Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Legalább harmincszor tört már csontom, ha nem többször, ne nekem magyarázd el, milyen érzés - ezzel pedig végleg lezártnak tekinti a beszélgetés ezen vonalát. Ha majd egyszer lesz ereje és ideje hisztis kislányokkal foglalkozni, akkor folytathatják ezt a diskurzust, most azonban nagyon nincs.
Szerencsére a fiú humoránál marad, Rebeka pedig mindezt egy újabb mosollyal honorálja. Nem fogok ódákat zengeni róla, de valóban, jól áll neki a mosolygás. No meg persze a "mindjárt kicsinállak te pancser" is, csak nem feltétlenül ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Mindeközben az első negyedórás gyógyítás megkezdődik és lassanként véget is ér. Hihetetlen, hogy egyesek milyen kíváncsiak és milyen meglepően sokat tudnak. Az a parányi öt perces béke és csend, amire annyira vágyott is elrepül, mert Arnold tulajdonképpen végigdumálja. Csak azért nem forgatja meg a szemeit, mert így is elég durván néz ki vérvörösen, nem kéne adni a dolognak még egy pofont. A második kör végeztével ismét leroskad a székre és óvatosan megtapogatja a sérült testrészt. Ez a következőben meg is lesz.
- Figyelj, nekem ebből semmi előnyöm nem származik. Migrént kapok és még hallgathatom is, ahogy be nem áll a szád - egy gonosz vigyor ül ki arcára, de nem nagyon engedi, hogy a levitás szóhoz jusson. De nem ám. - Nem azért teszem, hogy ellenszolgáltatást nyújts. De vegyük úgy, hogy jössz nekem eggyel - vállat von, majd ismét talpra áll. Sokkal rövidebb a szünet, mint tervezte, de érzi, hogy a feje valóban lüktetni kezd. Ha nagyon sokáig vár, nem fogja tudni befejezni a műveletet. Így hát el is kezdődik az utolsó etap, ami már húsz percesre sikerül, de ha minden igaz, sikerrel zárja az eddigi nyűglődést. Ujjait erősen halántékához szorítja, szemeit lehunyja, egy pillanatra meg is borzong. Muszáj leülnie.
- Várj még egy keveset, mielőtt ráállsz. Körülbelül fél óra múlva olyan lesz, mint újkorában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szinte eltorzul arca a szavak hallatán. Nem is volt és nem is akar az lenni. Persze az mellékes, hogy erre esélye sincs, akkor is próbálkoznia kéne. Egy fintor kíséretében felhajtja poharának maradék tartalmát és nagyon csúnyán néz a férfira.
- Mert valójában bezárhattak egy toronyba és nem engedtek ki, sőt, mind a mai napig süketnéma és agyhalott voltál, gondolom ez a megfelelő magyarázatod - maró gúnnyal fűszerezve szavait forgatja meg szemeit. Annyira tipikus, hogy máris tolja másra a felelősséget. Hogy ez nem úgy történt, meg miegymás, pedig annyira egyértelmű, hogy Zsiga hazudik! Mert őszintén, kinek higgyen az ember lánya? Annak, aki felnevelte és végig mellette volt, vagy egy felszívódott, sohasem létező vérrokonnak, aki egész életében link volt, mint a véres hurka? Bizonyára borzalmasan nehéz a döntés, de azért csak jutunk ma még valamire.
- Ha a többiek is úgy járnának, ahogy én, akkor ez még talán szerencse is lehet - fájdalmasan felnevet saját mondatán, majd az üres poharat bámulja maga előtt. Nem azért kereste meg Zsigmondot, hogy bántsa. Azért, hogy miután mindent elveszített, újra tartozzon valahová, mégsem tud szeretettel és elfogadással tekinteni erre az emberre. Aki a valódi apja, aki miatt most itt ül. Míg a szíveket bárddal szíjjelszedő és hasogató történetet hallgatja, végig egyetlen szó villog az agyában. Semmirekellő. Egy nyomorult, semmirekellő alak az apja, ez a nagy helyzet. Annyira kapaszkodik a szabadságába, hogy képes azért mindent eldobni, egy boldog és szerető családot is. A saját vérét is. - Amikor? Jaj, ne hagyd abba, most jön a drámai rész - unottan dobol a pulton, amolyan "kérlek, mesélj még" stílusban. Csak az a förmedvényes mosoly hiányzik arcáról, hogy teljes legyen a kép.
- És miért nem voltál biztos? Azt hiszed, hogy ez indok? Mert most ezt az egészet összefoglalva az van, hogy te egy kib*szott önző ember vagy, aki magadat választottad nemcsak anya helyett, de helyettem is. Jól értem? - ez a tömörítés enyhén durva megfogalmazása a valóságnak, de ha szigorú értelemben nézünk mindent, végül is ez történt. Nyilván annak kell az első követ vetnie Zsigára, aki nem így cselekedett volna ott és akkor, meg ugye az is igaz, hogy Barnabás nagyon jó apja volt Rebekának. Csak... - Tudod, tizenkilenc év után rájönni arra, hogy az apád nem az apád, egy picit sokkoló. Azt hittem ismerem a családom, azt hittem ismerem a szüleimet, vagyis inkább azt hittem a szüleimet ismerem. De anya hazudott, te leléptél, én pedig itt maradtam egyes egyedül - oké, ott van neki Marcsi, de ha most konkrétan a szülőket nézzük, akkor mi maradt? Zsigmond. Ez pedig jelen helyzetben nem túl biztató fejlemény, már ami Rebeka személyes véleményét illeti.
- Ha lehet is, úgy tűnik nem én leszek - széttárja karját és elkeseredetten elmosolyodik. Rendbe lehet ezt hozni? Sosem lesz az apja, persze, hogy nem. Maximum jó barátok, haverok lehetnek, de apa-lánya viszony... Nem, az kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alapvetően nem sok kedve volt eljönni a bálba, hiszen neki is most végzősnek kéne lennie. Csak mint tudjuk, a semmirekellő apja miatt nem fejezte be másutt a negyediket, ide pedig esélytelenek nyugalmával csöppent vizsgaidőszak előtt pár nappal. Szóval bukott és most a bálon fog táncolni Harolddal. Persze, hogy igent mondott, hogyan tehetett volna mást? A fiúval való kapcsolata szilárd talajon nyugszik, s nincs is oka cserben hagyni, noha az idő múlásával rá kell jönnie, hogy nem szerelmes. Tetszik neki Harold, de nem szerelmes, erről viszont senkivel sem hajlandó beszélni, hiszen mindent összevetve eleve úgy ugrottak neki ennek az egésznek, hogy meglátják mi lesz. Jól érzi vele magát, szereti, de a pillangók nem csapkodnak, nem száguld ereiben a vér, helyette melegséget és biztonságot érez. Persze fogalma sincs arról, mi lenne a helyes most, mit kellene voltaképpen éreznie, így rendre elveti ezeket a gondolatokat.
Bár időben elindul, mégis majdnem elkésik. Átfurakszik a tömegen, hiszen ezer közül is felismerné a rellonost. Varázslatosan szép és őszinte mosoly jelenik meg arcán, ahogy odalép hozzá és finoman érinti ajkával a másik ajkát. Sosem fitotagtatják tömegben a kapcsolatukat, de ezzel mintha megnyugtatni szeretné a másikat.
- Muszáj volt kitennem magamért, ha egyszer ilyen jól nézel ki - rákacsint, de nem húzza sokáig a diskurzust, mert kezdődik a keringő. Sokat gyakoroltak, most mégis érzi a Haroldban megbúvó bizonytalanságot, ettől pedig huncut görbe kúszik arcára. Megszorítja a másik kezét és számára megszűnik minden körülöttük. - Új életbe azért nem. Van, ami marad a régi és van, ami változik.
A tánc végeztével arrébb húzza Haroldot és könnyeden dobja egyik kezét a derekára, amiről nem lehet igazán megmondani, hogy intim vagy baráti gesztusnak szánja-e, pedig valójában csak büszke. Körbepillant a tömegen, hátha lát ismerős arcot, de nem erőlteti meg magàt. Át szeretne öltözni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megkorduló gyomra győzedelmeskedik a lustálkodás felett. Azt kell mondjam, nincs könnyű dolga, ugyanis Rebeka gyűlöli az ébredést, még jobban a nagyteremben esedékes lakomákat. Nagy ritkán a társaság kedvéért lemegy és a többiekkel kajál, de a vacsorákat leszámítva nem szokása tiszteletét tenni arrafelé. Ma is így van ez. Mint egy holdkóros zombi, úgy mászik ki kényelmes és meleg ágyikójából, noha már majdnem kilenc óra van - és este. A tükör elé állva gyorsan végigkapirgálja elaludt frizuráját, ami most már úgy áll, ahogy egy normális emberen megközelítőleg elvárható. Nincs más hátra, mint felkapni a fekete csőnadrágját, egy laza vállpántost, hozzá pedig egy előnyös jeti mamuszt. Igen, ilyen létezik és a vörös igenis hordja, márpedig azért, mert a cucc elég vérengző külsejű ahhoz, hogy ne legyen totális égés akkor sem, ha valakivel találkozik ezekben. Mert lássuk be, a kézfejét, a fülét, a nyakát, de még egyes egyéb részeit is könnyen elrejtheti, no de egy óriási szőrös lábbelit hogyan...? Hát nyilván sehogy.
Ásítva lép ki a szobájából és indul meg a konyha felé. Senki nem nézi ki egyébként, mintha minden nap ilyenben mászkálnának az emberek, ez pedig némiképp megnyugvással tölti el. Amúgy se magyarázkodna, beverné valaki orrát és menne tovább. Befordul a sarkon és gyors léptekkel ér el az ajtóhoz, amin némiképp lassan, de bemegy. Beleszippant a levegőbe és máris jobban érzi magát. Az egyik manó azonnal ott terem, hogy lesse a kívánságát, ő pedig pislog kettőt, mielőtt magához térne annyira, hogy rendeljen is.
- Egy hatalmas kávét kérek, de jó erőset, négy cukorral - biccent egyet, amolyan köszönetképp és nagy nehezen elcsoszog az egyik székig, hogy leroskadjon rá. A világát se állapította meg, de kávét még így is képes rendelni. Mondjuk igazán nem tudja minek, de azért így közeledve az éjjelhez ez kell neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerette a keringőt Harolddal, de egyszer mindennek vége szakad, így azonnal rohant a parkett közelébe, ahol már ott voltak Odették. Nem teketóriázott sokat, nadrágba és csónaknyakú felsőbe bújt, egy sapkát húzott a fejébe, magassarkúját pedig egyszerű bakancsra cserélte. Ahogy annak lennie kell.
Nem kell sokáig várnia, míg mehet felfelé, viszont meglepő módon egyáltalán nem izgul. Amióta szó szerint a tűzzel játszott, azóta elfelejtett bármiféle izgalomhoz hasonló dolgot érezni. Mosolyogva táncol Harolddal és még a vak is láthatja, hogy jól szórakozik. Akaratlanul ugyan, de néha vág egy-két fejet, amik a legrosszabb indulattal is legfeljebb aranyosak, de semmiképp se rondák. Olyan boldogan mosolyog mindenkire, hogy öröm nézni, de aztán levonul gyorsan, hogy a többiek jöjjenek és ne maradjon le.
Itt van egy kis ideje kifújni magát, de nem túl sok, így mire leengedhetne, addigra ismét bezúdulnak Harolddal. Kár is részletezni, mennyire yolo style-ban nyomja az egész dansz dolgot. Sosem tanulta a művészet ezen ágát, viszont mozgáskultúrája mindig is jó volt, ez pedig látszik rajta: a tapasztalatlanság és a jó érzék. Aztán megint lekotródnak, hogy az öt lány rophassa, majd vissza. Itt már elszabadul a pokol: ugrál, pörög, forog, kiabálja a zenét és önfeledten szórakozik. Nos, ilyen egy igazán lelkes és felszabadult Rebeka. Ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes volt beadnia a derekát. Mosollyal és boldogsággal jön le a parkettről, ahogy boldog karácsonyt kíván a jelenlévőknek és integet. Ezt letudva pedig irány aludni. Elfáradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Annyira kómás, hogy észre sem veszi, hogy rajta kívül más is tartózkodik a helyiségben. Csak egyetlen dolog lebeg lelki szemei előtt: egy hatalmas gőzölgő kávé. A bioritmusa természetesen totálisan bemondta az unalmast, neki már nincs se éjjele, se nappala, s ezt a löttyöt is már csak azért issza, hogy legyen valami meleg a gyomrában, merthogy immúnis rá, az is ziher. Biztos benne, hogy amint visszaér a körletébe, bedől az ágyba, hogy folytassa a félbehagyott programját. Aztán ki tudja. Álmos szemeit a közelében ücsörgő lányra emeli és mormog valamit, de végül úgy dönt, morc hangulatát nem ragasztja rá egy nála kisebbre.
- Minden, ami finom vagy örömet okoz, egészségtelen. Ez alól a kávé sem kivétel, szóval bátran iszom - s mint egy végszóra kapja meg kávéját. Természetesen felcsillannak szemei, már ha ebben a lajhárisztikus állapotban ez lehetséges és közelebb húzza magához. Az illata, hmmm, mennyei. Elégedetten kortyol bele és hagyja, hogy a forró ital végigégesse nyelőcsövét.
- Negyedikes - noha fogalma sincs, miért releváns ez az információ másoknak, de ha kérdezik, hát válaszol. - De te gondolom elsős lehetsz. Nincs túl késő ahhoz, hogy kint kószálj? - az óra felé biccent, ami már majdnem fél tízet mutat. Gyakorlatilag nincs, mert Rebeka éjfélkor is ugyanígy kisétálna, hogy rendet bontson, azonban a házirend szerint rövidesen itt a takarodó ideje. Őt ugyan mindez nem izgatja, abban mégis biztos, hogy a másik lány szabálytiszteló jó kislány.
- Ha már itt vagy, beszélgessünk. Hogy hívnak? - akár parasztnak is lehetne nevezni stílusa miatt, mondandóját mégsem bántásnak szánja, ő egyszerűen csak így született.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Régen látogatta már meg az öregét, ez az ő baja. Persze nem tagadhatja, hogy Zsigmond továbbra is semmirekellő és a világ legborzasztóbb apája, de ha esélyt sem ad neki, hogyan javítson a statisztikáján? Na ugye. Szóval ma ilyen engedékeny hangulatában van, így lesétál a csárdába, noha fogalma sincs arról, ott találja-e a férfit. Tudniillik kapott ő beosztást, hogy mikor dolgozik, csak nem érdekelte, ergo el is vesztette valahol félúton. Most viszont, tudja Merlin miért, mégis magától indul meg, hogy meglepetés legyen.
Elég hideg van kint, még így bakancsban, fekete csőfarmerben és szövetkabátja alatt farmeringben is meglehetősen fázik. Léptei szaporák, aminek nem pusztán a hideg az oka, ugyanis talán nem kéne takarodó előtt egy órával idelent lennie. Sosem volt szabálytartó típus, de tudjátok, a Bagolykő neki amolyan tiszta lap. Belépve a helyiségbe ellavírozik a pultig, ahol kényelmesen helyet foglal és rögtön apját kezdi keresni. Hajol jobbra, hajol balra, de csak nincsen sehol, ebből pedig rájön, hogy nem a legmegfelelőbb időpontot választotta a látogatásra. Felsóhajt és lefejeli a pultot, majd beletúr dús, vörös hajába és, ha már egyszer idáig eljött, rendel magának egy vajsört.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgy tűnik, hogy az itt ülő vendégek többsége felettébb humoros hangulatában van. Ha Rebeka be lenne csípve, akkor valószínűleg a következő mondaton jót röhögne, így viszont csak megforgatja szemeit és oldalra fordítja fejét, amit már a kezével támaszt. Szívesen mondanám azt, hogy egy gúnyos megjegyzéssel porig alázza a hang tulajdonosát, azonban nemcsak hogy nem jut szóhoz, szó szerint kicsúszik a keze a feje alól, így most majdnem ismét lefejeli az asztalt. Még szerencse, hogy reflexszerűen áll meg pár centire a fától és emelkedik normál magasságba. Kicsit sem kínos, ÁH.
- Az a helyzet, hogy annak a pohárnak is több esze van ott, mint nekem, azért ülök most itt - eközben megkapja a vajsörét és bár koccintásra emeli, nem várja meg, hogy valóban megessen a csörrenő hang, hatalmasat húz a korsón. Mit keres itt Dávid? Mármint, a faluban lakik, az oké, de pont most, pont itt? És miért nem szúrta ki előbb? Ezt a férfit ezer közül is felismerné. - Egyébként abban reménykedtem, hogy a koccanás a pulttal kicsit felrázza az itt - és ekkor a fejére mutat. - lévő káposztalevet, de semmi eredmény - mintha el lenne keseredve von vállat, még az ajkát is lebiggyeszti. Ha már nekikezdett, akkor rendesen csinál hülyét magából, nincs mese.
- Na és te mit csinálsz itt egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Legalább Dávid jól szórakozik Rebeka bénázásán. Ez is valami, ha már egyszer a rellonos legszívesebben elásná magát a föld alá. Merthogy észrevettétek, hogy mindig a rosszabbik oldalát mutatja a fiúnak? Én igen.
- Én meg ócska magyarnak születtem, javíthatatlan vagyok - széttárja karjait és elmosolyodik a jelzőn, amit magára aggatott. Mosolyog ezen, de sokáig gondolta így és talán még most is él benne valahol, nem olyan, amilyennek lennie kéne. Az indítványozásra lekeveredik a székéről és átslattyog Dávid mellé, leveszi kabátját és ledobja maga alá, majd komótosan ráül. Nem épp úri hölgyes, de ez van. Miközben beszélni kezd, feltűri farmeringe ujjait tökéletes precizitással. A gyakorlat.
- Valld be, hogy imádod a vajsört és mindig csak arra vársz, hátha egyszer betévedek - cinkos mosoly ül ki arcára és egy pillanatra Dávidra emeli tekintetét, utána pedig visszatér a másik ingujjhoz. - Én az apámhoz jöttem. Elvesztettem a beosztást, amit adott, úgyhogy csak remélni mertem, hogy itt találom. Tévedtem - kellően tárgyilagos, miközben befejezve a korábbi műveletet a söréért nyúl és iszik belőle egy újabb kortyot. Talán itt volna az ideje az aljasodásnak, csak pont ez előtt a csodálatos férfi előtt? Nem teheti még ennél is szánalmasabbá magát, szó sem lehet róla.
- Sikerült állást találnod, mióta nem találkoztunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A valódi, úgy értem külsejében is hamisítatlan Krisztiánt valóban nem kedveli. Nem tud vele kedves lenni. Próbálkozik, de sosem felejti el, hogy ott és akkor azt tette, amit. Egyszerűen csak fáj neki, hogy azok mellett a gyökerek mellett állt ki, mikor Rebekának inkább lett volna szüksége védelemre. De mindegy, nem gondol rá jó ideje és ez így van rendjén.
- Ne is mondd. Magyarul szólok valakihez és angolul válaszol - ez pedig lehetne egy elcsépelt poén, de nem, ez a valóság. Gyakrabban hall idegen nyelvet, mint a sajátját és nem tudja eldönteni, hogy ez jó-e vagy rossz. - A faluban is ilyen sok a külföldi? - csak most eszmél rá, hogy Dávid mennyire általánosító volt. Eddig ő idelent csak magyarokkal, vagy jórészt magyarokkal találkozott, furcsa azt hallani, hogy ritkaság erre. Egyenesen gyanús lehetne, ha paranoid lenne a rellonos.
- Ühüm, itt dolgozik csaposként, tudod, említettem a múltkor - oké, most már határozottan fura Dávid. Rebeka vészjelzői bekapcsolnak, mintha csak érezné, hogy valami nem stimmel, de nem mutatja. Miért hazudna neki ez a srác? Végül is a legutóbb is Rebi miatt ismerkedtek össze, nem a fiú kezdeményezett, nincs oka azt hinni, hogy sántikál valamiben. Mégis, az a fránya megérzés...
- Rúnázol? Wáoh, lehet legközelebb megkereslek én is - elmosolyodik és ismét belekortyol vajsörébe. Épphogy lenyeli az italt elfintorodik. Nem, nem a sör miatt, valami egészen más jut eszébe. - Pont rúnamágiát tanul egy "kedves" ismerősöm - hangjából csöpög a gúny annál a bizonyos jelzőnél. Nem is érti, miért osztja ezt meg Dáviddal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ezen nem csodálkozom, csak az a baj, hogy míg az ő számuk nő, addig munkahely nem biztos, hogy lesz több - és igen ezzel Rebeka gyanúja már oszlóban is van, tök logikus, amit mond. Meg hát mindenki tudja, hogy a Bagolykő nemzetközi viszonylatban is elég jó iskola, mindenhonnan jönnek, aztán ha egyszer jól érzik itt magukat, miért állnának tovább? Oké Krisztián, ez eddig nem rossz.
- Nem fogok megsértődni, ha arra gondolsz - elmosolyodik és ismét felkönyököl a pultra, hogy megtámassza fejét. Még ezzel a gondterhelt vagy épp bűnbánó arckifejezéssel is férfi a javából. Na de térj már észhez te Ombozi, neked barátod van, nem kezdhetsz ki egy tök ismeretlen pasassal! De beszélhetek is én neked, mindig a magad feje után mész.
A következő téma már kicsit rosszabbul érinti. Krisztián jut eszébe és ez beárnyékolja a Dávid által okozott fellegekbe emelkedés csodás érzését. Bármennyire is kedveli ezt a férfit itt, az a fiú ott fel tudja húzni. És igen, végre valakinek kipakolhat, úgyhogy nem kertel túl sokat, sóhajt, iszik egy újabb korty vajsört és belekezd a mesébe.
- Tudod, nekem van egy különleges képességem, az amorfizáció. Csontokat és porcokat tudok vele gyógyítani, elég tápos, de pár évvel ezelőtt még nem tudtam kezelni igazán, sokat kellett gyakorolnom. Ösztöndíjas cserediák voltam Krisztián sulijában, mert hogy így hívják a srácot és akkoriban nagyon viccesnek tartották az odajárók, hogy lelöknek a lépcsőn, vagy csontom törik. Látni akarták, mire vagyok képes. Egyik alkalommal a folyosó közepén kötöttek belém, megint elkezdtek lökdösni és igazából szerintem péppé is vertek volna, de meg akartam védeni magam. Mikor erre sor kerülhetett volna, Krisztián egyszerűen csak kiállt azok mellett a bunkók mellett és szó szerint elrángatott onnan. Elkezdett nekem arról hadoválni, hogy nyugodjak le, meg ne csináljak semmi meggondolatlant, ahelyett, hogy esetleg azokat állította volna le. Szóval még én voltam a sz*r alak. Úgy döntöttem, eleget láttam belőle, ha neki olyan gyökér barátok kellenek, ne én legyek a gátja - fújtatva kortyol bele sörébe ismét és igyekszik megnyugtatni idegeit. Valahányszor visszaidézi azt a napot, kiakad. Bárcsak sohasem történt volna meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A helyzet az, hogy Rebeka elkezdett szelídülni. Persze ezt igen nehéz elhinni, hiszen a stílusa, megjelenése és alapvető magatartása mit sem változott, de mindez csak a látszat. Odabent megkezdődött egy folyamat, ami nemcsak elfogadásra, de megbocsátásra is sarkallta. Olyan sokáig fújt az apjára, hogy már azt is elfelejtette, milyen lehetett egyszer egy másik férfit, akit az apjának hitt, szeretni. Nagyon sokat töprengett ezen, miközben az események egyre csak felgyorsultak körülötte. Már túl is van egy sikeres vizsgaidőszakon, sikerült szereznie egy vadi új tetkót a bal sípcsontjára, a haja vörösebb, mint valaha (hiszen a tél folyamán nem volt, ami világos színűre szívja), és jelenleg jobb kedélyű, mint valaha.
Mindezek örömére úgy döntött, hogy ad Zsigmondnak egy esélyt, hogy bizonyítsa, igenis jó apja lenne. Beavatja hát olyan dolgokba, amiket elvileg egy lánynak meg kell beszélnie szerető szülőjével. A levelezésük során megállapodtak abban, hogy a kis tavacskához menjenek, ami nem volt egyszerű. Ezek a nyomorult felügyelők megkeserítik az ember életét, én mondom, de még szerencse, hogy Rebeka nem zavar sok vizet. Még az amorfizációt sem merte használni, pedig...! Az minden szempontból pozitív.
Mikor odaér, apját már ott találja, azt a bizonyos semmirekellő csapos férfit, akit olyan mélységesen megvetett. Most mégis mosolyra görbül a szája. Felesleges olyasmire számítani, minthogy nevetve odarohan hozzá és megöleli, odabújik hozzá és mindenféle vidám dolgokról fecsegnek, de... Azért az a mosoly biztató.
- Szia - még csak véletlenül sem csúszik ki a száján az, hogy "apa", de nem ellenséges. Haladás! Lehuppan a fűre és kinyújtott lábait keresztbe rakja, megtámaszkodik két kezén és nagyon alaposan tanulmányozni kezdi a bakancsát. Kíííínos. - Na szóval csak arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, ha már izé... Család vagyunk, vagy mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kis híján felnevet, ahogy Zsigmond felemeli a kilós kenyeret és megmutatja, hogy ez mind a kacsáknak lesz. Egy rajnak hozta vagy mi a halál? Ettől függetlenül még Rebeka szerint is aranyos ötlet, így szája szegletében bujkáló mosollyal és a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncokkal együtt huppan le apja mellé. Vagyis majdnem mellé, de nem lényeg, mert pillanatokon belül a férfi hátrébb húzódik.
- Jó ötlet, de itt max galambok vannak elvétve, kacsák sehol - és ekkor nem bírja tovább, felkacag, de olyan igazán jóízűen. Legszívesebben összeborzolná apja haját, de megállja valahogy, csak szórakozottan csóválja meg fejét. Ez a kis előjáték szükségeltetik az ezt követő kínos csendhez. Merthogy fogalma sincs, miről beszélhetne a tulajdon apjával. Mármint, nem tud róla szinte semmit és ez fordítva is igaz, így viszont marad a víz nézegetése, aminél ganébb programot nem igen lehet találni. Akkor inkább tipszmiksz, pedig azt is hogy utálja...! Legutóbb Zsiga elvitte a lottózóba, valami lepukkant téglarengetegbe, ahol mindenki a focimeccset nézve szorongatott valami cetlit és dögunalom volt. Mi a jó ebben? Nyilván semmi. De ha a férfinak ez tetszik... Mindig is tudtuk, hogy rendhagyó ízlése van, kivéve Anettet, Rebi anyját. Ő kifejezetten jó ízlésre vall.
A kérdés olyan hirtelen éri, hogy a saját nyálában kezd el fuldokolni. Köhög egy párat, megütögeti a mellkasát, amitől kipirul az arca. Soha nem hitte volna, hogy pont ettől fog majd zavarba jönni, meg igazából hirtelen azt sem tudja, mitől - vagy inkább kitől - jött rá a pironkodhatnék.
- Te aztán nem kertelsz - megköszörüli torkát, hogy az utolsó kis köhögést is megállítsa, majd apjára néz. Ez a pasas ideges. Ettől meg sajnos Rebeka is az, úgyhogy egy pillanatig nem tudja, hogyan beszéljen róla. Még szerencse, hogy a yolo szellemében  összerántja magát és belekezd. - Szakítottam Harolddal, most szingli vagyok, de... De van egy srác, vagyis nem is srác ő már, hanem férfi... - és itt valahol a férfi szónál hangsúlyosabb a mondat. Nem mernék megesküdni rá, de mintha sóhajtott is volna. Nem lényeg. - Szóval eléggé bejön. Fura ezt veled megbeszélni, de igazából mással úgyse teszem. Sza'l az a helyzet, hogy tök normális, elvileg facér, meg szerintem a színház is randi volt, de vagy meleg vagy frigid, mert hiába vibrál köztünk a feszültség, még csak meg se csókolt, nemhogy smároltunk volna - értetlenül rázza meg a fejét. - Még az is felmerült bennem, hogy velem van a baj. Kicsi a mellem, vagy szeplős az arcom, duci vagyok vagy nem tudom...? - na most igazából a szelői tök jól állnak neki, nem duci, hanem csinosan telt és semmi gond nincs az idomaival... Szép méretben cipeli őket. Bár ugye a mai férfiaknál sose tudni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A megszólítás és az erélyesség teljesen elnémítják. Csak bólintani mer a kérdésre, miszerint az előttük elterülő víztömeg egy tó. Hirtelen fülét-farkát behúzza, mert megérzi a férfiből áradó atyai szigort. Ami elég nevetséges, már ha figyelembe vesszük a következő mondatát. Rebekának kikerekednek a szemei és kitör belőle a röhögés. Elterül a fűben és képtelen abbahagyni. Mert ha ez egy tó, akkor tartoznak hozzá kacsák. Mert az így megy ám. Hogy egy tó lesz, oszt a tóval együtt csak úgy odaterem egy kacsahad, mert ez jár. Hát mindjárt sír a nevetéstől. Amint kicsit csillapodik, megtörölgeti könnyes szemét és rendezi vonásait, úgy pillanat a férfira.
- Igen, tök igazad van, bocs - még mindig érzi, hogy szája széle meg-megrándul, de visszatartja a további nevetést. Szegény apja, próbál itt komoly felnőtt lenni, aztán a lánya meg kiröhögi. Hiába minden próbálkozás, ők félig-meddig úgyis haverok maradnak és ez így is lesz jó.
A megfogalmazáson meglepődik. Tudniillik a gyerekek nem képzelik el a szüleiket mondjuk a... Szóval annak a bizonyos időszaknak az idején. Meg igazából az ember szülei soha nem csókolóznak, meg az olyan felnőtt tevékenységek, amik nyögéssel, nyikorgással és "sportnak titulált" kalóriaégetéssel zajlanak, azok meg szóba se jöhetnek. Nyilván őket magukat egy méhecske vagy gólya dobta be az ablakon, de az ő szüleik biztos nem csináltak huncutságokat. Szóval jah, eléggé durva belegondolni, hogy márpedig ezek a dolgok megtörténtek, na mindegy.
Miközben beszél, észre sem veszi apja zavarát. Csak mondja és sorolja, mert tök természetes, hogy apuci pici lánya elsírja az apjának, hogy a kiszemelt fiú, A Jelölt még csak meg se csókolja, nemhogy egyéb dolgok is történjenek... Meg nyilván vele beszéli meg azt is, hogy talán plasztikai sebészhez kéne fordulnia, mert valami nincs rendben az alakjával. Az egész beszélgetés annyira szürreális, hogy ha nem történne meg, nem hinném el.
Mondandója befejeztével Zsigára pillant és döbbenten látja, hogy még a szava is elállt. De levegőt azért még vesz, ugye? Ekkor kezdi el lepörgetni az agyában, hogy mi mindent borított rá az apjára. Hupsz.
- De az ellen bezzeg nem tiltakozol, hogy kövér vagyok! - nőből van, megragadja a lényeget. Kit érdekel, hogy most dicsérték meg a szeplőit, meg a dekoltázsát, ha egyszer kövér, akkor mindez teljesen mindegy. Törökülésbe húzza lábait és Zsiga felé fordulva kezdi tépkedni a füvet. Szinte már lehangolja ez az egész. Ami mellesleg eléggé vicces.
- Hát de kit válasszak? Az összes srác a suliban hernyó! - felháborodottan tárja szét karjait. - Hallod, mindegyik ilyen gizda, érted belekap a szél oszt sose látom viszont. Meg felnyalja a haját és úgy néz ki, mint valami ecsetpamacs, amivel úri körökben a seggüket törlik ki az emberek - még mutogatja is, hogy mennyire nagyon gáz az egész. Mert tényleg, ezek a mai férfinak titulált egyedek esetleg az egyéb kategóriába sorolhatóak be. Esetleg. Talán. - És akkor jön Dávid, aki végre férfi és nemcsak úgy néz ki, hanem tök udvarias, okos, van kiállása és erre az van, hogy hozzám se akar érni. De elhív színházba, meg mit tudom én. Jó, nem azt mondom, hogy csapjunk a közepébe és család, meg gyerek, de istenem, nem kezdeményezhetek az olyan rib... Akarom mondani nem valami előnyös egy lány részéről - ahogyan a káromkodás sem. És ha megfigyeljük, nagyon hasonlít a stílusuk. Szóval jah, le se tagadhatnák, hogy ugyanaz a család. Ez most mondjuk nem tudom, hogy bók vagy sértés, de aranyosak. Kár, hogy Zsiga a beszélgetés végére agyérgörcsöt kap, ami Rebekának fel sem tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A történet kezdetét már meg se hallja, mert hasát fogva nevet a fűben elterülve. Ezek a ténymegállapítások, amiket Zsigmond tesz, egyszerűen kicsinálják Rebekát. Hosszú idő óta először önfeledten nevet, konkrétan jól szórakozik az apja társaságában.
- Én soha - még rá is kacsint, mintha tényleg nem lenne szemtelen. Na és ez most azért picit az volt. Vagy inkább huncut? Gyermeki bájjal telített csintalanság volt ez, kívülről nézve a kettősük pedig kísértetiesen hasonlítani kezd egy csonka családhoz. Ahol a mama már nincs, de a papa meg a gyerek elszakíthatatlanok, összetartóak és szeretik egymást. Ebbe a vörös bele sem gondol, hiszen ő az események kellős közepén evickél, de a szép ábrándból lassan valóság lesz.
- Bárcsak kövér lenne az agyam... Az azt jelentené, hogy tele van tudással - pislogás nélkül mered maga elé, ahogy ezeket a szavakat kimondja, ebből a réveteg állapotból pedig Zsiga téríti magához azzal, hogy belecsíp a hasába. Felháborodottan ugrik egyet ültében és szúrós szemekkel néz a férfira. Tök aranyos tőle, hogy bizonygatja, valójában édes pici lánya mennyire nem kövér, de ott most valami olyasmit piszkált meg, ami kiszabadítja a szörnyet a barlangból. Vagy hogy mondják ezt? Nyulat a bokorból, na, azt. Felhúzza az orrát és lendületesen visszacsípi apja hasát. - Biztos tőled örököltem Manót, a hájamat - merthogy el is nevezte, ami elég creepy, ha jobban meggondoljuk. - És ne piszkáld, mert nem esik jól neki. Ha megsértődik, meg fog ereszkedni és nem fogom tudni felvenni egyik gatyámat sem, tiszteld a hájam! - még meg is simogatja a pocakját, ami amúgy nincs is neki. Én azért valahol sajnálom Zsigmondot, mert nők ide vagy oda, Rebeka esetében az ő vére, nem teheti meg, hogy azt mondja, nincs köze hozzá. Vagyis megtehetné, de le sem tagadhatja egy szem gyermekét.
A következő kijelentésre azért felkapja a fejét. Haza ne hozza? Az ő otthona Marcsinál van, neki a nagymamája a családja... Most kezdi csak realizálni, hogy eddig végig mennyire közel engedte magához a férfit, aki szinte csak idegen még számára. Leszegi fejét és a füvet tépkedi, majd úgy dönt, ha új esély, akkor új lehetőségek.
- Sose vinném haza. Kinyírnád a konyhában vagy nem tudom. Valami jól szituált vadászpuskával lőnéd képen, már ha el tudod találni. Tudod, a fejük is olyan nyominger - még mutogatja is. Bár őszintén szólva, amit a levegőbe rajzol az inkább egy sütőtök, semmint egy emberi fej, de ha jobban megnézzük az ember ecsetfejű alfaját, egészen helytálló az illusztráció. Érzi, hogy apja talán kínosnak véli megszólalását, de ha Rebi átsiklik felette, neki is át kell.
- Jaj apa, csak ezt ne! - olyan ösztönösen szalad ki a száján az apa kifejezés, hogy észre sem veszi. - Úgy csinálsz, mintha apácák és francia nevelőnők között nőttem volna fel. Nem vagyok már kislány. Azt hittem egyértelmű, hogy már csináltam... Dolgokat - a végét korrigálja picit, mert elég durván hangzik kimondva, hogy "figyelj fater, d***** már meg tisztességesen, mit kell ezen meglepődni?" Ezt így talán nem volna ildomos semmilyen formában, hát még ilyen felettébb kulturáltan kinyilvánítani. Bár, a mai tizenévesek már kukaccal a lábuk között születnek - és most nem a fiúkra gondolok. Például van valami tizenöt körüli rellonos csaj, aki most terhes. Tök nem normális. Azt se tudja, melyik a feje és melyik az altája, nemhogy gondoskodjon róla! - De ne aggódj, én védekezem! Vagyis ő. Vagyis mi, érted - ha ezt megnyugtatásnak szánja, nos akkor... Elég ergya próbálkozás, de lelke rajta, mindent megtett.
- Na micsoda meglepetés! Mégse a postás csinált - hacsak Zsigmond nem volt annak idején levélkihordó. Mert akkor elképzelhető, hogy mégis a postástól lett. Pedig amúgy tuti nem, mert Marcsi mesélte, hogy már akkor is semmirekellő volt, mikor Anettel megismerkedett, s minő meglepetés, hogy most is az. De ezt már nem mondja ki. - Jézusom, mit akarsz csinálni vele? Nehogy tönkretedd a csodálatos arcéleit! Merlinre, ne égess be előtte, ez tök ciki - azonnal fogja a fejét és hát, ideges. Hogyan mondhatná meg Dávidnak, hogy az apja látni akarja? Nem is járnak, meg semmi, akkor hogy intéz el egy találkozót? Azt nem mondhatja, hogy "figyi, a fater laposra ver, vagy kifaggat, tudja halál, de éld túl, mert utána megjutalmazlak"... Vagy ilyesmi.
A perifériájába bekúszó kacsa édesen hápogva totyog előre. Látja apja arcán a megelégedést, miszerint igaza volt. Rebeka nem is gondolkodik sokat, dühből cselekszik. Megragadja a kilós kenyeret egy az egyben és egy "hülye madár, nesze, zabálj" felkiáltással szó szerint hozzávágja. Úgy értem fogja, megcélozza a kacsát és eldobja a veknit. Szerencsétlen állat kétségbeesetten toporog, hogy merre induljon el, még tiszta szerencse, hogy Rebeka nem volt pontos, így a kenyér elzúg a madár mellett. A jószág persze megszámolja egyetlen nyomorúságos életét, mindemellett falfehéren (illetve nem, de belül biztos) hápog. Vagyis csak nyitogatja a csőrét, de a nyomorultja inkább elreppen. A vörös fújtat egyet és úgy néz az apjára.
- Na figyu fater. Az van, hogy tökre bírlak, de a stílusodon volna mit csiszolni. Így nem találkozhatsz Dáviddal, mert parasztnak fog tartani és igaza is lesz. Ő lesz a férjem egy napon, akinek gyerekeket fogok szülni és boldogok leszünk, úgyhogy csak akkor eresztelek össze titeket, ha megneveltelek, vili?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ugyan, ez csak természetes - legyint egyet, miközben szorgosan folytatja a munkát. Az a helyzet, hogy Sára tetoválószalont nyit, amiben, ha minden jól megy, akkor a társa lesz. Együtt viszik majd az üzletet és híresek lesznek, mint egy igazi amerikai álom, magyar kiadásban. Az első találkozásuk után nem hitte volna, hogy majd idáig jutnak, de a Bogolyfalva Csillaga rendesen összekovácsolta őket és végtére is ez a lényeg. Az persze tény, hogy elég keveset találkoznak, mivel egyrészt a felügyelők mindenhol ott vannak és tényleg csak akkor lehet kimenni a kastélyból, amikor engedélyük van, másrészt unokanővére is végzett, így nem jár többé a tanodába. Az persze érdekes történet, hogy lett a baba, de ameddig Sára nem akar beszélni róla, vörösünk sem feszegeti a témát.
A jajgatásra azonnal odakapja a fejét, de aztán megnyugszik egy pillanat alatt. Ez most egy kényes állapot, amelyben rokona van, bármikor bármi megtörténhet, de leginkább akármi. Nem igazán ért sem a terhességhez, sem az ilyenkor előforduló hangulatokhoz, pláne nem ezek ingadozásához. Számára igazából időzített bomba a szőke, de mivel jól végzi a munkáját, így nincs mitől tartania.
- Hááát, neked több mesélni valód van. Meglepett, mikor megtudtam, hogy babát vársz - kissé habozik, hogy belekezdjen-e a Dávid sztoriba. Mert hát hogyne lenne mesélni valója, te jó ég?! Az az ember egy félisten, egy Adonisz, maga a megtestesült tökéletesség és fenségesség. A tisztesség, a becsületesség, az udvariasság és charme lovagja! Igen, egy picit odáig van érte... - Persze - biccent egyet rögtön és mivel igazából épp ebben a pillanatban végez, már nyúl is értük. Ekkor esik le neki, hogy miért akar kézzel söprögetni...? Elvégre varázsló, vagy mi a fene, talán kamatoztathatná a tudását. Így ahogy megfogta, úgy engedi is el és mormol el egy varázsigét, amivel már maguktól dolgoznak is az eszközök, Rebekáé pusztán az eszmei irányítás. Szerencsétlenségére alig pár percre rá kínosan hangosan megkordul a gyomra. Egyből odakap és elhúzza a száját, majd bocsánatkérően Sárára pillant. Nyilván ő is baromi éhes, amiről pillanatokkal később tanúbizonyságot is szerez, mert kánonban szólal meg mindkettejük gyomra. Rebeka felnevet, majd int pálcájával, hogy elég a takarításból.
- Gyere, együnk - ellentmondást nem tűrően ragadja kézen a szőkét és az asztalhoz húzza, hogy végre üljön le és egyen. Rájuk fér, az egész napot végigdolgozták, szinte megállás nélkül. Elhelyezkedve kinyitja az egyik dobozt és beleszimatol. Mmm, bolognai, a kedvence. Ki is vesz egy szeletet és miután félvállról kinyög egy 'étvágyat mondatot, már eszik is. Persze rögtön elégedett fejszerkezete lesz és hümmög, mint aki még életében nem evett ennél finomabbat.
- Igazából van egy srác, aki nagyon tetszik, de nem tudom, hogy viszonozza-e. Pár évvel idősebb nálam, rúnaszakértő, Dávidnak hívják. Imádja a színházat és el is vitt, viszont utálja az édességeket, a faluban lakik és jól korcsolyázik - ezeket összefoglalva elég sokat tud róla, most, hogy így végiggondolja. Aztán azon kapja magát, hogy ábrándosan nézi a pizzaszeletét, mintha ő lenne az a csodás férfi és beleharaphatna. Nagy nehezen ocsúdik csak fel és pislog Sárára. Igen, bajban van. Totál belezúgott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ki ne merd mondani! - figyelmeztetően rázza meg mutatóujját, de már nevet is. Talán nem is olyan rossz arcú ez a Zsiga, gondolja magában, miközben elterül a fűben és fejét hosszú, vörös haja keretezi. Igazából egészen megkedvelte. Oké, az a tipszmiksz elég ratyi húzás volt, de fogjuk fel úgy, hogy ez a pasas is emberből van itt, noha arcvonásai és viselkedése néha inkább azt tükrözi, igenis a majomtól származik... Jó, ez gonosz. Egész fess és helyes ember, talán még hasonlít is Rebekára egy picikét, ám legyen, de ezt egyelőre letagadja. Mindent a maga idejében.
Rebeka döbbenten nézi "vadállat" apját, aki sokkal inkább emlékezteti valami felajzott, de gyorsan be is nyugtatózott grizzly medvebocsra, semmint egy vérengző fenevadra, aki ránéz valakire és kettétöri a gerincét, pusztán a pillantásával. Olyasmire csak Chuck Norris képes. Mondjuk Chuck Norris lánya, mikor elvesztette a szüzességét, akkor Chuck Norris visszaszerezte neki, szóval... Ha erre Zsiga is képes, akkor nincs több kérdése alulművelt vörösünknek.
- Hát üssed is szét őket, mert különben én fogom helyetted, az meg mi ciki lenne már? - kezével hessegető mozdulatokat tesz, mintha ezzel akarná jelezni, hogy az apa imidzs igen gyorsan megszűnne létezni, ha ez valóban előfordulna. Meg ha létezne. És igazából valahol mélyen eltemetve léteznie is kell, mert Rebeka képes kimondani a szájával (!!!) a bűvös megnevezést és... És erre Zsiga bekönnyezik. Mert oké, lehet, hogy Rebeka az apja lánya és ebből kifolyólag vannak fejbeli hiányosságai, de nem buta. Jó, tudjuk, az apja sem az, de ő szeret a kákán is csomót keresni, ezért állandóan Zsigmond ormótlan stílusába és kifinomultságtól mentes személyiségébe igyekszik belekötni, általában sikerrel. Persze könnyű ám megtalálni egy szálkahalmot a férfiban, mikor a saját magában lévő gerendát művészi pontossággal lépi át. Ezek ilyen Ombozi dolgok, rá se rántsatok. Viszont, hogy fokozza a meghitt pillanatot és végleg kivágja a biztosítékos, újra megszólal.
- Apa, itt nincsenek muglik - direkt a megnevezés, hiszen hozzá kell szoknia. Mostantól, ha akar valamit, majd csak kiejti a száján, hogy "apa", Zsigmond pedig hason fog csúszni, mert hát akkor ő most itt státuszt kapott, ez meg amolyan férfi dolog, hogy imádják a titulusaikat. Tudjátok, "mackókám", "hősöm", "apa", ezek ilyen katalizátorok. Elhangzik és máris kenyérre lehet őket kenni. Eközben megérkezik a tiltakozás, miszerint nem akarja hallani, hogy mi folyik a lánya és bizonyos kétes egyedek közt. Azért benzintyúkunk sem vesztette el teljesen a józan eszét, nem óhajtott kiselőadást tartani a hálószobai életéről. Még csak az kéne. - Tudom - eléggé szkeptikusan pislog apjára, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy nem egy felelőtlen csitri. Mert ez teljesen és totálisan egyértelmű.
Aztán hiába kezd bele Zsiga az újabb maratoni monológba, nincs érkezése befejezni, ugyanis egy szárnyas egyed betolakodik a képbe. Az idilli jelenet, melyben a kacsa vágyakozó tekintettel mered a kenyérre (se) megihleti az amúgy alkotói válságban tengődő Rebekát (se), aki úgy dönt, szorosabbra fűzi a madár és az eleség kapcsolatát. Törhetné morzsákra is a veknit, gondolja magában, de minek a sok hűhó, ha nem a semmiért. Különben is falánk dögnek tűnik az a stalker ott odébb, megkínálja hát egy kilónyi rágjammegaszárnyadtövét-tel. Akciója oly sikeres, ám oly pontatlan is egyben, hogy a kenyér tökéletes és szabályos ívben húz el a fűbe gyökerezett kacsalány feje felett, aki talán ijedtében kis híján ki is tojta újdonsült utódját. Sajnos azonban a rántottára már nem marad idejük, mert az a tetves jószág pofátlan módon elrepül. Így maradnak ismét hármasban: a fűben lapító kenyér, Zsigmond és Rebeka. A tökéletes családi kör.
- Nem is ide tartozott, eltévedt. Hazaküldtem, igaz kissé hevesen - s látja, ahogy apja csendben és észrevétlenül ugyan, de méretét tekintve igyekszik csatlakozni a hangyák sűrű populációjához, de ez sem menthetné meg lánya dühétől, ha úgy adódna. Tiszta szerencse, hogy a vörös nem ideges. Képzeljétek el, mi lenne, ha az lenne. Durva.
Ahogy megint felcsendül a férfi hangja, rellonosunk teljes sokkba kerül. Nemcsak humorérzéke, de hatalmas szája is van az apjának. És micsoda bátorság! Oké, el kell ismernie, van ám vér az öreg pucájában, ez egyszer meg kell veregetnie a vállát - gondolatban. - Jó, oké, nem egy matyóhímzés, de vele minden más! Gondolom anya is szeretett benned valamit, ha én lettem - résnyire szűkíti a szemeit, de szája szegletében ott bujkál az a bizonyos mosoly. Szívesen útjára engedné, de előbb meg kell győződnie róla, hogy még mindig tudja cukkolni Zsigát. Ez neki külön élvezet, aztán ismerjük a mondást, hogy elvan a gyerek, ha játszik...
- Amúgy én is egészen kedvellek. És köszi, apa - egy biztató mosolyt küld felé, aztán egy lendülettel puszit nyom az arcára, mielőtt felkelne. Nem szeretné, ha túl... Intimmé válna itt a helyzet, mert azért nincs minden rendben köztük, csak valahol el kell kezdeni a békülést. Rebekának meg végül is senkije sem maradt, csak ő, meg a nagymamája. - Na induljunk el most már, meghívhatsz valamire - kiölti nyelvét és zsebre dugott kézzel a falu felé veszi az irányt. Zsigmond pedig jobb, ha összeszedi magát, különben lemarad a lányával való közös programról. Nem így ismertük meg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

El van keseredve. Itt a nyár, a hőség, most szabadnak és boldognak kéne lennie, Dávid oldalán kéne belevetnie magát az éjszakákba. Ha ő létezne. És az apjával is úgy tűnik kibékült és mégis... Az, hogy évekig őrizte a fotót és hiányzott neki, de végül az anyja miatt sosem jött... Egyszerűen csak Rebeka megtört. Szomorú, dühös és elveszett. Minden, amiben biztos volt és, amiben hitt, az egyszerűen szertefoszlik, az ideiglenes boldogsága pedig hamuvá omlik szét szájában. Gusztustalan egy időszak ez.
Egy rövid sortban és fekete vállpántosban van, edzőcipőben és, bár hangulata a béka feneke alatt van, a nap gyönyörűen ragyog le az égről. Kifejezetten meleg van és mindenki nevetve járkál körülötte, ő pedig, mintha a világ színét vesztette volna és fekete-fehér lenne, úgy jár-kel föl s alá. Nem tudja, kivel oszthatná meg mindezt, Sárinak nem biztos, hogy ez épp alkalmas pillanat. Meg hát, neki ott van most Viktor és a gyerek, meg a szalon, nem akarja terhelni állapotosan. Az apja... Ő is most egy olyan dolog, amit tisztáznia kéne. Noelt nem igazán ismeri, Dávid pedig, akinek még elmondhatná, egyszerűen nem létezik. Krisztiánt pedig nem hajlandó felkeresni. Még csak pár napja, hogy mindez megtörtént. Nem tudja, hogy léphetne túl a dolgon, ráadásul nem túl nagy segítség számára, hogy a fiú olyan faarccal beszélt vele, mintha csak a napi rutinon esne át. Ennél nagyobb gyomorszájon vágást nem is kaphatott volna az elmúlt időszak után.
De most végre egyedül van, felrúnázott zenelejátszója a zsebében lapul, fülében üvölt a zene, melankolikus természetesen. Így lehet, hogy miközben épp nagyon sajnálja magát, nemcsak nem hallja meg a fűből érkező sírást, de még a szerencsétlen delikvensben orra is bukik. És nem átvitt értelemben, hanem tényleg zakózik egyet. Természetesen le is horzsolja egyik térdét és jobb csuklóját is igen erősen beüti, ami nem igazán kellemes érzés. Fülhallgatója már kiesett a helyéről és így már hallja a bőgicsélést.
- A francba már, nem igaz, hogy az út közepén kell neked is szomorkodnod, nincs elég bajom így is? - könnybe lábad a szeme a fájdalomtól, meg a szíve szilánkjaitól, meg hogy az ismeretlen is sír... De ő nem akar. Mégis úgy érzi, csak egy hajszál választja el tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nincs elég baja, még valami csaj is itt heverészik a fűben és nem tesz semmit, csak... Bőg. Így, hogy most már megsérülve csücsül ő is a zöld rengetegben, szemügyre veheti kisírt szemű társát. Hiába van komoly baja, hiába erős még így is, hiába próbálja tartani magát, egyszerűen érzi, hogy a gát át fog szakadni.
- Igen, nekem! - felháborodottan válaszol, majd érzi, hogy az első forró könnycsepp legördül arcán. Aztán a következő és a következő, majd már csak azt érzi, hogy keservesen sír. Fáj a szíve, szinte kiszakad a helyéből, a mellkasa is feszít, kapkodja a levegőt, nem tudja tovább benn tartani azt a vihart, amit eddig elzárt legbelül. Mintha valamiféle különös erő szétszakítaná önuralmának utolsó darabkáit is, ezzel pedig meztelenre vetkőztetné Luca előtt, már ami az érzéseit illeti.
Megpróbálja fékezni a feltörni készülő újabb hullámot, de vajmi kevés esélye van. Ismét eszébe jut, ahogy Dávid arcvonásai átalakulnak és nem marad belőle más, csak Krisztián. Hogy a fiú semmilyen érzést nem mutatott, tényszerűen közölte, hogy átverte a vöröst, hogy tudja mekkorát hibázott, hogy Rebeka dolga eldönteni, mit kezd a helyzettel. Ez a hűvös közömbösség megrémítette és végleg el is szomorította. Aztán felrémlett előtte Zsiga képe, ahogyan előveszi a pénztárcáját, abból pedig az aprócska, már fakulóban lévő fotót, ahol ők vannak ketten, Rebeka azonban még csak apró baba formájában. Az az utolsó olyan emlék, ami az apjának maradt belőle, utána tizennyolc évig nem találkoztak. Nem kereste őt, mert nem kereshette, ez pedig végtelenül dühössé tette a rellonost, mert erről talán nem is igazán az Ombozi tehetett, sokkal inkább Anett, az anyja. Az érzései kezdtek megkavarodni, a szomorúság könnyei hirtelen átalakultak fájdalmas könnyekké.
- Engem elhagytak! Ketten is! - és igen, most indul a nyomormérce. Kinek rosszabb? Kérjük tegyék meg tétjeiket. Rebeka megtette és dühös, eléggé úgy tűnik, hogy a játszmát nyeri, de most jön csak a Czettner lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fájdalom. Először csak annyit érez, hogy az, amit mindig el tud fojtani, amikor éppen kell, most megállíthatatlanul tör ki belőle. Próbál a kontrolljába kapaszkodni, de sírásának hevessége és zaklatottsága a lányéval egyenes arányban nő. A mellkasa már kezd megfájdulni, látása újra és újra elhomályosul a könnyek miatt, de mindhiába próbálná törölgetni őket, az utánpótlás folyamatosan érkezik. Légvétele szaggatott, néha sok kicsit, néha csak egy nagyot képes lélegezni, ez a furcsaság azonban nem szándékozik változni.
Egészen addig.
Luca hangja belehasít fülébe és ott visszhangzik, majd valami rázúdul. Csak annyit érez, hogy a fejébe iszonyatos fájdalom nyilall, a mellkasa, a szíve és a tüdeje is mintha pár pillanatra leállna a működést tekintve. Az, amit eddig fájdalomnak hívott semmi volt ehhez képest. Halántékán kidagad egy ér és az eddig csak beléhasító fájdalom állandósul.
Nem tehet mást, minthogy mindkét kezét fülére tapasztja szorítja a koponyáját, majd felüvölt.
Valaki kapcsolja ki, állítsa le!
Hiába próbál a kontroll utolsó vékonyka, szakadt fonalába kapaszkodni, esélye sincs. Az irányítás kicsúszik a kezéből és már azt sem hallja, amint a navinés feljajdul. Az érzés nem múlik, a végtagjai is lüktetni kezdenek, főleg a kezei, érzi, ahogy legyengül, csak a benne tomboló érzelmek gyötrik fáradhatatlanul. Olyan ez, mintha nem is egy, hanem legalább két ember fájdalmát kéne átélnie, mintha minden az ő vállára zuhanna és betemetné. Összekuporodik és csak azt reméli, hogy mihamarabb abbamarad ez a szörnyű lárma, ez a kín és nem marad más, csak a csend és a zsibongás. Egy alig észrevehető bizsergés. Kérlek. Könyörgőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Késő este van már, mikor egy pár bakancs bizonytalan léptekről árulkodik az ispotály folyosóján. Az egyébként meleg éjjeli órában is hosszú, fekete csőfarmerben érkezik meg, felette egy bővebb rövid ujjú fehér színben, rajta egy bőrdzseki. A vörös lobonc könnyedén omlik a lány hátára, miközben jobb kezét a fal felé nyújtja, hogy meg tudjon támaszkodni, ha esetleg ismét hirtelen megszédül.
Nem kellett volna erőltetnie az amorfizációt. Azon agyal, vajon ha elég sokat használja, visszakapja vele a régi erejét? Képes lesz megint meggyógyítani másokat? Isteni adottsága tulajdonképpen teljes ellentétére fordult, hála Lucának, azóta pedig nem találja a helyét. Noha úgy tűnik Krisztiánnal végre zöld ágra vergődtek és apjával is rendeződött a viszonya, valaminek mindig történnie kell. Így lehetséges, hogy erősen túlhajszoltan, borzalmas migrénnel keres valakit, aki segíthet rajta. Elsősorban a fejfájásán, másodsorban azon a tévhiten, hogy így már nem is válhatna belőle jó gyógyító. Hiszen valljuk be, ha az ember képes elpusztítani bármit, ami az útjába kerül, leszámítva az élő szervezeteket, nos az nem feltétlenül való mondjuk egy ehhez hasonlatos helyre. Azt persze többen is mondták, hogy az elhatározás a lényeg és az, hogy tényleg akarjon segíteni másokon, mégsem ilyen egyszerű a helyzet.
Végül feladja és lerogyik az egyik székre, lehunyja szemét, miközben fejét a falnak dönti. Nála alkalmatlanabb lény nem is létezik a földön arra, hogy gyógyító legyen. Pillái megrebbennek, ahogy oldalra pillant a folyosón, hiszen léptek zaja üti meg a fülét. Az előbbi állítása, miszerint nem létezhet nála alkalmatlanabb lény, hirtelen megkérdőjeleződik. Soha életében nem találkozott még vámpírral, azonban tanult róluk eleget ahhoz, hogy felismerjen közülük egyet. Hiába a fejét hasogató éles fájdalom, képtelen levenni tekintetét a férfiról. Egy vámpír. Egy ispotályban. Orvosként. Képtelenség. Legalább annyira, mint Rebeka gyógyítóként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jéghideg kezeit igyekszik zsebeibe rejteni, vagy épp a forró kályha közelébe emelni, ezzel is felmelegítve zsibbadt, elgémberedett ujjait. Erre nem számítottak, mikor úgy döntöttek, túrázni mennek. De nem ám! Hiába öltöztek fel, rá kellett jönniük úgy nagyjából félúton, hogy spuri vissza, különben majd tavasszal fognak kiolvadni a hibernációból. És igen, bár a kapcsolatuk immáron viszonylag sima és zökkenőmentes, azért Krisztiánt nem biztos, hogy mellőzné fél évig az apjáért. Amikor úgyis csak jégbe fagyva állnának (vagy ülnének?) egymás mellett.
Ő maga egy hatalmas adag krumplifőzeléket kért fasírttal, mert miért ne és a szájához emeli a gondosan előhűtött - alias megfújt - falatot, mikor Zsiga megszólal. A kanál megáll a levegőben, majd az a szép falat szép lassan lepottyan az evőeszközről. Rebeka kicsit hitetlenül, kicsit meglepetten, kicsit megfejthetetlenül pislog a férfira, majd tekintetét inkább eledelére szegezi, hogy ismét nekiláthasson a hosszas hűtési procedúrának.
- Az évnyitó átlagos volt. Új igazgatónk van. Egész jó fejnek tűnik - megvonja vállát, de nem is figyel arra, amit beszél, csak az motoszkál a fejében, hogy ki lehet az a nő, aki a frissen visszakapott apját el akarja venni tőle. Mert igen, akárki is az, biztos majd ő lesz a fater élete szerelme és talán azért az akárkiért képes lenne elhagyni Rebit. Ezek a gondolatok motoszkálnak fejében, majd hirtelen szólal meg, fejét Zsigmond felé kapva.
- Azt hiszem, együtt vagyunk Krisszel. De ki a nőd? Miféle bigét csíptél fel? Szép? Okos? Csinos? Van ízlése? Sok pénze van? Miért tetszik neked? - annyi kérdést zúdít rá egyszerre, hogy a férfi tán meg sem képes őket jegyezni, de ez mindegy. Tudni akarja a sztorit elejétől a végéig. Mindemellett még az az izgatottság is elsikkad, hogy meséljen az eridonossal való... Kibéküléséről? Nem egészen így mondanám. Az most mind mellékes, hiszen az ő egyetlen apukáját valami némber le akarja nyúlni. De ő bizony nem fogja engedni. Lenyomja azt a tyúkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem tudja, mondhat-e igent. El kell döntenie, hogy az előítéletei győzedelmeskedjenek - amik általában nincsenek, de most mégis vannak -, vagy a fejét szüntelenül ostromló kalapács. Érzi, hogy az állapota percről-percre sokkal rosszabb és bármi is legyen, el kell fogadnia egy vámpír segítségét. Nyilván nem engednék, hogy itt dolgozzon, ha veszélyes lenne, így végül mind az élőkben, mind a holtakban bízva egy aprót biccent.
- Széthasad a fejem, bármi jó lesz, csak segítsen - kissé szenvedős mosolya grimaszba torzul, ahogy a fájdalom egy újabb hulláma éri el. Miért volt ennyire buta? Nem is érti. Mielőtt találkozott volna Lucával, még tudta, mikor kell abbahagynia, de az amorfizáció ezen új formája nem úgy működik, ahogy szeretné vagy képzeli. Bárhogy is legyen, egyelőre képtelen felmérni, meddig mehet el, így ez nem az első eset, hogy totálisan taccsra teszi magát.
Arra gondol, hogy felkel és megy, amerre csak lehet vagy amerre mondják, azonban lábai nem akarnak úgy működni, ahogy szeretné és egyensúlya is cserbenhagyni látszik a vöröst. Szemei iszonyatosan csillognak, ahogy szinte könyörgőn és segítségkérőn reszketnek fel a férfira. Segítsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kit érdekel az új igazgató, mikor olyan kardinális kérdésekről van szó, minthogy Zsigának mindjárt nője lesz, aztán biztos gyereke is és Rebeka eltűnik a süllyesztőben? Persze fő az optimizmus - leginkább egy hatalmas fazékban fő, de mindegy -, nem szabad ilyesmit feltételeznie, meg már egyszer tisztázták, hogy nem azért ment el, mert nem szereti a rellonost csak... Mi van, ha megint elveszíti? Nem biztos, hogy meg tudná bocsájtani akár magának, akár apjának. Mi több, nem is akarja ezt elnézni a férfinak. Egy szép nő viszont akármit tehet.
A kérdésre csak megvonja a vállát, mert ő aztán semmi rosszat nem mondott. Nem baj, az, ha egy nő gazdag, elvégre egy nő igenis lehet gazdag. Nincs abban semmi rossz, ha egy tehetős hölgy összejön egy nem annyira tehetős férfival. Mint pl. Zsiga. Na nem mintha a vörös ismerné apja egyenlegét, de gyanítja, hogy nem ő lesz az év legbefolyásosabb és leggazdagabb embere.
- De apa, ő szebb nálam? És majd odaköltözöl hozzá? És akkor már nem is jössz ide többet? - hatalmas barna szemei, mintha egy édes, újszülött boci lenne, úgy merednek Zsigmondra. Belőlük az aggodalom, a kétségbeesés és a múlt tükröződik, egybefonódva hihetetlen mértékű ragaszkodással. Ha tehetné, hatalmas karmokat növesztene és belemarna a férfi bőrébe, hogy mindig megtartsa őt magának, hogy csak akkor válhassanak el, ha szó szerint kitépik egyiküket a másikukból.
- De most ne terelj, hanem nekem beszélj. Aztán majd én is - még a kajáját is leteszi az előttük lévő asztalkára, annyira komolyan gondolja. Nem képes addig enni, míg nem tudja, hogy az ő egyetlen apukáját nem veszik el tőle. Mert aztán mit mond Zsiga bácsi a szomszéd néninek? "Költözöm a szuperszexi, szuperokos, szupermenő barátnőmhöz. Ja a gyerek? Iskolában."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Erre a kérdésre csak olyan válasz érkezhet, mely Rebeka malmára és önbizalmára hajtja a vizet. Tehát a leggyönyörűbb nő ezen a földkerekségen Zsiga számára kizárólag, mondom kizárólag Ombozi Rebeka Liliána lehet. Ellenkező esetben itt zokogás, felháborodás és örihari-sosebari lesz. Az szörnyű lenne, nemde Zsigmond? Igen, így, a teljes neveden. Szóval ehhez mérten válaszolj eme sorsdöntő, ravasz kérdésre, mely minden férfi agyát túlontúl megdolgoztatja.
A válaszra leányunk szeme felcsillan és hirtelen megkönnyebbülés árad szét egész testében. El is mosolyodik, annyira büszke és elégedett, így nemcsak engedi, hogy a férfi a keze után nyúljon, de még közelebb is húzódik és odabújik hozzá! Bizony, ez az igazi szeretet, melyet csak egy édesapa kaphat egyetlen és egyben legkedvesebb lányától. Best family moments.
- Egy kicsit megijedtem, hogy nem mondtál semmit, csak azt, hogy találkozgatsz valakivel. Mert lehetne nálam milliószor szebb és tehetségesebb és mehetne kevésbé az agyadra. Annyira, hogy inkább őt választod... - "helyettem", fejezné be a mondatot, de nem teszi, mert még a végén megsérti Zsigát. De ő már hozzászokott ahhoz, hogy a lánya teljesen bizonytalan, és még mindig kapcsolatuk puhatolózó stádiumában vannak. Ezért aztán nem meglepő, hogy gyermektigris módjára nyávog fel, ha valami egyéb titulusú nőstény hímszagra jőve el óhajtja orozni élete férfiját: az apját. Mert ebből - jó esetben - csak egy van az életben, azt meg azért viszályok ide vagy oda, illik megbecsülni.
- Szóval ezek szerint randiztok. Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus alkat vagy - elismerően bólint egyet. Ez nem célzás volt arra, hogy Zsigmond a "jó a segged, kő' kóla?" kategóriában lubickol, pusztán nehezére esik elképzelni, ahogy a másik esetleg rózsával vár egy nőt, elviszi valami puccos étterembe és a végén illedelmesen csókot lehel a nő puha, kívánatos ajkaira és a bejárati ajtóig kísérve szerelmesen a fülébe suttog és NOPE. Ez nem ő. Tuti, hogy ez a bige valami belevaló kocsmapipi, aki jól megmondja a frankót és legalább olyan jól tud böfögni, mint amilyen jól főz és amilyen csinos. Aki nem ijed meg egy kis izgalomtól, vörösre rúzsozza a száját és amikor belép valahová, mindenki rá figyel. Vagy az is lehet, hogy full átlagos. Igen, ez valószínűbb.
- Nem bánom, hogy nem lesz féltesóm, nem kell több - elhúzza száját a gondolatra. Igen, szereti Noelt, azt a csajt, akinek a nevét se tudja, hát őt is biztosan, meg neki Sára a kedvence, szóval őt nagyon. De van még pár féltestvére anyai ágról, úgyhogy most már elég a jóból. - Amúgy Krisztián volt Dávid. Tudod, ő metamorfmágus és annyira fura, hogy tartott annyira fontosnak, hogy ne használja ki az alkalmakat, amik lettek volna. Elárulta az igazat, aztán találkoztunk és megcsókolt és... - és itt felsóhajt, mint valami szerelmes tinédzser. Hogy is nézett ki Dávid? Ah, kit érdekel? Krisztián, awh! Itt egyébként lenne egy szívecske, ha ez nem egy szerepjátékos területen lévő szerepjátékos hozzászólás utolsó mondata lenne. Csak hogy tudjátok, mit kell ideképzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gyűlöli, ha segítségre van szüksége, most pedig ismét egy ilyen, számára kellemetlen helyzetbe keveredett a saját butasága miatt. Vagy inkább csak tapasztalatlan? Nagyon jó kérdés. A magát amúgy sem könnyen adó Rebeka számára már az is nehéz, hogy egy embertől fogadjon el segítséget, hát még egy vámpírtól. Na nincsenek olyan rémképzetei, hogy Adam majd egy pillanat alatt megissza vérének ezer százalékát, aztán gyorsan elássa a hátsó kertben, de akár még ez is megtörténhetne!
Mindenesetre nem gondol ilyesmire, csak megadóan fogadja el a segítséget. Lábra azonban már magától szeretne állni, ehhez pedig igyekszik minden maradék erejét összeszedni - mindhiába. A fájdalom újabb hullámai suhannak át fején, s csak kis híja, hogy fel ne nyögjön. Ez egyre rosszabb.
Neki igazából a folyosón is jó lett volna, csak adjanak valamit, akármit. Ehelyett a férfi a karjába veszi, vörösünknek pedig nemcsak esélye, de ereje sincs tiltakozni. Különös módon úgy dönt, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet, így megbízik a másikban. Hisz abban, hogy mivoltától függetlenül azért van itt, hogy segítsen és ne megcsapoljon ártatlan betegeket. Hisz abban, hogy jobb lesz. Nem tart sokáig, míg megérkezik egy ágyra és hát nem kéne kétszer kérni, hogy feküdjön le. Mint a kis angyal, úgy engedelmeskedik teste kínjának, s csak azért ül fel, mert a gyógyszer megérkezik.
Az utasításra egyetlen pillanat alatt felhörpinti a lötyit, de rögtön grimaszba torzul arca. Országomat egy kis vízért. Ennél gusztustalanabb dologgal ritkán találkozik az ember, így amint felé nyújtják a poharat, azonnal öblít. Kiissza az utolsó cseppig, majd mintha maratont futott volna, miközben gepárdok üldözik, olyan fáradtsággal hanyatlik vissza az ágyra. Lehunyja szemeit és várakozik. Az érkező fájdalomhullámok már most ritkulnak, erősségük is csökken. Arcvonásai hamar rendeződnek, ahogy közérzete is jobbá válik. Akármit is kapott, használt.
- Köszönöm - szempillája megrebben, ahogy a férfi felé fordul és megkeresi annak tekintetét. Most már tényleg sok kérdése van. - Ön hogyhogy itt dolgozik? - milyen kedves indítás. Bár a hangja teljesen érdeklődő, azért nem kell zseninek lenni, hogy a vámpír lét és a gyógyítói szakma között érzékelt anomáliát kihalljuk szavaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már semmi sem ugyanaz. Érzi, ahogy a világ darabokra hullik körülötte az őrjítő kín és a fékezhetetlen érzelmek közepette. Mikor fájt neki ennyire valami? Remeg a bensője, remeg ő maga is, kezeit fülére tapasztja, mintha valahonnan máshonnan és nem belülről jönne ez a hihetetlen löket. Minden egyes apró érzelem hatalmassá duzzad, és érzi, hogy képtelen szétválasztani őket. Mi igazi, melyik az igazi? Keresi a kapaszkodót, de nem találja, legszívesebben sikítana, de egyetlen hang sem jön ki a torkán.
Aztán minden csendesülni kezd, ő pedig alig kap levegőt, olyan, mintha a tüdején ülnének. Be. Ki. Be. Ki. Még mindig összeszorított szemmel ül, kezeivel befogja füleit, és várja, hogy végre kiürüljön minden és csak a csend maradjon. Retteg, ha most csinál valamit, megint jön egy hullám, azt pedig képtelen lesz kibírni. Lassan, nagyon lassan, nagyon sok várakozás után meri kinyitni szemeit, de ez is olyan, mintha ólmokat próbálna emelgetni. Kezei lehullanak a földre és ahogy megemeli fejét, látszik rajta, hogy hulla sápadt. A fehér falba valószínűleg beleolvadna. Mintha pici, vörös szeplői is eltűntek volna, azok is teljesen belefehéredtek. Egész testében remeg, ahogy nézi a másik lányt.
Sajnálom. Ez a mondat ott visszhangzik a fejében, miközben mozdulni is alig bír. Szólni akar, de még csak kinyitni sem képes száját, annyit lát, hogy ott hagyják. Tulajdonképpen magatehetetlenül. Ő tette ezt velem. Azonban hiába a gondolat, hiába az igyekezet, képtelen lábra állni. Hosszú percekig ül a fűben, mire el tud indulni négykézláb, de mindene fáj. Amikor végre megpillant valakit és az is őt, csak az illető sziluettjét látja, nem tudja kivenni, ki lehet az. Aztán, ahogy az a valaki közeledik felé, minden egyre homályosabbá válik, mígnem teljesen elsötétül és a várva várt csend megérkezik. Elveszti az eszméletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szalon még nincs készen, sok apróság hiányzik belőle, Sára nélkül azonban Rebekának sem elegendő ideje, sem erőforrása nincsen ahhoz, hogy gyorsan befejezze a megkezdett munkálatokat. Így tehát szabadidejében, mikor épp van pár elkölteni való galleonja, folytatja a szépítgetést és az eszközök beszerzését. Egy tetoválószalon nem kis tétel, már amennyiben az ember tisztességesen csinálja és ki tudhatna többet minderről, mint a televarrt Rebeka?
Már dél körül járhat, erre az apró-cseprő információra pedig korgó gyomra hívja fel a figyelmet. Mit van mit tenni, ennie kell. Kilép a helyiségből és bezárja az ajtót maga után, hogy valami étel után nézzen, ekkor pedig azt hiszi, csak káprázik a szeme. Mit keres itt Dávid - akarja mondani Krisztián? Mert bizony, az út túloldalán ott áll teljes valójában a metamorfmágiában jártas barátja. De mi oka lenne álcáznia magát, elvégre már együtt vannak, mi más késztethetné még arra, hogy valaki más arcát használja?
Valójában mindegy is, mert a kérdések elsikkadnak a tény mellett, hogy vele ebédelhet. Minő szerencse! Pompás fordulat. Körülnéz és átszalad az úton, hogy utolérje a srácot, de már előtte nyitja a száját, hogy rá kiáltson.
- Krisztián!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szikla szilárd meggyőződése, hogy a férfi, akit lát, pusztán párja a régről jól ismert alakban, fel sem merül benne a gondolat, hogy talán más lehetne. Esetleg az igazi személy. Mert hát, Krisztián nem élő emberről mintázta azt a kinézetét, ha pedig mégis létező személy, hát mennyi lenne az esélye annak, hogy pont itt, pont most fussanak össze? Szinte nulla.
Amint visszakérdez, Rebeka picit összezavarodik, pont akkor ráadásul, mikor megérkezik, pontosan a fiú elé.
- Hát mert ki más? Vagy ezzel az arccal már csak Dávidként tudlak megszólítani? - oldalra billenti a fejét. Talán Krisztián valóban kialakított egy másik személyiséget? Neeeem, arról bizonyosan tudna, elvégre elég sokat találkoznak ahhoz, hogy feltűnjön neki, ha a barátja, hogy is mondjam... Meghasonlana. Nem pszichológus ő, hogy "ezt majd ő tudja", de azért na. Meg amúgy is, Krisztián potom huszonkét éve metamorfmágus, ha bármiféle személyiségzavara lenne, annak már illett volna előjönnie. Bár ki tudja, mit ért ő ehhez?
- Azt hittem, ma dolgod van, hogy-hogy erre jársz? - a kérdés persze burkoltan arra vonatkozik, hogy csak nem olyan lovagias, hogy munkáját megszakítva véletlenül erre járt és pont együtt tudnak enni...? Rebeka hisz a sorsban és a karmában is, de ezt még ő se veszi be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rebeka szeme elkerekedik, mert most aztán végleg összezavarodott. Mi az, hogy ő nem Krisztián? Ne nevettesse már! Oké, annak idején, egyszer bedőlt ennek a trükknek, de hogy kétszer ugyanabba a hibába essen? Kizárt! Lehet, hogy ez valami teszt, de azt meg minek? Jaj szegény feje, most már végképp nem ért semmit.
- Bálint. Aha - ahogy megismétli, hangjából süt a hitetlenség. De oké, tegyünk úgy, mintha elhinnénk, hogy ő nem Krisztián. Hátha át tudjuk verni, gondolja vörösünk, de belül milliónyi kérdés kezdi mardosni. Mire fel ez a színjáték? Talán bajba keveredett és Ombozink a lehető legrosszabbkor érkezett a képbe, most pedig úgy kell tennie, mintha más lenne? Nem, már egy szót sem képes felfogni, a saját gondolatai rémisztik meg a legjobban. De csak nyugalom, kell lennie magyarázatnak.
- Én már csak ilyen jövős-menős vagyok - a kis unszolásra elindul ő is, de most meg arra gondol, hogy Krisztián keze épp hozzáért, ebből az érintésből viszont hiányzott minden, amit eddig valaha tapasztalt kedvesétől. Mi az isten folyik itt? Most akkor ő tényleg nem Krisztián?
- De figyelj, most tényleg nem viccelődsz? Nagyon fura vagy. Megebédelhetünk, meg minden, de most tényleg nem vagy Krisztián? - látszik az arcán, hogy totálisan sokkolja a felismerés, hogy az igazi Dáviddal (Bálinttal?) találkozik. Szóval akkor most megelevenedik a pokol. Tudta, hogy ez az édes kis semmiség később még vissza fog ütni. De miért pont most?