38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Böröczky Zoé összes RPG hozzászólása (74 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 19. 22:19 Ugrás a poszthoz

Minden probléma megoldódik vagy így vagy úgy, hogy aztán átadja helyét egy másiknak. Az élet hatalmas körforgása...
Limonádé, tea, kakaó, forró csoki, és minden hasonló termék illata érződik a levegőben. Kellemes, nagyon is, és pompásan elvagyok ennek élvezetével, semmint minden mással, mondhatni, automatikus védelmi reakció. Felkönyökölök az asztalra, ami tökéletes helyen van, véd és egyben lehet rajta tárolni dolgokat, bár ez számomra a legkisebb plusz benne. Felszabadító érzés.
Az viszont már cseppet sem könnyű, hogy mit rendeljek. Tudom, tudom, a vérnarancsos limonádé lesz a terítéken, vagyis azt kívántam meg, de jó azért még átgondolni egyszer, kétszer, vagy akár többször is, hogy mire adok ki pénzt.
- Persze.
Villantok egy tőlem telhető legbarátságosabb mosolyt...
- Miben gondolkodsz? Tea, kávés, kakaós, vagy milyen meleg ital?
Még az itallapot is kinyitom, hogy megnézhessem, mik vannak, és egyre jobban csábulok a teák irányába. Na meg persze azért is, mert nem tudom pontosan, hogy mire gondolt Choi, amikor segítséget kért. Lehet, hogy választani nem tud, de az is meglehet, hogy nem fogja érteni a kínálatot. Megesik. Viszont így tippem sincs, mit csináljak.
Éppen ezért az ujjaimat kezdem tördelni, és babrálni velük az asztalon, csak azért, mert nem akarok idiótának tűnni. Mondjuk lehet, hogy pont ettől nézek ki idiótának. De hát ez van. Ilyen az élet... Kérdés, hogy mennyi ideig hagy szenvedni a srác, vagy optimistán nézve: mennyi idő múlva szed le az akasztófáról.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 20. 13:32 Ugrás a poszthoz

Zöld tea. Az fincsi. Lehet, hogy beruházok arra is. De legalább kiderült, miben kéri segítségemet. Értelmezni az étlapot. Hát, akkor lássuk, mivel is szolgálnak.
- Van rengeteg gyümölcsös, kb. minden, amit ismersz, van vegyes, ami fehér és zöld tea, ez is teleszórva olyan gyümölccsel, amivel akarod. Én személy szerint inkább a mentát részesítem előnyben, de az nem zöld tea. Igazából olyat kérsz, amilyet akarsz.
Jobban nem tudom megfogalmazni, akármennyire is szeretném. Közben látom a szemem sarkából, hogy az egyik pultos lány elindul felénk, mire megrázom kicsit a fejem, hogy még várhat, fogalmam sincs, mit akarok inni. Vagy enni. Vagy bármi mást elfogyasztani...
- Ideges? Hát, talán. Vagyis nem. Már nem.
Ez sem a teljes igazság, bár egyik kijelentés sem lenne az. Tényleg kezdek lenyugodni, a tördelés már csak pótcselekvés. Vagyis nem. Ez sem igaz. Csak nem amiatt csinálom, mert izgatott vagyok.
- Csak nem tudtam, hogy miben kéred a segítségem.
Ennél őszintébben nem tudok válaszolni, és most, egyelőre még elodázhatom pár másodperccel az esetleges kínos csendet, mert visszatér a szőke pincér. Ránézek Choira, rendeljen ő először, addig is van egy pici időm még rábökni arra, amit akarok.
Ez az idő viszont szintén nagyon hamar letelik, szóval itt az idő...
- Én kérek szépen még egy vérnarancsos limonádét, egy forró erdei gyümölcsös fehér teát, valamint lesz még két eperszelet.
Pf. Pedig a sütit nem is terveztem. Az csak kibukott. Kellemetlenül is érzem magam miatta, de hát ilyen az élet. Mindenem vörös, így kénytelen vagyok magyarázatot adni az előbbiekre. Legalábbis én úgy érzem.
- A sütiket én állom. De muszáj megkóstolnod.
Igazából nem. Csak a másik indokom hülyén hangzott volna.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 20. 16:22 Ugrás a poszthoz

Zavarbaejtő.
- Annak minimális, vagyis hát, legkönnyebben beszerezhető követelménye egy könyv és egy bögre tea.
Most, hogy egy kicsit belegondolok, nincsenek nagy igényeim. Csak mint egy könyvmolynak, akit semmi más nem érdekel.
A nemértésből viszont totális félreértés lesz, ami megint kissé kellemetlenül érint. Tényleg ennyire rosszul magyarázok magyarul? Meglehet.
- Én sem teljesen. Csak két éve vagyok itt. Úgy értettem, hogy szövegbeli segítséget kértél, vagy nem tudtál választani és úgy. De...
Érdemes nekem ebbe belemennem? Nem, valószínűleg semmi az ég egy adta világon.
- Mindegy. Nem fontos.
Az itallap és a rajta szereplő finomságok elterelik figyelmemet, vagyis remélem, hogy figyelmünket, így nemsokára már a zöld teák adta lehetőségeket boncolgathatom. Odahajolok a lap fölé, hogy megnézzem, mi is van rajta, rosszul jönnék ki belőle, hogyha rábólogatnék valamire, ami tökre nem az, mint amire számítana Choi.
- Mutasd csak!
Nyújtom a lap után a kezem, az enyémet nem nyitom ki, abból úgysem látom, hogy ő mit néz. Ha pedig megkapom...
- Ahha. Ezek lesznek azok.
Nyújtom vissza neki, hogy választhasson, hiszen a pincérnő már közeledik. Gyorsan felveszi a rendelésünket, az én extra sok cuccommal is, ami megint engem minősít. A magyarázkodásom mintha egy vígjáték jelenete lenne, így utólag, szóval csak bólogatok tiszta vörös fejjel, ami, ha még sokáig ilyen lesz, lángra fog gyulladni.
- Nem hiszem, hogy magyar dolog lenne csak, de teában, vagyis nekem limonádéban egyeztünk meg, nem mindegyikben és még mellé sütiben.
Hülye, hülye, hülye. A fejemnek a falban lenne a helye. Minimum háromszor. Nem így akartam ezt mondani meg minden, hiszen a szökőkútnál is... mindegy...
- Ha van időd bőven, ajánlom, hogy kóstold végig a kínálatot. Sütit, teát, kávét mindenképpen.
Az előző alkalommal, amikor lent voltam a faluban, bőven szereztem belőle tapasztalatot, hiszen kétszer jöttem be, és mindkétszer mást rendeltem. Az összes isteni volt. Így pedig bátran ajánlani merem bárkinek.
- Óóó, nézd, jön a süti.
Nem a tea. Neeeem, ugyanmár. A süti. Az a legfontosabb. Azért, hogy elférjen, leveszem a kezem az asztalról, a helyére teszem a lapokat, és még mindig vörös arccal várom, mint egy kisgyerek. El akarom felejteni az előző pár kissé ciki pillanatot, amit a süti úgyis megtesz helyettem, szóval ide vele, gyorsan.
- Köszönöm.
Pillantok fel a nőre, aki idehozta, majd a villa máris a kezemben, hogy nekilássak. De az illem, az illem, akárhogy is nézem.
- Jó étvágyat.
Hajlik felfelé a szám széle, és már csak egy "Rajt" kell, hogy most teljes legyen a boldogságom.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 20. 19:09 Ugrás a poszthoz

Könyvek. Nézzük csak...
- Mindenevő vagyok, bár a horrort nem szívlelem.
Bár néha az életem is egy nagy horror... De ezt nem kell tudnia senkinek sem. Elég, ha én átélem.
Vigyorgásra késztet a fiú olyan... nem is tudom. Csak vigyorgok és kész.
- Majd belejössz egy pár hónap alatt.
Emlékszem, nekem milyen volt a nyelvet megtanulni és viszonylag helyesen alkalmazni. Borzalmas, bár nekem az az előnyöm megvolt, hogy a szüleim támogattak és segítettek, elvégre is, itt nőttek fel, itt jártak iskolába, huszonx évig beszélték anyanyelvi szinten. Nehogy már nekem ne legyen benne a véremben, amikor a nevem is magyar. Bár azért a francia tipikus r betűs akcentus néha még hallható a beszédemben.

...

Tea, kávé, sütemény vagy csak az egyik? Igazán nem mindegy. Legalábbis megtanultam anyáéktól, hogy ismerjük fel az udvariasság, a kellemes dolgok és a bunkó, nyomuló, tapló dolgokat.
- Csak nem akarok a terhedre lenni ennyire.
Vonok vállat, miközben elmondom, miért értem azt, amit, bár általában egyértelmű, hogy a meghívások hogyan értelmezendők. De még mindig megesik, és kell találnom valami középutat, de nem most. Nem akarok ezzel foglalkozni, így a kínálat kerül terítékre, hogy pár percen belül a gyümölcsökkel lehessünk elfoglalva.
Choi épp egy epret vesz a villájára, amiről még nem tudja, hogy mi az. Bár a rendelésem is tartalmazta a nevét, azért nem vagyok én ám olyan gonosz. Kiveszek egy darabot a sütimből. Bár csak ezt lehet most bemutatni, azért mégis aranyos helyzet.
- Ez eper.
Harapok én is bele a zselés finomságba, és érzem, hogy most ennél jobb dolog nem történhetne velem. Kaja, gyümölcs, az eper, és az asztal. Mennyei. Ennek ellenére továbblépek, és a gyümölcs valódi formáját, lebegtetem elő pálcám végéből, amit gyorsan előkaptam. Így talán egyszerűbb magyarázni. Ha pedig rendben vagyunk, akkor utána jöhet az ő áfonyája, amiből teát kért, meg az én vérnarancsom, és a sok erdei gyümölcs.
Mindezt megkoronázom a limonádém hűsítő ízével, mert a teám még forró és nincs kedvem elégetni a nyelvem. A kedvem viszont egyre jobb és felszabadultabb. Minő meglepetés.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 20. 21:10 Ugrás a poszthoz

Egyetértésem jeléül megint csak bólogatok, és a vigyor is ott marad az arcomon.
- Nincs kedvenc. Egyikből sem. Vannak, akiktől vannak jó és kevésbé jó olvasmányok, sőt, mindenki így van, úgyhogy nincs kedvenc.
Belegondolva tényleg nincs. Szeretek sok mindenkit. Ott van Austin, Rejtő, és még kismillió másik. Nem beszélve az ismeretterjesztő könyvekről vagy a tankönyvekről.
- Ne aggódj, hamar elmegy.
Bár ahogy hallom, felesleges ezt ecsetelni, mert a hangszínéből is leszűröm, hogy ezzel ő is tisztában van. De a bátorítás mindenkire ráfér, ezt a saját bőrömön tapasztaltam.

...

Nem szeretek felesleg lenni, vagy egy nagy kupac krumpli, amit cipelni kell, így a szabadkozásom is megállja a helyét, bár tök mindegy, mert nem téma. Nem vagyok teher. Egy kis nyugalom, és jó hír, amit egy nagy levegővel, és felszabadult kifújással ünneplek. Igazi, királyi örömtűz.
- Akkor jó.
Vigyorodom el, immáron sokadszorra, miközben a gyümölcsöket kezdem el neki tanítani. Helyesen bólogatok, amikor valamit jól mond, és kijavítom, ha nem, de egyelőre nincs dolgom.
Egészen addig érzem ezt, amíg nem kezd el babrálni a papírral. Bár én iszom a hideg nedűt, azért a szemem még működik, és olyan szinten görcsbe rándul a gyomrom, csak úgy egyik pillanatról a másikra, hogy muszáj letennem a poharamat, kissé erélyesebben állítva le az asztalra, mint szeretném. Muszáj lehiggadnom, főleg mert vált. Írni kezd az írólapra, ami némi időt hagy számomra visszatérni a normálishoz. De nem fog igazán menni, egyelőre tuti nem.
Az első az á betű.
Mondom kissé semlegesebben, mint szerettem volna, szóval itt lenne az ideje, hogy normális legyek. De hát tudja, szóval nem is kellene annyira tepernem. De mégis, mert ez vagyok én. Vagy mégsem? Á, már a fene se tudja. Ez megterhelő.
- Egészségedre.
Emelem poharam, amíg ő sütit eszik, de nemsokára ő is már elkezdi a teát, amiből én most iszom a második kortyot, téve arra, hogy még forró, köszönhetően a bögrének, ami megtartja a hőt. Most kell a fájdalom. Ezzel is emlékszem arra, hogy hol a helyem.
Annak viszont örülök, hogy ízlik neki, és kis híján ujjongásba kezdek, hogy sikerül eltalálnia a szót. Bár nem kéne, mert mégiscsak most mondtam el, azért ez nagy szó.
- Látod, nem is olyan nehéz.
Biztatom szóban is, és még egy, bár kissé kemény száj felhúzódást is produkálok. Fú, de nem szeretek kényszerből bármit is tenni, most viszont inkább túl sok bennem az érzelem és gondolat, azért sikerül talán kissé grimasszerűre. Remélem, hogy csak nekem tűnik fel ez.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 23. 15:10 Ugrás a poszthoz

Aranyos próbálkozás, de nem történik semmi baj, ha valaki téved, főleg, mert még tanul. Csak vigyorgok egy kört, de nem szólok semmit. éppen elég nehéz lehet elvegyülni a faluban, nem kell, hogy bárki megnehezítse ezt neki.
Emelem poharam, azért ezt még meg lehet tenni illetlenség nélkül is, na meg hát na. A süti és a tea, na meg a limo is fincsi, a gyümölcsök nevei pedig tisztázva. Mint valami lista, amin a következő pont egy kicsit kellemetlenebb, szóval maradjunk még egy kicsit az előző téma végénél.
- Szebben és jobban nem is tudtad volna.
Kellemetlen. Mondhatni, hogy rosszul leszek magamtól, a jópofizós énemből. Böki a csőröm néhány dolog, és lassan elő kéne velük jönnöm, mert a feszélyezettség kezd elhatalmasodni.
- Kérdezhetek valamit?
Váltok szinte rögtön komolyra, mintha villám csapott volna belém, de nem vagyok akkora tök, mint gondolom. Pedig most tuti, hogy gondolom.
Mielőtt viszont bármit mondhatna Choi, ami viszont illetlenség. Ami most nem érdekel.
- Mióta tudod?
A szökőkút óta bennem van a kérdés, és érdekel, mert én nem mondtam neki semmit, és nincs itt olyan túl régóta. Na meg, szinte senki nem tudhatja biztosra, hogy mi van. Szóval vagy elég komoly logikája van, vagy zsigerből tudja az igazságot vagy ráhibázott vagy ránézésre tud mindent vagy esetleg nem tud semmit vagy rosszul gondolja.

Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 23. 20:29 Ugrás a poszthoz

Naná, hogy magamra gondoltam, de a véleményemet megtartom magamnak. Nem lenne jó, ha most szépen fognám magam, és elkezdenék hegyi beszédet tartani, így inkább befogom a szám, és, hogy tuti ne szólaljak meg, enni kezdek, szélsebesen, miközben néha leöblítem a maradék sütimet pár korty teával, mert a limóm elfogy. És így is, éppen, hogy kitart Choi mondandója végére, amikor is már inkább érdeklődő vagyok, semmint ideges, vagy elítélő, vagy nem is tudom. Olyan... izé...
Kell néhány másodperc is, mire összeszedem magam, mert ezt a hangulatot valahogy oldanom kéne. Egy picit. Minimum...
- Nyugi, én nem köpök tűzgolyókat.
Vigyorodom el, és még megtoldanám szívem szerint annyival, hogy "Csak akkor, hogyha valaki kiérdemli", de nem teszem, mert én nem tudok olyat. Anyuval ellentétben. Bár én áldásként tekintek arra, hogy nem vagyok ízig-vérig, 100%-ban olyan, akármennyire is szeretem anyát.
Most viszont kicsit fellélegezhetek, de közben meg mégsem, mert a fejem tele van kérdésekkel, meg minden egyéb mással, mert eddig a pszichomókusomon és a szüleimen kívül nem volt senki, akivel erről beszélhetek, az elmúlt tanév pedig pont ezért volt számomra egy pokol. Néhol cukorhabbal édesítve, de egy pokol.
- Akkor számíthatok rá, hogy nem fogsz elküldeni melegebb éghajlatra emiatt, ugye?
Nézek rá mindemiatt olyan babaarccal, és a legcukibb tekintetemmel, mintha az életem múlna rajta. Nem kell titkolóznom többet, legalábbis előtte nem. Hoppá, ha már itt tartunk.
- Egyébként jól sejted. Senkinek nem mondtam ezt el, bár azt nem tudom, hogy sejtés szintjén mennyire vannak a helyzettel. Ahogy látod, nem tudom nagyon titkolni a valóságot.
Lelomboz ez a gondolat, így kissé kedveszegetten, de azért felhőtlenebbül, mint kezdetben csücsülök a helyemen, mint egy borjú, sok-sok percig, ami kínos csenddé alakul. Ezt pedig nem tarthatom.
- Finom volt a.. Hát... Minden.
Foglalom össze egy tömör mondatba, amit mondani akartam, de rá kell jöjjek, hogy ez irtó béna volt, még tőlem is.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 23. 21:46 Ugrás a poszthoz

Bezárkózott. Sokáig ízlelgetem ezt a szót, de rá kell jönnöm, hogy tökéletesen leírja, hogy mit érzek, milyen vagyok.
- Nem szokásos ám. Inkább pont az ellenkezője a jellemző, ha ez, akkor az nagyon jó indokkal.
Célzok magamra, hogy aztán hallgassak. Nagyon sokáig. Teljesen igazat adok neki, a családunkat nem mi választjuk meg. De én szeretem az enyémet. Csak azt nem igen, amikor a hovatartozásom miatt szekálnak. Viszont akkor mégsem szeretem őket annyira? Ez bonyolult.
- Én szeretek a családommal lenni, bár néha eltitkolnám a dolgaimat. Ez sokszor viszont nem megy.
Gyorsan lemondok a nyugalomról és a békéről, hogyha olyan emberrel találkozom össze, aki elég... hát... érzékeny a mivoltomra. Akkor inkább menekülök. Jó messzire. És hogy ez teljesen rendben van-e?
- Van sok rossz élményem. És félek, hogy mi lesz, ha tömegesen rájönnek az én kis defektemre. A legutóbb a lehető legrosszabban jöttem ki belőle.
Vallom be olyan őszintén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne erről beszélni. Pedig nem. Mit nem tesz az idő, hogyha sokáig magamban kell tartanom valamit... És ez nagyon új. Nem így ismertem meg magam. Főleg nem olyannak, aki mindjárt elbőgi magát, mert végre megkönnyebbülhet. Na az lenne ám csak a gyönyörű. Elbőgni magam a cukrászda kellős közepének a szélén. És mindez ki is ül az arcomra, szépen, lassan, de elég mélyen. Nem tudom, hogy ebben az állapotban kéne-e valamit eszközölnöm. Vagy sem.
- Ha szépen kérem, akkor kérsz nekem egy bögre mentateát? Rendelj te is bátran, ez a kör az enyém.
Letargia. Félek tőle, főleg, hogyha most bele kell esnem. Mesélni akarok, de mégsem. Nem ismerem még annyira. De olyan könnyű lenne mindenről elfeledkezni és végre valakiben megbízni a suliban. Vagy legalább a faluban, úgyis rendszeresen jövök ide.
Fogalmam sincs, mit tegyek...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 1. 16:14 Ugrás a poszthoz

Most kezdjek el fullon az életutamról beszélgetni? Inkább kihagynám a dolgot, de ha már én hozom fel a miérteket, illene legalább valami minimálválaszt adnom rá. Vagyis hát nem is tudom.
- Hogy emiatt töltöm itt az utolsó két mestertanonci évem. Mert jól megszívtam a múltban. Vagyis...
Még mindig furcsa, hogy nem igen beszéli a nyelvet, mondjuk én aztán befoghatom a szám, mert én sem beszéltem mindig jól. A tökéletestől pedig még iszonyatosan messze vagyok.
- Nagyon pórul jártam.
Igazítom ki szavaim a magyarázattal, ami lassan már belém lesz kódolva genetikailag. Utálom ezt.
Talán ezért, talán nem, de csak bólogatok a következő pár percben, nem tudok mást tenni. A család az család, és én szeretem őket, sok velem egykorúval ellentétben.
Még el is gondolkodom a szavain, mert tudom, hogy igaza van, hiszen ezért vagyok itt, de aztán elszörnyedek. Azt biztos, hogy nem fogom megtenni. Éppen elég teher nekem ez az egész baromság.
- Lehet, hogy ezentúl közösségbe se kéne mennem.
Pro és kontra érvek, teljesen más kimenetellel, és a hangos gondolatom kissé ironikusabbra sikerül, mint szeretném. Plusz egy mínusz. Nekem. Szóval ideje lenne végre befognom azt az ólajtó nagy számat, de hát ezt már megszoktam, nem? Keserédes mosoly költözik a szám szélére, ami még akkor is csak halványan változik, amikor megkapom a teám. Vagyis, hogy nemsokára érkezni fog a teám. Egy hálásszerű kifejezés is bekúszik pár másodpercre az arcizmaim közé, de nem sokáig.
Ezen pedig nem változtat az elkövetkezendő események sora sem. Egyelőre biztos, hogy nem.
- Nem igen vagyok fotogén típus.
Jó, tudom, hogy a fotogén nem teljesen ezt jelenti, de a nyelvi hibáim még nekem is megmutatkoznak. Meg most nem is érdekel, hogy jól mondom-e, amit vagy nem.
Lassan megérkezik a tea, amit hálásan fogadok a pincérnőtől. Beszélni viszont egy ideig, magamtól biztos nem fogok. Nincs kedvem. Talán a viszonylag semleges képet sem kéne lerombolnom. Fogalmam sincs, mit tegyek...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 20. 13:14 Ugrás a poszthoz

A szívem és az agyam megint külön utakon járnak. Tudom, miért vagyok itt, de mégsem érzem azt, hogy ez lenne a helyes. De akarom...
- Ez nem olyan dolog, amiből jót kihozhatsz. Nem mehetek végig a folyosón anélkül, hogy ne tudná rá 5 percre mindenki, hogy ott voltam. Nem ülhetek nyugiban végig egy tanórát anélkül, hogy ne súgnának össze a hátam mögött. Igazából nem csinálhatok semmit anélkül, hogy valaki ne legyen a nyomomban. Én pedig utálok a figyelem központjában lenni, szóval...
Nyitva hagyom a mondatot, úgyis teljesen egyértelmű, hogy mit akartam mondani befejezésképpen. Nem is kell számomra több, rendeljük a következő adagnyi finomságot, amit megérkezve jóízűen takarítani kezdek, kavargó gondolatokkal a fejemben, amiket talán lenyugtat a teám ellenhulláma. Vagy nem.
- Akkor én ismerem rosszul a szót. Megesik. Igazából azt akartam mondani, hogy nem igen viseltetek jó gondolatokkal azon képek iránt, amiken viszontlátom magam. Még a tükröt is sokszor a falhoz vágnám. De ha neked ilyen fontos, legyen. De egy feltétellel.
Az addigi komor én szinte egy csapásra feloldódik az utolsó mondatomban, hogy visszatérjen egy ellentétes személyiségem.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 26. 13:06 Ugrás a poszthoz

Nem szeretem ezt a témát, és kezd elmenni olyan irányba az egész, amiből menekülni szoktam. Anyáékkal is már sokszor átbeszéltük, mi lenne a legjobb, de ők most nincsenek itt, és pont az ellenkezőjét javasolják. "Nézz szembe a félelmeddel" Mindig ezt mondják. És ilyenkor meg... Á, mindegy is.
- Pont ennek elkerülése érdekében vagyok itt. Hogy végre normális közösségben lehessek. De eddig nem megy túl jól.
Keserédes gondolatok tolakodnak a fejemben, köztük elég erősen az, hogy tényleg el kéne mennem. Nincs itt helyem. De akkor is kiállok azért, amit akarok, ebben nem akadályoz engem meg senki sem. Maximum én, saját magam. De ennél erősebb vagyok. Nem adom fel.
- Mert akárhányszor belenézek, eszembe jutnak a gyűlölködő pillantások, amiért elmenekültem Franciaországból. És ugyanazt a lányt látom, mint aki akkor voltam, csak barna szemekkel.
Ami szintén csak egy álca. Mint egy maszk. Ez vagyok én. Egy begubózott, álarc mögé bújt félvéla, aki utálja, ami, és legszívesebben elmenekülne a világ elől.
Hülye, mocskos, letargikus gondolatok, jó, hogy az érfelvágást nem fontolgatom...
Beleborzongok, ha mindebbe belegondolok, úgyhogy jó lenne valami derűsebb dologról blablázni.
...
- A szemeimet nem kapod meg. És én sosem fogom látni, mit alkottál.
Hopsz, ez kettő volt. Nem baj, talán nem tűnik fel neki, pont úgy, ahogy nekem sem, hogy már megint túl kevés az italom. Többet viszont nincs képem kérni...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 31. 20:37 Ugrás a poszthoz

Lelkizős. Amit agyon sokszor, kb. mindig el akarok kerülni. Kell nekem jártatnom a számat... Mivel nem akarok mesélni, így csak megrántom a vállam, meg egy picit megrázom a fejem, talán ennyi is elég lesz. De már sokáig mentem. Ezt nem fogom tudni kimagyarázni. De érdemes egy idegenre bármilyen titkot rábízni? Vagy ez nem is titok, csak az én felfogásom szerint?
Csak nem hagyom nyugodni a témát, így végül úgy döntök, hogy akkor tessék, kitálalok, vesztenivalóm úgysincs...
- Nem megy túl jól, mert nyílt titok, hogy mi vagyok, és így sosem tudok nem a központban lenni, főleg, ha valakivel összefutok, aki nem lány. És nem tudom másik szemszögből nézni azt, amit látok. Mert fogalmam sincs, hogy ki is vagyok. Vagy ki lehetnék. Netalántán ki leszek. Ha bármi sejtelmem lenne arról, hogy nem lesz belőle bajom, hogy "normálisként" viselkedem, hidd el, nem lennék ekkora civakodásban önmagammal.
De bármilyen tippet szívesen meghallgatok, ami segíthet, és ráadásul még nem próbáltam. Ilyen viszont nem lesz túl sok, szóval inkább csendben maradok, hátha lecsendesedik ez a téma...
... hogy aztán valami hasonló kényelmetlen kerüljön elő, de ez máshogy kényelmetlen, inkább olyan izé. Grace fényképezett, de az mégsem olyan volt, és nem is tudtam volna mit tenni ellene, hiszen már azelőtt is kattant a vaku, mielőtt bármit szóltam volna. De várjunk csak... Ugye nem élt vele vissza. Ha visszamegyek, majd beszélek vele.
- A valódit sem, meg a festettet sem. Félek tőle.
Azt hittem, eddig nyilvánvaló volt, hogy nem akarok tükörbe nézni, de ezek szerint mégsem. Nem baj, a higgadtságom (még) megvan, így tudok válaszolni minden ingerencia nélkül.
- Mert az már majdnem ugyanaz, mint a tükörkép.
Talán ennyi elég lesz magyarázatnak, de azért várok még pár pillanatot, hogy be is bizonyosodjak róla, és ha semmi egyéb nincs, akkor tényleg vidámabb vizekre próbálok evezni. Vagyis számomra érdekesebb dolgok felé.
- Miért próbálsz meg nekem segíteni? Elvégre nem is ismersz annyira.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 5. 17:27 Ugrás a poszthoz

Kész. Vége. Egy pillanat alatt porba hull minden, amit felépítettem logikus érvek alapján. Tudom én, hogy ezek között vacilláltam én is, a mai napig, vagyis még tuti, hogy ezután is fogok, de akkor is. Ez így hatalmas pofonvágás. Csak hogy szépen fogalmazzak...
- Pont ettől félek én is. Hogy kit is fogok benne látni.
Ismerem el olyan őszintén, és kissé összetörten, ahogy az csak lehetséges. Ha öt éves lennék, most tuti, hogy sírni kezdenék, minden előjel nélkül. De nem vagyok óvodás, így nem is fogok sírni. Majd otthon, a szobámban, a takaróm és a párnám védelmében, ahol lehetek gyenge.
Most viszont elég ebből, ideje, hogy kicsit azon is gondolkodjak, még jó sokat, amivel érvel. Nem is rosszul. És én nem tudom betörni, mint egy tükröt... Ironikus hasonlat, nemde? Hát ez vagyok én...
- Talán. Majd. Egyszer. De nem most.
Majd lépésben haladhatok efelé. Meg se gondolom, mit mondtam ki, talán azt, amit akarok. Normális lenni, és nem a saját nyűgömet siratni, mert az tuti, hogy pont így kezdődnek azok a történetek, amik úgy végződnek, hogy: "... és az öreg néni egyedül halt meg, két macskája társaságában, mikor rágyulladt a ház...". Szánalmas vagyok. Fújjj...
Lehet viszont, hogy nem vagyok egyedül az ilyen jellegű problémákkal? Vagyis a hasonló cipősökkel? Oké. Még szarabbul érzem magam, hogy képes vagyok a sírba dönteni mindenkit, és kicsinálni. Esküszöm, kolostorba vonulok.
- Én is ezt tenném a helyedben.
Vonok vállat kicsit ingerültebben, és dühösebben, mint szeretnék, mert most ez tombol. Ki iránt? Naná, hogy magam ellen, mert egyedül én lehetek ekkora balfék. És ez így nem jó. Nem szeretem. Irritál, utálom, felidegesít, és azt nem szeretné senki sem.
- Mit szólnál két korsó vajsörhöz, egyet neked, egyet nekem, és mellé némi rumos kókuszgolyóhoz?
Igen, nem titkolom valami jól a szándékaimat, de talán felszabadultabb leszek, és nem ilyen búval b****tt. Ez kell most nekem. Tombolás. Főleg egy ilyen gyónás után, amit most levágtam itt pár percen belül, ráadásul egy ismeretlennek!
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 7. 14:47 Ugrás a poszthoz

- Akire büszke lehetek.
Felelek automatikusan, olyan klisé válasszal, amennyire csak lehet, de most ezzel mit csináljak, ha tényleg így gondolom? Ennyire átlagos lennék, szürke, semmibe vehető? Nem akarok ilyen lenni...
A gondolataim el-elkalandoznak, néha válaszolgatok, de végem van. Mondjuk mindez csak addig tart, míg nem kapok olyan választ, amire magam sem számítok, és amin vigyorognom kell. Olyan igazi, fülig érővel, amit már rég nem láthatott tőlem senki sem. Jó érzés. Kissé felszabadító és vidám. Olyan, mint én régen...

A jövőbeli ígéreteknek nem vagyok híve, most mégis ilyet tettem, szóval megint kezd olyan érzésem lenni, mintha segget csinálnék a számból és saját magamból is. Nesze neked jókedv, ami azért egy kicsit visszajött. Nevetek. Magamon. Pf. Csak nézek magam elé, mint nem is tudom, mi, de kénytelen- kelletlen felnézek, mert enyém lehet a vallató szerep. Igazából egyetlen dolog érdekel, de az piszkosul. Mindezt viszont csak azután, hogy kikérem a vajsört, meg az aromás rumos golyót. Némi fincsiség, még több cukorral karöltve, hogy túl sok legyen a nap végére a jóból.
A kezeim tördelem, nem tudom, meg merjem-e kérdezni, amit akarok, de rájövök, hogy muszáj. Nem fogom úgyse kibírni, akkor meg minek halasztgassam? Maximum első találkozás után rögtön megutál, és nem találkozom vele többet. Na és? ...
- Mi az a probléma, ami téged nyomaszt?
A "téged"-en csipetnyi hangsúly, a probléma jelzője pedig lemarad, szánt szándékkal, mert nem akarok elsietni semmit sem. Ha hasonló a helyzete, akkor igen, tényleg nagy a gond, még szerintem is, de ha nem, akkor ki tudja. Mindenki más. Más értékrenddel, más felfogással, de mindenki súlyozottabb a saját kis élete, a saját kis dolgai, mint másoké. Maximum átérezni lehet a többiek gondját, és viszonylag objektíven érezni, de az akkor sem ugyanaz. Engem viszont érdekel, a többieket mi nyomasztja, ugyanabból az indokból. Nem szeretek a saját nyűgömmel foglalatoskodni...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 7. 17:21 Ugrás a poszthoz

Egy kérdés. Engem sem hagyott békén, nekem sem kellene, de egy kérdést engedek meg magamnak. Ma legalábbis biztos, hogy csak egyet, elvégre a jóból is megárt a sok. Főleg, ha még néznem is kell nagyokat. A jó pár perc csend és gondolkodás után, mint akit pofon vágtak, úgy ülök ott, és egy kicsit még dühös is vagyok.
- Persze, mert az én génjeim csak és kizárólag 24 pár kromoszómát tartalmaznak, nem?
Nem üvöltök, pedig legszívesebben azt tenném. Nem tudom, miért, igazából gondolhattam volna ilyenre. Vagy legalább hasonlóra. De nem, mert a buta csitri fejem megint csak saját magán jár. Gratulálok önmagamnak. Megint kezet foghatok idióta énemmel, és akkor most ideje lenyugodni.
Két kortynyi forró ital, két mély levegő, két hosszúra nyúlt másodperc, aztán magamhoz térek.
- Ne haragudj. Hallgatlak.
Veszek vissza picit, bár sanszosan úgyis kb. csak annyit lehetett ebből észrevenni, hogy a szemem egy fél percig villámokat szórt, és olyan bamba arckifejezéssel ültem, hogy egy pantomim mester megirigyelhetné. Mozdulatlanul, mintha meghaltam volna, akár egy légy is simán beröppenhetett volna a számba, mikor picit magamhoz tértem, és inni kezdtem. És most jobb, mert nem is haragszom annyira. Csak egy picit. Tényleg csak egy iszonyatosan picikét. Az se lesz már sehol néhány pillanat múlva. Feltéve, ha ezek után még megszólal és képes lesz bármit is az orromra kötni. Arra a pisze, piros nózimra, amit nem kéne beleütnöm jobban a dolgokba, mint amennyire kéne.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 10. 14:55 Ugrás a poszthoz

Fogalmam sincs, miért kéne haragudnom, de legyen. Hagyjuk is, mert csak még több szóváltásnak lehet az eredője, ezt meg nem akarom, és gyanítom, hogy ő sem...
Helyette inkább lekötöm a figyelmem azzal, amit hallok, és rá kell jöjjek, nem feltétlenül csak én járhatok térdig a kakiban. Szóval elég lesz mára az önsajnálatból. Most már tényleg.
- Akkor miért beleesve a szökőkútba találtalak meg?
Nézek most már inkább érdeklődően, és kissé szórakozottan, mondjuk a kis sötétség a hangulatomban még érezhető. De határozottan javul az állapotom, már nem akarok sem sírni, sem menekülni. Annyira.
Az érzéseim viszont kicsit másféle sötétet mutatnak, így reflexből nézek ki az ablakon, ami mögött az utca már enyhén szólva is, sötétbe burkolózott. Ennyire elment volna az idő? Pedig csak a teák, a sütik, a vajsör fogyott el, meg némi golyócska.
El kell, hogy gondolkodjak mindezen, de nem tart oly sokáig.
- Kicsit elfáradtam mára. Nagyon megharapsz, ha most elvonulnék? Még fel kell érnem a kastélyba, aztán pihenni is kéne egy kicsit, mielőtt holnap megint jön a mókuskerék.
Az arcom védekező, és megpróbálom kimutatni, hogy nem lerázásnak szánom ezt a mondatot. Ennek ellenére azért lassan összeszedelőzködöm, gyors öltözés, már ami a sapim illeti, és máris készen állok a távozásra. A tárcámból kiveszem a pénzt, leteszem az asztalra, még mielőtt eloroznák a fizetési lehetőséget előlem, aztán felnézek, vigyorgok, még mindig vigyorgok, mert tudom, hogy a következő mondatom kiverheti a biztosítékot.
- De megengedem, hogy elkísérj a falu széléig, hogy biztos ne egyen meg senki.
Nem tudok komoly lenni, és nagyon remélem, hogy neki is leesik, hogy csak viccelek. Nem akarok haragba lenni senkivel. Inkább semleges viszony, vagy ne ismerjem, de nem akarom, hogy ilyen kis hülyeség miatt meglegyen akár az esély is, hogy valakit az ellentáboromban köszönthessek...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. április 18. 13:16 Ugrás a poszthoz

Igazából semmi közöm hozzá, hogy miért jött velünk, nem is fogom erről faggatni. Majd ha szeretne, magától, úgyis mesél. Ha meg nem, akkor mégis ki vagyok én, hogy faggatásokba kezdjek?
- Őőő, akkor én csaptam fel kályhába, vagy ez most átvitt értelemben akart az lenni, ami?
Még szerencse, hogy nem látható csinos kis pofikám, különben premier plánban láthatná, hogy tiszta vörös lettem. Nem is feltétlenül attól, hogy... Szóval... Mindegy is.
Haladunk arra, amerre lehet, hogy menni kell, de enyhén szólva, kicsit elbizonytalanít, hogy ő sem biztos benne. A kérdésből szűröm le mindezt, de azért én megpróbálok még magabiztosnak lenni. Tuti erre kell menni.
- Hát. Köszönöm a bejáratot. Tovább is jössz, vagy vissza kell menned?
Tudom, mennyire jó a tájékozódási képességem, tehát nagyjából semennyire, így nagyon maximum majd visszafordulok, és küldök még egy kis tollast, hogy eltévedtem. Vagy hagyok magam után babot. Vagy kenyeret. Vagy kis kavicsokat. Vagy megjelölöm majd bűbájjal az útvonalam.
- Szóval? Velem tartasz?
Kérdezem 1-2 másodperccel később, ami igazából nekem óráknak tűnik a megannyi életmentő gondolat miatt, ami a visszajutásomat segítené. Ezt kellett volna alkalmaznom délután is. Akkor nem tűntem volna ennyire bénának.
A két lábamon állva most már lehetek lazább, de nem megy, amíg vissza nem érek, tuti nem. A kezemet is hátrakulcsolom, és, mint egy öt éves kislány, várok az ítéletemre.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 13. 23:15 Ugrás a poszthoz

Paulina
Valamikor napnyugtakor...


Rám jött a hülyeség. Sportolni akarok, pedig sosem szerettem, és a legundorítóbb ágát választom mindennek. A futást. Valahogy mindig úgy vagyok ezzel, hogy sosem visz rá a lélek. De sosem visz rá semmire, amit nem akarok, kivéve, ha nagyon ki vagyok már. Pont, ahogy ma is, bár fogalmam sincs, mitől...
Melegítőben indulok el lefelé, mert nincs még olyan meleg, hogy anélkül kint lehetne lenni sötétedéskor, mellé pedig csatolok magamnak egy segítő bűbájt is, aminek hála folyamatos dallamok csendülnek a fülemben, minden mellékes kiegészítő tárgy nélkül. Nem túl hangos, ha bármi történne, észrevenném, de azért pont tökéletes, hogy annak tempójára tudjak már a lépcsőkön lefelé is kocogni.
Amikor kilépek, kissé megcsap a páradús levegő, és a kissé izzasztónak ható időjárás, aminek csalfasága nem fog becsapni. Megindulok a rét felé, szép lassú tempóban, nem kell rohannom, közben pedig ügyelek arra, hogy mindent a nagykönyv szerint csináljak. Levegő orron be, szájon ki, blabla... a sok hülyeséggel együtt. Ott pedig már nincs is más dolgom, mint róni a hatalmas köröket majd egymás után, egy kényelmes, zenére passzoló iramban.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 15. 10:52 Ugrás a poszthoz

Paulina

Lement egy kör, meg még egy hatalmas, mire akár csak egy lélek is megjelenne a látóteremben. Nem igen törődöm vele, elvégre az is lehet, hogy nem ide jön, szóval csak szedem a lábam, egyik után a másikat. Néhány perc telik el így, amikor csatlakozik hozzám, így lerázom magamról bűvös segítségem, és egy kicsit lassabbra fogom a tempót, mert ahogy látom, a csatlakozó jóval kisebb, mint én, mind korilag, mind termetileg. Nem tudom, ki ő, még nem találkoztam vele, így igen csekély rá az esély, hogy emlékeznem kelljen rá esetleg az egyik óráról.
- Szia.
Üdvözlöm én is őt, de ennyi. Nem tudom, mit mondhatnék. Futok tovább, vele az oldalamon, feltéve, ha meg nem áll közben. A futást nem beszélgetéshez találták fel, ami fordítottan is igaz, de olyan hülyén érzem magam. Sosem voltam megnyugvó típus, most sem, így csak pár másodpercre van szükségem, hogy máris szavakba öltsem, ami nyomja a kis szívem.
- Segíthetek valamiben?
Bukik ki olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mert jelen állapot szerint mindenki nagyjából akkor fordul hozzám, ha nem érti a mákonybab anatómiai felépítését, vagy hasonló témában, szóval fel sem merül bennem, talán maximum egy pillanatra, hogy ő is csak futni jönne ki. A súlyos másodpercek eredménye pedig meglesz, szépen lassan leállok, és már nem haladok. Na! Így máris kényelmesebb.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 25. 11:22 Ugrás a poszthoz

A lányka már nagyon ki van, mikor veszem a fáradtságot és megállok, bár ezek után meg nem hiszem, hogy ne lenne kérdése vagy bármi egyéb mondanivalója. De azért adni kell mindenkinek egy esélyt, szóval...
- Amúgy Zoé vagyok.
Nyújtom felé a kezem, immáron sima álló helyzetben, ha még nem tudná, ki is vagyok pontosan. A gondolataim persze már teljesen máshol járnak, mondjuk úgy, hogy az eperlé és a baracklé társaságában, amik fent vannak a szobámban a kastélyban, ám egy egyszerű begyűjtőbűbáj kíséretében hamarosan ott landol a kezemben a két jókora üveg hideg ital, ami garantáltan nem fog torokfájást okozni.
- Melyiket kéred? Eper vagy barack?
Nyújtom felé a választékot, nehogy nekem itt, mindjárt összeessen. Ha választott, akkor felé nyújtom a nyertes flakont, megvárom, míg elveszi, egészséget kívánok mellé, és magam is hörpintek egy kortyot a sajátomból, miután lecsavartam a kupakját.
Hagyom, hadd térjen szegény magához, ha szeretne valamit, akkor úgyis elmondja, addig pedig elég lesz a segítő jobbom is. Ha meg ez sem, akkor maximum továbbáll.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. május 31. 21:49 Ugrás a poszthoz

Lina, merthogy nekem csak Lina marad a gondolataimban, szinte rögvest megissza az egyik üveg tartalmát, így nekem a barackos marad. Egye fene, imádom azt is.
A légzésem már visszatért a normálishoz, ami nem mondható el a lányról, aki mindjárt össze fog itt nekem esni, ha tovább is kínzom, mint egy olimpiára készülő sportolót.
- Gyere, heveredj le.
Mutatok egy fa tövéhez, ahova pár ige hatására néhány pokróc terem, a puhábbik fajtából, ami sosem szúr, engedi érezni a talajt, de túl puha, hogy bármilyen testrészünknek is lila foltot engedjen szerezni.
Vigyoroghatnékom van, Paulina valószínűleg túlságosan új még a falak közt.
- Dehogy. Ha tudnád, mennyien jönnek ki a levegőre alap esetben még ilyenkor. Meg takarodó után is. Persze, most, hogy vasszigor uralkodik, kevésbé, de hidd el, itt máskor tömegek vannak.
A tömegek szónál kicsit viccesre veszem a figurát, hiszen azért ez túlzás is valamennyire. Inkább csak egy összehasonlítási alap arra, hogy máskor mennyien szoktak ide kijönni. Hiányoznak azok az idők. Nyugalom, csicsergés, és megannyi ember. Jön a nyár, és a kastély falai közt olyan hangulat sincs, mint egy száz éve elhagyatott temetőben, ahova már a lelkek se járnak vissza. Sírok...
- Csak a futás nem a te sportod vagy mindent összegezve egyik sem?
Merül fel eme egyszerű tény bennem, mert még mindig látom rajta, hogy ki van fulladva. Én is így kezdtem, volt, hogy kétszáz métert nem bírtam folyamatában megtenni, nemhogy egy-két kilométert...
A tekintetem megértő és érdeklődő a válasza iránt, mert ha netalántán van olyan ága a mozgásnak, amit szívesen űz, akkor talán válthatunk arra is, már ha persze van rá itt lehetőség...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. július 24. 15:40 Ugrás a poszthoz

Ó, hát izé. Kislányos zavaromban nem szólok semmit, mert se butaságot, se semmit nem akarok mondani.Mindennek megvan az ideje, így a csendnek is...
Lassan, immár két lábon, elérünk a bejárathoz amit nem találtam meg egyedül. Valahogy máris nem vagyok olyan biztos a dolgomban, de ez a leggyorsabb útvonal vissza, és így is már az agyára mehetek...
- Biztonságos? Valószínű, különben nem engedélyezték volna a közlekedést rajta, még ha csak illegálisan is. Ismerem-e az útvonalat? Nem. A legkevésbé sem.
Bár így belegondolva tök logikus is, hogy nem, mert akkor megtaláltam volna a bejáratot is. De elbizonytalanodtam. Ennek ellenére elindulok befele, hát mit veszthetek. Felfalni semmi sem fog, maximum reggel lesz, mire visszaérünk, és akkor mi van? Legalább visszaérek a kis zugomba, hiszen nekem most az az otthonom átmenetileg.
Ahogy belépek, kissé szorongó érzés fog el, mert máris vaksötét van. Ebben mondjuk közrejátszhat, hogy kint is csak a csillagok adtak valami fényt, a holddal karöltve, de itt még az sincs. A derengő fények is elég messziről jönnek, de mivel más merre nem tudom, lehetne-e haladni, elindulok arra, lassan, mint egy csiga. Hát jól van na. Félek ám.
Előveszem a pálcám azért a biztonság kedvéért, elmormogok egy gyors lumost, és lőn világosság. Így máris kényelmesebb, ha másért nem, hogy lássam, min kell átlépni, vagy hol kell vigyázni a talajon.
- Nem tudod, mikor megyünk haza innen?
Kezdek fecsegni, mintha semmi gondom nem lenne, de ez a legjobb elterelés, amit alkalmazni tudok. Így legalább nem figyelek annyira az előttünk álló "próbára", meg a felettünk lévő sötétkék, fodrozódó mennyezetre sem, egészen addig, amíg fel nem nézek jó sok idő múlva, szóval valahol az út felénél járhatunk már talán. Gyönyörűséges, és kénytelen vagyok megállni is. Egy ponton élesen világos, de ugyanúgy rezeg a kép. De érdekes, és túlságosan leköti a figyelmem, másra sem bírok koncentrálni, úgyhogy most psszt....
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 17:46 Ugrás a poszthoz

Sokszor megrágom a mondatait, mintha csak négy-öt pohár lenne előttem, amiből egyben méreg van, a többiben iható víz, és nekem választanom kellene, hogy mi legyen. Orosz rulett. Izgalmasan hangzik, és most még csak valami hasonló a helyzet, hiszen nem az életem múlik rajta. Bár, amilyen veszélyesnek mondják ezt a helyet, ki tudja, valójában mit is rejt még.
Hosszas gondolkodás után aztán egyben felelek, még mielőtt kibökném, nem tudja-e mikor megyünk haza.
- Szeretem a kalandokat, de... vissza is szeretnék jutni.
Fordulok meg oly hirtelen, hogy kis híján elvesztem az egyensúlyom, mert kezdem belátni, hogy ez rossz ötlet volt. Ismeretlen útvonal, annak ellenére, hogy fejben tudom, merre kell menni, gyakorlatban viszont halvány lila gőzöm sincs, merre is vagyunk, csak annyit, hogy a tó alatt valahol. De ennyi. Kész, kifújt, a tudományom nem ér tovább.
Csak bámulok magam elé, mint egy bűntudatban lévő kisiskolás, mikor megkérdem, hogy mikor ér véget a vakáció, de azt várom, hogy induljunk végre valamerre. Azonban csak nem, csak nem, így hát kibököm, amit akarok. Néma gyereknek különben sem értik a szavát.
- Visszakísérsz a kastélyba? Mehetünk, amerre tudod az utat. Én egyiket sem vágom.
Nézek két hatalmas szemecskével, olyan "megbántam" stílusban, de nem bírom sokáig, így elindulok visszafelé, még mindig világító pálcával, és csak remélni tudom, hogy maximum egy órán belül a falak közt lehetek...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 18:43 Ugrás a poszthoz

Délutáni látogató
nyár van


Vasárnap lévén az egész napom szabad volt, azt az egyetlen órát leszámítva, amíg azt vártam, hogy valaki betévedjen, de hiába. Ma nem volt a legjobb napom. És még el is kések a délutánról, pedig eskü, nem állt szándékomban.
Gyorsan összeszedem magam, választok néhány darabot a fogasokról, elvégre úgyis kell már néhány új darab, pár varázslattal meg pont méretre igazíthatom őket, így nem is kell sehova elvinnem. Tökéletes...
Lassan hat óra lesz, szóval ideje, két óra késés után kilépnem az ajtón. Meleg van, a nyár utolsó napjainak egyike, így érdemes lenne kihasználni ezt az alkalmat. A tanévnek nemsokára vége, aztán utána meg kezdődik az új. Én meg nem tudom, mit fogok akkor csinálni.
Nem sietem el a dolgokat, a lépteim kicsik, így még plusz fél óra késéssel érkezem meg az üzlet elé. Benyitni persze nem merek, nem akarok, mert ég a pofámról a bőr, hogy képes vagyok minden szó nélkül így elkésni.
inkább benézek az ablakon, és mivel nem látok senkit, csak lekuporodom a kirakat tövébe. Hát ez így most sokkal jobb, a poros földön ülni, és csak várni. Sok gratuláció.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 20:08 Ugrás a poszthoz

Miért kell nekem elkésni, azt sosem tudtam megmondani, de valahogy elég sűrűn sikerül. És néha csattanok. Talán most is.
Már indulnék, hiszen fél órát vártam, de hát ez van. Aki késik, az bűnhődjön meg. Lassan állnék fel, már szedem össze a gondolataim, amikor nyílik az ajtó, és én eléggé összerezzenek ahhoz, hogy hirtelen azt se tudjam, fiú vagyok-e vagy lány.
A segítő jobbot elfogadom, naná, hiszen magamtól tuti nem állnék lábra, de aztán el is rántom magam. Ekkora szerencsétlen is régen voltam.
- Ne haragudj, hogy késtem.
Ügyet sem vetek arra, ahogy ő kérdez, elég, ha kimondom, amit én szeretném izegve-mozogva, bűntudatosan, de nem bírok megállni egy helyben. A kezemmel babrálok, a lábaimat egyszer keresztbe, aztán megint egyenesen állva tartom, hiába, ha valamit elszúrok, és tudom, hogy én vagyok a tettes, elég rossz gondolatokat szül, amire fel nem tudok nyugton maradni.
Egy kicsit azonban, amíg sikerül nekem is válaszolni, mégis sikerül, de csak azért, mert a nagy beismerésemen már túl vagyok.
- Csak egy fél órája. Néztem az utcát, a napot, ahogy lebukni készül, és a szökőkutat, amit valószínűleg a képzeletemből halásztam elő.
Viccelődöm kicsit, a humor mindig oldja a feszültséget, talán ez sem lesz kivétel.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 20:44 Ugrás a poszthoz

- Jó.
Bólintok, kicsit nagyon megkönnyebbülve. Bár az én késésem durvább volt a maga két és fél órájával. De sebaj, borítsunk fátylat a múltra. Jó ötlet, hülye lennék vele vitatkozni.
- Tényleg. Csurom vizes állapotban távoztam onnan, hála neked.
Vigyorodom el. Még zöldfülű voltam az itteni dolgokban, a suliban, és minden másban is. Azóta eltelt némi idő, de mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem rá, mint minden emlékezetes pillanatra.
Az invitálásra kicsit szórakozottabban, de határozottan lazábban lépdelek befelé, és szoknyámat kihúzva magam alól huppanok le a kényelmes, puha kanapéra. De az még meleg. Itt aludt? Vagy mi a fene... Biztos nem volt e legkényelmesebb pihenni.
Elég szűkszavú leszek, kissé feszélyezetten, és csak halkan suttogom el, hogy epres teát kérek szépen. Jobban leköt a hely, ahol még sosem voltam. mindenfele ecsetek, festékek, vásznak, és az illat is olyan... művészi, vagy hogy is kéne kifejezni. Különleges.
- Köszönöm.
Nyújtom a kezem az üdítőmért, ami, ha meleg, akkor villámgyorsan lehűl, a krémest meg észre se veszem. Kínos csend. Hosszú percekig, amit kénytelen vagyok megtörni, mert nem bírom.
- Akkor hallgatlak. Mesélj, mi történt az elmúlt pár hónapban.
Tegnapi ígérete szerint majd elmeséli ma, így nem is teketóriázok, amikor végre kibökheti, hogy mi is volt az a nagy tennivaló és esemény, amivel eltelt az idő. Egy biztos, az enyémnél tuti izgalmasabb és jobb volt, de azért megadom a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, nem. De az úgysem fog menni...
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 21:15 Ugrás a poszthoz

Azok ám az események. Méghozzá szép hosszú sor, amiből én csak párral voltam tisztában. Vagyis picit többel, de cseppet sem ilyen részletesen. Még bejárok néha a régi szobámba, na meg más perspektívából is látom a világot, mert rákényszerítettek, hogy felnőjek. Már néhányan azt mondják rám, hogy néni, pedig eskü, nem nézek ki többnek a koromnál.
- Hű. Hát zajlik körülötted minden.
Igazából összevisszaság kering a fejemben, mint a Nap körül a bolygók, csak gyorsabban, és jóval többen, mert azt se tudom, mire feleljek.
- Biztos megérdemelted, méghozzá a saját erődből. Az király dolog.
Ilyenről nem is álmodozom. Na ezért nem járok bálokra. Vagyis nem túl gyakran, és biztos, hogy nem iskolai rendezvényen. Soha nem veszek részt ilyeneken.
A kép viszont, amit hoztam, elgondolkodtat. Nagyon.
- Mert tudom, hogy szeretsz festeni. És azt láthatod benne, amit akarsz. Nézd meg, olyan, mint sok maszat, minden ábra nélkül. Mintha színes pöttyökből állna, amiket elmostak. Színes. És vidám. Olyan te vigyorgós... Annak ellenére, hogy tökre nem tudok rólad kb. semmit sem. De a kedvenc színed tuti benne van.
Utolsó két mondatom egy vállrándítás után csúszik ki, jóval hadartabban, mint ahogy eredetileg beszéltem. De nem rossz értelemben, meg semmi, csak az már nem a miért, hanem maga a helyzet. És azért vagyok benne oly biztos, mert a világ összes színét tartalmazza az a cseppnyi kép.
- És most mihez kezdesz, hogy Aileen nincs már itt? Tudom, hogy valaki átvette a helyét, de gondolom az nem ugyanaz.
Másabb dolog, de tudom, hogy érdekli, és talán még mesélne is róla. Legalább megismerem, ha már pont emiatt panaszkodtam az imént.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 28. 22:28 Ugrás a poszthoz

A legmázlistábbak a világon, akik ezt megtehetik. Én is voltam már így, meg most is ez a helyzet. Azt tehetem, hanem is teljesen, de nagy részben, amit szeretnék, így tökéletesen megértem az egészet, ami a szavak mögött megbújik. Veszek egy szeletet a sütiből is, bár nem habzsolom olyan nagy hévvel. Finom, de nem zabálok, csak jóízűen elfogyasztom. Az a kultúra. Ami mostanában mindig kimaradt. De neki meg valami.. áh..
- Ha szeretnél még, megkapod az én maradékomat is.
Nyújtom felé, mert úgy tűnik, még jó pár tonnányit képes lenne benyomni ebből. Nekem még a fele megvan, de ha nem kéri, akkor is félreteszem. Nem kell egyszerre sok a jóból.
- Aileen-nél én is azt kaptam még két éve. Vagy lehet, hogy már három is megvan. Azt sem tudom, mikor jöttem.
Kellemes emlékek, könnyű feladat, és megvan egy vizsga. Az első sikerélmények, ilyen értelemben vett pozitív érzések a kastély falai között, amikre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Bár sosem ment a rajz, az az óra tényleg jó volt.
- Neked biztos jobban megy.
Suttogom, ki se akartam mondani, de sikerült. Nem is veszem észre egyébként, úgyhogy csak figyelek, mintha mi se történt volna.
- És végül bejárhatsz órákra? A többivel meg ne törődj. Örülj, míg azt csinálod, amit akarsz. Sokan nem ilyen szerencsések. Nekem is csak félig sikerül azt tenni, amit szeretnék. De ez így jó. Mindig van keserű az édes mögött, és a fanyarban is ott a méz édes.
Én is feltámaszkodom a támlára, könnyebb így azért, mintha csak a nyakamat tekergetném. Gondolkodom. Erősen.
- Ki akadályoz meg abban, hogy táncolni tanulj?
Érdekel, szimplán, egyszerűen, mert ilyen vagyok. Még az arcom is ezt tükrözi, pici szemecskéimről nem is beszélve. És tényleg érdekel is.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 29. 19:14 Ugrás a poszthoz

Vacsi. A szemeim egyszerre pattannak ki, bár a hasam egyelőre nem jelez, hogy ideje lenne bármit is beleszuszakolnom, ami az ételt illeti.
- Egy "szépenenninemlehet" hamburgerre én is beneveznék.
Persze csak viccből. Na jó nem, mert bármikor be tudnék nyomni egy minden finomsággal megtömött példányt, de azt csak és kizárólag egyedül. Olyan isten nincs, hogy én bárki előtt is megmutassam, hogy a kismalac bennem él.
Azt viszont csak viccnek szántam, vagyis hát félig viccnek szántam, hogy nem tudom, mióta vagyok itt. Igaz, az idő repül, de a mai napig emlékszem az első napjaimra, a bénázásaimra, amik lassan három évvel ezelőtt voltak. A legijesztőbb időszak, és a legszebb. Hiányzik az akkori hely, a levitás kis kuckóm, az én ágyacskám, a kis szekrényem, meg minden, amit akkor megkaptam, A szobatársak, az akkori házon belüli csapat...
- Hát a festés. Meg a rajz. Neked tuti jobban megy. Én béna vagyok ezekhez.
Kimondtam végül, amit nem feltétlen akartam, de ez legalább nem kelt semmi rossz érzést, hogy már megint kikotyogtam valamit. Különben is. Nem csak én mesélek, igazából fullra nem, na meg neki már el merek mondani dolgokat, nem úgy, mint egy vad idegennek. De ami még jobb, hogy még kérdezni is merek...
- Nem tudom. Felemás érzésem van. Tanulni szeretnék, amire jelenleg itt, ezen a helyen nincs végtelen lehetőség. De imádok itt lenni, a faluban, és most a kastélyban is, mert ott vagyok, ahol egy ideje szeretnék.
Velős, tömör, de teljes mértékben igaz válasz. Na meg egyébként is, nem érhetek el minden egyik pillanatról a másikra, mert azt nem élvezném ki annyira. Az idő pedig a másik kényes téma, hiszen abból sem rendelkezem annyira sokkal, hogy mindez beleférne. Csak szépen lassan, pont ahogy ő van a táncolni tanulással. Fontossági sorrend! Irigylésre méltó.
- Nem voltam sokat külföldön, mindössze három napot, amiből kettőt végigaludtam. Valami továbbképzés vagy konferencia volt, és elkísértem apát. Én szabadon voltam, azt csináltam, amit akartam. A a napi nyolc óra alatt tanult valamit, én meg magamtól a szabadban. Mondjuk egy óra alatt megvoltam a "vásárlással", a többit meg csak ellébecoltam. Akkor akadtam rá a képre is.
Vagy ha nem a mostani kiruccanásom most a téma, akkor egy kicsit hosszabb lesz a monológom, bár az igaz, hogy akkor sem fog tíz-tizenöt percnél hosszabb ideig tartani.
- Kérdezhetek valamit?
Az ilyenek sosem indulnak jól, ezért is kérdezem hirtelen, minden egyéb prológus nélkül. A meglepetés ereje mindig jó fegyver. Már fúr egy ideje, és sürget is a dolog, és ki kell jönnie, különben meghalok. Ha nem ettől, akkor attól, de az, hogy esélyem van élni, és nem fog anya kibombázni otthonról kevésbé tűnik rossz választásnak, mint hogy kitekerje a nyakam, iszonyatos fájdalmak között.
Böröczky Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2016. szeptember 4. 21:36 Ugrás a poszthoz

Zoli

Most, hogy gyakorlatilag is enyém a szünet, alig vagyok fent a kastélyban. Indokom sincs rá, na meg annyira késztetésem sem. Kell a pihenés, bár hozzáteszem, hogy azért nem szakadtam meg a tanévben sem. Mégis. Valahogy sokkal szívesebben vagyok a faluban, és járkálok körbe- körbe, minden nap. Imádok itt lenni, azután meg pláne, hogy jó pár napot nem voltam itt. Hiányzott. Nagyon, nagyon hiányzott, így egy ideig biztos, hogy nem fogom innen kitenni a lábam huzamosabb időre.
Fogalmam sincs, hogy miért tartok arra, de a játszótér lesz a célpontom. Nem is vagyok egyedül, bár könnyű ezt hinni. Nem is szólalok meg, hátha zavarok, csak leülök az egyik hintára, közel arra, amelyiken Zoli ül. Csak ülök, meglököm magam néha, és várok. Néha ennyi is elég, nem kell semmi más. Ha meg mesélni akar, hát majd megteszi.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Böröczky Zoé összes RPG hozzászólása (74 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel