Glenn Grim

- Még nem jártál ott? Ó, oda mindenképp el kell látogatnod, hacsak nem vagy víziszonyos. - mondta lelkesen Rachel, hiszen őt teljesen lenyűgözte az a hely, ami valóban rendhagyó volt a maga módján.
- Hogy mikor van takarodó? Hát fél óra múlva. Én amúgy szeretek utána is tevékenykedni, mert amolyan éjjeli bagoly típus vagyok. Szeretek sokáig aludni, amit persze az órák miatt nem tehetek itt meg, de alapból ilyen a személyiségem. Te hogy vagy ezzel a dologgal? - kérdezett rá a lány, mert kíváncsi volt, hogy Glenn vajon pacsirta típus vagy már az említett madárfélékhez tartozik.
- Idővel majd kiismered itt az embereket, már ha igényed van rá. Persze nem mindenki jó fej, de azért akad köztük pár, akiknek érdemes a társaságát keresni. - jelentette ki a Rellonos, remélte, hogy a fiú nem sértődik meg a kijelentésén, de hát jobb ha tudja, hogy nem mindenkiben lehet megbízni, de valószínűleg ezzel ő maga is tisztában van, na meg vannak emberek, akik alapból nem igazán keresik mások társaságát, ezt is illik tiszteletben tartani.
- Szerintem a barátnőm ma már nem jön el, de nem izgat, feltalálom magam nélküle is. Azért annyiból jó ez a hely, hogy újabb ismeretségekre tettem szert, bár sokan nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat másoknak. - törte meg a csendet a lány, hiszen már elég sok embertípussal megismerkedett itt, idővel pedig kiismerte az embereket, már akikkel találkozott, úgyhogy sok meglepetést nem tartogattak a számára.
- Persze azért hiányzik a családom is. Időnként honvágyam van. - folytatta, mivel már nagyon hazavágyott, de tudta, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy várja otthon valaki, vagy hogy jó lenne a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel. Egyelőre abbahagyta a fecsegést, hisze már így is túl sokat beszélt és várta Glenn reakcióit az elhangzottakra.

Glenn Grim

- Nem tudsz aludni vagy kevés alvás is elég ahhoz, hogy kipihent légy? - érdeklődött a lány, majd bólintott, mikor Glenn azt taglalta, hogy jobb lesz, ha később a klubhelyiségben folytatja az olvasást.
- Rellonos vagyok - felelte büszkén Rach, miközben tekintetét kérdőn a fiúra emelte, majd visszakérdezett:
- Te?
Miután elmondta a monológját a srácnak a honvágyáról a jelenlegi lakóhelyére terelődött a szó.
- Az eredeti otthonom mindig is Fairview lesz, egy amerikai kisváros. Édesanyám koreai származású, édesapám pedig amerikai, de idővel apám itt egy jobb állást kapott aurorként, szóval Magyarországra költözött az egész család. Van még egy húgom és egy bátyám, jól kijövök velük. Te honnan származol?
Ha rajta múlott volna, akkor Amerikában maradnak, de sajnos nem ő döntötte el, hogy ideköltözzenek, így hát muszáj volt beletörődnie a helyzetébe.
- Egyébként mit szoktál csinálni szabadidődben az olvasáson kívül? Én imádok fotózni, íjászkodni és varázspókerezni - tette hozzá immár jobb kedvűen, mert nem igazán szerette, ha a múltjára terelődik a szó, mert akkor mindig előtörtek belőle a régi szép emlékek, ami miatt csak még inkább visszavágyódott szülőhazájába. Úgy érezte, hogy semmi sem köti ehhez a helyhez, csupán a családja és néhány barátnője, de ha tehette volna, akkor rögvest visszaköltözött volna abba a gyönyörű kis városkába, ahonnan jött. Azt tervezte, hogyha önálló életet élhet később, akkor nagy valószínűséggel visszatér Amerikába, de ez az eshetőség még sok mindentől függött, és úgy volt vele, hogy majd lesz valahogy, hiszen olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna... egyszóval bízott benne, hogy az élet oda vezeti majd, ahol lennie kell.

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek témája: Rivális & Baráti Kapcsolat:
Rivális & Baráti Kapcsolat

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek témája a divat: Az ördög Pradát visel:

Az ördög Pradát visel

Choi Min Jong

Ruha

- Klassz! - felelte mosolyogva, bár pont azért tartotta illúziónak ezt, mivel nem éget, de nem volt kedve ezt most bővebben kifejteni. Praktikusnak tartotta, mivel nem volt tűzveszélyes, végtére is rendkívül ötletes és látványos cucc volt.
- Kac-kac! - válaszolta Rach gúnyos mosolyra húzva a száját, amikor Choi megemlítette neki viccesen, hogy sokat ivott. Egyáltalán nem érezte magát ittasnak, csak picit mohón itta az italát, de ennyitől egyébként is képtelenség lett volna berúgni, mivel csak elvétve tartalmazott némi alkoholt, de az is meglehet, hogy csupán némi alkoholos ízesítést kapott ez a finom nedű.
Tetszett neki a virágmintás ötlet, mivel rögtön kapcsolt, hogy erről van szó, amikor a fiú megkérdezte tőle, hogy szereti-e, és remek ötletnek tartotta, hogy egy ilyen jellegű díszítéssel fedje el a ruháján lévő foltot.
- Imádom! - felelte lelkesen, majd a srác nekikezdett alkotni. A Rellonos remélte, hogy szép lesz a végeredmény, de bízott a fiú ügyességében és tudta, hogy rendkívül kreatív, szóval hagyta, hogy tegye a dolgát.
- Csináltál már ilyet azelőtt is? - kérdezte vigyorogva, bár kötve hitte, hogy nemleges lesz a válasz, de azért kíváncsi volt rá. Igaz elég drága ruhát viselt, de egyáltalán nem zavarta, hogy egy új mintával bővül, pláne, ha így még szebb lesz mint előtte.
- Kíváncsi leszek, hogy ki lesz a bálkirály és a bálkirálynő. Van valami tipped? - kérdezte érdeklődve Rachel, majd a poharát szorongatva türelmesen várta, hogy megszülessen a végeredmény.

*mosolyogva figyeli az eseményeket*

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: Tanulásra fókuszálva:

Tanulásra fókuszálva

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: Legszebb, legdögösebb diákok:

Legszebb, legdögösebb diákok

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

Már egy jó ideje nem találkozott Rach jeges barátnőjével, de egyáltalán nem az volt a helyzet, hogy elhidegültek volna egymástól, hanem egyszerűen nem volt rá idő. A szőkeséget lekötötte újdonsült gyermeke, akit néhányszor a Rellonos is megcsodált már, neki pedig gőzerővel kellett készülnie a vizsgáira. Most, hogy végre mindezen túl volt, több ideje jutott mindenre, és megtudta, hogy Karina is nemrég érkezett vissza az iskolába, úgyhogy megbeszélték, hogy az évnyitón összefutnak. Örült, hogy végre harmadikos lesz és a célja még mindig az volt, hogy később a fotográfia felé vegye az irányt. Nem készülődött túl sokat az évnyitóra, mert már előre kiválasztotta, hogy mit fog felvenni, a sminkjét pedig húsz perc alatt elkészítette. A dísztalárja alá egy virágmintás, csipkés egyberészes fekete ruhát vett fel, hozzá fekete magassarkút húzott, haját pedig kiengedve hagyta. Sosem szeretett késni sehonnan, ezért inkább korábban elindult, hogy odaérjen és megkereshesse barátnőjét. Amikor odaért már jó páran ültek a Rellonos asztalnál, ő maga nem foglalt helyet, hanem állva pásztázta a tömeget, hátha feltűnik valahol Karina. Egy kis nézelődés után észrevette a szőkeséget, aki már kiszúrta őt a tömegben, majd megindult feléje.
- Szióóó! Mi újság? Örülök, hogy látlak! - üdvözölte barátnőjét kitörő örömmel, majd megölelte és megszemlélte a ruháját. Karyn szép, elegáns, világoskék ruhát viselt, kifejezetten jól állt neki, még a sminkje is harmonizált az öltözékével.
- Nagyon csini vagy, remekül áll neked ez a ruha! - dicsérte meg a barátosnéját egy nagy mosoly kíséretében, majd feltett egy újabb kérdést:
- Hogy van Benji?
Miközben beszélgettek egyre több diák szállingózott be a nagyterembe, de még volt egy kis idejük a ceremónia kezdetéig, amelynek Rach minden percét ki akarta használni a társalgásra, hiszen nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi minden történt Karinával, amíg nem találkoztak.

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

Rach örült, hogy a barátnőjével angolul tudtak társalogni, mert bár ő jól beszélt magyarul, mégiscsak Amerikában élte le élete nagy részét és gördülékenyebben ment neki a kommunikáció ezen a nyelven.
- Nem csodálom, én is jobban szoktam otthon aludni, mint itt... de hát ez van, megszoksz vagy megszöksz - válaszolt Karinának egy nagy mosoly kíséretében, majd reagált a dicséretre:
- Köszönöm! Nemrég szereztem be, nagyon tetszik, már alig vártam, hogy végre hordhassam!
Örült, hogy Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, szerinte sokat örökölt az anyukájától kinézetre, de biztos volt benne, hogy ez a megállapítása a tulajdonságait tekintve is igaz lesz.
- Hogy rohan az idő! Emlékszem, amikor nemrég boldogan mesélted, hogy babát vársz és most tessék, már a hatodik hónapnál tartunk lassan - felelte a Rellonos vidáman és eltűnődve, belegondolt, hogy bizony gyorsan telnek azok a fránya évek, hiszen már ő is a 16. életévét taposta, amit nem is bánt, de megállapította, hogy nagyon gyorsan eltelt az iskolában eltöltött előző két év.
A szőkeség javaslatára helyet foglaltak az asztalnál, hogy egymás mellé tudjanak ülni. Ez sikerült is nekik, így már kényelmesen üldögélve folytathatták a társalgást:
- Nem történt velem olyan sok minden... blogvezető és mentor lettem a házamban és sikeresen letettem a vizsgáimat. Lillával lógtam a legtöbbet, ő a barátnőm és egyben a szobatársam is, de mostanában ritkábban futottunk össze, mert őt is lekötötte a tanulás. Szívesen hazalátogatnék már, de úgy tűnik, hogy a téli szünetig várnom kell még ezzel. Nagyon hiányoznak már a szüleim és a testvéreim - folytatta Rach, majd érdeklődve a szőkére emelte a tekintetét:
- Mi a helyzet Dioméddel? Besegít a gyereknevelésbe?
A lány kíváncsian várta Karina válaszát és élvezte a vele való csevegést, remélte, hogy a barátnőjével minden a legnagyobb rendben van.

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: 3 kérdéses tibeti teszt :

3 kérdéses tibeti teszt

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

Rach örült, hogy a kis Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, ezek szerint nagy volt a mozgásigénye, bár ezen nem csodákozott, mert kisgyermekként ő és a húga is örökmozgók voltak.
- Igen, mentor, klassz, hogy együtt fogunk dolgozni! - lelkendezett a lány, szentül meg volt győződve róla, hogy remek csapatot fognak alkotni ők ketten.
- Értelek. Valóban rendes tőle, hogy amennyire tőle telik, besegít a gyereknevelésbe - válaszolta Rach, majd belegondolt, hogy a srác egész jól teljesített szülőként, noha sosem vetette meg a női nemet, ez pedig dicsérendő.
Karina következő kérdésére csak lesütötte szemmel válaszolt:
- Nem, nincs - ennyi volt rá a felelete, hiszen párja még nem volt és nem kergetett hiú ábrándokat, még ha 1-2 srác látásból be is jött neki, nem foglalkozott a dologgal. Úgy volt vele, hogy majd az idő elrendez mindent és később összehozza a sors valakivel, ő nem erőlteti a dolgot.
A lány a magánéletét tekintve zárkózott volt, de nem is volt olyan izgalmas része az életének, ami mást igazán érdekelhetett volna, legalábbis ő ezt gondolta magáról. A szőkeséget nagyon kedvelte, mert jókat tudott vele beszélgetni és szinte rögtön összebarátkoztak, de egyelőre úgy gondolta, hogy nincs olyan nagy rajongása senki iránt, amit megoszthatna vele.
- Na, és neked bejön még valaki? Nyugi nem szólok Diónak! - nézett újra barátosnéjára vigyorgó arccal.
 

Lepsényi Zalán


Nem igazán volt alkalma új ismeretségeket köttetni, ezért nem is erőltette az emberi kommunikációt. Az iskolás évei alatt volt néhány barátnője, akik mindig kitartottak mellette, szóval mindig számíthatott rájuk. Már egész jól eligazodott az iskolán belül, de igazából sosem érezte magát biztonságban az intézményen belül. Igazából a konyhába akart elindulni, de valamiért képkiesése volt, szóval esélye sem volt a célzott hely irányába megérkezni.
- A fene! Hol vagyok? Nem igaz, hogy mindig eltévedek!- bosszankodott Rach.
Nem igazán szívlelte, ha nem ért oda időben a megbeszélt helyre, mert szerette tartani magát a szavához, azt pedig annál inkább utálta, ha sokat késett valahonnan, de végtére is rájött, hogy a bejárati csarnoknál kötött ki.
A lány örült, hogy sikerültek a vizsgái és túlestek az évnyitón, bár sajnálta, hogy a legjobb barátnőjével, Lillával egyre kevesebbet beszéltek. Igaz, hogy egy szobában laktak, de mostanság alig volt idejük egymással beszélni, pedig régebben mindent megosztottak egymással, de el kellett ezt fogadnia. Ő is sokat tanult, hogy sikerüljenek a vizsgái és úgy tűnt, hogy az erőbefektetés megért mindent, mert nagyon szépen teljesített a vizsgákon. Mindig beleadott anyait-apait és remélte a legjobbakat, nagyon teljesítményorientált volt, szóval sok energiát adott bele a tanulmányaiba.
~ Remélem, hogy a következő tanulmányi időszak is ilyen sikeres lesz, mint a mostani ~ - reménykedett a lány, aki sokat tanult, hogy sikeres legyen, emellett valóban abban hitt, hogy még sokra viheti ebben az iskolában.
 

Lepsényi Zalán

A lány remélte, hogy gyorsan helyreáll a kapcsolata majd a barátaival, mert mostanság nem éppen az aktív kapcsolattartás mintaképe volt. Mindig meghallgatta azt, aki valamiféle problémával fordult hozzá, de egyre inkább úgy érezte, hogy kilóg a sorból és nem ide való. Remélte, hogy idővel rendeződik a helyzete, már csak azért is, mert hiányoztak neki azok az idők, amikor a legjobb barátnőjével minden megbeszélt. Nem történtek vele mostanság olyan eget rengető dolgok, de azért az érezte, hogy jó lett volna, hogyha megoszthatja az észrevételeit valakivel. Hirtelenjében azt vette észre, hogy egy srác enyhe zöld foltokkal az arcán elé keveredik, majd megáll.
- Hm... szia! - köszöntötte félénken a fiút, hiszen mégiscsak jó modorra nevelték a szülei.
- Segíthetek valamiben? - tette fel a maga számára is váratlanul jött kérdést, hiszen így tudta hirtelenjében lereagálni a fura helyzetet. Azt gondolta, hogy a fiú vagy illendően válaszol a kérdésére vagy elküldi melegebb éghajlatra, ha olyan fajta. Igazából mindenre felkészült és egyik lehetőségtől sem rettent meg. Ő maga is volt már úgy régebben, hogy zilált lelki állapotban volt, majd valaki felajánlotta a segítségét és ő nem utasította azt vissza. Remélte, hogy a fiún is tud segíteni valamilyen szinten. Igaz, hogy nem ismerte, de azért mélyen belül reménykedett benne, hogy a segítségére lehet, hiszen eleve benne volt a segítő szándék és nem vette volna jó néven, ha a fiú elutasítja a közeledését. Nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett a sráccal, de remélte, hogy a hasznára lehet, mert senkit sem szeretett cserben hagyni. Így aztán türelmesen várt, nem akart tolakodó lenni, de ott sem akarta hagyni a fiút egyedül a slamasztikában.

Lepsényi Zalán

Sajnálta a fiút, bármi is történt vele, mert annak a nyoma bizony durván ott maradt az arcán.
- Oké, de szerintem le kéne fertőtleníteni a sebeidet és a horzsolásokat - válaszolta kedvesen, hiszen tudta, hogy a sebek és a hegek nagyon gyorsan elfertőződhetnek. Nem akart tolakodó lenni, de nem is gondolta úgy, hogy ne kéne törődnie ezzel a dologgal.
- Egyébként Rach vagyok, bár tudom, úgysem érdekel, a helyedben engem se érdekelne - tette hozzá lazán a lány, hiszen ami a szívén, az a száján típus volt. Pont ezért mondta ezt, mert látta a fiún, hogy bizalmatlan és egyelőre az érdektelen ember szerepét játssza.
Még mindig bosszantotta, hogy nem találta a helyes utat a kiszemelt helyhez.
- Meg tudnád mondani, hogy merre van a konyha? - kérdezte Rachel a fiútól, hátha legalább ebben tudna segíteni neki. Úgy gondolta, hogyha a srác ezt a kérdését is elutasítja, akkor nincs mit tenni, egyedül kell megtalálnia a konyhát, ami nem igazán volt az ínyére, mert egyáltalán nem tudta, hogy hirtelenjében merre is induljon el.
- Te is elég elveszettnek látszol - tette hozzá a Rellonos élcelődve, hiszen nem igazán értette, hogy a fiú miért ennyire zárkózott, bár tudta, hogy vannak ilyen típusú emberek is, nem igazán tudta kezelni őket.
- Itt van egy kis fertőtlenítő szer azért, szerintem most nagy hasznát vennéd - nyújtotta át kiszedve a zsebéből a kis flakont. Mindig magánál tartotta, mert az őszi-téli időszakban tudta, hogy minden tele van baktériummal és beteg emberekkel, ezért erőteljesen azon volt, hogy mindig fertőtlenítse a kezét, ha hozzáér valamilyen közösen használatos eszközhöz. Nem szeretett volna lebetegedni, ami érthető volt, ezért is tett ellene mindig, hogy ne következzen be ez a kellemetlenség.

Lepsényi Zalán

Rach látta, hogy a srác kissé zavarban van és valamiért úgy tűnt, mintha minél gyorsabban akarna szabadulni tőle és a helyszíntől. Arra gondolt, hogy biztosan valami sürgős dolga akadhatott, de nem volt biztos benne, hogy nem-e rá haragszik valamiért, bár ő nem tett ellene semmit csak felajánlotta a segítségét. A lány túl közvetlen jelenség volt, bele sem tudott gondolni, hogy másnak milyen fura lehet, hogy idegenként rögtön segítséget akar nyújtani.
A Rellonos meglepődött, amikor a fiú is elárulta a nevét, mert nem számított rá, hogy egyáltalán szóba áll majd vele.
- Örvendek, Zalán - válaszolta Rachel egy mosoly kíséretében, majd végighallgatta az eligazítást. Ezek szerint a srácnak jó helyismerete volt, mert rögtön tudta a választ, hogy merre van a konyha.
A következő mondat, ami elhagyta a fiú száját váratlanul érintette a lányt, majd rögtön kapcsolt, hogy valószínűleg megbántotta ezzel a kijelentésével Zalánt, ami egyáltalán nem állt szándékában, emiatt pedig eléggé röstellte magát.
- Ó, sajnálom, nem akartam - szaladt ki a száján pironkodva, majd lesütötte a szemét és a padlót bámulta. Sajnos sokszor mondott ki olyan dolgokat meggondolatlanul, ami másra nézve esetleg sértő lehet. Utána mindig megbánta az egészet, de igazából sosem tanult belőle.
- Rendben, ahogy gondolod - válaszolta a Rellonos, mert látta, hogy a fiú már nagyon igyekezne valahova és nem is akarta tovább feltartani vagy faggatni. Visszatette a fertőtlenítős flakont a zsebébe, majd gondolkodott, hogy mit mondhatna még a srácnak, de úgy érezte, hogy jobb, ha most inkább hallgat és útjára engedi a fiút. Valami azt sugallta neki, hogy nem most látta utoljára Zalánt és a közeljövőben találkozni fognak még. Rachel mosollyal az arcán távozott a helyszínről és sietős léptekkel megindult a konyha felé.

Köszönöm a játékot!

Karina

Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt

- Ez tényleg rendes tőle, örülök, hogy besegít, mert fontos, hogy te is szusszanhass néha egy kicsit - mondta neki Rach jókedvűen, majd megjegyezte magában, hogy biztosan az ő szüleinek sem volt könnyű dolguk, amikor még kisebbek voltak a testvérével, de mindent összegezve nagyszerű szülők voltak mindig is.
- Kiegyensúlyozott? Hát örülök, hogy így látod, igazából nincs okom panaszra azon kívül, hogy szívem szerint gyakrabban hazalátogatnék, ha tehetném. Hiányzik a családom, de majd az ünnepek alatt végre ellátogathatok hozzájuk - felelte a Rellonos lelkendezve Karinának.
- Értem, hát az biztos, hogy a hideget kevés pasi bírná! - nevetett fel Rachel, miközben arra gondolt, hogy nagyon tisztelendő a szőkeségben az, hogy ennyire hűséges típus.
- Köszi, de megoldom, nagylány vagyok már. Egyébként egyedül is jól elvagyok, nem erőltetek semmit, majd jön magától, aminek jönnie kell - válaszolva kissé pironkodva a lánynak, hiszen nem szerette volna, hogy bárki is helyette intézze a magánéleti dolgait, ehhez túl zárkózott volt és azt szerette, hogyha saját maga irányíthatja az életét.
- Tényleg, ti hogy ismerkedtetek meg? - kérdezte Rach, mert még nem hallotta a szőkétől, hogy hogyan találkozott élete nagy szerelmével. Igazából még azt sem tudta, hogy mik náluk a pontos szokások, azon is eltűnődött, hogy talán a szülők választották őket egymásnak, de nagyobb esélyt adott annak az elgondolásának, hogy szabad akaratukból jöttek össze.
Idő közben a cipő, amit felvett erre az eseményre rendkívül kényelmetlennek bizonyult, már nagyon szorította a lábát, úgyhogy most kiváltképp boldog volt, hogy az asztalnál ülhetett és nem kellett végigállnia a műsort.

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: A név kötelez:

A név kötelez

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: Diákok és házaik:

Diákok és házaik

MJ


Kinézet

Rach nagyon örült, hogy MJ elhívta a karácsonyi bálba, mert múltkor is jól szórakoztak együtt, mondhatni, remek párost alkottak. Sokat gondolkodott, hogy mit vegyen fel erre az alkalomra, aztán a fehér ruhaszettje mellett döntött. A kelleténél kissé jobban izgult, hogy milyen lesz az este, mivel jelenleg egy párt alkottak, még ha nem is volt ez így igaz, azért valamennyire mégis beleélte magát a szerepébe. Várta már, hogy kezdetét vegye ez este, már órákkal előtte elkészült, legnagyobb örömére még a sminkje is egész jól sikerült. Haját kiengedve hagyta, de feltett egy fejdíszt is, amely tökéletesen harmonizált a szerelésével. Miután eljött az idő, Rachel elindult a helyszín felé és már nagyon izgatottan várta, hogy végre találkozzon a fiúval.
- Szia! Ó, köszönöm! Te is nagyon elegáns vagy, jól áll neked az öltöny! - mondta neki sejtelmesen, miközben mosolyra húzta a száját.
- Megigazítom! - lépett oda hozzá a lány, majd kibogozta a srác nyakkendőjét, hogy aztán szebben megköthesse. Ebben már nagyon gyakorlott volt, mert az édesapjának is ő segített sokszor ebben. Az édesanyja megtanította erre is, hiszen szerinte mindig is fontos volt a tökéletes megjelenés, amibe egy elcsúszott nyakkendő már nem fért bele.
- Tessék, remélem tetszik! - vette elő a retiküljéből a tükröt, majd a fiú felé tartotta, hogy megnézhesse magát. Remélte, hogy elégedett az eredménnyel, hiszen sokat számított neki a véleménye. A Rellonos nagyon örült neki, hogy megismerhette MJ-t, hiszen jól elvolt vele olyan embernek tartotta, akire mindig számíthat.
- Mehetünk! - karolt a fiúba, majd elindultak a nagyterem felé, hogy megcsodálhassák a szép díszeket és kezdetét vegye a mulatság.

MJ


Kinézet


Rach örült, hogy MJ felkért rá, hogy legyen a partnere a bálon, és az már csak hab volt a tortán, hogy emellett még plusz pontokat is szerzett a srácnak.
- Micsoda megállapítás, bár tény, hogy jól áll nekik az öltöny - válaszolta a lány nagy mosollyal az arcán.
A fiúnak tetszett a végeredmény, miután már tökéletesen állt a nyakkendője és megnézte magát, a Rellonos visszarakta a tükröt a retiküljébe. A kézcsókon meglepődött, mert már kezdett kikopni a divatból, de nagyon díjazta, mert otthon volt az udvarias formaiságok terén. Egy széles mosollyal jelezte felé, hogy pozitívan fogadta a dolgot, majd belekapaszkodott a partnere karjába és szép lassan elindultak a nagyterem felé.
- Ó, milyen gyönyörű a díszítést! Valóban nagyon kitettek magukért a szervezők! - csodálkozott el a lány, mert szemet gyönyörködtetően volt kidekorálva a hatalmas helyiség.
- Igen, kicsit izgulok, mert mégiscsak táncolni fogunk, de magától a tánctól nem tartok, mivel a szüleim révén sok táncfajtát megtanultam, szóval nincs okod aggódni emiatt - mondta a lány biztatóan MJ-nek, majd tekintetével a szép díszítést pásztázta.
- Gyere, nézzünk körül jobban - tekintett a srácra indulásra készen, hiszen már nagyon várta, hogy ők is a részesei legyenek ennek a fantasztikus eseménynek. Az anyjáék is sokszor tartottak táncos esélyeket, de azokat Rach általában unta, annak örült csak, hogy legalább a barátnőivel cseveghetett ilyenkor. Eleinte nehéz volt a szüleitől való elválás, de mostanra már kezdte élvezni a dolgot és azt a fajta kis szabadságot, ami otthon nem adatott meg neki.

MJ


Kinézet

- Ugye ilyen gyönyörű? Igen, a DÖK mindig kitesz magáért - mondta a fiúnak, miközben elégedettséggel töltötte el a terem teljes látványa.
- Ennek örülök! - kacsintott rá vissza a lány majd elindultak a terem belseje felé.
- Én is a kajára gondoltam először, csak nem mertem mondani, mert furán jött volna ki, hogy rögtön betámadom az asztalt, de akkor ezek szerint egyre gondoltunk! - lelkendezett a lány és már alig várta, hogy finom ételeket ehessen. Persze nem akarta degeszre enni magát, hiszen a tánc nehézkesen ment volna úgy, de nem szólt emiatt külön a fiúnak, mert gondolta, hogy ezzel bizonyára ő is tisztában van. Amikor odaértek a finom ételekkel telerakott asztalokhoz, Rach elég hamar kiszúrta a hús nélküli falatokat:
- Ott egy vegán szendvics, arra paradicsomos cukkinikarikák, ott távolabb pedig görögsaláta van. Aztán lehet van még más is, csak az én figyelmemet kerülte el.
A lány rögtön az egyik kedvenc ételével a lasagne-vel szemezgetett, majd meglátott mellette egy hús nélküli változatot is.
- Nézd! Van húsmentes lagasne is! - monda hangosan, de azért nem fülsiketítően a fiúnak.
Szedett magának a lasagne-ből, majd leült az egyik legközelebb eső székre és várta, hogy MJ is kiszolgálja magát, majd kényelembe helyezze magát és együtt egyenek. Nem tudta, hogy mit tartogat számukra az este, de abban biztos volt, hogy már a finom ételek miatt megérte ide eljönni.

MJ


Kinézet


- Milyen igazad van! - válaszolta a lány vidáman. Nagyon örült, hogy ennyire egy hullámhosszon van a fiúval és mellette teljesen önmaga lett, nem hiába voltak barátok.
MJ elég gyorsan kiválasztotta, hogy mit szeretne enni, majd leült a vele szemben lévő székre.
- Jó étvágyat! - felelte a lány, majd elkezdte eszegetni a lasagnet. Megpróbált nagyon óvatosan enni, nehogy leegye a fehér ruháját, mert abból semmi jó nem származna. Eszébe jutott, hogy a múltkori bálon is így járt, csak akkor itallal öntötte le, de MJ gyorsan orvosolta a helyzetet.
- Tényleg nagyon finom az étel! Imádom a finom falatokat, ez a lasagne is isteni! - mondta elégedetten a lány, miközben az ételét eszegette. Nagyon örült neki, hogy olyan alkat volt, aki annyit ehet, amennyit csak akar, mégsem látszik meg rajta. Mindig is jó étvágya volt, sosem zavartatta magát evés terén.
- Látom ízlik a cukkini! Mi jót iszunk utána? - érdeklődött Rach, hiszen valamivel le kellett öblíteni étkezés utána a kaját. Ahogy az ételt eszegette, megcsúszott a villája, de szerencsére az asztalon landolt, nem esett le és a ruhája sem szenvedett balesetet. Egy félénk mosollyal nyugtázta az egészet a fiú felé, majd megfogta az evőeszközt és tovább eszegetett, mintha mi sem történt volna.
- Kíváncsi leszek, hogy ki lesz idén a bálkirálynő és a bálkirály. Ahogy elnézem a többieket, mindenki gyönyörű ruhát választott magának. Nagyon sokan megérdemelnék ezt a címet, de később úgyis kiderül majd, hogy ki lesz a nyerő páros - mondta kissé elmélázva a lány MJ-nek, közben pedig a többieket figyelte, akik tényleg igazán kitettek magukért ezen a csodás estén.

MJ


Kinézet


- Rendben - válaszolta neki Rach, miközben szép lassan elfogyasztotta a kajáját, majd töltött magának és a fiúnak is egy pohár vizet.
- Köszönöm! Egészségedre! - mondta neki mosolyogva, miközben felemelte a poharát, majd belekortyolt az italába és megvárta, amíg MJ is befejezi az étkezést.
- Később én is eszem majd még valamit, de most vár ránk a tánc! - jelezte neki finoman, arra utalva, hogyha végzett, akkor ideje indulni, közben viszont felcsendült egy hang is, ami ugyanezt jelentette.
Elindultak a tánctér irányába, hogy eljárják a táncukat, amely egész jól sikerült nekik, bár efelől nem volt kétsége a lánynak, mert mindig is kedvelte a táncot, de most bebizonyosodott, hogy a srác is tökéletes partnere volt ebben.
Közben bejelentették a bálkirályt és a bálkirálynőt, így végre kikörvonalazódott, hogy MJ és Maja nyert.
- Gratulálok! - mondta a fiúnak Rachel lelkesen, még meg is tapsolta, majd visszaült a helyére, hogy eljárhassa a táncot a fiú a bálkirálynővel.
Örült, hogy újra MJ lett a győztes, Maját pedig mindig is kedvelte, úgyhogy elhatározta, hogy később majd személyesen is gratulál neki a győzelemhez.
Jól érezte magát idáig az este folyamán, tetszett neki a zene és a társaság is, természetesen az ételek is isteni finomak voltak, szóval egy zokszó sem hagyta el a száját. Izgatottan várta, hogy MJ és Maja megkezdjék a nyitótáncot, biztos volt benne, hogy remekül mutatnak majd együtt a táncparketten.

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: Én és a karakterem:

Én és a karakterem

Sziasztok!

Megjelent a legújabb blogbejegyzés, melynek címe: Interjú Huszthy Attilával :

Interjú Huszthy Attilával