A vörös tincsek úgy rikítottak a gyéren megvilágított csárdában, mintha elektromos izzók csücsülnének azon a nyúzottnak tűnő fejen, pontosan ugyanúgy, mint valamelyik nap a játszótéren. Talán ez a haj mindig virít, akárhol is jár a gazdája.
- Hello kölyök - üdvözöltem vidáman. Én is hangos voltam, bár koránt sem annyira, hogy különösebben kihallatszódjon a zsibongó társaságból. Hiába voltak kevesen, a hangjuk egy egész piacéval vetekedett, bár csak a "féláron" szavakat kiabáló öregebb hölgyeket hiányoltam, úgy lett volna csak igazán kerek egész a dologból.
- Gyere, látom üres a kezed, meghívlak valamire - dőltem hátra, kihúzva a magam melletti széket invitálás gyanánt. Ha volt valamennyi a zsebemben azt nagylelkűen megosztottam másokkal, mégse jó buli egyedül inni, akkor már inkább igyak kevesebbet és legyen mellettem egy második személy is. Ez az elv végigkövetett azon a két éven és továbbra sem kívántam elhagyni, így ha egy pincér arra járt gyorsan le is intettem, hogy tessen jönni szépen mert szomjasak itt az urak és csak azután fordultam újból a vöröshöz, hogy elcsámpázott a kiszolgáló.
- Te olyan boszorkányféle vagy, igaz? - kérdeztem, kicsit közelebb hajolva hozzá, mintha valami piszkos kis titkot próbálnék kiszedni belőle, pedig csak egyszerűen érdekelt, mert ha igen, nem szívesen másznék a pálcája elé. Egy kedves barna lány már megmutatta mennyire kényelmetlen ha egy sellő célkeresztbe slattyog.
azt hittem te is az vagy, csak jól álcázod magad :c
persze kipróbálhatunk mást is, mondjuk ha a homlokodra ragasztanánk valami rágógumiból szedett tetkót *-*
xdd
