Lanetta

 Már annyira belemerültem a gondolataimba, hogy azt már bóbiskolásnak hívják. Ez az állapot sem tartott örökké. Egy lány viharzott le nagy sebbe - lobbal, de elég hamar észhez tértem. Kicsit meglepődök ezen a nagy berohanáson, de szerintem nem is nagyon vett észre, mikor bejött. Ez megváltozott, és amin csodálkozom, hogy az előző nagy rohanás helyett, most már azért nyugodtan áll előttem és beszél hozzám.
 - Szia! Nem ijesztettél meg, csak kicsit elszundítottam. Jó hogy jöttél, mert már mentem volna. Örülök annak, hogy bejöttél, megismerkedhetek még egy diáktársammal. Nem olyan régen jöttem az iskolába. -
 Kicsit sablon dumával indítok, már kezdek hozzászokni, pedig nem szeretnék, hiszen nem akarok egy tucat diák lenni, de nem hiszem, hogy itt lenne egyáltalán ilyen.
 - Be sem mutatkoztam még. Partay Alfréd Benedek a nevem, és első éves Navinés vagyok. Helyezd magad kényelembe. Úgy látom mintha kerestél volna valamit. Tudok segíteni valamit ez ügyben? -
 Még csak most mutatkoztam be neki, kicsi cikinek érzem magam, de most már nem tudok ezen mit javítani. Ami késik az nem múlik. Kíváncsi vagyok arra, miért jött be ilyen nagy lendülettel. Ha nem akar róla beszélni, persze nem erőltetem. Én nem vagyok az a fajta ember, aki ráerőlteti az akaratát a másikra.

Nyeste
Öltözék

 Nyeste nem kért semmit, remélem nem azt érzi, hogy helyette akarok mindent csinálni. Udvarias kedveskedés felőlem, de szívesen teljesíteném a kívánságát, tudom, hogy nem használ ki engem, és én sem őt. Elkezdődött a műsor, a színjátszósok adtak elő különböző előadásokat.  Közel hajol hozzám, és úgy mondja mennyire tetszik számára az előadások.
 - Szerintem is nagyon ügyesek. Eddig nem is tudtam, hogy létezik az iskola falai között egy színjátszós csoport. Örülök ennek, hiszen ez egy jó dolog. -
 Konferáló fiú vette át a szót, elnyomott pár viccet, amit úgy látom Nyestének nem jött be annyira, de aranyosnak tartja. Nekem az ilyen viccek mindig is bejöttek, lehet velem van a baj. Közelebb hajolva mondom Nyestének.
- Nekem valahogy bejönnek az ilyen viccek. Lehet az én humorommal vannak bajok. Jól érzed magad? Az előadások tetszenek? Nekem igen. Köszönöm, hogy eljöttél velem ide a bálba. Örülök, hogy veled lehetek itt. -
 Úgy emlékszem még nem köszöntem meg neki azt, hogy elfogadta a meghívásomat, hogy velem jöjjön el. Ezért hálás vagyok neki. Az utolsó előadás ért véget ebben a pillanatban, és beharangozták a végzősök táncát. Ez után már kötetlenebb lesz a bál. Mielőtt elkezdődne a végzős tánc, a DÖK elnöke mond párszót, és kezdi el név szerint behívni a végzősöket a táncra. Nagyon szép a ruhájuk, de Nyeste szépségével egy sem tud versenyezni.
 - Neked is tetszik a végzősök ruhája, nagyon szépek. Egy hölggyel azért így sem tudják felvenni a versenyt. -
 Ezeket a szavakat már a fülébe súgtam, de így is kijött a számon egy bók, de korán észrevettem, és annyira tudtam korigálni, hogy a sejtelmesség általánosságába tudjam burkolni. Kíváncsian fürkészem Nyeste arcát, várva a reakcióját, közben remélem nem lesz haragos.

Lanetta

 Lány kéznyújtását viszonzom, mert így illik. Határozott kézfogás, amilyen most ő. Bár a határozottság mellet, egy kis idegesség is érezhető. Ezt ki is fejti, miért is van. Egy karkötőt keres, ami szemmel láthatóan nagyon fontos a számára. Ezért is nem akar leülni, mert nagyon keresi.
 - Egyre jobban tetszik, és jobban betudok illeszkedni a társaságba is. Ha tudok neked segíteni a keresésben, akkor szívesen teszem, remélem ezzel hamarabb meglesz a karkötőd. -
 Egy mondattal elintézem a formaságnak számító iskolai témát, amit ilyenkor csak jó modorból tesznek fel, szerintem kevés embert érdekel igazán, de beszélgetés indításnak nagyon is jó.
 - Remélem mihamarabb meg lesz, sokat számít neked ez a karkötő, ahogy látom. Ezért is segítek neked a megtalálásában, mert tudom, mennyire tud az ember kötődni egyes tárgyakhoz. Ezen a helyen bármi megtörténhet, ezt még nem nagyon tudtam megszokni. Biztos vagyok benne ennek ellenére is, hogy hamar megtaláljuk -
 Pozitívan állok a dologhoz, hiszen mindig  is úgy tartom, hogy a hozzáállás is sokat lendít, vagy éppen vesz vissza a lendületből. gyorsan fölpattanok, hogy ne csak szóban, hanem tettben is megmutassam, nem beszélek mellé. Próbálom először azokon a helyeken, ahol logikusan beeshet egy ilyen, úgymond apróbb tárgy. Ilyen helyek például a fotelek, kanapék párnája mögé, alá. Gondolom Lanetta is ott nézi meg először is, ahol járhatott, bár nem mondta, hogy mikor veszthette el, és mennyi idő telt el, amikor utoljára a kezén látta, és amikor már nem.
- Itt a kastélyban nincs talált tárgyak helye, ahol lelehet adni? Mert ha létezik, akkor ott is érdemes próbálkozni. Szerintem ott néznéd te is először. -
 Vetek fel egy ötletet, hogy a talált tárgyak közt is lehet, ha létezik ilyen a kastélyban, hogy az ilyeneket egy helyre lehet vinni, leadni az ilyen tárgyakat. Bár először biztos ott nézi. Nem szeretném, ha okoskodásnak tünne a felvetésem, csak segítőkész akarok lenni.

Lanetta és mesélő

 Semmi különös erőfeszítésbe nem kerül számomra, hogy segítsek egy másik emberen. Mindenhol keressük. Ahol nem én keresem, ott keresi Lanetta az elveszett karkötőt.
- Igen az nem lenne egy jó, ha elvesztenéd azt, amit a legjobb barátnődtől kapsz. Megesik az ilyen. Értem, hogy fontos számodra. Nekem is sokat számítanak azok a tárgyak, amit olyan emberektől kapok, kik nagyon közel vannak hozzám. nagyon szívesen segítek neked, szeretek segíteni másoknak. -
 Még a kandalló lobogó tüzében is keresi. Az izzó fát is megbolygatja, számomra ez már túlzásnak tűnik, de teljesen megértem őt, hogy mindent tűvé tesz azért, ami nagyon is számít neki. Látom az arcán, hogy egyre elcsigázottabb, szomorúbb, kilátástalanabb a sikertelen keresésben. Még azért az eltökéltség nyomai vannak az arcán. Ezt pozitívnak tartom, mert ez a kitartás jele.
- Még én sem halottam, hogy lenne talált tárgyak osztálya vagy ilyesmi a kastélyban. Ha találkozok olyan emberrel, aki tisztában van az ilyen jellegű dolgokkal az iskolában, akkor rákérdezek. Elég nagy a kastély, még szerintem az itt eltöltött idő sem lehet elég arra, hogy megismerje. Főleg úgy, hogy nem egyszerű építményről beszélünk, hanem varázslatosról. Még ez is sokat nyom a latba kiismerhetetlenség terén. -
 Mondandóm közben a szemem sarkából azt érzékelem, hogy az ajtó irányából jön valaki. Lanetta előbb még a másik felemen volt. Fölnézek. Nem tévedtem, egy új személy érkezett a társalgóba. Legjobban az tűnik fel, hogy nem köszön. Ezt még azzal is tetézi, hogy tekintete olyan lekezelő irányunkba. Minden mozdulata arról árulkodok, hogy ő különb lenne kettőnkről. Nem foglalkozok vele. Legyen ilyen, van bőven belőle a kastélyban. Boldogítsa őket, velük biztos jól meglesz. Nekem most fontosabb dolgom.
- Szia! -
 Azért köszönök neki ahogy elhalad mellettem. Elhelyezkedik az egyik fotelben az új jövevény. Amin a legjobban meglepődök, amellett hogy persze nem köszön vissza, az az, hogy Lanetta egyből ott terem a lány mellett. Ahogy a karkötőre tereli a szót, már kapcsolok. Lehet hasonló a karkötőjük, vagy éppen az az, amit Lanetta ennyire keres. Minden lehetséges.

Szikszai Csanád

 Magányosan császkálok a kastélyban, néha elvesztem a fonalat merre is járok. Most sem vagyok tisztában teljesen melyik felén vagyok az épületnek, mintha az északi részén. Egy lépcsőháznál találom magam, már biztos hogy az északi szárnyban vagyok, úgy tudom itt van torony, felcaplatok, kissé szuszogok, de nem árt a mozgás. Felérve egy szépen kidolgozott ajtót látok, gondolkodás nélkül lépek be. Nincs bent senki. Elég tágas hely, és a berendezés sem teszi zsúfolttá, ahhoz képest, hogy nem kevés van. Meglepetésemre halk zene szól, de nem tudom miért csodálkozok, hiszen ezen a helyen ez természetesnek tűnik. Nem egyszerű hozzászokni, de már kezdem. Lehuppanok az egyik kanapéra, és nézem a falakat. Az az érzésem, hogy amikor beléptem, hirtelen megváltozott volna a fal színe. Most olyan világos barna, ami mindig is tetszett. A zene nagyon megy most a hangulatomhoz, úgy mint a szín. Bejön a hely, nagyon is. Bár ahol jártam eddig, az mind tetszik. Az asztalon újságok vannak, biztos az iskoláé, amit a diákok csinálnak. Mintha említették volna nekem a házban, amikor pár szót váltottam egy - két háztársammal. Belenézek, hátha találok valami érdekes cikket.
 Most veszem csak észre, hogy a szoba egyik felében mormogás, szuszogás szerű hangok jönnek. Nem foglalkozom vele, ráfogom a szélre. Eltelik egy - két perc, de még mindig hallom ezt. Körülnézek, és nem más a hang forrása, mint egy diáktársam. A párnák közt húzza a lóbőrt. Nem nagyon tudom eldönteni, felébresszem vagy nem. Nem lenne szívem arra. hogy miattam szakadna meg egy jó szunyókálása. Nem is kel már ezen töprengenem, hiszen hirtelen felriad.
- Szia! Ne haragudj, nem akartalak felriasztani! Amúgy Partay Alfréd Benedeknek hívnak, és elsőéves Navinés vagyok.
 Nem tudom mennyi ragadhatott meg az elmondott információkból a fiúnak, hiszen így a hirtelen ébredésből nekem sok szokott megragadni, ha ilyenkor mondanak valamit.

Rozsos Annamária; Navine sütikínálás

 Nagy kapkodásban, de ennél is nagyobb várakozással megyek a bejárati csarnokba, hiszen elvállaltam a házamban egy önkéntes munkát, és ott kell sütit osztani. Egy házbelimmel leszek, szóval nem leszek egyedül. Meg is érkezem a célpontra, kezemben a süti, vigyázva hoztam a nagy sietségben is. Úgy látom, társam még nincs itt, de nem búslakodok, hanem már neki is kezdek a feladatnak. Ezért gyorsan leveszem a csomagolást, amire azért is volt szükség, hogy idejövet az úton, még véletlen se vegyenek a diáktársak. Ez az akció arról szol, hogy három helyszínen, mindenhol két diák osztogat sütiket a Navine ház nevében. Így kedveskedünk minden társunknak karácsony alkalmából. Úgy mond nyílt nap, de szerintem nem fedi le teljesen mai akciót, mert első hallásra, az ugrott be, hogy bejöhet a másik három ház a mi klubhelyiségünkbe, és ott látjuk vendégül őket. Ebbe a formában is szívesen részt veszek, ha a ház érdekéről van szó, meg így embereket ismerhetek meg. A legjobb, másoknak szerzünk ezzel örömet. Még nincs itt senki, egy árva lélek sem jön erre. Nem szabad csüggednem, ha csak egy - két ember jön erre, és vesz a finomságokból, már az is nagyon örvendetes. Szeretek ilyenekben részt venni, és hála lehetőség is van. Alig két hónapja vagyok itt, de elég sok dolog történt, és jó pár dologban van alkalmam részt venni. Türelmesen várok, mikor jönnek a diákok.

 Nem sokat kellet várnom a társamra, igaz megkésve jött, de nem hánytorgatom föl neki, mivel én sem voltam a pontosság példaképe, amikor idejöttem. Kedves gesztus részéről, hogy hozott egy -két csecsebecsét az asztalra. Nekem ez biztos nem jutott volna az eszembe. Jó hogy hozott olyan dolgokat, ami utal házunkra, végül is népszerűsíteni vagyunk itt.
- Szia! Még senki nem járt erre. Egy szellem egy folyosóval odébb lekanyarodott. Remélem a délután nem mindenki fog így tenni. Biztos fognak erre jönni. A szünet miatt amúgy is kevesen maradtak itt a kastélyban, de a remény hal meg utoljára.
 Mosolygok a lányra, és úgy mondtam el neki az információkat. Bár olyan sok mindennel sajnos nem tudtam szolgálni, mivel egy árva lélek nem járt erre. Remélem sokkal nagyobb sikerünk lesz. Társamat látásból ismerem, de még nem tudom a nevét, így jó lenne bemutatkozni, hogy tudjuk, hogyan szólíthatjuk egymást.
- Úgy rémlik látásból ismerjük egymást, de még nem tudjuk egy más nevét. Engem Partay Alfréd Benedeknek hívnak. Nem régen költöztem be, ebből fakadóan elsőéves vagyok. Elég sok minden történt velem, ahhoz képest, hogy alig kér hónapja vagyok itt. -
 Röviden próbálok bemutatkozni a lánynak, nehogy unalmasnak tűnjek. Meg nem is szeretnék az lenni. Majd szépen lassan beszélünk magunkról, lesz rá lehetőség bőven. Elég sok időt fogunk együtt tölteni, szóval nem kell kapkodnom. Nem is szeretnék rátelepedni a lányra.

Szikszai Csanád

 Fiú álmos szemekkel mellém ül, és elég kedélyesen kezd bele a bemutatkozásába. Kiderül, ő is elsőéves, a Levita ház tagja. Abból a házból még nem beszélgettem senkivel, mindennek eljön az ideje. Én csak örülök annak, hogy megismerhetek még egy embert. Csanádnak hívják, és a szobáról érdeklődik, hogy miért ilyen furcsa, hogy változik a zene, és a szín ha valaki bejön. Bár még én sem voltam itt, csak következtetni tudok, ami sosem biztos.
- Én is most vagyok itt először, de szerintem a belépő személy hangulatához változik a szín és a zene is. Azt nem tudom neked megmondani, hogy ha több személy van bent, mint most, hogy a kettőnk állapotához együtt, összehangolva kettőnk érzéseinek keverékéhez változik, vagy az egyikünk érzése dominál. Éppen ez tetszik nekem ebben a szobában, már így elsőre is. -
 Beszélt még az újságról is, mivel mikor bejöttem, és nem vettem észre őt, akkor belelapozgattam az újságokba, amik az asztalon hevernek. Elmondásából ítélve szeretné kipróbálni az újságírást. Nem tudom, van e lehetőség az ő házában, úgy tudom igen, mert tudomásom szerint minden háznak meg van a maga lapja, az iskolaújság mellett. Megemlíti, hogy mugli iskolába járt. Ezek szerint mugliszármazású, vagy nagy a valószínűsége annak, hogy az. Én is rendes, normális emberek közt nőttem föl, annak ellenére, hogy van varázsló a felmenőim között.
  - Igen , van újságja az iskolának. Sőt nem csak az iskolának, hanem a házaknak is van. Mindegyiknek van egy belső lapja is. Én a Navine ház lapjába írogatok, van egy rovatom. Igaz, ez a második hónap amikor írtam cikket, majd meglátom, milyen sikerrel, vagy éppen sikertelenül. nem tudom, hogy a Levitában hogy lehet bekerülni a szerkesztőségbe, de ha kedved érzel hozzá, akkor szerintem érdeklődd meg. Szerintem jó dolog, és ha tehetséges vagy, akkor még az Edictumba is bekerülhetsz szerintem, az az iskola lapja. Külön álló szerkesztőséggel, a házak lapjaitól. Lehet vannak átfedések egyes emberekkel, akik mindkét helyen cikkeznek. Érdemes megpróbálnod, én sem gondoltam, hogy ilyenbe vágom a fejszém, de itt a példa. Nagyon is élvezem. -
 Kicsit belemelegedtem az újság témában, de én benne vagyok a dologban, hiszen én is írok a házam lapjába. Bátorítani tudom Csanádot, hogy ha érdekli a dolog, akkor fogjon bele, és próbálkozzon.
- Te mugli származású vagy? Bocsánat, a direkt megfogalmazásért. Én is muglik közt nőttem fel, úgy mint egy mugli gyerek. Attól függetlenül, hogy van a családomban varázsló, nem is egy. Nagymamám,és az ő felmenői varázslók, de édesanyám kvibli. Olyan ember, aki varázslótól származik, de ő nem örökli a varázsló tudást. Én addig nem is tudtam erről, amíg meg nem kaptam az iskolába a meghívót, vagyis, hogy felvételt nyertem. Örülök neki, hogy itt lehetek. Megtudlak érteni, milyen helyzetekben lehettél. -
 Csak nem tudtam kihagyni ezt a muglis témát. Ez van, már mindegy. Csanád lehet az első, akinek a rokonságában nincs varázsló, akivel itt megismerek az iskolában.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Azonos véleményen vagyunk, hogy szerintünk nem éppen a legjobb időpontban van. Sokan nincsenek itt a suliban az ünnepek miatt. Így, ez a helyszín sem olyan forgalmas most, mint az átlagos napokon. Házunk vezetősége az ünnepek felől közelítette meg ezt az akciót, és ebben viszont igazuk van, ez is egy jó alkalom, hogy megismerjenek jobban minket, Navinéseket.
- Még nem volt szerencsém kövér Patrik szobrához. Valami oknál fogva fontos szerepet tölt be a diákok életében? Lehetséges amúgy, mert még nem így összekötni a legtöbb szobrot, festményt a neveikkel.  -
 Bemutatkozása alkalmából, már a nevét is tudom. Barbara egy szoborról kérdez, hogy találkoztam e vele. Nem tudom, lehet. Nem nagyon tudom még társítani, hogy melyik szobor kit ábrázol. Ha mondana valamit róla, miért kellene ismernem, lehet már találkoztam vele. Biztos van egy jellegzetes ismertető jele annak a szobornak. vagy csinálnak neki. Itt minden elképzelhető.
- Ahhoz képest, amire szűk két hónappal ezelőtti érkezésem alkalmával gondoltam, éreztem, vártam ettől a kastélytól, iskolától, nagyon is jó. Bár törekedek is arra, hogy ne vesszek al, hanem hasznosan töltsem el az időmet. Ami eddig sikerült is. Kezdem megtalálni a helyem, és ezen sokat segít az is, hogy már hamar meg tudtam ismerni embereket. Nem voltam magányos. Lehetőségek is vannak ház, és iskola szinten, ha netán túl unalmas lenne az élet a szabadidőmben. Így vagyok itt most is. Persze, nem azért csinálom, mert csak teljen az idő, hanem olyanokat próbálok választani, ami érdekel is. Több mint valószínű, minden diák így van vele. -
 Arra a kijelentésére, hogy hozhatott volna valami tanulni valót, csak azért nem rökönyödök meg rajta, mert már a szemén látom, hogy csak vicces kijelentésnek szánja. Az már jobban aggaszt, hogy nem nagyon jönnek errefelé. Ennyire kihalt lenne az iskola. Egy - két ember jöhetne, akkor van értelme, de így, hogy egy árva lélek sincs, nem egy felemelő érzés.

Lanetta és mesélő

 Meg kell vallanom, ez a lány eléggé magasan hordja az orrát. Arra gyanakszom, hogy a Rellon ház tagja. Ők szoktak úgy viselkedni, mintha mindenkinél különbek lennének. Erre a névtelen leányzó is erősen rátesz egy lapáttal, még így is, hogy nem tudom pontosan melyik ház tagja. Nem hiszem, hogy Navinés, mert egyáltalán nem ismerős az arca, de nem is vagyok olyan régóta itt, de akkor is találkoztam volna vele, ha háztársak lennénk.
 Lanetta nagyon cseles. Nem támadja le direktbe az új jövevényt a karkötővel kapcsolatban, hogy gyanúja van arra, hogy talán az övé lehet. Még azon csodálkozom eddig nem ment el, hogy még itt van, most még jobban tetőzik a két lány közötti feszültség. Most valahogy kívülállónak érzem magam, nem tudom mit is mondhatnék, hogy ne mérgesedjen el jobban a helyzet. Morfondírozok a cinizmusba bújtatott hozzászólásnak. Óvatosnak kell lennem, hogy ne nagyon csapjon át sértő, bántó beszédnek. Bár, ahogy viselkedik a mi kis királykisasszonyunk, lehet megérdemelni, hogy magához térjen.
- Biztos valami titkos hódolótól kapta. Azért ilyen durcás velünk mert a titkos találkát zavarnánk meg, amin megköszönhetné az ajándékot, egy kis turbékolással. Remélem vele nem  leszel ilyen mufurc? Ha szépen kéred elmegyünk, ha szeretnéd. -
 Ez a beszólás inkább hathat rosszindulatúnak, mint cinikusnak. A mostani légkörnek sem tesz szerintem jót, de úgy tűnik, hogy a névtelen lány sem azon fáradozik, hogy jó kapcsolat alakuljon ki velünk. Nem is szeretnék ezután bármilyen kapcsolatot kialakítani vele. Hiszen Lanetta vagy én, eddig nem úgy álltunk hozzá, hogy oka legyen ilyen hangulatban felénk közeledni. Tudom, nem mindenki olyan közvetlen, mint Lanetta, vagy én, de ilyen ellenségesen sem kell azért lenni. Lehet, nem házam erényeit csillogtatom vele szemben, meg ezen az előbbi hozzászólásom sem éppen ezt tükrözi.
 Próbálok visszafogott lenni, abban a tekintetben, hogy ne harapózzanak el a kedélyek. Szerintem még ennek a közelében sem vagyunk. Lanettán is azt látom, hogy óvatos.

Nyeste
Öltözék

 Elbűvölő, ahogy a lány érdeklődését mutatja az előadás felé. Egyre jobban tetszik nekem Nyeste, de még nincs itt az ideje annak, hogy elmondjam neki. Nem azért, mert gyáva lennék, hanem mert még korai lenne. Még nagyon az elején vagyunk az ismeretségünknek, és ezért is üthetne vissza a vallomás. Nem akarom elijeszteni magamtól. Mindent szépen lassan. Úgy gondolom, már a végére jár a kötelező program. Végzősök levonultak, de még van egy - két előadás hátra, utána jön a tánc. Remélem az este folyamán azért lesz lehetőségem táncolni Nyestével.
- Elnézést, figyelek rá majd jobban. Nekem az számít, minél jobban érezd magad ezen az estén. Köszönöm, ezt a ruhát nem olyan régen kaptam. Fel volt adva a lecke. Azért nem vehetek fel akármit. Örülök, hogy együtt jöttünk ide. majd eljön az idő, amikor mi fogjuk ketten táncolni a nyitótáncot. -
 Valahogy tetszik, amikor zavarba jön, de ez nem jelenti azt, hogy direkt ilyen helyzetbe hozzam. Egyrészt nem vagyok ilyen önző, hogy csak magamra gondoljak. Másrészt meg, nem vagyok rosszindulatú, hogy olyat tegyek vele, ami neki kényelmetlen. Még azt sem tudom, milyen reakciója lesz neki, erre a táncos mondatomra. Nem számít bóknak, de félve hagyta el a számat.
- Amikor kedved lesz, akkor táncolhatunk majd. Szeretnélek elhívni a faluba egy teára. Nem most, szabadidődben. Még nem nagyon ismerem ki ott magam, sétálhatnánk ott, innánk egy kis teát is, ha van kedved hozzá. Szeretnélek megismerni jobban téged. -
 Fülébe súgom a lánynak ezeket a szavakat. Elég bátor vagyok hozzá, hogy elmondjam. Ismerem annyira őt már, hogy ne legyen kockázatos most. remélem nem lesz elutasító. Nem akarok nyomulós lenni, vagy tapintatlan. Azt sem akarom, hogy ezt érezze, mert nem áll egyik sem szándékomban. Nagyon kíváncsi vagyok arra,, mit szól a falubeli sétára.

Szikszai Csanád

 Úgy látom nem nagyon hiszi el a dolgot a szobáról, amit mondtam. Ettől bizalmatlannak tűnik nekem Csanád, de nagyon is megértem. Új helyen van, és ami még nehezíti a helyzetét, nem más, mint hogy nem szokott hozzá az ilyen varázslatos dolgokhoz, hiszen muglik közt nőtt ő is fel, mint én.
- Én is olyan közegben nőttem fel mint te, így nagyon is tudom mit érzel, de hozzá fogsz szokni. Nekem is kell még szoknom, de már sokkal jobban bírom. Minden helynek megvan a maga titka, mindegyik mást tud, és pont azért mennek oda a diákok. Mindenre van megoldás Csanád, max olyan emberrel jössz ide, aki közel áll hozzád, és nem nevet ki téged semmiért. Jó helyen vagy. Legyél nyitott az emberek felé, ismerkedj, főleg most lényeges szerintem, amíg az elején vagy a tanulmányaidnak. Nem lenne jó, ha befordulsz, és elmagányosodsz. -
 Próbálom átadni neki a tapasztalatomat, igaz még én sem koptatom itt a padokat, és a folyosókat olyan régen itt, de remélem tudok segíteni neki.
- Idejövetelemkor sokat segített egy háztársam, sokat beszélgetett velem, és ő is azt mondta, hogy próbáljak ismerkedni, kezdeményezni. Ne féljek oda menni emberekhez. Nem mondom azt, és hitegetni sem akarlak azzal, hogy nem fognak elutasítani, de sikerrel jársz. Amikor meg van az a pár ember, akivel te is jól kijössz, akkor más mindenhez jobban állsz, mintha egyedül lennél. ha valamiben segíthetek neked, kérdésed lenne a jövőben, akkor nyugodtan keress meg. -
 Felajánlom neki a segítségemet, ha szükség lesz rá, és igényt is fog tartani, akkor nyugodtan felkereshet.
- Ha tényleg érdekel, mit írok, akkor küldök neked egy példányt a Navine újságból. Zenei albumajánlót írok hónapról hónapra, szóval nem az a szokványos cikk, hanem inkább egy olyan rovat, ami kisebb szösszenetekből áll. Nem tudom kiknek jön be, de remélem tetszik azért pár embernek. Én odatettem a részemet. Szívesen csinálom, meg szeretem is. van amikor tényleg nincs annyira kedvem írni, de kell, mert a határidő, az határidő. Ajánlom, próbáld ki. Én csak bátorítalak rá, fogj bele. -
 Mesélek az újságírásról, mennyire érdemes belevágni. Szerintem neki is jót tenne. Főleg, hogy új, és ezáltal jobban is átérezheti a hovatartozás érzését.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária



 Annamária mesél erről a szoborról, hogy a bátrabb diákok milyen dolgokat csinálnak vele. Ez olyan diákcsíny, de ettől függetlenül nem örül neki a vezetőség. Felhoz pár ötletet, amivel feldobhatnánk ezt az egészet, bár az a lényeg, hogy végre jöjjön végre valaki.
- Ha arra járok, megnézem azért, hogy milyen pompában díszeleg a barátunk. Jó ötletnek mind, egytől egyik amit felsorolhatnál. Engem is aggaszt ez a nagyfokú sikertelenség. Bár azt nem tudom, mennyire volt ez beharangozva, és hogy mely pontokon leszünk fellelhetőek. -
 Valahogy kezd kiborítani az a tény, hogy nem akar jönni senki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fog menni ez a dolog. Jobbra számítottam, lehet naiv vagyok még ezen a téren, hiszen nem vagyok itt annyi ideje, hogy tudjam, mennyire tud sikeres lenni egy ilyen megmozdulás.
- Nagyon jó ötlet amit mondasz. Valami nagy kiírás kéne először, amit egy olyan helyre tehetünk ami forgalmasabb, mint ez, Oda írnánk hol vannak a sütis standok. szórólapok is jöhetnek, azokat be kéne rakatni a többi három ház központi helyiségébe. Ezek a süti kihelyezések sem rosszak annyira, egy próbák azok is megérnének. Azok vezetnének ide hozzánk. -
 Fejtem ki sokkal bővebben, amit pár másodperccel előtte pedzegettem már egy félmondatban. Nagyon elkeserít, hogy nincs itt senki. Így legalább megismerhetem jobban Annamarit.
- Szabadidődben mit szoktál csinálni itt a kastélyban? -
Gondoltam feldobom egy kicsit ezt a nem éppen jó hangulatban kezdődő sütiosztást. Nem rossz hangulatú a helyzet, csak sikertelen eddig. Sajnos.

Lanetta és mesélő

 Lanetta hangnemet váltva akar hatni a lányra, de nem barátságos így sem. Úgy mondanám, hogy nem annyira ellenséges. Nem értem a kis különc leánykánkat, mit gondol, mit vár. Ellenségesen, lekezelően viselkedik velünk, és még mi hódoljunk be neki. Azt már nem.
- Most már tudod a nevünket. Ellenben mi nem tudunk rólad még ennyit sem. Nem akartunk letámadni, ez távol áll kettőnktől. Azzal meg legfőképpen, hogy megvádoljunk elsőre, hogy Lanetta karkötője van rajtad, amíg nem bizonyosodunk meg róla, hogy nem találtad. Bár megeshet, egyes körökben ez a módi. -
 Lanetta nagyon jól csinálta, hogy elmondta, miért is keveredtünk beszélgetésbe vele. Miért érdekel minket a karkötő. Kétlem, hogy elmondaná őszintén hogyan tett szert a karkötőre, ha tényleg találta.
- Szeretnélek megkérni, hogy őszintén mond el, hogyan került hozzád a karkötő. Ha nem úgy találtad, akkor nincs baj. Elnézést kérünk a zaklatásodért, és elmegyünk. Ellenben, ha találtad, akkor kérlek add vissza Lanettának. Nagyon fontos számára ez a tárgy, ahogy ő is elmondta ezt már egyszer. -
 Nem tudom mit gondoljak, azon a téren, hogy elmondja nekünk őszintén, de reménykedek benne. Úgy érzem, nem fogunk együttműködést kapni tőle, de hátha tudunk rá hatni. Meglátjuk. Nem szeretném túlreagálni a dolgot, főleg nem olyan kimenetelt, ami túl megy a dolog komolyságán.
- Nem karunk semmiben zavarni téged, csak minél előbb lezárni az egészet. Lehetőleg minél kisebb konfliktussal. Egyikünknek sem lenne jó, és nem akarunk úgy elmenni, hogy egyel több embert utáljunk. Nem ez a szándékunk. Megoldást erre a dologra, ami felmerült. Ehhez az együtt kell működnünk. Ezért kérünk arra, őszintén mond el nekünk, hogyan került hozzád a karkötő. Ezután tudunk csak érdemi megoldást hozni, mi hárman -
 Próbálok érvelni, hogy az valós legyen. Minél egyszerűbb, átlátható, következetes. Még magamon is meglepődök, hiszen ilyen helyzetekben nem voltam sűrűn, így nem várt módon kezelem a helyzetet. Ezt is megtapasztaltam, de majd meglátjuk mi a reakciója barátnőnknek. mert ebből fog eldólni, jól csináltuk e Lanettával.

Szikszai Csanád

 Látom Csanádon, hogy örül annak, hogy hasonló közegből jöttem. Így jobban megértjük egymást. Belefutottam én is egy-két olyan beszélgetésbe, amikor varázsközegből jövő ember, nem értette, miért csodálkozok rá dolgokra. Itt nem minden természetes mindenkinek.
- Mondani is akartam, nem lesz mindig sikered. Én is voltam olyan helyzetben, amikor visszautasítottak, amikor beszélgetést akartam kezdeményezni. Előfordult már olyan is, hogy beszélgetés közben kiderült, milyen közegben nőttem fel, gyorsan lezárta a beszélgetést, és elment. Attól függetlenül, hogy van bennem varázsló vér. Sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, milyen származású az ember. Én nem foglalkozok ilyenekkel, nem attól lesz jó vagy rossz valaki, hogy milyen vérű. -
 Fejtem ki neki a tapasztalatomat, hogy én milyen helyzeteket éltem át az ismerkedéseim alatt. Szerintem nem lesz gond  fiúnál, az ismerkedéssel, mivel elég nyitottnak és bátornak látom, hogy kezdeményezzen. Segítség nélkül amúgy sem maradna, mivel vannak itt az iskolába rokonai.
- Ha van kedved hozzá, és van olyan tantárgy, amit mindketten tanulunk, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy együtt készüljünk fel a vizsgákra. Szerintem a házvezetőd megtudja mondani, kihez kell fordulnod, ha szeretnél részt venni az írásban. Szerintem nem fognak elküldeni. Nálunk örülnek  annak, ha eggyel több ember ír. Azzal is színesebb, és legfőképpen nagyobb terjedelemben jelenhet az újság. nekem is van még hova fejlődnöm, szerintem. -
 Jó beszélgetőtársra találtam Csanád személyében. Az a tény, hogy eddig akikkel beszélgettem, döntő többségében lány, nagyon is érdekes. Egy fiúnál ez nem is csoda, de azért a fiú társaság kimaradt számomra, de mindent be lehet pótolni.

Artemisia Rubya

 Még nem jártam a kastélyt körülvevő vidéken. Ezért kaptam az alkalmon, és elmegyek egy kicsit csavarogni. Lehet, nem egyedül kellene mennem, de most nincs kedvem senkinek könyörögni, menni emberről emberre, amíg valakinek kedve lenn hozzá. Így legalább nem kell kompromisszumokat kötni, ha én odaakarok menni, ahova a társam nem, és fordítva. Szabad vagyok, nem vagyok kötve senkihez, meg most egyedül akarok lenni. kilépek a nagy kapun a kastélyból, és hasra ütés szerűen kezdek el menni egy irányba. Erdőt látok , nem nagyon akarok bemenni, kedvem lenne, csak így sötétedés környékén nem a legjobb ötlet. Azért elmegyek a széléig, megnézem milyen sűrűn vannak a fák. Az erdőszéléhez érve sem lettem okosabb, hogy bemenjek e. Az egyik fán megakad a tekintetem, mintha lenne valami rajta ami nem odavaló. Mikor odaérek, akkor veszem észre, egy létraszerűség van a fára rögzítve. Feltekintek a fa többi részére, és látom, egy faházikó van építve a fára. Gondolkozás nélkül mászok fölfele, majdnem ugrok fokról fokra. Kíváncsi vagyok milyen lehet belülről. Ahogy jobban szemügyre veszem a házat, így mászás közben, nem egy nagy tervezés, de itt ez nem mérvadó ezen a helyen. Végre felérek, benyitva igazolódott az a sejtésem, hogy itt ezen a varázslatos helyen, nem lehet mindent leírni első látásra. Nagyon otthonos, és fiatalos. Ezen az utóbbin nem tudom miért csodálkozom, hiszen itt fiatalok fordulnak meg, így nem kérdés ez. Leveszem a kabátok, elhelyezem egy fogason. Leülök egy babzsákon, nagyon kényelmes, szinte eltudnék aludni. Azon morfondírozok, lehet sok volt még felvennem két - három tantárgyat, de annyira érdekelnek, és valami oknál fogva érthetetlen miért nem vetten ezeket fel akkor, mikor a suliba jöttem. Ami késik az nem múlik. Jobban megnézem magamnak ezt a házikót. Csodálkozom, hogy itt nincs hideg. Nagyon barátságos kis hely, itt ellehet lenni kettesben is akár. Magányos gondolkodásra, vagy éppen azért, mert mindenkit a háta közepére kíván. Most engem egy harmadik dolog vonzott, mégpedig, az ismeretlen felfedezése. A ház egyik ablakán kitekintve kilátás nyílik a vidékre. Innen láthat egy - két dolgot az ember. Kastélyt is látom, néhány ablakban ég a villany. Visszaheveredek a helyemre. Lazulok egy kicsit.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Elsőre nem nagyon hitt nekem Annamária, hogy tetszhetnek az ötletei. de így van. Bírom azt a fajta embert, mint amilyen ő. Örökké energikus, állandóan beszél, de aranyos, így szerethető. Az egyik otthoni ismerősöm is hasonló, mint a lány. Ez nem jelenti azt, hogy akarok is tőle valamit. Úgy hiszem, már van egy másik személy, aki szóba jöhet ilyen téren.
- Eszembe sem jutott még megkóstolni. Persze, hogy kérek. Itt vagyunk egy csomó sütivel, és még meg se kóstoltam. A jelen állás szerint nem kapkodnak érte, szóval nem eszem meg senki elől. -
 Ettem abból, amit a lány ajánlt, nagyon is finom. nem tudom kik főznek, sütnek itt a kastélyban, vagy egyáltalán ezt kik és hol csinálták, de nagyon is jó.
- Ez valami nagyon finom. Ügyes, aki ezt csinálta.  Jó lesz az, még ha csúnya is, mert az feltűnő, felfigyelnek rá. A nyí legyen meggypiros, az rikítóan fest az égszínkék alapon. Így lesznek biztos sokan a haspókok közül, akik ráharapnak, és egyből sietnek ide. -
 Beszélek az ötletről, amit egy kicsit tovább vittem. Annamari beszél, hogy madarakat szokott etetni. Én még nem nagyon jártam, pontosabban még egyáltalán soha, a kastélyt körülvevő vidéken. Ha belegondolok, nem csak ott lehet madarakat etetni, hanem bárhol, valamelyik belső udvaron is.
- Hol szoktad kitenni az égi állatoknak az eledelt? Egyszer majd veled mehetek? Melyik a kedvenc madarad? Bocsánat a sok kérdésért. Nem akarlak untatni velük. -
 Hirtelen sok lett a kérdésem a lány felé ebben a témában. Nem volt szándékos ez a zuhatag, csak érdekel engem is egy kicsit. Inkább arra vagyok kíváncsi, mi érdekli őt, és miért

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Nagyon kedvelheti a madarakat, és amit nagyon tiszteletre méltó számomra az, hogy Annamária, nem az az elméleti madár kedvelő, ki tudja az összes madárfajt fejből, és semmi több. Hanem veszi a fáradtságot, és még kaját is visz ki nekik, mikor olyan időszak van, hogy kevés van nekik a természetben.
- Természetesen van kedvem elmenni, ha nem zavarok. Amúgy, otthon mi is szoktunk télen adni a madaraknak elemózsiát. Kertesházban lakunk, és ott csináltunk édesapámmal madáretetőt. Szoktuk is őket mamámmal nézni, mikor odamennek enni. -
 Mesélek neki az otthoni tapasztalataimról. Szívesen megyek ki vele. Jó tapasztalataim vannak a madarakkal. Legalábbis otthon nagyon jó szolgálatokat tesznek. Nincs annyi kártevő, mióta etetjük őket.
- Hasznos állatok amúgy. Amióta etetjük őket a kertben télen őket otthon, tavasztól őszig visszajárnak a kertbe, és a kártevőket megeszik. Ennek örülünk, hiszen a kerti veteményesben ilyen módon besegítenek. Örül is neki a család. -
 Már várom, hogy megleshessük őket. Meglátom, ő hogy szokta ezt csinálni. Jó érzés, amikor olyan emberekkel találkozok, akikkel egy az érdeklődésünk.
- Melyik a kedvenc madarad? Itt raktál ki etetőt, vagy fára teszed amit nekik adsz? Nekem a gólya a kedvencem. -
 Mostanában arra vagyok figyelmes, hogy képes vagyok arra, hogy sok kérdéssel bombázom a másikat. Nem tudom, ez kit zavar, de szerintem ez nem gond. eddig legalábbis nem volt az. remélem nem is fog az lenni.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Annamari nagyon belelkesedik a témán, inkább azon, hogy van egy másik diák is, aki érdeklődik a madarak iránt. Nem tartom magam nagyon fanatikusnak, aki állandóan lesi őket, de azért érdekelnek. Télen szoktuk etetni őket, és akkor a szobámból szoktam nézni, ahogy elvannak.
- Nem tudom elmondani neked konkrétan, miért éppen a gólya. Valahogy azért is, mert nem lehet őket állandóan látni egész évben, hanem csak időszakosan tavasztól őszig. Meg így mindig is megnézem őket, és a fészküket. Valahogy az az érzésem velük szemben, hogy nem akarnak feltűnni, de azzal sikerül, hogy ahova teszik a fészküket. Oda, ahol mindenki látja. Szimplán aranyos madarak. -
 Kifejtem, miért a gólyák a kedvenceim. Azt hiszem, nem nagyon adtam konkrét választ, mert tényleg nem tudom megfogalmazni, miért ők vannak nálam az első helyen.
- A verebeket én is kedvelem. Nem értem, miért olyan nem kedvelt madár, pedig nem is tartoznak a szemtelen fajták körébe. Ezzel szemben én, a galambokat vetem meg a legjobbak. szerintem azok úgy születnek, hogy bennük van a kéregetés, amikor az ember egy padon eszik valami péksütit. Vannak olyan madarak, amiket úgy ítélnek meg, hogy egyáltalán nem, vagy félre ismerik. Bagoly sem egy okos madár, és mégis úgy állítják be a mesékbe, mint egy bölcs madarat. Ez van, de akik ismerik jobban a madarakat, azok nem hiszik el az ilyen félrevezetéseket. -
 Utolsó mondatokat már mosolyogva mondom neki. Elsőre nem volt Annamari szimpatikus, de ahogy beszélgetünk, és rájövünk, mennyi közös témánk van, úgy kedvelem meg őt. Örülök annak, hogy egy újabb barátot találtam. Pedig nem nagyon volt kedvem eljönni, csak azért jöttem, mert jelentkeztem, és megígértem. Megérte, most már nem hogy nem bánom, hanem örülök, hogy itt vagyok ezen a sütiosztáson. Még az lenne jó, ha valaki még erre is jönne falatozni a sütiből. Lehet nem mi vagyunk a négy ház közül a legsikeresebbek, legkedveltebbek, de jó a közösség.

Lanetta

 Tiszta utálat jön ebből a rellonos teremtésből. Elemi erővel süt róla, hogy utálja a saját fajtáján kívüli diákokat. Mintha rajtuk kívül mindenki alsóbbrendű lenne. Bosszantó, de mindenkinek lehet tévhite, ezért nem lehet öt megszólni. Megjelent egy srác, több mint valószínű ő lehet ennek a kis nőcskének a párja. Első nézésre róla sem lehet többet, vagyis jobbat elmondani, mint Gerdácskáról. Végre távozófélben van ez a nem is minek nevezhető lány, már várhatóan bosszantó módon csinál egy dolgot. Lemásolja Lanetta karkötőjét, amit nem nagyon mondok olyan nagy problémának, de azt igen, hogy egy bűbájjal eltünteti az eredetit. Még el is dobja. Kissé haragra gerjedek e tette miatt, de vissza fogom magam. Lanettával ellentétben nekem sikerült, ő azonban nem tudta ezt megtenni. Meg is értem, hiszen nem egy jó tett volt attól a cafkától. Az volt a szerencse, hogy Lana átka nem talált. Már az ő szemszögéből értem ezt. Bocsánatot kér az indulatos kirohanásér. Nem haragszom érte, hiszen lehet, én is így tettem volna az ő helyében.
- Nincs baj! Több, mint valószínű, én is így reagáltam volna a helyzetre. remélem neked nem történt bajod! Megkeressük a karkötőt, vagy menjünk vissza a házainkba? Eléggé elment az idő ezzel a.... -
 nem tudjam mit mondjak a rellonos lányra. Csúnyát meg nem akartam. Tartok attól, hogy nem éppen jó színben tüntetne az fel engem Lanetta szemében. feltettem a kérdést, hogy keressük e a karkötőjét. Nem tudom, most ez kell e neki ezek után. Látszik megviselte őt, hogy majdnem megkaparintotta, csak egy rosszindulatú személy miatt kezdhetjük elölről az egészet.
- Sajnálom a dolgot Lanetta! segíthetek valamiben? -
 Nem tudom mit mondjak még. Nem voltam ilyen helyzetben, és a vígasztalásnak sem vagyok az embere még. Remélem segíthetek valahogy neki.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária


 Közös témánkban is van egy pont úgy látszik, amiben nem értünk egyet, méghozzá nagyon is. Védi a galambokat, ez már nekem nagyon sok. Amióta az eszemet tudom, ki nem állhatom ezeket a teremtményeket. Persze van ennél rosszabb is számomra, de ez most nem ide tartozik.
- Látod! Ez a baj velük, mindent megesznek. Számomra ők a madárvilág legalja, nem tisztelnek semmit, és senkit. Te még véded őket. Nagyon nem szeretem őket. Ez az öreg nénik hibája, ők rontották el őket. Időtlen idők óta nevelték így őket, és elszoktak ezek a madarak. Legrosszabb az, hogy nincs semmi hasznuk. Remélem őket nem akarod itt etetni. Ne haragudj, de a galambokat nem vagyok hajlandó etetni. A többit igen. -
 Kicsit jobban feltüzeltem magam, mint kellett volna ezen a dolgon. Kicsit felfújtam ezt a nem annyira nagynak tűnő dolgot. Ennek is ki kellett jönni. Nem akartam letámadni Annamáriát, sajnos így sikerült a galambokról való véleményalkotásom most.
- Ne haragudj, hogy kifakadtam! Nem akarlak megbántani ezzel -
 Mond egy dolgot, amit szerintem viccnek szánt, komolytalannak kósza gondolatnak. Valami mégis lehet szerintem benne. Nem tudunk adni kaját a festményeknek, de segíthetnek reklámozni, ezt a kifulladt megmozdulást.
- Szerintem megsértődnének, ha ilyennel próbálkoznánk. Szerintem egy dologban hasznunkra lehetnének ezek a festett emberkék. reklámozhatnák egy kicsit máshol, másik festményekben ezt a süti osztást. Úgy tudom, nagyon is szeretnek pletykálni. valahogy elérni náluk, hogy másik helyeken beszéljenek rólunk. Persze, tudod úgy, hogy mennyire nem megy nekünk meg ilyesmi. A diákok meghallják, és azért is idejönnek, mi az hogy, nem megy ez a dolog. Azért is megnézi, tudod hogy megy ez. Elültetik a bogarat a diákok fejében. -
 Lehet, ez az ötlet sem működő képes, de azért felvetem, hátha tetszik a lánynak is. Ötletelni azért lehet még. Abból nem lehet semmi rossz, talán valami jó is kisülhet belőle.

Artemisia Rubya

 Ahogy magamban gondolkodom, rám is esteledik lassan. Kezd odakint sötétedni, de nem érdekel most valahogyan, nem tudom feladni a kényelmemet most. Nagyon jól esik itt ülni a halvány fényben. Kezdem megszeretni ezt a helyet. hangulatos ez a faház, ahogy a világítás is. Az a pont jó, nincs sötét, hanem csak annyi világítás, hogy lásson az ember, de nincs az a nagy fény. hangot hallok, mozgolódást. Biztos valami állat lehet, amelyik kimerészkedett az erdőszélére, vagy éppen a menedéket jelentő fák közé jön a nyílt terepről. ha meg ember, akkor biztos nem lehet tanár, bár nem csak tőlük lehet büntetést kapni, de kizárom hogy tanár egyáltalán erre járhatna.
 Nyílik az ajtó, és be kell látnom, hogy én sem vagyok tévedhetetlen, hiszen egy tanár toppant be, vele együtt jött egy kis csípős hideg is be. Nem is volt más mint Artemisia tanárnő, vele már volt szerencsém összefutni. Amúgy sem kaphatok semmit, hiába képzelegtem ezzel a gondolattal az előbb, hiszen nem vagyok tiltott helyen, sem olyan időben, amikor már nem lehetnék itt. Szívesen látom újra, mondhatni tanáromat, mivel csak felvettem a tárgyát, pedig eleinte nem akartam, de megtetszett a téma, amikkel foglalkozik.
- Szép napot kívánok tanárnő! Örülök, hogy újra láthatom. Ezek szerint nem csak nekem tetszett meg ez a faházacska. nagyon is kellemes hely, amit külsőleg nem is gondol erről a helyről. Helyezze magát kényelembe. Felvettem a tantárgyát, a találkozásunk másnapján. -
 Hellyel kínálom, és azzal az unalmas információval zaklatom, hogy felvettem a tantárgyát. Szerintem ezt már tudja, hisz már órán is láthatott, meg tudja, ki jár az órájára.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Láthatóan nem esett jól Annamáriának, a galambokkal kapcsolatos kitörések, nem is tudja hirtelen hova tenni. zavarba is hoztam ezzel, amit nem akartam, hiszen egy kicsit előtérbe került önzően a véleményemet, amit nem így kellett volna elmondanom.
- Bocsáss meg az előbbi kirohanásomat. nem így akartam elmondani neked, ilyen tolakodóan. -
 Hát igen, az ember lelkiismeret egyszer megszólal, és hallgat is arra, akkor még meglehet oldani a dolgot, az ilyen esetekben is. A portrékról igazat mond, legalábbis a bő két hónapos ittlétem alatt én is ezt érzem.
  - A portrék tényleg ilyenek. Nehéz azt megszoknom, hogy mozognak, jönnek mennek. Ez már nem zavar annyira, de néha ez is zavaró ezért. Ami a legnagyobb problémáim közé tartozik velük kapcsolatban, az állandó figyelésük, susmognak, amikor beszélgetek valakivel. Attól, hogy nem nézek oda a társalgás közben, még érzem, hogy állandóan figyelnek, vagy hallgatóznak. Nem mondom, hogy mindegyik ilyen, de szerintem mind helyiségben van ilyen, nagyon zavar engem. Nem lehet sehol nyugodtan lenni, hogy ne hallgatná valaki, a beszélgetőpartnerén kívül. -
 Megint bőven engedtem a véleményemet, de legalább nem mondhatja el azt, harapófogóval kell kihúzni a dolgokat belőlem. Az Edictum újságról is mond párszót. Nekem nem jön be az az újság. Jónak találom, de valahogy nem talál el, hogy állandó olvasója legyek. Néha belenézek van e benne érdekes cikk, de ha nem látok benne számomra érdekes cikk címet, teszem is le, hátha valaki igényt tart  rá, és olvasni szeretné.
- Az Eductumot nem nagyon olvasom, belelapozok, de ha nem találok benne figyelemfelkeltő címet, ami érdekel, nem is olvasok bele. Lehet, azért van, mert a Navine újság jobban tetszik, legalábbis abban olyan cikkek vannak, amik érdekelnek. Az kielégít engem, jobban is vonz, mi a pálya a házam táján. Mit írnak a diáktársaim. Nem azért olvasom, mert én is írok oda, hanem mert tényleg érdekel. Amúgy a saját írásomat nagyon ritkán olvasom el, miután leírom, és beadom. Az olvasók visszajelzései annál inkább érdekelnek. -
 Remélem nincs semmilyen kapcsolatban az Edictummal Annamária, mert nem akarom pár percen belül kétszer is megsérteni. Ahogy halottam, a festményekkel való viszonyítását az újsággal, nem hiszem, hogy bármi köze is lenne hozzá. Majd kiderül.

Szikszai Csanád

 Csanáddal ellentétben, én pozitívnak veszem az általa használt lekötés szót. Azért, mert valamit jól csináltam, hogy nem hagyott még itt, vagy éppen nem szenved a beszélgetés alatt, mert nem akar megsérteni.
- Bosszantó helyzet, ebben igazad van, de nem érdemes felvenni. Nekem is időbe tellett, mire ezt helyre raktam magamban, hogy ilyenek miatt megbélyegzik az embert. Erre szokták azt monda, az ember saját magának tesz korlátokat. Szerintem ez is ebbe a kategóriába esik. Természetes dolog, hogy így érzel, nálam sem volt másképpen az eset után. Nem érdemes felvenni. Nálam sohasem lényeg, ki milyen ősökkel rendelkezik. Az egymáshoz való viszony, hozzáállás a lényeg. Nem mindenki ilyen lekezelő a másikkal a származás alapján, de nagyon kellemetlen, ha ilyen emberrel találkozunk, aki lenézi a másikat, jogtalanul. -
 Fejtem ki neki még egyszer, ezt a származás dolgot, pedig most nem is erről akartam neki beszélni. Azt szeretném neki mondani, hogy csak pozitív, hogy még itt van mellettem.
- Nem veszem rossz néven, hogy nem minden köt le minden. Mostani beszélgetésünk alkalmával pozitívan veszem, hiszen ha nem lenn olyan a téma, ami érdekel, nem is lennél itt. Már lezártad volna a beszélgetést egy olyan indokkal, amin könnyen átlát az ember, és már itt sem vagy, hanem valami más elfoglaltságot keresel. -
 Remélem ezzel megnyugtatom Csanádot, abban a tekintetben, hogy nem bántott meg, és nem kavart fel az őszinteségével. Az együtt tanulás tekintetében meg egyeztetünk még.
- Tantárgyakat meg egyeztetem nekem milyenek vannak felvéve, aztán majd mehet közös a felkészülés a vizsgaidőszakban. Biztos vagyok benne, hogy lesz egyezés, mert mindketten elsősök vagyunk, és kizárt, hogy ne vegyünk fel azonos tárgyat, legalább egyet. Én felvettem kilenc vagy tíz tantárgyat, szóval lesz szerintem közös. -
 Felelek a tantárgy egyezés ügyében. Tényleg nem hiszem, hogy ne lenne közös tantárgyunk. Majd kiderül az egyeztetésnél.

Navinés sütiosztás
Rozsos Annamária

 Valahogy nem lepődöm meg a lány válaszán, hogy nem mindig néz bele a ház újságjába. Inkább félredobja. Szerintem is csicsás egy kicsit a borító. Nem mondom, figyelemfelkeltőnek kell lenni, hogy egyáltalán szembetűnjön. Már nekem is sok.
- Így azért nem kapunk visszajelzést, ahogy te mondod. Legalábbis engem még nem szólítottak le, de nem mondom, hogy nem esne jól, ha ezért kapnék pár jó szót a folyosón, a diáktársaimtól. Nekem van egy külön kis rovatom, a Havi album ajánló. Eddig mindig úgy mondták, hogy jókat mondanak az újságról, szóval külön - külön még nem mondták senkinek. Lehet, addig jó, míg nem kap az írására senki rossz kritikát. Sok helyen működik így, amíg nincs rossz vélemény a cikkre, addig lehet úgy tekinteni a munkára, hogy jól csinálja az ember. -
 Nagyon érdeklődő a lány, ez nem is baj, én nem jövök zavarba e miatt. Sőt, még örülök is annak, ha kérdeznek erről. Még nem jött visszajelzés a rovatomat illetően. Ebből két dolgot következtetek le. Az első. hogy egyáltalán nem olvassa senki, bár néha felmerül bennem, hogy az egész újságot nagyon kevesen forgatják. A második viszont az, hogy jól csinálom, és nincs semmi probléma vele, úgy lehetnek vele, ha jól megy, miért is szóljanak bármit.
- Amúgy lehet ám az is, hogy a kutya nem olvassa az újságot, és ezért sem kapunk semmi visszajelzést. Majd kiderül, mi lesz a jövőben, de addig is, írom a cikkeimet. -
 Most tudatosult bennem, lehet tényleg senki sem olvassa. Remélem van valami visszajelzés, legalább a vezetőségnek, érdemes e fenntartani ezt az egészet. Szerintem, ezek után Annamária elolvassa az újságot, már csak azért is, mert mondtam neki, hogy írogatok oda.
- Amúgy a festmények nem érdekelnek olyan tekintetben, hogy miket mondanak rólam, vagy kinek mondják el. Nem vagyok ahhoz olyan ismert a suliban, hogy ez kérdés lenne. Inkább a zajaikkal, és egyéb dolgaik miatt zavarnak. Néha nem tud az ember odafigyelni a másikra, mert elvonja a figyelmét.-
 Fejtem ki a festményeket, de néha zavaróak a matatásaikkal, hangjaikkal.

Vér Lanetta

 Keserűen, de egyben bosszúsan válaszolt kérdésemre, ami természetes reakció volt tőle. Ezért sem haragszom rá, tudom, nem készakarva reagált így, hanem reflexből. Pillanatok alatt összeszedte magát, kicsit elgondolkodhatott, az iménti beszólás után. Már mosolyogva tette fel a kérdést, van e kedvem újra neki állni keresni. Gondolkodás nélkül megteszem neki.
- Persze, ezek után, amit ez a fekete démon művelt, már meg sem kottyan nekem egy kis keresgélés. -
 Nem is kellet sokat várni arra a pillanatra, hogy megtalálja valamelyikünk. Lanetta sokkal hamarabb megtalálta, mint ahogy reménykedtem, de ennek nagyon is örülök, mert így hamarabb érünk ennek a végére. Nem is csodálkozok azon, mennyire örül neki, hiszen meg van a féltett tárgy, és nem kap ki érte, hogy nincs meg. Felém tart, és megölel. Erre nem számítottam, de nem csodálkozok. Hiszen biztos vagyok abban, így mutatja ki háláját, hogy segítettem neki. Örülök, hogy meglett a tárgy, de a legjobban annak örülök, hogy megismerhettem egy szeretetre méltó leányzót. Ami ezt illeti, nagyon is jól esett az ölelés tőle. Ezután, az ajtó felé megy, és megköszöni szóban is a segítségemet.
- Nagyon szívesen máskor is. Örülök annak, sikeresen megtaláltuk a karkötődet. Még ha láthatatlan is. -
 Ez egy kicsit mókás ebben a formában. Elvesztette, és láthatatlanul találta meg. Ez nem változtat a lényegen, hogy ott van a karkötő, ahol kell. Így én sem maradok egymagamban, ezért gyorsan visszamegyek a házam területére.

Péter Fanni

 Végre megérkeztünk a társalgóba. Elhelyezkedik Fanni, majd melléhuppanok. Végre egy rendes hely, ahol normálisan lehet beszélgetni, nem kell ide - oda úszni, ha normálisan akar az ember mondani valamit a másiknak. Még mindig bennem van egy kicsit az akváriumi mufurc, de kezdem átvenni Fanni jókedvét, és már se hol nincs a rosszkedv. Nem lehet elkerülni a kérdést, kíváncsi a lány nevére, aki tetszik nekem.
- Nem baj, ha most nem mondom el a lány nevét. Amúgy, már bevetettem ezeket a fegyvereket, amiket te itt felsoroltál. Szépen lassan, lépésenként kell menni. A leányzó nem éppen az a kapkodós fajta, én nagyobb léptekben haladnák, de ez nem egy emberen múlik. Nem rég ismertük meg egymást. Azért pedzegetem a dolgot, próbálom olyan mederbe terelni a dolgokat, hogy egyre közelebb kerüljek a célhoz. Ne félts engem. Ha érdekel a dolog, majd néha mesélek neked a fejleményekről. -
 Mesélem Fanninak, hogyan álok nyestével. Nem akarom még így kimondani konkrétan, mi a helyzet kettőnkkel, de ahogy látom, Fanniban megbízhatok, és meg is teszem. Megkedveltem őt, és nem állok el attól, hogy a későbbiekben meséljek jobban erről a kapcsolatról neki.
- Vicceltem ám, amikor a szobában lévő szétpakolásról beszéltem. Akkor majd találkozunk a kviddicspályán, mert én is tag vagyok a saját házam csapatában. Én is írogatok, szerkesztő vagyok én is. Szóval, több közös dolog van, amit csinálunk a saját házunkban. Milyen témájú cikkeket szoktál írni. Én zenei rovatot vezetek. Albumokat ajánlok, szeretem csinálni. Állítólag olvassák rendesen az újságot, legalábbis ez a visszajelzés. -
 Mindketten ugyanazt a tevékenységet csináljuk a saját házunkban. Ami jó, mert ez azt jelenti, hogy körülbelül ugyanazokat a dolgokat szeretjük csinálni.

Péter Fanni

 Nagyon jó társaság Fanni, ahogy mondja, hogy szívesen megismerné a leányzót, akiről beszéltem neki, eszembe jut, már napok óta nem találkoztam vele. Most Fannival beszélgetek, rá figyelek.
- Te is inkább zenei téren indulsz el cikk írás területén. Majd figyelni fogom miket írogatsz, nehogy ismerős dolgok merüljenek fel, amit már más megírt, egy másik lapban korábban. Na, ez vicc volt csak. Szerintem nem lehet ezzel a témával mellényúlni. Én sem igazán a sláger albumokról írok. Inkább azokat a lemezeket teszem előtérbe, amelyek nagy hatással voltak, vannak a zene fejlődésére. Ahogy végiggondolom a dolgot, eddig csak magyar albumokról firkáltam, de ezt nem érzem problémának. Jobban szeretem a magyar előadókat. A jövőre nézve is vannak elképzeléseim, milyen koncepciók lesznek a rovatomban. -
 Mondom el neki, mik az elképzeléseim. Eddig mi alapján válogattam össze, hogy mely albumok kerüljenek a cikkeimbe. Kell egy kis elképzelés, mit ír le.
- Én inkább magyar előadókat hallgatok, de a külföldi zenekarok sem esnek ki a láthatáromból. Gitár orientált zenéket kedvelem.Ez a laza rocktól, a kőkemény metálig terjed, persze az igényeseket. Instrumentális zenéket is bejönnek, de nem is olyan rég került a képbe a ska és a roskabilly. Szóval nem egyszerű behatárolni miket is hallgatok. -
 Beszélek tovább a zenéről, de már nem a cikk, és az újság kapcsán, hanem már rátértem, az én általam hallgatott stílusokra. Fanni felhozza a duplarandi ötletét, valahogy én nem vagyok oda érte, lehet azért, mert még nem voltam ilyenen.
- Erről a négyes randiról még nem nagyon tudom, hogy bejönne e nekem. Majd puhatolózok a hölgyeménynél, és meglátjuk mi lesz. -
 Lehetséges, nem lesz ettől nagyon jó kedve Fanninak, hogy nemigazán jön be az ötlete. Ahogy eddig megismertem, nem fog érte megsértődni, és örökre felém se nézni.

Nyeste

 Múlnak a percek, Nyeste az előadást figyeli rendületlenül. Én pedig az arcát figyelem, annak minden rezdülését. Tudná milyen gyönyörű, nem mondom neki, mert amúgy sem hinné el, hogy igazam van. Mintha változna a hangulata néha, a szeméhez kap, remélem nincs baj. Rám tekint, amikor a bálkirályt és bálkirálynőt megválasztották. Engem ez nem nagyon hoz lázba, de Nyestét ez nagyon lázba hozza, ez nekem örömet okoz. Mintha sírna, legalábbis könnyek szöknek a szeméből. Lehet, csak meghatódott. Úriember vagyok, nem csibész. Így előveszek egy tiszta ruhazsebkendőt, és szó nélkül odanyújtom neki. Nem akarom ezt a pillanatot megzavarni nála. Látom rajta, nagyon tetszik neki a műsor. Amúgy tényleg színvonalas, ahhoz képest, mennyire hosszú, nem gondoltam volna, ennyire figyelemfelkeltő marad.
 Valami táncos csoport is felmegy a pódiumra. Nagyon ügyesek, én tuti nem bírnék így táncolni. Az alap táncokat megtanultam, azokat bármikor, bármelyik lányt felkérem, és nem jövök zavarba. Most egy lányon jár az eszem, aki nem más, mint Nyeste, aki itt áll mellettem. nagyon örülök annak, hogy el jött velem a bálba, hálás vagyok neki.
 Hirtelen vége a műsornak, a hegedűsök eltűnnek a színről, és valami gagyi nóta csendül fel. Egy bugyuta sláger. Leplezni próbálom, mi a véleményem az ilyen dalokról, mert látom tetszik a lánynak. A szöveg egy részénél betapasztja a száját, gondolom azért, hogy amit sejtet a szöveg, azt nem akarja, hogy kettőnkre értsem. Pedig ha tudná, hogy nem áll távol a valóságtól a dolog, legalábbis részemről.

Nyeste

 Elfogadta tőlem a zsebkendőt. Nem zavarhattam meg őt az elmélyült állapotában, aminek örülök. Hiszen nagyon el volt mélyedve a műsorban. Küzdött magával, vagyis inkább a könnyeivel. Amikor minden lement, átment a viselkedése zavartságba, amit nem értettem, hiszen nem adtam okot rá. Nem hiszem, hogy én lennék ezért a hibás. Azon tűnődök, hogy ilyen helyzetben is milyen bájos Nyeste. A következő pillanatban már nevet, szerintem ezzel akarja leplezni a zavartságát. Nem kellene palástolni a zavartságát, nem gondolok semmi rosszat emiatt róla. A lányok ilyenek, és nem gond ez számomra, hiszen így kedvelem őt, ahogy van. Nagyon hálás vagyok azért az első estéért, amikor találkoztunk a házunkban. Hiszen már a legelső itteni estén történt ez, amire mindig jó visszaemlékezni számomra. Azóta is azon vagyok, hogy minél több időt tudjak tölteni a társaságában. Ezért is jó dolog, hogy a Navinében vagyunk mind ketten.
 Fáradtnak érzi magát, vagy csak megint nagyon zavarba jött. és ezért menti ki magát, emiatt megy el. Én hiszek neki, nincs miért kételkednem szavában ezért nem is teszem meg ezt.
- Semmi baj, nyugodtan menj csak. Várj, elkísérlek egy darabon. A zsebkendőt megtarthatod. Én köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívásomat. Emelted az est fényét ezáltal számomra. -
 Elkísértem a házunkba, majd a lányok hálókörletének a lépcsőjénél jó éjszakát kívánva elbúcsúztunk egymástól, a következő találkozásig. Nagyon sokat jelent számomra, hogy Nyeste eljött velem erre az estére. Nem hittem volna, mikor elhívtam, de eljött, és ez a lényeg. Egy nagyon is kellemes estét töltöttünk el egymás társaságában.