Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mit csinál az ember, amikor megbukik egy olyan tárgyból, amire még három tárgyat építenek rá, és kvázi az egész szak alapja? Tanul. Tanul és a változatosság kedvéért tanul. S mit csinálok én? Elutazom. Még az országot is elhagyom, mert Kriszta azt mondta, jó lenne. Hát de még milyen jó lenne. Szóval a spórolt pénzem egy jelentős részét beáldozva ugyan, de most már az elgémberedett végtagjaimat nyújtóztatom Amszterdam egyik sokat fotózott utcáján. Az öcsémnek megírtam, hogy egy kicsit el kellett utaznom, de nem mondtam semmi többet, mert biztos voltam benne, hogy nem helyeselné, vagy nem értené a dolgot. Meg azt is, hogy hétvégén jön a kisebbik öcsénk, majd pátyolgassa. Még ördögszarvat is kapott. Remélem, felismerhető.
- Szóval azt mondta, hogy ez szép és jó, de hiányzik belőle valami. Tudom-e mi az. Mondom nem. És erre így sóhajtott egyet, de akkorát, hogy azt hittem, a lelke is kiszáll belőle, erre közölte velem, hogy a lelkesedés. Hogy ezt a sok anyagot, mintha csak bebifláztam volna, de nem érezném át. Hát teljesen ki voltam tőle akadva, hogy ez most így mégis hogyan gondolja. Mert amúgy van is tudom, hány ezer oldal után, ő azt hitte, hogy mint valami megszállott fanatikus, majd lelkendezve válaszolok a száraz kérdéseire. Örüljön neki, hogy tudtam válaszolni.
Eddig nem mondtam el, mert mindig csak legyintettem rá, hogy nem számít, de igazából ezzel pont, hogy magamat hergeltem. Így amikor Kriszta kitalálta, hogy jöjjünk el ide, mert lesz valami mókás, beöltözős parti, azt mondtam, hogy jó. Ő nevetett, de én komolyan gondoltam. El akartam szakadni onnan. Annyi minden őrültség van mostanában a környezetemben, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Muszáj szabadulnom. Egyszerűen muszáj.
- Na és neked mi az indokod, hogy nem akarsz ott lenni, hamm?
Kérdezem én is, mire újra erőt gyűjtök a normális hangnemhez. Azt hiszem egy kicsit ki voltam akadva az előbb, de hát oda se neki, nem hiszem, hogy ezért leteremtenének.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sosem akarnék ilyen lenni, és mégis azt mondják, hogy az ilyen emberek állják meg a helyüket a legjobban a világban. Szóval el kell gondolkoznom, hogy jól akarok-e élni, vagy jó ember akarok-e lenni. Nem nagyon hittem, hogy ez egy nap reális probléma lesz.
Elhúzom a számat, mert tényleg nagyon gáznak érzem, főleg egy ekkora fokú igazságtalanság esetén. Meg amúgy is, mert nagyon nincs kedvem olyan emberré válni, mint amilyen anyám lett. A otthon látottak miatt döntöttük el mind, hogy mi nem leszünk olyanok, és lásd, hol tartunk, dolgozunk, iskolába járunk, megint dolgozunk, néha pedig összeesünk a fáradtságtól, és amikor begőzölünk, nem nézve az árat, elmenekülünk. Nem pont a legjobb megoldás, de szükséges. Minden egyes lépéssel egyre jobban kitisztul a fejem, elpárolog a dühöm. Nem is érdekel, ha megbuktam, hát megbuktam, majd a következő alkalommal, olyan átéléssel adom elő a dolgokat, hogy csak néz majd.
- Nagyon szerettem volna, de annyi idős, mint a nagymamám, ha megteszem, a nagyi kitér a hitéből, ebben szinte biztos vagyok. Mert megtudná valahonnan, és akkor aztán lesz kapsz. Elég bajt akasztottunk már így is a nyakába.
Itt vagyok én, aki eljegyezte Claire-t, majd mégsem tartotta be az ígéretét, Bence, aki kimaxolta az új élet fogalmát, és Márton, aki jobb ötlet híján a nagyihoz ment, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy rögtön az első alkalommal teherbe ejtette a barátnőjét.
- Ha kell munka, jöhetsz hozzánk, komolyan. Daisy lassan teljesen egyedül marad, mindenki felmond, vagy mondjuk Dávidékhoz, ott is mindig keresnek új embereket, vagy ha mondjuk a minisztériumba mennél, akkor Karin szüleit is kérdezhetjük.
Nem rendelkezek sok ismeretséggel, a polgármesterről például tudom, hogy most nagyon necces a körülötte légkör, oda biztos, hogy nem küldeném Krisztát. Azt nem tudom, hogy mennyire jönne be neki az italcsapolás vagy a pincérkedés, esetleg a minisztériumban az, hogy valakinek a titkárnője vagy a titkárnőének titkárnője legyen. De aztán meg lehet, hogy pont erre vágyik éppen. Ami azt illeti, a nők nagyon furcsák tudnak lenni.
- A legsötétebb álmaim? Óóóó...hogy az.
Először nem nagyon értem, hogy mire szeretne kilyukadni, de aztán, ahogy visszakérdezek, már tudom is, hogy mire gondol. Hogy az. Nem hittem volna, hogy tényleg képes lenne a kedvemért egy ilyen öltözéket bevállalni.
- Perverz... és nagyon szexi. Alig várom már, anyám.
A második mondatot már a füléhez hajolva búgom, apró csókot adva a nyakára. Van valami különleges ebben a nőben, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ne lenne az elkövetkezendő hatvan évben is része az életemnek. A hatvanegyedikben meg majd visszatérünk a témára.
- Elvolt veled, szerintem. Ő egy kicsit tartózkodó a lányokkal. Eléggé mások vagyunk, és azt hiszem kicsit bosszantja is, hogy nekem olyan könnyen megy a lányokkal, ő egy kicsit tartózkodóbb. Tényleg, nem is beszéltük meg, hogy miért álltál tovább. Miért?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Békés haszon… azért van bőr a képén. Mi meg annak örülnénk, ha békésen ki tudnánk csengetni az albérletet. Behalok neki, komolyan.
Nem is tudok erre már mit szólni. Rengeteget dolgozunk, de tényleg, sorra mennek el az emberek, mire valaki alkalmasabb lenne, talál mást, ahol jobban megbecsülik, és mintha minden felvett emberre két felmondott jutna, szóval szépen lassan elfogyunk. Nekem is lehet át kellett volna mennem az öcsémékhez addig, amíg még volt hely.  
- Fúúú, az nagyon király lenne. Mert sétálgathatok így én egész este, de  akkor valószínűleg bezárnák a helyet.
Megállok a tükör előtt, és megnézem a szerencsétlen, leöntött kis felsőtestem, amin látszik, hogy egyszer régen, nagyon nagyon régen meg volt dolgoztatva, de mostanság már azért mintha a hanyagolás első szikrái is felütötték volna a fejüket. Mindenképpen tennem kell ellene, hiszen nem tartok én még ott, hogy csak úgy petyhüdtösködjek. Már ha van ilyen szó egyáltalán.
- Ott inkább a pasi miatt, de igen. Szerinte túl sokat mutat magából a nő, és ez nincs így jól. Nem tudom, egyrészt persze, eléggé jól van megszerkesztve az egyenruha, különösen a tiétek, másrészt meg Klára szerette ezt csinálni, vagyis szereti, mert még itt van. Talán most nem a munkát, hanem a pasit cseréli le.
Mondjuk nála erre kicsi az esély, mert minden pasijába, tartson egy éjszakán át, vagy egy éven át, ugyanolyan szerelmes lesz, és minden csalódást úgy él meg, mintha az utolsó esélye lenne a boldogságra. Őszintén sajnálom őt, hiszen borzalmas lehet így élni.
- Ha megvalósítod, feltétlenül szólj, mert akkor átnyargalok hozzád, sőt, viszem az ikertesóm is, azt mondják, a Lasch fiúknak különleges forgalomnövelő erejük van.
Olyan magabiztosan beszélek, sőt még mosolyt is villantok, hogy már én is elhiszem, hogy valóban így van, pedig dehogy, mi is, mint a legtöbben, valahol középtájon mozogtunk mindig is. A Claire-rel való szakításom után nyíltam ki, és most ilyen rövid idő alatt olyan nagy tempóra kapcsoltam, hogy néha még én is csodálkozom. Mintha hirtelen be akarnám pótolni a kamaszkorom, ami éppen csak elkezdődött a Livingstone lány megismerésekor. A múltkori találkozásunk még mindig mélyen bennem van, és csak remélni merem, hogy egy nap majd eljutok oda, hogy lefekvéskor nem agyalok a szavain.
- Bogolyfalván, vagy Budanekeresden gondolokozok ebben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Én örömmel betanítanálak, csak tudod, olyan szűk ott a hely…
Most rajtam a sor, hogy sóhajtsak egyet, mintha olyan nagyon bánnám a dolgot. Szegény kicsi én, ha be akarok tanítani valakit, akkor hozzá kell érnem. Hát igen, az élet piszok mód kegyetlen bír lenni. Annyira nagyon sajnálom, hogy… ja, majd pont én, sajnálom azt, hogy egy lányhoz kell érnem. Hahahaha… még a feltételezés is sértő. Nem, még nem unom a dolgot, de igen, el fog jönni a nap, amikor majd megállapodok valaki mellett, és őt majd feleségül veszem, és gyerekeink fognak születni, és diplomám is lesz, meg olyan munkám, ahol senkinek se nyomulok neki, és le se öntenek. Egy nap majd ez is be fog következni, de még nem érzem készen magam rá teljesen. Addig pedig nem kapkodok, mert úgy akarom élni az életem, hogy ne bánjak meg semmit, és hogy amikor majd visszanézem életem filmjét, akkor a halál is élvezze a legalább fél órás előadást.  
- Ajánlataim… Hajaj, ha te azt tudnád!
Nevetek fel, mert hirtelen a szemem előtt egy csomó opció megjelenik. Lehetne elég sok minden. Szexi takarítónő, vagy a nő, aki főz ránk, vagy csak simán szórakoztató társaság, persze elengedhetetlenül aprócska ruhában, és állandó jókedvvel. A dolog nem is lenne rossz, főleg, ha a tesóm kimozdítása is szóba jöhetne, vagy legalább a bátorítása, de sajnos ilyen luxusra végképp nincsen keretünk. Nem mintha Amszterdamra lenne, és lásd, mégis itt vagyok.
- Ez mondjuk jogos, csak néha elgondolkozok, de azért, mint láthatod, nem tartok még ott, hogy csakúgy feladjak mindent, igent mondjak egy asszonynak. Fognám magam, és onnantól én lennék az öltönyös, aktatáskás úr, aki minden reggel elmegy a dolgozóba, és este fáradtan, de türelmesen hallgatja, hogy valaki már megint csúfolódott matekórán, vagy, hogy a szomszéd asszony egyre rövidebb hancurkákban fogadja a kertészt, és különben is, milyen kertész az, aki inkább a házban van, és nem kint a kertben. Remélem, ha egy nap eljutok ide, akkor a szomszédom leszel, és nézhetem, ahogy rövidül a szoknyád.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hihetetlennek hangzik jelenleg, de őszintén hűséges lennék a másikhoz. Hűséges voltam Claire-hez is, és amikor válságot éltünk meg éppen, akkor Lexához is. Remélem, ha egy nap összesodor minket megint az élet, akkor már tudunk majd egymásra máshogy is tekinteni.
- Szerintem te pont nem olyan nő vagy, akit megunhatnék, de ha így lenne, ha unalmassá válnál, akkor magam kergetnélek el.
Bizonyítva, hogy még egyáltalán nem unalmas, közelebb húzom magamhoz, és miközben szorítom, szinte már követelően csókolom meg. Igen, ez a nő itt és most hozzám tartozik, és ez így van jól. Magyarországon ezt nem mondhatom el, tudom, de itt most kiélvezem, hogy be kell érnie velem, és mindent megkaphatok, amire csak vágyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Itt bérelsz szobát, ugye? Mármint a közelben.
Igyekszem olyan arcot vágni, mintha mondta volna, csak éppen most emlékeznék vissza, és bizonytalan lennék az emlékben. Igazából a főnök asztalán láttam a címet, és pontosan tudom, hogy hozzá tartozik, de hát nehogy már engem bárki is kutakodással vádoljon. Nem kutakodtam, épp csak a szeméthalom tetején kincsre leltem.
- Csak mert arra gondoltam, hogy nálunk van két üres szoba is, jöhetnél oda is. Nem kell fizetned sem, vendégszoba, szóval vendég lennél. De zárható a szekrény, szóval, ha mondjuk hétköznap más alszik ott, akkor is védve van a cuccod.
Mondjuk ideálisabb egy, amiben tényleg rend van, és ahol tényleg ott lehet aludni. A másik kicsit olyan, mint a Jóbarátokban Mónika szekrénye. Nem éppen felhasználóbarát. De már tervezzük az átválogatást, lomtalanítást, csak elég régóta megy ez a tervezgetés. Sokat dolgozunk, na.
- Egyszer ki kéne próbálnunk, hogy milyen esélyeid lennének, szívesen lemeózom a dolgot.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, ami elég perverz lehet az ilyenkor ösztönösen felbukkanó mosolyomhoz. Sajnos az univerzum, mikor megteremtettem, túl sok pofátlanságot rakott belém, aztán ezt évekig elnyomták, majd jött Ella, és úgy robbant a tény a köztudatba, hogy nagyon, szóval valószínűleg ezért a túl sok arcért nem tudtam nyugton meglenni Claire mellett sem, ahogy aztán Lexa mellett sem. Ilyen ez. Persze nem vagyok az a fajta, aki szándékosan és erőszakosan nyomul, szóval vagy veszi a jeleket, vagy nevet egy jót, mert az hiszi, csak viccelek. Legalább tudom, hogyan kell a gatyámba tartani amit ott kell tartani.
- Hahaha… nem hiszem. Mármint Robi a kőarc és Szabados „Kőaveréskötsöggyerek” Zsolti után szerinted majd ez a mostani végre illik hozzá? Ha illene, engedné dolgozni, ha dolgozni akar.
Én például tudom, hogy ha egy nap tehetős leszek – hahahahaha – és az asszony megteheti, hogy nem dolgozik, de mégis akar, akkor hagyom kibontakozni. Nem fogom a pelenkázóasztal mellé kényszeríteni, mondván, hogy tudja, hol a helye. Borzalmas egy népbetegség ez.  
- Nagyon tetszik a gondolkodásmódod, szerintem remek vezető lennél. Én meg lennék a reklámarcod, ez mind az én fogam, és még egyet se vert ki a Dzsottikka, amikor rájött az ideg.
Elégedetten villantom meg a mosolyom, mert ha valamire, akkor arra tényleg és igazán büszke vagyok. Az azt mondom, hogy igazán jól sikerült.  
- Ajj, nem akarom, hogy vége legyen a szünetnek, olyan szívás ez a mai este.
Hátradöntöttem a fejem kicsit, és magamban kétszer megbántam, hogy nem aludtam inkább át az estét. Menni kell, dolgozósat játszani, hogy legyen belőle ebédre vásárlós játék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pedig tudod, a szomszéd egy elég izgalmas pozíció. Tiltott, közeli és mégis távoli, olyan apróságokon múlnak a dolgok. Merre van az ablak, milyen alacsony a kerítés, zöldebb-e a fű…
Mert hát a szomszéd nője mindig zöldebb… akarom mondani a fűje, határozottan a fűje. Ettől függetlenül ez is egy izgalmas jövőkép. Mondjuk tudom, hogy ha ez így lenne, akkor nekem egyedül kellene élnem, de szívesen lennék az egy ilyen felállásban, aki megbütyköl ezt azt, főleg akkor, amikor a ház ura távol van. Nem csípem a közönséget, meg azt sem, ha beverik az arcom.
Bár erősebb vagyok, mint ő, engedem, hogy a hátam találkozzon a fallal, és hogy ne eresszen el, szeretem, hogy itt magunk vagyunk, és csinálhatunk bármit, senki se fogja megtudni. Amióta huzamosabb ideig éltem a faluban, belém ivódott egy természetes védekezés, és a négy fal közé rejtőzködés. Nem szívesen mutatom meg a sebezhető pontjaimat, pedig az iskolai évek alatt ez nem így volt. Itt kicsit megint olyan vagyok, mint amikor Ellával összekerültem. Újabb és újabb tudást szívok magamba, és élvezek mindent, ami tilos és tiltott. Vonzó gondolat, hogy ebből álljon az életem. Utazgatok, és mindenhol szabadon élek. Egy pillanatban el is határozom, hogy így lesz, ám a következő pillanatban már tudom, hogy ez nem lehetséges. Vannak vállalt kötelezettségeim, és nem akarok csúszni a kitűzött célokkal és határidőkkel. Eleget lógattam csak úgy a lábam.
- Olyan vagyok, de ez egy drága mulatság.
És éppen csak, hogy kimondom, máris jön a kifogás, hogy ez az én születésnapom, szóval legyek kedves most engedni. Sóhajtok egyet, és a rakoncátlan tincsei közül egyet az ujjaim között simogatok. Nem tehetem meg, és tudom, hogy tudja, és olyan furcsa a helyzet. Ebből lehetetlen jól kijönni.
- Szeretem, ha egy nő akaratos és irányító.
Mondhatjuk azt is, hogy ezt szoktam meg. Ella, Karin, Claire, Lexi, ők mind olyan nők, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit is akarnak, és sokszor irányítottak is, én pedig nem ellenkeztem egyszer sem, hiszen élveztem a dolgot.
- Nem biztos, hogy ezt a te szülinapodon viszonozni tudom.
Sőt a jelen állás szerint egészen biztosan nem, de mégsem akarok neki nemet mondani. Azt akarom, hogy jól teljen ez a kis kilépés a való világból, hogy emlékezetes legyen, és ne azért, mert egész úton duzzogtunk. Láthatóan beleegyezek, érzem, ahogy a vonásaim enyhülnek.
- Legyen. Most az egyszer.
Figyelmeztetően felemelem az ujjam is, tényleg csak most az egyszer. Közelebb húzom magamhoz, és csókolom, ahol csak érem. Minden, hogy a nyaka, az ajkai vagy az álla, éreztetni akarom vele, hogy fontos nekem ez az egész, ami most köztünk van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne kímélj.
Jegyzem meg azzal a széles vigyorommal, amiért fizetnek nekem a munkahelyemen. Állítólag olyan vagyok, mint egy gigolo ezzel az ábrázattal, csak jó lenne, ha még egy tizest magamra szednék, mert így most olyan kis vézna vagyok. Hát nem tudom, hogy mások hol élnek, másrészt meg, nem az étvágyam, hanem a genetikám gátol a szélesedésben.
- Óóó… ilyen művészetre képes vagyok ám. Elég sok mindent ki tudok hozni a dologból.
Szerencséje van velem, mivel főzni imádok, és szívesen zaklatom az ismerőseimet is azzal, hogy főztem, egyenek, szóval ez a szülinapi ajándék nekem is ajándék lenne, persze ettől függetlenül nyilván kap valami ajándékot még. Persze nem egy utat, de olyat, aminek örülne. Majd ráállítom Bencét, hogy találja ki, mi lenne az. Ő olyan jó az ilyesmiben.
- Miért, rohanunk valahova?
Kérdezem őszinte csodálkozással, de aztán, mikor azt mondja, menjek, megyek. Elfogadom a kezét, és engedelmesen követem. Egy részem persze maradna itt a félhomályban, míg a másik szeretné tudni, hogy mire számíthat az út végén. Szeretem a meglepetéseket, de mégis olyan gyerek voltam, aki ezer örömmel kutatta ki azokat a bizonyos rejtett ajándékokat, és szövevényes történetek morzsáit. Szerettem mindig felfedezni, és ezt valahogy senki se tudta kiölni belőlem.  
- Izgulsz attól, hogy felöltözök? Azt hiszem, a kapcsolatunk lassan kezd zátonyra futni.
Nem gondolom persze komolyan, de elég furcsán hangozhat kifelé kommunikálva, hogy a nő akivel összekulcsolódnak éppen az ujjaink attól jön lázba, ha én fel vagyok öltözve. Ez eléggé ehh, de hát ha neki így jó, ám legyen.
- És akkor most hogyan? Te kiválasztod a ruhákat, én meg divatbemutatót tartok?
Nem tudom, hogy mik a tervei, én amikor nővel voltam vásárolni, mindig bekészültem játékkal, könyvvel, de most én leszek az, akin a fél ruhatár végigmegy, szóval ez egy merőben új, és szokatlan helyzet lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Te komolyan létezel, vagy csak kitaláció vagy a fejemből kivetülve?
Nem tervezem hangosan kimondani a dolgot, de annyira megdöbbent, hogy hupsz, egy pillanat alatt már kint is van. Nem sokan vannak, akik ne élveznék az ingyenélés lehetőségét, ő meg közli, hogy simán kifizeti, ha ott lakik. Az ilyen ember aranyat ér, komolyan mondom.
- Óóó, értem. Mondjuk persze, szép fejlődés egy zárható szekrény, de ha mégse lenne kedved tovább ott lakni, vagy mondjuk nincs tovább lehetőséged, akkor komolyan, az ajtónk mindig nyitva áll, és hidd el, Blue, szuperolcsóak vagyunk.
Mivel ő normális, még azt is képes lennék megtenni, hogy a szoba csak az övé lesz, és akkor aki jön hozzánk, az majd alszik a mi ágyunkban, mi meg vagy kint a kanapén, vagy a földön. Nem lenne rossz egy kis élet ott, sokkal hatékonyabban telnek a napok, ha nem csak ketten vagyunk fiúk.
- Hihetetlen, hogy nem láttalak ott, nincs képed?
Kérdezem kaján vigyorral az arcomon. Nem illendő az ilyesmi, tudom én is, de jelenleg egy független és fiatal elme vagyok, akinek kell a változatosság, és szívesen nézek meg olyan képeket, ahol a lányok nem a hagyományos garbós pulcsijukban feszítenek, kényszeredett mosollyal.
- Mennyit lehet amúgy összeszedni ezzel? Tudod, a jövőbeli biznisz miatt, tudjam, mire számíthatok.
Szeretem azt, akivel lehet hülyülni. Blue édes volt, aranyos és olyan kis könnyed, volt benne valami, ami megfogott. Sok lány megfordult már ezen a helyen hosszabb vagy rövidebb ideig, de csak nagyon kevesen voltak, akik tényleg meg is tapadtak az emlékezetemben, még azok közül se sokan, akikkel mondjuk úgy, összekavarodtam.
- Mivel nincs rá jobb szó, ezért gondolom ízlésnek kell. Ízlésficam, esetleg.
Pillantok rá tanácstalanul, kicsit megvonva a vállamat. Nincs rá jobb gondolatom, de szerintem ez eléggé jól leírja a helyzetet. A kérdésére a fogaimmal kapcsolatban elnevettem magam, és megráztam a fejem.
- Nem, pedig hallod nem jönne rosszul, ha nekem akarnának adni egy ilyen zsíros kis állást. Még turnéznék is. Az egyetlen dolog, amit megköszönhetek a drága szüleimnek.
A sérült gyermekkoromért nem nagyon lehettem hálás ugyebár. Látni anyámat másokkal egy ágyban, vagy éppen eltűrni apám hullámzó jelenlétét, a kényszeríttet durmstrangos pályafutásom, vagy az, ahogy kezelték, hogy az ikerhúgom helyett ikeröcsém lett. Túl nyers tapasztalatok voltak ezek ahhoz, hogy csak úgy továbblendüljek, és egészséges felnőtté váljak.
- A barna.
Jelentem ki két sültkrumpli előtt határozottan. Talán túl határozottan is, de esküszöm, nem ismerem őket.
- A szőkék valahogy jobban bírják a piát, de amikor átlendülnek, sokkal mocskosabb részegek lesznek.
Ez viszont tudományos tény, már a brit tudósok is megállapították, hogy így van.
- Mit szólnál hozzá, ha zárás után még maradnánk egy kicsit? Megdézsmálhatnánk a készleteket. Csak, hogy biztosan jó legyen minden holnapra. Kivéve, ha lehánynak, akkor húzzunk haza, de ha csak vér, akkor nem gázos a szitu.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jó napot. A túsza vagyok, kényszerít, zsarol.
Mondom nagyon komolyan, mire a nő elmosolyodik, sőt, még kuncog is. Már megérte felkelnem, mert egy ismeretlen nőt boldogabbá tettem. Szerintem ez a nekem való szakma. Nők nevettetője.
- Értettem.
Nem ellenkezek nagyon, teljesen felesleges a dráma szerintem, mert most ha annyira nagyon akarom, akkor úgyis kibújhatok a dolog alól, de valójában nem akarok. Utoljára, amikor ténylegesen kiöltöztem, megkértem Claire kezét. Azóta valahogy nem vettem rá magam, hogy teljes pompában díszelegjek, de azt hiszem, itt az ideje letépni azt a bizonyos ragtapaszt. Furcsa érzés kicsit, de ezt nem mondanám ki a világért sem, ez egy régi seb, belső háború, melyet nem akarok senkire sem áthárítani, így most, mint mindig humorral leplezem, ha valami bajom van.
Engedelmesen követem a hölgyet, aki most majd segíteni fog nekem, megmutatja, hogy hol öltözhetek át, és egy pillanattal később már számos összeállítás lóg az oldalán. Azt hittem, legközelebb majd az esküvőmre válogatok ilyesmit, de úgy tűnik a ma esti gyónáshoz is illendő lesz szépen felöltözni. Belépve a fülkébe végigpillantok a készleten, és nem kezdek neki azonnal az átöltözésnek, előbb még legyűröm jó mélyre azt a furcsa érzést, ami elkezdett felkúszni a gyomromban. Tudom, hogy Kriszta megértené az ellenérzésemet a történettel kapcsolatban, de nem akarok lelkizni, nem akarom felemlegetni Claire-t, sem azt, amit ő jelképezett. Félreértés ne essék, én szúrtam el a dolgot. Kell azért most ehhez egy perc, de sikerül visszalendülnöm a kis hülyegyerekbe, aki alapvetően vagyok, és mire Kriszta benyit, már a szokásos vigyorral nézek fel rá.
- Ki? Előbb jussak bele. Azt hiszem ez mellben kicsi. Túlságosan feszül.  
Kihúzva magam nem csak mellkas tájon, de vállban és felkarban is érződik, hogy ez nem a legjobb méret. Hihetetlen, hogy csak mert nem mutogatom, azt hiszik, nincs semmi izmom. Azért az a kevés, ami az évek során rám jött, karban van ám tartva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát ha csak ez a méret van, akkor úgy fogok kinézni, mintha egy naptárfotózáson lennék.
Lehet mondjuk, hogy ebből kellene élnem, de azért az egy kicsit bántó, hogy éppen ekkorát bírt hozni a nő. Amikor mondtam a méretemet, csak elmosolyodott, pedig - bár nem látszik feltétlenül -, igényelem azt a francos méretet. Aztán meg lehet azért tettem, mert jól meg akart magának nézni ő is. Igen, inkább szeretnék erre gondolni.
- Jelmezben? Na az meg alul eléggé necces.
Mivel látott már valóban kevesebb ruha nélkül, pontosan tudhatja, hogy milyen hihetetlenül kegyes volt hozzám az univerzum, amikor legyártottak. Azt hiszem, ezzel kívánt kárpótolni a sanyarú gyerekkorom miatt.
- Akár, ötvözhetnénk a kettőt. Várj egy pillanatot.
Kisétálva, könnyedén lépek oda az eladóhoz, nem zavarva, hogy látja a felsőtestem. Érdekel, hogy vajon azért csinálta-e a kisebb méretet, hogy megnézhessen, és a tekintetéből úgy látom, hogy ez a helyzet, meg azt is, hogy ilyet nem nagyon szoktak csinálni az ide járó emberek. Zavart arccal keres nekem egy hozzám illő méretet és ezzel elégedetten sétálok vissza.
- Imádnak a nők.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, miközben az előbbit le, a másikat meg felhúzom. Végre rendes méret, ami valóban jól is áll. Eligazgatom magamon, majd a mellényt, és az öltönyt is felveszem.
- Lehetnék akár ügynök, vagy szuperhős. Ha lenne egy hosszú köpenyem meg cilinderem, akkor akár bűvész is. A muglik úgysem tudnak semmit a világunkról. Te meg egy miniben lehetnél a szexi segédem.
Nekem tetszik az elképzelés, de azért neki is bele kellene mennie. Mondjuk ha lenne egy hosszú, vastag köpenyem, akkor nem kellene az öltönykabát, elég lenne a mellény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Krisztike

- Látod, ha már akkor ismersz, amikor még a hivatalban dolgoztam, a bogolyfalvi polgármester mellett, akkor láthattál volna igazi csodákat. Amúgy a szekrényem tele van ilyenekkel, nem vetem meg ezt a fajta öltözéket, de a bárban az ingeket leöntik, oda nem viszem a sajátjaimat.
Ezért van az, hogy néha feszül, néha meg nagy rám, de valahogy csak elrendezés kérdése a történet. A múltkor például Blue adta oda valakiét, akivel egy méretem van, de az is lehet, hogy az eredetileg hozzám tartozott. A mosodából nem mindig ugyanazt kapjuk vissza, és a vicces, hogy még a szándék sincs meg.
- Amit csak szeretnék?
Vonom fel finoman a bal szemöldökömet, miközben a lány ruháját kezdem el piszkálni, de mint illedelmes férfiember, végig a szemébe nézek.  Ne mondhassa senki, hogy nem tudom az illemet. Viszont, hogy mit szeretnék, nem mondom meg, majd szépen kitalálja. Elég sok mindenben benne szoktam lenni, szóval nem féltem annyira.
- Menj asszony, mondd meg a nőszemélynek, hogy mindent viszünk, és léphetünk is a következő részhez. Az este előtt mindenképpen lezuhanyoznék még.
Kacsintok egyet, jelezve, hogy akár be is társulhat, ha éppen akkor nem lesz valami más, fontosabb dolga, és úgy tippelem, hogy egy ilyen lehetőséget nem szalaszt csak úgy el. Gyorsan visszavedlem eredeti kinézetemet, a sokkal kényelmesebb, hétköznapit, és az összeállítást a kezemre hajtva lépek ki, hogy aztán könnyedén átszeljem megint az üzletet. Lepakolok, és közben előkresem a pénztárcám, meg a kártyámat, amit át is nyújtok neki. Ezt akkor is én fizetem.
- Merre tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Parancsolsz?
Kérdezem ártatlanul, mintha fogalmam se lenne róla, hogy éppen miről beszél. Azt mondta, csináljuk, de azt nem, hogy ő fizet. Legalábbis azt hiszem, hogy nem. Tetszik ez az összeállítás, és nem akarok akaratlanul is arra gondolni, hogy megvette nekem egy nő. Ez olyan fiús dolog, és bár sokat elvisz az albérlet meg az egyetem, és nem állok most olyan jól anyagilag, hogy bármit megvehessek, és azt is tudom, hogy ez nála a lázadás, hiszen nálam is volt hasonló. Csak amíg én kirúgattam magam egy iskolából, ahová azért kellett mennem, mert anyám terveihez az feküdt éppen, ő pedig elkölti a pénzt, ami a rendelkezésére áll. Mi mocskos kis lázadók.
- Köszönjük. Viszlát.
Még egy kacsintést is megengedek magamnak, ahogy a nőre pillantok búcsúzóul, ő kuncog, és sejtem, hogy feldobtam egy kicsit a napját. Örülök neki, hogy ennyivel hozzájárulhattam egy nő napjának boldogabbá tételéhez. Nem olyan nagy dolog, és valljuk be, ezzel senkit se csalok meg, nem mintha ilyen dolog miatt aggódnom kellene. Furcsa, hogy nem aggódom, egyfajta hiányérzet, de csak egy pillanatra, a levegőre kilépve már feledem is.
- Mi lenne, ha sétálva városnéznénk, mondjuk egy kávéval a kezünkben, aztán vennénk valahol kaját visszafelé, és megennénk a szobában. Aztán egy kis pihi, és jöhet a jelmezbál?
Ebben azt hiszem benne van minden, amit az előbb felsorolt, így azt hiszem, kimaxoltam a rendelkezésre álló opciókat a teljesség igénye nélkül. Jobbról jöttünk, szóval balra indulok el, békésen nézelődve.
- Kár, hogy Pest nem ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Róza

Eddig igyekeztem minél inkább titokban tartani, főleg Rosie előtt, hogy milyen nagy változáson mentem keresztül. Nem akartam, hogy úgy érezze, ezzel rá akarom erőltetni a dolgot, vagy ilyesmi, mert ez az utolsó dolog, ami szándékomban áll. Viszont ő egy olyan motiváció nekem, akár mint barát, akár, mint több, ami arra sarkall, hogy jobb ember legyek. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni idáig, és most mégis itt vagyok. Egyszerűen arra vágyok a leginkább, hogy büszke legyen rám. Furcsa fordulatokat vett az életem, szó szerint egy fél pillanat alatt, de be kell vallanom, imádom a dolgok jelenlegi állását, és most már csak abban reménykedhetek, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez a felemelkedés fog következni. Szeretném végre meglépni a következő nagyobb lépcsőket.
Amikor a bogolyfalvi nagy óra elkezdi az éjfélt ütni, kilépek a cukrászda ajtaján. Péntek van, fél órája zártunk, és mostanra már csak én maradtam itt. Először Kata az új pincérlány készségesen jelentkezett, hogy marad, valószínűleg azért, mert ő az új meg a kisgyerekes, és fél, hogy elküldeném, pedig eszemben sincs ilyet tenni. Hiába mondom neki, megértem, hogy aggódik, mert a korábbi munkahelyeiről is azért küldték el, mert gyereke van. Kedvesen és végtelen türelemmel mondtam neki, hogy még át kell néznem a raktárt, így maradok én, menjen csak nyugodtan. Néha nagyon meg tudok lepődni az ilyeneken.
Leülve a lépcsőre, a hátam az ajtónak vetem, és először a csillagokat nézem, majd lehunyva a szemem, hallgatom a pubból kiszűrődő zenét. Kicsit hiányzik ugyan a kocsma, de most eléggé előretekintőnek érzem magam, sikeresnek és végre egy olyan utat érzek a talpam alatt, ami akár hosszú távon is lehet biztos és sikeres. Mondjuk ehhez a magabiztossághoz most éppen rezeg a léc, de hát ma úgy néz ki, minden elválik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rosie

Még mindig csukott szemmel pihenek, amikor köszön. Elmosolyodom. Mostanában nem találkoztunk, és ezért is esik jól a hangja. Nem csak a romantikus értelemben szeretem Rosie-t. Mi nagyon sokáig voltunk csak barátok, és láttam őt úgy is, hogy éppen nagyon rossz állapotban volt, és úgy is, hogy ragyogott. Láttam azt hiszem az elmúlt időszak minden egyes lehetséges formájában, és ha ez sem riasztott el, akkor a húga szerint még feleségül is vehetem. Ott azért még nem tartunk, de azért jól esik, hogy áldását adta már most ránk.
- Szia.
Pillantok fel rá mosolyogva. Szép. Egyszerű, bájos, tökéletes. Életem legnagyobb részét olyan emberekkel éltem, akik hangosak és feltűnőek voltak, és most, ahogy Rosie itt áll előttem, nem látok mást, csak egy bájos, törékeny nőt, akihez tartozni akarok. Figyelem, ahogy leül mellém, és elmosolyodok, ahogy kicsit összeér a vállunk.
- Tudod, a nagyon-nagyon eléggé ijesztő, de jogos.
Elnézve az előéletemet, én valószínűleg még ennél is többet gondolkoztam volna azon, hogy mit kéne velem csinálni, hogy mennyire gondolhatom komolyan. De komolyan gondoltam, és ő most esélyt adna nekem. Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé, ujjaimat kicsit eltartva egymástól, és ha megajándékoz azzal, hogy a hosszú ujjaival közrefogja az enyémeket, akkor finoman ráhajtom őket.
- Felmondtam a bárban, ahol korábban dolgoztam, tudod a pesti, és átjöttem ide a cukrászdába. Éppen megüresedett az üzletvezetői poszt, és eléggé meggyőző voltam. Visszaköltöztem Bogolyfalvára, és egy nőhöz se volt közöm azóta, hogy utoljára beszéltünk.
Már előtte se sok, de ezt nem tenném hozzá, mert az az átmeneti idő eléggé pocsék volt, még szükségem volt arra, hogy legyek valakivel, de már leginkább Rosie-ra vágytam, így a vörös hajú lányokat hajtottam.
- Hogy vagy, Róza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanában főleg az irodában vagyok, amitől meg kell vallanom, megőrülök. Nem az én világom ez a számolgatós, meg anyagbeszerzős rész, de ezt is vállaltam. Jó a fizetésem, normális a főfőnök, és úgy minden nagyon klappol. De ki kell szabadulnom, csak egy kicsit. Én a mosolyomnál fogva is arra vagyok hivatott, hogy eladjak, ne, hogy felügyeljek. Amúgy is, jár a szünet a kollégáknak, így most ketten kimennek, Zsazsival ketten meg maradunk, ő az, aki kiszolgálja Gyöngyvért, majd én vagyok az, akihez Emily odajön. A sütemény és pár szó mind a kettőnknek jót tesz. Péntek este van, ilyenkor van forgalom, de az első nagy hullám már lement, a legtöbben már fogyasztanak, beszélgetnek, így én eltölthetem az időmet azzal, hogy még valamivel meglepem a két lányt. Előbbi nagyon sokat segített nekem abban, hogy ne adjam fel a Rosie-val való, kétesélyes helyzetemet.
- A ház ajándéka, hölgyeim.
Teszem le eléjük a nagy fél literes csuprokat, melyek tele vannak piros gyümölcsökkel, és különleges arany csillámlás járja át az egész folyadékot.
- Főnixvér a főnixeknek. Bár ezt leginkább a sárkányok szeretik, de ti nem tűntök kiwiseknek. Annak az a fő összetevője, meg a dinnye. De ha kértek, csinálok ám olyat is.
És lezárásként egy mosoly, olyan Ervin féle, széles, telifogas mosolyos.
- Amúgy, van egy kérdésem. Szerintetek, mennyire lenne vevő a nép, ha mondjuk a következő tanévtől minden péntek este társasjáték est lenne itt?
Mostanában a muglik körében eléggé népszerű, és valamivel fel kellene dobnom a helyet. Verocs pedig, a főfőnököm azt mondta, hogy szabad kezet ad, hát érdeklődőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazából Emily csókos, és ha a barátja vagy, akkor te is lehetsz protekciós.
Ezt most már lazán mondhatom, mert eléggé jól állok anyagilag, egyetemileg és különben is, fel vagyok pörögve. Megint párkapcsolatban, egyre biztosabb lábakon, egyre helyesebb döntésekkel. Szóval eléggé jó vagyok, azt hiszem. A másik lányt még nem ismerem, szóval kinyújtom a kezem felé.
- Ervin vagyok, én vezetem ezt a kócerájt.
A humorom persze hagy némi kívánni valót maga után, de azért a mosolyomat bedobom, mert azt mondják az olyan ellenállhatatlan, hogy ha hülyeségeket is beszélek, javít az alap megítélésemen. A múltkor azt mondták, hogy bugyilepattintós, de én abban már nem utazom, vagyis de, de monogámia, ugyebár.
- Nekem bejön, de hát én navinés vagyok, szóval peace meg ilyenek. Ha nyáron dolgoznál amúgy, de nem tudod hol, csak szólj, itt csinálunk neked helyet.
Nézek Gyöngyvérre, mert Emily terveit tudom, nekem köszönheti mindenki, hogy beadta a jelentkezését, de valahogy mégsem kérkedek vele. Még túl friss a dolog Rosieval, Colton eléggé para jelenség nekem, Valery meg még parább, szóval nem tudom, hogy magamra akarom-e haragítani a népet.
- Szóval, akkor azt mondjátok, hogy bejövős a társas, király.
Elégedetten húzom ki magam, ert hát szerintem is atom király az ötlet, de azért persze kell a megerősítés, és hogy valaki randizna is ezen, csak még jobb. Viszont Emily felhívja a figyelmemet, hogy az életem értelme megérkezett, én meg egyből el is vigyorodom.
- Naaa, megjött az én csajom!
Jelentem ki viccelődve, mert hát ennyit még szabad. Félreértés ne essék, én imádom a nőket, az összeset, és tisztelem is őket, Rosie-t meg aztán főként, így csak intek egyet, és elsétálok felé, meg sem állva megfogom a kezét, és hátra sétálok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az ember többnyire bulizni megy a péntek este, nem haza, hulla fáradtan. Még tegnap este indultam el, hogy a mai napot Rosie-val töltsem, beszélgessünk kicsit, illetve, hogy meghallgassam az első benyomásokat, amiket az orvosok mondanak. Nem lesz fáklyás menet, sem érzelmileg, sem türelmileg, sem pénztárcailag, de nem érdekel, azt akarom, hogy jól legyen. Azt akarom, hogy egy év múlva egy egészséges nő sétáljon ki azokon a kapukon, és nem azt, hogy a temetésére gyűljünk össze. Hazaértem, lezuhanyoztam, és megállapítottam, hogy nincs otthon semmi, de semmi. A penészes tejföl nem laktató és nem vacsora, így aztán erőt vettem magamon, felöltöztem, és elindultam a falatozó felé, hogy szerezzek valamit enni.
Semmi extra, fekete farmer, egy kapucnis pulcsi, olyan, aminek elől van zsebe, így a kezem se fázik az oda vezető úton. Az első terv az, hogy a mai mexikói kosztból viszek haza, aztán majd elfogyasztom békésen, de végül a hangulat, az emberek, a zaj, ott tart. Emberek között kell lennem, és nem a gondolataim között, szét kell választanom mindazt, amit ma hallottam attól, ami itt van. Ki kell zárnom a sok aggodalomra okot adó gondolatot, ha tisztán akarok látni a mindennapokban.
Quesadilla-t, pastest és sört rendelek, a saroknál pedig egy asztal még szabadon van, arra lecsapok. A kérdésre, hogy a megnövekedett létszám miatt zavar-e, ha hozzám ültetnek valakit, nemmel felelek, sőt igazából szükségem is lenne rá, hogy valaki, akárki, akiben egy kicsit is több élet van most, mint bennem - ami könnyű szint - betársuljon, és egy kicsit kilépjek most úgy mindenből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A rendelésemnél is előbb kapok egy lányt. Na nem úgy, hanem csak az asztalomhoz. Azért érdekes ez a mai este, és még bocsánatot is kér. Halványan elmosolyodok, és már mondanám is neki, hogy semmi vész, én mondtam, hogy csak nyugodtan, azonban addigra már el is tűnik az étlap mögött. Kellemetlen. Zavarban vagyok, pedig nem illik hozzám, a figyelmem elterelése érdekében megvakarom kicsit a tarkómat, és nézem a mellettünk lévőket. Hozzájuk biztos nem akarnak senkit sem leültetni, hiszen lassan elvesznek egymásban.
- Nem zavar, egyáltalán.
Felelem végül, kicsit megemelve a hangom, hogy biztosan hallja is. Itt már nyugisabb a helyzet, nem úgy mint elől, de hát azért itt is vannak pillanatok, amikor olyan hangos egy-egy mozzanat, hogy az ember a saját lélegzetvételét sem hallja.
- Ervin vagyok.
Nyújtom ki felé a kezem, és remélem, hogy nem veszi zokon, amiért az adott szituációban csak így átnyúlással üdvözlöm. Kényszer szülte helyzet ez most.
- Pár napja láttalak a pizzázóban, csak egy másik lány adta át a pizzámat, egy szőke.
Bár szerintem hallja, de azért ösztönösen végigmutatok a hajamon, nem mintha azzal, hogy az én barna rövid hajamat mutatom, rájön, hogy egy hosszú hajú szőke lányról beszélek. Semmi vész, ez csak olyan Ervin dolog.
- Igazából a tömeg azt mutatja, hogy ma különösen jó a kaja.
Általában jó, csak én mindig valahogy vagy kedden vagy pénteken találok ide, szóval nincs baj az itteni ételekkel egyáltalán, de a mai tömeg nem tudom, hogy mi mást mondhatna el. hiszen se meccs, se rendezvény nincs. Viszont annak örülök, hogy nem vagyok egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Dalma

- Neeeem...
Mondom elnyújtva, de az emlékre el kell nevetnem magam, mert de, pont akkor voltam ott. Emlékszem, hogy felpattant a srác, és ahogy ugrott, úgy lökte meg a mögötte ülőt, aki ivott, és azzal a köpéssel el is oltotta a romantikusnak szánt gyertyát, na meg a romantikát is.
- De.
Jelentem ki végül, de azért egy vigyort megengedek az irányába, viszont még mielőtt azt hinné, hogy gúnyolódok rajta, gyorsan legyintek egyet.
- Ne is foglalkozz vele, az elején én is béna voltam a koktélkeverésben, nagy hiánnyal, gyorsan rúgtak be az emberek. Aztán beletanultam.
Szerettem azt az időszakot. A bárt, az éjszakai életet, a hangulatot. De aztán jött Rosie, jött az öcsém érzelmi világa, és váltanom kellett. Most pedig, gyakorlatilag megint egyedül maradtam. Mert ez a fajta magány is magány.
- Néha, de nem áll jól, próbáltam.
Meg a lilát is, sőt a tűzpiros is megvolt. Elég sokszor voltam én a mindenre rávehető hülyegyerek. Mostanában azonban már csak barna vagyok, csak ilyen szimplán, de ezt egyáltalán nem bánom, kedvelem én a csak simán barnaságomat, a személyiségem amúgy is nagyon sokkoló tud lenni.
- Elég sok minden jó itt. Mondj...
A szó közepén megérkezik a rendelésem, szépen egymásutánban teszik le elém, én megköszönöm, és a pincér elsétál, mintha ezt ketten kértük volna. Na mindegy.
- Szóval, itt elég nagy adagokat adnak, ezek a kedvenceim, úgysem ennék meg ennyit, így szívesen elfelezem őket veled, kivéve a sört, nem nézel ki még nagykorúnak, szóval az nincs. Mit szólsz?
Ez a legegyszerűbb szerintem, mert mire újra előkerül ide valaki, én már az igazak álmát fogom aludni.
- Amúgy itt ilyen tematikus napok vannak, meg nagyon bírják a tésztaételeket, én leginkább kedden szoktam jönni meg pénteken. Ha viszont édességre vágysz, meg egy kedves mosolyra, akkor a Cukrászdát ajánlom, bennem megbízhatsz, én vezetem.
A tulajdonosa ugyan nem én vagyok, de nem is bánom, éppen elég felelősség ez nekem most, nem akarok még nagyobbat a nyakamba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Dalma

- Szóval, ha én is meglepetést rendelnék tőletek, akkor csak és kizárólag védőfelszerelésbe menjek, mert betörik a fejem, világos.
Mondjuk ez legalább egy jó szöveg. Amúgy se bántam volna, ha valaki leül, de így még azt is mondhatom, hogy jól alakul az este. Mostanában eléggé bezárkóztam, főleg a Rosie miatt keletkezett űr és némiképp kétségbeeséses bűntudat miatt. Azt hittem, ezt mi is meg tudjuk oldani, ketten, de nem, kellettek olyanok, akik erre vannak specializálódva, és nagyon félek, mert egyelőre még nem látom azt a fényt, és félek, hogy mi van, ha sosem lesz már meg. Vissza akarom kapni őt, de nyilván, nem minden áron. Előbb legyen jól, és után beszélhetünk a jövőről. Viszont ezt most félreteszem, és inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam, ha már így meghallgattak az égiek, és normális társaságot küldött felém.
- Persze, simán.
Aranyos, ahogy rácsodálkozik a dologra, de szerintem nincs ezen mit csodálkozni, vagyis, lehet, hogy másoknál van, de engem a szüleim mindig arra neveltek, hogy adjak, ők is mindig adnak. Szóval ez nálam nem téma, simán az asztal közepére tolom a tányérokat, és a mellettem elhaladótól kérek még egy étkészletet, amit meglepően gyorsan ki is hoznak. Így kell ezt.
- Inni ittam, de nem én kevertem, csak fogyasztottam. Nem vagyok én angyal.
Óóó, de mennyire, hogy nem, sőt valószínűleg, ha megérkezik a lift, akkor beszállás után szélsebesen indul el lefelé. Volt egy pár hullámvölgy az életemben. Viszont tény és való, más a pult egyik meg másik végén lenni. Mostanra viszont már abba is, és a cukrászdavezetésbe is elég jól belejöttem, Verocs legalábbis nem akar még kidobni a posztomról.
- Megéri, hidd el, nem tudom, hogy ki főz itt, de valami zseniális a kaja mindig. A tészták meg, ha mondjuk egy körben nem tudod megenni, másnapra csak még jobbak lesznek, komolyan.
Én már jó párszor tapasztaltam ezt, és megéri, tényleg megéri, mondom ezt úgy, hogy imádok is és tudok is főzni, elvagyok vele, mint a befőtt, de vannak ilyen kis "bűnös" napjaim, amikor erre veszem az irányt.
- Gyere csak, nem félek tőled. Néha keresünk íztesztelőket is, ők azok, akik megkóstolják az új bevezetnivalót, és elmondják a véleményüket, javítunk rajta, megint megkóstolják, rátökéletesítünk, megint megkóstolják, szóval rengeteg extra édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Dalma

- Óóó, szóval ez ilyen igazi vip dolog felétek.
Szökik a mosolyom vigyorba, üdítő érzés kimozdulni, és egy kicsit sem zavar a tömeg, hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Ma be kellett jönnöm ide, neki is, és úgy kellett alakulnia, hogy együtt vacsorázzunk.
- Sose vedd biztosra azt, amiben alkohol van.
Mondom nagyon bölcsen, és igyekszem komoly arcot is vágni hozzá, de rólam van szó, nem igazán megy, meg nem is akarom, az elmúlt napokban ép elégszer vágtam olyan fejet, mint aki éppen halálos beteg. Kicsit szórakozhatok én is, nem?
- Szóval nem. És mi vagy, ha kiskorú nem?
Utalnék itt arra, hogy meséljen kicsit magáról, hogyha már megosztom vele az ételemet, akkor kicsit ismerjem meg őt is. Persze, természetesen, ha kérdez, én is felelek neki, hiszen így korrekt a dolog, meg amúgy is, jó az, ha érdeklődnek a másik felől, kissé kevésbé tűnik jelentéktelennek.
- Nem is lányoknak való ital.
A sör az olyan férfias, bár megvan a maga bája, ha egy laza lány sörözik, de azért valljuk be, még ha nem is szándékosan, de ezekhez az italokhoz is képesek vagyunk nemet párosítani. Igazából, nincs ezzel baj, amíg valaki nem lesz megszállottja ennek, és nem érzi úgy, hogy a világ összeesküdött ellene. A feltételezésére, hogy beleszerelmesedtem az itteni konyhába, elnevetem magam, és kicsit megrázom a fejem, majd belegondolva az esetbe, inkább a vállam vonom meg kissé.
- Nem, báááár, sose mond, hogy soha. De azért ami jó, azt szeretem hangoztatni.
Arra, hogy nem édesszájú kissé ciccegek, bár be kell vallanom, hogy én sem vagyok az, és nem, ez nem azért van, mert mindig édességek vesznek körül, csak egyszerűen így alakult. Viszont, mint mindenkinek, nekem is van olyan pillanatom, hogy egyszerűen muszáj valami édeshez jutnom.
- Umm, ez itt a quesadilla. Igazából főleg sajtot tartalmaz a tölteléke, de van benne hús és zöldség is. Szerintem itt csinálják a legjobb tortillát. Az egészet összepakolják, átsütik, így érnek össze az ízek. Ez a másik pedig pastes. Nem tudtam eldönteni igazából, hogy melyiket enném. Ennek a tésztája eléggé olyan, mint a rétesé. A feléd eső almával és ananásszal van töltve, míg a másik hússal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A változékony időnek köszönhetően a fél gárda kidőlt, így reggel, amikor beléptem az ajtón, tudatosodott bennem, hogy komoly emberhiánnyal küzdünk. Korán reggel mozgósítottam mindenkit, akit csak tudtam, hogy jöjjön be, akár többet is fizetek, de a lényeg, hogy ne ússzunk el. Ennek köszönhetően hattól olyan egyig a konyhában alkottam én is, segítettem a sütemények elkészültét, majd egy gyors ebéd után átöltöztem és onnantól hol a pultban vagyok, ahol éppen kiviszem a rendeléseket. Pörgök, és egyáltalán nem érzem, hogy fáradt lennék, pedig az vagyok. Az agyam éjjel kattog, napközben nem tudok mást tenni, mint dolgozni, és bár hazaérve szinte beájulok az ágyba, az alvás alig pár órán át történik meg, onnantól ismét csak a kattogás lesz úrrá.
Most, mikor a lány belép, egy pillanatra megállok a csomagolásba, figyelem, hogy merre indul el. A mellettem álló lány rám pillant, hogy menjen-e.
- Intézem.
Ő bólint és a korábban rendelt tortát csomagolja be. A várakozónak aztán két hatalmas papírszatyrot és a tortát készítjük össze, amíg pedig fizet, Erika a kabátjáért megy, hogy segítsen elvinni a Tündérmanóba a sok vásárolt holmit. Ugyan ezzel egy húsz percre kiesik a munkából, de most éppen egy kis holtidőben vagyunk, szerencsére. Gergő éppen beáll a helyemre, így én elindulhatok Claire-hez, aki alig három percet tölthetett el gondolkodással.
- Ha nem tudsz dönteni, lehetsz a téli ízek kóstolója is. A véleményed kikerül a falra, és ajánlhatod a süteményeket, forró csokikat másoknak. Ha pedig pénzt is keresnél, mindig van felvétel.
Na, hát biztos így szeretne kikapcsolódni szegény. Még le sem ült rendesen, át se melegedett, azt se tudja, hogy mit kérjen, erre megjelenik az exe, felajánlja neki, hogy dolgozzon nála, és még annyit se képes mondani, hogy "hello". Gratulálok magamnak egy képzeletbeli vállveregetéssel, hogy már megint ekkora bunkó vagyok. De mondjuk van egy olyan érzésem, hogy úgy alapból se vagyok a szíve csücske.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Téli ízek kóstolója.
Válaszolom neki nyugodtan, nem biztos, hogy örül nekem, és azért mondta, így, hogy inkább fogjam be, de hát a szám az sosem úgy engedelmeskedett, mint ahogy kellett volna, így szépen el is mesélem, hogy miről van szó.
- Eldöntöttük, hogy a tél lesz a kiemelt időszakunk, amikor a legtöbb új dologgal kedveskednénk a vásárlóinknak, de eléggé sok ötlet jött be, és létrehoztunk egy kóstolóbizottságot, akik eldöntik, hogy mi az, ami tetszik nekik, és mi az, amit nem kellene erőltetni. Idén ehhez a lilát és az ezüstöt szavaztuk meg színnek, ilyen lesz a díszítés is. Random embereket szoktam leszólítani erre a melóra, gondoltam, hátha.
A másikat, hogy akár itt is dolgozhatna, nem említem meg megint, az nagyon hülyén venné ki magát szerintem. Mármint, én nem akarok haragban lenni, nem akarok ennyi idő után csatákat vívni. Elég nekem Rosie helyzete, hogy minden héten órákat utazok azért, hogy egy keveset beszélhessünk, és ahogy az orvosokat hallgatom, csak mélyebbre kerülök. Idő és türelem, minden bekerülőnek nehéz az eleje, és nehéz a hozzátartozóknak is. Hát igen, eléggé nehéz, ezt most meg is tapasztalom, újra és újra.
- Ha nem tetszik, akkor célszerű rábökni az étlapra, és azt hozom, de el is készíthetek bármit.
Ezek a megoldások jutnak eszembe hirtelen, mert igazából nem tudom, hogy mit szeretne, hogyan kezeljem. Bárhogy szeretné, én bármit megteszek, komolyan bármit, csak nem szeretném sem szomorúnak, sem csalódottnak látni, és bár lenne valaki, akárki, aki feledtette már vele azt, hogy milyen szomorúságot okoztam neki. Szeretném, ha így lenne. Barátok tudom, hogy nem lehetünk, nagyon furcsa lenne az, főleg neki, hiszen én voltam az, aki ki akartam lépni ebből az egészből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Betanultam.
Vallom be szégyellősen, mert ez az igazság. Tényleg betanultam ezt az egészet, és nagyon nem tetszik nekem sem, de így vagyok képes a legtöbb információt átadni az embereknek, és remélem, hogy ezért nem haragszanak, hiszen eléggé kellemetlen ez már önmagában is.
- Örülök.
Mosolyodom el halványan arra, amit mond. Tudom, hogy két év, de én voltam az, aki kilépett, és nem érzem jól magam tőle. Oké, tényleg jobb így, tudom, mert akkor, ha ott maradok, megkeserítek mindent. Mert mi lett volna? Betartom az ígéretem, elveszem feleségül, terhes lesz, és most ott játsszuk a tökéletes családot, mindenki előtt, míg amikor elfordulunk, és magunk maradunk, előjön az elnyűtt, unalmas férj, és az őt kiszolgáló, mosolygó, de boldogtalan feleség? Nem lett volna értelme. Így, ha fáj is, még mindig jobb a helyzet.
- Köszönöm.
Mosolyodok el, mert valóban nagy könnyebbség tőle hallani, hogy nem haragszik rám. Nem akartam neki rosszat, tényleg ő az egyik olyan ember, akit egyáltalán nem akarnék bántani. Talán innen már tényleg felfelé vezet az út.
- Rendben. Most jött meg a váltás, szóval összedobom a sütiket meg a csokikat, és jövök. Pár perc.
Mert hát akkor már át is öltözöm, meg kicsit összekapom magam. A kinti ruhám egy kék pólóból és fekete farmerből áll, szóval nem olyan nagy változás, de inkább ebben ülnék le beszélgetni, nem ingben meg kötényben. Szóval gyorsan átöltözöm, és közben el is készül a tálcánk, rajta minden földi jóval, mit csak kértem. Ezekkel együtt térek vissza Claire-hez és borítom be az asztalt.
- Nem kell mindent megenni, csak ami szimpatikus. Viszont szerintem mesélj előbb te, kettőnk közül te tűnsz boldogabbnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Claire

Elmosolyodom, amikor el veszi a süteményt, mielőtt még leülhettem volna, de aztán amiatt, amit mond, kicsikét összehúzom a szemöldökeimet.
- Nem kellene előtte rendes ételt enned? Csinálhatok egy szendvicset.
Mivel elég hosszú a munkaidőnk, és nyilván, egy idő után elege van mindenkinek a sok cukorból, vannak hátul a hűtőben olyan cuccok, amelyekből kiváló szendvics készülhet, szóval, ha inkább azt enne, nem tart semeddig összedobnom egyet.
- A fantázianeveken még gondolkozunk, de ennek az a lényege, hogy az étcsokoládét és a tejcsokoládét keverve a benne található piros gyümölcsök ízét emeljük ki. Lesz olyan verzió is, amit leöntünk forró vaníliakrémmel.
Csak azt most még mire megcsinálom, valószínűleg Claire éhen halt volna. Persze nem tudtam, hogy ennyire éhes, csak úgy gondoltam, hogy nem szeretném a kelleténél tovább megvárakoztatni. Hallgatom a történetét, és elmosolyodom, tudom, hogy a nagyi milyen fontos a számára, így örülök, hogy tudnak egy olyan közös programon együtt lenni, ahol még fejlődhetnek is, főleg Claire.
- Mindig is csodálatosan énekeltél.
Állapítom meg őszintén. Nagyon szép hangja volt mindig, olyan, ami igazán átadja az embernek azt az érzelmet, amit közvetíteni szeretne. Mindig szerettem őt hallgatni, néha észre se vettem, hogy azért nyugszom meg, mert ő énekelget a környezetemben. A mondandója alatt végig mosolygok, valóban jó hallani, hogy boldog, és látom rajta, hogy elégedett magával. Mindig volt benne egy olyan kisugarzás, mely megkülönböztette másoktól, én is felfigyeltem rá. A kérdésére kicsit elhúzom a számat, és magamhoz veszem a bögrém, kortyolok egyet a válasz előtt.
- Egy ideje együtt vagyunk Rosieval.
Nem kell bemutatnom neki, hiszen több szempontból is ismerheti. Rosie ismerős mindenkinek egyrészt a tánctudásáról, rengetegszer lehetett látni iskolai előadásokon, ahogy kecsességével magára vonzza a tekinteteket, aztán ismert arról is, hogy Fisher, és arról is, milyen vékony. Sokan megjegyezték ezt, hogy szinte eltűnik. Emellett pedig nem csak Claire évfolyamtársa, de háztársa is. Vagyis, már csak volt, most, mint magántanuló, még az iskola kötelékeiben van.
- Mostanában gondolom feltűnt, hogy nem látható semerre. Az igazság az, hogy eléggé megromlott az egészségi állapota, így jelenleg egy olyan intézmény lakója, ahol segítik kezelni a testképzavarát és egészséges mederbe terelik az étkezését, az életét. Messze van, és csak ritkán látogatható.
Azt mondták, ez a legjobb most. Hogy ne itt legyen, hogy ne járjon haza, és egy ideje már azt is kérik, hogy én is kevesebbet menjek, hiszen kiesik a ritmusból. Megértem, amit kérnek, de nem akarom, hogy azt higgye, elhanyagolom, hogy kötelességből fizetem a kezeléseket.
- Félek, hogy nem boldog ott, és én juttattam oda.
Bizony, én voltam az, aki azt mondta, ez így nem mehet tovább. Elképzeltem vele a jövőt, de nem így, nem úgy, hogy attól rettegünk, mikor ér véget az élete, mert most, amikor elvittem, gyakorlatilag a hüvelyujjam és a kisujjam összeérintésével átértem a csuklóját. Ez pedig aggasztó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Csak gondoltam, felhívom a figyelmedet arra, hogy milyen sokrétű szolgáltatási palettával rendelkezünk vip vendégek részére.
Felelem úgy, mintha ezt tényleg betanították volna, és nem találtam volna ki miközben beszélek. Aztán persze elmosolyodom. Azért a humoromnál vagyok még, persze, de én magam is érzem, hogy sokkal fakóbb már az a mosoly, mint évekkel ezelőtt. Addig sem volt éppen rózsás az élet, köszönhetően anyámnak, de most már végképp nem az. De majd jobb lesz ez, hiszem. Minden ilyennel csak tanul az ember.
- Rendben, de ha tényleg kell, csak szólj.
Mondjuk egy ilyen cukormérgezés után az ember nem hiszem, hogy sok minden mást szeretne, csak azt, hogy aludjon egy nagyot. A kakaó meg még csak fokozza is ezt az élményt. Legalább nem kell azon görcsölnöm, hogy mihez kezdek majd magammal hajnali kettőkor, hogy ne Rózára gondoljak.
- Nem fog elszaladni, ne kapkodj.
Mosolyodom el halványan, aranyos, hogy ennyire lelkes, de tényleg nem szeretném, hogy a következő pillanatban már jéggel a kinyújtott nyelvén bizonygassa, hogy ez a feldagadás nem is olyan súlyos mértékű.
- Igen, ő.
Mondjuk azt nem tudom, hogy a kedves lányt mennyire gondolja komolyan, mert Rosie személyisége az elején nagyon olyan volt, aminél inkább azt érezted, hogy megaláz minden szavával, főleg azért, mert szóba álltál vele. Nem tehetett róla, az anyja így nevelte egészen kicsi kora óta. Az első nagyobb beszélgetésünkkor még én is elég nagy fenntartásokkal kezeltem, aztán egyre inkább változott ő is, egyre inkább éreztem meg rajta, hogy másabb lett, én is. Szóval alakult ez a dolog, és mára már el tudom mondani, hogy ő nem olyan, mint volt. Csak még egészségessé kell válnia, most ez a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Viszont remélem, hogy tényleg kedvesnek látta, szeretném, ha nem csak rossz képek maradnának fenn róla az emberekben, és amikor egy nap visszatér ide, akkor örömmel fogadják, hiszen a gyógyulás utáni első időszak benyomásai nagyon meghatározóak. Viszont nem akarok azon agyalni, hogy vajon tényleg, komolyan kedvesnek mondta-e szóval csak elhiszem, hogy igen, és lapozok.
- Ez kedves tőled, hogy így látod. Remélem, egy nap majd ő is rájön erre. Tudod, az a baj, hogy az anyja így nevelte. Csak az a szép, aki vékony, aki szinte eltűnik, ha oldalvást áll. Csak az, a jó, aki táncol, és ő egy vörös hajú Fisher, tökéletesnek kell lennie. Borzalmas. Van egy húga, Emily. Nem nőtt magasra, olyan kerek lány és barna a haja. Az anyja szabályosan utálta ezért. Nekem bármilyen gyerekem is lesz egyszer az életben, imádni fogom.
Szeretnék gyereket, sőt, egy egész kis hadsereget szeretnék, akik hangosak, zajosak, akiktől az ember a plafonon van, de imádja őket, az angyali kis arcukat. Ez a másik sarkalatos pont nálunk, a gyerek kérdés, mert nem biztos, hogy valaha is lehet saját. A tekintetem egy pillanatra elréved, sok a mi lett volna, ha az életemben, hiszen, ha nem Claire, akkor Lexa, s ha nem ő, akkor Kriszta, bár nem hiszem, hogy az utóbbi vágyott volna ilyenre. Az elrévedésemből Claire mondata ránt ki, hogy van valakije.
- Ennek örülök, nem baj, ha csak úgy vagytok, néha kell a kötelezettségek nélküli élet is, de persze aztán jó, ha állandósul. Lehet, hogy a suli az akadály, sokat vagytok távol. Persze, nem azt mondom, hogy hagyd abba, csak, hogy majd ez alakul.
Azért persze, picit bennem is ott a keserűség, hogy van valaki más, még akkor is, ha én mondtam azt, hogy ez így nem fog tovább menni, de szeretném, ha ez idővel elmúlna, és tényleg, őszintén tudnék örülni neki.
- Mesélj még róla!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelmesen hallgatom őt, tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztam akkor, amikor a szakítás mellett döntöttem, de a mai napig nem bántam meg a tettemet. Pont az, ahogyan utána éltem bizonyítja azt, hogy nem lett volna boldog mellettem. Hiszen, utána sokáig csak élveztem az életet, kerestem az élvezeteket, egyszer az egyik lánynál, aztán a másiknál. A nevek és az arcok a mai napig összefolynak. Akkor jó volt, gyors, kényelmes, változatos. Néha még most is azon elmélkedem, hogy talán nem illik hozzám a megkötés, mert hiába szeretem Rosie-t, félek, hogy egy nap neki is ártani fogok, még akkor is, ha ő a mindenem jelenleg.
- Ez eléggé úgy hangzik, mint aminek így kellett történnie.
Mosolyodok el halványan, hiszen a fiú éppen akkor volt a jó helyen, és ritka az, amikor ennyi idő után éppen a megfelelő srác van ott, ahol te is. A sorsnak persze vannak ilyen kis trükkjei, így elhiszem, hogy tökéletesen jól történt minden. Szeretném, ha boldog lenne, szeretném, ha élvezné az életet, ha örömében és nem bánatában énekelne. Szeretném, ha boldog lehetne valaki mellett, valaki olyan mellett, aki képes magát tartani ahhoz, amit ki is mond. Én nem ilyen voltam, megbántottam, fájt neki, de ennyi idő után már látom, hogy meggyógyult, hogy újra gyönyörű.
- Nem, nem zavar, azon gondolkoztam csak, hogy milyen nehéz is ez, a muglik és a mágusok közötti kapcsolat.
Felelem szelíden. Régebben még borzalmasabb volt, azóta nagyon sokat enyhültek a szabályok, azonban még mindig nehéz. Mert mi van, ha Claire számára Márk volna az igazi, de ebben a korban még nem lehet vele őszinte, később pedig éppen ez nyomja majd rá a bélyegét arra, hogy milyen is lesz a kapcsolatuk, hogy mennyire tudnak őszinték lenni egymás előtt. Aztán Claire felpattan, fáziskéséssel, kissé zavartan pillantok után, olyan hirtelen jött a változás, hogy még szinte fel se tudom fogni.
- Ezt nem tartom jó ötletnek.
Felelem végül szomorkás mosollyal, a hangomban bujkáló csalódottsággal. Évekről beszélünk, évekről. Vannak dolgok, amiket ezek szerint nem lehet minimálisan sem megoldani.
- Ne haragudj, de nem lenne fair, sem Márkkal, sem Rosieval szemben.
Abban biztos vagyok, hogy szeretem őt, szeretem Rosie-t, mindennél jobban, de abban nem, hogy ennyi magányosan töltött hét után ne csábulnék el némi alkohol hatására. Nem szabad ezt tennem, és mostanra megtanultam nemet mondani.