Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
igazán elmondhatnád a titkod Anne, én szerintem sokkal többet alszom, de nagyon fáradt vagyok mindig T___T
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Nem tudom miért, de végül győzött a kíváncsiság és felvettem az asztrológiát. Ennek ellenére tartok az órától, meg az esetleges következményeitől, de bízom benne, hogy "felnőtt" vagyok és tudok "reálisan" gondolkodni majd. Elvégre ez csak egy óra, és nem kell komolyan vennem semmit sem, amit mondanak. Így akár még élvezetes is lehet. Persze csak addig, amíg nem hibáznak rá valamire tök véletlenül, mert akkor biztos el fog majd valamiféle pánik. Megrázom a fejem és határozottságot erőltetek magamra, miközben próbálom félrehessegetni a rossz emlékeimet. Itt minden szép és jó, és úgy is marad - ezt hajtogatom magamban, mint valami mantrát. Belépek, de mivel sehol senki elbizonytalanodom. Ellenőrzöm, hogy jó helyen járok-e és amikor meggyőződöm, hogy igen, akkor félve de beljebb lépek. Mennyire jó jel, hogy egyedül vagyok? Nem túl biztató, de talán tudok 5 percet várni. Leülök valahol messze a tanár várható helyétől és összehúzom magam picire. Kivételesen jó, hogy nem vagyok magas. A taláromat összehúzom magamon, a kapucni részt a fejemre húzom, így várok, amíg megérkeznek (remélhetőleg) a többiek, majd a tanár is.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Próbálok nem tudomást venni a többiekről. Mint egy óvódás. Azt képzelem, ha én nem látom őket ők sem engem és még csak nem is értem mire fel ez a nagy bújócska. Én vettem fel a tárgyat, viseljem akkor a következményeit. Egyébként is. Ez csak elmélet, meg spekuláció. Nem hiszek benne, szóval semmi okom tartani tőle.
Ennek ellenére, jól meghúzom magam, amíg a tanár meg nem érkezik. Na meg utána is, bár utána kicsit nehezebb. Nem vagyok hülye, hogy rájöjjek, hogy a hirtelen felmelegedő környezet nem természetesen módon jön létre, hanem valamiféle varázslat okozza. Nem mintha zavarna. Sőt! Kifejezetten kellemes. Lehetne mindig ilyen meleg. Óra után meg is kérdezem majd, hogyan csinálta, mert kéne nekem egy ilyen gyakrabban. Már-már azt is elfelejtem, hogy hol vagyok, a kellemes meleg hatására. Kigombolom a talárom, de lévén, hogy nappal van, nem merek nagyon neki vetkőzni. A francnak sem hiányzik az esetleges vakaródzás. A kapucnit hátra söpröm és bár kicsit hunyorognom kell, azért nem vészes a dolog. Figyelek, amennyire tőlem telik, bár ahogy belevágunk a témába.
Kapok én is egy horoszkópot és csak pislogok magam elé, hosszú-hosszú percekig. Azt sem vágom mi van rajta, meg mik azok a rajzok. Én kínai horoszkópon nevelkedtem, meg vértípuson, ne várják, hogy ez alapján bármi értelmeset mondjak.
Felemelem a lapom az ablak felé tartom, így takarva el a napot, és megállapítom, hogy végül is napellenzőnek tökéletes. A többiek viszont lelkesen beszélni kezdenek meg magyarázni és csak arra eszmélek, hogy már szinte csak én maradtam.
Visszacsapom a lapot az asztalomra, aztán körbe pislogok, hogy mennyire voltam lármás, de talán nem vészes a dolog és megpróbálom a lehetetlent: megfejteni a sok kuszaságot előttem.
Megpróbálkozom egy fordító bűbájjal a pad alatt ütyködve a pálcámmal, de ez sem használ semmit, a rövidítésket meg a vonalakat így sem értem. Végül arra lyukadok ki, hogy a narancssárga kör tuti a Nap, mi más lehetne? Az a másik a-betűs cucc meg csak az lehet, ahova nekem is AC van írva.
- Öhm... A napjegye az... izé... - el kell gondolkodnom, mi a franc ez. Tudom, hogy nem szűz, mert az én vagyok és azt az egyet, azért felismerem. Annak ellenére is, hogy az AC-os is M-re hajaz, nem keverem őket össze, ez pedig nekem elég a büszkeséghez. - Rák? - mondom végül bizonytalanul, mert tulajdonképpen ez a kör-vonal egészen hasonlít egy rákocskára. - A másik meg... - Nyilas farkinca? - Nyi... nem! - Észreveszem, hogy van egy nyíl, tehát az lesz a nyilas, nem ez. Elgondolkodva megvakarom a fejem, aztán beugrik valami, vagy jó vagy nem. - Skorpió?
Már ha egyáltalán jókat nézek... És most kéne valamit mondanom, hogy ez milyenné teszi az embert? komolyan el kéne hinnem, hogy ez meghatározza.
- Sajnos nem ismerem, fogalmam sincs milyen személy - fejezem be, gondolatban meg lelövöm magam, mert khm... ez mi? Nyilván nem ezt várták. De egész mostanáig azon görcsöltem, hogy itt valami világmegváltó dolgot mondanak majd nekem rólam. Most viszont kezdem érezni, hogy ez nem több puszta spekulációnál. Megnyugtat. Legrosszabb esetben megbukom. Nem ez lenne az első alkalom... De lehet csak beszerzek egy könyvet, hogy a következő órán elmondhassam, amit hallani akar...
Ahogy kinyitja az ablakot, én visszahúzom a fejemre a kapucnit, és keresztbe tett karokkal a mellkasommal hallgatom, mi az újabb feladat. Bár őszintén szólva, semmit sem értek belőle...
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Kaelyn Westfallbocsi, hogy csak most :3- Semmi baj - mosolygok le a lányra, mert ezt bóknak veszem. Feltéve, hogy a boltom látványa volt az, amitől elkalandozott a figyelme és nem valami más. De szeretném hinni, hogy az előbbi és így könnyedén elnézem neki ezt az apróságot is. Aztán pedig mintha mi sem lenne természetesebb terelem a pasztellkréták felé. Én sem tudom pontosan miért. De ehhez azt hiszem, elég jó érzékem van már. - Megérzés. Általában bejön. Bár nem vagyok tévedhetetlen... - Megfogom a kezét és nézegetni kezdem az ujjait. Elsőre nincs rajta semmi különös, másoknak talán nem is tűnne fel az az apróság sem, nekem viszont ehhez van szemem. - Rajzolsz. Látszik a kezeden. Egy ideje nem rajzoltál, talán nem volt rá időd... De határozottan többet rajzolsz, mint egy átlag ember...Állapítom meg aztán elengedem a kezét, és ekkor kapcsolok, hogy amúgy nem kaptam semmiféle engedélyt, hogy összefogdossam. - Ühm... Bocsi. Elragadtattam magam - szabadkozom gyorsan aztán a kréták felé fordulok ismét. S ahogy felveti a fekete kartont elmosolyodom. - Az igen szép. Erre! - Intek neki, és elviszem egy másik sorhoz, ahol a különböző papírok, kartonok, vásznak kaptak helyet. Van különböző vastagságú, méretű, minden, amit akarhat. Nem csak fekete, mert van aki színes lapra szeret rajzolni, de egyet értek vele, a feketének van egyfajta varázsa. - Esetleg ajánlhatok neked egy mágikus pasztellt? - kérdezem mosolyogva, ha már ilyen jól kitaláltam, hogy mit is szeretne, akkor igazán megkaphatná a különlegesebb fajtát is.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Fancsa  Rosszallóan csóválom a fejem, a vigyorát nézve, aztán csak megforgatom a szemeimet. - Persze, hogy nem... Csak direkt jó hangosan köszöntél... - próbálom rávezetni, hogy igenis ijesztő volt a köszönése. Vagy ő nem ijed meg, ha éppen elmélyülten csinál valamit és ráköszönnek? Szerintem biztosan. De igazából mindegy. Legyintek egyet, hogy felejtse el és ne is válaszoljon, mert felesleges. Inkább arról faggatom miért jött, s most rajtam a sor, hogy vigyorogjak, mert mégis milyen már, hogy elfelejti miért jön? Vigyorgok hát, úgy bólogatok neki. - Természetesen van. Tus is meg toll is. Mindkettő kell? - kérdezek vissza, mert nem egyértelmű a lányka, de már indulok is a megfelelő irányba és a kezemmel felé is teszek egy invitáló mozdulatot, hogy kövessen. Tusom több színben is van, nem csak feketében. Sőt különböző márkák is vannak, mert van aki egyikre, van aki másikra esküszik, én pedig mindenki igényeinek megfelelő választékot szeretnék nyújtani. Toll is van több féle: bambuszból faragott, műanyag, fém... van csak tollszáram és hozzá illő különböző méretű, vastagságú tollhegyek. Igazán nem mondhatja, hogy nincs miből választani. Azonban kénytelen vagyok megállni, mert ő még mutogatni akar, hogy mi is kell neki. Épp csak egy pillantást vetek a rajzeszközre és nevetek. - Gyere! - intek neki újra és még meg is fogom a kezét, hogy magammal húzzam a megfelelő polc elé. Ott aztán, még mindig vigyorogva állok meg. - Válogass!Mutatok végig a választékon, aztán figyelem a reakcióját.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Zoé Mindig meglep ez a lány. Most is, ahogy a vacsorát említem, teljesen szokatlan módon reagál. - Rajzoljak neked egy hamburgertasakot? - nézek rá kérdőn, bár fogalmam sincs érti-e, hogy mire gondolok. Igazából azt sem tudom, hogyan hívják ezeket magyarul. De Koreában, Japánban és Kínában is egyre gyakoribb hogy olyan hamburger tasakot gyártanak, amin egy női arc van, így nyugodtan ehetik a burgert és senki nem látja, mekkorára nyitják a szájukat, hogyan csurog ki a szósz meg ilyesmik... Szerintem tiszta hülyeség, de a nők fontosnak tartanak ilyen részleteket. Amúgy meg nem tudom, hogy jutunk el egyik témától a másikig, de valahol örülök, hogy viszonylag könnyedén beszélgetünk. - Nyilván többet gyakoroltam... - vonom meg a vállam, mert bár hiszem, hogy tehetséges is vagyok, azért nem gondolom, hogy az önmagában elég. Sokat segít, hogy szeretem csinálni, hogy élvezem, hogy akarom. Hogy nem adom fel és újra meg újra megpróbálom. - Mit szeretnél tanulni? - kérdezem félredöntött fejjel. Én tudom, hogy művészeteket és most meg is van erre a lehetőségem, aminek nagyon örülök. Ő pedig tényleg érdekel. Azt hiszem. Az is lehet, csak a vélavér miatt érzek így. Ezt sosem tudom eldönteni, de alapjáraton is érdeklődő vagyok, szeretném hinni, hogy valóban érdekel, és hogy én is érdeklem őt egy kicsit. Elvégre ajándékot is kaptam tőle. - Értem! Kedves, hogy gondoltál rám - mondom újra miközben a képre pillantok. Kicsit fura nekem, hogy ennyire nem lelkes a külföldi kiruccanás miatt, de talán nem jó környéken voltak. Sosem lehet tudni. - Hmm? Öhhm... Persze... - kissé meglep, de ugyan mondhatnám-e, hogy nem kérdezhet? Az más dolog, hogy válaszolok-e majd. Bár, majdnem biztos, hogy igen. Elvégre nehezen tudok neki ellent mondani.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Asztrológia óra 1 zárás Majdnem röhögni kezdek, ahogy a Yale-t említi, de csak majdnem. Valahogy a szarkasztikus hangvételből azt szűröm le, hogy nem díjazná, így a szám elé kapom a kezem és inkább köhögésbe folyton a röhögést, bár a komoly arc is nehezemre esik, ahogy az egyik lányt arra kéri, adja oda a könyvét. Kedvesen fel is áll, és elhozza nekem. Halkan megköszönöm, azonban nem nyúlok hozzá az ő példányához, csak a pálcámmal koppintok rá, majd létrehozom a saját másolatomat. Így Viki akár vissza is viheti a sajátját. Nos, ezt biztos nem tanítják a Yale-n. Az pedig, hogy a könyvek ilyen módú másolása nem teljesen legális meg sem fordul a fejemben. Annyira belém verték annak idején, hogy mindig legyen saját könyvem (ha meg nincs oldjam meg), hogy teljesen természetesen jön a mozdulat. Ahogy az is, hogy egy újabb pálcaintésemre a könyv magától kinyílik, a nekem kellő résznél. Elmosolyodom és visszadugom a pálcám a talárom ujjába. Ellenőrzöm, hogy valóban van-e az oldalon valami a rákról meg a skorpióról és amikor megtalálom, a tanár úr kérése szerint felolvasom azt: - A Rák, mint ember: Mottó: Lassú víz, partot mos. Az én házam, az én váram. Érzelem központú, fontosak számára az érzelmek. Az emlékeiben, az emlékei hangulatában él, nosztalgikus és romantikus alkat. Meghatározó az ellenkező nemű szülővel való kapcsolata. Gyűjtögető típus, ragaszkodik az emléktárgyaihoz, nem dob ki semmit. Sértődékeny. Tisztaság mániás, általában bő vízzel mos fel. Fontos számára az éjszaka, későn fekszik és későn kel. A fő az életében a család, a szülők. Bejelentés nélkül ne nyissunk rá, mert azt nem szereti. Tyúkanyó típus, ha férfi, akkor is. Mos, főz, takarít. A családjától nehezen válik meg, ha a szülők elválnak, azt nehezen dolgozza fel, bele is betegedhet.A tanárra pillantok, vajon elég-e ennyi, egyáltalán ezt akarta-e hallani, aztán ha megkaptam a kellő visszajelzést tovább siklok a skorpióhoz és elolvasom azt is: - Skorpió: Fontos számára a megismerés, a legmélyebb rétegekig, őt viszont nem lehet kiismerni. Hangulata változó, szélsőségesek a megnyilvánulásai. Gondolkozására a kizárólagosság jellemző. Az ő számára valami vagy fekete, vagy fehér. Utálja a szürkeséget, az egyhangúságot, a langyosságot. Önfeláldozó, képes önmagát is elpusztítani, viszont hatalmas ereje van, ha valaki az életére tör, nehéz dolga lesz vele. Fő jellemzője az ellenállás és a kitartás. Míg ő mások veséjébe lát, addig őt nem lehet kiismerni.Amikor befejezem, felhúzom a szemöldököm, mert arra gondolok, hogy ha valakiben tényleg ez a két személyiség jegy keveredne, az nem lenne túl jó dolog. Mármint nekem eléggé furcsán hatna egy sértődékeny, tisztaságmániás önfeláldozó tyúkanyó... De végül is. Nem lehetetlen. Még meghallgatom a többieket, meg a tanár mondandóját. Aztán ha véget ér az óra, felállok, köszönök és elhagyom a termet. A könyvem magától eltűnik, nekem pedig ideje beszereznem egy valódi saját példányt, mert legközelebb még ha értelmetlen hülyeségekről kell majd beszélni, akkor is szeretnék jobban képben lenni.
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Asztrológia óra 2 Az előző óraiakból tanulva most könyvvel, pergamennel és tollal érkezem meg. Megint viszonylag hátul ülök le, de most csak szimplán megszokásból, mert már nem érzem azt az idegességet, ami az előző óra előtt fogott el. Nyugodtan ücsörgök és amikor a tanár belép, csak akkor dobom hátra a kapucnimat, ne érezze úgy, hogy nem kapja meg a kellő tisztelet. Persze a kezemet a szemem elé kell emelni, hogy ne zavarjon a napfény, de nem baj. Csöndben figyelek, mert bár olvasgattam azóta az új könyvem, és nézegettem az ábrát is, amit legutóbb kaptam, azért még mindig nem értem, mi micsoda rajta és hogy tudnak olyan könnyedén kiigazodni rajta a lányok, de igazán próbálkozom. Hallgatom a többieket, próbálok abból is okosodni. Aztán összeszedem magam és megpróbálok valami értelmeset mondani én is. - Az én Holdam a mérlegben áll - kezdek bele, majd felidézem, amit erről olvastam a könyvben - Ez gondolom azt jelenti, hogy művészi hajlamokkal megáldott, derűs, barátságos, emberrel van dolgunk, aki szereti a társaságot. Valószínűleg szívesen meghallgatja mások problémáit és könnyedén feledteti azokat velük. Negatív lehet, hogy hajlamos a rendetlenségre.Nem tudom a többiek honnan szedtek annyi mindent, én képtelen vagyok a sok hülyeséget összekombinálni és abból valami hosszú maszlagot gyártani. Részemről ennyi, majd a tanerő hozzáfűzi, amit még akar. Próbálok inkább a házakra koncentrálni és megfejteni, hogy mi a nyavalya a lemenő meg felmenő hold ezen a kriksz-krakszos papíron, ami előttem hever. De a helyzet az, hogy nem jövök rá, mi a franc ez a felszálló-leszálló izé. Addig jutok, hogy a Hold a 11-es házban van, de sehol nem láttok szálló valamiket. Persze nyilván nem szó szerint kell érteni a dolgot, de ha egyszer nem látom, amit látni kéne, sosem fogok tudni értelmes választ adni sem. Kénytelen kelletlen felteszem a kezem, és ha engedélyt kapok, akkor megkérdezem. - Tanár úr, tudom, hogy gáz, de nem vágom hol van ez a felszálló-leszálló izé az ábrámon - mondom kissé tettetett szomorúsággal és még a papíromat is felmutatom, nyomatékosítás gyanánt. Aztán remélem, hogy megmutatja, hogy mi a nyavalyát kell nézni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Oh Keve  köszi ma is tanultam valamit Arlen XD Kamcsum, oké van még más színű is, amit szeretnél?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Choi Min Jong
KARANTÉN
damfír - életművész
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
|
Asztrológia óra 2 Felhúzom a szemöldököm, mert mi az, hogy ne vegyem dicséretnek, amikor határozottan megdicsért? Na mindegy, magamban nevetek a dolgon és fejcsóválva pillantok vissza az ábrámra, majd a "csak az én kedvemért" újra felrajzolt formára. Az alakzat nem nehéz, csak a sok kis jelecske között tűnik lehetetlennek megtalálni. Jobb ötlet híján elkezdem letakarni azt, amelyik nem az. Kell pár perc, addig a többiek szépen mindent elmondanak nem is tudok arra figyelni, hogy nekik mi jött ki, de végül megtalálom én is az én ábrámon a jelecskét. Örömömben majdnem fel is kiálltok, de sikerül visszafogni magam, így csak egy halk "jéjj" hagyja el a számat, aztán már keresem is a könyvben, hogy akkor mi is a horoszkóp jelecske - mert nem, még mindig nem tudom mind a tizenkettőt, aztán ha sikerült ezt is beazonosítani - oroszlán, megnézem a másik oldalt, ahol a felszálló oroszlánt magyarázzák. Átfutom a sorokat, próbálom értelmezni, aztán reményeim szerint jól összefoglalom a lényeget: - Oké. Szóval a felszálló hold az oroszlánban van és a 9. házban. Ez azt jelenti, hogy... hmmm - elgondolkodom - oké. Ez az ember tuti valami művész volt... Mert a könyv szerint, előző életében üldözött volt, ezért most a feladata, hogy megtalálja önmagát. Egyedül boldoguljon és olyasmit csináljon, amiben egyedülállót tud alkotni, ezáltal segítve másokat. Lehetne zenész vagy festő... - fűzöm hozzá tök mellékesen, valahogy a leírtak erősen emlékeztetnek magamra - a kapcsolatok terén nem a legjobb a helyzete, sokszor érezheti magát egyedül, de talán emiatt sikeresebbé válhat az önkifejezésben, nem?
Ez mondjuk nincs benne, csak én gondolom. Könnyebb, ha nincs senki és semmi ami gátol. A magány a maga módján jó ihlet forrás, és rengetegféleképpen kifejezhető. Sóhajtok egyet. Legrosszabb esetben ezt most benéztem. - A házról is kéne beszélni? - kérdezem meg, mert belegondolva a könyvben nem a 9- házhoz tették az oroszlánt és volt ott egy vagy szócska. Lapozok is egyet, hogy megnézzem mit ír a kilencedik házról. Érdekes, de megvárom, hogy kell-e, mert feleslegesen nem szövegelnék. - Akkor ööö... Kitartó és elkötelezett, aki elmélyülten csinálja, amit... Itt a könyv említ kutatást is... akkor esetleg lehetne író... az olyan művészi és kutatós. Fontos, hogy higgyen önmagában és ne hagyja magát befolyásolni mások által. Azt hiszem ez rátesz a magányosságra... - elhúzom a számat és megrázom a fejem. Feladom. Ez az egész spekuláció. Nem nekem találták ki. De majd a tanár kijavít úgyis. Szerintem egyébként is jobban élvezi, ha hibázunk...
|
|
|
|
|
