Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Látod végül csak igazad lett, nem tanácsos ugyanazzal a lánnyal járni, mert még a végén itt maradunk egymásnak!
A mondat második felét olyan hangosan mondom ki, hogy a közelünkben lévő asztaloktól akaratlanul is ránk pillantsanak. Hosszú pillanatig komolyan meredek a szőkeségre, kiélvezem, hogy néznek minket, szinte sütkérezem a kínos pillantásban, majd mikor már mindenki visszafordul, a szám elé kapom a kezem, és némán rázkódk a nevetéstől.
- Látnod kellene a fejed ilyenkor.
Vigyorgok rá egy nagy sóhajtással megtoldva a mondandómat. Imádok szemétkedni, de Claire nem partner ebben, mert nagyon komolyan veszi az életet. Milyen sokszor veszekedtünk, sőt szakítottunk azért mert komolytalan vagyok. Bezzeg amikor rá hoztam a frászt azzal a gyűrűvel, amit azóta se kapott meg, akkor egyből nem voltam olyan vicces fiú neki. Viszont ez már hiányzott, nagyon.
- Ennek örülök. És amúgy tényleg, szívesen elmegyek vizsgázni helyetted, meg becserkészem a lányt, vagy lányokat. Mondd mennyi akarsz, megszerzem neked mindegyiket, egyetlen délután alatt.
Még egy szemtelen kacsintásra is futja tőlem, csak, hogy átérezze, mennyire vagyok jó fej. Tényleg szívesen segítek neki, és bevallom, jó lenne egy napig visszatérni az életbe, amit végül nem választottam.
- Amúgy is nagyon érdekel, milyen lehet a testedben mászkálni. Felkavarnám kicsit az állóvizet.
Amúgy is imádok bohóckodni, ha bármi lehetnék, egészen biztos, hogy a karakterszínészi pozíciót nevezném ki sajátomnak. De abból sajnos nem telik a lakbérre, azt meg még sem tehetem meg, hogy mint a minisztérium alkalmazottja, esténként - ha van időm - a színpadon játszok.
- Undorító vagy Nathaniel. Én olyat nem eszek.
Húzom el a számat, még az államat is megemelem kicsit, miközben a pincér visszatér és lerak elénk... Hortobágyi palacsintát. Ez most komoly? A gondolat kiül az arcomra is, úgy pillantok fel Ashre.
- Köszönjük.
Nyögöm ki végül, és az ital felé nyúlok, aminek kellemes baracklé kinézete van, ám amikor belekortyolok, érzem, hogy végigmarja a torkom és elhomályosul a tekintetem is.
- Egy kicsit erős.
Lehellem, de a lehelletemmel együtt egy apró lángnyelv is kicsap a számból. Egy pillanatig nézem a füstfelhőcskét, majd felcsattanok:
- Na ne szórakozzunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Már most? De hiszen még csak most kezd el terjedni a pletyka, mely szerint dobott minket a közös barátnőnk. Máris úgy döntesz, hogy inkább én kellek neked egy másik lány helyett? Nem mondom, veszélyes fiú vagy te.
A végén megengedek magamnak egy szemtelenül nagy kacsintást, amivel az ajkaim is oldalra húzódnak. Lássa kivel van dolga.
- Szerelmi zálog, ooooh!
Mellkasomhoz szorítottam a zsebkendőt, mintha a legcsodálatosabb dolog lenne valaha, amit kaphattam. Végül persze nem bírom már tovább, muszáj felnevetnem. A zsepit nem adom vissza, úgy van biztonságban ő is és én is, ha inkább magam mellé teszem. Ha hiszitek, ha nem, egy csomag zsebkendő nagyon veszélyes fegyver tud lenni.
- Ennyire nem megy a csajozás? Szomorú. Miért nem villantasz meg valami banki kivonatot arról, hogy mennyit örökölsz majd? Tutira a fenti csajok fele vevő lenne rád. Sokan nagyon rossz háttérrel jönnek a suliba, meg sokan ilyen izésak na, mi az...
Mutatóujjaimat a szemeim széléhez teszem, és húzok rajtuk egyet, amitől hirtelen minden elmosódik, de ahogy megteszem, be is ugrik, így lelkesen kiegészítem magam:
- ÁZSIAI! Na, szóval nem biztos, hogy a sok ázsiai lány itt maradhat a tanulmányai után is, de biztos, hogy van, aki szeretne. Csak ki kell kapnod egyet közülük, és bumm, meg is van. Vagy van esetleg valaki, aki tetszik, de gyáva vagy? Ezer örömmel belebújok a testedbe!
A végén talán egy kicsit túlságosan is lelkes vagyok, de ez az igazság. Én az ilyen lehetőségeket imádom, ezer örömmel vágok bele egy új kalandba, ami egy kicsit kiránt a mostani életemből. Azt hiszem elkezdtem öregedni, de nem akarok sem felnőttes, sem érett lenni, az annyira nem passzol hozzám. Amikor csak eszebe jut, hogy na egész felnőttes vagyok, kedvem lenne kifutni a világból. Ez elég szomorú, főleg mivel a nálam jó pár évvel fiatalabb párom is agyérgörcsöt tud kapni attól, hogy mennyire nem megy nekem a komolykodás.
- Te ezt nem értheted, amíg nem iszol bele.
Lehellem utolsó erőmmel. A fejem tiszta vörös, és vállalva a kockázatot, hogy a vacsorám megharap, én is felvágyom, és bekapok egy falatot. Nem segít a torkomon, de az íze nagyon ott van.
- Lehet, hogy azért ilyen erős az ital, mert éppen kutyát eszünk, és így rejtik el a gyanakvásunkat. Leitatnak. Mondjuk megéri, a kaja jó, akkor is, ha éppen Buksit esszük. Buksira!
Emelem fel a poharam, azonban most már óvatosan égetem végig a torkomat. Jobb is, mint lendületből.
- Ugye tudod, hogy ez az ital mocskosul vállalhatatlanná tesz majd minket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Még senki se mondta nekem, hogy örül annak, hogy nem tanultam tovább. Furcsa, mert eddig arra vártam, hogy ezt valaki kimondja, most viszont, hogy kimondta, már nem hangzik olyan nagyon jól. A közeli családom – már akiket annak tekintek – jó fejek voltak velem mindig, azt mondták, eljön majd az az idő, hogy rátalálok az utamra, és kitalálom, hogy mit szeretnék csinálni, addig pedig nyugodtan bontogassam a szárnyaimat. Azonban tudom, hogy titkon remélték, néhány hét után azért visszamegyek, ha nem is nappalin, de legalább estin a suliba. Talán azt is kellene, ha nem esik ennyire jól az, ha valaki örül neki.
- Valahogy úgy.
Mondom ki végül a reakciómat rá zavartan. Elég hülyén hangzó reakció, és nyílván a széles vigyorom hozzá is elég béna, de én már csak ilyen vagyok, bénáskodom.
- Szerintem jól áll magának. Sokan azt hiszik, hogy egész nap csak morog, de nekem nem úgy tűnik.
Jó, ez most elég bénán hangzott, de legalább nem mondtam ki a kolléganőm nevét, aki egy ilyen miatt nem, de az ötödik után már lehet, hogy repülne. Én a századik sértő megjegyzése és kavarása után már nem számoltam a dolgot. Valamiért jól fekszik, vagy alulról tolják vagy felülről húzzák, vagy éppen minden együtt. Az meglepte, amikor éppen engem szidott csak úgy, mert olyan kedve volt, és én megköszöntem neki. Arra nem nagyon tudott mit lépni.
- A segítségemre?
Erre valahogy nem számítottam, és igazából nem is tudom, hogy miben kellene. Talán elfelejtett cukrot is belebegtetni, és azért kellenék. Erre gondolok elsőre, ám amit mond, az meglep.
- Gondolja, hogy én alkalmas lennék erre?
Mármint persze, alkalmas lennék, de hát én homokszem vagyok a sivatagban. De ha úgy gondolja, hogy ilyennel megbízhat, hát akkor egész biztos, hogy maximálisan be fogom bizonyítani neki, hogy jól választott.
- Gondolom fontos szempont a hűség, a megbízhatóság és az, hogy ügyesen forgatja a kártyáit. Olyanokat szeretne, akikkel lehet számolni és nem csak a vatta szerepét tudják ellátni.
Pont azért, mert navinés voltam, jó az emberismeretem. Hiába vagyok alapvetően egy vidám kis hülyegyerek a külvilágnak, aki ezer wattos vigyort villant, pontosan látom az ördögöt is a részletekben.
- Köszönöm.
Szerénykedhetnék, hogy ugyan, én nem vagyok olyan, meg nem kell, de ez nem igaz. Claire és én összeköltözünk, ő még iskolába jár, de óhatatlanul is megnő a fogyasztásunk, így a kiadásaink is emelkedni fognak, nekem pedig jól jön a pénz, hiszen gondolnom kell a jövőre is, nem maradhatok örökre tinédzser.
- Nem szeretném tovább zavarni. Gondolom még sok mindent szeretne elintézni, én pedig kéznél vagyok mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Más érzés ebédet venni a büfében vagy rendelni valamit a közeli étkezdékből és más az, amikor otthoni ízeket hozol. Jól esően simogatom a pocakom, amikor a helyem felé sétálok vissza. Még szerencse, hogy ma egy olyan szép, mélykék inget választottam, ami nem mutatja azt, hogy mindenhol dagadok. Bizony, ha eszem, és én eszek, akkor olyan vagyok, mintha hónapok óta a szívem alatt hordanám a jövőt. De ez egy részt nem lehetséges, másrészt nem is lenne jó móka, hiszen egyelőre én vagyok az, aki alakulóban lévő családunkban pénz keres, és jelenleg én tartok el egy iskolás lánykát. Persze volt róla szó, hogy Claire dolgozzon, de egyelőre úgy voltunk vele, hogy álljon rá arra a szervezete, hogy korábban kel, mert a faluból jár be iskolába. Ez most a megszokás időszaka, aztán majd tovább gondolkozunk. Viszont a kaja jó volt, határozottan jól választottam, amikor a sok veszekedés és hullámvölgy után is bevállaltam a kapcsolatot vele. Épp ezen elmélkedek, amikor megállítanak, és pecsétet követelnek tőlem.
- Helló.
Ennyit tudok meglepettségemben kinyögni, miközben nézem a másikat, majd nagyon lassan bólintok kettőt. Nem, csak úgy nem adok rá pecsétet, mindenképpen kellene a magyarázat. Oké, bővült kicsit a feladatköröm, meg a fizetésem is, de nem annyira, hogy azonnal elkezdjek hülyeségeket csinálni. Nem. Fiatal vagyok, meg néha az a tipikus "hülyegyerek", mindenből képes vagyok viccet csinálni, de pont ezért is jó ez a munkahely, mert rákötelez arra is, hogy komolyan vegyek dolgokat. Ha mondjuk az előkészítőbe mentem volna, akkor biztos, hogy örökre gyerekes maradok. Ezzel persze szerintem nincs semmi baj, de az asszony tudom, hogy több komolyságot vár tőlem.
- Oké, itt.
Nyitom ki a polgármesteri titkárság ajtaját. A titkárnő szokás szerint betegszabadságon van, "meglepő" volt, amikor reggel már mosolyogtak. Sokan azt hiszik, hogy átok ide bejönni, és helyettesíteni őt, pedig nem, én nem bánom, amikor itt vagyok. Szeretek itt lenni, mert sokkal gyorsabban telik az idő, mint lent a recepción, ahol néha már azzal szórakoztatom magam, hogy Ashnek küldök zavarbaejtő üzeneteket.
- Szóval, miről lenne szó?
Pillantok rá kérdőn, az asztalnak támaszkodva, kezeimet a zsebembe csúsztatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Normális vagyok? Nem, dehogy. Ha az lennék, akkor most azt hiszem, szörnyen szégyellném magam, mert akkor olyanná váltam volna, aki sosem akartam lenni. Nem. Én az a fajta ember vagyok, aki a világ egyik legnagyobb troll nagypapája leszek majd. Hajtom a fiatal lányokat, megviccelem az unokáimat, és a gyermekeim folyton be kell, hogy járjanak az idősek otthonába, mert rendbontó leszek. Már látom is magam előtt, csodálatos életem lesz.
- Készen.
A munkám komoly, felelősségteljes, olyan, ahol fedhetetlennek kell lennem. Éppen ezért készülök arra, hogy egy bevásárlóközpont elől vagy belőle - mindegyikben máshol van - elemeljek a szőke lánykával egy bevásárlókocsit. Igen, ez pont olyan, ami nem összeegyeztethető a munkakörömmel, ahogy az sem, hogy a vonaton visszavigyem Bogolyfalvára, majd az iskola folyosóin ebbe toljam a kisasszonyt végig a folyosókon titkosügynöknek öltözve. Minden lesz nálam, napszemcsi, vízipisztoly...
- Aham, azt. Akkor azt hiszem egy kicsit tovább kell utaznunk. Itt van Tecsó, meg most egyre többet hódít a Spar, csak ott meg az eladók mindig olyan bunkeszok, kivéve a Keletinél lévőben, ott nagyon aranyos nők dolgoznak, mindig udvarolnak nekem.
Imádok oda járni, ha a fővárosban járok, oda mindig betérek. Nem számít, hogy nyitás után pár perccel vannak-e, vagy épp zárni készülnek, mindig nagyon édesek velem. A nagy embertömeg azonban úgy hozza, hogy kicsit elsodródunk egymástól, így amikor megint Scar mellé érek, a pracliját a sajátomba csúsztatom, és magabiztosan megfogom. Még a végén elveszünk itt.
- Válassz valamit, ami itt is vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igazából Tesco, csak senki sem hívja úgy. Sok megnevezése van, mint a Tecsó, de van, aki Tesónak meg Taxónak. Szóval van itt magyar kreativitás.
Visszaszorítom a kezét, és épp csak kimentünk, máris tesz egy megjegyzést. Olyan, mint Chicago. Ezen muszáj nevetnem. Van benne valami, ha csak az emberekre nézek.
- Őszintén vágnak magyar arcot. Anyám is mindig így néz ki.
Nekem nem meglepő egy a búvalbarmoltság, ami itt az emberekben van. Én szívesen mutogatom a fogsoromat, nem, nem vicsorogva, mosolyogva. Rendszeresen mosolygok mindenkire. A metróhoz lefelé is, így nem egyszer kaptam már csodálkozó és lenéző pillantást is, mert mi jogom van nekem itt mosolyogni, mert itt olyat nem szoktak az emberek. Ha valaki nevet, azon meg megbotránkoznak. Furcsa hely ez a Magyarország, gondolom furcsább szemmel még inkább.
- Óóó és akkor még nem is jártál a legzűrösebb környéken, de nem is ma lesz az, amikor elmegyünk oda. Nem szabad mindent ellőnünk egyszerre.
Bár itt már kevesebb ember van, de nem engedem el a kezét, kivéve, ha ő kirántja mondjuk. Nekem jó így, legalább rajta tarthatom a szemem, nem kellene elvesztenem egy diákot. Mert én felelősségteljes felnőtt vagyok. Hahahahahaaa...
- Van egy a közelben, egy bevásárlóközpontban. A legjobb pedig, hogy az oldalsó kijárata pont a Tecsó mellett van, vagyis simán ki tudunk jönni vele, ha éppen nem figyel éppen senki. Nem hinném, hogy az őrökkel akkora gondunk lenne.
Vagy nem érdekli őket, vagy nem olyan gyorsak, mint mi. Úgy érzem, hogy eltulajdonítani egy bevásárlókocsit sima ügy. A hajléktalanoknál is szokott lenni.
- Nem csak egy kocsit szerzünk ugye? Mármint vehetnénk chipset is, meg ilyesmiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Két tescoból ki vagyunk tiltva az öcsémmel, mert rodeóztunk a kocsikkal.
A legszomorúbb pedig, hogy ebben a mondatban nincs egy cseppnyi megbánás sem. Sőt, nagyon büszke vagyok a teljesítményünkre. Emlékszem, anyám a plafonon volt, annyira mérges volt, amiért véleménye szerint megaláztuk őt, hogy nem volt hajlandó két hétig hozzánk szólni. Olyan szinten nyugodt két hetünk volt, hogy azt elmondani sem tudom. Mivel megsértettük, azt mondta nem bír velünk egy légtérben sem lenni, ezért Bence meg én egész nap kalózosat játszottunk, fára másztunk és közben tömtük magunkba az édességet. A hetedik nap környékén jöttek a nagyiék, akik instant agyérgörcsöt kaptak attól, hogy édességen és chipsen élünk, és próbáltak leszoktatni minket. Utána költöztek át hozzánk, és nekik köszönhetjük, hogy felnőttünk.
- Azért itt a vennin van a hangsúly.
Rosszalkodni fogunk, de azért lopni nem. Nálam is van egy határ, amit nem vagyok hajlandó átlépni. Bármikor elkötök egy bevásárlókocsit, de nem vagyok hajlandó lopni. Hoztam magammal pénzt, meg van bankkártyám is.
- Húúú van egy chips, nem tudom mi a neve, de olyan íze van, mint a macskakajának.
Igen, erre már. Szerintem nincs olyan gyerek, aki nem kóstolta még meg azt, hogy mit adnak az állatoknak otthon enni. Különben is, mennyi voltam, talán négy vagy öt, szóval pont a kísérletező korszakom közepében találtak meg az ilyen ötletek.
- Itt átmegyünk.
Húztam magam után a zebránál. Mivel kezd késő lenni, jobban oda kell figyelni, hiába van zöld nekünk, egyre több az elmebeteg, akikkel vigyázni kell, mert nem tartják be a szabályokat, azt meg nem szeretném, hogy elkaszáljanak minket, mert akkor tutira visszajövünk szellemként riogatni a tescoban vásárlókat. Mókás lenne, de nem minden áron.
- Ugye tudod, hogy ha elkapnak, akkor kirúgnak, és akkor neked kell majd eltartanod. Csak szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az öcsém nagy arc. A nagymamának elég sok kihívást jelentett. Azt mondta, hogy egy nap az sem lepné meg, ha az öcsémet valaki máglyán akarná elégetni, mert hogy olyan rossz. Nos, van benne valami.
Persze engem sem kellett félteni, kivéve a Durmstangos idők alatt, ott eléggé csendes és szótlan lettem, de szerencsére most már az sem több, csak némi rossz emlék, egy kellemetlen légypiszok, amit mostanra már egyetlen suhintással sikerül eltüntetnem. Ez pedig így van jól, nem tudom, hogy ki lennék ma, ha akkor kényszerítenek az ott maradásra. Azt hiszem, beleőrültem volna, vagy olyanná váltam volna, mint azok, akik egykor engem bántottak.
- Nagyon helyes. Hoztam egy csomó pénzt magammal, úgyhogy kikészíthetjük a szervezetünket.
Pont így is terveztem ezt az estét, sőt éjszakát, mivel vissza csak hajnalban indul vonatunk, és addig sem árt, ha valami melegen tart minket. Közlekedési eszközünk amúgy is lesz hamarosan, és van a közelben biztos valami park, ahol eltölthetjük az unalmas óráinkat.
- Tudok árva kiskutyásan nézni, meg hálás kiskutyásan, még vakkantok is, ha kell. Jó nem, azért ahhoz már nagyon kétségbeesettnek kell lennem. Amúgy meg ne nézd le, pont jó ahhoz, amire nekünk kell.
Szegény épület, Miss America eléggé beszólt neki, de nyilván nem ő az első, így talán nem fog ránk dőlni bánatában. Inkább csak lendületesen folytatom az utam, fel a lépcsőkön, időről-időre bevárva a lányt is. Mindig rohanok, ez a hátránya, ha valaki ilyen hosszú lábakkal bír megszületni és ehhez még lendületet is párosítottak.
- Na szóval, válaszd ki a kedvencedet, aki innentől a kicsikénk lesz.
Nagy diadalmasan átnyújtom neki a magyarok csodaérméjét. A mozdulatsor nélkül nem nagyon szokott családi bevásárlás történni. A százas a lány kezében, aki elszaladhat és kiválaszthatja, melyik kocsi legyen ma a társuk a nagybevásárlásnál. Csakhogy ez most nem csak egy múló kis kaland, hosszú távra terveznek vele, és ha megvan, hogy ki legyen az, aki elkíséri őket, akkor megkezdődhet a nagy bevásárlás.
- Rád bízom magam, Scarlett, válassz hozzávalókat a ma éjszakához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Lehet, bár tudod, én nagyon jó vagyok titoktartásban.
Büszkén húzom ki magam, mintha ez valami szupererő lenne. Néha tényleg úgy vélem, hogy az, amúgy. Mostanában mindenki olyan könnyen vesz mindent, mintha nem kellene egymást tiszteletben tartani. A munka erre is jó volt, hogy megtanultam, milyenek is a felnőttek, és hogy tudjam, én sosem akarok teljesen felnőni.
- Nem tudom, hogy akarok-e válaszolni erre a kérdésre.
Néztem rá a lányra úgy, mintha legalább azt kérdezte volna, hogy nem akarok-e még egy hullát elrejteni, és ne féljek, nem lesz belőle baj. De a hulla elásásából általában baj lesz, ahogy abból is, ha elkezd az ember pénzt szórni, most viszont azért jöttünk, hogy ezt tegyük, és hogy szórakozzunk, szóval nem hiszem, hogy olyan nagy probléma lenne abból, ha bólogatnék a válaszhoz, és lám bólogatok is, sőt mi több, előhúzok még négyet, engedve a lánynak, hogy annyit vegyen el, amennyit csak akar.
- Scar?
Fogalmam sincs, hogy mit csinál, kicsit olyan, mintha nem tudná, hogyan kell ezeket a kocsikat használni, de az lehetetlen. Nézem őt, és próbálok rájönni a logikára, ám végül inkább csak nézem, hogy mit ügyködik, és érzem, hogy némiképp zavarba jövök a ránk szegeződő szemektől. Ne vessen meg senki, én amúgy navinés voltam, szóval a nagy arcom mögött rendre zavarba jövő kisfiú vagyok.
- Óóó.
És igen, megvan, már értem, hogy mit akar. Nem jó neki az épp soron következő, ő inkább egy másikba habarodott bele. Teljesen logikus, hiszen jól kell választania, mert ez a kocsi most olyan lesz nekünk, mint a szerelemgyerekünk. Hazavisszük, és bizony kulturális programokra vonszoljuk el, meg tanórákra, és ha unatkozunk, hát rodeózni fogunk vele a faluban. Már látom is, ahogy szőnyeg szélére állítanak emiatt. Közben persze segítek is neki, szépen húzom ki a kocsisort, akik felett egy lélekként ott lebeg a tény: „Nem nyertetek”. Mert ez van, ők nem voltak olyan jók.
- Igen, látszik, hogy jó ízlésed van. Sehol egy kopás, sehol egy karc. Büszke vagyok rád Scarlett.
Olyan jelentőségteljesen és tiszteletteljesen ejtem ki ezeket a szavakat, mintha legalább elnöknek nevezném ezzel ki. Talán a világ is jobban járna, talán nem, ki tudja, de én most őszintén örülök, hogy a legideálisabb választást találta meg. Amikor viszont kiejti az utasításokat a száján, mert hát utasítások azok, akkor egy kicsit felvonom a szemöldököm.
- Ejj asszony, mindjárt előtör belőled a házisárkány.
Mordulok egyet, mint ahogy a jó férjek szokták, majd szépen nekifeszülök, és mielőtt a nyugger biztonsági manusz meglátná, hogy mit csinálok, nekiállok visszatolni a sort. Bevallom, húzni sokkal könnyebb volt, én meg nem auror vagyok, csak egy portásfiú, így nincsenek olyan bicepszeim, mint lenniük kellene. De visszatettem őket, Scar pedig kiveheti az érmémet.
- Igen, ettől félek én is, de éreztem, hogy nekem most kockáztatnom kell, és a kockáztatás egyik eleme az is, hogy rád bízom magam, így tehát, most ez következik. Rád bíztam magam.
Szó szerint olyan ez, mint amikor valakinek tőrt adsz a kezébe, hogy meglásd, bízhatsz-e benne. Mi a legrosszabb, ami történhet? Kinyír? Valószínűleg.
- Na szóval. Szerezzünk be mindent. Mondjuk valami péksütit is, mert felfordulok menten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Azt hiszem elmondhatjuk azt, hogy furcsa napokat élek, és azt is, hogy ezt nem tudom kivel megbeszélni. Claire-rel próbáltam, de nem igazán tudtam hogyan is legyen el, mostanában mellette is kicsit furcsán érzem magam. Lehet, hogy csak az idő teszi. Nem tudom.
Egy ideje azt hiszem, unottá váltam. Hiányoznak a gondtalan diákévek, amikor Ellával mókáztunk, amikor nem éreztem, hogy bármi gondom lenne. Kiégtem volna? Ilyen fiatalon? Az elég szomorú eset lenne. Vonz a gondolat, hogy a mostani életemet hátrahagyjam, lehetnék például gigolo, vagy bármely rokonszakmája, kísérhetnék idős hölgyeket színházba és beszélgethetnék velük művészetről, történelemről. Jó életnek hangzik, de az se az igazán. Éppen nagyon sajnáltatom magam, amikor a semmiből - pontosabban a kinti napfényből - besasszézik ő. A nő, aki egy kis mosolyt csalhat az arcomra.
- Na hála Merlinnek! Már éppen kezdtem úgy érezni, hogy itt halok meg menten az unalomtól.
Mostanában időm nagy részében a polgármester mellett vagyok, kisebb részben pedig itt, de mivel itt jelenleg egy tanuló dolgozik, akinek ilyenkor mindig órája van, ezért ilyenkor én vagyok itt.
- Ha lehetne, most megcsókolnálak.
Mondom őszintén, és valóban így is gondolom. Meg van kötve a kezem, meg úgy mindenem, és eddig nem volt bajom vele, de mostanában ez valahogy átalakult. Azt hiszem, élni akarok még, és ez nagyon ijesztő, de nem merem elmondani senkinek, mert én akartam annyira, hogy Claire-rel végigvigyük a dolgokat, még ha nem is ment minden egyszerűen. Vele akartam lenni, és jó is volt, és jó is, csak most valahogy nem elég, és nem értem, hogy miért nem. Inkább veszek egy szeletet, és jó nagyot harapok belé.
- Imádom, imádlak. Komolyan.
Egy kis flört talán nem tiltott, amúgy sem hiszem, hogy komolyan venne, mármint tudja, hogy barátnőm van, tudom, hogy az ő szerelmi élete se unalmas. De mégis, jól esik rákacsintani, és megsimítani a karját. Másfajta bőr, egy más nő bőre, ennyi.
- Képzeld, tegnap megállított egy férfi, hogy adjak infókat a polgármesterről, jó pénzért persze. Jó, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Már meg sem halhat az ember tisztességesen? Milyen világban élünk?
Mű felháborodással forgatom meg a szemeimet, és esek összébb a székemben, mint valami rongybaba. Persze ez csak móka, egy perccel később már széles vigyorral ülök fel, és gyermekien ártatlan arcot vágok. Nézem egy kicsit a lányt, a szemeit, melyek kacéran csillognak, és melyek kiváltják az én szememben is a csillogást. Nem tehetek róla, imádom a lányokat, imádom ezt a példányt is, ahogy imádom Ellát, Karinát, Scarlettet. Szeretném megtenni. Izgat és érdekel, hogy milyen a csókja. Egy méregkeverő utolsó, halálos ajakérintése. Imádom, ahogy kihívóan, zavar nélkül néz, és ahogy a bőröm bizseregni kezd, mert érzem, hogy zavarba tud hozni. Lekötöttem magam, azt mondtam, erre vágyok, azt hittem a Szendrei – Simfel párossal töltött intenzív időszakom után én egy Claire féle nyugodt és könnyed kapcsolatra vágyom, de félek, jött most egy másik kis boszorkány, és megzargatott bennem valamit.
- Jaj te nő!
A zavar nem ütközik ki rajtam, ahogy az sem, amit éppen gondolok – még szerencse! – így, csak elkapom a kacsóját, és nyomok rá egy nagy, cuppanósat. Mást is tennék, de a nagymamám arra tanított, hogy mindent lát és mindent hall, és tudni fogja, ha egyszer is megcsalok valakit, és akkor aztán lesz nekem nagyon rossz világom. Nagyon hiteles volt, annyira, hogy én még most is elhiszem, hogy erre valóban képes lenne. Különben is, nekem csak egy kis szórakozás hiányzik, ennyi, semmi több, és azt meg szavakkal megtehetem, és majdnem olyan jó. Lenyelem a maradék sütimet, de közben elkezdek bólogatni.
- Adtam. Azt mondta, gondolkozzak rajta az ebédszünetemig, hát gondolkoztam, megvitattam Oszkárral a problémát, ő meg megállapította, hogy a plusz pénz mindig jól jön, így voltam olyan kedves, hogy információkat szolgáltattam róla.
Persze előtte kiszemezgettük azokat, amik érdekesek, de nem járnak semmilyen kockázattal vagy csak nagyon minimálissal, de az információ nyomon követhető, így aztán most útjára indítottuk a dolgot.
- Szerinted valaki a helyére pályázik?
Nekem ez volt az első gondolatom, a második meg az, hogy akkor megszívta, mert ez nem egy olyan hely, ahol ezt csak úgy meg lehet csinálni.
- Mekkora egy alpári bunkó barom!
Teljesen fel vagyok háborodva, mert azért ez durva. Kihasználja egy diáklányát, majd közli vele, hogy a barátnőjébe szerelmes? Hát ez azért tényleg elég bunkó dolog tőle, és akkor még finoman fejeztem ki magam.
- Szóval én nem vagyok pasi? Kössz, pedig még el is gondolkoztam volna az ajánlatodon.
Nem, amúgy a házasságon még nem gondolkoztam el és nem is gondolkoznék el, de nem bírom, ha egy lánnyal így bánnak, ez hallatlan.
- Viszont hozzám bújhatsz a munkaidőm utolsó húsz percében, aztán elmehetünk valamerre.
Jelenleg ennyit tudok nyújtani neki, ölelő karokat, de néha csak ennyire van szükségünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ti elég furák vagytok. Mármint belőletek előtör a sárkány. Én navinés voltam, de sosem éreztem, hogy előtörne belőlem az unikornis. Mondjuk hála Merlinnek, mert piszok szúrós lehet egy unikornis szarva.
Szép is lenne. Egy éjjel fekszek az ágyacskámba, szuszogok én is, mint a szobatársaim, érzem, hogy mocorog a hasam, arra tippelek, hogy elcsaptam a gyomrom – ami nálam esélyes is – aztán egyszer csak fogja magát, azt keresztül szúrja a hasam a kitörni készülő unikornis szarva. Na nem, biztos, hogy nem akartam volna ez, meg ide se járni. Viszont lehet, hogy valakivel megtörtént ez a múltban, és azért kampányoltak egy időben azért, hogy az unikornis helyett a méhecske legyen a házállat. Mondjuk, inkább egy méh csípjen meg, mint egy unikornis, szóval teljesen jogos a történet.
- Kaját. Leginkább. Meg van persze olyan, hogy kerti grill, meg napágy, meg számítógépes játékok, de úgy vélem, nekünk a rágcsálnivaló és az alkoholizáláshoz nélkülözhetetlen alkohol és üdítő szükséges. De ha éppen egy kerti grill vonzz, megnézhetjük azt is.
Persze van itt még sok más is, háztartási eszközök meg elektronikai cuccok, de szerintem ez most pont nem izgat minket. Viszont nem a végén kéne távoznunk, mert akkor sokkal feltűnőbbek leszünk, és nehezebben szerezzük meg a kocsit, pedig most, hogy már megvan a tökéletes, már csak a beltartalmát kell megtalálnunk, és már suhanhatunk is a kicsi kocsinkkal a pesti éjszakába. Szóval nekiindultunk a soroknak, el a könyvek mellett, pedig lehet hajnalra kellene valami gagyi könyv, amivel ébren tartjuk magunkat, és amit hangosan felolvasva nevethetünk és vitatkozhatunk. Vannak mostanában sokan ott a polcon, akik erre a sorsra érdemesek, még csak nagyon gondolkozni se kellene. Viszont a szemüvegeknél lefékeztünk, és mire feleszméltem, Scar már magára is aggatott egyet.
- Óóóó te szent szalamandra. Ki a bánat húz fel ilyet? Ez ocsmány! De persze te nagyon szexi és vonzó és káprázatos vagy benne, és wow, sose vedd le, vagyis de, mert ráadásul még drága is, nem csak csúnya.
Nem hinném amúgy se, hogy megvenné, de viszont azért büszke vagyok magamra, mert a kezdeti nevetős kiakadásomat azért egy bókkal folytattam. Bohókás volt, de jól állt neki, és tényleg volt benne valami rejtett báj. Nekem pedig muszáj volt nevetnem, és egy cicás keretet felvéve viszonyoznom a dolgot.
- Ezeket amúgy valakik tényleg hordják?
Fordulok felé kérdőn, miközben folytatjuk az utat, de csak addig, amíg meg nem érkezünk a gyerekjátékokhoz. Ja tényleg, ilyenek is vannak itt, már el is felejtettem. Elengedve a kocsit én is közelebb sétálok, és leguggolva nézek szembe a lánnyal, akit leterítettek rohamosztagosok.
- Kiszabadítsalak hercegnő, vagy inkább maradsz velük a szőrös talpam helyett?
Érdeklődök, és egyben el is árulom, hogy pontosan tudom, mik ezek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én gyönyörű voltam mindig.
Dehogy voltam, ó de még mennyire nem. Pufi is voltam, szemüveges is, pattanásos is, tipikusan az a gyerek, aki kéri az ostort. Ehhez hozzájön az, hogy anyám arcoskodott, mindenki tudta, hogy az egyik tanár testvérével kavar, sőt hallottam olyat is, hogy a tanárral is, aki mostanra már igazgatóhelyettes. Már akkor tudta, hogy hova kell nyúlnia.
- Van itt ilyen mobilgrill is, gondolom, ehhez nem kell nagy tudomány. Kiülünk vele a Mechwart ligetbe, vagy ilyenek.
Előttem is ellebeg ez a kép, és valahogy nálam is inkább Scar az, aki üldözi a csöviket, míg én játszom a konyhatündért. Azt hiszem ezek után nem meglepő, hogy nem csak, hogy lemacskanőz, de még külön hozzá kell tennie, hogy amúgy férfi vagyok. Nos, azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjek gyúrni járni, vagy valami, mert a plöttyi kis testem ezek szerint nem mutat egyértelműséget.
- Mitől nem csinos egy lány?
Ezt sosem értettem. Mindig csak a csinos lányokat szokás megmenteni, de mi az a pont, amitől mondjuk egy lány nem csinos. Én nem pont ezt a száztíz-hatvan-kilencven-es új ideált tartom annak, de hát valami miatt mindig mondják ezt a szép lányok kifejezést. Lehet, hogy csak én nem értem, hogy mi is történik egészen pontosan ezen a téren, mindenki más meg pontosan tudja, hogy mi is akar ez a kifejezés lenni. Lehet, hogy ezt a titkot én is megtudhatom, most, itt, egy Tesco közepén.
- Eeez?
Emelem fel a rusnyazöld szemüveget. Van még citromsárga, rózsaszín meg fejér is. Utóbbit kiveszem, felhúzom és elkezdem diszkópatkányosan mozgatni a fejemet. Nagyon menő vagyok, és nagyon nem értem, hogy az ő agyuk ettől, hogy nem folyt szét teljesen.
- Bízz bennem, asszony! Mindent meg lehet oldani.
Legalábbis nagyon remélem, hogy most sem hagy majd el a szuper megoldó képességem. Mondjuk egyelőre attól nem tartok, hogy sikertelen lenne a tervünk, és nem tántoríthat el senki. Ahogy haladunk, bedobálok rágót, kekszet, édes és sós ropogtatnivalót.
- Kellene valami rendes kaja is, nem? Mondjuk azokból a sült cuccokból is vehetnénk, vagy nem tudom, van-e itt más normális kaja. Péksüti? Ott vannak a fánkok is. Imádom a fánkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudom eldönteni amúgy, hogy az öreg pikkel-e rám, vagy kedvel, de amikor meglátom a motort, ösztönösen kihúzom magam. Mindig ez van, meg akarok felelni a szülőknél. Claire esetében is mindent megtettem, és aztán az utolsó nap megkaptam azt, ami eltántorított attól, hogy tovább tudjam csinálni ezt az egészet. Will bácsi elindított a szavaival valamit, aminek a vége az lett, hogy Claire minden nálam hagyott cucca visszaköltözött a kastélyba, ő pedig azóta, ha lát is, elfordul, és megvallom, én se szaladok utána.
Apuka lesegíti a kislányát a motorról, elég stílusosan érkezik, valljuk be, amíg háttal vannak nekem, addig meg is mosolygom a dolgot, majd a bőrbe öltözött hatalmas kétajtós szekrény odajön hozzám, már vártam. Mindig odajön, és igazából tök jó arc, de azt mondta, hogy ha ezt elmondom valaha a kislányának, akkor megtalál, és megkínoz, hosszan, nagyon hosszan. Én meg hiszek neki, szóval nem szeretnék bajba keveredni, ezért inkább mindig vágok némi fancsali képet, hogy apuka is örüljön, és Lexa se higgye azt, hogy ennyivel megúszta a dolgot. Ez valami sajátos nevelés lehet náluk, vagy én nem tudom, de megígértem az apukának, hogy nem fogom a dolgot széttrollkodni a trollkodását. Ennyit igazán megtehetek ugyebár.
- Nem olyan rossz arc ám. Félt téged, gondolom. Nem lehet könnyű, a kicsi lánya gyönyörű nővé változik.
Bár Lexa még fiatal, tudom, de akkor is látszik már rajta, hogy amikor befejezi az „érést” – lehet ezt máshogy mondani? – akkor majd gyönyörű nő lesz belőle, megszorítom az ujjaimmal az ujjait picit, majd mielőtt még elindulnánk befelé, közelebb húzom magamhoz, és egy finom csókot nyomok a nyakára.
- Én is félnék a helyében, mert mi van, ha én mondjuk megmaradok? Úgy kezdjek kapcsolatot a lányával, hogy nem is félek tőle? Nonszensz, és tudod, ha egy nap lesz lányom, én is ilyen apa leszek, rettegni fog az a kis taknyos, aki rá mer nézni. Szivatni fogom.
Már látom is magam előtt, ahogy a gyerek reszketve csenget be hozzánk, én meg még az is lehet, hogy Leventével addigra összebarátkozom és kölcsön kérek tőle egy elhasználódott fegyvert, csak azért, hogy a kis taknyost ijesztgessem. Remélem, születni fog egy lányom, mert nagyon vágyok erre. Miközben beérkezünk a helyszínre, egyből a táncolók közé vezetem, és szorosan magamhoz húzva táncoltatom.
- Szeretném, ha tudnál valamit, Lex. Nem kerülök kapcsolatba olyan emberrel, aki tudom, hogy nem normális, vagy éppen szavakkal árthat neked.
Hallottam arról, hogy mi történt ma, nem is ismerem a kiscsajt, pláne nem másznék rá egy olyan őrült tyúkra, de elég sok emberrel vagyok jóba ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet a Sárközi lány körül.
- Vigyázok rád, még ha azt hiszed, erre nincs is szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Olykor, mint kisegítő alkalmazott, egy - egy húzósabb éjszakán kisegítek itt is. Mivel olyan a munkám, hogy az estéim szabadok, így csak azt kell eldöntenem, hogy alvással, társasággal vagy az itteni munkával töltöm-e. Jó pénzt fizetnek, és bár jelen pillanatban igen vagyonos ember vagyok, azért nem szállok el rögtön magamtól. Azt tudom, hogy a pénz, amit az az idegen az információért fizetett, valódi arany, be is tettem a bankba úgy, hogy háromszor mentem be, így nem volt olyan feltűnő sem. Nem akartam belemenni, de a polgi azt mondta, ebből még jól is kijöhetünk, az a pénz meg nekem csak jól jön. Végül is, nem követtem el bűncselekményt, mert a károsult beleegyezésével tettem, miután alaposan összeválogattuk a kiadható információkat.
Ezt a munkát ugyan elhagyhatnám, de fellelkesít, és ha visszamegyek az egyetemre, akkor muszáj lesz megtartanom ezt a bevételi forrást. Nem akarok biztonsági háló nélkül maradni. Amúgy az este legnagyobb hulláma lement, elég gyorsan arrébb álltak azok az emberek, akik hangosak, de tiszteletlenek is, így most már kissé hígult a társaság, inkább a vidámabb egyetemisták vannak itt, akik kihasználják az italakciót, majd ennek következtében elhiszik, hogy tudnak énekelni, ami fokozza a hangulatukat, és még több alkoholt rendelnek. Teljesen ideális ez így nekem, mert akad olykor pár érdekes beszélgetésem, vagy kapok érdekes ajánlatot, amit megvallom, a legtöbbször elteszek és kihasználok.
- Tessék, a ház ajándéka.
A pultnál ülő lány elé tolok egy nagy, menta színű italt, amibe aranyszínű, rendezetlen minta vegyül. Pont ettől lesz olyan izgalmas. Az ital az egyik újításunk, még csak teszt alatt áll, éppen ezért fel vagyok hatalmazva rá, hogy ha arra alkalmas embert látok, akkor készítsek neki egyet. A göndör hajú fruska volt az első ma, akinél úgy gondoltam, hogy illene hozzá egy ilyen teszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy hozzáér a kezemhez a keze a mosolyom teljes fogsort villantós, ám valahol mélyen szégyenlős kisfiússá válik. Ez az én csodafegyverem, ha szabad ilyet mondani, mert valahogy ezzel a kisfiúsággal szoktam a leginkább megnyerni a lányokat. Persze tudom, hogy a mosolyom meg pont az ellenkezőjét mutatja, vagyis azt, hogy egész nyugodtan közeledhet felém, hiszen én is közeledni akarok felé. Ez amolyan szótlan felkérés táncra. Ervin vagyok, így hódítok.
- Nincs benne semmilyen tudatmódosító, az nem az én asztalom.
Emelem fel még mindig mosolyogva a kezeimet, mint aki éppen védekezik. Tényleg nincs benne, ha én akarok valakitől valamit, azt megmondom, persze idővel, és nem lerohanva őt, hogy így „Szeva tecce’”, mert abból semmi jó nem származhat, meg hát engem nem is így neveltek, és különben is, a nagymamám odáig meg vissza lenne bánatában, ha kiderülne, hogy ilyeneket kiabálok lányoknak. Alap esetben is lehet, kifeküdne, ha tudná, hogy most éppen milyen életet élek. Jaj de nagyon nem kell az nekem most.
- Elméletileg váltakozóan bújnak elő belőle az alkoholok, és hozzá mindig olyan gyümölcsös íz keveredik, mellyel a legjobban passzol. Az arany meg csak szimpla plusz, amitől vagányabbnak néz ki. Akarnak belőle majd színváltósat is, ha egyáltalán bejön, most még csak teszteljük, meg várjuk a visszajelzéseket. Az a feladatom, hogy szimpatikus embereknek osztogassam. Helló, mit adhatok?
Miközben ráfordulok a másik két lányra, még kacsintok egyet Kriszta felé, majd egy pillanattal később már gyártom is a cosmokat. Annyira tipikus, hogy akár ki is találhattam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Talán fél, hogy elveszít?
Szerintem az apja sosem vette le róla a kezét, az alapján, amit nekem mond, úgy tűnik, hogy mindig is rajta tartotta, jobban, mint a négy szülőm – Simfeléket is szülőnek számítom – együttvéve, az pedig elég kemény, ha az ember ismeri őket. A saját szüleim nem számítanak nagy eresztésnek, de Simfelék határozottan igen. Ehhez képest a lány apja még ezen is bővel túlmegy, sőt mi több, ha valaha is levette volna róla a kezét, akkor most biztos, hogy nem normális a nagy odafigyelés, ezért is hiszem azt, hogy ez állandó volt, csak maximum Lexa gondolta félre. Mondjuk a családjuk elég sok félreértésből áll, elég csak a múltkori „lelöktem a bátyámat a lépcsőn” esetre gondolni.
- Nem-e? És ha mondjuk, elmegyek a bátyáddal egy hétre horgászni, vagy ilyenek? Se telefon, se térerő, se bagoly, csak a férfiak és a természet?
Nem hiszem, hogy Leventével valaha is elmennék valahova, mert az a srác nagyon, de nagyon furcsa. Van benne valami ijesztő, valami nagyon titokzatos és zavaró, olyan, mintha az aurája instant cseszegetné az aurámat. Pedig valahogy azt hittem, hogy mi haverok leszünk, de mégsem bírok higgadt lenni a közelébe, mintha lenne valami sötét titok vele kapcsolatban.
- Te sem vagy jobb, ezt ne feledd, látszik, hogy ki az apád, és valljuk be, imádod őt.
Vigyorgok rá cinkosan. Tudom, hogy szereti, és tudom, hogy bármit megtenne érte, még akkor is, ha egyszerűen meg tudná fojtani néha egy kanál vízben. Szereti, és ez így természetes, én is szerettem egykor az apámat, amikor még képes voltam hinni neki, de a szó nélkül történő lelépése, az, hogy nem jelentkezik, hogy az öcsém teljesen összeroppant egy időben emiatt, ezek mind eltaszítottak minket egymástól, gyógyíthatatlan szakadékot képezve közöttünk.
- Tudom, de azt akarom, hogy te is tudd. Most tudom, hogy sokan akarnak ártani, hogy téged találnak meg, de ez a dolog halott volt már előtted is. Ha nem te, hát más teszi meg.
Közelebb húzom magamhoz, átkarolja a nyakam, én pedig egy apró csókot nyomok az ajkaira. Jobban nem akarok belelendülni, nem itt, és nem most, nem akarom nagyközönség előtt játszani a kapcsolatomat, az előzővel is talán pont ez volt a baj, ezért hitték, hogy álomszerű, pedig nagyon mások voltunk mi ketten.
- Lexa…mi ez?
Hirtelen robbant ki a nyugalomból a kiáltás, ösztönösen válok ki az ölelésből, és bár megfogom a kezét, mégis valahogy magam mögé húzom, mert hallom az átkot, de nem vagyunk olyan közel, hogy minket bármi elérjen, viszont valamiért, én sem tudom miért, ahelyett, hogy elmennék onnan, közelebb sétálok a bámészkodók közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Valami olyasmi, legalábbis ez az alap, de ezt bárkinek meg tudom tenni, amolyan munkahelyi kötelesség.
Kicsit még vállat is vonok hozzá, mintha nem tartanám olyan sokra, hogy szép a fogsorom, pedig be kell vallanom, ez az egyik kedvenc tulajdonságom. A szemem szerintem túl kicsi, de a fogaimmal tudok hódítani. Azt nem mesélem el, hogy nem ez az elsődleges munkahelyem, nem szoktam a polgármesteri hivatallal kérkedni Bogolyfalván, pedig ott inkább megtalálható vagyok, mint itt.
- Hajrá!
Nem mintha sok bíztatás kellene, már amikor odaadtam neki, tudtam, hogy bele fog inni. Ma este ő a harmadik, akit ilyen italra „csábítok”, nincs megkötés, hogy hány vendéggel kóstoltassam meg, csak legyen visszajelzés, hogy tudjunk fejleszteni. Ez lesz majd az augusztusi újítás, és addigra azt akarják, hogy tökéletes legyen. Megnyugvással, hogy az ital fogy, fordulok hát a másik két lányka felé, és látom, hogy mit akarnak. Mondjuk engem annyira nem hat meg a vonaglásuk, de igazán ígéretes kezdet. Ettől függetlenül, nyilván ki akarom élvezni a helyzetemet. Hatalmam van, én adom az alkoholt, kvázi a hely Isten császárává tettek meg.
Épp leütném a dúsabb keblű lányka felcsapott labdáját, amikor érzem, hogy elfordítják a fejemet, és olyan csókot kapok, hogy meg kell kapaszkodnom, erre pedig a legalkalmasabb a hölgy feneke, illetve a pult. Lehetetett volna csak a pult is, de ha már hirtelen itt van a lehetőség, hát akkor élek vele. Magamhoz vonva őt, a csók utáni megjegyzésre csak ciccegek egyet.
- Ne legyél ilyen szigorú velük, tudod, hogy mindig arra vágytam, hogy bevonjunk valakit a buliba. Akár lehetnének ketten is.
A lányokra kacsintok, akiknek mintha elszállt volna az önbizalmuk, mert olyan gyorsan fizetnek, mintha az életük múlna rajta és lépnek le. Hát igen, nem minden a határozott kiállás. Elengedve a lányt, érdeklődve pillantok rá.
- Szóval, te így ismerkedsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jaj, akár mind a ketten.
Ha már játék, hát játsszunk, élvezem a helyzetet, eleve ez a lány elég tisztességgel bevállalós, másrészt nem egy unalmas este ez. Ha már ilyen szépen itt simul hozzám, hát kihasználom, és magam mellett tartom, a hátát és a fenekét simogatva nézek hol rá, bele a szemeibe, hol a két lányra, aki inkább meglép.
- Pedig azt mondják, a mai lányok bevállalósak. Kár érte.
Annyira mondjuk nem, mert ha már ez sem tetszik nekik, akkor valószínűleg egy mellvillantás se nagyon fért volna bele, egy csipkés melltartó meglebegtetésével meg mit kezdjek? Elengedem, hagyom, hogy visszamásszon, pedig egy ilyen kezdés után nem abba az irányba kellene terelgetnem, hanem hátra, hogy szépen befejezzük, amit elkezdett, és amit én viszonoztam.
- Van az, amit élvezek, és van az, ami kínos, de mosolyognom kell. A mosolyomért kapom a fizetésem.
A szokásos „Ervin vigyort” küldöm felé is, mert nem lehet azt mondani, hogy ne lennék ellenállhatatlanul bájos, és megnyerő ezzel. Konkrétan azért vettek fel, és ha valaki megnézi, hát nincs bennem semmi rosszindulat sem, egy minimális se. Pedig ha tudnák, hogy mi minden játszódik le ilyenkor a fejemben, hát akkor nem, hogy nem alkalmaztak volna, de a környékre se engednek be.
- Ennél azért egy bővebb véleményt kell adnod kettő után.
Fordulok vissza a magam kis pultja felé, hogy elkészítsem neki a második adagot. Ezt pénzben nem lehet megfizetni, így azt semmiképp sem kérhetek érte, viszont bármi mást kitalálhatok, és amint az első összetevő a pohárban landol, már tudom is, mi az.
- És mit érdemes rólad tudni, csókos nőci?
A munkámból felpillantva nézem a reakcióját, de többnyire az összeállításra koncentrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem puncsoltam eddig sem, hé! Engem alapból imád mindenki.
Leszámítva talán Will bácsit, aki a frászt hozza rám a mai napig, ha csak eszembe jut a szúrós tekintete, meg az, amiket nekem mondott, amiért végül is megfutamodtam. Vele ellentétben Lexa apja sokkal lazább volt, sokkal normálisabb, és amikor beszélt velem – mert nagy atyai beszélgetés mindenhova kell –, akkor egyáltalán nem éreztem azt, hogy innen el kell húznom, de nagyon gyorsan, hanem, hogy ha Lexa nem fog lovagolni a kivel vagyok témán, egész jól megszokok náluk. Amúgy sem akarom én ezt örökké csinálni, de egyelőre így kényelmes, és úgy vagyok vele, hogy jobb most, mint hat év házasság után. Én nyíltan lefektettem a játékszabályokat, hogy a másik fél mit kezd vele, az már a maga dolga.
- Ez igaz.
Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy ezt feltétlenül ő generálja, az is elképzelhető, hogy volt egy rossz lépésem, és olyannal kezdtem, aki bár tudta, hogy mit csinálunk, mégis azt hitte, hogy több lesz annál. Ez is benne van a pakliba természetesen, úgyhogy én egy szó nélkül tűröm a tekinteteket, Lexának nagyobb falat ez az egész, de ahogy kijelenti, hogy őt nem érdekli, én is továbblendülök, és a következő pillanatban már ott is találjuk magunkat a párbajozók mellett szinte.  
- De, az tényleg Ráhel.
Húzom össze a szemöldököm, és ösztönösen indulok, hogy elhúzzam őt onnan, mert a fiúk ilyenkor párbajoznak, és tudom, hogy a lány vagy értelmetlen áldozat lenne, vagy csak hátráltató, főleg, hogy lefogja Dante kezét. Bonyolult nők. Ekkor pedig egyszerre nagyon sok minden történik. Érzem, ahogy egy váll, a vállamhoz ér, Mácsai tanárnő húzza el végül a lányt onnan, aki piszok módon szerencsés, hiszen az erős pajzs megvédte, a nő kihúzza a tömegből, én pedig ösztönösen Lexa elé fordulva kapom a hátamba az ártást, mellyel egy kicsit kibillenek az egyensúlyomból, és majdnem ráesek a lányra, végül viszont csak a vállát fogom meg a kelleténél erősebben. Egy pillanatig semmi, majd hirtelen kapok a szememhez, hiszen égeti valami, mintha paprika spray lendült volna felém.
- Azt hiszem vége a bulinak.
Homályosan ugyan látok foltokat, de nem tudnám megmondani, hogy egy ember vagy egy cserje az, ami előttem van, illetve olyan irdatlan mennyiségű könny indult meg lefelé, hogy az ingem már kezd hozzám tapadni.
- Segíts, kérlek. Haza kell jutnom.
Nem tudom, hogy az hogyan fog sikerülni, de mindenesetre el kell indulnom innen, mert nagyon védtelen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Túl tökéletes.
Még sóhajtok is, belegondolva, hogy milyen piszok pontosan tudja megfogalmazni a legnagyobb problémát, ami fennáll az életemben. Én vagyok az aranyember, akit Nostredamus is megjósolt sok száz évvel ezelőtt. Eljöttem, hogy az emberi lényt egy magasabb szintre emeljem, és kell is, mert bizony az emberiség nem ért meg engem. Szegény, kicsi, én. Persze azért a kijelentést követő pillanatnyi önsajnálat után jön a nagy vigyor is, hát igen, pont eddig tartott  mindennemű és nem is valós problémám.
- Nem mindegyikben van ám. De van, amelyikben bent van ez a grillezős cucc, van amelyikben kint van étterem, olasz vagy kínai vagy vegyes, meg van, ahol mind a kettő van. Sőt, kávézó is szokott lenni, azokat bírom a legjobban, mert nagyon szépek ott a lányok.
Nagyon szépen is mosolyognak ám, úgy bizony, és nagyon örülnek neki, ha viszonzást kapnak, sőt, nem egyszer még telefonszámmal is megjutalmazzák a derék legényt, aki nekik ilyen szép napot biztosított. Van egy külön névjegytartóm csak az ilyen telefonszámoknak, de nem akarok felvágni ezzel.
- Értem, de ez akkor is nagyon rossz felfogás, nem? Mi van, ha ápolod a bőröd, és szép arcod van, de akkor is vannak pattanásaid, vagy piros foltjaid? Ettől kevesebb vagy? Ez szerintem egy gáz felfogás.
Lehet persze, hogy én nem látom jól, mert nekem minden lány szép, úgy, ahogy van, és ha mosolyog, hát teljesen levesz a lábamról. Valószínűleg nem tett teljesen jót nekem, hogy Ella mellett szocializálódtam, és ismertem meg a női nem csodáit.  Közben megállapítjuk, hogy a szemüvegnek jönnie kell, így aztán mehetünk is tovább az édességekhez.
- Ennyire nem betegek az emberek. Csak kemény. Egy mogyi van a közepén, és azt hiszem cukorka, ami közbefutja. Tök finom amúgy. Dobj be párat.
Végül is, nem azon a pár száz forinton fog múlni a dolog. Amúgy is, minden centet, amit ma magammal hoztam, azért hoztam, hogy szórakozzunk, és még közel sem költöttünk annyit. Szerzünk fánkot is, meg stanglit, aztán megérkezünk az italos részleghez.
- Önnek kisasszony valami csodálatos ráérző képessége van. Tudod mit csináljunk? Amit érünk, azt tesszük bele, jó?
Egy kicsit izzítom a járgányt, aztán gyorsan, mintha időre menne a dolog, pakolgatok be mindent, amit csak érek. A sor végén aztán lelassítok, gyorsan megszámolom az üvegeket, majd felpillantok Scar-ra.
- Mondd, nem fog nekünk megártani tizennegy üveg?
Végül is, nem kell mindet meginni, haza is lehet vinni, aztán meg szépen átugrani, és később elfogyasztani. Van nekem alkalmas helyem, ahol tudom ezeket a remekműveket tárolni.
- Irány a kassza!
Kiáltok fel lelkesen, és most én mutatom az utat, méghozzá a tizenegyes kasszához. Ha már tizenegy üvegünk van. A sor lassan halad, de sikeresen elérünk mi is a komor arcú nénihez, akinek nagyon gyors változás megy végbe az arcán, amikor meglátja az alkoholmennyiséget, amit kipakoltunk szép katonásan a futószalagra.
- Személyit.
Mordul ránk, én pedig szépen át is adom a személyimet, amin jól láthatja, hogy bizony már legálisan veszem a cuccokat. Gyors fizetés, majd a kocsival együtt arrébb állás, hogy „elpakoljunk”.
- Ülj bele.
A lábammal próbálom fékezni a kocsit, a kezemmel meg belesegíteni a lányt, hogy aztán irányba állva, fokozatosan gyorsulva távozzunk a helyszínről, még mielőtt a biztonsági mókusnak ez feltűnne. A friss levegő pedig a győzelem megrészegítő tényével párosul. Megcsináltuk, kint vagyunk a kocsival. De meg nem állhatok, futok, és tolom a lányt is magam előtt. Minél messzebbre kell kerülnünk innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kriszta

A hümmögésére elvigyorodom, mert hát valljuk be, én tudom, hogy minek szól a hümmögés, és mit tagadjak? Pontosan tudom, hogy a Bagolykő Mágustanodának melyek azok a pontjai, ahol nincs se festmény, se kukkoló szellem. Legalábbis tudom, melyek azok a részek, ahova nem szívesen mennek, így kicsi az esélye annak, hogy beléjük fussak. Régi szép idők, ugyebár. A puszira fordulok, épp csak annyira, hogy az orrom érintse az orrát. Igen, ebből még elég sok minden lehet, és megvallom, tetszik ez a felállás. Semmi dráma, semmi nagy ígéret, csak az, amit mind a ketten tudunk, ami ott lóg a levegőbe, és amit mi alakítunk.
- Inkább a konkurenciát nem szeretik. Miért is tennék? Utálnám, ha lenne ott még egy pasi, aki érezhetően verne engem, minden téren.
Ez egy bók akar lenni, mert valljuk be, Kriszta sokkal dögösebb és izgalmasabb, mint két friss lányka, akik esetleg melltartót villantanak egy korsó sörért. Az ilyen könnyen kapható hús jó, mert jó, de igazából csak legyint az ember, és továbbhalad. A pult másik felén időről időre rám pillantó lány viszont érezhetően megmozgatott bennem valamit, és hevesen jár az agyam, még ha nem is látszik, azon, hogy merre vigyem innen tovább.
- Nem félek, legalább valami használhatót is tudok mondani a főnöknek azon túl, hogy „cukcsi ötlet ez az arany melír” vagy „annyira trendi most ez a szííííííín”
Az í-t jól megnyomom, fejhangon, hogy érzékeltessem, milyen nagyszerű visszajelzéseket kap egy teszt ital. Pedig gondosan szoktam kiválogatni az embereket, akiknek adom, remélve, hogy ők nem csak kinézetre, hanem fejben is ott vannak, de hosszútávon a mostani alany a legígéretesebb, így akár dicsér, akár lehúz, tudom, hogy olyat fog mondani, ami előrébb viszi a tökéletesítést. Felpillantok rá, majd el az ajtó felé, amit mutat, ami nem más, mint a raktár, ami ismert arról, hogy egy – egy vendég besétál oda olykor, majd mikor visszatér széles a mosolya. Ezt a főnök is tudja, de eddig még nem próbáltam, pedig állítólag a helynek varázsa van.
- Óránként tíz perc pihenőm van.
Teszem hozzá a mellékesnek ható, de egyáltalán nem mellékes információt. Vagyis kezdjük azzal, amelyiknek már a közepe izgalmas. Aztán jöhet az is, aminek majd a vége. Imádom a mocskos történeteket, és azt is, ha egy lány nem szégyellős. Azt hiszem, ma este megfogtam az Isten lábát. Az italt lerakva elé lépek egyet, hogy hozzá legyek közelebb, és a zene ellenére is halljam, amit mesél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerencsére már én is.
Pedig volt időszak, amikor ez is bejött, valószínűleg akkor voltak a hormonjaim a csúcson, és úgy voltam vele, ahogy bármilyen apró interakció beindít nálam mindent, amit csak be lehet indítani. Most viszont egészen más már a helyzet, az igényes megkínálást valahogy sokkal többre becsülöm. Hogy is van ez? Öregszem.
- Végül is, én zárok. Az utolsó óra már elég lagymatag szokott lenni.
Imádom azt az időszakot. Amikor az utolsó vendégek még támasztják a pultot, belekezdenek egy – egy történetbe, amit sosem fejeznek be, majd nagy nehezen elvánszorognak a nekik hívott taxiig. Aztán már csak én maradok, pakolászom egy kicsit, hogy a reggel érkező két lány, aki a helyet takarítja, ne kapjon frászt elsőre. Elég nekik majd akkor, amikor meglátják a férfi mosdót.
- Úgy vélem, lesz mit meggyónnod Istennek.
Vigyorgok vissza. Nagyon halál komolyan mondja az elejét, de aztán nevet. Nevetek én is, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz elképzelni őt apácaruhában, konszolidált kinézettel, áhítatos megnyilvánulással. Nem sok apácával volt eddig dolgom, de biztos, hogy még csak egymás közelében sem járnak.
- Ez a strigulázós tetszik, most én is így élek.
Bár nekem ott van Lexa, de azt mondta, hogy csináljam nyugodtan. Az elején ő is csinálta, aztán a családja nyomására vagy mi, már nem teszi. Ezt mondjuk, hatalmas hibának tartom, és félek, hogy rá fog menni a mi kis kellemes kapcsolatunk, de amíg nem akad ki látványosan, és nem kezd el hisztizni, addig rendben van. Majd ha már nincs ekkora ingerenciám a dologra, akkor nyilván én is visszaveszek, de a fiatalságomat elég hamar lezártam egy komoly kapcsolattal, és lám mi lett a vége, Claire sír és szomorú. Ezt pedig még egyszer nem szeretném ellőni.
- Van itt más is, aki a noteszembe került, viszont meg nem mondanád róla.
Kettő is, akik egymásról se tudnak, és még ez a szerencsém, mert valószínűleg akkor már egymásnak estek volna, a főnök meg kicsinálna, hogy a két legjobb pincérnőjét ki kell rúgnia miattam. Ők viszont úgy nézem, hogy tényleg csak egy kis mókát akartak, és máris továbblendültek a helyzeten. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak, és ennyi.
- Még a végén tüntetnem kell ellened, hogy megvédjem szegény pultosfiúkat a ragadozó karmaidtól.
Rosszallóan megrázom a fejem, de mivel még mindig vigyorgok, tudhatja, hogy nem komoly a gondolat. Kedvelem őt, laza és erkölcstelen, pont amilyen emberek társaságát az utóbbi időben keresem.
- Hány pultos akadt már a horgodra?
Kérdezem kíváncsian, miközben két korsó sört mérek ki egy igen méretes úriembernek, aki látványosan végigméri Krisztát várakozás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mindig tudom, hogy mivel vegyem le a lányokat a lábukról. Elárulok neked egy titkot. Záráskor a kamerákat kikapcsolják, mert körülbelül két óra alatt menti le a felvételeket.
Régi technika, és elég fura. Mugli holmi, én meg nem vagyok egy Cameron, hogy értsek hozzá. Szóval inkább csak elhiszem nekik. Ők valami ilyesmit mondtak, mert azt mondták, hogy amikor zárok, akkor két óráig oda kell figyelnem, mert nincs kamera, zárjak be mindent rendesen.
- Szóval abban a két órában nincsenek figyelő szemek. Táncolhatsz akár itt a pulton is, ruhát sem kell viselned.
Pimasz mosollyal nézek a szemébe. A szemébe, és nem máshova. Pedig más azt tenné, lepillantana a dekoltázsára, és úgy, hogy igazából belemászott a számba, simán megtehetném én is, mégsem teszem. Pont ettől vagyok másabb, mint az a tipikus nagydarab fickó, aki leül mellé, és üdvözlésként röffent egyet. Ez az öcsém, ezzel befutó leszel. Elszakítom tőle a tekintetemet, és kitöltök egy újabb adag aranyló whisky-t a drága barátunknak, aki lecsapja az árát meg a kis extrámat, már ismerem, de most nem megy el, csak nézi Krisztát, mintha szellemet látna. Én csak vigyorgok és megrázom a fejem.
- Már nincs közöttünk, annyit ivott. Nem tud beszélgetni a lányokkal. Fél tőlük.
Elég érdekes, amikor egy férfi, akiről azt hiszed, hogy minimum egy fél maffiacsapatot vezet, kiönti neked a szívét, és kiderül, hogy például a női ideálja még csak a közelébe se jön egy olyan helynek, mint ez. Szomorú, hogy a külső alapján ítélnek, pedig rendes srác, csak szegényem tényleg eléggé elveszett.
- Szóval valami keserű. Hm. Nyald meg, ez az?
Egy ujjnyi bazilitát adok neki, valószínűleg nem illik bele az összeállításba a keserű likőr, de azért biztosnak kell benne lennem. Barátunk, akit csak Johnnynak hívunk, még mindig Krisztát nézi, de végre pislog egyet. Egy kicsit zavaró lehet, de szerencsés, hogy nem erőszakos. Lassan hívhatok neki egy taxit, mint mindig. Kár érte, mert eszes gyerek.
- Umm, egy kicsit szégyellem magam. De mocskosul izgat az, hogy milyen lennél apácaruhában.
Ez a lány veszélyes, nagyon, nagyon veszélyes, és élvezem, hogy vele elmerülhetek egy ilyen beszélgetésbe. Ha ezt a nagymamám hallaná, valószínűleg a fülemnél fogva rángatna ki erről a helyről, mondjuk ő már azért is, mert itt dolgozom.
- Ez gonosz ám. Nekem csak lányok vannak, neked lányok és fiúk is? Nem szép dolog. Bár kíváncsi vagyok, hogy van-e annyi neked, mint nekem.
Az elején látványosan lekámpicsorodik a szám, aztán a végére már vigyorgok. Izgalmas. Közben azért előveszem a mobilom, és gyorsan leadom a rendelésemet egy taxira, ami hazaviszi a barátunkat.
- Helyes kölyök. Rokon, saját?
Nekem valahogy az se baj, ha saját. Szeretem a gyerekeket, mondjuk az már másnak biztos necces, ha mondjuk egy férj is tartozik hozzá, de az se érdekel, ha őt sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Talán nem csak itt lehet lenni.
Elvégre számos hely van, ahol az ember meg tudja oldani a szükségletei kielégítését, ha éppen úgy hozza a helyzet. Sosem aggódtam azért, hogy esetleg a megfelelő helyszín hiánya miatt hiúsul meg a terv. A tekintetét állom, sőt vágyok rá, hogy még inkább kiélvezhessem. A kérdésére lassan megrázom a fejem, és barátunk felé fordulok.
- Ööö Rajesh?
Ha jól emlékszem, de most nem vagyok benne biztos. Olyan régen nem néztem már Agymenőket, hogy nagyon. De most, hogy felemlegette, határozottan kijelenthetem, hogy hiányzik. Feljegyzem magamnak, és csak remélem, hogy nem felejtem el, hogy meg kell néznem pár részt. Még mielőtt teljesen bekebelez az egyetem, meg a várható költözés, mert elég esélyes, hogy Bogolyfalvát elhagyva, áttérek Pestre.
- Egyáltalán nem. Ha lesz olyan ismerősöm, aki neki esetleg ideális lenne, össze fogom hozni őket. Ez az én életem küldetése.
Elhivatottan kihúzom magam, komoly arccal tekintve a távolba, mint a filmekbe az emberek, akik éppen nagyon nagy – és a valóságban nagyon lehetetlen –, kihívás előtt állnak, és utolsó alkalommal még az agyunkba véshetjük, hogy milyen csinos pofijuk volt. Éppen kifejteném az elméletem erről, amikor a következő pillanatban a lányka szemei az enyémbe fúródnak, finom, alkoholos leheletét érzem az arcomon. Aztán ahogy a szájába veszi az ujjam, a másik kezemmel muszáj megszorítanom a pult szélét. Nem tudok betelni a látvánnyal.
- Bolondos vagy.
És bátor, tekintve, hogy nem csak ketten vagyunk itt a pultnál. Ahogy nézett rám, ahogy az előbb cselekedett, ahogy az alsó ajkába harap… szemét, nagyon szemét. Azt akarom, hogy vége legyen végre ennek a napnak. Köhintek egyet, amikor a főnököm megjelenik, és elkezdem törölni a pultot. Cicceg egyet, és elismerően végigpillant Krisztán, majd egész közel hajol hozzám, a figyelmemet kénytelen vagyok felé fordítani. Csak néhány egyeztető kérdése van, nem zavarja az, amit a kamerán lát. Végül megveregeti a vállam, és távozik. Megvárom, amíg eltűnik a bejárati ajtón. Már közel sincsenek olyan sokan.
- Azt mondta, ha megszorulnál, és pénz kell, jöhetnél ide pincérnőnek, mert bulis csajnak tűnsz.
Nem viccelek, tényleg ezt mondta, meg azt is, hogy ne felejtsem el a taxit, és hogy úgy riasszak be, hogy holnap jönnek a takarítónők a heti nagytakarításra.
- Nem vicces lenne, motiváló. Gondolatébresztő.
Tekintve, hogy a listáinkon az egyező nevek csakis nőket rejthetnek, nekem csak jó. Ez a felállás teljesen kényelmes és kihívással teli, de mégis nekem a legjobb, ha azt vesszük. Persze ezt nem fejtem ki jobban, mert van egy olyan érzésem, hogy a gondolatébresztő, mint kifejezés, éppen elég neki.
- Miért fintorognék?
Nem olyan gyerek vagyok én, aki csak azért, mert valami nem hétköznapi, már nem is nyúl hozzá, én szeretek kipróbálni új dolgokat, szeretem bővíteni az ismereteimet.
- Nem befolyásolná, ha mondjuk, a drága apukája itt lófrálna, akkor ő lehet, de maga a kiskölyök nem. Kedvelem a kicsiket. Van egy nevelőotthon, árva gyerekek vannak benne főleg, szoktam ott önkénteskedni. Főleg játékokban segítek, meg, ha mondjuk, rendezvényük van, akkor én is ott vagyok, és magamra vállalok ezt-azt. Egy gyerek nevetése és boldogsága igazi öröm.
Zavarban vagyok. Nem tűnök olyannak, mint aki képes lenne gondoskodni egy gyerekről, pedig nem igaz, mert képes vagyok. Lexáéknál is ott van Kincső, de amúgy is, hiszem, hogy amikor majd eljön az idő, becsukom a kis listámat, akkor majd jó apja leszek a gyerekeimnek.
- Öhm… tíz perc.
Az eltérő téma, és az eltérő gondolatok egy pillanatra kirántottak a valóságból, így most gyorsan próbálom összeszedni magam, miközben ittas barátunkat a szokásos taxisofőr kikíséri. Lassan elszivárognak az utolsó emberek is, szépen lassan ketten maradunk.
- Eléggé másabb lesz ez a hely, ha eltűnnek az emberek.
Jegyzem meg visszarázónak. Viszont még mindig van nyolc perc, előbb nem zárhatok be, csak pontban egészkor, így csak a pultra könyökölök, és most én hajolok bele Kriszta aurájába, szinte a szájába suttogva a szavakat:
- Vicces lenne, ha most bejönne valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Közben persze végzem a dolgom is. Azt mondták, hogy amíg a kezem jár, addig számukra mindegy, hogyan tartom meg a kuncsaftokat. Pontosan tudják, hogy mit csinálok, sőt mi több, a többiek sem különbek. Ők mondták meg, hogy ez nem bűn itt, főleg, ha mindenkivel le van tisztázva előtte. Ebből nem lesz nagy szerelem, nem csak vele vagyok itt vagy csak vele leszek. Ha ezt tartani tudja, akkor rendben. A botrányra senki se kíváncsi. Az elején kételkedtem a helyzetben, most azonban azt látom, hogy ez működik. A munkát csak az után vállaltam el, hogy szakítottam Claire-rel. Ez is egy volt a sok apróság közül, ami az elköszönéshez vezetett. Ennek így kellett lennie, minden alkalommal egyre jobban érzem, hogy ide tartozom.
- Az lehet, nem tetszene neki, de ami azt illetni, az alkalmazott nem bánná. Úgy hallottam.
Kacsintok rá a pult letörlése közben. Legalább valamit csináljak. Az utolsó percek mindig a legnehezebbek. Az utolsó vendégek távoznak a leglassabban, a zárás szinte maga a csigamenet. Most ráadásul itt van ez a lány is, akivel szeretnék már nagyon privát programot űzni.
- Amatőr. Nekem már az első után volt listám. Büszke kiskamasz voltam, meg eléggé aktív is.
Nem tagadom, elvégre elég sokáig váratott magára a dolog, aztán jött Ella, és olyan dolgokkal ismertetett meg, hogy csak néztem. Akkoriban, pontosabban a vele való esetekről naplóm is van. Lejegyeztem mindent, mintha órán lettem volna, és azóta is múzsámként tartom számon a vöröskét. – Azért ráérünk még arra, elvégre most még a „hülye gyerek” szindrómámból igyekszem kigyógyulni, de valóban, ha itt lesz az ideje, akkor mindenképp jöhet, akármennyi.
Imádom a gyerekeket, ha tehetem, meglátogatom a barátaimat, akiknek már van. Szerencsés vagyok, mert jó sok gyerek növekedését kísérhetem szemmel. Sok gyerekkel játszhatok, ismerhetem meg a szokásaikat. Persze, a saját az más. De akkor is. Nem félek attól, hogy apa leszek, sőt, az akarok lenni. Beállni a jó fej apukák csapatába, akik lazának tűnnek, amíg nem jön egy udvarló, vagy egy uralkodó típusú lány. Viszonzom a csókját, majd ahogy kipördül, elnevetem magam. Nem várt fordulat. Tele van ezzel ez a lány. A következő pillanatban szemkontaktust keres, megadom neki, szinte pislogás nélkül mélyítem el a tekintetem az övében. Érzékelem, hogy mozog, de nem fordítom el a tekintetem, élvezem a kapcsolatot, ami kialakult közöttünk. Ahogy leül a pultra, fölém magasodik, kétoldalt mellette megtámasztom a kezem, és most először elszakítva a tekintetem tőle, nézek szembe a valósággal.
- Van nevük is a csajoknak?
Merthogy igencsak mellbevágó élményt szereztem egy pillanat alatt, de nem mondhatnám, hogy sajnálom. Amíg a válaszát várom, lejjebb hajolok, és apró csókot hintek a combjaira, hogy aztán a tekintetem visszavándoroljon az övébe. A bejárat pedig észrevétlenül, varázsütésre bezáródik közben. Így kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallom, ahogy a férfi kiállt utánunk, de ahogy átérünk a zebrán, ahol pont zöldet kaptunk, már érződik, hogy ő maga feladta a küzdelmet. Gondolom nem volt annyira fontos az a kocsi, nem fogják emiatt kirúgni, vagy pénzbüntetéssel illetni. Ő mindent elkövetett. Mondjuk a legtökéletesebb kocsit vesztette el, hiszen Miss America nem bízta a véletlenre.
- Milyen hősiesen üldözött.
Jegyzem meg nevetve, amikor már békésen suhanunk el a pályaudvar mellett, egyiklábam a kocsin, a másikkal meg lököm magunkat. A legtökéletesebb kocsi, de komolyan. Nem is értem, hogy ezt hogyan rakhatták ki. Nem húz semerre a kereke, nincs beakadva, nem imbolyog, nem ragad a fogója. Tökéletes. Scar igazán tehetséges a válogatásban.
- A vonatunk hét és fél óra múlva indul vissza. Van egy park a közelben, de nem tudom mennyire biztonságos.
Szerencse, hogy egy részen lejt az út, itt mind a két lábammal felállok a kocsira, és előredőlve hagyom, hogy a drága fizika legyen a szolgálatunkra. Nemrég jártam itt, tudom, hogy az út vége finoman válik ismét vízszintessé, így tudom azt is, hogy mire újra le kell tennem majd a lábam, nem lesz olyan vészes a helyzet, nem okoz majd komolyabb balesetet a talaj érintése.
- Szeretem, amikor nevetsz, Scar. De ha tudom, hogy ezt egy zacskó Dunakaviccsal is el lehet érni, már rég hoztam volna neked.
Mindig megdöbbent, hogy mennyivel másabb tapasztalatokkal bír valaki, aki egész életét a varázsvilágban töltötte. Én is nevettem a Dunakavicson, de azért, mert Scarlett nevetett, és nem azért, mert nem tudtam, hogy mi az. A lejtő végén lassulni kezdünk, szépen, fokozatosan, így a megfelelő pillanatban leteszem előbb a jobb, majd a bal lábamat is, és még kicsit kocogva, majd folyamatosan lassulva, sétáló tempóra váltok.
- A kocsi kiváló, úgyhogy azt hiszem, a te tiszted lesz az is, hogy a megfelelő padot kiválaszd számunkra. Van itt vagy húsz, úgyhogy jól gondold meg.
Szerencsére vannak utcai lámpák is, melyek már nem narancsba, hanem fehéres derengésbe vonják a helyet. Nem lehet mindent látni, de azt, ha valaki közeledik feléd, igen. Illendő félhomály.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Komolyan, ez a mai este nagyon nem normális. Már a harmadik ingemet húzom át, amit leöntöttek. Itt meg túl sok a mugli, úgyhogy a varázslás kizárva. Mondanám, hogy kit érdekel, ha mondjuk átlátszó italokkal bírtak volna leönteni, mert akkor a melegben vagy megszárad rajtam pikk – pakk, vagy itt hátul. De mivel erre konkrétan esély sincs, tekintve, hogy csak kék és piros koktélok landoltak rajtam, ezért nincs az a magyarázat, amivel el lehetne hitetni itt bárkivel, hogy ezek az élénk színek csak úgy kipárologtak a ruhámból.
- Esküszöm, ezek az emberek idióták. Kifizetnek egy drága koktélt, de olyan hullák már, hogy simán kiborítják, és nevetnek rajta, ennyi erővel odaadhatnák borravalónak, de neeem, forintra pontosan kell a visszajáró. Bah.
Szegény Daisy, aki éppen a szünetét tölti az öltözőbe, amikor berobbanok oda a nyakamtól a köldökömig piros lében úszva. Mintha kint felboncoltam volna valakit. Még jó, hogy ma extra sok ember van bent, így be tudtak állni a helyemre. A főnök elszúrta a beosztást, vagy mi, de ha már bejött mindenki, akkor azért nem csak üresbe kapják meg az emberek a pénzüket, hanem dolgozzanak is. Mondjuk, én most inkább lennék otthon és készülnék a hétfői ZH-ra, amit valószínűleg megtippelek majd, mert hogy rendesen semmit sem készültem rá. A lényeg viszont, hogy ez az elszúrt beosztás igazából hasznos is nekünk.
- Egyben vagy még?
Kérdezem, miközben bénán bontogatom ki az ingem gombjait. Petra, az egyik beugrós lány alig egy órája törte el a bokáját, amikor átesett egy földön fetrengőn, és nem kellene, hogy ma este mind a balesetin csücsüljünk a zárás vége előtt, vagy után. Végre az utolsó gomb is megvan, lehúzom magamról az inget, és zavartalanul elkezdem a nedves bőrömet is szárazra törölni vele, ennek már úgyis olyan mindegy, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha már ennyire nagyon Pécsett lakom, akkor bizony úgy illendő, hogy meglátogassam a nem is olyan messze lévő karácsonyi vásárt. De minekutána az én édes öcsém most éppen csak úgy van - konkrétan csak dünnyög -, más emberke után készülök nézni. Ebbe az állapotba rongyol bele az én széphajú Krisztinám, aki pont ugyanarra gondol, mint én. Forralt borra. Jó kislány. Kabát, sál, sapka, kesztyű, mert a nagymamám gyerekként megtanította, hogy ha nem öltözök fel rendesen a fülem és az ujjaim fognak először leesni, és már indulhatunk is. A liftben aztán látom, hogy a sapka nem is az enyém, hanem Mártoné, és intenzíven elkezdek gondolkodni, hogy a kisöcsi szánt szándékkal nyúlta-e le a kedvenc sapim, amikor reggel távozott. A kis sunyi, nem véletlenül lépett le olyan hamar. Méghogy jó lesz ma a vacsora a suliban és azért siet el, persze.
- Istennő vagy.
A pincészetet ugyan én választottam, de ő volt az, aki beállt a hosszú sorba velem, végül pedig kért, várt, kapott, és amíg én egy szaktárssal lepacsiztam, oda is hozta. Miklós épp tovább is haladt, a párja Adél már várja, épp csak kürtöskalácsért ugrott le, mert az asszony már nem nagyon tud mozogni.
- Szerezhetnénk mi is kürtöskalácsot, tök jó illata volt, meg állítólag azon a soron, ott a lovasszobornál ki van pakolva az a házi hamburgeres.
Oké, reggel teleettük magunkat, mi fiúk, de az reggel volt, és mostanra már megint éhes voltam, és az a kevés hópihe is, ami megtalált, azt az érzetet keltette bennem, hogy még nem késő téli bundát növesztenem, még ha ezt most csak átvitt értelemben is kell értelmeznünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mennyire nyomoronc. Mármint oké, ne adjon borravalót akkor, elég jó ára van a piának, de milyen az, amikor adok neked és visszakérem a felét?
Általában nem használok ilyen szavakat, de most nagyon érzem a dolgot. Annyira nem normális az, ami kint van, hogy egyszerűen már nem tudom visszafogni magam. Felháborít a tény, hogy az emberek bunkók, vagy csak egyszerűen az egy pont híján elégséges vizsgám, amire rengeteget tanultam és csak azért, mert nem vagyok szimpatikus annak a beszűkült nőnek, meghúzott. Vagy a hétfői, amint megint csak nagyon necces. Az egyetemen sokkal több szikár szívű boszorka oktat, mint a tanodában. Sok volt ez a hét, és azt hiszem, ez a mostani a tetőpontja. Nem is foglalkozom egyelőre az inggel, kicsit legalább megszáradok. Valószínűleg tiszta ragacs leszek a nap végére.
- Ki kéne dobatni az ilyet.
Teszem csípőre a kezem. Van különbség azért. Az, ha velem kezd ki egy nő, egy dolog, mert jót tesz az üzletnek, meg hát férfiből vagyok, morcos Madit kivéve bármely nőszemélyt meg tudok állítani egy kis erővel, de Daisy olyan kis törékeny, nem kellene, hogy vasbarmok közé keveredjen.
- A felmondást? Jó kérdés.
Leülök mellé, szusszanva, mintha legalább már hatvan éves lennék, mintha a protéziseim és porckopásaim miatt lenne fárasztó a mozdulatsor. Nem igazán hittem volna, hogy ilyen hamar eljutok ide.
- Hallottam Tomiról, Klára is fontolgatja a távozást. Új bakja van, és nem nézi jó szemmel, hogy ilyen helyen dolgozik. Akaratgyenge, ha férfiakról van szó.
Nézem, ahogy bontogat, és amikor megkérdezi, hogy kérek-e, szinte nyálcsorgatva bólintok. Eddig bele se gondoltam, hogy mennyire nagyon éhes vagyok. Pedig az vagyok. El is vettem egy krumplit és gyorsan befaltam, mielőtt folytattam az elmélkedést.
- Előtte nyugis munkám volt. Viszonylag. Bogolyfalva polgármestere mellett voltam gyakornok, de ott is annyi mocskot láttam. Másfélét, de eléggé elmegy az ember kedve az egésztől. Ez ahhoz képest egy könnyű pénzszerzési lehetőség, és mellette belefér az egyetem is. Napközben bent vagyok, kicsit alszom, aztán jövök ide, majd megint alszok és suli. Te gondolkozol rajta?