Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Valahogy meglepődtem volna, ha nem egy könyvvel a kezében látom. Ez annyira rá vall, meg is mosolygom a dolgot, mielőtt úgy döntök, stílusosan ráhozom a frászt.
Persze halkan megyek, nem akarok nagy zajt csapni, mert abban mi lenne a poén, ha idő előtt észre venne? Szerettem Zsombit, még szeretem is, tiszta poén volt vele együtt buszozni, már amíg fel nem szívódott ugye. Mögé érve, eltakarom a szemeit, nem félve attól, hogy a könyvben lévő betűk felkelnek, és eltáncolnak a helyükről, bár ebből a helyből, még azt is kinézem, hogy képesek rá, épp ezért gyorsan odapillantok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez tényleg csak egy mezei könyv, és nem fog torkomnak ugrani.
- Szerintem Zhapod be volt szívva, mikor ezt írta... az Alíz csodaországban után, meg se lepődnék rajta - hümmögök kicsit, aztán ezer wattos vigyorral az arcomon, szorongatom meg Zsombit.
- Jujj, gyúrtál? A szuszt is kiszorítod belőlem - nevetek fel a levegővel küszködve, de el nem engedem, ahhoz ez most túl jó érzés, túl régen nem volt már benne részem. Emlékszem, egy hétig ugráltam a nyakába a buszmegállóban minden nap, de úgy, mint aki ki tudja, mennyi idő óta nem is látta. Persze kaptunk érdekes tekinteteket, de ez akkor egyikünket se érdekelte.
- Tudom, de nyugi... én se mondhatom el senkinek, és tökre érthető. Már így is csodabogár vagyok, tudod... - nevetek halkan, elvégre otthon nem igazán tudtam titkolni azt, hogy nem átlagos memóriával lettem megáldva, Zsombi viszont nagyon rendes volt, és soha nem használta ezt ki... ő tényleg a barátom, nem úgy, mint azok, akik csak dolgozatkor élősködtek rajtam, vagy mikor sürgősen leckét kellett írni.
- Héj héj lassabban... - most már hangosan nevetek, mert egyszerűen jól esik ez a lelkesedés, amivel fogad, bár hogy őszinte legyek, titkon valami ilyesmire is számítottam.
- Nemrég jöttem, és rellonos lettem, amit ugyan nem értek, de biztos igazuk van - vigyorgok legyintve, mert túltettem magam a sokkon, és már a választ sem keresem arra, mi a francot keresek én ott.
- De te meg nem... láttalak volna, és banyek... tiszta pszichopaták vesznek körül, a Saint-Venantoktól meg még a víz is lever... nem költözhetnék hozzád? - meresztek nagy szemeket, noha tudom, erre aztán a legkevesebb esély van, de majd csak megbékélek a pincével... egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kezd már nagyon elegem lenni a négy fal látványából, azokról nem is beszélve, akik szintén odabent tobzódnak. Pedig alapjáraton semmi bajom az emberekkel, de vannak olyan személyek, akik még engem is ki tudnak borítani, hiába lehetnék akár a tolerancia minta képe.
Így hát magasról teszek arra, milyen idő van odakint, épp csak egy melegebb kabátot aggatok magamra, meg a sapi helyett kapucnit, zsebre vágom  a kezeim, aztán már ki is lépek a fojtogató falak közül.  
Először mellbe vág a hűvös levegő, meg is tántorodok kicsit, de a bentről kiszűrődő viháncolás egyből arra késztet, ne adjam fel, menjek csak tovább, ha nem akarok látványosan kiborulni, már pedig nem akarok. Az valahogy nem én vagyok, és tényleg sokkal többet le bírok nyelni egy átlag kamasznál, ezt bármikor alátámaszthatom.
Most viszont sok, és hiába tagadnám, nem a Bencével történtek a fő kiváltó okai ennek, hazudnék. Persze ez nem ennyire egyszerű, csomó kérdőjel cikázik a fejemben, de most még agyalni sincs kedvem, egyszerűen csak nyugalmat akarok... mindenhol.
Mióta átléptem a suli küszöbét, a nyugalom az, amiből a legkevesebb jutott nekem. Az események csak úgy követték egymást, én meg talán életemben először döntöttem úgy, hogy oké, most akkor sodródom az árral, mert beleőrülni ebbe az egészbe nem szeretnék, már pedig az is sanszos lett volna.
Jó, sejtem más is ezt tette volna, ha szinte az egyik pillanatról a másikra rángatják ki a jól megszokott, szeretett világából, és hajítják valami újba " nesze fiam, boldogulj" felkiáltással. Azért elismerő, hogy talán egyszer, bocsánat kétszer engedtem utat a könnyeimnek, mert szégyen, nem szégyen, általában azok hamar megerednek, persze ezt senkinek nem vallanám be.
- Szia, merre? - toppanok hirtelen Aiden mellett, miután sikerül beazonosítanom a sziluettet, és hát próba szerencse alapon még le is szólítom. Jobb esetben elküld a francba, rosszabban meg most fogom először megtudni, milyen testközelből benyelni az átkot. Nem is olyan rég ecseteltem a rellonon belüli nehéz eseteket, na ez a srác is egy közülük, de hát... egyedül mégis csak uncsi a köröket róni, nem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ki innen, el innen. Csak ez jár a fejemben, semmi más, ami csak azért furcsa, mert az agyam nem csak egy gondolatra fókuszál, persze, akkora luxust csak a nagy átlag engedhet meg magának, talán... de én nem.
Már rég megbarátkoztam a ténnyel, hogy az én fogaskerekeim máshogy működnek, viszont most kezdem csak el érezni ennek a hátrányát, de úgy Istenigazából. Hiába tudom magamról, hogy a nálam idősebb korosztállyal előbb megtalálom a hangot, lévén az én gondolkodásmódom is az ő szintjükkel vetekedik... vagyis, na ez azért bonyolult, és a lényeg, hogy igazából tökmindegy, míg rám van aggatva a gólya jelző.
Azzal is tisztában vagyok, hogy könnyűszerrel tudnék változtatni ezen, ha egyszer ledobnám azt az álarcot, és megmutatnám mindenkinek, miért vagyok én "csodabogár", de nem tudom, megérné-e, és amíg ebben nem vagyok biztos, teszem a "hülyét", már amennyire az tőlem telik.
Jelen pillanatban viszont tök mindegy, ki az, aki előttem sétál, igyekszem, beérni, még akkor is, mikor időközben sikerül nevén is neveznem az illatőt. Első ránézésre meg tudom állapítani, hogy ő se van sokkal jobban, és még csak az alapszemélyiségét se kell boncolgatnom hozzá, pedig az mára hobbinak nőtte ki magát. Vicces, hogy azelőtt kábéra meg tudom mondani egy emberről, milyen, mielőtt megszólalna, na de persze erre bárki képes, ha egy kicsit is figyel arra, ami körülötte zajlik, jobban, mint máskor.
- Tizennégy vagyok, még csak nagykorúnak se számítok, nem is bulizhatok - sóhajtok fel, na, nem mintha életem legszomorúbb tényét osztanám meg vele. Erről szó sincs.
Nem akarok az a koravén típus lenni, aki húsz éves korára már látott mindent, tapasztalt mindent, és stagnálni kezd, csak mert túl korán kezdett élni, én jobb szeretem, ha a természetes mederükben haladnak a dolgok, és most beérem azzal is, hogy olykor-olykor szemet hunyok a takarodó felett, mert ez így van rendjén... legalább is valahol ezt olvastam.
- Lépjünk le - dobom fel az ötletet hirtelen, mert noha a bulizáshoz még tényleg nem vagyok elég nagy, ilyen őrült spontán dolgot, csak megengedhetek magamnak, egyszer az életben.
- Látom, neked is eleged van ebből, nekem is és közel a vasútállomás, na? - adok némi magyarázatot is, hátha ettől kevésbé tűnők őrültnek, bár... azt nagyon kétlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Zsebre vágott kézzel, lassan lépkedek a polcok között, szemügyre véve majd' minden könyv címét. Párhoz már volt szerencsém, van olyan is, amiről még életemben hallottam, azt kiemelem a többi közül, hogy elolvassam a hátszöveget, annyiból már el tudom dönteni, hogy érdekel-e. De eddig kudarcot vallottam, minden könyv visszakerült a helyére, kivéve egyet. Nem túl vastag, de benne van minden, ami körül most forognak a gondolataim.
Szeretnék teljesen képben lenni ezzel a világgal, ahhoz pedig a múlt is tartozik, Voldemortostul, halálfalóstul, és igen, ez az, ami kicsalta belőlem az érdeklődés szikráját.
Persze gondoltam, hogy a könyvtárban hiába próbálkozom, nem sok hasznát venném az ott olvasottaknak, így hát maradt ez a bolt, úgyis megjött a zsebpénzem a napokban.
A könyvet szorongatva, vizslatom annak impozáns borítóját, ezért is eshet meg az, hogy stílszerűen megyek neki valakinek.
- Uhh... bocs, nem figyeltem - nyögöm ki, majd reflexből tapintom meg a homlokom. Valóban nem figyeltem, fogalmam sincs arról, mióta van itt bent rajtam kívül még valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Azért cseppet elszomorít, hogy egyetlen könyv van, ami kicsit is felkeltette az érdeklődésem, de a bosszankodásom hamar tovaszáll, mikor sikeresen nekimegyek valakinek... megint, pedig nem szokásom rendszert csinálni belőle, esküszöm. Figyelmetlen az vagyok, de béna nem, na de ez mindegy is.
- Inkább kötelező, a mágiatöri tanár ki van rám bukva, mivel ismereteim a nulla felé tendálnak, szóval fel kéne tornászni magam varázs töriből, mielőtt még azon kapom magam, hogy megbuktat - mosolygok rá halványan, és igen, megint spontán őszinteségi rohamot kapok.. talán. De legalább bennem van annyi erőfeszítés, hogy pótoljam a hiányosságom. Persze sejtem, ha nem lenne olyan könnyű dolgom a tanulással, mint amilyen van, senki nem tudna rávenni.
- Jól áll a szemüveg - vigyorgok rá, és nem.. nem egy flört előszele volt ez, mielőtt bárki azt hinné, arra én még képtelen vagyok, a tapasztalatokról nem is beszélve, tényleg csak tetszik, és én ezt a véleményt se szoktam véka alá rejteni.
- Hát a keresztanyám itt lakik, Almásy Léna, de én csak nemrég jöttem... öhm.. a világba is, nem csak a suliba. Izé, sárvérű vagyok, ja és Helena, de csak Hellnek hívnak - hogy én ezt már hányszor elmondtam, na de még most se fáradtam bele, és még a szabad kezem is kinyújtom, hátha vele is kell kezet fogni.
- Szóval akkor te ilyen győztes alkat vagy? Már a neved miatt... - döntöm kissé oldalra a fejem, mert nem feltétlenül tartom tökéletes marhaságnak azt, hogy a neve határozza meg az embert...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Tényleg? Mit fogsz tanítani? Amúgy tudom én is, de így doppingolom magam, hogy ne vesszen a lelkesedés - vonok vállat, és még csak el sem várom azt, hogy megértse, mert ez egy sajátos trükk, bár... gyanítom mások is be szokták vetni, csak épp öntudatlan, vagy mit tudom én.
- Jó, ez most hülyén hangzott... de sokszor nem tudom időben befogni a szám, és az ilyen kijelentések is könnyedén kicsúsznak - adok magyarázatot arra, hogy ez miért esett meg, pedig ez is majdhogynem mindennapos dolog. Vagy csak nálam? Ki tudja.
- Aha, és tök rossz, mert azt hittem, így már több időt tölthetünk együtt, de nem... az évnyitón láttam utoljára, az meg azért nem most volt - húzom el a szám, mert tényleg hiányzik Léna.
- Miért? Nem tudom, nekem egyszer az egyik rellonos mondta ezt, én meg hát... akkor legyen... jó annyit tudok, hogy ez valami csúfolódás, de annyira nem mélyedtem még el a töriben, hogy tudjam is, hogyan indult, és hát ja... nekem ez nem sértő - fújom ki a levegőt, és tényleg ideje lenne már leszoknom a hadarásról, mert nem vagyok benne biztos, hogy Viktor mindent megértett.
- Ugyan már... valamiben csak jó vagy... például én a táncban, de itt kitörölhetem vele, szóval itt én is vesztesféle vagyok... alapítunk klubbot? - vigyorodok el én is, mert az előbb látottakból merem azt feltételezni, nem fog megsértődni rajta, én magam se sértésnek szánom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pedig én el se akartam ide jönni. Aztán Ward rávett, vagy én őt, ez már részletkérdés, és most a tükör ellőtt téblábolok, azt vizslatva, minden rendben van-e rajtam. A Trullust imádom, ki hitte volna, hogy roncsolás nélkül is lehet színezni a hajat... ezért van az a bizonyos, totál király vörös rész. A szám meg... nos, nem egyszer megkaptam már, hogy nagy, szóval még illik is hozzám, bár ilyen fogakkal, tuti nem mutatkoznék nyilvánosan, de ebbe az estébe még simán belefér.
Úgy összességében nagyon tetszik, és áldom az eszünket, hogy ezt így összehoztuk, de már előre vigyorgok azon, hogy szerencsétlen pára, mennyi szitkot elhordott már, míg rákészült erre. Sőt, az is megfordul a fejemben, hogy ő úgy dönt, mégse csinál bohócot magából, és el is uralkodik rajtam a kényszer, hogy átugorjak hozzá, csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg beöltözik-e, aztán végül úgy döntök, annyira azért mégse vagyunk jóban, hogy ezt én megjátsszam, épp csak nem átkozza szét a fejem, meg hát... elvagyunk, ami nem is tudom, melyikünket lepi meg jobban.
Még utoljára rásiklik a cikkre a tekintetem, s nagyot sóhajtok, engedve, hogy pár számomra cseppet sem jellemző érzelem, kiüljön az arcomra, de aztán megrázom a fejem, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Nem, nem hagyom, hogy ez kizökkentsen, nem ma, és nem így.
Az órára pillantva látom, ideje indulni, így még egyszer végig nézek magamon, és elégedett mosollyal az arcomon, hagyom el a rellont.
Számítok rá, hogy a kastély is új ruhát ölt, és hát... én mindig rajongtam a Halloweenért, így természetes, hogy pörgök, akár egy búgócsiga.
A nagyterem előtt mégis megállok, és bevárom Wardot, ahogy azt megbeszéltük előtte, közben azon filózva, hogy megigyam-e azt az italt, mégis elvetem a dolgot, mondván, jó most az egyszer csináljanak velem, amit akarnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Millió gondolat cikázik át az agyamon, de főleg arra próbálom megtalálni a választ, mi a francot csinálok? Komolyan nem értem magam, ez a hely kikezd engem, nem vagyok ilyen, nem haverkodok csak úgy, és nem villantok akárkire bájos mosolyt, erre meg...
Közben meg azért gyűlik a nép, de Ward még sehol. Lehet, tényleg meggondolta magát, és úgy dönt, inkább a szobájában penészedik, nem lepne meg... igazából, engem már semmi nem lep meg.
Egyszer azért ideje lenne elgondolkodnom azon, mi a franc velem, de az nem ma este lesz. Ma szórakozni akarok, kikapcsolni, és csak... csak élvezni a hely adta lehetőségeket, az ilyesmi ritkán adatik meg nekem úgyis.
Hirtelen két kéz landol a derekamon, mire elkerekedik a szemem, és a levegő is bennem akad, így hát még csak hang se jön ki a számon. Aztán a kezek eltűnnek, mintha csak hallucináltam volna az egészet, mégis megfordulok, hogy jól megmondjam a magamét az illetőnek, aki ijesztgetni mer.
Aztán ahogy meglátom, ki az, ez valahogy annyiban marad, helyette telivigyorral a képemen mérem végig.
- De. És látom, te meg fodrászt váltottál - pipiskedek fel kicsit, hogy a kezemmel beletúrjak a tincsekbe. Na, arra azért nem számítottam, hogy a fiúnak ez még valamilyen elfuserált módon, jól is áll. Persze hangoztatni se fogom, csupán szép csendben állapítom meg magamban.
- Naná, ha már a cukorkagyűjtésből kinőtem - forgatom a szemem, de a mosoly még mindig az arcomon van. Tavaly ilyenkor a várost jártuk, ráhozva a frászt az ott lakókra, na meg cukorgyűjtésbe kezdve, de az idei év más, úgy tűnik, most indul be a bulizós korszakom.
Lassan lépek be a terembe, nem karolok bele a mestertanoncba, hisz nem akarom, hogy téves következtetéseket vonjanak le, bár a pletykaáradat már így is beindult, mondjuk az ilyesmi engem sose foglalkoztatott.
- Hallod... mintha hazajönnék, marha jól néz ki - és tényleg el is ámulok egy pillanatra, mert ilyen dekorációval mugli helyen nem lehet találkozni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azért nem kicsit megnyugszok, mikor Ward feltűnik, noha az első pillanatokban megfojtottam volna. Mondjuk nem is értem, mi ez az ijedezés, a testvéreim megedzettek már annyira, hogy erre azért számítanom kellett volna... mégis, talán mert máshol jártam fejben, talán mert nem feltételeztem volna róla, hogy ilyet tesz... sikerült megijesztenie.
- Bocsánat... mondhattad volna, hogy ennyire szemérmes vagy - nevetek fel vidáman, és el is könyvelem, hogy ez a Ward, megint egy másik Ward, én meg egyre jobban kezdem bírni. Persze, tudom, hogy furcsa engem egy nálam öhm... jóval idősebb fiú mellett látni, sokan még jogosan is tennék fel a kérdést, hogy mi a francot keresek én mellette, de jól érzem magam vele, a többire meg teszek rá. Soha nem érdekelt mások véleménye, nem most fogok elkezdeni ezzel foglalkozni.
- Basszus, nekem meg eszembe se jutott... ennyi, bekebelez ez a varázsvilág - húzom el a szám játékosan, de pillanatok múlva már vigyorogva túrok a hajába, és még csak a grimasza se hat meg, tetszik a színe, na. És az emberekben van az a kényszer, hogy hozzá is érjenek ahhoz, ami tetszik nekik.
- Sajnálom, de ahhoz már túl öreg vagy... az öreg nénik meg nem is tudom, mit csinálnának, ha ott toporognál az ajtójuk előtt, csokit kérve - nevetek, mert a szemem előtt le is zajlódik ez a jelenet, és marha viccesnek találom egyébként, biztos, ha arra kerülne a sor, végig is nézném.
Aztán át is lépjük a pokol tornácának a küszöbét, engem meg egyszerűen hanyatt vág a látvány, szó szerint. Sejtettem, hogy nagy durranás lesz, nem egyszer hallottam már, hogy ilyenkor rendesen kitesznek magukért, de ezt azért álmomban sem gondoltam volna.
- Igen, a fogadóbizottság viszont hiányzik - rejtek prűd élt a hangomban, ha már egyszer Hell vagyok, kivételesen rá is játszok.
- Keressük meg apámat - utalok itt arra, hogy a pokolnak ura is szokott lenni, az meg tuti, hogy az apám lesz, mert Hell vagyok, de aztán vigyorogva tekintek fel rá.
- Vagy inkább igyunk valamit, az kivitelezhetőbb, nem? - indulok is meg az asztalok felé, abban a tudatban élve, hogy bizony, ha törik, ha szakad, nekem most alkohol is le fog folyni a torkomon, már ha rejtettek el egyáltalán valamelyik italba olyasmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Igazából nem is értem, mit keresek én itt. Persze Bence fontos nekem, de mégse vagyok se rokon, se családtag, hogy csak úgy beszambázzak hozzá, és tényleg úgy érzem, ehhez aztán vajmi kevés jogom van.
Félúton még egyszer vissza is fordulok, de aztán valami mégis arra késztet, hogy ha már elindultam, nézzem is meg.
Persze, hallottam dolgokat arról, hogy valaki segítségért kiáltott a KH-ban, a hely meg úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant, de hogy őszinte legyek, nem igazán foglalkoztat az egész, már azon túl, hogy a barátom a gyengélkedőn van.
Nem festek valami prímán, ha ez nem lenne elég, majdhogynem látástól vakulásig tanultam, vagy olvastam, mert komolyan gondoltam, hogy azért is feltornászom magam egy bizonyos szintre. El is értem, legalább is a tanárok többsége szerint, merem azt feltételezni, hogy még a belefektetett erőfeszítésem is díjazták, mintha párnak ez is látszott volna tekintetében egy kósza pillanatra.
Mikor meglátom, kicsit megnyugszom, azért annyira rosszul nem fest, ahogy a lelki szemeim előtt láttam, noha a jótól is messze leledzik az állapota.
Felvonom a szemöldököm, mikor látom, még csak hozzá se nyúl a kajához, mikor máskor az lenne az első.
- Jó, nem színlelsz - biccentek, levonva a következtetést, hogy ezek szerint tényleg nincs valami jól.
Úgy döntök, inkább beavatom abba, mit hagyott ki, mintsem arról érdeklődnék, vele mi van. Egyrészt, mert nem tudom, mennyire akarja felhánytorgatni idekerülésének okát, és ha róla van szó, nem szeretném, hogy hazudjon nekem, mert gyanítom az igazságot úgysem mondaná el.
Másrészt, mert így is zűrös hetem volt, bár soha nem fogom bevallani neki, baromira aggódtam miatta, vagy úgy egészében csak az járt főleg a fejemben, hogy mi van vele. Ez nem olyasmi, amit egy lány csak úgy kinyöghetne, nem?
- Hagyjuk azt, hogy velem mi van... inkább azt mondd, mire van szükséged... kajára láthatóan nem - sóhajtok fel, kerülve a szemkontaktust, mert nekem némivel több idő kell ahhoz, hogy kitaláljak valami hihető kamuszöveget.
- Mikor jöhetsz ki? - na igen, ez már sokkal jobban érdekel, szerintem neki se ez lett a legkedvesebb helye, ráadásul a gyógyító is böki a szemem, valami tuti nem kóser vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Annyira nem figyeltelek meg – forgatom a szemem, aztán vigyorogva rázom meg a fejem, lévén ez elég vicces egy szitu. Már alapból így elképzelni Wardot… nos, fura lenne, így hát sikerült hamar levágnom, hogy csak poén az egész.
Azt hiszem, sikerült egy határt feszegetnem, így lassan húzom el a kezem a hajától, és bocsánatkérőn mosolygok rá. Én jól akarom érezni magam, és gondolom ő is, tehát semmi olyat nem teszek, amitől ezután kellemetlenül érezheti magát. Mondjuk, szeretném tudni, mi oka van annak, hogy az itteniek többsége kiakad, ha valaki hozzáér, de gondolom, idővel rájövök majd.
- Egyszerre a kettőt? Na, az még a profiknak se megy – nevetek fel, mert le is zajlik előttem egy kép, hol Ward ide-oda futkározik, hol Piroskának, hol farkasnak öltözve, és tényleg egy vicces látvány, mai talán a skizofrénia határait is súrolhatná.
- Neked van kedved? Mármint táncolni? – bukik ki belőlem a kérdés, és el is pillantok másfelé, ami nem jellemző rám, de most még érzem is, ahogy lassanként lepi el a pír az arcom, és inkább a táncoló csontvázakat vizslatom.
- A bűntudattal nem vagyok kibékülve, szóval legyen a gyilkos mámor. De előbb te kóstold meg, aztán közöld velem, hogy van-e benne alkohol, oké? Ha leiszom magam, arról szeretnék tudni – vigyorgok fel rá, ahogy már az asztaloknál kötünk ki.
- Amúgy még nem is mondtam… kösz, hogy eljöttél velem – pislogok rá, mert ezért tényleg hálás vagyok neki, lévén nem fenyegettem meg, meg ilyenek, ő döntött úgy, hogy elkísér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tényleg számítok valami olyasmire, hogy mégis mit képzelek, vagy na, azért ennyire jóban nem vagyunk, de örömmel veszem tudomásul, hogy mindez elmarad, és pöröghetünk tovább. Feltételezem, furán néznek ránk azok, akik egy kicsit is hallanak a diskurzusunkból, de hát most ez érdekel a legkevésbé.
- De azt már könnyű, ha farkas is vagy, csak magadra húzol egy köténykét - vigyorgok továbbra is, mert egyre abszurdabb képek jelennek meg a szemem előtt a jelenetet illetően.
- Ha kell, még el is hozom neked a nagyiét, menne a szemedhez - persze, ezzel már csak húzom, nem kényszeríteném arra, hogy olyasmit vegyen fel, még Halloweenkor sem.
- Tényleg? - újfent őszinte döbbenettel meredek rá, csak mert nem tudom, nem hittem volna, hogy ő az a táncolós típus. Az ugye nyilvánvaló, hogy nekem az az életem, és minden adandó alkalmat kihasználok, na de ő... egyre érdekesebb ez a Ward, bár ezt csak magamnak jegyzem meg.
- Oké, de ha mégis berúgok, neked kell vigyáznod rám - közlöm vele, mert hogy én csak hallottam arról, az milyen állapot, de még sose tapasztaltam, és pont ezért, még ha kicsit is, de hajt a kíváncsiság. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy felelőtlenség úgy kipróbálni, hogy az ember lánya magára van utalva.
- Hmm jó - nyúlok is a pohárért, majd az italba kortyolva, meg is állapítom, hogy tényleg finom, így már bátrabban iszogatok. Közben a szemem azért megakad partneremen, mert mintha valami nem lenne oké vele, így a szemöldököm is összevonom, miközben lerakom az üressé vált poharat.
- Oké, menjünk - most már bele is karolok, majd a táncparkett felé irányítom magunkat, majd egy ponton megállva, szembe fordulok vele, s egyik kezem óvatosan a derekára teszem.
- Minden rendben? - kérdezek rá, és még némi aggodalom is felcsendül a hangomban, mert nekem egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Ward jól lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jó, majd szerzünk azt is - nevetve rázom a fejem, mert ez már egyre inkább képtelenségnek tűnik. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy csak poén az egész, de még így is kezd átmenni abszurd kategóriába.
- Igen - biccentek komolyan, még csak bele se pirulok, meg ilyenek. Aztán mégse feszegetem a dolgot, elvégre... mi csak most mozgunk egy körben, lévén itt aztán nem számít, ki, vagy mi az illető, mindenki elvan mindenkivel, ahogy mi is elvagyunk. Ettől függetlenül nem tudom elfelejteni a tényt, hogy korántsem tartozunk egy korcsoportba.
Az ital meg tényleg nagyon finom, de szerintem ismerem valahonnan, talán egy nyaralás során találkoztam vele, de most se kedvem, se erőm nincs ezen agyalni, végtére is, nem fontos.
- Á, ennyi azért elég lesz... - mosolyogva legyintek, mert ha tartalmaz alkoholt, ha nem, nekem ennyi elég is, legalább is egy időre, tényleg inkább mennék táncolni.
Már akkor sejtem, hogy nincs minden rendben, mikor Wardot a parkettre vezetem, de végig az arcát figyelem, így szép lassan bizonyossá is válik, hogy valami tényleg nem oké, mondjuk azt nem tudom, mi.
És bármennyire erre koncentrálok, azt a furcsa érzést nem tudom nem érezni, amit akkor, mikor ő is a derekamra teszi a kezét. Tényleg furcsa, és ez kicsit össze is zavar, lévén ilyenkor én semmit nem szoktam érezni. Aztán mégis inkább a páromra koncentrálok, elvégre láthatóan neki nagyobb baja van, mint nekem.
- A francokat vagy jól, kimenjünk? - bökök a fejemmel az erkély ajtaja felé, s ezzel egy ütemben állok is meg.
- Hátha a levegő majd segít - mosolygok rá bátorítóan, mert azt az egyet tudom, hogy a friss levegő olykor csodákra képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem értem, mi történhetett... talán az ital? Tényleg fogalmam sincs, de az opciót egyből kilövöm, mikor látom, hogy a többiek jól vannak. Szóval mégse ez a finomság a kiváltó ok, na de akkor mi?
Időm sincs ezen agyalni, mivel Ward olyan hirtelen tűnik el, hogy konkrétan pislogni is alig tudok. Azért mielőtt a nyomába erednék, még szerzek két pohárral ebből a... hirtelen még a neve se jut eszembe, pazar.
Nem olyan sietősen ugyan, de én is kiindulok az erkélyre, mondván most, így tuti, hogy nem hagyom magára, ha tetszik neki, ha nem. Persze valahol mélyen tudom, nem én vagyok az, akivel lógnia kéne, mégis tök lazán képes vagyok szemet hunyni felette, talán az aggodalom miatt, mert igen, én képes vagyok olyat is érezni.
Ahogy nagy nehezen sikerül kiérnem - küzd magad végig a folyosón, két pohárral a kezedben -, szemeimmel egyből a fiút keresem, s ahogy meglátom, lassan, óvatosan lépkedek felé, nem tudom, hogy mire számítsak.
- Lélegezz mélyeket, az is be szokott jönni - persze könnyebb lenne úgy tanácsokat osztogatni, ha tudnám, mi valójában a probléma kiváltó oka, mert így csak vaktában tapogatódzok, ami nem kicsit idegesít, mármint a puszta tény, hogy valamit nem tudok.
A szuperagyam mellékhatása egyébként, amit már profi mód le tudok küzdeni, bőven elég, ha egyikünkkel nincs valami rendben.
A korláthoz érve, lerakom a két poharat, majd felpattanok rá, persze vigyázva arra, hogy ne essek le. Otthon is mindig ezt csináltam, szóval még csak nem is idegen tőlem ez a mozdulatsor.
- Jobb? - tekintek a mestertanoncra, most már tényleg aggódva, mert hogy így se láttam még rövid ismertségünk során soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Tény, nem szoktam én ahhoz, hogy a pasik - főleg az idősebbek -, csak úgy elfutnak előlem. Leszámítva Milánt. Milánnak a legjobb gondolatai közé tartozott az, hogy felveszi a nyúl cipőt, mert ez azt jelentette, előtte jól felhúzott, akkor meg aztán az ég óvja azt, aki tette.
Félre ne tessék érteni, én egyszerűen imádom  a bátyám, és ő is engem csupán... sajátosan fejezzük ezt ki.
Mindenesetre, a poharakkal együtt megyek Ward után, a buli úgyse érdekelt annyira, mint amennyire be voltam zsongva eleinte, és ő nincs jól.
- Démon? - pislogok rá, talán lassabban a kelleténél, és magamban ízlelgetem a szót, aztán inkább nem is agyalok azon, mi a francot kereshet itt egy... démon. Mert igen, én hajlamos vagyok azt hinni, hogy azok tényleg élnek és mozognak, főleg mióta összefutottam a vámpírral.
- Azért, ha szomjas vagy, szólj, mentettem meg abból az izéből - bökök a fejemmel a két pohár felé, halványan mosolyogva, mert sejtem, ilyenkor jól jön a folyadék, még ha jelen esetben az émelyítő is.
- Együtt jöttünk, nem? Amúgy is, nem is akkora szám... mármint oké, a díszlet az üt, de a többi... a muglik ezt jobban tolják - vonok vállat vigyorogva, miközben már a lábaim lóbálom, mintha csak hintáznék. Tényleg ezen a véleményen vagyok, és itt is a bizonyíték arra, hogy nem minden a külcsín.
- Meg hát... nem igazán akartam a kelleténél tovább bámulni Bencééket - sóhajtok fel a cipőm orrát vizslatva, még egy grimaszt is megejtek, mert annak ellenére, hogy ez nem látszott, igenis figyeltem... jobban mondva őt, nem őket, a csaj még most sem érdekel.
- Először várjuk meg, míg jobban leszel - rugaszkodok el kicsit, hogy aztán mellé üljek le, persze a poharakkal, és az egyiket nyújtom is neki.
- Mivel készített ennyire ki? Mármint az a démon - pislogok fel rá, mert igen, a kíváncsiság még most sem szűnik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez annyira random ötlet volt, hogy igazából csak a HV-m meg az igazgató tudja, miért is szálltam fel a vonatra. Ők is csak azért, mert nekik kell, egyébként meg még az otthoniaknak se írtam meg, mire készülök.
Na, nem mintha onnan tudnának bármit is tenni, ide nem ér el a szülők keze, én meg most először érzem, hogy ez nem is feltétlenül rossz dolog.
Azt nem mondom, hogy nem korai, mert általában tizennyolc év után szoktak leválni a szülőkről, de... de már a honvágy sem akkora, és most, hogy lehetőségem nyílik itt is arra, hogy táncolhassak, annyira már nem is vágyok haza.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez nehéz menet lesz, két iskolában megfelelni még úgy sem könnyű, ha fotografikus memóriával rendelkezel, de ott van az a tény is, hogy nekem az eddigi életem is arról szólt, hogy futkároztam összevissza, egyszerűen nem megy az, hogy csak feküdjek és henyéljek, én nem ilyen vagyok.
Budanekeresden aztán leszállok a vonatról, és előveszem a papírt, amire a fontosabb infókat írtam - köztük azt is, hogy jutok el a suliig - indulok el egy irányba.
Azért annyira profi nem vagyok, így párszor meg kell állnom érdeklődni, mert eltévedni azért nem szeretnék, hisz ez mégse Bogolyfalva, ahol lépten-nyomon egy sulistársba botlok, vagy épp olyas valakibe, aki nem rég végezte el azt.
Azért azt meg kell állapítanom, hogy a mágusok segítőkészebbek a mugliknál, ez már az első hetemen is szemet szúrt.
Azért beletelik némi időbe, mire látom magam előtt az iskolát, de mikor ez megtörténik, megeresztek egy mosolyt is, hogy aztán belépve, gyorsan letudjam az adminisztrációs dolgokat, aztán már csak várok, mire kerül rám a sor.
Nem mondhatni, hogy nem izgulok, hisz azt mégse tudom, itt mik a követelmények, csak sejtéseim lehetnek, na de hamarosan minden kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Furcsa volt így látni Wardot. Főleg úgy, hogy milyen volt, mikor először botlott belém. Persze, tudom, hogy emberből van, és bár szeretnék rejtegetni, minden embernek van gyengesége, de számomra az azért hihetetlen, hogy valaki csak úgy... elfut. Ezt nem feltétlenül a jelen helyzetre értem, hanem úgy általában is.
- Én nem láttam semmit - pislogok magam elé, miközben próbálom felidézni a nagyteremben való időzésünket, és bár minden apró részlet az agyamba égette magát, démon nem lelhető fel rajta... hmm.. ez azért érdekes. Az nem fordul meg a fejemben, hogy Ward esetleg hazudna, bízom benne annyira, hogy azt higgyem, csak nem nekem fog kamuzni ilyenkor, mikor annyi mindent megosztott már velem, meg hát,... ilyen téren mindig is naiv voltam.
- Na, jövőre majd inkább odamegyünk - vigyorgok rá, nem... nem is gondolok arra, hogy mi lesz, elvégre én is csak a következő napot tudom teljes részletességgel megtervezni, akkor sem biztos, hogy minden úgy sül el, így hát nem is gondolok arra, mi lesz velem.. velünk egy év múlva, majd az idő eldönti, ha tetszik, ha nem.
- Ex... vagyis... olyasmi... passz - most először ül ki zavar az arcomra, és inkább tekintek az ajtó felé, mert a világért se vallanám be, hogy van valami, amihez én nem értek. Már pedig ez az egész ilyen, és sikerült is bebizonyítanom, mennyire ismeretlen terep ez számomra.
- De nem is fontos - vonok aztán vállat, és rámosolygok, mert azon kívül, hogy van valami, amiben kudarcot vallottam, annyira nem rendít meg az egész. Jó, sajnálom, hogy ez lett a vége, mert bírom Bencét, de hát Istenem...
Közben kortyolok az italomból, és összevonom a szemöldököm, mikor választ kapok arra, mi borította ki.
- És mi van, ha nem is konkrétan arra célzott, hogy meg fogsz halni, hanem arra, hogy ideje lenne élned is, hm? Most gondolj bele, az itteni stagnáláson kívül csinálsz valamit? Ugyanaz a rutin nap, mint nap... mi van, ha arra próbált figyelmeztetni, hogy ideje lenne már tényleg elkezdned élni, mielőtt.... mielőtt késő lesz? - nézek rá az ajkamba harapva, mert nem szeretném, ha azt hinné, most sértegetem, mert nem így van, csupán ez így nekem logikusabbnak tűnik, mint az, hogy meg fog halni.
- Nem mindig jó, ha szó szerint értünk valamit, a valóság sokszor a sorok között rejlik - vonok vállat, ahogy tudtára is adom, honnan jött ez a felvetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Varázspszichológia? Az mit takar pontosan? - pislogok rá, ez számomra újdonság, és nem tudom hová tenni. Talán a rendes pszichológiához van köze, de így... így fogalmam sincs, mi ez.
- Nem... táncos vagyok, elvből elvetem az efféle "segítséget" - mosolygok rá vállat vonva, nekem tényleg elég egy két gondolat ahhoz, hogy meglegyen a kellő ösztönzés. Soha nem is éltem, és nem is fogok élni az ilyen szerek adta lehetőséggel.
- Lazulás.... Hm... sose ment - kuncogok halkan, mert nem hazudok. Az életem nagy része szabályok között telt, gondosan eltervezték a napom minden egyes óráját, és nekem idomulnom kellett hozzá. Jó, persze volt időm is, mikor azt csinálhattam, amit akartam, de jelentősen kevesebb, mint a korombéliek többségének. Sose panaszkodtam, most se tudnék, hisz nekem ez így jó. Nem szeretem pazarolni az időm, se haszontalanságokkal tölteni, sőt... talán túlzott maximalizmussal is megáldottak, de ez a lazulás dolog kimaradt.  
- Persze, értem... csak... ő se tudta, hogy ide fogok kerülni, senki se tudta, és hát... nem várhatom el, hogy felrúgja a rutinjait, csak mert én bekerültem a képbe, érted? Ha van ideje, úgyis keres, ahogy eddig is, de nem akarok a nyakára akaszkodni... - vakarom meg a tarkóm, és csak bízni tudok abban, hogy Viktor is megérti, mennyire nehéz ez. Igen, hiányzik Léna, de ez még nem jelenti azt, hogy nem bírok meglenni egyedül, sőt... annyira nem is vagyok magányos, szert tettem már pár barátra, ami némileg enyhíti a hiányérzetet, a honvágyról nem is beszélve.
- Fúúú ez durva. Ettől függetlenül rám most az "akinek nem inge..." mondás érvényesül. Ha az illető élvezi, hogy képletesen belém rúghat ezzel, hát tessék, engem nem zavar, hogy a beszűkült népség milyen jelzőket aggat rám, akik fontosak, azok meg úgyse a származásom, vagy a házam alapján ítélnek meg, így a többiekre, azokra, akik ezt teszik, nem pocsékolom az energiám - mosolygok rá, hisz ezt teszem mióta az eszemet tudom. Nem fogok csak azért a sarokba bújni, csak mert valaki szembesít azzal, hová tartozom, még ha ilyen csúnyán. Előttem van a lehetőség, hogy változtassak ezen, hát próbálkozom.
- Wáó... ezt hogy csináltad? - nézem elhűlve a virágot, és mintha kis zavar is kiülne az arcomra, de mentségemre legyen mondva, nem minden nap húznak elő a hajamból ilyet, sőt...
- Na, ebben tényleg jó vagy - vigyorgok rá, miután sikerül rendeznem a vonásaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bírom ilyenkor a temetőket. Nem is azért jövök ide ki, hogy gyertyát gyújtsak, sírokat rongáljak, vagy ilyenek. Egyszerűen ilyenkor nagyon szép, én meg beteges módon szeretek itt sétálgatni.
Persze nem egyedül, nagyon félős vagyok, bár ezt a világért nem vallanám be, ezért sem tudom eldönteni, hogy jobb-e, hogy most nincs bedugva a fülem, vagy nem.
Már rég a téli kabátomat hordom, mert nem érdekel, ki, mennyire néz hülyének, utálok fázni, most meg már hideg is van. Persze a hely látványa kárpótol, nem is sietek, megnézek minden egyes sírt.
Bármennyire is hihetetlen, még abból is le tudom szűrni, milyen egy család, ahogy rakja a mécseseket. Sokan vannak sekélyesek, ahol nagy és giccses mécsesek vannak, kellőképpen a sírra vonva a figyelmet, de akadnak szerényebbek is, amik nekem személy szerint jobban tetszenek. Nem értem, soha nem is fogom megérteni, miért szól még itt is minden a látszatról. Oké, ápolják, mert ápolják, de ez a hivalkodás nekem marhára ellenszenves. A mi családunk sose titkolta, hogy áll anyagilag, persze sose szenvedtünk hiányt semmiből, de az igényeink se voltak akkorák, hogy azok már-már teljesíthetetlenek legyenek. Négy bátyámmal együtt megértettük, hogy anyuéknak mégis csak öt gyereket kell etetni, minket iskoláztatni, Brandont egészségben felnevelni, na meg főleg életben tartani - a látszat ellenére nem olyan könnyű, főleg hogy kis öcsimben egyelőre a kíváncsiság nagyobb, mint a túlélési ösztön -, így mi is elfogadtuk, hogy nem futkoshattunk minden második héten új telefonnal.
Aztán ahogy idősödtünk meg már gondoskodtunk mi is egymásról, Danit például rendszeresen lehúztuk, mikor fizut kapott, mégse morgott sose, sőt Kolos se. Azt hiszem, nyugodtan kijelenhetem, a mienk egy nagyon jó család, olyan testvéreim vannak, akikkel bár sokszor egymás agyára megyünk, tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk, és igen, lassan sikerül lenyelnem a békát, hogy anyuval ketten vagyunk nőneműek... ez így jó.
A kezeim zsebre dugva, nem rajongok  a kesztyűért, így ez a megoldást részesítem előnyben, most mégis kiveszem őket onnan, de csak addig, míg fejemre húzom a kapucnim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Hát ennek nagyobb esélye van, mint annak, hogy te elkezdtél hallucinálni - mosolygok rá, mert bár nem látok teljesen a fejébe, nem hinném, hogy gyakran hallucinálna, ha így lenne vélhetően nem borult volna ki ennyire, vagy legalább számított volna rá, hogy esetleg az is bekövetkezhet.
Persze az én tudásom vajmi kevés, csupán tippelgetek, hisz agyturkász se vagyok, és még csak a tapasztalataimból se tudok meríteni, lévén ilyenhez nekem se volt még szerencsém.  
- Tényleg? De hát... mármint... neked már lehetett volna, vagy... kellett volna lennie? Már öreg vagy - és csak azért hagyják el a szavak a szám, mert ezen most tényleg nagyon megdöbbentem, a szemeim is elárulják, mert egyre csak kerekednek el. Még egy hihetetlen tény Wardról.
- Egyébként, csak azért érzem kínosnak az egészet, mert úgy tűnik lett valami, amihez én egyáltalán nem értek és még szoknom kell az érzést - vonok vállat aztán, mert úgy érzem, jobb ha ezt közlöm vele, mielőtt még téves következtetéseket vonna le, már ha egyáltalán fárasztja magát ilyesmivel.
Vágok egy grimaszt, ahogy sikerül konstatálnom, nyoma veszett a löttynek, hisz tényleg finom volt, na de annyira nem, hogy visszaszambázzak miatta a nagyterembe, jól elvagyok én itt kint is, noha kezd egyre hidegebb lenni.
- Jó, talán igazad van - sóhajtok fel, mert én se akarom, hogy veszekedés legyen ebből, csupán annyira megszoktam, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik, hogy már reflexből a csavart keresem mindenhol, mindenben.
Felhúzom a térdeim, hogy karommal átkaroljam őket, és igyekszem nem remegni, de hát ha egy nagyobb szellő ideköszön, azt azért már megérzem.
- De legalább már.... jobban vagy? - feltételezem biztos, ha már járkál itt fel-alá, már amennyire a hely lehetővé teszi.
- Figyelj, sajnálom, oké? Nem akarok ennyire belefolyni az életedbe, a dolgaidba, számomra ezek ösztönösek, szóval, ha valami sok... nyugodtan állíts le, elvégre semmi közöm hozzá - mosolygok rá kissé fanyarul, mert nem akartam, hogy miattam húzza fel magát, néha tényleg bölcsebb lenne befogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Megnyugtat a tudat, hogy Ward se találja magát őrültnek, ezek szerint mégse fuccsoltam be emberismeretből, bár azt azért hozzátenném, hogy egyáltalán nem gyakori, mikor én tévedek. Persze hozzá tehetném akár, hogy az évek meg a rutin, mert csak azóta figyelem őket jobban, miután rájöttem, hogy elég érdekesek, már nem az, amit mutatnak... az érdekes, amit próbálnak álarc mögé rejteni.
- Ne haragudj, de... figyu... hozzám képest tényleg az vagy - kuncogok halkan a műsort látva, cseppnyi megbánást sem érzek már, miután látom, ő hogy fogja fel a dolgot. Azért féltem attól, hogy ezen tényleg megsértődik, de hát kicsúszott... szoktak kicsúszni olyan dolgok, amiknek nem kéne, de már rajta vagyok, hogy mindezt orvosoljam.
- Ez azért szomorú, vagy nem is tudom... ha nem érezted, hogy hiányzik valami, akkor tényleg jó, vagy... fogalmam sincs, mondom, hogy hülye vagyok ehhez - tárom szét a karom tehetetlenül, mert más az, ha valaki olvas róla, és más az, ha át is éli, ezt viszont már tapasztalatból mondhatom.
És tudom, hogy kicsit elvetettem a sulykot, és látom Wardon, hogy most szerinte is, mert rám förmed kicsit, amitől én egyből rosszul érzem magam. Nagyon nehéz egyébként megtalálni azt a bizonyos határt, nekem valamiért sose ment, mindig sikerült átlépnem.
Csak pislogok rá, mikor leguggol elém, aztán hallva amit mondd, elmosolyodva hagyom, hogy megfogja a kezem, noha az a furcsa érzés megint előbukkan, ami bent a teremben is hatalmába kerített egy pillanatra.
- Semmi gond, teljesen érthető, és én se segítettem túlzottan - tényleg nem is kellett volna bocsánatot kérnie, mert nem volt miért, teljesen természetes dolog, ha valaki így reagál olyas valamire, ami új, ráadásul nem is pozitív dolog.  
- Hát, ha neked sincs kedved már visszamenni, akkor igen, mehetnénk a szobámba - biccentek, majd vigyorogva bújok bele a pulcsijába. Számítok arra, hogy megesz, így meg se lepődök azon, hogy a pulcsi ujjai lógnak a kezemen.
- Köszönöm, de nem fogsz így fázni? - pislogok rá, mert bár tényleg hálás vagyok neki, azért nem szeretném, ha beteg lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Engem? A legkevésbé sem - és tényleg igazat mondok, hisz javarészt azzal voltam eddig is elfoglalva, hogy őt vajon mennyire zavarja ez, és meg is nyugszom most, hogy tudom, ő is így van ezzel. A többi meg már tényleg nem számít.
- Most hogy mondod - mímelek olyan képet, mint aki ebben a pillanatban világosodik fel ezt a témát illetően, aztán halványan rámosolygok.
- Gondolom, ez így rendben is van, egyszer majd tuti lesz valaki, aki még téged is levarázsol a lábadról - vonok vállat, mert ez puszta tény, én meg biztos vagyok benne, hisz Ward a felszín alatt teljesen más, és ha lesz valaki, akinek engedi, hogy belásson oda, na ő tiszta szerencsés lesz.
- És még fejlődhetünk... tudod, holtig tanul az ember, meg ilyenek - legyintek, mert egyébként nem vagyok kibékülve a közhelyekkel, de most kapásból csak azok jutnak eszembe. Én meg még tudom is magamról, hogy marha korai még elkönyvelnem, siralmas vagyok ezen a téren, lehet csak a társ volt rossz választás, sőt... Bencével nagyon hasonlítunk egymásra, és a barátság jól is működött, a probléma ott kezdődött, mikor eldöntöttük, lehetne ebből több is.
A bocsánatkérés persze hatott, zavartan mosolygok, és az arcomon megint csak megjelennek a piros rózsák, és ilyenkor nagyon nem szeretem Wardot, mert zavarba hoz, én meg ezzel nem igazán tudok mit kezdeni, és úgy viselkedek, mint egy gyerek, ami voltaképp még vagyok... genetikailag.
Biccentek, és behunyt szemmel élvezem az érintését, mert a fene hitte volna, hogy ez nekem ennyire jól fog esni. Teljesen más, mint amikor apu dögönyözte az arcom, pedig ő is szerette ám.
- Szerintem ennek az estének már úgyis annyi, amit igazából sajnálok, mert tök jól indult... - sóhajtok, ezzel párhuzamosan állok fel lassan, hogy meg ne tapossam szegényt, majd a kezem nyújtom neki, hátha segíteni kell felhúzni, persze erre már vigyorgok is.
- Jó, most kivételesen nem kérdezek rá arra, hogy ezt hogy értetted - pedig nagyon is sejtem, de inkább megfogom a kezét, már ha hagyja, és együtt vonulunk vissza a pincébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- De mázlista vagy. Világéletemben egyke akartam lenni. Na jó nem, mert most, hogy tudom, milyenek a tesóim, semmi pénzért nem adnám őket, még Milánt se, pedig hidd el, vele nagyon csúnyán összetudok veszni. Azért a gondolattal eljátszottam már párszor - vigyorgok rá, és még csak fel se tűnik, hogy átváltottam hiperaktív üzemmódban, mert hát... általában mindig ez van, ha valakivel jól el tudok beszélgetni, és a fiú meg tök rendesnek tűnik. Már mióta mellette sétálok, és még egyszer sem ragadott pálcát, bár... lehet, hogy az átlagnál nagyobb tűrőképességgel rendelkezik, szóval jobb lesz, ha még vigyázok magamra.
- Egyébként köszi, igyekszem az lenni, mert hát gólyaként azért nehéz itt érvényesülni, és nem akarom, hogy már az első évemben kikezdjenek a nagyok - húzom el a szám, mert a burkolt szándékom tényleg csak annyi, hogy némileg zökkenőmentesen tudjam le a kritikus első osztályt. Jövőre már simán lehet nagy a szám.
- Neked mivel volt gondod? - pislogok fel rá, mert ha azt mondta mindenkinek, abba ő is beletartozik, meg hát... jól esik tudni, hogy másnak mi sikerül kissé nehezebben a kelleténél.
- Tényleg? Te tényleg jó fej vagy - vigyorgok fel rá, és még a mostaninál is lelkesebb leszek, mert higgyétek el, ezt még lehet überelni, épp hogy nem kezdek el szökdécselni mellette, mert hát azért odafigyelek magamra, meg nem szeretném, ha Damien félúton meggondolná magát.
- De nem vagy fáradt? Lehet előbb pihenned kéne, nem? Engem kikészített az ideút, csak kajálni volt erőm, ezért tudom -  vonok vállat, mert ugye senki se egyforma, és ha Damien bírja még, akkor természetesen fogok gitározni. Már lelki szemeim előtt látom Ward fájdalmas tekintetét, és azt a világfájdalmas arcot, meg a néma könyörgést, hogy hagyjam már abba, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy kibbunjanjon belőlem a nevetés.
- Általában mindenkinek eleinte, aztán vannak akiknél ez átvált szenvedéllyé, mint én - nyugtatom meg, hogy ez igazából természetes.
- Meg hát gondolj bele, menekülhetnél akár az alkoholba, vagy a verekedésbe is, sokkal jobb megoldás ez, nem bántasz vele senkit - mert számomra ez sem elhanyagolható tényező persze. Sose tudnék szándékosan fájdalmat okozni senkinek.
- Hát én csak az erdőről tudok. De egyébként marha egyszerű, mész le az alagsorba, és ha hatalmába kerít a kellemetlen, fojtogató érzés, némi paranoiával vegyítve, akkor már a közelben lehetsz - kuncogok halkan, de lelkiismeretesen mutatom neki az utat, és csak kicsit érzem menőnek magam azért, mert én már tudom, merre kell menni.
- Nem, sajnos nincs. Anyuéknak nem volt még tavaly se annyi pénzük, hogy normálisát vegyenek, idén karácsonykor meg lehet, otthon sem leszek, szóval megint bukta. De dobszerkóm az van - vonok vállat, mert most, hogy belegondolok, addig amíg nem akartam megtanulni, szükségét se éreztem annak, hogy legyen gitárom.
- És egyébként milyen stílust szeretsz? Te is a rockot, vagy mindenevő vagy? - tekintek fel rá, miközben oldalra döntött fejjel próbálom behatárolni a zenei ízlését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megint csak el akarok tűnni. Úgy mindenki szeme elől, csak egy kicsit. Tényleg csak kicsit, míg vissza nem rendeződök eredeti állapotomba.
Minden olyan gyorsan történik, minden gyors, nekem meg már fogalmam sincs, hol vesztettem el azt a bizonyos fonalat. Nemrég Bence, most meg Ward, és bár tökéletesen boldog vagyok, sehogy nem bírom meglelni az átmenetet a kettő között. Jól érzem magam vele, boldog vagyok, de úgy nagyon.
Sok. Ki kell kicsit szabadulnom onnan, átrágni magam a dolgokon, mert félő, ki fogok akadni. Pedig nem. Nem akarom. Akkor este megígértem magamnak, hogy soha többé nem. Nem leszek gyáva. Nem fogom könnyíteni a problémáim, megoldani fogom azokat, még ha elsőre, s talán másodikra is lehetetlennek tűnik. Nem érdekel. Nincs olyan, sose volt, én voltam az, aki azt hitte...hitte.
Nem tudom, mi óta ülök itt de jó. Nem érzem a tehetetlenséget, nem akarok sikítani. Egyre csak pörögnek a képek, egyre inkább érzem, hogy a puzzle darabok a helyükre kerülnek, hogy minden rendben, nem gyors, nem sok, csak idő kell.
Mindenhez kell, hozzám több, noha vélhetően ezt senki nem látja. Nem vagyok, nem is leszek olyan, aki csak úgy másokra aggatja a problémáit, mert miért ne. Azok az enyémek, nekem kell megoldanom őket, és nem kevés önzőség is vegyül ebbe. Nem akarom, hogy csak úgy akárkinek több köze legyen hozzám, mint amennyi feltétlenül szükséges.
Kedves vagyok. Mindenkivel. Mert ilyen vagyok, de ez még korántsem jelenti azt, hogy feltétel nélkül megbízok bennük, nem, hisz elmondhatom, én többet tudok róluk, mint fordítva, és sanszos, hogy ezt ők maguk észre se veszik. ó az álarc, kitűnő, igazi mestermű, csak várjam ki, még lehull...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hogy ezzel a kettős képzéssel mennyi macera van. Én nem szoktam hozzá, hogy az ügyeimet magamnak kell intézni, otthon mindig megtették a szülők, de most átélem azt a kálváriát, amit ők, míg minden szükséges holmit összeszedek, mert igen, még ez sem tud eltántorítani attól, amit szeretnék.
Az már csak hab a tortán, hogy Merkovszky bácsihoz is időpontot kell kérni, mintha csak nem is tudom, mi lenne. Persze megteszem, és még Lénának is könyörgök egy sort, hogy nyomtassa ki nekem a szükséges papírokat, mert a munkahelyén van nyomtató... megbűvölve... és akkor egy magamfajta lány, ne kezdje el a fejét fogni.
- Csókolom, tudja mennyire egyszerűbb lenne az élet, ha lenne áram? Komolyan, még csak nem is veszélyes.... csak, ha megráz - gondolkodok el egy kicsit, főleg azon, hogy nem így kéne megkezdeni egy beszélgetést, de aztán vállat vonok. Nem tehetek róla, mindig ki kell mondanom azt, ami a fejemben van.
- Egyébként Helena vagyok, és hoztam papírokat, mert ugye szeretnék a Gorsserliebbe is tanulni, csak hát, a maga beleegyezése is kell hozzá, meg pár cucc... nem értek ehhez - forgatom a szemem, mert még csak nem is hazudok, de a papírok, azok tényleg kellenek, hogy felvételizhessek oda is. Közben az asztalához sétálok, és lerakom a mappát. Gondolom már úgyis hallott arról, hogy valakinek ilyen tervei vannak, talán csak arcot nem tudott a névhez párosítani.
- Itt miért nincs sorszám? Ha időpontot kell kérni, akkor sorszámot is kell húzni, nem? Vagy kell? - kerekedik el a szemem, mert esküszöm, én kint egyetlen olyan bizét se találtam, ami arra utalna, bár... ez a varázsvilág, nem is tudom, mi lenne velem, ha egyszer valami egyszerűen is menne.
- Mert akkor lehet, csúnyán beelőztem valakit - még egy bűnbánó mosolyt is megeresztek, mielőtt úgy döntök, nem kéne tovább fárasztani a bácsit.
- Bocsánat, csak most először csinálok ilyet, és tök izgi az egész - és előbb utóbb talán rá is jön, hogy ez nagy szó, hisz a papírjaim közt fel van tüntetve, hogy fotografikus memóriám is van. Főleg ezért merek ebbe belevágni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Igazából tök szimpi nekem ez a férfi. Főleg, mert még nem rugdosott ki páros lábbal, holott tudom ám, nehéz velem bírni, már Wardtól is megkaptam. Ő egy hős, nem csak, hogy elvisel, még szeret is velem lógni, lehet nem is hős, hanem inkább kezdő mazochista, na mindegy.
Most viszont tök egyedül jöttem ide, és emiatt tiszta büszke vagyok magamra, most úgy is érzem, nagy lány vagyok már, mert képes vagyok egymagam elintézni a dolgom. Persze, tudom ám, ha megoldható lenne, hogy anyuék csinálják ezt is, simán rájuk tukmálnám, de mivel ez lehetetlen, nekem kell kézben tartanom a dolgaim, és ez csak elsőre tűnik olyan ijesztőnek.
- De akkor lecsuknának, szóval azért nem ugyanaz. Amúgy is, nem is értem ezt a fajta megkülönböztetést, és kicsit sértőnek is találom - húzom össze a szemeim, elvégre mégis csak mugli vagyok én is, csupán jutott nekem némi kéretlen plusz, ami miatt már mégsem... hivatalosan, amúgy meg én legalább működtetni tudok egy Iphonet, vagy egy számítógépet... és fel is tudok törni egy-két oldalt, amivel azért nem fogok dicsekedni.
- Á, csak nyugodtan... ráérek... ad igazolást? - mert hogy nekem órám lenne most azt hiszem, szóval nyomós okkal vagyok itt, és ezt akár alá is támaszthatná. Gondolom, ez azért itt is így megy, megbukni meg mégse szeretnék.
A kijelentésén persze felnevetek, nem türtőztetem magam, mert sikerült elképzelnem a jelenetet, és tényleg iszonyat mulatságos.
- Még szerencse, hogy itt fiatalok vannak, ha a minisztériumban dolgozna, és nyugdíjas találkozó lenne hirtelen, tuti, rámenne fél napja - vigyorgok rá, miután sikerül elmulasztanom a nevetést, aztán tekintek csak körbe a helyen. Elhúzom a szám, és próbálom én leküzdeni a késztetést, de csak nem sikerül, megint megszólalok.
- Mit ne mondjak, nem valami otthonos egy hely ez. Nem akar tenni ellene? Lehetne több kép is a falon, vagy legalább pár serleg, a trófeaterem úgyis hemzseg - az ötlet persze csak úgy jön, meg hát a szavak is, hiába próbálom moderálni magam, hisz mégis csak egy fontos dolog miatt vagyok itt, nem barátkozni.
- Még nem bizonyították, de sanszos lehet. Egyébként csak fotografikus memóriám van, és imádok táncolni. Mugliként is művészeti suliban voltam, és mikor hallottam, hogy erre itt is van lehetőségem, még ha csak így is.... nekem a tánc olyan, mint másnak a légzés, képtelen vagyok lemondani róla, érti? - pislogok nagyokat a férfire, nehogy már emiatt ne engedjen oda, mert végül is jogában áll azt megtenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Őszintén? Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire ideges, holott a Grosserliebben töltött idő nem ezt szokta előcsalni belőlem. Most sem így volt, sőt, mesés egy hétvégém volt az ottani csajokkal, mint az látszik is a végeredményen, épp csak a következményekbe nem gondoltam bele.
Ki fog borulni, tuti kiborul majd, és még szakít is velem.
Most is ez az első dolog, ami az eszembe jut, elvégre, az ember mindig a legrosszabbra gondol először. Újfent végighúzom ujjam a tincseken, mik szőke helyett, már barnán omlanak a vállamra, és ahogy a vonatablak visszatükrözi a képmásom, tényleg rá kell jönnöm, hogy nem is rossz ez. Így már sminkre sincs szükségem, aminek kimondottan örülök, hisz nem volt a kedvenc napi rutinom, vakolatot kenni magamra, de mégis ki kellett néznem valahogy.
Most... most ez más, már majdnem hasonlítok egy emberi lényre anélkül, hogy bármi mesterkélt is lenne rajtam. Anya most tuti büszke lenne, kár hogy még mindig nem volt elég bátorságom beszámolni neki a dolgokról. Léna is tartja a száját, ahogy azt ígérte, én meg... majd összeszedem magam annyira, hogy mindent a nyakába zúdítsak. Sokkal könnyebb lenne, ha nem lennének muglik, és itt lakhatnának velem.
Viszont a vonat sípol, jelezve, hogy mindjárt hazaérek, és Ward menetrend szerint vár engem a peronon. Mikor felajánlotta ezt, mint lehetőséget, szerintem még ő sem gondolta teljesen komolyan, pusztán a pillanat szülte kényszer mondatta vele, de azóta is töretlenül kísérget, én meg már tényleg nem tudom, hogy hálálhatnám meg neki mindazt, amit értem tesz.
Gyorsan a fejemre húzom a csuklyám, nem akarom, hogy egyből az szúrjon neki szemet, sőt őszintén bízok a férfi mivoltában, ami garantálja, hogy ezek a dolgok nem szúrnak neki szemet - ahogy általában a pasiknak se szoktak -, és komótosan lépkedek le a vonatról, elvégre, hová ez a sietség?
- Hiányoztam? - csak nem bírom ki, hogy a nyakába ugorjak, és a mellkasába temessem az arcom. Nem, erről a rossz szokásomról talán sose fogok lemondani, és már ő is kezdi egész jól megszokni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Vártam is meg nem is, hogy beérjen a vonat. Még mindig rossz, hogy hétvégente még Wardot is hanyagolnom kell, noha a Budanekeresdiek némileg kompenzálják ezt, na meg... nincs is sok időm ezen agyalni, mert hogy félholtan zuhanok ágyba, és tudtam, hogy ez lesz.
De most lazább volt minden, volt is időnk szórakozni kicsit, biztos a tanárokat is megcsapta a karácsony szele, de... de nem gondoltam volna, hogy ilyen végletekig el fogok menni. Nehezen békülök ki a változásokkal, legyen az bármekkora horderejű. Tisztára emlékszem, hogy akkor is beijedtem, mikor a rellonossal úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább, de máig azt tudom mondani, életem egyik legjobb döntése volt, a másik meg a suli. És csak a tudat vigasztal, hogy ha nagyon akarom, ezt legalább vissza tudom csinálni, csak hogy... akarom? Mert hogy abban már korántsem vagyok biztos. Jó ez így... talán, még ha szinglivé is válok miatta, mert miért ne tehetné ki a szűröm? Nem csodálkoznék rajta, ha egyszer már ő is besokalna.
- Ha már most asszonynak hívsz, hogy fogsz, ha még el is veszel? - nevetek fel én is, de csak cukkolom velem, hisz ahhoz még tényleg fiatal vagyok, hiába mondanék gondolkodás nélkül igent, ha arra kerülne a sor. Jó ez így, nem kell semmit elsietni, hisz időnk, mint a tenger.... azt hiszem... remélem... oké, nem kezdek el még ezen is parázni, már túl sok minden lesz.
- Persze, de megbeszéltük, hogy kibírjuk - mosolygok rá halványan, még az arcán is végig simítok óvatosan, aztán mégis megkomolyodnak a vonásaim.
- Ha szeretnéd, nem megyek vissza többet - vonok vállat, hisz ez egyértelmű, ne mindig csak ő hozzon áldozatokat, én is képes vagyok megállni, még ha nehéz is lesz utána megszokni, hogy már nincs tánc. Valamikor felnőni se ártana, nem?
- Hát... izomlázam van, már a kettős látásom elmúlt igaz, de a fejem zsong, és önkéntelenül összerezzenek, ha éles hangot hallok, mert a hülye tanár csak ordítani képes, nem.. nem is ordít... konkrétan visít - forgatom meg a szemem, miközben a kezébe nyomom a bőröndöm, hisz ez is már amolyan megszokott dolog. Ahogy az is, hogy szabadkezét megfogom és el se engedem. Csak most, mikor felteszi a kérdést.
- Oké, de ne akadj ki, jó? - fújok nagyot, aztán köszörülök kicsit a torkomon, hogy megtaláljam a hangom.
- Szombat este kicsit elengedtük magunkat, elkezdtünk hülyéskedni a csajokkal, és hát.. ez lett a vége - vállat vonva veszem le a csuklyám, hogy ő is láthassa a barnává vált hajzuhatagot.
- Nyugi, ha nagyon gáz, vissza tudom csinálni - nevetek zavartan, és valamiért az se megy túlzottan, hogy a szemébe nézzek most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Nem sietek sehová... miért... elveszel? - csillannak fel a szemeim, de úgy őszintén, mint aki most tudja meg, hogy nyert a lottón.
- Mármint nem most, majd... el akarsz venni? - harapok az ajkamba, mert ez a kérdés most nagyon foglalkoztat. Nem mintha én valaha is terveztem volna, hogy bárkihez is hozzámegyek, de azt se terveztem, hogy majd mágussuliba járok, azt meg főleg nem, hogy lesz egy Wardom. Jelenlegi helyzet alapján, nem biztos, hogy kapásból rávágnám a nemet, noha ehhez még tényleg marha fiatal vagyok. Meg hát... jó ez így, nekem biztos, gondolom, neki is, mert még nem panaszkodott, talán csak egyszer, de akkor is jogosan.
Felvetem neki, hogy inkább maradok itthon, ha akarja, de elmosolyodok a válaszán, még a fejem is megrázom kicsit.
- Jó neked, én nem mindig bírom ki - kuncogok halkan vállat vonva, mert nem fogom azt mondani, hogy az idő alatt eszembe se jut. Mondjuk azt sem, hogy a lányok, akikkel együtt élek regényt tudnának már írni róla, mert az ilyet csak nem mondjuk el, nem?
Bár vajmi kevés dolog van, amit elhallgatok előle, egy kezemen meg tudom számolni, és azokat is csak azért, mert tudom, cikibb lenne, ha tudna róla.
- Most gondold el, míg ide nem kerültem, mindig így néztem ki... minden egyes nap - nevetek erőtlenül a kezét szorongatva, mert azt csak akkor vagyok hajlandó elengedni, mikor megmutatom neki, mit is tettem.
Látom az arcán, hogy valami nem okés, és most először szeretném nagyon tudni, mire gondolhat, mert ez a tekintet engem is megijeszt, még a szemem is elkerekedik egy kicsit, de végül is, csak kinyögöm, amit szeretnék.
A reakciójára már én is sóhajtok egyet megkönnyebbülésembe, és mosolyogva hagyom, hogy felemelje az állam.
- Talán? Ez bíztató - most már jó kedvűen kuncogok... vagy egy fél pillanatig, de ahogy Ward indulna el, kapom is el a csuklóját, hogy maradásra ösztökéljem.
- Van még valami - forgatom meg a szemem, aztán előhalászom azt a nyakláncot, mivel úgy döntök, előtte nem fogok ilyen hülyeségen rágódni, vagy fáradozni azon, hogy ne tudjon róla.
- Ezt Bencétől kaptam mikulásra. Engem is meglepett a dolog, meg a tény is, hogy.. érted..., de ő a barátom, vagyis valami olyasmi... - vágok egy grimaszt, mert én ezt nem tudom definiálni, bár... semmi új a nap alatt.
- Nem akarom, hogy többet gondolj bele, mint ami, mert mégis egy ajándék csak, de nem is akarok elhallgatni semmit előled, mert annál fontosabb vagy - nézek a szemébe, miután csak sikerül megindokolnom, hogy ezt most miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Noha csak hülyülésnek indult, nekem mégis hihetetlen jól esik, hogy fontolóra is veszi a dolgot. Nem tudom elfelejteni, hogyan indult ez az egész, ahogy azt sem, mikor közölte, rendes barátnője még sosem volt. Épp ezért tartom annyira nagy dolognak ezt, meg úgy az egész kapcsolatunkat, és épp ezért nem tudok kételkedni abban, hogy fontos vagyok neki.
A lehető legdrágább dolgot kapom tőle minden egyes alkalommal, olyat, amit én is csak ugyanazzal tudok viszonozni. Az idejét. Feltételezem, ha ezek csak nagy szavak lennének, nem lennénk együtt ennyit, és nem így, tehát még szép, hogy pörgök, mint a búgócsiga.
- Nos rendben, de nem ér három nap után elválni - nevetek halkan, csak hogy elűzzem a komolyságot, mert hogy ez nem mindig megy. Alapból röhejesnek tartom, hogy tizenévesen ilyesmiről beszélek, de... de beszélek, és van is kivel, ez csak a fontos.
- Nem fognak. Beszéltem velük, jó, volt némi csend, mikor azt hittem, bekrepált a telefon, de Ward, ők is csak a legjobbat akarják nekem. Anyám meg két szó után már rákérdezett, ki az, és akkor még nem is látta azt a hülye csillogást a szememben. Mellesleg köztük is van kilenc év, ők tudják igazán, hogy a kor az, ami nem számít, szóval nyugodj meg, rendben? Karácsonykor majd meglátod, hogy jó arcok - mosolyogva simítok végig az arcán, amit már tényleg megszoktam, hogy bök. Igen, vannak dolgok, amiknek zavarnia kéne, mégse zavarnak, nekem ez így pont jó, és neki is.
- És nem jöttél oda? Héj, nincs ám minden percem betáblázva, öt után már szabad vagyok - pislogok rá, persze nem számon kérem, vagy kérdőre vonom, hisz nincs jogom hozzá, meg azért ennyi kell, még ha nehéz is sokszor, nem vagyunk mi teljesen összenőve.
- Semmi gond. Baj van? - aggódva vizslatom az arcát, mert ritka azért az ilyen, vagy csak ritkán adja tudtomra, de ez akkor sem jelent jót, még az ajkam is beharapom közben.
És igen, gondolhatná akár azt is, hogy most akkor túl vagyunk a nagy drámán, de azt csak nemsokára rá tudja meg, hogy a kis jelenet igazából a nagy dráma előszele volt. Jó, bízok benne, hogy akkora dráma nem lesz, de az meg sem fordul a fejemben, hogy párom majd jó pofát fog vágni a nyaklánchoz. Az arcán is látszik, hogy erőfeszítéseket tesz azért, hogy lenyugodjon, így én is visszahelyezem az ajándékom a helyére.
Megfogom hajába túró kezét, és erőmhöz mérten próbálom az oldalához szorítani, miközben pipeskedek kicsit, hogy megcsókolhassam, mert nekem tényleg csak ő számít. Nem a nyaklánc, végképp nem az, aki adta, hisz ő csak barát, vagy olyasmi.
- Előtte elmegyünk sütit enni? - pislogok rá nagy szemekkel, holott ez már szokásunkká vált, mindig beugrunk Ádihoz sütizni, mikor jövök, csak most... most nem tudom, mennyire van hozzá kedve.