|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Kicsit szárazon de hát ilyen ez a szárazföld Lili, elég nagy az a tó xd nem is csoda, megvagyok és te? Ugyan már hóember, én mindig mindent okosan csinálok
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Szegény Lábas Barim :c felajánlanám, hogy pihend ki magad rajtam de látod az asszony nem engedi xdd Antoniette, még nem? nagy hiba, majd egyszer akkor személyesen mutatom meg őket ^^ Csinszka, de hisz ő még kislány
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Antoniette, látod nem érdekli ( remélem erre mondta ) és különben is a csillagok nézésének elmúlasztása lassan bűnnek számít, ezt orvosolnunk kell * Csinszka hajával játszik kedvesen, imádja a haját * Szegény lábasbarim :c
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Ádám, hm... ez régi történet, nézzük csak... Az egész úgy kezdődött, hogy a kisasszony nem volt hajlandó elmondani a nevét, így kénytelen voltam magam adni valami szépen hangzó nevecskét neki. És ekkor beugrott Ady Csinszkája és ráaggattam :3
|
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Milán Ma is korábban keltem, mint terveztem volna. Mostanában valahogy így megy ez. Talán egyre korábban térek nyugovóra ittlétem alatt, vagy esetleg testem kezd nem egy részeg, hanem egy normális lény ritmusára kattogni? Mindenesetre ma több mint két órával megelőztem az alkonyt, így jutott időm körbenézni a tó mélyén is. Általában elvarázsolnak a tavak mélyén alvó világok, a hínárerdők és moszatrétek csillogó zöldjei, a sokszínű halpopuláció no meg a víz alatt élő csigák házainak színes játéka. Csakhogy ez a tó nem bővelkedett igazán ilyesfajta dolgokban. Mintha haldokolna az egész. Az alj sötét és keserű, az élővilága ritka és egyhangú. Ahogy éreztem a fentről jövő sötétség rám zuhanó súlyát, úgy döntöttem inkább a víz tetején várom meg a sötétedést mintsem idelenn. Tudom, ez az opció veszélyekkel teli, hisz így bárki megláthat akinek csak egy kicsit is érdeke a tavat bambulni, de ha itt maradnék az unalom ölne meg. Hamarost a felszínen bukkan elő fejem és körbenézek óvatosan, végigmérem ki van a tópart környékén. A legkedvezőbb az volna, ha senki sem lenne odafenn. Akkor feltűnés nélkül csinálhatnám azt, amit akarok, csakhogy mint általában a szerencse most sem az én oldalamon áll; egy kölyök ül a parton, belemerülve az ölében tartott könyv írott betűibe. Talán még fél óra és rázuhan az éj, akkor pedig kénytelen lesz abbahagyni az olvasást, és tovaállni. Vagy olyan elszánt lenne, hogy az este csillagainak lámpásai alatt akarna tovább olvasgatni? Nem azt nem hinném, az emberek egyszerűen nem ilyenek. És valóban amint a naplemente beköszönt a fiú pakolni kezd, én pedig közelebb úszom a parthoz, hogy minél előbb ki tudjak ugrani a vízből, amint biztonságos a terep. A kölyök feláll, én pedig már majdnem a sekély vízben vagyok, egyre nehezebb lent tartani fejem, a víz kezd kidobni magából. Csakhogy az ifjúnak nem áll szándékában elmenni. Helyette közelebb jött hozzám és a tóhoz, zokniát kezdi lehámozni lábairól. Hirtelen közelgő mozdulata megrémiszt és irányt váltva a nádasba vetem magam, elfeledkezve arról, hogy annak valószínűleg hangja is lesz, amint testem hozzáér a zizegő növényekhez. Ha fiú nem süket, könnyen meghallhatta az elsőre jó ötletnek tartott cselem hangjait. Elhúzom számat és felpillantok az égre, lassan beesteledik és emberi alakom feltör a felszínre. Vagy leveszem a gyűrűt és tovább tartom a sellő alakom, vagy tovább viselem és valahogy kénytelen leszek kimagyarázni a fiúnak mit is keres egy Ádámöltönybe öltözött férfiú a tóban....
