Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jaj, akár mind a ketten.
Ha már játék, hát játsszunk, élvezem a helyzetet, eleve ez a lány elég tisztességgel bevállalós, másrészt nem egy unalmas este ez. Ha már ilyen szépen itt simul hozzám, hát kihasználom, és magam mellett tartom, a hátát és a fenekét simogatva nézek hol rá, bele a szemeibe, hol a két lányra, aki inkább meglép.
- Pedig azt mondják, a mai lányok bevállalósak. Kár érte.
Annyira mondjuk nem, mert ha már ez sem tetszik nekik, akkor valószínűleg egy mellvillantás se nagyon fért volna bele, egy csipkés melltartó meglebegtetésével meg mit kezdjek? Elengedem, hagyom, hogy visszamásszon, pedig egy ilyen kezdés után nem abba az irányba kellene terelgetnem, hanem hátra, hogy szépen befejezzük, amit elkezdett, és amit én viszonoztam.
- Van az, amit élvezek, és van az, ami kínos, de mosolyognom kell. A mosolyomért kapom a fizetésem.
A szokásos „Ervin vigyort” küldöm felé is, mert nem lehet azt mondani, hogy ne lennék ellenállhatatlanul bájos, és megnyerő ezzel. Konkrétan azért vettek fel, és ha valaki megnézi, hát nincs bennem semmi rosszindulat sem, egy minimális se. Pedig ha tudnák, hogy mi minden játszódik le ilyenkor a fejemben, hát akkor nem, hogy nem alkalmaztak volna, de a környékre se engednek be.
- Ennél azért egy bővebb véleményt kell adnod kettő után.
Fordulok vissza a magam kis pultja felé, hogy elkészítsem neki a második adagot. Ezt pénzben nem lehet megfizetni, így azt semmiképp sem kérhetek érte, viszont bármi mást kitalálhatok, és amint az első összetevő a pohárban landol, már tudom is, mi az.
- És mit érdemes rólad tudni, csókos nőci?
A munkámból felpillantva nézem a reakcióját, de többnyire az összeállításra koncentrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem puncsoltam eddig sem, hé! Engem alapból imád mindenki.
Leszámítva talán Will bácsit, aki a frászt hozza rám a mai napig, ha csak eszembe jut a szúrós tekintete, meg az, amiket nekem mondott, amiért végül is megfutamodtam. Vele ellentétben Lexa apja sokkal lazább volt, sokkal normálisabb, és amikor beszélt velem – mert nagy atyai beszélgetés mindenhova kell –, akkor egyáltalán nem éreztem azt, hogy innen el kell húznom, de nagyon gyorsan, hanem, hogy ha Lexa nem fog lovagolni a kivel vagyok témán, egész jól megszokok náluk. Amúgy sem akarom én ezt örökké csinálni, de egyelőre így kényelmes, és úgy vagyok vele, hogy jobb most, mint hat év házasság után. Én nyíltan lefektettem a játékszabályokat, hogy a másik fél mit kezd vele, az már a maga dolga.
- Ez igaz.
Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy ezt feltétlenül ő generálja, az is elképzelhető, hogy volt egy rossz lépésem, és olyannal kezdtem, aki bár tudta, hogy mit csinálunk, mégis azt hitte, hogy több lesz annál. Ez is benne van a pakliba természetesen, úgyhogy én egy szó nélkül tűröm a tekinteteket, Lexának nagyobb falat ez az egész, de ahogy kijelenti, hogy őt nem érdekli, én is továbblendülök, és a következő pillanatban már ott is találjuk magunkat a párbajozók mellett szinte.  
- De, az tényleg Ráhel.
Húzom össze a szemöldököm, és ösztönösen indulok, hogy elhúzzam őt onnan, mert a fiúk ilyenkor párbajoznak, és tudom, hogy a lány vagy értelmetlen áldozat lenne, vagy csak hátráltató, főleg, hogy lefogja Dante kezét. Bonyolult nők. Ekkor pedig egyszerre nagyon sok minden történik. Érzem, ahogy egy váll, a vállamhoz ér, Mácsai tanárnő húzza el végül a lányt onnan, aki piszok módon szerencsés, hiszen az erős pajzs megvédte, a nő kihúzza a tömegből, én pedig ösztönösen Lexa elé fordulva kapom a hátamba az ártást, mellyel egy kicsit kibillenek az egyensúlyomból, és majdnem ráesek a lányra, végül viszont csak a vállát fogom meg a kelleténél erősebben. Egy pillanatig semmi, majd hirtelen kapok a szememhez, hiszen égeti valami, mintha paprika spray lendült volna felém.
- Azt hiszem vége a bulinak.
Homályosan ugyan látok foltokat, de nem tudnám megmondani, hogy egy ember vagy egy cserje az, ami előttem van, illetve olyan irdatlan mennyiségű könny indult meg lefelé, hogy az ingem már kezd hozzám tapadni.
- Segíts, kérlek. Haza kell jutnom.
Nem tudom, hogy az hogyan fog sikerülni, de mindenesetre el kell indulnom innen, mert nagyon védtelen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Túl tökéletes.
Még sóhajtok is, belegondolva, hogy milyen piszok pontosan tudja megfogalmazni a legnagyobb problémát, ami fennáll az életemben. Én vagyok az aranyember, akit Nostredamus is megjósolt sok száz évvel ezelőtt. Eljöttem, hogy az emberi lényt egy magasabb szintre emeljem, és kell is, mert bizony az emberiség nem ért meg engem. Szegény, kicsi, én. Persze azért a kijelentést követő pillanatnyi önsajnálat után jön a nagy vigyor is, hát igen, pont eddig tartott  mindennemű és nem is valós problémám.
- Nem mindegyikben van ám. De van, amelyikben bent van ez a grillezős cucc, van amelyikben kint van étterem, olasz vagy kínai vagy vegyes, meg van, ahol mind a kettő van. Sőt, kávézó is szokott lenni, azokat bírom a legjobban, mert nagyon szépek ott a lányok.
Nagyon szépen is mosolyognak ám, úgy bizony, és nagyon örülnek neki, ha viszonzást kapnak, sőt, nem egyszer még telefonszámmal is megjutalmazzák a derék legényt, aki nekik ilyen szép napot biztosított. Van egy külön névjegytartóm csak az ilyen telefonszámoknak, de nem akarok felvágni ezzel.
- Értem, de ez akkor is nagyon rossz felfogás, nem? Mi van, ha ápolod a bőröd, és szép arcod van, de akkor is vannak pattanásaid, vagy piros foltjaid? Ettől kevesebb vagy? Ez szerintem egy gáz felfogás.
Lehet persze, hogy én nem látom jól, mert nekem minden lány szép, úgy, ahogy van, és ha mosolyog, hát teljesen levesz a lábamról. Valószínűleg nem tett teljesen jót nekem, hogy Ella mellett szocializálódtam, és ismertem meg a női nem csodáit.  Közben megállapítjuk, hogy a szemüvegnek jönnie kell, így aztán mehetünk is tovább az édességekhez.
- Ennyire nem betegek az emberek. Csak kemény. Egy mogyi van a közepén, és azt hiszem cukorka, ami közbefutja. Tök finom amúgy. Dobj be párat.
Végül is, nem azon a pár száz forinton fog múlni a dolog. Amúgy is, minden centet, amit ma magammal hoztam, azért hoztam, hogy szórakozzunk, és még közel sem költöttünk annyit. Szerzünk fánkot is, meg stanglit, aztán megérkezünk az italos részleghez.
- Önnek kisasszony valami csodálatos ráérző képessége van. Tudod mit csináljunk? Amit érünk, azt tesszük bele, jó?
Egy kicsit izzítom a járgányt, aztán gyorsan, mintha időre menne a dolog, pakolgatok be mindent, amit csak érek. A sor végén aztán lelassítok, gyorsan megszámolom az üvegeket, majd felpillantok Scar-ra.
- Mondd, nem fog nekünk megártani tizennegy üveg?
Végül is, nem kell mindet meginni, haza is lehet vinni, aztán meg szépen átugrani, és később elfogyasztani. Van nekem alkalmas helyem, ahol tudom ezeket a remekműveket tárolni.
- Irány a kassza!
Kiáltok fel lelkesen, és most én mutatom az utat, méghozzá a tizenegyes kasszához. Ha már tizenegy üvegünk van. A sor lassan halad, de sikeresen elérünk mi is a komor arcú nénihez, akinek nagyon gyors változás megy végbe az arcán, amikor meglátja az alkoholmennyiséget, amit kipakoltunk szép katonásan a futószalagra.
- Személyit.
Mordul ránk, én pedig szépen át is adom a személyimet, amin jól láthatja, hogy bizony már legálisan veszem a cuccokat. Gyors fizetés, majd a kocsival együtt arrébb állás, hogy „elpakoljunk”.
- Ülj bele.
A lábammal próbálom fékezni a kocsit, a kezemmel meg belesegíteni a lányt, hogy aztán irányba állva, fokozatosan gyorsulva távozzunk a helyszínről, még mielőtt a biztonsági mókusnak ez feltűnne. A friss levegő pedig a győzelem megrészegítő tényével párosul. Megcsináltuk, kint vagyunk a kocsival. De meg nem állhatok, futok, és tolom a lányt is magam előtt. Minél messzebbre kell kerülnünk innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kriszta

A hümmögésére elvigyorodom, mert hát valljuk be, én tudom, hogy minek szól a hümmögés, és mit tagadjak? Pontosan tudom, hogy a Bagolykő Mágustanodának melyek azok a pontjai, ahol nincs se festmény, se kukkoló szellem. Legalábbis tudom, melyek azok a részek, ahova nem szívesen mennek, így kicsi az esélye annak, hogy beléjük fussak. Régi szép idők, ugyebár. A puszira fordulok, épp csak annyira, hogy az orrom érintse az orrát. Igen, ebből még elég sok minden lehet, és megvallom, tetszik ez a felállás. Semmi dráma, semmi nagy ígéret, csak az, amit mind a ketten tudunk, ami ott lóg a levegőbe, és amit mi alakítunk.
- Inkább a konkurenciát nem szeretik. Miért is tennék? Utálnám, ha lenne ott még egy pasi, aki érezhetően verne engem, minden téren.
Ez egy bók akar lenni, mert valljuk be, Kriszta sokkal dögösebb és izgalmasabb, mint két friss lányka, akik esetleg melltartót villantanak egy korsó sörért. Az ilyen könnyen kapható hús jó, mert jó, de igazából csak legyint az ember, és továbbhalad. A pult másik felén időről időre rám pillantó lány viszont érezhetően megmozgatott bennem valamit, és hevesen jár az agyam, még ha nem is látszik, azon, hogy merre vigyem innen tovább.
- Nem félek, legalább valami használhatót is tudok mondani a főnöknek azon túl, hogy „cukcsi ötlet ez az arany melír” vagy „annyira trendi most ez a szííííííín”
Az í-t jól megnyomom, fejhangon, hogy érzékeltessem, milyen nagyszerű visszajelzéseket kap egy teszt ital. Pedig gondosan szoktam kiválogatni az embereket, akiknek adom, remélve, hogy ők nem csak kinézetre, hanem fejben is ott vannak, de hosszútávon a mostani alany a legígéretesebb, így akár dicsér, akár lehúz, tudom, hogy olyat fog mondani, ami előrébb viszi a tökéletesítést. Felpillantok rá, majd el az ajtó felé, amit mutat, ami nem más, mint a raktár, ami ismert arról, hogy egy – egy vendég besétál oda olykor, majd mikor visszatér széles a mosolya. Ezt a főnök is tudja, de eddig még nem próbáltam, pedig állítólag a helynek varázsa van.
- Óránként tíz perc pihenőm van.
Teszem hozzá a mellékesnek ható, de egyáltalán nem mellékes információt. Vagyis kezdjük azzal, amelyiknek már a közepe izgalmas. Aztán jöhet az is, aminek majd a vége. Imádom a mocskos történeteket, és azt is, ha egy lány nem szégyellős. Azt hiszem, ma este megfogtam az Isten lábát. Az italt lerakva elé lépek egyet, hogy hozzá legyek közelebb, és a zene ellenére is halljam, amit mesél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerencsére már én is.
Pedig volt időszak, amikor ez is bejött, valószínűleg akkor voltak a hormonjaim a csúcson, és úgy voltam vele, ahogy bármilyen apró interakció beindít nálam mindent, amit csak be lehet indítani. Most viszont egészen más már a helyzet, az igényes megkínálást valahogy sokkal többre becsülöm. Hogy is van ez? Öregszem.
- Végül is, én zárok. Az utolsó óra már elég lagymatag szokott lenni.
Imádom azt az időszakot. Amikor az utolsó vendégek még támasztják a pultot, belekezdenek egy – egy történetbe, amit sosem fejeznek be, majd nagy nehezen elvánszorognak a nekik hívott taxiig. Aztán már csak én maradok, pakolászom egy kicsit, hogy a reggel érkező két lány, aki a helyet takarítja, ne kapjon frászt elsőre. Elég nekik majd akkor, amikor meglátják a férfi mosdót.
- Úgy vélem, lesz mit meggyónnod Istennek.
Vigyorgok vissza. Nagyon halál komolyan mondja az elejét, de aztán nevet. Nevetek én is, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz elképzelni őt apácaruhában, konszolidált kinézettel, áhítatos megnyilvánulással. Nem sok apácával volt eddig dolgom, de biztos, hogy még csak egymás közelében sem járnak.
- Ez a strigulázós tetszik, most én is így élek.
Bár nekem ott van Lexa, de azt mondta, hogy csináljam nyugodtan. Az elején ő is csinálta, aztán a családja nyomására vagy mi, már nem teszi. Ezt mondjuk, hatalmas hibának tartom, és félek, hogy rá fog menni a mi kis kellemes kapcsolatunk, de amíg nem akad ki látványosan, és nem kezd el hisztizni, addig rendben van. Majd ha már nincs ekkora ingerenciám a dologra, akkor nyilván én is visszaveszek, de a fiatalságomat elég hamar lezártam egy komoly kapcsolattal, és lám mi lett a vége, Claire sír és szomorú. Ezt pedig még egyszer nem szeretném ellőni.
- Van itt más is, aki a noteszembe került, viszont meg nem mondanád róla.
Kettő is, akik egymásról se tudnak, és még ez a szerencsém, mert valószínűleg akkor már egymásnak estek volna, a főnök meg kicsinálna, hogy a két legjobb pincérnőjét ki kell rúgnia miattam. Ők viszont úgy nézem, hogy tényleg csak egy kis mókát akartak, és máris továbblendültek a helyzeten. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak, és ennyi.
- Még a végén tüntetnem kell ellened, hogy megvédjem szegény pultosfiúkat a ragadozó karmaidtól.
Rosszallóan megrázom a fejem, de mivel még mindig vigyorgok, tudhatja, hogy nem komoly a gondolat. Kedvelem őt, laza és erkölcstelen, pont amilyen emberek társaságát az utóbbi időben keresem.
- Hány pultos akadt már a horgodra?
Kérdezem kíváncsian, miközben két korsó sört mérek ki egy igen méretes úriembernek, aki látványosan végigméri Krisztát várakozás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mindig tudom, hogy mivel vegyem le a lányokat a lábukról. Elárulok neked egy titkot. Záráskor a kamerákat kikapcsolják, mert körülbelül két óra alatt menti le a felvételeket.
Régi technika, és elég fura. Mugli holmi, én meg nem vagyok egy Cameron, hogy értsek hozzá. Szóval inkább csak elhiszem nekik. Ők valami ilyesmit mondtak, mert azt mondták, hogy amikor zárok, akkor két óráig oda kell figyelnem, mert nincs kamera, zárjak be mindent rendesen.
- Szóval abban a két órában nincsenek figyelő szemek. Táncolhatsz akár itt a pulton is, ruhát sem kell viselned.
Pimasz mosollyal nézek a szemébe. A szemébe, és nem máshova. Pedig más azt tenné, lepillantana a dekoltázsára, és úgy, hogy igazából belemászott a számba, simán megtehetném én is, mégsem teszem. Pont ettől vagyok másabb, mint az a tipikus nagydarab fickó, aki leül mellé, és üdvözlésként röffent egyet. Ez az öcsém, ezzel befutó leszel. Elszakítom tőle a tekintetemet, és kitöltök egy újabb adag aranyló whisky-t a drága barátunknak, aki lecsapja az árát meg a kis extrámat, már ismerem, de most nem megy el, csak nézi Krisztát, mintha szellemet látna. Én csak vigyorgok és megrázom a fejem.
- Már nincs közöttünk, annyit ivott. Nem tud beszélgetni a lányokkal. Fél tőlük.
Elég érdekes, amikor egy férfi, akiről azt hiszed, hogy minimum egy fél maffiacsapatot vezet, kiönti neked a szívét, és kiderül, hogy például a női ideálja még csak a közelébe se jön egy olyan helynek, mint ez. Szomorú, hogy a külső alapján ítélnek, pedig rendes srác, csak szegényem tényleg eléggé elveszett.
- Szóval valami keserű. Hm. Nyald meg, ez az?
Egy ujjnyi bazilitát adok neki, valószínűleg nem illik bele az összeállításba a keserű likőr, de azért biztosnak kell benne lennem. Barátunk, akit csak Johnnynak hívunk, még mindig Krisztát nézi, de végre pislog egyet. Egy kicsit zavaró lehet, de szerencsés, hogy nem erőszakos. Lassan hívhatok neki egy taxit, mint mindig. Kár érte, mert eszes gyerek.
- Umm, egy kicsit szégyellem magam. De mocskosul izgat az, hogy milyen lennél apácaruhában.
Ez a lány veszélyes, nagyon, nagyon veszélyes, és élvezem, hogy vele elmerülhetek egy ilyen beszélgetésbe. Ha ezt a nagymamám hallaná, valószínűleg a fülemnél fogva rángatna ki erről a helyről, mondjuk ő már azért is, mert itt dolgozom.
- Ez gonosz ám. Nekem csak lányok vannak, neked lányok és fiúk is? Nem szép dolog. Bár kíváncsi vagyok, hogy van-e annyi neked, mint nekem.
Az elején látványosan lekámpicsorodik a szám, aztán a végére már vigyorgok. Izgalmas. Közben azért előveszem a mobilom, és gyorsan leadom a rendelésemet egy taxira, ami hazaviszi a barátunkat.
- Helyes kölyök. Rokon, saját?
Nekem valahogy az se baj, ha saját. Szeretem a gyerekeket, mondjuk az már másnak biztos necces, ha mondjuk egy férj is tartozik hozzá, de az se érdekel, ha őt sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Talán nem csak itt lehet lenni.
Elvégre számos hely van, ahol az ember meg tudja oldani a szükségletei kielégítését, ha éppen úgy hozza a helyzet. Sosem aggódtam azért, hogy esetleg a megfelelő helyszín hiánya miatt hiúsul meg a terv. A tekintetét állom, sőt vágyok rá, hogy még inkább kiélvezhessem. A kérdésére lassan megrázom a fejem, és barátunk felé fordulok.
- Ööö Rajesh?
Ha jól emlékszem, de most nem vagyok benne biztos. Olyan régen nem néztem már Agymenőket, hogy nagyon. De most, hogy felemlegette, határozottan kijelenthetem, hogy hiányzik. Feljegyzem magamnak, és csak remélem, hogy nem felejtem el, hogy meg kell néznem pár részt. Még mielőtt teljesen bekebelez az egyetem, meg a várható költözés, mert elég esélyes, hogy Bogolyfalvát elhagyva, áttérek Pestre.
- Egyáltalán nem. Ha lesz olyan ismerősöm, aki neki esetleg ideális lenne, össze fogom hozni őket. Ez az én életem küldetése.
Elhivatottan kihúzom magam, komoly arccal tekintve a távolba, mint a filmekbe az emberek, akik éppen nagyon nagy – és a valóságban nagyon lehetetlen –, kihívás előtt állnak, és utolsó alkalommal még az agyunkba véshetjük, hogy milyen csinos pofijuk volt. Éppen kifejteném az elméletem erről, amikor a következő pillanatban a lányka szemei az enyémbe fúródnak, finom, alkoholos leheletét érzem az arcomon. Aztán ahogy a szájába veszi az ujjam, a másik kezemmel muszáj megszorítanom a pult szélét. Nem tudok betelni a látvánnyal.
- Bolondos vagy.
És bátor, tekintve, hogy nem csak ketten vagyunk itt a pultnál. Ahogy nézett rám, ahogy az előbb cselekedett, ahogy az alsó ajkába harap… szemét, nagyon szemét. Azt akarom, hogy vége legyen végre ennek a napnak. Köhintek egyet, amikor a főnököm megjelenik, és elkezdem törölni a pultot. Cicceg egyet, és elismerően végigpillant Krisztán, majd egész közel hajol hozzám, a figyelmemet kénytelen vagyok felé fordítani. Csak néhány egyeztető kérdése van, nem zavarja az, amit a kamerán lát. Végül megveregeti a vállam, és távozik. Megvárom, amíg eltűnik a bejárati ajtón. Már közel sincsenek olyan sokan.
- Azt mondta, ha megszorulnál, és pénz kell, jöhetnél ide pincérnőnek, mert bulis csajnak tűnsz.
Nem viccelek, tényleg ezt mondta, meg azt is, hogy ne felejtsem el a taxit, és hogy úgy riasszak be, hogy holnap jönnek a takarítónők a heti nagytakarításra.
- Nem vicces lenne, motiváló. Gondolatébresztő.
Tekintve, hogy a listáinkon az egyező nevek csakis nőket rejthetnek, nekem csak jó. Ez a felállás teljesen kényelmes és kihívással teli, de mégis nekem a legjobb, ha azt vesszük. Persze ezt nem fejtem ki jobban, mert van egy olyan érzésem, hogy a gondolatébresztő, mint kifejezés, éppen elég neki.
- Miért fintorognék?
Nem olyan gyerek vagyok én, aki csak azért, mert valami nem hétköznapi, már nem is nyúl hozzá, én szeretek kipróbálni új dolgokat, szeretem bővíteni az ismereteimet.
- Nem befolyásolná, ha mondjuk, a drága apukája itt lófrálna, akkor ő lehet, de maga a kiskölyök nem. Kedvelem a kicsiket. Van egy nevelőotthon, árva gyerekek vannak benne főleg, szoktam ott önkénteskedni. Főleg játékokban segítek, meg, ha mondjuk, rendezvényük van, akkor én is ott vagyok, és magamra vállalok ezt-azt. Egy gyerek nevetése és boldogsága igazi öröm.
Zavarban vagyok. Nem tűnök olyannak, mint aki képes lenne gondoskodni egy gyerekről, pedig nem igaz, mert képes vagyok. Lexáéknál is ott van Kincső, de amúgy is, hiszem, hogy amikor majd eljön az idő, becsukom a kis listámat, akkor majd jó apja leszek a gyerekeimnek.
- Öhm… tíz perc.
Az eltérő téma, és az eltérő gondolatok egy pillanatra kirántottak a valóságból, így most gyorsan próbálom összeszedni magam, miközben ittas barátunkat a szokásos taxisofőr kikíséri. Lassan elszivárognak az utolsó emberek is, szépen lassan ketten maradunk.
- Eléggé másabb lesz ez a hely, ha eltűnnek az emberek.
Jegyzem meg visszarázónak. Viszont még mindig van nyolc perc, előbb nem zárhatok be, csak pontban egészkor, így csak a pultra könyökölök, és most én hajolok bele Kriszta aurájába, szinte a szájába suttogva a szavakat:
- Vicces lenne, ha most bejönne valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Közben persze végzem a dolgom is. Azt mondták, hogy amíg a kezem jár, addig számukra mindegy, hogyan tartom meg a kuncsaftokat. Pontosan tudják, hogy mit csinálok, sőt mi több, a többiek sem különbek. Ők mondták meg, hogy ez nem bűn itt, főleg, ha mindenkivel le van tisztázva előtte. Ebből nem lesz nagy szerelem, nem csak vele vagyok itt vagy csak vele leszek. Ha ezt tartani tudja, akkor rendben. A botrányra senki se kíváncsi. Az elején kételkedtem a helyzetben, most azonban azt látom, hogy ez működik. A munkát csak az után vállaltam el, hogy szakítottam Claire-rel. Ez is egy volt a sok apróság közül, ami az elköszönéshez vezetett. Ennek így kellett lennie, minden alkalommal egyre jobban érzem, hogy ide tartozom.
- Az lehet, nem tetszene neki, de ami azt illetni, az alkalmazott nem bánná. Úgy hallottam.
Kacsintok rá a pult letörlése közben. Legalább valamit csináljak. Az utolsó percek mindig a legnehezebbek. Az utolsó vendégek távoznak a leglassabban, a zárás szinte maga a csigamenet. Most ráadásul itt van ez a lány is, akivel szeretnék már nagyon privát programot űzni.
- Amatőr. Nekem már az első után volt listám. Büszke kiskamasz voltam, meg eléggé aktív is.
Nem tagadom, elvégre elég sokáig váratott magára a dolog, aztán jött Ella, és olyan dolgokkal ismertetett meg, hogy csak néztem. Akkoriban, pontosabban a vele való esetekről naplóm is van. Lejegyeztem mindent, mintha órán lettem volna, és azóta is múzsámként tartom számon a vöröskét. – Azért ráérünk még arra, elvégre most még a „hülye gyerek” szindrómámból igyekszem kigyógyulni, de valóban, ha itt lesz az ideje, akkor mindenképp jöhet, akármennyi.
Imádom a gyerekeket, ha tehetem, meglátogatom a barátaimat, akiknek már van. Szerencsés vagyok, mert jó sok gyerek növekedését kísérhetem szemmel. Sok gyerekkel játszhatok, ismerhetem meg a szokásaikat. Persze, a saját az más. De akkor is. Nem félek attól, hogy apa leszek, sőt, az akarok lenni. Beállni a jó fej apukák csapatába, akik lazának tűnnek, amíg nem jön egy udvarló, vagy egy uralkodó típusú lány. Viszonzom a csókját, majd ahogy kipördül, elnevetem magam. Nem várt fordulat. Tele van ezzel ez a lány. A következő pillanatban szemkontaktust keres, megadom neki, szinte pislogás nélkül mélyítem el a tekintetem az övében. Érzékelem, hogy mozog, de nem fordítom el a tekintetem, élvezem a kapcsolatot, ami kialakult közöttünk. Ahogy leül a pultra, fölém magasodik, kétoldalt mellette megtámasztom a kezem, és most először elszakítva a tekintetem tőle, nézek szembe a valósággal.
- Van nevük is a csajoknak?
Merthogy igencsak mellbevágó élményt szereztem egy pillanat alatt, de nem mondhatnám, hogy sajnálom. Amíg a válaszát várom, lejjebb hajolok, és apró csókot hintek a combjaira, hogy aztán a tekintetem visszavándoroljon az övébe. A bejárat pedig észrevétlenül, varázsütésre bezáródik közben. Így kell lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallom, ahogy a férfi kiállt utánunk, de ahogy átérünk a zebrán, ahol pont zöldet kaptunk, már érződik, hogy ő maga feladta a küzdelmet. Gondolom nem volt annyira fontos az a kocsi, nem fogják emiatt kirúgni, vagy pénzbüntetéssel illetni. Ő mindent elkövetett. Mondjuk a legtökéletesebb kocsit vesztette el, hiszen Miss America nem bízta a véletlenre.
- Milyen hősiesen üldözött.
Jegyzem meg nevetve, amikor már békésen suhanunk el a pályaudvar mellett, egyiklábam a kocsin, a másikkal meg lököm magunkat. A legtökéletesebb kocsi, de komolyan. Nem is értem, hogy ezt hogyan rakhatták ki. Nem húz semerre a kereke, nincs beakadva, nem imbolyog, nem ragad a fogója. Tökéletes. Scar igazán tehetséges a válogatásban.
- A vonatunk hét és fél óra múlva indul vissza. Van egy park a közelben, de nem tudom mennyire biztonságos.
Szerencse, hogy egy részen lejt az út, itt mind a két lábammal felállok a kocsira, és előredőlve hagyom, hogy a drága fizika legyen a szolgálatunkra. Nemrég jártam itt, tudom, hogy az út vége finoman válik ismét vízszintessé, így tudom azt is, hogy mire újra le kell tennem majd a lábam, nem lesz olyan vészes a helyzet, nem okoz majd komolyabb balesetet a talaj érintése.
- Szeretem, amikor nevetsz, Scar. De ha tudom, hogy ezt egy zacskó Dunakaviccsal is el lehet érni, már rég hoztam volna neked.
Mindig megdöbbent, hogy mennyivel másabb tapasztalatokkal bír valaki, aki egész életét a varázsvilágban töltötte. Én is nevettem a Dunakavicson, de azért, mert Scarlett nevetett, és nem azért, mert nem tudtam, hogy mi az. A lejtő végén lassulni kezdünk, szépen, fokozatosan, így a megfelelő pillanatban leteszem előbb a jobb, majd a bal lábamat is, és még kicsit kocogva, majd folyamatosan lassulva, sétáló tempóra váltok.
- A kocsi kiváló, úgyhogy azt hiszem, a te tiszted lesz az is, hogy a megfelelő padot kiválaszd számunkra. Van itt vagy húsz, úgyhogy jól gondold meg.
Szerencsére vannak utcai lámpák is, melyek már nem narancsba, hanem fehéres derengésbe vonják a helyet. Nem lehet mindent látni, de azt, ha valaki közeledik feléd, igen. Illendő félhomály.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Komolyan, ez a mai este nagyon nem normális. Már a harmadik ingemet húzom át, amit leöntöttek. Itt meg túl sok a mugli, úgyhogy a varázslás kizárva. Mondanám, hogy kit érdekel, ha mondjuk átlátszó italokkal bírtak volna leönteni, mert akkor a melegben vagy megszárad rajtam pikk – pakk, vagy itt hátul. De mivel erre konkrétan esély sincs, tekintve, hogy csak kék és piros koktélok landoltak rajtam, ezért nincs az a magyarázat, amivel el lehetne hitetni itt bárkivel, hogy ezek az élénk színek csak úgy kipárologtak a ruhámból.
- Esküszöm, ezek az emberek idióták. Kifizetnek egy drága koktélt, de olyan hullák már, hogy simán kiborítják, és nevetnek rajta, ennyi erővel odaadhatnák borravalónak, de neeem, forintra pontosan kell a visszajáró. Bah.
Szegény Daisy, aki éppen a szünetét tölti az öltözőbe, amikor berobbanok oda a nyakamtól a köldökömig piros lében úszva. Mintha kint felboncoltam volna valakit. Még jó, hogy ma extra sok ember van bent, így be tudtak állni a helyemre. A főnök elszúrta a beosztást, vagy mi, de ha már bejött mindenki, akkor azért nem csak üresbe kapják meg az emberek a pénzüket, hanem dolgozzanak is. Mondjuk, én most inkább lennék otthon és készülnék a hétfői ZH-ra, amit valószínűleg megtippelek majd, mert hogy rendesen semmit sem készültem rá. A lényeg viszont, hogy ez az elszúrt beosztás igazából hasznos is nekünk.
- Egyben vagy még?
Kérdezem, miközben bénán bontogatom ki az ingem gombjait. Petra, az egyik beugrós lány alig egy órája törte el a bokáját, amikor átesett egy földön fetrengőn, és nem kellene, hogy ma este mind a balesetin csücsüljünk a zárás vége előtt, vagy után. Végre az utolsó gomb is megvan, lehúzom magamról az inget, és zavartalanul elkezdem a nedves bőrömet is szárazra törölni vele, ennek már úgyis olyan mindegy, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha már ennyire nagyon Pécsett lakom, akkor bizony úgy illendő, hogy meglátogassam a nem is olyan messze lévő karácsonyi vásárt. De minekutána az én édes öcsém most éppen csak úgy van - konkrétan csak dünnyög -, más emberke után készülök nézni. Ebbe az állapotba rongyol bele az én széphajú Krisztinám, aki pont ugyanarra gondol, mint én. Forralt borra. Jó kislány. Kabát, sál, sapka, kesztyű, mert a nagymamám gyerekként megtanította, hogy ha nem öltözök fel rendesen a fülem és az ujjaim fognak először leesni, és már indulhatunk is. A liftben aztán látom, hogy a sapka nem is az enyém, hanem Mártoné, és intenzíven elkezdek gondolkodni, hogy a kisöcsi szánt szándékkal nyúlta-e le a kedvenc sapim, amikor reggel távozott. A kis sunyi, nem véletlenül lépett le olyan hamar. Méghogy jó lesz ma a vacsora a suliban és azért siet el, persze.
- Istennő vagy.
A pincészetet ugyan én választottam, de ő volt az, aki beállt a hosszú sorba velem, végül pedig kért, várt, kapott, és amíg én egy szaktárssal lepacsiztam, oda is hozta. Miklós épp tovább is haladt, a párja Adél már várja, épp csak kürtöskalácsért ugrott le, mert az asszony már nem nagyon tud mozogni.
- Szerezhetnénk mi is kürtöskalácsot, tök jó illata volt, meg állítólag azon a soron, ott a lovasszobornál ki van pakolva az a házi hamburgeres.
Oké, reggel teleettük magunkat, mi fiúk, de az reggel volt, és mostanra már megint éhes voltam, és az a kevés hópihe is, ami megtalált, azt az érzetet keltette bennem, hogy még nem késő téli bundát növesztenem, még ha ezt most csak átvitt értelemben is kell értelmeznünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mennyire nyomoronc. Mármint oké, ne adjon borravalót akkor, elég jó ára van a piának, de milyen az, amikor adok neked és visszakérem a felét?
Általában nem használok ilyen szavakat, de most nagyon érzem a dolgot. Annyira nem normális az, ami kint van, hogy egyszerűen már nem tudom visszafogni magam. Felháborít a tény, hogy az emberek bunkók, vagy csak egyszerűen az egy pont híján elégséges vizsgám, amire rengeteget tanultam és csak azért, mert nem vagyok szimpatikus annak a beszűkült nőnek, meghúzott. Vagy a hétfői, amint megint csak nagyon necces. Az egyetemen sokkal több szikár szívű boszorka oktat, mint a tanodában. Sok volt ez a hét, és azt hiszem, ez a mostani a tetőpontja. Nem is foglalkozom egyelőre az inggel, kicsit legalább megszáradok. Valószínűleg tiszta ragacs leszek a nap végére.
- Ki kéne dobatni az ilyet.
Teszem csípőre a kezem. Van különbség azért. Az, ha velem kezd ki egy nő, egy dolog, mert jót tesz az üzletnek, meg hát férfiből vagyok, morcos Madit kivéve bármely nőszemélyt meg tudok állítani egy kis erővel, de Daisy olyan kis törékeny, nem kellene, hogy vasbarmok közé keveredjen.
- A felmondást? Jó kérdés.
Leülök mellé, szusszanva, mintha legalább már hatvan éves lennék, mintha a protéziseim és porckopásaim miatt lenne fárasztó a mozdulatsor. Nem igazán hittem volna, hogy ilyen hamar eljutok ide.
- Hallottam Tomiról, Klára is fontolgatja a távozást. Új bakja van, és nem nézi jó szemmel, hogy ilyen helyen dolgozik. Akaratgyenge, ha férfiakról van szó.
Nézem, ahogy bontogat, és amikor megkérdezi, hogy kérek-e, szinte nyálcsorgatva bólintok. Eddig bele se gondoltam, hogy mennyire nagyon éhes vagyok. Pedig az vagyok. El is vettem egy krumplit és gyorsan befaltam, mielőtt folytattam az elmélkedést.
- Előtte nyugis munkám volt. Viszonylag. Bogolyfalva polgármestere mellett voltam gyakornok, de ott is annyi mocskot láttam. Másfélét, de eléggé elmegy az ember kedve az egésztől. Ez ahhoz képest egy könnyű pénzszerzési lehetőség, és mellette belefér az egyetem is. Napközben bent vagyok, kicsit alszom, aztán jövök ide, majd megint alszok és suli. Te gondolkozol rajta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mit csinál az ember, amikor megbukik egy olyan tárgyból, amire még három tárgyat építenek rá, és kvázi az egész szak alapja? Tanul. Tanul és a változatosság kedvéért tanul. S mit csinálok én? Elutazom. Még az országot is elhagyom, mert Kriszta azt mondta, jó lenne. Hát de még milyen jó lenne. Szóval a spórolt pénzem egy jelentős részét beáldozva ugyan, de most már az elgémberedett végtagjaimat nyújtóztatom Amszterdam egyik sokat fotózott utcáján. Az öcsémnek megírtam, hogy egy kicsit el kellett utaznom, de nem mondtam semmi többet, mert biztos voltam benne, hogy nem helyeselné, vagy nem értené a dolgot. Meg azt is, hogy hétvégén jön a kisebbik öcsénk, majd pátyolgassa. Még ördögszarvat is kapott. Remélem, felismerhető.
- Szóval azt mondta, hogy ez szép és jó, de hiányzik belőle valami. Tudom-e mi az. Mondom nem. És erre így sóhajtott egyet, de akkorát, hogy azt hittem, a lelke is kiszáll belőle, erre közölte velem, hogy a lelkesedés. Hogy ezt a sok anyagot, mintha csak bebifláztam volna, de nem érezném át. Hát teljesen ki voltam tőle akadva, hogy ez most így mégis hogyan gondolja. Mert amúgy van is tudom, hány ezer oldal után, ő azt hitte, hogy mint valami megszállott fanatikus, majd lelkendezve válaszolok a száraz kérdéseire. Örüljön neki, hogy tudtam válaszolni.
Eddig nem mondtam el, mert mindig csak legyintettem rá, hogy nem számít, de igazából ezzel pont, hogy magamat hergeltem. Így amikor Kriszta kitalálta, hogy jöjjünk el ide, mert lesz valami mókás, beöltözős parti, azt mondtam, hogy jó. Ő nevetett, de én komolyan gondoltam. El akartam szakadni onnan. Annyi minden őrültség van mostanában a környezetemben, hogy az már egyszerűen hihetetlen. Muszáj szabadulnom. Egyszerűen muszáj.
- Na és neked mi az indokod, hogy nem akarsz ott lenni, hamm?
Kérdezem én is, mire újra erőt gyűjtök a normális hangnemhez. Azt hiszem egy kicsit ki voltam akadva az előbb, de hát oda se neki, nem hiszem, hogy ezért leteremtenének.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sosem akarnék ilyen lenni, és mégis azt mondják, hogy az ilyen emberek állják meg a helyüket a legjobban a világban. Szóval el kell gondolkoznom, hogy jól akarok-e élni, vagy jó ember akarok-e lenni. Nem nagyon hittem, hogy ez egy nap reális probléma lesz.
Elhúzom a számat, mert tényleg nagyon gáznak érzem, főleg egy ekkora fokú igazságtalanság esetén. Meg amúgy is, mert nagyon nincs kedvem olyan emberré válni, mint amilyen anyám lett. A otthon látottak miatt döntöttük el mind, hogy mi nem leszünk olyanok, és lásd, hol tartunk, dolgozunk, iskolába járunk, megint dolgozunk, néha pedig összeesünk a fáradtságtól, és amikor begőzölünk, nem nézve az árat, elmenekülünk. Nem pont a legjobb megoldás, de szükséges. Minden egyes lépéssel egyre jobban kitisztul a fejem, elpárolog a dühöm. Nem is érdekel, ha megbuktam, hát megbuktam, majd a következő alkalommal, olyan átéléssel adom elő a dolgokat, hogy csak néz majd.
- Nagyon szerettem volna, de annyi idős, mint a nagymamám, ha megteszem, a nagyi kitér a hitéből, ebben szinte biztos vagyok. Mert megtudná valahonnan, és akkor aztán lesz kapsz. Elég bajt akasztottunk már így is a nyakába.
Itt vagyok én, aki eljegyezte Claire-t, majd mégsem tartotta be az ígéretét, Bence, aki kimaxolta az új élet fogalmát, és Márton, aki jobb ötlet híján a nagyihoz ment, amikor úgy nézett ki a helyzet, hogy rögtön az első alkalommal teherbe ejtette a barátnőjét.
- Ha kell munka, jöhetsz hozzánk, komolyan. Daisy lassan teljesen egyedül marad, mindenki felmond, vagy mondjuk Dávidékhoz, ott is mindig keresnek új embereket, vagy ha mondjuk a minisztériumba mennél, akkor Karin szüleit is kérdezhetjük.
Nem rendelkezek sok ismeretséggel, a polgármesterről például tudom, hogy most nagyon necces a körülötte légkör, oda biztos, hogy nem küldeném Krisztát. Azt nem tudom, hogy mennyire jönne be neki az italcsapolás vagy a pincérkedés, esetleg a minisztériumban az, hogy valakinek a titkárnője vagy a titkárnőének titkárnője legyen. De aztán meg lehet, hogy pont erre vágyik éppen. Ami azt illeti, a nők nagyon furcsák tudnak lenni.
- A legsötétebb álmaim? Óóóó...hogy az.
Először nem nagyon értem, hogy mire szeretne kilyukadni, de aztán, ahogy visszakérdezek, már tudom is, hogy mire gondol. Hogy az. Nem hittem volna, hogy tényleg képes lenne a kedvemért egy ilyen öltözéket bevállalni.
- Perverz... és nagyon szexi. Alig várom már, anyám.
A második mondatot már a füléhez hajolva búgom, apró csókot adva a nyakára. Van valami különleges ebben a nőben, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy ne lenne az elkövetkezendő hatvan évben is része az életemnek. A hatvanegyedikben meg majd visszatérünk a témára.
- Elvolt veled, szerintem. Ő egy kicsit tartózkodó a lányokkal. Eléggé mások vagyunk, és azt hiszem kicsit bosszantja is, hogy nekem olyan könnyen megy a lányokkal, ő egy kicsit tartózkodóbb. Tényleg, nem is beszéltük meg, hogy miért álltál tovább. Miért?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Békés haszon… azért van bőr a képén. Mi meg annak örülnénk, ha békésen ki tudnánk csengetni az albérletet. Behalok neki, komolyan.
Nem is tudok erre már mit szólni. Rengeteget dolgozunk, de tényleg, sorra mennek el az emberek, mire valaki alkalmasabb lenne, talál mást, ahol jobban megbecsülik, és mintha minden felvett emberre két felmondott jutna, szóval szépen lassan elfogyunk. Nekem is lehet át kellett volna mennem az öcsémékhez addig, amíg még volt hely.  
- Fúúú, az nagyon király lenne. Mert sétálgathatok így én egész este, de  akkor valószínűleg bezárnák a helyet.
Megállok a tükör előtt, és megnézem a szerencsétlen, leöntött kis felsőtestem, amin látszik, hogy egyszer régen, nagyon nagyon régen meg volt dolgoztatva, de mostanság már azért mintha a hanyagolás első szikrái is felütötték volna a fejüket. Mindenképpen tennem kell ellene, hiszen nem tartok én még ott, hogy csak úgy petyhüdtösködjek. Már ha van ilyen szó egyáltalán.
- Ott inkább a pasi miatt, de igen. Szerinte túl sokat mutat magából a nő, és ez nincs így jól. Nem tudom, egyrészt persze, eléggé jól van megszerkesztve az egyenruha, különösen a tiétek, másrészt meg Klára szerette ezt csinálni, vagyis szereti, mert még itt van. Talán most nem a munkát, hanem a pasit cseréli le.
Mondjuk nála erre kicsi az esély, mert minden pasijába, tartson egy éjszakán át, vagy egy éven át, ugyanolyan szerelmes lesz, és minden csalódást úgy él meg, mintha az utolsó esélye lenne a boldogságra. Őszintén sajnálom őt, hiszen borzalmas lehet így élni.
- Ha megvalósítod, feltétlenül szólj, mert akkor átnyargalok hozzád, sőt, viszem az ikertesóm is, azt mondják, a Lasch fiúknak különleges forgalomnövelő erejük van.
Olyan magabiztosan beszélek, sőt még mosolyt is villantok, hogy már én is elhiszem, hogy valóban így van, pedig dehogy, mi is, mint a legtöbben, valahol középtájon mozogtunk mindig is. A Claire-rel való szakításom után nyíltam ki, és most ilyen rövid idő alatt olyan nagy tempóra kapcsoltam, hogy néha még én is csodálkozom. Mintha hirtelen be akarnám pótolni a kamaszkorom, ami éppen csak elkezdődött a Livingstone lány megismerésekor. A múltkori találkozásunk még mindig mélyen bennem van, és csak remélni merem, hogy egy nap majd eljutok oda, hogy lefekvéskor nem agyalok a szavain.
- Bogolyfalván, vagy Budanekeresden gondolokozok ebben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Én örömmel betanítanálak, csak tudod, olyan szűk ott a hely…
Most rajtam a sor, hogy sóhajtsak egyet, mintha olyan nagyon bánnám a dolgot. Szegény kicsi én, ha be akarok tanítani valakit, akkor hozzá kell érnem. Hát igen, az élet piszok mód kegyetlen bír lenni. Annyira nagyon sajnálom, hogy… ja, majd pont én, sajnálom azt, hogy egy lányhoz kell érnem. Hahahaha… még a feltételezés is sértő. Nem, még nem unom a dolgot, de igen, el fog jönni a nap, amikor majd megállapodok valaki mellett, és őt majd feleségül veszem, és gyerekeink fognak születni, és diplomám is lesz, meg olyan munkám, ahol senkinek se nyomulok neki, és le se öntenek. Egy nap majd ez is be fog következni, de még nem érzem készen magam rá teljesen. Addig pedig nem kapkodok, mert úgy akarom élni az életem, hogy ne bánjak meg semmit, és hogy amikor majd visszanézem életem filmjét, akkor a halál is élvezze a legalább fél órás előadást.  
- Ajánlataim… Hajaj, ha te azt tudnád!
Nevetek fel, mert hirtelen a szemem előtt egy csomó opció megjelenik. Lehetne elég sok minden. Szexi takarítónő, vagy a nő, aki főz ránk, vagy csak simán szórakoztató társaság, persze elengedhetetlenül aprócska ruhában, és állandó jókedvvel. A dolog nem is lenne rossz, főleg, ha a tesóm kimozdítása is szóba jöhetne, vagy legalább a bátorítása, de sajnos ilyen luxusra végképp nincsen keretünk. Nem mintha Amszterdamra lenne, és lásd, mégis itt vagyok.
- Ez mondjuk jogos, csak néha elgondolkozok, de azért, mint láthatod, nem tartok még ott, hogy csakúgy feladjak mindent, igent mondjak egy asszonynak. Fognám magam, és onnantól én lennék az öltönyös, aktatáskás úr, aki minden reggel elmegy a dolgozóba, és este fáradtan, de türelmesen hallgatja, hogy valaki már megint csúfolódott matekórán, vagy, hogy a szomszéd asszony egyre rövidebb hancurkákban fogadja a kertészt, és különben is, milyen kertész az, aki inkább a házban van, és nem kint a kertben. Remélem, ha egy nap eljutok ide, akkor a szomszédom leszel, és nézhetem, ahogy rövidül a szoknyád.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hihetetlennek hangzik jelenleg, de őszintén hűséges lennék a másikhoz. Hűséges voltam Claire-hez is, és amikor válságot éltünk meg éppen, akkor Lexához is. Remélem, ha egy nap összesodor minket megint az élet, akkor már tudunk majd egymásra máshogy is tekinteni.
- Szerintem te pont nem olyan nő vagy, akit megunhatnék, de ha így lenne, ha unalmassá válnál, akkor magam kergetnélek el.
Bizonyítva, hogy még egyáltalán nem unalmas, közelebb húzom magamhoz, és miközben szorítom, szinte már követelően csókolom meg. Igen, ez a nő itt és most hozzám tartozik, és ez így van jól. Magyarországon ezt nem mondhatom el, tudom, de itt most kiélvezem, hogy be kell érnie velem, és mindent megkaphatok, amire csak vágyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Itt bérelsz szobát, ugye? Mármint a közelben.
Igyekszem olyan arcot vágni, mintha mondta volna, csak éppen most emlékeznék vissza, és bizonytalan lennék az emlékben. Igazából a főnök asztalán láttam a címet, és pontosan tudom, hogy hozzá tartozik, de hát nehogy már engem bárki is kutakodással vádoljon. Nem kutakodtam, épp csak a szeméthalom tetején kincsre leltem.
- Csak mert arra gondoltam, hogy nálunk van két üres szoba is, jöhetnél oda is. Nem kell fizetned sem, vendégszoba, szóval vendég lennél. De zárható a szekrény, szóval, ha mondjuk hétköznap más alszik ott, akkor is védve van a cuccod.
Mondjuk ideálisabb egy, amiben tényleg rend van, és ahol tényleg ott lehet aludni. A másik kicsit olyan, mint a Jóbarátokban Mónika szekrénye. Nem éppen felhasználóbarát. De már tervezzük az átválogatást, lomtalanítást, csak elég régóta megy ez a tervezgetés. Sokat dolgozunk, na.
- Egyszer ki kéne próbálnunk, hogy milyen esélyeid lennének, szívesen lemeózom a dolgot.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, ami elég perverz lehet az ilyenkor ösztönösen felbukkanó mosolyomhoz. Sajnos az univerzum, mikor megteremtettem, túl sok pofátlanságot rakott belém, aztán ezt évekig elnyomták, majd jött Ella, és úgy robbant a tény a köztudatba, hogy nagyon, szóval valószínűleg ezért a túl sok arcért nem tudtam nyugton meglenni Claire mellett sem, ahogy aztán Lexa mellett sem. Ilyen ez. Persze nem vagyok az a fajta, aki szándékosan és erőszakosan nyomul, szóval vagy veszi a jeleket, vagy nevet egy jót, mert az hiszi, csak viccelek. Legalább tudom, hogyan kell a gatyámba tartani amit ott kell tartani.
- Hahaha… nem hiszem. Mármint Robi a kőarc és Szabados „Kőaveréskötsöggyerek” Zsolti után szerinted majd ez a mostani végre illik hozzá? Ha illene, engedné dolgozni, ha dolgozni akar.
Én például tudom, hogy ha egy nap tehetős leszek – hahahahaha – és az asszony megteheti, hogy nem dolgozik, de mégis akar, akkor hagyom kibontakozni. Nem fogom a pelenkázóasztal mellé kényszeríteni, mondván, hogy tudja, hol a helye. Borzalmas egy népbetegség ez.  
- Nagyon tetszik a gondolkodásmódod, szerintem remek vezető lennél. Én meg lennék a reklámarcod, ez mind az én fogam, és még egyet se vert ki a Dzsottikka, amikor rájött az ideg.
Elégedetten villantom meg a mosolyom, mert ha valamire, akkor arra tényleg és igazán büszke vagyok. Az azt mondom, hogy igazán jól sikerült.  
- Ajj, nem akarom, hogy vége legyen a szünetnek, olyan szívás ez a mai este.
Hátradöntöttem a fejem kicsit, és magamban kétszer megbántam, hogy nem aludtam inkább át az estét. Menni kell, dolgozósat játszani, hogy legyen belőle ebédre vásárlós játék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Pedig tudod, a szomszéd egy elég izgalmas pozíció. Tiltott, közeli és mégis távoli, olyan apróságokon múlnak a dolgok. Merre van az ablak, milyen alacsony a kerítés, zöldebb-e a fű…
Mert hát a szomszéd nője mindig zöldebb… akarom mondani a fűje, határozottan a fűje. Ettől függetlenül ez is egy izgalmas jövőkép. Mondjuk tudom, hogy ha ez így lenne, akkor nekem egyedül kellene élnem, de szívesen lennék az egy ilyen felállásban, aki megbütyköl ezt azt, főleg akkor, amikor a ház ura távol van. Nem csípem a közönséget, meg azt sem, ha beverik az arcom.
Bár erősebb vagyok, mint ő, engedem, hogy a hátam találkozzon a fallal, és hogy ne eresszen el, szeretem, hogy itt magunk vagyunk, és csinálhatunk bármit, senki se fogja megtudni. Amióta huzamosabb ideig éltem a faluban, belém ivódott egy természetes védekezés, és a négy fal közé rejtőzködés. Nem szívesen mutatom meg a sebezhető pontjaimat, pedig az iskolai évek alatt ez nem így volt. Itt kicsit megint olyan vagyok, mint amikor Ellával összekerültem. Újabb és újabb tudást szívok magamba, és élvezek mindent, ami tilos és tiltott. Vonzó gondolat, hogy ebből álljon az életem. Utazgatok, és mindenhol szabadon élek. Egy pillanatban el is határozom, hogy így lesz, ám a következő pillanatban már tudom, hogy ez nem lehetséges. Vannak vállalt kötelezettségeim, és nem akarok csúszni a kitűzött célokkal és határidőkkel. Eleget lógattam csak úgy a lábam.
- Olyan vagyok, de ez egy drága mulatság.
És éppen csak, hogy kimondom, máris jön a kifogás, hogy ez az én születésnapom, szóval legyek kedves most engedni. Sóhajtok egyet, és a rakoncátlan tincsei közül egyet az ujjaim között simogatok. Nem tehetem meg, és tudom, hogy tudja, és olyan furcsa a helyzet. Ebből lehetetlen jól kijönni.
- Szeretem, ha egy nő akaratos és irányító.
Mondhatjuk azt is, hogy ezt szoktam meg. Ella, Karin, Claire, Lexi, ők mind olyan nők, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mit is akarnak, és sokszor irányítottak is, én pedig nem ellenkeztem egyszer sem, hiszen élveztem a dolgot.
- Nem biztos, hogy ezt a te szülinapodon viszonozni tudom.
Sőt a jelen állás szerint egészen biztosan nem, de mégsem akarok neki nemet mondani. Azt akarom, hogy jól teljen ez a kis kilépés a való világból, hogy emlékezetes legyen, és ne azért, mert egész úton duzzogtunk. Láthatóan beleegyezek, érzem, ahogy a vonásaim enyhülnek.
- Legyen. Most az egyszer.
Figyelmeztetően felemelem az ujjam is, tényleg csak most az egyszer. Közelebb húzom magamhoz, és csókolom, ahol csak érem. Minden, hogy a nyaka, az ajkai vagy az álla, éreztetni akarom vele, hogy fontos nekem ez az egész, ami most köztünk van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne kímélj.
Jegyzem meg azzal a széles vigyorommal, amiért fizetnek nekem a munkahelyemen. Állítólag olyan vagyok, mint egy gigolo ezzel az ábrázattal, csak jó lenne, ha még egy tizest magamra szednék, mert így most olyan kis vézna vagyok. Hát nem tudom, hogy mások hol élnek, másrészt meg, nem az étvágyam, hanem a genetikám gátol a szélesedésben.
- Óóó… ilyen művészetre képes vagyok ám. Elég sok mindent ki tudok hozni a dologból.
Szerencséje van velem, mivel főzni imádok, és szívesen zaklatom az ismerőseimet is azzal, hogy főztem, egyenek, szóval ez a szülinapi ajándék nekem is ajándék lenne, persze ettől függetlenül nyilván kap valami ajándékot még. Persze nem egy utat, de olyat, aminek örülne. Majd ráállítom Bencét, hogy találja ki, mi lenne az. Ő olyan jó az ilyesmiben.
- Miért, rohanunk valahova?
Kérdezem őszinte csodálkozással, de aztán, mikor azt mondja, menjek, megyek. Elfogadom a kezét, és engedelmesen követem. Egy részem persze maradna itt a félhomályban, míg a másik szeretné tudni, hogy mire számíthat az út végén. Szeretem a meglepetéseket, de mégis olyan gyerek voltam, aki ezer örömmel kutatta ki azokat a bizonyos rejtett ajándékokat, és szövevényes történetek morzsáit. Szerettem mindig felfedezni, és ezt valahogy senki se tudta kiölni belőlem.  
- Izgulsz attól, hogy felöltözök? Azt hiszem, a kapcsolatunk lassan kezd zátonyra futni.
Nem gondolom persze komolyan, de elég furcsán hangozhat kifelé kommunikálva, hogy a nő akivel összekulcsolódnak éppen az ujjaink attól jön lázba, ha én fel vagyok öltözve. Ez eléggé ehh, de hát ha neki így jó, ám legyen.
- És akkor most hogyan? Te kiválasztod a ruhákat, én meg divatbemutatót tartok?
Nem tudom, hogy mik a tervei, én amikor nővel voltam vásárolni, mindig bekészültem játékkal, könyvvel, de most én leszek az, akin a fél ruhatár végigmegy, szóval ez egy merőben új, és szokatlan helyzet lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Te komolyan létezel, vagy csak kitaláció vagy a fejemből kivetülve?
Nem tervezem hangosan kimondani a dolgot, de annyira megdöbbent, hogy hupsz, egy pillanat alatt már kint is van. Nem sokan vannak, akik ne élveznék az ingyenélés lehetőségét, ő meg közli, hogy simán kifizeti, ha ott lakik. Az ilyen ember aranyat ér, komolyan mondom.
- Óóó, értem. Mondjuk persze, szép fejlődés egy zárható szekrény, de ha mégse lenne kedved tovább ott lakni, vagy mondjuk nincs tovább lehetőséged, akkor komolyan, az ajtónk mindig nyitva áll, és hidd el, Blue, szuperolcsóak vagyunk.
Mivel ő normális, még azt is képes lennék megtenni, hogy a szoba csak az övé lesz, és akkor aki jön hozzánk, az majd alszik a mi ágyunkban, mi meg vagy kint a kanapén, vagy a földön. Nem lenne rossz egy kis élet ott, sokkal hatékonyabban telnek a napok, ha nem csak ketten vagyunk fiúk.
- Hihetetlen, hogy nem láttalak ott, nincs képed?
Kérdezem kaján vigyorral az arcomon. Nem illendő az ilyesmi, tudom én is, de jelenleg egy független és fiatal elme vagyok, akinek kell a változatosság, és szívesen nézek meg olyan képeket, ahol a lányok nem a hagyományos garbós pulcsijukban feszítenek, kényszeredett mosollyal.
- Mennyit lehet amúgy összeszedni ezzel? Tudod, a jövőbeli biznisz miatt, tudjam, mire számíthatok.
Szeretem azt, akivel lehet hülyülni. Blue édes volt, aranyos és olyan kis könnyed, volt benne valami, ami megfogott. Sok lány megfordult már ezen a helyen hosszabb vagy rövidebb ideig, de csak nagyon kevesen voltak, akik tényleg meg is tapadtak az emlékezetemben, még azok közül se sokan, akikkel mondjuk úgy, összekavarodtam.
- Mivel nincs rá jobb szó, ezért gondolom ízlésnek kell. Ízlésficam, esetleg.
Pillantok rá tanácstalanul, kicsit megvonva a vállamat. Nincs rá jobb gondolatom, de szerintem ez eléggé jól leírja a helyzetet. A kérdésére a fogaimmal kapcsolatban elnevettem magam, és megráztam a fejem.
- Nem, pedig hallod nem jönne rosszul, ha nekem akarnának adni egy ilyen zsíros kis állást. Még turnéznék is. Az egyetlen dolog, amit megköszönhetek a drága szüleimnek.
A sérült gyermekkoromért nem nagyon lehettem hálás ugyebár. Látni anyámat másokkal egy ágyban, vagy éppen eltűrni apám hullámzó jelenlétét, a kényszeríttet durmstrangos pályafutásom, vagy az, ahogy kezelték, hogy az ikerhúgom helyett ikeröcsém lett. Túl nyers tapasztalatok voltak ezek ahhoz, hogy csak úgy továbblendüljek, és egészséges felnőtté váljak.
- A barna.
Jelentem ki két sültkrumpli előtt határozottan. Talán túl határozottan is, de esküszöm, nem ismerem őket.
- A szőkék valahogy jobban bírják a piát, de amikor átlendülnek, sokkal mocskosabb részegek lesznek.
Ez viszont tudományos tény, már a brit tudósok is megállapították, hogy így van.
- Mit szólnál hozzá, ha zárás után még maradnánk egy kicsit? Megdézsmálhatnánk a készleteket. Csak, hogy biztosan jó legyen minden holnapra. Kivéve, ha lehánynak, akkor húzzunk haza, de ha csak vér, akkor nem gázos a szitu.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jó napot. A túsza vagyok, kényszerít, zsarol.
Mondom nagyon komolyan, mire a nő elmosolyodik, sőt, még kuncog is. Már megérte felkelnem, mert egy ismeretlen nőt boldogabbá tettem. Szerintem ez a nekem való szakma. Nők nevettetője.
- Értettem.
Nem ellenkezek nagyon, teljesen felesleges a dráma szerintem, mert most ha annyira nagyon akarom, akkor úgyis kibújhatok a dolog alól, de valójában nem akarok. Utoljára, amikor ténylegesen kiöltöztem, megkértem Claire kezét. Azóta valahogy nem vettem rá magam, hogy teljes pompában díszelegjek, de azt hiszem, itt az ideje letépni azt a bizonyos ragtapaszt. Furcsa érzés kicsit, de ezt nem mondanám ki a világért sem, ez egy régi seb, belső háború, melyet nem akarok senkire sem áthárítani, így most, mint mindig humorral leplezem, ha valami bajom van.
Engedelmesen követem a hölgyet, aki most majd segíteni fog nekem, megmutatja, hogy hol öltözhetek át, és egy pillanattal később már számos összeállítás lóg az oldalán. Azt hittem, legközelebb majd az esküvőmre válogatok ilyesmit, de úgy tűnik a ma esti gyónáshoz is illendő lesz szépen felöltözni. Belépve a fülkébe végigpillantok a készleten, és nem kezdek neki azonnal az átöltözésnek, előbb még legyűröm jó mélyre azt a furcsa érzést, ami elkezdett felkúszni a gyomromban. Tudom, hogy Kriszta megértené az ellenérzésemet a történettel kapcsolatban, de nem akarok lelkizni, nem akarom felemlegetni Claire-t, sem azt, amit ő jelképezett. Félreértés ne essék, én szúrtam el a dolgot. Kell azért most ehhez egy perc, de sikerül visszalendülnöm a kis hülyegyerekbe, aki alapvetően vagyok, és mire Kriszta benyit, már a szokásos vigyorral nézek fel rá.
- Ki? Előbb jussak bele. Azt hiszem ez mellben kicsi. Túlságosan feszül.  
Kihúzva magam nem csak mellkas tájon, de vállban és felkarban is érződik, hogy ez nem a legjobb méret. Hihetetlen, hogy csak mert nem mutogatom, azt hiszik, nincs semmi izmom. Azért az a kevés, ami az évek során rám jött, karban van ám tartva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát ha csak ez a méret van, akkor úgy fogok kinézni, mintha egy naptárfotózáson lennék.
Lehet mondjuk, hogy ebből kellene élnem, de azért az egy kicsit bántó, hogy éppen ekkorát bírt hozni a nő. Amikor mondtam a méretemet, csak elmosolyodott, pedig - bár nem látszik feltétlenül -, igényelem azt a francos méretet. Aztán meg lehet azért tettem, mert jól meg akart magának nézni ő is. Igen, inkább szeretnék erre gondolni.
- Jelmezben? Na az meg alul eléggé necces.
Mivel látott már valóban kevesebb ruha nélkül, pontosan tudhatja, hogy milyen hihetetlenül kegyes volt hozzám az univerzum, amikor legyártottak. Azt hiszem, ezzel kívánt kárpótolni a sanyarú gyerekkorom miatt.
- Akár, ötvözhetnénk a kettőt. Várj egy pillanatot.
Kisétálva, könnyedén lépek oda az eladóhoz, nem zavarva, hogy látja a felsőtestem. Érdekel, hogy vajon azért csinálta-e a kisebb méretet, hogy megnézhessen, és a tekintetéből úgy látom, hogy ez a helyzet, meg azt is, hogy ilyet nem nagyon szoktak csinálni az ide járó emberek. Zavart arccal keres nekem egy hozzám illő méretet és ezzel elégedetten sétálok vissza.
- Imádnak a nők.
Egy kacsintást is megengedek magamnak, miközben az előbbit le, a másikat meg felhúzom. Végre rendes méret, ami valóban jól is áll. Eligazgatom magamon, majd a mellényt, és az öltönyt is felveszem.
- Lehetnék akár ügynök, vagy szuperhős. Ha lenne egy hosszú köpenyem meg cilinderem, akkor akár bűvész is. A muglik úgysem tudnak semmit a világunkról. Te meg egy miniben lehetnél a szexi segédem.
Nekem tetszik az elképzelés, de azért neki is bele kellene mennie. Mondjuk ha lenne egy hosszú, vastag köpenyem, akkor nem kellene az öltönykabát, elég lenne a mellény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Krisztike

- Látod, ha már akkor ismersz, amikor még a hivatalban dolgoztam, a bogolyfalvi polgármester mellett, akkor láthattál volna igazi csodákat. Amúgy a szekrényem tele van ilyenekkel, nem vetem meg ezt a fajta öltözéket, de a bárban az ingeket leöntik, oda nem viszem a sajátjaimat.
Ezért van az, hogy néha feszül, néha meg nagy rám, de valahogy csak elrendezés kérdése a történet. A múltkor például Blue adta oda valakiét, akivel egy méretem van, de az is lehet, hogy az eredetileg hozzám tartozott. A mosodából nem mindig ugyanazt kapjuk vissza, és a vicces, hogy még a szándék sincs meg.
- Amit csak szeretnék?
Vonom fel finoman a bal szemöldökömet, miközben a lány ruháját kezdem el piszkálni, de mint illedelmes férfiember, végig a szemébe nézek.  Ne mondhassa senki, hogy nem tudom az illemet. Viszont, hogy mit szeretnék, nem mondom meg, majd szépen kitalálja. Elég sok mindenben benne szoktam lenni, szóval nem féltem annyira.
- Menj asszony, mondd meg a nőszemélynek, hogy mindent viszünk, és léphetünk is a következő részhez. Az este előtt mindenképpen lezuhanyoznék még.
Kacsintok egyet, jelezve, hogy akár be is társulhat, ha éppen akkor nem lesz valami más, fontosabb dolga, és úgy tippelem, hogy egy ilyen lehetőséget nem szalaszt csak úgy el. Gyorsan visszavedlem eredeti kinézetemet, a sokkal kényelmesebb, hétköznapit, és az összeállítást a kezemre hajtva lépek ki, hogy aztán könnyedén átszeljem megint az üzletet. Lepakolok, és közben előkresem a pénztárcám, meg a kártyámat, amit át is nyújtok neki. Ezt akkor is én fizetem.
- Merre tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Parancsolsz?
Kérdezem ártatlanul, mintha fogalmam se lenne róla, hogy éppen miről beszél. Azt mondta, csináljuk, de azt nem, hogy ő fizet. Legalábbis azt hiszem, hogy nem. Tetszik ez az összeállítás, és nem akarok akaratlanul is arra gondolni, hogy megvette nekem egy nő. Ez olyan fiús dolog, és bár sokat elvisz az albérlet meg az egyetem, és nem állok most olyan jól anyagilag, hogy bármit megvehessek, és azt is tudom, hogy ez nála a lázadás, hiszen nálam is volt hasonló. Csak amíg én kirúgattam magam egy iskolából, ahová azért kellett mennem, mert anyám terveihez az feküdt éppen, ő pedig elkölti a pénzt, ami a rendelkezésére áll. Mi mocskos kis lázadók.
- Köszönjük. Viszlát.
Még egy kacsintést is megengedek magamnak, ahogy a nőre pillantok búcsúzóul, ő kuncog, és sejtem, hogy feldobtam egy kicsit a napját. Örülök neki, hogy ennyivel hozzájárulhattam egy nő napjának boldogabbá tételéhez. Nem olyan nagy dolog, és valljuk be, ezzel senkit se csalok meg, nem mintha ilyen dolog miatt aggódnom kellene. Furcsa, hogy nem aggódom, egyfajta hiányérzet, de csak egy pillanatra, a levegőre kilépve már feledem is.
- Mi lenne, ha sétálva városnéznénk, mondjuk egy kávéval a kezünkben, aztán vennénk valahol kaját visszafelé, és megennénk a szobában. Aztán egy kis pihi, és jöhet a jelmezbál?
Ebben azt hiszem benne van minden, amit az előbb felsorolt, így azt hiszem, kimaxoltam a rendelkezésre álló opciókat a teljesség igénye nélkül. Jobbról jöttünk, szóval balra indulok el, békésen nézelődve.
- Kár, hogy Pest nem ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Róza

Eddig igyekeztem minél inkább titokban tartani, főleg Rosie előtt, hogy milyen nagy változáson mentem keresztül. Nem akartam, hogy úgy érezze, ezzel rá akarom erőltetni a dolgot, vagy ilyesmi, mert ez az utolsó dolog, ami szándékomban áll. Viszont ő egy olyan motiváció nekem, akár mint barát, akár, mint több, ami arra sarkall, hogy jobb ember legyek. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni idáig, és most mégis itt vagyok. Egyszerűen arra vágyok a leginkább, hogy büszke legyen rám. Furcsa fordulatokat vett az életem, szó szerint egy fél pillanat alatt, de be kell vallanom, imádom a dolgok jelenlegi állását, és most már csak abban reménykedhetek, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez a felemelkedés fog következni. Szeretném végre meglépni a következő nagyobb lépcsőket.
Amikor a bogolyfalvi nagy óra elkezdi az éjfélt ütni, kilépek a cukrászda ajtaján. Péntek van, fél órája zártunk, és mostanra már csak én maradtam itt. Először Kata az új pincérlány készségesen jelentkezett, hogy marad, valószínűleg azért, mert ő az új meg a kisgyerekes, és fél, hogy elküldeném, pedig eszemben sincs ilyet tenni. Hiába mondom neki, megértem, hogy aggódik, mert a korábbi munkahelyeiről is azért küldték el, mert gyereke van. Kedvesen és végtelen türelemmel mondtam neki, hogy még át kell néznem a raktárt, így maradok én, menjen csak nyugodtan. Néha nagyon meg tudok lepődni az ilyeneken.
Leülve a lépcsőre, a hátam az ajtónak vetem, és először a csillagokat nézem, majd lehunyva a szemem, hallgatom a pubból kiszűrődő zenét. Kicsit hiányzik ugyan a kocsma, de most eléggé előretekintőnek érzem magam, sikeresnek és végre egy olyan utat érzek a talpam alatt, ami akár hosszú távon is lehet biztos és sikeres. Mondjuk ehhez a magabiztossághoz most éppen rezeg a léc, de hát ma úgy néz ki, minden elválik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Rosie

Még mindig csukott szemmel pihenek, amikor köszön. Elmosolyodom. Mostanában nem találkoztunk, és ezért is esik jól a hangja. Nem csak a romantikus értelemben szeretem Rosie-t. Mi nagyon sokáig voltunk csak barátok, és láttam őt úgy is, hogy éppen nagyon rossz állapotban volt, és úgy is, hogy ragyogott. Láttam azt hiszem az elmúlt időszak minden egyes lehetséges formájában, és ha ez sem riasztott el, akkor a húga szerint még feleségül is vehetem. Ott azért még nem tartunk, de azért jól esik, hogy áldását adta már most ránk.
- Szia.
Pillantok fel rá mosolyogva. Szép. Egyszerű, bájos, tökéletes. Életem legnagyobb részét olyan emberekkel éltem, akik hangosak és feltűnőek voltak, és most, ahogy Rosie itt áll előttem, nem látok mást, csak egy bájos, törékeny nőt, akihez tartozni akarok. Figyelem, ahogy leül mellém, és elmosolyodok, ahogy kicsit összeér a vállunk.
- Tudod, a nagyon-nagyon eléggé ijesztő, de jogos.
Elnézve az előéletemet, én valószínűleg még ennél is többet gondolkoztam volna azon, hogy mit kéne velem csinálni, hogy mennyire gondolhatom komolyan. De komolyan gondoltam, és ő most esélyt adna nekem. Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé, ujjaimat kicsit eltartva egymástól, és ha megajándékoz azzal, hogy a hosszú ujjaival közrefogja az enyémeket, akkor finoman ráhajtom őket.
- Felmondtam a bárban, ahol korábban dolgoztam, tudod a pesti, és átjöttem ide a cukrászdába. Éppen megüresedett az üzletvezetői poszt, és eléggé meggyőző voltam. Visszaköltöztem Bogolyfalvára, és egy nőhöz se volt közöm azóta, hogy utoljára beszéltünk.
Már előtte se sok, de ezt nem tenném hozzá, mert az az átmeneti idő eléggé pocsék volt, még szükségem volt arra, hogy legyek valakivel, de már leginkább Rosie-ra vágytam, így a vörös hajú lányokat hajtottam.
- Hogy vagy, Róza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mostanában főleg az irodában vagyok, amitől meg kell vallanom, megőrülök. Nem az én világom ez a számolgatós, meg anyagbeszerzős rész, de ezt is vállaltam. Jó a fizetésem, normális a főfőnök, és úgy minden nagyon klappol. De ki kell szabadulnom, csak egy kicsit. Én a mosolyomnál fogva is arra vagyok hivatott, hogy eladjak, ne, hogy felügyeljek. Amúgy is, jár a szünet a kollégáknak, így most ketten kimennek, Zsazsival ketten meg maradunk, ő az, aki kiszolgálja Gyöngyvért, majd én vagyok az, akihez Emily odajön. A sütemény és pár szó mind a kettőnknek jót tesz. Péntek este van, ilyenkor van forgalom, de az első nagy hullám már lement, a legtöbben már fogyasztanak, beszélgetnek, így én eltölthetem az időmet azzal, hogy még valamivel meglepem a két lányt. Előbbi nagyon sokat segített nekem abban, hogy ne adjam fel a Rosie-val való, kétesélyes helyzetemet.
- A ház ajándéka, hölgyeim.
Teszem le eléjük a nagy fél literes csuprokat, melyek tele vannak piros gyümölcsökkel, és különleges arany csillámlás járja át az egész folyadékot.
- Főnixvér a főnixeknek. Bár ezt leginkább a sárkányok szeretik, de ti nem tűntök kiwiseknek. Annak az a fő összetevője, meg a dinnye. De ha kértek, csinálok ám olyat is.
És lezárásként egy mosoly, olyan Ervin féle, széles, telifogas mosolyos.
- Amúgy, van egy kérdésem. Szerintetek, mennyire lenne vevő a nép, ha mondjuk a következő tanévtől minden péntek este társasjáték est lenne itt?
Mostanában a muglik körében eléggé népszerű, és valamivel fel kellene dobnom a helyet. Verocs pedig, a főfőnököm azt mondta, hogy szabad kezet ad, hát érdeklődőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igazából Emily csókos, és ha a barátja vagy, akkor te is lehetsz protekciós.
Ezt most már lazán mondhatom, mert eléggé jól állok anyagilag, egyetemileg és különben is, fel vagyok pörögve. Megint párkapcsolatban, egyre biztosabb lábakon, egyre helyesebb döntésekkel. Szóval eléggé jó vagyok, azt hiszem. A másik lányt még nem ismerem, szóval kinyújtom a kezem felé.
- Ervin vagyok, én vezetem ezt a kócerájt.
A humorom persze hagy némi kívánni valót maga után, de azért a mosolyomat bedobom, mert azt mondják az olyan ellenállhatatlan, hogy ha hülyeségeket is beszélek, javít az alap megítélésemen. A múltkor azt mondták, hogy bugyilepattintós, de én abban már nem utazom, vagyis de, de monogámia, ugyebár.
- Nekem bejön, de hát én navinés vagyok, szóval peace meg ilyenek. Ha nyáron dolgoznál amúgy, de nem tudod hol, csak szólj, itt csinálunk neked helyet.
Nézek Gyöngyvérre, mert Emily terveit tudom, nekem köszönheti mindenki, hogy beadta a jelentkezését, de valahogy mégsem kérkedek vele. Még túl friss a dolog Rosieval, Colton eléggé para jelenség nekem, Valery meg még parább, szóval nem tudom, hogy magamra akarom-e haragítani a népet.
- Szóval, akkor azt mondjátok, hogy bejövős a társas, király.
Elégedetten húzom ki magam, ert hát szerintem is atom király az ötlet, de azért persze kell a megerősítés, és hogy valaki randizna is ezen, csak még jobb. Viszont Emily felhívja a figyelmemet, hogy az életem értelme megérkezett, én meg egyből el is vigyorodom.
- Naaa, megjött az én csajom!
Jelentem ki viccelődve, mert hát ennyit még szabad. Félreértés ne essék, én imádom a nőket, az összeset, és tisztelem is őket, Rosie-t meg aztán főként, így csak intek egyet, és elsétálok felé, meg sem állva megfogom a kezét, és hátra sétálok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az ember többnyire bulizni megy a péntek este, nem haza, hulla fáradtan. Még tegnap este indultam el, hogy a mai napot Rosie-val töltsem, beszélgessünk kicsit, illetve, hogy meghallgassam az első benyomásokat, amiket az orvosok mondanak. Nem lesz fáklyás menet, sem érzelmileg, sem türelmileg, sem pénztárcailag, de nem érdekel, azt akarom, hogy jól legyen. Azt akarom, hogy egy év múlva egy egészséges nő sétáljon ki azokon a kapukon, és nem azt, hogy a temetésére gyűljünk össze. Hazaértem, lezuhanyoztam, és megállapítottam, hogy nincs otthon semmi, de semmi. A penészes tejföl nem laktató és nem vacsora, így aztán erőt vettem magamon, felöltöztem, és elindultam a falatozó felé, hogy szerezzek valamit enni.
Semmi extra, fekete farmer, egy kapucnis pulcsi, olyan, aminek elől van zsebe, így a kezem se fázik az oda vezető úton. Az első terv az, hogy a mai mexikói kosztból viszek haza, aztán majd elfogyasztom békésen, de végül a hangulat, az emberek, a zaj, ott tart. Emberek között kell lennem, és nem a gondolataim között, szét kell választanom mindazt, amit ma hallottam attól, ami itt van. Ki kell zárnom a sok aggodalomra okot adó gondolatot, ha tisztán akarok látni a mindennapokban.
Quesadilla-t, pastest és sört rendelek, a saroknál pedig egy asztal még szabadon van, arra lecsapok. A kérdésre, hogy a megnövekedett létszám miatt zavar-e, ha hozzám ültetnek valakit, nemmel felelek, sőt igazából szükségem is lenne rá, hogy valaki, akárki, akiben egy kicsit is több élet van most, mint bennem - ami könnyű szint - betársuljon, és egy kicsit kilépjek most úgy mindenből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A rendelésemnél is előbb kapok egy lányt. Na nem úgy, hanem csak az asztalomhoz. Azért érdekes ez a mai este, és még bocsánatot is kér. Halványan elmosolyodok, és már mondanám is neki, hogy semmi vész, én mondtam, hogy csak nyugodtan, azonban addigra már el is tűnik az étlap mögött. Kellemetlen. Zavarban vagyok, pedig nem illik hozzám, a figyelmem elterelése érdekében megvakarom kicsit a tarkómat, és nézem a mellettünk lévőket. Hozzájuk biztos nem akarnak senkit sem leültetni, hiszen lassan elvesznek egymásban.
- Nem zavar, egyáltalán.
Felelem végül, kicsit megemelve a hangom, hogy biztosan hallja is. Itt már nyugisabb a helyzet, nem úgy mint elől, de hát azért itt is vannak pillanatok, amikor olyan hangos egy-egy mozzanat, hogy az ember a saját lélegzetvételét sem hallja.
- Ervin vagyok.
Nyújtom ki felé a kezem, és remélem, hogy nem veszi zokon, amiért az adott szituációban csak így átnyúlással üdvözlöm. Kényszer szülte helyzet ez most.
- Pár napja láttalak a pizzázóban, csak egy másik lány adta át a pizzámat, egy szőke.
Bár szerintem hallja, de azért ösztönösen végigmutatok a hajamon, nem mintha azzal, hogy az én barna rövid hajamat mutatom, rájön, hogy egy hosszú hajú szőke lányról beszélek. Semmi vész, ez csak olyan Ervin dolog.
- Igazából a tömeg azt mutatja, hogy ma különösen jó a kaja.
Általában jó, csak én mindig valahogy vagy kedden vagy pénteken találok ide, szóval nincs baj az itteni ételekkel egyáltalán, de a mai tömeg nem tudom, hogy mi mást mondhatna el. hiszen se meccs, se rendezvény nincs. Viszont annak örülök, hogy nem vagyok egyedül.