36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sólyomfi Helena összes RPG hozzászólása (73 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 14. 20:31 Ugrás a poszthoz

Drága  Love


- Ha szabadulni akarnék, már nem lennék itt - vállat vonva pislogok fel rá, azzal a hülye mosollyal az arcomon, ami ilyenkor mindig rajtam, és ami vigyorrá szélesedik, mikor megkapom azt a puszit.
Látom, betalál a kijelentésem, számítottam is rá, csak tudnám, miért ódzkodik annyira attól, hogy találkozzon velük. Én nem félek - hogy félnék -, és bizton állíthatom, ők se ettek meg még senkit, pedig van még három fiuk, akik hetente mutatnak be aktuális barátnőt. Szegények sokszor tévesztenek nevet, amire bátyáim nem egyszer ráfáztak már, de senki nem okolhatja ezért őket. Én mindig azt hajtogattam, hogy csak egyetlen valakit fogok bemutatni nekik, és ez idő alatt tudatosult bennem igazán, hogy azt akarom, a rellonos legyen az az egyetlen, ez is ilyen hülye, lányos dolog, gondolom.
- Már hogyne lennék - fogom meg a kezét, és megállítva a sétálásban, félve tekintek a szemébe, de nem veszem le róla a sajátjaim.
- Emlékszel mit mondtam, mikor összejöttünk? Nem érdekel mi lesz, vagy van... veled akarok lenni, érted? Nekem te vagy a legjobb - harapok az ajkamba, mert egy kicsit azért pánikba esek, hisz talán az erkélyen láttam ilyennek utoljára, és most sem tetszik, mert fogalmam sincs, mire gondol, így megnyugtatni se tudom.
- Ha nem szeretnéd, nem megyünk. Elmegyünk moziba, vagy bánom is én, nem erőszak, rendben? - sóhajtok fel, mert noha nem tetszik a gondolat, hogy a család nélkül kell karácsonyoznom, lemondok azért róla, hogy ő jobban érezze magát.
- Nem tudom, mondd meg te, mert jelenleg elég ijesztő vagy - lépek is pár lépést, hogy bebizonyítsam az igazam, akkor este is megijedtem tőle, ahogy most, csak most ki is merem ezt mondani. Tudom, hogy nem bántana, mégis... kell az a kis távolság, és ennél rosszabb érzés a világon nincs.
- Szerintem meg, inkább hagyjuk ki.... ne érts félre, élek-halok Ádiért, meg a sütiért, de nem hiszem, hogy ma be kéne mennünk, inkább tényleg fürdeni kéne egyet, meg pihizni... - mosolygok rá halványan, mert nekem azért nem megy olyan könnyen, hogy túllépjek a történteken, nekem nincsenek, vagy ritkán vannak ilyen hangulatingadozásaim, ezért sem tudok mit kezdeni másokéval.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. december 14. 20:31
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 17. 19:43 Ugrás a poszthoz

Drága  Love



Hát csak az jár a fejemben, hogy remélem, ez a bál jobban fog elsülni, mint a Halloweeni. Nem mintha azzal komolyabb gondok lettek volna, épp csak ma tényleg jól akarom érezni magam. Vele.
Bár egyikünk se végzős, mégis kivesszük a részünk ebből az egészből, és én meg tök örülök neki, hogy vele még ilyen helyekre is el lehet menni, noha már-már hallom, ahogy morgolódik az öltöny miatt.
Ennek ellenére, vigyorogva nyitom ki szobájának - nem, kopogni még most se fogok - ajtaját, csak hogy megbizonyosodjak róla, biztos elkészült már.
- Hmmmm... többször kéne ilyet hordanod - nézek végig rajta, aztán beharapom az ajkam, mert hogy Ward öltönyben eszméletlen jól néz ki, és még meg is borotválkozott, ami meg csak dob ezen az egészen. A nyakkendőjénél megakad a tekintetem, így kuncogva sétálok oda hozzá, aztán nemes egyszerűséggel újra kötöm neki. Az ember lánya megtanul dolgokat annyi pasi mellett, szóval cseppet sem okoz nekem ez gondot.
- Na, tökéletes... mehetünk? - pislogok fel rá, majd ha biccent, megfogva a kezét megyünk a nagyterembe, ahol a dekoráció megint fergetegesre sikeredett.
Meglátva Iant, mosolyogva intek neki, meg a lánynak is, akit szintén láttam már, csak lövésem sincs, kicsoda ő.
- Nézd már mennyi rellonos - nevetek fel, miután levonom magamban a következtetést, jelenleg mi vagyunk többen, aztán odavezetem magunkat az asztalunkhoz, csak, hogy beszerezzek innit is.
- Olyan állati jól nézel ki, hogy nem bírok betelni a látvánnyal - nevetve pislogok fel Wardra, aztán kicsit azért a fellépőkön is járatom a tekintetem, de nem mondhatni, hogy annyira lekötnek.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 17. 21:17 Ugrás a poszthoz