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Állia kisasszony Lusta sétára invitált az est. Halkan dúdolt és hívogatott, én pedig képtelen voltam ellenállni neki. Lassan lépkedem, ismét abban a faluban járok, melyben a varázslók élnek. Mostanság gyakran járok erre, no nem azért mert olyan jól esik, csak ez van a legközelebb a tóhoz. Minden más túl távoli ahhoz, hogy elkutyagoljak oda, emberek pedig itt is vannak. Már lassan kezdem ismerni az utcákat. Lassan a táj is beleivódik fejembe, lassan minden olyan megszokottá fog válni, mintha régóta élnék már erre. Ajkaim között egy cigarettacsikk egyensúlyozik, lépéseimnél meg-megremeg, néha majdhogynem ki is fordul, de végül minduntalan továbbmarad. Füst száll fel és illan el a csillagok felé. Az egyik utca térré bővül előttem, közepén hatalmas szökőkút díszeleg. Habár kései az óra, még mindig lézeng pár ember erre. Néhányan már készülődnek az indulásra, de vannak akik csak most érkeztek. Három férfi az egyik sarokban gyülekezik, ádáz árnyékük gonosz táncot jár a közeli falakon. Figyelmüket egy a szemközti padon ücsörgő magányos hölgy köti le, aki békésen hallgatja a fülébe suttogó dallamokat. Megfeszülök amikor a csapat elindul, egyenesen áldozatuk felé, szemükben azzal a csillogással, melyet régóta ismerek az este virágzó városoknak köszönhetően. Olyanok mint a vadállatok, melyek prédájuk felé masíroznak. Gyorsan eltaposom a csikket és magam is a lány felé tartok. Nem szívesen lennék semminek sem a tanúja, helyette inkább segítő kezet szándékozom nyújtani a hölgynek. Mivel közelebb vagyok mint a banda, így előbb is érek oda, de csak annyival, hogy a két fél közé tudjam préselni magam. Gyanakvó és mogorva tekintetet villantok rájuk, szerencsére magasabb vagyok mindháromnál így képes vagyok föléjük is hajolni a félelemhez szükségesnek vélt hatást kelteni. - Remélem nem késtem sokat édesem, ha mégis igazán nem állt szándékomban - néztem az idegen lány felé egy szelíd,kedves mosoly kíséretében. Ezzel mindent áthelyeztem az ő kezébe. Innentől rajta áll, hogy elfogadja a segítségem vagy sem. Ha elfogadja valószínűleg belemegy a szerepjátékba, ha nem bolondnak néz és elkerget.
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Ahogy közeleg a tél, egyre hidegebb lesz az idő. Az esték hűvösebbé válnak, levegő kezdi lassan szúrni emberi bőröm vékony hártyáját. Dideregve mászok elő a tóból, és az egyik közeli fához tartozó gyökér alá gondosan elrejtett táskámból megpróbálom a lehető leggyorsabban előkapni a ruháimat. Egy farmer, egy vászoncipő és egy sötétkék ing. Nem valami meleg holmi, de a többi ruhanemű még ennél is hidegebb. Amikor fogtam csekélyke vagyonom és továbbálltam,nem gondoltam bele, hogy egyszer a hideg lesz az ellenségem. Míg a tó mélyén éltem, nem volt gondom a téllel. Ott sosem éreztük igazán, talán csak a hőmérséklet csökkent picivel, de sellőbőrünk vastagsága miatt, szinte alig vettük észre. A városokban sem kellett igazán aggódnom, míg volt pénzem olyan szőrös kabátokba burkolhattam testemet, amilyenbe csak akartam. De most emberi alakom vacog, és én semmit sem tehetek. Bőrömtől átázott ruháim a testemhez tapadnak, víztől súlyos tincseim arcomba zuhannak. Talán a tó körül kéne maradnom, míg teljesen meg nem száradok. Lassan indulok el, kezeim közül előhúzom öngyújtómat és kedélyesen játszok a tűz lángjával. Legalább egy kicsit meleg, épp, hogy csak pislákol, de a semminél mérföldekkel jobb. Ahogy a stég felé tartok a bokrok között ledermedek. A holdfényben egy leány áll, szőke hajával keringőzik a szél. Arca vidám, alkata kecses és magas. Kezei közül pedig hó száll fel. Olyan igazi, melyet ha néha télen feljöttem a felszínre a jégtakaró felett dunyha ként láttam, áh még egyszer sem értem hozzá az ilyesfajta fehér dolgokhoz, akkoriban az ilyesmi nem kötötte le igazán a figyelmem. Akkor is a csillagokat fürkésztem, melyeket zúzmarába zárt az est. Azonban az amit én láttam akkor az égből jött, ez viszont a leány markaiban született. Tudtam a varázslók létezéséről, azt is, hogy épp egy ilyen falu környékén lebzselek, de ennél a lánynál nem volt pálca mellyel varázsolhatott volna. Nem volt semmi ketyere vagy kütyü, csak a puszta ujjak. Ez lehetséges volna? Valami kis vakarcsot gyártott épp a leányzó, valamit amit sosem láttam még, pedig úgy tűnt a hószörnynek farka is van, így vízben élőről van szó. Elbűvölt a bemutató, és észre sem vettem, hogy közben végigtrappoltam az elszáradt gallyakon, hogy közelebb tudjak menni. Ha szólt is valamit a lány, azt nem hallottam, képtelen voltam elfordítani a tekintetem arról a dologról, még azután se ment, hogy a kis hölgy elejtette játékát és műremeke apró darabokra esett. Csak haladtam felé apránként, talán már árnyékomnak is testet szabott a hold fénye.
|
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Antoinette, megcsókolja ha már tartják neki hogy tetszel lenni mostanság? Igen, igen mostanság a varázslókkal ismerkedem, de kicsit kezd hűvös lenni az idő nekem lehet lassan vissza kéne másznom * lehuppan Csinszka mellé a másik oldalra és nyom egy puszit a homlokára majd int az öccsnek, hogy jó benyomást tegyen mint jövendőbeli sógor *
|
|
|
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Milán A csillagok kezdenek megjelenni, fehérre pettyezve a sötét eget. Lassan itt az idő, sietettet az est. Hallom ahogy a nádas szélén meghajolnak a növények sikítva, utat engedve a fiúnak. Kíváncsi természetű lehet, vagy csak nem nézett elég horrorfilmet ahhoz, hogy fejében rémképek jelenjenek meg egy idegen zajforrást észlelve. Próbálom beljebb verekedni magam, csupasz hátamat felhasítja a növényzet, a víz lassan iszapos salakká változik...kezdem úgy érezni magam, mint egy sarokba szorított nyomorult. És utáltam ezt az érzést. És mindezt még az is tetézi, hogy lassan el kell döntenem mit is tegyek. Ha engedem megláttatni sellő énem valakinek, akkor lehet másnapra az egész falu tudni fogja, hogy mi él közöttük. Nem akarom, hogy ez alapján béklyózzanak meg. De természetesen az is benne van a pakliban, hogy csak nem törődnének velem. Lehet gyakori vendég náluk a vándorló sellő, mint valami szél, mely félévente látogatja az embert, belekap néha a hajába éppen csak megrángatva azt, majd úgy eltűnik, mintha soha csak ott sem lett volna, míg egy nap ismét vissza nem tér. Magam is így tervezem. Eltűnni, majd ismét visszajönni, ha máshová megint nem mehetek. A sápadt hold kontúrt rajzol az alak körvonalai mögé, látom egész testét, lehet már ő is észrevett engem. Nem tudom ennyiben tér el egy sellő és egy varázsló látása, de bizonyost annyival nem sokban, hogy megvakítsa a fiút az este. Lassan kihúzom magam és farkasszemet nézek az árnnyal. Talán épp itt az idő, hogy megtudja valaki a titkot, hogy sellő él a tóban. Csakhogy ebben a pillanatban a gyűrűm felragyog, az egész nádast elborítja a vakító fény. Érzem, ahogy leolvad rólam a pikkely és hártya, a bőröm kifakul és megvékonyodik, arcom megnyúlik, orrom előreugrik, szemem összemegy és színt vált. Csupán alig pár másodperc és a fénykavalkádnak már vége is, ismét átváltja helyét a sötétség. Csupasz hátam megcsapja a hideg levegő, hajamon átszáguld a szél. Ajkaim közül cifra káromkodások egyvelege kap szárnyra ahogy dühödt tekintettel az ékszert szidom. Sosem volt képes jól időzíteni, de ennyire borzalmasan még egyszer se sikerült neki. Az alakra meredek, figyelem az arcát, mennyit láthatott. Próbálok olvasni, de a sötétség nem sokban nyújt segítő kezet. Végül csak hallgatok és oldalra billentett fejjel várom a reakcióját.
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
A bokrok között megállok és a lányt figyelem. Sosem vallottam magam valami beteges kukkolónak, akinek öröme telik a szép lányok figyelésében. Mindig is az a típus voltam, aki az érintést is megkapta a hölgyekhez, nem csak a látás örömét. Csakhogy ez egy teljesen más helyzet. Bizonyost a jéggel játszó kisasszony sem megvetni való, fehérarany fürtjeivel, azonban az amit művel minden mást elfelejtet velem. Megbabonáz és lebilincsel a dolog. Mint minden embert, ha valami újat lát, mint az állatot, mikor olyat tapasztal amit még soha, mint a gyermeket, aki ma is valami újat tanult meg. Lábaim maguktól indulnak meg, a mohóság vezérli őket, közelebbről akarják látni az egészet. Meg akarom érinteni a havas remekművet. Talán ha szépen megkérem a leányt nekem is alkot valamit. Egy apró halacskát, egy pingvint vagy egy parányi jóképű szobormásomat. Figyelem az állatot, és annak összetört, ismeretlenné deformált testét. És ekkor telibe talál valami hideg. Elkerekedett szemekkel meredek a lányra most először, teremtménye helyett. Mintha felébredtem volna. Nagyokat pislogok, meglepetten figyelek, és halkan motyogok. - tűzes...km jeges - csak alig hallható szavak, a természetes reakcióm első még el nem nyomott jegyei. Végül csak összeszedem magam. Arcomról lesöpröm a havat és beletúrok hajamba, hogy megfelelően álljon, majd felemelem a kezem. - hé hé, békével jöttem, tüzet szüntess - vigyorodom el és megállok a stég elején, végigmérve a hölgyeményt. Nem vágom zsebre kezem, még várok, hátha egy újabb hólabda akar képen törölni, melyet a kezemmel háríthatok el. De végül nem bírom ki, az összezúzott hókupacra mutatok. - Hogy csináltad? - kérdezem oldalra billentett fejjel, és érzem hangomon, hogy megjelent az a gyermeki rajongás, mely azt hittem, már rég kihalt belőlem. Még vannak csodák...de azok sem hosszú életűek.
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Állia kisasszony A férfiak és a lány közé állok. Kihúzom magam, kezeim ökölbe szorulnak, érzem ahogy enyhe undor villan fel szemeim sarkában. Azután minden megváltozik mihelyt megfordulok. Arcom teljesen ellazul, számra mosoly ül ki, lágy és törődő. Egy pillanatig a leányt figyelem, kíváncsian futtatom végig testén szemem, majd megnyalva alsó ajkam megszólalok. Azután csak várok. Ez olyan mint egy segítséget nyújtó jobb, melyet az alak vagy elfogad, vagy köszöni szépen, de úgy dönt megoldja maga. Hiszem, hogy akárkire is mosolygok éppen szépen, az képes józanul és megfontoltan dönteni, úgy, hogy a legjobbat válassza saját magának. Elég idős már hozzá, habár minden bizonnyal nálam még fiatalabb, de már nem olyan sokkal. Fürkészem mélybarna szemeit és halvány félmosoly jelenik meg arcomon, mikor kiejti a szívem szót. Még a tekintete is kicsit mintha korholó volna amint a következő késésemmel kapcsolatos dolgokhoz ér. Én pedig képtelen vagyok másra, csak még jobban vigyorogni. Pimaszul és elégedetten. Azután feláll, és elindul. Először meglepődöm, szemöldököm felszalad ahogy - minden bizonnyal- a hátát méregetem, míg meg nem fordul. Ezután esett csak le. Sétálni akar, és ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam? Még egy utolsó fennhéjázó tekintet a másik három patkányra, még oda is biccentek nekik, mintha csak most vettem volna észre őket, majd a lány felé kocogok, és azon nyomban odanyújtom felé kezem. Rajta múlik, hogy elfogadja-e vagy sem. Lassan sétálunk egymás mellett, próbálom felvenni a tempóját, bár számomra kicsit lassú, mégis igazodom és szemem sarkából rásandítok. - Azt hiszem még nem tudom a neved, kedvesem - az utolsó szó inkább gúnyos mintsem valós jelentéssel bíró. Csak élvezem kimondani. Olyan mintha kötne valahová, vagy valakihez. És természetesen ezzel az egy szóval emlékeztetem arra is a lányt, hogy jön eggyel. Azonban tagadhatatlan,hogy igazi úriember vagyok, így lehet inkább a " napi egy jó cselekedet " dossziémba sorolom ezt az apró incidenst, mint két napot kitöltő jótékonyság.
|
|
|
|
Vadász Csenger Richárd INAKTÍV
Bukott Király RPG hsz: 168 Összes hsz: 843
|
Meglepetten szalad fel szemöldököm a leány beszédét hallgatva, ami úgy saccolom, még csak nem is magyar szavakból áll. Először azon gondolkodom, hogy közbeszóljak-e és esetleg tájékoztassam-e efelől az apró tény felől, azonban mint nemsokára beigazolódik, erre semmi szükség nem lett volna, ugyanis hamar ismét a magyar szavakkal kezd bíbelődni, lassan és érdekesen. Nem érthetetlen, messze nem, azonban meglepően rendezi a szavakat sorba. Látszik, hogy hazája nem e föld, bár a nyelv alapján besorolni más országba nem tudom. kevés nyelvet ismerek az emberek világából és azok között az övé nem szerepel. A kérdésre megrángatom vállam, csak remélni tudom, hogy értelmezésem helytálló és arra válaszolok majd, amire kell. - Nem szívesen találkoznék még egy hógolyóval az arcomban, talán java részt azért. - vigyorodom el pimaszul. Azután tekintetem megint az apró összetört hóremekműre vándorol. Valahogy mindig ide fogok kilyukadni, amíg az a dolog el nem tűnik a stégről... Még rá is kérdezem a titkára, azonban a válasz egyenesen kiábrándító. Bár még normális varázsló sem vagyok, az ilyet még az átlagosnak nevezhetők sem képesek elkövetni. Ez a lány valamitől különleges, amitől élő hómasina lett. Szó szerint, egy gyönyörű jégangyal. - A beszédednek köze van a képességedhez? - faggatom tovább - nem magyar vagy igaz? - billentem oldalra a fejem azután fellépek magam is a stégre. Nem nézem ki a lányból, hogy ismét hozzám vágjon valamit, csak mert közelebbről akarom tanulmányozni az egészet, így ezt a lépést meg merem kockáztatni. Következő szavai kicsit meglepnek, és tekintetem azonnal lekapom a hóromról, hogy a leányra helyezhessem. - Tényleg készítenél nekem egy szobrot? - kérdeztem meglepetten de bizakodóan. Nagyon jó lenne, de nem értem miért csinálna egy vadidegennek valaki valami olyat, amiben a saját lelkét rejti el valamilyen szinten.
|
|
|
|
|
|
|