de jó neked, hogy téged csak álmosít... XDDDD

Vér Lanetta - 2015.08.14. 13:14


Lalaaaa. *3*

Vér Lanetta - 2015.08.14. 14:06




azért hagyj egy kis levegőt...

Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.08.14. 14:16


én ezen szoktam röhögni....


Gyere ide Lala. :'3

YeeeeeeeeeeeeeeeeeY! >:D -egy csábos örömtáncot lejt az OFFban-

Mi vagyunk a legjobban Lala. :3

Supernatural, supernatural everywhere. *3* <3
 

Bran. XDDDDD
ez nagyon is igaz. ˇ-ˇ Eddig féltem a szellemektől és hasonló cukiságoktól, de most már NYÖM! *^*

Íme egy Dean, amikor nagyon kipihent....



egyszer a sok gif miatt fognak lelőni.....x'd

ELÍRTAM.XDDDDDDDDDDDDDDDDD Bocseesz. XD


javítva. *-*'

Lala, máris asszony lettél? :O Hűha, le vagyok maradva! :O

Vér Lanetta - 2015.08.14. 15:10


sajnos én sem tudtam róla. :c xd

A.L.E.X.

A temető incidens után pár nappal.

Összeszűkültek a szemeim, a pumpa ismét elindult felfelé bennem. Amint megfordult azzal a „húdenagyonlazavagyok” arckifejezéssel és mentegetőzni kezdett, sejtettem, hogy ez az eltévedős duma csak humbug volt. Ha biztosan eltévedt volna nem válaszolt volna ennyire nyugodtan. Mondjuk akkor csak magamból indultam ki, de ez elég ok volt arra, hogy ne higgyek neki. Minden apró mozdulatát figyeljem, főleg a kezeit.
Nem szándékoztam túl sokáig bájcsevegni, így épp a tárgyra igyekeztem térni. viszonozni akartam mind azt a kedvességet, amit tőle kaptam, péntek este. Ő hátrált, én pedig ismét megközelítettem, hogy szemben álljak vele. Már csak az kellett volna, hogy távolról, okoskodjon, mint ahogy azt a temetőben is tette. Az orrunkat alig pár centiméter választotta el.
Ám a hírhedt folyosó közbelépett, a fiú elcsúszott és elterült a földön, mint egy béka az úttesten. Azonnal kaptam az alkalmon, a fiúra vetettem magamat. A csuklóit a földhöz nyomtam, úgy térdepeltem felette. Két térdemmel pedig az oldalát szorítottam azért, hogy ne nagyon mocorogjon. Ahogyan a földhöz szorítottam, a kezeit nem húzhatta ki az ádáz szorításom alól, hisz nem igazán úgy nézett ki, mint egy izomhegy. Igen, erőfölényben voltam vele szemben.
- Rossz Eridonossal kezdtél ki, öcsisajt. - morogtam rá, a szemeim pedig villámokat szórtak. - Mi a neved, bugris? Jobb lesz, ha hamar kinyögöd! - vicsorogva utasítottam. Abban a helyzetben egy rellonos agressziójával vetekedtem.

Bagolyfalva Csillaga, avagy bátorítsuk a népet Millussal.
>>Ruha, Szemüveg, Haj & Hime<<

Már hetek óta csak a Ki Mit Tudról beszélt az egész iskola. Az elején nem is nagyon érdekelt, hisz úgy gondoltam, hogy biztos olyan, mint a mugli Ki Mit Tudok. Nem is igazán figyeltem oda, ahogy a KHban, szobákban, folyosókon, termekben, budiban, zuhanyzóban, könyvtárban, konyhában, nagyteremben.. egyszóval mindenhol erről beszéltek a diákok. A hetek elteltével kezdett engem is egyre jobban érdekelni a dolog, viszont jelentkezni még most sem volt merszem. Ráadásul nem is tudtam volna mit előadni, maximum gitároztam volna, de azt bárki tudott. Ha pedig énekeltem volna, akkor a zsűri tuti megkért volna, hogy táncoljam el Whitney Houstontól az I Will Always Love Yout. Úgyhogy hagytam a jelentkezést másoknak, majd talán pár év múlva.
Ám hetekkel később eljött a verseny napja. Miután felöltöztem az ágyamon ülve erőlködtem rá a patáimra cipőimet. Amint megnyertem eme ádáz harcot, a vattacukorszínű hajamat két kis csigába felkötöttem a fejem tetejére, és egy John Lennon szemüvegének egy távoli testvérét tűztem a hajamba. Kész is lettem, azonnal elsuhantam, Himével az oldalamon.
Épp kiértünk a kastélyból, amikor megláttam Millusom, gondolkodás nélkül rávetettem magamat örömömben.
- Wuiiiii!! - a távolból csak ennyit lehetett hallani, mielőtt a becsapódott a "bomba". - Sziiaaaaaa Kamilli-molli. - hatalmas szemekkel, és egy über idióta - ami igazából őszinte volt - vigyorral üdvözöltem a szőkeséget. - Mizu? Velem semmi, épp megyek megnézni ezt a Bagolyfalvi izébigyót, te is oda mész? Ha igen megyünk együtt, már tudom is hogy mit kell ott rágcsálnunk! - totál bepörögtem a lány társaságában, még Hime is csaholt azzal a vékony gumikacsához hasonlítható hangjával örömében. Meg sem vártam a válaszát, elkaptam a csuklójánál, próbáltam elhúzni magammal.

Bagolyfalva Csillaga, avagy bátorítsuk a népet Szöszkemillával.
>>Ruha, Szemüveg, Haj & Hime<<

Letámadtam a szőkeséget, közeledésemet egyedül csak az a "Wuii" hangutánzó szó jelezhette, hogy: " Vigyázz, jön a hülye!" Amint ráugrottam a lányra, kitörő örömömet nem lepleztem, hisz örültem, hogy megtaláltam a másik dinnyét, így azonnal üdvözöltem. E gyors improvizált szöveget is ledaráltam neki, amit fura módon sikerült elsőre kinyögnöm anélkül, hogy összeakadt volna a nyelvem. Saját magával. Még jobban megörültem, ahogy megerősítette az tehetségkutatóra való eljöveteléről. Már nem is volt szükség ahhoz, hogy elrángassam magammal, jött ő magától is, Hime pedig pattogva közlekedett közöttünk odafelé.
- Igen, igen! Jöttem a csapattársaimnak szurkolni. Gwencinek, Gergőcinek és Norbiccnak. Turbék-turbék! - vigyorodtam el gyerekesen- Ők is fellépnek, szóval jönni akartam, élénkíteni őket, persze amíg nem akar Gwenci kinyírni. - mintha egy elégedett sóhajt engedtem volna el- Mindig is szerettem kikészíteni, még ha nem is szándékosan. - megráztam a fejem, majd Szöszkemillára pillantottam.
- És te kinek jöttél erősíteni a táborát? - gondoltam megkérdezem én is tőle, mert hát úgy illett, plusz kíváncsi is voltam, hogy ő kiket pártolt. - Amúgy hallod, mi lenne, ha valahová előre ülnénk, hogy minél többet lássunk belőlük. Na? Na? Na? - izgatottan tettem fel a kérdésemet. Majd tovább gondolkodtam aztán kinyögtem még egy kérdést. - Te nem akartál jelentkezni? Én nem, mert nem akartam volna táncolni, mert nem tudok, de igazából, ha énekkel indultam volna, akkor is táncolnom kellett volna, mert a port a zsűri jobban bírná, mint a hangomat! - felkacagtam, ahogy ismét visszagondoltam az I Will Always Love You tánc verziójára az én előadás módomban. Talán úgy nézhettem volna ki, mint egy részeg liba, aki az etetőt keresi, vagy mint egy pók, aminek a lábára görkorcsolyát húztak.

Bagolyfalva Csillaga, avagy bátorítsuk a népet Szöszkemillával.
>>Ruha, Szemüveg, Haj & Hime<<

- Tutkó! Akkor ülünk előre, ott tényleg majd fogunk tudni csápolni, ugrálni, vonyítani és legalább nem kell nyújtózkodnunk, ha látni akarunk valamit a sok fej miatt! - egy peace jelet mutattam vigyorogva a lányra pillantva.  Megkönnyebbültem, ahogy rábólintott az elsősorra, mondjuk hülye lett volna hátra ülni, tény hogy ott többen lesznek, de nekünk tökéletesen megfelelt az első sor is.
- Jövőre, ketten?- meglepetten kérdeztem vissza, picit el is gondolkodtam rajta- Jó! - hirtelen rábólintottam, az arcomon még mindig a fülig érő mosolyom villogott. - De mivel? Énekelni azt nem tudok, a tánc sem az erősségem, csak ha valaki hosszú órákat áldoz rám. Egyedül rajzolni és gitározni tudok, meg egy picit zongorázni. És ennyi. - felkacagtam, zavaromat leplezni igyekeztem, mert tényleg zavarba gyüttem, csoda, hogy nem pirultam el. Épp felajánlottam volna a lánynak, hogy táncoljunk, mert azt, ha egészévben gyakorlom vele a tehetségkutató előtt, akkor simán jelentkezhetünk majd, ám ebbe nem tudtam belekezdeni, hisz a Szöszke borult, Stephie feküdt.
 A dűlő lány egyenest a karomba kapaszkodott. Magával rántott. Bele a földbe. - Waaaahhh! - felvisítottam a zuhanás közben, Hime pedig elspurizott onnan alólunk, pár méterrel arrébb. - Auu... -sajgott a fenekem, a napszemüveg is lerepült a fejemről valahová, a szoknyám a harisnyámmal pedig tiszta retek lett, ahogy fenékkel tompítottam a zuhanásom. - Figyelj Szöszkemilla, ha pihenni akartál, akkor csak szólnod kellett volna!  Egyébként egyben vagy? - sajgó hátsómat dörzsölgettem a kezemmel, majd valahogy összekapartam magamat és felálltam. A kezem nyújtottam a szőkeség felé, hátha igénybe veszi a segítőkezem, patám, mancsom. Másik kacsómat pedig a fejem tetejére tettem, hogy ellenőrizzem ott minden rendben volt-e, ám hiányt véltem felfedezni. - Hol a csudi-mudiban van a szemüvegem?! - kétségbeesetten felkiáltottam, közben a vattacukorerdőt tapiztam egyfolytában, amíg Kamillára vártam.

Bagolyfalva Csillaga, avagy bátorítsuk a népet Szöszkemillával.
>>Ruha, Szemüveg, Haj & Hime<<

Hime huncut húzásáért a szőkeség és a vattacukor fizetett meg, ugyanis Kamilla megbotlott, hogy nehogy a kutyára taposson -gondolom- aztán pedig mintha a saját lábában IS megbotlott volna, ahogy ő borult, én úgy borultam fel vele párhuzamban. Én a fenekemre ültem, ő pedig nem is tudom, hogy, hogyan érkezett a földre, mert épp a popóm dörzsölésével foglalatoskodtam, hogy ne érezzem annyira a fájdalmat. Próbáltam elviccelni az esést, de a fájdalom annyira bele nyílalt a popsimba, hogy lehet nem hangozhatott ez a "mókás megjegyzés" túlzottan barátságosan. Igazából ezt onnét következtettem le, hogy a lány nyüszögve kért bocsánatot. Egy kedves mosolyt igyekeztem dobni a lánynak, biztatás képpen, ez volt a Nyugi, nincs semmi baj mosolyom. Talán ezt nem sikerült olyan rosszul, mint az előző megszólalásom.  Aztán igyekeztem minél hamarabb felállni, hogy leporoljam magamat, mert tiszta piszok voltam a földön való hempergéstől. Aztán a karomat nyújtottam a lány felé, hátha igénybe veszi a segítségemet.
Ám eközben a jobb kezemmel a fejem búbján kezdtem kutatni, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem volt minden rendben. Beigazolódott. Tényleg nem volt minden rendben, ugyanis a szemüvegemnek lába kélt az esés közepette. Akkorra már Kamilla is felállt, és én pedig keresni kezdtem a kis csillogóst, szemeimmel úgy kutattam a szemüvegem után, mint a kviddics edzésen a cikesz után.
- Hol csudában lehet?! - kezdtem kétségbeesésem miatt egyre jobban felháborodni, észre sem vettem a kis Himét, aki a szájában hozta vissza nekem az elhagyott kellékemet, hisz én végig a környék átfésülésével voltam elfoglalva.

Boldog Éjfélt! ^u^

Boldog éjfélutáni hat percet. ^u^

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||

Amikor ez a gondolat megfogalmazódott a kis buksimban, azt hittem, hogy öngyilkosságot fogok elkövetni, ha kilépek a kastély hűvös falai mögül. Végül megtettem és ki mentem a kapun. Még a kastély udvaráról sem értem ki, de már akkor melegem volt. Tűzött a nap, szellő nuku én meg ügyes voltam és elindultam. Valamikor késődélután öt illetve hat óra környéke lehetett, amikor elindultam a faluba a rajzcuccommal, hogy keressek valami jó kis helyet, ahol kiélhetem az elfojtott a rajzolási vágyamat.
Még a tornyunkban a hónom alá vágtam a rajzmappám s hátizsákom tele volt ceruzákkal, tollakkal, pasztellkrétával, radírral... egy szóval mindenel ami nekem volt és szükségem lehetett rá.
Ahogy haladtam a falu felé, Hime hűségesen követett engem, mint egy kacsamamát a kicsinye, avagy kutya a gazdáját.
- Szerinted Hime, hol lenne jó helyünk? Hol szerezhetek valami ihletet? - Pillantottam a kis kutyára, aki mellettem loholt. Ám a csöppség csak egyet vakkantott és haladt tovább.
- Értem, akkor menjünk arra, amerre visz a lábunk! - Mosolyogtam rá, bár halványlila gőzöm sem volt mit szeretett volna közölni velem.
Hosszas sétálás után a falu határához közelítettük, meg sem tántorodva mentem tovább egyenesen. Addig mentem, amíg meg nem pillantottam egy határozottan zöld területet, ami olyan volt, mint egy park. Azonnal tudtam ez lesz számomra a tökéletes hely. Csendes, nyugodt, békés meg minden. Bele is húztam a tempómba. Meg sem álltam a tóig. Amikor megérkeztem, kezemben még mindig Hime pórázát szorongattam, ahogy a tavat csodáltam. A kis szőrmók odasündörgött a tó partjához, hogy megvizsgálhassa a vizet.
- Hime, fúj! Nem szabad! Még beleesel! - Szóltam rá határozottan a kis kölyökre, aki láthatólag nem akart onnan elmászni.
- Ne csináld már, tényleg bele fogsz esni! - kicsit húztam a pórázon, hogy fel fogja tényleg ideje indulni. Remélem szót fogad.

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||

Egy magamfajta nyughatatlan gólyának nem valóak ezek az unalmas, semmittevő vasárnap délutánok. Jaaa, hogy tanulni kéne a vizsgákra? Hát mire vannak az órák előtti szünetek? Na, mindegy. A klubhelyiség egyik foteljében villant be az elmebeteg ötletem, így hát onnan kimásztam aztán megindultam a Fekete Gyöngy felé ahol az ágyamról felkaptam a rajzcuccaimat. Mindet belegyömöszöltem a hátizsákomba, hónom alá csaptam a rajzmappám s Himét pórázon fogva vezettem ki az épületből.
Kinn rettenetes meleg volt, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy megtántorítson. Makacsul dacoltam a hőséggel a kutyám társaságában. Csak mentünk, mentünk, mendegéltünk mindaddig, amíg a faluhatáránál nem találtuk magunkat. Ott volt tőlünk nem messze a temető, de valahogy elkapott egy olyan érzés, hogy nem kéne odamennünk, főleg, hogy hamarosan sötétedik. Hirtelen feljöttek bennem az egy hónappal ezelőtti kellemes élményeim. Nem volt túl szórakoztató szoborrá dermedve éjszaka a temetőben feküdni a földön. Örülök, hogy kicsapták azt az idiótát, sajnos én nem tudtam elverni a kedvessége miatt, de talán csak Fortuna akarta tőlem megóvni. Mindegy.
Hamarost tovább indultunk Himével, veszettül kerestük a tökéletes helyet a rajzoláshoz, amíg egy kis tavacskához nem érkeztünk. Amint megpillantottam, tökéletesnek gondoltam az ihletszerzéshez. És Hime is. A kis jószág megindult a tópart felé, én meg utána. Hagytam egy kicsit, hogy körül szaglászhasson, de amikor már megelégeltem, kicsit rántottam a pórázán. Gondoltam ebből felfogja, hogy indulni kéne.
Mintha egy ismerős férfihang csengett volna a távolban. Ismertem ezt a hangot. De sajnos arcot nem tudtam párosítani hozzá, ezért a fejem a hang feltételezett irányába fordítottam. A művészetis srác volt az, Min Jong. Egy gyerekes mosoly kúszott végig az arcomon.
- Szia! - Visszaköszöntem neki, aztán, hogy ne maradjunk téma nélkül, folytattam.
- Hát te? Ki jöttél egy kicsit sétálni? Vagy csak a tó szépségében jöttél gyönyörködni? - kérdéseim sorozata találta el a fiút, persze a mosolyom még mindig ott virított a fejemen. Félszemmel a corgi kölyökre pillantottam a biztonság kedvéért, tartottam tőle, hogy a vízimádatának hódolva belemászik a tó vizébe.

Boldog éjfélt! ^-^

'reggelt. q-q -bemászik, a takaróját húzva maga után-
Őszintén szólva, én visszasírom a jó meleg nyári reggeleket.. ><

Igaza van, Tanár úr!
Viszont akkor sem kellemes dolog ez a hűvös idő egy nyárimádónak.

Jé, itt egy MinJong. :3 - előbújt a pokróc-kuckója alól-

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután ||

S gyerekes mosolyomat nem lehetett lemosni az arcomról. Felismertem. Felismertem azt a titokzatos férfit, még ha el is rejtőzött a ruhái illetve kalapja s napszemüvege mögé. Az arcmemóriám többek közt mindig is jó volt, viszont a névmemóriám... hát az csapni való a mai napig. Tudtam, hogy ez a művészetis srác és azt is, hogy totálisan elfelejtettem a nevét vagy azt, hogy bemutatkozott-e a múltkor. Kinek nincs esze, legyen notesze...
Kíváncsi kérdéssel nyitottam felé, amire valamit hebegett-habogott. Szemöldökeimet ráncolni kezdtem. Nem, nem azért mert haragudtam, csupán nem értettem, hogy mit szeretett volna kérdezni a tóval kapcsolatban.
- Igen, ez a Bogolyfalvi tavacska. - Helyeseltem, bólogattam, és persze Himére is figyeltem, aki a talajhoz simulva, sunyin kúszott a tavacska irányába, a tőle telhető leghalkabban igyekezett a víz felé. Megelégeltem. Mérgemben felkaptam a földről az ölembe, szerető ám szorító karjaim közül nem volt menekvés a számára, így végül én is nyugodtan beszélgethettem a sráccal.
- Úgy jöttél el sétálni, hogy nem is tu... jaaaaaa, hogy eltévedtél! Aha, értem. - Majdnem kioktattam, szerencsére nem történt meg, mert hozzátette, hogy el is tévedt. Érződött a hangján, hogy néhol igencsak törte a magyart. A mimikám megváltozott. A morcosan lefelé görbülő ajkaim hamar visszaálltak az eredeti helyükre, tehát ismételten mosolyogtam.
- Nincs baj, majd belejössz! - Igyekeztem bátorítani, hátha bátrabban fog majd hozzáállni a magyar nyelv elsajátításához. - Egyébként, itt vagyunk a falu határában, igazából még én sem voltam itt ezelőtt soha,-a tónál- pedig már egy éve itt lebzselek, mármint a suliban.. Na jó, hazudok, párhónapig Madagaszkáron is voltunk, de ez nem lényeg. Segítsek vissza jutni? - felajánlottam neki a segítségemet, legalább így én is jobban megismerhetem az itteni járást. Ha elfogadta, ha nem a segítségemet, én folytattam a mondókámat.
- Igazából rajzolni jöttem, de mikor épp kiléptem volna a szobaajtón visszapillantottam Himére. Nem volt szívem a szobánkban hagyni, ezért elhoztam magammal, had szaladgáljon. – Történetem közben a ficánkoló kis hordócskát próbáltam kordában tartani, nehogy kiugorjon a karjaim közül egyenesen bele a vízbe.
- Amúúúúúúgy, hogy vagy?

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||

Zsír, értette, hogy mit is próbáltam neki összehápogni alig két és fél perc leforgása alatt. Sajnos, ahogy magyaráztam nem tudtam magamat kontrollálni, vagyis, hogy ne hadarjak. Ám lehettem annyira érthető, hogy megértsen, vagy csak udvariasságból bólogatott, ahogy én is szoktam a tanároknak, amikor magyaráznak órán, de én nem figyelek...
- Akkor maradsz még velem itt egy kicsit? - felcsillantak a szemeim, Himét már szinte nyomorgattam örömömben. Szerencsétlen állatka már biztosan azon gondolkodhatott, hogy inkább nem mozdul meg, mert csak ő járna pórul.
- Komolyan vigyáznál rá addig? - Reménykedve pillantottam rá, majd csak egy kósza gondolat siklott át az agyamon- Ugye nem akarod ellopni? - Gyanakvóan mértem fel az előttem álló srácot és hátrébb húzódtam, azonban ahogy lassan Hime felé nyúlt.  A kis corgi a kéz irányába nyújtogatta a nyakát, és megszaglászta a fiú kezét, utána felpillantott rá s vakkantott egyet azzal a vékonyka kölyökhangjával.
- Szerintem tetszel neki. - Lehajoltam a kutyával, a földre helyeztem, ám a pórázát nem engedtem el, így biztosra mentem, hogy MinJonggal fog foglalkozni és nem a tóval. Így is történt, a kis kölyök hamar körbeszaglászta.
Amíg ez a folyamat lecsurgott, én érdeklődtem MJ után, amire ő is visszakérdezett, én válaszképpen biccentettem egyet mosolyogva. Ez csak annyit jelentett, hogy én is jól voltam. Aztán csak a pórázt átnyújtottam, megvártam, amíg elveszi tőlem, végül pedig egy ott lévő padra letelepedtem. A rajzcuccaimat kipakoltam, majd csak egy grafitceruzát megragadva a hajamat feltűztem vele egy kontyfélébe. Rajzolás közben mindig is zavartak a rózsaszín kósza tincseim. A rajzolós füzetemet hamar fellapoztam, egy üres oldal után kutakodva.

Choi Min Jong
|| Egy meleg vasárnap késődélután || Hime ||

- Igen! Mármint...- Megráztam a fejemet, ezzel párhuzamosan a szemeimet is lehunytam, aztán ismét rápillantottam és folytattam. - Nem! Csak hát...sosem tudhatom. Otthon, amikor anyánál vagyok abban az utcában minden hónapban... – Elgondolkodtam, hogy milyen témáról is akartam volna duruzsolni, de inkább offoltam a mondatot és egyet sóhajtottam. - Na jó, nem lényeg. Fő az óvatosság. - Javítottam ki magamat s egyben menteni igyekeztem a helyzetet, nehogy valami irigykutyának tekintsen, aki veszettül védelmezi a kutyáját... Oké, ez nagyon furán hangzott. Köszönjük Fanni.
- Jéé, a bácsi beszél angolul? - direkt incselkedtem vele, fiatal srácnak tűnt, nem lehetett öregebb a mestertanoncoktól, talán csak egy-két évvel, de ez sem volt rá garancia. Biztos nem volt ínyére az, ha valaki lebácsizta őt.  Remélem vette a poént és nem szívta mellre.
Szerencsére Himének szimpatikus volt MJ,ezért hamar átadtam a stafétabotot, én pedig elvonulhattam rajzolni. Hime, aki már jócskán be volt sózva, amikor azt érezte, vakkantott egyet, mert az ösztöne azt súgta mintha elbambult volna Minjong. Ezt követően a kis vakarcs azonnal megkapta a törődést, amit magának kikövetelt, komolyan úgy csinált, mintha hanyagoltam volna, pedig ez egyáltalán nem volt igaz. Nagyon is, hogy sokat törődtem-törődöm vele, ha lehetne órára is bevinném, azonban sajnos ezt nem lehet. Fél füllel hallottam, hogy valamit gagyogott a kutyának MJ, de halványlila gőzöm sem volt róla, mikkel tömhette a kölyköm fejét. Himének természetesen ez is nagyon tetszett, még ha nem is értette, élvezte. Azt a rövid,lompos farkát úgy csóválta, mintha ezen múlt volna az élete.
A kis kölyök zabolátlanul ugrált, pattogott, csipogott és hempergett. Élvezte, ahogy dögönyözte MinJong, ám valami olyasmi törtét, amire nem számított. A csávó, szó szerint bekapta a fejét!-nem az egészet- Szerencsétlen blöki úgy megszeppent, hogy még nyikkanni sem mert, ezért inkább csak meghátrált esetlenül és lecsüccsent a fenekére. Párpillanatig szemezett a vele szemben ülővel, aztán rövid lábaival kinyomta magát, és megindult, hogy befészkelje a kis hordótestét a fiatalember ölébe.

-bekukkant pár percre- Lilith, ne húzz fel egy rellonost. xDDDDD

Szöszkemilla. *-*

Dióó.

Lil', én nyugodt vagyok, csak egy tipp volt.

Mekkora szeretetosztás van itt, gyerekek! *-* -picit arrébb húzódik, mielőtt még ő is kapna valakit a nyakába-

És én már nem is vagyok, Szöszkemilla? QnQ

Cuki vagy, Lilith. :"3