Drága  Love


Nem akadtam fent azon, hogy csak úgy kijelentette, megyünk. Örültem annak, hogy velem akar, elvégre egyszer már megbántottak egy bál előtt, szóval igen, ilyen apróságokkal is örömöt lehet nekem szerezni.
Azzal meg végképp, hogy nem csak mondta, hanem ténylegesen készülődött is, én meg majdnem dobok egy hátast, mikor meglátom. Ja, ilyen mindig előfordul velem, de most... most különösen.
- Nocsak, Mr. Weaver rejtegetni valója van? - vágom csípőre a kezem, csak hogy húzzam az agyát. Mert igazából nekem semmi bajom azzal, hogy nem egy nyitott könyv, hisz én se vagyok az, az meg csak úgy lenne fair, ha mindketten tökéletesen ismernénk egymást. Azért annyira rég nem vagyunk együtt, hogy megengedjem magamnak azt a luxust, hogy ilyesmin ténylegesen kiakadjak.
- Igazad van, az az öltöny teljesen felesleges, meg az ing is, de most azért legyen rajtad, nők is lesznek ott - forgatom a szemem vigyorogva, utalva arra, én már láttam máshogy is, és akkor is legalább ennyire jól nézett ki, de... de úgy azért ne lássa már mindenki, még a végén kezdhetek féltékenykedik, pedig az nekem cseppet sem áll jól, és nem is megy túlzottan, könnyen átesek a ló túlsó oldalára.
-  De nézd, így sokkal jobb - nevetek, és megmutatom neki, hogy így már jól áll rajta az a nyakkendő is. Persze ez a fej ismerős, apa meg a tesóik is mindig így néztek rám ilyenkor.
- Héj, azért kicsit abszurd lenne, ha az anyád lennék - rázom meg a fejem, mert még a gondolata is durva, nem is akarok ezen tovább kattogni. A mi helyzetünk így is elég rendhagyó, de... talán már megszokták. Mindenesetre, még most sem áll szándékomban sem bújkálni, sem semmi mást, mert nekem így jó.
Kicsit zavarba jövök, mikor végigmér, még a fejem is lehajtom, mindig fura érzés, mikor így néz rám, de igyekszem túllépni ezen, és hát... jelentősen megkönnyíti a dolgom.
- Elhagytam - pislogok rá ártatlanul, mint aki tényleg nem tehet arról, hogy ez a ruha van rajta, holott, pont ezért vettem meg, na meg mert tetszett is... nagyon, és még így se mutat sokat, azért arra figyeltem.
- Nem tetszik? - kérdem halkan, még a szám is elhúzom, hisz mi másra gondolhatnék, a pasik csak akkor tesznek ilyen megjegyzéseket, mikor nincs ínyükre az, amit látnak.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 17. 22:27 Ugrás a poszthoz

Drága  Love


Nem mondhatni, hogy én túlzásba vittem volna a készülődést. Elvégre nincs rajtam vakolatnyi smink, nem vagyok teli aggatva mindenféle giccsel, még a hajam sem valami szobrászati költemény, egyszerűen hullámosan omlik a vállamra, szóval ja, ha azt vesszük, tök természetesen nézek ki, leszámítva persze a ruhát, amibe első látásra beleszerettem.
- Hát... őszintén, semmi szörnyűt nem látok benne, de jó... legközelebb majd megpróbálok - vonok vállat, de meg is nyugszom, hogy ennyivel le is tudja a dolgot, nem akad ki teljesen. Én meg tényleg megpróbálok majd kopogni, egyébként megy is, csak... csak ide mindig sietek, és sokkal egyszerűbb, mint az ajtó előtt toporogva, azon gondolkodni, vajon beenged-e.
Nem elégedek a levegőbe dobott puszival, én igenis odahajolok, hogy megcsókoljam, mert ma ez még kimaradt, és már egész jól belejöttem, Warddal meg még szeretek is, noha alapjáraton a hideg ráz ki ettől. Nem, valahogy belegondolva még most sem tudok teljesen megbarátkozni vele, de csinálni persze más.
- Megköszönném - biccentek nevetve, elvégre tényleg nem akarok féltékenykedni, és azért némi birtoklási mánia is kiütközött rajtam, ami azt hiszem, alapjáraton még jó dolog is, feltéve, ha az ember lánya nem viszi azt túlzásba, én meg az ilyenekkel hajlamos vagyok túlzásokba esni.
Látom rajta, hogy nem tetszik neki, mégis megigazítom a nyakkendőt, csak hogy teljesen tökéletes legyen az összhatás.
- Szerintem se. De látod? Minden csoda három napig tart, szerintem már a többiek is megszokták. Sőt egyik órán még meg is jegyezték nekem, fura engem nélküled látni - mosolygok lágyan, hisz akkor rendesen hízott a májam, meg hát... tényleg jól esett, hogy már vannak olyanok, akik szintén természetesnek veszik, hogy együtt vagyunk, és nem kezdenek el lovagolni holmi számokon, hisz mi vagyunk rá az élő példa, hogy a legkevésbé se számítanak.
- És mi van, ha én gondoskodtam róla? .... Direkt - hajolok a füléhez, hogy belesúgjam a szót, majd játékos vigyorral az arcomon, iszom ki a poharam tartalmát. Arcom persze elkomorul, mikor felhozza, nem ma kéne nála aludnom.
- De én szeretnék - pislogok fel rá, és tényleg halál komolyan gondolom, persze még ki is húzom magam, mikor közli velem, tetszik neki.
- Táncoljunk - teszem le az üres poharat, aztán megvárom, hogy Ward is így tegyen, ha akar, majd a kezét fogva, táncparkett felé veszem az irányt.
- Még úgyis lógsz egyel. Látod? Nem felejtek - vigyorgok rá, mert hogy az ígért tánc a poklos bulin elmaradt, ideje hát bepótolni.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 21. 19:24 Ugrás a poszthoz

Nikolai


Jó, csak nem fognak keresztbe lenyelni, amiért egy nappal később térek vissza a megszokottnál. A helyzet az, hogy míg itt már lightosban nyomjuk az ünnepek miatt, a Grosserliebben vasárnap este még mindig nem volt annyi erőm, hogy összeszedjem magam, és felkászálódjak a vonatra. Épp csak Wardnak írtam, hogy kap egy szabad napot, és remélem, ki is élvezte, mert mihelyst eljutok hozzá, nem könnyen szabadul meg tőlem.
Na de a falun átvágtatva azért engem is átjár a mindjárt karácsony életérzés, és nem is bírom megállni, hogy ne szerezzek magamnak sült gesztenyét, eztán folytatom csak utam a kastélyig.
Félnem kéne, tudom nagyon jól, hogy a kastély most minden számomra, csak épp nem biztonságos, mégsem érzem a késztetést, hogy homokba dugjam a fejem, meg hát... az azért tényleg nem szokásom. Jó, hozzátartozik ehhez az is, hogy sose szorult még ennyire a hurok a nyakam körül.
Mégis úgy teszek, mintha a világon semmi bajom nem lenne, hatalmas vigyorral az arcomon, pacsizok le az ismerősökkel, váltok egy-két szót velük, mielőtt még a konyhába mennék.
Végül is még mindig nálam az előny, azok csak sötétben tapogatódznak, és egy árnyat vadásznak, olyas valakit, akik csak a képzeletükben játszik, és vélhetően meg sem közelítik a valóságot.
Na, azért a hátam mögé nézek olykor, hol csak képletesen, hol szó szerint is. Viszont zökkenőmentesen jutok el a kívánt helyig, és megköszönve a manóknak a segítséget, intem le őket, mondván, azért egy kávét én is probléma nélkül el tudok készíteni, nincs szükségem a segítségükre, s mikor sikerül ezt meg is értetnem velük, nem is vagyok rest nekilátni.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 21. 20:23 Ugrás a poszthoz

Nikolai


A nagy utazótáskám az asztalon landolt, elvégre, nem számítok én arra, hogy bárki más is tiszteletét tenné itt, hisz mindenki jól bekajál a nagyteremben. Én oda se értem volna, na meg... az a hely olyankor nekem túl zsúfolt. Persze jobb napjaimon képes vagyok ott ellenni, de ez a mai nem tartozik azon napok közé, ahogy az mindig lenni szokott, mikor... hazajövök.
Furcsa, de ezt a helyet már előbb tudom otthonomnak, gondolom, mert itt élek, itt vagyok egyedül - felnőttek nélkül, akik szülősdit játszanak -, és itt kell saját magamról gondoskodnom. Amennyire bántam, hogy idekerültem, most már annyira örülök neki, hogy tapasztalhatok egy keveset a felelősségből, ami egyébként amúgy is a nyakamba zúdult volna idővel.
- Köszönöm... nem nehéz kiejteni, és még csak fizikai fájdalmat se okozol magadnak vele - tudatom összevont szemöldökkel a sráccal, akinek a belépésére én magam is felkaptam a fejem. A stílus, amit megengedett magának a manókkal szembe, egyáltalán nem tetszik. Jó, tudom, hogy ők végül is  értünk vannak, de ez nem jelenti azt, hogy így kell velük bánni, mégis csak érző lényekről van szó, akik bosszúból bármit beletehetnek az ember kajájába. Vagy ha nem is ez az elsődleges, némi köszönet csak jól esik nekik, ennyi erővel egyenként rúghatott volna beléjük.
A köszönösére csak biccentek, elvégre azt a kártyát már ellőttem, tény, én sem vagyok jelenleg az udvariasság mintaképe, de hát Istenem, és tudom, hogy a rosszallás is az arcomra van írva, hisz én tényleg sajnálom szerencsétlen manókat, hogy ezt kell tenniük.
- Helena. Na és téged? - forgatom kezemben a bögrét, miközben újra rápillantok. Van a kisugárzásában valami, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is levegyem a szemem róla, mintha bármikor képes lenne ártani nekem, de... feltételezem ezt főleg a paranoia műveli velem.
- Új vagy? Még sose láttalak - mert ha láttam volna, arra biztos emlékeznék, még ha nem is lenne az adottságom, ennyire letaglózó személyiség nem mindennap mászkál itt.
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 22. 08:34 Ugrás a poszthoz

Nikolai


Meg se lepődök azon, hogy nem kezd velem egyből vitatkozni, sőt, mintha meg is könnyebbülnék kicsit, hisz első ránézésre se tűnik úgy, hogy velem érdemes lenne ilyen formában leállni. Ja, picit azért ijesztő, bár ezt a világért se vallanám be se magamnak, se neki.
- Nem, de csak az újak indítanak azzal, mi a neved. A következő meg gondolom az lesz, melyik házba jársz, de segítek... Rellon - és mert új, és nemrég jött, most az egyszer borítékolom azt, hogy nem fog szemközt röhögni, vagy feltenni az egyszerű kérdést, én mit keresek ott.
- Miért? Ott nincs varázssuli? - felvont szemöldökkel nézek rá, miközben kortyolok a kávémból, sose fogom megérteni, miért jönnek olyan messziről ide tanulni. Jó, nekem alap volt, hisz én amúgy is az országban születtem, na de ő.
- És honnan tudsz akkor így magyarul? - hisz nagyon jól beszéli a nyelvet, de ezt erősen kétlem, hogy bárhol is kötelező lenne magyart tanulni.
- Kávét. És aha - állok fel, hogy készítsek neki is. Nem nagy ördöngösség, mondom ezt úgy, hogy csak nemrég tanultam meg a kávéfőzőt használni.
- Bocsi a táska miatt, én is csak most jöttem vissza. Kettős képzésre járok a Grosserliebbe - és arról már tuti hallott, legalább egyszer, még ha nem is foglalkoztatta annyira, elvégre mégis csak egy művészeti suliról van szó.  
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 23. 20:15 Ugrás a poszthoz

Nikolai


Bárki, aki eddig találkozott velem, megállapíthatja, ma tényleg nem vagyok a toppon. A fejem zsong, a trauma még mindig bennem él, és a térdembe is folyton belenyilal a fájdalom. Ott Budanekeresden nem úgy bánnak az ember lányával, mint itt. Ott tényleg igaz, hogy oda nem elég csak bekerülni, bent is kell maradni, ami sokkal, de sokkal nehezebb, mint maga a felvételi. És csak azért vagyok még ott, mert a büszkeségem nem hagyja, hogy kipenderítsenek.
- Gondolom, te is. Tökre rellonos alkat vagy, ami rólam nem mondható el. Sokszor fel is teszik a kérdést, hogy kerültem én oda... de... odakerültem - forgatom meg a szemem, ahogy kortyolok a kávémból. Persze, sejtem én ez mennyire érdekelheti őt. Elvégre pasi létére a konyhában van, tuti, hogy jelenleg a kaján kívül semmi nem érdekli, ennyire már sikerült kiismernem a másik nemet.
- Bocs, nincs a homlokodra írva - vigyorodok el, mert nekem különösen tetszik ez a helyzet. Most igazából lehetnék bárki, aki csak akarok lenni... legalább is, egészen odáig, míg a srác fülébe nem jut, ki is vagyok. Mit is mondhatnék, nincs olyan ember a sárkányok között, aki még ne hallott volna rólam, és nem... ez egyáltalán nem jó.
- Ha nem, hát nem - vonok vállat, hisz kierőszakolni belőle csak nem fogom. Nem is lennék rá képes, kezdjük ott, na meg... számomra még élő fogalom a privát szféra, és a látszat ellenére, eszem ágában sincs belemászni az övébe. Kérdezek, mert kérdezek, ugyanakkor, ott áll a lehetőség előtte, hogy közölje velem, semmi közöm hozzá, és én ezt tiszteletben is tartom.
Kávét persze csinálok neki, nem lenne szívem bártkit is megfosztani ettől az élvezettől, elvégre a kávé csak jó dolog lehet, és engem konkrétan az is tart életben. Jó, túl hamar sikerült rászoknom, de ez bocsánatos bűn, nem?
- A Bagolykő gonosz tesója... ott képzik a terrormágusokat a halálfaló ivadékokkal együtt. Tök eldugott helyen van, és az igazgatója a náci elveknek adózik - fordulok meg, és rezzenéstelenül nézek a szemébe, mert én ezt teljesen komolyan is gondolom. Legalább is első blikkre hiheti akár őszintének is a szavaim, de aztán csak elmosolyodok.
- Művészeti akadémia, ahová könnyebb bejutni, mint bent is maradni. Táncolni járok oda, mert itt nincs rá lehetőségem - vonok vállat, majd már öntöm is bögrébe a kávét, amit aztán Nikolai elé is rakok, na meg cukrot és a többit.
- Ne haragudj az indításomért, nem vagyok én ennyire karót nyelt, de... mikor onnan jövök vissza.... tudod, ott szeretik éreztetni az emberrel, hogy tehet ő bármit, sose fogja elérni az elvárt szintet - sóhajtok fel, ahogy visszahuppanok a helyemre, és megint a bögrémmel kezdek játszani.
- Sejtem, mennyire érdekel ez téged - nevetek fel halkan, a bögrébe bámulva, mert... tényleg ez lenne a bajom? Ekkora bennem a megfelelési kényszer?  

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
jan. 24. ( vasárnap, 17 óra környéke )
Írta: 2016. január 20. 17:38
Ugrás a poszthoz

Rien


Néha tényleg érzem, hogy sok. Hogy ebben a világban két iskolában teljesíteni, így sem olyan könnyű, de… de vagyok annyira makacs, hogy szemet hunyjak pillanatnyi problémáim felett. Igaz, épp, hogy csak bicegni tudok a vasútállomástól a kastélyig, és most az egyszer hálát is adok azért, mert a peronon nem vár rám Ward, de kellett, és kell is.
Nem vagyok adrenalin függő, nem is szoktam lépten nyomon bajba keveredni, időm sincs nagyon rá, meg valahogy nem az én műfajom, marad hát a tánc, amiről sose tudnék lemondani. Így nem is siránkozok, vagy épp játszok tetszhalottat, elvégre, még csak sajnálni sem kell, bármikor mondhatnám azt, hogy most lett ebből elég.
Egyedül attól félek, hogy ez az alkalom rövidesen el is fog jönni, hogy az ottani tanárok fogják kimondani a végítéletet, és ismerem magam annyira, hogy tudjam, az felérne nekem egy döféssel. Na, de most vizsgák közelednek Bagolykőn, s noha annyira nincs szükségem arra, hogy a könyvekbe mélyedjek, ne adj Isten, megfenyegessek valakit – mintha én tudnék olyat -, hogy írja meg helyettem a vizsgákat, annyira félvállról mégse veszem. Rossz tulajdonságom, hogy ha belekezdek valamibe, azt próbálom erőmhöz mérten jól is befejezni. Maximalizmus? Talán… kicsit, de sajgó térddel és a méretes bőröndöm kerekeinek zenéjével kellően le tudom foglalni magam ahhoz, hogy még csak ne is gondoljak ilyesmikre.
Már a birtok határán járok, mikor eszembe jut, hogy én mára még programot is terveztem be, csak mert sose szeretem utoljára hagyni a leckéket, és nem kis szívességet tett nekem Adrian azzal, hogy bevállalta ezt az időpontot, szóval egy stílusos hátraarcot vágok, hogy a pince helyett a Vadőrlak felé vegyem az irányt, mert így már az is rémlik, oda beszéltük meg azt a „randit”.
Azért kicsit sóvárogva tekintek a kivilágított kastély felé, hisz így a kávém is késni fog, de egye fene, ennyi áldozatra még képes vagyok. Nem kedvenc elfoglaltságom az erdő mellett való sétálgatás, nekem ez túl félelmetes, most mégis próbálom másfelé orientálni a gondolataim, mintsem a félelem miatt vágjak egy stílusos hátraarcot.
Persze, sejthettem volna, hogy ilyenkor már sötétedni fog, de nem ez volt az elsődleges tényező, ami miatt ezt az időpontot választottam, amit a bőröndöm hűen demonstrál is. Akár hihetnék azt is, hogy naponta cipelem magammal, csak mert a női keceréim nem férnek bele egy kisebb táskába, de.. csak rám kell nézni. Most sincs rajtam festék, minek? És az itt lakókhoz képest még tök szolidan is öltözködök – konkrétan most is csak egy bélelt melegítő van rajtam -, mert valamiért nem érzem úgy, hogy a külsőmmel kéne kitűnnöm a többi közül, valahogy az a sugallat sem ér el hozzám, hogy ki kéne tűnnöm, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal, itt a hiba velem van.
- Ne haragudj, késett a vonat – nézek a srácra bocsánatkérőn, de sejtem, a hangom előbb elér hozzá, mint én magam, így fogalmam sincs, mire fel már most ez a gesztikuláció.
Egyébként nem hazudok, tényleg álltam egy kicsit Tatán a muglik miatt, de amúgy sem tudok hazudni, egyszerűen nekem nem megy, túlságosan hamar le szoktak buktatni, így egy idő után már fel is hagytam a próbálkozással.
- És a pontosságot se rólam mintázták – sóhajtok fel, ahogy a ház elé érek végre – valamiért hosszabbnak tűnt most ez az út a megszokottnál -, és a lépcső mellé helyezem „útitársam”.

Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 20. 17:39
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2016. január 21. 19:28 Ugrás a poszthoz

Rien


Igazából megszokhattam volna már, hogy a terveimnek már akkor lőnek, mikor kieszelem őket. Terveztem én ugyanis, hogy ma még korábban visszaérek a megszokottnál, de mit ad Isten, valahogy csak sikerült keresztülhúzni a számításaim.
Legalább a vonaton tudtam tanulni, ez az út másra amúgy sem alkalmas, lévén nem szoktam ismerkedni – főleg mert nem túl bizalomgerjesztő emberek csüccsennek mellém -, mert valahogy senkiben nincs meg a késztetés, hogy velem vitassa meg a döcögős út okozta fáradalmakat, vagy épp bármit. Általában zenét hallgatok, vagy a jegyzeteimbe mélyedve – na jó, ez enyhe túlzás – vészelem át ezt az időt, sőt olyan is van, mikor vegyítem a kettőt, mint például most is.
Azt ugyan meg nem tudom mondani, páromnak megint mi dolga akadt, az utóbbi időben neki is feltornyosultak teendői, én meg nem vagyok az a fajta, hogy kérdőre vonjam, vagy számon kérjem, amiről tudnom kell, azt általában úgyis elmondja.
 Kicsit nyomott a kedvemen, hogy az út hosszabb lett a vártnál, de tudom, ez is egy olyan probléma, amin könnyedén túl tudok majd lendülni, mihelyst már az ismerős falak között tobzódok.  Csak később jut eszembe, hogy még ez a precedens is várat magára, mert én még mára le is beszéltem valamit. Sose voltam híve mások felültetésének, sőt, valójában elvetendő hozzáállásnak találtam, így a körülmények fényében próbálom megszaporázni lépteim, bármennyire is nehezemre esik jelenleg, mert nem szeretném, hogy Adrian azt higgye, elfelejtettem, vagy épp teszek a közös tanulás adta lehetőségre.
- Na, szuper, akkor nem vártál sokat… sültgesztenyét? – nyújtom mosolyogva felé a zacskót, s remélem, senki nem lepődik meg azon, hogy most is birtokomban van ezen finomság.  Sajnos egyre csak fogyóban van a készlet, szóval jó lenne még egyszer meglátogatni a falut, mielőtt a vásárosok sátrat bontanak és lelépnek. Mert igazából isteni egy édesség ez, egyszerűen lehetetlennek tartom betelni vele.
- Sehová, nyugi…. az emberrablás és hasonlók, nem szerepel a bakancslistámon – kuncogva állítom a bőröndöm olyan helyre, ahol kevésbé zavar majd minket.
- Hétvégente a Grosserliebben tanulok. Az egy művészeti suli – osztom meg vele annak okát, miért is jöttem egy tankkal mögöttem. Most, hogy magamnak kellett végigcipelnem, el kell ismernem, Wardnak nincs olyan könnyű dolga ezzel.
- Szerintem előbb meg kéne beszélnünk, melyik négy x-es állatról akarunk írni – vakarom meg a tarkóm, miután szép csendben átgondoltam, tulajdonképp, mi is a feladatunk. Igazából, nem nagyon értem, miért lett ez páros feladat, nem tűnik annyira bonyolultnak, hogy egy ember saját maga, ne tudná azt megoldani, de ebből a szempontból ez teljesen lényegtelen.
- Ennyi bőven elég lesz – nevetek fel, majd kezeim összekulcsolva roppantom ki őket, miközben az ajtót vizslatom, mert nem feltett szándékom itt téblábolni a fagyhalál küszöbén, bent meg melegnek tűnik az idő, vagyis… oda legalább nem fúj be a szél annyira.
- Nos, csak nem fognak kiakadni, ha mi most kölcsönvesszük ezt a helyet – indulok fel a lépcsőkön, s megrökönyödve konstatálom, ennek az ajtónak a kinyitásához, nem igazán szükséges egy kelta rituálé, de annál jobb.
- Egyébként a kávét jobban favorizálom – mosolygok a fiúra, aztán a bőröndömmel együtt lépek be a házba, amit le is rakok eztán a sarokba, majd némi nehézség árán, de csak sikerül kiszenvednem belőle az LLG-s cuccaim.
- Jééé, van egy sütis kuponom a Cukrászdába… kéred? – nyújtom felé, elvégre nekem nem igazán van erre szükségem, Ádinak hála annyit eszek ott, amennyit csak akarok.

Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 21. 19:32
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sólyomfi Helena összes RPG hozzászólása (73 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel