Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Igazából nem volt kedvem hozzá, pedig a festiválokat mindig is imádtam, olyan volt, mint egy hatalmas pub, épület nélkül. A természet clubja, több napig, hangszórók helyett igazi fellépőkkel, még több piával, sok nővel és rengeteg elmebeteg dologgal, ami csak részegeknek ötlik eszébe.
Most mégis úgy éreztem, minden ember megbámult és vádló tekintettel méregetett. Az incidens óta rájöttem, mennyi sok barátom van és mennyire sok ellenségem. Tudtam, hogy nem tudhatják, hogy más vagyok mint ők, mégis majd megfojtott az érzés, hogy kívülálló vagyok.
- Várj máár! - igyekeztem lépést tartani a lánnyal, de míg ő apró pillangóként szinte átszökellt a tömegen, addig én elefánt módjára tiportam a lábakra.
Mikor meg tudom érinteni a kezeket, rámarkolok a csuklóra, mint valami eltévedt ötéves az anyjáéra, és olyan közel húzódok hozzá, hogy a tömeg ne tudjon elrángatni mellőle.
- Árral szemben könnyebb lenne úszni, mint most előre menni - jegyeztem meg morogva, egy újabb lábra tiporva rá.
Felemelem fejem kissé a levegőbe, hátha sikerül elcsípnem a zene egy ismerősebb részét amiből beugorhat, melyik is lehet az, hisz elvégre a lánnyal annyi meg annyi számot hallgattunk már meg, hogy ez az utalás túl tág volt.
- Oh, oh beugrott! - lelkesen vigyorodtam el, mikor végre eszembe ötlött mire gondol. - Hogy került ő ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minden egészen jól ment. Richárd végre kezdte úgy érezni, hogy nincsen minden veszve. Volt egy társa és vélt egy célja. Egy olyan célja, ami visszaültetheti őt a trónra. Aztán jöttek azok a hülye aurorok.
Richárd a kihallgató szobába ült, most életében először. Eddig az ilyesmit sikerült megúsznia, azonban persze amikor egyszer ártatlan, nyilván az első az, hogy lekapcsolják. Duzzogva tehénkedett az asztal lapjára, fején hagyva fekete pulcsija kapucniját. Biztos volt abban, hogy ez a póló benne volt abban, hogy el akarják kapni. Ahogy a fekete farmer és nadrág is. Bezzeg ha egy koronával sétálgatna senki le se szarná.
- Hülye, hülye varázslók, csak a kavaráshoz értenek - motyogta orra alatt míg egyedül volt a szobába. Azt se tudta a testőre merre van. Szinte biztos, hogy látta ahogy a falhoz lökték és letartóztatták. Szegény nyikhaj emberi test, az évek során semennyit sem változott, gyenge maradt és törékeny. Nem mintha a sellő alakja nem lett volna gizda. De anno legalább hordott oldalán tőrt, amit most elvettek tőle. Pedig az is egy szép sellő ereklye volt. Igazi békaszem kövecskékkel.
Kinyílt az ajtó, a férfi felemelte fejét. Jó sokáig váratták.
- És mi van ha igen? - morogta. Nem volt ez így jó, sehogy sem volt jó. Kerülnie kellett volna a feltűnést, azzal, hogy megszerezték a nevét szinte kitáblázták az egész örsöt neonlámpákkal, hogy nagynéni itt a fiú akit meg akar ölni jöjjön csak jöjjön.
- Nem akartam venni tündérport. Mint már említettem is mikor a falhoz nyomtál, hogy nagyon de nagyon rossz embert kaptatok el. Figyelj ide... - ránézett de nem látott semmi kis névtáblácskát vagy ilyesmit, szóval egyszerűen megoldotta - varázsló, engem hidegen hagy a porozgatásotok. Az a csávó valamilyen módon a mágikus műkincs kereskedelemben van benne, átment a keze alatt a fél királyi családom ékszerei és fegyverei. Szóval ahelyett hogy engem csücsültettek, aki szintén csak el akarta kapni és aki ennyire közel volt hozzá- mutatta mutató és hüvelykujja között a pár milis távolságot.
- Inkább őt kellene elkapnotok - dőlt hátra. Zalánra emelte tekintetét, néhány csapzott szőke tincs a szemeibe hullott, amit egy fejbiccentéssel arrébb tolt. Néhány napja nem aludt, szemei alatt sötét karikák voltak, arca beesett, haja loknisan kavargott arca körül ki-kikandikálva a fekete kapucni alól. Semmi királyi nem volt benne ezen a ponton, de még csak nemes elegancia sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Richárd eldarálta a lényeget, tömören és egyszerűen, hogy egy varázsló aki ráadásul még kopó is képes legyen felfogni. Ezután várt, naivan arra számított, hogy Zalánnak le fog esni az egész, hallani fog egy nagy koppanást, aztán leveszik a sellőről a bilincset és mehet útjára. Ehelyett a férfi újabb kérdést szegezett neki. Richárd arca megnyúlt, szemeit az égre emelte.
- Hát nem egyértelmű, hogy ez volt a csali? Rám akarta terelni a gyanút és félrevezetni titeket is, ő volt a nagy hal és sikerült neki elúsznia. Gratula fiúk - megrovó hangon ecsetelte aztán zárta a kis prédikációját Richárd, közben végig Zalán szemébe nézve. Nem volt semmi rejtegetnivalója, nem volt semmiféle hibája vagy bűne, amit be kellett volna ismernie.
A kérdésre összeszorította állát. Elismerni valamit, amit nehéz még csak fel is fogni nehéz volt. Nem akarta az auror orrára kötni, hogy elbukott. Azt, hogy letaszították, puccsal megfosztották a trónjától és lényegében azért volt a száraz földön, mert száműzetésbe került.
- Valószínűleg úgyis tudják - nyögte végül ki sértetten. Azt gondolta tényleg tudják, Zalán feltevése így meglepte a sellőt. Döbbenten meredt a másikra, aztán az üvegcsére.
- Ne viccelj, szerinted nem tudnám megoldani, hogy betépjek a trónon? - gúnyos vigyor ült ki ajkára, aztán egyszerűen csak megrántotta a vállát.
- De mint már mondtam, nem drogoztam se a trónon, se most. Jó fiú vagyok, legalább is a varázsló törvényeket nem szegtem meg. - emelte fel kezét, mindkettőt, mivel össze volt bilincselve. Unta az egészet. A felesleges kérdéseket, amik kezdtek átcsapni idegesítőbe. Nem akarta hallani egy girhes aurórtól hallani mennyire elbaszta. Tudta jól. Rohadtul elbaszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Minek, hát már úgyis tudja mindenki, az egész mágikus világ rajtam röhög miatta... - emelte fel hangját. Nem ordított, de látszódott rajta, mennyire felingerelte őt ez az egész. Legszívesebben csapot-papot otthagyva vonult volna el, sértett gyermekhez hasonlóan és gyűlölte, hogy ezt nem tehette meg.
A megjegyzésre csak megrántotta a vállát. Hiszen logikus volt, hogy ilyen piti dolgok miatt, mint a drog senki sem hagyná ott a trónt. Meg lehet oldani másképp is, meg különben is, a felelősség azért királyként jobban nyomja a sellő vállát, mintsem, hogy ilyesmit csináljon.
Összepréselte ajkát. Dühös volt, amiért kikényszerítik belőle azt, amit amúgy is mindenki tudott, csak, hogy hallják még egyszer. Hogy aztán gúnyosan vigyorogjon rajta, amiért ekkora egy balfasz volt és megbízott a családjában.
- Jó. Jelenleg a nagynéném ül a trónon. Elvette tőlem. Ha a vízben maradok megöltek volna, lehet így is néhány héten belül halott leszek, lévén, hogy a sellők ki tudnak jönni a vízből - keserű félmosolyra húzta arcát, aztán Zalánra emelte tekintetét. " Remélem, most örülsz ". Ezt a szemrehányó beszólást szavak nélkül is ki lehetett olvasni tengerkék szemeiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- A hatóságoknak semmi beleszólása nincs a sellők kormányzói ügyeibe - vonta meg vállát. Ez egy elég határozott megállapodás volt a minisztérium és az intelligens varázsfajok között. A sellők vad módszerei gyakran radikálisnak hathatnának a földi lények szemébe. Szinte barbár amit néha egymással teszünk, de ez olyan hagyomány amit nem tud elfelejteni a vízi nép.
Sötét, tengerkék szeme követték az aurort az ajtóig. A parancs hallatán szemöldöke lassan megemelkedett. Nem tudták? Komolyan nem lettek informálva egy rendszerváltásról? Irónikus módon mosolyognia kellett ezen. Nyomorult földiek. A nőik jók, de a kommunikáció pocsék.
Mégis bárhogy is legyen a szabadság lassan újra opciónak tűnt ez pedig reménnyel töltötte el Richárdot. Egy évnek érezte az itt töltött órákat. Aztán jött a kérdés, amire egyáltalán nem számított.
- Megpróbálni nem megdögleni - nem volt terve. Vagyis volt. Visszaszerezni valahogy a trónt és a családja ékszerit. Azonban sohasem volt ez kidolgozva igazán, lépésről lépésre. Elment a piacra. Próbált arcokat keresni, próbált valahol megfogni egy fonalat amit követhetett.
- Ugyanúgy vissza fogok menni a fekete piacra, akárhányszor rángattok be miatta. Ott kell lennie egy fonalnak amin el tudok indulni a trónom felé - ennyi a terv. Ha mákja lesz az aurorok már csak legyintenek majd rá vagy kiraknak az előtérbe egy táblát az arcával és azzal a felirattal, hogy "ez csak egy flúgos exsellőkirály  ne rángasd be a kihallgatóba pusztán felesleges papírmunkát gyártasz majd magadnak."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fenti világ ünnepeit sohasem felejtette el. Először nehéz volt megértenie, utána viszont imádta őket. A lényeget azóta se vette le, viszont az ajándékokat és a dekorációkat nagyon kedvelte. Ez így tíz év elteltével sem változott. Ugyan a hangulata nem túl sziporkázó mégis a kocsmák helyett a csárdát választotta, csak, hogy egy napra hangulatba jöjjön. Az ablakkereten végigfutó girlandok mellett foglalt helyet. Az asztalon gömbökkel díszített, fenyőágas gyertya csücsült, a háttérben ment az All I want for Christmas is you. Ő maga mégis búsan nézett ki az ablakon töltött káposztája felett, amihez hozzá sem ért. Tényleg megpróbált mindent, mégse érezte azt, amit anno, régebben érzett. Azt a boldogságot, nemhogy egészében nem találta, de morzsákat sem sikerült kisajtolnia belőle. Lassan menni készült, átülni egy kocsmába vagy valahova, hogy részegre igya magát, mert tulajdonképpen azon ritka esték egyike volt az aznapi, amikor egy sörnél több nem volt megtalálható a szervezetében.
A hangra rémülten kapta oda a fejét. Ilyenkor szokott jönni a testőre és elrángatni haza, miközben alapos fejmosást tart. A szőrös, nagydarab férfi helyett azonban egy vékony, édes arcú nő csücsült.
- Anne? - kérdezte őszinte döbbenettel. A férfi nem változott, hiszen ez egy varázsalak, esetleg a borosta ami új, az is csak mert nem borotválkozott pár napja. A nő viszont más. Nem öregebb, inkább megváltozott. Mégis a szemei, a tekintete minden ugyanolyan. Lelkesen állt fel Richárd, arcán gyermeki vigyorral intett a nőnek, hogy ő is tegyen így, hogy aztán magához tudja ölelni szorosan.
- Hónapok óta bolyongok és nem botlottam régi arcba, annyira örülök, hogy látlak! - motyogta a hajába mielőtt elengedné, hogy vissza tudjanak ülni.
- Hol voltál eddig? - izgatott ez tagadhatatlan, az ismerős arc nagyon feldobta a kedvét, az elé letett ital pedig csak hab volt a tortán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az ölelés és a puszik melegséggel töltötték el, úgy érezte az élet is kicsit színesebb lett, még ha csak néhány pillanatra is.
- Hű ez tök menő, egyszer majd benézek, ha nem teszel akváriumba azonnal amint átlépem a küszöböt - vigyorodott el, kicsit húzva a nőt. Régebben is rémlett neki, hogy a bestiák lenyűgözték Annet így a férfi úgy könyvelte el, ezzel a másik egy nagy álmot ért el. Ha pedig így van, akkor egy barátnak örülnie kell, a sellő pedig szívből örült.  
A kérdésre minden jókedve elillant. Ajkába harapott, s inkább hamar felemelte ő is poharát, hogy koccintson. Kellett az ital, anélkül amúgy sem oldódott volna olyan könnyen a nyelv. Meghúzta, a rum íze jólesően melegítette fel torkát. Még úgy vagy egy üvegnyi és jó is volna. Helyette viszont felpillantott, így is sokáig hallgatott.
- Nem kellene a Balaton élővilágának betegnek lennie...milyen sérülések vannak? - homlokát ráncolta. Talán valamit arra is csinált a nagynénje. Lehet, hogy több vadászatot engedélyezett vagy hasonlók. Bármit kinézett abból a hárpiából.
- Az a helyzet,hogy a dolgok nem mennek túl fényesen. A tíz éve elkezdett uralkodásom után most újra senki lettem, kellemetlen szituáció - keserű mosolyra húzta ajkát, mielőtt ismét kortyolt egy nagyobb kortyot. Ha így fog haladni, nemsokára üresre issza a poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szilveszter napja. Az év utolsó percei és órái, amelyet a karácsonytól dagadtra hízott varázslók ivászattal fognak eltölteni. Ez a tradíció volt mind közül a férfi kedvence. Egy éjszaka, amikor kötelező mulatni. A sárgaföldig leivás és részeg kornyikálás végre megengedetté lesz, senki sem fogja kinézni őt. A szánakozó, sajnáló tekintetekből izgatott, táncoló testek lesznek, kacagások, öröm, tánc. Talán akkor végre ő is érezhet valamit az ürességen kívül.
Reményekkel telve ült be a kocsmába. Mindenhol népek, kezdett jó lenni a hangulat, igaz közel sem jártak az újévi szokásos forgalomhoz. Még korán volt. A diákok otthon alapoztak éppen, a törzsvendégek sem voltak egészen részegek. Richárd agya sem volt ködtől nyúló békanyál. Egy sör, annak is az alját szopogatta. Mindenki körülötte nevetett. Favicceket hallott háta mögül, a mellette egy túl szőrös férfi valami tréfás munkahelyi történetet mesélt a pult mellett ácsorgó társaságnak.
Annyi ember, a férfi szája mégsem görbült mosolyra. Először nem értette. Ital volt a kezében, mégsem volt olyan, mint bármelyik másik éjjel. Aztán lassan rádöbbent, hogy magányos. Nincs senki, akihez forduljon. Hiába ült az egésznek a közepén, ugyanúgy ki volt rekesztve, mintha otthon heverne a kanapén. Ajkába harapott. Nem tetszett neki a ráeszmélés. Többet kellett volna innia, gyorsabban részegedni, talán úgy képes lett volna, de késő, a felismerés éles lándzsával döfte le az egész éjszakáját. Sőt, bele is rúgott. Felállt, nem volt maradása. Kinn a hűvösben teljesen tisztán pillantott az épület oldalán cigarettázó alakokra. Ez az első, hogy ilyen tisztán távozott egy kocsmából. Legalábbis idén biztosan. Ez a felismerés gunyoros félmosolyt kényszerített ki belőle. Felhúzta orrát, hazamenni nem fog. Elbattyogott a legközelebbi abc-ig, kivárta azt a nyolc méter hosszú sort, aztán egy Bourbonnel távozott a tó irányába.
Ez a hely volt kvázi a második otthona, ugyan akkortájt elsőről nem lehetett beszélni. A hangok idáig alig nyúltak el, minden csendes volt és sötét. A fákon nemvolt mi susogjon, hiába táncolt a szél a mezítelen ágakat rázva. A víz tükre enyhén ingott, a hold fényétől az egész felszín kapott egy földöntúli aurát. Mintha izzana a víz hidegen. Letelepedett közel a  parthoz. A kedve ugyan jobb nem lett, a nyugalom mégis kicsit megnyugtatta. Legalább elmélkedhet, míg a fejét súlyosra nem issza, s aztán majd a csillagokat fogja nézni mert felállni képtelen lesz. Ez volt a terv. Addig, míg fejét a stég felé nem fordította. Látta az alakot. Összevonta szemöldökét, sokat mégsem tulajdonított a dolognak. Talán légyott. Ilyen hidegbe úgyse lehet dugni, szóval úgyis hamar elhúznak majd. Azért figyelte. Nem volt jobb dolga. Furcsának találta a kabátot, nem értette az élre hajtogatást, fel nem tudta fogni a pálcát minek tette olyan gondosan oda ahova, amikor azt a boszorkányok maguknál tartják. Amikor a stég szélére állt akkor kezdett körvonalazódni benne a gondolat, a csobbanás volt viszont az a pont amikor felpattant. Gondolkodás nélkül kezdett futni befelé, út közbe ledobta a bőrdzsekit. Ember a tóban. Ilyen hidegben. Nem hülye annyira, hogy ne tudja összerakni a képet, mennyire nem kéne ott lennie. A stégig rohant onnan ugrott fejest a jéghideg vízbe. A kapálózás abbamaradt, muszáj volt mélyebbre merülnie, hogy el tudja kapni a lány csuklóját. Annál fogva rántotta magához, hogy fogást tudjon találni rajta. A stég melletti első kákától megtisztított részig rángatta ott aztán ki tudta húzni a vízből.
- Nyisd ki a szemed kérlek- hajolt fölé motyogva, amikor már a száraz parton hevert Adél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Richárd aggódva figyelte a nőt. Kis hatásszünet a test oldalára fordult és köhögő, köpködő hangok törtek ki belőle. A férfi megkönnyebbülten fújta ki a tüdejét feszítő levegőt, amit egy ideje akaratán kívül benn tartott. Hátradőlt, sarkára ülve. Élt. Ebben teljesen biztos volt, egészen odáig, amíg eszébe nem ötlött egy dokumentumfilm, amit még tíz éve egy másnapos reggelen látott két hányás között. Egy csirke volt, aki felállt és össze-vissza rohangált, habár a fejét már lemetszették. Ettől rémülten tekintett le a nőre. Amikor amaz megemelte fejét, hogy körbenézzen Ricsi rémülten húzódott hátra. Nem akart körbe-körbe rohangáló halott boszorkányokat látni. A kérdés az, amitől gyanút fog, hogy a nő netalántán él.
- Igen! - vágja rá lelkesen. Sikerült, megúszta, aztán a következő kérdésre zavartan húzta el a száját - oh akkor azt hiszem nem - zavartan túr bele hajába. Most rosszat tett? De nem, tudta, hogy valahol meg kellett mentenie akármit akart a másik. Ez a halál dolog idefenn sem olyan választható más meg elfogadja dolog.
A remegést kicsit késve vette észre, de mikor konstatálta már talpon is volt
- Fázol igaz? Várj, hozom a kabátod, maradj itt jó? - próbált mutogatni is, hogy maradjon maradjon aztán elrohant a stéghez, hogy felszedje a motyókat. A szépen hajtott kabátot felkapta ahol érte, a pálcát mellé markolta, másik kezével visszafelé meg a maga dzsekiét vette fel. Az, hogy lényegében egy szál hosszú ujjúba volt fel sem tűnt, annyira próbált mindent megtenni a másikért, hogy ilyen poton dolgok nem jutottak el tudatáig. Amikor visszaért nagy vehemensséggel ült le újra és nyomta a lány kezébe a pálcát akkor is ha az még mindig  a földön feküdt.
- Csinálj olyan izét - próbálta magyarázni. Közben a kabátot is meg a dzsekit is a lányra terítette - tudod olyan csillámokat, hogy megszáradj - ezerszer látta már, hogyan csinálják, úgyhogy tudta, hogy létezik, ezért próbálta olyan nagyon erre buzdítani Adélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mindent is odacipelt, amit oda kell cipelnie, kivéve a whiskyt. Igaz eszébe volt,- ilyesmiről Richárd soha nem feledkezne meg- furcsa mód, ritkán az életben, most másodlagos helyre sorolta be. Majd felveszi később. Talán meg is kínálja vele a lánykát, ha az legalább azt hazudja, hogy tizennyolc felett van.
Amint bebugyolálta a két kabáttal is a hüppögő fruskát, leült vele szembe törökülésbe és várta, hogy megtörténjen az abraka dabra. Nem történt semmi. Adél leengedte a kezét. A szavakra a férfi homloka összeráncolódott, aztán hamar elkezdett a zsebében turkálni, amíg zsebkendőt nem talált. Kirángatta, gyűrött volt, de nem használt. Ezt nyújtotta át a másiknak.
-Szóval meg akarsz halni - dünnyögte. Közben megint előre dőlt, mintha Adél csak egy baba lenne akit öltöztethet és babusgathat, és a bőrdzseki kapucniját a nő fejére húzta.
- Jó, értem én, de nem muszáj halálra fagyni, az nagyon rossz halál. Én a helyedben megvárnám a nyolcvan éves kort vagy a kilencvenet és a melegben hallnék meg. Mondjuk egy radiátor mellett, esetleg kandallóval szemben... - végig dumált amíg a munkát végezte a kapucnival, aztán ahogy végzett a hüppögő lány orrának hegyét óvatosan megérintette.
- Milyen édes, pisze orrod van, biztos, hogy mindent el akarnál dobni egyetlen ember miatt? - visszaült helyére, hangja az utolsó kérdésnél már egészen komoly. Aggódó, mégis enyhén kételkedő. Látta már, hogy fiatal, talán még gyermek is aki vele szemben ült. A nélküle szóból pedig még Ricsinek is leesett, hogy itt szerelmi dologról lehet szó. Legalábbis a szappanoperákból amit másnaposan nézett folyton egy ilyen szituáció csak és kizárólag szerelmi bánat szüleménye volt. Huan Migel megcsalta, Esmeralda pedig levetette magát a hídról. Itt is ilyesmi lehet. A lány Huan Migelje túl messzire ment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lány nevetésére elvigyorodott. Sokkal jobb volt ezt hallgatni mint a zokogást. Hangja édesen csengett, éppen úgy, ahogy Richárd elképzelte nevetni.
Végül ez az édes, dallamos hangocska elcsuklott, a férfi mosolya is lekúszott ajkáról, de legalább tudta, hogy jó irányba haladt, hiszen ha csak néhány pillanatra is, de nevetett amaz.
A kijelentésre értetlenül bámult vissza rá Ricsi. Kicsit erős volt egy tündérmeséből kilépett alaknak ilyesmit mondani. Mint mikor a Rudolffal közlik, hogy a télapó nem létezik.
No de nem akadt fenn rajta sokáig, hamar újból valami gondolatot elterelő fecsegésbe kezdett.
- Vásárlás! Igen, tejet, répát, kenyeret, én mindig veszek hozzá valami szeszt is. De mindig csak egyet engednek...szóval perceket állok, hogy vajon a búzasört vegyem-e vagy a árpát, barnát vagy sárgát... - az előadás gyermeteg éle a látványtól nem maradt el, amikor a boltban ácsorgott és agyalt épp úgy nézett ki, mint gyermek aki nem tudott dönteni nyalókát kérjen vagy esetleg fagyit.
A dzsekit megfogta, aztán rápillantott a lányra.
- Biztos nem kell? Én nem tudok megfázni, szóval ha csak amolyan sunyi érvágásfélének szántad inkább vedd vissza - nyújtotta újból oda, ha viszont nem vették el azért magára kanyarította. A sellő alak egészen más volt mint ez a hüvely, melyet éveken át tesztelt. A hideget érezte ugyan rendese, csontba hatoló marása nem maradt el, de a betegséget nem hozta soha magával. Valószínűleg máshogy volt bekötve mint a szárazföldi emlősök.
A hirtelen támadt fénytől hunyorítva, fordult Adél felé, hogy meglesse mit csinált.
- Akarod mondani tündérmesét? - szemtelen vigyor szökött arcára, mintha csak most talált volna bizonyítékot a lány fentebbi állításának a cáfolására. Aztán mintha amaz meg erre akart volna rápakolni egy lapáttal elrohant egy közeli fáig. A férfi már emelkedett volna, hogy utána menjen mikor meghallotta mi is történt ott.
- Na mondjuk ezt a részletet egy író tuti kihagyná - motyogta s hamar felállt, hogy a lány haját összefogja a tarkójánál. Még csak az kellett volna, hogy az is olyan legyen, akkor lehet megint a tóba kötöttek volna ki mind a ketten, hiszen Richárd tudta, hogy erre érzékenyek a fehérnépek.
- Persze, van a panzióba szobám, ott meghúzhatod magad amíg jobban nem leszel - bólogatott és ha kellett akkor támogatta is. Felemelni igazán romantikus lett volna, meg mesébe illő is, de a férfi már látta előre, hogy abból csak borulás lenne, így maradt mindenki a maga lábán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felnevetett a lány tréfáján. Rég nem tudott már ennyire egyszerűen viccelődni valakivel aki része volt a múltjának és nem fél perce futott bele egy random részeg Richárdba. Anne tudta, hogy milyen a férfi ha nem iszik, ismerte a tulajdonságait, nem pedig csak azt, melyik alkoholt bírja jobban.
- Oh, úgy tűnik a nagynéném nem szarozott, a vadászatokkal próbálja maga mellé állítani a nemeseket - a csapdák, a vágásnyomok, ezek mind a vadászatból eredhetnek, az pedig, hogy ilyen különben korlátok közé szorított mulatsággal próbál a kedvükre tenni teljesen érthető cselekedett volt. Egyszerű, politikai lépés, az ilyesmibe mindig van áldozat. De ugyan kit izgat pár állat?
A nő aggodalmára Richárd elmosolyodott. Jó érzés volt, hogy aggódtak érte.
- Ne aggódj, a panzióba lakok most a testőrömmel - próbálta megnyugtatni Annet.
- Megpróbálom visszaszerezni a koronámat, de nem könnyű, nagyon alaposan kiszúrtak velem - mélyet sóhajtott és nagyot kortyolt, ezzel az utolsó csöppet is eltüntetve a pohárból. Nem tudott a vele szemben ülőre tekinteni, helyette az ablakon át a téli tájat figyelte szomorkásan.
- A saját nagynéném taszított le, ez annyira...annyira dühítő -megrezzent ajka széle, szeméből olvasható volt a harag. Aztán a zavar, amikor ráeszmélt.
- De nem akarlak ilyesmivel terhelni,tíz éve nem láttuk egymást, mesélj inkább valami szépet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sokszor volt úgy, hogy a reggel és éjszaka közötti nyálkásan összetapadó átmenetet választotta a férfi a távozásra. Az ok nem az alkonyi fény, ami előfutára a nap felkelni óhajtó sugarainak, sem az a máskor nem érezhető illat, ami a pirkadatot jellemezni szokta. Nem, ez semmit sem jelentett Richárdnak. Az üresség sem, amitől súlyos volt az utca, vagy a harmatcseppek halk csilingelése, mikor elnyűtt patikája talpa a magas füvet taposta.
Egyszerűen csak bezárt a kocsma.
Feje nehéz volt, bár nem tudta, hogy a másnaposság húzza-e le, vagy a részegség. Talán nem is számított igazán. Az egyikből úgyis nemsoká át fog csúszni a másikba.
Lassan lépkedett, agyában épp semmi gondolat nem vetett lábat, üres tekintettel, halkan fütyörészve a tó felé haladt. Sokszor látogatott el oda, a régi napok emlékére. Szeretett visszacsúszni a múltba.
Most sem várt volna rá semmi egyéb, mint melankolikus délelőtt, ha nem pillant meg valami egészen szokatlant. Először azt hitte tévedett. A gallyak fura elrendezése játszott vele, vagy talán valami boszorkányság, amiből egy ilyen faluban bőven kijuthatna éppenséggel, de hiába sétált közelebb, a látvány csak ugyanaz maradt.
- Egy tök meztelen nő - motyogta orra alatt. Tenyerét végighúzta arcán, aztán ujjaival kócos, hosszú tincsei közé túrt. Kellett neki pár pillanat, hogy feldolgozza az információkat.  
Halvány lila gőze sem volt arról, a szituációt hogyan kellett volna rendesen lereagálni. Annyit tudott, hogy nem akart csak úgy elsétálni az eszméletlen test mellett, otthagyva fűnek-fának kiszolgáltatva. Azonban felkelteni sem igazán szerette volna, mert ő sem szerette ha valaki baszogatta álmában. Végül úgy döntött, hogy betakarja. Nyár eleje volt, igaz ilyenkor még egészen hűvös volt az idő. Viszont Richárdon nem volt más, csak egy halványlila ing. Úgyhogy azt az enyhén alkoholszagú és jócskán cigarettafüstös inget gombolta le magáról és leguggolva a lány mellé gondosan betakarta vele amazt, úgy, hogy legalább a melle meg a lába köze ne látszódjon.
- No, mindjárt más - állapította meg büszke fejjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csak nevetett a válaszra tovább.
- Talán majd egyszer elmondom, ha kecsegtető a jutalom érte - somolygott tovább. Amúgy sem lett volna idő csencselni, sokkal fontosabb volt a bizonyítása annak, hogy ő nem őrült. Legalábbis nem azokért a kijelentésekért, amiket nemrég tett.
Az úton végig Richárd vezetett. Gondolkodás nélkül, szinte az utat nem is figyelve lépkedett, ha pedig Benett nem nyomta a hátához a pálcát, hát még fütyörészésre is rákezdett.
Kis idő múltán elkezdtek fogyatkozni a fák, végül előbukkant a tó is a bokrok mögül. A férfi egy pillanatra megállt, arcára boldog mosoly ült ki.
- Amúgy ebben laktam is legalább három évet. Kurva otthonos kis tó- jegyezte meg csak úgy mellékesen, mielőtt továbbindult volna a tó felé. Abba nem szólt bele Benett meddig menjen. Majd jön ameddig akar, vagy ameddig a kíváncsisága csalogatja.
A parton megállt a tó enyhén hullámzó tükre épp csak nem érintette cipője orrát.
- Jobb ha azért előtte tudsz bár dolgot. Az egyik, hogy a sellők rohadt ocsmány lények, ne lepődj meg. A másik, hogy érteni foglak, de a víz felett a hangom csak fülkárosodást okozna, úgyhogy a kérdéseket inkább utána tedd fel. - még tartotta a tájékoztatást addig megszabadult az ingétől meg elkezdte bontogatni a cipője fűzőjét is. Jobb ezeket az emberi motyókat szárazon hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnt az ing olyan volt a lánynak, mint a hercegnőknek a csók. Kevésbé igényes választás, de kinek mi a zsánere ugyebár. Alig, hogy visszahúzta kezeit a férfi a nő máris megmoccant. Ettől amaz ha a reflexei nem lettek volna kiütve talán el is dőlt volna meglepettségében, így csak egy "hö" szavacskával hátrahúzta a nyakát.
- Nincs pénzem - motyogta zavartan. Tudta ám ő, hogy a fenti világban voltak nők akik pénzért voltak kaphatóak. Ez valami olyasmi volt, mint a pingvineknél a kő. Azonban azt nem vágta, hogy azóta már a segítségnyújtás is kiszámlázásra kerül olykor-olykor.
Közben azért letaperolta a zsebeit, hogy ellenőrizze, igazat mondott-e. Amikor pedig egyikben talált egy knutot, azt kihúzta és a nő felé nyújtotta. A többit elitta.
A következő kérdés előtt leült a fenekére a puha fűbe. Így gond nélkül fel tudott nézni, a virradó napra.
- Talán négy ha múlott - nem tudta megállapítani a pontos időt, a tudománya csak a tippeléshez volt elegendő. Aztán rájött, hogy volt még egy kérdés.
- Oh Richárd - nyújtotta ki kezét a lány felé. - A harmadik. Miért nincs rajtad ruha? - ha amaz kérdezhet, akkor ő is elven bátorodott úgy fel, hogy ne csak válaszolgasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Kék? Mi kék? - vonta össze a szemöldökét a férfi. Tulajdonképpen elég sok mindenre lehetett azt mondani, hogy kék. Csak semmi értelmesre igazán. Talán valahogy kiszakadt fél mondat az életéből. Ekkor elkezdett gondolkodni azon, hogy vajon létezik-e másnapos filmszakadás, amiből csak a felség szó tudta visszarángatni a valóságba.
- Már egyiké se, tulajdonképpen király se vagyok többé. Bár enyém kellene, hogy legyen a trón, de elvették. A nagynéném. Kicsalt a Balatonból és átvette a helyemet - szomorúan kutatgatta a zsebeket, amiből előkerült egy újabb knut.
- Mit kérnél a zsemlére? - régen egészen jókat tudott főzni. Rántottát, pirítóst, mirelit kosztot, ezek mind rohadt jól mentek neki. De mára kijött a gyakorlatból.
- Amúgy nem zavar ez a nyaklánc téged? Olyan fojtogatósnak tűnik. Ez olyan emó stílus nem? - mutatott a lány nyakán a vastag nyakörvre. Feltűnt ám előbb is, csak elfelejtette vagy háromszor menet közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kérdésre sértetten fújt egyet.
- Nem mintha az olyan egyszerű lenne. Odalenn egy majd kétszáz fős populáció van, én meg egyedül, megölnének mielőtt a városba betenném a lábam - jelentette ki méltatlankodva. Valószínűleg már azt megéreznék a határőrök, hogy bedugta a kis lábujját a Balatonba.
Közben úgy tűnt annyit beszéltek a Balatonról, hogy amaz babot kezdett kívánni. A férfi tényleg erősen elgondolkodott honnan szerezzen babot. Körbe kémlelt, hátha talál egyet elfekvőben valahol, mert ma már talált szokatlan dolgokat a fűben, úgyhogy meztelen nő után egy babkonzerv igazán semmiség is lehetett volna.
- Gazdád? Mármint a férjed? - ráncolta homlokát. Régen a gyűrű volt a divat, jól tudta, mert sokat gondolkodott anno, hogy Lottinak is ad egyet. Az tíz év mégiscsak tíz év, változhatott azóta a kétlábúak tradíció simán.
- Nem tudom, azt hiszem egy kicsit. Te figyelj csak, amúgy megnézhetjük mi van a hűtőbe. Mindig tök érdekes dolgokat szoktam találni ott. - a testőre szorgosan töltögette fel általában laktató, rendes ételekkel párnaponként, így a férfinak tényleg csak ki kellett nyitnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska