Havasi Bence Milán


 A napokban nem igazán mozdultam ki a klubhelyiségen túl. Épp ezért döntöttem úgy, hogy jót tenne most egy kis friss levegő, és mi más lenne erre jobb hely, mint az udvar. Gyorsan felkapok hát egy kisebb pulóvert és kimegyek. A szél kissé megcsapja az arcomat, ahogyan kilépek a meleg kastélyból. Egy idő után viszont kezdem megszokni a kissé hűvös időt és már-már kifejezetten jólesik.
Felnézek az égre. Az égen tisztán befedi a rengeteg, gyönyörű csillag és a számomra még varázslatosabb Hold gyönyörű tökéletes formája bevilágítja az udvart. Magam elé nézve észreveszek valakit, aki a szökőkútnál fekszik és valószínűleg ő is gyönyörködik az éjszaka csodájában. Gondolok egyet és azon kapom magam, hogy felé sétálok. Ahogy lassan a közelébe érek, halkan hallom, ahogy egy kérdést tesz fel.
- Bár lehetséges, de mégsem gondolnám, hogy egy ilyen tökéletesség csak úgy elveszne a semmiben.- válaszolok neki. Habár szerintem csak magának tette fel a kérdést.

Havasi Bence Milán

Egyszerűen csodálatos az ég. Miközben válaszolok neki, leülök mellé. Egy kicsit hideg a talaj ami váratlanul érint, de megszokható. Próbálom kideríteni, hogy kivel is beszélgetek, de nehéz megállapítani a sötétben. Sötét hajú fiú lehet, de nem tudom megállapítani a korát. Kicsit összébb húzom a dzsekimet, amikor egy kisebb szél által kiráz a hideg, de utána megint jó. Valami ilyesmi válaszra számítottam, de elgondolkodtatott az, amit mondott.
- Ez igaz. - mutatok az egyik ujjammal valahova a levegőbe. - De akkor felmerül a kérdés, hogy mi lesz velük, miután porrá lesznek.? - egy kicsit elmosolyodom.
- Te szeretsz belekötni dolgokba? Vagy csak szereted, ha igazad van?- kérdezem kicsit mosolyogva, cseppet sem bántó hangnemben.