Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szinte le se lehet lőni, na meg Lénát is nagyon nehezen akarom elengedni, főleg most, hogy lassacskán megemésztem, már annyi időt tölthetek vele, amennyit csak akarok. Persze a helyzet maga fura, de én sose ragadtam le az ilyesmin. Most sem érdekelnek a miértek, vagy a hogyanok, csupán örülök neki, hogy itt van. Ő. Akit legalább annyira szeretek, mint a saját anyámat, és már alig várom, hogy megint shoppingolni menjünk. Ja, az ilyesmit vele szoktam intézni, ha van rám ideje, és nem foglalja le az irodai meló. Azért cseppet kíváncsi vagyok, hogy akkor most valójában mi is az igazi foglalkozása.
Persze, kiakadhatnék azon, hogy hazudott, de nem lenne jogos, hisz nem önszántából tette, ahogy én se, mikor a barátaim kérdezték, milyen magánsuliba megyek.
- Almásy... tanárnő.... hmm... ez tényleg cseppet... öhm... mióta vagy te tanár? - azért akaratlanul is elkerekedik a szemem, mert ez így tényleg érdekes felállás lesz. Én nem szoktam ahhoz, hogy tanárokkal lógjak, erre meg kettő személy is az, aki közel áll a szívemhez.
- Nekem mondod... felrobbantottam a konyhát, pedig Milán csak azzal húzott, amivel szokott, gondolhatod, anyu mennyire ki volt akadva, mikor minden tányér meg cucc ripityára tört.... vagyis... gondolhatja - fogom hallkabbra, és még körbe is nézek, miközben a tarkóm vakargatom. Nem lesz könnyű, egyáltalán nem lesz olyan hivatalos nyelvet megütni vele szembe. Vele szembe. Te jó ég.
- Ugyan, nem te tehetsz róla, nekem is megmondták mit szabad és mit nem, és hát én is ugyanúgy kamuzok az otthoniaknak... azt hiszem ez pont az a szabály, amit nem jó áthágni - húzom el a szám, elvégre a szabályszegés se áll túl messze tőlem, csak hát... vannak bizonyos határok, és ez pont olyan határ, mait nem igazán akaródzok áthágni.
- Nézd... rellonos lettem... - vigyorodok el újfent, kellemesebb vizekre evezve a témát, vagyis... megpróbálom leküzdeni ezt a furcsa kellemetlen érzést, ami most engem is hatalmába kerít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem kicsit esett nehezemre lerakni a telefont, de szerintem ez mindenkivel így van, aki az otthoniakkal beszél. Kevés volt, csak annyit értem el, hogy honvágyam legyen.
A macskaköveken rugdosva egy kavicsot, zsebre dugott kézzel hagyom, hogy hatalmába kerítsen a nosztalgia. Ez az utca is kicsit olyan, mint a Baross út otthon, kivéve, hogy itt nincs szökőkút, se Flóra, aki általában ott üldögélve vigyorog rám, akibe belekarolva, sétálunk el a mekiig... van helyette sok minden más, mai jó dolog, tudom, de egy kis szomorúság most engem is megtalált. Tudom, tudom... túlleszek majd rajta, de most... most piszkosul hiányzik a családom, a kis öcsém, aki még most is kicsit sejpítve közölte velem, szeret.
Kiveszem a zsebemből a pénzem, és örömmel konstatálom, kajára még futja. Anyuék valamit levajaztak Lénával, én csak annyit tudok, hozzá kell mennem a zsebpénzemért.
Igen, itt még ez is más, otthon azért dolgozni is tudtam érte, de itt... itt én még kicsi vagyok. Ami jó, esküszöm, az a rengeteg elvárás velem szemben, egyáltalán nem hiányzik. Mert azok voltak, persze csak egy idő után, de sokszor éreztem úgy, én erre képtelen vagyok, és csak az unszolás miatt tettem, amit. Amiért végül is hálás vagyok, ha az edző nem hajt, mintha muszáj lenne, feleannyi trófea se díszítené a szobámat, de ezek már csak a múlt... Igen tizennégy évesen beszélhetek múltról.
Nem sok pénzem maradt ugyan, hiába megy jól a szülőknek, öten vagyunk, megszoktam, hogy mindig spórolni kell, és sejtem, hogy itt egyesek egy nap alatt költenek el annyit, amennyit én az egész hónapra kapok, de talán egy gyrosra még futja.
Még megtörlöm az arcom, mert ugyan ritkán sírok, de ha igen, akkor az nem kicsit merít ki. Még egy kis időt adok magamnak, hogy felkaparjam képzeletben magam, aztán belépek a falatozóba.
Az árlistát böngészve, jövök csak rá, hogy számomra még a gyros is drága, így hát beérem egy pitével is, így elvéve azt, majd kifizetve az árát, egy szabad, félreeső hely felé veszem az irányt, hogy leülve ehessem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Zsebre dugott kézzel járkálok már megint itt, de most már okosabban. Alaposan körbe kérdeztem mindenkit, így már van egy képem a faluról, ami ha másra nem is, arra elég, hogy ne tévedjek el hazafelé.
Tényleg életképes vagyok, most már én is be merem látni, és ha kell még hangoztatom is. Csodákra képes, ha az ember lányában van annyi bátorság, hogy leszólítson egy idegent, még ha csak segítséget kér is. És furcsa mód, senki nem volt se tapló, se bunkó, se lenéző, még segítettek is.
Nem, nem hinném, hogy ez a lényem varázsa, vagy annyira esetlen lennék, egyszerűen az emberekben még megvan az az ösztön, ami nem hagyja, hogy levegőnek nézzenek egy aprócska problémát, amit eléjük vetített valaki. Végül is olyan nagy dolgot nem kértem, csupán némi útba igazítást pár felsőbb évestől.
Most a Daninak vett medált szorongatom a kezemben, mert mikor megláttam abban a kirakatban, tudtam, hogy az övé lesz, már csak el kell küldenem neki. Megkérdeztem, semmi olyan nincs benne, amitől a legidősebb bátyám szívhatna, így nyugodt szívvel pakolom majd oda a többi ajándék mellé. Sejtem, anyuék ki fognak akadni, hogy a kevéske zsebpénzemből is nekik is veszek valamit, de azt is tudom, hogy pont emiatt büszkék is rám, ahogy a többiekre is.
Hiába táncolunk sokszor egymás idegein, szerintem létezni se tudnánk egymás nélkül, és igenis szoktak annyira hiányozni, hogy elsírom magam, ha nem figyelek oda.
Most viszont megcsap az a jellegzetes illat, amit otthon a dunaparton szoktam érezni, így nem is agyalok, addig megyek, míg meg nem látok egy stéget.
Kit érdekel, hogy megint rám sötétedett, felmászok, s végig is sétálok a tákolmányon, hogy aztán a végére ülve, nézhessem azt a nagy sötét foltot, amin olykor megcsillan a hold fénye, és még kis sodrozódást is láttatni enged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem kéne nekem ilyen helyekre járnom egyedül, egyből fájdalmasan belémnyilall az űr, amit az otthoniak, na meg az egész eddigi életem hiánya vált ki. És nem.. ez nem olyan fájdalom, amiről a nagy költők nem egy verset írtak, ez a fájdalom valós, érzem, és bár ne kéne, mindenesetre próbálok én úrrá lenni rajta, de félő, annyira azért mégse vagyok erős, bármennyire is szeretnék az lenni.
A víz hangja cseppet segít, megnyugtat, ezért is szeretem ezt, na meg az esőt, hiába borongós, hiába depizik be tőle az ember lánya, ha csak a hangokra koncentrál, megnyugszik valamelyt, legalább annyira, hogy ne üvöltsön fel torkaszakadtából a sok minden miatt, ami csak úgy szedi szét belülről, és nem meri, vagy nem hagyják, hogy kiengedje.
Pedig nem szabadna elfojtani, tudom én is ezt nagyon jól, mégis... tenni ellene semmit nem teszek, csak hagyom, hogy alkalom adtán maga alá gyűrjön egy kicsit, hagyok szabadulni egy aprócska szeletet a nagy egészből, annyival is könnyebb lesz.
Lassan állok fel, és lépek beljebb, mikor meghallom a hangot magam mögött. Mégse kéne vízbe pottyannom, ilyenkor már nincs ahhoz jó idő.
Furcsa az egészben, hogy a nő... már ha nevezhetem már őt annak, úgy viselkedik, mintha tudná, ki vagyok, viszont én hiába mérem végig újra és újra, még csak halványan se dereng, hogy ki lehet, pedig a memóriámmal sose volt gond.
- Öhm... tudom, hogy ez most így meredek, de.... ismernem kéne... Önt? - a tarkóm vakarom, ahogy zavartan szegezem neki a kérdést, s csak aztán emésztem meg a szavakat, amiket hozzám intézett.
- Ja, ha arra céloz, nem áll ám szándékomban öngyilkosnak lenni, főleg nem a vízbe fulladásos fajtának, csak... csak bírom ezt a stégen ülős, merengős dolgot... sokszor láttam a filmekben, gondoltam, ideje kipróbálni - vonok vállat, mert biztos, hogy nem fogom egy vad idegennek ecsetleni, hogy pár percre hatalmába kerített az a depresszió, de azért hálás vagyok, hogy akaratlanul is kirángatott belőle. Még egy vigyort is rászegezek.
- Ne értse félre, semmi olyan szándék nem bújik meg mögötte, de... marha jól néz ki - és tényleg elfog az irigység egy pillanatra, mert nekem ezek a nőies cuccok sose álltak jól, rajtam általában mindig lóg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jó, valahol mélyen tisztában kéne lennem azzal, hogy sose kecsegtet semmi jóval az, ha valaki a vak sötétben egyszer csak feltűnik mögötted, minden előzetes zaj nélkül, amire általában figyelni szoktam, nehogy frászt kapjak.
Most erre nem került sor, és ahogy ránézek az illetőre, hirtelen még a kétely is elszáll. Egyszerűen nem csak érzem, hogy biztos, hogy nem ő fog engem vízbe fojtani, hanem valamiért olyan bizalomérzet keletkezik bennem, mait még egy idegennel szemben sem éreztem. Alapjáraton nehezen küzdök meg ezzel a bizalom dologgal, most meg... most meg mégis úgy érzem, itt vagyok biztonságban, noha a vészcsengő, még ha nagyon halkan is, de felcsendül.
Hallom a szavait, s ahogy a szemekbe nézek, úgy kúsznak az enyéim elé a képek. A rakparton sétálok, elkap valaki... óhatatlanul is a nyakamhoz nyúlok, mintha megint újra érezném azt, mikor az a hegyes valami épp csak felkarcolta, aztán mikor megjelenik ő, a közeli omladozó falnak taszít, ki annak a férfinek a kezéből, aztán a sötétség...
- Miattad nem táncolhattam fél évig - nyögöm ki, még a suttogásnál is halkabban, mikor megtalálom a hangom. Életemben először érzek zavart az elmémben. Most akkor mi van? Mégse a tégla miatt repedt el a bordám... csak pislogok magam elé, ahogy próbálom megemészteni mindazt, ami pillanatok alatt zúdult rám, mintha nem lenne így is épp elég feldolgozni valóm, aztán csak megrázom a fejem.
- Köszönöm... azt hiszem... Igazából nem vagyok biztos abban, hogy egy köszönömmel le lehetne tudni azt, amit tettél, mert hát.. nem egy szelet csokit kaptam, azt szokták csak úgy megköszönni... de te... neked köszönhetem, hogy élek - nézek rá elkerekedett szemekkel, kissé talán hitetlenül is, de csak mert nem szoktam ahhoz, hogy valaki ilyet tenne, főleg nem, ha egy ismeretlenről van szó.
- Ja persze, csak idősebb vagy nálam, meg hát... ja, nem lehetsz tizenhat például - nevetek zavartan, még mindig teljesen sokkolódva. Csak állok itt, és fogalmam sincs, mit kezdjek azzal, ami a tudomásomra jutott.
- Helena. Szóval te valami ilyesmi vagy? Őrangyal, vagy mi? - zavartan rázom a fejem, hol rá, hol a kezére pislantva, amit valamiért nem is akarok annyira elengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő