Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Rövid, velős választ adott. Nem nagyon tudtam vitába szállni vele. Álmos olyan, mintha nem gondolná túl a dolgokat. Van egy megingathatatlannak láttatott világképe, ami egyszerű és kiszámítható, ebben pedig olyan nyugalommal találta meg a helyét, mint egy buddhista szerzetes. Hogy a sokszor rezzenéstelen arc mögött milyen fájdalmak, szorongások húzódhatnak meg, arra minden esetlen keresztkérdésem ellenére nem sikerült még rájönnöm. Csak idő kérdése. Még ha nem is vallatni akarom. Megfejteni azért igen, előbb-utóbb. Ha tényleg nincs szó álcáról, és őszintén ennyire letisztultnak látja a körülötte lévő világot, akkor ezt rettentően irigylem tőle. És elképzelhető, hogy egy nap el is sajátítom majd.
- Változott azóta? - mármint a mentalitása. Utunk többé-kevésbé keresztezte egymást az évek során, de nem ismertem őt annyira, hogy véleményt formálhassak róla. Fogalmam sincs, mennyit változott, és minek a hatására.
- A lényeg, hogy így vagy úgy, de jó legyen - azért nem tette volna szóvá, hogy mire lyukadtunk ki az előbb, azt hiszem. De tény, hogy számomra a klisésnek hangzó mondat ellenére az volt az elsődleges cél, hogy adott esetben a továbbiakban is szívesen töltse velem az időt. Ez majd akkor derül ki, ha már nem leszünk kollégák.
- Becsülöm a nővéred tűrőképességét. Igaz, nem hiszem, hogy sok vizet zavarsz otthon - megkockáztattam kimondani a feltételezésem. Egyke vagyok, fogalmam sincs, mennyire ragaszkodnék a testvéreimhez. Csak azt tudtam, hogy a szülőktől jobb megtartanom a tisztes távolságot. Anyámat néha látogatom, apámat fogalmam sincs, mióta nem. Jó ez így. Bőven elég. - És az nem lehetőség, hogy maradsz? Mindig vannak új projektek. Köthetsz új szerződést, vagy csak meghosszabbíttatod - vázoltam, ha már ennyire mindegy neki, hol köt ki. Csak az biztos, hogy el fog menni a minisztériumtól?
- Pláne. Herkulesfürdőről már igen. Szomorú történet, igaz? Merthogy már csak pusztul... Miként lehet ott üdülni? Rám férne a pihenés, főleg majd a szünetben. Szeretem kiszellőztetni a fejem egy kirándulással, néha még a fürdéssel is, csak hát elég sápadt a bőröm, hogy mutogassam - mosolyodtam el. Látszott rajta, hogy szívesen mesélt a környékről, kedves lehetett a szívének a hely.
- Jöhet - nyújtóztattam ki végtagjaimat ültömben, és vártam, hogy Álmos egy következő kört hozzon. Lehet, hogy sok lesz a végére, de majd hazakísérjük egymást tántorogva. A közelben lakunk.
- Svájcot meg akkor nem kell bemutatnom, legalábbis egy részét. A varázslófalu, ahol felnőttem, Zürich mellett található egyébként. Nagyon szép. Rálátni a tóra a birtokról. Régi, patinás ház. Csak hát egyelőre apám kezén van - tettem még hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Megvilágosodtál - kontráztam rá, ha már ennyire evidensnek próbálta éreztetni, hogy nem meglepő módon felnőtté vált. Csakúgy, mint bárki más. Attól még szerintem a fejekben megmaradhat a gyerekes gondolkodásmód, sajnos, úgyhogy valóban igaz a mondás, hogy a kor csak egy szám. Ha felidéztem az emlékeimet, mindig is érettebbnek tartottam magam a korosztályomnál. A személyiségemet tekintve pedig elég erős alapokkal rendelkeztem. Nem volt pálfordulás az életemben, semmi olyan mérföldkő, ami merőben befolyásolta volna a jellemvonásaimat. Az anyámmal való kapcsolatom konszolidálódott valamennyire, enyhült a pesszimizmusom, illetve finomodott az olykor durva szókimondásom, így talán a külvilág már azt hiheti, hogy kevésbé morgok dolgokon. Ezt leszámítva, semmi extra.
- Bajkeverő gyerek voltál egyébként? - kérdeztem rá direkten. - Nekem már akkor is nehéz természetem volt, de elfogadták, hogy fura vagyok, és békén hagytak - a tudásomat nem vitathatták, a nyers stílusommal megpróbáltak együtt élni, a diákok egyébként sem kerültek hozzám túl közel. Furcsa belegondolni, hogy milyen régen volt már ez az időszak, és mennyi minden telt el azóta.
- Mintha menekülni akarnál... - kénytelenül elmosolyodtam ezen a kis kirohanásán. Dacosnak, hajthatatlannak tűnt, szilárd elhatározással a hangjában. Már pedig semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis nem rossz szándékból akartam a közelemben tudni. Nem is volt szempont, hogy nekem dolgozzon. - Honnan veszed, hogy ennyire érdekelsz másokat? Talán rosszabbodott mostanában az állapotod? - nem érdekelt az aktája, csak a teljesítménye, és nagyon ritkán a csapathoz való hozzáállása, mert akármennyire irreleváns számomra, azért a közösséget befolyásolja, hogy ki milyen hangulatban dolgozik, és hát néha kénytelenek vagyunk kommunikálni, összedolgozni egymással. Azt bizonyára tudta, hogy a képességek nagyon érdekelnek, mégis, inkább tekintettem erre valamiféle kórra, betegségre, amitől szenved, mintsem profitál. Bár biztosan rengeteg kiaknázatlan lehetőség van abban, amit tud. Már ha valóban tudja néha kontrollálni. Összefontam magam előtt a karjaim, és úgy figyeltem őt.
- Nem olyan rossz hely a minisztérium -  tettem még hozzá, de nem akartam, hogy azt higgye, a személyügyről küldtek, ezért témát váltottam.
- Így fogok tenni - jelentettem ki, aztán megvártam, amíg Álmos visszatért az újabb korsó sörömmel, és a koccintás után folytattam. - Csak nem arra célzol, hogy értékelnem kellene a tényt, hogy apám még életben van? - lehet, rosszul értettem, de erre most nagyon felvontam a szemöldökömet. Kényelmetlenül mozgolódni kezdtem a székben, érezve, hogy olyan felé terelődött a beszélgetés, ami felé nem biztos, hogy akartam.
- Nincs. Miért? - pislogtam értetlenkedve, amint belekortyoltam a sörömbe. Hideg volt, enyhén habos, könnyen lecsúszó. Egészen felfrissítette a torkomat. - Én vagyok a kizárólagos örökös - már ha erre akart utalni, mert mi másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ha te mondod... Nekem biztosan mindegy - ha valaki nem nyitott az önreflexióra, abba nem tudom beleerőszakolni, de a válasza mindent elárult, egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki megbékélt a múltjával. Én hamar elfogadtam a sorsomat. A szüleim iránt sokáig tápláltam haragot, de egyúttal büszke voltam a kitartásomra, amiért ki tudtam törni a bűvkörükből, és egy tőlük távoli országban kezdtem új életet. Itt felépítettem valamit, ahol a Romberg név nem kimondottan jelentett bármit, és mára elértem, hogy osztályvezető legyek a minisztériumban. Sokat szoktam gondolkodni a múltamon, azt hiszem, valóban rám fért egy kis önismeret. Egy kicsit megsértődtem, de igyekeztem nem mellre szívni, a következő pillanatban pedig hagytam, hogy a gondolataimat elterelje a következő téma. Bűnbaknak pedig az alkoholt neveztem meg, mert Álmosra nem akartam haragudni.
Értetlenül meredtem rá, mint aki azt kérdezi tőle, hogy "most mi van?", mi rosszat mondtam? Törni kezdtem a fejem, és valahogy nem állt össze a kép, de jobban belegondolva, nem volt teljesen hülyeség a reakciója. Különleges, fenntartásokkal kezeli a külvilágot, és lehet, hogy van olyan részleg, ami megfigyelné, de az biztosan nem hozzám köthető, mert engem a tárgyak kötnek le, nem pedig az emberek.
- Elvállalsz valamit, tálcán kínálod nekik magad, aztán lelépsz, mert aggasztani kezd, hogy szemmel tartanak. Már késő, eddig kellett volna elfutnod. Tapasztaltál valami gyanúsat mellettem? Mondhattad volna. Szerintem hagytak dolgozni. Ha foglalkozol vele, akkor jobban megértheted a működését, és kihasználhatnád az adottságaid. Ha elnyomod, az kockázatos. Lehet, hogy nem kísérleti patkánynak néznek, hanem valóban segíteni akarnak. Ezt nem tudhatom. De felesleges mártírkodni - kíméletlenül őszintén álltam belé, és ez valószínűleg a sörnek, valamint az egyre fogyó türelmemnek volt köszönhető, de kimondtam, amit gondoltam a témával kapcsolatban. Utánam az özönvíz.
- Nem tarthatlak itt. Nem is tudlak. Majd ahogy alakul - már azt se kértem, hogy ne feledjen, mert amilyen önjáró, elengedtem az elvárásaimat vele szemben. Csak kortyolgattam tovább a sörömet komótosan, a fejemet ingatva. - Már értékeltem őt. Kiértékeltem. De ez egy hosszú sztori és még mélyebb seb. Egy kapcsolat két emberen múlik. Ha más bajom se lesz, talán felkeresem. Viszont annyira másként gondolkodunk, hogy csak vitatkoznánk. Az meg senkinek nem hiányzik, ugye? - belegondoltam, hogy végtére is a jelenlegi pozícióm nem áll távol ahhoz, aminek elképzelt volna, mert hát végül is nem a fő profilom lett a régészkedés és a kalandorkodás, de attól még a nézeteit utálom, és semmi kedvem a szemrehányásait hallgatni, vagy az álságos magyarázkodását a tetteiről.
- Elvoltam egyedül. De azért örültem volna, ha van valaki, aki megért, és jobban átérzi, hogy min megyek keresztül. Viszont ahogy nevelték volna, nem hiszem, hogy több empátiát várhattam volna tőle. A sok elvárástól egy érzéketlen báb lett volna, vagy együtt szökünk el - vontam vállat a lehetőségeket latolgatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Volt valami ijesztő abban, hogy Álmos nyugodt tudott maradni, legalábbis a tekintetéből nem tudtam kiolvasni az indulat vagy a feszélyezettség jeleit. Pedig minden bizonnyal számára kényelmetlen témákat feszegettem. Szándékomban is volt egy kicsit a falig elmenni nála, tenni egy próbát, hogy az eddigi viszonyunk fényében hol van az a pont, ahol meghúzza a határokat. Világos és nyílt kérést fogalmazott meg, nem vitte túlzásba a magyarázkodást. Ócska kibúvó. Nevetségesnek találtam. Egy pillanatra nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel, olyan derült égből hallatszott a válasz. Valahogy annyira ő volt, és mégis, egy belső hang korábban azzal az illúzióval kecsegtetett, hogy bízhatok az ellenkezőjében. Csalódnom kellett. De bevallom, ugyanúgy az "inkább magamban szenvedek" féle emberek típusát erősítettem, ezért nem nehezteltem iránta.
- Könnyű mondani - nevettem fel kínomban, és végül elfogadtam, hogy be kellett érnem ennyivel. Azt csinál, amit akar. A vezetője vagyok még, de inkább csak voltam. Ami nem a munkája, ahhoz nincs közöm. - Azért érdekelt volna a felettesedként az ittléted és a távozásod valódi, érdemi indoka - némi habozás után, de odaszúrtam ezt a kis gyenge érzelmi zsarolással átitatott megjegyzést. Nyilván, határozott időre szóltak a papírjai, de a minisztériumban ritkán ismernek lehetetlent. Könnyen el lehetett volna intézni, hogy tovább alkalmazzák valahol. Nem csak azért, mert ez adott esetben a munkáltatója érdeke lett volna. De tudta ezt jól ő is minden bizonnyal.
- Mondták már. De mi köze ennek ahhoz, hogy van-e testvérem, vagy sem? - és ha már így szokássá vált, hát én is látványosan megvontam előtte a vállamat, mielőtt beleittam volna az újabb korsó sörömbe. - És te szerinted nem vagy fura, mi? - vágtam vissza hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy a szavait emésztgettem. Mintha olyan ördögtől való lett volna ez a személyiségétől.
- Oh, mondjuk sokat segített volna, ha hagyod, hogy legyen. De hát ha neked jó így, akkor egészségedre. Én dolgoztam már saját magamon, mindenesetre köszönöm a tanácsot, de nem élnék vele - érezhetően feszültebb lett köztünk a légkör, mégsem szerettem volna elpattanni. Megnyomtam a hangsúlyt ott, ahol azt érzékeltettem, hogy vele ellentétben másként gondolkodom, és próbáltam sugallani, hogy mennyire megvetem az olyan embereket, akik bár tehetnének a változásért, mégsem tesznek semmit. Aztán egy nagyobb lélegzetvétellel tovább ittam, és máris nyugodtabb lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Baglyom érkezett, amelyben a kézírás nem, de az aláírás annál ismerősebbnek rémlett. Óvári... Ha jók az értesüléseim, idéntől a Bagolykőben is tanít, de egyébként ő volt az a tehetséges ereklyekutató, aki alattam járt, és aztán úgy éreztem, hogy mindenhova követett. Mert régész- és ereklyekutatónak tanult, a magyarok szűk táborát erősítette a svédeknél, aztán később Pécsett is feltűnt a látókörömben, majd a faluban, és ezek szerint a minisztériumban sem kerülhető meg. Hát, végül is szűk ez a piac. Mindig is tudtam róla, hogy elhivatott, és sokra fogja vinni, de nem gondoltam, hogy a riválisomként kellene rá tekintenem. Én azóta a tárgybűvölésügyin sajátos ügykörökre specializálódtam, és a párkapcsolatom mellett nehezen tehetem meg, hogy alkalmanként a szabadúszó vágyaimnak is élve terepre menjek, de nem mondtam le róla teljesen. Ő meg, ahogy hallom, még maradt az ereklye vonalon. A lényeg, hogy újból keresztezni készültünk egymás életútját, bár úgy sejtettem, hogy a múltkori anyaggal kapcsolatban lesznek kérdései. Az aurorok ugyanis találtak az egyik helyszínelés során egy tárgyat, amit mi vizsgáltunk be, s mint később kiderült, ereklyére bukkantunk, ezért áttettük az ügyet. Nem olyan régen alakult meg az Ereklyegyűjtemény, ők foglalkoznak vele. Fene ebbe a sok átszervezésbe... Így is néha lehetetlen megjegyezni ezt a sok hosszú nevű szervezeti egységet. Egy biztos, a beosztottjaim nem aktakukacok, hanem érdemi munkát végeztetek velük. Nincs helye a lazsálásnak.
Szóval Detti találkozni akart velem. Én a megadott időpontban már az irodámban nyugtalankodva bámultam ki az ablakon. Bekészítettem teát, kávét és vizet, meg egy kis rágcsa is mindig akad, úgyhogy azt is. A poharak a tálcán pihentek. Elhelyeztem az asztalon minden szükséges előzményt, ha kell, s utána gondosan átlapoztam őket, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nyilvánvalóan ő sem tarthatta lehetetlennek a szerződés határozatlan időre történő módosítását, mi több, tisztában kellett legyen az ő munkához adott értékével és sajátos státuszával annyira, hogy számoljon a megtartásával. Ezért csak a fejemet ráztam, majd lemondóan a szemeibe néztem. Sajnáltam, hogy ennyire ragaszkodott a hülyeségéhez, és megpróbálta beadni nekem ezt a kis mesét, amit bizonyára már alaposan begyakorolt, ha más nem, a vérében volt. Belefáradtam a saját igazam bizonygatásába, ezért tudomásul vettem, hogy ezt a témát el kellett engednem. Halkan elmormogtam, hogy "értem", aztán próbáltam nem bosszankodni azon, hogy ilyen makacs.
- Valahogy nem tudlak elképzelni tanárnak ezzel a stílussal... - muszáj volt megjegyeznem, de láthatta, hogy elmosolyodtam utána. Tudtam róla, hogy a diákokkal másként viselkedne, és ha nem firtatnak bizonyos kérdéseket, akkor meglepően kommunikatív, legalábbis a tudást át tudja adni annyira, amennyire kell. - És azt sem néztem volna ki belőled, hogy szívesen tanítanál - ezt már őszintén vallottam be neki, ha még nem evett meg az előző mondatom miatt. Alkalmas rá tudását tekintve, a pedagógiai részét meg majd megítélik az állítólagos szakemberek. Mindenesetre furcsának találtam, hogy ennyire nem tudta volna a jövőjét, és ennyire közömbösen fogta volna fel a dolgokat.
- Mik azok a dolgok, amik miatt aggódni szoktál? - szegeztem neki a kérdést, ami lehet, úgy tűnt, hogy derült égből pattant ki a fejemből, és valóban az elkalandozásaim szüleménye volt. - Értem. Hát, igyekeztem a legtöbbet kihozni abból, amim volt - nem tehettem arról, hogy egyke lettem, és biztosan megvannak a hátrányai, érződik rajtam még mindig rengeteg sérülés. Hát, ez van.
- És akkor miért olyan meglepő, hogy más is lehet fura, nem csak te? Másképpen fura - próbáltam elgondolkodtatni, hátha sikerült. - Megy, de hogyan? Az a nem mindegy. Meg, hogy mit cipelünk a hátunkon, és meddig. Mármint ezt nem kioktatólag akarom mondani, mert tényleg nekem is sok év kellett, hogy erre rájöjjek. De időről időre, mint egy ördögi kör, visszaestem ugyanazokba a mintákba... - hát, ennyi őszinteséget talán megért az, hogy szöget üssek a fejébe. Ittam egy újabb kortyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hallottam, amint valaki a folyosón az irodám felé közeledett, majd megállt az ajtaja előtt. Micsoda hatásszünet... Kopogott hármat, először azt hittem, csak kettőt fog, és már nyitják is, mert ugye ki milyen jellem. Itt nagyon nincs mire rányitni, semmi olyat nem csinálok az irodámban, amit titkolnom kellene, talán csak arra vagyok allergiás, ha valaki az irataimat olvasgatja. Na meg, azért ne mászkáljon itt senki, ha nem vagyok bent, de olyankor meg működnek a riasztóbűbájok, mert reflexből szórom ki őket munkaidő után, és meg már azon is elgondolkodtam, hogy rúnáztatnom kellene a szobát, vagy valami időszakosan aktiválódó varázskört keríttetni rá. Aztán már szólni akartam, hogy nyitva, jöjjön, de kopogott még újabb hármat. Fel is mordultam, hogy akkor vajon harkály költözött-e ide, vagy valóban egy belépni készülő látogatóm akadt. Túlságosan sok ideig persze nem tudtam bosszankodni ezen, mert bár éppenséggel erélyes hangon engedélyt adtam a belépésre (magyarán közöltem, hogy szívesen látom, mi másként is tehettem volna, ha már meg volt beszélve az időpont), az ajtó mögül feltűnt Detti, és elterelte a gondolataim a megszólalásával.
- Óvári? - feleltem vissza. Kissé felvittem a hangsúlyt, mert ennyire hivatalos indítással nem számoltam, azt inkább a nagyon formális delegációk érkezése során szoktam meg. Olyan volt, mintha valami halasztást nem tűrő ügyben jött volna. Egy kissé bevallom, feszélyezni is kezdett a viselkedése. Baljósan helyet foglalt az egyik széken, meg se várva, hogy hellyel kínáljam. Nem sértődtem meg ezen, mert nem a dolgozószékemben ült le. Amint az ajánlat szó elhagyta a száját, felcsillantak a szemeim, és a bejáratra néztem, hogy nem maradt-e nyitva az ajtó. Mintha valami titkos és tiltott dolgot hoztunk volna fel, pedig még fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni. Érdeklődően leültem vele szemben a dolgozószékemben, s ha már ennyire köntörfalazás nélkül a lényegre tért, nem akartam, hogy tovább tartsa magában az ajánlatát.
- Ezek szerint nem a múltkori ereklyéről lesz szó. Hallgatlak... - ráérősen rendezgetni kezdtem magam előtt a papírokat, elkezdve elpakolni őket a mappájukba, de igen sűrűn pillantottam fel Dettire, jelezve figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Na és aztán? Nem tudsz nemet mondani? - nem úgy hangzott, mintha számon akartam volna kérni, hanem inkább rá akartam vezetni arra, hogy a szememben valahol ellentmondásba keveredett. Mégis furcsa volt, hogy felemlegette Hellát, mintha csak ujjal akart volna mutogatni rá, a tulajdonképpeni felelősre, aki miatt ebben a kérdésben igent tudna mondani, de arra a javaslatra már, hogy maradjon tovább valamilyen módon a minisztérium kötelékében, már valahogy nem akaródzott pozitívan reagálni. Tehát ez a nyilvánvaló, saját magam által már egyenesen provokatívnak vélt megjegyzése, kifogása akkora kontrasztot eredményezett, hogy nem hagyhattam visszakérdezés nélkül. Aztán mintha ő is érzékelte volna, hogy nem lesz ez így jó, mert fogást találhatok rajta, némileg árnyalta mondandóját, és az én arckifejezésem is kisimultabbá vált.
- Hát, ha az anyagiak is számítanak, akkor nem a tanárit fogod választani. De ha tényleg az a vágyad, hogy átadd a tudást másoknak... Meglepődnék - morogtam, leginkább csak magamnak, s közben elbambultam az asztallapot bámulva. - Tehetséges vagy. Kár lenne, ha az idődet a kutatás és készítés helyett másra pazarolnád - próbáltam figyelmeztetni döntése súlyára. De hát... Volt ő már minden, ami csak lehetett. Gondnok is, mondjuk ott legalább érteni kell a bütyköléshez. Majd megtalálja az útját, talán. Sok ilyen bolyongó lélek van. És amilyen makacs... Csak hát kár ezért a tudásért. De a fejrázáson kívül tehetetlen voltam. Már azt is megbántam, hogy megmondtam a véleményem, mert biztosan nem érdekelte. Ha meg igen, akkor dacból, csak azért sem jönne vissza, hanem rohanna a katedrára. Menjen... Majd találok valakit a helyére.
- Arra, hogy olyan, mintha nem aggódnál semmin. Vagy nem érdekelne komolyabban semmi. És ez klassz, úgymond. Hogy csinálod? Mert ezt azok szokták, akiknek könnyű az életük, de neked amennyire sejtem - mert hát nem tudhatom biztosan, nem volt az. Pontosabban, ha könnyű életed lett volna, nem érteném, miért vagy zárkózott. Egyszerűen nem lenne logikus - folytattam az analizálását, és mivel sejtettem, hogy ezzel ismét könnyen kihozhattam a sodrából, próbáltam elrejteni az arcomon megbúvó mosolyt azzal, hogy lassan elnyújtott kortyokat kezdtem inni a söröskorsóból.
- Jobban, mint amennyire te tudod, vagy jobban, mint amennyire illene tudnom? - emeltem fel a mutatóujjam a levegőbe. - Na jó, esküszöm nem akartam, hogy ez egy terápiás ülésre hasonlítson. Hagyjuk inkább - feltartott kezekkel imitáltam ártatlanságomat, majd az alkohol hatásától halkan felnevetve felkönyököltem az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hagytam, hogy előadja nekem a monológját, amit minden valószínűség szerint többször elszajkózott már a potenciális jelölteknek ebben az időszakban, főleg azért, mert azt mondta, vannak más nyitott pozíciók is. Nem tudom, hogy ennyire bajban vannak-e, és hogy neki mennyire érdeke a felvétel, vagy valamelyik felettese sózta rá a toborzást, ha van egyáltalán neki olyan. Nem szakítottam félbe, még az arcmimikám is változatlan maradt. Mondandója felénél megtorpantak ujjaim az egyik akta fölött, és csak a végén eresztettem le azokat az ölembe. Nem először kaptam állásajánlatot. Hogy váratlanul ért-e? Egy kicsit, mert másra számítottam. Hogy elfogadjam-e? Ennyi információból biztos, hogy nem. Először szeretném ezt a dolgot jobban körbejárni, más forrásokat is megkérdezni, aludni rá néhány napot. De azt gondolom, mindenképpen több izgalom lenne benne, mint a mostani osztályvezetősdiben, amit nem is feltétlenül akartam, csak kineveztek jobb jelölt híján. Amint végzett, arcom kisimult, és egészen hízelgőnek kezdtem érezni, hogy megkeresett a lehetőséggel. Mindig nagy öröm számomra, ha valaki emlékszik még arra, hogy az első felsőfokú végzettségem a régész és ereklyekutató volt.
- Hallottam róla, természetesen. Érdeklődve figyelem a tevékenységüket, mert szerintem is fontos cél, hogy az ereklyéket megfelelően tartsák nyilván, és hogy minél több feketepiacon keringő ereklyét begyűjtsenek - vezettem fel a válaszomat. - Jól sejtem, hogy ez egy beosztotti munkakör? A vezető-koordinátor pedig a kurátor lenne? Egyébként hány fős csapatról van elképzelés? - tettem fel kérdéseimet, aztán a kancsóért nyúltam, és töltöttem magamnak forró vizet az egyik bögrébe, egy filter citromfüvet elvéve. Közben Dettinek is intettem, hogy ha nem is kell szóvá tennem, kért-e bármit az asztalról enni-inni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ez mi alapján is dől el? - ha nem akart, ő dolga. De hogy kényszerítették volna arra, hogy elfogadja, azt kötve hiszem. És akkor már eljutottunk volna oda, hogy a minisztériumi pozíciójának meghosszabbítását illetően már nem ennyire hajlott arra, hogy megragadja a lehetőséget. Mert nem akarta. Félt valamitől. Makacskodik. Vagy csak engem kezdett bosszantani. Félig egyenes, félig hiteles válaszokkal kibújva a valóság elől. De nem akartam már tovább pazarolni az energiáimat egy ilyenre. Nem hiányzott, hogy csalódjak a beosztottamban, és azt a szép képet, amit felépített magáról az elmúlt hónapok alatt, a közös munka során, most itt a kocsmában majd lerombolja a vállvonogatásaival, meg a pofavágásaival. Erre ugye ki kíváncsi, mert én biztosan nem voltam... Ezért meghagytam, hogy menjen a saját hülyesége után. Akkor legyen tanítóbácsi, másszon fel a katedrára. Kár érte, kiváló kutató volt. Majd talán rájön, mit veszített. Ha ez kell ahhoz, hogy közlékenyebb és barátságosabb legyen, akkor elfogadom a döntést. Lehet, hogy a benti légkörtől lett ilyen mogorva. Mondjuk túl sok jót előtte se hallottam róla, csak akkor még nem érdekelt. A munkája számított egyedül. Most már az se fog, mert nem itt lesz.
- Mindig van jobb mindenkinél, emiatt nem aggódom. A motivációid nem biztos, hogy sikerült megértenem, a döntés mögötti logikával, de lehet, velem van a baj. Mindenesetre kívánom a legjobbakat - ezt az utóbbit tényleg őszintén mondtam, és nem odaszúrásból. Mert sajnáltam, hogy egy ennyire jó munkaerő távozik tőlünk, még akkor is, ha az élet nélküle is biztosan tovább fog menni valahogy, ahogyan mindig. Újabb korty sör, miután kezdtem érezni, hogy ha lesz még egy korsóval, akkor már be fogok rúgni, ezért lassítottam.
- Nem ezt mondom... Pont, hogy nem. Csak azt kérdeztem, hogy csinálod, mi a trükk. Szeretném megtanulni - erősködtem tovább. Aztán éreztem, hogy elérkeztem egy bizonyos határhoz, aminél már tényleg kihoztam volna a sodrából, ha tovább megyek és átlépem. Tekintetébe fúrtam szemeimet, és elmosolyodtam, mintha élveztem volna a kialakult helyzetet, amit teremtettem. Álmos ijesztően titokzatos, a szeméből alig tudtam valamit kiolvasni, talán ezért kezdett el jobban érdekelni. Vállat vontam, megráztam a fejem, és letettem a sört. Mit akartam tudni? Amit érdemesnek tartott elmondani. Amit meg nem, végül is, ha nem az időjárásról szólt, azt is megoszthatta, mert majd a másik fél általában megítéli, hogy mit érdemes és mit nem. Lehet, hogy neki jelentéktelen, de a másik még kíváncsi rá. Előzetesen meg ne fossza meg a beszélgetőtársát az információtól.
Aztán hirtelen megnyílt, megeredt a nyelve, talán az alkoholtól végre, ami nagy nehezen hatni kezdhetett az agyára. Alig bírtam elrejteni az elégedett vigyort az arcomról, amit egy pillanat alatt váltott fel a meglepettség, a halvány döbbenet.
- Igen. Köszönöm - néztem mélyen a szemébe újból, hálás arccal. - Jó neked, hogy  téged legalább szerettek. Nekem sincs sok barátom. Kritikus vagyok, válogatós. És nehéz természet. De ezt pontosan érzed, amióta csak itt ülsz velem. Mondhatnám, hogy jó így, és mégis néha egyedül érzem magam - vallottam be, de talán semmi titkolni valót nem véltem ebben. - Miért ne lennél biztonságos választás? Szerintem nem csak mások csalódtak benned... Megértem, hogy van rajtad egy pajzs. De nagyon fárasztó, ha állandóan cipeled - hajoltam közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Annyiból mindegy a dolog, hogy már megtörtént. Viszont azért nem teljesen részletkérdés, mert ha az ital hatására engedett a felkérésnek, akkor utána sokkal jobban érthető, hogy hibáztatja magát a következményekért. Egy balesetnél is sokakban lejátszódik hasonló. Mit kellett volna másképp tenni, hogy elkerüljék. Rosszkor voltak rossz helyen. Míg más csak hozott egy rossz döntést. Vagy egy sima döntést, amit aztán később megbánt.
Apró mosolya kárpótolt és megnyugtatott arról, hogy még mindig szívesen lát. Miért is küldött volna haza... Lehet, hogy sokszor fogalmazok durván, de igyekszem ezen változtatni. Annak ellenére, hogy mennyi mindenen ment keresztül, és azon belül is milyen sok fájdalmat szenvedett el, egy nagy adag optimizmus és mosoly árad róla vissza, ami néha meg-meginog ugyan, de képes voltam belőle erőt meríteni. Elmosolyodtam. Egészen addig, amíg nem kérdezett vissza.
- Úgy... - kezdtem bele a válaszba. - ...hogy ne félts magadtól. Tudok magamra vigyázni, hidd el. Egyszer gyakorlott átoktörő lesz belőlem. Ne vond meg magadtól az esélyt, hogy közel engedj - a veszélyekhez való alkalmazkodás már ereklyekutató tanonc koromban elkezdődött. Próbáltam kissé vicces hangnemben válaszolni, hogy oldjam a feszültséget, majd az utolsó mondattal minden korábbinál konkrétabban fogalmaztam meg mondanivalóm mögöttes lényegét. Ha azért zárkózott el néha, mert úgy gondolta, nem érdemli meg a boldogságot, akkor rosszul vélekedett. Bár lehet, hogy ezzel az egész gondolatmenettel nagyon előre szaladtam. Mégis, a gyertyák fényei körülöttünk, a csókok és a gyengéd érintések azt sugallták, hogy volt köztünk kémia, nem is kevés.
Láttam, hogy elgondolkodott azokon, amiket mondtam, amit sikerként könyveltem el. Annak is örültem, hogy a válaszaira egyre kevésbé sikerült felkapnom a vizet. Talán egy kicsit finomodni kezdett a stílusom, amit szintén az ő számlájára írtam. Lehet, hogy jó hatással van rám, és ha így folytatódik, akkor kezesbárány leszek mellette? Persze így is folytatta a rá jellemző csipkelődést. Amint finomított a válaszán a boldogsága okáról, megkönnyebbülve sóhajtottam.
- És itt is szeretnék maradni, ha nem bánod - jelentettem ki a számára elpirultan, s hogy ezt nyomatékossá tegyem, megpusziltam a száját. Kíváncsi lettem, mit lép erre, majd kis szünet után folytattam. - Most te kérdezz - utaltam a kérdezz-felelek játékunkra, amit még ő ajánlott fel. Eldöntöttem, hogy kivételt teszek, nem fogok elzárkózni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szemöldököm felszaladt kommentárjára. Úgy látszik, semmi se jó soha. Ha az ember próbálja megadni a tiszteletet a másiknak, akkor azt teszik szóvá, míg ha maradok a szokásos nyers stílusomnál, akkor azt fogják kifogásolni. Azt hiszem, a jelenlegi munkahelyemen valóban túl sok időt töltöttem emberek között, és a kifejezésmódomban sokak által mondott javulás volt tapasztalható. De ezek szerint, erre még mindig nincs mindenhol szükség. Megforgattam a szemem, miközben a válaszon gondolkodtam, aztán végül úgy döntöttem, hogy nem rejtem véka alá a véleményemet.
- Értékelem a kíváncsiságodat, de azt tartsd meg inkább a terepmunkára, pláne ha még te jössz ide megkeresni valamivel. Nem szeretek finomkodni egyébként, de amennyire ismersz, ezt neked is tudnod kellene már - feleltem arrogánsan az elemezgetésére, amit gondolom nem sértésnek szánt, ha már azt akarja, hogy dolgozzunk együtt, s megkeres, mint egy porszívóügynök. Védekezően összefontam magam előtt a karjaimat, és úgy hallgattam tovább.
-  És átoktörői vagy ereklyekutatói mivoltomban számítanátok rám? Esetleg mindkettő? - szóval, szóval, persze, majd azt várta, hogy én itt kész tényeket fogok neki mondani, stílus ide vagy oda. Derült égből villámcsapásként ért az ajánlata, és nem tudom hol élt, ha azt hitte, hogy az életemet ennyire könnyen felforgatom fenekestül. Azért itt másra is gondolni kell. Mérgesen pillantottam fel rá, aztán a bögrémre. Kortyolni akartam a teámból, de még túl forró volt, így aztán ajkaimat kissé megégetve kaptam el onnan az italt, ami miatt csak még mérgesebben pillantottam vissza Dettire.
- A papírmunkától könnyen szabadul az ember. Egy vezetői széktől már kevésbé - persze mindennek megvan az ára, mint mondják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Jó, tudom, magas labda volt. De ez a humorérzék akkor se túl kreatív. Egy nagy sóhajtással megálltam, hogy bármit is feleljek. Inkább csak mosolyogtam, visszafojtva valami nevetésfélét, és a szemeimet forgattam. Közel voltam hozzá, hát persze. Beleborzongtam ebbe a közelségbe. Egyszerre akartam tőle távolságot tartani, és még közelebb húzódni, mint a múltkor a parkban. Egészen különleges érzés hozzáérni. A bőre tapintása... Kissé hidegebb, de pont ettől sejtelmes és vonzó.
- Jó. Én is mindig az vagyok. Óvatosnak kell lennünk - értettem magamra, magára, és magunkra, külön-külön és együttesen. Nem tudhattam, hogy hátba fog-e szúrni egyszer, de úgy döntöttem, hogy megelőlegezem a bizalmat, amit nem sok embernek adtam eddig, pláne előre. Ugyanakkor jót akartam neki, hogy vigyázzon velem, mert nyers a stílusom, szúrós vagyok, meg tudom bántani, ha akarom, mivel érzékenyebb nálam. És kettőnk dolgára is igaz, hogy óvnunk kellett, ha azt akartuk, hogy ebből valami komolyabb kerekedjen ki. Egyik kapcsolat sem könnyű, de a miénk különösen nem indul annak. Viszont mindig is szerettem a kihívásokat.
Kijelentését bóknak véve elmosolyodtam. Fura vagyok... Ezt már többször mondták nekem, nem lepődtem meg. De azon már igen, hogy mellette jó is. Ez valami egészen szokatlan jelző volt rám. Maradtam a furcsa, meg nem értett, elvont, magának való címeknél. De hogy jó is... Hát, ő tudja. Az biztos, hogy magam sem teljesen értettem a cselekedeteimet, amiket ő váltott ki belőlem.
- Ameddig lehet. Ameddig engeded. Vagy... ameddig jó - hogy mindkettőnknek-e, azt már ráhagyom. De el kellett gondolkodnom a megfelelő válaszon. Kérlelni nem szerettem volna őt, hogy viseljen el, és legyen velem. De amíg nincs ellenére, és pozitív a mérleg, addig végül is... Talán meggyőzhető vagyok. Legalábbis egy próbát megért.
- Mert óvatos vagyok. És közben valahol belefáradtam az emberekbe - azt hittem, ezt már tudta rólam, de úgy tűnt, hogy a szájába is kellett rágni. Mosolyogtam, töltöttem még egy pohár bort, és élveztem az est hátralevő részét a kérdésekkel, találgatásokkal, és valami újnak a kezdetével. Nagy megkönnyebbülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Rendben, akkor mostantól semennyire nem leszek veled udvarias - mintegy megkönnyebbülve vontam le a következtetést a válaszából. Egy hölgynek rosszabbul áll, ha nyers, de különösebben nem érdekel, mert se a barátnőm, sem a közvetlen munkatársam, így teljességgel ráhagytam, hogy milyen képet fest magáról a külvilágnak. Jómagam is sajátos stílussal rendelkezem, ami puhult valamennyit a Minisztériumban töltött éveknek köszönhetően. Kénytelen voltam ugyanis kompromisszumot kötni, hiszen ha emberek között dolgozom, az automatikusan kihat a szociális kapcsolataimra. Az pedig, hogy tárgyalóképesebb lettem, végtére is előnyömre vált. Megjegyzem, előtte se voltam rossz kommunikátor, szerintem.
- Nem - ez egy kicsit zavart, de ki kellett mondanom. Mit szépítsek rajta? Ez van, viszont ha nem kezdek el benne dolgozni valamikor, sosem lesz benne tapasztalatom. - Viszont van tapasztalatom varázstárgyakon lévő sötét varázslatok semlegesítésében - tettem hozzá, hogy szépítsem a kissé talán hirtelen felindulásból tett válaszomat. Kevés olyan projekt volt, ahol a frissen szerzett átoktörői végzettségemet kamatoztathattam. Talán túlságosan féltettek ahhoz, hogy kockáztassanak velem, vagy csak egyszerűen így dobta a gép. Messze vagyok attól, hogy átoktörőnek gondoljanak inkább, mintsem varázstárgyvizsgálónak és régész-ereklyekutatónak.
- Meglátom, mit tehetek - ígérni nem szeretek, nem is akartam. Azért pedig, mert valakik tőlem teljesen függetlenül munkaerőt kerestek, még nem ugrottam egyből, hogy potenciális jelöltek után kutassak. - Ki a kurátor? Természetesen nyitott vagyok egy megbeszélésre - szándékosan mellőztem az interjú szót. Ha nem Dettivel kell beszélnem, miért őt küldték a nyakamra, és mik a konkrétumok az állással kapcsolatban? Sok a nyitott kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kívülről nézve élvezetes volt a színjáték. Megkeresnek, felvázolnak egy álláslehetőséget. Nem a szokásos toborzót, vagy mondhatni házaló-porszívóügynököt kaptam, de biztos vagyok benne, hogy meg lehetnek szorulva az álláshelyeket tekintve, ha egy ennyire "diplomatikus" egyént küldenek tárgyalni. Annyiból övön aluli, hogy történetesen ő is képben van a velejárókkal, érti a dolgát, ha szakmázunk, akkor tud rá reflektálni, és ezáltal szakmai alapon felmérni a hozzáértésemet. Valószínűleg erre van szükségük, és nem a mézes-mázas körítésre, ami már a kommunikáció része. Nekik szakember kell. Lehetett nyers stílusa, vonogathatta itt a vállát, igazából valahol tetszett is, hogy nem könyörög, nem árul zsákbamacskát, hanem a kendőzetlen igazságot próbálva felmutatni villant meg egy járható utat. És hát, nem lennék Romberg, ha nem dagadna ettől a májam, hogy egyáltalán felmerült a nevem. Meg kellett fontolnom.
- Ahogy a kurátor jónak látja - feleltem, mint egy szekta frissen agymosott tagja, majd gúnyos mosollyal az arcomon bólintottam egyet. Rendben van. - Emlékszem rá - állapítottam meg a név hallatán, s már kissé sürgetett is az időpontokkal. Végtére is, még nem készültem elígérkezni. Ha időt kérek, alszom rá, és az újabb részleteket már vele beszélhetem meg. Ez a terv jónak hangzott.
- Igen. Jövő héten valamikor... Megpróbálok alkalmazkodni - jelentettem ki. Úgy tűnt, ez nem az a hosszúra nyúló, teázós megbeszélés lesz, de legalább több maradt nekem a következő vendég fogadására. Felálltam a székből, megköszöntem a lehetőséget, és amint minden kérdést tisztáztunk, elköszöntem a kolleginától, és folytattam teendőimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha nem jön, nem jön. Én tökéletesen elvagyok a munkámmal, és találok ezer hasznos, hasznosabb teendőt, mint a vele való találkozás, hiszen feladatokból mindig akad bőven. Az, hogy betoppant, ráadásul kemény két perc késéssel, hidegen hagyott. Meglepetten a karórámra néztem, majd ismét az érkezőre, és látványosan megvontam vállaimat, de hogy még egyértelműbb legyek, legyintettem is egy nagyot.
- Egyszer én is voltam gyakornok... - Svájcban, a Hamis Védővarázsok és Önvédelmi Eszközök Felkutatása és Elkobzása Ügyosztályán. Már akkor a pokolba küldtem az olyanokat, akik idiótának gondoltak csak azért, mert nem volt kellő tapasztalatom akkoriban. Nem felejtettem el, honnan jöttem. Kioktatóan emeltem rá a tekintetem.
- Na, nem ízlik az itteni? - pedig készültem, a múltkoriakhoz hasonlóan az asztalon várta a tálcán a két csésze és a kancsó, a kávémasina pedig a sarokban. Nem veszem magamra az ilyet egyáltalán, inkább csak egy újabb odaszúrásnak szántam.
- Köszönöm nagylelkűségedet - gúnyos mosolyra szökött a szám. - Ezúttal is teázni fogok - hangoztattam elhatározásomat, amely sziklaszilárd már egy ideje, a teapártiakat erősítem. Felálltam az asztalomtól, ahol eddig a bejövő leveleket olvastam, és magam előtt összefont karokkal megindultam Detti mellett a terasz irányába. Itt esik útba az emeleti büfé, ahol általában rendelek többedmagammal.
- Hogy vagy? - erőltettem emberséget magamba, tudván, hogy nem kenyere a bájcsevej, mégis mulattatónak találtam erről érdeklődni, miközben a folyosón lépdeltem előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Sóhajtottam egy nagyot. Ezek a mai fiatalok... Dehogy voltam én olyan. Már akkor is eszemnél voltam, és alázattal, teljes odaadással akartam megszerezni a tudást, aminek még mindig csak a töredékével rendelkezem ahhoz, hogy teljesen elégedett legyek magammal. Sosem jön el az a pont mondjuk, úgy érzem.
- Kikérem magamnak. Ezt nézted volna ki belőlem? - láttam Dettin, hogy fel volt dúlva, alapvetően mondják, hogy én is szeretek bosszankodni dolgokon, ezért megmosolyogtatónak találtam érkezését. Jobbnak véltem hát humorral terelni a témát kíváncsiságomra, hogy vajon milyen benyomása alakulhatott ki rólam a megismerésünket követő időben.
- Nem-nem, elnézést - csillapítottam a kedélyeket. Talán túlságosan elvetettem a sulykot. Pedig legtöbbször van okom rá, de lelkes vagyok a téma iránt, amit Detti képvisel, ezért nem tehetem meg, hogy elüldözöm, na meg az egyébként sem egy osztályvezetőhöz méltó viselkedés. Egyszerűen a humorunk két külön kategória, amint a jelek mutatták. - Az igazat szeretném hallani. A felszínességet másnak tartogasd - válaszoltam határozottan, és ismét elmosolyodtam a helyzeten. - A szokásos módon. Mennék már szabadságra egy kicsit végre, mert legutóbb egy raktárnyi kütyüt küldtek átvizsgálni, valami razzia utáni örökség gyanánt - többet nem akartam elárulni egyelőre, hátha így is túlfeszítettem Detti ingerküszöbét. Vagy meg kellett volna várnom a kávéjával, sokan csak azután vesznek fel emberi alakot. Mikor a lényegre tért, vettem egy mély levegőt, és megállva feleltem.
- Álmodni nem álmodtam ilyesmikről mostanában... De gondolkodni gondolkodtam rajta. Az a helyzet, hogy a vezetőség nem enged egykönnyen. Nem akartam osztályvezető lenni annak idején, de mint érzed, nehezen alkalmazkodom másokhoz. És egyelőre nem látom kiforrottnak a háttérintézményeteket ahhoz, hogy elkötelezzem magam. Mindenesetre támogatom a kezdeményezést, és nyitott vagyok az együttműködésre - ha már diplomatikus választ emlegetett, most megkapta, ahogyan a nagykönyv szerint kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lehunytam a szemem, és elszámoltam háromig magamban. Majd folytattam tízig. MJ tanította ezt, hogy ne akarjak azonnal felrobbanni egy-egy érzékenyen érintő kommentre. Vettem egy mély levegőt, és inkább úgy döntöttem, hogy nem jön ki hang a számon. Ha viccesnek akartam volna találni, akkor esetleg valami nevetésfélét reagálhattam volna rá. Ha viszont sértegetni akart, nem a legjobb alkalmat választotta hozzá. Én, és a mihaszna gyakornokok?
- Már ne is haragudj, de mi van rajtam, amitől úgy nézek ki, mint aki idióta volt gyakornok korában? - ezt már inkább döbbent kíváncsisággal a hangomban kérdeztem tőle, és szerencse is volt, hogy nem felháborodva, támadólag rukkoltam elő valamivel irányába, hiszen nem drámázni szerettem volna, különösen nem a munkahelyünkön.
- Értem - vettem tudomásul anélkül, hogy bármi hozzáfűzni valóm akadt volna, mert igazából nem biztos, hogy ezek után bele akartam menni a részletekbe, és nem az az ember vagyok, aki faggatni fogja a másikat. - Hát... egy állóóra, ami csak a holdfényben, a megfelelő óra megfelelő percében fedi fel a titkát, és vagy egy tucat elvarázsolt portré, akiknek a titkait még mindig nem fedtük fel teljesen, de úgy sejtjük, portálként szolgálnak valahová - ecseteltem neki mosolyogva a legújabb fogásunkat, amire büszke is voltam, hogy megfejtettük úgy ahogy. Legalább neki, házon belül erről beszélhettem, és nem kötött az a fránya titoktartás. Nem mintha kifelé olyan nagy késztetést éreznék kotyogni.
- Ezt nem is tudtam, gratulálok! - fejeztem ki őszinte elismerésem, mert szakmában viszonylag jártasként tudom, hogy ez nagy dolog. - Mármint akkor ez tulajdonképpen egy szakmai vagy külsős tanácsadó, ha jól értem? Érdekes lehet... - ezúttal az én szemeim csillantak fel a hírre, és igazából külön örültem, hogy az előbbi elutasító válaszom nem követte szemforgatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ölni tudtam volna a tekintetemmel, de ez nem volt az a nap, hogy előbújjon belőlem a gyilkos, ha van egyáltalán. Vettem egy mély levegőt, majd néhány másodpercet bent tartva kifújtam, hogy megnyugodjak. Érdekelt, miért jött, bár sejtettem, és rövidesen világossá is vált, de attól még nem tartottam jó ötletnek összerúgni vele a port, annak ellenére, hogy nem közvetlen kollégám. Egy dolgot már korán megtanultam róla, mégpedig azt, hogy rendkívül elhivatott és lelkes a szakmája iránt, úgyhogy az ilyen embert bár ha nehéz is a közös munka, de becsülni és tisztelni kell. Tiszteltem is. Látszik, hogy vannak még értékelhető figurák a minisztériumban is, bár nem biztos, hogy sokáig.
- Csodálkozol? Ez egy ilyen terület. Egyébként sem akarlak untatni a részletekkel, hiszen ahogy mondtad, nem ezért jöttél - mutattam rá a közelmúltban vázolt álláspontjára némi gúnnyal a hangomban, de természetesen nagyon szívesen meséltem volna tovább neki, talán majd máskor. Ha túl sokat beszéltem, az volt a baja, ha keveset, akkor meg az, szerintem kettőnk közül ő akart inkább megsértődni. A fene tudja, miért volt ennyire allergiás rám, de biztosan vannak frusztrációi, ahogyan nekem is, és onnét volt olyan ismerős ez a viselkedés.
- Ennek nem látom akadályát. Amennyiben a vezetőség jóváhagyja, lenne rá kapacitásom - jelentettem ki anélkül, hogy az anyagi vonzatával tisztában lettem volna, de a megmaradt, félig-meddig átmentett Romberg vagyonnal a hátam mögött erre sosem szorultam rá igazán. Ez innentől attól függ, hogy mennyire akarnak terhelni. Magamnak találnék rá időt. Családom nincs igazán, legfeljebb MJ fogja húzni a száját, de ő meg addig majd elvonul ugyanúgy festeni valamit mondjuk. Majd kárpótolom valahogyan.
- Így van, valami gyümölcsös, ha van - haladtam a sorban előttem állók után, lassan a kiszolgálóhoz kerülve. Van egy csomó teám a szobában, nem szerettem itt kérni soha, mert túlárazott, de ha ki kell menni valakivel, akkor ez van. - És meddig vagy még itt főállásban? Hirtelen nem is ugrik be, hol voltál előzőleg - gondolkodtam el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Csak széttártam a karomat egy félmosollyal. Ő tudja, ő dolga. Nem fogom neki megmondani, mit tegyen, és mire mit reagáljon. Szerintem így is túlteljesítettem magam, ami a válaszadást illeti.
- Mindenképpen - mondania se kellett, hogy így lesz majd, amint időbeosztásom lehetővé teszi. Nagyon kíváncsi lettem, hogy mi fog kisülni ebből a lehetőségből. Persze előbb MinJonggal kellene konzultálnom, mert az ő reakcióját sem vehetem félvállról. Egyébként is illik ezt megbeszélnem a párommal, mielőtt bármibe belevágnék teljes mellszélességgel. A kurátor elérhetőségét szerencsére korábban megkaptam már Dettitől, s ha rajtam múlt, még a mai nap számoltam egy bagollyal.
- Emelem kalapom - mosolyodtam el ismét, őszinte elismeréssel a hangomban. Ez a név már egy fokkal ismerősebben csengett. Tanulmányaim és munkám során egyaránt találkoztam a nevükkel, és volt hozzájuk némi kapcsolódásom, főleg a gyakornoki időkből, hiszen rengeteg nemzetközi kutatás során működnek közre. Ott volt például az a kanadai út az indián ereklyékkel. Merlinre, mennyire rohan az idő... És mi lehet most Nadine-nel?
- Akkor végül is megünnepelhetjük, hogy szegről-végről kollégák leszünk - jegyeztem még meg a rendelése előtt. - Hibiszkusz teát - válaszoltam, hogy rendelhessen. Erősködhettem volna, hogy nem kell, fizetem én akár az övét is, vagy menjen külön, de eleget vitáztam ma már vele. Miután megkapta mindenki a magáét, félrevonulhattunk egy félreeső helyre, ahol helyet foglalva újabb megjegyzéssel éltem.
- Sok kalandban lehetett részed - ha akarta, válaszolt rá, ha nem, akkor kínos csend ereszkedett le részemről a továbbiakban, amit a csésze kavargatásával ütöttem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Miközben rendelt, tovább szoktattam magam a gondolathoz, hogy esetlegesen bővülni fognak a munkával kapcsolatos teendőim. Legbelül nagyon is alkalmasnak találom magam arra, hogy ilyesfajta munkát végezzek, de azért izgulni kezdtem, olyan szinten, ahogyan már régen éreztem utoljára. Talán túl sokáig voltam egy állandó, kiszámítható helyzetben. Azt leszámítva, hogy osztályvezetőnek előléptettek mondhatni kényszeresen, más kihívás ritkán talált meg legutóbb, és hát ez egyébként pont kapóra jött az életemben. Rájöttem, hogy talán jó néha, ha valami egy kicsikét konstans. A kapcsolatom mellett kezdtem ezt el értékelni, amikor már ott volt körülöttem a házam, azaz az otthonom, és átértékelhettem magamban néhány dolgot, hogy ne csak a munka legyen a legfontosabb. De elég is a monológból.
Habozás nélkül követtem őt, kezemben szorongatva a bögre forró vizet, amihez megkaptam külön a filtert, egy zacskó mézet, meg egy karika citromot, ahogyan azt elvárná az ember alapesetben is egy ilyen jellegű kiszolgálástól. Vele szemben helyet foglalva végighallgattam az álláspontját, addig beleraktam a bögrébe ázni a filtert.
- Az élet olykor kényelmetlen helyzetekbe is kényszerít - mosolyogtam a diplomatikus válaszomon, miközben vállat vontam. - Amúgy hiányzik, hát persze. Már amennyire. Szerencsére azért nem mindig az asztal mögött ülök, szoktam menni gyakran terepre az aurorok mellett, és külön is, szóval azért örülök, hogy van egy kis változatosság, és ki tudom szellőztetni a fejem. Emiatt vagyok itt még. De már egy ideje gondolkodtam, hogy hogyan tovább - mintha érdekelte volna, de azért elmondtam. Persze azért megálltam ott, ahol már egy hajszál híján kitárulkoztam volna a magánéletemmel.
- És akkor most megtaláltad álmaid munkáját? Szerinted sosem fogod megunni a kutatást? Nehéz emellett például családot tervezni - tettem fel a kis önismereti kérdéseim a kanálkavargatás közben. Gondolom tudta, mire utaltam.