érdekes. Szóval én nagyon szívesen belemegyek a játékba, szeretek játszani. Szeretek ilyet játszani, hogy magam köré édesgessem az embereket.
- Ne haragudj a kellemetlenségért - jaj de kedves vagyok, hát még én sem hiszem el. Elvégre egy bocsánatkérés nem elég, kettő kell ahhoz, hogy aranyosnak, vagy valamire valónak tartson. Kellemetlen lenne úgy kést adni a kezébe, hogy nyakon akar szúrni. Közben felállok, a kis gurulós széket pedig lábammal finoman berúgom a pult alá, amíg a hátamon is megkötöm a kötényt. Igyekszem nem fintorogni az irreálisan sok meg édes parfümre, mert én most ugye úriember vagyok, és az úriemberek nem fintorognak. Meg kell hagyni, egész jól sikerül fenntartanom az arckifejezésem. Kezem kinyújtva veszem el a szeletelőkést, s ameddig a séf elmondja mit kell, megforgatom ujjaim közt, mert az ilyen azért elég jól néz ki.
- Ömm - megfordulok, hogy szemügyre vehessem miből élünk. A halakat felvágták meg megfőzték nekünk, jó, ez jó, elég sok időt töltöttünk volna el, ha nekünk kellett volna lepucolni őket. Elnézést, nekem, a hölgyekkel nem végeztetünk ilyen munkát. Végül kiveszek pár paradicsomot, és az elé rakott deszkára teszem őket - ezeket forrázd le, dobd hideg vízbe, hámozd meg és szeleteld fel - mondanám, hogy ha elakad akkor itt vagyok, de úgy vélem, hogy ez nem olyan sok információ, meg tudja jegyezni, meg úgyis megkérdezi, ha nem érti. Szerintem. Remélem. Jómagam addig teszek olajat a tűzre - haha -, és ameddig az forrósodik, hagymát meg zellert kezdek darabolni.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. szeptember 8. 11:53 Ugrás a poszthoz


Forgive me for my wrongs, I have just begun

|zárt|

Az egyik dolog, amit szeretek ezekben a Gwen-féle lányokban, az ez. Hogy azt hiszik, ők sérthetetlenek, ők mindenkit le tudnak győzni, ők mindenre képesek. És lám, mégis milyen könnyen elkaptam.
Homlokom ráncolom a válaszára, még ajkaim is elbiggyesztem, mintha tényleg bánnám. Őszintén nem sokat tudok róla, meg a családjáról, valami köze van a nővéremhez, és itt kimerül minden, mert annyira nem töröm magam a részletekért.
- Milyen kár - sóhajtok, megcsóválom fejem. Látom ahogy a pálcám nézi, mire felemelem a fekete ébenfát, s megforgatom ujjaim közt. Igen, elég szép, nekem is kifejezetten tetszett, mikor megvettük, még a Roxfortba utazásom előtt. Tulajdonképpen hiányzik a régi iskolám, kíváncsi vagyok mi lenne, ha betolnám az arcom. Ha lehetséges.
- Egy közeli helyre - megemelem szemöldököm, nem pont ez az a válasz, amire vártam, de megteszi. Ízlelgetem a szavait, beindul a gépezet, szórakozottan mosolyogva méregetem - ilyen szépen felöltözve. Ilyenkor - fogaim közül szisszenés szökik ki, mintha valamit rosszallnék. Elvégre valljuk be, mire gondolna egy normális ember? Na ugye, hogy a cukorkaboltra, nekem sem jutott eszembe más.
- Mielőtt megjelentél haza mentem volna, de te érdekesebb szórakozásnak tűnsz - megvonogatom vállaim, ahogy kijelentem a nyilvánvalót. És amúgy tényleg, én tök jól érzem magam.  
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. szeptember 17. 20:05 Ugrás a poszthoz

I'm grateful, Oo Baby yeah I'm grateful
Cause I know three words to replace sun
Oh girl Oh girl, you make em run
Oh girl Oh girl, you make em run

Az nem járja, hogy itt ez a sörfesztivál, és én nem veszek részt rajta, mert nincs kivel. Vagyis lenne kivel, de amikor nekem jó, akkor Aidennek nem, szóval én most eljöttem ide egyedül, és remélem, hogy találkozok valakivel. Pénztárcám a zsebemben, nem igazán félek attól, hogy valaki elnyúlja egyrészt azért, mert azonnal észrevenném, másrészt pedig mert az illető bizonyára reflexből kapna egy könyököt az orrába. Jobbomban a telefonom, balomban pedig a hamburgerem, amit nagyban tömök is be - anélkül, hogy összepiszkolnám az arcom, ez a profizmus, kérem szépen -, amíg pötyögök a készülék képernyőjén. Komolyan mondom, már bánom, hogy frissítettem IOS tízre, olyan csúnyák lettek az emojik..
Befejezem az üzenetet, elküldöm, a fekete készüléket szintén zsebembe csúsztatom, majd felemelve fejem pillogok körbe. Hát jó, ha nem találok rövid időn belül valakit, akkor csak úgy random odamegyek valakihez és eljátszom, hogy ismerjük egymást. Jobban belegondolva vicces lenne, lehet megcsinálom. Ilyen halál lazán lépkedek az emberek között, elmosolyodva biccentek a kuncogó kislányoknak, aztán megyek is tovább, elfelejtve az arcukat. Közben nézek én a lábam elé is, így történik meg, hogy megpillantom azt a gyönyörű kutyát. És ha valaki ismer - elég kevesen ismernek úgy rendesen -, akkor tudhatja, hogy mennyire tudom imádni a kutyákat.
- Hát szia - elvigyorodva guggolok le az állat elé, s szabad kezemmel megsimogatom a buksiját, megveregetem a nyakát.
- Hm, kérsz? - látom én, hogy nézi a kajám, szóval ki is csípek egy darabkát a húsból, s ujjaim közt nyújtom oda neki. Nem olyannak tűnik, mint aki leharapja a fél kezem, vagy valami. Már a kutya.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
a fesztiválon
Írta: 2016. szeptember 18. 11:13
Ugrás a poszthoz

I'm grateful, Oo Baby yeah I'm grateful
Cause I know three words to replace sun
Oh girl Oh girl, you make em run
Oh girl Oh girl, you make em run

Én amúgy jól nevelt gyerek vagyok, de tényleg. Most is bizonyára először a nővel foglalkoztam volna, ha mondjuk a kutyáját pórázon tartja, elvégre amúgy elég sok itt az ember. Szóval ja, nem igazán volt honnan tudjam, hogy ő a gazdája. Amikor meghallom a hangját, megemelem szemöldökeim, s még egyszer megpaskolva a kutya fejét egyenesedek fel. Keresek egy zsebkendőt a zsebeimben, megtörlöm a kezem, nem akarom az eb nyálát a gatyámba törölni. Drága volt.
A nővéremmel ellentétben engem a szüleim neveltek. Akik angolok. Aranyvérű britek, és kényesen ügyeltek erre a francia kérdésre - és ahogy az akcentusából kiveszem, ő francia. Szép, de francia, de istenemre legyen mondva, ha nem verték volna belém az ilyen dolgokat, nem lenne startból antipatikus.
- Bocsásson meg őfelsége - bár a mondat eleje még egész komolynak indul, az utolsó szóba keveredik némi gúny és irónia, mint valami sav. Ha neki szabad, akkor nekem is, pedig általában nem szoktam így viselkedni, főleg nem lányokkal. Ha az edzőm látná, most biztos akkora nyaklevest lehúzna nekem, hogy öt métert csúsznék a földön, de nem látja. Remélem.
Lehetnék talpnyaló. Tényleg lehetnék, de a szüleim valószínűleg leköpnének érte, mert francia. Felemelem kezeim, jelezve ártatlanságom.
- Nyilván meg van mérgezve - megforgatom szemeim, közben azért továbbra is bőszen keresem az embereket magunk körül; tulajdonképpen jobban örülnék egy kedvesebb arcnak.
Szándékosan nyomom meg hangomban az angol akcentust, vicces, hogy beszélhetnénk az anyanyelvünkön is. Elvégre tanultam franciát, angolul pedig mindenki tud, de nem, mi magyarul csináljuk. Vicceske.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. szeptember 29. 20:48 Ugrás a poszthoz


Till I’m gone with the wind and I’m lost, never found
I met her at my show, then we smashed right after
If we go three rounds then she'll fall in love faster


Meglepit akarok csinálni Shaynek mire hazaér, szóval most itt vagyok a piacon és nagy bevásárlókörutat csinálok, már két szatyor gyümölccsel a kezemben.
Bal kezemmel felemelek egy almát, minden oldalról megvizsgálom, aztán valamiért oldalra pillantok, kiszúrok valami gyenge csillanást, ami el is tűnik abban a pillanatban. Túlzás lenne azt mondani, hogy dobban a szívem, de egy pillanatra összezavarodom, a szatyrokat oda is nyomom az eladó kezébe, míg én a csillanás felé iramodok. Gyorsan szedem a lábaim, és komolyan igyekszem nem félrelökni senkit, de valahogy mégis kapok pár könyököt a bordáim közé, meg rosszalló szavakat "ilyen ez a mai fiatalság", és "bezzeg az én időmben" kezdőformulákkal.
Ahogy - a megérzéseim szerint - megtalálom az üldözöttet, elkapom a kezét, magam felé fordítom, s elkerekedett szemekkel nézek az idegen arcra.
Akkor is minden nap más arca volt. Megrázom fejem, szabad kezemmel a lánc után nyúlok, s kihúzom a medált a felső alól - amennyiben ő ezt hagyja, ami egy újabb sokkot okoz.
- A... A nyakláncod - hol a szemeit vizslatom, hol a medálhoz találok vissza. Kölyök voltam, olyan pisis méretű. És szerettem. Nagyon. Viszont most nem tudom ő ki. Lehet csak hallucinálok.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 1. 20:04 Ugrás a poszthoz


London|Devil's gonna set me free

Előveszem a telefonom a zsebemből, megnézem, hány óra. A mai nap csupa meglepetéseket okoz, először Niko mondta, hogy akar valamit csinálni itthon, aztán mire hazaértem, teát ivott anyámmal, és apámmal az ő apjáról beszélgettek. Én meg azt se tudtam, mi van, szóval nem is nagyon zavartam őket - igazából semmit nem tudtam volna hozzáfűzni a témához -, szóval felmentem a szobámba, behánytam a mosógépbe az edzőcuccaim, és kihasználtam hogy a szobámban van egy zongora, és a falak hangszigetelt varázslattal vannak megáldva. Szeretem a szobám, tényleg, nagyon.
Mielőtt elindultunk, összedobtam valami kaját, tettem félre egy kisebb adagot Shayleennek, és tádáá, most itt vagyunk. Ha még mennénk két utcányit, az edzőmnél lehetnénk, de nem akarom neki megmutatni sem a helyet, sem az edzőm. Visszadugom telefonom a farzsebembe, lesétálok a Temzét és utcát elválasztó lépcsőn, majd elindulok a legközelebbi pad felé.
- Szóval ez a Temze - fellépek a padra, lepakolom magam támlára, térdeimre támaszkodva nézek a fiúra. Igazából halvány lilám nincs, mit akar látni, London az London, a nagybetűs Város. Szóval így indulásból megmutatom neki azt a dolgot, ami a legevidensebb - a Big Ben és az óriáskerék után.
- Tök szép, meg kivilágított, meg minden - ha eddig valaki nem volt biztos a dologban, akkor most világossá válik, hogy engem nem idegenvezetésre terveztek. Főleg nem ebben a városban.
- Oké, szerintem nem pont erre gondoltál - szusszanva állok fel, leugrok a szépen kikövezett sétányra - tizenöt percre innen van egy pub, három saroknyira egy... hm - egy pillanatra elgondolkodom, hogyan is fejezhetném ki magam szépen, de nem hiszem, hogy arra lenne különösen szebb kifejezés.
- Szórakoztató bár. És valahol erre egy őőőőőő - na jó, erre tényleg ne tudok szebb szót, pedig nagyon próbálom összeszedni az összes angolságom, amit belém neveltek - na jó, ha érdekel majd megmutatom.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 7. 17:38 Ugrás a poszthoz


Döbbenten bámulok a vörös hajra, a kék szemekbe, a kérdésére megemelem szemöldökeim. Nyitom szám, hogy válaszoljak a kérdésére, de meg se várja, hogy bármi hang elhagyja a szám. Imádom a nőket, komolyan.
A sikítása még jobban összezavar, de nem kell sok időnek eltelnie, hogy összerakjam a darabkákat, elvégre nem vagyok én hülye fiú. Ha az, akire gondolok, akkor feltartóztatom, ő fenyegetve érzi magát, és támadással védekezik. Ami jellemző, nagyon jellemző a fajtájára.
Aztán a meglepetést meglepetés követi, szóhoz sem jutok. Esküszöm, szóhoz se tudok jutni, ajkaim szétválnak, ahogy leengedem kezem, a lánc gyorsan tűnik el a kabátom és pulóverem ujja alatt. Ha valamit tanított nekem kiskoromban, akkor az ez volt. És nem vagyok rá büszke, de hát ez van. A lehető legértetlenebb arcommal nézek vissza a rám szegeződő pillantásokra - és valljuk be, nem is kell sokat színészkednem. Beharapom alsó ajkam, jár az agyam, a tárcám nálam van. Nem kezdhetek el pánikolni, hogy ellopta, mert nem tette. Tudtam, hogy otthon kéne hagynom, úgy tudtam.. Veszek egy nagy levegőt, ahogy előkerül egy pálca dehoppanállok, pár pillanattal később a piac főbejáratánál találom magam. Fejemre húzom a kapucnim, zsebre dugott kézzel indulok el egy padsor felé, ám nem állok meg a legelsőnél, majd csak a harmadiknál. Fellépek az ülőkére, felpakolom a csinos popóm a támlára, s ahogy tárdeimre könyökölök, ujjaim közül előkerül a medál. Beszívom alsó ajkam, idegesen kezdem harapdálni, ahogy forgatom a kézzel készített ékszert, tanulmányozom. És várok.
Mert ha tényleg olyan fontos neki, ahogy én azt gondolom, akkor érte fog jönni. Előbb vagy utóbb.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 8. 12:50 Ugrás a poszthoz


London|Damn baby all I need is a lil bit
- Minden oké? - megemelem egyik szemöldököm, ahogy a szokásosnál gyorsabban szívja el a cigit. Ha valakit megismerek, hamar megérzem az ilyeneket, olyasmi ez mint egy hatodik érzék. Közben meg csak használom, amit az edzőm tanított.
Nem erőszakolom rá a választ. Ha el akarja mondani, akkor elmondja, ha nem, akkor nem, igazából közöm se sok van a magánéletéhez. Csak érdekel. Meglepő, mi?
A kérdésre megjelenik egy sunyi vigyor az arcomon, lassan billentem oldalra fejem. Általában nem szoktam beleugrani ilyenekbe - általában -, mert kevés ember érdemli meg. Ha mugli lennék, biztos csuklóból utasítanám vissza az ötletet, de a varázsói lét lényegesen megkönnyíti az életet.
- Talán majd később. - megvonogatom vállaim. Mindennek megvan a maga ideje, és a "na ki a vagány gyerek" nevű játéknak határozottan nem most van.
A megnevezésre fintorgok egyet, már meg sem próbálok ellenkezni. Valamiért az emberek élvezik, ha jobbnál jobb beceneveket találhatnak ki nekem (már az a réteg, aki meg meri tenni), én meg többnyire csak tűröm, mert úgy sincs mit tennem ellene.
- Oké, élet. Azért apádnak ne mond meg, nincs kedvem elverni - megvonogatva vállaim ugrok le, s indulok el a Temze partján, valahogy most jobban esik itt sétálni. Ami meg az apját illeti. Én nem félek tőle különösebben, egyrészt mert harcedzett vagyok, másrészt mert a családomnak eddig mindig a szebbik felét mutatta. És nagyrészt sikerült is becsapnia őket, de hát ugye mindig van olyan, aki észreveszi a lyukakat, sötétebb foltokat. És én sajnos mindig észre veszem őket, csak nem minden esetben sikerül összerakni a szálakat.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 14. 19:56 Ugrás a poszthoz


London|I take you to the candy shop
- Nyilván - megvonogatom vállaim, nagyon nem is firtatom a dolgot. Most nem állok neki kielemezni a válaszát, meg keresni a mögöttes értelmet. Egyrészt mert nincs. Másrészt, ha lenne, se érné meg az erőfeszítést. Sorry not sorry.
- Szeretem a kihívásokat - a sunyi vigyor lassan terül szét az arcomon, ahogy épp kimondja a folyóba ugrásról való véleményét. Ha be akarnám kényszeríteni, valószínűleg nem is piával próbálnám meg - bár nem tagadom, az alkohol sok mindenhez megadja a bátorságot. Viszont szerintem, a drága barátomnak vannak gyengébb pontjai is, mint a szesz. És én imádok rájönni ezekre a pontokra.
Oldalra pillantva figyelem a reakcióját az apja említésére. Nem állítom, hogy könnyű menet lenne, de megverném, és ennek két, igen nyomos oka van: nem dühből verekszem, és vele ellentétben, én ezt tanulom. Viszont nem verekszem utcán, mert nem akarok eltiltást, szóval erről ennyit. Elengedem.
- Oh. Most melyikkel? - cinikusan felszisszenek, nem igazán értem ezeket a pletykákat. Igazából nincs is olyan sok exem, mert ahhoz, hogy exek legyünk, járnunk kell, és bárhogy is nézzük, nem sűrűn jutok el addig a fejezetig. Nem mintha tennék erőfeszítéseket érte. Szóval vissza az eredeti gondolathoz, a háromból jelenlegi tudásom alapján minimum kettő foglalt. Szóval marad Myra, aki elméletileg most nem pasizik, de vele amúgy is bonyolultak a dolgok. Szóval ja. Tiszta dráma az életem. Se.
- Szofival mi a helyzet? - zsebre dugva kezeim kocogok fel az egyik lépcsőn. Tény, hogy most bevághattam volna a macsós "mivan a nőddel bro?" szóhasználatot, de azért érzem a határokat. És Niko barátnője pont a határon túl van.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 15. 11:50 Ugrás a poszthoz


A legutóbb eléggé összevesztünk. Vagyis nagyon. Nagyon nagyon, és mindketten mondtunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. És én azóta gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék annak érdekében, hogy elássuk a csatabárdot. Mert ő a nővérem, és nem birok úgy létezni, hogy a nővérem haragszik rám, úgyhogy erről ennyit.
Amikor edzésről mentem hazafelé - mármint haza hazafelé, a szüleimhez -, láttam a hirdetést a kis döggel. És tádá, most itt ülök, a puha, szőrös kis kék szemű kutyu meg itt mocorog az ölemben, hogy le akar menni és járkálni. A helyzet az, hogy én szívesen el is engedném, de félek, hogy elkóborog, és valahogy nem akarom elengedni a fél vagyonom. Szóval ja. Az elülső lábai alá nyúlok, megemelem, mire ő nyüszögve néz szembe velem. Nem vagyok egy olyan ember, aki egyből elolvad az ilyenek láttán, de ez most tényleg olyan aranyos, hogy kedvem lenne magamhoz ölelni és nyúzni. Komolyan.
Visszateszem a kutymuszt az ölembe, megnézem a karórámon, hogy mennyi az idő.
- Mindjárt itt lesz anyád - sóhajtva nézek le rá, most így tök természetesnek találom, hogy beszéljek egy kutyához. Amúgy elméletileg az egyszerű mondatokat értik, szóval még nem is vagyok annyira hülye. - Ha eljön. Remélem tetszeni fogsz neki, sokba kerültél - megcsóválom fejem, remélem, tényleg eljön. Nem haragudnék rá, ha nem tenné meg, tulajdonképpen jogos lenne. Megsértettem, és még késő is van, már rég besötétedett, mire visszaértem a faluba. Mert ugye kutyával utazni nem olyan, mint egy hoppanállás.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 15. 13:21 Ugrás a poszthoz


Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod.

Fogalmam sincs, mit akarok neki mondani. Mindent. Hogy szeretem, és nem akartam bántani, és nem akartam elhagyni, csak gyenge vagyok. Mert igen, ez a helyzet, még, ha nem is igazán látszik. Shay nélkül gyenge vagyok, és nincs elég vér a p**ámban, hogy ezt így ki is mondjam. Mintha megérezném a jelenlétét, úgy kapom fejem a játszótér bejárata felé, és ahogy megpillantom, mintha csak egy hatalmas kő esne le a szívemről. Tény, hogy jobb lett volna otthon szabadjára engedni a kis állatkát, és hagyni, hogy megtalálja egy cetlivel a nyakában, de nekem az ilyenek csak akkor jutnak eszembe, mikor már késő. Szóval ja.
A közeledtére bedugom a hathetes puppyt a bőrdzsekim és a pulóverem közé, felállok, összefonom karjaim a hasamon. Csak, hogy az a kis béna ki ne essen itt nekem.
- Szia - halványan, félszegen mosolyodom el, igyekszem a szemébe nézni. Mert amúgy az után, amit csináltam, valahogy nem jön, viszont ismerem Shayleent, és tudom, hogy, ha nem ezt tenném, azt hinné maga miatt van.
- Hiányoztál - vallom be egy szusszanás kíséretében, elfintorodom, ahogy a kölyök mocorogni kezd. Aztán vakkant is egyet, mire én meg köhécselek párat, mert nem akarom még most lebuktatni magam. Sem őt. Visszaülök a padra, biccentek neki, hogy, ha akar, akkor tegyen ő is így. Összeszorítom ajkaim, most jön csak igazán a nehezebb része. Nem szoktam bocsánatot kérni, úgy senkitől. És utálom, mikor meg kell tennem. Mint most. Mert bizony meg kell tennem.
- Ne haragudj azok miatt, amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan... Meg nem gondoltam át. Szóval igen. Ne haragudj - felpillantok rá, idegesen rágom a szám szélét. A kis dög meg csikizi a hasam, amitől legszívesebben nevetnék de amúgy nem akarok nevetni, mert félreértené. Vagy inkább nem értené. Szóval semmiképp sem sülne ki jól.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. október 29. 11:09 Ugrás a poszthoz


London|I take you to the candy shop
- Nyilván - megforgatom szemeim, és ennyiben le is rendezem a témát. Nem fogok itt elkezdeni dühöngeni, hogy mit képzelnek magukról, meg, hogy merészelik, mert igazából nem is érdekel. Az emberek arról beszélnek amiről akarnak, nem véletlenül a hátam mögött. Pedig nem vagyok agresszív, se semmi. Ezt Niko is igazolhatja. A kérdésére felhúzom szemöldökeim, kis híján el is röhögöm magam, de nem teszem. Megállok, úgy nézek rá még pár másodperc erejéig.
- Ja, sokszor elképzeltelek már ruha nélkül - úgy válaszolok, mintha ez természetes lenne, a hangomban mégis érződik az irónia. Nem arról van szó, hogy elítélném a dolgot, egyszerűen én nem vagyok olyan, és kész. - Csak.. Megválogatom őket. Nem alacsonyodom le akárkihez - megvonogatom vállaim, most ténylegesen válaszolva a kérdésére.
A Szofival kapcsolatos válaszára elnyúlik az arcomon egy sunyi mosoly, még a fejem is megcsóválom, de nem mondok rá semmit, mert felesleges lenne. Tulajdonképpen fogadni merek rá, hogy a németnek több baja van, mint a lánynak. Érted, az oroszok mások, és most eszembe jutott valami, amit inkább nem kérdezek meg tőle. Nem akarok elkapni semmilyen váratlan orrba vágást, amit megérdemelnék. Függetlenül attól, hogy csak vicceskedem.
- Szerintem csak féltékeny - megvonogatom vállaim, felkocogok az egyik lépcsőn, befordulok egy utcácskába. - Mármint érted, te vagy neki az egyetlen. Nem akar elveszíteni - soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen fogok beszélni a húgáról. De kisebb testvérként átérzem a helyzetét, és egyet kell értenem vele. - Főleg, hogy egyszer már ott hagytad.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 3. 19:43 Ugrás a poszthoz


still homie|tudom, hogy imádsz ♥

Amikor esik az eső, te pedig átestél egy hajnali edzésen, na akkor nincs kedved beadandót csinálni. És erre vannak az olyan barátok, mint Árpi. Mert bizony, Hajnalka unokatestvére a legjobb barátom, hát ki gondolta volna, hogy ilyen szoros kapcsolatokat fogok kötni a Köröndiékkel. Ilyen vagy olyan okokból.
Fogalmam nincs mikor süllyedtem le idáig.
A melegítőmben hoppanállok fel, mert nincs az a Merlin szakálla, hogy én kitegyem a finnyás orrom a sárba, szóval ja. Ahogy megjelenek az épület kapujának szárazabbik oldalán, el is kezdem keresni az én drága lelki társam. Némi kérdezősködés után meg is kapom a drótot, mire full lelkesen kocogok fel a teremig - mert engem csak így hajt a tudásvágy. Nyilván. -, majd nyitok be rajta. És tádá, ahogy meglátom, el is terül az arcomon a legbarátságosabb vigyorom, ami még egyáltalán nem feltűnő. Nem buta a gyerek, vigyázni kell vele. Veszélyes.
- Szia Árpi - a neve még mindig túl magyar az én nyelvemnek, de azért próbálkozom, és ez értékelendő nálam. Le is ülök mellé, a  fejem oldalra biccentem, hogy jobban lássam az arcát. Meg észlelje az érdeklődésem, mert én ebben a pillanatban nagyon érdekel, hogy mi van vele.
Amennyiben olvas valamit - mert mindig olvas valamit, nincs olyan, hogy ne legyen nála egy enciklopédia akármiről
- Hogy vagy? - akkor szépen megvárom, hogy befejezze a bekezdést, vagy az oldalt, és rám szentelje a figyelmét. Mert én ilyen kedves vagyok. És nagyon kell nekem az a beadandó.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 4. 11:05 Ugrás a poszthoz


maybe we don't need no reason

Ez a legunalmasabb esküvő, ahol valaha voltam. Pedig szeretem a menyasszonyt, tényleg, meg biztos a férje is jó fej, de, hogy ezt nem tudták megszervezni, az biztos. Elhúzva szám nézek a kezemben tartogatott pohár tartalmára, ahogy zsebre dugom szabad kezem, s kicsit megmozgatva benne a bort támasztom hátam a puccos oszlopnak. Aztán megszagolom, s körbenézve bele is kóstolok. Mit keresek én itt? A nővel talán akkor találkoztam, amikor ide kerültem, aztán most meg meghívott, mert why not. Biztos csak az ajándék miatt. Tudom, hogy erre utaznak a magyarok.
- Unatkozom - ahogy kiszúrok egy úgy-ahogy ismerős arcot, el is indulok felé, majd le is ülök a szőkeség mellé, és nagyon remélem, hogy ő is unatkozik. Mert két unatkozó ember, mikor egymásra talál, akkor az jó.
- Téged ismerlek, nem? - bele is kezdek máris a közepébe, nincs kedvem lefutni a "heló, Adrian vagyok, 19 éves" köröket. Mert unalmas. És ennél több unalmat már nem bírnának el az agysejtjeim, bár szerintem már így is sorba harakiriznek.
- Fel kéne dobni... ezt - elfintorodva nézek az üresen hagyott táncparkettre. Komolyan, hogy lehetnek az emberek ennyire tunyák? Pedig az a szerencsétlen zenekar tényleg próbálkozik. Még egyet kortyolok a pohárba, aztán az iskolatársamra pillantok, amolyan "jössz?" nézéssel. Nem hiába fáradtam el idáig.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
párbajszakkör
Írta: 2016. november 4. 21:09
Ugrás a poszthoz

Koránkelés, kávé, edzés, kávé, órák, kávé, kaja, aztán befordulok a tanterem ajtaján - egy üvegnyi, bűbájjal melegen tartott kávéval. Borzalmas vagyok, komolyan, egy két lábon járó koffein. De legalább nem kések sehonnan.
- Megjöttem - ezt így kijelentem, ha nem lenne elég egyértelmű, elrágom az utolsó falatom, egy korty fekete, az üveget leteszem az egyik szék lábához. Törésgátlót is szórtam rá, szóval mindenre felkészítettem az én kis drágaságom. Kávé for president. - Mit csináljak? - ahogy elnézem, igazából már mindent elrendezett, szóval fogalmam sincs, mit ügyködhetnék még a termen porfogáson kívül. Pedig tényleg akarok valamit tevékenykedni, most nagyon pörgök, kíváncsi is vagyok, meg várom is, komolyan, mint kisiskolás az osztálykirándulásnak. Lehuppanok az egyik székre, pálcámmal eljátszadozom az ujjaim közt.
- Kérsz kávét? - felpislogok rá, aztán felállok, odasétálok az ajtóhoz, elolvasom ismét a szabályokat. Nem mintha amúgy nem ismerném őket, de ki tudja, lehet azóta változott, vagy elfelejtettem valamit, vagy nem is tudom. Tényleg ideges vagyok, eddig még nem nagyon csináltam ilyet. Valahogy a legutóbbi TS pályafutásom rövid idejű volt, nem is értem, miért.
Visszahuppanok a székre, szusszanok, hol az ajtót, hol meg Seth-et nézem. Szerintem ha nem hív ki senki, akkor én is csak felügyelni fogok. Igazából mindkét opció tetszik, szeretek kölykökkel foglalkozni, meg játszani is, szóval ja. Várunk. Még van idő.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
párbajszakkör
Írta: 2016. november 5. 12:54
Ugrás a poszthoz

- Nem illik így utasítgatni egy hercegnőt, jó? - még az orrom is felhúzom, komolyan, mint egy kisgyerek. De hát ez van, ha egyszer az ember elnevez, akkor azt megjegyzem,és igyekszem úgy is viselkedni. És lehet, hogy hercegnőt nem épp Seth ragasztotta rám, de ez van. Sajnálom. Nem.
- Van poharad? - nem iszok más után, és más sem iszik utánam, mert finnyás vagyok, ez van. Pedig tényleg adok, ha van valamije, amiből meg tudja inni. Vagy lefertőtleníti. Vagy mit tudom én. Aztán a következő megjegyzése hatására megáll a kezemben a pálca, meg a fel-le mozgó lábam is, és az asztalra téve az ébenfát fintorgok egyet. Jól van na, nem kell a nyakamnak esni. És jó kisfiú vagyok, rendes, szófogadó. Jó, ne essünk túlzásokba.
Szusszanok, feltápászkodom, komolyan, úgy érzem magam, mintha az edzőm közelében lennék. Ő is olyan laza angolsággal izzaszt meg, mint az idősebbik Selwyn. Mondjuk ez még mindig a kellemesebb eset, mondhatta volna azt is, hogy párbajozzunk, és akkor szépen el is porolhatta volna a puha popóm. Mert valljuk be, nagyon nem vagyunk egy súlycsoportban, pislogok kettőt, és már a falon találom magam. Aha, nem akarom kipróbálni.
- Jól van főnök - és akkor meg is adom magam, felszedem a pálcám, meg a kávém - még mielőtt valaki beleinna véletlenül-, Sebastian bejövetelénél meg biccentek. Mert fogalmam nincs, most mit köszönjek neki. Tavaly még iskolatársak voltunk, aztán most meg már tanár, és nem akarom leöregíteni sem, de azért mégis, érted. Kész káosz ami itt megy.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Párbajszakkör
Írta: 2016. november 10. 14:37
Ugrás a poszthoz

Szombat Anna

Az égnek emelem szemeim, amikor felém nyújtja a bögréjét egy olyan magatartással megfűszerezve, ami mindenféleképpen megsérti hercegnői mivoltomat. Mert a tiara még hagyján, simán megérdemlem - minimum, queen pls -, de ez... Ez már felháborító. Szóva a fejemre bűvölt csilivili bizsut leveszem és a tanárúr hajába nyomom, aztán leteszem az asztalára az üveget, hogy, ha szeretne, akkor töltsön.
Aztán el is foglalom magam a balfenéken, felmérem a terepet, s amíg beszivárognak az emberek, egy kicsit át is rendezem a javamra. Seth feltünteti a párokat, s mikor az eridonos kislány elfoglalja a helyét, kiropogtatom a nyakam meg a csuklóm is.
- Na szia - én ilyen rendes gyerek vagyok, érted, még köszönök is. - Kész vagy? - ahogy átesünk a hivatalos körökön, biztos ami biztos alapon rákérdezek, hogy felkészült-e, és amint ennek vége van, támadok is.
- Offende Onorare! - tisztán és hallhatóan mondom ki az első átkot, s az eddig jobb kezemben tartott pálcát hirtelen passzolom át a balba, remélve, hogy így jobban megzavarhatom - így jár az, akit egy kétkezes ellen osztanak be. Mondjuk ez nem az ő hibája, de hát sajnálom, az élet igazságtalan. Bár valószínűleg indíthatnék még egy átkot, a bennem mozgó sportszerűség ezt éppen elegendőnek ítéli meg, szóval egyelőre várom az ellentámadását. Vagy a védekezését, amit csinál.


Nyilván le kellett volna vezetni a feszültséget. A varázslat szépen van végrehajtva, viszont gyengére sikerül, így Annának nem kell különösebben megerőltetni magát. Lesz az jobb is.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2016. november 10. 15:09
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
párbajszakkör
Írta: 2016. november 25. 13:35
Ugrás a poszthoz

Anna

Beharapom szám látván, mennyire gyengén sikerül az átkom, viszont nagyon nincs sok időm ezen gondolkodni - az ellenátok már jön is, én meg jobb híján kiugrok az útjából.
Figyelemelterelés. Amennyiben nem talál el, figyelemelterelés, harcképtelenné tevés, kiütés. Ez mondjuk most nyilván nem egy élet-halál meccs, és nem is egy mugli ellen van, de azért jó átültetni a dolgokat. Ahogy az összeszedettséget is jó lenne, ami eltűnhetett valahol két kávé között.
- Digitus arcus! - a mozgását figyelve mondom ki a lefegyverző átkot átkot, remélve, hogy ez már erősebb lesz. - Carbo maxima - fogalmam sincs, az előző hat-e vagy sem, már jön is a következő, ha az egyik nem hat, akkor majd a következő fog alapon.


A Digitus az előzőhöz képest határozottan jobban sikerül, határozottan indul el Anna felé. A Carbo maxima ennél már gyengébb, összeszedetlenebb.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2016. november 25. 14:02
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 26. 18:11 Ugrás a poszthoz


kinézet
work song


Ellenőrzöm a kávém, ahogy megjelenek a minisztérium előtt, aztán, ahogy meggyőződöm, hogy a bűbájjal ellátott papírpohárból egy csepp sem hiányzik, be is sétálok az épület ajtaján - hogy aztán Balázs irodája felé vegyem az irányt. Igazából még mindig ésszerűbbnek tartottam volna, ha a faluban maradunk, mert ott közelebb is van, meg otthoniasabb is, de igazából a férfi a főnök kettőnk közül, szóval ő rendelkezik a helyszín felett. Ami a fővárosbeli irodája, mint kiderült.
- Azt hiszem nem késtem - a magyar nyelvvel vannak problémák, főleg az akcentus meg a ragok terén, de ha megerőltetem magam, akkor egész szépen helyezem egymás után a szavakat. Tényleg. Azért remélem, Balázs nem várja el tőlem, hogy végig az anyanyelvét használjam, mert akkor a) vagy nem fogunk sokat beszélgetni, vagy b) nehézkesen fogunk beszélgetni. Azért én próbálkozom. Az akcentusomról meg nem tehetek.
- Mi lesz ma? - becsukom magam mögött az ajtót, aztán hol az egyik, hol a másik asztalra nézek a három közül, és őszintén nem tudom, melyik a félelmetesebb. A halomnyi papír, vagy a halomnyi akta. Lehet takarítanom kell. Akkor lefekszek és sírok. Nem akarok takarítani. Nem erről volt szó, álo.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 26. 18:45 Ugrás a poszthoz


still homie|tudom, hogy imádsz ♥

Árpi a legokosabb ember az ismerőseim közül, még magam is beleértve. Ezen igazából nem sok szégyellni való van, tekintve, hogy Árpinál okosabb embert nehéz lenne a bolygón, ha Stephen Hawking-ot nem vesszük figyelembe. Bár én azért szívesen megnézném őket egymás mellett. A válaszára felvonom szemöldökeim, de nem igazán kötök bele. Minden bizonnyal nehéz munka lehet mozgásban tartani annyi haszonképes neuront. A kérdésre megvonogatom vállaim, lepakolom magam mellé, felhúzom a pulóverem ujját a könyökömig.
- Hát velem sem sok. Nemsokára lesz meccsem, arra készülök - jó, hát igazából ez nem annyira nagy újdonság, de több mint a semmi. Én meg amúgy szeretem a meccseim, meg az azokra való hajtást. Egy ideig kopogok ujjaimmal az asztalon, gondolkodom, halogassam-e még a témát, vagy inkább térjek rá egyből. Végül inkább belecsapok a közelébe, gondolván, Árpinak van magától is annyi esze, hogy előbb-utóbb rájöjjön, akarok tőle valamit. A legtöbb emberrel azért állok szóba, mert akarok tőle valamit.
- Figyelj csak, van ez a feladat diplomáciából - és itt komolyan, a legszebb nézésemmel nézek rá. A lehető legszebbel. És legjobbal. Amit csak el lehet képzelni, hogy kitelik tőlem. - Arra gondoltam, hogy esetleg segíthetnél... ha megkérlek - annyira megerőltetem magam, hogy ezt így magyarul teszem hozzá. Én mondom, hogy megteszek mindent.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 26. 21:58 Ugrás a poszthoz


kinézet

A szövetkabátom zsebébe mélyesztem kezeim, ahogy bakancsom ütemes koppanását hallgatom a kikövezett úton. Már épp nagyon belemerülök a gondolataimba, tényleg, csak teszem egyik lábam a másik után automatikusan, mert már bele van égve a tudatalattimba az útvonal. Aztán bekúszik a látóterembe az a vörös lobonc - jó, a lobonc az túlzás, de attól még az -, én meg elvigyorodom, és igyekszem halkítani a trappolásomon. Nem mondanám, hogy fordul velem a világ mikor felismerem a mozgását, de azért felismerem, és ez tőlem már egész nagy teljesítmény. Tényleg.
A háta mögé érek, fogalmam sincs, hogy nem-e vesz észre, vagy csak egyszerűen nem vesz figyelembe, de mikor még mindig ül és vár a csodára talán?, én berogyasztom a térdem, lesüppedek a szintjére, és hagyom, hogy megcsapja a parfümöm illata - meg az, hogy mennyire pofátlanul belemászok a személyes terébe.
- Nem tudom, tájékoztattak-e, de itt nem fognak várni a rajongóid, se semmi - és még el is vigyorodom.
És épp nagyon nagy önuralomról teszek bizonyosságot. Mert ahogy eszembe jut Colton, ahogy csak ül, és a legválasztékosabb jelzőkkel illeti a húgát, meg az egész univerzumot, kedvem lenne kiröhögni az egész helyzetet. Komolyan. Most nem azért, de nincs sok kedvem új iskolát keresni, mert ez leégett. Vagy felrobbant. Vagy leomlott.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. november 27. 12:36 Ugrás a poszthoz


M A N I A

kinézet

Kissé fintorgok, mikor az arcomba vágja a kontyát - szó szerint -, de egész jól kárpótol a nyakam köré fonódó vékony kar. Elmosolyodom, balom én is kihúzom a kabátzsebemből, s átfogva vele Redhead derekát szorítom meg egy kicsit, éppen csak, hogy érezze.
- Nos, ez úgy érzem túl bensőséges információ, amit nem adhatok ki - féloldalas mosollyal arcomon vonogatom meg szemöldökeim, aztán vissza is bújtatom a kacsóm a zsebembe. - Te mit keresel erre? Komolyan - lepillantok rá, ahogy elindulok be a kapun, remélve, hogy követ. Amúgy fogalmam sincs, hol van pontosan az eridon, sosem érdekelt, de majd megteszem, amit tudok. Vagy leviszem a rellonba, a tesója orra elé, és majd nézem, hogy mi történik. Szerintem jobb lenne bármelyik akciófilmnél, ezt most tényleg át kell gondolnom.
- Cole tud rólad? - na igen, még mielőtt beállítanék a meglepetésemmel, azért jó lenne tisztázni, hogy a meglepetés tényleg meglepetés-e. Másképp nem lenne mókás, hát nem lenne harc, se semmi. Pedig imádnám.
- Mi történt Roxfortban, mióta nem vagyok ott? - kinyitom az ajtót, tartom neki, amíg bemegy, aztán követem. Legszívesebben kibontanám a haját, mert idegesít - mindig idegesített - a konty a feje tetején, viszont így most fogalmam sincs, mit reagálna rá. Lehet megölne. Kinézem belőle.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. december 3. 13:23 Ugrás a poszthoz


smoke and mirrors

Kell egy kis csend, egy kis egyedüllét, egy kis hideg, hogy kiszellőztessem az agyam. Megpróbáltam otthon. Bezártam a szobám ajtaját, kinyitottam a terasz ajtaját, és bedugtam a fülem, viszont nem volt elég. Ezért most itt vagyok. Összedörzsölöm kezeim, aztán lehúzom füleimre a sapkát, a fogaim között kiszökő pára fehéren száll fel, majd ki a falécek rései között. Lehunyom szemeim, aztán ültömben kiegyenesedve tekerem le a termosz tetejét, hogy igyak egy kis kávét - nagyjából pont akkor, mikor a szőke feje felbukkan. Felvonom szemöldököm, aztán biccentek, most nincs hangulatom gorombáskodni. Bár kétlem, hogy bárkinek is is lenne hangulata gorombáskodni, miután átrendezik az arcát. Soha nem értettem az olyanokat, akik nyers erővel próbálják megnyerni a meccset - nem megy. Az MMA nem arról szól, hogy elkapod, és addig ütöd, amíg van benne szufla. Szerintem legalábbis. Sajnos a legutóbbi ellenfelem nem osztotta a nézetem.
Aztán lassan eljut az agyamig a lány mondata, és felvonva szemöldököm nézek rá.
- Te nézel meccs? - borzalmas kiejtéssel szólalok meg, mert azért mégsem számítottam arra, hogy magyarul kell majd beszélnem. Fejem a mögöttem levő lécnek döntöm, megdörzsölöm arcom, mire az izmaim szinte egyszerre rándulnak össze. A szüleim jó munkát végeztek. Elfedték a feldagadt szemeim, a felszakadt szájam, meg a kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) zúzódásokat, de csak külsőleg. A varázslatok ellenére azok még ott vannak, és fájnak, amiről én rendszeresen megfeledkezem.
- Hát.. Még egyben vagy.. ok - szórakozottan, féloldalasan elmosolyodva nyújtom ki az egyik kezem, hogy aztán gyorsan vissza is húzzam. Ó, miért szeretek fájdalmat okozni magamnak, mond miért...?
A kérdésére megrázom fejem, aztán, gondolván, hogy ő is inkább lefoglalja magát a saját dolgaival vissza is görnyedek a könyvem elé, aminek legalább egy kicsi részét a fejembe kéne véssem a következő edzésig. Nem elég a testi felkészültség.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. december 3. 13:54 Ugrás a poszthoz


friction

Beharapva szám ejtek meg egy bocsánatkérő arckifejezést, ahogy bólintok. Oké, kopogás, megjegyeztem. Mondjuk nem tudom, mi mindenen kaphatnám rajta Balázst, de igazából nem is az a dolgom, hogy ezen gondolkodjak.
- Ne haragudj - hát én már nagyon jófiú vagyok, nem is értem, mi történik velem. Lehuppanok a számomra kijelölt helyre, aztán lerakva a kávém hallgatom végig amit mond, mint valami jó kisiskolás, aki csak úgy csüng az előkészítős tanárnéni/bácsi szavain. Hát lehetne rám panaszkodni? Ugye, hogy nem.
Bólintok, ahogy befejezi, aztán magam elé is húzom az első kezembe akadó aktát, hogy felnyissam. Én amúgy nem vagyok egy ilyen szófosásos ember, ehhez meg amúgy sincs nagyon mit hozzáfűznöm. Ő a rangidősebb, ő van régebb óta itt, meg stuff, szóval biztos tudja, mit miért csináltat.
- Lesznek ilyen drámai esetek? - lapozgatva pillantok fel, automatikusan váltva az anyanyelvemre - megesik -, csak, hogy ne legyen ilyen néma csend és hullaszag.
Amúgy nem várok el ilyen drámai mugli filmes fordulatokat, hogy rátalálok egy lezáratlan sorozatgyilkos ügyére, vagy, hogy kiderül, a családom valójában nem is a családom, meg nem is azok, akiknek mondják magukat. Az túl izgalmas lenne. És, mint ahogy Balázs is mondta - olyan nehéz kimondani a nevét, hát beletörik a nyelvem -, az irodai munka nem izgalmas.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. december 25. 16:58 Ugrás a poszthoz


kinézet

Azt nem mondom, hogy agyontörtem magam annak érdekében, hogy ne pontos legyek - vagy esetleg még hamarabb is érkezzek -, de azt sem, hogy ez volt a célom. Viszont tudjuk, hogy megy ez. Több időt töltesz a nővéreddel, aztán fenntart a kutya, aztán nem találod meg az inget amit kinéztél magadnak az estére. Pedig nálam rend van. Magamhoz híven nem csináltam ereszd-el-a-hajam felhajtást a dologból, alkalomhoz és témához illően, mégis egyszerűen vagyok felöltözve.
Ahogy megpillantom Rosie-t megejtek egy halovány, bocsánatkérő mosolyfélét, majd kezeim közé véve orcáit nyomok egy puszit a homlokára. Milyen aranyos vagyok. Mindjárt idehányok.
- Ne haragudj, nem így terveztem - karom felé nyújtom, hogy amennyiben szeretne, karoljon csak bele, és amennyiben ez megtörténik, el is indulok a terem bejárata felé.
- Nem hiszem, hogy van rá lehetőségem - megrázom fejem, ó, nem, ő nem csak ilyen könnyen felejthető személy. Pedig sokszor kívánom, hogy bár az lenne. Például amikor Colton csak fekszik az ágyamon, és ömlik belőle a szidás. Komolyan, tiszta nyál lesz tőle az ágyneműm. Belépünk, a zene valósággal megcsap, ahogy a tömeg is, az illatokkal, zajokkal, és minden velejárójával együtt.
- Elég jól áll neked ez a ruha - állapítom meg, hogy megállva szembe fordulok vele, s oldalra billentve fejem mérem végig tetőtől talpig. Valami hiányzik. Aztán, mint aki megvilágosodik, arcomra lassan kúszik ki a mosoly, s míg balommal lefoglalom azt a kacsóját, amelyikkel a legesélyesebb, hogy felpofoz (komolyan ember, a nőknél soha nem lehet tudni), jobbommal a tarkójához nyúlok, s két ujjam közé fogva a haját összetartó tűt húzom ki azt. A mosolyom vigyorrá szélesül, a tű eltűnik az ingujjam alatt, majd szabad kezemmel elrendezem a lehulló vörös tincseket.
- Tökéletes. Mehetünk.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 18. 18:02 Ugrás a poszthoz


kinézet|késő este-

A legutóbb itt hagytam valamit, ami nem teljesen az enyém. És erre természetesen az éjszaka közepén kell rájönnöm, amikor mondjuk aludhatnék is. Na de lényeg a lényeg, hogy itt hagytam, és nem kellett volna itt hagynom, és ha nem viszem vissza, akkor úgy akasztanak fel, ahogy vagyok.
- 'sszameg - felszisszenve rántom fel az amúgy is meggyötört, kék-zöld jobbom. Hülye bokor. Hülye cucc. Mi a rákom. Számhoz emelem a karcolást, amit a valamilyen növény ejtett a kézfejemen, majd, jobb híján kiszívom belőle a vért. Egyrészt, hogy ne vérezzen, másrészt meg, ki tudja milyen növény ez. Még a végén megmérgez itt. Az meg nem kéne. Nagyon nem kéne.
Nem tudom, hogy van-e valaki a faházban, de ha van, akkor ajánlom neki, hogy ne legyen. Nem mintha egy agresszív állat lennék, de fáradt vagyok, és nincs kedvem ehhez az egész keresgélősdihez, ami azt jelenti, hogy még a megszokottnál is kevésbé tolerálom az embereket. Már pedig nem nagyon szoktam tolerálni őket, hogy őszinte legyek.
Szinte hangtalanul sétálok végig azon a fahídon, vagy min, csak az elöregedett deszkák nyikordulnak fel a súlyom alatt. Nyelvemmel benedvesítem száraz szám, majd elővéve pálcám gyújtok némi fényt - semmiképp sem többet a kelleténél -, és nyitom ki az ajtót. Körbe sem nézek jóformán, csak megyek abba a sarokba, amelyikbe emlékszem, hogy letettem a dolgot.
- Gyerünk édesem, gyere a papához - dünnyögve guggolok le, és kezdek arrébb pakolni pár odahordott cuccot.
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 18. 18:27 Ugrás a poszthoz


kinézet|késő este-

Figyelmetlenség. Ejnye, Adrian, ez végzetes hiba. Legalább olyan végzetes, hogy a ringben ezért kiverjék a fogam, vagy eltörjék valamim - ismét. Mikor lettem én ennyire felületes? Mi fog következni, nem veszem észre, ha nekem jön egy ököl? Bah. A hangra megfeszülnek az izmaim, egy pillanatra megáll kezem a mozgásban, majd folytatja a pakolgatást, mintha mi sem történt volna.
- Amióta házasok vagyunk, kincsem - megforgatom szemeim, megcsóválom fejem, majd félig a lány irányába fordulva világítok rá, s mérem végig. - Bár nem csodálkozom, ha nem emlékszel, eléggé be voltál állva. Azért remélem mostanában nem tépsz annyit, azt mondják árt a babának - magamra erőltetek egy angyali mosolyt, majd vissza is fordulok az eredeti foglalkozásom felé. Arany fémdoboz, arany fémdoboz, komolyan, ha elvitte valaki, letöröm a karját. Lehunyom szemeim, veszek egy mély levegőt. Nyugalom, Black, az idegesség kapkodáshoz vezet, és a kapkodásból soha nem lesz semmi jó. Tudhatnád. Arrébb seprek egy kupacnyi lapot, nincs itt. Ökölbe szorítom megremegő kezem, majd felegyenesedve sétálok át a ház másik végébe. A következő mondata el sem jut a tudatomig, csak a kérdésére vonom fel egyik szemöldököm. Hátra fordítva a fejem mérem végig ismét. Lássuk csak a lehetőségeket. Lehet, hogy segít, és lehet, hogy hamarabb meg is találja - viszont akkor valószínűleg bele is néz. A nők mindig olyan hülye kíváncsiak, mintha muszáj lenne mindenről mindig tudniuk.
- Boldogulok magamba is. Kösz - dünnyögve rázom meg ismét a fejem, felállok. Idegesen túrok a hajamba, ahogy körbenézek. Gondolkozz már, Black. Hol lennél, ha egy aranyszínű fémdoboz lennél? Hova bújnál el az illetlen kezecskék elől?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Adrian Ivanorovics Black összes RPG hozzászólása (181 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 » Fel