36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (260 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Le
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 18. 13:12 Ugrás a poszthoz

Mettyú


Rágja a szája szélét, hol a padlót, hol a falat nézi, miközben várnak. Egyikőjük sem mond semmit, kezdi idegesíteni a nagy csend, mintha a saját temetésük várnák - bár ki tudja. A mellette ülőre pillant, levegő be, majd megszólal.
- Esetleg egy "nem fog fájni", vagy "túléled"? - kissé feszülten nevet fel, és ezzel egyáltalán nem szemrehányást akar tenni a másiknak, ez érződik a hangjában is. Csupán egy gyenge próbálgatás a beszélgetés beindítására, ennyi. Tovább harapja a száját, újra nézelődik, majd mikor behívják, úgy néz fel az őrzőre, mintha az már ezerszer járt volna itt, és mindent úgy vágna, mint forró kés a vajat. Az engedélyt megkapja, felpattan, úgy iszkol befelé, mintha kifelé menne, csak essen már túl rajta, lehetőleg minden testi kín és sérülés nélkül. Az ajtóban hátrapillant, megbizonyosodik arról, hogy követik, majd hallgatva a közben kiadott utasításra lehuppan a kikészített székre. Ki tudja hány ember lelte itt halálát örömét, álljunk hozzá pozitívan. Elmondja mit szeretne és hova, majd könyékig tűri a felsője ujját, mert azért nem kell levetkőzni azért, hogy felírjanak valamit a csuklódra. A szíve a torkában dobog, görcsöl a gyomra, és ezen sajnos a művész kellemes, biztató szavai sem segítenek.
- Nagyon fog fájni? - vágja be megpillantva a szerkezetet, amivel csinálni fogják, és teljesen mindegy honnan jön válasz, csak jöjjön valahonnan.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 18. 13:53 Ugrás a poszthoz

Dvéjn


Belép, és komolyan, mintha még jobban félne, mint a fal másik oldalán. A padlót vizslatja, majd az üres szürkeséget a férfira emeli, agyának egyik eldugott felében felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan lehetne az ő helyzetén egyáltalán segíteni. Kezdi úgy érezni, hogy megőrül. Vészes helyzetekben úgy cselekszik, mintha nem is önmagát irányítaná, most pedig mintha megszállta volna az a valami, ami valahol a nyugalom és a "már nem érdekel" között van. Pedig egy pillanattal ezelőtt még a torkában dobogott a szíve. Mintha megérezte volna, hogy nem ér el semmit az általános nyafogással, és hogy itt most erősnek kell lennie. Mélyet szippant a benti levegőből, teleszívja tüdejét a csenddel. Az agyában több gondolat is cikázik, viszont nem törődik velük, valószínűleg összerombolnák azt a valamit, ami itt tartja. A kérdésre bólint, keresi a tökéletes megfogalmazásmódot, amivel ezt le lehet írni. Igen, tulajdonképpen bántották, csak ezt valahogy ki is kell nyögje magából. Arcára kiül, ahogy belül szinte küzd egyik szava a másikkal, és komolyan, felülmúlja önmagát.
- Igen. Egy.. Ideje. - mormolja el végül berekedt hangján. Mondana még valamit, viszont fogalma sincs mit lehet ehhez hozzáfűzni, vagy egyáltalán mit kell itt csinálni, szóval inkább csak állja az asztalnál ülő tekintetét.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 22. 14:11 Ugrás a poszthoz

Bencus


Komolyan feléledt benne az anyatigris, vagy legalábbis valami olyasmi. Lehuppan, körbenéz, felméri a terepet. Igazából nem nagyon tudja felfogni, hogy Bence hogy képes most is tanulni, mármint ő nem tanulna, ha egyszer itt feküdne, az is biztos. Meg alapjáraton is csak akkor teszi le a puha popóját a székre, ha már vészesebb a helyzet. Meglepi a reakció, azt hitte, hogy a fiú éhes, vagy valami ilyesmi. Nem úgy képzeli el az ispotályi kosztot, mint egy ötcsillagos szállodáét, ugyan akkor meg is könnyebbül, mert legalább nem kell látni a szomorú arcot. Gondolj már bele, egy kissé átrendezett fej, lebiggyesztett ajkakkal, meg ilyenek.
A kijelentésre elmosolyodik, vállat von.
- Nem vagyok az az ember. - szemeit továbbra is a mellette ülőn tartja, keresve bármi jelet, ami azt mutatja, hogy az állapot rosszabb, mint azt bevallja. Hiába, paranoiás a lányka, meg elég bizalmatlan is az emberek felé, főleg ilyen téren. Bólint, ahogy most a falat tanulmányozza, vállat von. Szerinte felesleges lenne most konkrétumokat mondani, ha kijön, úgyis biztos tudni fogja, mi járja.
- Tudod, hogy van ez. Megvágod az ujjad, és már azt terjesztik, levágták a kezed. Amúgy azt hittem, hogy fél lábbal a koporsóban állsz. - összeráncolja homlokát miközben beszél, hangja halk és rekedt, mint annak aki sokáig nem nyitotta ki a száját.
- Kinél húztad ki a gyufát? - a kérdés szinte kiverte az oldalát, meg úgy alapból, nem Kamilláról beszélnénk, ha nem mondja ki. - Ne gyere nekem azzal, hogy ő is megkapta a magáét, mert nem hiszem el. - arcára ismét halvány mosoly ül ki. Ezzel nem megsérteni akarta a fiút, csak azért mégis, elég kis szalmajellegű alakja van.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 17:46 Ugrás a poszthoz

Dvéjn

Oké, végül is nem ette meg, szóval lehet, hogy mégsem veszett az ügy. Igazából nem Dwayntől félt, vagy attól, amit tenni képes, vagy ilyenek. A saját szavaitól félt, attól, ami történt vele, és hogy most el fogja mondani. Érdekes, tekintettel a viselkedésére, hogy látszólag sziklaszilárd, vagyis közel áll hozzá. Elég.. Zavarodott mostanában, és még mindig nem tudja mit csináljon, pedig már itt van, és most ez tűnik a legjobbnak. Hogy erősnek tünteti fel magát. Mélyen beszívja a levegőt, majd ismét bólintva indul meg a kanapé felé, majd huppan le rá. Ismét rá néz, még mindig harapja a száját. Fogalma sincs honnan kezdje, és lehet itt mondani, hogy az elejétől, de őszintén megvallva, senki sem tudja, hol is van az a bizonyos "eleje".
- Anyám mugli. - köpi ki végül a szavakat, egy apróbb sóhaj kíséretében. Itt mondjuk nem az a baj, hogy mugli, még ha úgy is tűnik.- És hozzá ment apámhoz. Fogalmam sincs miért, de hozzáment. - most már a szőnyeget bámulja, nem néz a másik szemébe. Egyszerűen képtelen rá.
- Ötéves voltam, amikor megmutatkozott a varázserőm, és akkor.. Mintha átkattant volna nála valami. Azt hiszem megőrült. - a hangja egy leheletnyit halkul, ahogy ujjaival a díszpárna anyagát piszkálja. Vár egy kicsit, hogy ha esetleg a defenzor úgy ítéli, untatja a dolog, vagy, hogy nincs neki ideje erre, simán félbeszakíthassa, esetleg kiküldhesse, és amennyiben ez nem történik meg, folytatja.
- Először csak apró megjegyzéseket tett, utána gúnyolódott, majd szidott, mint valami bokrot. - ismét teletölti tüdejét, hogy utána lassan engedhesse ki a levegőt. A torka görcsöl, ahogy elér a lényegesebbik pontra, ami miatt tulajdonképp itt van.- És utána kezdett bántani. Ez is elég.. Fokozatosan indult be nála.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 19:44 Ugrás a poszthoz

Dorian Reeve Green
- haj - smink - ruha - cipő -

Igazából ez a második bál, ahova egy olyan ember hívja meg, akitől egyáltalán nem számította volna. Mármint Dorian. Wolgi még oké volt, Wolgi egy őrült, de Doriant nem ismeri annyira eszementnek, mint a Levitást. És amúgy semmi baja a dologgal, sőt, örül neki, mert mégis csak meghívták, egyszerűen csak meglepte a dolog.
Az egész lány úgy néz ki, mint egy hivatásos halott. Sápadt, fehér bőre kontrasztban áll a fekete ruhával, mely elég vékony combjai közepéig ér, a haját valami varázslattal elbűvölték az estére, hogy az alapszínéhez képest még világosabb legyen, a smink meg. Na az teszi őt igazán halottá. Mintha be lenne esve az arca, a szemeinél sötét karikák, kulcscsont még inkább kiemelve. A bakancs, aminek biztos van vagy tíz centi a talpa, dob ugyan a magasságán, de még így sem magasabb a párjánál. Végiglépdel a folyosón, és nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy ha most belenézne a tükörbe, saját magára nem ismerne rá, nem hogy más. Kezdjük azzal, hogy már akkor csodálkozott, amikor a nem is olyan sokadik próbálkozásra sikerült normálisan elindulnia abban a cipőben, és arra még gyakorolt, és most tök profin járkál benne, mint aki erre született. Amúgy elég büszke magára, mármint tök királyul néz ki, és ebben csak egy kicsi segítség volt, és na, attól még az ő ötlete, és minden. Arra mondjuk nem gondolt, hogy a párját honnan fogja megismerni, mert ugyan, mégis miért gondolna ilyenekre, szóval megy, és amikor megpillant egy kint álldogáló alakot, próba szerencse alapon odalibeg elé, és ha nem ő az, hát akkor megy tovább.
- Szia. - elmosolyodik, miközben köszönti, mert azért ő is kitett magáért, hát jó kis démoni párocskák ők ketten.
- Sokat vártál? - körbepillant, miközben felteszi a kérdést, mert ez elméletileg így illik.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. október 23. 23:44
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 20:08 Ugrás a poszthoz

Micsáel <3


Érzi, hogy valami nincs rendben. Már akkor érezte, amikor Misi megkereste, és az egész helyzet annyira bizarr, hogy itt ülnek, és beszélgetnek, mint két normális ember, és nem ölik egymást, mint ahogy normálisan kéne, és.. Borsózik a háta az egésztől.
Kissé szórakozottan követi szabad kezének mutatóujjával a teásbögre szájának ívét, ahogy az asztalt fixírozza. Nem zavarja a másik bőrének érzete, igazából még jól is esik neki, úgy, ahogy alapból jól esik minden ilyen megnyilvánulás, akárkitől. A kérdésre vállat von, nem igazán akar arra a reggelre gondolni.
- Hát.. Még itt vagyok. - egészen halványan elmosolyodik, úgy őszintén maga sem tudja miért, csak úgy. Mikor megérzi magán a mestertanonc tekintetét felpillant, szeme találkozik az övével, ami csak még jobban felborzolja az idegeit. Mert valami határozottan nem jó itt, és rettentően idegesíti, hogy nem tudja mi van Mihaellel, viszont a kérdést valamiért nem teszi fel.
Tudja, hogy miért van az újabb kérdés, csak hogy beszéljen, és a másik ne érezze magát annyira egyedül, halljon valami hangot, ami ismerős, ami ide köti, hogy ne gondoljon arra, amire látszólag folyamatosan visszaemlékszik - bármi is legyen az. Igazából arról is beszélhetne, hogy kimegy a kertbe, répának hiszi magát és beágyazza magát a földbe, viszont felfogja, hogy ez a helyzet most komoly, és itt nincs helye vicceknek.
- Megvagyok. Tanulok, ilyenek. - mormolja, ahogy belekortyol a gőzölgő eperteába, majd összeráncolja homlokát. Nem bírja. A kérdés bökdösi az oldalát, szinte kínozza, ahogy Misi arca is, de legfőképp a tekintete. Attól legszívesebben felállna, és nem érdekelné a másik reakciója, vagy azok, akik még bent vannak, megölelné, úgy, hogy érezze, hogy azért ő is itt van neki, függetlenül attól amik történtek.
- Mi történt veled? - nyögi ki végül, kissé rekedten, miközben pillantásai ide- oda ugrálnak a másikon.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 20:35 Ugrás a poszthoz


- haj - smink - ruha - cipő -

Mikor meglátta a másik arcán a meglepettséget - már amennyit látott belőle a festék alatt, azért ő is kitett magáért - elbizonytalanodott ugyan, de mikor megkapta a dicséretet, nyomban visszajött az önbizalma. Visszavigyorog rá, ahogy széttárja karjait, és a helyzethez illően megfordul a tengelye körül, hogy meg lehessen csodálni minden oldalból.
- Köszi. - mond köszönetet, miután újra stabil helyzetbe került. - Te is. - bólint elismerően. Szoktak ilyet mondani fiúnak, nem? Igazából, ha nem szoktak, ő akkor is mondja, mert miért ne mondaná már. Nagyon, nagyon reméli, hogy nem váratta meg a másikat. Annyira. Dorian megrázza a fejét, remek, tökéletes, akkor most boldog, nem mintha eddig nem lett volna az.
- Enyém a megtiszteltetés. - elfogadja a felé nyújtott kezet, belekarol, még be is hajlítja a térdeit, mint valami úri kisasszony. Szusszan egy aprót, ki tudja, mi fog itt várni rájuk. Elindulnak a bejárat felé, ajtó nyílik, ők ketten be, Kamillának meg szabályosan tátva marad a szája, mert milyen jól néz már ki az egész.
- Te úr isten. - nyögi ki, ami azért elég vicces a témára tekintve. Simán kinézi, hogy lesz egy mennydörgés, mert ekkora szentségtörést csinálni, hát azért mégis már.
- Mit csinálunk?
Újra vigyorog, ahogy felnéz a fiúra. Az azért rendben, hogy adott, hogy mit kell csinálni egy bálon, táncolni, töklevet inni, ilyenek, de mit csinálnak először? Mert neki azért van ötlete, vagyis úgy érzi van, de azért megkérdi őt is, hátha ő tudja is, hogy mit is akar pontosan.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. október 23. 23:43
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 22:00 Ugrás a poszthoz


Meg a kisfiunk *.*


Az egész ott kezdődött, hogy Kamilla imádja a babákat, erre itt ez a lehetőség. Csak társat kellett rá találni, és tessék, na kit lel meg a szentem? Hát Szentmihályit, ugye milyen jó ötletei vannak ahhoz, kit válasszon a gyereke apjának? Őszintén megvallva már a startnál akadtak fennakadások. Mert az, hogy mi legyen a kisfiú neve, igenis nagy probléma. A szőke mondta ami tetszett neki, Norbi kapásból elutasította őket, és így volt ez fordítva is. Végül aztán mégis az eridonos győzött, mert Kamilla meg nem akart tovább erőlködni. És Leopold lett. Komolyan, ki nevezi el a vérét Leopoldnak?? Próbál ő arra gondolni, hogy ott a Leo lehetőség, és az még jól is hangzik, meg tök menő, de.. De akkor is. Szóval miután ezt lejátszották Barbi előtt, mindketten nagyon figyeltek arra, hogyan kell jól tartani egy gyereket. Olyan, mint egy lexikon, amiből kapásból hiányzik olyan négy - öt fejezet, de jó lesz.
Kilépnek, azért még mindig durcázik a név miatt. Mert ő nem tudja felfogni, egyszerűen képtelen rá, hogy nem is olyan rég, nem szívesen ugyan, de beleegyezett, hogy így nevezzék el ezt a kis törékeny, ártatlan csöppséget. Hát van szíve annak az embernek, mi lenne, ha igazi lenne a drága, és akkor Leopoldként kéne felnőnie. Az iskolában csúfolnák, hogy Leopárd, vogy, hogy Kobold, mert igenis azt is ki lehet hozni belőle.
- Nézz már az arcára, hát úgy meg van szeppenve tőle. - megrázza fejét, minden figyelem a gyerekre terelődik. Kikerekednek szemei, amikor az ura elkezdi azokat a furcsa akármiket csinálni.
- Add már ide. Még a végén kárt teszel a lelkében. - kinyújtja mindkét kezét a gyerekért, ő az asszony a háznál, ő hordja itt a nadrágot. Vagy szoknyát. Teljesen mindegy.
- Kezdem úgy érezni, hogy két gyereket fogok nevelni. - ó igen, lassan eljut az agyáig a felismerés, hogy ez bizony így lesz, de amúgy nem igazán bánja, mert van egy babája. A másik meg.. Hát az egy nagy baba.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 10:47 Ugrás a poszthoz


Ahogy beléptek a terembe, Kamillát azonnal elkapta a hangulat, fekete szemeiben még látszott is az a démoni csillogás. Az arcokat nézte, a jelmezeket, miközben egy nagyon rövid ideig próbálta kitalálni, hogy ki kicsoda, utána meg eldöntötte, hogy valószínűleg úgysem fog neki sikerülni. Ha valakit meg mégis, a csoda folytán megismer, akkor majd köszön neki, ha egyikőjük sem lesz majd elfoglalva valamivel. Partnere felé fordulva kérdezte meg, ő mit szeretne csinálni, s mikor az szóvá tette gondolatait, a lány bólintott.
- Akkor ömmm.. Igyunk valamit, és közben körbenézünk, utána ha szeretnél táncolunk, ésőőő... Meg eszünk, meg mit tudom én, ami jön. - vázolja fel a tervet némi gondolkodás után, ahogy vállat vonva néz még mindig rá. Amennyiben beleegyezik, a halottaiból feltámadt Kamilla hajlandó elindulni az asztalok felé Doriannal, hogy ott majd jól végigcsodálja az italokat, és kedve lenne az összeset végigkóstolni, mert neki aztán biztos, hogy tetszeni fognak. Addig is meg valamivel csak fent kell tartani a beszélgetést, mert ha már itt vannak együtt, csak nem ülhetnek mint valami kuka, teljes némaságban, úgyhogy kattog az agya rendesen, mit lehetne most mondani, vagy kérdezni, vagy akármi.
- És mi van veled mostanság? - dobja be az aduászt, ami valamilyen okból kifolyólag minden ilyen helyzetben megállja a helyét.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 11:15 Ugrás a poszthoz

Robi

Néha azok is megkívánják a tömény cukorbetegséget, akik fogyóznak. Kamilla meg pont nem fogyózik, szóval neki dupla joga van ahhoz, hogy tömje magát ilyen finomságokkal. Eredetileg mondjuk nem ide akart jönni, hanem egyből a cukorkaboltba, csak volt az a fura bácsi ott az utcán, aki olyan furán nézett rá, és a sikátoros dolog óta kiveri a hideg az ilyen alakoktól. A halloween alkalmából ezüstösre festett haja kiengedve terül szét vállán, hátán, mindenütt, ahol éri, miközben egy kicsit talán sietősen lép be a cukrászda ajtaján, s határozottan indul meg a pult felé. Végül is ez is tökéletes, csak ne érezné úgy, hogy még mindig nézik, komolyan, paranoiás belé. Pedig fényes nappal van. Kattog az agya, mi lesz akkor, ha látja, hogy egyedül eszi itt a sütit, és majd mikor kimegy, jól el fog tűnni. Szóval nem fog egyedül enni, az is egyszer biztos. Úgy viselkedik, mintha meg akarnák ölni, pedig remélhetőleg nem akarják. Kér egy gyümölcsös, finomnak tűnő valami sütit, kifizeti, utána meg a kistányérral a kezében pillant körbe. Megakad a szeme az egyik alakon, valahonnan nagyon ismerős neki, csak tudná, hogy honnan. Elindul felé, majd úgy ül le a vele szemben elhelyezkedő részre, mintha pont hozzá jött volna, annak ellenére, hogy még a nevét sem tudja az illetőnek. Bár lehet, hogy iskolatársa. Annyian vannak abban az iskolában, miért ne lehetne már iskolatársa?
- Na szia. - angyali mosolyt villant, olyat, amivel aztán biztos, hogy nem fogják elküldeni.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 11:52 Ugrás a poszthoz

Öcsipók

- Végül is.. Megértem. Azt hiszem. Mármint, amikor az ember beteg, nincs étvágya. - bólint végül, ahogy talán mintha próbálná magát meggyőzni. A tekintete ellágyul, ahogy rá néz, kedveli a kölyköt, az egészséges keretek között. Fogalma sincs miért és honnan, de az utóbbi időben valahogy megérzi, ha nincs valami rendben azokkal, akik közel állnak hozzá, vagy kezdenek közel állni. Az egész érzés annyira.. Fájdalmas is, de közben meg nem is, annyira meghatározatlan. Mint amikor összerándul a gyomrod, na valami olyasmi. Az pedig, hogy nem mondja el az egész történetet, mert Kamilla tudja, hogy így van, csak ront a helyzeten.
- Rohama volt. - ismétli el, felvonva szemöldökét. Remek, ez egyre jobb. Egy félig eszement ember mellett tudni a fiút, hát nem valami kellemes. És az eszementet most nem átvitt értelemben kell érteni, hanem rendesen, ahogy le van írva. Nem kell belegondolni semmit.
- Miért nem szóltál senkinek? - a hangja halk, ám cseppet sem szemrehányó, inkább szomorú. Ő nem az anyja, hogy felháborodjon ilyeneken, ő csak ő, aki kész mellette lenni még akkor is, ha Bence meg fog őrülni, és valakinek kordában kell tartania. Bár ő még nem tudja, milyen kapcsolat van Bence meg a rohamos között, én már biztos vagyok benne, hogy ha megtudja sem fogja annak a lánynak a közelébe engedni, főleg, ha ne adj Merlin a fiú leépül. Inkább kirabolja a rellonból, és bevonszolja a saját házába, és ami a gondolatot illeti, ő nem tehet arról, hogy mindig a lehető legrosszabbra gondol.
Megrázza fejét. Nem, nincs jól. Ha valaki, hát akkor ő pontosan tudja milyen az, amikor egyszerűen képtelen az ember aludni, és az minden, csak jó nem.
- Megkérdezném, hogy tudok-e segíteni, de az a baj, hogy szerintem nem tudok. - elhúzza száját, ahogy előre dőlve támaszkodik meg térdein. Tenyerei felfelé mutatnak, szinte kérve, hogy a másik belecsúsztassa kézfejét.
- Ne csinálj többet ilyet. Hogy nem tudod mit kell tenni, de cselekszel. Sokkal rosszabb is lehetett volna belőle. - dünnyögi, és ha most hallaná magát, biztos forgatná a szemeit.
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 31. 11:17 Ugrás a poszthoz

Dorian
- haj,smink - ruha - cipő -


Elmosolyodva néz fel a fiúra, ahogy belekortyol az egyik fekete pohárba, az egyik pillanatban még minden szép, jól érzi magát vele, a másikban meg már nem. Ami valahol nagyon mélyen összezavarja a lányt, viszont egy kicsit azért azon a felszínen, ahol, bár ő most nem veszi észre, befolyásolhassa tetteit. Hallgat a mocskos kis démonra, szemeit újra végigjáratja a rellonoson, viszont arcára nem ül ki semmi, amit nem akar kimutatni. Mélyebbet szippant a levegőbe, ahogy összeráncolja homlokát, és megrázza fejét.
- Kimegyek egy kicsit. Mert.. Itt.. Mintha nem lenne levegő. - nyögi ki, ahogy újra felnéz rá, és lerakja a poharat. Megszállott elméje reméli, hogy Dorian nem fogja követni, a tudatalattija meg nagyon is számít rá, mert könyörgöm, mégiscsak együtt jöttek, és valami okból a fiú ma épp nem csúnya gonosz sárkány, mekkora pofátlanság lenne csak úgy itt hagyni, biztos sülne a bőr Kamilla arcáról, amikor már tisztán képes gondolkodni.
Elindul az emberkék között, az ajtó felé, arra, amerről jöttek, akár követik, akár nem, és csak hogy még hitelesebb legyen az előadás, mostanra tényleg nem nagyon kap levegőt, ami miatt fáj is a feje rendesen, és ha ez lehetséges, még jobban le van sápadva.
Ahogy kiér, hátát a falnak támasztja, felsóhajt, és ha minden igaz, a gondolkodása is immáron újra szabad.
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 1. 21:41 Ugrás a poszthoz

Raul

Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Fogalma sincs, mit keres itt. Mármint itt kint. Miért jött egyáltalán ki, tiszta hülyeség volt. Remeg, maga sem tudja meghatározni, miért is tulajdonképp. Oknak felsorolható a hideg, a sötétség, az álom, amiből felriadt. Akaratlanul is kezére pillant, a rémképben még véres volt, összehasogatva.. Lehunyja szemeit, nagyot nyel, tenyerét végighúzza karjának sápadt, hideg bőrén. Úgy áll ott, mint valami jelenés, mint valami szellem, fehér és fáradt.. Egyszerűen önmaga. Most kivételesen önmaga, egyedül.
A léptekre felkapva fejét, dobban egyet a szíve, csak prefektust ne, csak most ne. Aprót sóhajt, ahogy az idegen szájához emeli a káros szert, ez már biztos nem egy rendrakó. Megrázza fejét, biztos őt is észrevették, nem állhat csak úgy itt.
- Ugye tudod, hogy ez szabályellenes? - mormolja, hogy a másik is hallja, de azért ne legyen egetverően hangos. - Ugye tudod, hogy ezért megbüntethetnélek? - felvonja szemöldökét, ahogy elkezd gondolkodni. Nem fogja megbüntetni, persze, hogy nem, elvégre az már nem az ő feladatköre, de ezt a vele szemben álló nem tudhatja.
- Tedd azt le. - ismételt fejrázás, egy csöppnyi undor is vegyül hangjába, de tényleg csak kevés. Sosem tudta, miért akarják az emberek károsítani önnön magukat, amikor semmi problémájuk sincs. Sokszor annyira logikátlanul, annyira ésszerűtlenül cselekszenek.
- Mi a neved? - újabb ismerősen csengő kérdés, a különbség csupán az, hogy hangja most vékonyabb, és nem olyan stabil.
Lágy szellő, végigfut rajta a remegés, önkéntelenül öleli át magát, hátha meg tud tartani egy kis meleget, pár szőke tincs arcába repül, vékony tagjai libabőrössé vállnak. Ő pedig csak áll, várja a válaszokat, és teljesen kifejezéstelen arccal néz.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 2. 20:58 Ugrás a poszthoz

Raul
Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Oldalra billenti fejét, és ha nem egy ilyen késői órában történne ez az egész, nagy valószínűséggel elmosolyodna. Haha, milyen kis vicces, ja hogy mégsem az. Ahogy megközelítik, végigfut gerincén a hideg, talán alapból a sötét miatt, talán csak a hideg miatt, de kirázta.
- Ha ez poén akart lenni, akkor nagyon rosszul sikerült. – felvonja egyik szemöldökét, a közlés immáron sokkal halkabban szalad ki ajkai közül.  – Mi az, már olyan idősnek nézek ki, mint egy tanárnő? – apró sóhaj ahogy belegondol, hogy nem is állhat olyan messze az igazságtól. Azok a karikák a szeme alatt most nincsenek eltakarva semmivel, a feje tetején az a valami meg leginkább egy szénaboglyához hasonlít. Persze azért meglepi, hogy ilyen szépen el tudja játszani a valótlant, egy pillanatig még bűntudatot is érez, majd eszébe jut, hogy ez tulajdonképp megtörtént már vele is, és a fiú meg örülhet, hogy nem egy igazival találkozott.
- Alkudozni akarsz? – kérdez rá a nyilvánvalóra, tenyerével megdörzsöli felkarját, átkozza magát, amiért nem vet fel valami meleget.
- Én kérdeztem hamarabb. – mosoly húzódik szét arcán, úgy érzi magát, mintha kisgyerek lenne, és épp civakodna valakivel valamin. Mondjuk az óvodában. Mondjuk az óvónéni nem engedné ki párosával őket vécére, és akkor most ők ketten megpróbálnák elrendezni egymás között. Ha a korát nézzük, nem állunk olyan messze az igazságtól, még mindig gyerek.
- Egyáltalán, mit keresel itt kint ilyenkor? – körbepillant, mintha attól félne, valaki figyeli őket, majd újra vissza, fel a fiú arcára. – Mármint.. Nincs itt senki. – lehet, hogy vár valakire. – Tök kihalt minden. – pont ezért tökéletes találkapont. – Meg hideg is van. – mindjárt fogja magát és visszamegy.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 4. 22:15 Ugrás a poszthoz

Raul
Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Felvonja szemöldökét a film témájára, és magában hálát ad, amiért fogalma sincs, mi a címe és, hogy miről szól.
-Biztos kemény ihlethiányban szenvedett a készítője. – mormolja el, felpislogva rá. A következő mondatra nem reagál, nem azért, mert nem jutott el a tudatáig, egyszerűen csak úgy véli, nincs rá szükség. Ahogy észrevette, hogy őt most tüzetesen átvizsgálják, zavarba jön, lesüti szemeit, miközben elgondolja hiányosságait. A saját felfogása szerint sosem volt szép látvány, ahhoz túl sovány, túl fehér.. Túl.. Tökéletlen. Más szemeiben meg nem látja önmagát, így képtelen ebben a hitben élni. A száját harapdálja, mint mindig, amikor ideges, és épp mintha valami nagyon érdekeset látna a fűben. Valójában meg azt sem venné észre, ha egy bombát robbantanának fel az orra előtt.
- Az.. Szép hosszú név.- bólint, a kinyújtott kézre emeli tekintetét, ahogy ismét felvonja szemöldökeit.
-Hát.. Szia. – kissé meglepetten köszön, megrázza a végtagot, mint ahogy jobb helyeken szokás.
A doboz látványára elfintorodik, fogalma sincs, hogy lehet képes valaki arra, hogy egy egészséges testet tönkre tegyen. Nem lenne szabad, sőt, be kellene tiltani. Annyian nem fogják fel, hogy mennyire múlandó ez az egész, és hogy ha legalább már értelme nincs, legalább magadra vigyázz. Ez most logikátlan. Nagyon. De ő akkor is így érzi.
-Sehol nem kéne csinálnod.- szögezi le a nyilvánvalót, még a fejét is megrázza hozzá. Legnagyobb elmék.. Az. Megforgatja szemeit, mindig is irtózott ezektől az emberektől. A „legnagyobb elmék” - től. Ki ő, Einstein?
-Nem vagyok kutya, hogy házőrző vagyok.- újabb dünnyögés, újabb megsértődés. Ennyire azért mégsem nézhet ki rosszul, vagyis, ezek szerint mégis, de na. – Az.. Nem tartozik rád.- egy pillanatra elgondolkodik, mit is felelhetne, de végül kicsúszik száján a válasz. Ő senki orrára nem köti rá a rémálmait, nem is fogja. Isten óvja azt az embert, aki egyszer vele egy helységbe kerül éjszaka.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 12:29 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Szóval megbeszélni. Dolgokat. Ez sosem hangzik jól, főleg, ha két lány kell megbeszéljen dolgokat. Kamilla lehuppan az egyik fotelszerű székbe, felhúzza térdeit, kézfejei eltűnnek a bordó felső ujjaiban. Fogalma sincs arról, mit kéne megbeszélni, közte meg Dió között soha nem is volt semmi, kivéve azt az esetet a medencénél - viszont azt máig sem tudja, hova rakja. Megkérdezni a fiút nem meri, valószínűleg nem is lenne értelme. Megtörtént, és kész. Biztos abban, hogy volt olyan, akivel sokkal, de sokkal több minden történt. Felsóhajt, ajkai között lassan engedi ki a levegőt, figyeli, ahogy lehelete meglátszik, s akár valami füst, száll a bogolyfalvi házak felé.
Rémi tablettái használnak. Ha nem is száz százalékosan, de használnak. Vannak még rémálmai, rövidebbek, kevesebben vannak, és ez meg is látszik rajta. Már nem annyira kimerült, a szürke szemek alatt nem húzódnak táskák, vagyis jól láthatóan nem.
És Rémi. Na vele kifejezetten lenne mit megbeszélni, a legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobbra. Viszont még nem mert beállítani a könyvtárba. Látta a szemeiben azt a villanást, megijesztette, sőt, halálra rémítette, és fogta magát, és eltűnt. Ő pedig még állt ott percekig, a szíve biztos kihagyott egy ütemet, és először még levegőt sem volt képes venni. Pedig nem akart rosszat. Egyáltalán nem akart rosszat. Csak.. Segíteni szeretett volna.
Lehunyja szemeit, újabb sóhaj, ujjaival végigszánt a szőke tincseken, melyek arcába lógnak. Nehéz, az egész annyira nehéz. Mikor újra szemlélni kezdi az alatta elhúzódó világot, már inkább türelmetlen, ám ez kívülről nem tűnik fel, aki rá néz, csak annyit lát, hogy pislog a siető emberkékre.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 13:43 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Nagyon belemerült a gondolataiba, valószínűleg egy mellette elrobbanó atombomba sem billentette volna ki. Hangulata az időjáráshoz igazodott, most olyan semmilyen volt, olyan üres. Se nem boldog, se nem szomorú, ott a két véglet között valahol, ködös és hideg. Viszont a nevének említése felrázza, fejét megemeli, a szürke íriszek ugrálnak a lány alakján.
- Ja. Kamilla. - bólint végül, majd arrébb húzódik, hogy ha esetleg a másik le akarna ülni, akkor legyen helye. Nem áll fel, annyira jó passzban éppen azért nincs.
Már meg sem lepődik Jegesné lenge öltözetén, a férjétől már éppen megszokta, hogy akár mamutot fagyasztó hideg is lehetne, ők ketten simán járkálhatnának meztelenül is, ha akarnának.
Akart mondani valamit. Tényleg, nagyon akart mondani valamit, de nem jutott eszébe semmi, aminek egy ilyen helyzetben érdemes lenne hangot adni, így inkább hagyta az egészet. Majd ha be akarja indítani a beszélgetést, a másik beindítja, elvégre ő tudja, mit akar beszélni. Ha egyáltalán azt szeretné, mert a levélben erre tulajdonképp nem tért ki, csak arra, hogy találkozzanak. A fagyizés is találkozás. Bár ilyen időben elég fura lenne fagyit enni. Beszívja a csípős levegőt, Karina felé fordítja fejét, majd mégis dumálni kezd.
- Nem csináltunk semmit. Olyat biztos nem, amire gondolsz. - mondja ki végül. Hogy igaz - e? Nagy valószínűséggel még ő sem tudja. Hogy tud - e hazudni? Ha a helyzet úgy hozza, gondolkodás nélkül.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 14:57 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Nem egészen tudta, mit fog kiváltani a szavaival. Karina akár üvöltözhetett volna vele, ugyanakkor beszélhetett volna lekezelően - ám egyiket sem tette meg. Mosolygott, a gondolatait meg csak ő tudhatta. Mivel eltakarta a kilátást, Kamilla nem is lett volna képes nem rá nézni, annak ellenére, hogy amúgy egész szívesen elbambult volna a távolba. Hitt neki. Azt mondta hisz neki. Megkönnyebbülten szívta be a levegőt, majd bólintott, s mikor az ígérgetős részhez jutottak, felvonta szemöldökét. Átölelte felhúzott lábait, fejét oldalra fordítva támasztotta térdeinek, s úgy nézett a szőkére. Majd újra bólintott, figyelmét visszafordította a külvilág felé, a házak felé, most álla pihent a csonton.
- Tudom. - halk mormolás, igazából fogalma sincs, mit mondhatna még. - Megígérem. - őszintén szólva fogalma sincs, milyen az, amikor valaki beleszeret valakibe, így simán kimondja, még a vállát is megrántja hozzá. Ez után beáll a csend, mind a ketten gondolkoznak. Kamilla összeráncolja szemöldökét, nem egészen érti ezt az egészet. Nem féltékeny, de azért mégse, és ezt megbeszélni, és hisz neki, de azért mégis meg kell tárgyalni.
- Miért akartad ezt elmondani? - tovább nézi a házakat, miközben beszél, hangjából csupán a tompa nemtörődömség érződik ki. Alapjáraton lehet, hogy másképp beszélne, sőt, a helyzetet is biztos másképp fogná fel, viszont jelenleg ez a kevés hangkiadás is erőfeszítésnek tűnik a számára, ezt a pár szót is elég kimondani.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 11:01 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Kamillának fogalma sincs, milyen az amikor szerelmes az ember. Éppen ezért nem tudja, mi az ami benne felgyülemlett, és miért érez némi szomorúságot csupán a tudattól, hogy Karina létezik és itt van. Viszont mindezek nem ülnek ki arcára, ő nem akarja, hogy bárki is tudjon erről, megtartja magának, és jó lesz. Remélhetőleg. Nem reagál arra, hogy mit mond a lány, ismeri Diót, persze, hogy ismeri, viszont Kamilla is úgy érzi, hogy ismeri, és.. Hagyjuk. A szeme sarkából rá pillant, görcsöl a gyomra, az ujjbegyeit is mintha valami nyomogatná.
- Én is szeretem. Olyan... Hűvös. És nyugodt. - legalább ebben az egyben egyetértenek, még akkor is, ha nincs értelme annak, amit a lány mond. Felsóhajt, megrázza fejét, tovább bambul ki a házakra, meg az utcákra. Nem akar most gondolkodni. Semmin. Bár le lehetne fagyasztani az agyát, mindent, mindent.  
Mikor megpillantja a jéglovat, akarva akaratlanul halkan felnevet, elmosolyodva néz Karinára.
- Én nem tudok ilyet. Pedig biztos csinálnék egy sárkányt. - lebiggyeszti ajkait, de látszik rajta, hogy csupán ettől az apró gesztustól is mennyivel jobb kedve van.
- Megfoghatom? - felsandít az alkotásból a másik lányra, a kérdést pedig azért teszi fel, mert fél attól, hogy hozzáér és eltörik, vagy elolvad, vagy valami.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 13:36 Ugrás a poszthoz

RémiRémi

A legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobban, és bár a bogyók használtak valamit, ő mégsem tudott a legjobban aludni. Bűntudata volt, azon gondolkozott, hogy miért, és hogyan, és.. Túl sok minden volt a fejében. Ő nem akart rosszat Réminek. Meg akarta nyugtatni, és pont az ellenkezőjét érte el. Akkor, abban az egy pillanatban félt, rettegett, hogy mit fog tenni a fiú, és mikor ő eltűnt, Kamillában csupán sötétséget hagyott. Masszívat, fájót, olyat, ami elnyel mindent.
Milliószor elhatározta, hogy eljön, ám mégis mindig visszafordult. Most is fél, görcsöl a gyomra, a torka, mindene, és legszívesebben visszaszaladna a navinébe, de mégis itt van mert úgy érzi, nem halogathatja tovább. Halkan nyit be a könyvtár ajtaján, elmosolyodva köszön a könyvtárosnőnek, majd halkan szusszanva indul meg a kitűzött hely felé. Csak legyen itt. Csak legyen mersze.. Csak ne kergesse el.
Megtorpan, ahogy megpillantja, bukfencezik egyet a szíve, majd' kiugrik a helyéről. Hallja vére dobogását a fülében, kimelegszik, nyel. Tesz egy bizonytalanabb lépést előre.
Vissza.
Majd mégy egyet.
Szaladj innen.
Megáll előtte, lepislog a fiúra.
- Én... Ne haragudj a múltkoriért. Nem akartalak felkavarni. Azt hittem jó lesz. De mégsem. És nem akarlak zavarni, szóval.. Most.. Megyek is. Mert.. Biztos van dolgod. Csak.. El akartam mondani. Hogy nem akartam.. Hogy rosszul érezd magad. Csak.. Buta voltam. - a szavak akadozva törnek ki száján, zavarban van, és fogalma sincs mit kellene most.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 17. 14:47 Ugrás a poszthoz

Réminek

Végig lesütött szemekkel beszél, nem akarja látni, ahogy esetleg kiröhögik, s csak mondandója végén tekint fel a fiúra. A pupillák kitágultak, s a szürke írisz mint árnyék követi a fekete mélység körvonalát. Szája belső vonalát harapdálja, várja a reakciót, mondjon valamit, nézzen rá, akármit, bármit, csak tudassa, hogy tudja, hogy itt van. Hogy ne érezze magát tölteléknek, feleslegnek. Vár, az a pár másodperc most millió órának tűnik, mintha az idő ellustult volna és lefeküdt volna aludni.
Tényleg csak.. Ennyit szerettem volna. De... Akkor megyek. - kissé szomorkásan dünnyög, izmai megfeszülnek, hogy megtehesse az első lépést hátra. És akkor megmozdul. Nem más ez mint egy apró rándulás, Kamilla mégis megkönnyebbülten szusszan, megtölti tüdejét, ki tudja mikor vett utoljára levegőt. Egy pillanatra még el is mosolyodik, lágyan, kissé még félve. Zavarba jön, mikor a másik szemügyre veszi, nem tudja miért, csak úgy.
Áll előtte, leülni még nem mer, bármennyire is megtenné. Fogalma sincs mit keltene ki Rémiből, elvégre egyszer már megjárta. Nem hibáztatta a másikat, egyáltalán nem, de egy enyhe tartózkodás azért megmaradt benne, ami nem ütközött ki, csupán korlátozta tetteit.
Hogy hatnak - e a gyógyszerek? Azt hiszem. Még nem aludtam el önszántamból, de mikor elszundítottam, már kevesebben voltak. Már nem féltem annyira. Viszont fel akartam ébredni.
Mindezt el akarja mondani, viszont mikor szólásra nyitja száját, egy árva hang sem jön ki belőle.
Figyelik. Érzi, hogy aki elmegy mögöttük, odanéz, és ki tudja mit gondolhat, lehet semmit, lehet mindent. Mindezt érzi, a bizsergésből a tarkóján, viszont nem törődik vele. Ők.. Biztos nem ismerik. Nem mintha ő ismerné Rémit. De Rémi nem gonosz. Nagyon akar hinni abban, hogy nem az, fogalma sincs miért. Rémi csak elveszett. Elveszett, csakúgy mint ő.
Végül kétszer bólint, ahogy lesiklik tekintete az asztalhoz.
- Leülhetek? - ha megkérdezi, abból csak nem lehet baj, esetleg kap egy nemleges választ, de nem fognak kiabálni vele. Legalábbis reménykedik benne. Nem szereti, ha valaki ordít vele, az anyjára emlékezteti, és önkéntelenül is beférkőzik tudatába a rettegés. Hogy egyszer csak megint ott találja magát, hogy ez az egész egy álom, és arra kel fel, hogy újra.. Ott van.
- Ha zavarlak mond meg. Mert akkor elmegyek.
Csak ne legyen az, mint legutóbb.
Késztetést érez arra, hogy elismételje, mint valami papagáj. Pedig ha nem tetszene Réminek a jelenléte, biztos tudatná vele. A folyosón is megtette.
Nem akar ezekre gondolni. Ki akarja rekeszteni őket az agyából, kipréselni a fülén, vagy bárhol, csak ne legyenek ott, mert ez tényleg olyan, mintha hibáztatni akarná, pedig nem, csak.. Fogalma sincs. Benne maradt, hogy ha egyszer valaki felemeli a hangját, akkor az máskor is fel fogja, és ő nem akarja, nem akarja, és nem akarja. Ezért inkább engedélyt kér mindenre, akárcsak egy engedelmes kiskutya.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 21. 17:50 Ugrás a poszthoz


És Kamilla törékeny, törékenyebb mint azt bárki is gondolná.
Elbizonytalanodik, mikor a másik nem mond semmit, csak nyel, s mikor Rémi feláll, úgy érzi futnia kéne, viszont mégsem tesz semmit, lábai a földbe gyökereztek, s minden testrésze mozdíthatatlan, mintha ólomból lennének. Csak a nagy, szürkés szemekkel vizslatja a fiút, próbálja kitalálni mit fog tenni.
Szemei lecsúsznak a hasára, megigazítaná az inget, viszont fél attól, hogy ha újra hozzá érne, annak csak ugyan olyan rossz lenne a kimenetele, mint legutóbb. Nem tesz hát semmit.
Halk, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, mikor lehuppan. Nem akar semmi mást, csak megnyugtatni Rémit, a puszta jelenlétével, szavak nélkül, tettek nélkül, csupán azzal, hogy itt van mellette és lélegzik. Mert ő egy ilyen ember, mindenkin segíteni akar, aki számára fontos vagy esetleg fontos lesz. És bár a fiú nem beteg, sem pedig nyomorék, hogy segíteni keljen neki a szó szoros értelmében, mégis kellett neki.. valaki. Lehet, hogy van, csak ő nem tud róla, lehet, hogy nincs, ugyan akkor az sem lehetetlen, hogy van, de kell mellé valami más is. Valami egészen különböző. A kérdés meglepi, egy pillanatra felvonja szemöldökét. Hogy fél - e tőle?
- Lehet, hogy kellene. De nem. Határozottan nem. - a szavak halkak ugyan, de nem is akar hangosan beszélni. Fogalma sincs honnan, de úgy érzi, hogy Rémi nem bántaná fizikailag. Arra nem merne fogadni, hogy nem akarta már bántani, de arra már igen, hogy nem fogja megtenni. Ebben az egyben biztos, még ha nem kellene annak lennie.
- Megüthettél volna. Ott volt.. A szemeidben. De nem tetted. - szinte motyog, miközben összenéz vele. - Köszönöm. - bátortalanul mosolyodik el, közben az asztal alatt tördeli sápadt ujjait. Akar még valamit mondani, annyira benne van egy csomó minden, viszont képtelen megfogalmazni, szavakba önteni. Az egész olyan, mint amikor a nyelved hegyén van valami, és mégsem vagy képes kimondani.
Most annyira, de annyira szerencsétlennek érzi magát, hogy az már szinte fáj.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 24. 13:13 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Széles mosoly nyújtózkodik arcára, ahogy megpillantja a minilovat, és mikor megkapja, még nevetni is kezd, pedig mikor ilyen az idő, elég ritkán szokott csak úgy kacarászni. Érzi bőrén a hűvös, könnyű patákat, és elönti a boldogsághormon, mondhatni jobban, mintha felzabált volna egy egész vattacukrot.
- Hát ez eszméletlen édes. - elvékonyodott hangon jelenti ki, miközben Karinára néz, teljes testével felé fordul, s az ő részéről már le is omlott téglafal.
- Uuuu, tényleg? Lehet egy párja? Kééérleeeek. - kap a felajánláson, csillognak a szemei, mintha reflektor lenne bennük.
- És tudsz csinálni jegesmacit? A jegesmacik olyan cukik, kééérleeeeek. - nagyon beleéli magát, és reméli, hogy nem túl pofátlan a kérése. Lepillant az új ajándékra, töri a fejét, hogyan is nevezhetné el, viszont most valahogy egyetlen dolog sem jut eszébe, amiért lebiggyeszti ajkait.
- Szerinted mi legyen a neve? - újra Jeges asszonyra pillant, hátha neki van valami ötlete, mert ez a kis csoda nem élheti név nélkül az életét.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 11:25 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

A kis hűvös, ami mozog a kezében csiklandozza, és kedve lenne felvisítani tőle, valahogy úgy mint a pici négy - öt éves gyerekek, mikor megtalálják a fa alatt a várva várt legójukat. Aztán kapott még egyet, és ha ez lehetséges lett volna, még jobban elvigyorodott volna, de hát azt már nem lehetett felülmúlni.
- Uuu, az egyik Karina lesz, a másik meg őőőő.... Őőőőő... Izé ni. Izé. - az első nevet megadni még könnyű volt, mert hát az alkotója után meg minden, aztán a második meg már nehezebben jutott eszébe, de végül megoldotta. Karina és Izé. Szép pár, meg kell hagyni. És ekkor jött a jegesmedve ötlete.
Csillogó szemekkel nézi, ahogy a lány létrehozza az újabb házi kedvencet, akit a szobájában fog tartani remélve, hogy az nem olvad el. A külső szemlélőnek érdekesen hathat, hogy a lány egyik percről a másikra váltott egyik végletből a másikba, mintha áramot vezettek volna bele. Viszont ismerve a naviés szőkét ez nem is olyan meglepő, általában a törődés legapróbb megnyilvánulásával fel lehet dobni a kedvét.
- Köszönöm. - megint vigyorog, miközben elveszi a macit is, és az is járkálni kezd a kezén. A válaszra bólogat egy sort, neki tetszik.
- Nagyonnagyonnagyon. - újra felnéz rá, aztán egy légből kapott ötlettől vezérelve még meg is öleli, mert miért ne tehetné. Aztán ha Karinának nem tetszik a gesztus, elhúzódik, vagy lefejti magáról Kamilla vékony karjait.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 16:18 Ugrás a poszthoz


Kamillában alapvetően rettentő hamar kialakulnak kötődések bizonyos emberek iránt. Van mikor már az első pillanatban, van mikor a második vagy harmadik találkozás alkalmával, de mindenképp hamar. Ezek az emberek vállnak fontossá számára, beléjük kapaszkodik, és tudja, hogy nem veszítheti el őket - mert ha valahol elront valamit, és a másik megharagszik ezért rá, szégyelli magát, és nincs elég bátorság benne ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Rémi iránt is kialakult egy ilyen "kötődés". Nem olyan erős, mint ahogy azt mások beleképzelik egy fiú - lány viszonyba, az sekélyes és felszínes. Viszont van olyan kemény, mint mondjuk két barát közt - annak ellenére, hogy szerinte ők ketten még nem mondhatóak barátoknak.
És mindez az alatt a pár másodperc alatt alakult ki, ameddig egyikőjük sem szólalt meg.
- Nem fog többet előfordulni. Megígérem. Ha szeretnéd. - bólint hozzá, megértette, és igazodik is hozzá.
Figyeli a fiú mozdulatait, hallgatja a hangját, értelmezi a szavakat.
- Igen. Szeretek elmerülni bennük. Főleg mikor nem akarok senkivel találkozni. Olyan, mintha olvasás közben kilépnék az időből, egy másik életbe, és akkor jöhetek vissza, amikor szeretnék. - meggondolatlanul önti szavakba a gondolatait, a miérteket, és szusszan egyet a végén. - Nem tudom mennyire lett ez értelmes. - elhúzva száját pillant fel a vele szemben ülővel, piszkálni kezdi az ujjait.
- Meg szeretem az illatukat. Sokszor megnyugtat. - halkan teszi hozzá, inkább az asztalt kezdi stírölni.
- Nagyon nevetséges az, amit itt összehordok?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 29. 20:52 Ugrás a poszthoz

All I want for Christmas

Szóval az utóbbi időben volt egy csomó próba, készültek, meg minden, most meg ott toporog a nagyteremben Bence mellett, aki jelenleg a két lábon járó nyugalom élő definíciója. De úgy komolyan. Mintha nem is lennének testvérek – úgy őszintén megmondva nem is azok, de ez most mellékes. Néha mutatóujjával meg – meglöki a fiú vállát, tulajdonképp csak mert odáig ér el, nyomja a drámai sóhajait, meg ilyenek. Aztán megszólal a zene, automatikusan fordítja a fejét Norbert felé, összenéznek, kissé idegesen elmosolyodik, és utána bele a közepébe.
A mozdulatok automatikusan jönnek a zenével, hát nem hiába gyakoroltak annyit, és igen, ahhoz is egész jól hozzá van már szokva, hogy Bence úgy folyamatosan nekimegy – rálép, és egyéb ilyen nyalánkságok. Még jó, hogy nem középen vannak, akkor nagyon szem előtt lenne.
A kezdeti idegességéhez képes tökre felszabadult tánc közben, szépen mosolyog – vigyorog -, meg minden. Egész elégedett magával, hát megy ez neki, nem olyan nagy vért kakálás. Aztán ahogy vége van az ő részüknek – mert mindennek vége szakad egyszer, és amúgy is, mindenki szerepet kell kapjon, így felosztották több részre az egész előadást – oldalt lép le az emelvényről, figyeli a többieket, és várja a végét, ahol meg majd mind együtt fogják ropni a danszot.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 30. 22:02 Ugrás a poszthoz


magyarán aggódsz értem <3

Annak ellenére, hogy Lorcsanéni összerakta - és Kamilla megtapasztalhatta, mennyire nem szereti az eridon HVH - ja a kviddicses hadi sérülteket -, még fájtak a csontjai. És mindenki higgye el, annál rosszabb nincs, mikor az ember csontjai fájnak. Szóval választhatott, vagy elalszik, vagy összehányja magát - a kíntól -, és ő inkább az alvást választotta. És tulajdonképp nem is zavarta senki, éppen addig, amíg meg nem érkezett a francia népség díszpéldánya, neki meg a szeme fénye. Komolyan, először nem tudta mi van, tökre pánikba esett, hogy sérült a tüdeje, vagy valami, és bár az egész állapot csak addig tartott, ameddig kinyitotta a szemét, rossz volt. És kedve lett volna megütni Mihaelt. De úgy igazán, és ha meg tudta volna csinálni, meg is csinálja. Függetlenül attól, hogy a mestertanonc meg se érzi. Szuszog pár másodpercig, ameddig felfogja, hogy nem, nincs életveszélyben - igen, erre is csak ő képes, általában azt hallani Misiről, hogy mekkora egy félelmetes jószág -, majd ülő helyzetbe tornázza magát. Fáj neki, de amennyire ragaszkodik a másikhoz, ugyan úgy tiszteli is. Szóval megteszi.
- Utállak. - közli a nyilvánvalót - se -, megrázza fejét.
Elmosolyodik a rellonos szavaira, miközben felhúzza lábát.
- Szóval akkor jól játszottam. Kösz. - magától telhetően rávigyorog, mert azért ez mégis egy dicséretféleség, és még attól is kapja, aki megtanította, hát tiszta jó.
- Nyertünk? - persze, hogy ez most fontosabb mint ő, vagyis számára igen, aztán, hogy erről hogy vélekedik Saint - Venant, az már más. De amúgy nem hagyja figyelmen kívül az őt érintő kérdést, csak épp ez után reagál rá.
- Ja. Úgy tűnik. - bólint, szemei lecsúsznak az édességre, és azonnal be is indul a nyálelválasztása.
- Kapok? - biztos abban, hogy nem azért hozta el egészen idáig, hogy csak mutogassa és hagyják elolvadni, kárba menni azt a kis drágaságot.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. január 1. 15:29
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 1. 15:28 Ugrás a poszthoz


Rellon - Navine meccs után | érzem a vesztem

Először még minden jól ment. A gurkók nagy részét sikeresen kivédte, bár volt csapattársa, akiről nem tudta leszedni - viszont ő sem egy szuperhíró. Majd kezdtek keményebben menni a dolgok, ő pedig tényleg igyekezett mindenhol ott lenni. Manót meg is mentette - minden reménye szerint -, és bár két vas között volt, mégsem az ölte le. Hanem amelyiket visszaküldték, és ha bár eredetileg nem is rá irányulhatott, mégis az ő hátában lelt áldozatra.
Az ez után következő pár másodperc, ameddig még tudott magától, kibírhatatlan volt. A csontjai reccsenése, az egész testében szétáradó fájdalom, a vérének lüktetése a fülében. Lassan homályosodott el minden, majd beállt a teljes sötétség. Fogalma sem volt arról, hogy leesett, hogy valaki elkapta, valamint arról se tud, hogyan juttatták el a gyengélkedőig. Az egész bensőjét átfonta az a csöpögős, meleg és talán túlontúl kényelmes pokol, amit mindenki érez mikor elájul.
Kamilla nem azért vesztette el az eszméletét, mert a törött bordája károsan roncsolt volna valamit - legalábbis nagyon reméljük, hogy nem történt ilyesmi. Kamilla előtt a kíntól sötétült ez az élet, a csont egyre erősödő fájdalmától, amely átterjedt mindenhova. Aki még nem érzett ilyet, annak valószínűleg túlzásként hat ez az egész, én viszont azt kívánom neki, hogy soha ne is érezze meg, milyen.
Az újra belé nyilalló hasogatás téríti ismét észhez. Összerándulnak izmai, arcát egyetlen, gyötrelem teljes grimasz húzza össze, viszont szemeit még nem nyitja ki. A lehunyt pillák alatt szinte azonnal összegyűlnek a sós könnyek, kieresztést kérnek, s mikor elszabadulnak lassan, vontatottan szánkáznak végig a lány arcán, hogy mikor leérjenek hol a hajába, hol az alatta levő párnába ivódjanak bele.
- Valaki csináljon már valamit. - halk, kétségbe esett nyöszörgés csupán, az sem biztos, hogy valaki egyáltalán meghallja.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 3. 14:17 Ugrás a poszthoz


Harag. Leginkább ezzel lehet leírni Kamillát úgy egészében. A haraggal, ami ott van benne akkor is ha alszik, ha nevet, ha épp egy gurkót vág pofon. Most is csupán idő kérdése volt, hogy mikor fojtja be önnön fájdalmát a tiszta dühbe. Nem arról a fajtáról beszélek, amibe beleremegsz és kiabálni kezdesz, amikor képes lennél csupán az elméddel széttörni egy üvegpoharat. Most arról van szó, amelyiktől megszáll a halálos nyugalom, egy pillanatra megáll a kezed a díszpárna simogatásában.
Boszorkány vagy. Simán meg tudod védeni magad, ha akarod. Ez a mondat kellett ahhoz, hogy a szőke felhagyjon a kislányokat megszégyenítő szipogással, és végre ráálljon arra a két szép lábára. Egyetlen szálló másodpercig még nézi a padlót, majd felvonja szemöldökét, szusszan, csak az után pillant a férfire. A szavak ott visszhangoznak a fejében, mint valami fülbemászó zene, amit az ember amúgy utál. Mégis benne van.
- Azt hiszi, nem próbáltam? - hangja halk, és egyre szilárdabb. Elnéz mellette, míg összerakja a gondolatait, majd újra vissza rá.
- Számtalanszor kirobbantottam már a villanykortét, és rátörtem az ablakot, de nem használt semmit. - azt persze nem teszi hozzá, hogy akkoriban ő maga még jobban megijedt, mint az anyja. Aki történetesen bezárta egy sötét lyukba, azzal az utasítással, hogy gondolkodjon el - mégis, min kellett volna eltöprengjen? Természetesen ez csak az után volt, hogy lekevert neki egy akkora pofont, amitől bevérzett a szája.
- És ha jól tudom nem szabad muglik közelében varázsolnunk. - ezt már lényegében csak dacból dünnyögi mellé, miközben visszafordítja figyelmét a párnára.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. január 3. 14:22
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 5. 17:35 Ugrás a poszthoz


Reggel úgy felkelni, hogy kinézel az ablakon, és minden csupa fehér. Mégis, mi lehet ennél jobb? Hát semmi. Kamillánk is pont így gondolja, vigyorogva szállt ki az ágyból, rendezte el reggeli teendőit, és az órákon türelmetlenebb már nem is lehetett volna. Alig várta, hogy vége legyen a nap kötött részének, lecserélhesse a talárt, és kirobbanhasson összerondítani azt a gyönyörű fehér takarót. Még a kabátját is csak úgy sebtében rángatta magára, még össze se cipzározta, mert minek?
Most, hogy ismerjük a szőke izgalmát megérthetjük, miért húzta fel annyira, mikor az egyik elsős csak úgy rácsapta az ajtót. Bár dühös éppenséggel nem is lett, azért elkapta a hév, hogy ezt bizony most meg kell bosszulja. Mert mi az, hogy egy olyan kis pici - teljesen mindegy, hogy ő is volt olyan - rá meri csukni az ajtót. Összepréselte ajkait, sőt, még a szemeit is jól összeszűkítette, miközben kilépett, s menet közben hajolt le felmarkolni a muníciónak valót. Szusszant, aztán gyúrt egy direkt jó kemény hógolyót, hogy az a kis galád biztos érezze meg, majd minden terelői erejét és célzóképességét bevetve lendítette meg fegyverét áldozata felé.
És ez így mind szép és jó lett volna, ha mondjuk számol azzal, hogy a kicsi bekanyarodik valamerre, az ő megküldött golyója meg mást talál el. Akiről még innen is látszik, hogy nagyobb nála. Méretre legalábbis biztos.
Szemei kikerekednek, még a száját is eltátja, és mindez eltart egy pár másodpercig - pontosabban ameddig le nem vetíti lelki szemei előtt, milyen arcot vághatott a másik, amikor csak úgy, se szó se beszéd az arcába röppent a hideg szeretetcsomag.
- Azt a k*rva. - szájához kapva kezét nyögi ki - na de kislány! -, közben meg próbál halkan röhögni. Pedig amúgy lehet nem kéne.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (260 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Fel