Soma

Két fotózást és egy hosszú, fárasztó edzést tud maga mögött így kora estére a fővárosban. Láthatóan elfáradt és semmi kedve még innen bulizni menni, vagy egy kviddics edzést betuszkolni az idejébe, inkább hazamenne és egy forró fürdő után aludna egy pár hosszú órát.
Hát a vágyak általában azok is maradnak és nem teljesülnek be. Méghozzá azért, mert a stúdióból kifelé menet kap pár üzenetet a barátaitól - akikkel megéri jobban lenni -, miszerint várják őt is vacsorára az egyik legfelkapottabb belvárosi étterembe, ahol kibérelték a teljes felső szintet egész estére. Nem mondhat rá nemet, hogy is nézne az ki?
Szóval gyalog kel útra, szüksége van némi friss levegőre és a hidegre, hogy lehűljenek a gondolatai és fel is frissüljön. Nem szereti a várost, főleg az embereket nem. Sokan megismerik, megbámulják, de csak páran merik leszólítani. Szívesen beszélget velük felszínesen, a modellkedésről és arról, mivel tartja karban a testét és bőrét, na meg a hosszú haját. Semmi komoly, semmi igazság. Persze mugliknak nem beszél a kviddicsről és a másik világról, ahonnan idegenként csöppent ide.
Annak az embernek viszont már a hajápolási rutinjáról sem beszél szívesen, aki két utcával odébb kezdte el követni és egyre közelebb ért. Aztán leszólította. Kedves volt első körben, de aki a harmadik elutasításra sem érti meg, hogy nem ér rá és kedve sincs hozzá, hogy megigyon vele valamit, annak már nagy szeretettel tolná az arcába a terelőütőt.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. Nem szeretnék veled... Mondom, nem - ismétli el negyedjére is, egy kissé már hangosabban.

Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Megtalálta az aranyközéputat a bulizás és a munka között egy ideje, szóval a születésnapja pont jó alkalom arra, hogy csaló napot tartson. Enni fog a torából és inni fog, amennyit még jól visel. Nem szeretne nem emlékezni a saját negyedévszázados születésnapjára, viszont szeretné jól érezni magát.
Szerencsére a barátai veszik körül, valahol a testvéreit is látta, de annyian gratulálnak két percen belül, hogy nem tudja már, ki van itt és ki nincs. Egyébként is jobban lefoglalja valaki azzal a hosszú hajjal és a lehengerlő mosolyával. Tekintete vissza-visszatér a férfira, néhány jelenlevő mellett nem is lepődik meg azon, hogy ő is itt van.
- Hagyjatok nekem is egy szeletet - épp csak egy pillanatra fordul Árminék felé, akik az első szelet tortát épp Myra kezébe akarnák adni, mikor ő kikerüli őket és az asztal másik végéhez sétál. Két vízszínű, rövid pohárba töltött italt vesz a kezébe és meg sem áll Omboziig.
Mosolyogva, szó nélkül nyújtja felé az egyiket. Kihívóan emeli meg szemöldökét, majd koccintás után lehajtja az italt. Összeszorítja ajkait, amíg el nem múlik a fanyar íz a szájában. Hát na, egy sportolónak nem is szabad hozzászoknia az alkohol ízéhez,hát még ilyen töményen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Nem érti, ez az ember mit keres a partiján, de zavarni nem zavarja. Sőt, a látványa jól esik a szemének, mert ha más jót nem is igazán lehet mondani Zlatánra, azt igen, hogy a jó pasik táborát erősíti.
Cseppent sem zavarja, hogy többen is megnézik, köztük ő is, máskülönben nem pózolna fehérneműben óriásplakátokon és nem költene elég sok pénzt egy ruhára, amiből pont annyi látszik ki, amennyi még kilátszhat.
- Nem én hívtalak - vonja meg a vállát, miközben tekintete a szervezőre terelődik. Elképzelni sem tudja, mi alapján lett összeállítva a meghívottak listája, bár elképzelhetőnek tartja, hogy rosszul lettek megcímezve a meghívók.
- De, továbbra is szeretnélek, csak nem hagyod - mosolyodik el, kivéve a férfi kezéből a poharát. Belekortyol az italba, ez már kellemesebb, mint az a rövid volt.
Háta mögül csattanást hall, s mikor oda pillant, ajkai széles mosolyra húzódnak. Itt az ideje, hogy ő is kipróbálja a medence vizét. Ha már az egész telek le lett bűbájozva, valószínűleg a víz sem kivétel ez alól.
Leteszi a poharat, kiveszi Ombozi kezéből a szivart. Alig észrevehető mosollyal néz a másikra. Egy lépést közelebb lép, majd az erős vállakhoz emeli kezeit. Lassú, elnyújtott mozdulattal húzza le róla a pulóvert.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Ez az ő napja és nem hagyja, hogy arról szóljon, kit miért nem kedvel, vagy éppenséggel milyen sérelmek érték egyik, vagy másik felet az ismeretségük kezdetein.
- Sajnálom, ha összetörtem a kis szíved - pillant ő is szomorúan egy pillanatra a férfira. Mivel csak az ünnepségről tudott, részletekről nem, az egész meglepetésként érte. Alapvetően nem szereti a meglepetéseket, ezt szerencsére tudta a barátja is, aki épp ezért szólt előre neki, nehogy agyvérzést kapjon itt helyben, mikor száz ember énekelni kezd egy torta körül.
- Sejtettem, hogy így van. Nem tudtak neked ellenállni, mi? - forgatja meg szemeit, mielőtt még rájönne, mit is szeretne csinálni Zlatannal a beszélgetésen kívül. Vetkőztetés máris van benne, na de nem olyan céllal, ahogy azt többen is vélhetik.
- Megint? Már elnézést, mikor vetkőztettelek én téged ezelőtt? - somolyog a lassú mozdulat közepette. Le sem veszi szemeit a másikról. Kardigánját félredobja valahova a fűbe, ahol maximum hasra esnek benne. - Pontosan ezt szeretném - sóhajt fel bólintva. Szemtelen mosoly bujkál szája szegletében, majd hátrébb lép egy lépést. Gondolkodás nélkül veszi le magáról a drága ruhát, amiben viszont nem szeretne úszni. Így most már csak fehérneműben várja, hogy melyikük rántja előbb a másikat a mélybe. Nem, egy cseppent sem zavartatja magát.

Soma, a Megmentő

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá - nevet fel teljesen elképzelve, ahogy az utca kellős közepén kellemetlen helyekkel ismerteti meg a térdét. Főleg, hogy egy-két perccel korábban még a pasija volt, ugyebár.
Myra nem az a lány, aki mások kérésére lett modell. Tökéletesen tisztában van adottságaival, mindig is megvolt a magához való egoizmusa, de ha választani kellene, a kviddics mellett adná le a voksát. Mindig is a sport volt a szíve csücske és nem is fog ez változni.
- Legyen burrito, krumpli nélkül narancslével. Köszönöm. De én fizetek! - ezzel nem fog vitatkozni, elvégre Myra hívta meg, hogy megköszönje a mentést, szóval a minimum, hogy a mai vacsoráját ő fizeti.
Míg a fiú beáll a sorba, Myra elfoglal egy kényelmesnek tűnő helyet. Háttal ül az ajtónak, s míg várakozik, előveszi mobilját. Elküld pár üzenetet, választ, a legtöbb azonban várhat. Csak a barátai tudjanak róla, hogy nem rabolta el (még) senki, a sztorit pedig majd elmeséli, ha alkalmuk lesz rá.
- Köszönöm. Farkas éhes vagyok - szemei felcsillannak, mikor meglátja az ételt. Ez nem pont az, amit a fancy étteremben rendelt volna, meg nem is négy liter víz, amivel ma a fotózásokon táplálkozott. Alapvetően nem koplal, nem is szabad, hogy legyen ereje, de ilyenkor muszáj.
Felvonja a szemöldökét, buta arcot vág, mint aki nem is ismeri ezt a szót, amit a vele szemben ülő használt. Aztán némi várakozás után elmosolyodik és jobbját nyújtja át az asztalon.
- Myra Blackburn, most a Magyar Mennydörgők fogója vagyok - mutatkozik be könnyedén. - Na és te, Megmentő? - érdeklődik, hisz a legjobb lenne, ha nem ezen a néven kellene emlékeznie rá.
- Szóval te is közülünk való vagy? Melyik a kedvenc csapatod? - kérdései közepette már kezdi megszabadítani az ételét a csomagolástól, hogy jóízűen beleharapjon.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

- Ne törődj vele - sokkal jobb programot tud kettejük számára kitalálni, mint a meghívó személyének kitalálása. Egyébként sem túl fontos, a lényeg, hogy most itt van és ha már itt van, legalább szórakozhatnak is egy kicsikét.
Myrának esze ágában sincs kikezdeni Zlatan-félékkel, azt azonban nem tiltja semmi és senki, hogy beleigyon az italába, vagy elképzelje kevesebb ruhában. Szigorúan annyiban, amit még bárki más is láthat és nem négy fal között dobja le a felesleges textilt.
Szemeit forgatja, mikor a férfi rádöbben, hogy a vetkőztetés Myra esetében sehogy sem fordult elő az eddigiek során. Na, pont ezért. Rá emlékezni kell és nem összekeverni a másik nyolcszáz nővel.
- Mindjárt kiesik a szemük - csak megállapítja, a vicc kedvéért meghallgatná, mit mondanak most róluk. Mire saccolnak, ki a részegebb, ki van bedrogozva, ki felejtette el, hogy rengetegen veszik őket körül. Mindketten egy szál alsóneműben állnak a közönség előtt, de ahogy az látható, ez sem Myrát, sem Zlatant nem zavarja.
- Én? Mindig! - vigyorodik el és kapaszkodik a férfi nyakába, mikor felkarolja. Na, azért más körülmények között lehet, hogy még érdekesnek is találná az óvatos közeledést és a fülébe suttogást, most viszont a víz érdekli. Felnevet, aztán egy kisebb kiáltás elhagyja ajkait, amint a langyos vízbe csobbannak.
Egészen az aljáig ér, aztán a felszínre bukkanva ismét nevetésbe kezd. Odaúszik a férfihez, akinek hátulról öleli át a nyakát és csimpaszkodik rá.
- Még egyszer, Apu! - nyakába hajol és a fülébe suttog. Orrával érinti fülcimpáját és elmosolyodik.

Soma, a Megmentő

Most, hogy itt ülnek és gyorskajára készülnek, annyira nem is bánja, hogy az a férfi olyan modortalan volt az utcán. Ha nem jött volna a felmentősereg, talán még mindig ott ácsorogna, vagy már a luxusvacsorán üldögélne és a divatról, meg hírességekről fecsegne a barátaival.
Mosolyogva néz a fiúra, a lelkesedése üdítően hat rá. egészen kellemes a társasága, főleg úgy, hogy lassan az is kiderül, van bennük némi közös. Legalább nem kell kínosan ügyelnie, hogy ne használjon olyan kifejezéseket, amiket egy mugli nem értene.
- Bagolykő? Ez valami friss dolog, ugye? - tud azért még pár dolgot az iskoláról, pedig ebben a félévben nem tanított már Bogolyfalván. AZ előkészítőre is csak heti egy órácskája jut, amit annyira nem is bán.
- Mit szólnál, ha hálából, amiért megmentettél, meghívnálak a hétvégi meccsünkre? - veti fel az ötletet és nem vár tovább, beleharap a burritojába. Hümmögve, szemöldökét ráncolva élvezi ki az ízeket. Egyébként nem szeret evés közben társalogni, sosem értette, miért pont az étkezést tekintik igazi társasági programnak.
- Tanulok. Ez az utolsó félévem jogász gyakornokként. Jó, mi? Mintha nem tudnám, mihez kezdjek az életemmel - nevet fel két harapás között. Ez amolyan "sok lábon kell élni" dolog, mert sem a modellkedés, sem a kviddics nem örök.
- És te? Ha már Bagolykő, hányadikot taposod? Nem vagyok jó mások korának megtippelésében, de nem nézlek tizennyolcnál többnek.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyetlen dolgot tervezett a születésnapjára, méghozzá azt, hogy megengedi magának a korlátlan alkoholfogyasztást. Semmi mást, semmi Ombozit, semmi vetkőzést és pancsolást. Az sem érdekli, hogy a csipkefehérnemű nem ér fel bikinivel, ahogy az sem, miképp néznek rájuk, amikor beugranak a medencébe.
Élvezi a vizet és a hirtelen jött társaságot, akinek a nyakába kapaszkodva suttog a fülébe. Nincs ellenére, hogy Zlatan fordítson a helyzetén, sőt. Még rá is segít azzal, hogy karjait összekulcsolja a férfi tarkója mögött, aztán közelebb húzva magát a lábait a dereka köré fonja. Tekintete a lányok felé terelődik, s félmosollyal küld nekik egy győzedelmes pillantást. Átfut az agyán, hogy már csak azért is húzni akarja az agyukat, érezze csak mindenki, hogy itt ő uralkodik. Lassan fordul vissza a férfihoz, akihez így már az arcát is közelebb engedi. Ajkai elnyílnak, mikor orrát az övéhez érinti. Oldalról simítja, majd óvatos csókot lehel nedves arcára.
- Ez az én szülinapom. Ne nekik szerezz örömet - jegyzi meg úgy, hogy azt csak ő hallja. Nincs szándékában túl sok teret engedni a férfinak, lazán fonódik rá és kezd el játszadozni vizes tincseivel.
- Szerintem Máté lenyúlta a szivarodat - pont rálát az asztalra és elkapja a pillanatot, amikor az egyetemi szaktársa benyúlja az imént még Ombozi tulajdonban levő szivart. Myrát mondjuk cseppet sem zavarja, de hátha Zlatant igen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Pontosan tudja, hogy a vendégek közül sokan nem is a barátai, sokkal inkább ellenségek, akik úgy helyezkednek, hogy a legjobbat hozzák ki a Myrával való kapcsolatból. Féltékeny tyúkok többnyire, a férfiak pedig olyanok, akik szeretnék, de sosem kaphatják meg. Erre is tökéletes a kis játék, amit Zlatannal folytat a medencében és nem csak azért csinálja, hogy a zöldszemű megegye az ünneplők egy részét. Jó a kedve és el tudja magát engedni annyira, hogy vele szórakozzon. Végülis miért ne tenné? Vannak még határok, lesznek is, de még párszor csobbanna a férfival a parti alatt.
- Úgy tűnik? - kérdez vissza ugyanazon a fojtott hangon. Van, ami nem tartozik másokra, abból a távból pedig, ami köztük van, így is hallják egymást.
Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodik, öleli minden végtagjával miközben tekintetét a medence körül járkálókon tartja. Nem mintha érdekelné, hányan figyelik még őket és kik kóstolják a tortát, de ha nem nézne kifelé, azt sem látná, hogy egyesek szeretnek benyúlni olyasmiket, mint Zlatan szivarja.
- Hogy csinálnád? Kiszívod a tüdejéből a füstöt? - kuncog fel a nyakába hajolva. Állát megtámasztja a vállán, de csak rövid ideig. Most oda nyom egy gyors puszit, ahol éri, vagyis a nyakára, aztán ellöki magát a férfitól.
- Fogadok, hogy még engem sem tudsz elkapni, nem hogy őt - vigyorog szemtelenül néhány pillanat erejéig, mielőtt elkezdene úszni a medence széléig. Ha elég gyors, még talán meg is futtatja Zlatant az udvaron.

Soma, a Megmentő

Egy pillanatig Myra ugyanazzal az arccal néz vissza a fiúra, meglepetten, de aztán megrázza a fejét. Majd bólogat. Hát most nehezen tudja eldönteni, mit is mondjon.
- Roxfort és Bagolykő. Hosszú sztori. Rellon, na és te? Eridon? - csak hirtelen feltételezésből kérdezi, amolyan első benyomás, hisz a pirosak általában azok, akik megmentik a hercegnőket a sárkánytól és a világot a pusztulástól. A muglik között eltöltött idő alatt megtanulta, hogy kell úgy beszélnie a varázsvilágról, hogy az ne legyen feltűnő. Néhány szót elhadarva, vagy motyogva mond, így esélytelen, hogy bárkinek is feltűnjön a dolog.
Imádja az emberek arcát látni, mikor így fellelkesülnek a kviddics iránt. Ha pedig megteheti, miért ne hívná el az új barátját hálából egy meccsre? Mosolyogva bólint a burritoja eszegetése közepette.
- Persze, mindig az, ha én játszom - haját hátradobja és elneveti magát. Ezt nyilván nem gondolja olyan komolyan, mint ahogy hangzott. Megtesz mindent azért, hogy a legjobb legyen fogóként és a csapata a legjobb lehessen, de nyilván nem miatta járnak ki a meccsekre a rajongók.
- Azért ez nem olyan nagy dolog, csak rendszerezés kérdése - mielőtt még túlmisztifikálná bárki is a helyzetet, ezt szereti leszögezni. Van egy pontos beosztása, mikor mit, merre szabad lépni és merre nem, de ez az utolsó ilyen félév, aztán már némileg kevesebb dologra kell fókuszálnia.
- Auror leszel? Az komoly választás - elismerően bólint, de a mentésből ítélve simán el tudja képzelni a fiúról, hogy valóban ezen a pályán fog kikötni. - Vagy úgy, kell a protekció? - nevet fel ő is.
Kortyol az üdítőjéből és minden egyes perccel kevésbé bánja, hogy a barátaival való találkozás most nem jött össze. Igazából kellemes társaságot talált magának - vagy talált rá ő.
- Most akkor a csapatba, vagy az ügynökömhöz szervezzelek be? - félig felvont szemöldökkel kérdez vissza. Egy percre még az is eszébe jut, hogy ez nem is egy véletlen beszélgetés, sokkal inkább megtervezett. - A kviddics és a modellkedés is nagyon jól fizet, ha a jó helyen vagy, de kell hozzá szerencse és még sok más. Miért, talán szeretnéd Calvint reklámozni?

Ordas Abigél
sportosan

Most, hogy vége a tanulmányainak és hivatalosan is végzettnek nyilvánították, a második diplomájával a kezében úgy hagyja maga mögött a hivatalos ügyeket, mint annak a rendje. Az idejét és energiáját arra fordítja, amit igazán szeret. Ez pedig a sport, na meg a modellkedés.
Újra visszatér az előkészítőbe is, heti egy-két alkalommal oktatja a kviddicset a piciknek, néha pedig a sportfoglalkozást tartja meg. Csak annyi, amire a szoros napirendjében jut idő. Igazából sosem gondolta volna, hogy szeretni fogja ezt, a gyerekek mindig is a mumusai voltak, de mióta elkezdte a tanárit, egészen megkedvelte az aprónépet.
A kinti időjárásra való tekintettel a tornateremben fogják megtartani az órát, most az elsősök fognak rohangálni körülötte. Szereti, ha mindent el tud készíteni időben, ez vonatkozik a tornaszerekre is. Igaz, a mai órára csak pár szőnyegre lesz szükségük, de azt is a helyére akarja rakni, mielőtt megérkezik a csapat.
Ahogy belép a terembe, megáll az ajtóban és a pálcája után nyúl. Elég feltűnő jelenség a terem közepén fekvő nőszemély, szóval szemöldökét felvonva megköszörüli a torkát. Ebben a pillanatban érkezik a földre a szerencsétlen füzet is.
- Azt ugye tudod, hogy ez egy iskola és itt alig tizenöt percen belül gyerekek fognak rohangálni? - hangját megemeli annyira, hogy a szőke is hallja. Nem telik sok időbe felismerni a csajt, akivel látásból már ismerik egymást. Ő pont nem hiányzott a napjából.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyszerű az egész, csak élvezi a születésnapi buliját és az őt körülvevő emberek társaságát. Legalábbis egyét biztosan, aztán ki tudja, még meddig teheti. Egyikük sem az a lecövekelős, ráadásul a legutóbbi találkozásuk nem is sikerült valami jól. Nem kedvesen váltak el, ennek ellenére most pont úgy viselkednek. És hogy érdekli, vagy zavarja-e? Hát nem, cseppet sem.
A játék kedvéért kezd el menekülni a férfi elől a part felé. Nem csak a testén, de a gyorsaságán is látszik, hogy sportoló, úgy suhan el a vendégei mellett, mint a villám. Közben azért hátrapillant és lelassítva megadja az esélyt a férfinak arra, hogy elkapja. Igaz, ő sincs rossz erőben, érdekes lenne, ha ők ketten összemérnék az erejüket.
Elégedett mosoly ül ki arcára, aztán szabad kezével vizes tincseit hátradobja. Néhány másodperc elég rá, hogy lefelé pillantva szemügyre vegye Zlatan vizes testét, s végül a szemein állapodjon meg a tekintete.
- Újat mondj - a visszafogottság és szerénység apró jelét sem mutatva vigyorog vissza a férfira, akinek bizony az érintése, mint az apró villámcsapások, úgy érik ott, ahol fogja a karját.
Rápillant a kezére, majd fejét oldalra biccenti. Röviden hümmögni kezd, tényleg elgondolkodik, mi is lehetne a jutalom.
- Kedvesem, hát nem elég, hogy elkaphattál? - azzal az arcához emeli kezét és megcirógatja az arcát. Lenne egy pár ajánlata, bár semmi nem olyan izgalmas, mint valakinek az agyát húzni. Ahhoz pedig ért.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Csak mosolyogni tud ezen. Nem több az egész, mint játék, amit ketten játszanak. Hiába néz ki Zlatan épp olyan jól ki, mint egyes modellek, ha nincs meg a rezgés, sosem lesz több. Nem lesz kettő az egyből.
- Igen? És például? - kíváncsian néz a férfi szemébe. Egyébként nem nézi egy titokzatos embernek, inkább olyannak, aki kimondja, mit akar és mikor akarja.
Talán más helyzetben belemenne a játékba, de ez a születésnapja. Az emberek, akik árgus szemekkel figyelik kettejük kis játszadozását, mind miatta vannak itt. Pont, mint ahogy ő is. Csak hát kinek jobban, kinek kevésbé tetszik a műsor. Myra mondjuk széles mosollyal figyeli, hogy kezd el a másik lelkesedése alábbhagyni.
- Én? Hát én csak edzésben tartalak. Ráadásul ebben a szettben elég csettintened és bármelyikük felugrik veled a hálóba egy menetre - mutatóujjával a medence környékén ácsorgó lányokra mutat. Egytől egyig csinosak, van, aki sportoló, van, aki a zeneiparban találta meg a helyét. Mások, de itt a közös bennük; mind igent mondanának Zlatannak.

Ordas Abigél
sportosan

Ha nem történne valami kiakasztó legalább egyszer egy nap, meglepődne. Komolyan meglepődne, hisz van olyan szerencsétlen, hogy még a nyugis munkahelyén, ahol csak pár kiskölyökkel kellene foglalkoznia, ott is belefut egy szőke cicába, akit szíve szerint felrúgna, mint a bolondgombát.
Szemöldökét felvonja, pár pillanatig elgondolkodik, vajon megcsípje-e magát, álmodik, vagy ez a valóság. Sajnos a rémálom nem fakul, nem ébred az ágyában finom kávéillatra és senki nem viszi ágyba a reggelit. Nem, ő itt áll és nagyot sóhajtva veszi tudomásul, hogy ez bizony harc.
- Érdekes, mégis ez a stoplis csaj a Calvin arca - hangja éles és ugyanaz a flegmaság van benne, mint amivel a megállapítás jött. - De ha még sokáig fogsz ott fetrengeni, szívesen bemutatlak a terelőütőknek, kevésbé csúnya akkor sem lennél, ha összevernének - ha a szöszi így, akkor Myra úgy. Karba tett kézzel dől a bordásfal oldalának. Még kivár. Reméli, hogy észhez tér, habár eleve azt sem érti, mi a bánatot keres az előkészítőben tanítási időben.
- Na pattanj fel, amíg szépen kérlek - a finomabb megoldást pártolja, mondjuk azt, hogy elhúz a francba és ő tudja csinálni nyugodtan a dolgát. Máskülönben rá fogja fektetni az egyik matracot és az sem érdekli, ha az egész osztály rajta fog ugrálni.

Ordas Abigél
sportosan

- Ennyire jól tudod? Gondolom jól ismered a Zengőbarlangot, ha ennyire képben vagy, kit hogy dugnak meg - elismerően bólint, nem semmi pályát futhatott be, ha ezt is tudja.
Nincs túl sok kedve egy ilyen nővel társalogni, másra van ma hangolva, így nagyot sóhajt és a homlokát dörzsöli. Válaszul a pálcáját lendíti és a sportszerek elkezdik felépíteni az akadálypályát a tornaterem egyik felében. Ez egyik matrac teljesen véletlenül éppen oda repül, ahogy Odett fekszik és nagy puffanással teríti maga alá, amennyiben nem pattan.
- Hoppá! - meglepetést színlel és persze most várhatja a bosszút. A gyerekek két percen belül érkeznek, már hallani őket zsibongani az öltözőben. Szerencsére szeretik a tanárnőjüket, nincs olyan, hogy valamit ne akarnának nagy lelkesen megcsinálni, igaz, Myrának nincsenek is nagy elvárásai feléjük, épp csak amennyi kell.
- Boldogítsd inkább azt, aki téged ide beengedett, engem pedig hagyj dolgozni - megőrzi a nyugodtságát, tényleg csak szeretné megtartani az órát a gyerekeknek és nem akar felesleges drámákba belemenni. Kinőtt már ebből.

Soma, a Megmentő

- Mondhatjuk - mosolyodik el. Ha belekezdene, hosszú ideig itt ülnének, így általában nem mesél a múltjáról és a régi tanulmányairól. Kalandos élete volt amnéziával, kviddiccsel és két esküvővel, szökésekkel...nem kell belekezdeni.
- Hát ha van mire - arról viszont nem hallgat, hogy sikeres a kviddicsben és a modellkedésben. Az egója mindig is rendben volt, hát még most, amikor az élete sínen van és sikert sikerre halmoz. Ez az az időszak, amikor mindent kihasznál, mert tudja, hogy eljön ennek is a vége egyszer és akkor majd bánhatja, hogy nem élte meg minden percét a lehető legmélyebben.
- Tudooom, nem egyszerű, de megkönnyíti az ember életét, főleg ha elfoglalt. A kanapéhuszároknak felesleges, de ez legyen az első jótanácsom. Használj határidőnaptárat. De a mobilod is megteszi - feltételezi, hogy ha már mugli környezetből való, akkor van telefon a farzsebében, az pedig mindig kéznél van. A legegyszerűbb belepötyögni a dolgokat és még riaszt is, ha idő van.
Figyelmesen hallgatja evés közben, milyen céltudatosan beszél erről a kettőről a srác. Megnézi magának rendesen az arcát, hisz az izmait nem láthatja, de arra nem tudja azt mondani, hogy nem lehetne eladni. Minden jöttmentet nem szerveznek be, most viszont ténylegesen elgondolkodik, mit lehetne kezdeni Somával.
- Átgondolom, hova tudlak beajánlani, rendben? Jövök eggyel - széles mosollyal néz a fiúra. - Add meg a számod és felhívlak, ha tudok valamit - azzal előkapja a telefonját, első körben készít egy fotót róla, aztán felé nyújtja, hogy pötyögje be a telefonszámát, amin majd elérheti. - Butaság és előítélet - kezd el ciccegni, ezzel pedig ki is fejti a véleményét a toprongyosságról.
Lassan elfogy a burritoja és az üdítőt is túl gyorsan szürcsöli.
- Vacsorára voltam hivatalos, de azt hiszem, én ezután már csak az ágyamba vágyok. Előre szólok, ha ilyen munkát vállalsz, az életed nem lesz unalmas.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Nem nagyon szokott Bogolyfalván járni mostanság, csak amikor órát tart az előkészítőben. Legtöbb idejét Pécsen és Budanekeresden tölti és kihasználja a diplomaszerzés után felszabadult rengeteg idejét. Valami új hobbi után kutat és több fotózást vállal, többet is edz. Sokkal többet edz, mint kellene, az edzőjük ma például már úgy zavarta le a pályáról.
Aztán elért hozzá a hír, ezek a mágusfalvak kicsik, informátorból pedig sok van. Vendel, mint a pizzéria új vezetője? Hát erre kíváncsi, de nagyon. Rég találkoztak, talán néhány üzenetet váltottak, de nem úgy alakultak a dolgok, hogy abból több lett volna.
Félmosollyal arcán lép be a pizzéria ajtaján és mit sem törődve a vendégekkel öleli át a férfit. Végigsimít tarkóján és karján, majd nyom egy puszit az arcára. Hogy mit keres itt? Őt. Hogy miért? Jó kérdés.
- Hiányoztam - nem kérdezi, megállapítja, az iménti sóhajból pontosan ezt szűri le. Oldalra pillant a nőre, aki látszólag nem repes az örömtől, és rákacsint. - Szóval főnök lettél, hm? Éhen halok, mivel szolgálsz? - szemtelenül mosolyog a férfira, továbbra sem betartva az egy lépés távolságot. A keze is a férfi vállain pihen, egészen amíg itt és most meg nem etetik.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Nagy kérdés, mi van köztük Vendellel, vagy mi volt, de az biztos, hogy bármikor találkoznak, nagyon gyorsan egy hullámhosszon vannak. Az pedig egy jó barátság kezdete, ha ez megvan, jöhet minden más.
- Nagyon régen ettem már házikolbászt - sóhajt fel drámaian. Könnyedén sétál a férfi után és helyezi kényelembe magát a pulton még akkor is, ha ezt nagyon nem illik. Mondjuk...őt pont nem izgatja, mit illik és mit nem, hát épp a főnökkel beszélget.
- És mit raknak a meglepetésre? Kindertojást? Mert a hercegnőt már megszereztem belőle - elmosolyodva a fejére mutat, mintha lenne ott egy korona. Ezzel azért ő is egyetérthet, ha nem is igazi, mert a nevében nincs ott, Myra egy hercegnő, vagy legalábbis úgy viselkedik, mintha az lenne. - Legyen az, mert bízok benned. És mert kolbászt nem kaptam - mosolyát az ajkához emelt pohárba rejti.
- Te - feleli nemes egyszerűséggel. Minek is kellene körítés? - Azt mondták, te vagy itt a főnök, gondoltam gratulálok. Vagy ilyesmi.
Lábait kezdi lóbálni, miközben végignéz a helyen és a berendezésen. Nem ez a neki való hely, de ha Vencinek ez tetszik, hát nem lesz egy rossz szava sem.
- Nem is kerestél. Kit találtál helyettem? Remélem elég jó, mert megsértődök...

Egyetlen Sünim
megjelenés

- Nem tudom, ezzel mire célzol - ráncolja a homlokát, de vállat is von. Régóta nincs az életében senki, aki elhagyhatná, szóval Vendel valószínűleg összekeveri valamelyik másik barátnőjével.
Ritkán eszik gyorsétteremben, pizzát annál is ritkábban, de imádja, és az ilyen napokat várja, amikor bűntudat nélkül ehet meg akár egy egész pizzát, ha éppen úgy kívánja.
Más elképzelése lett volna Vendelhez, mondjuk a Casino, ahol először találkoztak, na de ezt is meg lehet szokni. Nem is áll olyan rosszul a férfinak a rendelésfelvétel és az asztalok közötti rohangálás.
- A nőkkel csak a baj van - bólint egyetértve és nem akaródzva, de lemászik a pultról és engedelmesen követi az irodába. Ahelyett, hogy kényelembe helyezné magát, csak nekidől az asztalnak és felvont szemöldökkel hallgatja a drámai helyzetjelentést. Felnevet a kijelentésen, miszerint ő nő.
- Valóban, micsoda felfedezés - kuncog tovább és a szája elé rakva a kezét próbálja visszafojtani ezt. - Na mesélj, terhes lett? Szerelmi válság? Bepereltek zaklatásért?

Egyetlen Sünim
megjelenés

- Meg kell mutatnom a mellem hozzá, hogy elhidd, nő vagyok? - vonja fel a szemöldökét kérdőn, majd felnevet. - Majd ha kinyögted, mi zaklatott fel ennyire.
Kíváncsi, nagyon is, azon viszont a szemét forgatja, hogy Vendel ennyire negatívan áll hozzá a terhességhez. Mármint Myra is elítéli a potyagyereket, illetve a szüleit, akik nem védekeztek rendesen, de azt elvárná, hogy ha esetleg ő kerülne ebbe a szar szituációba, a férfi legalább mellette álljon és ne vemhesezze le.
- Való igaz - ezzel nem tud és nem is akar harcba szállni. Ha úgy alakul, Myra nagyon szívesen megmutatja neki, mennyire nőből van, hisz lényegében már kavartak, ez nem számít egyéjszakásnak, vagy olyasminek.
Csendben hallgatja, szemöldöke pedig egyre magasabbra szökik minden egyes mondattal, amit a másik kimond. Hogy vacsora? Randi? Pitizés? Vendel pitizett és dobták? Annyira abszurd a helyzet, hogy fel is nevet rajta. Ajkába kell harapnia, hogy lenyugtassa magát és ne kapjon nevetőgörcsöt itt az irodában.
- Jól értem, hogy Te randizni vittél egy csajt és ő dobott? Szívem, mondom én, bonyolultak a nők - sóhajt fel és közelebb sétál a férfihoz, hogy átölelje, mint egy igazi jóbarát a bajban. - Azt mondják, hülye fut olyan szekér után, ami nem veszi fel. De ha úgy érzed, te basztad el, fuss utána.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Furcsa, szokatlan érzés járja át amikor Vendel ebbe a közelségbe kerül. Felrémlik az első alkalom, amikor találkoztak. Akkor ő panaszkodott a férfinak, összehordott mindenféle hülyeséget az alkohol hatására és elég volt egy határozott csók, hogy mindketten félretegyék az előzőeket. Leléptek és ki tudja, hol tartanának mostanra, ha azon a pirosbetűs napon, február tizenötödikén nem mással pezsgőzik.
Mosolyogva simogatja meg a hátát, majd csúsztatja ujjait a férfi hajába. Egy pillanatra a szemét is lehunyja, a pillanat varázsa azonban megszakad. Mit kellene mondania? Ő és a szerelem pont annyira állnak egymástól távol, mint Vendel és az udvarlás.
- Most megint nekem kell megcsókolnom téged elsőként? - vigyorodik el aztán félredobva minden becsületét és gerincét. Végtére is, épp az imént mondta, hogy vele könnyebb. Myra nem vár udvarlást, csak visszavárja azt a férfit, akivel a lakásán napokig boldogították egymást. Átkarolva a nyakát visszahúzza magához és épp olyan szenvedéllyel csókolja meg, mint első alkalommal.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Ez fogta meg a férfiban. A határozottsága és hogy egy pillanat alatt képesek voltak egymásnak esni, ahogy most is. Myrát sem zavarja, hogy lényegében felnőtt filmes is forgathatnának abból kiindulva, ahogy viselkednek. Mint két hormonokkal teli kamasz.
Átöleli a nyakát és a lehető legközelebb húzza magához, kiélvezi a csókokat, melyeket ajkától eltávolodva a férfitól kap. Belemosolyog, s ujjai elvesznek a másik hajában, na meg a póló alatt, a nyaka részénél. A pizzáról már rég elfeledkezett, most valami egészen másra éhezett meg, és mégis az előzővel szakítják őket félbe. Lemondó sóhajjal ereszti el őt, majd a ruháját igazgatva kászálódik le az asztalról.
- Hát, legalább azt tudjuk, hogy még mindig egész jól csókolsz - jegyzi meg szemtelenkedve és mivel sejti, hogy nem az iroda lesz az ő saját kis étterme  az evéshez, kisétál az ajtón, bevárva a férfit, aki majd irányíthatja. Ha csak egy percre is, de megérte beugrania.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Jelen helyzetben nem az számít, ő mire vágyik. Hanem az, hogy a férfi mit akar. Mert Myra itt van, kölcsönösen szükségük van egymásra. Míg egyikük felejteni akar, a másikuk csak lazítani, de utóbbi azzal is be fogja érni, ha csak a pizza lesz az élvezete.
Enged Vendelnek, arra megy, amerre ő irányítja. Kezében a tányér és az isteni illatú pizza, kolbászokkal rajta. Elmosolyodik miközben oldalra pillant. Szó nélkül megy vele a lakrészébe, ahol megköszörüli a torkát.
- Azt tudod, ugye, hogy most hazahoztál? - teszi fel a kérdést egy pillanatig meglepődve. Akkoriban még egészen ellene volt, őt vigyék haza, de a legénylakba ne lépjen be senki.
Egészen otthonosan kezd el mozogni a lakhelyén, az asztalhoz sétálva lerakja a tányért és vesz egy szeletet. Beleharap miközben a férfi felé fordul. Ha elég közel van, egy pizzás puszit nyom ajkaira.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Pontosan olyan önelégült mosollyal pillant a férfira, amire figyelmeztette, hogy ne tegye. Pedig az. Ezt pedig nem fogja leplezni. Egyébként is csak megjegyezte, ettől nem dobog a szíve, mint valami kisiskolásnak és nem is tekinti magát kiváltságosnak.
- Brühühü, szegényem - imitál sírást, majd szemtelenül elvigyorodik. Meg is érdemli, aki szoknyapecér létére randizni visz egy csajt. Mert biztos benne, hogy Vendel azt kapta, amit megérdemelt, aztán persze mivel ilyeneket gondol, majd Myra is jól megkapja a magáét a karmától.
- Annyi kalória van ebben, hogy ha ezt megeszem, órákig edzhetek, hogy ne menjen a fenekemre - feldobja a labdát és csak a férfin múlik, hogy lecsapja-e. Vagyis él-e lehetőséggel.
- Szóval mesélj arról a részről, amiben nincs ez a nő. Hogyhogy itt? Világibbnak hittelek.
Kérdésének feltevése közepette ledobja magát a kanapéra, mintha csak otthon lenne. Egyelőre jól el van a pizzájával.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Húsvét. Egy ünnep, amikor nincs mit csinálnia, mert mindenki a családjával van és dolgozni sem tud, mert ők is a közeli rokonokkal töltik az idejüket. Számára nincs ebben a napban semmi különös, ahogy a többiben sincs. A reggelt futással kezdte, aztán úgy döntött, elnéz Bogolyfalvára, hátha belefut valakibe, aki még hozzá hasonlóan egyedül festegeti a tojást.
A stégen, közel a vízhez hasal egy puha pléden, s egy francia regénybe merül bele. Szép idő van, nem fázik még ujjatlanban sem. Valójában nem vágyik ennél többre, maximum némi társaságra, akivel megoszthatja, miről szól a könyv.
Néha-néha felpillant, körbenéz és magába szívja a friss levegőt. Azt mondták, eső lesz, de egy bárányfelhő sincs az égen, semmi jelét nem látja annak, hogy a nap folyamán bármikor is sötét felhők gyülekeznének a feje fölött.
Miközben olvas, társaságra lel. Egy cirmos kölyökmacska nyávog mellette, majd némi ismerkedés és simogatás után lefekszik Myra mellé a takarójára. Hát...társaságra vágyott, kapott egy csendeset.

Emir, Nagypéntek
megjelenés

Kellene valami változás az életébe, mert úgy érzi, túl sok lett a felszabadult szabadideje mióta nem tanul. Akkor volt igazán elemében, mikor még az éjszakái is foglaltak voltak és nem kellett azon gondolkodnia, hol fetrengjen unalmában és milyen macskákkal haverkodjon.
Gondolatban messze jár, a történetben, mert az legalább izgalmas, de valami visszarántja a valóságba. Egy ismerős hang, egy férfié, amelyet régen hallott már. Hónapok teltek el az utolsó alkalom óta, amikor furcsamód veszekedéssel és ajtócsapkodással váltak el.
Lustán, nem akaródzva fordítja felfelé a fejét és homlokához emeli a kezét, mert még így, napszemüvegen át is erős a napsütés.
- Mr. Amerika, téged még nem repített másik bolygóra az egód? - nem, nincs kedve jópofizni vele. A féltékenységi roham után semmi kedve újra végighallgatni, milyen egy rosszéletű ribanc. Nem sokat hallott róla, épp csak pár cikkbe olvasott bele, amiben a külföldi sikereiről írtak.

Egyetlen Sünim
megjelenés

Ez már az a Vendel, akivel korábban jó kis estéket és reggeleket élt át. Azzal a szerelmi bánatossal nem nagyon tud mit kezdeni, aki odalent, az irodában állt vele szemben. Aztán ha mégis visszatér az az ember és nem lesz semmiféle edzés, hát még mindig jól járt a pizzával. Máris megérte meglátogatnia.
- Igaz, igaz - bólogat egyetértve, elmosolyodva. Az a valaki, aki a kezébe adta a pizzéria vezetését, hát valószínűleg eléggé kétségbe lehetett esve. Máskülönben nem engedték volna ide be, maximum egy sztriptízbárba. Bár nem ítélkezik, végülis miért ne lehetne jó az új munkakörében? Mondjuk ha minden nővel lelép, akivel kavart...
- Fiatalokkal? Ilyen rossz volt, öregúr? - mosolyog rá szemtelenül, majd nyom egy puszit az arcára, mikor a kezében tudja a poharat. Még egy kis ideig elfoglalja magát az étellel, meg az itallal, aztán lehúzza maga mellé Vendelt. Úgy érzi, pont elég volt a beszélgetésből ennyi. Átvetve lábát a másikén az ölébe ül, majd pillanatokon belül a földre dobja saját dzsekijét. A férfi nyakához hajol, és míg ott csókolja, kezei a pólója alá csúsznak.