Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mosolyogva figyelem, ahogy elpirul, aztán ahogy viszonozza a gesztust - ami részemről amúgy nem csak gesztus volt - érzem, hogy az én arcom is kipirul egy kicsit. Mit nem tesz egy kis vér? Bár régen nagyon pirulós voltam, és még mindig könnyű zavarba hozni, azért megnyugtató, hogy nem leszek már lángvörös egy apró kis kedvességtől.
- Ez igazán megnyugtató. Köszönöm - felelem mosolyogva aztán a karomat nyújtom neki és mivel nem tiltakozik bevezetem a terembe. Érdeklődve pillantok körbe, iszom a színeket és a formákat. El tudnék veszni egy-egy apróbb részletben, de megálljt parancsolok magamnak, mielőtt megtenném.
- Valóban - válaszolom tömören a megállapítására, bár a tömeget csak azután veszem észre, hogy megemlíti. - Szebb lenne kevesebb emberrel - állapítom meg, csak úgy mellékesen, miközben tovább nézelődöm. Elidőzik a tekintetem a fákon és körülöttük a tarka virágokon, a tüzes földgömbökön majd végül a medencén.
- Boszorkány vagy, szerintem meg tudod oldani - kacsintok rá, ahogy a fürdőruhát említi. Én mondjuk simán bemászom ruhástól, elvégre vannak jó kis szárító bűbájok. Más kérdés, hogy így belegondolva, nem vagyok biztos, hogy van nálam pálca. El is kezdem a bal kezemmel végig tapogatni a zsebeimet, majd elengedem Rachelt egy percre, hogy a jobb kezem is bevessem a keresésbe.
- Hmm... Nem hoztam pálcát - állapítom meg végül kissé aggódva, de aztán eszembe jut, hogy félvámpír vagyok és kb nulla a varázserőm, (én legalábbis úgy érzem) és megnyugszom. - Egy gonddal kevesebb! - vágom ki magam immár vigyorogva, hogy ne is keltsek gyanút a lányban a pálcahiánnyal.
A bulival kapcsolatos megállapítására bólintok. Aztán ismételten körbe nézek, azon gondolkozva, mivel is kéne kezdeni, de a bőség zavarában nem jutok dűlőre. Maradok hát az udvarias megoldásnál:
- Mit szeretnél először közelebbről megcsodálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Sosem gondoltam volna, hogy szeretni fogom a vizsgaidőszakot... De az idén rendkívül tetszetős volt.  A legtöbb vizsga annyira könnyű volt, hogy komolyan tartottam tőle, van valami csel a dologban, de az eddigi információim szerint, tökéletesen átmentem mindenből. Életemben először, mindenféle probléma nélkül. Ez több mint elég a kisebb féle büszkeségérzetnek, amivel az utóbbi napokban a boltomat vezetem. Ez pedig a másik dolog, ami boldoggá tesz: itt lehetek egész nap, nem kell órákra rohangálnom, s most hogy hivatalosan szünet van még prefektusi teendőket sem kell úgy ellátni, mert a legtöbb diák kastélyon kívül tevékenykedik. Persze van hátulütője is a dolognak: az evés. De ha nagyon éhes vagyok még mindig fel tudok menni a kastélyba, s most, hogy felügyelők sincsenek, ez is sokkal egyszerűbb.
Na de visszatérve: a boltom. Csodás. Újra rendeztem, szépítettem és most még jobban tetszik. Kivételesen nem is festek, egyszerűen csak ülök a pult mögött és gyönyörködöm. A vevők még mindig nem százával járnak ide, de sebaj. Talán jobb is így, több időt tudok rájuk-nekik szánni.
Az elégedett nézelődéstől az apró csengő szakít el, ami jelzi, hogy új vevő érkezett. Az ajtó felé pillantok, és mosolyogva mondom ki a "helló"-t, ami talán nem a legmegfelelőbb köszöntési forma, de nem áll rá a számra, hogy jó napot. A lány már a haja színével belopja magát a szívembe, s még azért se tudok haragudni rá, hogy nem köszön vissza. A tekintetét követem, és ismét elégedettség tölt el. Neki is tetszik a bolt, s így már igazán megérte!
Felállok és kilépek a pult mögül. Megigazítom a ruhámat - ez már ilyen berögződött valami - és megindulok felé, hogy segítsek neki egy picit.
- Szerintem inkább erre szeretnél nézelődni - szólítom meg nem éppen hétköznapi módon a vállára téve a jobb kezem és gyengéden fordítva rajta egyet. Meg sem fordul a fejemben, hogy ez talán túl közvetlen. De na. Megérzés vagy nem is tudom, a pasztellek irányába terelem. Lehet tévedek, de ha így is van, simán kedvet kaphat, pár jóminőségű krétához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örömmel fogadtam el a meghívást a falubeli fesztiválra. Igazán úgy éreztem tőle, hogy valóban értékelik a munkámat. Hogy ez a csillag dolog, nem egy egyszeri alkalom volt. Ugyanakkor nagy dilemmába is kerültem, hogy mégis mit adjak elő, egy a bulit záró műsorként. Végül ahogy agyaltam, eszembe jutott egy korábban írt dalom, s bár a fesztivál szigorúan alkoholmentes, mégis Rachel jutott eszembe, aki a végzős bálon is alkoholosnak vélte az italokat. Ha ő most kijött ide, biztos hogy jól szórakozik, talán be is csíp, már csak a gondolattól, hogy fesztivál meg sör - még akkor is ha alkoholmentes. Ez pedig igazán meggyőzött, hogy a jó hangulathoz (na meg a részegséghez) nem feltétlenül kell alkohol. Én amúgy is mindig jól szórakozom, pedig jó ideje kerülöm az ilyen italokat - lássuk be, soha nem volt még jó vége annak, hogy berúgtam. Szóval némi gondolkodás után, sikerült dönteném, hogy mit is akarok csinálni, s bár a gyakorlás közel sem volt elég, most már lehetőségem sincs visszatáncolni - hehe, szóvicc, jó gagyi.
A színpad aljánál állok, a ruhámat igazítom és a telefonom nyomkodom. Szerencsére sikerült felrúnáztatnom, hogy működjön annyira, amennyire nekem most kell. Az előadásomhoz így már minden készen áll. Fent ott van a fehér vászon, az egyik kifeszítve a földön, a másik mint háttér. Utóbbin fekete vonalak formájában záporozni kezd az eső, s ezzel egy időben az eső hangját is hallhatják a téren tartózkodók. Páran talán nem értik elsőre, és a kezükkel ellenőrzik, hogy akkor most mi is a helyzet, de pár másodperc után egészen biztos egyértelművé válik, hogy csak a színpadon "esik" az eső.
Benyomom a telefonon a csengőhangot, majd megindulok fel a színpadra, miközben erősítem a hangerőt. Aztán eljátszom, hogy felveszem a telefont, a fülemhez emelem és beszélni kezdek.
- Aha...Igen jövök. Már úton vagyok... Aha...Oké, te nagyon berúgtál? - nevetek, persze hogy nem rúgtak be, nincs alkohol! de pszt! - Nem, kettőkor végzek. Mit tehetnék? Nem sokára ott leszek!... Aha, rendben... Ne igyál túl sokat! - a hangom természetesen fel van erősítve, így mindenki hallja, igyekszem tényleg úgy csinálni, mintha a telefonba beszélnék, bár nem tudom a varázslótársadalom mennyire értékeli ezt a muglis megnyilvánulást, azért remélem nem vetnek meg rögtön miatta - Csááá! - Ezzel pedig befejezem a telefonbeszélgetést. Leteszem a telefont és a közönség felé fordulok. Mentem egy kört a színpadon de most nagyjából középen vagyok, ahogy terveztem.
Egy pillanatra lenézek, aztán ahogy felemelem a fejem elkezdek énekelni is. mögöttem az esőcseppek betűkké formálódnak, s ahogy legutóbb is most is megjelenítik a dal szövegét - még mindig csak angolul, ezen még dolgoznom kell, hogy magyarul is menjen.
Lassú de ritmusos mozgásba kezdek, nagyokat lépve a vásznon, hosszú és határozott vonalakat húzva, egyet-egyet fordulva. Egy pálcaintéssel a balkezembe ecset a jobba fekete festékes bödön repül. Ma csak egy egyszerű fekete fehér képet készítek. A mozgásomba ezúttal benne van egy két hajlás, sőt még kézenállás is - pontosabban festékes bödönön állás, mert azt teszem a vászonra úgy lendülök a magasba, a balommal meg néhány vonalat húzok, majd kicsit odébb érek földet ismét, s tovább lépek hosszú íves vonalakat húzgálva. Amikor a zene kicsit gyorsabb lesz, én is kisebbeket mozgok, a lábaim sűrűbben járnak, épp ablakokat festek, de pszt, ezt nem tudhajták még. Én mindenesetre táncolok, időnként csak is arra figyelek, meg is állok egy helyben és csak a felsőtestem mozgatom. A kalapom persze már rég leesett a fejemről, de nem foglalkozom vele. Ez része a történetnek. Aztán az utolsó refrénnél a hátsó vászonhoz lépek arra rajzolok fel egy alakot, aki a kezében két poharat tart. Amikor befejezem elszaladok a kalapért a fejemre teszem s ecsetet, festéket hátrahagyva lépek vissza körvonalazott barátomhoz, hogy elvehessem tőle az egyik (festett) poharat s koccinthassunk egyet. Aztán a zenének vége, én meg egy óvatos pálcamozdulattal emelem a magasba a legújabb művem, sok-sok pillanatkép, pálcika-emberekből, megjelenítve a dalom egy-egy mozzanatát és olyasmiket is, amiket abban nem említek.
Két kis pálcika gyerek, ahogy homokoznak, nevetnek; két kamasz pálcika akik az iskolában; aztán két felnőtt, ahogy találkoznak, egy bárba mennek, jól szórakoznak, visszaemlékeznek a gyerek korra. Az egyik a másikat visszafogja ne igyon többet; együtt mulatnak; várnak; pálcika lányoknak udvarolnak; és még sok-sok minden. Azt gondolom nincs is ideje senkinek végig nézni az összest. Előre lépek, s intek egyet hátra a vászon mögé, mire az utolsó figurám odalép, adok neki egy ötöst, aztán meghajlunk és én lesietek a színpadról. Remélve, hogy a műsor eléggé tetszetős volt. Én elégedett vagyok a végeredménnyel. A pálcika barátom még integet utánam, aztán ő is eltűnik, a többi apró rajz viszont ott marad, hogy az "emlékeinket" jobban szemügyre vehesse, aki akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Próbálok nem tudomást venni a többiekről. Mint egy óvódás. Azt képzelem, ha én nem látom őket ők sem engem és még csak nem is értem mire fel ez a nagy bújócska. Én vettem fel a tárgyat, viseljem akkor a következményeit. Egyébként is. Ez csak elmélet, meg spekuláció. Nem hiszek benne, szóval semmi okom tartani tőle.
Ennek ellenére, jól meghúzom magam, amíg a tanár meg nem érkezik. Na meg utána is, bár utána kicsit nehezebb. Nem vagyok hülye, hogy rájöjjek, hogy a hirtelen felmelegedő környezet nem természetesen módon jön létre, hanem valamiféle varázslat okozza. Nem mintha zavarna. Sőt! Kifejezetten kellemes. Lehetne mindig ilyen meleg. Óra után meg is kérdezem majd, hogyan csinálta, mert kéne nekem egy ilyen gyakrabban. Már-már azt is elfelejtem, hogy hol vagyok, a kellemes meleg hatására. Kigombolom a talárom, de lévén, hogy nappal van, nem merek nagyon neki vetkőzni. A francnak sem hiányzik az esetleges vakaródzás. A kapucnit hátra söpröm és bár kicsit hunyorognom kell, azért nem vészes a dolog. Figyelek, amennyire tőlem telik, bár ahogy belevágunk a témába.
Kapok én is egy horoszkópot és csak pislogok magam elé, hosszú-hosszú percekig. Azt sem vágom mi van rajta, meg mik azok a rajzok. Én kínai horoszkópon nevelkedtem, meg vértípuson, ne várják, hogy ez alapján bármi értelmeset mondjak.
Felemelem a lapom az ablak felé tartom, így takarva el a napot, és megállapítom, hogy végül is napellenzőnek tökéletes. A többiek viszont lelkesen beszélni kezdenek meg magyarázni és csak arra eszmélek, hogy már szinte csak én maradtam.
Visszacsapom a lapot az asztalomra, aztán körbe pislogok, hogy mennyire voltam lármás, de talán nem vészes a dolog és megpróbálom a lehetetlent: megfejteni a sok kuszaságot előttem.
Megpróbálkozom egy fordító bűbájjal a pad alatt ütyködve a pálcámmal, de ez sem használ semmit, a rövidítésket meg a vonalakat így sem értem. Végül arra lyukadok ki, hogy a narancssárga kör tuti a Nap, mi más lehetne? Az a másik a-betűs cucc meg csak az lehet, ahova nekem is AC van írva.
- Öhm... A napjegye az... izé... - el kell gondolkodnom, mi a franc ez. Tudom, hogy nem szűz, mert az én vagyok és azt az egyet, azért felismerem. Annak ellenére is, hogy az AC-os is M-re hajaz, nem keverem őket össze, ez pedig nekem elég a büszkeséghez. - Rák? - mondom végül bizonytalanul, mert tulajdonképpen ez a kör-vonal egészen hasonlít egy rákocskára. - A másik meg... - Nyilas farkinca? - Nyi... nem! - Észreveszem, hogy van egy nyíl, tehát az lesz a nyilas, nem ez. Elgondolkodva megvakarom a fejem, aztán beugrik valami, vagy jó vagy nem. - Skorpió?
Már ha egyáltalán jókat nézek... És most kéne valamit mondanom, hogy ez milyenné teszi az embert? komolyan el kéne hinnem, hogy ez meghatározza.
- Sajnos nem ismerem, fogalmam sincs milyen személy - fejezem be, gondolatban meg lelövöm magam, mert khm... ez mi? Nyilván nem ezt várták. De egész mostanáig azon görcsöltem, hogy itt valami világmegváltó dolgot mondanak majd nekem rólam. Most viszont kezdem érezni, hogy ez nem több puszta spekulációnál. Megnyugtat. Legrosszabb esetben megbukom. Nem ez lenne az első alkalom... De lehet csak beszerzek egy könyvet, hogy a következő órán elmondhassam, amit hallani akar...
Ahogy kinyitja az ablakot, én visszahúzom a fejemre a kapucnit, és keresztbe tett karokkal a mellkasommal hallgatom, mi az újabb feladat. Bár őszintén szólva, semmit sem értek belőle...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valahol teljesen természetes volt Rachelt hívni a bálra, elvégre tavaly is őt hívtam, mégis volt a dologban valami kis izgalom, mert most mégis csak a "barátnőm" még ha csak a projekt kedvéért is. De talán épp emiatt jobban is készültem, mint tavaly. Nem, nem gondolom, hogy csakmert tavaly bálkirály lettem, idén is az leszek. Koreában sosem volt kérdés, de Magyarország, itt határozottan különc vagyok és nem csak a piercingek, meg a feltűnő hajszínek miatt. Ezek nélkül is az lennék. Mindenesetre úgy döntöttem visszafogom magam, mégis ez a végzős évem - még tablóm is lesz! -, nem árt, ha kivételesen nem az extrém külső miatt fognak rám emlékezni. A legfontosabb, egyébként még mindig az, hog jól érezzük magunkat és szinte biztos, hogy Rachel mellett ez nem lesz probléma.
A Nagyterem előtt várom, öltönyben. A kabátomat szokás szerint a levitában hagytam, és amíg nem érkezik meg - mert én most direkt korábban jöttem -, addig a nyakkendőmet igazgatom. Sehogy sem tetszik, mindig ferdének érzem, persze az is lehet, hogy csak azért mert nem tükör előtt igazgatom, hanem mindenféle egyéb felületen, amit a folyosón találok: páncél, ablaküveg, stb. Végül lemondóan sóhajtok, és körbe nézek újra, hogy merre van Rachel.
Amint megérkezik, széles mosolyra húzom a számat.
- Csodásan nézel ki! - mondom neki kevesen, aztán kénytelen vagyok megkérdezni - Jó így a nyakkendőm? Nem ferde?
Remélem segít egyenesbe hozni, mert bár sok esetben direkt eltekrném, mert poén, ma szeretném, ha jól állna. Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor felemelem a karom, jelezve, hogy részemrőm mehetünk, s amint belém karol be is lépünk a nagyterembe, hogy aztán együtt ámuljunk az idei díszeken.