Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az idő éjfélre járt, s az eget selymes sötétre festette az éjszaka ecsetje. Kornél is felkerekedett hát, hogy a félhomályban derengő, ősi, ódon kövek illatát árasztó falak között háborgó lelke nyugalomra találjon. A kastély valósággal vezette lépteit, régmúlt idők kísértetei csábítgatták egyre az udvar felé. Tüdeje eltelt az őszi esték friss levegőjével, midőn végigsétált az udvarhoz vezető hosszú úton. Parányi lidércláng gyúl a szépen formázott, a hó tiszta fehérjét idéző henger végén. Forrón felparázslik, melegsége csendes, észrevétlen, magányos foltot ejt az éjjel bársonyos hűvösébe.
A hold ezüstös fénye sejtelmesen ragyogó fénye vetül a Fénylő Lelkes Udvarának most békésen alvó szobrára, az őszi színekbe öltözött virágokra, egyúttal a padon heverő alakra is. Nem akarja megzavarni, puha mozdulatokkal közelíti meg, csupán az aprószemű fehéres kövezet roppan cipőjének talpa alatt. Haján megcsillan a holdfény, ahogy a másik éji vándor mellé siklik, tarkóját gyengéden megtámasztva a diófa pad támláján.
- Ilyenkor minden tompább, csöndesebb, a világ monokróm kereke lassan gördül csak tovább, az idő lábujjhegyen oson, mintha az éjjeli sötétségtől szégyenlősen takargatva magát merne csak osonni.
Tüdejéből feltör a légiesen folyékony füsttömeg, az ég felé nyújtózkodva, egyre feljebb és feljebb kapaszkodva a hold láthatatlan létráján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ragyogó barnáit Dwayne-re szegezi, miközben áhítattal hallgatja annak mély basszus hangját, melynek morajlása akár az éjszaki fjordok öbleiben ringatózó tenger. Szemhéja félárbocra ereszkedik az andalító muzsikára, keze törzse mellé hanyatlik, s mindössze az ujjai közt nyugvó dohány narancssárga izzása mutatja, nem egy élethű szobor ez, nem csalfa, gyatra mása ez az emberi lénynek, hanem ő maga a lélegző test, mi szilárdan ujjai fogságában tartja e alattomos, lassú mérget. Aljas tündér! Máb királynő! Te, ki a Józanság tiszta csarnokait szövöd be kábulatod pókhálójával az ifjonti lélekben! Ez a fiú is, mily' odaadással, mily' rajongással hajlik dús kebledre, megnyugodva mézédes, csábító ölelésedben.
- Abyssus abyssum invocat. Azaz gondolkodom, tehát vagyok. A nagy gondolatok születnek így, két homokszem között, az idő nüansznyi töredékébe szorulva, mint egy virág. Kitüremkedik egyre feljebb nő, túlnövi csökevényes bölcsőjét.
Szájához emeli a szálat, gyengéden veszi ajkai közé. Máb királynő lakmározik a torkán lezúduló füstből. Tagjait szétfolyni érzi, feloldódik a világmindenség tudásában, a kozmikus megértésben.
- Mindennek a mértéke te vagy, a döntés mindig a te kezedben volt, mindig a tiédben lesz. Minden más csak Arisztotelész barlangjának valóságnak hitt árnyéka. Te ne légy egy azok közül a sanyarú sorsú, leláncolt emberek közül a barlang mélyén, akik vakon hisznek puszta bábjátéknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tulajdonképpen egészen belejön egy idő után abba, hogyan kezelje a fennálló szituációt humorral. Sokkal rosszabbul járna, ha fülét-farkát(sic!) behúzva oldalogna ki innen. Ha vigyorogva, nevetve üti el a helyzet élét, akkor inkább az lesz a közönség benyomása, hogy csak valami hülye fogadást teljesít. Azt még valószínűleg ki is néznék az idióta fejéből. Ahogyan Mihael ugyan vihogva, de egyértelműen végigmustrálja, egy belső 'eeewwwwww' hanggal összébb szorítja a lábait.
- Hé bocsi, de nem vagyok ám olyan, bár tudom, hogy ez a buja adonisz szobor még a pasik kedvére is való.
Hahaha. Ha. Ha. Mindjárt nem lenne vicces, ha ez valójában is így lenne, de Kornél szerencséjére, még sosem próbáltak igazán rányomulni. Nem is tudna vele mit kezdeni. A poénra ismeri a válaszokat, erre is csak úgy folyékonyan, gondolkodás nélkül jönnek a szavak, mert tudja, hogy nem kell komolyan vennie.
A továbbra is szörnyülködő per hullámokban fel-felvihogó, vinnyogó publikum felé ejt egy meghajlást, mire meg a háta mögül érkeznek hevesebb hangok.
- Jaj már, de kis túlérzékeny mindenki. - Dünnyögi vigyorogva, de azért, mikor kézhez kapja a kért tárgyat, elég árulkodóan gyors és kapkodó mozdulattal húzza maga elé. Mint aki jól végezte dolgát, irányba fordul a kijárat felé, mire mi történik? Na mi?
Egyszerre két dolog is. Egyrészt kiszúrja az eridon asztalánál a páholyból mozizó Gareth-t. Másrészt egy csattanósat vágnak szebbik felére, amit sokszor vonnak grammatikai szerkezetbe a fejével - főleg lányok. Főleg olyan lányok, akikkel valami rosszat csinált.
- Aú! Na, vigyázz a kezedre, mindent a szemnek, semmit a kéznek, egy tapi öt galleon. Fel van írva az úr számlájára.
Nade, visszatérve az eridonosra. Sikerül elkapnia a tekintetét, s egy pillanatra össze is húzza a szemeit, ezzel egyértelműen kiül arcára a felismerés egy külső szemlélődő számára is. Már aki tudja, hogy mit keressen. Épp kérdezni akarta magától, hogy mivel érdemelte ki ezt, ám megtalálta a választ.

Az egész azzal kezdődött, hogy valamilyen úton módon, most arra ne térjünk ki hogyan, de teljesen véletlenül, a sors kiszámíthatatlan és kacskaringós ösvényeinek köszönhetően hozzájutott egy zsák (igen, egy egész zsák) csillámporhoz. Bizony ám! Annyi csillámporhoz, hogy egy egész seregnyi hat éves kislány születésnapi zsúrját el lehetett volna látni vele. Tíz évre előre!
Nos, mit kezd ezzel egy navinés?
Pontosítsunk, mit kezd ezzel Révész Kornél, egykori Hugrabugos, glóriával övezett leszerelt kviddicsjátékos, többszörös candy crush bajnok, és a criminal case-ben 130 hamburger és 57 chips boldog tulajdonosa?
Természetesen, beáll egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott ajtóhoz, a zsákot pedig fölé lebegteti, várva a pillanatot, hogy az első kilépő ember nyakába önthesse a mindenséget. Innentől, gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az a szerencsés nyertes, aki elorozta egy ovis csoportnyi kislány több éves szülinapi dekorelemjét. Igen-igen, Gareth a lábujjhegyétől a feje búbjáig csillámporos lett. Halvány emlékei vannak arról, hogy mintha csillámvámpírnak és Csillogó Csoda Csődörnek nevezte volna, lehet, hogy még az Edward név is elhangzott - több nincs meg, mert a rohanással volt elfoglalva, nehogy az áldozat kitöltse rajta a dühét.

És most itt van egy köcsöggel a f.. maga előtt, ami valljuk be, nem valami fensé...
a mivel maga előtt?! Az előbb még fazék volt, mikor lett ez FFFÚÚÚÚÚ! Egy. Kettő. Három. Kornél nyugi. Találj ki valami frappáns replikát. Vagy valamit, aztán szépen méltóságteljesen (haha) sétálj ki.
- Ez egy köcsög vicc volt!
Nem mindenki értékeli a poént, de azért néhányan mégis csak felnevetnek, főleg körülötte, akik látják, hogy mire utal pontosan ezzel a mondattal - ezek a reakciók pedig ismét oldják az ő hangulatát is. Az egy kósza pillanatra erőltetetté váló vigyor ismét őszintébb árnyalatot kap.
- Remélem, mindenki kibámulta magát, mert ez a csoda, aminek ma a szemtanúi lehettetek (azaz én), ritkább, mint a teljes napfogyatkozás. - Szabad kezével művien végigmutat magán.
- A művész úr távozik. A virágokat az öltözőmbe kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyetlen pillanat törtrészéig teljesen komolyan gondolta, hogy ezek után mindenféle egyéb bonyodalom nélkül sikerül majd kisétálnia a nagyteremből.
Ennél. Orbitálisabbat. Nem. Is. Tévedhetett. Volna.
Ő meg az a nagy szája! Hogy nem tudta volna inkább befogni, de neeem, neeem, nem bírta ki. Neki ötleteket KELLETT adni annak az eridonos bosszúálló szemétládának a virágokkal! Rövid ideig csak bután néz le a köcsögre maga előtt, meg a benne sarjadó virágokra, és szürreális módon az első gondolata mindössze annyi, hogy jó, hogy nem rózsákat növesztettek oda. Azok a tövisek nem lennének kellemesek.
Sssz.
De foglalkozzunk azzal, ami ténylegesen történik: azaz a fejére hulló látványos virágesővel. Ez a showelem annyira találó, hogy bosszankodás helyett (bár egy kicsi azért van benne, tagadhatatlan), vigyorra húzódik a szája. Talán némileg elismerő vigyorra.
- Mondtam, hogy az öltözőmbe, de ha ennyire türelmetlenül akarjátok kifejezni rajongásotokat, nem mondok nemet.
Kifelé menet még int egyet hátra, aztán eltűnik a nagyterem vaskos ajtaja mögött. Innentől már egy kicsit több alkalma van visszakommandózni a navine klubhelyiségbe, minden bizonnyal okozva még pár örömteli vagy sokkos percet a vele szemben érkezőknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mivel sikerült megint megbuknia gyakorlatilag minden vizsgáján (a nagyjára be se ment), megint negyedikesként kezdte az évet. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne. Végül is, nem olyan rossz hely az iskola, ha az ember nem stresszeli túl. Van külön ágya, szobája, emberekkel van körülvéve, megcsinálják neki az ételt. Ráadásul, amíg diák, addig minden ballépésére, minden rossz döntésére ráfoghatja, hogy "még diák vagyok". Valahogy ez a tény egyfajta erkölcsi mentességet ad - egy ideig, viszont akkor már ezt a mentességet Kornél igyekszik is addig kihasználni, amíg lehet.
Lényeg a lényeg, hogy néhány ismerőse, akik nincsenek úgy ezzel az egésszel, mint ő, elzavarták tanulni.
Kornélt.
Hát ez aranyos.
Mindegy, úgy volt vele, legyen valami sikerélménye azoknak is, akik azt gondolják, rá tudják venni ilyen hasznavehetetlen tevékenységre, el is ballagott egész a tanulóig, aztán a tanulóban egy asztalhoz.
Azóta alszik, de úgy, hogy azt még csak nagyon elrejteni sem kívánja a többi idebenn tanuló számára, a székben hátradőlve, lábait kinyújtóztatva, a támlára hátrahajtott fejjel.

Csendes és békés szunyókálásának egy éles és hangos dudaszó vet véget, ami annyira hirtelen éri álmából felébresztve, hogy mikor megugrik az ülőalkalmatosságon, elveszti az egyensúlyát és le is zúg onnan. Benny Hill sem csinálta volna jobban.
- MI A SZ... ?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mielőtt bármit is felfogna abból, hogy megszólították, ezeket a(z egyelőre bonyolultnak tűnő) mentális folyamatokat néhány másodperces rövid processzálás előzi meg. A rendszernek be kell tölteni, lefuttatni a frissítéseket, aztán mehet minden a maga útján. Első körben például feltápászkodik, kissé megütődött könyökét fájlalva.
A tanulás veszélyes. Hiába mondta mindig ezt, valahogy sosem volt egyik ismerősének sem érkezése hinni neki ebben az amúgy lényegi kérdésben. Erre tessék, amikor kiderült, hogy Kornélnak volt igaza, egészen eddig az Ő predikciói érvényesültek - na, akkor nincs itt egy teremtett, árva lélek sem, aki ismerné. Pedig akkor most mindenttudó tekintettel felé fordulhatna, aztán minden brooklyni néger asszonyt megszégyenítő nyakmozgással, és csettintéssel összekötött, széles mutogatással közölje a mélybölcsességet: "Én mondtam, én megmondtam." Helyette marad a dicstelen visszahuppanás a székébe a lányokkal szemben.
Szerencséjére az egész addigi párbeszédről totál lemaradt, ott sikerül bekapcsolódnia, hogy az ilyen hangoskodókat ki kéne csapni az iskolából.
- Jah, sure. - Ásít. Valahogy nem annyira meggyőző a helyeselése, inkább az süt a mozdulataiból, hogy nem igazán érdekli az egész. Még jó is, hogy Hedda nem jön oda hozzá segítő kezet nyújtani, az ilyesféle mézesmázos készségesség mindig sokkal gyanúsabb, mint minden más, épp csak nem ordítana rögtön, hogy "amúgy én voltam". Tudja Kornél ezt nagyon jól, simlis alak felismeri a simlis stratégiákat. Hedda ajánlatára egyelőre nem pattan fel, csak felkönyököl a szomszéd asztalnál, és a párosra pillant.
- Mihez? A Körömlakk Körhöz?
A közelükben az az egy-két tanulni vágyó, akik már a hirtelen nagy hangzavar miatt is eléggé türelmetlenné és intoleránssá váltak, dühös "sssh"-ögéssel adják tudtára, hogy a józsefvárosi piacon ordítson át az egyik pultból a másikba kofaként, ne itt egyik asztaltól a másikhoz. Erre egy jól artikulált, ám kevésbé szofisztikált reakció érkezik.
- Kussmár, tanulás van, akkor foglalkozz azzal. - Még a kezével egy legyező mozdulatot is tesz, mint aki a rossz szellemeket (a szorgalom képviselőit) űzi el a közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Noémi és Hedda

Az mondjuk elég furcsa, és az életében igencsak ritkán előforduló jelenet, hogy egy lazának és kúlnak tűnő mozdulat sikerül. Most éppenséggel az, hogy leintse a környező felháborodott embereket anélkül, hogy azok közül valaki felkelne és a gallérjánál fogva kipenderítse. Nem, helyette mindenki visszafordul mormogva, mintha nem is tudom, mintha ennek a kölyöknek lenne bármilyen tekintélye.
Mwaahaha.
El is akad egy pillanatra tudomásul venni a váratlan sikert, aztán mint aki pont így tervezte, úgy fordul vissza a lányokhoz. Mert igen, ő már csak ekkora májer, hogy le tud pisszegni néhány elhivatott diákot a tanulóban, akik amúgy is inkább szívesebben figyelnének a könyveik tartalmára.
- Aha, biztos, ja - hümmögi Noémi kioktatására csak félig odafigyelve, és csak kevés választja el tőle, hogy vállat ne vonjon. Azt sem azért mellőzi, mert akkora lenne az önuralma, mindössze most nem akaródzik annyira a mozdulat. Butus, jó ég, ki használja még ezt a szót? Körbenéz, és tudomásul kell vennie, hogy még mindig általános irritáltság van körülöttük, de ezt inkább próbálják fokozott koncentrációval elnyomni, belemerülve az olvasmányukba. Tehát azt teszik, amit tulajdonképpen neki is tennie kéne.
- Kornél. - Ehelyett bemutatkozik egy amerikai vígjátékból szalajtott szurkolólánynak. Meg egy másiknak, aki szintén úgy néz ki (Heddának elég sportos alkata van), csak ő a piramis alján tartja a madárcsontúbb lánytagokat. Sokkal jobb.
- Ide száműztek. Azt mondták, hogy vagy beülök x órára a tanulóba tanulni, vagy ellopják a telefonom egy óvatlan pillanatban és lenullázzák a candy crush pályáimat.
Komoly fenyegetés, mert bár Kornéltól meglepően nehéz lopni, de az ő figyelme sem lehet 0-24-ben maximumon. A lankadatlan éberség esetében egy kifejezetten elérhetetlen cél. Meg lusta is arra, hogy mindig ezen stresszeljen.
- Szóval elhesszelek itt, amíg boldogok nem lesznek. - Ásít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Hallottam egy nagyon szar viccet. Akarod hallani? Miért nem megy középiskolába a pyromágus?
A rét szélénél ücsörögnek, a lány lehet, hogy leterített maga alá valamit, de Kornél annyira nem erőltette meg magát. Amíg még teljes biztonsággal el tudja végezni a varázslatot, felszárította kicsit a füvet pálcával, aztán felvont egy meleg levegő-burkot, hogy azért mégse fagyjanak majd szét a következő pár órában. Bal lábát felhúzva, az egyik kezével a háta mögött megtámasztva magát, kényelmes döntött pózban lustálkodik most, hogy ismét adott összeggel bővült a havi kerete. Szórakozott vigyorral tartja a szájához az öngyújtót, majd Ildára nézve gesztikulál a dohányt tartó kezével a lány felé.
- Hát azért, mert elemista!
És látszik az arcán, meg van győződve arról, hogy ez a vicc már annyira rossz, hogy az már jó. Annyira nem meglepő tőle, ha valami pusztító baromsággal ront rá az emberre teljesen váratlanul, mint ahogyan most is. Az ember hajlamos elgondolkodni azon, hogy a kezében parázsló szál az adott napon vajon hanyadik lehet? Csak mert nem az első, ez egy erős megérzésként elkönyvelhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ez éppenséggel.. ! - Mutatóujját ágálva megemeli a lány felé, s a hangszíne is könyörög egy heves tagadásért. - ... teljesen igaz - fejezi végül be a mondatot vigyorogva. Hogyne fejezné be, amikor csak nemrég ismerkedett meg ezzel a viccel? A küldetése még nem teljesedett be az isteni ige hirdetésével.
- Lehet, hogy ki kéne raknom egy cetlire az elemista tanárnő ajtajára, biztos örülne neki. - Biztos nem. Lehet, hogy viccel, az is lehet, hogy nem, de aki képes lenne magát tényleg kikötözni alsónadrágban a Green Peace mintájára az igazgatói iroda ajtajához, magára festett "INTERNETET AKARUNK" felirattal, attól egy ilyen apróság simán kitelik.
- Köszönöm. Én is felajánlottam volna szolgálataimat, ha ezzel a közt segítem. - És megint csak: biztos nem. Tipikusan az a fajta alak ő, aki a háborúban vagy a zűrös időben inkább elbújik valahol, és nincs benne elég kurázsi ahhoz, hogy kiálljon bármilyen ideológiáért. Legfeljebb saját magáért, de hát azt meg könnyebb elintézni a gyáva futással megelőzéssel. Ettől függetlenül azért ez így kimondva egész nagylelkűen hangzik, szóval hezitálás nélkül áll elő vele. Közben persze nem felejti el odatartani a gyújtót a másik szál alá. Valószínűle messze a leglovagiasabb cselekedet, amire rá tudja venni az élet.
- Mi? A vattacukrot? ... Hát, azt most nem tudunk szerezni. - Kétli, hogy a konyhán lenne vattacukor. Ha esetleg lenne valami búcsú a faluban, akkor talán ott, de annak sem most van a szezonja. Kétkedve felnéz az égre, arra, amerre Ilda mutat.
- Te véletlenül nem annak a néninek vagy a gyereke, aki meglátta a palacsintában Jézust?
Az ég világon ugyanis semmit sem lát ezekben a felhőkben, de lehet, hogy csak belőle hiányzik eléggé az elszállt kreativitás. Sőt, tulajdonképpen ez nagyon is valószínű.
- Másik helyet, dehogy. Ebben a hidegben úgysem mászkálnak ki erre. És különben sem csinálunk semmi rosszat, már elmúltál tizenhét, nem? - Már-már el lehetne hinni neki, hogy nem büntethetőek, annyira csodálkozva kérdez vissza arra, milyen alapon lehetne megbüntetni őket. Aztán mit csinálnak velük? Lepasszolják Dwayne-nek? Jól szórakozik a gondolaton.
- De ha zavar, tudok még más helyeket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Biztos nem. Van ez a felelősségteljes felnőtt-kép, amit meg kell tartania az itteni tanároknak, szóval túl komoly megtorlásra nem igazán számítok. - Eddig sosem kapott túl komoly megtorlást. Még Dwayne-től sem, akitől pedig a leginkább várnák az emberek, hogy na majd jól ellátja a baját a Kornél-féle kutyaütőnek. Jó, hát a tarkóján még biztosan ki lehet venni a tenyérnyomát, de az ahhoz képest, amit kaphatna, igazán nem sok - csak a hülyeségei miatt kap egy maflást néha.
- Az ajtóra írt vicc durva, de ez nem az, mi? - nevet fel szórakozottan, de aztán megingatja a fejét, nemleges válaszképpen.
- Kanyarból lebuknék, már ha a hatást is látni akarnám. Akkor a közelben kéne maradni. Ha meg nem, akkor úgy nincs is semmi értelme. Egyébként meg nem tudom, mennyire jó ötlet ilyesmit adni egy tetramágusnak.
Elhúzza a száját. Nem mondaná magát rasszistának, csak hát azért ügyel a mássággal járó képességekre, és ha az elemisták nincsenek azon a szinten, mint egy vérfarkas vagy egy vámpír, ő azért ügyel rájuk. Mégis csak egy egész elemet irányítanak. És a diákok még csak nem is tökéletesen! Na köszi szépen. Aztán ott van a mindenkori tanár, aki kvázi egy OP isten az ő meghatározása szerint. Lehet, hogy nem adna olyan sütit egy ilyen.. valaki kezébe, ami elősegíti hogy kicsússzon az irányítás a kezéből. Ahhoz túl gyáva .. vagy nevezzük elővigyázatosságnak.
- Szerintem kríp, hogy minden természeti elemet kihúz a kisujjából valaki. Már-már nem is tűnik ettől embernek. - Amit az ember nem ismer, attól fél vagy távolságot tart. Tulajdonképpen a fiú reakciója nem egyedülálló a társadalomban, ahhoz pedig nem elég jó ember, hogy magától túl akarjon lépni ezen az előítéletes meglátáson.
- Te auror akarsz lenni? - Lehet, hogy megpróbálja a kétkedést és a meglepettséget leplezni a hangjában, ám ez igencsak sikertelen próbálkozásnak bizonyul. - De komolyan?
Annyira nem tudja elképzelni.. mármint, ő Ildát legtöbbször eddig ilyen elszállt, vidám állapotban látta, egyáltalán nincs lelki szemei előtt, ahogy egy auror összeszedettséget és mentális jelenlétet igénylő munkáját végzi.
Inkább elkezdi lefoglalni magát azzal, hogy a lány hajából nekiáll kiszedegetni a kósza faleveleket meg fűszálakat, mintegy mellékes cselekvésképpen. Az életkor témájára csak felhorkan.
- most szeptemberben múltam huszonegy, ne tévesszen meg az évfolyamom. - Mondjuk neki nincs olyan menő háttértörténete, ami miatt teljesen indokolt, hogy ilyen idős legyen az évfolyamához képest, mint egy külföldi dráma, vagy otthoni csodaszülőktől való tanulás, esetleg  egy bekacsintó regényes kóma. Vidáman lehunyorít Ildára, aztán a szabad kezében tartott szálat a szájához tartja és nagyot szív belőle.
- De ne aggódj, nem zavar.
Ilyet amúgy nem először mondanak neki, hogy mellette nem félnek, bár ez most kevesebb szarkazmust rejt magában, mint általában ilyenkor bujkál benne. Többnyire ezt olyan értelemben használják, ami kiemeli a srác ártalmatlanságát, vagy hogy mennyire nem nézik semmibe az esetleges fenyegetést részéről. Igaz, nem is kell. Nincs is sok alapja, sosem villogtatta igazán, hogy értene a varázslatokhoz, vagy a párbajhoz egyáltalán. A párbajozáshoz amúgy is nyúl. Ha mágikus harcra kerülne sor, ő lenne az első ember, aki aljas módszerekhez folyamodik, mint a homok a szembe vagy hasonló. A becsületességnél a túlélés sokkal előbbre való, Kornél ezt vallja. A megállapításra játékosan lebiggyeszti a száját.
- Pedig nem is vagyok annyira puha. - Na ezt pont annyira kétértelműnek szánta, mint amilyennek hangzott, csak rá kell nézni arra az idült vigyorára, és teljesen egyértelmű. Mivel a levelek elfogytak a barna üstökből, már csak ímmel-ámmal birizgálja a tincseket.
Na, Kornél! Ez egy tökéletes alkalom, kérlek. Teljesen tiszta a terep, senki sincs a közelben, a csaj már félig-meddig világáról sem tud, de egyébként is olyan halál készséges, meg azért jól is néz ki. Mozdulj rá, és kész.
Általában hallgat az alattomos belső hangokra, ennek a mondatnak a folytatása pedig nem egy "de" .. hogy "de ezúttal nem". Ha valami általában történik, akkor a következő alkalommal is nagy eséllyel ez fog történni, ez a világ - legalábbis Révész Kornél - rendje, s már hajolna is előrébb, amikor Ilda megszólal, és a legkevésbé sem olyasmivel rukkol elő, amit várna.
- Milyen füs... - a mondat megformálása közben ezúttal fel is néz, keresvén az említett jelenséget, amit nem nehéz meglátnia - 'szameg!
Nedves a föld, nem is azzal van a baj, hogy tényleg meggyulladna valami, de ez a füst simán idevonzhat másokat is. Ildát feltessékelve pattan fel (a hirtelen mozdulattól és szintváltozástól meginog egy pillanatra), és siet oda, legalább csökkenteni a jelzőfüst méreteit.
- A rohadt életbe már, ennyi erővel indián jelzéseket is küldhettünk volna, hogy ide gyertek. - Pálcájával légmozgást keltve igyekszik eloszlatni a felszálló gomolyokat.
- Najó, szerintem húzzunk máshova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ajj, pedig annyira tökéletes volt a pillanat! Ilda totál el volt gyengülve, mármint általános esetben nem valószínű, hogy a rellonos ennyire kapható lett volna, de most itt volt az esély. Erre..
Rohadt tűz - gondolja majdhogynem sértődötten duzzogva. - Rohadt füst, rohadt Murphy. - Hát mivel érdemelte ezt ki? Tett valami rosszat? Mármint azon kívül persze, hogy mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül kész volt lecsapni a kínálkozó alkalomra, tulajdonképpen kihasználva egy lány kiszolgáltatott állapotát. De ez részletkérdés, az ilyesmi nem számít bele a karmába. Szerinte. Pláne, hogy még provokálták is, jah, hát Ilda majdhogynem meghívta, és basszus, azért hát erre az invitálásra szívesen bemenne.
Erre felgyullad az avar, erre mennyi esély volt?
Szája sarkából a csikk majdhogynem duzzogva kandikál ki, miközben egy morcos "chh" hanggal áll a parázs felett, de mostanra már megbizonyosodott, hogy ebből tűz nem lesz már, csak a maradék égéstermék elfüstöl még, aztán annyi. Felismeri a maradványok között a saját szálaiknak az egyikét; valószínűleg kettejük közül valaki (az nem számít, hogy melyikük) óvatlanul pöckölte el a még égő csikket.
- Egen. Mi.
Tökéletesen józan, és összeszedett beszélgetés mindkettejük részéről. A következő pillanatban pedig már futnak, amit utál, bár volt már ez rosszabb, amikor Noellel dombnak felfelé versenyeztek két páncéllal, amit amúgy is nehezen bírtak el.
Majd' kiköpi a tüdejét, mire megállnak, de igyekszik tartani magát (azért zihál így is), mert mégsem nézhet ki lepusztultabban egy kis őszi sprint után, mint egy lány. A dolgát némileg megnehezítette, hogy közben végig igyekezett épen tartani a még megmaradt szálat, hogy a végét még kényelmesen elszívhassa. Sosem volt az a sportoló alkat, de ez az állapot, amiben van már egy ideje, amúgy sem segít éppenséggel a szervezetnek az összeszedett mozgáskoordináció szervezésében - mint a helyes levegővétel futás közben. Például.
- Aha, jónak tűnik, csak.. mi?
Fizikai erejét!! Tartson bakot?! Miután két emberre elég dohány került már a szervezetébe. Nem baj, menni fog. Elhatározás kérdése az egész, koncentrálj! Az nem számít, hogy a hirtelen rohanás miatt a vérkeringésében csak még jobban szétterjedt a mindtudjukmi. Koncentráció, összpontosítás. A fizikai adottságai önmagukban mondjuk tényleg abszolút átlagosnak számítanak, Ildát például elbírná. Az, hogy az egyensúlya meglesz-e hozzá jelen állapotban, az egy sokkal jobb és aktuálisabb kérdés.
- Rendben, csapassuk - közli ki-ha-én-nem? hangon, aztán már ott is van a fatörzs mellett, hogy bakot tartson a másiknak. Ha Ilda ügyesen megtartja a saját egyensúlyát, akkor még sikerülhet is elsőre. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valami olyasmire számított, mint ami voltaképpen be is következik. Legalábbis már az első próbálkozásuk alkalmából látja, hogy Ilda sincs a helyzet magaslatán, ha egyensúlyérzékről van szó. Bár ki is hibáztathatná? Inkább az ellenkezője lenne a csoda. Akkor még meg is gyanúsítaná azzal a lányt, hogy valójában nem is a tőle vett szálat szívta el, hanem valami tök mást. Mondjuk szárított tökporosat vagy hasonló ártalmatlan izét.
A homlok-koccnál visszavigyorog, és megingatja a fejét. - Nem gond. Na gyerünk háromra, egy.. kettő..
A kettőnél már felsejlik benne egyfajta baljós előérzet, de nem Révész Kornél lenne a neve, ha ezt nem hagyná totálisan figyelmen kívül.
- .. háárom!
Ilda lendületet vesz. Ilda elrugaszkodik. Ilda súlya ránehezedik. (Ez mondjuk nem drámai, mármint ezek a csajok olyan könnyűek tudnak lenni, esznek egyáltalán rendesen?) Mintha lassított felvételben látná az egészet, ami azért idegesítő, mert hiába érzékel, él meg mindent lassabban, mégsem tud semmit sem csinálni a közelgő vész ellen. For the fuk sake, még azt is be tudná lőni, hogy hány centiméterrel vétették el Ilda ujjai a deszka peremét. Fájdalmas centiméterek. Számára szó szerint fájdalmasak, mert az elvétett mozdulat ára rajta csattan, és mire feleszmél, addigra már kínlódó nyekkenéssel ér földet Ilda alatt.
Illetve egy koccanással, amikor megfejelik az állát.
- Áóóhh.. - rövid, elkínzott nyögés. Egyébiránt biztosan jobban fájt ez ennél a reakciónál, de fájt már neki jobban más is, még Dwayne is megjegyezhette anno, hogy magasabb fájdalomküszöbe van a kölyöknek, mint amekkorát megérdemelne. Hát, valahol neki is sorban kellett állnia, ha már a szupermenőkúlság sorban a legtöbb iskolatársa beelőzte.
- Jah, élek, a... ha. - Az utolsó szótag késve érkezik, ahogy némi fáziskéséssel realizálja a helyzetüket. Ami valljuk be.. szóval.. hát.. nem annyira rossz. Még jobb lenne, ha nem lüktetne az alsó állkapcsa még, de talán meg tudja bocsátani ezt a kis malőrt a gravitációnak meg mindennek - főleg, mert most ugyanemiatt a gravitáció miatt nehezedik rá a rellonos.
- Illetve nem biztos. Lehet, hogy meghaltam.. lehet, hogy le kéne ellenőrizd, hogy lélegzem-e még. Esetleg átadni némi oxigént a szenvedőnek.
Ahhoz képest, hogy szenved, elég bőbeszédűen fejezi ki magát, mindemellé sunyi képpel les fel Ildára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő