Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szélesen elvigyorodva nézi végig Ethan reakcióját, majd megrázva fejét indul meg a fiú felé. Mondjuk tényleg nem őt célozta, de most ha egyszer neki sikerült, és ha már így történt, akkor így is jó. Megfogalmazás lvl Kamilla. Ugyan azzal a csillogó görbülettel arcán lépked a mestertanonc felé, s mikor közelebb ér hozzá, párszor megvonogatja vállát.
- Valahogy kihozzátok belőlem. - jó, mondjuk nem olyan vicces az az eset, ahogy ők találkoztak. Hát majdnem meghalt, az a nőszemély ki akarta vágni. Nem mintha ő nem másképp cselekedett volna, ha betörik a fejét a férje ütőjével.
Nem, nem igazán zavartatja magát azon, hogy a prefektusnak valószínűleg jobb dolga is lenne mint mondjuk vele foglalkozni. Pofátlan nem pofátlan, ez van, és bizony most azt tervezi, hogy jól fent tarja, vagy a nyakába akaszkodik. Szegény Ethan, én sajnálom.
- Hogy vagy? - kabátja zsebébe dugja kezeit, miközben felpislog rá szürkés szemeivel, s kíváncsian billenti oldalra fejét. Amúgy jó kedve van, bár az élete megmentőjével valószínűleg akkor is így viselkedne, ha épp utálna mindenkit.
- Szépen hull a hó. - dünnyögve állapítja meg a nyilvánvalót, miközben arcát az ég felé fordítja, mintha csak meg akarna róla győződni.
- Mész valamerre? - ismét a vele szembe álló irányába fordítja figyelmét, és tényleg szépen mosolyog rá, hogy ne küldjék el a bús fenébe. Nem mintha ő speciel olyan lenne, de a francia ág tagjaival sosem lehet tudni. Főleg, hogy ő Rémi bátyja, és ismeri Rémit, pontosan tudja, hogy mennyire képes változni egyik pillanatról a másikra. Tú mács Saint - Venant Kamilla, tú mács.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy pillanatra felvonja szemöldökét, ám ugyan akkor ki is rázza a hideg. Amúgy fogalma sincs hogyan ütötte le Roxyt, ott kivágták a filmet, arra emlékszik, hogy valami olyasmit mondott neki, amit az anyja, aztán meg már hogy megjött Mihael, és akkor beszél hozzá, ő meg azt hiszi, hogy meg fogja ölni, és aztán megint filmszakadás, és utána meg már reggel. Mélyen beszívja a levegőt, ahogy a cipője orrát kezdi tanulmányi.
- Megbántam már elégszer. - halkan dünnyög, a bűntudata újraéled, hogy nem, ez bizony nem így van. Megrázza a fejét, elpillant oldalra, elhúzza a száját.
- Nem téged akartalak megdobni. - olyan nagy szemekkel pislog a másikra mint valami kiskutya, aki szétszedte a család kedvenc díszpárnáját és abban reménykedik, hogy nem rúgják ki a házból az utcára.
- Tényleg. Egy elsőst akartam. Rám csukta az ajtót. Tudatosan. - még magyarázkodik is mellé, hogy bizony így volt, higgye csak Ethan el. Az utolsó szót meg csak azért teszi hozzá, hogy nehogy már ráfogják a kisebbek terrorizálását, mikor neki meggyőződése, hogy a galád látta mikor ott lépkedett mögötte.
- Nagyon fáj? - összeráncolja homlokát közben a szóban forgó testrészre pillogva. Na, tényleg nem akarta, véletlen volt, ez is az elsős hibája. Miért tért ki, mehetett volna még egyenesen, vagy megállhatott volna megcsodálni Ethant, vagy tudja a fene. Na hát ennyit arról, hogy feldobja a hóval az emberek napját. Egyel találkozik, azt is arcon hajigálja. Semmi baj Kamilla, semmi baj.
- És.. Csak így egyedül? - összevonja szemöldökeit, hangjából süt, hogy tényleg kíváncsi. Az ember azt gondolná, hogy az ügyvédpalántára csak úgy tapadnak a nők, vagy ha nem is leányzóval, de mondjuk Iannal - bizony, tudja a nevét, meg azt is, hogy finom a zabpelyhe - ruccan ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halványan elmosolyodik a másik sóhaját hallva, aztán ez a görbület csak szélesedik, amikor megérzi szőkés fején a másik kezeit. Oké, ismét szent a béke, mindenki boldog lehet.
- Köszönöm.
Tudja ő jól, hogy most nem ezen múlik a kis lelke üdvössége, csak na. Ha már rászóltak, akkor egy kis ideig próbál viselkedni - jesszus, mintha csak egy négyéves gyerekről beszélnénk -, vagyis olyan illedelmesen meg minden. Azért csak Kamilláról beszélünk, tudja ő hol a határ, csak néha be kel húzni neki is a kéziféket.
Aztán jön a válasz az ő magyarázkodására, mire ő is felvonja szemöldökét.
- De ha egyszer rám csukta az ajtót. - ismétli meg az okot, és igen, nagyon szívesen hozzátenné ő azt, hogy tanuljon már az az elsős egy kis tiszteletet, de tudja ám, hogy az rá is ráférne. Na nem mintha olyan könnyű lenne ilyeneket csinálni a nagyobbakkal szemben, ha egyszer az ember csak úgy körbe van barikádozva velük, és a kilencven százalékukkal úgy viselkedik, mintha már az óvodában is puszipajtások lettek volna. Lehet, hogy egy vele egykorúval már azt se tudná mihez kezdjen.
Jó, Ethannek nem fáj, azért ő mégis egy lány, szépen is nézne ki a fiú, ha napokig tartó fülfájást kapna attól a kis hógolyótól. Tulajdonképp nem tudná Kamilla, hogy mit csináljon akkor vele, megkérdezné, hogy kér - e rá puszit, vagy valami. Erősen kétli, hogy Ethant egy ilyenért egyből a gyengélkedőre kéne cipelni.
- Hát.. Tudom is én. - megvonogatja vállait, miközben próbálja összerakni fejben a gondolatait, hogy úgy jöjjenek ki ahogy akarja, de közben félreérthető se legyen.
- Mondjuk Ian. Jóban vagytok, nem? - szívesen rákérdezne ő Elizára is, csak úgy, mert miért ne, hát annyi minden pletyka terjed egy ilyen iskolában, viszont inkább elveti az ötletet, nem az az életcélja, hogy fekete pontokat halmozzon a mestertanoncnál.
- Vaaagy ha ő nem ér rá, valami asszonnyal. - hát Kamilla, ez nem lett a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ő nem lesz semmi jónak elrontója, ha a gyerek havazni akar, hát akkor ő havazik vele. Azt azért említsük meg, hogy elég vicces fejet vágott, mikor Bence elé állt a gondolattal, hogy ők ketten menjenek ki és építsenek hóembert és minden ilyen dolgok. Mert Havasi uraság nem épp az az ember, aki csak úgy kivonszolja a seggét a hidegbe, és még bele is nyúl.
Rellonos leánykánk arcán olyan széles vigyor jelenik meg mikor kiérnek a kapun, hogy csak na. A mellette levő nyílván úgy gondolta, hogy majd ő maga lesz az építmény, legalábbis annyi mindent aggatott magára, mintha arra várna, hogy beburkolják a fehérséggel.
Aztán megkapja az utasítást, mire megemelkednek szemöldökei. Először fel se fogja, hogy ez valami viccféle lenne, kell egy kis idő míg leesik neki, de akkor már ismét mosolyog. Megveregeti a fiú vállát, talán egy kicsit erősebben is, hát had érezze már a testvéri szeretet.
- Én olyan hóembert csinálok neked. - bólint miközben felméri a terepet, majd meg is indul, bakancsaival nyomot hagyva a még érintetlen részen.
- Csak aztán nehogy az arcodra fagyjon az a csinos kis vigyor. - dünnyög, és már épp lehajolna, hogy akkor belekezd a hengergetésbe és gurításba és tervezésbe... Amikor fejen találják. Komolyan. Most tényleg, komolyan. Elmormol magában pár cifra román káromkodást, ahogy felemelkedik, és olyan arccal néz társára, mintha puszta kézzel le tudná vágni a fejét. Amúgy nincs ebbe semmi komoly fenyegetési szándék, csak szereti ezt csinálni. Ha Milán így, akkor ő is így.
- Most írtad alá a halálos ítéleted. - szélesen elvigyorodik, majd elindul felé, azzal a céllal, hogy akkor ő most jól bele fogja hempergetni a hóba. Aha, persze, mert majd még sikerül is neki, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A kijelentésre sóhajt, viszont nem áll szándékában válaszolni, legyen az övé az utolsó szó, jó. Felvont szemöldökkel nézi őket, még el is mosolyodik, ez már teljesítmény. Viszont nem tart sokáig, elkéri a gyereket, s mikor karjaiban tarthatja, szervezetében túlságosan is sok lesz az oxitocin, eluralkodik rajta a boldogság, mintha csak tényleg az ő újonnan szülött gyereke lenne. Norbert újabb mondatára lebiggyeszti ajkait, és úgy pislog fel rá, mintha komolyan venné.
- Képes lennél elhagyni engem meg a babánk? - halkan kérdezi, szépen eljátsza, miként szomorítja el a tény hogy a gyereke apja csak úgy lelépne.
Mikor megérzi a másik karjait a vállán, ismét elmosolyodik, fejét a másiknak dönti, egy pillanatra lehunyja szemeit. Hát tiszta aranyosak így együtt, mint egy kis család, akik szeretik egymást és nincsenek eget verő veszekedéseik, se semmi ilyesmi. Béke és nyugalom és harmónia és boldogság, csupa pozitív dolgok.
Az, hogy engedélyt kap egy titkos névre, ismét megmosolyogtatja.
- Megmelengeted a szívem Mister Szentmihályi. - aprót sóhajt, miközben felnéz rá. Híró, az. Majd a műbabák történelmének megalapozója, mi?
- És te fogod megtanítani szuperhősködni? - nem állja meg, hogy ne kérdezze meg. Amúgy megfogalmazódik benne az a gondolat is, hogy mi lesz akkor, ha esetleg Leopold nem akar mindenkit megmenteni, vagy akármi. Viszont nem akarja lelombozni a másikat ilyen negatív gondolatokkal, még a végén megkapná, hogy rossz hatással van a gyerekre, és nem engedi majd a közelébe.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az a helyzet, hogy ha két kviddicses egy szobába kerül, akkor ott bizony éhezés van. Kamilla evett, Becca is evett, még vacsoránál, aztán rendeztek egy pikniket Kamilla ágyán, és.. Megbeszélték, hogy még tudnának enni, és Kamillán volt a sor, hogy végigszambázzon a kastélyon a konyháig, hogy beszerezzen valamit ami ehetőt. Pizsamában van, tekintettel arra, hogy azért elég rendesen éjszaka van, meg még jól beburkolta magát egy puha zöld pokróccal, hogy biztosan ne fázzon meg, és miután sikeresen végigkommandózott a folyosókon, minden kopogás nélkül nyit be a konyhába. Mikor meglátja a már bent üldögélő alakot, egy pillanatra kihagy a szíve, mert mi van, ha most, a célban bukik le és akkor nincs kaja, de van büntetés.. Aztán jobban szemügyre véve az alakot rá kell jönnie, hogy ez csak a csaj a klubhelyiségből. Aki biztos nem prefektus, mert egyszer nem olyan a viselkedése, kétszer meg nem is úgy néz ki mint valami rend őre.
- Na mi történt, nem kaptál ágyba reggelit? - megemeli egyik szemöldökét a kérdés közben. Meglapogatja az elé siető manó fejét, közli vele, hogy nem kell a segítsége, nyugodtan pihenjen csak mert amúgy ő elboldogul itt egyedül is, és elindul a hűtő felé, a kincses térképe első megállója felé.
- Az kislányok ilyenkor már aludni szoktak nem? - ezt már félig a kaja tárolásának használt berendezési tárgyban kérdi, na nem mintha ő amúgy valami sokkal idősebb lenne. Hiába, ha az ember tele van vele öregebbekkel - még a legfiatalabb barátja is egy évvel megelőzte -, akkor előbb - utóbb elkezd így viselkedni. Főleg a rellonban. Kivesz egy finomnak tűnő zselés valamit, majd a szőkeség elé fordul.
- Nem félsz, hogy elkap valami csúnya gonosz szörny? Vagy egy prefi?
Mintha csak Mihaelt hallanám.
- Tudod, egyik sem kímélne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Jó, mondjuk nem várt nagy vallomásokat. Igazából tőle nem várt különösebben semmit, egyszer találkoztak, jól kibeszélték magukat, és annyi volt. Most valahogy nincs kedve bunkó parasztnak lenni, valahogy az éjszaka mindig ezt teszi - még most is, hogy már tud aludni. Vállat von, elvesz egy villát, kiszel egy darabot a piros zseléből, ami minden bizonnyal gyümölcsből készült.
- Pedig gondoltam kedves leszek és beszélgethetnénk mondjuk. De ha aranyvérű kisasszony lelkét sérti a tény, hogy létezem, akkor felőlem ülhetünk kussban is. - figyelmét visszafordítja a kezében levő tányérra, ízlel, nyel, újabb falat, újabb nyelés. Összeráncolja homlokát, újra felnéz az asztalnál zabálóra.
- Amúgy te alapból ilyen vagy, vagy csak én jelenek meg rosszkor? - nem tudja befogni a száját, miért is tudná, mindjárt kiátkozzák innen a csinos kis fenekét. Bár ha megfogadná magában, hogy nem szól egy szót se, akkor is biztos eszébe jutna valami, aminek úgy érzi hangot kell adnia és akkor nekikezdene.  Ő egy ilyen ember, vannak ilyen napjai - estéi -, és amúgy meg volt már olyan, hogy mikor kérdezték se nyitotta ki a száját mert vagy lusta volt, vagy morcos.
A tányért leteszi, felfedező útra indul a helyiségben, mert amúgy nem feledkezhet meg az eredeti küldetésre, Becca vár rá, Becca számít rá... Lehet Becca elalszik mire vissza ér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Kamillát aztán könnyen bele lehet rángatni a hülyeségekbe, az meg már aztán teljesen mindegy, hogy az jó - e vagy rossz. Neki jelenleg épp LLG - n kellene lennie, a fiú óráját nem tudja. Nem a volt házvezetőjével van baja, egyszerűen csak most jött az alkalom.
Tök ártatlan fejjel dugja be fejét a tanáriba, mint aki épp keres valakit valami roppant hatalmas probléma miatt, aztán látva, hogy nincs bent épp senki, szélesen elvigyorodva pillant a háztársára.
- Oké, szabad a terep. - azért halkan beszél, mert biztos ami biztos. Összedörzsöli kezeit, ahogy ő szépen be is lép, aztán körbenéz a helységben. Mert nem cél nélkül ténferegnek itt, csak úgy mert miért ne.
Annak ellenére, hogy nincs meg minden részlet, például az áldozat, aki majd mikor visszajön óráról nem fog találni valamit, valamit ami nagyon fontos.
- Szóval. Te mit mondasz, melyik legyen? - összeteszi kezeit, mintha imádkozna, miközben állához érinti ujjbegyeit.
- Én azt mondom, hogy az ott. - a számára legszimpatikusabb asztalra mutat, majd felnéz a másik rellonosra.
- Tudod mi lenne igazán jó? Ha kifognánk azt, amelyik minket is tanít. - ez azért is nehéz, mert két külön évfolyamon vannak, de most ez a tény eltörpül a szemük előtt lebegő szent cél előtt. Szusszan egyet, leereszti kezeit, majd elindul a helyiségben, keresve a megfelelőt. Nem mintha meg tudná állapítani csak úgy, hogy melyik asztal kihez tartozik, de bízik a megérzéseiben. Hogy majd mikor mellé ér megérzi, vagy kap egy jelet, vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

És még ki is oktatja. Kamilla felvont szemöldökkel hallgatja, arcán nem tükröződik különösebb érdekeltség, közben meg eszi a tányérja tartalmát.
- Először is ez egy felrúnázott hűtő. Ismered a szót? Tudod, bevonták varázslattal, hogy itt is működjön. - nem titok, hogy nem vár el különösebb értelmességet a lánytól. Nem az a baja, hogy szőke, ő maga is szőkés, csak.. Süt róla, hogy buta.
- Na már most. Szerintem ha ezzel megáldották, hogy működhet itt is akkor biztos az olyan esetekre is felkészültek mint én. Okosak voltak. - vállat von, rág, nyel. Összeráncolja homlokát.
- Az tudod mit jelent? - nem igazán fogja vissza magát, nem látja értelmét annak, hogy itt meghunyászkodjon, eljátsza a jó kislányt és úgy beszéljen ezzel a fennhéjazó, beképzelt aranyvérűvel, mintha az megérdemelné a tiszteletét.
És akkor "kifejeznéd, hogy milyen vagyok?". Magában jól elszórakozik ezen, még egy mosolyt is megenged. Szórakoztatja ez a lány, határozotta szórakoztatja.
- Miért, nem ismered önmagad? - micsoda kár. - Bár nem is csodálkozom. Biztos körbeugrálnak, nyalják a talpad, ilyenek.. - szent meggyőződése, hogy igaza van. Elvégre csak rá kell nézni erre a lányra, és bár külső alapján az első benyomás biztos a "hű de kis aranyos", miután megszólal, ez biztos összeomlik. Viszont nem kezd bele gondolatai megfogalmazásába. Nem mert nem tudja megfogalmazni őket, sőt, tökéletesen ki tudná fejezni magát, csak a háztársat nem tartja arra érdemesre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Minden egyes áldott éjszaka egy és ugyan az. Mindig. Nincs változás, nincs eltérés. A szoba sötét, a lány kuporog az ágyon. Az ajtó nyílik, megjelenik benne a lehető legnagyobb félelme, közelít hozzá. Aztán felriad mielőtt megtudná mi az álom vége. Tulajdonképp ez az egyik legnagyobb szerencséje, hogy fel tud belőle kelni.
Egy ideig még feküdt az ágyon, majd mikor belátta, hogy remegése nem fog csillapodni, felkelt. Előbányászta a szekrényéből az egyetlen Nimródtól lopott pulcsiját, ami bőven leér a térdéig, és úgy indul meg a már megszokott útján Norbihoz. Nem mondhatni, hogy sietne, de éppen azért nem is pocsékolja az időt.
Már nem nézelődik az úton, nem próbálja megjegyezni mi hol, merre, mikor kell merre kanyarodni. A lábai szinte maguktól viszik, mintha most oda szorult volna le az agya - mert hogy a fejében most semmi nincs, az is biztos. Semmi gondolat, semmi érzelem. Teljesen ki van ürülve, mert egy elhasznált befőttesüveg, amit már megszabadítottak tartalmától viszont szépen kimosták annak reményében, hogy egyszer majd újra használva lesz.
A lány maga kívülről sem mutat jól. Bőre az átlagosnál is sápadtabb, szemei karikásak, és ha az ember mindettől el tud vonatkoztatni, tisztán láthatja rajta, hogy fáradt. Nem testileg, nem azért mert felriadt az éjszaka közepén. Lelkileg ki van merülve, leszívták a rémálmai, leszívta az, hogy folyamatosan ellenálljon az apjának - amit egy ideig még nem fog abbahagyni. Nem engedi a büszkesége.
Úgy közlekedik a folyosókon, mintha egy szellem volna, csak megjelenik, aztán a következő fordulóban már el is tűnik, nem hagyva maga után semmit. Nem igazán érdekli a külvilág, most valahogy tényleg nem érdekli semmi. Ha mellette robbantanának el egy atombombát, azt ugyan úgy nem tudná felfogni, mintha mögötte lépkedne valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Azt azért már meghallotta mikor megszólaltak mögötte, nagyon is. Hirtelen rándulnak össze izmai majd megtorpan, viszont nem fordul. Fejét lehajtja, szőkés tincsek szöknek arcába. Egy picit azért megkönnyebbül, mikor rájön, hogy nem épp egy teljesen idegen prefektussal van dolga.
- Mit kell csinálnom? - felnéz, nagy szürkéit rá függeszti. Biztosra veszi, hogy ennek büntető a vége, bele is van törődve a dologba.
- Szia. - halk sóhaj, normális esetben még mosolyogna is hozzá, de most egyszerűen nincs hozzá ereje. Ezért is utálja ennyire az éjszakákat. Mert nappal valahogy még bírja, tök profin beadja úgy mindenkinek, hogy semmi baja, csinálja a sok hülyeséget, aztán leszáll a nap, próbál aludni, nem megy neki, és elgyengül. Nagyon.
A kérdésre összeszorítja ajkait, és bár arcára még mindig nem ül ki semmi, belül olyan, mintha szilánkokra törne. Elég sokszor eljátszotta már ezt, elege is van belőle. Megrázza fejét, nem mintha számítana arra, hogy Jared el is hiszi. Csak még mindig benne van ez, hogy könnyebb letagadni, mint beszélni róla. Szemeibe sós cseppek gyűlnek, amiket igyekszik ki is törölni onnan.
- Megölelhetlek? - csuklójára húzza a pulóver ujját, fázik, most hirtelen elmondhatatlanul fázik. Szeretné, ha Jared nem nem kérdezne semmit, csak most nem, mert ő most egyedül egy ölelésre vágyik, hogy érezze, hogy valaki törődik vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hálás azért, hogy nem fogják be vécét takarítani, vagy mosogatni a manóknak, vagy ilyenek. Jelen pillanatban nem látszik rajta, de tényleg hálás. Ugyan úgy ahogy azért is, hogy az eridonos prefektus nem kérdez tőle semmit, nem kezdi faggatni, sőt, még nem is sürgeti. Az érzés, hogy meg akarja ölelni, hirtelen jött, teljesen magától. Megkönnyebbülten szusszan fel, ahogy engedélyt is kap rá, pedig meg volt győződve arról, hogy a fiú ott fogja hagyni és hülyének fogja nézni.
Homlokát belefúrja a másik felsőjébe, úgy kapaszkodik belé, mintha ő lenne az egyetlen dolog ami még a földön tartja. Újra elkapja a remegés, mintha fázna, vagy épp elmondhatatlanul rettegne valamitől. Beleharap alsó ajkába miközben próbálja visszafojtani az egyre jobban rátörő zokogást, nem akar rá akaszkodni, nem akar púp lenni a hátán. Mégis valahogy úgy érzi, hogy számíthat rá, és most jobb helyen, jobb ember mellett nem is lehetne.
- Ne haragudj. - lehunyja szemeit nyöszörög bele a prefektus mellkasába. Nem igazán zavartatja magát a másik ügyetlensége miatt még ott az elején. Ő ilyen ember, ő a legapróbb dolgokból is megérzi, ha valaki törődik vele, és ezt értékeli is.
Aztán ahogy az ölelés körülötte biztosabbá válik, fokozatosan múlik el a remegése, biztosabban áll meg a lábain. Még mindig nem mond semmit, pedig hirtelen annyi mindent kezdett érezni, gondolni, és mindet ki szeretné beszélni magából, hogy túltegye magát rajtuk és ne legyenek többé, és.. Annyira képtelen rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Valahogy biztonságot jelent most neki ez az egész, ezért is csillapodik le a helyzethez képest igenis hamar. Ahogy beszuszogja az illatát, könnyeit felszívja a másik felsője gerince mentén pedig végigfut a hideg minden egyes alkalommal, mikor végigsimít a hátán, az egész valahogy olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást. Az egész olyan jó. Mikor Jared ismét beszélni kezd, jobbjával elengedi, megtörli az arcát, hogy azért ne nézzen már úgy ki, mint akin átment egy tehéncsorda. Nem mintha különösebben érdekelte volna Sebastian véleménye a külsejével kapcsolatban, csak azért na, emberek között illik valahogy kinézni. Még akkor is, ha épp éjjel van és a közelben valószínűleg egyedül ők ketten vannak ébren.
- Neked nem baj? - megint csak felpislog rá, ahogy leereszti kezeit és egy egészen aprócskát megrándulnak ajkai egy mosolyféle felé. Tényleg nem szeretne ráakaszkodni a saját problémái miatt, és bár valamiért tisztában van vele, hogy ha a másik másnap vizsgázna, valószínűleg nem ajánlgatná fel itt neki, hogy ébren marad vele, mégis, lehet, hogy fáradt. A normális emberi lények ilyenkor fáradtak szoktak lenni. Aztán meg kell győződnie róla, hogy nagyon is komolyan gondolja ezt a dolgot, ami valljuk be, nagyon is jól esik neki.
- Igen, az.. Jó lenne. - újabb bólintás miközben megint mosolyoghatnékja támad, de még mindig nem jelenik meg az a görbület az arcán.
- És nem is mondod el senkinek? - nem mintha attól félne, hogy majd másnap reggel az lesz az első dolga, hogy kiáll az iskola közepére, és majd teli torokból kiabálja, hogy "Kamilla sírt az éjszaka". Bár elképzelve egész viccesen néz ki, az tény. Pislog rá mint egy megszeppent kislány, mert igen, Kamilla ilyet is tud. Meglepő, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A legutóbbi edzésen becsomósodtak az izmai, és amúgy is eléggé ráfért már, hogy ne csináljon semmit, csak pihenjen. A forró víz pedig általában el szokta lazítani, meg megnyugtatja - szóval miután minden dolgával végzett, szépen fogta a cókmókját, és szépen legyalogolt ide azzal a tudattal, hogy úgy szétlazítja magát, hogy éppen csak ne essen szét. Hát nem sikerült. Miután egy negyed órát ücsörgött rá kellett jönnie, hogy ugyan olyan fáradt és kialvatlan, úgyhogy ő köszöni szépen, akkor ennyi elég is lesz. Sóhajtott, kiszállt, betekerte magát a törölközőjébe, és szépen meg is indult azzal a céllal, hogy visszasétál a kastélyba, aztán feltrappol az eridonba, és megkéri Norbit, hogy nyomkodja ki a csomókat a hátából meg a felkarjából. Ez eddig szép és jó is volt, egészen addig, amíg meg nem pillantotta a másik Szentmihályit - akinek történetesen köze sincs ahhoz, akiről az előbb beszéltünk. El is kezdte rágni a száját rendesen, meg őt is a valamilyen érzés, elvégre csak nem mehet itt el, mintha észre sem vette volna - főleg azok után, amit levágott ott Svédországban. Pedig az tényleg nem az ő hibája volt, és istenére legyen mondva, ha még egyszer meglátja a szárnyas pelenkást, egyenként fogja beleállítani a nyilait. Apró sóhaj hagyja el ajkait, a franc meg tudja, az emberek újabban olyan csöppnyi dolgokon sértődnek meg, ő meg csak pislog nagyokat rajtuk. Mindezt végiggondolva el is döntötte, hogy akkor ő mégis marad egy kicsit. Letette törölközőjét a neki megfelelő helyre, kibújt a strandpapucsból, beszállt a vízbe, aztán igyekezve a lehető legészrevétlenebb maradni, közelíti meg háztársát. Szeret a meglepetés erejével élni. Aztán ha minden jól megy, és Ádám tényleg nem veszi őt észre, belekapaszkodik a vállaiba, és köszöni szépen, ő jól van.
- Csak nem fájnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Felvont szemöldökkel hallgatja végig Mihael nyilatkozatát a játékáról, ám szája sarkában ott bujkál a mosoly, amely meg is jelen mikor a rellonos ujjai összekócolják a haját.
- Köszi. - ez még olyan kis nyugodt, olyan kis aranyos hangon mondja ki, megköszöni az elismerést, meg megköszöni, hogy egyáltalán foglalkozott vele annak ellenére, hogy játék terén ellenségek voltak. És ez után robban a bomba, Misi elkezdi taglalni a meccset. Amivel még nem is lenne baj, de abban az előadásban, amiben ő reprezentálja! Kamilla tudja, hogy valószínűleg most komolynak kéne maradnia, és végighallgatnia valami komoly arccal, de nem megy neki. Megrázza fejét miközben nem éppen halkan nevet fel, és nem hogy még abbahagyná, folytatja. Betölti vele a gyengélkedőt, és nem, nem igazán érdekli, ha valakit esetleg ezzel felébreszt vagy megzavar. Eddig csendben volt, és amúgy is, ennyi kijár neki.
- Az valójában egy összetett stratégiai művelet volt, húúú, ha tudnád, hogy mennyit gyakoroltunk rá. - jelenti ki vigyorogva. Amúgy erről szó sincs, az egész csak megtörtént, ő nem tudta megmenteni Mátét - amúgy nem mondhatni, hogy enné belülről a bűntudat, elvégre két navinés terelő volt azon a pályán -, ami aztán nem sikerült, és akkor nem igazán emlékszik mi történt utána, a lényeg, hogy jól lehúzta Flórát - ami amúgy tényleg nem volt valami szép dolog.
- Szóval vigyázzatok, ki tudja, mi lesz még a következő meccsen. - megvonogatja szemöldökeit, mintha ezzel rá tudna ijeszteni Mihaelre. - De nyugi, vége van. - megint csak rá mosolyog, még meg is paskolja a lábát.  Inkább áttereli a témát arra a bödönnyi kincsre amit a mestertanonc magával hurcolt, még mielőtt agyvérzést kapna, vagy valami. A válaszra ismét csak megemeli szemöldökét és levonja a következtetést, hogy kap belőle, remek. Aztán megint csak felnevet, de ezt azért már igyekszik visszafogni, szóval a végeredmény inkább hörgésnek nevezhető.
- Még a végén azt hiszem, hogy megszállt odafent a szentlélek. Lázas vagy, vagy magadtól törődsz ennyit velem? - nem mintha ellenvetése lenne a dolog iránt, sőt, igazából örvend neki. Bár nem vállalna be még egy zuhanást.
Azért kinyitja a száját, még a szemeit is becsukja, várva, hogy mikor ízlelheti meg az új gyógypapit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Amikor az ember fáradt, akkor ingerlékeny. Nagyon. Nagyon nagyon. Szóval ha nem lenne épp azzal elfoglalva, hogy keresse a patkányát - mert jelenleg nem tud másképp gondolni a pikára, bármilyen aranyos is legyen - aki csak úgy gondolt egyet, és eltűnt, mert miért ne. Jó, hogy a disznó megvan ott a kecskével nagy békességben, imádják egymást, meg minden, pont a legkisebb kis dögnek kell eltűnnie, igen. Viszont eltértünk a témától, szóval ha nem lenne elfoglalva azzal, hogy kidühöngje magát, akkor biztos ráordítana arra a vén szipirtyóra ott a festményben, hogy fogja már be azt a lepcses, ezer éves száját. Ő oda megy ahova akar, úgy, ahogy akar, akkor, amikor akar, nem fogják némi festett vénasszonyok korlátozni.
És ha már a korlátozásról van szó. Francnak meg kellett idecsődíteni azt a rakat felügyelőt. Bár ez a tény kevésbé dühíti fel, majd ráér méltatlankodni amikor elkezd érződni a jelenlétük a kastélyban. Őt csak az zavarja, hogy több lett a szabály, szigorúbb lett a szabály - na nem mintha eddig különösebben betartotta volna őket. Ha pedig vészesen égni kezd majd a talpa alatt a talaj, akkor nemes egyszerűséggel lelécel mondjuk a faluba, mondjuk az apjához. Bár lehet akkor is gyanús lenne, halál tudja, ezek úgy néznek ki, mint akiknek még a lélegzetvételed is gyanús, sőt, a bőrlégzésed is. Simán el tudja képzelni, ahogy nagyítóval elkezdik vizsgálni a pólusaid, nincs - e bennük valami, ami bűnös.
- Hova az anyámba tűntél el? - leginkább magának dünnyög, meg az állatkájának, hátha az meghallja és előmászik. Még mielőtt a gazdája találja meg. Nem mintha bántaná vagy valami, de haragudna rá, az egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

És kit kapnak el már az elején? Na kit? Hát persze, hogy Kamillát, mintha csak vonzaná maga köré a sintéreket, függetlenül attól, hogy ő jelenleg az összeset visszakívánja oda, ahonnan jött. És nem, nem a minisztériumra gondol, hanem egy sokkal régebbi lyukra, mondjuk oda, ahonnan először bújtak ki és visítottak, mert akkor mást még nem nagyon tudtak csinálni.
Ahogy felhangzik mögüle a hang, egy pillanatra még az ütő is megáll benne, előre szegezett pálcával fordul meg a tengelye körül - nem mintha olyan sokat használna egy harmadikos kezében a cseresznyefa -, majd szusszan, a kérdésre pedig megforgatja szemeit.
- Nem, keresem a szabadságom. - nem épp barátságosnak mondható az a dünnyögés, amit produkál, de ezt a felügyelő biztos nem fogja a szívére venni.  Bár jobban átgondolva akár ki is használhatná a helyzetet, leginkább a kérdést amit felé intéztek. A bőre alapból fehér, a kialvatlanság miatt pedig elég szép fekete foltok díszelegnek a szemei alatt. Simán előadhatná, hogy fáj a feje, vagy elkapta a hányinger. Sőt, még hitelesebb lenne, ha egyenesen telibe is rókázná a bácsit - és valljuk meg, ha Mr. Mindenszabálytbetartatok tovább füstölög itt a közelében, akkor erre is sor fog kerülni hamarosan.
- Mondja csak, van magának gyereke? - összefonja kezeit mellkasa előtt, ahogy felteszi ezt a légből kapott kérdést, remélve, hogy majd kellően fog hatni a meglepetés erejével. Addig is pedig várja az Isteni csodát, hogy megmenekül. Vagy tényleg képenokádja. Bár ahogy elnézi a helyzetet, a második opció hamarabb fog bekövetkezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem szereti ezt az érzést. Hogy figyelik. Határozottan nem. Idegesen kezdi harapdálni száját miközben betér a terembe, s egyből szembetűnnek neki az idegen arcok, akik egyáltalán nem illenek bele a képbe. Lehuppan a rellon asztalához, elégedetten veszi tudomásul a zöld - ezüst díszítést, hátradől a széken, viszont egy falat sem megy le a torkán. Szóval csak ül, sarkával dobol a padlón, aztán mikor Merkovszky elkezd beszélni, mindenki elnémul. Még az ő idegesítő dobogása is elnémul, de azért tovább harapdálja a száját. Csupán ránéz az aligazgatóra, utána el is kezd keresni valaki ismerős arcot - és igen, hát persze, hogy Jaredet meg a testvérét szúrja ki legelőször. Körbepillant, még gondolkozik egy kicsit, újabb pillantás a két fiú felé. Szóval. Ha lehajolva végigspurizna az asztalok között, az idegesítő lenne, és gyanús lenne. Nem akar gyanús lenni, még így se, hogy fogalma sincs miért vannak ezek itt. Szóval. Levegő. Kitolja a széket maga alól, feláll, kihúzza magát, és tök nyugodt léptekkel indul meg az eridonosok felé. Cseppet sem zavarja, ha esetleg hülyének nézik, ő tudja miért megy, és ez pontosan elég neki. Amilyen szépen végigflangált, olyan hirtelen zuttyan le Jared mellé, csak egy kicsit lökve arrébb ezzel az eredetileg mellette ülőt.
- Kuss. - morran rá, mikor az belekezd a méltatlankodásba, úgy néz rá a szürke szemeivel, mint aki menten hajlandó belefojtani a kajába, és mindezek után lezártnak tekinti az ügyet.
- Hé. - megböködi mutatóujjával eredeti célpontját, közben suttog, meg mereszti a kiskutyaszemeket, hogy őt is vonják be a jóba.
- Kik ezek? - miután megkapja a kellő figyelmet, kérdez, még mielőtt belevágna eredeti jövetelébe. Mert nem, nem ezért pofátlankodott be, csak azért mégsem vág már egyből a közepébe, hogy "na, mi a szitu?".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jó, kétség kívül viselkedhetett volna normálisan, de nézzük csak meg a helyzetét: tizenhat éves, fenyegetve érzi magát, amúgy sincs újabban a toppon, és mindezen tényezők hatására eléggé kétségbe van esve. Ilyenkor az ember nem feltétlenül gondolja át mit mikor és miért kéne tennie. Más se gondolná át.
- Nem kíván a hölgy. - vág egy cinikus grimaszt, viszont jobbnak látja nem visszaszólni semmi sértővel, még mielőtt lerepítik azt a szép szőke fejét a nyakáról. És aztán megint csak nem hall semmit, amitől megint csak ideges lesz, és megint csak kopogni kezd sarkával a padlón. Közben meg forgatja a fejét, és igen, látja a szerencsétlent, akit felöklelt mint valami veszett bika. Sóhajt, elhúzza a száját, odamotyog neki egy bocsit, meg hogy majd kap egy csokit, vagy valamit, és elintézettnek is tekinti a dolgot. Ja. Aztán próbálkozik azzal, hogy kitartóan figyeli Gareth száját, hátha valami történik, de nem, nem igazán tud szájról olvasni, szóval marad az, hogy ül, vár, és igyekszik nem agyvérzést kapni.
- Nem nem ezért a kérdésért jöttem. - megint csak egy igen stresszes, negédes mosolyt ereszt meg az idősebbik Selwynnek, mikor végre jut némi figyelem neki is. Amúgy ha nem lenne ideges, akkor biztos bocsánatot kérne, de most, hát most valahogy nem jön a szájára. Aztán elkezd beszélni Jared, ő meg úgy érzi magát mint valami halálra ítélt.
- Jó, bocsánat, ne haragudjatok. - ha nem lenne annyira látványos, most biztos széttárná  a kezeit, de nem, ennyit azért már nem akar kockáztatni. A hangja is jóval halkabb már, és mereszti rájuk a nagy, szürke szemeit amikben van ugyan némi megbánás, de inkább a tanácstalanság.
Joh, nyugodjunk le. Ezzel a gondolattal beszívja a levegőt, kifújja, lehunyja szemeit és megdörzsöli orrnyergét.
- Nem tudjátok miért vannak itt? Mármint.. - itt elakad, rágja a száját, próbálja megfogalmazni normálisan azt, amit gondol. - Szóval nem vagyok hülye, biztos nem maguktól jöttek ki, mert páran fogták magukat és kiszöktek éjjel. - fejezi be dünnyögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jó, nem vagyok annyira... Nehéz. Hogy ne fogjam fel. - dünnyög vissza, miközben elszakítja tekintetét róluk, és körmével az előtte levő szabad asztalrészt kezdi el kapargatni. Pótcselekvéssel próbálja levezetni valahogy a feszültségét, valami olyannal, ami nem olyan feltűnő - mint ahogy idejött -, viszont elég hatásos. Abba mondjuk nem gondol bele, hogy esetleg köztulajdon rongálásának is lehet nyilvánítani a dolgot. Eléggé meggondolatlan a mai nap folyamán, ha ez eddig nem tűnt volna fel. Oké, szóval ha már úgyis mindegy - nem az -, és itt van, akkor úgy kéne tennie, mint akinek nagyon fontos, hogy itt legyen, és mint aki épp nagyon boldog, hogy itt van, mert nagyon fontosak neki azok, akik miatt ide jött. Ami számára egy elég nehéz küldetés lesz, tekintettel arra, hogy úgy érzi magát mint akinek a tüdejére pakoltak egy száz kilós vastömböt. Mikor Jared megint csak beszélni kezd ráfüggeszti szemeit, s szája még egy apró mosolyfélébe is rándul, hogy utána el is tűnjön.
- Nincs amiért idegeskednem, igaz? - a legjobb embertől kérdi ő is. Tulajdonképp össze kéne tegye a két kezét, ha most nem jelentik ki, hogy mekkora egy hülye, viszont szüksége van arra, hogy hallja valaki szájából, hogy megnyugodhat, és nem lesz semmi baja, mert hát. Nem ölt meg senkit, nem juttatott ispotályba senkit - még meccsen sem -, és nem is okozott semmi törvénybe ütközőt. Még arról sem tud, hogy esetleg lenne bármilyen képessége, szóval valószínűleg nincs is.
És akkor az orra elé tolnak egy húsgolyót. A hasgörcsétől egy rizsszemet sem lenne képes lenyelni, nem hogy egy gömbnyi húst. Lenéz az ételre, aztán vissza a fiúra, s bólint.
- Ja, égek a vágytól, hogy ehessek. - kissé szórakozottan mosolyodik el, mint aki nem hiszi el ezt az egészet, majd két ujja közé fogva a kaját lehúzza azt a villáról, hogy a szájába illeszthesse, és elkezdje rágni. Jó sokáig rágni. Mert a nyeléshez elmondhatatlan mértékű akaraterő kell neki most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Köszönöm. - szusszanás, aztán a mosolyra egy mosoly a válasz, amiből csak úgy süt a cinizmus és a "rohadnálmeg'. Jól eszébe vési a képet, hogy ha legközelebb találkozik vele, akkor menjen át a folyosó másik oldalára, vagy esetleg egyenesen egy másik folyosóra, és igen, azt a füstölgő tüdőrákot sem hagyja figyelmen kívül. Pedig ha jól tudja, még az épület területe körül sem szabadna rágyújtani, nem hogy egyenesen egy folyosón, ahol vannak tantermek, vannak tanárok, diákok.. Diákok, akik szintén tüdőrákot kaphatnak, még nagyobb eséllyel is mint Mr. Miniszériumemberevagyokmindenkielmehetajófenébe. A kérdése meg úgy pattan le a bácsikáról, ahogy megcélozta, no de sebaj.
- Minden bizonnyal ezért cigizik ilyen nagy nyugalommal egy iskola folyosóján. - elgondolkodva bólogat, ja, érti ő mi itt a nagy helyzet. A sok, rengeteg beteg gyerek amit maguk után fognak ezek itt hagyni, hát kész tragédia lesz végigmenni a hálókörleten vagy a gyengélkedő előtt.
- Hát persze, hogy volnék szíves. - megforgatja szemeit, miközben megingatja fejét, s egyben lemond arról, hogy egyhamar megtalálja az állatkáját.
- Mikor ilyen bájos emberekkel találkozom, midig rájövök, hogy van rosszabb a bájitaltannál. - dünnyögi még oda mellé, az utolsó szó jogán, miközben meg is indul a szóban forgó terem felé.
És határozottan szemtelen. Tényleg az. Eléggé felvágták a nyelvét, és egy szívbajos bizonyára olyan büntetést húzna rá, hogy még öreg korában is fájva gondoljon vissza rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- És egyből essen is szét, nem? - most nem áll senki oldalán, Matt tényleg lehetne kisebb, Mihael pedig egy pöppet vissza is foghatná a száját - nem mintha ő nem így reagálna a helyében. Pontosan ezért nem is szól semmit érte, türelmesen végighallgatja, elrakja magában a dolgokat, neki aztán lehet panaszkodni, meg szidni, lehet mindent. Aztán a navinés fejét illető megjegyzéskor újra elkapja a nevetés, amit igyekszik azért visszafogni - megint -, ennek köszönhetően pedig megint csak olyan furcsa csuklás szerű hangot hallat.
- Tényleg képes lennél előttem felzabálni az egészet? - lebiggyeszti ajkait, mint aki nem hiszi el, pedig nagyon is kinézi belőle, sőt. Simán el tudja képzelni, hogy Misi majd nagyokat cuppog mellé, és hajtogatja, hogy milyen finom meg milyen kihagyhatatlan. És mikor Kamilla kér egy kicsit belőle, majd jól eljátsza, hogy ad neki, és az utolsó pillanatban pedig elkanalazza előle, és betömi a saját szájába. Ezen okból kifolyólag ki is tátja szépen a száját, mint baba az anyjának - a különbség csak az, hogy Misi nem az anyja, még csak nem is nő, és az anyák általában amúgy finoman teszik be a bébipapit a csöppségük szájába. Ez meg itt nem cicózik, beléhányja, aztán egyed.
Kamilla felvonva szemöldökét pillant rá, amolyan "komolyan, most komolyan?!" stílusban, aztán miután le is tudja a nyelni az adagot, megint csak beszélni kezd.
- Mintha nem bírnád a borsószemnyi agyam. Vagy mintha neked több lenne. - megforgatja szemeit, ahogy kanalaz, és nem, egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy Misi mennyivel nagyobb nála, meg rellonos, meg felsőbb éves. Valahogy ő nem tud ezek miatt félni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

És igen, Kamilla már a tökélyre fejlesztette azt a képességét, hogy úgy tegyen, mintha az égvilágon nem történt volna semmi. Mintha legalábbis nem is lett volna Svédország, se Cupido, vagy csak az ő emlékezetéből esett volna ki úgy az egész. Pedig nagyon emlékszik a dolgokra, csak ez így pont könnyebb, mint azt megtárgyalni. Meg amúgy is, képes lenne elsüllyedni a föld alá, ha most felkerülne a téma.
A tehénkedésére való reakció láttán úgy olvad le a mosoly a képéről, ahogy csak van.
- Jóna, azért ne egyél meg. - mormogva sóhajt fel, elhúzva a száját. Aztán kinyújtja kezeit, jelezve, hogy ha kell, akkor ő megmasszírozza nagyon szívesen a másik vállát, mert ő most ilyen kis cuki, hogy szívesen segítene az ember fájdalmán. Még ha a felét lehet ő okozta is.
És akkor beáll az a fajta rémes csend, amit nem bír elviselni. Amikor egy ember tud valamit, a másik ember is tudja, és ez legalább az egyiknek még ráadásul kínos is, mert nehogy már könnyű legyen a lány élete. Amennyiben Ádám igényelte a vállmasszázst meg is kapja, a rellonos csendben dolgozza meg a hátát, amennyiben pedig nem, Kamilla összefonja kezeit maga előtt, és arrébb áll, hogy még véletlenül se zavarja meg a másik tevékenységét.
- Izé.. Jól. Te? - visszazökkenve a valóságból pillog a másikra, közben igyekszik nyakig merülni a vízben. Kötelező körök. A hideg kirázza a kötelező köröktől, a "hogy vagy", "hogy élsz?", "rég nem láttalak, mit csinálsz?" kérdéseket mindig is rühellte. Azon emberek többségét, akik felteszik ezeket, nem is érdekli a válasz, csak kérdeznek valamit, hogy kérdezzenek. Szóval akár azt is felelhetné, hogy "én lettem Amerika elnöke", arra is jobb esetben bólogatnának, hogy jaj de szép, jaj de jó. Nem mintha Szentmihályiról ezt feltételezné, nem feltételez ő semmit, csak ez így megmaradt benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Néha jó az apja házában ülni és nem csinálni semmit, csak élvezni azt a csöppnyi szabadságot és védelmet, amit Balázs otthona nyújt. Néha viszont az embernek szüksége van a megszokott környezetre, a más jól ismert hangokra, a halk, lüktető, diákok által szolgáltatott zsibongásra. A nap süt, csak néhány hófehér bárányfelhő színezi meg a világoskék eget. Kellemes meleg van, az a fajta ami nem is éget, viszont nem is fázol benne. Bár a virágok egy része még nincs kivirágozva, halovány illat lengi körül az embert.
A lány egy fa alatt ül, egy padon. Szőkés haja kibontva oldalra húzva, háta megvetve a pad támlájának, felhúzott térdei segítségével egy könyvet tart, és kifejezetten élvezi, hogy most nincs körülötte senki. Ahogy befejez egy oldalt lapoz, amúgy sima homlokát ráncok keretezik, ahogy egy szeretett szereplővel igen csúnya módon elbánnak. Többször is átfutott már az agyán, hogy egy adott ponton becsukja a kötetet, elteszi, és nem olvassa tovább, viszont a kíváncsiság hajtja, hogy "csak még egy oldal, csak még gy fejezet, csak még a sorozatban utána jövő iromány".
- Csessze meg! - és igen, megérkeztünk. Egy szusszanással sziszegi ki fogai között a véleményét az egész jelenetről, ahogy vetve egy pillantást az oldalszámra teszi le maga mellé a művet, s dönti fejét hátra a törzsnek, úgy pislog fel a lombozatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ha Jaredet nem ismerné, és nem nevezné a barátjának - vagy valami hasonlónak - akkor bizonyára nagyon csúnya szemekkel nézne rá, hogy mégis miért mer csak úgy odazöttyenni. Viszont az Eridonos kezd hozzánőni, akkor is, ha ő épp nagyon nem akarja, hogy bárki hozzánőjön most vagy a közeljövőben. Szóval a hangját meghallva mosoly terül szét a szép kis arcán, és még arrébb is húzódik, hogy biztosan legyen elég hely a másik számára.
- Meg fog halni. Érzem, hogy meg fog halni. Pedig ő volt az egyik kedvenc szereplőm. - elbiggyesztve ajkait ismerteti a tényt, amiben egészen biztos, olyan kilencvenkilenc százalékosan.
- Trónok harca. Harmadik. - úgy fészkelődik, hogy felé tudjon fordulni, átöleli lábait, majd állát térdeire ejti, úgy néz a másikra. Az évnyitó óta nem igazán látta a másikat, beszélni pedig mégannyira sem volt alkalmuk. A felügyelők megjelenésével mindenki létezése nehezebb lett - és ezen az se segít, hogy Radúzbá' beengedte őket a pirosak közé. Persze, értette ő Jared szavaiból, hogy a diákok érdekébe vannak itt, és hogy tulajdonképp csak betartatják a szabályokat - szigorúbban, mint eddig valaha, csak na. Azért jobb lenne, ha nem lennének.
- Fáradtnak tűnsz. - és bizonyára az is, de ez most nem annyira lényeg.
- Mi van veled mostanság? - na jó, egy picit talán hiányzott neki. Viszont nem rója fel neki, biztos megvolt a maga dolga, most, hogy még mestertanonc is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- De igen. - felsóhajt, kiül egy fájdalmas fintor az arcára miközben a könyvre pillant, és igazat ad a prefektusnak. - De attól még rossz. - megvonogatja vállát, valószínűleg csak belőle vált ki ilyen reakciókat a történet. Meg amúgy is, soha nem volt jó a szavakkal, így most se tudja úgy igazán leírni azt, amire gondol.
Csendben figyelve hallgatja végig a fiatalabbik Selwynt, bólogat is, ja, ő megérti, a cukrászdában is vannak olyan napok, amikor csak úgy ömlenek az emberek, és szinte mindnek más kell, és akkor azt se tudod, hogy fiú vagy - e vagy lány.
A kérdését követő válaszra újra biccent, soha nem volt az az ember, aki minden áron tudni akar mindent, olyannyira hogy valósággal megkínozza a másikat a kérdéseivel. Szóval majd ha a fiú úgy dönt, hogy beavatja mi az, ami nagyjából nem ugyan az, akkor majd elmondja, ő pedig végighallgatja. Ilyen egyszerű, nincs ezen mit túlbonyolítani.
- Hát.. Leköltöztem apámhoz. - megvonogatja vállát, mintha ez egy olyan dolog lenne, mint mondjuk, hogy süt a nap. - Meg találkoztam egy felügyelővel. Még év elején. - na ettől viszont még mindig kirázza a hideg. - Rossz volt. - újra elbiggyeszti ajkait ahogy leengedi egyik kezét, s körmével a pad fáját kezdi piszkálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Pár pillanatig csak pislog Jaredre, és.. Végül is igaza van, lehetne rosszabb is. És szinte csak ez tartja vissza attól, hogy elröhögje magát, szóval szépen visszafojtja a feltörő ingert, majd máskor.
És hogy jó-e az apjánál laknia? maga sem tudja, komolyan. Vannak jó oldalai a dolognak, viszont még mindig idegen neki, hogy ilyen közel legyen Balázshoz, ilyen sokáig. Megejt valami mosoly félét, ami még mindig inkább hasonlít szájhúzáshoz majd megvonogatja vállát.
- Megvannak az előnyei. Nem kell a szobámban maradnom, mikor nem tudok aludni. - halkabban beszél, viszont azért hallhatóan. - De azért hiányzik a kastély is. - újabb nyomorék mosolyféle, majd ismét csak megvonogatja a vállát. Majd elmúlik, megszokja a dolgokat, meg egyebek. Elvégre nem fog örökké idegenkedni a dologtól. Remélhetőleg.
- Fogalmam sincs hogy hívják. De nem is akarom tudni. - megrázza fejét, nem nem, ilyen részletekre nem kíváncsi. Valamiért úgy érzi, hogy ha ismerné a pasast, az nem lenne jó, nagyon nem lenne jó. Szóval igyekszik minél távolabb tartani magát tőle is, meg az összes többitől is, jó kislány, meghúzza magát. Nem mintha eddig egy hatalmas rendbontó lett volna - kivéve azokat az eseteket, mikor ez éjszaka kellős közepén nekiállt túrázni a folyosókon.
- De elég.. Öregnek tűnik. És folyamat szívja a nikotint, én azt is kinézem belőle, hogy eszi a bagót. - megforgatja szemeit, ahogy duzzogva adja meg Felicián rövid jellemzését.
- És kiráz tőle a hideg. Nem olyan jól. Úgy, hogy legszívesebben elsírnád magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elszorul a torka, kiszárad a szája, viszont nem kezdi el magyarázni, hogy ő nem a házirend elől menekült. Ő saját maga elől futott el, az elméje elől, az álmai elől. De azért megint csak elmosolyodik, mert mi mást is csinálhatna?
A névre hümmög egy sort, a két szó felkerül a tabu listára, és soha többé nem fogja kiejteni őket a száján. Az újabb információ hallatán Jaredre néz, akaratlanul is végigméri. Nem mintha a fiú tudna róla olyat, amit a felügyelők felhasználhatnának. Nem mintha olyat feltételezne róla, hogy esetleg köpne.
- Eltűnt az állatkám, és kerestem, ő meg bezavart órára. - megint lefelé kezd pislogni, kicsit mintha szégyellné magát a másik előtt. Pedig tényleg nagyon aggódott a pikáért, a szívéhez nőtt az a kis dög, és amikor nem találta sehol a szobájában, se a többiek részén, majdnem elkapta a sírás. Nem akar még egy olyan lényt elveszíteni, aki fontos neki - még akkor se, ha csak állat. És azóta tényleg olyan, mint a jó tündér. Nem csinál semmit amit nem szabad, nem szalad a folyosón, halkan beszél, halkan jár. Vissza akar vegyülni, főleg, miután az évnyitón okot adott arra, hogy kiszúrják. Apropó évnyitó. Összeszorítja ajkait, felpillant.
- Remélem nem haragszol az év eleje miatt. Mert amúgy tökre megértem, ha mégis. - ismét csak halk hangok, egy szusszanás, elnéz a virágok felé.
- Hát akkor.. Már csak jobb jöhet. - elvégre fő az optimizmus. Az órájára pillant, aztán Jaredre, aztán kezébe veszi a könyvet, s feláll a padról.
- Azt hiszem ideje lenne visszamennem. - jelenti ki ahogy lenéz rá, majd megint mosolyog.
- Örülök, hogy beszéltünk. Vigyázz magadra. - kinyújtja kezeit, s amennyiben a másik engedi, megöleli, ha pedig esetleg nem, búcsúzásképp int.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kínos. Határozottan kínos ez az egész, viszont ide jött, már nem léphet le csak úgy, hogy megint kerülgesse a fiút, csak mert nem képes a szemébe nézni a szégyentől. Szóval akkor most szépen itt marad, és végigcsinálja. És esetleg vállalja, hogy becupidózák és azért volt az egész, ami a saját meglátása szerint csak még kínosabb és még röhögni valóbb.
Szorgalmasan, jó kislány módjára igyekszik kimasszírozni a görcsöket a fiú vállából, mert ha már sikeresen okozz neki fizikai fájdalmat, akkor már legalább ennyit tegyen meg.
A kérdés meglepi, szusszan egyet, a feje bevörösödik, s áldja az eget, hogy Ádám háttal áll neki, és nem látja ezt az egészet.
- Bocs, hogy be mertem ide tenni a lábam. - megcsóválja fejét, mert azért bármennyire is kezd egyre jobban szégyen lenni neki ez az egész helyzet, azért mégis csak Kamilláról beszélünk, aki egyrészt nem bírja, ha számon kérnek rajta dolgokat, másrészt pedig az ilyenektől beindul a védekező mechanizmusa, aminek a visszavágás az első szakasza. Szóval ja.
- Fájt a lábam. - megvonogatja vállát, nem mintha most kevésbé fájna neki, hogy köztudott tény, hogy a lányok jobban tűrik az ilyesmit.
Oké, akkor akár meg is beszélhetnék a dolgokat ahelyett, hogy úgy beszélnek egymással mint két vadidegen. Tiszta gyerekes az egész. Sóhajt, kezei lecsúsznak a másik válláról, kissé idegesen túrja hátra szőkésbarna haját.
- Ami Svédországban volt.. - kezd bele nehézkesen, viszont már kimondta az elejét, szóval ha nem akarja, hogy ténylegesen hülyének nézzék, be kell fejeznie.
- Az nem igazán én voltam, mert az igazából Cupido volt, és én nem tudtam magamról, és utána mikor elmúlt szégyelltem magam, hogy odamenjek hozzád, meg hogy beszéljük, meg minden, és olyan rossz. - egy szuszra hadarja le a mondandója másik felét miközben megint kivörösödik, s a végén kezeivel takarja el arcát, hogy ha esetleg a fiú megfordul, ne így lássa már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mint Edictumosnak, kötelességének érzi megnézni a lila hajú srácot a lila bódéjával, és amúgy is, ki akarja röhögni. Vagyis nem kimondottan ezért jött ide, mert ki akarja röhögni, és akkor jön és szembeneveti, hanem ha már meglátja biztos nevetni fog, szóval ja. Miután elfetrengte az időt Mínea szobájában, akkor is mikor a lány ott volt, meg akkor is, amikor nem, és megkordult a gyomra már tudta, hogy ő a kastélyban fog vacsorázni. Elvégre a kaja jó, nincs értelme hazamennie azért, hogy egyen, szóval majd itt jól megtömi a pociját, és utána lesétál az apja házához. Vagy ül tovább Míneánál, és nem csinál semmit. Úgyhogy szépen felhúzta a cipőit, meg összekötötte a haját, hogy nézzen is már ki valahogy, ha már emberek közé dugja az orrát, és meg is indult a nagyterem felé.
A terv tökéletesen élt az eszében, hogy majd jól elslisszol mellette, mint aki nem is azért jött, hogy megnézze, és az a kis idő éppen tökéletes lesz arra, hogy megszemlélje, aztán leül a rellon asztalához, ahonnan meg már majd gond nélkül bámulhatja és gyűjtheti az anyagot a cikkhez. Meg sem fordul a fejében, hogy az egész dolog esetleg máshogy fog kisülni, mert valaki majd megakadályozza a tervét. Elvégre nem áll szándékában idegen emberekkel szóba állni, se semmi, ő csak megy, eszik, nevet, meg néz. Hát lehet ezt a keresztbe húzni?