36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tüszőfűi Lilith összes RPG hozzászólása (106 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 8. 21:06 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Lehunyt szemmel állok ott. Csapzottan, esősen, mikor Adam kinyitja az ajtót. Megérem, hogy nem mond semmit. Első alkalommal enyhén szólva másképp voltam. Vidáman, életre valóan, idegesítően. Most meg, életuntan, szomorúan, haragosan, vérzősen. Megértem, hogy csak néz. Nem ismeretlen, hogy csak néz valaki. Nekem kellene kezdeményeznem, de nem tudok. Képtelen vagyok. Lesütöm a szememet, abbahagytam Adam nézését. A szemébe direkt nem nézek. Így is kitudja olvasni e tekintetemet. Harag, szomorúság, bánat, magány, megbánás, tanácstalanság. Ezek vannak benne. Majd a szemébe nézek.
- Szia Adam. Hülye vagyok - majd megölelem. Ösztönösen jön, egyszerűen magamhoz szorítom és nem engedem el. Most egy kicsit félek tőle. Éjszaka van és ő vámpír. Ez érthető. De mégis. Ha van valaki, akit sokat megélt, akkor ő. Remélem, hogy mos nem fogom kiborítani. Lehunyom a szeme, majd elengedem.
- Te mit tennél, ha haragban lennél a szüleiddel, és kapnál tőlük egy üzenetet. Egy üzenetet, hogy a dédinagymamád állítólag haldoklik? Hogy meg fog halni? Miközben te végig tudod, hogy csak ki akarnak szakítani a varázsvilágból. Te mit tennél? Mert én nem tudom. Tiszta tanácstalan vagyok. Nem ez lenne az első érzelmi zsarolásos módszere. Tudod, utálnak mert én boszi vagyok, ők meg nem. Már,mint, anyu kvibli apu pedig mugli - leülök, miközben már potyognak a könnyeim, sírok. Rátekintek Adam lábára és elvigyorodok. Ő is mezítláb van, mint én. Majd újra elkomorulok. Na, de már nem potyognak a könnyeim. Ez is egy jó dolog. elállok és érdeklődve nézek a vámpírra. Jó hatással van rám, már nem vagyok kiborulva.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. október 16. 20:44
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 13. 18:02 Ugrás a poszthoz

Nessi

Hallgatom Nessit. Igaza van. Lehet, hogy csak féltenek. Előfordulhat. De akkor is! Nem kellene így viselkedniük. Lehetnének rendes, megértő szülők, kik nem féltik annyira a gyereküket, hogy megutálják. Lehetnének olyanok, akik hagyják kibontakozni a gyereküket. Nem pedig megfenyegetni. Lehetne az is akár, hogy segítenek, nem pedig hátráltatnak. Lehetne sok minden. Hátha. Hátha az idő begyógyítja az egészet. Hátha jó lesz minden. Bár nem bízok ebben annyira. Jobban hinném el azt, hogy unikornisok potyognak az égből, amik szivárványt hánynak, mint azt, hogy anya és apa belenyugszik abba, hogy boszi vagyok. De tényleg. Sokkal jobban hinném el. Még abban is jobban hinnék, hogy Isten létezik, pedig egyszer a falusi papnak mondtam, hogy nem hiszek Istenben. Igen, képes voltam rá. És ami azt illeti, eléggé jól esett kimondani. Ő tiszteletben tartja, hogy ne hiszek, cserébe én meg tiszteletben tartom azt, hogy ő hisz benn.
Lehunyom a szemeimet, hagyom, hogy a kis szellő fújkálja a hajamat. Nem fázok, de nem is baj. Elég meleg van még. Viszont hamarosan, majd októberben előkerül a cipő is. Anyáék most mit csinálhatnak? Nagy eséllyel valami puccos helyen vannak, miközben megpróbálnak minél kevesebbet mondani rólam. Vagy épp a gyámhivatalnál, bár ott nem lenne szerencséjük. Amíg meg nem hal Dédi, addig nem leszek velük. Addig nem kapják meg a felügyeleti jogot. Szerencsére Dédinek jók a kapcsolatai ott. Már nem sírok. Rátekintek Nessire.
- Tudod, mikor megismertelek, nem gondoltam, hogy ez lesz. Hogy lesz egy barátnőm, ki megvigasztal. Hogy lesz egy barátnőm, akinek elmondhatom a bajaimat. Épp ezért örülök, hogy vagy. Ha te nem lennél, lehet, hogy már beadtam volna a derekamat. Épp ezért, remélem mindig ilyen jó lesz a kapcsolatunk. Hogy nem fogunk nagyon összeveszni. Hogy nem fogunk megharagudni egymásra. Oké? - Kérdezem halkan tőle. Jó érzés az a tudat, hogy számíthatok rá. Nagyon jó érzés.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. október 13. 18:03
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 16. 21:23 Ugrás a poszthoz

Adam


Bemegy, majd kihoz egy pokrócot. Rám teríti, aminek igazán hálás vagyok, majd beül a hintaszékbe. Megigazítom a takarót, így alattam is van. Remélem, Adam nem fog megharagudni azért, mert egy kicsit koszos lesz. Bár, őt még az sem zavarja, hogy valaki ráugrik. Már mint, ő megélt sok mindent, ez nem fogja idegesíteni őt.Hogy mi igaz ebből, képesek-e erre? Keserűen felnevetek, majd ránézek.
- Mást se csinálnak. Bár, anya küldött múlt év végén egy üzenetet. Hogy ő kvibli. Meg hogy lelépett a családjától. Nem árult el semmit, hogy kik azok. Na, azon tökre kiborultam. Világ gyilkos hangulatban voltam. De most meg nem. Inkább, nem is tudom. Az embernek annyiféle érzelme van. És ebből hat az alap - szomorúan nézek rá, majd lehajtom a fejemet,  valami tanács reményében. Vagy tippet adhat esetleg. Vagy bármit. Bármit, ami akár nem is ehhez kapcsolatos. Szomorú vagyok, dühös, sértődött, és egy kicsit boldog. Na azt viszont nem tudom, hogy miért. Jó kérdés. Nem is akarom tudni, hogy miért. Összehúzom magam, majd újra ránézek.
- Veled volt már olyan, hogy nem tudtál dönteni amúgy? Hogy nem tudtad, hogy mit csinálj? Mert most én nem csak ezzel vagyok így. Család, na az fontos, pályaválasztás, arra ráérek, banda, az eléggé fontos s még csomó apróbb dolog - beletúrok a hajamba, természetesen az ép kezemmel. Megállapítom, hogy vizes. Na ez remek, nem kell nekem még egy megfázás is. De, úgyse fogok. Többször is volt, hogy éjszaka vizes hajjal voltam. A másik kezemre pedig majd teszek ragtapaszt és kész. Az eső pedig szakadatlanul esik. Úgy tűnik, nem ez a legjobb napom az életemben.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 16. 21:51 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi Alfonznak és Kinoshi Thaihasynak.

Este, éjszaka. Hajnali fél kettő. Felkeltem, nem tudtam aludni. Épp ezért felkaptam az egyik gitáromat, majd kisétáltam.  Barna a gitárom, ez az amit hangolni kell. Kellemesen, még épp hogy jó est ez, épp ezért választottam ezt a helyet. Meg azért, mert még sose jártam itt. Leülök a padra és nézem a tájat. Nyugtató hatású és jó. Átülök török ülésbe, majd elkezdem pengetni az E húrt. Behangolom, utána átmegyek az Á húrra. Azután következik a D, amit pedig követ a G. A sorban a következő a H, végül pedig jöjjön az utolsó, az E. Hat húr, ebből három nejlon és három fémborítású. Hát igen. Bizony ám, a húroknál sincs két egy forma. Van, ami jobb, van ami rosszabb. De az én húrjaim a jobbak közt vannak.
Elkezdek gitározni egy dalt, majd félbe hagyom. Valami csendesebb kell. Meg is van. Pengetem a húrokat, dallamot csalva elő belőle, majd rákezdek a dalra is.
-  Egy kisvárosi reggel /Semmi újdonságot nem rejt. / Az unalom lassan megöl, / Még a kávém se ad erőt // De nincs gáz, van megoldás! / Itt a zene az orvosság! / A részemmé vált már? / Elengedni nem tudnám - hosszan elnyújtom az utolsó hangot, majd lehunyom a szememet, úgy gitározok tovább. Szomorkás dal, egy kicsit lázadó jellegű. Szeretem, ez az első dal, amihez legeslegelőször én írtam hozzá gitárt. Büszke vagyok magamra, hogy csak szövegből tudtam zenét csinálni. Ez azért nem mindennapi teljesítmény. Számomra legalábbis. Azt nem tudom, hogy másnak természetes-e. Van akinek igen, van akinek nem. Folytatom a gitározást, de most egy egyszerű dallamot csalogatok elő a hangszerből.
- O, o-o, o-o-o, o o-oo-o-o. Hússzal ezelőtt érkeztem, azt mondták hogy ez az a hely... - kezdem el énekelni a Vidéki sanzont. Ha jól tudom, ez a címe. Ha nem, akkor tévedtem.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 25. 18:46 Ugrás a poszthoz

Anna
smink ruha köpeny
démonka van


Vip-pí-pí, váp-pá-pá, Halloween éjjele van! Ez az, éljen! Végre! Trick or death, trick or death, give me someone nice and sweat. Imádom azt a számot. Kát, hogy rég hallgattam meg. Hát, majd újra megfogom.  Sminket már napok óta keresek és most meg van! Készen, jól. A ruha ritka egyszerű, de attól függetlenül fontos. Így a jó. Bár, a köpeny alatt nem látszik. Fekete köpönyeg, újra gondolt kaszásként. Sokat gondolkodtam, hogy vigyem-e a kaszámat, végül döntöttem. Feltettem. Maximum, ha valaki megkérdezi, hogy miért piros az éles része, rávágom, hogy nem ketchupos. És, természetesen az elmaradhatatlan  Apám, Halloween van, emberek! Reggel óta tisztára be vagyok zsongva. A gondolataim sem annyira összefüggőek. De akkor is! Itt a Halloween éjjele! Ahhoz képest, hogy eredetileg mit akartam, most meg a bálba készülök, tök fura. Először festeni akartam. Majd holnap. Víí, de akkor is! Ez nagyon jó lesz! Már várom. Dúdolva várom Annát. Ő mibe öltözik be? Szerintem egy démon lesz. Vicces is lenne. A kaszás és a démon. Tá dámm, emlegetett szamár itt is van. Anna. Abaddonként. Első dolgom megölelni és körbeugrálni.
- Az biztos. Vigyázni fogok rád, te is vigyázol rám. Oksi-moksi? - Kérdezem  meg tőle és már megyünk is. Az italok feléhúz, én személy szerint megiszok egy valamit. Szürke innivaló, ízlik. A vállamon lévő démont, amiről  halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan került oda, megsimogatom. Cuki. Meg amúgy is. Nem fél egy olyantól, aki szó szerint kaszásnak öltözik be ilyenkor. Meg aztán, mi nem cuki? Vigyorogva nézek Annára. Olyan jó a jelmeze!
Utoljára módosította:Kaszás Lith, 2015. október 26. 20:44
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 25. 19:49 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Felállok, viszem a takaró-makarót és leülök mellé. Lehunyom a szemem, hátra dőlök, kezeimmel hátul támaszkodok. Megnyugodtam. Egészen jó érzés vele lenni. Többet ad a legjobb pszichológusnál. Mert tapasztalt és haláli nyugodt. Mindig az. Lehetetlen kiborítani. Nem tudom, és nem is akarom tudni, hogy hol van nála a határ. Egyszerűen kész.
- Tudod, néha napján az ember tanácstalan. Néha mindenre fel van készülve, hogy aztán összetörjön. Viszont van, hogy mikor összetörne, az utolsó szalmaszálba kapaszkodva válik erősebbé. Nálad gondolom, nem volt még ilyen - ránézek, majd elkezdem nézni a hintaszéket. Hogy van felépítve, mit használtak, nagyjából mennyi idő alatt készült el. Megérintem a fát, majd az ölembe teszem a kezem. Jó a tapintása. Erős. Fás. Nem olyan, mint a  mostani hintaszékeké. Sokkal jobb. Elkezdek dúdolni egy dallamot. Szívesen gitároznék hozzá, de nem akarok most. Jobb így.
- Amúgy, mióta gitározol? Mert szerintem te tudsz. És szinte biztos vagyok benne, hogy pár bandának segítettél is. Mert te olyan vagy. - ránézek újból. A tekintetét keresem. Majd elfordítom a fejem. Hé, ő egy vámpír. Egy pillanatra megijedek, majd csak egy pici félelem marad. Biztos észre veszi, hogy félek. Bár, ha azt vesszük, ez természetes. Ő vadász, én pedig a préda. Miért is ne félnék? Őrült is lennék akkor. Amúgy mi lehet a kedvenc vértípusa? Remélem, nem 0 negatív. Azt hiszem az az enyém. Na mindegy. Megbízok benne, nem fogok annyira félni tőle. Csak egy picit. Mert ő a vadász és én meg a préda.
Utoljára módosította:Died I. Pote, 2015. október 28. 10:10
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 25. 20:17 Ugrás a poszthoz

Jong

- Várd is! - Felnevetek. Ez csak természetes. Jó érzés vele lenni. Vicces. És víí! Valakit érdekel a festményem, ez csúcs szuper! Most mi az, ritkán van ez. Eléggé. Meg, szinte soha se mutatom meg senkinek és nem is mondom el. Így az egyszerűbb.
- Semmi. Apám mugli, anyám mugli. Bár, őket pont nem szeretem. De, amúgy mugliszületésű vagyok. Azt a lányt pedig utálom. Bizonyos, nem publikus dolgok miatt. Épp ezért mindig bosszantottam. Direkt - lehunyom a szemem, régi emlékek. Viccesek, szépek, jók. Régi, már-már elfeledett emlékek. De, hagyjuk. Ez a múlt zenéje, nem pedig a jövőé.
- Oksi!  Úgy egyszerűbb - mondom, és magamban pedig feljegyzem. Gitárt elhozni hamarosan. Come on, meg fogom csinálni. Kell nekem mindkét gitár, ha tetszik ha nem. Fontos dolgok miatt. Zenész leszek, dalt nevelek.
Vajon milyen lehet a varázspálcája? Mogyoró, bükk, tölgy, hárs, esetleg valami egzotikus? Sárkányszívizom húr, véla haj, főnix toll, egyszarvú szőr, vagy valami nagyon különleges? És mekkora? 13, 14, 13, 1 negyed, 12, 3 negyed hüvelyk, vagy más? És ha nem is ember? Biztos, hogy nem vámpír, fent van most is. Észre se veszem, felteszek egy kérdést. Rögtön megbánom.Nem ezzel kellett volna kezdenem. Lehajtom a fejemet.
- Bocsi, elgondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy milyen a varázspálcád és teljesen a gondolataimba merültem. Biztos nem vagy az. De, ha az lennél, az sem zavarna.  Néha van ilyen, hogy észre se veszem mit mondok. Bocsánat még egyszer - mondom és ránézek. A fenébe. Ezt nem kellett volna. Nagyon nem.
- Nem vagy hideg, nyugi. Vagy legalábbis szerintem -   felnevetek és megölelem. Így jobb.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 26. 12:17 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Ahogy így itt vagyunk, egyre inkább azon töprengek, hogy mennyi mindent megélt. Végül is, vámpír. Figyelem. A kijelentésemre felhúzta a szemöldökét. Szóval tévedtem. Na, akkor így jártam. Pedig jó kis feltételezés volt. De, mára már biztos, hogy jobban kezeli a helyzetet. Nem, mint én. Na mindegy. Remélem, nem bánja, hogy szeretek felfedezni. Ha valami zavarja, úgyis fog szólni. Ha nem, akkor nem. Ennyi, ilyen egyszerű. Mint az egyszer egy. Így van ez jól. Majd Meglepődök. Amióta létezik a gitár? Te jó ég. Az elég sok idő. És előtte meg lantozott. Nem véletlen ezek után, hogy ő az egyik példaképem. Egyszerűen egyszerű, de fantasztikus. Vámpír, de jó. Így van rendén. Sok mindenen játszik. Szinte mindenen. És ő az a fajta, aki még profin is játszik. Egyszer szívesen meghallgatnám, hogy hogyan játszik. Bármin. Bármikor. Mert jó lenne hallgatni a muzsikát, amit előállít. A dallamokat, amiket előcsal a gitár húrjaiból.
- Váó, akkor biztos, hogy kitűnően tudsz gitározni. Már annyi ideje meg van? 400-500 éve? Azt a mindenit. Lantozol is? Te jó ég. Oké, én amúgy is hozzád képest egy nulla vagyok, de akkor is. Megdöbbentesz néha- lehunyom a szememet. Így van ez jól.
Elkezdek egy dalt dúdolni. Nem foglalkozok a félelmemmel. Még nem félek annyira. Csak egy kicsit. Mert kell. Ő a vadász, én a préda.  Vannak hozzá kérdéseim. Nem egy, nem kettő. Több tucat. Milyenek voltak a régebbi korok, századok. Találkozott-e Shakespeare-rel, Vivaldival, Mozart-tal és más híres zeneszerzőkkel. Találkozott-e Leonardo da Vinci-vel. Mikor lett vámpír. Hányadik században élt emberként.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 27. 12:03 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Finom rázza meg a fejét. Nem ért velem egyet. Nos, akkor jó, ennek örülök. Legalább nem vagyok egy nulla, viszont az ő szintjéhez sose fogok még a közelébe se érni, tekintve, hogy van egy pár száz év előnye. Nem fogom beérni, de kitűnő cél ez. Hogy a közelébe érjek zene téren. Mert a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy még se adjuk fel! Valahol Európában, ha jól tudom ez a színházi darab címe. Ha nem, akkor rosszul emlékszem, sebaj, úgy is jó. Sok minden jó, még több a rossz, kevés a kitűnő, ahogy a nagyon rossz is kevés.  Amúgy van, ami teljesen furcsa. Mármint, ritkán van, hogy önszántamból lennék vámpírral. Meg, hogy félek. Halloweenkor sem szoktam félni. Itt biztos máshogy van. Jó jelmezek, bár, mondjuk van akinek nem kellene beöltöznie. Én személy szerint kaszás leszek, van hozzá köpenyem, kaszát szerzek, sminket pedig csinálok. Könnyű az arcfestés, mert szerencsére van benne tapasztalatom. Na mindegy. Majd, lesz valahogy a Halloween. Vámpír biztos nem leszek, már csak azért sem, mert az unalmas. Lehunyom a szememet, hallom, mit mond.
- De, viszont jó itt így, nyugisan. Aztán meg, keresni nem keresnének. Nem ez az első, hogy nem a szobában vagyok éjszaka - válaszolok és ránézek. Majd a padlót kezdem el nézni.
Eszembe jut, Dédi mesélte, hogy egyszer valami vámpírral hozta össze őt a sors, mikor még a harmincas éveibe járt. Többször találkoztak, aztán külön vált az útjaik. Valami északi, szőke fickó kék szemmel és A-val kezdődő névvel., vagy kicsoda ha jól emlékszem. Na, mindegy, biztos nem ismeri, pedig jó történetek mesélt róla Dédi.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 28. 15:08 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington

Nem szeretnék bemenni a kastélyba, mert lehet, hogy akkor elkapnak és megbüntetnek. És akkor akár pontot is levonhatnak, már pedig azt végképp nem akarom. De, ami ennél is rosszabb, az is előfordulhat, hogy valaki, aki rosszat akar elkap és bezár valami szűk helyre. Abban az esetben nekem annyi. Már csak ezért is gyűlölök még szobában is lenni. Utálom a bezártság gondolatát. Nos, már csak ezért is járok ki legalább hetente négyszer-ötször.
- Nem szeretek bezárva lenni, még a szobában sem. Az nem elég, hogy nyitva az ablak, akkor meg azt lesem, hogy mikor repül ki a papagáj. Meg éjszaka nem tudok aludni, csak hajnalban és az unalmas órákon. Ezért kimegyek sétálni szinte mindig - válaszolok a kérdésére. Nem említek meg neki bizonyos dolgokat, mint például, hogy visszatérő álmatlanságban szendek. Párszor azt hittem, hogy már nem, de vissztért. Mindig visszajön, akármit csinálok. Épp ezért jövök ki. Mert kint jobb, mint bent.
A vámpírok olyan különös és néha napján annyira valószerütlenek, hogy abba ember bele se tud gondolni. Mindig azt állította Dédi, én meg mindig megmosolyogtam. Most meg, be kell látnom, hogy igaza van. Mert elképzelhetetlen, hogy miket láthattak vagy láttak. Van, amelyik csendes szemlélőként létezik, olyat ismerek is, ez Adam. Vagyis, vámpírka. Mert ő olyan. Abba hagyja a hintázást, mezítlábai a padlón, nem Lil az veranda szóval a verandán vannak. Veranda a jobb kifejezés erre, vagy padló? Majd utána nézek. Miközben így gondolkozok magamban,  az eső is elered, kítűnő. Így a jó, változóan.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 1. 18:23 Ugrás a poszthoz


Bim-bam, ti-ki-ti-ki, kackac-lá-ré, vím-vam, itt van a rémségek éjszakája. Az ital fincsi, remélem, minden más is. Tényleg, a démonka hogy került ide? Na mindegy, nem lesz ezzel semmi baj. Hallgatom Annácskát és bólogatok.
- Simán. Röhögve, finom. Gyomorrontásom biztos, hogy nem lesz tőle, a többi mellékhatás meg lényegtelen.  Higgy nekem, nincs még egy olyan ember a földön, akinek a gyomra annyi mindenféle dolgot befogad, mint nekem - mondom neki, és ránevetek. A kaszával és köpennyel egy Halált adok ki. A ruhám nem is látszik, de nem baj. Legalább nem látni semmit belőlem. A hajamat meg kiengedtem és jelenleg világos barnának tűnik. Legalábbis szerintem. Na mindegy.
Hallom a démont, már nem is olyan cuki. Hallgatom és egyre jobban elbizonytalanodom. Majd megrázom a fejemet. Tüszőfűi vagyok, és nem hibás. Nem érdekel más véleménye. És, itt jobb. Vagy, mégsem? Egyszerűbb lett volna otthon maradni. És, ha mégis, szólnak egy tanárnak? Esetleg valaki másnak, vagy őrültet kiáltanak? Egyre jobban elbizonytalanodok. Tüszőfűi vagy, az Isten szerelmére! Térítem magamat észhez, majd ránézek Annára.
- Perszephone ott rekedt, két gránátalma magtól - mondom neki hidegen, tényközlő szövegként. Majd rámosolygok. A démon nem ronthatja el a szórakozásomat. Remélem. Amíg nem találja meg az egyik gyenge pontomat. Lelki terrorban keveset ér.
- Az biztos. Nagyon jó lett, kár hogy az évnyitóra nem jöttem. Nem is tudom, hogy mit csináltam akkor. Ez az első iskola nagyságú rendezvény, amire eljövök - mondom neki, majd beletúrok a hajamba. És ha furának tart? Gyerekesnek, vagy másnak? Őrültnek? Vagy szörnyszülöttnek csak a jelmez miatt? Nem, azt nem tenné meg. Mert azt csak ők teszi, mindig. Ők.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 7. 21:18 Ugrás a poszthoz

Min Jong


Lehunyom a szememet és ránézek. Oké, most biztos azt gondolja, hogy elszállt velem a ló, de inkább itt magyarázom ki, mint akkor amikor már késő lesz és baj lesz.
- Tudod, ő egy beképzelt, flegma pláza cica. Ő kezdte az egészet azzal az oviban, hogy nyilvánosan megalázta az óvónénit, hogy a ruhája ideje múlt. Mindenki utálta őt és a klippjét, viszont senki sem mert tenni semmit. Aztán jöttek a vicceim és a burkolt célzásaim. Egymás életét próbáltuk megkeseríteni, nekem sikerült egy kicsit, neki nem. Mikor kiderült a bosziságom, visszafogtam magamat. Ő biztos annak tudta be, hogy a szüleim szörnyszülöttnek neveztek - magyarázom neki, majd váltok. Ennyi, kész vége. Nem kell tovább ragozni. Már jön is más dolog.
- Nyugodtan! Már banda is van amúgy, amiben gitározok. Kemény három tag van - mondom vigyorogva és mutatom is az ujjaimmal a hármat. Fontos dolog ez, az életemben egy megjegyzett mérföldkő.
Nézem őt, fejemben ezer és ezer gondolat. Nem tehetek arról, hogy egy dologra kevésbé tudok koncentrálni, mint kéne. Néha napján hiperaktív vagyok, ennyi. Oké, most igazán gondolkozhatnék és eltervezhetnék valamit. Valami jót, valami vicceset, valami furát, valami szabály szegést.
- Igen, így megfordult a fejemben, hogy milyen a varázspálcád - válaszolok neki nevetve. Én idióta. Mindenféle hülye kérdést teszek fel neki, pedig igazán féken tarthatnám a nyelvemet. Megölelem. És, lassan már szokásomhoz híven nevetek. Ilyen az élet.
- Én igen. Tudod, nekem teljesen mindegy, hogy ki micsoda. De, jobb szeretem, ha nem titkolóznak előttem. Én sem titkolózok - mondom neki, hátha veszi az adást, hogy engem lehet kérdezni és az a fajta vagyok, aki művész  lélek továbbá szeret segíteni. Hátha veszi az adást.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 9. 18:58 Ugrás a poszthoz

Dwayne bácsinak


Megtettem. Ott állok, feketébe öltözve a hideg padlón mezítláb és megtettem. Bekopogtam. Mint, aki nem lenne tisztában a következményekkel. Pedig, tudom, hogy ez egy vakmerő, de fontos lépés. Más különben, hogyan találnék én, egy 14 éves kislány bármilyen nyomot is arról, hogy kik a rokonaim? Sehogy sem. Na, erről ennyit. Szól, hogy jöjjek be. Bár, még elfuthatok. Nem fogok, a fenébe is!
Benyitok és bemegyek. Az ajtót visszazárom magam után, életunt kedvvel nézek az aurorra. Úgy fekszik ott, mint aki nagyon unatkozna. Vagy éppenséggel lazulna.
- Jó napot kívánok! Lilith vagyok. Izé, lenne egy kis problémám - bemutatkozás, aztán pedig rögtön a közepébe vágok. Vagyis, felvezetem a dolgot. De biztos, hogy jó ötlet volt az egész? Biztos.
Hát, akkor hogyan kezdjek neki? A szüleim utálnak, nem is bízhatok meg az infóban, mégis hiszek nekik. Nem, ez nem lenne jó. Valami más kell. Vigyázok, hogy végig a padlót fürkésszem és ne nézzek fel rá. Mert, különben elnevetném magamat, abban biztos vagyok. Nem azért, de egy kicsit vicces helyzetben láttam meg őt.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 9. 20:24 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


A kezemmel, az ujjaimmal unatkozva dobolok egy ritmust. Majd váltok egy másikra. Nem bírok nyugton lenni. Olyan ez nálam, hogy ha futok tíz másodpercet, akkor már kifáradok, viszont rögtön utána újra kezdeném, mert teli energiával vagyok. Viszont, kevés dolog köt le, ezért nehezen tudok figyelni hosszan tartó ideig. Ilyen vagyok, itt az órákon képtelen vagyok koncentrálni. De, legalább jegyzetelek magamnak, ami miatt sose lesz rossz osztályzatom. A mondatára először csak csendben hümmögök. Nem biztos, hogy megérti ezt. Hogy néha napján rémálmom van. Hogy félek a rémálmoktól. Meg, hogy egyszerűen nem tudok aludni. Nem tudom miért, de nem tudok.
- Tisztában vagyok vele. De változtatni se tudok rajta, hiába próbáltam már többször is - válaszolok a kijelentésére. Ha szentbeszédet tartana, ha leszidna hangosan, ha mérges lenne, még az is jobban esne. Komolyan, ez a vámpír jobb és hatékonyabb módszert tud alkalmazni a nevelésben szerintem, mint mindenki más akit ismerek. Nem szól semmit, éppenséggel maximum egy pár mondatot vagy szót, ha szól, de jobb. Mert ezzel könnyebben tud hatni a gyerekre, mint akárki más. Vagy, legalábbis, ez az én meglátásom. Hallom a kérdést, ránézek.
- Mi lesz később? Ez egy kitűnő kérdés. Azt hiszem, télen nem fogok annyit kilógni. Meg veszélyes helyekre se fogok menni. Teliholdkor se, nem akarok vérfarkas vacsi lenni. Nem azért, mert lenne velük valami bajom, de teliholdkor félelmetesek. Te meg mindig - az utolsó mondatot nagyon halkan mondom, de biztos, hogy meghallja. Vámpír, miért ne hallaná meg, legalábbis szerintem.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 10. 19:55 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi, Kinoshi


Lassanként befejezem a gitározást. Elteszem, le a padra a hangszeremet, majd felállok és egy őrülteket megszégyenítő vigyorral körbe kémlelek. Sehol senkit sem látok, ez számomra ritka nagyon jó. Na, most jöhetnek a flakonok. Előveszem a pad alá rejtett táskát, felteszem a gitár mellé. Egy dalt éneklek közben.
- Nem tudod mit teszel amikor döntesz/ Csak azt látod, most hogy döntesz - dúdolom halkan, kimondva a szavakat, vagyis éneklem. Na, mindegy, ebből se fogok csinálni nagy ügyet. Inkább szökni kellene, nem pedig festegetni. Vagy éppenséggel gitározni, dalokat írni, esetleg valami más elfoglaltságot kitalálni. Valami csínyt elkövetni, például a táblákat bekenni kolbásszal, a tanári székekbe tűket varrni, esetleg egy verekedés vagy párbaj. Inkább a verekedés, abban már-már elfogadható vagyok. Leütök egy pár hangot még a gitáron, megadva a kezdő lökés.
Előveszek egy fekete és egy piros festék spray-t, beteszek magamban egy számot és elkezdem festeni a szökőkút szobrát, azon belül is a fej részét. A két színt leváltja a citromsárga és a fehér, ami amúgy nem is szín. Így, lassacskán úgy tűnik, mintha a fejére tojt volna egy madár a színek összjátéka miatt. Áttérek pár másik színre is, az egész fej gyönyörű és gunyoros. Jöhet a ruha! Piros, kék, sárga, barna, szőkés fehér és még meg annyi más szín, tádámm, mint aki az ágról szakadt hajléktalan, úgy fest a mágus szobor. Na, most van az, hogy újra hallom a vízcsobogást, eddig belefeledkeztem a mű készítésébe.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 11. 17:53 Ugrás a poszthoz

Adam


Egy kicsit furcsa ez az egész mindenség, ami így itt most van. Itt vagyok, itt ülök egy vérszívó mellett, a verandáján, aki nem mellesleg barátságos és szelíd. Már, ha lehet annak mondani egy vámpírt. Egyébként meg, ha nem lenne vámpír, akkor is jó fej lenne a nyugodtsága és a jelleme miatt. Talán, de csak talán, lehet hogy miatta újra rápróbálok szokni az éjszakai alvásra. De, csak talán. Erre elmosolyodok, majd újra komoly leszek. Nm tehetem meg azt, hogy csak így simán mosolygok egy vámpír társaságában, mikor egy órával, vagy egy féllel még elég rossz passzban voltam. Nem tehetek róla, ilyen vagyok. Emiatt mosolygok.
- Több dolog is. Az, hogy annyi mindent megéltél, egyszerűen alig felfogható. Elképesztő. Az továbbá, hogy bármikor megölhetsz, én meg akár fel se eszmélek, máris halott vagyok. Én vagyok itt a préda, te meg a vadász. Az, hogy te vámpír vagy. Ez nálam már egy jó indok - kezdem el sorolni és be is fejezem. Ennyi az összes dolog, amitől félek tőle. Nem sok, de nem is kevés - meg, van egy-két nyugtató dolog is. Hogy itt vagy, a tapasztalatoddal, sokkal jobban motiválsz engem, mint bármi más. Ez tény, én így is tartom számon.
Mikor kimondom, rögtön abba is hagyom, a hajammal az arcomat eltakarom. Elég ebből, rivallok magamra. Oké, amúgy lenne hozzá egy csomó kérdésem. De szerintem untatnám azokkal. Bár, az is lehet, hogy már nem emlékszik az illetőre, akiről kérdezni akarok. Ez is előfordulhat.
Kaszás Lith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 15. 18:15 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Nem is nagyon akartam leszokni róla, jut eszemben. Jó érzés az adrenalin, ami átjár néha napján. Mondhatnék ennyi erővel bármit, de ez van. Jó érzés tilosban mászkálni. Azért, mondjuk párbajozni nem szoktam. Se nem másokat megijeszteni. Nem az én stílusom. Ilyen egyszerű ez számomra.
Adam bólogat, remélem, hogy örül neki. Szerintem helyén való az, hogy félek. Aki nem fél tőle legalább egy kicsit, az őrült. Bármelyik pillanatban megölheti az embert, ez elég ok. Ahogy sok minden más is. Lassan eláll az eső, már nem hallani annyira. Pedig az ember hallása kiélesedik, mikor sötét van. Bizonyított tény.
A vámpír feláll, bemegy, majd visszajön. Egy pohár vizet és egy fél zacskó kekszet hozott nekem. Magának meg egy orvosos könyvet.
- Köszönöm - majd belekortyolok a vizembe. Az ölembe teszem a zacskót és elkezdek enni egy kekszet. Orvosnak tanul, vagy miért van nála olyan könyv? Inkább nem akarom tudni. Leteszem magam mellé a poharat, amiben még van víz, ugye. Mert nem ittam meg az egészet. Belenyúlok a pulcsim zsebébe, előveszem a pillangós hajcsatot.
- Variabilis - mondom ki, mire átalakul a fehér gitárommá. Szeretem ezt, jobban mint a másikat. Az eszmei értéke jóval nagyobb. Elkezdek játszani egy szomorkásabb dalt, közben dúdolok is hozzá. Hagyom, hogy lekösse a gondolataimat. Így a jobb.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 19. 17:08 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Lassan felemelem a tekintetemet, hogy az aurorra nézhessek. Nem is érdeklem, ezt igazán megértem. De akkor is, ez nem olyan ami egyszerű. Mert végül is, hiába probléma a dolog, ritkán avatok bele valakit a magánéletembe. De néha muszáj, vagy éppenséggel jól esik. Ahogy egyre jobban belegondolok, úgy válok egyre bizonytalanabbá. Tényleg jó ötlet? A fenébe is, Tüszőfű vagyok, megteszem!
- A szüleimmel nem jövök ki jól. Az enyhe kifejezés, hogy nem jó a kapcsolatom velük. És, hát az van hogy - itt megtorpanok, majd folytatom - hogy azt írta anya, hogy a dédinagymamám, aki szintén boszorkány de az egy másik történet, hogy hamarosan meg fog halni. Meg azt is írta, hogy igazából kvibli és elszökött a Voldemort párti családjától. Azt kevésbé hiszem el, hogy anya kvibli. Mert akkor legalább nem gyűlölne ennyire engem, hogy boszi vagyok. De lehet, hogy épp ezért utál, mint apa.
Elmondom az egészet. Vannak hiányos részek, igen. Nem is tudom, hogy mit várok. Azt hiszem, hogy más is mondjon erről az egészről véleményt. Nem kell nkem azt mondani, hogy minden rendben lesz. Mert ez hülyeség. Tudom, hogy nem lesz minden rendben. Mert az lehetetlen.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 25. 20:45 Ugrás a poszthoz

Bence és Bálint


Sétálok a folyosón, én ráérek. Még van egy öt percem, nem fogok késni. Ebben biztos vagyok. Fehér póló, fekete nadrág, piros bakancs. Hozzám képest nem szokványos az összeállítás. Igen ám, de itt fontos az összeállítás. Elkezdek énekelni.
- I got a ticket for a - majd ránézek az karórámra. A fenébe, magamban káromkodok és elkezdek teljes erőből futni. Elkések, csak erre tudok gondolni. Nem is, már el is késtem. Ne már, ennyit az első benyomásról, el is kezdték már szerintem. Meg is értem őket, ha nem várnak. Végül is, ki várna egy feledékenyre?
Odaérek, nagyon óvatosan nyitok be, hogy aztán bezárjam. Elkezdték. Nekem annyi. A srác kitűnően szaval. Hallgatom elhűlve, majd megrázom a fejemet. Ennyit én is tudok, mert jobbat is tudok. Itt az a lényeg, hogy jól improvizáljak. Odasétálok halkan, lehunyt szemmel, közben erősen gondolkozok. Melyik musicalt adjam elő egy személyben? Rómeó és Júlia, vagy az Elizabeth? Oda se figyelek, a földön kötök ki, a másik fiú orra előtt majdnem.
- Sziasztok, a nevem Tüszőfűi Lilith, becézni szabad, sőt egyenesen kötelező. Bocsánat a késésért, gitárt gyakoroltam - itt felállok és meghajolok. Vigyorgok, de ez nem műmosoly. Úgy bánt e jégmosoly, most inkább nem dúdolom. Majd körbeforgok - mit csináljak? Idézzek, énekeljek, táncoljak, esetleg improvizáljak egy adott szóra, szituációra?
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. november 28. 22:34 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington


Szeretek, sőt imádok gitározni, ez több számomra, mint egy sima kis hobbi. Ez annál sokkal több, mert a szabadság ebben rejtőzik. A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel! Ez az egyik jelmondatom, az egyik mottóm. Vannak, akik tudják, hogy milyen vagyok, míg mások nem. Szerintem Adam Kensington tudja, hogy milyen vagyok. Gitározok, közben gondolkodok, hogy miért is olvassa azt a könyvet. Azt hiszem, azért mert izé, hogy van valami gyakorlata vagy mije egy kórházban. Engem különösebben nem kötne le az orvostudomány, unalmas és sokat kellene hozzá magolni. Inkább a zene, a művészet és a rúnák azok, amik érdekelnek. A többi dolog általában hidegen hagy, de van ami még felkelti az érdeklődésemet. Ahogy egyre inkább múlnak a napok, hetek, úgy leszek egyre érettebb és kevésbé furcsa. Mármint, már nem ugrálok és viselkedek máshogy, mert régebben egy kicsit úgy viselkedtem. Majd elteszem a gitáromat, visszaváltoztatom és felállok. Összehajtom a plédet, szépen lerakom melléje poharat és a fél csomag kekszet, hogy végül ránézzek Adamra.
- További szép estét, Mr. Kensington! - Majd lesétálok a verandáról, hogy visszamenjek az iskolába. Remélem, hogy nem fognak elkapni és ne kapok büntetést. Elhagyom a fát, amit püföltem. Lassan beleveszek a rengetegbe, majd elkezdek kocogni. Jobb minél hamarabb visszaérni, ezt az elvet vallom.

Köszöntem a játékot!
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. november 28. 22:52
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. december 11. 16:54 Ugrás a poszthoz

Vasil


Mindjárt itt a karácsony, de még hamarabb a születésnapon. Amire semmit se fogok kapni, de lényegtelen. Na mindegy, nem is kell nekem ajándék. Az hiszem, senki se tudja, hogy mikor születtem a suliban. Ha igen, akkor csak gratulálni tudok neki. Rátekintek a karórámra, ami egy sima, bőrszíjas karóra. Késésben vagyok, ó, a szösz vigye el! Vasiltól ezért szerintem kapni fogok. Elég nagy erőbedobással kezdek el rohanni a pálya felé, oltári nagy mosollyal az arcomon. Életem első különedzése, csak mert és kész. Pár perc múlva odaérek, ez tiszta sor. Dimitrov-t már kétom is. Nagyjából egy tíz méternyire vagyok a sráctól, ki a cserepadon ülve nézi a jegyzeteit, mikor elesek. Hát igen, mint mindig most is hozom a formámat. Ha nem esnék el, akkor az biztos, hogy nem én lennék. Felpattanok, majd Vasilhoz ugrabugrálok.
- Szia, hogy vagy? Képzeld, már két meccsen is játszottam. Mit fogunk csinálni amúgy? - Támadom le rögtön Vasilt. Nem is nagyon érdekel a másik két fiú, akik épp játszanak. Végül is, csinálják azt ami szeretnek tenni. Senki se szabjon másnak határt, mert az általában rossz az illetőnek. De persze, van amikor jó, mint például egy tömeggyilkos őrültnek gátat szabni jó, de egy aktivistának nem. Meg megbántani másokat sem jó. Nagyon is rossz.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. december 28. 16:38 Ugrás a poszthoz

Kinoshi, Szentmihályi


Szemlélem a művemet. Szép lett, csodálatos. Remélem, minél később fog esni az eső, tekintve, hogy víz hatására lejön a festék. Teljesen környezetbarát, nem lesz semmi baja sem a víznek, sem az elpárolgó vizes festéknek a levegőben. Nem mérgező, de így a legjobb. Még pár másodpercig szemlélem, mikor egy hangot hallok. Emberi, z biztos. És fülzúgás. Nyelek egyet, nem múlik vagyis meglettem átkozva. Fülzúgást mi is okoz? Gyerünk, tudom hogy tudom! Biztos vagyok benne, csak nem jut eszembe. Meg van! Disaudio az átok neve. Na mindegy is, nem vagyok egyedül. Előveszem a pálcámat, a másik kezemmel felveszek egy festékes flakont. Bár nem csípi a szemet, h belefújjuk, csak egy kicsit, de ez titok.
- Ki van ott? Csak szólok, jobb ha nem nekem kell odamennem - nyelek egy kicsit. Remélem, csak egy egyszerű diák. Nem pedig valami tanár, prefektus vagy felnőtt. Bár, attól függ hogy kicsoda az illető. Ha Karzo lenne, akkor futnék. Mástól nem. Más nem ijesztő, Zoltán viszont az. Még hozzá nem is kicsit. Hát, ennyit erről. A muglikkal amúgy nincs semmi bajom. Kivéve kettő, azaz kettő személyt. Őket utálom, de ez lényegtelen.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. január 19. 19:19 Ugrás a poszthoz

LLG Kirándulás

Eddig ez az egész teljesen jó, még ha nem is nagyon szólaltam meg vagy csináltam valamit. A tojások szépek voltak, szerintem kislány lesz majd az, ami először ki fog kelni, de ezt még nem lehet ugye tudni. A másodikat megvizsgálom egy kicsit, de az elszíneződés kívül nincs rajt más. Csak rámutatok arra a részre és kész. Ennyi, nem nagyon mutatom ki hogy mennyire fontos ez, mert ne tudom. Orvosolni kelleni fog majd ezt a problémát, különben szegény fióka nem biztos, hogy egészséges lesz. Ha viszont nem lesz az, akkor talán soha se mehet ki a szabadba. Aj, már megint ez az izé érzés, amit egy kicsit utálok.
Miközben átmegyünk, elgondolkozok. A sárkányok szépek, okosak, meg minden, de akkor is. Mi jót láthatott régen bennük Dédi? Meg miért szerette volna régen ezekkel a hüllőkkel foglalkozni, mit mára már nem is nagyon értek. Végül is, nem vagyok több egy másodikos lánynál, akinek sínen van az élete, ahogy mondani szokás. Néztem a sárkányfiókákat, mert egyszerűen csodálatosak. Aranyosak, cukik, szívem szerint megtartanék egyet. Elvigyorodok, közben már tennék is fel egy kérdést, de az egyik lány már meg is tette. Konkrétan nem találom a szavaimat, amivel kitudnám fejezni, hogy mennyire milyenek. Egy kis lépéssel közelebb lépek hozzájuk, s közben végig őket figyelem.
- Nagyon aranyosak. Lehet majd örökbe fogadni, vagy ez hogy van? - Kérdezem meg a tanárnőhöz fordulva. Oké, egész kirándulás alatt most jutok szóhoz, de ez teljesen lényegtelen ebből a szempontból szerintem. Mert ha lehet örökbe fogadni, még csak névlegesen is akkor én azt megteszem. Végül is, próba szerencse. A mugli állatkertekben a névleges örökbefogadás annyiból áll, hogy az örökbefogadó személy kap egy papír és állja az állat állatorvosi költségeit, mint például éves vizsgálatot, injekciót, védőoltást. Ki tudja, hogy milyen itt ez.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2016. március 9. 16:11
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. február 29. 10:14 Ugrás a poszthoz

Szentmihályi és Kinoshi

Oké, van itt valaki. Nem vicces megijeszteni másokat! Én lemostam volna után a festéket, de nem, aki vagy akik itt vannak, az vagy azok nem hagyják. Először ez az idióta fülzúgás. Ez nem ér!
- Vá! - Bukik ki belőlem, mikor megrezeg a bokor. Majdnem beleesek a szökőkútba, de csak majdnem. A pálcámmal felkészülök arra, hogy esetleg támadnom kell. Csak ne kelljen, nem vagyok a legjobb benne. Odasétálok a bokrok közelébe, közben gondolkozok. Ha eltüntetem a szoborról a festéket, békén fog az illető hagyni? Bár, szerintem ketten vannak, úgy hogy a helyes megfogalmazás az az, hogy illetők. Mély levegő, kifúj. Nincs baj, mert világít a hold.
- Tűnés, inda! - Kiáltom a rám csavarodó indákra. Csak a bokámon vannak, de akkor is. Na, most már biztos, hogy nem fogok aludni az éjjel. Lehajolok megvizsgálni az indákat, de tök átlagosnak tűnnek. Igaz, sok mindent képes vagyok összetéveszteni, de ez most nem olyan. Ketten vannak. El kéne szakítani. De mi is az a varázslat? Szakítás, szakítás, di mi is? Diffindo!
- Diffindo - mondom ki halkan, hátha sikerül. Csak egy része sikerült, sebaj. Oké, és most pedig csináljunk vizet! Vagy, előtte szóljunk, hogy mire készülök.
- Ö, figyu. Leszedtem volna a festéket amúgy is, nem kellett volna ez az ijesztgetős hülyeség. Tudjátok, ha locsolunk rá vizet akkor simán lejön a festék. Amúgy Lilith vagyok - a bemutatkozást halkabban ejtem, mint a többit amit hangosan. A festék környezet barát, mert csak olyat használok. Erre ti ketten mit fogtok lépni? Beleegyeztek abba, hogy legyek szabad? Kérlek szépen!
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. február 29. 10:58 Ugrás a poszthoz

Vasil

Figyelt a kviddicsnél? Apám, már rég örülök, hogy van de most még jobban! Felírt rólam dolgokat? Na ne már! Ez az ember kviddicsedző lesz vagy mi? Erősségem szerintem nincs, de hiányosságom az van dögivel, szóval sok mindent írhatott fel.
- Oké! Nem fogok késni máskor. Csak most elnéztem az órát - mondom ki. Hát igen, én és a pontosság két külön dolog néha. Van amikor jó, van amikor nem.
- Máskor nem fog előfordulni - ígérem meg, és ez igaz. Legközelebb nem fogok késni. Mert legközelebb hamarabb leszek itt, az egyszer biztos.
- Sziasztok! - Köszönök a két fiúnak egy kicsit félszegen. Vannak dolgok, amik sose változnak. Amit utána Vasil, meglep. Bemelegítés? De hiszen most futottam át az iskolán! Oké, megteszem amit mond. Miután lefutottam a félpályáig, rögtön visszasprintelek. Egy kicsit lassabb volt a szokottnál a sprintem, de még így is gyors. Csinálom utána a bemelegítést, majd az ujjakat is. Fontos, hogy jól egyen megcsinálva.
- Ö, nem. Nincs is amúgy saját seprűm - a második mondatot halkan mondom. Elfogadom a söprűt, majd rögtön a levegőben is vagyunk. Kinyújtom mindkét karomat oldalra, majd rájuk vigyorgok. Ha akarnék, csak akkor tudnék leesni.
- Oké, akkor csak bátran! - Megyek is a pózna közelébe. Dobnak, én meg hárítom. Egy majdnem bement, sajnos másra figyeltem. Bár, ez nem olyan mint egy meccs. Itt tudom, hogy mikor jön a labda, a meccseken meg nem. Oké, egy baloldaliban megroppant az egyik ujjam, de nincs nagy baj. Védeni kell, meg visszadobni. Megy ez még nekem.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. február 29. 11:13 Ugrás a poszthoz

Próba

És megjött Matt! Ez az, éljen! Csak az a baj, hogy időközben lemondta a másik két lány. Á, ez annyira nem jó. Hogy esz ebből bármilyen zenekar? Sehogy és épp ez a baj.
- Szia! - jelentem ki halkan, majd felsóhajtok. Hogy mondjam el neki, hogy ugyan ott vagyunk, mint ahol kiindultunk? Odamegyek a gitáromhoz és elkezdem pengetni. Hogyan is kezdjek neki? A többiek lemondták.  Nem jó, a fenébe is. A kérdésére felfigyelek.
- A másik két lány lemondta. Kiléptek - teszem hozzá, majd odasétálok hozzá. Ez annyira nem jó! Oké, nem kellene ismételgetnem a gondolataimat, de akkor is. Emiatt pocsékul érzem magamat, egyszerűen kész. Talán jobb lenne, ha feladnánk.
Hirtelen megrázom a fejemet. Nem, nem fogok semmit se feladni! Mert én vagyok Tüszőfűi Lilith. Azt ígértem meg, hogy nem fogom sohasem feladni. Hogy elérem a céljaimat. És bocsánat sors és balszerencse meg felsőbb hatalom, de szomorú se leszek. Az ígéretek fontosak. Majd bejön egy lány.
- Szia! Nincs baj, mond csak nem akarsz csatlakozni a bandánkba? Tök jó, zenélünk meg játszunk, nincs benne semmi különös dolog, de ha jól csináljuk akkor akár híresek is lehetünk! Ja, és sütit is tudok sütni, meg gitározni és zongorázni én mondjuk, szóval jössz? - Letámadom a lányt, amint befejezi nekikezdek. Csak mondjon igent, Istenem kérlek csak mondjál igent!
- Ja, amúgy Lith vagyok, Tüszőfűi Lilith! Örültem a találkozásnak! - Mutatkozok be gyorsan, még mielőtt elkönyvel bunkónak.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. március 1. 19:16 Ugrás a poszthoz

Neko-nak!

És itt a tavasz! A régen várt, a gyönyörűséges, a szépséges tavasz. Ennek örömére pizsiben, hajnalok hajnalán kimentem Luffyva játszani. Igen, teljesen normális ha egy forrócsoki mintás pizsiben frízbizik egy lány kora reggel. Főleg, ha az illető mezítláb van és úgy néz ki elsőre, mint egy zombi. De most már tisztára fel vagyok ébredve, szóval oké.
Szépen sétálok be, jé itt sokkal melegebb van. Rögtön ki is terülök, a geagle-em pedig elkezdi nyalni az arcomat. Pfuj. A kutyácskám megdermedve, majd elkezd futni és eszeveszetten ugatni. Na ne, csak ez hiányzott. Kakaót akarok, nem egy zakkant kutyát! Nyöszörgök egy kicsit, majd felpattanok és elkezdek ráérősen menni utána, közben megtörlöm a ruhaujjammal az arcomat. Egy fiú ketrecét ugatja és csóválja a farkát. Bármi is van abban a ketrecben, Luffy szereti.
- Jó reggelt! Lith vagyok, zavar a kutyám? - Kérdezem meg tőle. Oké, bele se merek gondolni, hogy mit gondolhat rólam. A haja ezüstös-fehéres, furcsa. Láttam már furcsábbat is, szerintem számára én vagyok az. Hajam kifésületlen, kócos, pizsiben vagyok ami már vizes, kutyanyálas és saras, nincs rajtam cipő és mindennek tetejében mosolygok. Ja, és a kutyám jelenleg a srác lábára feküdt.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. március 8. 16:26 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Vizsgák rengetege van most. Persze, aki kevesebb tantárgyat vesz fel annak könnyebb. Sebaj, jövőre úgyis leadok egy párat, de nem mondjuk a repüléstant vagy a rúnatant. Azok nagyon jók, szeretem azt a két tantárgyat. A többi meg, érdekes de nem tanulnék vele tovább. Na mindegy is, lényegtelen. Akkor is, itt a tavasz és ez a leglényegesebb most. Kinek van kedve vizsgát írni vagy bármi mást csinálni? Inkább legyen mindenki kint, meg játsszon, futkározzon. Ne pedig bent poshadjon.
Leülök egy padra törökülésben, előveszem a rajzmappámat és elkezdek rajzolni. Csak vonalakat húzok, majd egy-egy helyen besötétítem. Megtörlöm a pulcsimmal az orromat, ez már egy bevett szokásom. És van rajtam cipő amúgy. Kezdek komolyabb lenni. De azért még mindig komolytalan vagyok néha, nem is kicsit. Ha lehetne egy kívánságom, az lenne, hogy bemossak egyet Istennek, vagy a Sorsnak. Végül is, nem egyszer húzta keresztül a számításaimat és nem egyszer volt miatta álmatlan éjszakám. Kár, hogy mindjárt szünet, mert haza kell mennem. Vagy, elmegyek Amerikába, esetleg Japánba. Mindkettő egészen jól hangzó dolog főleg, hogy nagyon nem is kéne törnöm magamat érte. Ilyenkor jó, hogy van az embernek levelezőbarátai. Máskor meg egyenesen rossz.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. március 13. 12:29 Ugrás a poszthoz

Kinoshi, Szentmihályi

Oké. Ezek az embereket egy kicsit furcsák. Megmondtam, hogy leszedem, akkor meg minek csinálják? Miért nem lenne egyszerűbb békén hagyni szegény, egyszerű kis diákot? Mindegy, ha ők így, akkor én úgy. Elsétálok a padhoz, amin hagytam a cuccomat. Felveszem, majd egy csattal hátratűzöm a hajamat. Utána elteszem a pálcámat a zsebembe. Majd felvisítok. Egy denevér ért hozzám. Ja, nem, mégsem. Egy anyag darab.
- Nincs humorérzéketek, az egyszer szent - jegyzem meg félhangosan. Oké, elő a varázspálca. Egyre sötétebb lesz, a fenébe. Félek. Félek a sötéttől. Méghozzá nagyon. Jön szél is, segít elterelni a figyelmemet. felkavarja a leveleket, hogy körülöttem forogjanak. Ezek szerintem felnőttek, vagy legalábbis idősebbek nálam, ezer százalékig biztos vagyok ebben. Nekik kéne példát mutatni, nem pedig épp ellenkezőleg. Hogy mit is tilos ilyenkor. Mindegy is, van más megoldás. Tegyünk pontot a végére, a saját módomon. Odasétálok a szökőkúthoz.
- Wasser! - Mondom ki, lelocsolva ezzel a szobrot. Ahogy mondtam, jön is le róla a festék. Holnapra sem a víznek nem lesz semmi baja, sem a szobornak. Csakis csak nekem. Hiába, benne volt a pakliban sajnálatos módon ez is. De, legalább egy jót szórakoztam.
- Oké, ti nyertetek. Itt vagyok, várom hogy mit csináltok. De, azért egyszerűbb lett volna, ha szimplán csak idejöttök - kezdem el a csöndben mondani. Jó lenne, ha minél hamarabb elém jön a kettő emberke.
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. március 29. 10:56 Ugrás a poszthoz

Kelemen Farkas

És igen! Végre valahára újra itt, az iskolában! Nagyon örülök ennek, mert szeretek itt lenni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csakis csak örülni tudok. Itt van Kara Zoltán is. És a kviddics is egy kicsit ijesztő lesz. Nem annyira ismerem az új játékvezetőt, de hallani már hallottam róla. Állítólag egy igazi profi.
Vidáman ugrálok a folyosón, mikor meglátok egy tök ismeretlen felnőttet. Lelassítok, így csak sétálok. Valljuk be nyugodtan, Luffy és Minni nincsen itt, így nem tudják az illetőt megijeszteni. Kár, de szerintem így is elkerülhetetlen a pletyka, ha meglát a Bibircsókos banya. Á, hogy mennyire utálom a pletykákat. És hogy miért is elkerülhetetlen? Mert mezítláb vagyok, festékes a hajam, a pólóm és festékszagot árasztok. Bár lehet, hogy mára már hozzászoktak. Lassacskán odaérek az úrhoz. Természetesen mint mindig, most is mosolygok. Hiába, van, ami soha sem változik. Mint mondjuk a mosolygás, ami mindig lesz, ha rajtam múlik. Ha valakinek nem tetszik, meg lehet mondani nekem.
- Jó napot kívánok! Tüszőfűi Lilith vagyok, magát hogy hívják? És maga tanár, vagy milyen posztot tölt be a suliban? - Kérdezem meg egy vigyorral a képemen. Az én arckifejezéseim sohasem műk, egytől-egyig valós érzelmet fejeznek ki. Vagy hozzászokik az ember, hogy nálam nem léteznek bizonyos dolgok, vagy elszökik. Ez egy amolyan megszoksz vagy megszöksz nálam. Mert én vagyok én. Eszembe jut egy dolog, de előtte inkább megkérdezem - megölelhetem magát?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tüszőfűi Lilith összes RPG hozzászólása (106 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel