37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Grace Erin Green összes RPG hozzászólása (131 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 28. 23:18 Ugrás a poszthoz

Mr Mindent jobban tudó punk ribizli

Alig hogy kicsit lehiggadtam volna és elkezdhettem volna kiszellőztetni a fejemet, sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem egyedül vagyok a környéken. Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől. Legjobb lett volna, ha ignorálom a barackba, de végül mégiscsak arra sandítottam. Valami punk lehetett a csávó, vagy emo, vagy ilyesmi, minden esetre látszott rajta a #ihatemylife és az #ihateeverybody, szóval úgy voltam, hogy inkább nem is szólok hozzá, jobb a békesség. Deeee nem, Mr Punk Beach úgy döntött, hogy ő kommentálja a mai fiatalságot, aki szenved és hatszáz baja van.
- Mondja az, akire már kiült a korai depresszió, meg a halálvágy és még nem múlt el harminc. Wow. Mai fiatalság. Taps taps. - jegyeztem meg epésen, mert ha már egyszer ő ilyen megmondóember, kicsit kóstolja meg a saját katyvaszát is. - Javasolni tudok egy öregek otthonát, ahol nyugi van és nem egy iskola követlen közelében elterülő egyetlen lakott települést. Punk ri... - tettem hozzá az utolsó, kedves jelzőt már inkább magamnak, mint neki.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 28. 23:54 Ugrás a poszthoz

Mr "Én Vagyok az apád" punk beach

Nem mondhatnám, hogy különösebben felzaklatott, mert nem ő volt az első ilyen főgyökérzet, akivel találkoztam az életem során. Egyszerűen szerettem volna, ha tudja, hányadán is állunk, ja és hogy ne engem osztogasson, mert én nem ijedek meg a rémes "magányos farkas vagyok és veszélyes" imidzsétől. Az viszont irritált, hogy ott ácsorgott és úgy döntött, hogy ő most az Atya úr isten.
- Neeeeeem kellll iiiiilyen lassan beszélneed, meeeert nem vagyok szeeelllemi fogyatéééééékos. - válaszoltam elé állva tök lazán és összefontam a karjaim a mellkasom előtt. Hú. Tökre Deja Vum van, szerintem apám tartott nekem ilyen szent beszédet még évekkel ezelőtt. Vagy az is lehet, hogy mindjárt azt mondja, hogy együtt fogjuk uralni a galaxist mint apa és fia... nem. Az egy másik sztori. Sh.t!
- Miért, a te helyed hol van? Te is itt ülsz, arany apám. Szóval fogd magad Darth Vader, "I'm your father", mindenki vágja, de én erre nem vagyok vevő... Hess, húzz haza! - biggyesztettem az ajkaim közé a cigarettát, majd leppeltem a két kezemmel, mintha egy rossz szellemet szeretnék elűzni. Hasonló volt a felállás.
- Amúgy sem kell mindent kommentálni, szerintem ezt anyukád kihagyta a nagy betűs kódexből. Az hogy ledobom magam és rágyújtok, még nem jelenti azt, hogy a homlokomra tetováltattam, hogy "Önjelölt pszichológusok számára analízálandó személy". Ki sem férne. Na meg... akkor inkább azt íratnám hogy "Punk ri... kíméljenek". - És ezzel ki is adtam ami a lelkem nyomja, felőlem Ollókezű edward most már oda megy, ahová csak akar.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 00:41 Ugrás a poszthoz

Mr Most mi a mami van, punk beach?

Ez a pasi ez egy viaszfigura. Rémesen szórakoztató, legközelebb inkább egy próbababát kéne tanulmányoznom... Na várjunk. Oké, végeredményben sikerült betájolnom, hogy ez most ki a halál is. Na szenzációs.
- Nem ér még haza egy darabig, a Rellonos bulira ment, szóval jobb lesz ha csövezel valahol. A tetoválás meg nekem kéne, nem neked. Probléma van a felfogásoddal, szerintem bóbiskolj egyet a pad alatt- közöltem hanyagul, majd nyújtózkodtam egy nagyot. Annyira unalmas kezdett már lenni ez az egész. Reméltem, hogy csupán futó látogatást tesz itt, mert nekem a napokban mennem kellet Kylehoz, mert ugye ő volt az új pálcakészítőnk, így rá hárult, hogy beavasson a szakma fortélyaiba. Nem szívesen futottam volna össze vele.
- Már meg ne haragudj, Ren-tenetes uraság, de ugye hamar elhúzod a beled vissza oda...öööö ahonnan jöttél? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Meghívott inni... Hát ez... ez... többszörös tudathasadása van, ez már teljesen biztos. Nem teljesen normális. Most... most próbáljak meg átváltani Ninjába és settenkedjek el a bokrok közé, ameddig lelép? Hát... nem tudom... lehet, hogy jobban jártam volna vele.
- Na nem mondod? Már azt hittem ez szerelem első látásra és belehalnál, ha nem mennék veled! Kár, hogy nem. Pedig akkor most elindulnék haza. - horkantam fel rosszallóan, majd a kezem zsebre vágva indultam utána. Ha szerencsém van, fut hazáig. Jó lenne. Bárcsak...
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 01:12 Ugrás a poszthoz

Ren skizo Donovan

Csoda, egy pillanatra mintha érzelmeket láttam volna az arcán átsuhanni. Persze lehet, hogy csak a fény-árnyék váltakozások miatt, az kevésbé lenne meglepő. De egy pár másodpercig mintha döbbent lett volna.
- Úúúúúúr isten, Ren Donovannek van arcmimikája! Azt hittem a botoxtól már nincs egy ideje!  Ha annyira öreg vagy, hogy ezek a mai fiatalok... - nevettem el magamat, mert abszurdum volt, pláne, hogy csak pár év volt köztünk. Az hogy ő égimeszelő, még nem jelenti azt, hogy annyival fiatalabb lennék nála. Egyszerűen csak törpe vagyok.
- Honnan? Egy vakrandiról. Ő életem szerelme és most stalkolom. - közöltem pókerarccal, majd vállat vontam. - Mondhatjuk úgy, hogy a tanárom. Talán ez a legpontosabb kifejezés rá.
Megkérdezte, hogy én most alkoholista vagyok, vagy szende tinilány. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényeg ugyanaz.
- Most komolyan, úgy nézek én ki, mint aki egy forrócsokival bekuckózik a nappaliba és micimackót olvas? Ne merj válaszolni... Nem. Nem. A Csárda teljesen megfelel, úgysem voltam már ott pár napja.  - tartottam fel a  mutatóujjamat figyelmeztetően, hogy ha beszól, azt megbánja. Na nem mintha túlzottan fenyegető lennék, dehát ez van.
- Szenzációs. Nem is tudtam, mi hiányzott még a faluból. Egy holdkóros... - motyogtam az orrom alá. Én bolond voltam. De legalább belátom!

//folyt. köv: mátra máguscsárda//
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. február 29. 18:23
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 18:18 Ugrás a poszthoz

Ren skizo Donovan

Nem tudom, valahogy még mindig olyan volt, mintha túlbotoxolta volna magát. Na nem azért, mert annyira kifogástalan lenne az arca, hanem azért, mert nincsenek arckifejezései.
- Úr isten. Én Kyleal? Nem, nem nem nem. Elég volt a pasikból. Amúgy sem az esetem. - ráztam meg a fejemet grimaszolva, mert hát sok mindenre volt igényem, erre nem. Az meg pláne, hogy a tanulást nem keverjük a magánélettel. Most közöltem vele, hogy nem az esetem? Eh...  Na jó, mindegy, szerintem már amúgy is leesett volna neki. - Már egy ideje, fogjuk rá.
Mintha a micimacis kijelentésemre elmosolyodott volna, mire felszaladt kicsit a szemöldököm, de inkább nem tettem szóvá a dolgot.
- Nem, nem, nem, semmi micimackó. - ráztam a fejem tiltakozón, a Csárda felé sétálva. Inkább Szépség és a Szörnyeteg típus voltam, de persze ezt nem kellett neki tudni. Nem kötünk ilyeneket idegenek orrára. - Vagy ha én Micimackós vagyok, akkor te meg pont úgy nézel ki, mint aki Hamupipőkés.
Muszáj volt elnevetnem magam, ahogy elképzeltem kék pizsiben egy kanapén, amint a kezében a skizofrén nős képeskönyv.
Legnagyobb meglepetésemre kinyitotta előttem az ajtót, mire pár másodpercig meredtem rá, majd besétáltam és mikor a pulthoz értünk a homlokára tettem a kezemet, majd el is kaptam persze.
- Huha, valakinek 60 fokos láza van. Már mindent értek. És ha már szinte sajnálod, akkor én valamit nagyon jól csinálok. - nevettem el magam, majd a pultra támaszkodva kértem magamnak egy vajsört. Az nem olyan ütős. Miután ő is kért magának, felkaptam a korsómat és az asztalhoz sétálva ledobtam magamat.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 19:31 Ugrás a poszthoz

Ren

Igazából nem komolyabban foglalkoztatott, hogy komolyan vett-e vagy sem, mert tényleg volt az esetem, meg semmi. De tényleg. Kyle meg pláne, valahogy rossz tapasztalatom volt a jófiúkkal kapcsolatban. Soha. Többet.
Aztán előadást tartott nekem a Grimm mesékkel kapcsolatban, mire csak bólogattam. Nem különösebben érdekelt a mondanivalója, de ha már muszáj hallgatnom, akkor inkább a hangjára figyeltem. Az még egészen le is kötött. Amúgy is tudtam, amiket magyarázott, szóval ez már csak részletkérdés.
- Ühüm... Megesik. A tesóm is így volt vele, anno mindig ilyeneket olvasott. Szerintem azért lett belőle szociopata... Sok mindent megmagyarázna. - grimaszoltam végül, mint akinek most esett le, hogy miért nem normális az ikertesója. Szinte láttam a szemén, hogy mindjárt eltöri a karomat, de igazából nem különösebben zavartattam magam, nem ez volt az első ilyen pillantás, amit kaptam.
- Az még a jobbik eset. Én legutóbb talán egy-két éve voltam... Lehet, hogy később. De igazából csonttöréssel meg hasonlókkal pótlom, nehogy már unatkozzak. - önirónia. Komolyan, képes voltam még úgy is összetörni magam, hogy nem is állt szándékomban. Például az a kviddicsbaleset Nedrával. Az csúnya volt. Leültem az asztalhoz és igazából jobbára az italommal foglalkoztam, semmint vele, szóval a kérdésére szórakozottan felnéztem.
- Hm? Ja, hogy a nevem... Grace. Green. Nem... vagyok helyi, szóval ja. Kicsit vicces. Zöldnek hívnak, ex-mardekáros vagyok, erre itt a Levitába járok... - engedtem le a hajam, mert zavart, hogy nem túrhatok bele.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. február 29. 23:13 Ugrás a poszthoz

Ren

- Hu, na nem mondod, Sherlock? Ikertesó, igen, kétpetéjű, elvégre ő fiú. És idiótább mint én. Sokkal. Amúgy meg ha tanulhatnék tőle, lógj vele. Nem kötelező a társaságom - forgattam a szememet. Pf. S-fej. De komolyan, senki nem mondta neki, hogy hívjon meg egy italra, legfeljebb a hangok a fejében. Mielőtt még elkönyveli, hogy mazochista vagyok, kénytelen voltam korrigálni az elméletét.
- Nem, többnyire nem bántom magam, de kviddicsezek. Történnek balesetek. Legutóbb nem voltam magamnál 3 napig. Jól ki voltak akadva. - nevettem el magam visszaemlékezve. Annyira nem volt vicces hallgatni az ordibálást utána, de Nedra miatt jobban aggódtam, mint magamért. Ugyan kérlek.
A Mardekáros dolgot nem igazán méltattam válaszra, miért is tettem volna?  Nem volt rá mit mondanom. Ő nem ismert, én nem ismertem, ennyiben ki is fulladt a dolog. Igazából nem zavart a csend.
- Áh, álmodozz csak, nem szokásom unni magam. Persze lelépek, ha arról van szó, de akkor azt mondd, hogy nem bírod a képem. A körülírás nem megoldás - nevettem el magam. - Nem, tényleg nem vagy. De nem zavar.
Azzal a sörömbe ittam ismét, hátradőlve a székemen és a plafont bámultam. Nem tudtam mit is kéne mondanom amúgy.
- Ö.. kösz a piát. Így mellesleg. A helyedben nem várnék Kylera. Vegyél ki egy szobát, vagy ilyesmi.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. február 29. 23:14
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 00:42 Ugrás a poszthoz

Ren

Közölte, hogy nem zavarja a társaságom, amit megint nem tudtam hova tenni, mert amúgy meg beszólogatott. Elég érdekes egy jelleme van. Csodálom, hogy még nem ütötték agyon. Nem értem a pasikat. Tényleg nem. Halványan elmosolyodva sunytam le a fejem, majd visszanéztem rá.
- Ja, hát igen, voltam már jobb formámban is. Akadnak gondjaim a kajálással... deee amúgy igen, terelő. - grimaszoltam, majd megigazítottam a pulcsimat. Amúgy nem kaptam fel a vizet, csak nem szerettem, ha az emberekben nincs annyi gerinc, hogy megmondják nyíltan, hogy "kiidegelsz, húzz el". Kinyögte, hogy bír, szóval majdnem hanyatt estem a székemmel, csak épp időben elkaptam az asztal szélét. Mi az anyám?
- Hát... elég irritáló tud lenni, hogy gyakorlatilag egy szoborral beszélgetek... deee legalább nem sértődsz be, vagy nem mutatod, szóval alapban egész jól érzem magam. - vontam vállat végül. Hu, fura volt viszonylag normálisnak lenni a sráccal, de alapban... nem volt sz.r és már ezt is haladásnak könyvelem el. Közben őt figyeltem, míg kifejtette, hogy szeretné látni a tesóját. Halványan elmosolyodtam.
- Nem nézlek annak, tudom milyen. A tesómat nem láttam négy évig, mert leléptem otthonról. És tessék, itt a válaszod is. Kivágtak a Roxfortból, mert felgyújtottam az egyik tanárom. Azaz csak a talárját, deee az már részlet kérdés, attól még égett. A szüleim amúgy is ki voltak rám akadva, szóval egész egyszerűen leléptem. - vontam vállat végül és megittam a söröm maradékát is, majd a pulcsim ujjával megtöröltem a szám szélét, mielőtt még habbajuszom lesz. Aztán mély levegőt véve az asztallapot figyeltem. - Aztán Dorian egyik nap csak megjelent. És csak akkor esett le, mennyire hiányzott ez a lökött, szóval megértem.
Nem is tudom, hogy miért mondtam ezt most el neki... Elvégre nem sok köze volt hozzá. Vagyis ha úgy vesszük leginkább semmi. De a tesójával is megvolt a közös hang. Eh, fura ez az egész.
- Figyelj, ha nem vagy besz.rva, hogy pszichopata vagyok és arról van szó, felajánlom, reggelig dekkolhatsz a kanapémon. Aztán reggel beállíthatsz a tesódhoz, amikor már tutira otthon van...
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 01:43 Ugrás a poszthoz


Ren

- Kösz, te aztán tudod, hogy vegyél le egy nőt a lábáról, tényleg! Rozsdás egy elmebeteg. - nevettem el magam, talán most először komolyan és nem gúnyból, vagy ilyesmi. Iszonyúan hülyén röhögtem, szóval rögtön a szám elé kaptam a kezem. A szobor dologgal nem értett egyet, de legalább mint kiderült, nem is vagyok annyira rémes társaság. Amit azzal is megerősítettünk, hogy egész értelmes, emberi beszélgetést kezdtünk folytatni a tesóinkról, meg arról, hogy mit keresek itt. Ja és hogy ő mit keres itt.
- Az a vigyor? Az mi? Azt még nem láttam eddig. Amúgy meg kösz, tudom, hogy szuper vagyok. Vagyis egy időben az voltam, mielőtt még selejt lettem... - legyintettem szórakozottan. Pedig egy időben biztos voltam benne, hogy az én sztorim egy rémes tündérmese. Hát... inkább egy katasztrofális rémálomba ment át egy ideje.  
- Ja, rendelhetnél, de nem foglak lehúzni, majd kifizetem. - vontam vállat odébb lökve az üres poharat egy kicsivel. Egy ital még belefér, kettő már túlzás, hacsak nem haver vagy pasijelölt az illető. Ren momentán egyik kategóriába sem esett bele. Ő csak... Ren volt. Aki pár perccel később közölte, hogy én jó ember vagyok, mire tök értetlenül meredtem rá és már már ingert éreztem, hogy lábon rúgjam az asztal alatt. Hát mi a fene?
- Nem tudom, hogy ezt most honnan vetted, de nagyon gyorsan verd is ki a fejedből! Sok minden vagyok, de jó ember az nem. És fogalmam sincs, honnan veszel ilyen baromságokat. - ráztam meg a fejemet elszörnyedve. Én próbáltam az lenni egy darabig, de valahogy sosem jött össze a dolog. Még akkor sem, mikor nagyon próbálkoztam. A punkos részen elnevettem magamat kicsit, majd lenéztem a padlóra, aztán vissza rá.
- Megragadt benned ez a punk dolog, mi? Tudtam én, hogy mély benyomást hagyok a pasikban - kacsintottam rá, cuki mosollyal, amit amúgy fogalmam sincs, hogy miért csináltam, aztán a székem háttámlájára támaszkodva figyeltem őt. - Anyám dekkol nálam, hogy legyen aki vigyáz a kölkeimre, míg én feltűnően sz.r szülő vagyok, ő nem igazán szól bele az életembe. És honnan tudom, hogy nem akarsz tőlem valamit? Az előbb hasonlítottál egy anorex, bolhás, kancsal macskához. Nem nehéz kilogikázni. Őrült vagy? Jó tudni. Én is.  
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. március 1. 02:31 Ugrás a poszthoz

Ren, aki tud nevetni, de még mindig nem erőssége  a nőzés

Mondjuk ebben igazat kell, hogy adjak neki, mert tényleg legyen inkább egy kis nyominger, aki taknyos, bandzsa, anorex kóbor döghöz hasonlítja a vele iszogató lányt, mint valami kis népi cserépedény, aki közli, hogy gyönyörű vagyok, aztán egy éjszaka után eltűnik. Na várjunk...
- Mondjuk ebben van valami. - bólogattam és pár perccel később rá kellett ébrednem, hogy Ren tud nevetni. Azt hiszem, most egy világ omlott össze bennem. Ráadásul aranyosan nevetett. Szóval kénytelen voltam rá úgy nézni, mint akit megszállt az ördög.
- Én nem mondtam, hogy ego vagy. Amúgy meg mindkettő megesik. Nem tudok aludni. Megszokás. A kaja meg... nincs hozzá kedvem. - vontam vállat. Régen mindig az a hülyegyerek piszkált, hogy egyek, és ha rá gondolok, mindig elmegy az étvágyam. Ördögi kör. Közben persze rendeltünk még egy kört, mert ugye legalább a vajsör oldotta a hangulatot... na de közölte, hogy majd ha fagy, akkor fizetek én.
- De, de de vannak ellenérveim, méghozzá ütősek! Max akkor hagynám, hogy a pasi fizesse az összes piát, ha randin lennénk, és az meg igen durva lenne. Szóval nem. Felejts el. Te kifizeted én meg kifizetem neked. Ez a végső ajánlatom. - vágtam rá makacsul. Ha ez sem győzi meg, akkor kérem már tényleg reménytelen a helyzet. Szóval igen reménykedtem, hogy feladja.
A gyerek ügytől a szemöldöke eltűnt a hajában, amire csak elfojtottam egy vigyort, aztán kicsit megengedtem magamnak, hogy ego legyek. Ő meg elnevette magát, amit még mindig szórakozottan, kissé felkuncogva figyeltem. Nem is értem, miért nem többször jókedvű.
- Fhu, nem is tudtam, hogy vannak még ilyen pasik. Szerintem írd rá egy pólóra és járkálj abban. És ne szólalj meg. Tuti sikeres leszel. - nevettem fel, elképzelve a jelenetet.  Tényleg cuki lett volna, hát na... - Öm, hát ha egyszer nem vagyok, akkor nem.
Magam elé húztam az italomat - amit reményeim szerint én fizetek - és belekóstoltam.  
- Végre valaki, akit zaklathatok. - közöltem ördögi mosollyal, majd pókerarcot vágtam. - Komolyan ne vegyél!
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. május 29. 02:40 Ugrás a poszthoz

Ren

Igazából elég fura volt az eddigi évem, meg a nyaram nagy része is. Kezdjük ott, hogy yay, végre befejeztem a sulit. Amit azzal ünnepeltem meg, hogy visszairatkoztam újabb három évre, kviddics szakra, hogy egy kicsit még boldogíthassam a házamat, a csapatomat meg úgy mindenkit. Közben Doriék jártak erre-arra és megint nem sikerült levizsgáznia a kis szutyoknak, szóval mikor ezt sikerült nekem tálalnia, jól elagyabugyáltam a hülye fejét, de rövid békülés után kiegyeztünk egy italban. Szigorúan egyben, mert hogy neki menni kell gyakorolni. Pf! Szóval igen, elmentünk a csárdába, ahol én hoztam magunknak egy kört, amit aztán fel is hajtottunk elég hamar és úgy kb négy lángnyelv után - ami úgy fél óra lehetett - kicsit  még beszélgettünk aztán ő elköszönt. Puszi-puszi, kicsit megölelgettem, majd a pulthoz átsétálva kértem magamnak még három pohárkát. Akkor sikerült észrevenni az ismerős arcot.
- Nocsak... Valaki mégsem veszett el? Már azt hittem felzabált egy yeti - állapítottan meg kissé cinikusan, renre pillantva, majd a pohárra néztem. Nem érdemli meg, hogy megkínáljam. Nope.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. május 29. 10:57 Ugrás a poszthoz

Ren

Nyomi dolognak tartottam, hogy az ember egyedül üljön egy asztalnál, szóval áttelepedtem a pulthoz. Itt a kiszolgálás is sokkal jobb és gyorsabb volt, mintha ide-oda cikázok az italaimmal. És ugye akkor vettem észre Mr Elveszett báránykát is, akire azért kicsit pipa is voltam, mert se egy levél, semmi, csak eltűnt. Ez azt hiszem jellegzetessége az embereknek, akik részt vesznek az életemben. Nem írnak, nem szólnak.
- Hát pedig mégis itt ülsz, sajnos - jegyeztem meg, lehúzva még egyet az italaim közül. Meglehetősen fáradt voltam, szerintem most már két napja biztos, hogy nem aludtam. Az is lehet, hogy több. Közölte, hogy nem örültem volna, ha felzabálja egy yeti, mire cinikusan pillantottam rá.
- Abban csak ne legyél te olyan biztos! Egy gonddal kevesebb lenne a nyakamon. - vágtam rá szinte azonnal, de lehet, hogy egy egészen icipicit azért zavart volna. Meg amúgy is csóri hólény biztos, hogy gyomorrontást kapott volna. A tekintetemet kereste, amit én gondosan kerültem, az asztallapot fixírozva. Nem volt szükségem a magyarázatára, meg a kiskutya pillantására, leginkább egyikre se ezek közül.
- Nem haragszom, csalódott vagyok, a kettő nem ugyanaz. - vágtam le fejjel lefelé a poharat a pultra, ami így apró koppanással állt meg a fán. Nem akartam vele beszélgetni, sőt, ha őszinte akarok lenni, látni sem nagyon akartam. Hónapokig volt jobb dolga, legyen most is.
- Ja, megesik az ilyesmi. Mit érdekel, ha egy sráccal vagyok? Pont semmi közöd hozzá - morrantam oda, még mindig a pultot bámulva.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. május 29. 10:57
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. július 30. 19:19 Ugrás a poszthoz

Ren

Ő valamiért roppant viccesnek tartotta a reakciómat, mire lesújtó pillantást vetettem rá, jelezve, hogy jobb, ha azonnal visszavesz két kattanást az arcából, mielőtt beszervezek egy meetinget neki a pult sarkával. Nem voltam sem vicces, sem barátságos kedvemben, a számára biztosan nem, hiába is akarta poénra venni a dolgot.
- Igen, tényleg kifejezetten nyomorék, ahogy viselkedsz, arról nem is beszélve, hogy egoista módon azt hiszed, vagy akkora befolyással az életemre, hogy lelki törést szenvedjek azért, mert kretén módjára képtelen voltál előre szólni az eltűnésedről. - nevettem el magam kissé szárazon. De az a nyers igazság, hogy már komolyan nem tudott érdekelni a baromsága. Sem az övé, sem más pasiké, mert egyszerűen röhejes volt amit leműveltek. Nekem meg már a hócipőm tele velük.
- Ideje felébredni kiscicám. Azt hiszed érdekel mi van veled? Akkor jobb, ha felnyitom a szemed: Lesz.rom, hogy mi van veled. Magasról. Talán hónapokkal ezelőtt. Akkor még érdekelt volna. Most csak azt akarom, hogy mássz ki a személyes teremből és ne nézz rám úgy, mintha lenne beleszólásod az életembe, mert nincs. - és most már nem is lesz, mert bár ügyesen akart sakkozni, elszámolta a lépést és most készültem szétzúzni a fejét egy karddal, vezér lévén. Persze elkezdte a hülye magyarázkodását és adta nekem az ártatlant, én meg csak összeszorítottam az állkapcsomat, majd dühösen az asztalra csaptam.
- Merlin szakállára, Ren! Mit nem értesz?! Nem. Érdekel. - azt hiszem ez hangosabbra sikerült a kelleténél, de nem érdekelt, mert sikerült felhúznia. Nem akartam, hogy visszajöjjön, mert miután eladtam a gyűrűm, eldöntöttem, hogy az én életem nem lesz még egyszer átjáróház senki számára. Szóval odalöktem a kocsmáros elé az italom árát, majd lekicsinylően végigmértem az aurort, annak ellenére, hogy magasabb volt nálam.
- Ezzel egy kicsit elkéstél - közöltem végül ridegen, majd pár gyors lépéssel átszeltem a helyiséget és hangosan bevágtam magam után az ajtót. Nem akartam egy levegőt szívni vele.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2016. július 30. 19:32
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. július 30. 21:36 Ugrás a poszthoz

Zója

Mostanság nem töltöttem túl sok időt a faluban, azt hiszem, hogy érthető okokból. Valahogy nem akartam túl sokat látni sem őt, sem a drágalátos testvérét. Szóval ha le is jöttem, az már szürkület után volt, akkor is többnyire csak a kutyával játszottam, vagy Arwent abajgattam. Mert hát ugye megint egyedül voltam a házban, ezúttal bizonytalan időre szólt a dolog. Szóval kellett valami, ami lefoglal, ez pedig az íjászat volt. Ezen kívül csak a suli és a kviddics volt, amibe az energiáimat beleöltem és egy idő után úgy éreztem, ki fogok merülni idegileg. Szóval ma este korábban mentem le, hogy kicsit bóklásszak és bemenjek a könyvesboltba, azzal a célzattal, hogy szerezzek egy útikönyvet.
Mert hogy el akartam menni. Lehetőleg messzire, kicsit felfedezni magamat újra, rendbe tenni a kavargó dolgokat, egyenesbe jönni. Megtenni azt, ami itt nem ment.
Szóval kis biccentéssel léptem be a boltba, ahol aztán egyből be is szippantott magába a hangulat, annyira, hogy alig figyeltem a lábam elé. Mindig ez volt, amikor kerestem valamit, vagy könyvek között voltam. Szóval elsőre fel sem tűnt az ismerős hölgy, csak baktattam tovább, kezemben egy Németország útikönyvvel. Na várjunk...
Hátramenetbe kapcsolva ügettem vissza, hogy aztán elmosolyodjak halványan.
- Hát ön mit keres itt, Ms Mácsai? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, közelebb sétálva hozzá.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. augusztus 6. 22:56 Ugrás a poszthoz

Zója, te drága

Nos, szinte szégyenteljes, hogy az egyetlen valamire való embert a közvetlen környezetemben elsőre nem ismerem meg. El kéne szégyelljem magamat, de újabban valamiért nem megy, a lelkiismeretem benyújtotta a felmondását és azóta köszöni szépen nem reagál a leveleimre, az idő előtti szerződésbontás miatt. Szóval csak szemügyre vettem a Zója kezében tartott könyvet és egyből kicsit felvontam a szemöldökömet. Hogy ő miket össze nem nézeget.
- Na, ugye! Néha látni engem a házon és a kviddicspályán kívül is. Remélem az emlékezetébe vési majd jól ezt a találkát. - nevettem fel halkan, mert hát újabban tényleg nem igen mentem közösségbe, ez egy olyan kivételes megjelenés volt most. Eközben Zója visszarakta a könyvet a polcra, én meg felvont szemöldökkel néztem sokatmondóan a polcra.
- Oh, hát nem csodálom... elég érdekes volt már a borítója is, szerintem jobb lesz, ha ott marad, ahol eddig büntiben volt.  - jegyeztem meg fintorogva, majd elgondolkozva haraptam az ajkamba. Nem tudtam, milyen jellegű könyvet keres, így elsőre nem is igen tudtam mit javasolni, pedig volt egy pár a tarsolyomban.
- Milyen... stílusra gondoltál? Valami regényt akartál Minának vagy inkább kevésbé komolyat? - kérdeztem a gondolataimba merülve - na nem szó szerint, nem szoktam merengővel a kezemben szaladgálni -, majd felpillantottam rá szórakozott mosollyal. Így hirtelen magam sem tudtam volna megmondani konkrétan, hogy miért is jöttem ide.  Vagyis de, csak nem voltam benne biztos, hogy ezt egyből szét kéne kürtöljem, mikor még annyira bizonytalan minden...
- Igazából, azt hiszem, hogy útikönyvet nézni, leginkább. Mint a mellékelt ábra is mutatja - azzal kicsit magasabbra emeltem a Németország feliratú könyvecskét, aminek az elején egy kastély volt, ami körül egy hippogriff repkedett.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. augusztus 11. 14:32 Ugrás a poszthoz

Zója

Egyet kellett értenem vele, tényleg egy kicsit jó volt végre kimozdulni a megszokott rutinból. Mármint azon kívül, hogy a házam egy roncshalmaz, ami kívülről csak annyiban látszik, hogy három ablakot is bedeszkáztam. Egyszerűbb lett volna megoldani valami függönnyel, vagy bűbájjal, de legalább addig is feszültség-levezettem, ameddig a szögeket a falba vertem. Mostanság, ha másban nem is, az ütlegelésben igen profi voltam.
- Amúgy mit vétett? Mármint a kis szutyok - böktem a gyerekkönyv felé bizonytalankodó fejjel. Nem vitatkozom a pszichomókussal, ha szerinte az a könyv nem tett jót a világnak, akkor abban bizonyára igaza van. De azért egy egyszerű kérdést még feltehetek. A kíváncsiságom, ha más nem is, az teljes egészében a régi maradt, szerettem minél több infót a magaménak tudni.
Persze elgondolkoztató volt a kis leírás a könyveket illetően, én pedig az ajkamba harapva futtattam végig az ujjaimat pár könyv gerincén, mintha attól hirtelen kigyulladna a villanykörte a fejem felett. Valójában így is történt, mert hát, alapvetően nem voltam én hülye lány, csak kicsit elszállt az agyam.
- Nem tudom, próbálkoztál már mugli klasszikusokkal? Esetleg verseskötetekkel? Nekem van otthon egy csomó, és azt hiszem, hogy a nagy részüket még le sem amortizáltam. Szeretek olvasni - jegyeztem meg kissé elmélázott, de amúgy teljesen nyugodt hangon és a könyvcímeket böngésztem. Lehet, hogy a kelleténél kicsit jobban rá is hangolódtam, mert mikor pár pillanattal később csukódott a bejárati ajtó, szinte riadtan kaptam fel a fejem. Mély levegőt vettem, majd rosszallóan megráztam a fejemet.
- Ne haragudj, újabban kicsit ború van - integettem az arcom előtt szórakozott mosollyal, aztán ismét Zójára pillantottam. A kérdését illetően még magam is bizonytalan voltam.
- Azt hiszem... még meglátom, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy jót tenne egy kis levegőváltozás. Szóval bizonytalan vagyok. De majd úgyis eldől a dolog. Te hogy vagy? - kérdeztem felvont szemöldökkel, szelíd mosollyal. Ez utóbbi az én arcomon nem mindig szokott bizalomgerjesztő lenni, de most igyekeztem nem elcreepysedni. Meg ugye valahogy el kellett terelnem magamról a beszélgetést, nem akartam nyilvánosan kivesézni a magánéletem. Hipp-hopp és az egész falu tudja. Kárörvendő népség.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. szeptember 22. 23:48 Ugrás a poszthoz

Kisherceg

Rám esteledett. Mármint még nem teljesen, de közel állt hozzá, én meg halkan felsóhajtva róttam tovább a köröket a falu környékén. Nem hiszem el, hogy ekkora marha tudok lenni! Az esetek nagy többségében sokkal jobban oda szoktam figyelni, de ma valahogy elkalandozhatott a figyelmem... Szóval jól kiszúrtam magammal, mert Arwen öntörvényűen úgy döntött, hogy jobb lesz, ha elmegy és körbenéz a faluban.
Szóval felkaptam a fekete kabátomat, majd a keresésére indultam. A faluban elég valószínűtlen volt a felbukkanása, de azért egy-két járókelőt meginfóztam, hogy nem látta-e. Többnyire nem szolgált használható infókkal, de végül egy kiscsaj közölte, hogy amúgy mintha a tavacska felé látta volna menni. Aztán még ki is röhögött, amiért nem tudtam róla, hogy van a környéken egy tó! Isten lássa lelkem, tényleg nem tudtam a létezéséről... talán néha jobban érdeklődhetnék a környezetem iránt.
Szóval most éppen halkan szitkozódva, zsebre vágott kézzel torpantam meg a tótól nem messze. Azt hiszem, talán itt van az a kis senkiházi... Halványan elmosolyodtam.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. szeptember 25. 22:53 Ugrás a poszthoz

Kisherceg

Hát, nem hiszem, hogy ez volt álmaim esti programja, hogy itt bóklásszak a környéken, egy zabolátlan, pimasz kis nyominger őz-lovat üldözve. Mikor a nyakamba vállaltam, akkor sokkal lelkesebb voltam. Nem mintha most már nem szeretném, vagy nem egy valóra vált álom lenne, hogy ő az én társam, de néha komoly fejtörést tud okozni! Ez pedig határozottan szomorú.
Pláne, most, hogy itt se volt ez a kis dög és nekem meg meg kellett találnom. Aztán ugye felvilágosítottak a tök nem híres tó létezéséről, amit aztán meg is kerestem, abban a reményben hogy ez egy-szarvú-ördög esetleg ott tesped.
Szóval zsebre vágott kézzel torpantam meg onnan nem messze, hogy aztán nézzem, amit az arany folt közelebb baktat a tóhoz, majd lehajol, hogy megszaglásszon valamit.
Azaz mint ahogy realizálnom kellett utólag, valakit. Te jó ég, nincs egy kicsit hideg ahhoz, hogy fürödjön valaki itt az este folyamán? Én már a látványtól idefagytam és kirázott a hideg, nem hogy még bele is menjek a vízbe... Fúj. Hamar elkékülnék, hogy méltó legyek a házamhoz.
Végül a kislány megbökdöste a srác kezét az orrával, én meg halványan elmosolyodva sétáltam egy kicsit közelebb.
- Szép jó estét. Nem akarom megzavarni a meghitt hangulatot, csak a hölgy engedély nélkül lépett meg otthonról - nevettem fel kicsit, Arwen meg rám prüszkölt. Kicsit jobban szemügyre vettem a srácot és hát hűha. Oké, nem pont erre számítottam?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. október 13. 02:19 Ugrás a poszthoz


Kisherceg

Ahogyan a kis patás jószág közelebb bandukolt, egyből barátkozni is kezdett a vízben idejét mulató fiúval. Alapjában nem szerette az embereket, pláne nem ha az illető hímnemű, szóval ez a számomra meglepetésként lett elkönyvelve. Nem bírtam megállni, én is tettem pár lépést előrébb, talán ekkor tűnt fel először, hogy a sráccal valami nem stimmel. Arwen persze ezt nem bánta, hagyta, hogy a fiú simogassa a fejét, egészen addig, míg meg nem zavartam a meghitt pillanatot.
Amint megszólaltam, a sellő-kinézetű-szöszke azonnal visszacsúszott a vízbe és szinte ki sem látszott onnan. Nem értettem, miért is rémült meg annyira hirtelen, hiszen nem készültem rá, hogy most eladom egy mugli múzeumnak. Bár a leesett államat lehet, hogy még össze kellene szednem valahonnan.
Ő is elég zavartnak tűnt, meg dadogott is, de hogy most a hideg vagy a zavar miatt, az sajnos elég nagy talány.
- Hát, tényleg nem viselkedett túl jól - néztem megrovóan a patásra, aki erre a földet kezdte kaparni, kifejezve nemtetszését. Persze nem igen vettem tudomást róla, csak megráztam kicsit a fejemet, hogy aztán visszanézzek a fiúra.
- Minden rendben van? - hülye kérdés, de sosem találkoztam még hablegényekkel, szóval azt hiszem, nem ismerem az ilyenkor használatos protokollt... Írnom kéne egy könyvet, az angolok értékelnék. - Mármint... zavarok? Mert én nem akartam...
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 10. 13:07 Ugrás a poszthoz

Kisherceg

Az új könyvem első szabálya az lesz, hogy ne igen zavard szerencsétlen habkölköt, mert így is elég a problémája, nincs szüksége még a tolakodásodra is. Ezt én már meg is szegtem, mert ahelyett, hogy csináltam volna egy hátraarcot, itt toporogtam még mindig, hol a fiút, hol Arwent figyelve.
A srác kicsit el is vörösödött, mire én az ajkamba harapva fojtottam el egy mosolyt. Ez a helyzet már nehezen lehetne ennél is kínosabb.
- Akarod, hogy elmenjek? Nem akarlak még ennél is gázabb szituba keverni, szóval ha gondolod, összeszedem a kishölgyet, megpördülök 180 fokban és már itt sem vagyok - közöltem a magam egyszerű stílusában, mivel nem igen szerettem cifrázni a dolgokat, ha a magyar nyelvről volt szó. Azért meglátszik, hogy nem anyanyelvi szinten beszélem, még így 8 év távlatából sem.
Végül közölte, hogy nem zavarom, kicsit kijjebb emelkedve a vízből, én meg igyekeztem nem hatalmas szemekkel bámulni őt... kevés sikerrel. De azért én próbálkoztam, eskü.
- Ebben is? - kérdeztem kissé zavartan, de mikor elmosolyodott, halványan ugyan, de követtem a példáját. Ha többet nem is igen tudok tenni, legalább ne legyek olyan, mint valami eszelős, aki most frászt kapott és bepanaszolja az auror ismerősének, hogy egy sellő megijesztette. Az nem az én asztalom.
- Ugye nem okozott semmi komolyabb gondot? - böktem az egyszarvú felé, aki még most is duzzogott rám. Pf. Tinik...
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 14. 19:54 Ugrás a poszthoz



Van, hogy az ember napjai üresek és egyhangú mederben sodródnak... Az enyém, hát... nézőpont kérdése, hogy ki és mit mondana rá. Személy szerint hiányoltam belőle valamit, ami régen megvolt, most pedig se híre se hamva. Üldözheti az ember az egyszarvúját, meg cseveghet sellőkkel, közvetlenül azután, hogy összekapott az aurorral, aki belé van bolondulva, ha egyszer  nem is érdekli az egész! Pf. Semmi ejtőernyőzés, oda a kviddics és én ettől rettenetesen magam alatt voltam.
Talán ez volt az egyetlen ok arra, hogy egy ilyen fránya, utálatos napon kitegyem a lábamat a házból. Nem is akárhogy, hanem kivételesen értelmes kinézettel. Mert hogy indulás előtt magamhoz képest... nőnek öltöztem? Rettenetes, de valahogy nem jellemző rám, hogy érdekeljen, hogy nézek ki. De ugye, ha az ember egy öt éves kviddicses szériát zár le, akkor adja már meg a módját.
Kissé jobban összehúztam magamon a kabátomat, megszaporázva a lépteimet a csárda felé. Fele sem tréfa az időnek, máskor kétszer is meggondolom a dolgot, mielőtt arra vetemedek, hogy szoknyát vegyek fel. Már-már megkönnyebbülve léptem be az ajtón, hiszen egyből olvadozni kezdett a kicsi, jéggé fagyott kacsóm. Mert ugye én kecses és nőies vagyok, nem egy enyhén ideggyenge ex-terelő. Ezt bárki megmondhatja.
A pulthoz vettem az irányt. Valahogy nem hiányzott a boldogságomnak, hogy egyedül ücsörögjek egy asztalnál, mint akit felültettek egy randin és esetleg Mr elmebeteg megint arról faggasson, hogy én kivel és miért iszogattam. Röhej.  Mintha lenne bármi beleszólása is az életembe!
Halkan felsóhajtva doboltam az ujjaimmal a bárpulton, miközben a soromra vártam, majd meglehetősen határozottan kijelentettem:
- Egy dupla lángnyelv lesz.
Nem mondhatnám, hogy különösebb meglepetést okoztam ezzel, jártam már itt egy párszor. Mostanra már továbbléptek azon, hogy első ránézésre egy esetlen ropi vagyok, aki ettől a padlón végzi.
A zene katasztrofális volt, a társaság pedig fenemód elbizonytalanító, már ha az előttem rendelő urat nem számítjuk. Azért ő meglehetősen jól nézett ki. Sorry not sorry? Talán majd legközelebb kevésbé feltűnően mérem végig.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 19. 15:31 Ugrás a poszthoz



Amint az italomra várakoztam, akaratlanul is kicsit jobban szemügyre vettem a csárda ma esti társaságát. Páran az asztaloknál hőzöngtek, vagy éppen a falnak dőlve sutyorogtak egymás között és a rémes zenére toppogtak a lábukkal. Valamikor ekkor tévedt a tekintetem a szintén pultnál időző pasira. És hát, azt hiszem, hogy mondhatjuk, hogy a látvány kárpótolta az este további hiányosságait.
Viszont alighanem lebuktam, ami a részemről nagyon ritkán esett meg. Eleve nem is igen szoktam senkit különösebben megbámulni magamnak. Most viszont face to face voltam a sráccal, aki szintén nem szégyellte el magát egy kis nézelődéstől. Na hoppácska.
- Igazán? - szaladt fel a szemöldököm egyből, de halványan elmosolyodtam, a szemkontaktust nem megszakítva. - Hm... Attól tartok, nem téved. Sajnos én viszont túl keveset időzöm a kastélyban ahhoz, hogy tudjam, kihez is van szerencsém... Esetleg megtennéd, hogy elnézed nekem ezt a kis malőrt és felvilágosítasz?
Sosem rajongtam azokért a helyzetekért, mikor a másik fél tudta, hogy én ki vagyok, fordítva ez viszont nem volt igaz. Nem azért zavart, mert mondjuk ki tudja mit tud - ugyan már, rólam annyi mindent mondtak már, nem igazán zavartatom magam -, hanem az, hogy én viszont kínosan tájékozatlannak tűntem. Mentségemre legyen mondva, hogy rémesen kevés időt töltöttem a kastélyban a tanórákon kívül. Talán ezen változtatni fogok a mai este után.
Immár egyre szélesedő mosollyal - az úr igazán megbecsülheti magát, kevés embert tüntetek ki ilyesmivel - emeltem fel a saját poharam a pultról, majd finoman az övéhez koccintottam.
- Inkább a tiédre - jegyeztem meg szórakozottan, majd az italomba kortyoltam. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen, aztán ismét az arcát kezdtem tanulmányozni. Mondhatnám, hogy kár volt, hiszen a pillantása egy másodperc alatt zavarba ejtett. Kissé az ajkamba haraptam, miközben nagyjából összeszedtem a megmaradt lélekjelenlétem.
- És mégis mit keres egy levitás úriember egy ilyen helyen? - a hangom továbbra is határozottan csengett. Szép munka, Grace.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 19. 17:33 Ugrás a poszthoz



Azt hiszem, nem várt fordulatnak számított, hogy nem ismertem az ő nagyrabecsült személyét. Ez inkább az én hiányosságom volt, semmint az ő színtelensége. Hiszen ha jól sejtem, azért a legtöbben tudták a nevét. Ha rendesen bejárnék, nekem is nehezemre esne, hogy ne tudjam, sőt, már-már sértené az önérzetemet. Így viszont nagyjából rendbe volt.
Végül egy átlagosnak nem éppen nevezhető bemutatkozást kaptam. Manapság mégis ki csókol kezet? Na, félreértés ne essék, az ajkamba harapva sikerült csak elfojtanom egy kikívánkozó vigyort. Legutóbb talán Angliában volt hasonlóhoz szerencsém, itt a Bk falai közt az ember már annak örülhetett, ha egyáltalán a kézfogásig eljutott az illetővel.
- Úgyszintén. Ígérem, mostantól észben tartom - nevettem fel halkan, majd miután elengedte a kezem, az italom után nyúltam. Hát ezt öblíteni kell. A poharat visszatéve egy pillanatig a pultot tanulmányoztam, de aztán győzött bennem a késztetés, hogy ismét a társaságomra figyeljek.
- Nem, tényleg nem. De ismerős voltál, és mivel az iskolában talán még a házamon belül mozgok a legtöbbet, ez érthető magyarázat lenne - közöltem egyszerűen, kissé megvonva a vállamat. Amúgy sem tudtam volna hasonló szokásokkal más házban elképzelni. Ő a csapost kezdte figyelni, hát én is hagytam magam kissé elkalandozni. Pár pillanat erejéig a a pulttól nem messze ücsörgő társaságot figyeltem. Minden ilyen alkalommal rá kellett ébrednem, mennyire nem szeretek társaságban lenni. Most viszont egészen kellemesnek tűnt a dolog. Az imént feltett kérdésemre azonban, miszerint mit keres ő itt, határozottan meglepő válasz érkezett.
- Attól tartok, közölnöm kell veled, hogy rettenetes ízlésed van... Vagy túl sok felesleges időd, én minden esetre kitalálnék valamit, ami után érdemesebb keresgélni - közöltem pillanatnyi habozás után, s bár az arcomra nem hagytam kiülni, a hangomban még ott bujkált az a bizonyos elégedett mosoly. Most már semmi kedvem nem volt a kétes alakokat figyelni a helyiségben, Mr Bailey valahogy sokkal inkább lekötött. Viszont a feltételezésére nem válaszoltam azonnal. Elgondolkozva az ujjam köré kezdtem csavargatni egy hajtincsem.
- Nos, valóban nem a te stílusod. Én viszont többször jártam már itt, mint gondolnád, szeretném, illetve illene - igazat mondtam, még csak nem is valami döbbentőt. Sokkal egyszerűbb volt ide beugrani és meginni egy vajsört, mint mondjuk felmenni a kastélyba és nyüglődni attól, hogy túl sok az ember körülöttem.  - Honnan is hallottál rólam, ha esetleg nem veszed zokon a kérdést?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 26. 15:55 Ugrás a poszthoz



Azt hiszem, hogy akaratomon kívül is sikerült egy kicsit imponálnom a ma esti társaságomnak, mire elégedett mosollyal bámultam a pultot pár pillanatig. Mégsem stírölhettem őt nonstop még a végén félreértett volna - vagyis éppen hogy nem.
- Lehetséges. Iza ezekkel rendelkezett, ennyi biztos  - nem mondom, hogy zavarba hozott, pedig de. Nem éreztem úgy, hogy ez a feladat pont rám lett szabva, de végül jelentkeztem rá, mert ha én nem, akkor ki? Ugyan már...
A kviddics volt az egyetlen, ami az iskolában tartott, és most egyáltalán nem bántam a döntésemet. Ha nem jöttem volna vissza még egy második turnusra, akkor valószínűleg nem futottam volna össze Hunterrel. Határozottan nagy veszteség lett volna, ha úgy vesszük.
Közben kiürítettem a poharamat, majd a pultos felé toltam, hogy felőlem viheti, én a részemről végeztem, köszöntem. Talán a kijelentésem kissé merész volt, még szerencse, hogy nem egy hisztisebb példánnyal van dolgom, mert már kaphattam volna a nyakamba azt is, hogy én mekkora bunkó vagyok. És milyen igaza lett volna...  Ő ehelyett nevetve elemezte ki, hogy mégis miért is van itt ma este. Alig bírtam elszakítani a pillantásomat az ajkaitól, ami ismételten zavaró tényező volt. Most komolyan nem szabad ránéznem, ha figyelni szeretnék arra, amit mond? Csak hogy a kísértés mégiscsak nagyobb volt, hát ismét a szemébe néztem. No tessék...
- Hát rendben, én nem fogok veled azon vitatkozni, hogy mivel töltöd a felesleges idődet... - tartottam fel a kezeim megadóan. Nem sűrűn láttam be a vereségemet, de ez most nekem kedvezett, hát hajlandó voltam meghozni ezt az "áldozatot".
Ő eközben kikért még egy kört, mire csak felvontam a szemöldökömet. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet még több alkoholt vinni a szervezetembe, pláne nem egy jó pasi társaságában, de már mindegy volt.
- Mondták már, de engem valahogy nagyon nehezen tudnak meggyőzni róla. Rémes vagyok és önfejű, szeretem kinyilvánítani a véleményemet, még akkor is, ha esetleg nem túl kedves - kuncogtam fel, majd hálás mosollyal pillantottam rá a poharat magam elé húzva, futólag érintve Hunter kezét. Egészen véletlenül.
Szóval azt akarja tudni, mi a gond velem... húúúha, vékony a jég, amire tévedtél, kedves...  Lesütöttem a pillantásom, hogy aztán mély levegőt vegyek.
- Inkább mi nem. Szerintem az a tény, hogy alapban lobbanékony vagyok, meglehetősen tapintatlan és még ezek mellé elég pimasz is, alapban nem jó kiindulási alap - nevettem el magam, majd megsimítottam egy könnyed mozdulattal az úriember állát. Mintha ez teljesen normális lenne, egyáltalán nem zavartattam magam.
- Azért a helyedben nem csüggednék, bőven akad még boszorka a környéken, akit levehetsz a lábáról. Mi olyan érdekes abban a gramofonban? - ittam a poharamba a mondandóm befejeztével.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 26. 20:40 Ugrás a poszthoz



A válasz valahogyan félbe maradt, nem fényezte tovább Izut. Szerettem az ec-cskmat, mer hát, sokszor ott volt, mikor szükségem volt rá, de részben azért kicsit örültem, hogy nem kell azt hallgatnom, ahogy áradozik róla. Az elég durva gyomorszájon-vágás lenne az egómnak. Talán nem is volt annyira rossz ötlet hozzáérnem... Bár a fene se tudja, még mérlegelnem kellett az egész helyzetet.
- Talán zavar? - kérdeztem pimasz vigyorral, miközben az italomba ittam, amit szerencse, hogy nem egy pillanattal később tettem, mert akkor jóformán a pohárba prüszköltem volna. Micsoda nőies vagy Grace... Szóval nagy nehezen komolyságot erőltettem a vonásaimra, majd kissé végigmértem. - Ki tudja? Lehet...
Na ezt sem tudtam, hogy most hirtelen honnan jött. Lehetséges, hogy nem is kellett volna kimondanom, de hát utánam az özönvíz. Ha mindig mindent átgondolnék, rettenetesen unnám az életemet.
Hunter nem is folytatta a mondandóját, de nem is kellett, azt hiszem, hogy a lényeget így is sikerült levennem belőle, hát halványan elmosolyodtam és csak ezután emeltem a poharat ismét az ajkaimhoz. Az ivás pillanatáig nem jutottam el, hiszen Mr Bailey nevetésben tört ki, nekem pedig muszáj volt ránéznem azzal a bizonyos arckifejezéssel. "Parancsolsz?". Bár a mosoly még mindig az ajkai szegletében múlatta az időt, korántsem tűnt viccnek a kérdés. Így hát hezitáltam pár pillanatig a válaszom előtt.
- Nem tudom. De remélem, hogy nem - böktem ki végül, majd idegesen tűrtem hátra a hajamat. Kivételesen nem szándékoztam megbántani, ami tőlem újabban ritka érzésnek számított. Azt hiszem eléggé ki is jöttem a gyakorlatból.
Az ajánlatra egyből hatalmas kérdőjelek rajzolódtak volna a fejem fölé a levegőben, ha ez most egy rajzfilm lenne. A való életben nem sűrűn történik ilyesmi, hát leginkább a döbbent arckifejezésemből szűrhette le, hogy nem teljesen erre számítottam.
- Nos, ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy ilyen ajánlatra? Bár attól tartok, lassan inkább az itala hozza meg a döntéseit, mint Ön, Mr Bailey - jegyeztem meg huncut mosollyal, hogy aztán kissé oldalra biccentett fejjel nedvesítsem meg az ajkam. Nem mintha nekem jogom lenne ezért szólni neki, ha teljesen tiszták lennének a gondolataim, eleve hozzá sem érek.
- Most viszont elköszönök. Kellemes további szórakozást - húztam le még a maradék italom, kifizettem az eddig elfogyasztott italmennyiséget, majd még intettem és az ajtó felé billegtettem a formás hátsóm. Ennyi szórakozás mára bőven sok volt.

// zártam //
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2017. január 2. 22:23
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 29. 03:50 Ugrás a poszthoz

Kisherceg

Azon a mosolyon egyből látszódott, hogy nem sok jóban sántikál az úrfi. Szóval enyhén rosszat sejtő arckifejezéssel, bizonytalanul, de viszonoztam a mosolyt. Nem tudtam hova tenni az "ebben is" kijelentését, hiába kattogott végig az agyam a mondat összes értelmét. Bamm, meg vagyok lőve...
Pár pillanatig a horizonton alábukó utolsó napsugarakat kémlelte, majd ismét hozzám fordult, azzal a bizonyos kérdéssel, hogy megmutassa-e.
- Attól tartok, ledöbbennék - közöltem enyhén megilletődve és még éppen tanúja voltam ahogy kihúzta magát a tópart szélére. Határozott elképzelésem volt, hogy nem fogom különösebben megbámulni, de hát Merlin szakállára, ki az, aki nem bámul meg egy habfiút, ha lehetősége adódik rá? Szóval a szemem sarkából mértem csak végig a csuromvizes szőkét, bár azt hiszem, ez sem maradt titok előtte.
Egyre csibészesebb vigyor terült el az arcán, ahogy közölte, hogy igazán idehozhatnám a fa odvából a hátizsákját. Minek a hátizsák? Azonban egyre rosszabb sejtésem támadt, ahogy elkezdett visszaszámolni, hát jóformán futólépésben tettem meg az utat a fáig. Végigfuttattam a kezem a fa érdes törzsén, hiszen jóformán sötét volt és ha még a fénnyel vacakolok, egyértelműen nem sikerül a táskát időben prezentálnom. Az odúban tényleg ott lapult a táska, kissé porosan, de ott volt. Egy határozott mozdulattal kihúztam, majd visszasiettem a fiúhoz, hogy aztán mellé passzoljam a táskát.
- Gondolom ez lenne az... - köszörültem meg a torkomat, zavartan ácsorogva és továbbra is igyekeztem nem megbámulni. Ő közben Arwennel kötött közelebbi ismeretséget. Furcsa volt, hiszen a kis primadonna alap esetben nem kedvelte a férfiakat.
- Örülök, hogy nem mutatta a rosszabbik oldalát. Néha hajlamos rá. Múltkor az egyik szomszédom hajkoronáját igyekezett megritkítani. Rémesen tud viselkedni - a figyelmem jóformán a csak a törpe szökevényre koncentráltam.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. december 19. 17:59 Ugrás a poszthoz

Kisherceg

A dicséretre természetesen kihúztam magam, mintha akkora kihívás lenne egy fa odvában kiválasztani, hogy az most a hátizsák, vagy a hátizsák. Milyen durva lett volna, ha mondjuk odatoppanok egy mókust lengetve, hogy "Nézd, nézd, ezt találtam, ugye ez az?". Na, az már mindennek a teteje lett volna.
Egészen értelmes magyarázatot szolgáltatott arra, hogy Arwen vajon miért is csapott fel hirtelen mesterfodrászba, szóval egy széles mosollyal biccentettem aprót. Legalább ez a rejtvény megoldódott.
- Teljesen igazad van, lehet, hogy ez történt! - Szinte már semmit sem láttam, hiszen a nap egyre csak kúszott lefelé az égről, én pedig nem hoztam zseblámpát, hát kénytelen voltam a pálcám után kutatni a kabátom belső zsebében. Éppen ezért furcsán is néztem rá kissé, mikor azt kérte, forduljak el, de nem hezitáltam. A reálisan gondolkodó énem a hirtelen komolyság láttán megszavazta neki a bizalmat, én pedig szót fogadtam. Ilyesmi sem gyakran fordult elő. Az ujjaim végül a  pálcára találtak, hát ráfontam őket és előhúztam, csupán azért, hogy az oldalam mellett lógatva várjam a csodát.
Hirtelen egyre nagyobb fényesség támadt, láttam a saját árnyékomat és a környezetem is még utoljára fényárban sütkérezett. A kísértést, hogy megforduljak, csak nehezen sikerült leküzdenem, de végül rávettem magamat arra, hogy ne tegyem meg.
Hallottam, ahogyan a táska cipzárjával bíbelődött, aztán nem sokkal később engedélyt kaptam arra, hogy megforduljak. Nem is igen húztam az időt, megpördültem a sarkam körül, hogy aztán csak nagyokat pislogjak.
- Wow... mármint. Ezt... hogy? Most te komolyan...? - Az abszolút tanácstalanság egy új fokát ismertem meg, ahogyan közelebb léptem a szőke fiúhoz és végigfuttattam rajta a tekintetemet. Nem sok minden változott, azon kívül, hogy már volt valami ruha rajta, ja és enyhén magasabb lett nálam. Ez tökre nem volt érvényes.
- Hát... hu. Ööööö, Grace vagyok, aki többnyire nem ennyire sokkos vagy kretén, hogy még csak be se mutatkozzon - nyújtottam kezet megszeppenve végül.
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. január 11. 17:31 Ugrás a poszthoz

Bécsi kirándulás - Dasha és bárki

Nem igazán akartam mostanság kimozdulni itthonról, de aztán mikor hallottam, hogy a Levita kirándulást szervez Berci bával az élen Bécsbe, akkor úgy döntöttem, jobb, ha mégis elmegyek. Mint utólag kiderült, nem is volt rossz ötlet, hiszen volt háztársam és jó barátnőm Dasha is úgy döntött, hogy csatlakozik.
Ezer éve nem láttam már, hiszen Seoul nem a szomszéd falu, még varázslóként is meglehetősen sok energiát vesz ki az emberből, hogy ide-oda ugrál a világ két sarkából. A barátnőm eközben kiszúrt magának egy puncsos bódét és ki is jelentette, hogy akkor most látogassuk is meg, én pedig lelkesen csatlakoztam hozzá. Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Az igazat megvallva az ujjaim már lefagytak a helyükről, hiába a fekete bőrkesztyű, szóval nem volt ellenemre az ötlet. A sor mondjuk elég hosszan kígyózott a kis utcácskában, de egészen hamar haladt. Szóval befaroltam Dasha mögé és nem sokkal utána én is kértem egy puncsot, nem is akármilyet, hanem tojáslikőröset. A kis krémszínű bögrécskén a városháza díszelgett. Egészen szemet gyönyörködtető látvány volt, megérte azt az egy eurót pluszba.
- Jó, belátom, ez tényleg megéri... - biccentettem elismerően, az ujjaim a pohárka köré fonva határozottan. Így a tartásom is biztosabb volt rajta és nem tudtak megmerényelni a kisnyugdíjasok, akik agresszívan rohantak át a vásáron, az unokáikat maguk után vontatva.
Pillantásommal a Levitás csoportot kutattam és kellett egy kis idő, mire sikerült egy ismerős arcocskát kiszúrnom.
- Igen, azt hiszem, hogy jobb lenne, ha mennénk! - szedtem a lábaim, hogy tarthassam az iramot egykori sztár-cskmmal. Immár felzárkózva figyeltem a szebbnél szebb csecsebecséket. - És amúgy hogy vagy mindig?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. február 5. 17:17 Ugrás a poszthoz

Bécsi kirándulás - Dasha és bárki

Ha az íze nem is lenne annyira meggyőző az italnak - pedig bárki elhiheti nekem, hogy nagyon is az -, már csak a bögre miatt szívesen vettem volna egyet. Az idei egy bézs darab, sőt, ahogyan leittam belőle, az is kiderült, hogy belül kék. Egész biztos, hogy ez hazajön velem, nem adom vissza, hiába az euró betét, így is tökéletes.
Végül rövid kóstolgatás után úgy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha a Levitás csoport után szegődünk, mielőtt mi is elveszett báránykákká avanzsálnánk - he he hehe -, akiket aztán a tömegbe kell keresgélni. Több kisnyugdíjas is kísérletet tett, hogy a saját bögrém tartalmával okozzon nekem fájdalmat, de a biztos tartásom ezt nem tette ezt lehetővé a számukra. Szerencsére nem kellett kutató-hadjáratot folytatni a kékek után, mivel eléggé egy klikk voltak és Berci bá' amúgy is könnyen felismerhető személy. Így szegődtünk mi is a Levita nyomába, ahogyan az a mintadiákokhoz illik.
Közben Dasha választ adva a kérdésre kifejtette, hogy bár bonyolultak a napjai egyelőre, azért nagyon boldog hogy visszajött, én pedig bólogatva hoztam tudtára az egyetértésemet. Határozottan meggyőző volt, szívesen hallgattam és kíváncsi voltam erre a bizonyos "társaságra" is.
- Hm... hát, remélem minél előbb rendeződnek a dolgaid!Őszintén... örülök, hogy mégis visszajöttél! - bólogattam lelkesen, de azért nem hagyhattam annyiban, hogy ki is ez a lovag, akit sikerült összeszednie az idő folyamán és hogy is volt az egész. Soha nem voltam az a típus, aki udvariasan körbeírja azt, amit szeretne tudni, vagy ha valaha voltam is ilyen, már rég történt és az emléke is feledésbe merült - És... ki is ez a nagy Ő?
Azért én sem maradhattam ki a jóból, szóval a hajamba túrtam kissé zavartan, miközben igyekeztem felidézni minden fontos részletét az elmúlt éveknek. Több dolog is jelentősen változott, aminek tudatában kellett lennie, mint a barátomnak.
- Hát, tudod... Blake-el külön utakat járunk, Dorian elcuccolt, elvégeztem a gyógyítói szakot, de visszajöttem kviddicsre... A gyerekek pár hónapja a szüleimmel laknak. Nem éreztem úgy, hogy mentálisan elég stabil vagyok hozzá, hogy megadjam nekik a kellő alapot. Persze, amikor tehetem, meglátogatom őket, de azt hiszem, jobb ez így... ezen kívül nem tudom, mit mondhatnék még - vonogattam meg kissé a vállamat, mintha a dolog egyáltalán nem érintene meg. Igazából tényleg hittem, hogy ez a helyes döntés. A szüleim boldogok voltak és Peggyék is.
- Hogy-hogy pont Pécs?
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2017. február 21. 20:01 Ugrás a poszthoz



Ha az ember útja a stég felé vezet, többnyire csak egy elhagyatott, nem túl biztató helyszínt lát maga előtt. Ma este azonban nem így van, mert ha valaki arra jár, egy rakás üveget és egy elég jó hangulatú társaságot lát maga előtt. Mert ugyebár kettő embertől az már kész part, ha a megfelelő párost vesszük górcső alá.
Nem igazán így terveztem a ma estémet, de valahogy mégis itt kötöttem ki, egész bizarr mennyiségű sörrel és a bizonyos, csárdában megismert Levitás úrfival.
Egy pár pillanatig méregettem a vizet, ahogyan visszatükröződött róla a holdfény és egy futó másodpercre el is mosolyodtam, hogy aztán ismét a lábamat lógassam a stég széléről. Kicsit még hideg lett volna a pancsoláshoz, ettől még elég hívogató volt a voter.
- És amúgy? Minden rendben? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva, kissé oldalra biccentett fejjel sandítva a fiú felé. Kicsit más volt a felállás, mikor legutóbb találkoztunk. Azóta valahogy híre ment annak is, hogy én, meg Mina, holott még jómagam sem tudtam, pontosan mi az egész. Szóval halkan felnevetve túrtam kicsit a hajamba, hogy aztán még egyszer kicsit meghúzzam az üveget és le is tettem azt, nehogy útban legyen. Hiába van több, azért nem igen szeretném, ha kárba menne.
- Szóval nem, fogalmam sincs, mi ez az egész. Lehet, hogy semmi - vonogattam meg a vállamat lazán, lejjebb rángatva kicsit a toppomat és aztán lehajolva egy kis vizet merítettem a tenyerembe, hogy aztán a lecsurgó cseppeket a fiú arcába fröcskölhessem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Grace Erin Green összes RPG hozzászólása (131 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel