36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Péter Fanni összes RPG hozzászólása (174 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 16. 13:51 Ugrás a poszthoz

:.Olive G.:

Egy mosollyal nyugtáztam a biccentését, s tovább hajtottam magamat a hintán. Boldogan haladtam előre-hátra, nem is foglalkoztam a körülöttem lévő világgal. Jó volt kicsit kiverni a fejemben lévő zűrzavart, amik már annyira összegubancolódtak ott benn, mint a fülhallgató madzagja szokott. Igazából az egy igen idegesítő dolog szerintem, mármint az összebogozódott füles. Ráadásul, ha éjszaka kell szétszednem, mert nem tudok aludni. Best tevékenység ever. Na, mindegy.
Szóval hintáztam, egy pillanatra eszembe jutott a szőke lány, aki eddig ott ült tőlem alig pár méterre, ismét rápillantottam, ám akkor már csak annyit láttam, hogy borult lefelé a padról. A szemeim kikerekedtek, és csak a fejéről lepattanó labda ívét követtem. Azonnal kiugrottam a hintából, de a földre érkezésem nekem sem volt kellemes, mert a cipőm telement homokkal, plusz a landolás után mind két lábam sajgott, hisz hirtelen nagy súly ereszkedett rájuk. Nem törődtem az alig párpillanatig tartó kellemetlen érzéssel, azonnal rohantam a fűben fetrengő szőkéhez. Aki rám nézett azt láthatta, hogy úgy néztem ki, mint egy részeg csirke, ami rohanni próbált. Hamar oda is értem a lányhoz, le is ültem mellé, közben egy-két anyuka is figyelt minket. Fogalmam sem volt arról, hogy mit kellett volna tennem, így óvatosan megfogtam a vállát, majd gyengén rázogatni kezdtem, ébresztgetni próbáltam.
- Hahó, minden oké? Hééééééééj! - az arcát egyszer-kétszer meglegyintettem, annak érdekében, hogy magához térjen. Reménykedtem abban, hogy nem ájult el.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 17. 15:40 Ugrás a poszthoz

:.Olive G.:

Amikor láttam a szöszkét borulni, azonnal is repültem a segítségére, szó szerint. Kiugortam a hintából, amikor a levegőben voltam, így nem volt valami kellemes a földre érkezésem. Bár akkor nem magammal, hanem a másik lánnyal foglalkoztam igazán. Azon nyomban odarohantam hozzá, bár az egyensúlyom sem volt az igazi, de legalább esés nélkül odaértem. Máris ébresztgetni, rázogatni kezdtem. Magamban pedig abban reménykedtem, hogy nem történt nagy baj. Végül is nem láttam rajta semmi nem odaillő dolgot, csak fűfoltot. Már épp szólni akartam az egyik anyukának, hogy segítsen nekem, és bűvölje meg valami gyógyító bűbájjal vagy valamivel, amikor magához tért. Azonnal megkönnyebbültem, láttam rajta, hogy nem volt komoly baja. Ezt az érzést az arcom is tükrözte, elmosolyodtam.
- Azt látom! - felnevettem. Ekkor körül néztem, az anyukák is megkönnyebbülve ültek vissza s volt köztük, aki felajánlotta a segítségét a továbbiakban, de csak egy „Köszönöm Nemmel” visszaküldtem a padhoz. Innentől tán nem lesz baj, gondoltam magamban.
- Úristen! Átkerült a másik oldalra! - rémült arckifejezéssel válaszoltam az amúgy is mókás kérdésére. Hát persze, hogy a helyén volt, de én azért viccelődtem egy kicsit.
- Na, gyere! Segítek felállni! - felguggoltam és a kezemet nyújtotta feléje. - De biztos, hogy jól vagy? Tutti-fruttira nem fáj a buksid? - azért feltettem még egy utolsó kérdést, mielőtt az belefogott volna a saját maga összekapargatásába, kiskanállal.
Ha igénybe vette a segítőkezemet, ha nem és még a földön volt, vagy segítség nélkül állt fel, én is felpattantam, leporoltam mindkét térdem, majd kihúzva magamat rápillantottam mosolyogva.
- Eridonos vagy, ugye? - gondoltam megkérdezem tőle, mert már láttam párszor a klubhelyiségben.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 21. 20:13 Ugrás a poszthoz

Búcsú az exEridonostól...
zene


Apu szerdaeste küldött nekem egy baglyot, nem írt benne túl sok mindent, a lényege az volt, hogy menjek haza, mert fontos dologról akar majd velem beszélni. Örültem, hisz újra láthattam a világ legjobb emberét, viszont halványlila egyszarvú pukim sem volt arról, hogy vajon mi a fenéről akar velem dumálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek fordultak meg a fejemben. Attól tartottam, hogy elköltözik külföldre, engem meg visszaküld anyámékhoz. Egészen péntek délutánig ehhez hasonló agymenéseken kattogtam egyfolytában, míg végül a vonatról leszállva megpillantottam s a nyakába ugrottam Himéstől, mindenestül. Még aznap este elmondta otthon, hogy megismerkedett egy nővel, aki nagy eséllyel a nevelőanyám is lehet, ha hozzáköltözik a jövő héten és el is veszi majd. Természetesen kiakadtam. Több okból is, egy: Nem szólt a nőről. Kettő: Mi az, hogy egy senkiházi boszorkány el akarja venni az apámat tőlem? Még mit nem! S ehhez hasonló gondolatok úsztak keresztül az agyamon. Nem találtam szavakat. Kívül-belül tomboltam, felháborodtam. Ebből a beszélgetésből pedig egy naaagy veszekedés kerekedett ki, de megegyeztünk. Nagyjából.
Ottmaradtam a hétvégére, de vasárnapdélután indulnom kellett vissza, Bogolyfalvára. Bakancsomba belebújtam, Himére ráerőszakoltam a hámját és a pórázát is a nyakörvéhez csatlakoztattam, s végül megvártuk aput, aki a bőröndömet hozta. Elindultunk vissza a pályaudvarra. Útközben megéheztem, kellett nekem kihagyni az ebédet... Így egy büfés standnál megálltunk valahol Pest szívében. Amíg fater kaját szerzett én elkóboroltam a kutyám társaságában a muglik világában.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 26. 15:14 Ugrás a poszthoz

Pápá Krissz...
zene



Érdekes, akárhányszor mászkáltam benn a városban mindig újabbnál újabb emberek képével találtam szembe magamat, mintha... nap, mint nap cserélgették volna a város népét. Valójában, csak sokan éltek Budapesten, én meg ritkán jártam itt, főleg tanítási időben. Igazából akkor sem kóricáltam volna ott, ha apu nem hívott volna haza.
Már vasárnap délután volt, eljött az ideje a visszautazásnak. Belül harcban álltam önmagammal, hisz egyik felem szívesen maradt volna otthon apu mellett és úgy élni, mint a Bagolykő előtt, viszont a másik felemnek pedig hiányzott a társaság, az eridonos mókák, a kviddicsmeccsek, Matt...
Himével párban róttuk a járdát, nézelődtünk, próbáltuk felfedezni az új dolgokat és a változásokat, ám ezt a csodát a kiáltás szakította félbe. Tulajdonképpen úgy hallottam, mintha valaki utánam szólt volna.
- Fanni? - kérdeztem vissza az orrom alatt, megálltam és megfordultam, ám addigra már a hang gazdája ott állt tőlem alig fél méterre.
- Kriiiiiiiissz!  - felcsillantak a szemeim, az arcomra pedig egy hatalmas fülig érő mosoly húzódott.
- Úristen! Én is téged! De jó látni, mi újság? Hogy vagy? Úgy eltűntél... - lebiggyesztettem az ajkaimat, valójában csak sejtettem, hogy miért ment el, de csak pletykaszinten hallottam. Azokra meg nem igazán adtam, vagyis de, csak nem tudtam biztosra ezért nem foglalkoztam annyira a dologgal. Gwentől meg nem mertem megkérdezni.
- Oh, én? - kérdeztem vissza- Apuhoz jöttem, hazahívott a hétvégére, én meg gyüttem! - vigyorogva válaszoltam, elrejtve benne egy kis falusi szlenget.
- Fuh, hát amióta elmentél az eridon teljesen átalakult. Gondolom, tudod, hogy Radúz lett a házvezetőnk és most minden teljesen új és pörög meg minden... És ez marha jó. - még mindig úgy vigyorogtam, mint a vadalma.  Hime közben lent a földön ismerkedett Krisztián járművével, azt szaglászta és bökdöste az orrával.
- És veled mi újság, hova jársz suliba, és milyen? - érdeklődtem iránta, láttam nála a táskát, ebből feltételeztem, hogy suliból igyekezhetett hazafelé vagy máshová.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 29. 22:39 Ugrás a poszthoz

Matt-racom ♡
-otthagytuk a bált- #NoMatterWhat


Hatalmasra nyílt szemekkel pislogtam az előttem álló kócosra. Hát tényleg… tényleg emiatt volt olyan feszült és szétszórt. Ott helyben felfogtam, hogy tulajdonképpen mibe is csöppentem bele. Először csak mosolyogva kérdeztem vissza, nem tudtam hirtelen mit válaszolni, de ő megerősítette a kijelentését és példákat is hozott fel. Komolyan elképzeltem magamat kopaszon, narancssárgán, hosszú karmokkal az ujjaim hegyén. Hirtelen összeszorítottam a szemeim és megráztam a fejem, hogy kizökkentsem magamat a gondolatmenetemből. Paradicsom vörössé vált az arcom, viszont úgy vigyorogtam, mint egy tök. A kedves bazsalyom egyre eszeveszettebb lett és még közelebb léptem hozzá, szorosan megöleltem, bújtam hozzá s beszippantottam a bőre illatát. Az a különös érzés életemben először fogott el, fogalmam sem volt róla, hogy mi volt az, de nagyon jó volt és nem akartam, hogy vége legyen.
- Azt hiszem, én is téged. - dünnyögtem bele a nyakába aztán elengedtem, és ha ő is engem, akkor visszaléptem a helyemre.
- Tudod, ez olyan nyálas momentum, ha külsőszemmel nézem, de… valahogy nem érdekel, csak az, hogy veled tölthetem az estét, a társaságodban. Ahjj.. nem találom a szavakat. Nem tudom, hogy mit is mondhatnék még. –Annyi mondani valóm volt, de hirtelen semmit sem tudtam értelmesen megfogalmazni. Így hát „Bánja a guba!” felfogással rámosolyogtam, balkezemmel pedig az ő kezéért nyúltam, hogy összekulcsolhassam a praclijainkat és az arcához hajoltam egy halvány puszit hintettem a bőrére, utána persze, gyorsan visszahúztam a nyakam. Teljesen zavarba jöttem miatta.
Te Matt, te nekem nagyon teccesz ám! Találkozzunk szombaton ötkor a szökőkútnál! – nem bírtam ki, hogy ne hülyéskedjek. Mosolyom pedig egy gyerekes vigyorrá alakult a fejem pedig a vállára hajtottam. Megbíztam benne.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 8. 15:32 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

Későre járt már, alig félóra volt éjfélig én meg természetesen az eridonon kívül kóboroltam, mert rám jött az öt perc. Amúgy nem, de tényleg kint voltam.
Valójában nem céltalanul ténferegtem kint, mint a Bolygó Hollandi. Egy homemade terv vezérelte azt a rózsaszín kis fejemet, ami azt diktálta, hogy szökjek át a navinébe és csempésszem be Mattnek a karácsonyi ajándékát, mert szerettem volna viszonozni annak a dinkának az ajándékozását. Ugyanis kaptam tőle, egy plüss Rainbow Dasht. Ez annyira a szívemhez nőtt, hogy amióta kibontottam a csomagolásából, folyamatosan az ölemben lebzselt, valamint egy karkötőt is kaptam, ez is már a kibontás óta a csuklómon virított a többi harminc szilikonkarkötő mellett. Imádtam őket és Mattet is, de főleg a srácot. Ehhez a művelethez egy egyszemélyes haditervet dolgoztam ki még aznap délután, bár ezer meg egy buktatója volt, de nem is lenne Fannis terv, ha nem lenne ennyi hátulütője. Ráadásul amekkora mázlista voltam, biztosra véltem, hogy aznap este is simán meg fogom úszni a szabályszegést büntetés nélkül.
Vacsora után, befeküdtem az ágyacskámban, izgultam, a szívem majd’ kiugrott a helyéről, tartottam attól, hogy rossz szobába fogok bemenni, vagy felébresztem a sárga srácok valamelyikét, esetleg Mattet. Kicsit ciki lenne. Addig-addig vártam, amíg végre a csajok is elaludtak a szobában és az átmeneti vendégünk, Erik is. A fiú aznap este is nálunk éjszakázott Lanetta és a vinnyogó szörnyecskéjük miatt. Szegénynek már párszor említettem, hogy van egy szabad ágy, de ő inkább maradt a földön.  Mire végre nyugodt volt a terep, kiugrottam az ágyikómból és belebújtam a rózsaszínszőrös mamuszomba, felkaptam egy vajszínű köntöst, - hogy azért mégse fagyjak meg a hűvös folyosókon- meg az ajándékot a pálcámmal együtt. Körül kémleltem, de mindenki aludt. Zsír, ennek örömére óvatosan kislattyogtam, a lehető leghalkabban, végül körmök kopogására lettem figyelmes. Hime követett. Ezt az éber kis dögöt lehetetlenség volt kijátszani.
- Shh! - Mutató ujjamat az ajkaim elé helyeztem, jelezve, hogy igyekezzen nem galibát okozni és csendbe maradni, reméltem, hogy értette a célzást, így elindultam kifelé. A lefele menet a toronyból, a lehető legapróbb pisszenéseket is meghallottam, útközben pár eridonossal is találkoztam s végül leértem a klubhelyiségig, ahol kislisszantunk a portréajtó mögül, neki is kezdtünk a kalandos utunknak. A navine felé vezető szakaszon egy percig sem kellett Himére figyelnem, a már nagyobbacska kölyök olyan fegyelmezetten kopogtatta a karmait a padlón a nyomomban, hogy még én is meglepődtem, mennyire komolyan is tudott viselkedni, vagy csak érezte, hogy ez fontos volt a számomra. Tudta a fene, de jól esett.
Amikor a bejárati csarnokba értünk, lépéseket hallottam, valaki arra járt. Gondoltam egy prefi, gyorsan fedezéket kerestem, és elbújtam kutyástul, mindenestül, ott addig vártam, amíg a lépések el nem halkultak, utána előbújtam.
- Huh, ez meleg helyzet volt. – suttogtam az ölemben lévő kutyának s leraktam a földre.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 8. 22:25 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

Minden hibátlanul ment, egy hang nélkül sikerült lejutnom a toronyból ráadásul sikerült is végig vonulnom majdnem a kastélyon, ám a bejárati csarnoknál vészjósló lépésekre lettem figyelmes, elbújtam. A kutyával az ölemben füleltem, de szerencsémre a lépések elhalkultak. Egy megkönnyebbült sóhajjal léptem ki a rejtekemből és leraktam a kutyát a földre, aztán egy igencsak közeli krákogást hallottam a hátam mögül. A köhögés megijesztett, de olyan szinten, hogy még fel is sikkantottam s a csarnok illetve a folyosók az én cérnavékony sikolyomtól zengtek. Azonnal megfordultam, a kezem lendítettem, hogy leüssem a támadómat, aki biztosan meg akart enni engem. Viszont egy ismerős arc fogadott, miután megfordultam, egy háztársam állt velem szemben.
- Te tudod, hogy a szívbaj kerülget miattad! – a szívemhez kaptam a kezem és úgy morrantam rá, de folytattam- Azt hittem, hogy egy prefi-bubu követett, erre meg... Óóóhogyaza... - sas szemeim ekkor szúrták ki a jelvényt, ami az eridonos srác mellkasán feszengett. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben, mint a Titanic, de a helyzetem tökéletes mentése már csak egy gyermeki álommá vált. A fenébe. Óvatosan felnéztem vissza, a srác szemeibe, egy bűnbánó kutyapofát bevágva.
- Nem lehetne egy olyan, hogy hagysz futni minket, és és és én meg egyenesen visszamegyünk az eridonba és és és és meg sem történtnek vesszük ezt a kis találkozást? Alkuképesek vagyunk! Ha nagyon szeretnél, vissza is kísérhetsz minket, ha nekünk nem hiszel! - nem akartam szemtelenkedni, de valahogy a szavak úgy jöttek a számra, mintha az ilyen dolog, hogy valakit elkap egy prefektus tök természetes lett volna. Talán még én sem fogtam fel a helyzet súlyosságát. - Ha szépen nézek, belemész? Naaa? - megrebegtettem a pilláimat, ami valljuk be, nem vezethetett túl sok sikerre, de egy próbát megért az ötlet. Még Hime is becsatlakozott hozzám, ő is fel-fel nyüsszent szomorúan.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. december 8. 22:48
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 9. 20:12 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

- Japp, Fanninak csúfolnak, Péter Fanninak. Egyébként másodikos vagyok. - megvontam a vállamat, miközben válaszoltam. Úgy voltam már vele, „nemérdekelmileszezután”. Részemről jöhetett a büntetés, beletörődtem a sorsomba.
Amíg Jared nekem magyarázott, addig én szépen elkalandoztam a fejemben. Legbelül azon gondolkodtam, hogy hogyan kellene kicseleznemőt, legalább arra a kis időre, amíg az ajándékot becsempészem Mattnek. Még azon is agyaltam, hogy vajon hogy a viharba fogok be, illetve ki lógni a navinéből. Jared hangja és szavai csak tompa dörmögésnek tűntek, teljesen elmélyültem s csak néztem a semmibe, bambán, mint borjú az új kapura.
- Tessék? - utolsó mondata jutott csak el a tudatomig. - Én tudom a rendet, mindig összepakolok az ágyam körül! – tényleg nem tudtam, hogy milyen rendezvényen szerepeltem. Ráadásul még nekem is állt feljebb. Dacosan összefontam magam előtt a karjaimat, akárcsak egy hisztis kisgyerek.
Persze utána tettem még egy próbát, hátha... hátha elenged, de nem tette. Pedig Hime is segített.
- Jó, ha nem, hát nem. De legalább engedd meg, hogy ezt - felemeltem a kis csomagot, hogy jól lássa a prefisrác - elvigyem a Navinébe, nagyon fontos lenne, nem szeretnék holnapig várni vele... - lebiggyesztettem az ajkaimat, szomorú kiskutyaszemekkel pillogtam rá továbbra is.
- Plííííííííz. – kérleltem - Utána úgy büntethetsz meg, ahogy akarsz... vagyis nem, akárhogy nem, nem vagyok olyan! De na, érted. - ez volt az utolsó esélyem, bevetettem az aduászomat. Ha ezen sem esik meg a szíve, akkor semmin. Az arcát jól megfigyeltem, nem tűnt úgy, hogy jó hangulata lett volna, bár kinek lenne, ha éjszaka kell szaladgálnia és diákokkal fogócskáznia. Borzasztó. Én biztos elaludnék, ha prefi lennék. Valószínűleg az eridon leglustább és legvajszívűbb prefektája lennék. Vagy meg egy idióta, aki elmebeteg feladatokat találna ki a szabályszegőknek, mint például, fújjanak el egy elfújhatatlan mécsest vagy fogkefével súroltatnám velük ki az akváriumot vagy valami. LoL.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 9. 22:27 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

- Ja…. Van olyan is? - kacagva kérdeztem vissza, az említett szabálygyűjtemény hallatán. Tényleg elbambultam, marhára nem voltam képben azzal kapcsolatban, hogy miről papolt nekem alig egy-két perc erejéig. Egyedül csak a rendre figyeltem fel, igazból azt sem értettem, hogy miért pont arra. De mindegy is.
- Igen! - vágtam rá, amíg ő hitetlenkedve kérdezett vissza a Navinés tervemre. - De én nem akarok most visszamenni! - dobbantottam egyet a lábammal, hogy nyomatékosítsam az akaratom. Nem igazán jött be a hisztim. Túl jól végezte a munkáját, és ez fájt. Éreztem, nem fog meghatódni holmi krokodilkönnyek és sipákolás miatt.
- Jó, visszamegyek, nem kell ilyen morcinak lenni, naaaa. - nyafogva beleegyeztem, bár nem igazán volt más választásom. Fancsali pofával lepillantottam Himére, aki a márványpadlón ide-oda gurult a hátán, jobban mondva hempergett. Ő nagyon is élvezte a helyzetet, én kevésbé. Irigyeltem.
- Nemáááááár, utálok mosogatni... - egy egyszerű mondattal, toporzékolva fejeztem ki magamat. Tényleg rühelltem mosogatni, otthon is én takarítottam, amíg fel nem költöztem apuhoz. Szerencsére nyár óta egy tisztító bűbáj elintéz minden ilyesfajta gondot és nekem sem kell abban az undi, kajamaradékos-olajos-izébigyós vízben matatni.  
- Vagy várj! - feloltódott a kis villanykörte a fejem felett - A kifényesítés alatt a mosogatást vagy a törölgetést érted?  - nem volt mindegy. Reménykedtem, hogy csak a törölgetésről volt szó, az volt a jobbik eset. Miután feltehetőleg válaszolt eme egyszerű kérdésre, felkaptam a padlón hempergő kis ebet és megindultam katonásan felfelé.
- Amúgy.... - szólaltam meg, ahogy az eridon felé haladtunk - Te, mint prefi, be tudsz menni más házakba is, vagy csak az eridonba mehetsz be úgy, mint mi, a mezei kisdiákoknak? - hogy honnét jött a kérdés, nem tudtam, viszont nem szerettem volna úgy menni felfelé, hogy azt éreztem, a levegőben puskapor volt és bármikor kirobbanhatott valami. Meg tehettem volna, hogy elszaladok, de mivel több eszem volt ettől, inkább megkíméltem magamat egy gáncsoló átok miatti pofáreséstől.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Zárás.~
Írta: 2015. december 10. 15:38
Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn- büntetés

- Köszönöm, Merlin! - Összecsaptam a kezeimet, és a plafonra kezdtem bámulni, mintha lett volna ott valami, s az arcom a megkönnyebbülés jelei ültek ki. Tényleg megnyugodtam. Így a büntetés nem is tűnt olyan megerőltetőnek, mint azt először gondoltam. Félszemmel ismét lepillantottam a kutyára, aki még mindig felhőtlenül érezte magát, szemöldököm ráncolva rászóltam, há' milyen volt már az, hogy ő ott elhempergett jobbra, balra, engem meg éppen fenyítettek. Ott eldöntöttem, hogy a szőrgombócot nem fogom magammal vinni, ha mennem kell kanalakat meg villákat csutakolni. A végén még akkora káoszt csinálna, hogy kétszer kellene dolgoznom miatta. Totál belepusztulnék.
- Ahj, akkor nem viszed be helyettem, igaz...? - Lebiggyesztettem az ajkaim ismét, ahogy az eridon felé baktattunk hárman. Ki kellett találnom, hogy miképpen fogom eljuttatni az ajándékot az unikornis srácnak. Valami mód volt rá, de vajon mi?
- Azéééért, mer' ilyenkor este sokkal izgisebb. Mármint oké, hogy mindenki bent van, és nagyobb az esélye, hogy elkapnak meg ilyenek, de szerintem ez sokkal, de sokkal menőbb, mint nappal ott amperkodni. Olyan lennék a navinében, mint egy vadászó oroszlán. Ott halkan közelednék az áldozatomhoz, és BAMM!, rávetném magamat. - Végig artikulálva magyaráztam, a kezeimmel hadonásztam, az ajándékom, amit a mancsomra akasztottam ide-oda lengett a gyors kartempók miatt. - Jó, mi? - vigyorogva kérdeztem vissza, s mikor előre néztem, már az eridon bejárata előtt álltunk.
- Oki-doki-lokiiii.- Elindultam fel a lépcsőn, velem együtt Hime is sprintelni kezdett felfelé, ám én hirtelen megálltam és visszafordultam, mert elfelejtettem elköszönni. -  Akkor holnap éjjel találkozunk! Jó éjt! - Csak vigyorogtam, nem gondoltam ám komolyan, csak mókásnak tartottam, hogy ezt hozzávágjam. Talán komolyan vette, talán nem. Fogalmam sem volt róla, de végül felmentem és elhatároztam, hogy hajnalban újra kezdem ezt a kis akciómat és jobban fogok figyelni.





Köszöntem. :3 Love
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. december 10. 15:39
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 21. 11:05 Ugrás a poszthoz

Bálozás - Nézzük meg Mattet - ahww.
x Ruhaaa, Cipő x

Ma, pont ma egy éve, hogy megismertem és elrángattam magammal ide Mattet. Na jó, saccper egy év, plusz-mínusz egy-két nap. Ez alatt az egy év alatt egész sok minden történt, közelebb kerültünk egymáshoz, összebarátkoztunk és hát a kapcsolatunk szépen, lassan több lett, mint barátság.
A kora délutánomat a készülődéssel töltöttem, illetve azzal, hogy Mattnek segítettem ruhát keríteni az estére. Tény, ellógtam egy-két órát, de semmi kedvem nem volt bent a teremben aludni az órán, inkább hasznosabb dologgal ütöttem el azt az időt. Mókás volt neki keresgélni, de aztán mégis magára hagytam, mert nekem is el kellett készülnöm. Így hát a szobámba kiraktam a ruhám és a cipőm az ágyamra, amiket felterveztem venni, bár a cipőtől féltem, mert vadiúj volt, és egy olyan érzésem támadt, hogy ezt a döntésemet keservesen meg fogom bánni, valószínűleg pirosra fogja törni a lábaimat ez a fekete csoda, de nem érdekelt, „a szépségért szenvedi kell” elvet követtem. Viszonylag hamar elkészültem, még a hajvégeimet is sikerült begöndörítenem. A kész szettet csak a parfümömmel koronáztam meg, úgy indultam el a nagyterem irányába. Útközben, ahogyan haladtam, szebbnél szebb ruhakölteményeket láttam magam előtt/mellett elvonulni. Volt, akinek jól állt a ruhája, volt, akinek kevésbé. Szerintem, de ez csak az én véleményem volt.
Amint betoppantam a végzősbálra, igyekeztem ismerős arcokat keresni. Amikor Gwent megláttam, lábujjhegyre álltam és egy nagy mosollyal integettem neki, majdnem orra buktam. Aztán ott volt még az a prefisrác, aki kanalakat políroztatott velem még a múltkor. Nem haragudtam rá, meg semmi, mert csak a dolgát végezte, szóval, ha látott ő is engem, kapott tőlem szintén egy Fannis integetést és vigyort. Végül befurakodtam a tömegbe, amikor meghallottam Bálint hangját, hogy a színjátszósok jönnek úgy nyomultam előre a tömegben, mintha hátulról toltak volna. Törtem magamnak az utat, amíg meg nem pillantottam a mezítlábú kócost. Komolyan mondom, egyszer úgy fel fog fázni, hogy öröm lesz nézni, viszont a dulifuli érzésem hamar elpárolgott, a produkciója kárpótolt. Mindig is szerettem a hangját, teljesen elvarázsolt, és be kell vallanom, picit féltékeny is voltam, mert én nem tudtam sohasem olyan szépen énekelni, mint ő vagy bárki más.
Az előadása után még mindig a tömegben toporzékoltam, nem tudtam eldönteni, hogy odamenjek-e hozzá vagy ne. Inkább csak össze-vissza topogtam és úgy hallgattam végig Benike és Szira előadását.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 22. 18:56 Ugrás a poszthoz

A (be)szökés - Herkulalával.
-Ruhaaaaaaa ( kabát nélkül )-


Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 23. 00:51 Ugrás a poszthoz

A (be)szökés - Herkulalával.
-Ruhaaaaaaa ( kabát nélkül )-

Szegény Lanettát úgy magammal rántottam, hogy szerencsétlen csaj azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd. Én meg csak hoztam a formám, azt a tipikus Fannisat. Valójában nem is tudom, hogy mit hittem, hogy csak úgy betörünk a levitába, aztán meg piff-paff, dirr-durr átrendezzük eridonosra vagy mi? Először oda kéne bejutni vagy valami ilyesmi.
- Tutiraaaa, én már jártam erre, amikor órára mentem. Vagyis egy emelettel feljebb és akkor sem erre, hanem az ellenkező irányban... Jóóóóó, még soha nem jártam erre, de megoldjuk, mert pirosak vagyunk. - mindezt olyan könnyedséggel és lazasággal mondtam, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna, mármint a belógás. Bíztam magamban és a tájékozódó képességemben. Csak egy dolog zavart, mégpedig az, hogy az orromig sem láttam.
Gyűűűű, olyan sötét van itt... Ha erre kószálna egy dementor az tuti úgy világítana, mint a mugliknál a neoncső… - A festmények már rég szunyókáltak, és ha egy lumossal felsötétítettem volna magunkat, biztos óbégattak volna egy sort. Inkább nem tettem, helyette csendre intettem a barátosnémat. Tudtam, hogy nem fog hangoskodni, de jobb félni, mint megijedni. Prefekta-társaságra meg nem volt szükségünk
Amikor biztosított arról, hogy követett, egy nyugodt mosoly húzódott az arcomon végig, ahogy cipőjének a kopogását hallgattam. Ez volt számomra visszajelzés. Tényleg ott volt, így nem kellett felé fordulnom, hogy megbizonyosodjak róla a szemeimmel is.
- Hát, igazából még nem t'om. Gondoltam rögtönözök vagy valami. Lazriell mondta, hogy a szfinx valami agybeteg találós kérdéseket tesz fel, és csak akkor enged be, ha eltalálod. És azt is hallottam, hogy nem valami egyszerűek. Szóval majd alkotunk, max’ addig fárasztom azt a festményt, amíg be nem enged kínjába vagy  nem tudom. - felröhögtem, igyekeztem a lehető leghalkabban vihogni, ám a nevetőhullámot cipőkopogás szakította félbe. Ez nem mi voltunk, sőt... mintha nem csak egy ember jött volna. Azonnal megtorpantam, ha Lala belém jött, kicsit megbillentem, de mást nem tettem. Úgy megálltam, mint aki karót nyelt.
- Hallod ezt? –fülelni kezdtem, közben szemeimmel Lalára pillantottam, legalább is arrafelé, amerről hallottam a lépéseinek a hangját- Ez most vagy prefi, vagy tanár, vagy valami Bolyhoskaszerű soklábú izé, ami szteppcipőt hord és jön, hogy elkapjon minket… Szerintem bújunk el, szerinted?
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. december 24. 21:22 Ugrás a poszthoz

Eridonos ajándékozás. - Radúznak.


Íme, eljött a szenteste, én meg még mindig a cukorlázban éltem. Még jó, hogy már hetekkel ezelőtt beszereztem a kedvenc házvezetőm ajándékát, mert ha ebben az állapotban kellett volna még az ajándékára vadásznom, lehet nagyobb megpróbáltatás lett volna, mint a cikesz befogása a meccseken. Hála a torkosságomnak és annak a szaloncukornak, amit előző este bezabáltam és miatta mindent édességnek láttam.
Magamhoz öleltem a mikulászacskóba csomagoltajándékomat, így siettem kifelé a kastélyból. Úti célom vége a vadőrlak volt, ahol Radúz a lehető legtöbb idejét töltötte, és feltehetőleg akkor nem volt ott.
A kastélyból kifelé igyekezve néhány nevető, beszélgető mézeskalács mellett elsuhantam, igyekeztem nem beléjük harapni. Ám amikor megláttam azt a piros-fehér csíkos cukoroszlopot, nem bírtam megállni, hogy ne kóstoljam meg. Odasunyultam és megnyaltam, de csak valami fura cementes-poros ízt éreztem vagy azt a tipikus kő ízt. Igen, aki arra járt, láthatta, hogy Fanni egy kőoszlopot nyalogatott, ezért járt nekem a keksz. A francba már ebbe a bódult állapotomba. Grimaszolva, köpködve húztam el a fejemet az oszloptól.
- Fúj.... ez sem cukorból van, az is tuti... Ember a búzában, de rossz íze van...pfujj - a nyelvem kinyújtva haladtam tovább, megfogadtam, többet nem nyalok meg egy ilyen hívogató cukoroszlopot sem.
A kastélyból kiérve belőttem a múltkori eridonos buli helyszínét, vagyis a vadőrlakot. Azonnal oda sprinteltem, majd megálltam a mézeskalácsajtó előtt és bekopogtam. Az a habcsókból készült kilincs igazán vonzó volt, de türtőztettem magamat és nem haraptam bele, helyette csak megragadtam és lenyomtam utána beléptem az épületbe.
Bent az ajándékomat elhelyeztem a keserű csokiból felépített kandalló mellé és óvatosan kioldalaztam a helyiségből, vissza a kastélyba. Az ajándék mellett egy kis levelet is hagytam.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 11. 17:19 Ugrás a poszthoz

Partay Alfi.
outfit.
Előzmény.


Fent nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, hanem negatívabbat. Megszeppenve pillogtam rá, ahogy kiakadt és dacosan megismételte önmagát.
- Mert biztos én tehetek arról, hogy a víz alatt lepkekakit sem értettem belőled… - ráncoltam a szemöldökömet, úgy morrantam vissza. - De, válaszolva a kérdésedre, igen jártam nálatok, megyek, ha hívtok és amúgy nem nyúltam semmihez, csak Matt ágyába rúgtam bele a kis lábujjammal. Nem csináltam nálatok lakberendezést az éjszaka közepén, nem az volt a célom, hogy felkeltsem az egész navinét, meg titeket. - Aztán gondolkodtam pár pillanatig és folytattam. - Igen, szerepelek a ház csapatában, szerkesztő is vagyok, és patrónusnak is beálltam. -  Láttam rajta, hogy nem igazán jött be neki ez a szoba, pedig az elején olyan jó kedéllyel indult. Lehet az zavarta, hogy nem tudott beszélgetni velem. Szem forgatva, beletörődötten felsóhajtottam, beleegyeztem.
- Jó, ha ennyire szeretnél, menjünk a társalgóba. Ott majd mindenre válaszolok. Amúgy nem haragszom, legalább érdeklődsz. - A mondatom másik felénél már egy mosoly húzódott az orrom alatt. Aztán csak mélylevegőt vettem, de ezzel párhuzamban úgy kihúztam magamat, hogy a fejem a plafonon koppant. Hamar oda kaptam a sajgó buksimra a kezemmel, jól megdörzsöltem, és észre sem vettem, hogy a hajam vizes lett. Igen ám, ügyes voltam és bebugolt miattam a szoba, legalább is nálam.
Egyenesen megindultam kifelé az akváriumból, amint kiléptem onnét, kerek szemekkel konstatáltam, hogy talpig vizes voltam. WUT?! Mi a fene? Ezt hogy hoztam össze? És ezekhez hasonló kérdések fordultak meg a fejemben, de aztán végül nem érdekelt. Amint kievickélt Alfi is, megtapsoltam utána pedig jól megnéztem, hogy ő vizes volt-e, de nem is kerítettem akkora feneket annak, hogy úgy néztem ki, mint egy hajótörést elszenvedett szivárvány póni.
- Izéke, mit is kérdeztél... Ja tudom. - ugrott be a kérdése, nem direkt kérdeztem vissza, de komolyan nem emlékeztem hirtelen. - A tavalyi végzősbál előtt pár héttel ismertük meg egymást. Vicces volt, mert vele hívattam el magamat. A story a következő, a nyakán lógtam, mint egy kis lajhár és addig nem eresztettem, amíg el nem hívott. Igazából nem volt nehéz. Összejönni meg idén, a halloweeni bálon, nagyon vicces volt az, az este, de jól végződött. - halvány pír jelent meg a még nedves arcomon, ami alatt egy mosoly is húzódott. Kellemes, mókás, de egyben szív megdobogtató emlékképek villantak be a szemeim elé.  Közben már majdnem odaértünk a társalgóhoz. Belekapaszkodtam a kilincsbe és lenyomtam azt, majd beléptem. Nem foglalkoztam az ott lébecoló diáksággal, befoglaltam az egyik fotel végét. Közben megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy fáradjon oda.
- Szerintem törd be. Mármint a lányt, de nem úgy, hogy letámadod, hogy " Cső, nagyon teccesz!" hanem szépen finoman bókolsz neki, kis ajándékokkal, bókokkal leped el. Ha neki is tetszel, akkor szabad az utad. Asszem. - vigyorogva és egyben gyengén öklömmel meglöktem a vállánál, tudtára adva, hogy nincs harag és nem is volt. Bírtam a fejét, meg amúgy sem tudtam sohasem két percnél tovább haragudni az emberekre, kivéve, ha olyan dolgot csináltak, ami elég mély nyomot hagyott bennem.
- Miért, ki a lány? - le sem tagadhattam volna azt a kíváncsi fajtámat.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 11. 22:24 Ugrás a poszthoz

Partay Alfi.
outfit.


Aranyos volt, ahogy mesélt nekem a lányról, aki bejött neki. Jól esett, hogy ilyen személyes infókat is megosztott velem, mondjuk, én is hasonló dolgokat meséltem neki, bár azok már megtörtént esetek voltak. Még pár tanáccsal is elláttam, hogy én mit tettem volna a helyében, de utána biztosított róla, hogy épp ezeket tette. Így csak mosolyogtam rajta, helyén volt az esze.
- Semmi baj, majd egyszer megtudom, hogy ki ő. - mosolyogva oldalra döntöttem a fejemet s a már száradó tincseimet kisepertem az arcomból. Zavartak a kilátásban, illetve tartottam attól, hogy az így is meglévő „néhaveddfel” szemüvegemet kötelezővé fogom tenni, jó is volna... Haha. Nem.
- Még jó, hogy vicceltél! Háh, nem tudod rám kenni a manók ügyetlenségét!- vihogva megböktem a vállánál a mutatóujjammal és utána visszahúztam, szórakozottan vigyorogtam. - Hát, maximumjövőre, idén már nehezen. Mert már volt navine-eridon meccs! - felkacagtam, tudtam, hogy ezzel tisztában volt, de azért mégis elmondtam. - Egyébként, ha gondolod, egyszer kirángathatnád Mattet és a lánykát a kviddicspályára. Duplarandi.  Elrepülgetnénk vagy valami. Vagy bemehetnénk a faluba és ott beülhetnénk sütizni.- kacagva adtam neki az ötleteket, persze nem gondoltam komolyan, sőt végig sem gondoltam mit mondtam, csak kijött belőlem, mint mindig.
- Amm... még nem régóta írogatok, eddig egy saját cikkem volt és vagy kettő közös a szobatársammal. De most tervezek cikket írni, zenésen gondolkodom, de azon belül még fogalmam sincs, hogy mit… vagy hogy. Lehet, bemutatok egy bandát. De még nem tudom. Majd még eldöntöm. - vigyorogtam rá a srácra, az ujjaim összefűztem és úgy pillogtam rá.
- Egyébként milyen zenét hallgatsz? Meg milyen előadókat? Magyart vagy inkább külföldit? - megérdeklődtem tőle, hátha tudott nekem mondani olyan csapatokat vagy énekeseket, akikkel bővíthettem azoknak a daloknak a listáját, ami ott volt a fejemben.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 13. 19:48 Ugrás a poszthoz

Partay Alfi.
outfit.


- Ahahahaaa, nagyon vicces. - nyelvet öltöttem rá, persze vigyorogtam, nem adtam jelét annak, hogy rosszul esett volna, mert nem esett. Csak nevettem rajta.
- Hát én szerintem a külföldi előadókat fogom előnyben részesíteni, tudom-tudom, hogy a magyart kellene, de azokban annyira nem vagyok otthon. Persze, a magyarokról is fogok írni, de általában külföldiekről, vagy nem tudom. - vontam meg a vállamat, még tényleg nem döntöttem el, hogy mit is szeretnék majd csinálni, pedig már lassan bele kellett kezdenem a cikkembe.
- Szereted a gitárorientált dalokat? Én is, ezért is tanultam meg gitározni, bár a suliban még nem hallottak. - körbepillantottam a szobán- Remélem nem is fognak. - sutyorogva hajoltam a füléhez, aztán visszahúzódtam. - Talán csak a szobatársaim és Matt hallott, ennyi. A gitározást meg hagyom Lilithnek, meg Mattnek, ők a nagy zenészek, én meg hozzájuk képest csak egy hobbist vagyok. - mosolyogva vontam meg a vállam. Nem igazán hangoztattam, hogy gitároztam, bár nehéz volt letagadnom, hogy ügyesen tudtam játszani rajta. Egyébként az említett hangszer ott pihent az ágyam alatt.
A fejemben felgyulladt egy kis villanykörte, mert hamar azon kaptam magamat, hogy ismét hülyeségeket fecsegtem össze-vissza. Jelenesetben felajánlottam egy duplarandit. Benedek húzta a száját. Láttam a fején, hogy nem tetszett neki, de azért végigmondtam.
- Oh, semmi baj! - meglegyintettem gyengén a vállát, épp hogy csak hozzá értem, nehogy fájjon neki. - Nem azért mondtam, mert muszáj, csak felvetés volt. Amit a lomtárba dobunk és egy jobb klikk-törlés gombbal örökre eltávolítunk. – hangosan felnevettem, s már megint a kockadumát nyomtam. Le sem lehetett lőni aznap, annyit pofáztam. Lehet, Benedek nem értette, hogy miről beszéltem, mert így félvérként jobban tisztában voltam a mugli kütyükkel, nem úgy, mint egy aranyvérű. Kivéve apu, apu tökéletes.
- Jaj tényleg, mondtad, hogy kviddicsezel, milyen poszton játszol? - hatalmasra kerekedett szemekkel pillogtam rá, kíváncsian vártam a válaszát, érdekelt, meg az is, hogy féltsem-e tőle a közeljövőben a hátsómat.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 16. 14:22 Ugrás a poszthoz

Partay Alfi.
outfit.


- Hát ez poén.– felröhögtem - Otthon van egy basszerom, erősítővel, állvánnyal meg ilyen hangerőpedállal. Jövőre tervezem behozni és a mostanival kicserélni, mert most csak az akusztikus van bent, amihez ugye nem kell semmilyen elektromos mugliketyere. - meséltem neki a két kis drágámról. Nem szerettem volna felvágósnak tűnni, csak elmeséltem neki, hogy milyen az otthoni hangszerem. Már egy ideje azt tervezgettem, hogy apu egyik ismerősével meg kellene bűvöltetni a basszert, mert akkor nem kell beráncigálnom ide az erősítőjét meg a többi bigyót, amik kellenénk hozzá.  Majd egyszer, ha otthon leszek meg, ha kitúrtam onnét azt a… lotyót. Gyűlöltem.
- Amúgy a mugli nagybátyám ilyen hangszerboltban dolgozik, onnét vannak nekem is ezek a kütyük, ha gondolod, el tudok neked intézni egy basszusgitárt. - ajánlottam fel ezt a lehetőséget, jó fej volt, és Mattracka szobatársa. Úgy voltam vele, hogy aki Mattrackának volt a barátja, az én barátom is volt.
Ekkor beugrott ismét a kviddics, kedvenc sportommá nőtte ki magát már akkor, pedig nem játszottam olyan régóta, sőt.
- Úúúúúúúúú, hajtó poszt, az tök jóó. –csorgattam a nyálamat - Én fogó vagyok! – hüvelykujjammal a mellkasomra böktem, emellett egy büszke vigyor ült azon a csinos kis pofimon - Csak úgy cikázok a pályán, amikor meglátom a cikeszt. Igazából eddig csak két meccsen vettem részt, de az utóbbin megkóstolta az egyik guresz a seprűm és elég érdekes volt az előre haladásom, mert balra húzott az, az átok. De elkaptam a cikeszt. Viszont a poén az, hogy csak azért kaptam el, mert balra húzott a járgányom, szóval Fortuna mellettem állt. - megpusziltam a jobb tenyerem, majd az ég felé küldtem a puszit, Fortunának, a szerencse istennőjének.
Nem sokkal később valami furát, valami kellemetlent éreztem s dideregni kezdtem most már kicsit jobban, mint eddig. Még a karom is libabőrössé vált, hűvös volt, nem is kicsit. Tuti valaki kinyithatta az ablakot vagy valami, mert hirtelen hűvös szellők járták át a meleg szobát. Összehúzódtam, dörzsölgetni kezdtem mancsaimmal a felkarjaimat. Próbáltam melegíteni magamat.
- Most tényleg hideg van, vagy csak én fázom? - igen, a vizes ruháknak és hűvöskés kastélynak ez bizony jó kis kombója volt ahhoz, hogy a télen pórul járt akváriumi diákok egy finom kis TüdőGyuluskát kapjanak. Természetesen nekem erre nem volt szükségem, hiába, hogy Lori-néni seperc alatt helyrerakna. Nem hiányzott egy Gyula sem az életemből, nekem volt egy Mattracom már.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 16. 15:28 Ugrás a poszthoz

Bogika.
Ruharuharuha.

Lazriell és Matt már napok óta csak a kviddics edzéseken fárasztottál magukat. Holnap lesz a levita-navine meccs, amire ki fogok ülni, szurkolni. Csak egy baj volt, hogy egymás ellen fognak küzdeni, így nekem is mindkét csapatnak szurkolnom kell majd. Ennek hatására, úgy gondoltam meglepem őket egy-egy édes, epres muffinnal. Azt biztosan szeretik, ki ne szeretné az epret meg a muffint? Ráadásul a faluban csinálták a legfinomabb muffinokat, így nem volt kétségem afelől, hogy hová menjek édesség vadászatra. Fel is öltöztem hát, sapka, kabát, harisnya, szoknya, lábszármelegítő és bakancs. Nice. Felkaptam Himét a corgi kutyámat, a pálcám illetve a bukszám. Kutyával az ölemben pórázát szorongatva elloholtam a toronyból.
Amikor kiértem az eridonból lelassítottam és sétálni kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy még csak délelőtt tizenegy óra lehetett és rengeteg időm volt, nem kellett siettem. Úgyis csak késő délután volt vége mind kettejük edzésének. Ezért Himét a földre raktam nem cipeltem tovább azt a lustaságot.
Mit ne mondjak, nem vetekedett a kinti hőmérséklet a Madagaszkári meleghez képest... nem csoda, tél közepe volt. A lábaim ugyan nem fáztak, de a nyakam már majdnem kifagyott. Átkoztam is magamat, mert nem vettem fel azt a jó meleg kötött sálamat.
Amint megérkeztünk Himével a cukrászdába egy csengettyű jelezte az érkezésünket. Mosolyogva léptem be, magam mögött becsuktam az ajtót, a meleg pedig megcsapott engem. Az elején még fáztam, viszont így már kezdtem felmelegedni, széthúztam a kabátomon a cipzárt. Oda is siettem pulthoz, húzva magammal Himét, aki megállt bámészkodni.
- Hime, gyere már, ezzel ott is rá érsz. - szóltam oda a kutyámnak, aki már elkezdte feltérképezni az új helyet. Szerencsére hallgatott rám és hűen mellettem jött. Emberként kezeltem az a kis dögöt, nagyon szerettem azt a pimasz kis pofáját meg úgy magát az egész kutyát. A pultnál nyál csorgatva bámultam az édességeket, nem neveztem volna magamat édesszájúnak, de ezekből mindből meg tudtam volna enni, legalább négyet, olyan jól néztek ki. Sajnos többféle epres is volt, nem tudtam, hogy melyiket kellene nekik választanom, tanácstalanul álltam a sütemények előtt.
- Himeee, nekem mindegyikből kell egy legalább. - nyöszörögtem a kutyának, válaszképpen ő csak megöklelte a lábamat, hogy igyekezzek a választással és ne tartsam fel a sort.
- Jól van, na. Méregzsák. - durcásan még egyszer körül néztem, aztán kértem két eperkrémes muffint és magamnak egy szelet fatörzs tortát. Az volt a kedvencem. Fizetés után széles vigyorral hagytam el a kasszát, úgy kerestem magunknak egy jó helyet. Pechemre csak egy szabad hely volt, az egyik asztalnál így kénytelen voltam ott megenni a tortát. Volt a halálnak kedve kimenni a hidegre.
- Szió, szabad?- vigyorogva léptem oda hozzá, majd ráköszöntem a kiscsajra, akinek hosszú gyönyörű barnahaja volt és egy igencsak kihívó magas sarkú volt rajta. Eskü, én nem bírtam volna élni azzal a lábaimon, meg így is magas voltam.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 17. 20:21 Ugrás a poszthoz

Norbiccc, a Kecska csináló Gelemb. *3*
Kecskeinátorokleszünkmertcsak.


Nem is tudom mikor feküdtem le, azt hiszem hajnali egykor, de lehet volt már kettő is. És hogy mit is csináltam addig? Olvastam, Gwen odaadott egy szürke ötven árnyalata koppintást és nekem abba legalább beleolvasnom kötelező volt. Az elején nem is érdekelt a könyv, de aztán már a húszadik oldaltól kezdett beindulni a történet. Emiatt alakult úgy, hogy én még reggel kilenckor is az ágyat nyomtam, átdurmolva a reggelit.
Egyedül voltam benn a szobánkban, a többiek nem tudom hol kóricáltak, amikor lustán kinyitottam a szemeim. Kopogtattak a szobaajtónkon. Nagy nehezen kikászálódtam abból a lüke csónakból, amit ágynak neveztem, jobban mondva kiestem belőle. A padlón elterültem, de nem maradhattam ott sokáig, mert a nyikorgó kabinajtó már nyílott. Valahogy összeszedtem magamat és nagy örömömre Norbicc állt előttem. Valamit nagyon duruzsolt, de igazából csak az öltözz fel melegen-t fogtam fel. Meg azt, amikor rám ordított. Akkorát ugrottam, hogy még az a csepp álmosság is elhúzott melegebb éghajlatra, ami még bennem lappangott. Kínomban az ugrás után kihúztam magamat mellkasomat kinyomva tisztelegtem a turbékoló pajtásom előtt. Gyorsan átvedlettem, felvettem a nadrágom, pulcsim, kabátom, kesztyűm meg a sapim és rohantam Norbicc után.
Amint leértünk végre beavatott a nagy tervébe, én meg az egész oda úton azt hittem, hogy be akart vágni a nagy hóba és jól megfürdetni. Vagy hógolyózni.
- Robit? Ezaaaaaz! - ujjongtam örömömben. Lelki szemeimmel már láttam magam előtt a két kecskét, tök oylanok voltak, mint az ikrek, csak az egyik Robi, a másik pedig évi… kac-kac.
- Nem csinálok agancsokat, de akkor te se csinálj neki galamb lábakat. - röhögve vágtam vissza és gyerekesen nyelvet öltöttem rá. Már csak a tudat, hogy az eridon egyik legnagyobb dilinyósával építhettem hókecskét vigyort csalt az arcomra. Közben már a hóban guggolva gyurmáztam össze a fejformáját.
- Te is erre a művészetek pályázatra csinálod Robit, vagy csak úgy? - megfordultam guggolva, chh én kis naív, azt hittem, hogy vagyok olyan ügyes és nem dőlök el. Tévedtem, mert megbillennem és beleültem a hóba, összeroppantva a kezeim közt meglepettségemben a majdnem kész fejet.
- Túl könnyen ment volna, ha egyszerre összetudtam volna rakni ezt a buksit.  - kiröhögtem magamat, viszont még mindig a hóban csücsültem. Nem aggódtam, a ruháim végett, mert leprex bűbáj védte őket, de azért mégis csak fázott a tomporom.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. január 18. 18:17
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 17. 21:25 Ugrás a poszthoz

Partay Alfi.
outfit.

Nagyokat pislogva hallgattam végig Benedek monológját. Tetszett, ahogy őszintén elmondta nekem a véleményét a sportról. Jó, mondjuk nem esett annyira jól, hogy ő nem élte bele magát annyira ebbe, mint én vagy a legtöbbiek, de elfogadtam. Nem voltam én senki sem, hogy eldönthessem, kinek mi tetszhetett és mi nem. Ő hobbiként kezelte, én sportként. Pont.
- Tetszik az őszinteséged. – elmosolyodtam - Egyébként mit sportoltál ezelőtt? Fociztál? - érdeklődtem tőle, ha félvér volt, akkor ő is nagy eséllyel tudta miről is beszéltem. Reméltem, hogy nem csak értetlen, bamba pillantásokat kapok majd vissza, mert már unalmas volt az aranyvérűeknek mindig elmagyarázni a mugli dolgokat. Ufónak éreztem magamat. Miss Ufó.
A kviddics és a sportolás beszélgetése közben megcsapott a hideg, nem is kicsit, elkezdtem fázni. Vacogtam a fogaim összekocogtattam és a bőröm libabőrössé vált, összehúztam magamat. Valamelyik idióta kivágta az ablakot, és bejött a hideg.
- De... de te nem is lettél vizes én meg csurom víz vagyok, mert úgy lefejeltem a plafont, mint akinek kötelező. Meg ez a hideg nem fog segíteni azon, hogy megszáradjak... - lebiggyeszttettem az ajkaim, majd az ablak felé pillantottam, ahol az egyik évfolyamtársam hűsölt.. télen. Ez normális volt?!
- Hé, nem zárnád be az ablakot, lécci? Megfagyunk! - remegett a hangom a didergés miatt. Az a szemétláda pedig csak nevetett egyet és tovább hűsölt. Mérgesen összehúztam mindkét szemöldököm majd Benedekre pillantottam, láthatta az arcomon, hogy már igencsak morcos voltam.
Így hát ismét szóltam annak a gyökérnek, de erre sem reagált.
- Benedek, most fogj vissza, vagy kivágom az ablakon és hűsölhet a hóban... - morogtam az orrom alatt. Miss. Forrófejű felbukkant és már kezdett is a műsorba. Vártam még pár pillanatig, majd megkapaszkodtam a kanapéban majd kinyomtam magamat onnét, trappolva megindultam afelé az tahóhoz, amelyik ott élvezkedett az ablakban. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy frissen fürdetett macska, olyan csúnyán is néztem.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. január 18. 19:11
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 18. 18:17 Ugrás a poszthoz

Norbiccc, a Kecska csináló Gelemb. *3*
Kecskeinátorokleszünkmertcsak.


Még csak alig párperce ébredtem, de már Norbi után trappoltam a hóban. Szóval kecskét fogunk építeni, hóból, ez tök jó! Gondoltam magamban és már el is képzeltem, ahogy egy kétszer akkora Robit faragunk a mancsainkkal.
Norbicc még arról is felvilágosított, hogy ne agancsokat szerkesszek a fejére. Én úgy vettem, hogy csak viccelődött velem, így visszavágtam, de kicsit felfújta magát. Úgy nézett ki, mint egy durcis óvodás. Valahogy visszafojtottam a már kikívánkozó röhögést, így csak vigyorogtam, mint egy beszívott vadbarom.
- Jól van. - széles vigyorral az arcomon bólintottam egyet és már neki is láttam annak a kecskefejnek a megformálásához. Én sem különböztem Norbicctól, ugyanúgy a hóban gubbasztva szöszmötöltem, mint egy kis négyéves, a homokozóban. Amíg a fejet formázgattam az ujjaimmal, megkérdeztem Norbit erről a hóemberes pályázatról, de meglepett, hogy ő még csak nem is hallott a róla.
- Jajajajajaaaa, van, azért gondoltam, hogy te is, mert már egy navinés lánykának segítettem benne. - szórakozottan válaszoltam, de a mondandója második részénél elgondolkodtam. Radúz bá' dugdosta előle Robit? Há’ oszt míír? Pedig karácsonykor még dúlt a láv Norbi és Robi közt. Vagy lehet akkor kezdődött ez a menekülés?
- Radúz bá’ egy kecskét dugdos előled? Nem mekegett még a ponchója? De ha gondolod, előcsalogathatom egyszer és rávetheted magadat... mármint Robikára. - felajánlottam a lehetőséget, mert simán benne lettem volna a kecskekergetésbe, tök jól hangzott így az egész.  Tiszta halálos iramban lett volna. Fanni és Robi fej-fej mellett aztán Fanni benyomja a nitrót és befarol Robi elé, aki kínjában lelassít, így Norbi a rejtekhelyéről rávetheti magát. Tökéletes terv.
 Persze ekkor már rég a hóban ücsörögtem és ő meg röhögött rajtam, meg én is magamon.
Szintén elterültem a hóban, úgy röhögtem magamon. Jó volt odakinn mókázni, jól indult napom.
- Jóóóóóóóóó! Élesszük fel, de ha Radúz el akarja venni akkor nem adjuk! Sőt, lovagoljuk meg!  Mi menő lenne már, ha kecskeháton érkeznénk az eridonba? És még mekegne is! Bár Lorcsa néni lehet, hogy kivágna minket az eridonból. De nem baj, egy próbát megér. - helyeseltem. – Tiszta jók leszünk, előttünk még senki nem érkezett kecskeháton oda, csak mi! Gyóóóóó..
Amíg én képzelegtem elkészültem a fejjel ismét sőt, szarvai is voltak, amik tényleg kecske szarvak voltak. Nem tellett bele sok idő, hamar elkészültünk a testével illetve a nyakával is.
- Fú te, ez nagyon állat lett, szó szerint. - csillogó tekintettel mustráltam a hó állatot és megveregettem Norbicc vállát, vagyis csak próbáltam. Ő jóval magasabb volt, mint én.  Na jó, csak  tizenhat centivel, de a tizenhat is tizenhat.
- Gyerünk, Norbicc, támaszd fel a FrankenRobit! - nógattam pattogva a mestertanoncot. Még csak másodikos voltam, örültem, ha egy életképes protegót előbírtam csalogatni abból az önfejű pálcámból, nem hogy kecskét élesszek. Majd körülbelül öt év múlva, de akkor Norbi tiszteletére egy egész kecskesereget fogok csinálni, úgy fogom meglátogatni, az hó ziher.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 19. 18:28 Ugrás a poszthoz

Pápá Krissz, eridonosok mindhalálig.
zene


Ezt a meglepetést, én meg azt hittem, hogy elszökött Kamcsatkába vagy hova. Úgy eltűnt az egyik napról a másikra, mint a sicc. Sajnáltam, mert elég jóban voltunk egymással, viszont a barátság erős fogalom lett volna a kapcsolatunkra. Szimplán haverok voltunk, de jó is volt ez így.
Hatalmas örömmel meséltem neki arról, hogy mik történtek az házban, amióta Radúz és Lorcsa néni kezei közt van az eridon. Úgy éreztem, hogy tényleg feltámadott a főnixház a hamvaiból s ezek után csak erősebb lesz.
- Jajajajjaaaaa, én is nagyon. És persze-persze. Átadom Eriknek meeeg Norbiccnak meg mindenkinek. - úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Utána persze ő is mesélt magáról, hogy hogyan telt azóta az élete, amióta eljött a suliból meg ilyenek. Meglepett, hogy tanult, de valahogy jó is volt hallani.
- Ácsnak? De jó! - felkacagtam - Nem.. nem fura, így a mágia után? - kérdeztem meg óvatosan, hisz ez mugliszakma volt és biztos voltam benne, hogy az elején kicsit nehézkesebben indul az ilyen kétkezű munka varázslat nélkül a mifajtánknak.
- Áhh, már tudom, hogy kit keressek, ha bútorokat akarok csináltatni. - hatalmas vigyor ült ki a képemre, teljesen bele illett egy fogpaszta reklámba. - Mond, ha úgy hozná a sors és Bogolyfalván maradnék, akkor is megoldható lenne az ajánlatod? - már kacagva kérdeztem rá, teljesen spontán ötlet volt. Még nem gondolkodtam el a jövőről sem pedig arról, hogy egyáltalán hol fogok élni vagy, hogy mi leszek. Semmiről.
Amíg mi beszélgettünk, Hime tüzetesebben átvizsgálta Krissz deszkáját, és szagmintát vett, vagy mit. Én pedig egyszer-kétszer hátrasandítottam, aput keresve, mert már lassan ideje volt jönnie. Szerencsére még voltak előtte a sorban, így nem aggódtam. Ezzel a tudattal mosolyogva fordultam vissza Krisztián felé.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 24. 21:23 Ugrás a poszthoz

Partay Alfi.
outfit.


- Ááááááááh, értem. - mélyen bólintottam, amint elárulta, hogy mivel ütötte el a szabadidejét még a Bagolykő előtt. Ez tök izgin hangzott. Egy olyan ismerősöm sem volt, aki vívott volna, erre hopp, máris lett egy. Zsíír. Valójában sosem húzott a szívem a kardok és a vívás irányába. A késeket szerettem forgatni, amikor magamnak kentem a vajas kenyeret, de nekem ennyiben kifújt az éles tárgyak forgatása. Még az ollót sem mertem soha felfelé tartani, mert ismertem magamat és simán elképzeltem, hogy lefejelném az ollót, mert összeakadtak a lábaim. Utána pedig joggal mondhatnák rám az emberek, hogy szemtelen.
Hirtelen megcsapott a hideg szellő, eddig is fáztam, de így már vacogni is elkezdtem. Utálok fázni, akkor sem örültem neki sőt. Az ablak felé pillantottam és az egyik idióta ott hűsölt. Azt hittem, hogy ott helyben szét fogom verni a fejét, amikor már harmadjára sem zárta be az ablakot. A vacogás abbamaradt a méregtől, ami elborította az agyamat. Felszívva magamat hamar el is indultam oda. Szerencséje volt, hogy útközben Benedek engem megelőzött, mert én biztos kidobtam volna az ablakon. Így az orrom alatt szitkozódva trappoltam vissza, ledobtam a testem ismét a kanapéra.
- Még mindig fázok... - volt mögöttünk egy pokróc, ami rá volt terítve a háttámlára, onnét lehúztam kínomban és magamra tekertem. - Bocsi, pofátlan vagyok, kérsz belőle? - nyújtottam a kezemmel a takarót, ami abban a helyzetben egy madárszárnynak hatott, úgy rácsavartam a karomra is.
- Egyébként én karatéztam négy éves koromtól, egészen tízéves koromig. Akkor átváltottam a cselgáncsra és… azóta azt tolom. Sajnos, már az edzésekre nem tudok eljárni, ezért maradt a gyakorlás itt. - már kissé nyugodtabb voltam és kevésbé haragos. Már csak az a gyermeki duzzogás járt át, ami lassacskán feloldódott.
- Szerintem majd lassan tiplizek, mert fázok, és nem szeretnék tüdőgyuszkót kapni, mert akkor nyomhatnám az ágyat néhány napig. - lebiggyesztettem az ajkaim, úgy pillogtam Benedekre. - Akkor majd, ha szívesen látnátok a navinében, szólj vagy majd szól Matt és beintézem magamat. Valahogy. Még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom. Végtére eridonos vagyok, bármit megoldok. Még egy zárt ajtót is berúgok, nem hogy alohomórával nyitnék ki vagy lenyomnám a kilincset.. - felhorkantva röhögésben törtem ki. Vicces volt, de sajnos igaz is.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 3. 22:36 Ugrás a poszthoz

Nyuszi pajtimnak.


S lám, eljött az este. Végre eljött a nap legjobb része, a vacsora. Úgy rohamoztam meg a nagytermet, mint akit kergettek. Az Eridon asztalhoz ledobva magamat tömtem az arcomba az előttem termő ételek sokaságát. Nem válogattam, amit elértem, megettem.
Amilyen gebe voltam, olyan sokat ettem, ráadásul nehezen is híztam. Köszöntem a géneket, apu.
Tele volt mindkét pofazacskóm, úgy néztem ki, mintha egy gyűjtögető mókus lettem volna. Csak nekem nem makkokkal volt tele a pofim, hanem a vacsorával, ami nem mellesleg az egyik kedvencem volt. Amíg ott tömtem a fejem, s a többiekkel esztelenkedtem, közben a vizsgákat beszéltük ki. Végül aztán már kezdtem bepánikolni, hogy az egészet elrontottam, mert mindenkinek más jött ki. Ahhhjjj....
Annyira felhúztam magamat, hogy nem is akartam többet hallani a vizsgákról s felkapva a tányéromat igyekeztem átülni valahová máshová. Közben minden erőmmel azon voltam, hogy el is felejtsem az elmúlt öt percet.
Mivel mindenki olyan jól elvolt a másikkal, így keresnem kellett magamnak beszélgető partnert. S lám, Fortuna milyen kegyes volt hozzám, ugyan is láttam, hogy Bálint is egyedül, kirekesztve ült a háztársaitól. Legalább is nekem úgy tűnt. Egyből kaptam az ötleten, ezért oda egyensúlyoztam tányérostul, majd ledobtam magamat vele szembe.
- Szia. - Vigyorogtam rá. Fogalmam sem volt arról, menyire örült a társaságomnak, én nagyon örültem neki. Svédország óta alig láttam, sőt. A telelés alatt láttam rajta, hogy elég feszült volt. Bár nem mertem megkérdezni tőle, hogy mi volt a baj. Reménykedtem benne, hogy már jobb a hangulata, hogy sikerült megoldania a múltkori problémáját, amiről méh a telelés előtt próbáltam faggatni.
- Mizu?
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 6. 20:50 Ugrás a poszthoz

Lazriell.


Mindenki tudja, ha egy eridonos a környéken van. Igencsak nagyhangú népség vagyunk. Szinte mindig. A minap is éppen kviddics edzésről sétáltunk vissza a kastély felé, egymás közt fel-felemlegetve a vicces eséseket vagy csak az igen furcsa reakciókat. Például én is elég érdekesen reagáltam, amikor a kieresztett guresz egyből nekem esett, én idióta módjára Gergő felé húztam el a csíkot. Nem is én lettem volna.
Szóval visszafelé sétáltunk, csupa piszok voltam meg sár és talán még fűfolt is volt a taláromon - ne kérdezd miért, én sem értem -, amikor kiszúrtam az egyik padon ott gubbasztani Lazriellt. Megálltam, méregettem még pár pillanatig, aztán végül ott hagytam a társaságot s odaloholtam a kis kékséghez.
- Hány fűszálat számoltál meg eddig? - Vigyorogva léptem oda hozzá, úgy terveztem, hogy várok még egy kicsit, hátha válaszol. Viszont, már nem bírtam tovább és a kikívánkozó, óvatos kérdésemet is kiböktem.
- Izé, van valami baj? Furcsa vagy. - Tettem hozzá azt a kétszavas kijelentést. Néztem még őt párpercig, aztán leültem mellé. Két könyökömmel a térdeimre támaszkodtam, úgy próbáltam oldalról megpillantani a pázsitra meredő arcát. Ha egyáltalán azt nézte és nem-e voltak lehunyva a szemei.
- Haragszol rám?
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 7. 18:58 Ugrás a poszthoz

Lazriell avagy Lysander.


- Ja, jó. - Még mindig ott görnyedtem mellette, hunyorítva próbáltam az arcát megpillantani, amit az a hosszú, barna hajzuhatag eltakart. Már majdnem a hajerdő alá láttam, mire ő gondolt egyet és a hátamon pihentette tovább a buksiját. Reakcióm egy tipikus Fannis mosolyból illetve kacagásból állt. Mást nem is nagyon reagálhattam volna, majd amikor kibökte, hogy mi miatt volt szomorú, kíváncsian megemeltem a szemöldökeim.
- Hogy mi? Mit hagytál el megint, Lysander? - Utaltam az egyik régi kedvenc játékomra, ami amúgy a Csábításból Jeles volt. Ez a Lysander nevű karakter a játékban szintén mindig elhagyta a dolgait, legtöbbször a jegyzet füzetét. Ezért is neveztem így Lazt, amikor elhagyta valamijét. Mondjuk már régóta nem játszottam azzal a játékkal, a suliban több szórakoztató dolog volt, mint a játékban. Ezért nem is bántam.
- Segítsek megkeresni? - Tettem fel a legelső kérdésemet. Igazából ez egy alapkérdés volt számomra, mert legjobb barátként ez alap funkció, hogy segítsek a másiknak. Szerintem. De előtte úgy ki szerettem volna röhögni, mint a huzat. De ismertem már annyira Lazriellt, hogy simán kinéztem belőle, hogy egy szó nélkül megfejeljen, mint kezdő szöcske a harangvirágot, vagy mint Ariel a korallzátonyt. Fájna.

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 21. 22:12 Ugrás a poszthoz

Ha nem jön be a Lysander, akkor Lazy leszel, pont. <3


Bólogattam, mert tudtam miről beszélt. Emlékeztem arra a momentumra, amikor megkapta és egy bagoly formájában el is újságolta nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy kitől kapta ezt a csomagot, de a buksi simi részemről kijárt érte az illetőnek, hisz nagyon boldoggá tette a barátosnémat.
Felszaladt mindkét szemöldököm, amint elkezdett utalgatni a Madagaszkáros-pálcakeresős kalandunkra. Elvigyorodtam, szinte már vihogva tettem fel neki, a kérdést, csípőre vágott praclikkal.
- Meglett vagy nem? Hát persze, hogy meg! Akkor ne problémázz rajta. - megveregettem a kék vállát - Nyugi, megtaláljuk a cuccaidat. Eridonos vagyok, abból is a hiperaktívabb fajta. - egy gyerekes nyelvöltéssel rákacsintottam és felpattantam a padról. Körülbelül olyan irammal pattanhattam fel, mintha tűbe ültem volna. Vicces, próbáltam megnyugtatni, de ez, az én számból inkább játékosan hangzott. Ahj.
Amíg tájleírást adott a tárgyairól, én fejkörzés kíséretében kiropogtattm a nyakamat, aztán pedig körül néztem. Kételkedtem benne, hogy pont ott, az udvaron lettek volna, de egy körülnézésbe nem haltam bele.
- Mond, hol láttad őket legutóbb? Ha a levitában, akkor bemehetek veled? Ne aggódj, megoldjuk! Idén voltam a Navinében is. Az már más, hogy Jared megbüntetett miatta, de-de-de nem félek egy prefibubutól sem. – fogpasztareklámba bevágható volt a mosolyom, amit megeresztettem. Lazriell valószínűleg ennyire nem lelkesedett ezért az ötletért, mint én, de az már lényegtelen. -
- Amúgy visszatérve a kereséshez, ott kezdhetnénk szerintem a körülszaglászást, Miss. Terelő. - vigyorogtam, mint a vadalma.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 22. 21:10 Ugrás a poszthoz

Gy.


ÚRISTEN. VÉGRE..... végre végeztem a vizsgáimmal, ráadásul már a napocska is kezdett fel-fel bukkanni. A tavasz jöttével nekem is egyre jobb, és jobb lett a hangulatom. Nem is csoda, a tél számomra túl hideg volt. No meg túl kopár, túl kihalt, túl unalmas, túl minden.
Na jó, bevallom, a tél idén két dolog miatt is jobb volt, mint eddig. Az egyik, ez a wellness pihenés Svédországban. A másik, mert elvittük a kviddics kupát, úgy örültem neki, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Bár lógott ugyan az orrom, mert a rellon vitte el a házkupát pedig nagyon sokat dolgoztam a pontokért, de legalább másodjára is miénk volt a kviddics, és ez volt a lényeg.
A minap épp az otthoni dolgokon gondolkodtam, apám nemrégiben bejelentette, hogy eltervezi venni azt a nőszemélyt, aki az utóbbi időben szerintem félrelépett jó párszor. Gyűlöltem azt a némbert, úgy éreztem, hogy ez a gyűlölet kölcsönös volt Tímea részéről is irántam. Azon törtem a fejemet, hogyan ugraszthatnám szét őket. Mocsok dolog? Az. Érdekelt az apám boldogsága? Naná. Épp ezért gondoltam úgy, hogy cselekednem kell.
A faluban járva-kelve nézelődtem boltok kirakataiban, vettem minden ízű drazsét a Czukorvarázsban. Teljes volt az életem. Egy padra heveredtem le, közben épp egy pelenka ízű cukorkát dobtam bele a számba. Természetesen erre csak azután jöttem rá, amint megéreztem azt a furcsa ízt a számban. Egy fura, fancsali képet vágtam, így reagáltam a kellemetlen ízre, aztán tovább süllyedtem a fejemben lévő gondolatok tengerében. Valamit ki kellett találnom, hogy kéne, megszabaduljak Timitől, de nem lesz könnyű, apu miatt. Egyszerűn elképzelni sem tudtam, hogy egy olyan jó, becsületes, kedves ember, mint apu mégis miért, és-és-és hogyan boronálódhatott össze.... ezzel.
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. március 24. 17:24 Ugrás a poszthoz

Gy.


Én komolyan szeretem ezeket a drazsékat, olyan finom az a tutti-fruttis ízű, meg az epres is, de a fülzsír ízűtől vagy a hányás ízűtől még a nem létező szőr is feláll a hátamon. Ki volt az, az idióta, aki kitalálta ezt? No, meg ki az a bolond, aki ezt eszi.... Ja, én. Nem bírtam vele leállni, vállaltam a kockázatot.
Hányinger ugyan nem kerülgetett, de a furcsa íz, egyre inkább arra késztetett, hogy kiköpjem azt a nyavalyás cukrot. Bár a földre nem igazán szerettem volna üríteni. Tele volt a szám nyállal és cukormaradvánnyal, ugyanis voltam olyan balga, hogy összerágjam. Szerencsétlen. Mikor felpillantottam, egy ismerős srác állt előttem, aki egy zsebkendőt tartott elém. Nekem nyújtotta, én meg állatmódjára kikaptam a kezéből és beleköptem azt a nyálas.... izét. Ezután összecsomagoltam és beledobtam a pad melletti kukába. Nem szép dolog szemetelni.
- Fúh, köszi. Ha nem lettél volna, biztos jött volna Vuk. - arra célozgattam, hogy elég gyomorforgató műsort rendeztem volna. Nem tudtam köpni. Mindenki tudott köpni, én nem, nekem csak valami nyáladzásnak tűnt volna. Még ehhez is bamba voltam, de sebaj, nem is akartam tudni csulázni. Nem lettem volna rá olyan büszke, hogy tahó módjára szétköpködöm a járdát.
- Ehm.... te is piros vagy, igaz? - zoomoltam az arcát, ismerős volt a számomra. Mintha láttam volna már a klubhelyiségben, de ebben nem voltam biztos.
- Leülsz? - arrébb húzódtam a padon, hogy elég helyet csináljak neki. Volt egy olyan érzésem, hogy tényleg piros, és az Eridonosok összetartanak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Péter Fanni összes RPG hozzászólása (174 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel