36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Böröczky Zoé összes RPG hozzászólása (74 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 9. 19:47 Ugrás a poszthoz

Kaelyn

Kellemes őszi délután van. Még meleg, de már nem annyira, hogy simán kimenjek lenge ruhában a szabadba. Tudom, még lesz jó idő, de most a hűvösnek van itt az ideje. Talán túl gyorsan lett hideg, de semmi kedvem kimenni. Inkább valahol, valamelyik nagy ablakban találok helyet és onnan szemlélem azokat, akik kimennek.
Erre pedig nincs is jobb hely, mint az egyik folyosó, ahol padlótól mennyezetig ér az üveg, a tövükben pedig kényelmes zugot csinálhatok magamnak a kedvenc párnámmal, és némi könyvvel.
Leérve arra a bizonyos folyosóra, vigyorogva keresem valahol a folyosó elején azt a bizonyos ülőhelyet, mert az egyik portrén megint leesett a részeg uraság a helyéről.
Még ugrálnom is kell, mert tele van tintafolttal és gyümölcslével a kő, de pont ezért lesz ez most tökéletes nekem. Nincs unalom és egyhangúság. Tökéletes.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 10. 22:10 Ugrás a poszthoz

Már rég leültem, és mosolyogtam a körülöttem folyó eseményeken, na meg persze olvastam is, mikor csúnya szavakra lettem figyelmes. Muszáj volt felkapnom a fejem rá, és még mindig ámulok csak rajta, hogy egy elsős lány hogy képes ilyen szavakat kiejteni a száján. Elvégre mégiscsak mindössze tizennégy éves. Valamikor mostanában jött, a vizsgaidőszak kellős közepén, ha jól emlékszem, így még furcsább ez az egész, annak ellenére, hogy azért van, akinél labdába se rúghat ezekkel a kifejezésekkel.
Összecsapom a könyvet, és felegyenesedek, mire felém repül az egyik kötet, még szerencse, hogy a mániám, és nem engedem, hogy baja legyen, szóval én fogom megfogni, egy csinos begyűjtőbűbájjal.
Megnézem, majd a hónom alá vágom.
- Matilda ennek nagyon nem fog örülni.
Nem bírok többet kinyögni, így felkelek, és odasétálok, jobban mondva odaugrálok, hogy fölé magasodjak, még akkor is, ha kihúzza magát. Nem sokkal, tíz centivel, de azért ki tudok úgy állni, hogy határozott legyek, és céltudatos, na meg ne pisiljem össze magam.
- Esetleg egy szappant is kérsz a szádba?
Utalok a káromkodására, ami még mindig nem nyerte el tetszésemet. Mondjuk tuti nem is fogja. A védekezés viszont mindenkit megillet, csak ne az legyen belőle, hogy egyszerű, pocsék kifogással áll elő, hanem normális indokkal, hogy ezt most miért kellett.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 12. 16:54 Ugrás a poszthoz

Kissé kezelhetetlennek tűnik, és be is bizonyosodik, hogy igazam van. Szabad, mint a madár, tök mindegy, kivel is beszél. Velem legalábbis. Az ilyet jobb elengedni, így nem szólok vissza, na meg én sem szeretem keresni a bajt, úgyhogy még egy pont amellett, hogy hadd menjen.
A reakcióm mindössze csak némi mosoly, és valamiért megkönnyebbülök, hogy végeztünk. Még sok-sok lépést megtehet, mielőtt kimondanám a szavaim.
- Itt hagytad a könyvet. Matilda ennek sem örülne.
Egészítem ki egy kis csípős megjegyzéssel a mondandóm, egy cseppet még meg is lengetem a kötetet, aztán csak rá bízom marad-e vagy megy. Maximum ha itt hagyja, akkor visszaviszem a könyvtárba én. Úgyis régen találkoztam Tildával, még anno tavaly, amíg napi szinten volt némi "szia-szia" kapcsolatom vele. Hiába, az idők változnak.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 17. 14:55 Ugrás a poszthoz

Mintha a szavak hatása pont annyira lenne befolyásoló, mint ahogy normális esetben is kéne lennie. Hát ez bonyolult, de a kívánt hatást elérem, hiszen nem én fogom visszavinni a könyvet Tildának.
A kinyújtott kézre csak ráteszem azt a kincset, aztán engedem, hogy arra menjen, amerre akar, vagy csináljon, amit jónak lát, bizonyos kereteken belül. Igazából nem tudom, mit mondhatnék, vagy mit nem mondhatnék neki, mondjuk a feldúltsága levezetésének középpontjában sem szeretnék állni. Oké, hogy diák, de azért na. Mégiscsak hát...
Gyorsan visszacsücsülök a helyemre, a kényelmes párkányra, és ismét kinyitom, óvatosan a könyvecskémet, mint akinek ez a legnagyobb kincse. Ha még ott van, akkor talán meg is jegyzi, hogy kell velük bánni, ha meg nincs, hát akkor meg olvasni fogok.
A fél szemem viszont a folyosón tartom, mindegy, mi is a felállás, mert nem szeretnék olyan meglepetésekkel szembesülni, mint kis híján az előbb.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 14. 11:17 Ugrás a poszthoz

Hűvös van, de nem gond. Jön az ősz, szóval ez mind természetes. Már úgyis hiányzott, hogy kicsit vastagabb ruháim elővegyem, szóval minden rendben. Mindezért pedig a kedvem is viszonylag jó, így szívesen elegyedem a szokásos fesztelen beszélgetésbe, főként azért, mert Zoli társaságában nem kell attól tartanom, hogy nagyon kellemetlen végkimenetele lenne az egésznek. Csak hallgatok, és egyszerre reagálok rá, kicsit tömörebben, mint szeretném.
- Jó volt. Voltam sok helyen. De újra itt lenni, mindennél megnyugtatóbb.
Attól eltekintve persze, hogy a terveim nem így szóltak, konkrétan teljesen másképp. De szeretek itt lenni, szóval nagyon jó volt visszatérni.
- Neked hogy telt a nyár? Közelebb jutottál a végzős évedhez?
Az a végzős év. Nekem nem is volt olyanom. Tavaly végeztem ugyan, de azért mégsem. Senki egy kukkot akkor nem mondott nekem, mintha nem is lenne akkora dolog, mint az, hogy az ötödiken, vagy anno hetediken túl vagyunk. Pedig igenis nagy szó. Én legalábbis így érzem.
Lábammal a kavicsokat bökdösöm a hinta alatt, miközben éppen, hogy csak egy icipicit lököm magam, ami abból áll, hogy kb. csak nem ülök egy helyben. De ezen változtatni kéne, szóval egyszer csak elkezdem lökni magam, egyre jobban és jobban. Imádom a magasságot. Ilyenkor szabadnak érzem magam, mint a madár, és ez csak emeli a jó kedvem, ami arra a cseppnyi időre sem apadt alább, amíg a nyomorommal voltam elfoglalva.
- Verseny, ki lendíti magát magasabbra?
Kérdezem a fiútól, a szememmel, így fejemmel is követem őt, lengjen bármennyire, aztán szép lassan hagyom érvényesülni a gravitációt, és nem lököm magam, hogy visszatérjek mellé. Elvégre úgy ér, ha egy szintről indulunk. Ha meg nem megy bele, hát majd újra belendítem a saját hintám...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 12. 10:34 Ugrás a poszthoz

Nem hangzik olyan jól, mint a saját programom, bár abban is van valami jó, ha valaki akkor is itt van, amikor rengeteg szabadideje van. Akkor mindenre jut idő, vagyis sokkal több mindenre van  lehetőség, mint egyébként. Tudom. Tapasztaltam, így csak vigyorgok, mert felrémlik bennem az a temérdek emlék, amit a tavalyi, és az előtte lévő szünetben éltem itt át. Bár én hazamentem akkor is valamennyi időre, de javarészt itt voltam a falak közt. Vagyis fent a kastélyban.
A hintapárbajnak pedig semmi akadálya, így szinte rögtön nekiállok lökni magamon, ahogy Zoli is beleegyezik, plusz így talán még több előnyt is kapok, mintha előbb belemennék. Gyermeki. Olyan felszabadult, mintha nem is itt élnék. A levegő, a nulla gravitáció, érzetre legalábbis, és vidámság, meg móka.
- Remélem  nincs bűbájjal lekorlátozva, meddig repülhetünk.
Mondom a jókedvtől csilingelő hangommal, amit még a hülye is lazán észrevesz. Nem is figyelek magam köré, de egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik pillanatról a másikra kapom elő a pálcám, amikor már közel párhuzamost zár be a hintám lánca a földdel, majd egy bűbájnak köszönhetően egy pillanatra tényleg repülök, hogy kecsesen érjek talajt, óvatosan, mintha félnék rálépni.
A versenynek ezzel vége, mindegy, hogy ki nyert, de ötleteim csak tobzódnak.
- Gyere, kapj el!
Hívom ki az újabb játékra, aminek a neve, fogócska. Amint pedig kimondom, már futok, valahova messzire, az egyik mászóka mögé. Ott van rejtekem, és nehezebb elkapni, ha van köztünk valamilyen tárgy. Csak gyorsabbnak kell lennem. Nem olyan nehéz ez.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 18. 08:11 Ugrás a poszthoz

Csak boci szemekkel nézek előre, vagyis fel, de nem értem.
- Az meg mi?
Kérdek vissza, kicsit talán durvábban, mint szeretnék, de ritkán lehet ilyenekben meglepni, most meg sikerül is. El nem bírom képzelni, hogy azt eszik vagy isszák. Bár gondolom benne van a hambi, de hát ki tudja. Mit kell vele csinálni?
Összevissza, kesze-kusza a gondolathalmaz, ami körülölel, de elengedem. Van sok más, amin érdemes agyalni. Ez pont nem ilyen, mert a legkisebb szikra sincs meg, az micsoda.

Hát igen. Nyilván. De oly sok időm van még tanulni, és edzeni magam bármilyen téren. Na nem mintha kifejezetten akarnám, mert nézni jó, de a sok pepecselés... Nem az én asztalom.
- Türelmed is több van, mint nekem, úgyhogy rád hagyom.
Vonok vállat olyan természetességgel, mintha minden percben ezt csinálnám, ellenben azzal, hogy mit is akarok magammal kezdeni a jövőben. Gondolkodom rajta jó néhány percet, míg elérek a legbiztosabbhoz.
- Nem tudom. Mindent és semmit. Minden érdekel, de közben annyira rémisztő belegondolni, hogy minden, hogy inkább arra jutok, hogy semmit.
Nesze semmi, fogd meg jól. De hát én se tudom, most mit szépítsem? Vagyis félig már megvan a feladatom, és az, milyen irányban menjek, de húzom, ameddig lehet, az utolsó, talán az utolsó utáni pillanatig.
- Arra gondoltam, hogy ellóghatnánk az évnyitót. Van egy feladatom, amit még le szeretnék tudni a tanév kezdete előtt, vagy az elején. És nem is tart sokáig, max. egy óra, ha nem, másfél. Na
Nem is volt olyan nehéz. Vagyis de. Túlságosan is. Tádáámm...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2017. január 4. 12:33 Ugrás a poszthoz

Még elképzelni is nagyon vicces, ahogy kajálás közben más nem lát mást, mint egy megfestett, kinyomtatott arcot, ami mögé odaképzelheti, ahogy a rengeteg ketchup, meg majonéz, meg hagyma, husi, és minden zöldség ugyanúgy ömlik mindenfele, csak szebb köntösben...
- Óóó, azt már elkezdtem. Voltam apával itt-ott, meg egyedül is, de az utazás nem az én asztalom, legalábbis ha csak pár napra megyek. Kimerít. De az, hogy mindent megfigyeljek, na az már nagyon is tetszett. De arra meg időm nincs, és türelmem. Ez meg pont, hogy csak pár napig megy, utána kell a mozgás.
Belegondolva, hogy mennyi mindent csináltam a nyáron, és mennyi dolog vár még rám, talán tényleg nem maradtam le semmiről sem.
- Egyébként is. Még csak 21 vagyok. Időm, mint a tenger.
Nevethetnékem támad, mert úgy hangzik átgondolva ez a mondat, mintha maga a megtestesült bölcsesség lennék. Pedig nagyon nem, és ezt mindenki tudja. Ha az lennék, azt csinálnám, amit a józan eszem ordibál nap, mint nap, de mégsem hallgatok rá, inkább megyek a saját fejem után.
Az évnyitó...
- Kaptam egy feladatot, amit meg kéne oldanom és csinálnom, de egyedül nem megy. Mivel jön a tanév, akkor már nem igen lesz rá idő, az évnyitó meg olyan... Hát... Kihagyható.
Nem szeretem a tömeget, és ezen nem változtatott az eltelt idő sem. Bár már megmaradok, és nem kapok minden percben pánikrohamot tőlük, de azért nem viszem túlzásba a dolgot. Jövőre majd úgyis lesz rá lehetőségem, pont több, mint a normális lenne, de persze, ennyire hülye is csak én lehetek, hogy feszegetem a saját tűrőképességemet.
- Igazából annyi a feladatom, hogy megpróbáljam elrejteni saját magam.
Ködösítésben mindig is jó voltam, aztán mindenki kitalálja, mire gondolok, vagy mire nem. Az már az ő problémájuk, ha nem egy rugóra jár az agyuk...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2017. január 4. 22:30 Ugrás a poszthoz

Ezt már hallottam párszor. Nehezen tudnak kezelni, és akkor is leginkább csak azt látom, ahogy bámulnak. Na ezen fogok változtatni, ha minden jól megy, a közeljövőben. Ezért is kell a segítség.
- Nem úgy kell rejtőzni. Az az én dolgom. Lesz. Valamikor.
Azt még én sem tudom, mikor, de haladok felé. Lassan, de annál biztosabban. Már alig várom a következő tanévet úgyis, amikor megint lesz elég indíttatásom arra, hogy tanuljak és gyakoroljak. Meg meg is jött mindehhez a kedvem. Milyen jó lenne végre normálisnak lenni...
Csak ábrándozom, mikor nagy nehezen eljutnak a szavak a fülembe.
- Megennék egy gyümölcslevest, aztán meg szilvás gombócot, megkoronázva egy áfonyás pitével, és mellé valami finom itóka. Csatlakozol?
Az előbb mondta, hogy kajás, így csak nem utasítja vissza a sok finomságot, vagy legalábbis az étkezést.
Felkelek, leteszem a hozott portékámat, elrendezve, mint a kirakatban, leporolom, már csak szokásból is a ruhám, aztán lassan elindulunk kifele, a hűvös esti levegőre, hogy degeszre tömjük a pocónkat...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2017. augusztus 28. 16:41 Ugrás a poszthoz

Alíz

A múltkor nagyon gyorsan elrohantam Alíztól, már nem is igazán tudom, hogy miért, de elmentem, és mivel megígértem neki, hogy kárpótlom azért a napért, így elérkezettnek lreztem az időt arra, hogy bevasaltattassam vele a tartozásom. Úgyhogy most itt ülök az egyik asztalnál, könyökölök az egyik kezemmel, amivel a fejem is tartom, a másikat csak támasztom az asztalon és az ujjaimmal dobolok. Illetlenség lenne így ülni, ha lenne társaságom, de még nincs, és ahogy ránézek az órámra, egy jó tíz percig még időszerint nem is kell, hogy legyen.
Csak ülök, bámulok ki a fejemből, és az elmúlt tanéven gondolkodom, hogy mennyire szúrtam el. Igazából hullára nem érdekelt ez a félévem, mert végre szabad akartam lenni, utazni, világot látni. Hát sikerült, minden más rovására. Össze is kaptam emiatt anyuékkal, de hát az ember lánya előbb utóbb kirepül, és barangol, nekem pedig úgy érzem, a rengeteg bezártság, és minden más mellett most jött el az ideje. Az itteni életem egy részét lezártam, és szabadnak érzem magam. Szabadabbnak, mint eddig valaha. Oda megyek, ahova akarok, és ha végre megtanulok hoppanálni, merthogy nem, még mindig nem hajlottam rá, akkor tényleg enyém az egész világ. Addig pedig maradnak az igényelt zsupszkulcsok, de nem is bánom.
Nagyon elbambulok, így amikor újra magamhoz térek, már egy újabb asztal foglalt, az óra pedig két perc múlva elüti a kellő időt. Kellemes, nem meleg nyári, késő nyári délután van, úgyhogy minden ideális számomra...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2017. szeptember 2. 10:30 Ugrás a poszthoz

Az óra mutatói elütik a kellő időt, és én, csak és kizárólag egy csekkolás miatt ránézek a ketyegőre, pont, amikor belép Alíz. Mint mindig, most is pontos, és elég elegáns, ahhoz képest, hogy csak a vacsit állom én. De mondjuk ha nem otthon kajálok, én is kicsit kicsípem magam, úgyhogy én lehetek az utolsó, aki egy követ is vet rá.
- Szia!
Köszönök félig hangosan, de inkább csak annyira, hogy ő meghallja, arcomra pedig akkora mosoly ül ki, mint régen nem. Kicsit el is szégellem magam, de ennek nem most van itt az ideje, úgyhogy csak szimplán örülök, hogy nem hagyott cserben.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen rekord idő alatt képes lesz bárki is rendíteni a jó kedvemen, de neki sikerül. Nyögök egyet, olyan jézusom, ezmost komoly... hangsúllyal, majd nyelek egyet, és megpróbálok higgadt maradni.
- Akarod mondani rendeltél.
Hangsúlyozom ki az utóbbi szócskát, hiszen nem olyan sokkal fiatalabb, mint én, simán iskolatársak voltunk. Asszem. Vagy már utána jöt, miután én végeztem, és azt a rövidke időt a katedrán töltöttem? Mindegy is.
- Én egy egyszerű szezámos csirke mellett teszem le a voksom.
Gyorsan elkészíthető, és finom, nem beszélve arról, hogy egyszerre édes, csípős, és kissé sós is. Nyami.
Megkordul a gyomrom, de akkorá, hogy már fáj, a kezem is ráteszem a hasam tájékára, hogy márpedig most csendben legyen az a szervem, mert nem kell már sokáig kibírnia, és munkához láthat. Alig pedig, hogy ez átfut az agyamon, meg is jelenik egy mosolygós, kedves leányzó, és azt kérdezi, mit kérünk. Én hagyom Alízt kibontakozni, ha még nem választott, akkor addig én sem teszem, így ha rendelt, én is leadom az enyém, ha még nem, akkor udvariasan visszautasítom, és elmondom, hogy még szeretnénk egy kis időt.
- Mesélj, milyen volt a kirándulás!
Térek más vizekre, mert igazán érdekel, hogy amíg én megmaradtam a négy fal közt, addig ők a tanév vége felé vígan rótták Amerika ösvényeit, és élőben tapasztalták meg az ottani dolgokat. Irigylem őket, de ez még inkább megerősít abban, hogy jól döntöttem...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2017. szeptember 2. 18:11 Ugrás a poszthoz

A kérdését egyben meg is válaszoltam azzal, amikor megrendeltem rizzsel és egy pohár fehér borral, de csak úgy lazán, komótosan, nem is kell több, ez tökéletes lesz mellé.
Elmegy a leányzó, így megint visszatérhetünk arra a csevegésre, amit elkezdtünk, de nem is visszatérünk, mert engem más dolog izgat, érdekel, hogy milyen is volt az a néhány nap, amíg nem voltak a faluban meg az iskolában. Jó, mondjuk én sem igen voltam erre, de hát az már kit érdekel...
- Mióta itt hagytam az iskolát, azt csinálok, amit akarok. Nincs megkötve a kezem, hogy most óra van, most szabad idő, hanem mindig azt cisnálom, amihez kedvem szottyan.
Nem is tudom, hol kezdjem a mondandóm, így leginkább arra fektetem a hangsúlyt először, hogy mindezt ábrázolni tudjam.
- El nem tudod képzelni, milyen királyságos érzés csak felkelni, és úgy dönteni, hogy akkor ma elmész valahova kirándulni, akár egyedül, akár mással.
 El nem tudod képzelni, hogy milyen nem az órarendtől függeni, hanem szabadnak lenni. Igazán szabadnak.

Tudom, hogy ez nekik csak nyáron adatik meg, amikor nincs iskola, és a szülőkkel lehetnek, vagy maximum egy-két hétvégén, amikor hazamennek, de ennél többre nincs igazán alkalom, és lehetőség sem, hiszen a suli mégiscsak bentlakásos, nem is véletlen. Legalább a szemeket rajtuk tudják tartani, hogy senkit ne gyűjtsanak fel indokolatlanul. Na nem mintha ez visszatartaná a népet a másokkal kiszúrástól, de azért a látszat sokat számít.
- Nemsokára végzel te is. Mielőtt mennél akárhova tovább, javaslom, tarts egy év szünetet, és csinálj azt, amit akarsz. Oké, hogy nekem ott az egyetem, de az a kelleténél sokkal lazább, na meg az eszem sem hangyafing méretű, úgyhogy nekem mondjuk könnyű dolgom van. Fogjuk rá.
És csak beszélek és beszélek, miközben megjön az üdítőnk, aminek fele rögtön le is gurul a torkomon, úgyhogy rögtön rendelem a következő kettőt, de az már csak narancslé lesz, az nem olyan édes, nem leszek annyira szomjas tőle.
- És amúgy nálad mi a szitu? Régen találkoztunk, és már a szemem és figyelmem sincs minden kis mozdulatotokon, úgyhogy ki vele!
Most én akarok kicsit hallgatni, mert nem igen vagyok olyan, hogy jobban szeretem a magam hangját. Egyelőre biztosan nem. Még nem. De haladok a teljes szorongás nélküli állapot felé, szépen, lassan, mint a csiga a céljához.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2018. január 12. 05:17 Ugrás a poszthoz

Lewy


Nyálkás, hűvös idő van, de pont jó ahhoz, hogy kicsit felfrissítsem az agyam egy kiadós séta közben, amit bizony én most fogok megtenni, ebben az időben, valahol elcsászkálva az utcákon. Régen nem mozdultam ki már a vackomból, és talán ennek nem csak az az oka, hogy ilyen pocsék az időjárás. Sőt, biztos, hogy nem, de ez nem tartozik senki másra sem.
Néha még visszavágyom a kastélyba, a meleg kis szobámba, a többiek mellé, a párnáim és plüsseim közé, hogy egy könyvvel, meg egy bögre pillecukros forró csokival töltsem az egész estét.
De nem, nekem most kint kell kószálni, elhaladva a boltok előtt, de megakadva az egyiknél. A kirakat tele van talárokkal, és iskolai holmikkal, elvégre is, a szezonja van, így, hogy végre elkezdődött újra a tanítás, és minden más is ott fent.
Csak elképzelem, ahogy a kirakat a szobámmá, majd a régi klubhelyiségemmé válik, és csak mosolygok, ahogy a kandallóban ropog a tűz, a fa illata száll, és közben...
Esik a fejemre a hó? Ez vicces, így a lehető legjobb. De csak nekem, addig, míg el nem szalad a figyelmem, és az illúzió, ami a havat eredményezte, szertefoszlik.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 1. 18:49 Ugrás a poszthoz

Túlságosan elmerengek a gondolataimban ahhoz, hogy bármi is érdekeljen, főleg nem az, hogy bárki bármi rossz szót akarna rám tenni. Mondjuk nem is tesz, de hát azért csak amiatt ismerem fel, mert az egésznek vége. Kicsit ironikus, nem? Vigyorgok, mintha újra tizenhét lennék, pont annyi, mint amikor idekerültem, vagyis valahogy úgy, de nem is ez a lényeg, és még az is ismerős, hogy ki szól hozzám, bár elsőre nem ugrik be, hogy honnan, úgyhogy kénytelen vagyok elgondolkodni rajta egy icipicit.
- Hát valamikor olyat is kell.
Igazából mindegy is, miért teszem ezt, amit, meg az is, hogy minden álcám lehullt, de nem is érdekel. Pár éve még sírva menekültem volna a szobámba, és telesírtam volna a párnám, de ma már nem. Szocializálódás...
- Mi járatban erre?
Csak annyit tudok róla, hogy egyetemre jár, vagyis ez az utolsó információm felőle, úgyhogy igazi rejtély, hogy mi is történik vagy nem történik, amiért itt van. Rólam meg mindenki tudja, hogy itt élek, meg itt az unokahúgom, a bolt, meg minden, a szüleimet leszámítva.
Teszek néhány lépést felé, bár a távolságot megtartom, az még megmaradt, de közben kezdem visszahúzni magam köré a falamat, hogy normális legyek, a mellkasomtól kiindulva egészen a fejem búbjáig, és a nagy lábujjam végéig, meg a kezem kisujjának hegyéig. Ha mázlim van, ez a kis botlásom fel sem tűnt neki. Ha pechem, akkor minden észrevehető volt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Böröczky Zoé összes RPG hozzászólása (74 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel